Élni a Királyságot – beszédről, imáról, Isten szabadításáról

A 3 Mózes 23-ban van az Mindenható által rendelt mind a hét ünnep leírva. Isten megígérte Ámós prófétán keresztül, hogy Dávidnak sátorát fel fogja emelni, helyre fogja állítani. A templom szépen kifaragott kövekből áll, stabil, a vihar nem tudja kikezdeni. A sátrakat pedig – ha voltatok már kint Izraelben sátoros ünnepekkor, akkor láttátok ti is – ágakból készítik, amelyek ha jön egy erősebb szélvihar: összedönti, lerontja. Az eső beesik. Ideiglenes. Mert a Sátorok ünnepe egy üzenet, ami arról is szól, hogy Isten az Ő népét a pusztában éveken, évtizedeken át vezette, és soha nem számíthattak arra, hogy itt vagy amott letáboroznak, és ott lesznek tíz évig. Nem úgy volt, hogy letáborozunk és építünk valami tartós kemencét, vagy valami ’kulturált’ vécét, ahova nyugodtan félre lehet menni –, mert nem tudták, hogy mikor száll fel a felhő vagy a tűzoszlop éjjel, és mikor kell továbbmenni. Mindig készen kellett lenni!

Dávid sátora egy olyan építmény, amit a szemnek nem tudsz kiszámíthatóvá és erőssé tenni, mert kiszámíthatatlan természetes szinten. Nem tudod bebetonozni…

Isten Dávid sátorát építi fel – az pedig mindig törékeny. Miért? Mert mindig a MA szív-állapotától függ. Nekünk MA kell mindig Dávid sátorát felépítenünk. A mi gyülekezetünk neve Dávid Sátora Gyülekezet. Ámós próféta kijelentéséből – amit az Apostolok Cselekedete könyvének 15. fejezetében elevenített meg Isten egy újszövetségi üzenettel. Bár a gyülekezetünknek ez a neve, nekünk ugyanúgy erőfeszítést kell tennünk mindig, minden nap, hogy valóban szellemben is Dávid sátora legyünk, ne csak szervezetileg, elnevezésileg, jogilag.

Miért? Mert ha MA kész a szívem, hogy Istent dicsérjem veled együtt, ha MA kész a szívem, hogy szellemi kijelentésekkel, új énekekkel imádjam és magasztaljam Őt, és fölépítsem Dávid sátorát –a körülmények, az otthon, az anyagiak, a kapcsolatok, vagy akár az egészségi állapot, a család, a politikai, gazdasági körülmények is befolyásolhatják az érzéseimet, gondolataimat, és vajon holnap hogyan építem Dávid sátorát? Holnap is kész vagyok délelőtt, délután vagy este – vagy akármikor – Dávid sátorát (fel)építeni? Mindig készen kell lennünk erre, és úgy hiszem, erre (is) emlékeztető ünnep, a Sátorok ünnepe.

A templom le lett rombolva, egy csomó dolgot, amit rendelésként hagyott Isten a törvényben (3.Mózes 23. rész) nem tudtak megcsinálni törvény szavai szerint Izrael fiai. A hagyomány viszont egy lényeges dolgot kötelezően megtartott, az pedig az örömmel ünneplés. Tehát ezen az ünnepen kötelező örülni. Ez olyan ünnep-hét, hogy kötelező egy héten át örülni.

Ez egy előre mutató, prófétikus ünnep is. A dicsőítésben elhangzott az az ének, hogy „Jöjj el, jöjj el”. Közben kikerestem a Zakariás 14,17-et: „És lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a Királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső.” (az előző vers (16.): „És lesz, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a Királynak, a Seregeknek Urának, és megünnepeljék a Sátorok ünnepét.”). Lesz olyan időszak, amikor minden nép, minden nemzet a Királynak hódol. Van kijelentés arról, hogy eljön az a nap, amikor Isten dicsősége betölti az egész Földet. Voltál már a Parlament épületében? Vagy a Markó utcában? Vagy esetleg Szegeden vagy Vácon a börtön környékén? Képzeld el: ezek mind-mind tele lesznek Isten dicsőségével! Ha voltál esetleg Moszkvában a Vörös téren: telve lesz Isten dicsőségével a Kreml is, a Pentagon. El tudod ezt képzelni? Telve lesz Isten dicsőségével. Egy olyan nagy Király szolgálatában állunk, egy olyan nagy Király uralma alatt élhetünk, aki mindezt meg fogja csinálni.

Három dologról szeretnék ma beszélni: a beszédről, az imáról, és Isten szabadításáról.

Ti egy prófétikus gyülekezet vagytok… Ahogy imádkoztam, beszélgettünk Katival, mi legyen az üzenet, ez volt az első, ami bennem megerősödött: Isten Beszéde, Isten Szava. Mert Isten beszélő Isten – ezt ti is jól tudjátok –, és az Ő teremtő, csodatevő mivoltát az Ő Beszéde által jelentette ki. Az Ő csodatevő és teremtő természetét az Ő Szava által fogja megnyilvánítani és megerősíteni, az Ő népén keresztül – a jelenben és az elkövetkező időszakban, tehát a mai napon is.

Én várom és hiszek abban, hogy az elkövetkező időszakban Istennek a teremtő, az újjáteremtő, a körülményeket változtató természete az Ő népének beszéde, szája által felszabadul és megnyilvánul.

A legelső kijelentés Isten teremtő erejéről és teremtő mivoltáról a Bibliában: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet” (1.Móz.1,1). Tehát a Bibliában a legelső kijelentés Istenről, hogy Ő „teremtett”, valamit létrehozott. A 33. Zsoltár 9. verse is ismerős: „Ő szólt, és meglett, parancsolt, és előállt”. Tehát az az Isten, akiben hiszel, az az Isten, aki benned van: „Ő a halottakat megeleveníti, és mindazt, ami nincs, Ő előszólítja mint meglevőket” (Róma.4,17).

Amikor ezzel kapcsolatban imádkoztam, eszembe jutott az – amit a filmekben is láthatunk –, hogy minél nagyobb hatalmi szinten van egy személy, egy király, egy császár, egy fejedelem, szinte természetesnek vesszük, hogy kimond valamit, és az megtörténik. Kimond valamit, és azt megcsinálják a szolgái. Ezért nagyon oda kellett figyelniük az uralkodóknak, hogy mit mondanak ki; nem mondhattak ki elhamarkodottan ítéletet, mert azt végrehajtották. És utána már hiába, ha például lefejeztek valakit, utána nem lehetett visszacsinálni. Így működött. Gondoljunk csak bele: hatalmi döntéshozó személyek vagy testületek (ha például országon belül gondolkodunk, akkor ott a Parlament, ott vannak a miniszterek, miniszteri székek, államtitkárok, miniszterelnöki pozíció, stb.), egy-egy ember döntése százakra, ezrekre és milliókra kihatással van. És meglesz. Függetlenül attól, hogy az adott döntést éppen jónak tartod, vagy nem tartod jónak.

Mindebben (is) van valami, amit mi keresztények sokszor elfelejtünk: Isten képmására lettünk teremtve. Hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiaiként éljünk, és ez a hatalom többek között azt is jelenti, hogy a kimondott szavainkkal teremtünk. A te szavad változtat. A beszéded létrehoz új dolgokat.

Ezt könnyű elképzelni egy királyról… („Ah, tüntessétek el!” – eltüntették. „Ahh, ne lássam többet!” – nem látom többet.) Egy királynál könnyen megy – gondoljuk magunkban. De kimondjuk otthon a konyhában, kimondunk otthon dolgokat a gyerekre, egymásra…

Belegondoltál már abba, hogy te is hatalmi székben ülsz? Szellemi lények várják, hogy mit mondasz ki. Nem csak Isten angyalai, hanem démonok és gonosz szellemi lények is várják. Várják, hogy kimondj ítéleteket. Várják, hogy kimondj kárhoztatást. Várják, hogy kimondj vádló beszédeket – és egyből be is indulnak. De Isten angyalai is várják azt, hogy kimondj reménységet, kimondj vigasztalást, bátorítást, felemelkedést, gyógyulást, helyreállást, és ők is egyből indulnak, azon munkálkodnak, hogy mindaz meg is legyen – a Mennyei Atya tervébe illeszkedve. Nem őnekik parancsolsz, hanem egyszerűen abból a pozícióból, amivé Isten teremtett és odaültetett a maga jobbjára: Isten trónszékéből szólunk – akár tudatosítjuk ezt magunkban, akár nem.

Mint az „Amerikába jöttem” c. filmben, ahol egy kitalált afrikai ország hercege ’álruhában’ járt-kelt, letagadta, hogy ő herceg, mert azt akarta, hogy ő magáért találjon házastársat, menyasszonyt, királykisasszonyt, és nem a pozíciójáért. Viszont akkor is, amikor nem királyként jelent meg, nem volt rajta korona, nem volt rajta királyi öltözet, a környezete (akik ismerték) úgy vették a szavát, mint ami parancs. Sokszor rá kellett szólnia a szolgájára is – aki szintén álruhában volt vele, mint a barátja –, hogy „ne, ne, ne…, viselkedj velem úgy, mint normális emberrel”. És mi gyakran erről elfelejtkezünk, hogy szellemi lények várják, sóvárogják a beszédünket, a szavainkat.

Nagyon közismert a Példabeszédek 18,21 „a nyelv hatalmában van az élet…”. A nyelved hatalmában van a megújulásod. A nyelved hatalmában vannak a rokoni kapcsolataid. A nyelved hatalmában van, hogy milyen a kapcsolatrendszered. A kapcsolatrendszered befolyásol és meghatároz. A beszéded meghatároz, hogy mi lesz holnap. Mi lesz a jövő? Persze, most könnyű kimondani: ’ez vagyok’, ’az vagyok…’; ’ez lesz öt év múlva, tíz év múlva…’. Készítünk terveket. De én most arról beszélek: mi lesz Magyarországgal öt év múlva? Mi lesz ezzel a néppel, ezzel a nemzettel tíz év múlva? Ez az emberek beszédén múlik. Azon múlik, hogy MOST hogyan beszélünk a holnapunkról, Magyarország jövőjéről.

Egy olyan családban születtem, nevelkedtem, ahol minden héten összejött a család (unokatestvérek, nagybátyok, nagynénik), de sokat panaszkodtak. Mindenki elmondta az elmúlt héten történt bajokat, szerencsétlenségeket, betegségeket, utána kártya, iszogatás, és ennyi. Amikor érettségi előtt néhány héttel megtértem, felismertem, hogy a keserűség az méreg. Ha a méreg kijön az ember száján – akkor is, ha jó dolgokról beszélek –, az a méreg hat a hallgatókban. Magyarországon jelen pillanatban nem tudom, hány ember él. Szerintem kb. nyolc és fél millió körül lehetünk. Nem tudom, hány ember az, aki odaszánja magát arra tudatosan, hogy

„én a holnapot, a jövőt – a gyerekeim, unokáim, ennek az országnak a jövője miatt – úgy akarom meghatározni, hogy nem panaszkodok, nem sopánkodok, nem kesergek.

Eldöntöttem, hogy életet szólok. Életet szólok a gyerekeimnek, életet szólok az unokáimnak, életet szólok a jövő generációinak, akkor is, ha nem ismerem őket, életet és reménységet szólok ennek a népnek, ennek az országnak.”

Példabeszédek 18,21 „A nyelv hatalmában van az élet és a halál.”

A halál azt jelenti: kiszolgáltatottság, gyilkolás, elvetélés, pusztítás, megbetegedés. Körbenézek a saját életemen, megnézem a ma-életemet, és rá kell, hogy döbbenjek: részben a tegnap, a múlt beszédeinek gyümölcse (természetesen nem csak ennek). Ne érezz most vádlást vagy kárhoztatást, ha körbenézel az életeden, de részben a tegnap, a múlt beszédeinek, szavainak a gyümölcse az, ahogy élünk – te is, én is.

A holnapot milyennek szeretnénk? A jövőt milyennek vágyod, hogy legyen? Én arra kérlek, hogy hozzunk egy döntést, hogy életet szólunk! Hozzunk egy döntést, hogy megújulást szólunk! Hozzunk egy döntést, hogy a rokonainkat, ismerőseinket visszaszóljuk Istennek szeretetébe! Hozzunk egy döntést, hogy a kapcsolatokat helyreállítjuk és egybekötjük, amiket az ördög szétszaggatott. Mondd velem együtt:

„Atyám, a Te szavad örök, hatalom és erő. Te szóltál és meglett, és engem is a Te képmásodra alkottál, a jobbodra ültettél, a fiaddá szültél újjá. Én most döntést hozok: elhatározom, elszakítom magam a halál szavaitól, a magam körül való forgolódástól, az önsajnálattól, és keserűségtől, a csüggedéstől és reménytelenségtől. Odaszánom magam a holnap építésére, az életre, a megújulásra, a kapcsolatok helyreállítására, a Te dicsőítésedre, a Te akaratod felismerésére és megcselekvésére, hogy Dávid sátora felépüljön, helyreálljon újból; nemcsak egyszer-egyszer ünnepi alkalmakkor, hanem minden nap: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap is. az Úr Jézus Krisztus nevében. Ámen.”

Ha természetes szinten nem vagy vezetői pozícióban, ez akkor is működik az Isten képmására teremtettséged miatt, hogy a szádból kijövő szó teremt, létrehoz és megvalósít.

Zsoltárok 33,9 „Ő szólt, és meglett, parancsolt és előállt…”

107. Zsoltár 20. verse is nagyon ismert: „Kiküldte az Ő Szavát, és meggyógyította őket.”

Emlékeztek a százados történetére? Azt mondta Jézusnak: „Mester, nem kell, hogy elgyere az otthonomba, hiszen én pogány vagyok. Ismerem a törvényt, te nem teheted be a lábadat egy körülmetéletlen ember házába. Nem vagyok arra méltó a törvényetek szerint, hogy bejöjj az otthonomba. De szólj egy szót, és a szolgám meggyógyul.” És hogy nyomatékosítsa, hogy ezt tényleg elhiszi, nemcsak egy röpke könnyed mondat, azt mondja: „mert én is hatalom alatt vagyok, és ha a szolgámnak azt mondom ’gyere ide’, idejön. Ha azt mondom ’menj el’, elmegy. És tudom, ha te azt mondod egy szóval: ’gyógyulj meg’, akkor meggyógyul.” Ez a hit. Ez az engedelmesség.

Jézus kiküldte a szavát, és meggyógyult a százados szolgája. Isten kiküldte a Szavát, és lett világosság. Isten kiküldte a Szavát, és lettél te, lettem én. Isten kiküldte az Ő Szavát, és úgy tudtunk megtérni. Isten kiküldte az Ő Szavát, az testté lett, egy férfivá, a názáreti Jézussá, aki engesztelő áldozatul, bárányként meghalt érted és értem. Isten kiküldte az Ő Szavát: Ő pedig ma is ugyanaz az Isten. Ő nemcsak volt, van, eljövendő (ez persze igaz), hanem az Ő neve a Vagyok. Ő most a Vagyok. Tehát mint Teremtő Isten (1.Mózes 1,1) ugyanaz a most Vagyok. A Jelenések 22. fejezetének legvégén ugyanaz a Vagyok, aki most Vagyok, mert örökkévalóságban él. Ez azt jelenti számomra, és úgy hiszem, hogy ennek most van egy üzenete, hogy Ő kiküldte és kiküldi az Ő Szavát a te szádon keresztül, és bemegy pozíciókban ülő emberek szívébe, elméjébe, álmába; belemegy a belső részeikbe (főnököd, házastársad, a beosztottad belsejébe), gondolataikba, átjárja a szívüket, a veséiket, az ízületeiket – mindent – és elkezd hatni.

A kérdés az: mit mondunk ki? Nem mondhatom ki a ’piros biciklit’, vagy a ’kacsalábon forgó Rolls-Royce-t’, hanem amit Isten eltervezett és kigondolt, azt kell kimondanom. És amikor „Ő szólt, és meglett” – Ő szólt, azaz kijön a te szádon: meglátod, hogy meglett. Legyen az bármi. Isten népeket, nemzeteket el tud tüntetni egy pillanat alatt, vagy fel tud emelni egy pillanat alatt. Mi küzdhetünk azért, hogy ez a nép ne sorvadjon el: ha a népesedési rátát megnézzük, akkor 50 év, és nagyon kevés magyar ember lesz. De ez a természetes kilátás. De van más kilátás is – és a valódi jövő, ennek a népnek, ennek az országnak a valódi holnapja a szánkban, a beszédünkben van.

Zsoltárok 19,8-9 „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet. Az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”

Ha innen nézzük: semmi másra nincs szükség, hogy a lelked megelevenedjen, hogy bölcsességre juss, hogy megvidámodjon a szíved, világosan láss, hogy tudj dönteni és különbséget tenni: mint Isten Beszéde. Tökéletesen elég. Ő beszélő Isten; Ő maga a Szó. Ő maga a Beszéd.

Amikor ebbe beleállsz… Egyik próféta mondja: „az Úr tanácsában állok”. Mit jelent ez? Szellemben beleálltam. Isten a Szó, Ő a Beszéd, Ő a ’Logosz’. Állj bele! Ez nem azt jelenti pusztán, hogy megtanulok bibliaverseket, de nem tudsz ’beleállni’ e nélkül. Nem azt jelenti, hogy megvallok bibliaverseket, de nem tudsz benne maradni e nélkül. Nem azt jelenti, hogy olvasod a Bibliát, de nem tudsz benne maradni és benne állni e nélkül. Nem azt jelenti, hogy hallgatod a prédikációt, de nem tudsz benne maradni e nélkül. Azt, hogy befogadtad Jézus Krisztust, a testté lett isteni Szót a szívedbe, azt jelenti, hogy beléd ment ez a Szó. Az a tény, hogy megtértem, elmondtam egy megtérő imát, még nem azt jelenti, hogy benne is állok. De e nélkül nem megy; ez mind-mind benne van.

Ez az egyik dolog, ami bennem volt üzenetként felétek. Úgy hiszem, van olyan kijelentés-szint a gyülekezetetekben, van olyan kijelentés-szint az itt levő emberekben, hogy Isten rajtatok keresztül Budapest felett, a budapesti önkormányzatokban, a Parlamentben, emberek életében is tud gondolkozásmód-változásokat létrehozni. Isten Teremtő Isten.

A másik téma a ’varázslás’ és a szellemi harc – bár ez a kifejezés részint túlhasznált, részben pedig félelem vagy más előítéletek miatt mellőzött.

Az utóbbi időben, az utóbbi hetekben és hónapokban az utolsó időkkel foglalkoztunk többet… Ami prófétai kijelentéseket olvastunk vagy hallottunk korábban is, láthatjuk, hogy az utolsó napokban, az előttünk álló időszakban a varázslás szintje emelkedni, növekedni fog. Mindez azokon keresztül tud működni és hatással lenni, akik a szellemi világban járatosak. Úgy gondolom, hogy a keresztény világ egy részén keresztül. Ugyanakkor hiszem azt is, hogy Isten felemeli az Ő győztes zászlaját, az Ő népének zászlaját. Isten az Ő népe fölött egy zászlót emel, az Ő szeretetének a zászlaját, az Ő Fiának, Jézus Krisztus nevének a zászlaját, és Isten népe megnövekszik kijelentésben, különbségtevésben, a bölcsesség szellemében. Mert mindez szükséges ahhoz, hogy a neked, a nekünk adatott erővel és hatalommal tudjunk élni. Az erő és a hatalom, ha ott van az ember életében, az még nem jelenti azt, hogy tudja is használni. Lehet úgy is használni, mint egy gyerek.

Múltkor olvastam az újságban egy cím-sztorit, miszerint egy gyerek játszás közben az apuka szolgálati revolverével agyonlőtte testvérét. Szellemileg is néha hasonlóképpen van: testvérek, keresztények ’játszanak’ a szellemi fegyverekkel, és piff-paff-puff; volt – nincs. Pufogtatnak keresztények, és nem veszik észre, hogy időnként belerokkan, fejlövést kap egyik-másik testvére, és kidől a sorból. Csupán azért, mert elkezd használni valami olyasmit, aminek a valódi erejéről és hatalmáról nincs kijelentése, megértése szellem szerint. Hiszek abban, hogy Isten népe egyre inkább céltudatosabban fogja használni ezeket a tekintéllyel, hatalommal és erővel bíró dolgokat.

Ismeritek a történetet, amikor Mózes – Isten parancsára – ledobta a botját a fáraó és varázslói előtt, és az kígyóvá változott. Jannész és Jambrész is megcsinálta ugyanezt, de mégis volt egy lényeges különbség: Mózes kígyója megette a varázslókét. Ez egy jó dolog, mert elvesztették a hatalmi pálcáikat.

Lukács 10,19 „Adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején; és nektek semmi nem árthat.”

Sétáltál már úgy, hogy skorpiók voltak a járdán? Mi Katival egyszer sétáltunk így. Késő éjszaka volt, és egy csomó skorpió volt a járdán. Eszembe jutott ez a bibliavers, és átfutott az agyamon, hogy tapossuk meg őket, de mivel saruban/papucsban voltam, másként döntöttem. Ha bakancsban lettem volna, lehet, hogy akkor meg is tettem volna (bocsánat). Így inkább kikerültük.

Amikor mész a járdán, és kígyót látsz, mire van késztetésed? Elfutsz? Kikerülöd? Vagy rátaposol? Én még nem nagyon találkoztam olyan emberrel, akiben a harmadik ötlött volna fel legelőször (az, hogy rátaposson). De vajon hogyan tudjuk használni az Istentől kapott hatalmunkat és erőnket, ha nem taposunk sosem a kígyóra és a skorpióra? Ha kikerülöd a kígyóra és a skorpióra való taposást, sosem tanuljuk meg az Istentől kapott erő és hatalom gyakorlását. Ahhoz, hogy ne kisgyerekként vegyük kézbe Istennek szellemi pisztolyait, szolgálati fegyvereit, és tudjuk, hogyan kell használni, meg kell ismernünk ezeket és gyakorolnunk kell ezekkel bánni.

Láttál már olyan akciófilmeket, ahol a főhős a végén egész teherautónyi fegyvert aggat magára? Nincs olyan fegyver, amit ne tudjon használni. Nincs olyan fegyver, amiről ne tudná, hogyan kell szétszedni, vagy összerakni, hogyan kell megtölteni, vagy kibiztosítani. Ahhoz, hogy tudjuk használni az Istentől kapott erőt és hatalmat, ahhoz gyakorolnunk kell. Máskülönben nem tudunk az Istentől kapott erőve, hatalommal élni – az Ő akarata és terve szerint épülésre és áldásra.

Az is nagy igazság, hogy nem tudsz máshol kígyókon és skorpiókon taposni, csak ott, ahol van kígyó és skorpió. Persze lehet kis kígyó és kis skorpió is, de meg kell tanulnuk. Időnként Isten direkt emiatt vezet be olyan helyekre és helyzetekbe, ahol kígyók és skorpiók vannak – hogy ne legyünk finnyásak, vagy túl együttérzők a kígyókkal vagy skorpiókkal ahhoz, hogy agyontapossuk őket (értsd ezt szellem szerint).

4.Mózes 23,23 „Nem fog a varázslás Jákóbon, és nem fog a jövendőmondás Izraelen.”

Ez egy klasszikus bibliavers a varászlásról. Ne felejtsd, ezt egy próféta mondta, Isten prófétája mondta! Ezek Bálám szavai, és a saját szavai beteljesedtek, pedig ő kereste Isten népe elveszítésének módját. Adott is tanácsot a moábitáknak ehhez – sajnos. Vannak keresztények ma is (vagy magukat keresztényeknek vallók), akik kígyót, békát – akár ’kundalinit’ – kiáltanak saját testvéreikre, de ők valójában (karakter)gyilkolnak – mint Bálám. Annyira félte ugyan Istent, hogy nem mert közvetlenül átkot kimondani Isten népére, de mégis mondott olyan dolgokat Báláknak, ami miatt tízezrek haltak meg Isten népe közül.

Van a szellemi harcnak néhány törvényszerűsége, amit Isten ezekben a napokban, utolsó időkben újból megelevenít. Nyáron volt egy imatáborunk, ott Isten adott egy megértést és egy kijelentést, hogy a Seregek Ura a Szent Szellem által, az Ő szolgáin keresztül ’apdételi’(update-teli), frissíti, egy kicsit változtatja a szellemi harc korábban ismert és tanult stílusát, módját. Vajon lehet egyszerre szeretni az embert, ugyanakkor gyűlölni őt? Lehet ’szeretetből’ haraggal ítéletet gyakorolni emberek fölött?

Az emberek gyakran összekeverik a személyt a gonosz cselekedettel, vagy a gonosz szellemekkel. Úgy hiszem, hogy Isten népe a szellemi harcban egy újabb szintre lép. Az Eklézsia ezekben az utolsó időkben új szintre lép a szellemi kormányzás és hatalomgyakorlás szintjén a varázslások fölött, az okkult és spiritiszta – és itt most kifejezetten ’keresztény’ forrásokra gondolok –, sátáni erők fölött, és megtanítja Isten az Ő népét krisztusi módon, szabály szerint uralkodni szeretetben, és a gonoszt jóval legyőzni. Az átokra áldással vereséget és megsemmisítő csapást mérni.

Az átokra áldással megsemmisítő csapást tudsz mérni. Ez csak a Szent Szellem kijelentéséből lehetséges, miután meggyőződsz, hogy az Atya jelenlétéből, az istenfiúsági pozíciódból és identitásodból, a trónszékről harcolsz. Ilyenkor a ’szellemi’ harcod sokszor már nem más, mint Isten dicsőítése és imádása, de mégis annak erővel és hatalommal való testületi kihirdetése, hogy a lábaid alatt vannak a kígyók és a skorpiók, és ezeket odaszorítod és odakényszeríted a Feltámadott Úr Jézus Krisztus, a Király lábai alá zsámolyul. Hiszem, hogy most van egy olyan időszak, hogy Isten imára, egy megújult módú közbenjárásra, szellemi harcra hív, de ez mégsem pusztán egy ’oldok, kötök, űzök-üzemmód’, hanem Isten jelenlétéből, az Atya szeretetének jelenlétéből – abból a tudatból, hogy Ő bennem van, velem van –, a trónszékről, az istenfiúsági identitásból, a gonoszt jóval legyőzni tudatosságból, és az átkot áldással megsemmisíteni képes hozzáállásból van ez a harc.

Emlékeztek, amikor Jézus a Gecsemáné-kertben előbbre megy a három tanítványától, és imádkozik: „Atyám, ha lehetséges múljon el tőlem ez a pohár!” (Máté 26,39) „Ha lehetséges, hadd kerüljem ezt ki; de mindenképpen a Te akaratod legyen meg, és ne az enyém.” Az összes szellemi harcos tevékenységünkban, az összes okkult, spiritiszta erő fölött taposó, az összes kígyón és skorpión taposó projektünkben ezt soha ne felejtsük el! „Legyen meg, Uram, a Te akaratod, és ne az enyém!” Istennek az akarata pedig abban biztos lehetsz: az Ő gyermekeinek az oltalma, védelme, épülése, Krisztusban való növekedése. Biztosak lehetünk abban is, hogy kétség nélkül békesség az Ő gondolata és terve a testvérem számára is – akkor is, ha másként lát, másként ért dolgokat (Zsoltár 85,9). Kétség nélkül! Föl se merüljön benned kétely ezzel kapcsolatban, ne engedj kételyt ezzel kapcsolatban se az elmédbe, se a szívedbe.

A következő egy hosszú történet (2.Királyok 18-19. rész, 2.Krónika 32-33. rész, Ézsaiás …): Ezékiás király története, amikor Szanhérib asszír király eljön Izrael ellen, és le is igázza azt. A fővárost lerombolja, és Izrael népét elhurcolja rabságba. Ezután vonul tovább délre, Jeruzsálemet is körbeveszi, és természetes szinten nagyon úgy áll a helyzet, hogy be is veszi a várost. Elküldi a hadvezérét, Rabsakét. Csak néhány bibliaverset olvasok fel a történetből… Közben ne veszítsük el szemeink elől, hogy Ezékiás olyan király volt, aki igaz, Istennek tetsző dolgokat cselekedett.

2.Királyok 18,4-8 „…letörte a magaslatokat, az oszlopokat, az aserákat, az érckígyót. Az Úrhoz ragaszkodott, megőrizte a parancsolatait, vele volt az Úr mindenütt; elszakadt az asszír király szolgálatától; megverte a filiszteusokat, stb.” Egy olyan ember volt, aki „nem volt sem előtte, sem utána olyan egyenes szívű és egyenes lelkű, istenfélő király” – ezt olvassuk róla. És feljött ellene az asszír király. Az egész déli királyságot, Júdát megszállta. Az északi királyságot már elpusztította. Pedig Ezékiás nem vétkezett. Akkor miért? Miért engedte meg Isten, hogy olyan támadás alatt legyen az életem? Miért engedte meg Isten, hogy a családom, a házasságom, a gyerekem, az egészségem, az anyagi javaim, a kapcsolataim vagy a gyülekezetünk…, miért engedte meg Isten, hogy ilyen támadás alatt legyen, hiszen nem vétkeztem? Istenfélelemben járok, következetesen az Urat szolgálom. Miért jött föl Szanhérib? Miért jött föl Rabsaké ellenem?! És természetes szinten semmi esélyem győzni. Természetes szinten nincs semmi esélyem rá.

2.Királyok18,10-13 „El is foglalta három év múlva, Ezékiás hatodik évében; tehát Hóséának, Izráel királyának a kilencedik évében esett el Samária. Asszíria királya fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. Mert nem hallgattak Istenüknek, az Úrnak szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették. Ezékiás király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat.”

Azt olvassuk, hogy mindennek az északi királyság bűne volt, az északi királyok bűne volt az oka! De a déli királyságban élők az ő testvéreik voltak. Júda népe az ő testvérei bűnei miatt, a testvérei Istentől való elfordulása miatt élte át ezt. A testvérei, az előtte levő generációkban a szomszédai, a saját atyjafiai bűnei és Istentől való elfordulása miatt jött ellene Szanhérib és Rabsaké. Hibáztathatta volna emiatt Ezékiás az északi királyt? Hibáztathatta az északi törzseket, hogy mivel ők elfordultak az Úrtól, emiatt most az én népem, Júda is, a déli királyság is leigázottságba, szolgaságba kerül? Az egész asszír hadsereg letarolta az országot. Nézzük meg, mit és hogyan cselekedett ebben a helyzetben Ezékiás király:

2.Krónika 32,2-8 „Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet készül megtámadni, tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt. Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön átfolyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet, ha ideérnek? Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót Dávid városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is. A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől.

Mit cselekedett Ezékiás?

• tanácsot tartott vezéreivel
• a kívülvaló forrásokat betöltötték; bedugtak minden forrást, hogy ne találjanak az asszírok elegendő vizet
• megépítette a város leromlott falát, a tornyokat is fölemelte
• kívül másik kőfalat is emelt
• sok fegyvert, és sok pajzsot szerzett
• a seregbe vezéreket állított, és őket és az egész népet bátorította

Utána pedig Ezékiás elkezdett prófétálni. Ekkor még Ézsaiás nem kezdett el prófétálni, csak később, amikor Ezékiás kétszer is Ézsiáshoz fordult a szorongatott helyzetében, és ő prófétált is. Ekkor viszont maga a király miután mindezeket megcsinálta, ő maga kezdett el prófétálni: „Velünk többen vannak, mint ővelük”. Honnan tudta? Mert neki volt egy látása az Isten szellemi, mennyei seregeiről, Isten angyalairól. Emlékszünk, Rabsaké azt üzente neki, hogy „adok neked kétezer lovat (hiszen nincs annyi embered, lovaid pedig már az éhségtől elpusztultak)”… Embere sem volt rendesen: már alig voltak vitézei, alig voltak lovagjai, alig voltak katonái! Mégis azt mondja itt: „többen vannak velünk”. Ezt csak úgy mondhatta jó lelkiismerettel, hogy ő tudott valamit; Ezékiás látott szellemben. „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít minket, és értünk hadakozik”.

Itt néhány dolgot mond Ezékiásról mi mindent tett:

1. Tanácskozott a vezetőkkel – ez a testületiség
2. Betömik az ellenséget táplálni képes forrásokat – tehát nem adok lehetőséget a kísértőnek. Nem megyek olyan helyre, ahol olyan szituációba kerülnék. Nem adok lehetőséget!
3. A leomlott falat kijavította, megépítette – munkálkodnunk kell Dávid leomlott sátorának fölépítésén. Késszé tenni a szívemet arra, hogy bármikor kész legyek, képes legyek Istent dicsérni egy gyermeki-amatőr-lelkes-szenvedélyteljes módon. Ezt könnyű kimondani, de amikor jönnek a hétköznapoknak a terhei, az otthoni, családi, munkahelyi vagy gyülekezeti feszültségek, akkor is meg lehet csinálni. És szükséges, mert a falat így tudom csak kijavítani.

A próféta máshol azt mondja, hogy oda kell állni a fal töréseire. Ha odaállok a fal törés-helyeire, az azt jelenti, hogy ott nemcsak építenem kell, hanem ott védekeznem kell! Ahol fal van, ott nem jönnek be a nyilak, a golyók. Ahol rés van, ott bejönnek a nyilak is, a golyók is.

4. Plusz még egy új kőfalat is épített – ez a dicsőítésre és imára való hangsúlyfektetés.

Ézsaiás 60,18 „Hívod és nevezed Isten szabadítását a városod kőfalának, kapuknak pedig a dicsőítést.”

Tehát elkezdeni Istent egy olyan módon, tudatosan dicsőíteni, hogy falat emeljünk az Ő népe körül, az Eklézsia körül egy tűzfalat emeljünk. Egy védelmi vonalat emelek, ahol egy testületiséggel ki tudok hirdetni ítéleteket, ki tudok hirdetni előteremtő szavakat; amelyek nincsenek, azokat elő tudom testületileg hívni, létbe tudjuk szólítani. Ezékiás így kezdett el prófétálni.

Nézzük meg a 2.Krónika 32,9-től: Rabsaké elkezdett kevélyen szólni Isten ellen, Isten népe ellen és Isten népe vezetője, Ezékiás ellen: „Kiben bíztok? Csak nem Ezékiásban? Nehogy bízzatok benne! Nézzétek meg, én mit csináltam! Ki a ti Istenetek? Azt hiszitek, hogy Ő meg tud menteni? A környező népeket sem mentették meg az ő isteneik – ne gondoljátok hát, hogy titeket majd megment a ti Istenetek! Ne higgyetek neki!”… „És még sok ilyet szóltak az Úristen ellen és az Ő szolgája, Ezékiás ellen.” 2.Krónika 32,18 „Nagy szóval, zsidó nyelven kiáltottak Jeruzsálem népe ellen, aki a falakon volt, hogy megrettentsék őket, hogy zavart keltsenek abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.”

Ez a propaganda az ördög médiacsatornája. Ismertek olyan hozzáállást, hogy „ne nyúlj a mobilodhoz, ne internetezz, ne menj a facebookra, mert az az ördögtől van”. A médiacsatornák nem az ördögtől vannak, viszont jó ha tisztában vagy vele, hogy igen, tudja az ördög használni. Ugyanakkor az a helyzet, hogy a médiacsatornákat tudja Isten is használni. Ezt amiatt mondom, mert nekünk is van Istentől kapott felelősségünk és elhívásunk erre a területre, és tudom, hogy nektek is, mint gyülekezetnek van elhívásotok és felelősségetek Istentől a média terén. Az ördög tudatosan el szeretne bátortalanítani, el szeretne idegeníteni és elfordítani attól, mondván: ’hagyd abba, ne csináld’. Isten viszont arra bátorít titeket, hogy inkább szisztematikusan dugd be az ellenség elbátortalanító, félelmeket kelteni akaró beszédének forrásait. Nem tudom máshogy betömni (nem akarok hacker-támadásokkal próbálkozni, és nem is akarok ilyen eszközökkel élni, még akkor sem, ha ők éltek ilyen eszközökkel), hanem úgy tudod ezt elérni, hogy ’ami a csövön kifér, jöjjön a Királyság belőled’! Ne hagyd elnémítani és bedugaszolni a torkodat, a szádat, a médiacsatornáidat!

Ki kell bővíteni, ki kell tágítani, meg kell találni azokat a módokat, eszközöket, stílusokat, amely most a megfelelő, és el lehet vele érni az embereket. Sokkal nagyobb erővel szól, sokkal erősebbb a sürgetése, és sokkal hangsúlyosabb Isten felszólítása ezen a területen, mint gondolnád! Bátorítalak téged, mert aki a média területén dolgozott vagy dolgozik, az jól tudod, hogy támadások is értek. Én is hetente több ezer Hírlevelet küldök ki, és tudom, sok olyan közösség van, ahol a hétközi összejöveteleken az ezekben levő tanítás-részeket beszélik és nézik át. Nyilván tudom, ez csak egy kis rész, de felhasználja Isten ezt is az Ő Királysága növekedésében. Ez csak egyetlen egy dolog. Az, hogy napjainkban már az „Isten országa” kifejezés helyett gyakran használják a keresztények az „Isten Királysága” biblikusabb kifejezést; vagy az „Isten Igéje” helyett az „Isten Beszéde v. Isten Szava” kifejezéseket; vagy a „Szentlélek” helyett a „Szent Szellem” kifejezést; vagy hogy nem „ördögök vagy ördögűzés” szavakat, hanem „démonűzés” szót használnak egyre többen, mindezeknek a változásoknak mi is részesei és eszközei vagyunk Isten kezében. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de ahogy a bibliaibb kifejezések beülnek az emberek elméjébe, szóhasználatába, ez segíti a hívőket, de az egész kultúra-közeget, hogy bibliaibbra alakuljon, változzon. Mert ez a célunk, hogy egyre bibliaibb legyen a közeg, a kultúra, ahol élünk. Ezek hosszú évek, amíg beülnek az emberek elméjébe és gondolkozásmódjába, és már ’sajátjukként’ használják. Az az ’új reformáció’, vagyis az ’új-re-formálás’, a kultúra, a társadalom változása.

Vajon most melyik cseng neked ’otthonosabban’: ’Szentlélek’ vagy ’Szent Szellem’? – most minden teológiai tartalomtól és üzenettől függetlenül. Amelyik otthonosabban működik és mozog az elmédben, az a körülötted levő kultúrának illetve a médiának a hatása. Ma sok gyülekezetben már a ’Szent Szellem’ kifejezés otthonosan cseng. Ezelőtt 10-15 éve még nem. Ez apróság, de egy csomó dolgot még be kell ültetni az elmékbe, a hétköznapi ’automatikus’ gondolkodásmódba, és ez nem egy-egy dolog katedrikus tanítását jelenti, hanem egy éveken át tartó szisztematikus gondolkodásmód-váltási folyamatot, mert ez az Isten Királysága. Amikor Jézus elkezdte szolgálatát, azt mondta: „Isten Királysága egy karnyújtásra van tőletek, ezért változtassátok meg a gondolkozásmódotokat!” Isten Királysága egy karnyújtásra van: csak ki kell nyitnod a mobilodat, elkezded a Facebookot; a médiacsatornákban ott kell lenned, hogy elérd az embereket. Köztetek vannak többen is, akik erre kaptatok elhívást. Bátorítalak titeket az Úr Jézus nevében: bátorodjatok fel, és sokkal nagyobb tudatossággal ’öntsétek, ami a csövön kifér’!

Ne foglalkozz azzal, hogy mit mond Gesem vagy Gasmu! (Nehémiásnak azt írták az Onó-völgyében: „Gyere, beszéljük meg!”… „Nem megyek! Nekem ez a munkám! Nem akarok ott a bokrok között, a dzsumbulyba, a susnyásba belegabalyodni!” – üzente nekik vissza a Nehémiás). Az a munkád, az az elhívásod, hogy ’ami a csövön kifér, nyomasd’ Isten Királyságát! Bátorodjál, mert fog jönni Rabsaké. Szanhérib fogja küldeni. Meg akar félemlíteni. El akar tántorítani. Az ellenség meg akarja ingatni a bizalmat a vezetők felé; azok felé, akikben bízol.

Tudom, hogy a bizalmad Istenben van, de egymás felé is van a munkatársi, együttműködési, szövetségi és testvéri kapcsolatokban is bizalom. Az ördög szeretné ezt lerombolni, szeretné ezt megsemmisíteni. De állj elene, és ’ami a csövön kifér’, szóld, mondd a hitnek, a bátorításnak szavait!

A hit hallásból jön. Viszont a félelem is hallásból jön, de a bátorság is; a reménytelenség is, de a reménység is; a hitetlenség is, de a hit is; a vigasztalatlanság és keserűség is, de a vigasztalás is hallásból jön. Ezért bátorodj fel, és szóld, és ontsd a médiacsatornákon keresztül az építő, bátorító, reménységet adó beszédeket! Isten számít rád!

„Meg ne csaljon titeket Ezékiás!” „Ne bíztasson titeket Ezékiás az Úrral!” – ’a ti pásztorotok be ne csapjon…’ Ez Rabsaké beszéde. Erre mit lépett Ezékiás? Bement az Úr házába imádkozni, majd prófétáért küldött.

2.Királyok 19,1-4 „Mikor ezeket meghallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, zsákba öltözött, és bement az Úr házába. Elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papok véneit, akik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához. És mondták neki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő a szüléshez. Talán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, akik még megmaradtak.”

Érezted már, hogy nekikezdtél – mert hittél, és hittel elkezdted, mert bíztál; és akkor jött a a vádlás, a szégyen, a kárhoztatás, a megszégyenítés, a káromlás, és úgy érezted, hogy nincs erő a megszülésre. Nyögtem, erőlködtem, kihordtam (vagy legalábbis úgy éreztem), úgy járok, totyogok mint egy kacsa, de nem megy tovább. Érezted már magad így? No, akkor neked szól Isten Beszéde:

2.Királyok 19,6-7 „Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái. (7) Ímé Én oly szellemet adok belé, hogy hírt hallva visszatér az ő földjére, és fegyverrel vágatom le őt a saját földjében.”

Így is történt. Amikor elhangzott Ézsaiás próféciája, mit csinált Ezékiás?

2.Királyok 19,14-től: bement az Úr házába, kiterítette az ellenség levelét (a média-terméket odarakta az Úr elé); imádkozott, és elkezdte megvallani:

2.Királyok 19,15 „Uram, Izrael Istene, aki a Kerubok között laksz, Te vagy egyedül e Föld minden országainak, királyságainak Istene, Te teremtetted a Mennyet és a Földet.”

Honnan indult ki Ezékiás a gondolataiban? A trónszéktől.

Nem tudsz megfelelő módon szellemi harcot folytatni, ha nem megfelelő pozícióból indulsz. A csatateret mindig jól kell megválasztani! A csatateret úgy tudod jól megválasztani, ha a trónszéken vagy. Az a jó pozíció. Ha ez a pozíció megvan (Efez.2,6 „Krisztussal együtt feltámasztott, és vele együtt fel is ültetett a Mennyekben, a Krisztus Jézusba.”), akkor győztes vagy.

2.Királyok 19,16-19 „Hajtsd hozzám, Uram, a Te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a Te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ideküldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent…(19) Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy Te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!

Ekkor ismét szólt Ézsaiásnak az Úr, és küldött üzenetet Asszíria királya felől: „megutált téged, megcsúfolt téged, Sion szűz leánya. Kit szidalmaztál? Ki ellen emelted fel szavadat? Izrael szentje ellen.” Figyeljük meg: volt, amikor Ezékiást szidta, Ezékiást káromolta, de ezt az Úr mind magára vette.

Emlékeztek, amikor Sámuel megbántódott azon, hogy Izrael fiai királyt kértek. Isten azt mondta neki: „Ne bosszankodj, és ne bánkódj; nem rád nehezteltek meg – mert ő volt a bíra, ő volt a próféta –, nem belőled van elegük, hanem belőlem. Az Én uralmamat nem akarják!”

Egy fontos lecke ebből a részből, hogy ne vedd személyesen magadra a sérelmeket!

2.Krónika 19,23 „Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondtad: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakhelyébe, kertes erdejébe.”

Erre azt mondta az Úr: „Bármit csinálsz, Én már régen tudtam erről, ősidőktől kezdve, és már akkor döntést hoztam, Én már akkor végeztem veled!”

Nem tud az ördög semmi olyat csinálni, amit Isten ne engedne meg. Ma olvastam valahol egy fél mondatot: „az ördög olyan, mint Isten kapája a kertben, és Isten nem engedi, hogy a haszonnövényt kivágja, de azt megengedi, hogy ami nem odavaló vagy gyom, azt kivágja a kapa. „Nem kell aggódni” – azt mondja az Úr. „Karikámat odateszem az orrodba, zablámat a szádba, és visszavezetlek oda, ahonnan eljöttél.” Ha tovább olvassuk, látju, hogy a saját fiai ölték meg.

Tudod, mit jelent ’megkarikázni’ egy disznót? Az orrába egy megtüzesített drótot árfúrni, a két végét összetekerni, hogy ne tudja az ólat, vagy a kerítést kitúrni.

Az ördög orrába, a te Rabsakéd orrába, a te asszíriai királyod orrába Isten odarakta a karikákat. Nem tud téged kitúrni abból az elhívásodból, amibe Isten téged belehívott – ha te nem mész el. Gyerekkoromban otthon voltak disznaink. Én láttam már ’karikázott’ disznót nekimenni apámnak. Először az orrával túrt volna, és úgy szerette volna megharapni, bekapni, de az orrában lévő karika miatt nem tudta megtenni. A lovaknál a zablát ismered: a ló sem engedelmeskedne először, hiába mondanád neki, hogy „balra”, attól még nem menne arra. De ha meghúzod a szájában levő zablát balra, akkor muszáj neki megtenni, mert különben fáj a zabla meghúzása. Az ördög is hasonlóképpen van. Ellened is kiküldött az ördög egy Rabsakét, az ördög ellened is kiküldte Szanhéribet, de ne felejtsd el: Isten betette az orrába a horgát (a karikát), berakta a szájába a zablát, és a gyeplő Isten kezében van. Nem fog tudni kitúrni a te Isten-fiúi pozíciódból és az elhívásodból!

Ezek után éjjel kijött Istentől egy angyal, és levágott az asszíriabeli táborban száznyolcvanötezer ellenséget. Micsoda túlerő! El tudod ezt képzelni? Ezékiásék kétezer katonát sem tudtak kiállítani a lovakra. És volt még maradvány is, vagyis legalább körülbelül kétszázezer asszíriai katona lehetett ott. Ami azt jelenti, hogy legalább százszoros túlerő! És ekkor kijött EGY angyal – nem egy angyali sereg, gondolom, a többik a többiek csak nézték és mondták neki: „Ezt meg tudod te csinálni egyedül is, mi nem is kellünk oda.” – ők pedig nézték. Tehát ne félj attól, hogy a te életedben bármit is keresztbe tudna az ördög tenni. Van Istennek angyala a te számodra is! Van Istennek erős angyala, hogy elküldje a te életedbe is (Zsolt.91,11-13 „Az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. (12) Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. (13) Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”)! Van Istennek küldöttje a te életedben is! Emlékezz meg arról, hogy az Úr megőriz, és megtart téged.

Jelenések 2,26-27 „Aki győz, és aki mindvégig megőrzi az Én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; (27) És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen Én is vettem az Én Atyámtól.”

Ézsa.30,31 „Mert az Úrnak Szavától megretten Asszíria, megveri azt vesszővel.”

„Az Úrnak Szavától megretten”. Bátorítalak benneteket – és ez egy kihívás és felhívás is egyúttal –, hogy testületileg használjátok azt a kijelentett Isteni Beszédet, amelyen keresztül uralkodtok kígyókon és skorpiókon, új dolgokat teremtetek, körülményeket és atmoszférát változtattok, s ha kell, törvényeket is.

Befejezésül az Ézsaiás 45,3-at olvasom fel.

Ézsaiás 45,3 „Neked adom a sötétség kincseit, és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd, hogy Én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izrael Istene.” Ámen!