20 évvel ezelőtt leukémiában haldokoltam, amikor egy tizenéves lányka jött be a szobámba, és egy kártyát adott át, amin a 118-as zsoltár szavai voltak írva: Zsolt.118,17 „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak csodás cselekedeteit!”
Sok évet rejtőzködve töltöttem, fájdalmasan szégyellős voltam, tele voltam félelemmel. A Mennyei Atya felém való tökéletes szeretete kiűzte ezt a félelmet is. Teljes félelem nélküliséggel állok itt előttetek: nem a bátorságom miatt, hanem az Atya teljes szeretetének megismerése miatt.
Ez a ti elhívásotok, hogy ragyognotok kell, mint a hegyen épített városnak, mint a lámpának a lámpatartóban, amelyek nincsenek elrejtve. Hallom az Atya hangját, amint mondja: „Hívd ki népemet a rejtőzködésből, és mondd el nekik: ne rejtőzz el, ragyognod kell!”
1.Ján.3,1 „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.”
Fiakká és lányokká teremtettünk azért, hogy nevünk legyen, elhívásunk legyen, hogy célja legyen az életünknek, hogy értékesnek lássuk magunkat és másokat is.
Fiúkká és lányokká teremtettünk. A bűn miatt kiestünk ebből a pozícióból, és atyátlanokká, árvákká váltunk. Jézus végignézett az elgyötört embereken, és azt mondta, hogy ’nem erre lettetek teremtve, hogy Atyátlanok legyetek’.
Elhagyatva, nemtörődöttnek érzik magukat az emberek, jelentéktelennek, sehová sem tartozónak, nincs önazonosságuk, úgy érzik, nem gondoskodik róluk senki, nincs örökségük, magukra vannak hagyva. Az emberek túlnyomó többségének mély bizalmi problémájuk van. Mindezt látta Jézus. Szent Szellemmel betelve azt mondta:
Ján.14,18 „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.”
Az Atya szíve kinyúlik az árvák felé. Jézus betölt minket is az Atya szívének
szeretetével, hogy
amikor a tékozló fiak és lányok hazajönnek, akkor ne az idősebb bátyok szívével, hanem az Atya szívével találkozzanak.
Péter egy kérdést intézett Jézushoz: ’Hova mész? Miért jöttél? Hova viszel minket?’ Erre az egyik leghosszabb válaszát adta Jézus: János 14-15-16-17. részek.
Ján.14,1-9 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. (2) Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. (3) És ha elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (4) Hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. (5) Mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mész; hogyan tudhatjuk akkor az utat? (6) Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (7) Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok Őt. (8) Mondta neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! (9) Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát.”
Egy összezavarodott szív nincs nyugalomban, nem érzi magát biztonságban, úgy érzi, ki kell érdemelnie a szeretetet, nem tudja, hogyan kell elfogadni a szeretetet.
Sok éven át nem szerettem a vasárnap reggeleket, mert úgy éreztem, hogy teljesítenem kell, és tökéletesen kell prédikálnom, és ha nem teszem úgy, akkor a Mennyei Atya szeretetét nem érdemlem ki. A gyülekezetbe két autóval mentünk. Hazafelé senki nem szeretett velem menni haza. Minden vasárnap istentisztelet után ’Szolgálat Utáni Szindrómám’ volt. De az Atya szeretete meggyógyított engem ebből. Mert Isten úgy teremtette a szíveinket, hogy ne legyen zavarodott, hogy bízzunk Őbenne, hogy megállapodottak legyünk Őbenne, hogy magabiztosak legyünk Őbenne.
„Elviszlek oda, ahol én vagyok” – mondta tanítványainak Jézus. Ezt a bibliarészt gyakran temetésekkor olvassák fel, de Jézus itt arról beszélt, hogy mi már most az Atya házában élünk: „Ahol én vagyok, ahol tudom, ki vagyok, kihez tartozom, és azt akarom, hogy ugyanazon a helyen éljetek ti is.”
Hol van ez a hely? Jézus az Atya karjaiban élt:
Ján.1,18 „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya keblében van, Ő jelentette ki.”
Jézus az Atya keblében élt 🡪 azt jelenti, hogy a két válla között, az ölelő karjai között élt. Az Atya állandó ölelésében élt Jézus. És Ő azt mondta, hogy oda visz minket is, ahol Ő él. Ez egy félelemmentes hely. Jézus ezért tudott szembenézni a farizeusok kritizálásaival, a démonokkal teli emberekkel, ezért tudta előhívni a halott Lázárt a sírból, és ezért volt képes aludni a viharos tengeren hánykolódó csónakban is. Ezen a helyen való életre teremtett minket a Mennyei Atya, egy teljesen félelemmentes életre. Az Ő szeretetét nem kiérdemeljük, hanem az Ő atyai szeretetét alázatosan elfogadjuk.
Heidi Baker éveken át megpróbálta az ellenség erősségeit letörni, s az embereket Istenhez vezetni. Több doktori fokozatot is szerzett – de mégis csupán néhány ember jött, hogy megismerjék Jézust. De egy napon találkozott a Mennyei Atyával, aki azt mondta: ’Hagyd abba a küszködést, és tudd meg, hogy Én Isten vagyok, és tudd meg, hogy Én mire vagyok képes.’ Azóta sok száz gyülekezetet plántált, halottakat támasztott, vakok szemeit nyitotta meg. Mi változott meg? Megismerte az Atya személyes szeretetét.
Megtanultam azt, hogyan kell megpihennem az Atyám karjai között. Ez nem egy tanítás, nem egy bálvány, hanem az Atya dicsőséges karjai közötti pihenést jelenti. Ilyen módon növekedés lesz a pihenésből olyan, amit előtte nem láttam még soha. Ez a növekedés. Egy perc alatt több minden fakad fel a Mennyei Atya személyes, közeli szeretetéből, mint az előző évek erőlködésein és küszködésein keresztül.
Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az Atya a cél. Senki sem mehet csak rajtam keresztül az Atyához”.
Fiatal keresztényként nem tudtam, hogyan kell kapcsolódnom az Atyához. Tudtam már Jézushoz kapcsolódni, de a saját apaképem távoli személyről, hideg, érzelemmentes, megérinthetetlen és elfoglalt apáról szólt. A Jézusról való képem barátságos emberről szólt, aki szerette a gyerekeket, mulatott a hétköznapi emberekkel. Régebben nem is nagyon voltak dicsőítő dalok sem az Atyáról, mert nem tudtunk hogyan kapcsolódni Hozzá. Barátságos volt a Jézus-képem, de az Atyáról nem. Amikor láttam a kereszteket a gyülekezetekben, akkor megrémített, mert egy mérges Apát láttam, aki azt mondja: ’nézd meg, a te bűnöd mit tett a Fiammal’. De amikor találkoztam a Mennyei Atyával, és bejöttem az Ő ölelésébe, és onnan néztem a keresztre, egy szerető Atyát láttam: ’Nézd, az Én Fiam eltette a bűneidet az útból. Már semmi nincs köztünk, nem vagy árva, fiam vagy, el vagy fogadva. Hazataláltál.’
Derek Prince azt mondta: ’A legtöbb gyülekezettel az a probléma, hogy megrekedtünk az úton: Jézushoz jövünk, de nem folytatjuk az utunkat az Atyával való meghitt kapcsolat felé.’
Szent Ágoston írta: ’az egész Biblia egy mondatban összegezve erőteljesebb lenne ez az egy mondat a tenger morajlásánál, és azt kiáltaná: Az Atya szeret téged!’
A ti és az én nemzetem is tele van árvákkal, akiknek hallaniuk kell, hogy az Atya szereti őket.
Senki sem jöhet az Atyához, csak rajta keresztül. Jönni valakihez azt jelenti, amikor két ember találkozik egymással, de a közeledést az egyik kezdeményezte. A Mennyei Atya az, aki kezdeményezte a közeledést, Ő indult el felénk.
Az evangélium egy mondatban: A Mennyei Atya azt mondja, hogy ’vissza akarom kapni a gyerekeimet!’ Az emberek, akik nem ismerik Őt, elveszetteknek szoktuk hívni. ’Elveszett’ azt jelenti, hogy akit valaha értékeltek és kedveltek, az hiányzik.
Amikor elveszettekről beszélünk, nem csak elveszett keresztényekről, hanem elveszett fiakról és lányokról is beszélünk, akik elvesztek, pedig értékelte az atyjuk és anyjuk. Az egyik fiunkon keresztül megértettem, mit jelent elveszettnek lenni – egész lényemmel próbáltam megtalálni (hogy jól ’elagyabugyáljam’ utána). Az egész világ kiált az Atya elveszettjeiért, és az Atya megtölti a gyülekezeteket ezzel az érzelemmel, hogy valóban elérjük az embereket, és senki se maradjon ebből ki.
Róma.8,19 „Mert az egész teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”, azt várja az egész teremtettség, hogy a teljes szeretettel teli fiak és lányok megjelenjenek. A teremtett világ érzékeli, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik. A fiak sokasága emelkedik fel szerte a világon. A sátán nem fél az intellektuálisan sokat tudó, profi gyülekezetvezetőktől, de fél azoktól a fiaktól és lányoktól, akik tisztában vannak azzal, hogy az Atya szereti őket, mert az olyan, mint a tűz, amit a víz sem olthat el.
Amikor Jézus feljött a vízből a Mennyei Atya a Mennyből beszólt: „Ez az Én szeretett fiam, akiben Én gyönyörködöm” (Mát.3,17; Mk.1,11; Luk.3,22).
Sátán azt mondta a kísértéskor: „HA valóban Isten fia vagy …” (Mát.4,6). Mit nem mondott? Az ördög a „szeretett” kifejezést kihagyta, mert arra nem akarta emlékeztetni Jézust. Mert a legnagyobb veszélyt azok a fiak és lányok jelentik a sátán és birodalma számára, akik tudják, hogy az Atya szereti őket.
Jer.3,4 „… így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva Te vagy az én segítőm!”
„Nem hagytam abba, hogy szeresselek téged. Még több szeretetet adok. Ahogy elfogadod, semmi sem tud megállítani téged.” Amikor látsz egy egészséges érzelmű gyereket, akkor felteszed a kérdést: kik a szülei? Amikor a világ lát élettel teli, egészséges fiakat és lányokat, akik szerencsések, akiknek jól megy a dolguk, de akkor is tele vannak élettel, szeretettel, hálával, ha a körülményeik egyáltalán nem jók, sőt rosszak – akkor felteszik a kérdést: ’ezeknek meg ki az Apjuk?’
Ján.17,22-26 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: (23) Én ő bennük, és Te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. (24) Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. (25) Igazságos Atyám! És e világ nem ismert Téged, de én ismertelek Téged; és ezek megismerik, hogy Te küldtél engem; (26) És megismertettem ő velük a Te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennük, amellyel engem szerettél, és én is ő bennük.”
Most imádkozunk, és érintsen meg titeket a Mennyei Atya, és most lemos rólunk minden méreganyagot, ami megakadályozott eddig minket az Ő atyai szeretetének elfogadásában, megismerésében, és abban való megmaradásban.
Hozzászólás írása