Isten Királysága a maga teljes dicsőségében – 8.

ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK HARMADIK SZAKASZA

Nincs időnk most arra, hogy olyan részletesen beszéljünk erről, ahogy szeretnék, de a Királyságnak ezzel a szakaszával kapcsolatosan a legfontosabb, hogy meg kell értenünk a feltámadás erejét. Nem elég hinnünk a feltámadásban, hanem ismernünk kell annak az erejét.

A feltámadás ereje nem csak abban áll, hogy Jézus valóban halott volt, és utána valóban életre kelt, mert nem ez a feltámadás ereje. Ha csupán a feltámadás ’fizikai’ oldaláról beszélnénk, akkor Lázár feltámadása nagyobb csoda volt, hiszen Lázár mennyi ideig volt a sírban? 4 napig. Mi történt a testével? Már elkezdett bomlani. Jézus mennyi ideig volt a sírban? 3 napig. Mi történt a testével? Isten nem engedte meg, hogy rothadást lásson.

De akárhova is mentek a tanítványok, sehol sem Lázár feltámadását prédikálták az evangéliumként. Pünkösd napja után egyszerűen sehol nem említi senki Lázár feltámadását. Viszont soha nem beszélnek Jézusról anélkül, hogy a feltámadásáról a feltámadásának az erejét ne említenék. Azt olvassuk az Apostolok Cselekedetei 4. részében:

Ap.Csel.4,33 „És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon.”

Azt mondta Pál apostol, hogy „én csupán egyetlen dologról akarok tudni: megismerni az Ő feltámadásának erejét, hasonlóvá lenni az Ő halálához” (Fil.3,10). Úgyhogy töltsünk pár percet ezzel a kérdéssel.

A feltámadás erejének a megértéséhez az a kulcs, ha megértjük, hogy Jézus hogyan halt meg. A Róma.6,5 azt mondja, hogy „ha azonosultunk, egyesültünk vele egy olyan halálban, mint az Övé, akkor kétségtelenül már mi vagyunk az Ő feltámadása is”. Ezt mondja itt a görög. Tehát a feltámadáshoz az a kulcs, hogy azonosulunk Jézussal egy olyan halálban, mint az Övé.

Jézus a halálában beteljesítette azt a feladatot, hogy Ő legyen az utolsó Ádám. Olyan volt, mintha Isten összegyűjtötte volna mindazoknak a bűnöknek az összességét, amiket Ádám fajának tagjai valaha elkövettek, és el fognak követni.

A kereszt fizikailag az idő egy bizonyos pontján történt meg, de szellemileg örökkévaló esemény is volt, mivel a kereszt ereje az örökkévaló világban valósul meg, ahol nincs idő. Isten az idők kezdetétől az idők végéig minden bűnt összegyűjthetett, és rárakhatta a keresztre. Minden bűn, amit valaha el fogsz követni, már ott volt Jézuson a kereszten, mielőtt te megszülettél volna. Tehát amikor a kereszthez jövünk, ez nem csak a bűnünkkel bánik el, nem csak a múltunkkal, hanem a jövőnkkel és a jelenünkkel is foglalkozik.

Isten semmin nem lepődik meg. Tehát az idők kezdetétől fogva a végéig; Ádám, az emberiség családja minden tagjának az összes bűnéig – amit valaha elkövettek és el fognak követni –, összegyűjtetett, és Krisztus testébe lett helyezve, a kereszten. Nem is tudjuk elképzelni, hogy ez milyen érzés lehetett. A 2. Korinthus 5-ben olvassuk:

2.Kor.5,21 „Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett – ennek az volt a célja –, hogy Isten igazsága legyünk Őbenne.”

Tehát Jézus nem csak a bűnös cselekedeteket vette át Önmagára, hanem a bűnös természetet is. Azt kell látnunk, hogy Jézus az Ő halálában sok milliárdszorosan bűnösebb volt és terheltebb volt bűnökkel, mint bármilyen emberi lény valaha is. Nem is tudom, milyen nagy számot mondjak, hogy hány milliószorta bűnösebb vagy bűnnel terheltebb volt, lett értünk.

Egyszer átéltem én is valami ehhez hasonlót. Nagy-Britanniában voltunk egy konferencián, és az a feladat jutott nekem, hogy minden emberből, aki elém jutott, ki kellett űzni a démonokat, amik csak voltak bennük.

Reinhard Bonnke evangelizációin van egy olyan helyiség, amit úgy hívnak, hogy ’disznóól’. Odavisznek minden olyan embert, akiben démonok nyilvánulnak meg az összejöveteleken, és az én dolgom volt az, hogy kiűzzem ezeket belőlük.

Elém került ez az ember. Soha életemben nem találkoztam még szexuálisan ennyire eltorzult emberrel, mint ő volt. Sok nővel volt kapcsolata, homoszexuálisként is működött sok férfival, és most már állatokkal is volt szexuális élete. Ez az ember eljött a konferenciára, átadta az életét Jézusnak, és nekem az volt a dolgom, hogy ezt a sok démont kiűzzem. Több száz démon volt benne. Egy testvér segített ebben. Leragadtam ennél a feladatnál, elég sok óráig tartott, mire túl voltunk rajta. Ezek a szennyes, piszkos démonok nagyon küzdöttek az emberben, de azután kijöttek belőle.

Én már nagyon kezdtem fáradni, úgy éreztem, nem bírom sokáig. A térdemen voltam, és imádkoztam, hogy erőt kapjak ahhoz, hogy folytassam a csatát. Hirtelen ebben az emberben lévő démonok felkiáltottak: ’Eljött!’ Én meg, ahogy ott térdeltem, úgy éreztem, mintha egy nagyon meleg, lágy, kellemes kasmírkendő simította volna végig az arcomat. Egy nagyon kellemes érzés volt. Nem láttam semmit, de ezt éreztem, és Isten jelenléte nagyon erőteljes volt.

Azok a démonok azt kiabálták: ’Eljött!’ Megkérdeztem: ’Ki jött el?’ Azt felelték: ’Nem látod?’ ‘Nem.’ – feleltem. ’Az Úr áll kettőtök között.’ – mondta. Azután azt mondta a démon: ‘Rendben van, Uram, megyünk már!’ – és az egész társaság elment abból az emberből, és ő szabad lett.

Én viszont a következőt éreztem ez alatt az idő alatt: Ahogy ezek a démonok megnyilvánultak abban az emberben, olyan volt, mintha a démonokból ez a szenny, ez a kosz rám fröcsögött volna. Éreztem, ahogy a démonok megnyilvánultak, valami rám ragadt belőlük. Éreztem, milyen lehet homoszexuálisnak lenni, éreztem, hogy milyen lehet szexuálisan perverznek lenni, és azt mondtam: ‘Jaj, ez a sok szenny! Fujjjjjj!’

Amikor visszamentem az egész dolog után a szobámba, akkor nagyon hosszan zuhanyoztam, mert megpróbáltam magamról lemosni ezt az egészet. De akkor megértettem valamit… Arra gondoltam, hogy ezek a démonok csak egyetlen emberben voltak, és én messze nem vagyok olyan tiszta, mint Jézus. Én éreztem az egyetlen emberben levő démonokból áradó szennyet és piszkot. Micsoda érzés lehetett Jézusnak, Akin rajta volt az emberiség összes bűnének és démonjának a terhe és szennye!?

Ott a zuhany alatt egyszerűen elkezdtem sírni és imádni az Urat, hogy megtette ezt. „Uram, egy kicsit elkezdtem megérteni, hogy milyen lehetett ez Neked. Most már értem, hogy miért kiáltottál úgy, hogy Atyám, ha lehet, múljék el tőlem ez a pohár.” Mert nem annyira a keresztre feszítéssel járó fájdalom volt az, ami Jézust taszította, hanem a bűnöknek az a sok szennye, amit fel kellett vennie Magára. Ettől igazán elkezdtem gyűlölni a bűnt, és azt akarom, hogy soha nem legyen közöm a bűnhöz.

Jézus az Ő testében magára vette mindezeket a bűnöket, és a lelkében magára vette mind ennek a bűnösségét, a bűnös természetet, ami miatt elkövettük a bűnöket. És miután ilyen módon beszennyeződött a bűnnel, a halálba indult.

Az 1. Korinthus 15 elmondja, hogy „a halál fullánkja a bűn”.

Jézus azt mondta a János 10,18-ban, hogy „senki nem veszi el tőlem az életemet, nekem hatalmam van letenni az életemet, és utána újra felvenni.” Valójában senki nem ölte meg Jézust, Ő döntött úgy, hogy meg fog halni. Jézus így döntött. Nem a zsidók döntöttek úgy, és nem a rómaiak, Jézus döntött úgy, hogy meghal.

Az Atyaisten a bűnnel szembeni minden haragját ráárasztotta arra a módra, ahogy brutálisan megbüntették Jézust a kereszten, és megölték Őt. Ezek a dolgok titkok, de ahogy elkezdjük megérteni Isten igazságosságát, megértjük, hogy nem történhetett másként. Az Atya és a Fiú megegyeztek, egy akaratra jutottak. Azt gondolom, hogy a kereszt fájdalma valószínűleg, nagyobb volt az Atyának, mint a Fiúnak.

Képzeljétek el, hogy az egyetlen fiatokat, gyermeketeket rászánjátok arra, hogy nagyon megverjék, és brutálisan, kegyetlenül bánjanak vele azért, hogy valaki más bocsánatot kaphasson.

Az Ézsaiás 53. része világosan elmondja, hogy az Atya ostorozta meg Jézust, és az Atya öntötte ki a bűn elleni minden haragját Jézusra. Ő sebesítette meg. Ő zúzta össze, Ő szomorította meg Jézust. Mindazok a bűntető intézkedések azért voltak, mert az Atya kiárasztotta a haragját a bűnnel szemben, a bűn ellen. Az Atya azért tette ezt meg, mert ennek meg kellett történnie. A Fiú örömmel elfogadta ezt a megoldást, mert nem volt más út az ember megváltására.

A Biblia nagyon világosan elmondja, hogy a bűn büntetése maradéktalanul megtörtént a kereszten, mert Jézus felkiáltott a keresztről, győztes kiáltással: ‘Elvégeztetett’.

Egy olyan görög szót használt itt a Biblia, amit a könyvelésben is használtak. Amikor adóssága volt egy embernek, és az az ember kifizette az adóságának az utolsó fillérjét is, vagy valaki más kifizette helyette, és már nem volt mit fizetni többé, ezekre az adóslevelekre ugyanezt a görög szót írták: ’teleo’, ’már nincs több fizetnivaló’, ’elvégeztetett’, ’nincs több adósság’.

Jézus ezt kiáltotta a keresztről, és utána azonnal kilehelte a szellemét, és meghalt. Teljesen Ő irányította a saját kivégzését. Egy pillanattal sem élt tovább, mint ami feltétlenül szükséges volt. Kibocsátotta a szellemét, és elment az Atyához.

Azután jött egy katona, hogy eltörje a lábszárcsontjait. Ebben a rettenetes vallásos képmutatásban, amikor Jézust árulás által kivégezték, arra nagyon odafigyeltek, nehogy a szent napon még életben legyen valamelyik kivégzendő ember, hanem meg akarták törni a lábszáraikat, hogy hamarabb meghaljanak. Micsoda borzasztó képmutatás!

Ez a különleges Sabbath a nagyhét csütörtökjén volt. A Páska ünnepén ez egy különleges ünnepnap volt, egy különleges Sabbath. Szerda délután feszítették keresztre Jézust, és meghalt pont a csütörtök kezdete előtti pillanatokban. Szerda este 6 körül kezdődött a csütörtök, és Ő ez előtt halt meg.

Ahhoz, hogy 3 nap és 3 éjjel legyen a sírban, ez azt jelenti, hogy szombaton este 6 körül lett ennek vége. A vasárnap első óráiban – tehát szombaton este 6 után – támadt fel Jézus a halálból, ezért pontosan 3 napot és 3 éjjelt töltött a sírban, ahogyan a Biblia mondja.

Az 1. János 5,6 azt mondja, hogy „Jézus nem csak a víz által jött el, hanem a vízzel és a vérrel”. Abban a pillanatban, ahogy befejezte Jézus a bűn büntetésének a kifizetését, és meghalt, eljött az Ő dicsőséges megváltó művének következő szakasza, a feltámadás következő szakasza.

Az a katona – nem tudva, mit cselekszik –, beleszúrta a dárdáját Jézus oldalába, ahonnan víz és vér jött ki. Abban a pillanatban, ahogy befejezte a bűn büntetésének a kifizetését, Jézus fizikailag meghalt, de szellemben még folytatott valamit. Olyan volt, mint egy anya, aki vajúdott szellemben, hogy valami teljesen újat megszüljön szellemileg.

Jézus ezért mondta azt, a János 16-ban, amit mondott, hogy „itt nektek szomorúságotok lesz, de az asszony, miután szült, elfelejti a szomorúságát a születés miatt. Az én bánatom is örömre fog fordulni, mert teljesen meg fogok szülni egy vadonatúj embert, aki az én oldalamból fog kijönni.”

Tudjátok a Királyságban nem működhetünk a feltámadás erejében, amíg meg nem értjük a feltámadás erejét. Olvassuk el együtt ezt.

Ján.16,21 „Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy – szó szerint egy teljesen felnőtt férfi – ember született e világra.”

Tehát Jézus szellemben olyan volt, mint egy szülő nő, Aki az emberiség egy egészen új faját szülte meg.

Értsétek meg a következőt: Jézus, mint utolsó Ádám – akit terhelt Ádám fajának az összes bűne, az a test, ami szennyes volt mindezekkel a bűnökkel – lement a halálba, és soha nem támadt fel a halálból. Jézus anyagi teste egyszerűen eltűnt a sírból.

Amikor Lázár feltámadt a halálból, akkor ő kisétált a sírból, de úgy, hogy az összes temetkezési kendő rajta volt még a testén, mert a holttesteket körbetekerték, mint egy múmiát, és az teljesen rajta volt a testen.

Amikor János beszaladt Jézus sírjába, ott voltak Jézus temetkezési ruhái teljesen zavartalan állapotban. Még az arcán levő kendő is ott feküdt, szépen összehajtva. Olyan volt, mintha a temetkezési ruha lyukain keresztül egyszerűen ’elpárolgott volna’ a holttest, egyszerűen eltűnt a sírból.

Tudjátok, Jézus úgy halt meg, mint utolsó Ádám, de olyan teljesen vadonatúj emberként jött ki a sírból, aki soha nem volt semmilyen bűnnel kapcsolatban, és nem volt már többé tagja az ádámi fajnak.

A Biblia gyakran Jézusról az Ő feltámadásában úgy beszél, mint az elsőszülött a halottak közül, aki feltámadt. Ha ezt megértitek, akkor lángra fogtok lobbanni.

1.Kor.15,44-45 Elvettetik érzéki (fizikai, természetes) test, feltámasztatik szellemi test. Van érzéki (fizikai, természetes) test, és van szellemi test is. Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

1.Kor.15,47 „Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, Mennyből való.”

Tehát Jézus úgy jött ki a sírból, mint aki egy egészen új fajnak a kezdete. Nem ugyanaz a test támadt fel, mint ami meghalt. A Biblia soha nem nevezi őt második Ádámnak, hanem második embernek. Az utolsó Ádámnak hívja őt az Írás, mert Ő a befejezése mindannak, ami Isten az ádámi fajjal való foglalatosságát jelenti. Ez volt az utolsó, ez volt ennek a vége. Ez egy befejezett dolog, soha többé nem támad fel ez az ádámi faj.

Azután a feltámadás reggelén egy Új Ember lép elő a sírból. Ez a sír olyan volt, mint egy szülőszoba, ahol Isten valami totálisan, dicsőségesen új dolgot szült meg. A ’Második Ember’ ennek a neve. Ő nem a földből való, hanem a Mennyből.

1.Kor.15,49 „És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, most hordjuk(!) a mennyeinek ábrázatát is!”

A görögben ez jelen idejű felszólítás. Nem jövőidőben van. Nem tudom, hogy van a tietekben, de az angolban nem jól fordítják. Tehát ez nem egy állítás, hanem parancs, felszólítás!

A teológiánkban nagyon sok dolgot Jézus második eljövetelére halasztunk el a jövőre, olyan dolgokat, amik már most a mieink lehetnek. A Biblia nem azt mondja, hogy ’mi leszünk’ az Ő föltámadása, hanem hogy ’mi vagyunk’ az Ő föltámadása. A Biblia nem azt mondja eredetileg, hogy ’hordani fogjuk a mennyeinek az ábrázatát, amikor majd a Mennybe jutunk’, hanem azt mondja, hogy ’hordjuk már most a mennyeinek az ábrázatát. Már MOST legyünk az Ő feltámadása!’ Ha ezt felfogjuk, akkor el tudjuk hozni a Királyságot.

Tehát Jézus feltámad a halálból, egy teljesen Új Emberként, és azután felmegy a Mennybe, hogy felüljön a trónjára. Ezzel a feltámadott emberrel elkezdődött a férfiak és nők új családfája, akik sosem vétkeztek, és akiknek sosem volt semmi közük a sátánhoz. A feltámadott Krisztus egyáltalán nem földi, hanem Ő a Mennyből való Úr!

Ez a feltámadott ember áthatolt az egeken, egészen a trónjáig, feljebb minden uraságnál, hatalmasságnál, erőnél, fejedelemségnél, birodalomnál és névnél, ami az égben vagy a Földön van, ebben a korszakban, illetve az eljövendőben is. Nem fantasztikus?!

A trónon ülő Jézus most már csak egy dologra vár, arra, hogy minden ellensége a lába zsámolyává legyen.

Észrevettétek már, hogy amikor a megdicsőült Jézus megjelenik, nem szegekkel átlyuggatott a lába? Akik látták Őt feltámadása után közvetlenül, azok úgy látták, mint Akinek még mindig átlyuggatott keze van, és át van lyukasztva az oldala – hogy lássák, milyen erős a feltámadás, micsoda szívbéli szenvedély hozta azt létre. De Jézus lábai megváltoztak a dicsőségben. Nem szögekkel átvert lábak már. Jézus – valahányszor megjelenik megdicsőülése után – lába mindannyiszor olyan, mint az izzó érc vagy bronz. Ha végignézzük a Bibliát, a próféták nagyon sokszor utalnak rá. Az izzó bronzlábaknak egyetlen célja van, hogy eltapossa és összezúzza minden ellenségét. Halleluja!

Most már elkezdhetett foglalkozni a levegőbeliekkel. Mert a démoni erők behatoltak az úgynevezett ’első égbe’, beszennyezték az ’első eget’, és a levegőégből gyakorolták a hatalmukat és erejüket mindazon dolgok fölött, amik a Földön voltak alattuk.

Ahhoz, hogy a Királyság eljöjjön a Földre, meg kell tisztítanunk a Föld fölötti levegőeget, mindattól a szellemi sötétségtől és beszennyeződéstől, ami ott van. Míg Jézus a Földön járt, mint utolsó Ádám, el tudott bánni minden démoni tevékenységgel a Földön, de még nem hatolhatott be a levegőégbe, hogy ott cselekedjen.

Tehát a Jeruzsálem fölötti sötétség nem változott meg. Jeruzsálem városa a három és fél éves szolgálata végén sötétebb és gonoszabb volt, mint az elején. Csak 120 ember lett feltétel nélkül Jézus tanítványa, mert az ideje még nem volt itt annak, hogy a levegőégbeli erőket kimozdítsa a helyükről. De amikor a Királyság eljön a feltámadás erejében, akkor ott az erő is ahhoz, hogy megváltozzon a levegőégben a helyzet.

Szeretnék még néhány dolgot említeni erről. A feltámadott Úr Jézus nem ugyanaz, mint Aki a Földön járt. A feltámadása után már azt mondta a tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom Mennyen és Földön”.

A földi élete során Jézus a zsidók közül született, ezért támadt az üdvösség a zsidók közül az Írás szerint. Feltámadott életében viszont Jézusnak nincsen nemzetsége, apja vagy anyja, napjainak pedig nincsen sem eleje, sem vége. Már nem zsidó, hanem Ő a Mennyből való Úr. A feltámadásban, Isten Királyságában mi sem vagyunk pogányok, vagy görögök, hanem mindannyian annak az új emberfajnak vagyunk a testvérei, aki Egy Új Teremtés, akinek nincsen nemzetsége. Egy új etnikumhoz tartozunk.

Néhány ember autóján van ilyen matrica: ‘Az én főnököm egy zsidó ács’. Én szeretném ezt átfogalmazni: Ő zsidó ács volt, de most már a ’Mennyből való Úr’. Az én főnököm a Menny és Föld Ura. Akinek nincs apja vagy anyja, a napjainak nincs eleje és vége, nincs természetes, földi nemzetisége. Ő Melkisédek, a nagy Főpap. Ő a Dicsőség Királya, Aki megkapott minden hatalmat és erőt. Ő az, Aki leült a trónjára, miután áthatolt az összes egeken.

A Biblia nem mondja, hogy a Mennynek hány szintje van. Beszél az első rétegről, amit a démoni erők szennyeztek be, beszél a harmadik égről, ahol Isten trónja van, ahol most Jézus is trónol, amit soha nem szennyeztek be az ördögi dolgok. E kettő között semmiről nem beszél. Áthatolt az egeken, és felemelkedett arra a szintre, ami a sugárzó dicsőségnek, tisztaságnak és fényességnek a helye, amit a sötétség és a bűn soha nem érhetett el, és ott leült a trónjára.

A Biblia azt mondja, hogy mi is feltámadtunk Vele együtt, hogy Vele együtt trónoljunk a mennyei helyeken. Tehát mi most itt vagyunk Vele. Nem majd egyszer, a következő szép jövőben, hanem MOST. Tehát Krisztusban vagyunk, és annyira egyek vagyunk Vele, hogy elválaszthatatlanok vagyunk egymástól.

Most nem tudok erről tanítani, de ragadjatok meg egy kazettát vagy valamit, amin tanítok az ’öröklődés törvényéről’. Van egy tanítás a ’kereszt erejéről’, aminek segítségével megláthatjátok, megérthetitek ezeket a dolgokat.

Tehát szellemben én ott élek, ahol Krisztus van az Ő feltámadásában, és Jézus szellemben bejöhet az én földi testembe, és használhatja azt a feltámadás minden erejével.

Tehát a Királyság most milliószorta erősebb, mint amilyen volt Jézus földi szolgálata alatt. Ha én odajutok szellemben, hogy Vele együtt üljek a mennyei helyeken, és ha én teljesen átadom a testemet arra, hogy a feltámadott Krisztus bennem éljen, akkor elképesztő, hogy mi mindent tud rajtam keresztül cselekedni.

Próbáljátok megérteni ennek a dinamikáját! Szellemben nekem fel kell emelkednem a Mennybe, oda, ahol Krisztus trónol, hogy elbánhassak a levegőégbeli démoni erőkkel. Szellemben pedig Neki kell eljönnie a Mennyből, hogy az én emberi testemen keresztül cselekedve elbánjon a Földön működő minden démoni erővel. Most már nem csak az Ő Szelleméről és az enyémről van szó, hanem az egész angyali hadsereg felszabadul arra, hogy jöjjön, és a földi harcainkban segítsen nekünk a feltámadás ereje miatt.

Ez aztán egy hadsereg, nem? A mi emberi lényünk a Földön, ami teljesen a rendelkezésére áll a feltámadott Krisztusnak, hogy bennünk éljen, és korlátozások nélkül működjön rajtunk keresztül; minden angyal, az összes angyali sereg szabad arra, hogy a levegőégben, és itt a Földön is jöjjenek, és munkálkodjanak, mint egy bizonyos speciális hadosztály. Olyan légierőnk van, ami ezerszer erősebb, mint bármi, ami az ördög rendelkezésére áll. Harcolhatunk a levegőégben, a Földön, mindenféle szinten harcolhatunk, amiatt az erő miatt, ami felszabadult a feltámadásban.

Én nem vagyok magányos farkas, mert hatalom alá vetett ember vagyok. Nem oda megyek, ahova akarok, és nem azt teszem, amit akarok. De Jézus elviheti a testemet bárhova, ahova Ő el akar menni, és a testemen keresztül megtehet mindent, amit csak akar. Az erő mindehhez nem bennem van, hanem Őbenne.

Indiában való tartózkodásom alatt háromszor kerültem közvetlenül szembe Kalival, aki a hindu vallás egyik legerősebb szelleme. Ez a szellem már több évezred óta irányítja Nepált, Bengált, a Bengáli öblöt, és a Gangesz folyó mindkét partját. Ez az ő birodalma. Hyderabad-ban, India közepén szintén van egy erődítménye. Amikor megnyilvánul, akkor borzasztó arca van. Nem tudom, láttátok-e valaha már ezt a kifejezést, úgy hívják: ’Kali, a pusztítás istennője’.

Ezzel a szellemmel jól ismerjük egymást. Kölcsönösen gyűlöljük egymást, ellenségesek vagyunk egymással szemben. Az a szellem gyűlöl engem, és én is őt. Háromszor csaptunk már össze. Nem gondolom, hogy én vagyok óriási, hanem az a Jézus, Akit én szolgálok, Ő óriási. Háromszor használta Jézus az én emberi lényemet arra, hogy megfutamítsa ezt a démoni fejedelmet, és az el is menekült.

A negyedik alkalommal, amikor megtudta, hogy oda fogok utazni, már elmenekült, mielőtt odaértem volna. Ez így van. Ez az óriási démoni fejedelem több ezer év óta emberek millióit tartja fogságában, mégis meg tud ijedni egy olyan kis senkitől, mint amilyen én vagyok, mert a feltámadott Krisztus bennem él.

Tudjátok, azt mondja a Biblia, hogy Jézus neve minden név fölött való. Jézus azt mondta a tanítványainak: „a ti neveitek fel vannak írva a Mennyben”. Nem azt mondta ezzel, hogy a neved fel van írva az Élet Könyvébe, ami a Bárányé, hanem hogy a Mennyben fel van írva a nevetek, mintegy a levegőégben. Más szóval a neveteket ismerik és félik a levegőégben.

Ha valóban a feltámadásban élünk, akkor ismerjük, hogy mit is jelent mindez, és ha a Királyságban működünk, akkor a démoni erők félnek tőlünk.

Efézusban, amikor a zsidó démonűzők megpróbálták a démonokat kiűzni, Pál módszerét próbálták utánozni, de a gonosz szellemeket nem lehet módszerekkel kiűzni. Csak hatalommal lehet őket kiűzni. Azt mondták ezek az emberek a démonoknak: „Annak a Jézusnak a nevében, akit Pál prédikál, parancsoljuk nektek, hogy menjetek ki ebből az emberből!” Nagyon jó volt a módszer, de a démon azt mondta: „Jézust ismerjük, Pálról is tudunk, de kik vagytok ti? Nem vagytok rajta a listánkon”. Azután ráugrottak ezekre az illetőkre, ők pedig elmenekültek a házból.

Örömmel közlöm veletek, hogy az én nevem rajta van azon a listán. Ez a szó, hogy ’név’ ebben a versben azt jelenti, hogy ’hírnév’. Bizonyos híres sportolóknak van nevük a világban, akiket mindenki ismer. Nekik ’nevük’ van. Jézus azt mondta: ’Hatalmat adok nektek az ellenség minden ereje fölött, és örüljetek, mert a nevetek fel van írva a Mennyben’.

Tehát a Királyság eljut a feltámadás erejére, és most már behatolhat a levegőégbe, ott elbánhat minden gonosz szellemi erővel, és azoknak menekülniük kell.

A feltámadása utáni 40 napon, amit Jézus még a Földön töltött, minden idejét arra fordította, hogy a tanítványainak az Isten Királyságára vonatkozó dolgokat magyarázta el, amely most már új szakaszába lépett.

A feltámadása után Jézus egyszer sem jelent meg nyilvánosan. Minden idejét azokkal a tanítványaival töltötte, akik az egész dolog magvát alkották. Minden idejét azzal töltötte, hogy Isten Királyságáról beszélt nekik, és beállította őket abba az irányba, hogy tudják, hogyan kell a feltámadás erejében mozogni.

Nem tudom a Bibliából bebizonyítani, de meg vagyok róla győződve, hogy arról beszélt nekik, hogyan kell Jeruzsálem fölött a démoni fejedelemségeket elmozdítani a helyükről. Azt mondta: ’Rendben van srácok. Menjetek fel a felházba! Szeretném, ha a következőt tennétek ...’

Luk.24,49 „Ti pedig maradjatok, várakozzatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

Szó szerint erről van itt szó: „Azt akarom, hogy kényelmesen üljetek le a trónra.” Ez a szó ezt jelenti, nem azt hogy ’várakozzatok’, vagy ’maradjatok’, hanem, hogy ’üljetek le a trónra’. Ne a szék szélén üljetek, mint aki azt gondolja: ’Nekem nem kellene itt lennem. Ez nem az én helyem’.

Tehát üljetek le a trónszéketekre. Szeretném, ha mindannyian most ezt megtennétek. Szellemben tegyétek meg velem együtt: üljetek le a trónra. Jogom van arra, hogy együtt üljek Krisztussal a trónon, mert meghívott engem: ’Fiúk, szokjatok ehhez hozzá, mert itt vagytok, és ezek vagytok ti. Üljetek le a trónra, kényelmesen helyezkedjetek el. Mondjátok azt: „Ez az én helyem.”

Sok otthonban van olyan, hogy ’a papa széke’. Minden gyerek szeret azon a széken ülni. ’Nincs itthon a papa, gyorsan üljünk le ide!’ De amikor jön a papa: ’Hú, gyorsan szálljunk ki!’ Amikor jön a papa, beül a székébe, lazít, mert joga van ott lenni. Az az ő széke.

Jézus is ezt mondja itt. „Üljetek le a trónszékre, kényelmesen helyezkedjetek el, és ’enduózódjatok’ föl erővel.” Ugyanaz a szó: „öltözzétek föl” az erőt, mert a Királyság egy új szinten jön el.

„Az elsődleges feladatotok az, hogy elbánjatok azokkal a fejedelemségekkel és erőkkel, amik Jeruzsálem fölött uralkodtak. Taszítsátok le őket a trónról, és akkor minden meg fog változni Jeruzsálemben.”

Jézus nem tudott Jeruzsálemben nagyon dicsőséges gyülekezetet létrehozni, mert akkor még nem volt itt az ideje annak, hogy a fejedelemségekkel elbánjon. De most már eljött az ideje. Megtisztította Jézus a talajt, a színteret minden vallásos hagyománytól, eltávolította azokat a démoni hegyeket, amik az útban voltak.

Amikor Péter felállt prédikálni, ő már ’nyitott Menny’ alatt prédikált. Nem egy démonokkal terhelt Menny alatt, hanem nyitott Menny alatt, a Királyság ege alatt! Ugyanabban a városban, amelyik ellenállt Jézusnak – emlékezzünk, még akkor sem hittek neki, amikor Lázár feltámadt a halálból –, tömegek áradtak a Királyságba, hogy üdvösséget nyerjenek. Két év alatt a gyülekezet 120 fősről 20.000 fősre növekedett. Ez történik akkor, amikor eljön a Királyságnak ez a szakasza.

Haladjunk tovább. A pünkösdöt követő két év alatt Jeruzsálem lakosságának egyharmada tért meg, körülbelül 20.000 ember. Az evangélium sok zsidó lakóközösségbe eljutott, de még nem érte el a pogányokat. Egy ideig a zsidók sok hagyománya és szokása belekeveredett a Jézusról és a Királyságról szóló kinyilatkoztatásba.

Isten időt adott a hívőknek, mert sok új dolgot kellett megtanulniuk, de nem várt a végtelenségig. Isten nem egyszerre rázott meg mindent. Például a nők még több évig nem foglalhatták el helyüket annak teljességében a férfiak mellett.

Néhány évvel ezelőtt történt ez meg velem: Cindy Jacobs-szal szolgáltam egy konferencián az Egyesült Államokban. Neki egy kicsit korábban kellett elutaznia, ezért a konferencia házigazdája megkért engem, hogy imádkozzam érte, mielőtt elmegy. Cindy ott állt a férjével, Mike-kal együtt, és én odamentem, hogy kézrátétellel imádkozzak érte.

Óriási sürgetést éreztem, hogy prófétáljak fölötte. Arra gondoltam: ’Mit csinálok én itt, hogy Cindy Jacobs-nak prófétálok?’ De nagyon erős volt az indíttatás, és az volt a legrosszabb, hogy én magam sem hittem el azt a próféciát, amit el kellett mondanom.

Már nagyon hosszú utat tettem meg abban, sokat fejlődtem abban, hogy felszabadítsak nőket a szolgálatra, de még mindig meg voltam győződve arról, hogy az apostoloknak férfiaknak kell lenniük, mert ez egy atyasági feladat.

A kezemet rátettem erre a drága hölgyre, és nem tudtam megakadályozni, hogy a szellemem kimondja azt az igazságot, amit az elmém nem tudott elfogadni. Ez több évvel ezelőtt volt. Azt mondtam: ’Bátran viseld az apostoli címet, mert Isten apostoli szolgálatra hívott el téged, és ne szégyelld ezt!’ – ezt kellett mondanom. ’Az apostolságod nem abban fog állni, hogy gyülekezeteknek leszel az atyai felügyelője, hanem tábornok leszel Isten seregében, és sokakat fogsz a harcba vezetni.’

Elég nehezen tudtam ezt kimondani, mert akkor ezt még nem hittem el. De ahogy kimondtam, tudtam, hogy ez az igazság. Gyakran a szellemünk jobban tudja mint a fejünk, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Ez egy elég nagy konferencia volt, több ezer ember volt ott, és mint a friss kalácsot, úgy adták el ezt a próféciáról szóló kazettát. Rengetegen megvették. ’Meg kell hallgatnod! Alan Vincent azt prófétálta, hogy Cindy Jacobs apostol!’

És tudtam, mi fog következni: néhányan elevenen fognak engem felfalni emiatt. Ez volt a problémám. Tudtam, hogy a szellemem igazat mond, és tudtam, hogy a teológiámat kell hozzáigazítanom ahhoz, amit a szellemem mondott. Azt mondtam: ’Uram, adj nekem kijelentést erre az Írásokból! Adj valami alapot, mert ezek az emberek engem elevenen fognak felfalni.’ És Isten az elkövetkező néhány nap alatt megadta a szükséges kijelentést.

Azt mondtam az Úrnak, ahogy kerestem az Ő arcát ebben a kérdésben: ’Uram, miért nem nevezted ki az első 12 apostol valamelyikét is a nők közül? Akkor sokkal könnyebb lenne ez az egész!’ Jézus azt felelte nekem: ’Ha az egyik első apostolt a nők közül választottam volna, olyan nagy volt akkor még az előítélet a zsidók között, hogy megölték volna. Egy darabig várnom kellett, amíg alakul a helyzet az első apostolok kinevezése után. De ha az első egyházatyák írásait tanulmányozod, nagyon sok apostolt fogsz találni ott, akik nők voltak. És még a Bibliában is szerepel egy-kettő közülük.’

A Róma.16,7 például beszél egy Junia nevű hölgyről. Tudjátok, mivel a Biblia fordítói között nagyon sok a soviniszta férfi, ezért még a Biblia szövegét is hajlandóak voltak átalakítani úgy, hogy a teológiájukhoz illeszkedjen. A legtöbb bibliamagyarázatot is soviniszta férfiak írják, ezért a legtöbb magyarázatban is rosszul magyarázzák ezt a verset. A kéziratok zömében – méghozzá a legjobb kéziratokban – női formában szerepel ez a név.

Priscilla és Akvilla is apostoli munkatársak voltak, és úgy tűnt, Priscillának nagyobb volt a tanítói ajándéka, mint a férjének. Nézzétek csak meg a Bibliában. Ezt így folytathatnám, de ez illusztrálja, amit mondok.

Komoly fenntartások vannak, amiknek el kell mozdulniuk ahhoz, hogy a Királyság a maga teljes erejében előretörhessen. Amikor a zsidók és a pogányok megszabadultak a zsidó hagyományaiktól, akkor átléptek a Királyság erejének egy újabb szintjére. Akkor a Királyság kitört a zsidóság határain kívülre, beáradt a pogányok világába, és hatalmas tömegeket hozott be a Királyságba az evangélium.

Mi legtöbben nem zsidó hagyományokkal küszködünk – noha néhányan vagyunk, akik igen. Őszintéknek kell lennünk ezekkel kapcsolatban. Isten arra készül, hogy a közeljövőben valami csodálatosat, hatalmasat és erőteljeset cselekedjen a zsidók között. Már kezd történni ez. Meg kell látnunk ezt az igazságot.

Amikor ez az erő rászakad ott a zsidókra, akkor tömegesen fognak bejönni a Királyságba. De Jézushoz hasonlóan ők sem zsidók lesznek akkor már. Nem zsidók, nem görögök, nem lengyelek, nem magyarok, mert ilyen Isten Királysága. De egy olyan gazdagságot fognak behozni a Királyságba, ami mindannyiunk számára nagyon nagy áldás lesz.

Sokakhoz hasonlóan én is szorgosan imádkozom azért, hogy ez a nap elérkezzen, de mindenféle dolognak el kell távolodnia az útból azért, hogy ez megtörténhessen.

A pogány-keresztény világban nekünk is megvannak a magunk puttonyaink. Ez lehet egy eltorzult kálvinista csomag, ami helytelenül szemléli Isten szuverenitását. Lehet egy liberális teológiai csomag, vagy különböző felekezeti áramlatoknak a teológiai csomagjai, amik a saját hátterünk miatt vannak a hátunkon. Akár metodista, akár baptista, akár pünkösdi – mindegyiknek el kell távoznia az útból ahhoz, hogy a Királyság eljöhessen. Isten elkezd mozogni a különböző felekezetek között, és ugyanúgy, ahogy kezdetben, Ő türelmes és vár, hogy alkalmazkodni, változni tudjanak a keresztények és a felekezetek az Ő dolgaihoz.

A zsidóknak kb. 15 évet adott, de azután azt mondta: ’Nem várunk tovább, rúgjuk ki az összes hagyományt!’ Néhányan küszködnek azért, hogy megmaradhassanak a hagyományaik mellett, de ezek az emberek soha nem kellett, hogy elhagyják a Szentírást. Hűségesek maradtak a Tórához, de a Talmud néhány főbb kijelentését maguk mögött kellett hagyniuk.

Amikor az újszövetséget olvassátok, Pál olyan kérdésekre válaszol, amit megkérdeztek tőle a hívők, hogy az Írás különböző parancsolataihoz hogyan viszonyuljanak. Azok a kérdések túlnyomó részt a Talmudból származnak, és nem a Tórából. A legtöbb zsidóval az volt a probléma, hogy a Talmudot olvasták, de a Bibliát valójában nem olvasták, ezért nagy megtévesztésben voltak azzal kapcsolatban, hogy mi igaz, és mi nem.

Nekünk is ugyanez a problémánk van. Sokan olvasnak könyveket a Bibliáról, de nem olvassák a Bibliát, vagy olyan Bibliát olvasnak, amelyek bizonyos teológiai nézeteknek alávetve lettek fordítva – mint a Scofield Biblia például –, de nem az ’eredeti’ Bibliát olvassák.

Gyorsan mondok egy példát, ez is a nőkkel kapcsolatos. 1.Korintus 14,34-35. Az angol fordítás a következőt mondja: „A nők hallgassanak a gyülekezetben. Ha kérdezni akarnak valamit, akkor kérdezzék meg otthon a férjüket, ahogy a törvény is mondja.” De ha végigolvassátok a Tórát, akkor egyetlen törvény sincs, ami erre vonatkozna. Ez nem a Tórában van, hanem a Talmudban. A Talmud sajnos kimond olyan dolgokat, amit a Tóra nem mond.

Tehát a zsidó zsinagógáknak az volt a gyakorlata, hogy a nőket csendben tartották, mert hogy ’ezt mondja az Írás’, pedig az Írás ezt nem mondja. A szájhagyomány és a rabbinikus tanítások mondják ezt, de nem a Szentírás.

Még egy dolog: amikor a görög kéziratot olvassuk, ott nincsenek írásjelek, amiből megtudhatnánk, hogy egy mondat kijelentés vagy kérdés. Akkor mindig személyesen tanították az embereket az egyetemeken, nem voltak füzetek, könyvek, meg jegyzetek, hanem azt hallgatták a diákok, amit mondott a tanító. Az emberek nem írtak jegyzeteket, hanem megjegyezték, amit tanítottak nekik, és megbeszélések és viták segítségével ezeket a megtanult igazságokat igazából beírták az elméjükbe.

A kijelentés és a kérdés között csak úgy lehetett a különbséget megtalálni, ha hallottuk, hogy milyen hanglejtéssel mondják ki azt a mondatot. Tehát egy írott szövegben csak a szövegösszefüggésből derült ki, hogy valami kijelentés vagy kérdés. Az eredeti görög kéziratban nincsen jele annak, hogy jelen idejű felszólításról lenne szó ott, ahol az van a szövegben, hogy „az asszonyok hallgassanak”. Tehát ez vagy állítás vagy kérdés, másféle szerkezet nincs.

Figyeljetek rám, ezt most illusztrálom nektek. Mondjuk, azt mondom: ‘Hazamegy holnap.’ Ez olyan, mint egy kijelentés – holnap hazamegy. Nem tudom, hogy működik más nyelveken, de utána azt mondom: ‘Hazamegy holnap?’ Ebből már kérdés lett. A szavak ugyanazok, de a hanglejtésemmel határozom meg, hogy az a szó-sor az egy állítás vagy egy kérdés.

Pál egy sor kérdésre válaszol. Képzeljétek el, hogy felteszik neki a kérdést, és ő megírja a választ. Ennyire nem értek a kérdéshez, ezért görög tudósokat kérdeztem meg, és azt mondták nekem, hogy valóban, ez a fordítás így is érvényes lehet.

Tegyük fel, hogy Pál egy kérdésre válaszol: „Nem kell-e az asszonyoknak hallgatni a gyülekezetben? Nem otthon kell-e megkérdezni a férjüket, ha kérdésük van, ahogy a Talmud is mondja?” (1.Kor.14,34-36) – ez a kérdés. Azután Pál válaszol: „Micsoda? Tőletek származott Isten beszéde? Nekünk nincs ilyen hagyományunk!” És akkor egészen más értelme van az egész szövegnek. Nem lenne érdekes így fogalmazni ezt a részt? Dicsőség az Úrnak!

Szeretnék most néhány olyan dologról beszélni, amiről úgy érzem, nem beszéltünk, és muszáj lenne. Tudtam előre, hogy képtelenek leszünk mindenről beszélni, amiről kellene, ezért adtunk annyira részletes jegyzetet a konferenciához, mert a jegyzet önmagában is jól megáll és olvasható.

Most főleg arról beszélünk, hogyan terjeszthetjük erővel Isten Királyságát.

Amikor már az előző három szakaszon túlvagyunk, és elérkeztünk az utolsó, a negyedik szakaszhoz, Jézus feltámadásának az erejében működünk, megérthetjük, hogyan kell a trónon élnünk; felismertük, hogy a nemzetiségi hovatartozásunk tulajdonképpen eltűnt, és a nemek sem számítanak azzal kapcsolatban, hogy kinek mekkora az ereje és a hatalma a Királyságban; hogy Isten hatalmas asszonyokat is használ a hatalmas férfiak mellett. Ez nem azt jelent, hogy megszűnünk azok lenni, akik vagyunk – korábban megpróbáltam ezt elég egyértelműen megmagyarázni –, de amikor a fiúságról és a hatalomról van szó, akkor nem számít, hogy valaki nő vagy férfi. Amikor az erőről és a kenetről van szó, akkor nincs férfi és nő, nincs zsidó és görög – semmi nem számít. Jézus bárkinek az emberi lényét képes használni, ugyanúgy ahogy a sajátját tudta használni.

Jézus a kereszten tönkre tette a sátánt. A Kolossé levél azt mondja, hogy a kereszt által Jézus elvette mindazokat a megbotránkozásokat, amik velünk szemben fennálltak. Jézus nem csak a bűneinkkel bánt el a kereszten, hanem „lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat is, őket nyilvánosan mutogatta, diadalmat véve rajtuk a keresztben”. Ez van a Kolossé 2,15-ben.

Jézus azt mondta a tanítványainak a János 16-ban, hogy „amikor majd eljön a Szent Szellem, és elkezd rajtatok keresztül működni, ez meggyőzi majd a világot, méghozzá három dologról: a bűnről, az igazságról, és utána az ítéletről.”

De a 11. vers világossá teszi, hogy mi ez az ítélet. Nem a világ fölötti ítéletről van szó, hanem a bizonyítékról amellett, hogy a világ fejedelme megítéltetett. Tehát most már van erőm arra, hogy megmutassam a világban lévő embereknek, hogy az ördög megítéltetett.

Az emberek sokszor mondják nekem: ’Szeretném, ha imádkoznál XY-ért, de ő nem hívő, sajnos’. Erre én azt mondom: ‘Annál jobb! Mert akkor megmutathatom, hogy a világ fejedelme megítéltetett, és az – a még világban lévő – ember erőteljesen meg fog térni, mert meggyőzi őt az igazság.’

Tehát a keresztnek az a lényege, hogy a kereszt győzelmét eljuttassa a világhoz, és megmutassa a világnak olyan mértékben, hogy a világot meggyőzze ez az igazságról. Ennek van egy stratégiája, amit meg kell tanulnunk.

Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy a sötétség királyságának is van egy felépítése. Gyűlölök az ördögről beszélni, úgyhogy nem fogom az időmet ezzel pazarolni, de valamit csak el kell mondanunk. Természetesen van maga a sátán, és azután vannak nagyon magas rangú démoni fejedelemségek, akiknek nagyon jelentős hatalmuk van. A sátán stratégiai módon elhelyez úgynevezett területi szellemeket, amik bizonyos területek felett uralkodnak.

Beszéltem Káliról, akit ismernek és félnek szinte egész Nepálban, de Londonban szinte még senki nem hallott róla. A Biblia beszél Görögország fejedelméről és Perzsia fejedelméről – ezek konkrét területi fejedelemségek, amelyeket említ a Biblia, ezek területek felett uralkodtak.

Egy dolog az, hogy démonokat kiűzünk emberekből a földön, viszont az egy másik dolog, ha el akarunk mozdítani területi szellemeket, amelyek a levegőégben uralkodnak. Meg kell értenünk, hogy a harc ezen a két szintéren zajlik, és tudnunk kell, hogy milyen hatalomra van szükségünk ahhoz, hogy az egyes területeken működni tudjunk.

Tudjátok, amikor levetjük a trónjáról az adott területi szellemet, akkor általában az alávetett démonok már maguktól elmenekülnek. Nem tudok ebbe most belemenni, de a Bibliában nagyon sokszor a hegyek olyan démoni fejedelemségeket képviselnek, melyek ott ülnek egy adott területen, és akadályozzák ott a Királyság behatolását és térnyerését. Jézus azt mondta, hogy meg kell tanulnunk, hogyan kell hegyeket elmozdítani!

Néha érezzük, hogy ott ül ez a démoni hegy, és azt mondja: ’Ide nem jössz be!’ Egy bizonyos fajta hit kell hozzá, és bizonyos fajta ima és böjt kell ahhoz, hogy ezeket a hegyeket el lehessen mozdítani. Amikor megmozdulnak ezek a hegyek, akkor már mondhatjuk nekik, hogy menjenek innen-oda.

Itt nem fizikai hegyekről van szó, hanem olyan szellemi akadályokról, amik gátolják a Királyság behatolását. Arra még nincs erőnk, hogy elpusztítsuk ezeket, csak arra, hogy elmozdítsuk. Mondhatnék érdekes történeteket erről, mert ezek el fognak mozdulni, és el fognak menni különböző más helyekre onnan, ahol voltak. Úgyhogy vigyázzatok, hogy amikor San Antonióból elmozdulnak ezek a hegyek, akkor nehogy a ti irányotokba mozduljanak el. Amikor majd Görögország fejedelmének el kell hagynia Athént az ottani keresztények közbenjárása miatt, akkor vigyázzatok, nehogy Lengyelország fejedelmévé akarja magát tenni.

A hegyek elmozdításához kell bizonyos hit és bizonyos ima és böjti élet, de a hegyeket el lehet mozdítani. Valószínű, ez a kulcsa annak, hogy egy adott területre elérkezzen az ébredés: el kell mozdítani onnan a hegyeket.

Többször láttam már ezt a saját szolgálatomban, és máshonnan is. Például Dél-Amerikából is vannak emberek, akik bizonyságot tesznek arról, hogy a dolgok és a helyzet hirtelen megváltozott. Mexikóban a szellemi légkör teljesen megváltozott az elmúlt 5 évben. Ez azért történt meg ilyen hirtelen, mert Isten adott bizonyos közbenjárói csoportnak bizonyos stratégiai közbenjárási feladatokat azért, hogy ezek a hegyek elmozduljanak. Voltak bizonyos prófétai látások, bizonyos konkrét prófétai üzenetek az Úrtól, amelyekből pontosan megtudtuk, hogy mit kell tennünk.

Szinte 100 fős gyülekezeteket is nagyon nehéz volt létrehozni, azután hirtelen minden megváltozott. Becslések szerint az elmúlt 3 évben, 11 millió mexikói tért meg, és adta át az életét Jézus Krisztusnak. Voltak fantasztikus ima-összejövetelek, amiket a nemzetért tartottak. Most már egészen más a légkör, amikor az ember odamegy.

Nemrég Mexico City-ben kibérelték a legnagyobb futballstadiont, hogy egy egynapos ima-összejövetelt tartsanak az országért. Ebben a stadionban 100.000 ember fér el. Tele volt, és további 100.000 ember maradt a stadionon kívül, aki már nem fért be, de ott maradtak. Mexikóban ez eddig példátlan volt, de most ez történik. Megtanulják, hogyan kell a hegyeket elmozdítani.

Tehát Isten Királysága erővel nyomul a sötétség királysága ellen, és egy adott stratégiát kell követnünk ebben. A probléma az, hogy a sötétség királysága már nagyon jól fel van építve, és megvetette a lábát. Tehát amikor Isten Királyságát akarjuk megvalósítani egy adott helyen, ezzel mindig behatolunk a sátán területére. A Földön sehol nincsen ‘senki földje’. Vagy Isten Királysága van valahol, vagy a sátán királysága. És ha Isten Királyságát terjeszteni akarjuk, az automatikusan azt jelenti, hogy területet veszünk el a sátántól. Ezért harcol a sátán, mert az életéért küzd.

Sátán már nagyon régen érti, hogy milyen erő rejlik a városokban. A világ szinte minden városában nagyon jól létrehozta a maga irányítási szervezetét. Ezek a városok az ő királyságának az erőközpontjai. A legsötétebb, leggonoszabb helyek mindig a városok.

Éveken keresztül csak kerülgettük ezt a problémát, mert vagy nem voltunk hajlandóak, vagy nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a városok problémáját kezeljük. Végre, az utóbbi 20 évben, de leginkább az utóbbi 10 évben elkezdtek változni a dolgok. Tehát a városokat szellemben elfoglaló emberekké kell válnunk.

Egy kicsit szeretnék a kapukról beszélni, mert ez a stratégia része, amit meg kell értenünk. Ha városokat akarunk elfoglalni, akkor tudnunk kell, hogyan kell a városok kapuit bevenni.

Vizsgáljuk meg ezt a szót, és értsük meg, mit jelent. A kapu képe vagy hasonlata az ószövetségből származik. A régi korokban még Európára is érvényes volt ugyanez. A városokat úgy tették biztonságossá, hogy erős, vastag falakat építettek a városok köré. Ezeknek a falaknak egy része még mindig áll Európában.

Néhány bibliai korú várost is kiástak már a régészek, és ezért tudjuk, milyenek voltak ezek a kapuk. Jerikó városa körül például kettős, dupla fal volt. A nagyobb, vastagabb külső fal, kb. 10 méter vastag volt, és 30 méter magas. Ez elég komoly akadályt képezhet, ha 30 méter magas.

Bizonyos helyeken ezekbe a falakba véstek alagutakat, amik a városból a ki-be járás útját jelentették. Ezt az egész alagutat hívták a kapunak. Nem csak az ajtót, ami a végén volt, hanem az egész alagutat. Éjszakára az alagút mindkét végén erős ajtókat zártak be, ez jelentette a város biztonságát. Napközben nyitva voltak ezek az ajtók, hogy az emberek ki-be tudjanak járni.

Minden kapuban ott ültek a város elöljárói. A vének ott ültek a kapukban, magas székeken, ülőhelyeken, és voltak velük felfegyverzett katonák, hogy foganatosítsák a város őrizetét és irányítását. Ezek a vének két okból ültek a kapuban. Először is azért, hogy mindenre felügyeljenek, ami a városba bejön, és onnan kimegy. Ha nem tetszett nekik valaki, aki be akart jönni, akkor megállították. Ha valaki gyanús lett nekik, aki kifelé ment, akkor megállították, és megkérdezték, mit akar kivinni. Tehát a kapuból felügyeltek mindenre, ami be akart jönni a városba, és ami ki akart onnan menni.

A második dolguk a véneknek az volt, hogy ott ültek a kapuban, és bíróként cselekedtek. Ha valakinek egy vitás ügye volt valakivel, és bíróság elé akarta vinni az ügyet, akkor odamentek a kapuba, a vénekhez, és azok hirdették ki az igazságot köztük. Tehát a kapukban irányították az emberek életét, ott szabályozták a város életét. Ezért és erre használjuk a ‘kapu’ kifejezést.

A próféták könyveiben már nem fizikai kapukról van szó, hanem levegőégbeli kapukról, de ezek a kapuk is ugyanolyan feladatot töltenek be. Szabályozzák mindazokat a hatásokat, amik érik a várost. A város szellemi kapuiból származnak azok a szellemi törvények és szabályozások, amelyek irányítják az emberek életét. Tehát ha valaki egy városban valamit irányítani akart, akkor a kapukban kellett a hatalmat a kezébe kaparintania.

A Bibliában sok olyan kép van, ahol azt látjuk, hogy ez vagy fizikailag, vagy szellemileg a levegőégben megtörténik. Nézzünk meg néhány ígéretet, ami Istentől származik.

1.Móz.22,17 „Hogy megáldva megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.”

Isten megígérte Ábrahámnak, hogy ő és az ő magva mit fognak tenni? Bírni fogják az ellenségeik kapuját. Ez két dolgot árul el nekünk. A kapuk elengedhetetlenül fontosak voltak ahhoz, hogy valaki hatalmat gyakorolhasson, és ekkoriban ezek a kapuk az ellenség kezében voltak. „Ábrahám, te és a te magod birtokolni fogjátok az ellenség kapuját.” Miért mondta ezt Isten? A világ meghódításának az összefüggésében került ezekre a szavakra sor. Azt mondta Isten: „Ábrahám, te bírni fogod az ellenségeidnek a kapuit, és ilyen módon az egész világ fölött az ellenőrzés a tiéd lesz.”

Az 1. Mózes 24-ben van az a történet, amikor Izsák számára menyasszonyt talált a szolga. Izsák Krisztus gyönyörű előképe, a mennyasszony pedig az Egyház gyönyörű előképe. Amikor Rebekát készültek elküldeni a vőlegényéhez – ami egy csodálatos kép arról, hogy az Egyház készül az Ő vőlegényéhez, Jézushoz –, a 60. versben azt ígérik neki, hogy sok utódja lesz, és birtokolni fogják azok kapuit, akik gyűlölik őket.

1.Móz.24,60 „És megáldották Rebekát, és mondták neki: Te mi húgunk! Szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.”

Amikor Péter megkapta a kijelentést arról, hogy kicsoda Jézus, azt mondta: „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia!”, és akkor Jézus először beszél az Egyházról, és annak küldetéséről. Azt mondta: „Én felépítem az Egyházamat olyan építőanyagokból, amilyen, Péter, te is vagy. Én vagyok az alap, Én vagyok az Építő. Olyan építőanyagokat fogok használni, amilyen te is vagy, és ennek az Egyháznak az elsődleges képessége a következő: a pokol kapui nem lesznek képesek ellenállni neki.”

Itt nem azokról a pokol kapuiról van szó, amelyek mögé rabságba be vannak zárva az emberek, hanem a városoknak a gonosz fejedelmek által irányított kapuiról. A pokol már túlontúl régen uralkodik a városunk kapui fölött, itt az ideje, hogy elvegyük tőle ezeket a kapukat. Mert a pokol királysága úgy működik, hogy a kapukon keresztül irányítja az életet. Irányítja azokat a dolgokat, amelyek az emberek elméjét irányítják és táplálják, és ilyen módon az emberek gondolkodást meghatározzák. Irányítja a politikát, a kormányzást és a törvényeket, és ilyen módon a pokol kötelékeiben tartja az embereket. Irányítja a vallást, és az embereket a vallástól való félelemben tartja.

Jézus azt mondta: „Én olyan Egyházat építek fel, amelyekkel szemben ezeknek a kapuknak egyike sem tud majd megállni. Ez az Egyház az ellenségtől minden kaput el fog venni, és ezeket a kapukat Isten Királyságának az eszközeivé fogja tenni.”

Ha várost szellemben elfoglaló Egyház akartok lenni, akkor meg kell értenetek, mik ezek a kapuk, és hogyan kell velük foglalkozni. Három kategóriába lehet sorolni ezeket a kapukat.

Ezek nem fizikai kapuk. Lehet imádkozni a városainkba vezető főutaknál, a város határait körbeautózni és közbenjárni, de az igazi szellemi kapuk nem ott találhatóak, noha lehetnek szellemi összefüggések egy fizikai bevezető útvonal és a szellemi valóság között, de csak azért, mert ott valami miatt a szellemi jelentőség volt az első.

Tehát a kapuk három csoportba sorolhatók.

1. Az irányítás, a befolyásolás központjai, amelyek befolyásolják azt, hogy az emberek hogyan viselkednek és gondolkodnak. Például a média, az oktatás, a politika, a törvényhozás és a jogi rendszer, a vallás területe, a pénzügyek és a kultúra. Imádkozzunk a befolyásos pozícióban lévő emberekért, hogy megtérjenek, vagy legalább a szívük forduljon az Úr felé. Ilyen módon lehet ezeket a kapukat elfoglalni.

San Antonioban éppen ezekkel a dolgokkal foglalkozunk. Nagyon sok volt a korrupció az önkormányzatban. Imádkoztunk azért, hogy ez lelepleződjön, és ezzel elbánjon a jog és a törvény. Az önkormányzat 7-9 munkatársát rajtakapták csaláson, megtévesztésen, és most emiatt bíróság előtt állnak. Mi imádkozni mentünk, nem tüntetni, és Isten leleplezte az egészet, pont a választások előtt. A városi emberek annyira megijedtek ettől, hogy kiszavazták az összes ilyen képviselőt. Azután pedig odajött a szövetségi bíróság, hogy mindegyiküket bíróság elé állítsa.

San Antonio városában most újjászületett, Szent Szellemmel betelt rendőrfőnök van. A közbenjáróink, és a próféták odamehetnek hozzá, és elmondhatják neki, hogy mit mutat nekik Isten. Háromszor történt már meg, hogy prófétikus közbenjáróinkat Isten figyelmeztette arra, hogy Mexikóból az Egyesül Államokba a mi határunkon keresztül akarnak becsempészni óriási mennyiségű kábítószert. A közbenjárók szóltak a rendőröknek, és mind a három szállítmányt el tudták fogni. Óriási dolog volt.

Az egyik, hajnal háromkor imádkozó közbejárónkat figyelmeztette Isten arra, hogy azon a reggelen az egyik iskolába el akar menni három felfegyverzett fiatal, és egy iskolai öldöklést akarnak véghezvinni, mint amilyen a Columbine High School-on is volt. A közbenjárók figyelmeztették a rendőrfőnököt – mert ezt meg tudtuk tenni –, ő odaküldött felfegyverzett rendőröket, elkapták és letartóztatták a három fiatalembert, mielőtt egyetlen fegyver is eldördült volna.

Tehát ahogy elfoglaljuk a kapukat, megváltoztatjuk a várost.

A másik út az, hogy a keresztények, akik elmennek ezekre a helyekre, vagy vezető pozíciókhoz jutnak, legyenek Isten sója az adott helyzetben. Bátran tanúskodniuk és imádkozniuk kell Isten mellett, nem elég, ha csak csendben ott vannak. Az ilyen keresztényeknek tízszer jobban kell a munkájukat végezniük, mint a világiaknak. A Királyság kiválóságával kell ragyogniuk, és bátran meg kell vallaniuk, hogy a bölcsességük forrása Isten.

Nem elég, ha valaki csendben keresztény. A Bibliából Dániel hatalmas példa erre. Vannak nagyon bátor bizonyságtevő keresztény hivatalnokaink, akik Istentől óriási bölcsességet kaptak különböző problémák, helyzetek megoldására, és el is mondják, hogy ezt honnan vették.

2. A második területe: olyan földrajzi helyszínek, ahol nagyon erős a démoni jelenlét és tevékenység. Pl. hamis istenek templomai és istentiszteleti helyei. Olyan helyek, ahol démonokat imádnak, és nekik mutatnak be áldozatokat – különösen véráldozatokat. Erőszakos vérontás helyei, pl. csataterek, és tömegmészárlások helyszínei. A szexuális erkölcstelenség és gyilkosság helyei, például bordélyházak, szexboltok és abortuszklinikák.

Ezeket a kapukat úgy lehet bevenni, hogy tapasztalt, erős közbenjárók elmennek a helyszínre, és ott imádkoznak. Ha Isten úgy vezeti őket, prófétai cselekedeteket hajtanak végre. Mondhatnék történeteket erről, de most nincsen rá időm. Azután Isten vezetése szerint igaz hittel szólnak, és megparancsolják a démonoknak, hogy távozzanak.

Van még valami, amit megtanultunk: néha szellemben kell elmennünk bizonyos helyekre, mert arra nincsen engedélyünk, hogy fizikailag is odamenjünk. Most nincs időnk arra, hogy erről beszéljünk, de meg lehet tanulni, hogy szellemben menjünk el fizikai helyekre – ahova nem kapunk engedélyt arra, hogy fizikailag elmenjünk –, és így szellemben odamenve cselekedjünk. Ilyenkor is el lehet űzni a démonokat, meg lehet tisztítani, és meg lehet változtatni az adott helyet.

3. Olyan emberek, akik odaszánják magukat közvetlenül a sátánnak, vagy valami általa szorgalmazott ügy szolgálatára. Egy konkrét személy is lehet a pokol egy kapuja. Attól függően, hogy ez az ember milyen pozíciót foglal el a szellemi világban, egy egész térségre, vagy egy egész nemzetre is kiható démoni kapu lehet.

Pál apostol jó példa erre, megtérése előtt egy ilyen kapu volt. Egy erőteljes vallásos gonosz szellem irányította őt, és három országot is tudott ezzel irányítani. Júdea, Galilea és Szamária is ennek ez erős démonnak – aki Pálon keresztül működött – az uralma alatt volt, és mind a három országban üldözte és börtönbe vettette a keresztényeket ez a szellem. Az egész üldözésnek az ereje leginkább egy emberen keresztül áradt, aki a kapuja volt ennek. Úgyhogy a keresztények elkezdték őt lőni az imáikkal, és hirtelen ez az ember erőteljesen megtért. Abban a pillanatban, amikor megtért és Krisztushoz fordult, hirtelen három nemzetnek lett békessége, akik azelőtt keresztényüldözést éltek át. Erőteljes evangelizációs sikerük lett, és sokaságok áradtak be az Egyházba.

Én magam is láttam ezt megtörténni. Az egyik ’Átalakulások’ videón látszik, amikor Kenya egyik városában egyetlen boszorkány volt, aki a kezében tartotta az egész város szellemi életét. Amikor ő távozott, akkor kitört az ébredés a területen. Ez az asszony nem tért meg, de el kellett mennie az imák ereje által, és amikor elment, az egész helyzet megváltozott.

Tehát itt egy lista ezekről a kapukról: boszorkányok és varázslók; a New Age, a Földanya-tisztelet, és egyéb megtévesztések szorgalmazói; démoni ügyek támogatói, mint az abortusz, a leszbikusság, a homoszexualizmus és LMBTQ, a homoszexualizmus és LMBTQ jogai, és minden egyéb ilyen dolog; titkos társaságok, például a szabadkőművesség szorgalmazói; a hamis kultuszok szorgalmazói.

Ahogy ezeket a személyeket megcélozzuk az imáinkkal bizonyos helyzetekben, a következőt imádkozzuk értük: vagy térjenek meg, és a démonok hagyják el őket, vagy ha nem hajlandók megtérni, akkor menjenek el a démonjaikkal együtt. Mindenféleképpen távoznak a démonok, vagy az illetőben, vagy az illetőn kívül, de távoznak. Ha ezek az emberek konokul ellenállnak Isten meggyőző erejének, akkor távozniuk kell. De ha megtörnek és megtérnek, akkor a démonok távoznak el belőlük, és ezek az emberek – akik a pokol kapui voltak korábban – Isten erős bizonyságtevői lesznek.

Vigyáznunk kell, hogy ne az emberrel tusakodjunk, hanem az őt használó fejedelemséggel, illetve erővel. Nem az embereket gyűlöljük, hanem a gonosz szellemeket. Amikor az ilyen emberek szeme megnyílik, gyakran erőteljes megtérést élnek át. Amikor birtokba vesszük ezeket a kapukat, óriási változás történik a szellemi világban, és sokszor azonnal nagy aratás következik.

A Királyság akkor jön el, ha meglátjuk és építjük a szellemi várost. A Mennyei Jeruzsálem nem hirtelen fog megjelenni Krisztus visszajövetelekor, ez a város már létezik a levegőégben, és látnunk kell. A teológiánk meglopott minket a jelenünk nagy részétől.

Menjünk a Galata 4-hez!

Gal.4,22-26 „Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, a másik szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által Ezek mást példáznak (= jelképes dolgok, hasonlatok): mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra (fogságra) szülő, ez Hágár, mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonló pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál (fogságban van). De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja”

Tehát van egy anyánk, aki egy város, Jeruzsálem a neve. Nem a Földön van, hanem a Mennyben. Azt olvassuk róla, hogy „ez mindannyiunk anyja”.

Sok zsoltárban, amit elolvashatunk, Dávid nem a földi Jeruzsálemről beszél, hanem a szellemi Jeruzsálemről, a Mennyeiről. Felismerőképességre van szükségünk, hogy meglássuk, Isten miről beszél. Azt mondja, hogy van ez, és van az, és hogy mik születnek tőlük. A Mennyei Jeruzsálem sokkal-sokkal több gyermeknek adott életet, mint azok, akik igyekeznek a törvény által szülni.

Pál írása szerint a földi Jeruzsálem annak a jelképe, akik a vallásnak, a tradícióknak és a törvénynek a fogságában vannak, és nem szabadok.

Nem tudom, valamelyikőtök volt-e már a jelenlegi földi Jeruzsálemben. Én voltam. Jeruzsálemben három vallás verseng egymással. Amit átéltem, sokan mások is arról számolnak be. Egész életemben nem jártam sötétebb, bűnösebb, démonizáltabb városban, mint az – kivéve egy várost Indiában. Ennek a három vallásnak a szellemei ott versengenek egymással Jeruzsálemben.

Találkoztam egy turistacsoporttal ott, akik Afrikából jöttek. Éppen a Gánai ébredés területéről érkeztek, és tele voltak az Úr tüzével, erejével és örömével. Az utcán találkoztunk, üdvözöltük egymást, és azt mondták nekem: ’Hú, ez egy sötét, démoni hely. Gánában sokkal több van Jézusból, mint itt.’

És sajnos ez így van, az egy csatatér. De meg fog változni, és tele lesz Isten dicsőségével.

A Mennyei Jeruzsálem viszont szabad. Az egy szellemi város, nem földi, és mi képesek vagyunk ezt a várost felépíteni mindenhol, ahol csak akarjuk. Nincs korlátozott a fizikai helyszíne ennek a városnak, mert szellemi valóság.

Ha a Zsidó 12-höz lapozunk, itt is a Mennyei Jeruzsálemmel találkozunk. Most nem megyünk bele a dolog negatív oldalába, menjünk rögtön a 22. vershez. Itt is a kettő összehasonlításáról van szó. Az egyik a törvény megkötözöttségében van, és nincs benne szabadság és élet. Azt mondja szó szerint:

Zsid.12,22-24 „Hanem (már) járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a Mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez (megszámlálhatatlan seregéhez). Az elsőszülöttek seregéhez és Egyházához, akik be vannak írva a Mennyekben, és mindenek Bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak szellemeihez. És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábel vére.”

Az egyik fordítás azt mondja, hogy olyan angyalok seregeihez járulunk, akik báli ruhában vannak, mert éppen ’buliznak’. Ott táncolás van, kiabálás és öröm-ujjongás.

Csak úgy futólag megjegyzem, hogy Ábrahám látott egy várost. Ábrahám látta a várost, amelynek építője és alkotója Isten. Ez egy alapokkal bíró város volt, és Isten megmutatta Ábrahámnak, hogy ő nem egy kis földdarabot fog örökölni, amit ’Szent Földnek’ nevezünk, hanem az egész Földet. A Földet mindenekelőtt úgy lehet birtokba venni, ha előbb a szellemi területet vesszük birtokba. Ez mind a Zsidókhoz írt levél 11-ben van.

Ha el akarjuk foglalni a Földet, akkor először a levegőeget kell elfoglalnunk. A démonok már elég régóta tudják ezt, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy mi is ráébredjünk erre a tényre, mert a levegőégből származik az a hatalom, amivel irányíthatjuk a földi eseményeket.

Ábrahám a káldeusok Ur nevű városából jött ki, és oda nem akart visszamenni. Most már Kánaán földjén élt, azon a fizikai földterületen, amit Isten megígért neki. De nem volt elégedett azzal, hogy ott letelepedjen. Idegenként és vándorként élt ott, mert valami mást látott. Látott egy Mennyei Földet, egy Mennyei Várost. Isten azt mondta neki: ’Ezt foglald el, fiam, és akkor az egész Föld a tiéd lesz. Építsd fel a várost a levegőégben, mert amikor ezt a várost felépíted, akkor a levegőég már biztonságossá válik ennek a városnak az ereje miatt.’

Amikor a Mennyei Jeruzsálem felépül egy fizikai város fölött a levegőégben, akkor egy démon sem közeledhet ahhoz a városhoz a Földön.

Ábrahám látta ezt, Jézus beszélt erről. Látták ezt a várost. Meg kell értenünk, hogy ez az a város, aminek az építésére Isten elhívott minket.

Zakariás próféta, amikor látta, hogy fizikai szinten újjáépítik Isten templomát, ugyanakkor azt is látta, hogy Isten városa szellemi szinten is újra felépül. Azt látta, hogy négy fő démoni erő az, ami tönkretette, széttépte Isten népét, nevetséges és erőtlen látszatban tüntette fel őket a világ előtt.

Az egész világon az emberek elég gúnyolódva, elég nevetségesként néznek az Egyházra: ‘Milyen sajnálatos kis társaság! Semmit nem tudnak tenni! Óh, Egyház… Ha-ha-ha!’ Ilyen kiáltásokkal gúnyolja a pokol a mi Urunk Jézus Krisztus Egyházát, és démoni erők hangolják össze ezt az egész tevékenységet.

Azután Zakariás lát négy mesterembert – korábban beszéltünk erről. Ők azok, akiknek építési képességeik vannak, nem egy földi város felépítésére, hanem egy szellemi város felépítésére. Ők az apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók, az az öt mesterember, akik négy képességgel, de öt személyben megnyilvánulva felépítik ezt a Mennyei, szellembeli várost.

Zakariás azt kérdezi: „Mit cselekedni jönnek ezek?”, és az angyal válaszol. Először azt mondja: „Ez a négy szarv, ez a négy démoni fejedelemség az, akik szétszórták Júdát, és szétszórták Isten népét, de azután jött a négy mesterember, és ők két dolgot akarnak megvalósítani. Meg akarják félemlíteni ezeket a szarvakat, és ki akarják űzni őket a nemzetből.”

Akarjátok, hogy a démoni erők ki legyenek űzve az országotokból? Az ehhez szükséges erő csak egy helyen van meg: Isten építőmestereiben, azokban az emberekben, akik megrémítik azokat a démoni erőket, amelyek a Földet irányítják. Ezek az erők rettegnek ezektől a mesteremberektől, mert tudják, hogy ezeknek a mesterembereknek erejük van arra, hogy kiűzzék őket a nemzetekből.

Lapozzunk Zakariás könyvéhez!

Zak.1,21 „És mondtam: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig ezt mondta: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelhette fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, aki szarvakkal támadtak Júda földje ellen, hogy szétszórják azt.”

Zak.2,1-2,4-5 „Felemeltem ismét szemeimet, és íme, láttam egy férfiút és a kezében mérő-kötelet. És kérdeztem: Hová mész te? És mondta nekem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? (…) És mondta annak: Fuss, és szólj ehhez a gyermekhez, mondva: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt. Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!”

Tehát mesteremberek jönnek, akik felépítik a várost. Itt látjátok ennek a városnak a képét. Isten népének sok csoportjából áll ez a város, és a közösségek között nincsen többé fal, csak a város körül.

Jelenleg pont fordítva van, tehát nem jól vannak a dolgok. Jelenleg falak veszik körül az egyes gyülekezeteket, és a gyülekezetek nincsenek közösségben a többi gyülekezettel, a város körül viszont nincsen fal. A Mennyei Jeruzsálemben leomlottak a falak Isten népének különböző csoportjai között, és egy tűzfal veszi körül az egész várost, és így semmi gonosz nem juthat be a városba.

Ez nem kövekből, hanem tűzből álló fal. Mi ez a tűzfal? A közbenjárók, akik ott állnak a város falán, és azt mondják: ’Semmi nem fog bejönni a város falán, ami nekünk ártana’.

Nekünk San Antonio körül van egy ilyen tűzfalunk, és mi irányítjuk, hogy mi jöhet be, és mi mehet ki ebből a városból. Van egy Marilyn Manson nevű rockénekes, aki a sátán evangélistája, egy gonosz, sötét figura. Olyan koncerteket tart, ahova több tízezer fiatal elmegy, és ez az ember arra bátorítja őket, hogy adják át az életüket a sátánnak. Azt is tervezte, hogy San Antonio-ba jön egy háromnapos koncertre.

Mi azt mondtuk, hogy nem fog idejönni, de nem tüntettünk a városháza előtt, hanem elmentünk imádkozni. San Antonióban 900 közbenjáró van, aki az éjszaka és a nappal minden órájában imádkozik, tehát San Antonio körül egy soha meg nem szűnő imatűzfal van, ami védi a várost.

Három héttel a tervezett koncert előtt az énekes leesett a színpadról, súlyosan megsérült, ezért törölnie kellett azt a tervét, hogy odajön hozzánk. Azután a városunkban született egy rendelet, ami megtiltotta, hogy ez az ember bármikor bejöhessen a városunkba. Ezért ő dacosan azt tervezte, hogy a városunk határától olyan kb. 3 km-re, egy szabadtéri csarnokba jön el, és ott fog koncertet tartani.

Azt kérdeztem: ‘Uram, mit tegyünk?’ Azt mondta, egy Gedeon-seregnyi közbejárót szervezzünk, aki elmegy a helyszínre, befizeti a jegy árát, ott ül végig a koncerten, és nyelveken imádkozik. Úgyhogy volt 300 önkéntes, és elmentünk. Gyönyörű napsütéses nap volt, egyetlen felhő sem volt az égen, és az időjárás-jelentés is tökéletes időjárást jósolt. De ahogy elkezdtek az emberek gyülekezni a koncertre, viharfelhők kezdtek gyülekezni – teljesen igaz – a csarnok körül kezdtek gyülekezni a felhők. Amikor elkezdődött a koncert, elkezdett villámlani, dörögni, és áradásszerű eső zúdult az egész koncert területre. Elment az áram, árvíz árasztotta el szinte az egész talajt. Marilyn Manson átkozódva és káromkodva távozott el a helyszínről, és megfogadta, hogy ennek a városnak a közelébe soha többé nem fog jönni. Mindenkinek vissza kellett adnia a jegy árát, és egy pénzügyi katasztrófába fulladt az egész. Halleluja!

Tehát felépítettük a Mennyei Jeruzsálemet. Isten népének különböző csoportjai között nincsenek falak, és középen ott van Isten dicsősége – ez a Dávid Sátora. Jézust heti hét napon, napi 24 órán keresztül imádjuk és magasztaljuk – ez a Mennyei Jeruzsálem dicsősége és ereje.

Amikor bármely fizikai város fölött felépítjük a Mennyei Jeruzsálemet, akkor eltávozik a sötétség királyságának az ereje, és mi elkezdünk a nyitott Menny erejében járni, és mindenféle dolog történik.

Még nagyon sok történetet tudnék nektek erről elmondani. Még mindig a folyamatában van nálunk ennek a szellemi városnak a fölépítése, de már lehet érezni az erejét. Az emberek jönnek a városunkba, és azt mondják: ‘Valami történt San Antonióban! Már nem olyan ez a város, mint volt. Mi van itt?’ Soha nem volt még ennyi sikeres evangelizáció, soha nem láttunk még ennyi sikeres gyülekezetnövekedést, mint most. Isten áldása minden módon rajta van a városunkon. Megbirkózunk a gazdasági problémákkal, és most már a városunkban több a munkahely, mint valaha korábban. Minden változik, építjük a Mennyei Jeruzsálemet San Antonio fölött, és ez a Mennyei város ráteszi a lenyomatát minden a földön végzett tevékenységre.

Most kiáltsunk azért, hogy ez megvalósuljon azokban a városokban és országokban, amelyeket itt képviselünk. Álljunk fel, és imádkozzunk!

„Mennyei Atyánk, azt akarjuk, hogy jöjjön el a Te Királyságod! A Te Királyságod úgy jön el, ha a Mennyei Jeruzsálem felépül a városaink fölött, hogy a pokol sötétsége le legyen vetve a trónról, és a Menny dicsősége foglalja el a helyét.

Uram, imádkozunk minden városért, amit itt képviselünk, és azt mondjuk: Urunk, jöjjön el a Te Királyságod! Taníts minket, képezz ki minket, Uram, hogyan kell birtokba vennünk az ellenségeink kapuit! A pokol minden kapujából váljon a Menny kapuja! Jöjjön el a Te Királyságod! Jöjjön el a Te Mennyei Jeruzsálemed, változtasd meg a városainkat, és töltsd meg a Te jelenléteddel, a Te Királyságoddal, dicsőségeddel! Jézus hatalmas nevében, Ámen!”