A Menyasszony készül

Ma a Menyasszonyról, a Menyasszony készülődéséről fogok beszélni. Ez van a szívemben, hogy ma a Szent Szellem a Menyasszonyról akar látást erősíteni bennünk. Az elmúlt több mint kétéves covidos időszakban, majd a február 24-én kitört orosz-ukrán a háború alatt is, nagyon sok minden történt a gyülekezetek életében, nemcsak Magyarországon, hanem az egész Eklézsiában szerte a különböző nemzetekben. Van ennek egy ördögi támadásokkal, rombolásokkal, próbákkal teli oldala, ugyanakkor fantasztikus dolog az, amit Isten mindebből kihozott már eddig is – jót, dicsőségeset, emberek megtérését... Gondoljatok bele, hogy három évvel ezelőtt Egerben Isten munkája hogyan állt, és hogyan áll most – az egyes gyülekezetekben, a gyülekezetek és a gyülekezeti vezetők egymás közötti kapcsolatában, stb. És nemcsak Egerben, hanem más városokban is láthatjuk, ahogy Isten a gonosz tervét jóra fordította az Őt szeretőknek az életében. Látjátok ti is, hogy Magyarországon Isten munkája előbbre tart. Sokkal inkább előbbre van, mint három évvel ezelőtt, vagy két és fél évvel ezelőtt. 

És tudjuk nagyon jól, hogy mindez nem automatikus, nem magától történt, hiszen lehet látni országokat, nemzeteket, ahol viszont – legalábbis kívülről úgy tűnik, vagy más emberrel beszélve, úgy tűnik, hogy az ördögnek több helyen sikerült egy kicsit sarokba szorítani, visszaszorítani, elnémítani az Eklézsiát. És adjunk hálát az Úrnak, dicsérjük Őt, hogy itt Magyarországon, a magyar nemzetben, itt Egerben ezt nem sikerült elvégeznie az ördögnek; pedig azért jött a gonosz, hogy öljön, lopjon és pusztítson, de ezt nem sikerült elérnie, mert Jézus Krisztus munkája – aki viszont azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerombolja –, előbbre jutott, Isten Királysága az elmúlt két évben előbbre haladt a nemzetünkben. A falak felépítésében nagy mester a ördög. Nagyon sok mindent, amit ő fölépített, sikerült az elmúlt két és fél évben itt is nagyon sok mindent lerombolni a Szent Szellem által, Isten szeretete által, szívek egymáshoz kapcsolódása által, és ez nagyon nagy kegyelem. A Jelenések 19-ből olvasok föl legelőször. Ebben a szakaszban arról van itt szó, hogy az Egyház a Menyasszony. 

Jelenések 19,5-10 „S a királyi széktől szózat jött ki, dicsérjétek a mi Istenünket ti mindnyájan az Ő szolgái, akik félitek Őt, kicsinyek és nagyok. (6) És hallottam, mint nagy sokaság szavát és mint sok vizek zúgását, és mint erős mennydörgések szavát, ami ezt mondta: Hallelujah! Mert uralkodik az Úr a mi Istenünk, a Mindenható. (7) Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő Menyasszonya elkészítette magát. (8) És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei. (9) És azt mondta nekem, írd meg: Boldogok mindazok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És azt mondta nekem: ezek az Istennek igaz beszédei. (10) Leborultam annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de azt mondta erre: meglásd, ne tedd, szolgatársad vagyok neked és a te testvéreidnek, akiknél a Jézus bizonyságtétele van. Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme.” 

Utolsó időkben, az utolsó napokban élünk. Jézus beszédeiből azt olvassuk, hogy az utolsó napokban, utolsó időkben többféle jele, többféle ismérve van annak, hogy a vég közeledik. Azt is mondta, hogy az utolsó napokban a szeretet meghidegül, mert a törvénytelenség, az istentelenség nagyon megsokasodik. Két példázat jutott eszembe, miközben jöttünk idefelé: a gírákról és a talentumokról szóló példázat. Ismeritek mindkét történetet. Jézus közvetlenül a virágvasárnapi bevonulása előtt mondta közvetlenül ezeket. Vagyis az utolsó idők eseményeiről, az utolsó időkről szóló tanításai és prédikációi között hangzott el a gírákról szóló példázat is. A talentumos példázat Máté evangéliumában szintén az utolsó időkkel kapcsolatos példázatai között és tanításai között hangzott el (a tíz szűz példázata, a népek és nemzetek ítélete). Ha Jézus az földi pályájának utolsó napjaiban ezeket fontosnak tartotta, és az utolsó napokról, utolsó időkről szóló üzenetei között beszélt a gírákról és a talentumokról, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez a két példázat nagyon is fontos kijelentéseket tartalmaz – főleg az utolsó időkkel kapcsolatban. 

Mindjárt meg is látjuk, hogy vajon a Menyasszonynak, vagyis az Egyháznak a Vőlegénnyel való találkozásával és kapcsolatával hogyan függ össze a gírák és a talentumok példázata. Azokat a karizmákat, amiket Isten beléd helyezett, azokat a kegyelmi ajándékokat és lehetőségeket, azokat a mennyei, természetfölötti képességeket, amiket neked adott, nyitott ajtókat eléd rakott vagy lehetőségeket, hogy kinyiss ajtókat… mindegyiknél az a kérdés, hogy élünk-e vele, mert a Menyasszony felkészülésének egyik fontos területe, hogy ezekkel a gírákkal, talentumokkal, az Isten által nekünk adott lehetőségekkel éljünk. 

Az Efezusi levélben Pál apostol is beszél a házasság kapcsán a férj és a feleség kapcsolatáról, mint Jézus Krisztus és az Egyház kapcsolatáról:

Efez.5,22-32 „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak… Mert a férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az Egyháznak.” – Tehát a Menyasszony engedelmes az Úrnak; Krisztus feje az Egyháznak. Tehát Krisztus feje a Menyasszonynak, megtartója a Testnek, de mint az Egyház engedelmes a Krisztusnak, úgy az asszonyok is engedelmesek legyenek a férjüknek mindenben. „Ti férfiak, szeressétek a feleségeteket, mint Krisztus is szerette az Egyházat.” 

Krisztus szereti a Menyasszonyt, aki szeretettségben él. „Krisztus önmagát adta azért, hogy a Menyasszonyt megszentelje, megtisztítsa az Ő Beszéde által, hogy majd önmaga elé állítsa dicsőségben az Egyházat úgy, hogy azon ne legyen semmi szeplő vagy semmi ragya, vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni a feleségüket, mint a saját testüket, aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Soha senki a saját testét nem gyűlölte, hanem táplálgatja, ápolgatja azt, mint az úr is az Egyházat.”

Tehát Krisztus szereti és ápolgatja az Egyházat. „Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő Testéből és csontjaiból valók, azért elhagyja az ember apját, anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Igen nagy titok ez, de én most a Krisztusról és az Egyházról szólok.”

Ha a Mennyben nem lesz házasodás, ha a Mennyben nem lesz szexualitás, akkor Isten az Ő képmására alkotva bennünket embereket, vajon mért alkotta meg a házasságot, a férfit, a nőt, a nemiséget, a szexualitást? Mert a földi 80-100 év az örökkévalóságból csupán egy nagyon kicsi rész. De vajon miért tervezte ezt így Isten, hiszen az örökkévalóságban nem lesz férj-feleség, nem lesz szexualitás. Úgy gondolom, hogy azért, mert a házasággal kapcsolatban Istennek van egy nagyon fontos üzenete a Földön itt élők számára. A férj és a feleség kapcsolatával Istennek van egy fontos üzenete nemcsak a hívők felé, hanem az egész világ felé, mégpedig az, hogy Krisztus és az Egyház, a Vőlegény és a Menyasszony kapcsolatát valamilyen módon bemutathassa. És ahogyan az utolsó napokban haladunk előre, a nemi identitást is egyre inkább támadások érik, vagy a családot, a házasságot látjuk, milyen támadások érik. Miért? Azért, mert az utolsó napokban Istennek a házassággal egyre hangsúlyosabb üzenete van az embereknek. A házassággal üzenete van minden embernek, az egész teremtettségnek, mert a házasságon keresztül valamilyen módon a Vőlegény és a Menyasszony kapcsolatát mutatja be, hogy egyre többeknek nyilvánvaló legyen – hogy ez nem természetes, hanem magában a házastársi kapcsolatban is benne van Isten természetfölötti lénye, szeretete. 

Jézus azt mondta, hogy arról ismerjenek meg bennünket, hogy az Ő tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást. És vajon melyik az a kapcsolat, amiben legbensőségesebben mindezt át tudjuk élni? Természetesen tudom, hogy az áldozathozatalt, az önzetlenséget, a másikért való élést házasság nélkül is meg tudjuk élni, de ha a szexualitás területét is belevesszük, akkor a házasság az, amelyben mindezt leginkább át tudjuk élni. Az önzetlenséget, a másikért való élést úgy tudjuk megélni, hogy ha feszültség van, akkor is tudjuk, hogy „ásó, kapa, nagyharang választhat csak el”, tehát tudod, hogy belekerültél egy olyan kapcsolatba, ami alakít és formál. Belekerültél egy olyan kapcsolatba, amiből nincs kiút, nincs ’menekvés’, csak az „ásó, kapa és nagyharang”. Belekerültél egy olyan kapcsolatba, amin keresztül Isten a legtöbbet tudja megváltoztatni benned. És mindezt Isten tudatosan, jól eltervezetten csinálta. Mert kihátrálhatsz a baráti kapcsolatokból, kimenekülhetsz a munkatársi kapcsolatból, kimenekülhetsz vagy távolságot tarthatsz még a testvéri kapcsolatokban is, de nem tudsz kimenekülni a férj-feleség kapcsolatból, csak az „ásó, kapa és nagyharang” által. És Isten mindezt direkt tervezte így, hogy belevezessen minket egy olyan kapcsolatba, egy olyan közösségbe – amin keresztül a legtöbbet tudja elvégezni bennünk úgy, hogy azzal még üzenete is legyen a környezetünk számára. Sőt Isten még a hormonjainkat, a nemiségünket is úgy teremtette, az érzéseinket is úgy alkotta, hogy a házastársi kapcsolatba belehúzzon, belevonzzon az egész lényünkkel. Direkt azért tervezte így, hogy belevigyen egy olyan elkötelezettségi kapcsolatba, amiből nincs kiút. 

Természetesen a lázadó ember, az egyén, a társadalom a történelem során megtalálta annak a módját is, hogy különféle indokokkal kilépjen, kimeneküljön a házasságból is. De Isten eredetileg, az Ő akarata szerint úgy teremtette a házasságot, hogy ha abba belelépsz, azután abban benne is maradj. És ha ebbe ’belehalsz’ – az egyéni céljaid és ambícióid –, akkor azért dicsőség legyen az Úrnak, mert az azt jelenti, hogy fölvetted a keresztet és sikerült. Jézus Krisztus fölvette a keresztet, és belehalt. Ha nem halt volna bele, akkor nem támadt volna föl. De feltámadt, és így a föltámadás ereje már a tiéd, a föltámadás ereje emiatt elért minket. A föltámadás ereje úgy szabadul föl az életedben, ahogy odaadod az életedet egy önzetlen, áldozatvállaló életre.

Az Efezusi levél 4. fejezetét nagyon jól ismeritek. Pál apostol itt a szolgálati ajándékokról ír és arról, hogy azok fölkészítik a szenteket, fölkészítik a Menyasszonyt. A 11. verstől olvasom: 

Efez.4,11-16 „Adott némelyeket apostolokul, prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul, hogy fölkészítse (ellássa, fölszerelje, tökéletesítse, rendbe hozza, helyreigazítsa) a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus Testének építésére, amíg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére, hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide és oda hány a hab és hajt ide-oda a tanításnak a szele, az emberek álnoksága és ravaszsága által, hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a Fej, a Krisztusban. Akiből az egész Test, az Ő hatására egybeillesztve, összefogva a különféle kapcsolatok segítségével, minden egyes tag a saját talentumainak megfelelően aktívan működve gondoskodik a Test növekedéséről, és e közben ő maga is fölépül szeretetben.” 

Tehát újuljunk meg a gondolkozásmódunkban, öltözzük föl Krisztust, az Új Embert, és beszéljünk is úgy. Ezután jön az 5. rész, hogy mint Istennek szeretett gyermeki éljünk és járjunk. Utána beszél a házastársakról, s akkor jutunk el a 6. fejezethez, ahol először a gyerekekről beszél, hogy a családból, Isten családjából senki se maradjon ki. És utána pedig arról, hogy legyünk erősek, és álljunk meg az utolsó napokban, mert a gonosz próbálkozik. És itt sorolja föl a szellemi fegyvereket, hogy azokat vegyük föl. A szellemi fegyvereket az imádsággal, mint szellemi fegyverrel zárja. 

Ezekből a sorokból is láthatjuk, hogy az ima lényege nem az, hogy Jézustól kapjunk dolgokat, hanem hogy magát Jézust kapjuk meg. És egy olyan szeretettségben tudj élni, amire sokkal nagyobb szükséged van most a Covid után, a háború kezdete után, mint három évvel ezelőtt. Sokkal nagyobb szükséged van ezekben a napokban a munkahelyeden, az otthonodban, a testvéri kapcsolatokban Isten agapé-szeretetének átélésére, megtapasztalására, mint ezelőtt. Ahogy az Efezusi levél 5. fejezete úgy kezdődik, hogy „járjatok szeretetben, mint Istennek szeretett gyermekei, úgy járjatok”. Tehát arra hívott el minket az Úr, hogy szeretettséget éljünk át – magától Istentől, de az Ő többi gyermekétől, azaz egymástól is. 

Egy másik észrevétel, hogy a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy a Menyasszony, tehát a Bárány Felesége elkészítette magát. Ez mit jelent? 

Nekem azt jelenti, hogy a Menyasszony magát készíti föl – legalábbis megvan a felkészülésben a mi felelősségünk is – nem háríthatjuk ezt Istenre teljességgel. Természetesen Isten végzi az Ő részét a Menyasszony szépítésén, ahogyan az Efezusi levélből fel is olvastam: „maga elé állítja a Vőlegény a Menyasszonyt a víznek fürdőjével megtisztítja, vagyis az Ő Beszéde által”, de mégis azt látom, hogy számunkra ez egy felelősséget jelent, hogy nekem, mint az Egyháznak része, mint a magyar Eklézsiának része, mint a Menyasszonynak része felelősségem van abban, hogy készüljek, hogy felkészüljek. Felelősségem van abban, hogy készüljek, felelősségem van abban, hogy a Menyasszony készen legyen, felelősségünk van abban – mint közösség, mint gyülekezet, mint gyülekezetvezetők és szolgálók –, hogy a Menyasszony készen legyen a Vőlegénnyel való találkozásra.

A kérdés, hogy mi az, mely területet az, (1) mi az én felelősségem, amit nekem kell megtennem, hogy készen legyek a Vőlegénnyel való találkozásra. És vajon (2) mi az, amit az én testvéreim fognak elvégezni bennem, hogy készen legyek a Vőlegénnyel való találkozásra. És (3) mely terület az, amit maga a Vőlegény fog elvégezni az Ő Beszéde és a Szent Szellem által bennem, hogy kész legyek a vele való találkozásra – ehhez viszont bele kell kapcsolódnom a Menyasszonyba, Benne kell élnem konkrét helyi gyülekezetben. Négy dologról szeretnék itt beszélni.

1. Az első egy önzetlen, önfeláldozó szeretet. Nagyon sokban különböznek a különböző nemzetek fiai, férfiak és nők, de akármilyen nemzetközi keresztény összejövetelen, ha összetalálkozol más népekből, más nemzetekből való újjászületett, elkötelezett tanítványi lelkületű keresztényekkel, akkor van egy dolog, ami minden nemzetben azonossá tesz bennünket, ugyanakkor megkülönböztet mindenki mástól bennünket, Isten népét. Mégpedig az, hogy „arról ismernek meg bennünket, hogy Jézus tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást” (János 13,35) Nem a jólképzettségünk, az ismeretünk miatt ismernek meg minket, hogy Jézus tanítványai vagyunk, vagy mert nyelveken szólunk, prófétálunk, hanem azért, mert önzetlen, önfeláldozó agapé-szeretettel szeretünk. 

Nagyon sok mindent csinál Isten népe. Gyógyulások, szabadulások, Isten természetfölötti jelenlétének megnyilvánító csatornája az Eklézsia, mégis van egy olyan speciális ismertető jel, amit Jézus fontosnak tartott, hogy megfogalmazzon és deklaráljon, és elmondja, hogy minden között ez a legfontosabb ismertető jel: az, hogy az Ő tanítványai szeretik egymást. 

Tegnap találkoztam egy sráccal, neki is kinn volt a jelvénye, hogy hova, milyen klubba tartozik. A mi ismertető jelünk, hogy melyik klubba tartozunk, az az agapé-szeretet, ami feltétel nélküli, ami képessé tesz téged és engem is arra, hogy letegyem az életemet érted. Attól függetlenül, hogy mit kapsz vissza tőlem, vagy mit nem kapsz vissza. Ettől független. Nemcsak a férjemért, a gyerekeimért, nemcsak a barátokért és azokért teszem le az életemet, akikkel ’együtt húzzuk az igát’, vagy együtt szűkebb ismeretségi körbe tartozunk, hanem van olyan szeretet, ami Istentől jön, és Isten beletölti a szívedbe, ami képes áldozatot hozni és áldozatot vállalni. 

Nem pont ide tartozik, de éppen egy tegnapelőtti fordítás került a kezembe, mivel a Hírlevelet készítettem tegnap, és abban az Isten ablakairól volt szó a Máté 7,7 „Kérjetek és kaptok; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek”. Gyakran, ahogy zörgetünk és kopogunk az ajtón, megnyitják. De van úgy, ha nincsenek otthon (nem a Mennyről van szó), akkor nem nyitják ki. Kopogtathatsz, de ha nincs ott senki, nem nyitják ki. És a cikk írója elmondott egy sztorit, hogy gyerekkorában az apjával többször is elment horgászni, vásárolni vagy kirándulni, és ha az édesanyjuk nem volt otthon, és akkor az apja bakot tartott, és neki kellett az ablakon bemásznia, hogy kinyissa az ajtót belülről. Tehát bemászott az ablakon és kinyitotta az ajtót. És ez a rövid prófétai írás megragadott engem.

Idefelé vezetés közben eszembe jutott, hogy a Mennynek is vannak ablakai. Egy bibliarész jutott eszembe, a Malakiás könyvéből. Ott azt mondja, hogy „behozzátok a tizedet és az áldozni valót az Én Házamba”, és azt mondja az Úr, hogy „Én megnyitom a Menny ablakait”. Ami miatt ezt most elmondtam, nem is a tized, hanem az áldozni való miatt. Mi ezzel a bibliarésszel kapcsolatban sokszor csak az anyagiakra gondolunk, de itt nem csak arról van szó. Amikor leteszed az életedet áldozatul a gyülekezet oltárára – és a Gyülekezet, az Eklézsia –, Isten olyan természetfölötti forrásokat nyit meg számodra, amit el se képzelnél. Természetesen a mi helyi gyülekezetünk, a mi család-gyülekezetünk is az oltár, ugyanakkor ez a Gyülekezet része, ahol most vagyunk, ez most egy ’városi gyülekezet’. Amikor ide vagy egy nemzet gyülekezetébe, eklézsia-részébe beleteszed az életedet élő, önzetlen áldozatként, Isten olyan mennyei, természetfölötti ablakokat nyit meg számodra, amit a Malakiás könyvében olvashatunk. Fantasztikus ígéreteket, áldásokat ígér. Nemcsak anyagi áldásokat, hanem mást is. Tehát az utolsó napokban Isten egy önzetlen, áldozatvállaló életre hív minket.

Meggyőződésem, hogy kell legyenek olyan emberek, akiknek nagyobb a szívük, mint a saját jelenlegi befolyáshatáruk. Miért? Mert Isten azt akarja, hogy kiszélesítse a befolyáshatárotokat. Ezt úgy csinálja, hogy először a szívbe vágyat ad, a közbenjárás, a másokért való imádkozás vágyát adja bele – olyanokért is, akik kívül esnek a befolyási körömön. Ahogy erre odateszed a szívedet, azt veszed észre, hogy Isten belülről tágít, és utána a befolyásodat is kitágítja. És már nemcsak a helyi gyülekezetre, nemcsak a városi közösségre, eklézsia-részre, hanem azon túl is befolyást ad. Nem azért adja, hogy neked nagy befolyásod legyen, hanem azért, hogy Neki nagyobb befolyása legyen rajtad keresztül. Mert ez a vágya. Amikor odaadod a szívedet erre, akkor Isten azt csinálja, hogy olyan helyzetbe hoz, hogy ablakokat, ajtókat, forrásokat nyit meg arra, hogy a befolyásodat kiszélesítse, kitágítsa. 

Úgy hiszem, az Egri eklézsia-részben ez történik most, és ez egy fantasztikus dolog. Ez nemcsak az ígéret, hanem az ígéretnek már rész szerinti beteljesedése. De itt ne álljatok meg, hanem gondoljátok tovább. Gondoljatok előbbre, hogy Istennek vajon mi a célja? Vajon az, hogy itt megálljon? Nem, hanem Isten ezt sokkal tovább akarja vinni. Tehát ezekben a válságokban, krízishelyzetekben, amelyekbe belekerültünk, keresztülmentünk rajta, Isten önzetlen szíveket keres, akik képesek segíteni másoknak. Nemcsak az Ukrajnából menekültek felé, hanem azok felé is, akik egyébként itt vannak körülöttünk a hétköznapokban is. Amikor az Úr megtalálja a szívedet, amit odaszántál az önzetlen, önfeláldozó agapé-szeretetre, akkor azt mondja, hogy „Én ezt kerestem”. Ahogy letetted áldozathozatallal a másikért az életedet, akkor azt mondja az Úr, hogy „Én megnyitom neked a Menny kapuit. Megnyitom neked a Menny ajtajait, megnyitom neked a Menny ablakait. Azokat a forrásokat, amikről lehet, hogy csak álmodoztál. Nem lesz többé délibáb számodra az ígéretem. Nem lesz többé pusztán szappanbuborék, ami kipukkan, hanem az Én ígéretem tóvá lesz az életedben. Valósággá fog válni. 

2. A második dolog a félelem és aggódás nélküli élet. Úgy hiszem, hogy a Menyasszony készüléséhez, fölkészüléséhez ez is hozzá tartozik. És ez felelősségem a saját életemre vonatkozóan is, de felelősségem a közvetlen környezetemre vonatkozóan is, hogy segítsek abban, hogy a félelmet, az aggódást kiszorítsam. 

Máté 24,6 „Hallanotok kell majd az utolsó napokban háborúkról, háborúk híreiről, és lássátok meg, nehogy megrémüljetek, nehogy féljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem itt a vég.”

Tehát a világosságot és a sötétséget is aktívabbnak fogjuk látni, intenzívebbnek tapasztaljuk, ahogy haladunk előre, de úgy hiszem, hogy van egy olyan speciális kegyelem-csomag, amit Isten kinek-kinek az adott helyzetére készített el, és ad az életünkbe. Például, akik átjöttek Ukrajnából menekültek, akár messziről tapasztalták a háborút, akár közelről élték át a nyomorúságokat, de ahogy találkozol velük, nagyon sok nyomorúságot átélt emberrel találkozol. De Isten megtartotta őket. Miért? Mert Isten nem enged egyikünket sem olyan nyomorúságba, olyan próbába, amihez Ő közben ne adjon kegyelmet, hogy megtartson, megszabadítson. Isten hűséges. Ő megígérte, hogy minden helyzetben megadja a kegyelmet ahhoz, hogy győztesen kijöjj abból a nehéz helyzetből, abból a próbából, amibe beleengedett. Tehát amikor látod a háborús dolgokat, látod a covidos dolgokat, látod az anyagi visszaeséseket, hiányokat, szükségeket, vagy bármilyen szükséget, akkor is soha ne felejtsd el, Isten megadta a kegyelmet is ehhez az élethelyzethez. Ha körbenézünk, itt vannak az utolsó idők: az emberek nemi identitásával, a teremtettségünkből fakadó alapvető isteni értékekkel kapcsolatos megkérdőjelezések, elbizonytalanodások a társadalomban ezt látjuk mindenfelé. Természetes szinten talán soha nem volt globálisan ilyen erőteljes a jövő felől való bizonytalanság, mint napjainkban. És Isten üzenete ezekben az utolsó időkben, hogy ne félj, ne aggódj, hogy mi lesz a gyerekeddel, mi lesz az unokáddal, hanem inkább adjunk hálát és örüljünk az Úrnak, mert ha Ő erre az időszakra teremtett, erre az időszakra tervezett téged, akkor az ehhez való kegyelmet is eltervezte és hozzáférhetővé tette, hogy ebben az időszakban is győztes életet éljünk.

Megtérésem előtt olvastam a Quo vadist. Akkor engem nagyon megragadott, utána az írónak több könyvét is elolvastam. Szerettem arról a korszakról olvasni. Az nagyon megfogott, ahogy a hitvalló tanúságtevők, a mártírok amilyen eltökéltséggel és odaszántsággal élték az életüket. Igen, ők valóban legyőzték a vádolót a Bárány vére, a bizonyságtevésük ereje és a halálra elszánt életük által. Emlékszem, többször is elszorult a bensőm, hogy vajon én képes lettem volna-e arra. És amikor ezt tizen-huszonéves koromban végiggondoltam, akkor kicsit megijedtem, mert ahogy mélyebbre gondoltam, arra döbbentem rá a bensőmben, hogy egyáltalán nem biztos, hogy én képes lettem volna olyan hitvalló, tanúságtevő, bátor mártír életet élni. 

De ma, ezekben az utolsó idők napjaiban, amelyben benne élünk, lehet, hogy ugyanezek a gondolatok jönnek föl benned is: ’Vajon képes lennék-e rá?’ De fontos, hogy tudd, amely helyzetbe Isten belevezet, beleenged, a képességet is és a kegyelmet is megadja hozzá, hogy hitvalló, tanúságtevő, bátor életet élj, hogy akármilyen áldozatot kell is vállalnod és meghoznod, győztesen fogsz tudni kijönni belőle. Ne félj attól, hogy az utolsó idők kesze-kuszaságában meg tudsz-e állni, meg tudsz-e maradni, meg tud-e a gyereked, meg tud-e az unokád maradni hitben. Tudjuk, hogy a kegyelem az idő múltával nem csökkent, és bár lehet, hogy az istentelenség, a törvénytelenség egyre jobban megsokasodik, de a kegyelem nem csökken és nem kopott el a kétezer év alatt, hanem egyre inkább túlárad (Róma.5,20). Jézus Krisztusban minden kegyelem hozzáférhető lett számunkra, és győztessé fog tenni. 

3. A harmadik dolog, az aktív, hitvalló és tanúságtevő élet. Amibe már bele is kezdtem. Ez azt jelenti, hogy vége a passzív és a kényelmes életnek. Hát, mondod, hogy ezt már tudtad, de azért jó ezt kimondani, jó ezt tudatosítani, mert a természet egyik alaptörvénye, hogy mindig minden a minimálra törekszik, a természet így van megteremtve, valahogy az embernek is ilyen a természete, hogy a minimálira törekszik, vagyis, hogy minimális erőfeszítéssel meg tudjam oldani ezt, vagy azt stb. Szerintem már ti is megtapasztaltátok ezt. Például amikor a vizsgára készülsz, vagy bármilyen erőfeszítés, kihívás előtt állsz, mindez átélhető, ilyen a természet. 

De ezekben a napokban azt láthatjuk, hogy vége van annak, hogy csak úgy, áldozathozatal és erőfeszítés nélkül menjenek előre a dolgok. Nincs nagy ujjongás, de attól még ez így van. Tehát ez egy aktív, cselekvő időszak. A Krónikák könyvében olvashatjuk Izsakhár fiairól, hogy tudták az Isten által elkészített (’kairosz’) időket (1.Krón.12,32). Tudták azt, hogy mikor kell, és azt is tudták, hogy mit kell lépniük, és mindezt át is tudták adni másoknak. Vezetőknek, hogy a vezetők is átadhassák az egész népnek. 

Ebben az időszakban, ha egyedülálló vagy még, akkor az egyedülállóságodhoz is adott Isten kegyelmi ajándékot. Ha férj vagy, ha feleség vagy, a férji, a feleségi mivoltodhoz is adott Isten kegyelmi ajándékot, mert szükséged van rá. Ha gyermek vagy és szülői tekintély alatt élsz, akkor adott Isten a gyermeki mivoltodhoz, lényedhez megfelelő kegyelmet, hogy meg tudd élni azt bibliai, krisztusi módon. Ha szülőként élsz, a szülőséghez is megadta Isten a szükséges kegyelmet. Ha nagyszülő vagy, özvegy vagy, akkor is Isten megadta azt a kegyelmet, hogy azt az élethelyzetet, élet-állapotot Isten kegyelmével egy teljességgel, krisztusi módon, krisztusi karakterrel, krisztusi győzelmi pályával meg tudd élni.

Úgy hiszem, és ezt te magad is látod, hogy ebben az időszakban már nem a „szolgálótestvéri” státusz, vagy cím számít, hanem az, amely életet leteszel, az az önzetlen, krisztusi szolgáló élet az, ami egyre inkább számít. Nem a szolgálati cím, hanem a szolgáló élet. Szolgálok, és szolgálsz. Hogy most ezt így nevezik vagy úgy, vagy nem nevezik sehogy sem, már teljesen mindegy. Úgy hiszem, hogy az utolsó időkben az Egyháznak, Krisztus Testének ezekben a napokban egyre inkább a ’Menyasszonyisága’ fog előtérbe kerülni. 

Mert ahogy egyre jobban közeledik a menyegző, bennem leginkább az esküvőre való készülődés tevékenységei és állapota közül leginkább az jött elém, hogy a Menyasszony örül, egyre nagyobb öröm van benne a közelgő esküvő miatt. A 45. Zsoltárban pont ezt olvassuk: „Szeretted az igazságot, gyűlölted a gonoszságot, ezért kent föl téged az Úr, a te Istened az öröm olajával a te társaid fölé”. Ezután mondja azt is, hogy „együtt örülve az ő társaival vonulnak be”. Tehát, a társaiddal együtt. Nem izoláltan, nem külön-külön, hanem a testvéreiddel, társaiddal együtt.

’Új bortömlő szükséges az új borhoz’ – ezt mintegy prófétai üzenetként hallottam. Tegnap volt néhány vendég nálunk, Katinak a bátyja 60-éves volt. Kibontottunk egy jó bort, és mint tudod, az idősebb vörös borokkal mit kell csinálni? Igen, szellőztetni, dekantálni kell. Ez azt jelenti, hogy kiöntöd, és utána nem egyből iszod, hanem levegőztetni kell. Miért? Mert szükséges, hogy felszabaduljanak az illatanyagok, és a bor zamata, íze így lesz teljes. 

Pál apostol a Filippi-levélben írta, hogy „kiöntetem értetek italáldozatként”. Miért? Mert a Krisztus illatát akkor fogják a mások leginkább megérezni, akkor látják, hogy Jézus tanítványai vagyunk, amikor odaszánod, kiöntöd magad a másikért, a testvérekért élő illatáldozatként. És ez az utolsó pontom: 

4. Az illatáldozat. Emlékeztek, amikor Eszter készült Ahasvérussal, a királlyal való találkozásra, előtte fél évig különböző drága olajban fürdették, fél évig pedig különböző illatszerekkel illatosították és készítették föl a nagy találkozásra. A Jelenések könyvében, a Mennyben levő illatról mi jut eszetekbe? Imádás és az ima. Az Efezusi levélben 6,10-19-ig a szellemi fegyverekről és azok fölvételéről olvashatunk. E szakasz vége: 

Efez.6,18 „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok minden időben a Szent Szellem által…” 

Ez a négy dolog, ami a szívemben üzenet volt és szeretném számotokra is elétek adni, a ti szívetekben is hangsúlyossá tenni: 

• Egy önzetlen áldozatvállaló szeretettel kiönteni az életedet testvéreidért, Isten népéért. Ez az egyik, amivel mint a Menyasszony része tudsz készülni. 
• A másik, hogy félelem és aggódás nélkül éljünk. Ezt úgy lehet, hogy a Szent Szellemmel újból és újból, Isten Szelleme által a szeretetével betöltekezve. Egyszerűen a szeretet kiszorítja a félelmet, az aggódást. Fölemeled a tekinteted és tudsz élni félelem és aggódás nélkül. És nem a félelem és az aggódás szavait mondom ki, hanem a hitét. 
• A harmadik az aktív hitvalló, tanúságtevő, egy hitben előre nyomuló élet, ami meg akarja menteni a még megmenthetőt. A még Istent nem ismerőket. 
• A negyedik pedig egy fegyelmezett harcos imaélet, egy fegyelmezett harcos tanítványi élet. Isten egy harcos életre hívott el, hogy használjuk az Ő Királyságának kulcsait. Nem tudjuk külön-külön használni. Együtt, közösségben tudjuk használni ezeket a kulcsokat. Láttatok már olyan akciófilmet, amikor például egy atomtöltetű rakétát akartak elindítani, egyszerre két kulcsot kellett elfordítani, és olyan messze voltak egymástól, hogy azt nem tudta egy ember a két kezével megtenni, hanem legalább két ember kellett hozzá. 

Úgy hiszem, annak az időszaka van, amikor Isten belevezeti az Ő népét és a magyar eklézsia-részt is abba az időszakba, hogy Isten Királyságának a kulcsait, az oldás és kötés kulcsait testületileg használjuk. Ez most néhány héttel ezelőtt Dr. Sharon Stone-tól is elhangzott egy prófétai üzenetként amagyar eklézsia számára. 

Ez gyakorlatilag azt jelenti: Mi az, amit szellemben megengedtek e városban, mi az, amit megengedünk az országunkban, nemzetünkben, és mi az, amire azt mondjuk, hogy állj, és ne tovább. Most ennek az ideje van, hogy megtanuljunk és tudjunk ezzel élni Isten akarata szerint. Adjon Isten ehhez kegyelmet, hogy mint a Menyasszony, tudjunk ez által is készen lenni, hogy Krisztus Teste még nagyobb hangsúlyt tegyünk arra, hogy egy hőn szeretettséggel, szerelemmel, örömteli szívvel készüljünk, legyünk készek a Vőlegénnyel való találkozásra. 

Köszönöm, hogy meghallgattatok, az Úr áldjon!

Eger, 2022. április 24. vasárnap