Legyél te is medveölő!

Ki tudja, hogy mit jelent a Mato Poka? Gondoljatok Karl Mayra ☺

Mato Poka a ’Medveölő’. Karl May írt egy könyvet, aminek a címe „A Medveölő fia”. Abban az időben hat darab medveölő puska volt a Vadnyugaton, az egyik volt az Old Shatterhand-é, a másik a Medveölőé, a Mato Pokáé. Erről szeretnék ma beszélni, hogy légy te is Mato Poka, légy Medveölő! Öld meg a medvét, ne légy irgalmas vele szemben! 

1.) Először az 1. Sámuel 17-ből olvasok fel három verset, Dávid életéből:

1.Sámuel 17,34 „És felelte Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül; én elmentem utána, levágtam, és kiszabadítottam a szájából. Ha pedig ellenem támadt: megragadtam szakállánál fogva, levágtam és megöltem őt. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Isten seregét. És mondta Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve kezéből, meg fog szabadítani engem e filiszteusnak kezéből is. Akkor mondta Saul Dávidnak: Eredj el, az Úr legyen veled!”

Az egy komoly, felelősségteljes döntés volt Saul, a király részéről… Egy erős, kigyúrt ember volt, magasabb, erősebb, daliásabb, mint az összes többi zsidó ember, de még ő sem állt ki Góliáttal szemben. És akkor jött az átlagnál egy fejjel alacsonyabb fiatalember, aki még el sem érte a hadköteles kort – a súlyával, a termetével se. Jön egy pirospozsgás, még nem érettségizett fiú, és azt mondja, hogy „én megölöm ezt a filiszteust”. De nem az ő élete volt csupán a tét. Ti is jól tudjátok, ez a viadal arról szólt: akit legyőznek, annak a népe fog szolgálni a másik nemzetnek. Az egész nép sorsa függött ettől a küzdelemtől.

Dávid odament, fogta a parittyáját, legyőzte Góliátot, és levágta a fejét. De előtte Saulhoz így ment: „Uram, király: a te szolgád pásztor volt. A juhok mellett voltam, és ha jött az oroszlán vagy a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül, én elmentem azután, és levágtam. Kiszabadítottam a szájából.” Érdemes megnéznünk, mit csinál egy medve. Most az oroszlánnal nem foglalkozunk, mert az oroszlán – Péter apostol leveléből – tudjuk, mit csinál: szertejár és ordít, keresi, hogy kit nyeljen el. Ha benne maradsz a nyájban, nem tud elkapni az oroszlán. De a medve az nem ilyen. A medve az más.

Ezen a nyáron is több medvetámadás volt Erdélyben; több áldozatról olvashattunk. Nem ez ihletett meg, hanem ahogy kerestem az Urat, ez a medveölő lelkület jött belém.

2.) Van még egy szomorú medvés történet a Bibliában, Elizeus próféta életében.

Elizeus pont átvette a szolgálatot Illéstől, frissen indult a pályáján… Az első csodája mi volt? Bement Jerikóba, és meggyógyította a vizeket. Fantasztikus volt! Egy egész város megmenekült! Jött kifelé a városból az Úr győztes erejével, teljes sikerélménnyel (ima-meghallgatás, jelek, csodák), és azt tervezte, hogy megy Bételbe.

2.Királyok 2,23-24 „Felment azután onnan Béthelbe. És amikor az úton felfelé ment, apró gyermekek jöttek ki a városból, akik őt csúfolták, ezt mondva: ’Jöjj fel, kopasz, jöjj fel, kopasz!’ És hátratekintett és ahogy meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében. Az erdőből két nőstény medve jött ki, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.” 

Ajaj! Ezt most hova teszed?! Isten embere jön, és megátkozza a gyerekeket … és 42 gyerek meg is hal. Megmondom őszintén, nem kívánok ebbe most belemenni. Én most a medveölésről akarok beszélni. 

Ezek a medvék tudod, mit céloztak meg? A gyerekeket. Az előző medve – amiről Dávid beszélt – mit célzott meg? A juhokat, a bárányokat. A gyermek-bárányokat célozta meg a medve, de Dávid utána ment, levágta, és „a szájából szedte ki”. A medve szellemben olyan, hogy a szájával akar szétcincálni. A beszédével akar tönkretenni. A szájával, a beszédével akar megfélemlíteni és ellehetetleníteni.

De menjünk tovább a Bibliában a ’medvés’ témában …

3.) Ézsaiás 59. rész

Ez a fejezet úgy kezdődik, hogy „nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna”, stb. „A ti vétkeitek választanak el Istentől, és azért vannak gondok, mert ott a bűn.” És felsorolja a bűnöket. A 16. versben mondja az Úr, hogy „Kerestem közbenjárót, és nem találtam”. Ez ebben az egész könyvben az egyik legszomorúbb mondat. De megy tovább… Nem hagyta annyiban: ugyanebben a fejezetben Megváltót ígért az Úr. 

„Nem találtam közbenjárót”. Azt mondja, hogy „akkor ítélet lesz, de hogy az ne tartson örökké, elküldöm a Megváltót. Ha már nem lett olyan, aki közbenjárjon ezért a népért, akkor Én elküldök egy Megváltót.” – és így jutottunk el a 11. vershez:

Ézsaiás 59,11 „Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögve nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jön, a szabadulást és távol van tőlünk.”

A ’morog’ azt jelenti, hogy ’ordít, nyughatatlan, felbolydul, felkavarodik, forrong’. Tehát a medve ilyen, és jobb, ha nem kelted fel a haragját. Ha az anyamedvének medvebocsa van, akkor jobb, ha kikerülöd, mert akkor – féltve a bocsát – sokszor ok nélkül is támad.

Jeremiás Siralmai 3,10-11 „Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve… Lekergetett az utamról, darabokra tépett, szétcincált, és elpusztított engem.” (egy másik fordítás azt mondja, hogy „pusztává tette a lelkem”). 

A medve ezt csinálja. A medve az morog, ordítozik; nyugtalanságot, felkavarodást csinál. A medve a gyerekeidet akarja megtámadni. A medve a juhokat akarja ellopni a nyájból, és a medve el akar tántorítani az elhívásodtól. Szét akar téged cincálni, darabokra tépni, hogy szétessél, és az identitásodat elveszítsd a Krisztusban – azért, hogy úgy érezd magad, mint egy darab puszta.

Hóseás próféta pedig még rátesz egy lapáttal:

Hóseás 13,8 „Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett anyamedve, szétszaggatom szívük kötelékét. Felfalom őket ott, mint a nőstény oroszlán, vadállatok szaggatják szét őket.”

Valamit mond itt: azt mondja, hogy a medve „a szívük elkötelezettségét”, a szívükben levő szövetségeket is megtámadja. A szívedben levő hűséget, a szívedben levő kötelékeket támadja a medve. Amire letetted az életedet, amire igent és hűséget mondtál: a barátság, a szolgálat, a házasságnak a szövetsége ellen a medve kijön. 

És én most arra szólítalak téged, hogy légy medveölő! Legyél olyan, mint Mato Poka! Egyébként ő úgy lett medveölő, hogy a feleségét megölte egy medve, és saját kezével szabadította ki a fiát a medve szájából. Így maradt meg a fia, de ő maga egész életére lesántult. Évekig tartott, amíg felépült, utána pedig az életét a medveölésre szánta oda. Ez Mato Poka, a medveölő.

Az ördög-medve, aki azért jött el, hogy a gyerekeinket tönkre tegye, aki eljött, hogy elragadja a nyájból a juhokat. Ez a medve, az a gonosz sátáni erő, aki szét akar cincálni, és nem akarja, hogy az identitásod a Krisztusban egy stabil Isten-gyermek identitás legyen, aki bízik az Atyjában, bízik az ő jövőjében, bízik az Atya megtartásában, bízik az örökségében. 

Az ördög az a gonosz medve, aki állandóan morog, és békétlenséget akar szítani. Az ördög az, aki el akar tántorítani attól az úttól, amire Isten elhívott. Az ördög az, aki pusztasággá akarja tenni az életedet, és körbenéznek a barátaid – vagy te magad is – és a hozzád tartozók, és azt mondják: „nincs értelme, hogy itt maradjak, mert semmi jó nincs már”.

Az ördög-medve szét akarja cincálni és szaggatni a szívedben levő elkötelezettséget, a hűséget, a szövetségi kapcsolatokat. És én most szellemben beszélek: ne hagyd, hogy az az ördög-medve – ellopja a gyerekeidet! Ne hagyd, hogy a juhokat elvigye mellőled! Ne nézd tétlenül, hanem ragadd meg a kést, ragadd meg a parittyát, ragadd meg Isten Szellemének a kardját! 

Állj ellene az ördögnek! Mondd most velem együtt a melletted levőnek: ’Állj ellene az ördögnek!’ Én most kimondom, és mondd ki te is, velem együtt: ’Ellene állok, és ellene mondok a gonosznak, ellene mondok a medvének!’ 

Az ellenállásod hol kezdődik? Nyilván a szívedben, és azt szabad akarattal kimondod. Ahogy kimondod, mert eldöntöd, amit a szívedben Isten szeretete elvégzett, és a szabad akaratoddal döntesz: „Igen, én gyűlölöm a gonoszságot! Igen, szeretem az igazságot!” Nem elég az egyik! Az egyik csak gyűlölködő lesz. A másik pedig csupán egy erőtlen „Isten-kereső”. Mert Isten kenete attól jön rád, Isten Szellemének az ereje attól jön rád, a szellemi ajándékok attól működnek, Isten kenete attól szabadul fel, hogy „szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Istened az öröm olajával a te társaid fölé” (Zsolt.45). 

Kenetre van szükséged ahhoz, hogy a medvét legyőzd! Isten kenetére van szükséged, hogy belemártsd a medve szívébe azt a kést. Isten ad egy kijelentést, és azzal megcélzod az ellenséget. De ehhez az a kulcs, hogy ellene kell mondanod! Ki kell mondanod! Ki kell mondanod, hogy „Ellened megyek, te hűtlenség; nem leszek hűtlen!” Mondd ki: „Ellened megyek te hűtlenség! Nem leszek hűtlen!” „Ellened megyek te lopó, és nem engedem, hogy lopj se tőlem, se engem; se a reménységem, se a hitem, se az egészségem, se a gyerekeim, se a kapcsolataim, se a házastársam! Nem engedem, hanem kiragadom a te szádból, te medve, az én testvéreimet, a gyerekeimet! Minden olyan gonosz beszéd, amivel elbizonytalanított akár téged, akár a szeretteidet, kimondom, hogy „bedugatik a hazugok szája, bedugatik a gonosznak szája”. 

Mit csinál az a gonosz medve? „Elégedetlenkedik és békétlenséget okoz.” Mondd ki velem együtt: „Az Úr Jézus nevében ellene megyek minden olyan medve-erőnek, gonosz sátáni erőnek, ami békétlenséget, és elégedetlenkedést akar okozni bennem, a környezetemben, a testvéreim életében, a szellemi családom életében. Ellene megyünk, és azt mondom: Távozz minden elégedetlenség, békétlenség, mert meg van írva: „megbocsáttattak a bűneim, eltöröltettek a vétkeim, és meg is igazítottál, Uram, Jézus Krisztusba vetett hitem által, az Ő vére által”. 

Azért állsz ellene az elégedetlenkedésnek, mert van megelégedettség Krisztusban, istenfélelemben. Azért állsz ellene a békétlenségnek, mert van békesség. A megigazulásból fakad a békesség. És a békesség az önmaga egy személy: a Békesség Ura, a Békesség Istene.

A medve az nem tud uralkodni az indulatain. Lehet, hogy kiborul, kiabál, és mindent össze-vissza borít, de ha ellenállok a gonosznak – és ezért mondd ki velem újra: „Ellenállok a szellemi medve gonoszságának! Ellenállok a dühös, haragos kiborulásoknak! Az én Istenem a Békesség Istene, és Ő békességet adott nekem. Ámen!”

Ézsaiás 11-ből olvasok fel hét verset:

Ézsaiás 11,1-7 „És származik egy vesszőszál Isai törzséből, és gyökereiből egy virágszál növekszik. Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek szelleme, tanácsnak és hatalomnak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a Föld szegényei felett; megveri a Földet szájának vesszőjével, és ajkai leheletével megöli a hitetlent. Derekának öve az igazság lesz, és veséinek öve a hűség. És lakik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kisgyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik…”

Hogyan lehetséges ez? Ez Isten Királysága. Ez még nem jött el, még nem látjuk, hogy beteljesedett volna: a farkas meg a bárány együtt, a párduc és a kecskefiú együtt, a borjú meg az oroszlán együtt, a tehén meg a medve együtt – na, ez még nem jött el! „Az oroszlán meg az ökör szalmát eszik”… Nem láttam még szalmát legelő oroszlánt, de meg fogjuk látni. 

Isten Királyságáról egy kép villant fel Ézsaiás prófétán keresztül Isten, és azt mondja: „Az Én uralmamat meg fogom valósítani. Az Én uralmam, az Én királyságom elkezdődött”. 

Kétezer éve Jézus Krisztus bejelentette, hogy „Isten Királysága eljött”. Ez a Királyság azóta is növekszik. Isten Királysága kitört abból az emeleti házból, és kijött százhúsz tanítvány, és utána már az első generáció azt láthatta, hogy kizendült az evangélium sok-sok nép közé. 

Azóta, ha megnézzük a történelmet, Isten az evangéliummal felborogatta népek és nemzetek történelmét és sorsát. Megváltoztatott határokat, megváltoztatott kultúrákat. Volt, hogy eltűntek a történelem porondjáról népek és nemzetek, majd újak jöttek. De lehet látni, hogy Isten Királysága ezt is elvégzi, mert Isten Királysága növekszik, és eljut egy olyan szintre, amikor meg fogjuk látni a farkast meg a bárányt együtt, a párducot és a kecskegidát együtt legelni, és a kisgyermek őrzi az oroszlánt. 

De mindennek az eleje így kezdődik: „az Úrnak Szelleme megnyugszik” valakin: a Királyon. A Királyon, Isten Szelleme –„a bölcsességnek és az értelemnek szelleme, a tanácsnak és a hatalomnak szelleme, Isten ismeretének és Isten félelmének szelleme.”

Ha valamire szükséged van, hogy Mato Poka, azaz medveölő legyél, akkor tudd meg, hogy Isten Szellemére szükséged van. Szükséged van arra, hogy megnyugodjon rajtad a bölcsességnek és az értelemnek szelleme. Szükséged van, hogy megnyugodjon a tanácsnak és a hatalomnak szelleme, Isten ismeretének és Isten félelmének szelleme. Ahhoz viszont, hogy mindez megnyugodjon rajtad, szükséged van arra, hogy szeressed az igazságot, és gyűlöljed a gonoszságot. Ekkor nyugszik meg az Úrnak Szelleme rajtad. 

Emlékeztek, hogy Lukács 4-ben, Názáretben ott Jézus a zsinagógában pont Ézsaiás tekercsét kapta, és ezt olvasta fel, hogy „az Úrnak Szelleme van rajtam”. Isten Szelleme azért nyugszik meg rajtad, és azért jön a kenet rád, mert szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot. 

Medveölő akkor leszel, ha gyűlölöd azt a gonosz sátáni erőt, ami ki akarja lopni Isten nyájából a juhokat. Ha gyűlölöd azt a gonosz sátáni erőt, ami meg akarja ölni a gyerekeket. Gyűlölöd azt a sátáni erőt, aki állandóan morog, elégedetlenkedik, és háborúságot gerjeszt. 

Medveölő akkor leszel, ha elkötelezed magad a gonosz gyűlölésére, egy teljes, aktív szembeszegülésre, és nem engeded, hogy eltántorítson Isten elhívásának útjáról! Nem engeded, hogy szétcincáljon, szétszaggasson, és a szívedben levő elkötelezettségeket, szövetség-kötelékeket szétrombolja. Amikor ezekre nemet mondasz, Isten Szelleme rád jön. 

Amikor Isten Szelleme rád jön és megnyugszik rajtad, azt jelenti: a bölcsességnek és az értelemnek szelleme, a hatalomnak és a tanácsnak szelleme, Isten ismeretének és Isten félelmének szelleme megnyugszik rajtad, és ez vezet téged oda, hogy békességet tudj teremteni olyan erők között, amelyek összeférhetetlenek. Olyan erők, olyan emberek között, akik akár teológiailag, akár neveltetésileg, akár a szociális örökségükből vagy a nemzeti kultúrájukból fakadóan, vagy politikai meggyőződésükből fakadóan összeférhetetlenek.

Lehet látni a népeket, a nemzeteket szerte a világban, ahogy növekszik a megosztottság. Lehet látni ezt Magyarországon is. Isten azt mondja: „arra van szüksége a magyar eklézsiának, hogy az Én Szellemem megnyugodjon rajta. Azért, hogy az Isten bölcsességének és az értelemnek, a tanácsnak és a hatalomnak szelleme, az Isten ismeretének és Isten félelmének szelleme megnyugodjon a magyar eklézsián, megnyugodjon rajtad. Miért? Mert ennek az országnak arra van szüksége, hogy a szellemi ’medve-erők’ kiszoruljanak az országunkból! Ennek az országnak arra van szüksége, hogy a következő generáció ne legyen elpusztítva, ne legyen pusztává taposva, ne legyen kizsigerelve, hanem legyen reménysége. Szüksége van ennek az országnak, ennek a nemzetnek, hogy még az is, aki nem tér meg, nem született újjá, az is lásson reménységet; legyen jó jövőképe, hogy itt maradjon, itt gyökerezzen meg, itt élje az életét, itt töltse az idejét. Itt fektesse be azokat a talentumokat, ajándékokat, amiket Isten belehelyezett, hogy azok a környezetében itt virágozzanak és gyümölcsözzenek.

Galata 5,13-26 „Ti szabadságra vagytok elhívva testvérek. De figyeljünk oda, hogy a szabadság nehogy ürügy legyen a test számára, hanem szeretet által szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy kijelentésben nyer beteljesedést: Szeresd felebarátodat (a hozzád legközelebb levőt), mint saját magadat! Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást. Azért ezt mondom: Szellemben járjatok és a test kívánságait ne vigyétek véghez, mert a test arra vágyik, ami a Szellem ellen van, a Szellem pedig ami a test ellen van. Mert ezek egymással ellenkeznek, hogy ne azokat tegyétek, amiket a szívetek szerint akartok. Ha pedig a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: házasságtörés, tisztátalanság, kicsapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, veszekedések, nézeteltérések, szakadások, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, dőzsölések és ezekhez hasonlók, amelyekről előre megmondtam, hogy akik ilyeneket tesznek, Isten Királyságának nem lesznek részesei. De a Szellem gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom (önfegyelem), az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Krisztuséi, a testet keresztre feszítették a szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk, ne legyünk büszkék, és ne ingereljük egymást, ne irigykedjünk egymásra.”

Pál apostol ezt a részt a törvénnyel kezdi, utána a szabadságról, a kegyelemről szól. Majd a betű törvényére való visszatérésről, a törvénykezésről és az abból fakadó gyűlölködésről. A 13. vers azt mondja, hogy téged szabadságra hívott Isten. Arra, hogy légy szabad a szívedben, a szellemedben, a lelkedben, a kapcsolataidban. 

Mire van szabadságunk? Mindenre van szabadságod, egészen addig, amíg a jót cselekszed. „Mert minden szabad, de nem adatom valakinek a hatalma alá” – mondja Pál apostol (1.Kor.6,12). Vagyis, egészen addig Isten hatalma alatt maradsz, amíg a jót, az igazat teszed. Mihelyst test szerint cselekszem – szabadságom van megtenni? Igen, szabad akarattal dönthetek, hogy ezt vagy azt teszem; hogy szellem szerint vagy test szerint, jót vagy rosszat teszek. Dönthetek, hogy a jónak engedelmeskedek vagy a gonosznak. Szabad döntéslehetőségem van egészen addig, amíg döntök. Amikor döntöttél amellett, hogy az igazságnak engedelmeskedsz, akkor a szabadságod továbbra fennáll olyan módon, hogy továbbra is dönthetsz, hogy az igazságnak engedelmeskedj. De fel kell ismernünk, hogy függőségben élünk, és függőségben döntünk. 

A döntésed függőségbe visz. Nem vagy független egyetlenegy döntéseddel sem. Ha az igazság mellett döntöttél, akkor függsz az igazságtól. És ha úgy döntesz, hogy az igazságtól függsz, az bevisz téged az élet teljességébe. Az bevisz téged mindabba, amit János apostolon keresztül üzent az Úr a hét gyülekezetnek (Jelenések 2-3):

Jel.2,7 „A győztesnek enni adok az Élet fájáról, amely az Isten paradicsoma közepén van.”

Jel.2,11 „Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Jel.2,17 „A győztesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.”

Jel.2,26-28 „Aki győz, és mindvégig megőrzi az Én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; (27) És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen Én is vettem az én Atyámtól: (28) És adom annak a Hajnalcsillagot.”

Jel.3,5 „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az Élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az Én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt.”

Jel.3,5 „Aki győz, oszloppá teszem azt az Én Istenem templomában, és többé onnét ki nem jön; és felírom ő reá az Én Istenemnek nevét, és az Én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az Én Istenemtől, és az Én új nevemet.”

Jel.3,21 „Aki győz, megadom annak, hogy az Én királyi székembe üljön velem, amint Én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében.”

Az igazság melletti döntéseink visznek be a győzelembe. Ha viszont szabad akaratommal úgy döntök, hogy nem engedelmeskedek az igazságnak (általában persze nem így dönt az ember, de mondjuk úgy, hogy ’másnak engedelmeskedek’. 

De tudnod kell, ha nem az igazságnak engedelmeskedsz, akkor a gonosznak engedelmeskedsz), és ha a gonosz mellett döntök, a törvénytelen, az igaztalan, a test cselekedetei mellett döntök, abban a pillanatban elveszítettem a szabadságomat arra, hogy továbbra is szabadon döntsek. Máris fogságba kerültem. Csakhogy ez a fogság már fogva tart azután. A következő döntést már nem tudod az igazság mellett szabadsággal meghozni. 

Minél többször dönt valaki a test cselekedete mellett, annál nehezebben fog tudni visszatérni és újból szellem szerint dönteni. Viszont minél többet döntesz az igazság mellett, a szellem szerint való élet mellett – a Szellem gondolata, azon való gondolkozás, a Szellem szavai és Beszéde mellett, a Szellem cselekedete mellett, hogy azt cselekedd –, annál könnyebb lesz nemet mondani a kísértőnek. Annál könnyebb lesz nemet mondani a testnek – a test kívánságainak, indulatainak, kísértéseinek és vágyainak.

Gal.5,13 „A szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” 

A testi természet soha nem fog téged arra indítani, hogy szolgálj a testvérednek. Ez egy nagyon jó lakmuszpapír arra, hogy test cselekedetét csinálom, vagy a Szellem cselekedetét? Kinek az ambíciója akarom, hogy érvényesüljön? „De hát nehogy már az övé!” -ez a testből van.

Gal.5,25 „Ha szellem szerint élünk, akkor járjunk is úgy” – vagyis kezdjük el egymást szolgálni. Honosítsuk meg a szolgálat atmoszféráját, hogy szeretettel szolgáljuk egymást. Mert ha kinyitom a számat ellened, ha „egymást marjuk, faljuk, vigyázzunk, nehogy megemésszük egymást”. Emésztő ereje van az egymásról szóló negatív beszédeknek. Szellem szerint úgy tudok járni, ha nem viszem véghez a test kívánságait, beszédeit, cselekedeteit.

Gal.5,24 „Akik Krisztuséi, azok megfeszítették a testet az indulataival és kívánságaival együtt.” 

’És mikor lesz majd olyan, hogy én már olyan szent életet élek, és úgy megszentelődtem, hogy a testi természetem elsorvad mellettem, és nem kell állandóan megtagadni, megfeszíteni?’

Az a helyzet, Jézus azt mondta, hogy „minden nap” meg kell feszíteni újból meg újból, fel kell venni minden nap a keresztet. Lehetséges, hogy van, de én nem láttam még, hogy valaki már olyan szinten megszentelődött, hogy neki már a testi természete nem tud megnyilvánulni. Én nem láttam ilyet. Jézus azt mondta, hogy „MINDEN NAP”! Akik Krisztuséi vagyunk, azok muszáj, hogy megfeszítsük minden nap a testi természetet – amíg itt vagyunk e földön, ebben a testben. 

Bizonyára többen láttátok a „Passió” c. filmet. Naturális, véres, drasztikus. A katonák, akik a keresztrefeszítést végezték, odarángatták, kifeszítették Jézust; majd megragadták, és beleverték kezeibe, lábaiba baltával a szögeket. Végig tudod gondolni – most ne csak festményeket, meg a szobrokat képzeljük el, hanem ennek az eseménynek a naturális valóságát – a vér fröccsenését, a ronccsá vert, csupa sebből vérző hús szagát, a szögeket, ahogy baltával beleverik a fába? A keresztre feszítettek jajkiáltásait, nyögéseit – bár Jézus nem nyögött és nem kiáltott. Azt olvassuk róla, hogy „némán tűrte”. Képzeld el így a testnek, a testi természetünknek a megfeszítését is!

Kolossé 3,1 „Ha feltámadtunk a Krisztussal, akkor keressük az odafelvalókat, ahol a Krisztus van.” – Hogyan tudtunk feltámadni Krisztussal? Látjuk, hogy a bemerítkezés, az újjászületés mennyire fontos, és milyen nagy jelentősége van! Újjá kell születni víztől és Szent Szellemtől, hogy legyőzd a régit! Újjá kell születni víztől és Szent Szellemtől, hogy legyőzd a testi természetet! Az 5. vers azt mondja:

Kolossé 3,5. és 8. „Öldököljétek meg, pusztítsátok el a földi tagjaitokat (és fel is sorolja) paráznaság, tisztátalanság, mocskos aljasság, a buja szenvedélyek, kívánságok, a fösvénység, a birtoklásvágy, stb!” (8) „Vessétek el magatoktól! Börtönözzétek be ezeket: a haragot, a büntetni akarást, a dühösködést, az indulatoskodást. Egyszerűen ne jöjjön ki a szánkból becsmérlő, szitkozódó, káromló szó, gyalázatos, trágár, sértegető, a másikat gyalázó beszéd!”

Hú, most miért erről beszélek? Ez nem olyan vasárnapi, ünnepi összejövetelre való prédikáció. De az a helyzet, hogy az. Ez a ’szent lecke’ a Galatákhoz írt levél 5. fejezetéből, és a ’szent lecke’ a Kolossébeliekhez írt levél 3. fejezetéből. 

Nem tudjuk felöltözni az újembert, csak ha levetkőzzük a régi embert. Vajon melyikőtök jött úgy ma istentiszteletre, hogy a ruhája alatt ott van most a pizsama? … És persze be is meri ismerni… Egyikőtök se jött úgy! Télen melyikőtök volt itt már úgy istentiszteleten, hogy felöltözött, de a pizsamára vette rá az utcai ruháját? Most nem mer persze senki sem jelentkezni… De szerintem egyikőnk sem. Mert ahhoz, hogy eljöjjünk, és felvettük ezeket a ruhákat, amiben itt látod a testvéreket, előtte levetettük a pizsamát. 

Ugyanígy csináltuk télen, nyáron, ősszel, tavasszal. Ahhoz, hogy felvedd az ünneplős, istentiszteletes ruhádat, ahhoz le kellett vetni a másikat, Ha dolgoztál, akkor a munkásruhádat kell levetned. Ha dolgoztál előtte, akkor valószínű, hogy lezuhanyoztál, és valószínű, hogy nem a munkásruhádban zuhanyoztál, hanem azt előtte levetetted. És mindez szükséges ahhoz, hogy a krisztusi természet, az új ember természete, a Szellem dolgai ott működjenek az életünkben, és a Szellem gyümölcsei megteremjenek az életünkben: le kell vetnünk magunkról, be kell börtönöznünk a test cselekedeteit. Meg kell öldökölni, el kell pusztítani ezeket. Meg kell taposni. 

Legyél olyan, mint Fineás! Emlékeztek: Kozbi, meg Zimri paráznaságára Isten szíve szerinti válasz: egy dárdadöfés, és mind a ketten meghaltak. Legyél olyan lelkületű, mint Sámuel, amikor meglátta Agágot, fogta Saul nagy kardját (ne feledjük, Sámuel ekkor már több mint hetven éves volt), és feldarabolta. Valódi ’hentesmunkát’ végzett. 

Neked pedig ma azt üzeni a Szent Szellem, azt akarja Isten, hogy legyél medveölő! Ragadd meg Isten Beszédét, állj ellene a gonosznak, és a testi természetet nyírd ki! Pusztítsd el! Öldököld meg!

És utána mit csináljunk? Ott vagyunk meztelenül… Nem így jött el egyikőnk sem: hanem felöltöztünk. Öltözzük fel az újat. A 12. vers azt mondja: „Mint Isten választottai, szentek és szeretettek, öltsetek magatokra könyörületes szívet…” (Kolossé 3,12)

Mondd el velem együtt: 

„Uram, mint a Te választottad, szented és szeretetted, felöltözöm a könyörületes szívet.” ’Testvérem, nézd: könyörületes szívvel vagyok feléd! Ezt fogod hallani. Ilyet fogok mondani. Könyörületes szív. Felöltözöm a jóságot, az alázatot, a szelídséget, a hosszútűrést, elszenvedem a testvéremet – téged is elszenvedlek.’ 

Mondd ki velem együtt: 

’Elszenvedem minden egyes testvéremet. Elszenvedem minden egyes testvéremet.’

Hogyan tudod elszenvedni? Úgy, hogy ha megbocsátasz. Megbocsátva kölcsönösen egymásnak. Megbocsátok mindenkinek. És mondd velem együtt: 

„Mindezek tetejébe felöltözöm a szeretetet, ami a tökéletesség kötele. Ez elkötelez engem a kapcsolatokba, a nyájba, a családomba, az otthonomba, a Mennybe.” 

Ezután mondja Pál apostol, hogy „az Isten békessége uralkodik a szívedben”. Mondd ki velem együtt megvallásként: 

„Ezért Úr Jézus, békesség uralkodik – a Te békességed uralkodik – a szívemben”. És „a Krisztus beszéde lakozzon bennem gazdagon; zengedezek hálával…”.

Ezután mondja el a ’házirendet’. Akkor van egyébként otthon rend, ha ezt a házirendet megtartjuk. „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban! Férfiak, szeressétek feleségeiteket, ne legyetek irántuk keserű kedvűek! Gyermekek, fogadjatok szót a szüleiteknek mindenben, ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok gyerekeiteket, hogy kétségbe ne essenek! Ti szolgák/beosztottak, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, elöljáróitoknak. Nem embernek akartok tetszeni, hanem a szívetek egyenességében, félve Istent, úgy cselekedjetek.” 

Amikor így éled az életed, akkor tudod, hogy nem embereknek szolgálsz, hanem Istennek. Amikor te szolgálsz az Úrnak, Isten meg fog téged becsülni. Azt mondja Jézus: „aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya”. „Az én szolgám ott lesz, ahol én vagyok”. 

Ahogy szolgálod az Urat, oda kerülsz, ahol Ő most van. Hol van most Ő? Az Atya jobbján. Te is odakerülsz az Atya jobbjára. A testi természetet, a test cselekedeteit, és azokat energizáló minden gonosz ’szellemi medvét’ egyszerűen pusztítsd el! Gyűlöld ezeket! És mondj ellene, állj ellene! Az ellenállásnak óriási szerepe van! Amikor kiáll valaki az ellenséggel szemben… 

Dávidnak nemcsak azt kellett tennie, hogy odamegy, fogja a parittyát, és elereszti azt a követ, és belemélyedt Góliát agyába. Előtte Dávid ki kellett, hogy álljon mindenki előtt, két sereg előtt. Mindenki „fúj”-ozott, fütyültek… „Mit akar ez a kisgyerek?!” „Öcskös, menj már haza!” Góliát is elkezdte: „Mit akarsz te itt? Kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? Hát mit akarsz? Szétcincállak!” Akkor Dávid kiállt, megállt vele szemben, és ellene mondott: „Te gyaláztad az élő Isten seregét, az én Mindenható Istenemet. Én most odamegyek, levágom a fejedet és az egész testedet. A filiszteusok egész seregét odaadom a mezei vadaknak eledelül: ez lesz a te sorsod, és ez lesz az egész seregnek a sorsa is.” 

De ehhez ki kellett állnia, és ki kellett mondania. Neked sem elég a medveölő puskát csak a szemeid közé venni, célozni és lőni… Akkor tudsz győzni, akkor leszel Mato Poka, akkor leszel medveölő, ha odaállsz az ellenséggel szemben, és ellene mondasz neki. És azt mondod: 

„Nem fogsz fészket rakni az agyamban! Nem fogsz fészket rakni az elmémben, a gondolataimban! Nem fogsz otthont találni az érzéseimben, a családomban, a gyerekeim életében, a házasságomban! Nem fogod pusztasággá tenni az életemet! Nem fogod tönkre tenni az elhívást! Nem fogsz akadályként ott maradni az utamban! Nem fogod elferdíteni az én Istenbe vetett hitemet! Nem fogod elragadni a gyerekeimet se az Úrtól! Nem fogsz elragadni egyetlenegy juhot sem többé a nyájból! Mert nem engedem. Mert odaállok; eléd állok, és levágom a fejedet, és odaadom a testedet az égi madaraknak eledelül.” 

Most meg fogunk vallani a 18. Zsoltárból néhány verset. Szeretném felgerjeszteni bennetek egy kicsit a harcos lelkületet. Nyár van. Elpilledtél. Meleg van. Legszívesebben kidőlne az ember, és szürcsölné a jéghideg koktélt. Én pedig azt mondom veled együtt: „Nem! Feszítsd meg a testi természetedet! Öldököld meg! Taposd össze!” – természetesen szellemben. Legyél kíméletlen és kegyetlen a testi természettel szemben! Ellene állunk. 

Énekeljük ezt a dalt: „Isten harcol, Isten harcol, értünk emeli fel erős karját” – nem helyetted, hanem érted és veled! Neked is ki kell állni. Izrael fiainak, Izrael népének is harcolnia kellett. Isten harcolt értük? Harcolt az ellenségeik ellen? Igen! De nekik is menniük kellett a harcba. Mózes ment a harcba? Igen. Volt úgy, hogy fent volt a hegy tetején, és emelte a kezét. Mikor már elfáradt, jött Áron és Húr, és emelték tovább is a kezét. Meddig? A teljes győzelemig. 

Vagy ott volt Józsué. Emlékeztek. Hét napig kerülgették Jerikót, hetedik nap megkerülték hétszer, és amikor elkezdtek kiáltani, és megfújták a sófárokat, a kürtöket, a falak leomlottak. És vége volt? Nem! Mindenkinek ott, ahol volt, fel kellett menni, át a leomlott falakon, be a városba. És mit kellett csinálni? Nemcsak el kellett foglalni, hanem mindenkit meg kellett ölni. Ezt most szellemben értsd! Nem emberekről van szó, hanem gonosz sátáni erőkről, a test cselekedeteiről, a testi természetről.

Kérlek, hogy álljatok fel, és olvassuk el közösen a Zsoltárok 18,33-43 bibliaverseket: 

„Mennyei Atyám! Te vagy a Seregek Ura, Seregek Istene, aki felövezel engem erővel, és tökéletessé teszed utamat. Olyanná teszed lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állítasz engem. Te tanítod kezemet a harcra; karjaim meghajlítják az ércíjat is. Adtad nekem az üdvösséged pajzsát, a jobbod megszilárdított engem, a jóvoltod felmagasztalt engem. Kiszélesítetted lépésemet alattam, nem tántorognak a lábaim. Üldözöm az ellenséget, és elérem őket, nem térek vissza, amíg meg nem semmisültek. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek. Lábaim alá hullanak, mert Te öveztél fel engem erővel a harcra. Alám görbeszted az ellenem felkelőket, és megadtad, hogy az ellenségeim meghátráltak, az én gyűlölőimet elpusztíthattam, és apróra törtem őket, mint a szél elé való port, és megtapostam őket, mint az utca sarát.” Ámen! 

Meg van írva, Uram: hatalmat adtál, hogy kígyókon és skorpiókon tapossak, az ellenség minden erején, és nekem nem árthat semmi. És most ezt megteszem hitben: megtaposom mindazokat a sátáni erőket, amik medve módjára el akarták ragadni a gyerekeinket, el akarják ragadni a juhokat a nyájból, szét akarják cincálni a lelkemet; el akarnak bizonytalanítani, kétségbe akarnak ejteni, az identitásomat ellopni, pusztává akarják tenni az életemet; háborúságot és békétlenséget akarnak. Mindezt megtaposom az Úr Jézus nevében. Nem engedem, hogy a szívemben levő szövetségi elköteleződéseket ez a gonosz medve sátáni erő szétszaggassa! Megtaposom, ellene állok. Az Úr Jézus nevében!”

Te vagy az, aki harcolsz! Te vagy az, aki küzdesz!

Gerjeszd fel magadban azt a harcos szellemet, aki maga az Úr! Gerjeszd fel magadban! Isten harcol érted, de nem helyetted! Lehet, hogy a te harcod az, hogy hálát adsz, lehet, hogy az, hogy dicséred Őt. Lehet, hogy a harcod az, hogy csak ellenállsz a gonosznak – de tedd meg a te részedet! Lehet, hogy a harcod az, hogy megfeszíted az óembert, nemet mondasz a testi természetnek, a test vágyainak, a test kívánságainak – de tedd meg a te részedet, és Ő harcol érted!

És azt mondja az Úr: „Aki győz, az fehér ruhába öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az Élet Könyvéből. Vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt, és az Ő angyalai előtt. (Jel.3,5) Aki győz, annak megadom, hogy a királyi széken üljön velem. (Jel.3,21) Aki győz, örökségül nyer mindent; annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem mindörökké (Jel.21,7).” 

Isten erre a győzelemre hívott el. Legyél te is medveölő, mint Dávid!

DSGY, 2020. augusztus 02. vasárnap