6 dolog, amit Jézus SOHA nem mondott!

A Biblia még soha nem volt ennyire elérhető mindannyiunk számára. De néha, ahogy olvasom a közösségi médiát, azon gondolkozom, hogy ezt a Bibliát, ami annyi verzióban és formátumban elérhető, egyáltalán elolvassuk-e teljesen?

Néhányan a teljes ’bibliai’ világnézetüket pusztán a 23. Zsoltárra, az Efézusi levél első felére, néhány politikai preferenciára, és arra a szlogenre alapozzák, hogy „Isten a szeretet”. De ez nem elég ahhoz, hogy egy Isten szerinti világnézetet alakítsunk ki, amely valóban úgy látja Istent, ahogyan az Írások kijelentik.

A bibliai írástudatlanság megnyilvánuló trendje, tendenciái miatt azon tűnődöm, hogy néhányan vajon nem kezdték-e Istent úgy látni, mint egy ’karácsony apót’, vagy azt gondolni, hogy ’a pokol egy mítosz’, hogy a ’viselkedésünk nem számít semmit’, a ’bűnbánat és megtérés régimódi’, vagy hogy a ’gyülekezetnek egy kedves klubnak’ kellene lennie, ami kedves dolgokat tesz a társadalomért, abban a reményben, hogy „megnyerjük őket”.

Ahogy végigolvasom az evangéliumokat, azt látom, hogy tele vannak konfrontációval, ellentétekkel, a levelek sűrűn vannak egyértelmű és közvetlen életstílusra vonatkozó útmutatásokkal és parancsokkal, és hogy az Ószövetség tele van tűzzel és félelemmel, de hűséggel és Isten barátságával is. Így azon tűnődöm, hogy vajon nem helyezünk-e bele Isten szájába olyan szavakat, amelyeket Ő soha nem mondott? Esetleg olyan divatos szlogeneket tulajdonítunk az Örökkévaló Élőnek, aki Isten? Ezek a szlogenek vajon nem vezetik-e félre észrevétlenül is a gyülekezeteket és a keresztényeket? Sajnos, úgy gondolom, igen. Itt van néhány provokatív gondolat ezzel kapcsolatban:

6 dolog, amit Jézus soha nem mondott, de szerintem néhány keresztény úgy gondolja, hogy mégis… (a szememben egy kis csillogással írom e sorokat, csak azért, hogy elgondolkozzunk; igazából nem vagyok rigolyás):

1.) ’Isten szeretete feltétel nélküli’

Úgy gondolom, hogy egy olyan korban élünk, ahol a valódi intelligens vita nem igazán megengedett. Ehelyett a felismerhető, elsöprő változásokat olyan szlogenek viszik előre, mint „A szeretet győz”, vagy „Isten a szeretet”, és „Isten feltétel nélkül szeret”. Bár ezek a felszínen nagyon jól hangzanak, a háromszavas szlogenek nem elegendőek arra, hogy összegezzék Isten szeretetének, szentségének, a megváltás ingyenes ajándékának és a tanítványság árának valódi igazságát.

Ezért kell elolvasnunk a teljes Bibliát, egy olyan könyvet, amelyben ugyanannyi félelmetes erő van, mint amennyi titokzatos irgalom.

Sokan, akik azt idézik, hogy „Isten feltétel nélkül szeret”, finoman arra gondolnak, hogy „Ha Ő szeret engem, akkor ez azt jelenti, hogy mindennel egyetért, amit teszek, úgy élhetek, ahogyan akarok. Nem fog helyreigazítani, mert azzal elutasít. Nem fog megfegyelmezni, mert az egyet nem értés – és az nem szeretetteljes!” De a bibliai 

kereszténység tartalmazza a helyreigazítást, fegyelmezést, változást és megtérést – nem egy egyszerű automatikus elfogadás. Inkább olyan, mint a szülőség szeretetteljes kontextusa –, melyben nyilvánvaló, hogy az igazi szeretet helyreigazítja és megváltoztatja a viselkedést és a hitet, aminek eredménye az érett, teljesen kifejlett személy.

Isten valóban a szeretet, de a Biblia azt is megmutatja nekünk, hogy gyűlöl, undorodik, asztalokat borít fel, kiált, sír, frusztrálttá válik a halogató tanítványai miatt, és azt mondja, hogy csak akkor maradunk meg az Ő szeretetében „HA megtartjátok a parancsolataimat” (János 15,10). Ha azt, hogy Isten a szeretet, a szentségének kontextusa nélkül akarjuk megérteni, akkor eltéved a teológiánk, és csökken az Ő kegyelme felé irányuló hálás csodálatunk.

 

2.) ’A gyülekezetnek mindent-befogadónak kell lennie’

Ez egy nehéz kérdés. A Gyülekezet küldetése, hogy „tanítványokká tegyen” (Máté 28,19), ami azt jelenti, hogy a tagoknak nyitottaknak kell lenniük a fegyelmezés, a növekedés, a képzés, nevelés és fejlődés iránt. A tanítványság azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat egy tanítás mellett. Nos, miközben az evangelizációs „hatótávolságunknak” mindenkit be kell fogadnia (bár Jézus időnként nem volt túl befogadó a farizeusokkal), Krisztus Testéhez a valós tartozás egyértelműen tartalmazza a gyülekezeti fegyelmezést (Máté 18,15-17 „Ha pedig a te testvéred vétkezik ellened, menj el és figyelmeztesd őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te testvéredet. Ha viszont nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessen minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy vámszedő.”), a tagok bizonyos ügyek miatti eltávolítását (1.Kor.5,13 „vessétek ki a gonoszt magatok közül”), és még azt is, hogy kerüljük azokat, akik nem hajlanak, akikben nincs hajlandóság a valódi tanítványságra (2.Thessz.3,6 „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük nektek, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem azon útmutatás szerint, amelyet mi tőlünk kapott.”)

Tehát, azt látjuk, hogy miközben a kifelé nyúlásunk, a ’hatótávolságunk’ befogadó kell legyen, ugyanakkor a helyi gyülekezethez való tartozás nem teljesen feltétel nélküli.

3.) ’Tegyük Istent vonzóvá, hogy az emberek eljöjjenek gyülekezetbe!’

Most egy kicsit provokatív leszek, mivel tényleg nem gondolom azt, hogy arra kellene törekednünk, hogy a gyülekezet NE legyen vonzó! Habár igaz, hogy Jézus azt mondta, hogy hegyen épített város és a világ világossága kell, hogy legyünk –, ugyanakkor olyan üzenetet is hirdetett, ami botrányos, sokak által visszautasított és gyűlölt volt, és üldözést hozott neki és a követőinek is. Jézus azt mondta, hogy a világ „gyűlöl engem, mert én bizonyságot teszek felőle, hogy a cselekedetei gonoszak” (János 7,7). Azt is mondta, hogy „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt ti nálatok. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok ebből a világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (János 15,18-19).

Habár őrültség lenne, ha szándékosan próbálkoznánk botrányosnak, megbotránkoztatónak lenni, mégis az üzenetünk nem ebből a világból való, és nem azért vagyunk itt, hogy a jelen való világ kultúrájának megfeleljünk, hanem hogy a Menny eljöjjön a Földre – Isten Királysága jöjjön el. Az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei, az egyháztörténelem is megmutatja, hogy a valódi Egyház időnként zavargásokat okozott. Nem az a célunk, hogy megbotránkoztassunk, de az üzenetünk örökkévaló, és ezt az üzenetet nem mindig szeretik napjaink éppen aktuális, időleges divatirányzatai.

Némely régi metodista gyülekezeti házakban volt egy ’menekülőajtó’, ahol a prédikátor elfuthatott és elszökhetett, ha a gyülekezet meg akarta támadni, lincselni őt a prédikációja miatt. A metodista mozgalmat nem mindig és nem mindenhol szerették, de radikálisan megváltoztatta a nemzetet a maga korában. Viszont ezt nem populizmus által érte el, hanem igazság, erő és kegyelem által.

4.) ’Bármit is csinálsz, ne sérts meg, ne bánts meg senkit’ avagy ’kérlek, legyél kedves’

Szomorú látni, hogy sok gyülekezetvezető úgy érzi, hogy a ’jóságos lelkész’ szerepét kell felvenniük, mintha csak erről szólna a gyülekezetvezetés. Ismét mondom, hogy igen, a jóság, a kedvesség fontos és Isten szerint való, de ha ez az egyetlen vezetői tulajdonság, amit ’kereszténynek’ gondolunk, akkor a világnézetünk, a szemléletmódunk nem teljesen bibliai. A bibliai vezetés lehet konfrontatív, úttörő, bátor, merész, vad, prófétai és veszélyes is, de ami igazságot és kegyelmet is képes hozni a befolyási területeinkre. Magától Jézustól is több ezren elfordultak, amikor a prédikációi ’túl erősek’ kezdtek lenni. Ekkor ezt mondta a tanítványainak „Ti is el akartok hagyni?” (János 6,67).

5.) ’Isten nem gyűlöl’

Isten szeretetének egy mai ’modern’ félreértése miatt néhányan azt gondolják, hogy Isten semmit nem gyűlöl. A Biblia egyértelműen mondja, hogy Isten az egész világot szereti, ugyanakkor gyűlöli azt, ha bizonyos bűnös cselekedetekben részt veszünk.

Példabeszédek 6,16-19 „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálatos az Ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és aki háborúságokat szerez az testvérek között!”

Olvassuk el még egyszer a végét: „gyűlöli azt, aki háborúságot szerez”. A viselkedésünk elvezethet minket olyan helyre, ahol Isten gyűlölete fejeződik ki – ez istenfélelmet adó és ijesztő! Nos, ahogy én elolvastam az egész Bibliát, úgy gondolom, hogy Isten szereti a személyt, de gyűlöli a gonosz viselkedést. Mindenesetre ne az legyen a célunk, hogy Isten gyűlöletét tapasztaljuk meg az életünkben.

6.) ’A bűneid megbocsáttattak – most azt tehetsz, amit akarsz!’

Jézus így szólt ahhoz a nőhöz, akit éppen paráznaságon kaptak, anélkül, hogy tudnánk a nyilvánvaló bűnbánatáról: „nem kárhoztatlak”. Emiatt egyrészt néhány fundamentalista teológus görcsbe rándul, másrészt néhány liberálisabb tanító pedig ez alapján szeretné azt tanítani, hogy ez Isten feltétel nélküli „tegyél, ami akarsz” hozzáállása a bűneinkhez. De Jézus igazából nem állt meg itt. Azzal fejezte be, hogy „menj, és ne vétkezz többé”.

 

Egy olyan emberhez, akit éppen meggyógyított, azt mondta: „Íme, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” János 5,14. Jézus egyenesen, nyíltan beszélt.

Talán az, hogy az ember kétségbeesetten megerősítést keres, az megfertőzte a teológiánkat is, és létrehozott egy olyan liberális minden alap nélküli optimista gondolkodásmódot, miszerint Isten minden körülmények között csakis és teljes elfogadással irányul felénk minden értelemben. Ez viszont egyszerűen nem bibliai.

Tudom, hogy ebben a rövid, provokatív írásban csak bizonyos bibliaverseket választottam ki, hogy kifejezzek néhány kevésbé divatos gondolatot és szélsőséget a Bibliából. Nekem is meggyőződésem, hogy nem azért vagyunk itt a Földön, hogy rigolyózusak, törvénykezők és szeretet nélküliek, ítélkezők és gonoszak legyünk. Ugyanakkor nagyon aggasztó a valódi bibliai ’világnézet’ hiánya sok keresztényben.

Azt is értem, hogy az Egyház egy feszült időszakban van jelenleg, amikor azon is gondolkozunk, hogyan forgolódjunk, kezeljünk egy olyan társadalmat, ami a morális/erkölcsi anarchia és a szexuális zavarodottság új módjait akarja folyton megtalálni. De a válaszunk nem lehet egy olyan reflex-válasz, amely átírja a Bibliát, hogy megfeleljen a világ normáinak, hanem új, innovatív módszereket kell keresnünk, hogy elérjük a fájdalomban levő világot kegyelemmel, miközben mi is azon munkálkodunk, hogy Krisztus Menyasszonya valóban dicsőséges és szent legyen.

Hadd bátorítsalak arra, hogy olvasd a teljes Bibliát. Beszereztem magamnak egy Passion fordítást a születésnapomra (nagyon friss és új élmény volt). Az első néhány héten szép lassan végigolvastam János evangéliumát, és közben kaptam egy friss benyomást, kijelentést arról, hogy Jézus milyen volt valójában. A végkövetkeztetésem, hogy miközben Jézus szerető és kedves volt, vad is volt, botrányos, radikális, igazságos, egy kicsit goromba (talán az ’éles’ vagy ’egyenesen beszélő’ egy jobb szó, de ma Jézust valószínűleg sokan gorombának hívnák, ha egy ilyen vezetővel találkoznának!). Sok tanítványt el is vesztett a vad stílusa miatt. Nem volt lágy balek. Egy erőteljes, konfrontálódó figura volt.

Ahogy olvastam János evangéliumának fejezeteit, egyre inkább azt kezdtem imádkozni:

„Úr Jézus Krisztus, meg akarlak ismerni a VALÓDI személyedet. Mi a VALÓDI szeretet? VALÓDI kedvesség, VALÓDI igazság? Nem akarlak egy saját képemre teremtett Istenné tenni. Nem akarok úgy tenni, mintha bizonyos dolgok igazak lennének, csak azért, mert nekem az úgy jobb lenne. Taníts engem! Kész vagyok változni! Megalázom magam a Te Szavaid, a Te Beszéded előtt.”

Barátom, legyél valóban vakmerő! Olvasd el az összes ’ijesztő’ bibliaverset, és persze a kedvesnek tűnőket is, és kérd Istent, hogy adjon valódi, bibliai világnézetet az Ő Szelleme által.