Isten Királysága a maga teljes dicsőségében – 1.

Alan Vincent: Isten Királysága a maga teljes dicsőségében - 1.

 

Wieslaw Ziemba: Amíg Alan repülője megérkezik, addig is vágjunk a téma közepébe. (Megjegyzés: Addig ő tanított Alan jegyzetei alapján.)

Szeretném, ha meglátnánk az Isten által megadott fontossági sorrendet. Szeretném, ha meglátnánk, hogy Isten Királysága mennyire fontos téma az egész Bibliában, és az újszövetségben is. Nagyon fontos világosan látnunk, hogy ez az újszövetség egyik legfontosabb témája, és ha ezt meglátjuk, akkor ez a téma létrehozza bennünk a ’Királyságos’ beállítottságot.

Ahogy ma vizsgálom ezt a témát, azon tűnődöm, hogyan történt, hogy oly sok időn keresztül a múltban nem láttuk, hogy az Isten Királyságáról szó van az újszövetségben, mert elveszítettük ezt a látást az egyháztörténelem során.

Emlékszem, amikor sokkal fiatalabb voltam, és elkezdtem vizsgálni Isten Királysága fogalmát, majd azután beszéltem emberekkel – akár vezetőkkel –, ők azt mondták nekem: ’Ez egy jelképes fogalom, ma már teljesen idejétmúlt’, vagy valami olyasmi dolog Isten Királysága, ami valamikor vagy valahol majd a jövőben történik meg. És természetesen az Egyház eszerint is élt. Teljesen az ’Isten Királysága’-beállítottság nélkül éltünk, és elmondhatom, hogy szerintem ez az egyik oka annak, hogy ma az Egyház ennyire gyenge.

Amikor megnézzük az újszövetséget, egészen világosan látjuk, hogy Isten Királysága nem egy választható dolog, hanem szükségszerű és kikerülhetetlen. Magunkévá kell tennünk ezt a nézetet, ha azt akarjuk látni, hogy az Egyház hatékonnyá és erőssé válik. Ahogy átnézzük az újszövetséget, meglátjuk majd, mennyire jelentős és aktuális dolog Isten Királysága. Hiszem, hogy egyre inkább meg fogjuk látni, hogy valójában miről is szól az Isten Királyságának fogalma, és úgy is fogunk gondolkodni.

Azt is el kell mondanom, hogy kinyilatkoztatást, kijelentést kell kapnunk Isten Királyságáról, nem elég csupán információkat kapnunk róla. Nem elég, ha a fejünkben van az Isten Királysága, mert a szívünkben kell lennie. Kijelentést kell kapnunk a Királyságról, ha látni akarjuk annak a megnyilvánulását és működését. Egy előrehaladó folyamat az, ahogyan a kinyilatkoztatást, a kijelentést kapjuk az Isten Királyságáról, vagy, ahogy meglátjuk a Királyság megnyilvánulását – vagyis elkezdjük egy szinten, és azután pedig egyre inkább növekszünk abban.

Az evangéliumokban Jézus elmond egy példázatot arról, hogy Isten Királysága olyan, mint egy mustármag. Az egyik legkisebb mag, de ahogy kikel és nő, úgy egyre nagyobb lesz, mint egy nagy fa. Tehát most tanulmányozni fogjuk együtt az Isten Királyságával kapcsolatos dolgokat.

Szeretném, ha a Máté 3-nál kinyitnánk a Bibliát, s megnézzük ezt a fejezetet. Ez Bemerítő Jánosról szól, és azt olvassuk, hogy azokban a napokon eljött Bemerítő János, és Júdea pusztaságában prédikált. Azt mondta: „Térjetek meg, mert közel jött a Mennyek Királysága!” És ahogy a 10. vershez jutunk:

Mát.3,10-11 „A fejsze pedig már a fák gyökerére lett helyezve. Azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki lesz vágva és tűzre lesz vetve. Én ugyan vízbe merítelek titeket megtérésre, de Aki utánam jön – Aki erősebb nálam, Akinek saruját hordozni sem vagyok méltó – Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. Akinek szórólapát van a kezében, és megtisztítja az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Tehát Bemerítő János üzenete azzal kezdődött: „Térjetek meg, mert közel jött Isten Királysága”. Tudjuk, hogy Bemerítő János szolgálata az volt, hogy előfutár legyen, és előkészítse a Názáreti Jézus előtt az utat. Az volt az üzenete, hogy ’térjetek meg, mert közel jött Isten Királysága’.

Nézzük meg egy kicsit ezt a verset! Először is azt mondta: „Térjetek meg, mert Isten Királysága közel jött”. Tudjuk, hogy amikor Bemerítő János prédikálni kezdett, akkor a megtérést prédikálta, és tudjuk, hogy az emberek tömegestől jöttek hozzá, megvallották a bűneiket és bemerítkeztek. Tehát amikor olvassuk ezt a verset, akkor láthatjuk, hogy a megtérés olyan, mint egy ajtó, ami bevezet Isten Királyságába. Vagy mondhatjuk, hogy a megtérés az a feltétel, ami szükséges ahhoz, hogy beléphessünk Isten Királyságába.

A Ján.3-ban, amikor Jézus Nikodémussal beszélget, azt mondja neki: „Újjá kell születned, ha meg akarod látni, vagy be akarsz lépni Isten Királyságába.” Úgy hiszem, hogy van kapcsolat e között a két vers között. Mert ahhoz, hogy újjászülessünk, meg kell térnünk. A valóságos újjászületéshez szükséges a gyökeres és valóságos megtérés.

Milyen a valóságos megtérés? A megtérés három részből áll.

* Az első dolog az, hogy tudatába kell kerülnünk annak, hogy bűnösök vagyunk. Tudnunk kell, hogy bűnösök vagyunk. Tudnunk kell azt, hogy bennünk van a bűn.

* A második dolog az, hogy meg kell vallanunk a bűneinket. A bűnvallás nagyon fontos része az igazi megtérésnek.

Tudjuk a Bibliából, hogy több területen is nagyon fontos, lényeges dolog a megvallás. Amikor megvallásról beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy kimondunk dolgokat. Más szóval minden dolgot, minden bűnt a világosságra hozunk. Ez azt jelenti, hogy többé semmit nem akarunk elrejteni. Világosságra hozzuk. Megvalljuk a szánkkal, és bűnbocsánatot kapunk.

A Biblia azt mondja az 1. Jánosban, hogy „ha világosságban járunk, akkor közösségünk van egymással, és Jézus Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűntől”. Tehát „ha világosságban járunk”, ez nem azt jelenti, hogy nem követünk el több bűnt, hanem azt jelenti, hogy nem akarjuk megtartani a bűneinket. Amikor a világosságban járunk, valahányszor bekerül egy bűn az életünkbe, azonnal megbánjuk, megvalljuk, és amikor megvalljuk a bűneinket – azaz kimondjuk azokat a szánkkal –, akkor Jézus vére megtisztít minket azoktól.

* A harmadik lépés: elfordulunk a bűneinktől. Megváltoztatjuk az életmódunkat – bármit is jelentsen ez –, elfordulunk a bűntől, és egy másik irányba indulunk el.

Valószínűleg emlékeztek, hogy amikor Bemerítő János prédikált, ő is ezt követelte meg az emberektől. Tehát látjuk, hogy a megtérés egy ajtó vagy egy feltétel ahhoz, hogy belépjünk Isten Királyságába. Megtéréssel kell felkészülnünk arra, hogy belépjünk a Királyságba.

Azután olvassuk a többi verset is, a 10-12 verseket, és nagyon érdekes, mert látjuk, hogy elég kemény szavakkal indul el Isten Királyságának hirdetése.

Mát.3,10 „A fejsze pedig már a fák gyökerére oda van téve. Azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki lesz vágva.”

A 12. vers azt is mondja, hogy Isten úgy fogja ezt a megkülönböztetést megtenni, hogy tűzzel különbözteti meg a dolgokat egymástól. Tehát, a tűz fogja megkülönböztetni egymástól, hogy mi a jó és mi a rossz.

Ezek elég kemény kijelentések, de nagyon fontos volt ezeket a dolgokat elmondani ahhoz, hogy az emberek megértsék, hogy miről is szól Isten Királysága. Ez azt jelenti, hogy nem vehetjük könnyelműen Isten Királyságának dolgait, nem vehetjük természetesnek, hogy ott lehetünk. Értékelnünk kell Isten Királyságának lehetőségét. Magunkat teljesen oda kell erre szánnunk.

Isten Királysága valami nagyon-nagyon fontos dolog, és nagyon-nagy a különbség, hogy bent vagyunk Isten Királyságában, vagy pedig kívül vagyunk azon. Vannak emberek, akik hívők, kereszténynek vallják magukat, de még sincsenek benne Isten Királyságában. Később erről még lesz szó.

Amikor arról beszélünk, hogy milyen fontos Isten Királysága, nagyon fontos az, amit Jézus mondott Bemerítő Jánosról a Máté 11,11-ben:

Mát.11,11 „Bizony mondom nektek: az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Bemerítő Jánosnál; de aki a Mennyek Királyságában a legkisebb, az is nagyobb nála.”

Jézus nagyon nagyra értékeli Jánost ezzel. Azt mondja, hogy János jelentős ember volt, Istennek nagy szolgája volt, senki nem volt addig nála nagyobb próféta, de azt is mondja Jézus, hogy Isten Királyságában, még a legkisebb is nagyobb Jánosnál. Nem érdekes? El kell gondolkodnunk ezen: „aki Isten Királyságában a legkisebb, még az is nagyobb Bemerítő Jánosnál”.

Szeretném, ha röviden megnéznénk Lukács evangéliumának 1. részét, mert itt is találunk valamit Bemerítő János szolgálatával kapcsolatban, ami kötődik Isten Királyságának témájához. Ez a rész arról szól, amikor Gábriel angyal eljött, hogy Zakariásnak bejelentse, hogy Bemerítő János meg fog születni.

Luk.1,17 „És ez (a gyermek) Ő előtte (Jézus előtt) fog járni az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”

Szeretném, ha ebben a versben két dolgot látnánk meg. Az első az, hogy Gábriel angyal az atyaság helyreállítását ígérte meg. Világosan láthatjuk, hogy ez a dolog Isten Királyságán belül működik. Az egyik fő dolog Isten Királyságában, amit meg kell értenünk, hogy az atyaság nagyon fontos a Királyságban. Tehát látjuk, hogy János Illés szellemével fog eljönni, és az atyák szívét a fiakhoz fordítja, és a fiak szívét az atyákhoz. Hogyan történhet ez meg?

Én erősen hiszem, ha nem értjük meg, hogy Isten milyen Atya, akkor nem értjük meg és nem tudjuk működtetni emberi szinten sem az atyák és a fiaik közötti kapcsolatot. Meg kell értenünk, hogy Isten Királysága kapcsolatokon alapszik. Nem tekinthetjük az Isten Királyságát csupán egy rendszernek. Ez nem pusztán egy rendszer, hanem kapcsolatokon alapuló szellemi valóság. Ha megpróbálnánk Isten Királyságát úgy elképzelni, mint egy katonai uralmon alapuló országot, vagy mint egy társadalmi rendszert, akkor elszalasztanánk azt, ami Isten szívében van.

Láthatjuk, amikor pl. a ’Mi Atyánk’-ot imádkozzuk, hogy Isten Királysága kapcsolati kérdés, a kapcsolatok területe. Nagyon jól ismerjük ezt az imát, nagyon sokszor imádkozzuk, elolvassuk, olyannyira sokszor, hogy néha nem is gondolkodunk el rajta. Ez az ima úgy kezdődik:

Máté 6,9-10 „Mi Atyánk, Aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te Királyságod! Legyen meg a Te akaratod, úgy a Földön, ahogyan a Mennyben is.”

Tehát láthatjuk, hogy ez az ima az Atyával kezdődik el. Az Atyához fordulunk, és arra kérjük, hogy jöjjön el az Ő Királysága. Ez világosan megmutatja nekünk, hogy Isten Királysága kapcsolati alapon működik. Ha nem ismerjük Istent, mint az Atyánkat, akkor nem érthetjük meg Isten Királyságát. Tehát kinyilatkoztatást kell kapnunk Istenről, mint Atyánkról, ahhoz, hogy Isten Királyságáról kinyilatkoztatást kapjunk. Csak ekkor tudjuk az utunkat úgy járni, hogy fiúként éljünk.

Tehát meg kell értenünk, hogy oda kell fordulnunk földi szinten is nekünk, atyáknak a fiainkhoz, de ezt akkor tudjuk megtenni, ha tudjuk, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel, Aki a mi Atyánk. Azt hiszem, hogy az utóbbi években sokan átéltük ezt a kinyilatkoztatást, és megkaptuk ezt a bizonyosságot, hogy Isten a mi Atyánk.

Nagyon világosan láthatjuk az újszövetségben, hogy Isten a mi Atyánk. Amikor Jézus eljött, az volt az egyik célja, hogy Istent kijelentse, mint Atyát. Az evangéliumokban Jézus mindenhol az „Én Atyám”-ról, a „Ti Atyátok”-ról, a „Mi Atyánk”-ról beszélt, sokan mégsem értettük ezt eddig. Természetesen teológiailag beszéltünk Isten atyaságáról, de ennek a teológiának nem túl sok köze volt a szívünkhöz.

Azt gondolom, hogy az utóbbi években került a hangsúly egyre inkább arra, hogy helyreálljon a kapcsolatunk Istennel, mint Atyánkkal. Sokan megváltoztak ettől. Elmondhatom nektek, hogy ez engem is megváltoztatott. Megváltoztatta a gyermekeimhez való viszonyomat is, és a személyes életemben is változások jöttek ettől.

A Szent Szellem fő célja az, hogy kijelentse Jézus Krisztust a Fiút, és Istent, mint Atyát.

Amikor látjuk, hogy az atyaság hogyan működik Isten Királyságában, akkor nem csak a családjainkban és a gyülekezeteinkben élünk át változást, hanem hiszem, hogy az élet minden más területén is látni fogjuk a változást. Az üzleti életben, és a politikában is változást fogunk látni, mert azok az emberek nem csak politikusok, hanem atya lesz belőlük. Az üzletemberek is atyák lesznek.

Látjátok a különbséget? Látjátok, hogy milyen más a befolyása egy atyának, mint egy hivatalnoknak vagy egy főnöknek? Látjátok, hogy egy atya hogyan hathat másokra, és hogyan juttathat el másokat arra a pontra, ahol ő maga van? Ez nagyon izgatottá tesz engem. Tehát láthatjuk, hogyan működik Isten Királysága, és hogyan nyilvánulhat meg.

Ha nem kaptunk még kijelentést az Atyáról, akkor ennek be kell ivódnia a szellemünkbe. Meg kell kérnünk a Szent Szellemet, hogy jöjjön, és jelentse ki nekünk Istent, mint Atyát, mert a Szent Szellem feladata az, hogy kijelentse nekünk az Atyát. A Biblia azt mondja, hogy a bennünk élő Szent Szellem hozza el nekünk ezt a kijelentést. Szellem által mondhatjuk azt: „Abba, Atyám!” (Gal.4,6). A Szent Szellem munkájának egyik csodálatos oldala az életünkben, hogy kijelentse nekünk Istent, mint Atyát. Hiszem, hogy ez is egy olyan terület az életünkben, amelyben növekedhetünk, és fejlődhetünk.

Hadd mondjam el nektek, hogy milyen két eredménye van annak, amikor kijelentést kapunk az atyaságról. Amikor megjön az atyaságról a kijelentés, akkor biztonságban érezhetjük magunkat, és nem kell megpróbálnunk valaki másnak lenni, mint akik vagyunk, mert tudjuk, hogy a Mennyei Atyánk szeret minket. Úgy szeret minket, ahogy vagyunk, tehát nem kell valaki mássá válnunk.

Nem kell azt mondogatnunk: „Szeretnék olyan lenni, mint X.Y.!”; „Szeretnék úgy kinézni, mint az a valaki!” Nem. Nem kell hasonlítanunk valaki másra! Beteljesedettek vagyunk, elégedettek vagyunk, örülünk annak, akik vagyunk és ahogy kinézünk, mert tudjuk, hogy Isten teremtett, Ő maga formált. Meg van írva a 139. zsoltárban: „Csodálatosnak teremtettél meg engem”, úgyhogy elmondhatom, hogy kedvelem magamat. Még akkor is, ha valaki nem szeret, én akkor is kedvelem magamat. El tudjátok ezt mondani? Ha kijelentést kaptok az Atyától, akkor el tudjátok ezt mondani, akkor ez igaz lesz, és nem fogtok hazudni ezzel. Ez annak az eredménye, hogy kijelentést kapunk Isten Atyaságáról.

Ez a kijelentés befolyásolja a más emberekkel való kapcsolatunkat is. Tudjátok, amikor biztonságban vagyunk és elégedettek vagyunk, akkor a másokkal való kapcsolatunk is más. Nem zavarnak annyira a konfliktusok, és nem kerülünk beléjük azért, mert elégedettek vagyunk. És természetesen mi is kevesebb problémát okozunk. Ez hat a kapcsolatainkra. Mindenféle kapcsolatainkra, kezdve a házasságunkkal.

A második eredmény, ha kijelentést kapunk Istenről, akkor kerülni fogjuk a bűnt, azért, mert örömet akarunk szerezni ezzel Istennek, aki a mi Atyánk. Ő nagyon gyűlöli, ha bennünk bűn van, és mi is gyűlölni fogjuk, ha bennünk bűn van, mert örömet akarunk Neki okozni. Az egyetlen problémánk, hogy a bűnnek vannak ideiglenes hatásai az életünkben.

 

Nézzük meg, mit mondott Pál apostol a Római levél 7. részében! Azt mondta: „Azt cselekszem, amit nem akarok, és azt nem cselekszem, amit szeretnék.” De azután elmondta: „Nem én vagyok, aki ezt cselekszi, hanem a bennem lakozó bűn!”, és láthatjuk, hogy Pál elkülöníti, megkülönbözteti önmagától a bűnt: „nem én vagyok az, hanem a bennem lakozó bűn” (Róma.7,15-20).

Fontos ezt megértenünk. Istenhez tartozunk, új teremtések vagyunk, új emberek vagyunk, de a testünkben még mindig harc dúl a bűnnel szemben. Itt élünk a Földön, és állandóan harcolunk a bűn ellen, mert a bűn megpróbál hatni a testünkre. De a Biblia azt mondja, hogy az óemberünk halott – a bemerítkezés által. Tehát még akkor is, amikor bejön egy bűnös cselekedet az életünkbe, az nem azt jelenti, hogy feltámadt az óemberünk. Az óemberünk halott, eltemettettünk Krisztussal együtt a bemerítkezésben, és most a problémát a testi természetünk jelenti, és itt ezen a szinten kell foglalkoznunk a bűnnel. Nagyszerű dolog, hogy tudhatjuk ezt.

A másik nagyszerű dolog a Lukács 1,17-ben az, hogy „Isten az engedetleneket az igazak bölcsességéhez fordítja, hogy készítsen Istennek tökéletes népet”. Tehát a másik ígéret tehát az, hogy az engedetleneket engedelmessé teszi.

Meg kell értenünk, hogy Isten Királyságában nincsen olyan, hogy engedetlenség. Isten Királyságában csak tökéletes engedelmesség van. Ahol nincs engedelmesség, akkor ott nincs Isten Királysága sem.

Ezért akar Isten az emberen keresztül elbánni a sátánnal. Ezért keresett Isten egy tökéletesen engedelmes embert. Tehát eljött Jézus, aki 100%-osan, tökéletesen és maradéktalanul engedelmeskedett az Atyának. Engedelmes volt – a Biblia azt mondja, hogy a szenvedései által tanulta meg az engedelmességet –, és mivel engedelmes volt, Isten erőteljesen meg tudott nyilvánulni általa. Jézus be tudta teljesíteni, meg tudta valósítani Isten céljait. 100%-ig meg tudta valósítani Isten akaratát, mert tökéletesen engedelmes volt.

Fontos ezeket a feltételeket betölteni, ha Isten számára egy népet akarunk készíteni. Meg kell értenünk, hogy velünk, az emberekkel a legfőbb probléma az engedetlenség. Az engedetlenség miatt teszünk mindenféle olyan dolgot, ami bűn. De a fő probléma valójában az engedetlenség. Az engedetlenség választott el minket Atyánktól, Istentől.

Isten engedelmes embert keresett, hogy vissza tudjon minket vonni magához. Tehát jött Jézus, és Ő engedelmes volt. Mivel engedelmes volt – a végsőkig engedelmes volt –, Isten használni tudta Őt, és mi az Ő munkájának, az Ő szolgálatának az eredményei vagyunk. De ugyanazokat a tulajdonságokat, amelyek Jézust jellemezték az Ő engedelmességében, ugyanazokat kívánja Isten tőlünk is, mert az Isten Királysága engedelmességet jelent. Amikor engedelmessé válunk, Isten erőteljesen tud minket használni.

Itt is újra fel kell állnunk, és azt kell mondanunk, hogy azért vagyunk gyengék, és azért nem vagyunk olyan befolyásosak, mint amilyenek szeretnénk lenni, mert nem vagyunk engedelmesek. De hiszem, ahogyan Isten elhozza az Ő Királyságáról szóló kinyilatkoztatást, és helyreállítja az Ő Királyságát, és ahogyan mi megragadjuk ezt a perspektívát, akkor ez valóban bennünk lesz, és bennünk fog égni. És akkor vágyni fogunk arra, hogy ugyanúgy engedelmeskedjünk, ahogy Jézus tette, mert ugyanazokat az eredményeket akarjuk látni, amik Jézus földi szolgálatát kísérték.

De tudjuk, hogy Jézus azt mondta, hogy mi még nagyobb dolgokat fogunk tenni, mint amiket Ő tett. Ezt megígérte! Tehát el kell jutnunk odáig, amikor azt tudjuk mondani: „Uram, engedelmes akarok lenni Neked egész életemben!” Hiszem, hogy amikor megkapjuk ezt a kijelentést, akkor a mi dolgunk az, hogy nekünk kell eldöntenünk: „Igen, engedelmes akarok lenni Istennek, az én Mennyei Atyámnak, és mindent meg akarok tenni, amit Ő mond!”

Ha engedelmesek akarunk lenni, akkor a fülünknek nyitva kell lenni Isten hangja számára. Ha hallani akarjuk Őt, akkor szoros kapcsolatban kell lennünk Vele. Bensőséges kapcsolatban kell lennünk Vele ahhoz, hogy meghalljuk, amit mond.

Tehát láthatjátok, hogy amikor Isten Királyságáról beszélünk, akkor közben nagyon alapvető dolgokról beszélünk. Ezek az alapvető dolgok hozzák el azt a minőséget az életünkbe, hogy Isten használhasson minket az Ő erejével.

Tehát itt van Bemerítő János, aki egy olyan ember, aki készíti az Úr útját, de nagyon világosan látjuk, hogy bár Bemerítő János látta Isten Királyságát, és prédikált róla, de soha nem lépett abba be. Sajnos a keresztények, mi is lehetünk ilyen állapotban, amikor hirdethetjük Isten Királyságát, taníthatunk róla és prédikálhatunk róla. Leírhatjuk, hogy milyen, de mégsem látjuk Isten Királyságának megnyilvánulását. Tanítunk, de nem látjuk a jeleket és a csodákat. Alan Vincent ezt ’Bemerítő János kereszténység’-nek nevezi. Bemerítő János hirdette Isten Királyságát, de soha nem tett egyetlen csodát sem. Ha körülnézünk az evangéliumi Egyházban napjainkban, akkor az Egyház nagy részét úgy látjuk, mint ami a Bemerítő János féle kereszténységben él: tanítunk és prédikálunk mindenféle dolgokat, de nem látjuk az Isten Királysága erejének megnyilvánulását.

Isten Királyságának egy fontos meghatározó szempontja, hogy a csodák területén tudjunk járni és élni. A Biblia elmondja – és a történelem is bizonyítja ezt –, hogy Isten Királyságát nem lehet terjeszteni a csodák megtörténte nélkül. Tudjuk, hogy Isten szereti magát kijelenteni, megmutatni. Isten szereti természetfölötti módokon megnyilvánítani magát. Természetesen ez számára nem természetfölötti, hanem természetes, mert Ő természetfeletti, Ő szellem. De számunkra, akik ebben a tér-idő dimenzióban élünk, ezek a dolgok természetfölöttiek.

Amikor elkezdünk jelekben és csodákban járni, és az emberek elkezdik látni Isten Királyságát működni, akkor a Királyság egyre növekszik, úgyhogy végül az, ami addig természetfölötti volt, természetessé válik a számunkra. Ilyen módon bárhogyan, minden nap, jártunkban-keltünkben látjuk a lehetőségeket, látjuk a kihívásokat, és megragadjuk ezeket, tehát keressük a lehetőséget.

Amikor elindulunk ezen az úton, tudnunk kell, hogy ez a háború útja. Bármikor, amikor csak elkezdjük kihirdetni Isten Királyságát, azonnal összeütközésbe kerülünk a világgal, azonnal háborúban találjuk magunkat. De Isten szereti a háborút. És szerintem az egyik oka annak, hogy szereti a háborút az, hogy még soha nem veszített el egyet sem. Tehát ha még néhány győzelmet aratunk, akkor mi is ugyanúgy fogjuk szeretni a szellemi háborút, ahogy Isten szereti, mert tudjuk, hogy nem veszíthetünk, mert győzelemre vagyunk ítélve. Ha Isten Királyságában vagyunk, akkor valóban élhetünk így.

Elmondhatom nektek, hogyan látom ennek néhány jelét itt napjainkban. Az egyik dolog az egyre növekvő vágy arra, hogy az emberek csodákat lássanak. Nagyon elterjedté vált ez a vágyódás. Tudjátok, ahogy beszélgetek az emberekkel, sokan azt mondják: „Csodákat akarunk látni! Valami többet akarunk átélni, mint eddig!”

El tudom mondani, hogy akár az elmúlt évben is, a mi országunkban is több csodát láttunk, mint korábban. Több gyógyulást és Isten több, másféle erőteljes megnyilvánulását. Nagyon hálás vagyok, de nem vagyok elégedett. Még többet szeretnék. És mi a helyzet veletek? Igen, mindannyian többet szeretnénk látni, és többet is fogunk látni.

Akkor most elhagyjuk Bemerítő Jánost, és Jézus tanításaira térünk rá. Nézzük meg Márk evangéliumát. Itt is azt látjuk, hogy amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, akkor az Isten Királysága evangéliumát hirdeti. Azt olvassuk:

Mk.1,14-15 „Miután pedig János tömlöcbe vettetett, elment Jézus Galileába, prédikálta az Isten Királyságának evangéliumát, és mondta: Betelt az idő, és elközelített az Isten Királysága; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Azt láthatjuk, hogy amikor Jézus eljött, ugyanazt kezdte el prédikálni, amit János prédikált: „Térjetek meg, mert elközelített Isten Királysága”. Szeretném, ha itt meglátnánk valami nagyon konkrét dolgot! Azt mondja a 14. vers: „elment Jézus Galileába, prédikálta az Isten Királyságának evangéliumát”, tehát Isten Királyságának az evangéliumát hirdette. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelített az Istennek Királysága”.

Szeretném, ha megfigyelnétek ezt a kifejezést, hogy Isten Királyságának evangéliuma/ örömhíre. Tehát azt láthatjuk az újszövetségben, hogy az evangélium meghirdetése tulajdonképpen Isten Királyságának a meghirdetése. Azt is mondja a Biblia, hogy az utolsó időkben Isten Királyságának ezt az evangéliumát hirdetik minden nemzetnek.

Látjátok, hogy elveszítettünk valamit ezen a területen? Évtizedekig csak azt mondtuk, hogy hirdetjük az evangéliumot, de elismerhetjük, hogy ez nem az Isten Királyságának evangéliuma volt. Ez az evangélium azt mondta: ’Gyertek Jézushoz! Jézus nagyon szeret titeket, el akar fogadni titeket, és meg akarja oldani a problémáitokat. Ha Hozzá jöttök, meg fogja oldani a problémáitokat.’ Az emberek csupán azért kezdtek el Jézushoz jönni, hogy a problémáik megoldódjanak.

Valaki például azt mondta: ’Alkoholista vagyok, és meg akarok ettől szabadulni’, és nagyon gyakran az ember meg is szabadult, helyreállt, de semmi egyéb nem történt az életében. Vagy például volt, aki azzal jött, hogy beteg, és meg akar gyógyulni. Azt mondta: ’El akarom fogadni Jézust’, de az volt a gondolataiban, hogy azért akarja elfogadni Jézust, hogy meggyógyuljon, és semmi egyéb.

Elmondhatom nektek, hogy napjainkban is nagyon sok olyan ember lehet a gyülekezetekben, akik elfogadták Jézust, járnak gyülekezetbe, és kaptak Tőle dolgokat, de soha nem fogadták be Őt még Úrként, Királyként, így aztán itt van a gyülekezet, tele problémákkal. Ahelyett, hogy kevesebb problémánk lenne, több van. Tudtok azonosulni ezzel a gonddal?

A probléma az, hogy olyan evangéliumot hirdettünk, ami tetszik az embereknek. Ez egy olyan evangélium, ami megérinti az embereket, az emberek pedig eljönnek, hogy a szükségeik be legyenek töltve.

Nagyon fontos megértenünk, hogy az igazi evangélium Isten Királyságának az evangéliuma. Jézus nem csak azért jött el, hogy örömet okozzon nekünk, nem csak azért jött el, hogy a problémáinkat megoldja. Jézus azért jött, hogy felkészítse a maga számára a népet. Azért jött, hogy felkészítsen minket arra, hogy az Ő Királysága terjesztésében az Ő eszközei legyünk. És mindezek a dolgok, mint a gyógyulások, és az összes többi dolog, csupán ’melléktermékei’ Isten Királyságának.

Látjátok, különböző szempontokból nézzük a dolgokat. Amikor Isten Királyságának evangéliumát hirdetjük, akkor Isten királyi uralma alá hívjuk be az embereket. Ha valaki Istenhez akar jönni, de nem kész arra, hogy átadja magát Isten uralmának, viszont mégis azt mondja magáról, hogy Isten uralma alatt áll, akkor ez az ember nem fog Isten céljai szerint működni. Mindig azon fog járni az esze, hogy ő maga mit kaphat, neki milyen előnye származhat ebből az egész dologból, de soha nem lesz kész arra, hogy Isten kezében eszköz legyen.

Arra hívott el minket Isten, hogy olyanok legyünk, mint Jézus. Amikor bemegyünk Isten királyi uralma alá, akkor olyanok leszünk, mint Jézus. Ugyanúgy tud minket Isten használni, ahogyan Jézust használta.

Azt gondolom, ez egy nagy kihívás előttünk, hogy először is felfogjuk ezt, azután pedig így is éljünk. Amikor ezt megértjük, akkor másképpen fogjuk hirdetni az evangéliumot. Ez nem egy könnyű, olcsó evangélium lesz, hanem a Királyság evangéliuma, Isten erejének az evangéliuma lesz. Én nagyon erősen hiszem azt, hogy ha elkezdjük hirdetni ezt a fajta evangéliumot, akkor nagyon nagy eredményeket fogunk látni, mert Isten mögénk fog állni. Isten meg akarja mutatni magát. De nem akar sok olyan embert, aki kereszténynek nevezi magát, mégis rendszeresen, állandóan kudarcban és bukásban él.

Tehát láthatjuk, hogy nagy félreértelmezés van az evangéliummal kapcsolatban, hogy mi is az. Ha Isten Királyságának evangéliumát hirdetjük, akkor a megfelelő kapcsolatba kerülünk Istennel, aki az Urunk és a Királyunk. Mindez csak valódi megtérés után következhet be. Most szándékosan megismétlem ezt, mert ha látjuk, hogy emberek jönnek, és azt mondják: ’Az Úrhoz akarok jönni’, de nem térnek meg, akkor semmi nem fog velük történni. Nem születnek újjá valóságosan. Lehet, hogy megmaradnak a gyülekezetben, lehet, hogy eljönnek az összejövetelekre, de nem születnek újjá.

 

Látnunk kell ezeket a tulajdonságokat – különösen nekünk, vezetőknek látnunk kell ezeket – és el kell érnünk egy bizonyos szintet, mert akkor látunk majd eredményeket.

El kell ismernem, hogy sokszor annyira figyeltünk a számokra, az emberek mennyiségére, hogy azt mondjuk azokról az emberekről, akik egyszerűen előrejönnek imáért, és azt mondják, hogy el akarják fogadni Jézust, hogy ők már újjászületettek. Behozzuk őket a gyülekezetbe, és azután jönnek a problémák. Több problémánk lesz, mint előtte.

Természetesen olyan a teológiánk, ami azt mondja: ’Ha van gyülekezeted, akkor problémáid is vannak’. ’Nézz rám, olyan kimerült, és fáradt vagyok, mert olyan sok a probléma a gyülekezetben. Teljesen kimerültem, ezért el kell mennem egy ’Sabbath évre’, vagy egy 5 éves pihenésre, szabadságra, teljes visszavonultságra.’ Viccelek, de értitek, hogy mire gondolok. Ez azért van, mert nagyon sok a probléma, és azokat nem a megfelelő módon kezeljük. Sok ilyen problémát könnyű lenne megoldani, ha jól kezdtük volna, és jól indultak volna ezek az emberek.

Egy barátunk azt mondta, hogy a megfelelő módon kell megszületni. Ez szellemileg is érvényes. Vannak nagyon egyértelmű feltételek, nagyon világos irányelvek, és követelmények. Különösen mi, vezetők, felelősek vagyunk azért, hogy betartsuk ezeket a követelményeket.

Egy másik elterjedt félreértelmezés, hogy mit is jelent újjászületve lenni. Az ’újjászületettség’ igazi fogalma azt jelenti, hogy valaki ’felülről született’. Más szóval újjászületettnek lenni azt jelenti, hogy a Mennyből született valaki. Azt jelenti, hogy az egyik valóságból átmentünk egy másikba.

Kol.1,13 „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának Királyságába.”

Átjöttünk a sötétség hatalmából a mi Urunk, Jézus Királyságába, tehát a sötétség valóságából átkerültünk a Mennybe. A Biblia azt mondja, hogy most ott ülünk Krisztussal a mennyei helyeken. Ennek valósággá kell válnia a számunkra. Ott kell látnunk magunkat, és ebből a pozícióból kell működnünk. A mennyei pozícióból kiindulva kell működnünk. A Biblia mondja ezt nekünk, nem én találtam ki. Ha újjászületünk, akkor ott ülünk Krisztussal a Mennyben.

A Biblia azt is mondja, hogy az állampolgárságunk a Mennyben van. Új emberek vagyunk, egy új nemzedék vagyunk, egy új civilizációhoz tartozunk itt a Földön. Nekem ez nagyon tetszik: egy új civilizációt alkotunk.

A világi emberek mindenféle új civilizációkat keresnek, de fogalmuk sincs arról, hogy ezt a Földön kellene nekik keresni. Mi vagyunk ez az új civilizáció. Ez így van. Nem csak kicsit változtunk meg, ez nem egy kozmetikai változás. Nem azt jelenti csupán, hogy nem teszünk olyan dolgokat, amiket korábban tettünk. Belülről vagyunk mások. Újjászülettünk, új emberek vagyunk. A Mennyhez tartozunk már, s nem a Földhöz.

Jézus azt mondta, amikor Pilátus előtt állt: „Az én Királyságom nem ebből a világból való.” Tehát ha mi a Királysághoz tartozunk, akkor nem ebből a világból valók vagyunk, hanem oda fel valók vagyunk, és onnan kiindulva működhetünk itt lent. Isten ezt akarta: „Jöjjön el a Te Királyságod, legyen meg a Te akaratod a Földön, ahogy megvan a Mennyben is.”

A Kolossé 3,2 azt mondja: „Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” A felül való dolgokkal kell törődnünk, nem a földi dolgokra kell néznünk. A felül való dolgokon kell gondolkodnunk.

A világi emberek is azt mondják néha: ’Te a felhőkben jársz. Két lábbal a földön kellene állnod!’ De mit tegyünk, ha a Biblia parancsolja ezt! A felül való dolgokkal kell törődnünk. Ez nem azt jelenti, hogy a levegőben röpködünk. Azt jelenti, hogy az elménk és a szívünk a Mennyben van. Azt jelenti, hogy Isten Királyságának ügye emészt minket, a Királyság ügyein gondolkodunk, mert abban akarunk élni. Látni akarjuk, ahogy előre halad a Királyság ügye. Azt akarjuk látni, hogy Isten Királysága bennünk és rajtunk keresztül növekszik. Mivel ez a minta van bennünk, és mi is ott vagyunk a Mennyben – és látjuk a szellemi szemeinkkel ezeket a dolgokat –, tehát ilyen módon élünk itt, és ez nagyon erőteljessé lett.

Még egy dolog, és ezzel fejezem be: amikor Isten Királyságáról beszélünk, nagyon gyakran Isten Királyságát a sötétség királyságához hasonlítjuk. De ilyenkor túl sokat tulajdonítunk az ördögnek.

De Istennek egyáltalán nincs problémája az ördöggel. Isten problémája az emberekkel van. Istennek problémája az ember függetlenségével, az ember engedetlenségével van. Ha ez megoldódik, akkor Isten valóságosan Úrként tud uralkodni, mint Király tud uralkodni az életünkben. Ha pedig Isten népe a helyén van, akkor nincsen probléma az ördöggel. Ámen.

Az Úr áldjon meg titeket! Tegnap este a vasárnapi prédikáló ruhámban érkeztem meg. Észak-Amerikában két csodálatos összejövetelen vettem részt és utána szó szerint abban a ruhában felugrottam egy repülőre. Annyira tiszteletreméltónak néztem ki abban az öltönyben, hogy rögtön leültettek a repülőn az első osztályra, az üzletemberek osztályára. Nagyon jól aludtam utána, dicsőség az Úrnak.

Az a valóság, hogy szerte a világon Isten erőteljes módon mozdul. Isten munkája halad előre, és láthatjuk, hogy a történelem során még soha ilyen tömegek nem fordultak Jézus Krisztushoz, mint napjainkban. De mindig nagy az ellenállás is.

A Bibliában olyan sok minden van Isten Királyságáról, hogy még egy hét sem lenne elég arra, hogy ezt a témát alaposan kitárgyaljuk. Amikor az újszövetséget a Thesszalonikai levéltől egészen a végéig elolvassuk, akkor észrevesszük, milyen háború is kezdődött el az Isten Királysága miatt. Most azzal kezdem, hogy elmondom nektek, hogy már azzal beléptek egy háborúba és elindítotok egyet, ha csak beszéltek Isten Királyságáról. Ha nem szeretitek a harcot, akkor ne is beszéljetek Isten Királyságáról.

Menjünk vissza a Máté 11-hez egy kicsit, és ott folytassuk egy nagyon fontos verstől. Jézus most kezdte el a szolgálatát, Bemerítő János pedig itt fejezte be. Bemerítő János nagyon világosan mondta ki, hogy ő kicsoda. Ő azért jött, hogy elkészítse az Úr útját. Azért jött, hogy meghirdesse Isten Királyságát, és az embereket felkészítse az Istenükkel való találkozásra. Tehát az ő szolgálata az előkészítés volt.

Miután Jézus megérkezett, vége volt a felkészítő szolgálatnak. Amikor alaposan tanulmányoztam ezt a témát, meglepődtem, hogy mennyire rövid volt Bemerítő János szolgálata, olyan két-három évig tarthatott. Egy rövid ideig volt egy átfedés, hogy Bemerítő János befejezte a szolgálatát, Jézus pedig elkezdte. Ez alatt az idő alatt zűrzavar volt.

Bemerítő János világosan kifejezte, hogy neki alább kell szállnia ahhoz, hogy Jézus felemelkedhessen, de a tanítványai nem látták ezt olyan világosan. Tehát Jánost elmozdította Isten az útból azért, hogy Jézus egyedül maradjon a ’színpadon’, és elkezdhesse a szolgálatát. A Máté 11-ben Bemerítő János börtönben van és várja, hogy kivégezzék. Jézus nagyon megtiszteli Jánost, mint előfutárt.

Mát.11,11 „Bizony mondom nektek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadt nagyobb Bemerítő Jánosnál;” Nagyon komoly állítás ez, ha igazán megértjük. De azután azt mondja: „de aki legkisebb a Mennyeknek Királyságában, nagyobb nála.”

A Biblia három dologra mutat rá, amit gyorsan szeretnék itt megmutatni. Bemerítő János pontosan tanított Jézussal kapcsolatban Isten Királyságáról, de soha nem tett csodákat. Más szóval: abban a pillanatban, ahogy beindul Isten Királyságának működése, elkezdenek áradni a csodák.

Szeretném, ha személy szerint, egyenként őszintén szembesülnétek ezzel a kérdéssel. Ti ’Bemerítő János’-keresztények vagytok, vagy a Királyság keresztényei vagytok? Mert még ha pontosan tudtok is tanítani Jézussal kapcsolatban, de nem történnek csodák a szolgálatotokban, akkor olyanok vagytok, mint Bemerítő János. Szeretném, ha mélyen meggyőződnétek ennek az igazságáról, hogy többé ne éljetek úgy, mint eddig.

A fiam, Dávid egy olyan családban nőtt fel, ahol Isten Királysága működött. A lányom, Rachel életében 8 éves korában kezdtek csodák történni, mert a mi családunkban ilyen volt a légkör. Isten fantasztikus módon tudja használni a gyerekeket, ha olyan irányba állítottuk be őket, hogy erre számítsanak.

Amikor a fiam, Dávid 14 éves volt, és az életében még rajta keresztül egyetlen csoda sem történt, akkor roppant csalódott volt. Számára elviselhetetlen volt, hogy nem történnek még rajta keresztül csodák. Úgy érezte, hogy ez nem a normális kereszténység, hanem alulmarad ahhoz képest. És ez így is van. Úgyhogy elvittem egy útra a fiamat Indiába, és az egyik összejövetelen Isten ereje fantasztikus mértékben rászállt, a fiam leesett a földre az első sorban, az asztalok alá, és szó szerint ott feküdt 45 percig Isten ereje alatt. Ez után a találkozás után kezdett el természetfölötti szinten mozogni.

Szeretném, ha ez az igazság a szellemetekig eljutna. A Szó Iskolájára nem csak azért jöttetek el, hogy tanuljatok, hanem azért, hogy megváltozzatok, és szeretném, ha arra törekednétek, hogy a ti életetekben vége legyen a ’Bemerítő János’ féle kereszténységnek. Nem elég pontosan tanítani a Jézussal kapcsolatos dolgokat, hanem a csodák területén is mozognunk kell.

A János evangélium 5,35-ben van a másik dolog Jánossal kapcsolatban. Ebből semmi nincs benne a jegyzetetekben, ’ez egy extra’ a számotokra. Úgy éreztem, hogy az Úr arra vezet, hogy ezt valahogy ma helyezzem el belétek még hangsúlyosabban. Azt írja Jánosról, hogy

Ján.5,35 „… ő az égő és világító szövétnek volt.”

A János evangélium 1,8-ban valami mást olvasunk. Azt olvassuk, hogy ő nem az a világosság volt. János világosság volt, de nem ’A’ Világosság.

Ján.1,8 „Nem ő volt a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.”

A János evangélium 1,4-ben elmondja, hogy mi ez a világosság.

Ján.1,4 „Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága;”

A fény, a világosság Jézus. Ez a világosság azzal a tulajdonsággal rendelkezett, hogy az az élet, amivel Jézus rendelkezett, az volt a fény. Jézus élete volt a világ világossága. Jézus életéből Istennek az örök élete áradt ki, és nyilvánult meg rajta keresztül.

János apostolnak nagyon fontos volt, hogy elmondja nekünk, hogy Jézus halála és feltámadása miatt lehetséges, hogy TE és Én megkapjuk ezt az életet. Ha tiétek a Fiú, akkor tiétek az Élet.

Isten örök életének nincsenek különböző formái és változatai. Istennek csak egyféle örök élete van. Jézus ezt tökéletesen bemutatta, úgyhogy tudjuk, hogy milyen Isten örök élete. János azt mondta, hogy megérintettük, láttuk, hallottuk, szemléltük. Azt az örök életet, ami az Atyánál volt, láttuk megnyilvánulni a Fiún keresztül. Ez az élet. És ez az Élet a Világ Világossága.

Bemerítő János rá tudott mutatni a világ Világosságára, de soha nem vált ő maga a világ Világosságává. Teljesen biztos vagyok abban, hogy amikor Bemerítő János a Mennybe jutott, akkor megkapta ennek az örök életnek a teljes erejét, azaz újjá is született. Egyetértetek ebben velem? Tehát János akkor kapott örök életet, amikor a Mennybe jutott.

Azt tanítja és gyakorolja az evangéliumi kereszténység zöme: ’Az örök élet olyan dolog, amit akkor kapunk meg, amikor a Mennybe jutunk’ – szerintük. Noha ez igaz lehet, de ha nem kapjuk meg a Földön az örök életet, hanem a Mennyig kell várnunk vele, akkor semmi hasznunk belőle a Földön. Az örök élet áldás lehet neked a Mennyben, de a Földön nem lesz belőle semmi áldás, ha nem jön le a Földre.

Jézus azt mondta, hogy a Királyságban ténylegesen az örök életet valósítjuk meg. Jézus azt mondta azoknak, akik a Királyságban voltak: ‘Ti is a világ világossága vagytok!’ Azt mondta: ‘Én a világ Világossága vagyok, és ti is a világ világossága vagytok.’ Ugyanazt a kifejezést használja önmagára vonatkozóan, amit használ a Királyságban élő másokra vonatkozólag.

Az ördög nagyon okos. Legfőképpen azt akarja, hogy semmit se higgyünk el. De ha nem tudja meggátolni, hogy higgyél, akkor azt próbálja elérni, hogy a jövőre, a holnapodra napold el azt, amiben hiszel. Sok tanítás tanította nekünk azt, hogy halogassuk el a jövőbe azt, ami a jelenben is a miénk lehetne. És ez a Királyságra is érvényes lehet.

Gyakran ezt mondták Isten Királyságáról is: ’Amikor majd Jézus visszajön, elhozza Isten Királyságát is.’ De arról semmi megértésük nincs ezeknek az embereknek, hogy mennyit kaphatunk meg most Isten Királyságából valóságosan. ’Amikor majd meghalunk, megkapjuk az örök életet.’ De az én Bibliám azt mondja, hogy most van örök életem. Meg kell tanulnom, hogyan érhetem el azt, hogy ez az örök élet betöltse az én testemet, átáradjon rajtam keresztül, és betöltse a környezetemet is.

Ne engedjétek, hogy becsapjon benneteket az ördög, és meglopjon benneteket a jelentől.

A görög kézirat a következőt mondja szó szerint. Ez egy pontos, szó szerinti fordítás:

Róma.6,5 „Ha egyesültünk vele egy olyan halálban, amilyen az Övé – tehát ez a feltétel: „ha egyesültünk vele egy olyan halálban, amilyen az Övé”, és most jön a mondat második fele szó szerinti fordításban: –, kétségtelenül mi vagyunk már most a feltámadása is.”

Nem tudom, hogyan hangzik ez a ti nyelvetek fordításában, az angol fordítás rettenetes. A fordítók azért ’vizezték fel’, mert nem hiszik az igazságot. Pedig szó szerint itt ez van: ’Azáltal, hogy egyesültünk az Ő halálában, itt és most én is megnyilváníthatom, megjeleníthetem az Ő feltámadását.’

Gyerünk, lelkesedjetek egy kicsit! Ezt nem azért mondja a Biblia, hogy szórakoztasson minket, hanem azért, hogy így éljünk. Nem élhetünk egyszerre két életet. El kell döntenünk, melyik módon akarunk élni. Ez Isten Királyságának lényege, ahogy később a mai napon majd meglátjuk.

Nézzük meg most a János evangélium 12,20-at:

Ján.12,20 „Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.”

És látni akarták Jézust. Ez négy nappal Jézus keresztre feszítése előtt volt. A pogány világ már akkor azt mondta: ’Látni akarjuk Jézust!’ Mit tesz erre Jézus? Elrohan hozzájuk, és az utolsó pár napját, mielőtt keresztre feszítik, megpróbálja felhasználni arra, hogy előízt adjon nekik Isten Királyságáról? Nem. Ennél sokkal jobb terve van. A következőt fogja tenni: a meghalásra koncentrál, mert ha a megfelelő módon hal meg, akkor óriási mennyiségű magot fog elvetni ez által.

Mostanáig a tanítványok azt szemlélték, ahogy Jézusból árad ki az örök élet, de nem voltak ebben résztvevők, csak szemlélők voltak. Csodálni tudták ezt az életet, de nem tudták használni. Ha te is így élsz, akkor itt az ideje, hogy megváltozz.

Amikor András és Fülöp megtudta, hogy mindezek a görögök látni akarják Jézust, nem tudták, mit tegyenek ez ügyben. Ehhez képest nagyon rövid időn belül valami olyan hatalmas dolog fog rááradni a Földre, hogy ennek az ereje miatt egész tömegek akarják majd látni Jézust. Olyan emberek, akiknek előtte soha semmi kapcsolatuk nem volt Jézussal és a hittel.

Tegyük fel, hogy hirtelen Lengyelország minden kábítószerese azt mondaná: ‘Látni akarjuk Jézust!’ Mit fogtok kezdeni ezzel? Gyerünk! ’Nem vagyunk hozzászokva, hogy ilyen emberekkel foglalkozzunk.’ ’Vannak különböző rehabilitációs módszereink, amik majdnem teljesen haszontalanok.’ … ? Pszichiátriai és gyógyszeres kezelésekkel a kábítószeresek körében el lehet érni olyan 2-3%-os sikert, de ha ezek az emberek meglátják Jézust, akkor egyik napról a másikra, sőt másodpercek alatt megváltoznak.

Nem ismerem a legújabb statisztikákat, de néhány évvel ezelőtt azt mondták nekem, hogy Lengyelországban 7 millió regisztrált alkoholista van. Tegyük fel, hogy ezek hirtelen mind látni akarják Jézust. Mit fogtok csinálni velük? Gondoljátok végig! Kezdjetek el nagyban gondolkodni! Megpróbállak felkavarni benneteket egy kicsit, remélem, majd csak sikerül.

Azt is el akarom mondani nektek, hogy az iszlám teljesen szét fog esni, és össze fog omlani. Mit fogtok csinálni, ha egymilliárd volt muszlim azt mondja: “Látni akarom Jézust!” Mit fogtok ezzel kezdeni? Semmi módszerünk, semmi régi eljárásmódunk nem fog akkor semmit érni, néhány dicsőséges új módszert kell keresni!

Jézusnak megvan a válasza erre. Fülöp nem tudta mit kellene csinálni, András sem tudta. De Jézusnak már megvolt a tökéletes válasza, és ez a 24. versben hangzik el.

Ján.12,24 „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”

Ha meghal, sok gyümölcsöt terem. Az természeti törvény, ha fogsz egy bizonyos fajtájú magot, és a megfelelő időben elveted a földbe, akkor az elkezd kinőni egy olyan növénnyé, amely a többszázszorosát fogja megteremni ugyanannak a fajta magnak. Ugyanolyan fajta magot fogsz learatni, mint amilyen elhalt előtte. A kettő genetikailag teljesen azonos lesz egymással.

Isten itt alapelveket tanít nekünk. Jézus így sokszorozza meg az életét. Meghal, és ezáltal felszabadítja a saját életét arra, hogy belelépjen nagyon sok ember életébe, és megsokszorozza önmagát. Tehát rengeteg emberben Jézus (szellemi) génjei szerinti élet fog újratermelődni.

A görög nyelv itt a ’kokkos’ szót, máshol pedig gyakran a mag kifejezésére a ’sperm’ – azaz a sperma szót használja. Szellemi szempontból férfiaknak és nőknek is van méhük. A Biblia nyelvezete a következő: Isten fogja az Ő Fiának a magját, azaz ’spermáját’, és elülteti azt a mi szellemünk méhébe. A magban benne van a teljesen felnőtt, kifejlett szellemi ember DNS-e. Miután ez a mag elvettetik, és életre kel a szellemünkben, a teljesen felnőtt Jézus Krisztus kifejlődhet mindegyikőnkben külön-külön. A halála által Jézus így több milliószor is megsokasítja saját magát.

A korai egyházban is ez történt. Az Ap.Csel. 11-ben olvassuk, hogy azok az emberek, akik Antiókhiában éltek – nem a hívők, hanem a nem hívők –, elkezdték a keresztényeket úgy nevezni: ’Nézzétek, ezek az emberek olyanok, mint Jézus! Pont olyanok.’ A hívőket így nevezték. ’Látjuk Jézust, hiszen mindenhol Vele találkozunk!’

Nem az antiókiai hívők nevezték magukat keresztényeknek, hanem a városnak azon lakói, akik látták az életükben Jézus Krisztus megnyilvánulását. Ezért ’kis Krisztusoknak’ hívták a hívőket. ’Amikor elmentem a zöldségeshez, hogy ennivalót vegyek, akkor ez az eladónő úgy ragyogott, mint Jézus Krisztus, és ugyanúgy csodákat tett, mint Jézus Krisztus.’ – mondta az egyik. ’Amikor elmentem megtankolni az autómat, akkor a benzinkutas ember is úgy ragyogott, mint Jézus Krisztus, és ugyanúgy tette a csodákat, mint Jézus Krisztus. Akárhova megyek, mindenhol Jézussal találkozom az egész városban.’ – mondta a másik is.

Azt mondta Jézus: ’Nem baj gyerekek, nekem van válaszom a problémára, csak lazítsatok. Majd elmegyek a keresztre, meghalok, és majd ha feltámadtam a halálból, a szellemem által be tudok lépni mindenkibe, aki erre hajlandó, és kis Jézus Krisztusokká teszem őket.’ Jézus feladata az volt, hogy meghaljon, és így rendelkezésre bocsássa a romolhatatlan magot.

Menjünk a következő versre. A görög nyelvben 3 szó van az élet kifejezésére: ’biosz’ a fizikai élet, ’pszüché’ a lelki élet, és ’dzoé’ a szellemi élet. Angolul és magyarul is csak egy szó van rá.

Szó szerint a következő szerepel ebben a versben:

Ján.12,25 „Aki szereti a maga lelki/pszichikai életét, elveszíti azt; és aki gyűlöli a maga lelki/pszichikai életét ezen a világon …” – vagyis nem akar többé úgy élni, hogy önmaga elég minden feladat megoldására.

Aki szereti a saját lelkén, pszichéjén alapuló életet, az el fogja veszíteni azt, és aki gyűlöli a saját lelkén, pszichéjén alapuló életét ezen a világon – tehát nem a Mennyről beszélünk, hanem erről a világról! Tehát gyűlölöm a magam kis egyszerű, emberi, hétköznapi életét élni egy közönséges módon. Mert én Jézusnak a természetfeletti életét akarom élni, azt az örök életet, ami fantasztikus! A döntés lehetősége a miénk: ha szeretsz úgy élni, ahogyan élsz, akkor így is fogsz tovább élni, azután meghalsz anélkül, hogy bárkinek is megmutatnád, hogy milyen is Isten örök élete. Mi dönthetjük el, hogyan akarunk élni. Ti döntitek el. Ha az ’én’-etek életét akarjátok élni, akkor azt fogjátok élni, és úgy is fogtok meghalni. Ha gyűlölitek a ’pszüché’ életet, vagyis a lelki életet, az ’én’ életét, akkor a következő van itt szó szerint:

Ján.12.25 „… aki gyűlöli a saját lelkén/a saját pszichéjén alapuló életét, le fogja azt cserélni Isten örök életére.”

Ez egy jó fordítás. Akkor ti is AZ Életté fogtok válni, és az emberek látni fogják, hogy Isten örök élete árad rajtatok keresztül. Jézus élhet bennetek, és teheti a cselekedeteit rajtatok keresztül. Mert ahhoz Jézusnak teljesen a birtokába kell vennie benneteket. Nem lesztek többé a saját magatokéi. Többé nincs beleszólásotok az életetekbe, nem ti irányítjátok azt.

Szeretnék gyorsan egy példát elmondani erre. Néhány évvel ezelőtt a balkán országokban jártunk, és a körutat Zadarban fejeztük be, Horvátország nyugati partján. Azután autóval visszamentünk Bécsbe, ott felszálltam egy repülőre, amivel Londonig repültem. Ott átszálltam egy másik repülőre Chicagóig, ott pedig átszálltam egy másik gépre, ami Dallasba vitt, ami már elég közel van ahhoz, ahol lakom. Ez kb. az indulás után 36 órával volt, és teljesen kimerült és fáradt voltam már akkorra. Tudtam, hogy most az utolsó repülőre kell már csak felszállnom Dallasból San Antonióba, 50 perc repülés, és otthon leszek. 36 órája nem aludtam, és nagyon-nagyon fáradt voltam.

Mivel nagyon sokszor repülök, ezért első osztályon kaptam helyet. Arra gondoltam: ’Jaj de jó, nemsokára otthon leszek!’ Azután két dolog történt. Felszállt a repülőre egy férfi a feleségével, és három visító, zajos gyerekkel. A gyerekek fáradtak voltak, elegük volt mindenből, és mindentől kiborultak. A másodosztály első sorában ültek le, pontosan mögém, és úgy ordítottak, hogy majdnem leesett a fejük. Az idegeim teljesen fejre álltak ettől.

Azután még valami történt: egy hivatásos zenész felszállt ugyanerre a repülőre két gitárral, az indulás előtt kb. 3 perccel. Majdnem lekésett a repülőről. Életemben nem hallottam ilyen ronda szájú, káromkodó, szitkozódó embert, mint ő. Első osztályú jegyet váltott korábban, de ezt a helyet átadták nekem, csak vele ezt nem közölték. Mivel 3 perccel indulás előtt érkezett meg, a helyét már átadták nekem – ezt neki nem mondták meg –, és csak annyi mondtak neki: ’Sajnáljuk, Uram, már csak egy hely van – a másodosztályon.’ Ez az egyetlen hely pedig a két ordító gyerek között volt, pont mögöttem. Ez az ember felszállt a repülőre, megpróbálta a hangszereit elhelyezni valahova, de nem talált helyet, ezért rettenetesen káromkodott, szitkozódott, és rettenetes légkör alakult ki körülötte. Vonakodva leült a két gyerek közé az egyetlen lehetséges helyre, és elkezdett panaszkodni a gyerekek miatt. Azután bedühödött a gyerekek apja, felkelt, és elkezdett veszekedni ezzel a pasassal.

Már el tudtam képzelni, hogy ki fogják hívni a rendőrséget, órákig ott fogunk dekkolni. Közben ott volt ez a kiabálás, veszekedés, ordítozás, zajongás. Az utaskísérők nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek ezzel az emberrel. Az egész helyzet rémes volt. Arra gondoltam: ’Na, erre aztán egyáltalán nem volt szükségem.’ Imádkoztam: ’Uram, miért engedted, hogy ez így történjen?’ Elkezdtem Istent hibáztatni az egészért. Azután nagyon egyértelműen szólt hozzám az Úr: ’Van tökéletes válasz erre a problémára.’ Megkérdeztem: ’Uram, mi az?’ ’Engedd meg, hogy teljességgel én használjam a testedet, és akkor megmutatom a megoldást.’ Elkezdtem gyanakodni, és megkérdeztem: ’Uram, mit akarsz csinálni?’ Ő erre azt mondta: ’Hát nem azt mondtad, hogy a te tested az Enyém, és bárhová mész, arra használom, amire akarom?’ ’Igen Uram, de mit akarsz csinálni?’ ’Add át Nekem a testedet, és majd megmutatom.’ ’Rendben, Uram, megteszem. De mit akarsz csinálni?’ ’Engedd, hogy használjam az emberi lényedet úgy, ahogy akkor használnám a testedet, ha az Enyém lenne, és akkor megtudod.’ Úgyhogy visszaléptem, engedtem, hogy teljesen átvegye felettem Jézus az uralmat, és figyeltem, hogy mit fog csinálni.

A következőt csinálta. Jézus felállt – miközben engem használt – az első osztályú helyemről. Nem én voltam – ezt garantálom nektek –, hanem Jézus használt engem. Azt mondta: ’Uram, foglalja el nyugodtan az én elsőosztályú helyemet, úgyis csak megkaptam. Valószínű, az öné lett volna eredetileg, de nekem adták, úgyhogy én nagyon szívesen veszem, ha oda ön leül.’ Teljesen ki volt borulva ez az ember, úgyhogy elfoglalta a helyemet, én pedig beültem a két ordító gyerek közé.

Azt mondtam a szülőknek – illetve Jézus azt mondta rajtam keresztül: ’Adják oda nekem ezt a két gyereket!’ Az ölembe vettem, átöleltem őket, imádkozni kezdtem értük, és 3 perc alatt aludt mind a kettő. A bennem lévő Jézus dédelgette őket, a gyerekek mélyen elaludtak, és jött a békesség. Mindenki arra gondolt, hogy milyen aranyos, csodálatos ember vagyok én – pedig nem én voltam az. De látjátok, hogy Jézus hogy meg tud változtatni helyzeteket?

Az utazás végén ez a zenész bocsánatot kért tőlem, megköszönte a szívességemet. Azt mondtam neki: ’Uram, igazából nem én voltam. Én a legnagyobb örömmel inkább kinyírtam volna magát az út elején, de nem tehettem meg. De Jézus szereti önt, és meg akarta mutatni önnek, hogy mennyire szereti önt, így kénytelen voltam így cselekedni.’ Ez nagy hatást gyakorolt erre az emberre, azóta is kapcsolatban vagyunk egymással, és biztos vagyok abban, hogy meg fog térni. Nem óriási?

Ha valóban engedjük, hogy Jézus átvegye fölöttünk az uralmat, akkor megdöbbentő, hogy mivé tudunk változni. Még csak most tanulom ezeket a dolgokat. Most tanulom, hogy mit is jelent, hogy valóban Krisztus él bennem. Annyira megszoktuk már, hogy a magunk életét mi éljük, hogy az esetek többségében nem engedjük, hogy Jézus éljen rajtunk keresztül. De ha ezt megtanuljuk, akkor Jézus jön, és él rajtunk keresztül, és beszél rajtunk keresztül.

Menjünk vissza a Máté 11-hez, ehhez a kulcsmondathoz.

Mát.11,11-12 „Bizony mondom nektek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadt nagyobb Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb a Mennyeknek Királyságában, nagyobb nála. A Bemerítő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a Mennyek Királyságáért – avagy ’a Királyság erőszakot szenved’ – ez a jó fordítás –, és az erőszakoskodók ragadják el azt.”

Abban a pillanatban, amikor Bemerítő János elkezdte meghirdetni Isten Királyságát, rögtön megtámadták, és börtönbe vetették. Bemerítő Jánoson keresztül soha nem nyilvánult meg Isten Királysága, ő csak beszélt róla, de ez már elég volt ahhoz, hogy ’bedilizzen’ az egész pokol, és haragjában rászabaduljon Jánosra.

Szeretném, ha megértenétek ezt! Tudnotok kell, hogy az, hogy az Isten Királyságáról szóló Szó Iskoláján részt vesztek, a legveszélyesebb dolog, amit valaha csináltatok. Mert attól, hogy itt vagytok, rögtön felkerültetek a feketelistára a pokolban. Ezt komolyan gondolom.

Abban a pillanatban, ahogy Bemerítő János elkezdett a Királyságról beszélni, megtámadta őt a pokol, hamarosan börtönbe vetették és lefejezték. Mert ha valaki beszél Isten Királyságáról, de nincs ereje ahhoz is, hogy megnyilvánítsa Isten Királyságának valóságát, biztos, hogy áldozatul esik ebben a háborúban. Mert ennek a versnek itt nincs vége. Jézus nagyon világossá teszi, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki beszélni kezd Isten Királyságáról, ezt a témát megtámadja a sötétség minden ereje, mert gyűlölik a Királyság dolgait.

Ha valaki ilyen ’Bemerítő János’-keresztény, és beszél a Királyságról, anélkül, hogy ereje lenne arra, hogy megvédje önmagát, vagy előre mozdítsa a Királyság ügyét, az egy veszélyes félúton levő állapot. Nem jó ebben a ’se itt, se ott’ állapotban lenni. Mert amikor igazán bemegyünk Isten Királyságába, akkor nem csak kihirdetjük, hanem lesz erőnk arra is, hogy erővel terjesszük is a Királyságot. A továbbiakban ezt mondja Jézus:

Mát.11,12 „A Bemerítő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakot szenvedett a Mennyek Királysága.” – de azt mondja Jézus, most viszont meg fognak változni a dolgok. Most már nem csak beszélni fogunk Isten Királyságáról, hanem el is hozzuk annak erejét, és a Királyság cselekedeteit fogjuk cselekedni, és ezért olyan hatalommal fog előrenyomulni Isten Királysága, hogy ez teljesen el fogja söpörni a Királyságnak ellenálló erőket. Tehát abszolút nélkülözhetetlen, hogy harcosokká váljunk.

Nincs most időnk arra, hogy az újszövetség minden könyvét végignézzük a Thesszalonikai levéltől a Jelenések könyvéig, de szeretném néhány mondattal összefoglalni a lényeget. Ezek a könyvek feljegyzik, hogy milyen háború indult el, és milyen módokon lépett előre, és foglalt el térségeket Isten Királysága. Ez egy nagyon erőszakos harccá alakult.

Először is vallásos ellenállás volt Isten Királyságával szemben. A világi hatóságok, hatalmak először még semlegesek voltak, de pár évtizeden belül a sötétség erői felkavarták a világi hatóságokat is, úgyhogy a világi hatóságok ereje is rázúdult az Egyház ellen. Így később már nem csak a vallási hatóságok támadtak Isten Királyságára és az Egyházra, hanem a világi hatóságok is.

Nem szabad, hogy ez megijesszen minket, de fel kell ismernünk, hogy valóságos háborúban vagyunk. Ezekben az országokban, amelyek úgymond keresztény hagyományokra tekintenek vissza, ilyen állapotok vannak napjainkban. Kétségtelen, hogy Nyugat-Európában ez történik napjainkban. Ezekben a nyugati társadalmakban egyre nehezebb a pásztoroknak és a közösségeknek tűzben égő, hűséges tanúknak maradni Jézus Krisztus mellett. Ez a magyarázat arra, hogy miért kell a szellemi harcunknak kiterjednie a politikai területre is. Meg kell tanulnunk, hogyan irányítsuk ezeket a dolgokat a Menny szempontjából, azért, hogy a Menny Királyságának a dolgát szolgálják ezek a hivatalos intézmények, világi dolgok – még politikai szinten is.

Most azt akarom itt számotokra megvilágítani, hogy Isten Királysága az egy háború. És csak akkor lehet bent lenni és benne maradni a Királyságban, ha az ember harcos. Pacifistaként nem tudsz bent lenni Isten Királyságában. Ezért meg kell tanulnunk, hogyan kell megvívnunk ezt a szellemi háborút.

A Zsidókhoz írt levél 12. része elmondja, hogy a ’nagy megrázás ideje következik’.

Zsid.12,25-28 „Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a Földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a Mennyekből van, Akinek szava akkor megrendítette a Földet, most pedig ígéretet tesz, mondva: ’Még egyszer megrázom nemcsak a Földet, hanem az eget is’. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Azért mozdíthatatlan Királyságot nyerve, legyünk hálásak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.”

A Zsidó levél írója Aggeus prófétát idézi.

Agg.2,6-9 „Mert ezt mondja Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és Én megindítom/ megrázom az eget és a Földet, a tengert és a szárazt. És megindítok/ megrázok minden népet, és eljön, Akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura. Nagyobb lesz e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.”

Tehát itt azt olvassuk, hogy Isten még egyszer úgy meg fogja rázni az összes nemzetet, hogy a nemzetek Jézus Krisztushoz fognak futni, Akit minden népek óhajtanak. Isten úgy meg fog rázni minden nemzetet, hogy az emberek végül rájönnek, hogy csak Jézus az Úr, és az Ő Királysága az egyetlen, ami megmozdíthatatlan. Eljön az idő, hogy mindenki Isten Királyságába fog futni, ez fog megnyilvánulni a nemzetekben.

Egyértelműen nem működött és nem használt az az üzenet, amit eddig használni próbáltunk. Remélem, ezzel egyetértetek. Valami sokkal nagyobb és erőteljesebb dolognak kell történnie ahhoz, hogy a nemzetek olyan módon meg legyenek rázva, hogy mindenki Istenhez forduljon.

A második dolog ebben a szövegösszefüggésben az, hogy a pénz hatalmas felszabadulása és átáramlása fog megtörténni. Azt mondja az Úr: „Minden arany az Enyém, és ezt a sok pénzt át fogom irányítani a világból az Én Királyságomba.” El tudjátok ezt képzelni?

A Zsidókhoz írt levél írója erre a részre és ezekre a dolgokra mint még jövőbeli eseményekre utal. Akkor fog mindez megtörténni, amikor az idők végén minden meg lesz rázva. Ennek a megrázásnak a célja, hogy mindenki Jézus Krisztushoz és az Ő Királyságába meneküljön. A Bibliának minden Szava Isten Királyságának erre az utolsó dicsőséges szakaszára mutat, ezekre irányul.

Amikor Pál a szolgálata végéhez közeledik, már nagyon sokféle dolgot élt át eddigre. Egész városok fordultak Jézushoz, nagyszerű férfiak és asszonyok váltak a Mindenható Isten csodálatos szolgáivá. Ugyanakkor Pál apostol rettenetes ellenállásokba is ütközött. Volt, hogy megkövezték és holtan otthagyták. Mindenféle dolgokat átélt. Amikor röviddel a kivégzése előtt írt Timóteusnak, hogy hamarosan le fogja fejezni az őrült Néró, akkoriban éppen nem úgy tűnt, mintha Isten Királysága lenne a győztes oldalon. De Pál hite megingathatatlan volt, és ugyanolyan szenvedélyes Krisztus és az Ő Királysága iránt.

Ez egy olyan Királyság, amit nem lehet megingatni. És ahogy látni fogjuk, Isten Királysága egy olyan Királyság, amely folyamatosan előrenyomul, erővel és erőszakkal terjed.

Tehát ahhoz, hogy ehhez a Királysághoz tartozzunk, szellemben ’erőszakossá’ kell válnunk, vagyis harciassá kell válnunk. Mindannyiunknak erőszakos harcossá kell válnunk Jézus Krisztus nevében – persze, nem emberekkel szemben. Amikor a megfelelő mederbe terelődik ez az erőszakosság, és megfelelően szervezett és fegyelmezett módon működik, akkor Isten Királyságát hatalmas erővel fogja előbbre vinni és terjeszteni. Ez a Bibliának egyik alapelve, hogy mindenért harcolnunk kell, amit Isten nekünk oda akar adni. Ez már elkezdődött akkor, amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, és a mai napig is tart ez az alapelv – hitünk és életünk minden területén.

Tudjátok, az Egyházban van egy hamis tétlenség, passzivitás, amit a legnagyobb mértékben sajnos a kálvinizmus hozott be. Merthogy azt mondták: „A mi szuverén Istenünk majd mindent elintéz, és sértés lenne az Ő uralmával szemben, ha azt gondolnánk, hogy nekünk be kell segítenünk Neki bármiben is!” – de ez egy hamis tanítás, amitől meg kell szabadulnunk. Isten úgy rendelkezett, hogy az Ő munkatársai legyünk.

Hamis dolog azt gondolni, hogy mi Istenért munkálkodunk, anélkül, hogy Istenre utalnánk. Ez egy hamis felfogás, és néhány keresztény itt téved el. Annyira leköti őket az a tevékenység, amiről azt remélik, hogy Isten majd meg fogja áldani, hogy közben nincsen idejük megkérdezni Istent, hogy valóban azt akarja-e. Ez egy olyan terület, amire könnyen be lehet tévedni.

Hányan hallottatok a híres misszionáriusról, Hudson Tayler-ről? A saját bizonyságtételében mondja el, hogy szolgálatának első 20 évében Istenért dolgozott. Azután teljesen kimerült, mert egy nagyon tehetséges, sok ajándékkal bíró ember volt, és ez volt a problémája. Végül kimerült, s azt mondta: „Uram, nem tudok tovább menni!” Isten azt mondta: „Nagyon jó! Nagy örömmel hallom ezt. 20 évig megpróbáltál Értem élni. Most szeretném, ha meghalnál, és engednéd, hogy Én éljek rajtad keresztül. Meg fogod látni, hogy ez milyen változást fog jelenteni.” Azt mondja a misszionárius, hogy ez a válság az életében mindent megváltoztatott. Ez az egyik hiba, amibe beleeshetünk.

A másik hiba viszont az, ha ott ülünk, tátott szájjal, és várjuk, hogy a szuverén Isten majd mindent megcsinál.

William Carry-ről, a híres misszionáriusról hallottatok? Ő nyitotta meg Indiát, és rajta keresztül kezdődött a modern misszionáriusi korszak. Londonban volt baptista prédikátor eredetileg. Egyik nap elment Londonban a baptista szolgálók presbitériumához, és azt mondta: „Uraim, hatalmas teher van rajtam az indiai nép miatt. Nem küldhetnénk oda néhány misszionáriust, hogy az Úr Jézusról beszéljenek nekik?”

Anglia akkoriban be volt zárva a kálvinizmus bénultságába. Amikor ez a misszionárius elmondta ezeket a szavakat, a presbitérium elnöke – aki minden Londoni baptista prédikátor főnöke volt – felállt, és azt mondta: „Fiatalember, üljön le! Ha Isten meg akarja a pogányokat menteni, akkor az ön segítsége nélkül is meg fogja csinálni!” Úgy gondolták, hogy az sértés Isten szuverenitásával szemben, ha azt gondoljuk, hogy nekünk Vele együtt el kell kezdenünk csinálnunk és cselekednünk dolgokat.

Persze az igaz, hogy minket Isten nem arra hívott el, hogy érte dolgozzunk. Nem arra hívott el minket, hogy érte dolgozzunk. Azt sem kell elvárnunk, hogy Isten értünk fog dolgozni. Ez egy együttműködés, ahol mi munkálkodunk együtt Istennel.

Jézus tökéletesen bemutatta ezt. Soha nem tett semmit anélkül, hogy ne a benne lakozó Atya lett volna a forrása annak, amit tett. Jézus mindent, amit tett, vagy mondott, az Atyának tulajdonított, vagy a Szent Szellemnek, de megküzdött a földi szolgálatának minden percéért.

Amikor Izrael gyermekei kijöttek az egyiptomi fogságból, azon az estén, amikor a pászkabárányt megölték, Izrael népét azonnal Isten Seregének hívták. Ez az első meghatározás, amit mondtak rájuk, és újra és újra harcosoknak nevezi őket a Biblia. Csak az volt a probléma, hogy nem voltak hajlandóak harcolni. Isten adott nekik egy ’rövid időt’ a pusztában, amely alatt kikúrálta, kigyógyította őket mindabból, hogy valaha is a pusztában akarjanak élni.

Azt akarom elmondani erről: egy olyan gyülekezet, amely nem akar harcolni, a lehető legunalmasabb hely, ahova az ember csak elmehet. Csak körbe-körbe mennek mindenféle vallásos tevékenységekben. Ez rettenetesen unalmas, ez a pusztaságnak az életmódja.

Tehát Isten megvárta, míg ez a generáció kihalt. Azután fogta a következő nemzedéket, és elhívta őket, hogy legyenek azok a harcosok, amivé a szüleik nem voltak hajlandóak lenni.

Isten ezt mondja Európában is a fiatal nemzedéknek. A szüleitekről és a saját nemzedékemről beszélek – úgyhogy lehetek nyugodtan kemények. Az én nemzedékem el volt foglalva a kis buta vallásos játékaival, miközben a világ a pokol felé ment, és az ördög kezében tartotta. Isten elküldte a Szent Szellem erejét, és ezt mi nem háborúzásra használtuk, hanem arra, hogy klubokban összejöttünk, ahol csak mi akartunk áldást kapni. De Isten most szent harcba, háborúba hív minket.

Szent Szellemet azért adta Isten, hogy harcossá tegyen minket. Nem lehet Isten Királyságáról még beszélni sem háború és harcok nélkül.

A Máté 11-ben lévő szavak az első szavak, amelyeket Jézus Isten Királyságáról elmondott. Azt mondta: „Isten Királysága egy erőszakos hely. Már akkor is erőszakot fogsz elszenvedni, ha csak beszélsz a Királyságról. Isten Királyságában csak akkor lehet megmaradni és élni, ha sokkal erőszakosabbak leszünk, mint az ördög. Tanuljátok meg minden fegyvereteket olyan erőszakossággal használni, hogy az ördög minden munkáját lerontsátok.” Vagyis Isten harcosoknak hívott el minket.

2.Kor.10,4-5 „Mert a mi hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; képesek lerontani okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett ...”

A fő csata azon a területen zajlik, hogy az emberek hogyan gondolkodnak. Ezt tudjuk, mert Isten kijelentette számunkra. Az elmékben zajlik ez a csata. A társadalmakban a csata azokon a területeken zajlik, ahol az emberek elméjét befolyásolják, hogy hogyan gondolkodjanak.

A három fő terület a következő: az oktatási rendszer, a média és a vallás. Minden más előtt ez a három dolog az, ami a legfőképpen irányítja az emberek gondolkodását. És nekünk az uralmunk alá, azaz Jézus Krisztus uralma alá kell vonnunk ezeket a területeket.

 

Íme, egy kérdés a számunkra: Fel tudjuk-e sorolni a hadakozásunk fegyvereit? Tudjuk-e melyek is azok? Azt olvassuk, hogy ezek hatalmas, erőteljes fegyverek, és Isten által ezek le tudnak rontani minden olyan magaslatot, ami Isten ismerete által emeltetett. Tehát az első kérdés az: Tudjuk-e melyek is ezek a fegyverek? Le tudjuk-e ezeket írni?

Második kérdés: Jól tudjuk-e használni ezeket a fegyvereket?

Dávid hatalmas harcosai mind a két kezükkel rengeteg fegyvert tudtak használni, nagyon erős harcosok voltak, és teljesen engesztelhetetlenek voltak a harcban. Ha egy démon megtámad téged, tudod-e, hogyan bánj el vele, vagy fölhívod a pásztort? Jó kérdések, nem? Most ezt csak elmondom, majd később kirészletezzük.

Tehát tudnunk kell melyek a fegyvereink, és azt is, hogy hogyan kell azokat használni.

A csata két részből áll. Van a (1) csata jogi része, amit megvívhat egy, két, vagy akár három ember is. A jogi csata megnyeréséhez nem kell tömeg. A csata második része pedig a (2) katonai csata, amikor ténylegesen odamegyünk, és harcolunk az ellenséggel. Meg kell értenünk, hogy ennek a harcnak mi a stratégiája. Egészen más, mint az előzőé.

Isten szólt hozzám az elmúlt pár hónapban, és azt mondta, el fog küldeni hatalmas angyalokat azért, hogy az Egyházzal együtt harcoljanak egy teljesen új módon! Meg kell tanulnunk, hogyan kell együttműködni ezekkel az angyalokkal annak érdekében, hogy ezeket a csatákat megnyerjük.

Ha a problémát nem azonosítjuk a megfelelő módon, akkor a megfelelő megoldáshoz sem fogunk eljutni. Nagyon sokáig tévesen azt gondoltuk, hogy az emberrel a bűn a probléma. Ebben a tanításban meg fogom mutatni nektek, hogy nem ez az igazi probléma. Az igazi probléma az ember függetlensége. A bűn csak egy gyümölcse ennek a függetlenségnek.

Ha tévesen hirdetjük az evangéliumot, akkor nem a megfelelő eredményekhez fogunk jutni. Hallottam emberektől ilyeneket: ’Valaki elfogadta Jézust a Megváltójának, de még nem fogadta el az Urának!’ El akarom mondani nektek, hogy bibliai szempontból ez teljesen lehetetlen. Jézus nem lehet a Megváltója valakinek, ha ugyanakkor nem az Ura is. Ha olvassuk a Bibliát, kiderül belőle, hogy Jézus előbb az Ura valakinek, mielőtt a Megváltója lehet.

Lehet, hogy ez megdöbbent benneteket, de a Biblia valójában ezt mondja. Azért van olyan sok problémánk azokkal az emberekkel, akikre azt mondjuk, hogy ’megtértek’, mert az igazi problémát soha nem rendezték el az életükben. Mert az igazi probléma a függetlenségük.

Amikor Jézus eljött, akkor Ő Isten Királyságának evangéliumát hirdette. András és Péter már néhány hónappal korábban odament Jézushoz. András azt mondta Péternek: ’Megtaláltuk a Krisztust, gyere és lásd meg te is!’ Akkor odamentek együtt Jézushoz, és Péter meggyőződött arról, hogy Jézus valójában kicsoda, de az élete ettől egyáltalán nem változott meg. Csak a véleményét változtatta meg arról, hogy kicsoda Jézus. Tovább élte ugyanazt az életet, mint addig, csak más lett a véleménye Jézusról.

Jézus nem elégedett meg ennyivel. Prófétált Péter fölött, de ekkor mást még nem tett. A János 1-ben lehet erről olvasni. Amikor Jézus először találkozott Péterrel, akkor még Simonnak hívták. Jézus azt mondta neki: „Te Simon vagy, de Péter lesz a neved.” Amikor Isten elkezdi valakinek a nevét megváltoztatni, akkor abban erőteljes prófétikus cél van.

Simon mindazoknak a jelképe, akik tudnak valamit Jézusról, de az életük nem változott meg. A Simon szó két dolgot jelent. Mindenekelőtt egy bizonyos fajta nádnak a neve, ami vízben nő, és a szél ide-oda tudja hajtani. Soha nem törik el, hanem mindig arra hajlik, amerre a szél fújja. Ez volt Simon neve, és ilyen volt a személyisége is. Ez igazából az emberi természet képe, mert mindannyian ilyenek vagyunk, amíg valami alapvető nem történik velünk.

Ha az embereknél eléred azt, hogy a véleményük megváltozzon Jézusról, de azt nem, hogy az életük is megváltozzon, akkor olyanok maradnak, mint a nád, ami hajlik aszerint, ahogy a világtól jövő nyomás hajtja, és nem állnak ki Jézusért. Ha nem a megfelelő módon hirdetjük az evangéliumot, akkor Simonokból álló gyülekezetet tudunk csak építeni. És akkor szélben hajló fűből álló gyülekezetünk lesz.

Vasárnap délelőtt – amikor ezeket a csodálatos dicséreteket énekeljük –, akkor mindenki tele van hittel, és hisz Jézusban. A szél ilyenkor a megfelelő irányból fúj, és mindenki fantasztikus kereszténynek tűnik. Énekeljük ezeket a csodálatos énekeket, olvassuk és magyarázzuk a Bibliát, minden óriási. De ilyenkor nem az emberekben magukban van az élet, hanem a szél ideiglenesen a jó irányba fújja őket. De amikor otthagyják az összejövetelt, és visszamennek a világi közegbe, akkor a szél más irányból fúj. És ha ők csak Simonok, és mindig arra hajlanak, amerre a szél fúj, hétfőn, amikor elmennek a világba dolgozni, akkor a világ irányába fújja őket a szél, és világiasan kezdenek élni. Azután egy hétnyi kudarc után újra elmennek vasárnap a gyülekezetbe, ahol újra a megfelelő irányba fúj a szél, és akkor megint jó keresztények.

Ha úgy hirdeted az evangéliumot, hogy az emberek csak az elméjükkel reagáljanak rá, akkor csupán fűkunyhót építesz. Akkor nem kőből áll a gyülekezet, hanem fűből. De Jézus azt mondta Péternek: ’Én a Királyság evangéliumát hirdetem neked, és amikor azt elfogadod, akkor olyan leszel, mint a kőszikla.’

Jézus itt a ’petrosz’ szót használja, ami egy nagy kődarabot, szikladarabot jelent, ami egy építőanyag. Házat lehet ilyen kövekből építeni. Ez egy szikladarab. Jézus egy élő kövekből álló Egyházat akar felépíteni. Nem érdeklik Őt az épületek, Őt az élő kövek érdeklik. Jézus nem épületekben lakik, hanem emberekben. Amikor összejövünk mi, mint Isten népe, akkor élő épületté válunk, élő templommá, amelyben Isten lakik. Istent csak az ilyen épületek érdeklik. Az ilyen élő kövekből épült épület nem hajlik aszerint, ahogyan a szél fúj, és nem esik szét.

Éltem Indiában és dolgoztam olyan területeken, ahol az emberek szó szerint ilyen fűkunyhóban élnek. Egy Andhra Pradesh nevű helyen éltem, ahol egyszer jött egy hurrikán. Mindannyian összejöttünk a gyülekezeti épületben, ami szintén ilyen fűből, nádból, pálmaágakból készült. Az éjszakát imával töltöttük, mert ez volt az egyetlen dolog, amit tehettünk. Reggel, amikor kiléptünk onnan, azt láttuk, hogy az egész falu a földdel lett egyenlővé, csak az a fűépület maradt meg, ami az imaház volt. Ez egy csoda volt, mert minden más teljesen elpusztult.

Voltam egyszer egy olyan fűkunyhókból álló faluban, ahol egyszer valaki egy kerozinlámpát akart meggyújtani, és ezzel véletlenül felgyújtotta a saját fűkunyhóját. A tűz pillanatok alatt átterjedt az egész falura, és kb. 15 perc múlva már semmi nem volt az egész faluból. Tehát a fűkunyhók nem bírják ki se a szelet, se a tüzet.

Voltam olyan fűfaluban is, amit teljesen ledöntött egy elefántcsorda, ahogy átgázolt rajta. A dzsungelbe rohantunk az életünket mentve, és figyeltük mi történik. Az elefántok nem csináltak ügyet abból, hogy megkerüljék a fűkunyhókat, hanem egyszerűen átgázoltak rajtuk. Mire a csorda áthaladt a falun, semmi nem maradt a faluból, a földdel lett egyenlő.

Ha ilyen ’fű-keresztényekből’ álló gyülekezetet építünk, és a gyülekezet csak egy fűkunyhó, akkor addig jól nézhet ki a dolog, amíg a ’csapások szele’ nem éri el a gyülekezetet. De amikor ez eléri, akkor minden a földdel lesz egyenlővé. Jól nézhet ki, amíg a csapások tüze nem éri el, de amikor eléri, akkor minden elég, és a földdel lesz egyenlő. Amikor jön az ördög, ő nem nagyon foglalkozik a ’fűből álló’ gyülekezetekkel, egyszerűen átgázol rajtuk keresztül. De a Királyság kövekből épül. A Királyság élő kövekből épül fel, és a szél nem tudja össze-vissza fújkálni mint a füvet, és a kövek a tűzben sem égnek meg. A kőnek nem árt a tűz. Az ördög nem tud átgázolni a köveken, mert kitöri a bokáját, ha megpróbálja.

Tehát Jézus visszament ugyanezekhez az emberekhez, és hirdette nekik Isten Királyságát. Amikor befejezte a meghívást, akkor ezeknek az embereknek mindent ott kellett hagyniuk azért, hogy kövessék Őt. Azt mondta nekik Jézus: ’Jobban teszitek, ha elhiszitek, hogy ez jó hír. A jó hír a következő: Isten felajánlja nektek, hogy újra visszagyertek a Királyságba. Ez egy jó meghívás. De ahhoz, hogy megtehessétek, mindent el kell hagynotok.’

Tehát el kellett hagyniuk mindazt, amiben voltak, és be kellett lépniük Isten Királyságába. Ez egy gyökeres változást jelentett számukra.

Akkor ezt most nézzük is meg! Szeretném, ha ebben a tanításban meg tudnánk ragadni, hogy mi is igazából Isten Királysága. Amikor Jézus a tanítványait imádkozni tanította, a Máté 6-ban és a Lukács 11-ben, azt mondta: „Miután dicsőítettétek Isten nevét – ami az elsődleges felelősségetek –, és ha már megtanultatok az Atyához imádkozni – ami az imádkozásnak az egyetlen hatékony módja –, akkor az első dolog a következő…” Nagyon hangsúlyozottan akarom ezt mondani: ha nem ismered az Atyát, nem léphetsz be Isten Királyságába.

Ján.14,6 „Mondta neki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csak Én általam.”

Ő az Út, Ő az igazság, Ő az élet, de ez a történet nem a Mennyről szól, hanem az Atyáról. János rámutatott az Útra, Jézus pedig maga volt az Út. Tehát Bemerítő János rámutatott az Útra, Jézus pedig maga volt az Út. Bemerítő János rámutatott az Életre, de Jézus maga volt az Élet. János tanított az Igazságról, de Jézus maga volt az Igazság.

Az egész dolog lényege az volt, hogy az embereket az Atyához irányítsuk, azért, hogy így beléphessenek a Királyságba. Mert az egész Királyság az atyaság alapján működik. Személyesen meg kell ismernünk Istent, mint az Atyánkat, mielőtt az Ő akarata szerint tudnánk egyáltalán imádkozni.

Azt mondták a tanítványok: „Jézus, taníts minket imádkozni, ahogy Bemerítő János tanította a tanítványait!” De Jézus azt mondta: ’Nem, ezt nem így fogom megtenni. Nekem sokkal jobb ötletem van számotokra. Megtanítalak benneteket imádkozni úgy, hogy „Mi Atyánk …”. Úgy foglak megtanítani benneteket imádkozni, ahogyan Én imádkozom. Én az Atyámhoz imádkozom, és úgy imádkozom Hozzá, mint Fia. Ő mindig meghallgat Engem. Soha nem imádkoztam olyan imát, amit az Atya nem válaszolt meg. 100%-osan sikeres az imaéletem, és meg akarlak tanítani benneteket ugyanígy imádkozni. A következő módon kell ezt tenni: először is tanuljatok meg az Atyátokhoz imádkozni, mint fiak.’

Azt gondolom, valamennyien értitek, hogy angolul – ahogy én beszélek, és a többi nyelven is – az a szó, hogy ’fiú’, egy hímnemű dolognak hangzik, de héberül nem. Istennek igazából nincsenek lányai, hanem Istennek nőnemű és hímnemű ’fiai’ vannak. Mert a ’fiak’ örökölnek, kapcsolatban vannak az Atyával, és olyanok, mint az Atya.

Isten azt akarja, hogy itt, amíg a Földön élünk, ugyanannyira a ’fiai’ legyünk, mint ahogy Jézus a Fia volt. Majdnem káromlásnak hangzik, de nem az, mert a Biblia ezt mondja. A megváltás ezt végezte el az érdekünkben. Isten fiaivá tett bennünket, ugyanúgy, ahogy Jézus is Isten Fia. Ha ez még nem dőlt el az életedben, akkor még nem tudod igazán, hogyan kell imádkozni. Akkor nem fogod megkapni azokat a válaszokat az imáidra, amiket kellene.

Azután megtanuljuk dicsőíteni az Ő nevét. Ezt nem azért kell tennünk, mert Isten egoista, és Neki kell az, hogy mi csodáljuk Őt. A mi érdekünk az, hogy imádjuk Őt. Remélem, értitek. Istent elsősorban a saját érdekünkben kell imádnunk, mert az nekünk tesz jót. Mert közben olyanná válunk, mint Az, amit, Akit imádunk. Ez valóban így történik.

Indiában ezt negatív módon lehet látni. Az emberek különböző bálványokat imádnak, és ahogyan ezt teszik, olyanokká válnak, mint azok. A gujaratik Laksmit, a pénz istenét imádják. Mindenütt, ahol találkoztam velük a világon, rengeteg pénzt kerestek. A maharadzsik olyan undorító lényt imádnak, ami egy félig ember, félig elefánt kövér, lusta figura. Nem akarom a történetét is elmondani nektek, mert rettenetes, undorító dolog. A maharadzsik olyanok lesznek, mint az istenük: lusta, erkölcstelen, szörnyű figurák, akikből egy napnyi rendes munkát nem lehet kiszedni. A bengáliak Kálit imádják, aki a pusztulás istennője. Ezért erőszakosak, állandóan vitatkoznak, viszálykodnak másokkal.

2.Kor.3,18 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan – akkor mi történik? –, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.”

Az imádásról általában rossz tanítást kapunk. Ennek nem az a célja, nem azért kell imádnunk Istent, mert Neki szüksége van rá. Nekünk van szükségünk rá, mert ha imádjuk Őt, akkor olyanokká válunk, mint Ő! Ez az elsődleges dolog. A második a következő: akkor valóban meglátjuk Őt olyannak, amilyen. A legtöbb ember nem tudja, milyen hatalmas, erőteljes és milyen dicsőséges Isten.

Nagyon sok ének arról beszél, hogy ’Jézus az én kedves barátom’, és ’Jézus mennyire szeret engem’, ’Jézus megvéd és megvigasztal’ – nagyon jól érezzük magunkat vele együtt. Nagyon személyessé, priváttá tettük a dolgokat, ’együtt sétálunk, beszélgetünk, együtt élünk, olyan jó dolog Jézus barátjának lenni’. Természetesen ez mind nagyon jó dolog, de ha csak ennyit tudunk Jézusról, akkor egy akkora Jézus is elég nekünk, akire személy szerint nekünk szükségünk van. A te barátod, betölti a szükségeidet, de nem látod Őt, mint a Mennynek és Földnek Hatalmas, Dicsőséges Teremtőjét, az Uraknak Urát, a Királyok Királyát, Mindenek Bíráját.

Ha imádás által meglátod Őt olyannak, amilyen, akkor elkezdesz olyan Istenként hinni benne, amilyennek Őt a Szentírás bemutatja. Annyira erőteljes, annyira hatalmas és sokkal legdicsőségesebb, mint gondolnánk! Ennek eredményeképpen viszont két dolog történik veled: Először is (1) elkezdünk nagyon haragudni amiatt, hogy a világ nem tiszteli Őt úgy, ahogyan Ő megérdemelné. És utána (2) elkezdjük a démonokat Jézussal összehasonlítva apró kis gőgös, megvető figuráknak látni, és azon csodálkozunk, hogyan is merik Jézust gyalázni? Kinek is képzelik magukat? Hogy mernek így viselkedni? Ennek következtében elkezdjük nagyon szeretni és félteni Jézus Krisztus dicsőségét és uralmát.

Ez Bombayben történt meg velem, röviddel azután, hogy bemerítkeztem Szent Szellembe. A Szent Szellem szólt hozzám, és azt kérdezte: ’Hajlandó lennél együttműködni Velem abban, hogy ebben a városban Jézus megdicsőüljön?’ Azt feleltem: ’Naná!’ ’Akkor gyere, és együtt fogunk működni, mert mind a kettőnknek az él a szívében, hogy ebben a sötét, démonikus városban Jézus Krisztust megismerjék az emberek, és dicsőítsék.’

Tudjátok, nagyon sok keresztény – még vezető is –, nem kapta még meg azokat a kinyilatkoztatásokat arról, hogy milyen is a Mennyei Atya, és milyen is az Ő fiának lenni emberként, minden vonatkozásban, és azután megismerni Jézus Krisztust az Ő dicsőséges erejében. Jézus azt mondta: ’Amikor imádkoztok, akkor azt akarom, hogy tanuljátok meg ezeket a dolgokat!’

A következő dolog, amit a ’Mi Atyánkban’ mond: ’Amikor ezeket a dolgokat helyre raktátok, akkor imádkozzatok a következő részért: „Jöjjön el a Te Királyságod!” Akkor azt mondta nekem a Szent Szellem: ’Akarsz velem együttműködni abban, hogy Jézus Krisztus neve megismertessen és megdicsőíttessen Bombay városában?’ Azt mondtam: ’Igen, nagyon szeretnék ebben együttműködni Veled!’

Akkoriban egy kis baptista gyülekezetünk volt, ahol csak néhány ember volt bemerülve Szent Szellembe. Még 50 ember sem volt ebben a gyülekezetben. Most visszatekintve, majdnem pontosan 40 évvel később – ez 1965-ben volt, tehát pontosan 40 éve –, ez év januárjában több hetet töltöttem Bombayban. Éppen egy Benny Hinn evangélizációra készültek az ottaniak. 10.000 fős énekkart hoztak össze, és 10.000 lelkigondozót képeztek ki. Most kb. 3-5.000 gyülekezet van Bombayban. Most az evangelizáció előtt, amikor összehívták a gyülekezetek imádkozó közbenjáróit, 280.000 ember ment el ezekre! Emlékszem azokra a napokra, amikor 3 embert sem tudtunk rávenni arra, hogy imádkozzon. Most 280.000 ember jött össze imádkozni!

Amikor Benny Hinn befejezte ezt az evangelizációt, azt mondta, hogy ez volt a legelképesztőbb összejövetel, amit valaha tartott. Isten ereje fantasztikusan ott volt. Egyetlen összejövetel után 174 üres tolókocsit számoltak meg, amiből kikeltek a résztvevők. Több mint 5 millió ember vett részt összesen ezen a háromnapos összejövetelen, és több százezren tértek meg.

Szeretnétek együttműködni a Szent Szellemmel, és látni, ahogy Jézus Krisztus megdicsőül? Az emberek gyakran megkérdezik: ’Testvér, mi volt a módszered, hogy ezt elérted?’ Nem volt módszerem. Az esetek többségében csak tátott szájjal álltam, és néztem, hogy Isten mit cselekszik.

Amikor az ember már látja a Mennyei Atyát, amikor a fiúságot valóban átéljük, amikor már annyira dicsőítettük az Ő nevét, hogy már élő valóság a számunkra az, hogy Ő kicsoda, akkor már igazán tudjuk azt imádkozni: ’Jöjjön el a Te Királyságod! Jöjjön el a Te Királyságod!’ És utána Isten meghatározza, hogy ez mit is jelent pontosan: „Legyen meg a Te akaratod itt a Földön úgy, ahogyan a Mennyben van”.

Ez a Királyság szíve, lelke és lényege, hogy Isten akarata megtörténik, megvalósul a Földön ugyanúgy, ahogyan a Mennyben. Amikor ez megtörténik, akkor eljött Isten Királysága. Amikor ez megtörtént, akkor eljön a Menny.

Mindenekelőtt Isten Királysága azt jelenti, hogy ’uralom, kormányzás’. Elsősorban nem hely, hanem kapcsolat. Ez a Királyság lényege. Egy kapcsolat Istennel, ahol Ő mindenféle minősítés és feltétel nélkül uralkodik. A teljes engedelmességen alapuló kapcsolat, ahol Isten akarata ugyanolyan tökéletesen megtörténik a Földön, ahogyan a Mennyben. Ez Isten Királysága. Ez Isten Királyságának lényege. Egy olyan kapcsolat, amelyben megvalósul Isten akarata.

Kezdetben minden rendben volt. Isten Királysága első megnyilvánulása az volt, amikor Isten megteremtette az egész fizikai teremtett világot, és látta, hogy minden jó. De ahhoz, hogy a Királyság ’rendben’ működjön, ahhoz mindennek jó kormányzás alatt kellett lennie. Mert Isten Királysága egy kormányzási dolog, erről van szó. Kormányzásra van ahhoz szükség, hogy Isten Királysága megmaradjon egy helyen épségben, ’egészségben’.

Tehát Isten megteremtette az asszonyt és a férfit, ezt az 1 Mózesben 1-ben olvassuk:

1.Móz.1,26-27 „És mondta Isten: Teremtsünk embert a Mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész Földön, és a Földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremtette tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremtette Őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.”

Isten azt mondta a Szentháromságon belül: ’Teremtsünk férfit és nőt a Mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjon mindenen, amit teremtettünk.’ Mindenekelőtt figyeljétek meg, hogy Isten a férfit és a nőt is kijelölte a kormányzásra. Együtt uralkodtak ők ketten, de ebben a többszemélyű kormányzásban kellett lenni egyvalakinek, aki a fej, aki Isten előtt felelős. Tehát a férfi kapta azt a felelősséget, hogy ő legyen a fej ebben a többszemélyű kormányzásban. Ez nem azt jelenti, hogy a nő kisebbrendű, csak egyszerűen ettől lesz a kormányzásban megfelelő rend.

Az Istenségben háromság van: van az Atya, van a Fiú és a Szent Szellem, de mindannyian az EGY Isten teljességét jelentik. Az egyik sem felsőbbrendű vagy alacsonyabb rendű a másiknál. A Filippi levél 2. része elmondja, hogy az Istenség második személye nem alsóbbrendű az Atyánál, hanem az Istenségben rend van, és az Atya a Fej. Egyenlők a személyek, de az, hogy az Atya a Fej, az teljesen egyértelmű. A Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus, amikor teljességgel elvégzi majd a Királyság helyreállítását, akkor az egészet vissza fogja majd adni az Atyának.

Tehát megteremtette Isten a férfit és a nőt, hogy Isten kormányzása alatt legyenek. Isten tökéletes bölcsességben, szeretetben és erőben. Isten minden tulajdonsága tökéletes. Tehát minden döntés, amit Isten meghoz, tökéletes. Isten minden döntése tökéletes, úgyhogy nem lehet rajta javítani.

Isten megteremtette a férfit és a nőt, hogy maradéktalanul Isten tekintélye és kormányzása alatt éljenek. Nem önmaguknak kellett döntéseket hozniuk, csak engedelmeskedniük kellett Isten parancsainak. Nem ők voltak a bölcsesség, hanem Isten bölcsességének a csatornái voltak, hogy rajtuk keresztül Isten bölcsessége eljuthasson a teremtett világba. Nem ők döntöttek dolgokban, ők engedelmeskedtek. Maradéktalan engedelmességgel, Istentől való függésben éltek.

Emiatt a kapcsolat miatt – mivel tekintély alatt voltak –, Isten minden tekintélye megnyugodott rajtuk. Ez nem a saját hatalmuk volt, ez egy átruházott tekintély volt. Emiatt a kapcsolat miatt Isten örök élete korlátozás nélkül átáradt rajtuk keresztül. Isten élete által éltek, tehát Isten élete volt az életük. Más szóval, a bukás előtt Ádám és Éva ugyanúgy éltek együtt Istennel, ahogyan Jézus Krisztus is élt, amikor sok évvel később eljött a Földre. Az első emberpáron keresztül Isten tökéletesen tudta kormányozni a teremtett világot és így a teremtett világban tökéletes rend volt. Mivel az emberek tökéletes kapcsolatban voltak Istennel, Isten örök élete korlátozás nélkül áradt beléjük. Beléjük áradt, és utána kiáradt belőlük azért, hogy utána hatalmat adjon nekik arra, hogy uralkodjanak mindenen, amit Isten teremtett.

Szeretném, ha megértenétek ezt a három dolgot: (1) az emberpárnak kapcsolata volt Istennel, maradéktalanul bensőséges kapcsolat, (2) hatalmuk volt, ami abból fakadt, hogy tekintély alá voltak vetve, és (3) életük volt, ami magának Istennek az örök élete volt. Minden rendben volt, minden tökéletesen működött, és Isten Királyságának a tökéletes kezdeteit látjuk itt.

A sátán Isten Királyságán kívül volt, és amíg minden tökéletes rendben volt, addig nem tudott a sátán behatolni a Királyságba. Nagyon világosan meg kell értenünk ezt, hogy soha nem volt semmilyen mód arra, hogy a sátán valaha is beléphessen Isten Királyságába. Soha nem volt erre képes, és soha nem is lesz képes. Amikor valahol egyszer megvalósul Isten Királysága, akkor abból teljesen ki van zárva a sátán. Nem hatolhat be a Királyságba, nem torzíthatja azt el, nem érhet hozzá, nem ronthatja el.

Tehát a gonosz csak úgy tudta összezavarni a dolgokat, ha ráveszi Ádámot és Évát arra, hogy kilépjenek a Királyságból és így önállókká, függetlenné váljanak Istentől. Amíg a sátán nem tudta beszennyezni a Királyságot, addig Isten Királyságában minden tökéletes maradt. Nem volt fájdalom, nem volt szenvedés, nem volt bűn, nem volt betegség, a halál teljesen ismeretlen volt Isten egész teremtett világában. Minden tökéletes és dicsőséges volt, egyszerűen elképesztő!

Ha tudni akarjátok, hogy milyen Isten Királysága, akkor meg kell néznetek azelőtt, mielőtt bármi beszennyeződött volna. Isten Királyságának végső dicsősége ennél sokkal-sokkal nagyobb lesz, de ugyanazokon az alapelveken fog működni.

Meg kell értenünk a kísértést és a bukást. Mindaddig Istennek olyan kapcsolata volt Ádámmal és Évával, hogy az tökéletes kapcsolat volt, de ez az ártatlanságon alapult, vagyis még nem volt kipróbálva ez a kapcsolat. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat örökké megmaradhasson, meg kellett próbáltatnia. Nagyon fontos megértenünk ezt a fontos állítást. Az ártatlanságon alapuló kapcsolatnak az engedelmességen és a próba kiállásán keresztül át kellett változnia arra az eltökélt engedelmességre, ami azután mindent ki tud állni.

Jézus Krisztusnak el kellett jönnie – kicsit előreugrok, de szeretném, ha megértenénk a különbséget itt. Amikor Jézus megszületett, ugyanolyan emberként élt, amilyen emberi lénye Ádámnak volt. Semmiben nem különbözött Ádám életétől. Ez egy ártatlan kapcsolat volt, de kísérthető volt. Ez érvényes volt Ádámra is és Jézusra is. Ádám és Jézus élete között az volt a különbség, hogy a két személy hogyan kezelte a kísértést. Jézusról azt olvassuk, hogy minden módon, minden szempontból megkísértetett, ahogyan mi. Ha rosszul reagált volna a kísértésekre, akkor bűnbe eshetett volna. De kitartó engedelmességgel, eltökéltséggel elhatározta, hogy soha-soha nem fogja áthágni a Mennyei Atya akaratát, és engedelmes lett egészen a kereszthalálig.

Azt olvassuk a Zsidókhoz írt levél 5. részében, hogy Jézus azok által a dolgok által tanulta meg az engedelmességet, amiket elszenvedett.

Zsid.5,8 „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;”

Az engedelmességet nem akkor tanuljuk meg, amikor a kellemes dolgokat tesszük meg, hanem amikor kellemetlen, nem kívánatos, vagy akár undorító dolgokat kell megtennünk.

Tegyük fel, hogy Isten küld egy ajándékot Wieslawnak. Lehet, hogy ez prófétikus dolog ... ☺ Az Úr azt mondja, itt van 60 ezer USD, vegyél magadnak egy Lexust. Hát ennek nem nehéz engedelmeskedni. Hányatoknak lenne problémája azzal, hogy ebben engedelmeskedjen Istennek? ’Igen, Uram!’ Ezzel nincs semmi gond. De amikor kerül valamibe, esetleg nagyon is sokba, akkor már nehéz engedelmeskedni.

Jézus abban tanulta meg az engedelmességet, amit el kellett szenvednie. Ezért van a Királyságban szenvedés, mert a szenvedés erősíti meg a Királyságnak az erejét. Jézus konokul elhatározta, hogy mindig meg fogja tenni, amit az Atya mond, bármit mondjon is. Az Ő engedelmességében megvolt a kitartó, szilárd eltökéltség ereje. Ez sokkal erősebb, mint az ártatlanság ereje. Amikor a Királyság átment a kísértés próbáján, és még mindig megvan benne a kitartó eltökéltség, akkor az erőteljes. Így lehet szellemben elfoglalni városokat és országokat.

Az nagyon jó, amikor az embernek Isten ad egy Lexust, azt lehet élvezni, nincs abban semmi bűnös. De Isten Királyságának dicsősége akkor jön el, amikor megfizeted szenvedéssel az árát. Azt mondja a Biblia: „ha Vele együtt szenvedünk, akkor vele együtt fogunk megdicsőíttetni is”. (Róma.8,17) Jézus szenvedett. A szenvedése által megtanulta az engedelmességet. És miután tökéletes lett, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskedni fognak Neki.

Zsid.5,8-9 „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik Neki engedelmeskednek.”

Értitek, milyen alapelv működik itt? Ádám és Éva az ártatlanság meg nem próbált kapcsolatát élték Istennel. Azután jött az első kísértés, és ők elbuktak. A kísértés a következőből állt. Nem bűnre kísértette őket a sátán – ehhez túl sok esze volt, hogy ezt tegye –, hanem függetlenségre. Isten terve az, hogy kitartó eltökéltséggel olyanná váljunk, mint amilyen Jézus. Ha engedelmeskedünk ezeknek a dolgoknak, ebből az derül ki, hogy isteni természet részeseivé fogunk válni.

Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, de nem ártatlanságon alapuló kapcsolat révén, hanem a kitartó, eltökéltségen alapuló magatartás révén. Tehát az embernek meg kellett tanulnia, hogy engedelmeskedjen az utasításoknak minden körülmények között. Ez az örök élet egyetlen lehetséges forrása, gyökere. Más gyökér nincs. Isten át akarta adni Ádámnak az örök élet teljességét, de ehhez Ádámnak eltökélten, kitartóan kellett volna engedelmeskednie.

Mindig együtt jár a kísértéssel, hogy a sátán azt mondja: „Hagyd abba ezt az ijesztgető beszédet a halálról! Nem fogtok meghalni. Isten ’megalomániás’ és nem akarja soha engedni, hogy ti önállóan, nélküle uralkodjatok. A saját irányítása alatt akar titeket tartani. De ha kiléptek a függetlenségbe, akkor lehetőségetek lesz arra, hogy megvalósítsátok a bennetek rejlő ’isteniség’ teljességét. Ki kell ’fejlesztenetek’ önmagatokat és olyanná kell válnotok, mint Isten.”

Minden hamis vallásban ez a hazugság található. Minden hamis vallás ezt mondja – a humanizmust is beleértve –, hogy a saját erőfeszítéseink által olyanokká válhatunk, mint Isten. ’Döntsd el a dolgokat saját magad!’ ’Élj függetlenül! Gyorsan fogsz így tanulni és gyorsan érettségre fogsz jutni.’

Ádám a feleségével együtt kilépett az Istentől való függőségből az önállóságba. Igazából ők nem akartak bűnösök lenni, sőt ellenkezőleg! Az erkölcsiség egyre magasabb szintjére akartak feljutni, amíg majd olyanok nem lesznek, mint Isten. De Isten úgy teremtette az embert, hogy függőségben éljen. Természetes szinten az ember nem tud függetlenül élni. Úgy tervezte meg őt Isten, hogy hatalom alatt éljen, Isten uralma alatt legyen. Ha nem Isten uralma alatt él az ember, akkor jön az ördög, és elfoglalja ezt a légüres teret, és ő lesz hatalomban az ember fölött.

Ekkor még az ember kormányozta az Isten teremtett világát, mindent. Ha az ördög meg tudja kaparintani magának az embert, akkor az emberen keresztül mindent a kezébe kaparinthat, amit Isten teremtett.

Az ember kilépett a függetlenségbe. Isten előre figyelmeztette. Az 1. Mózes 16-ban olvashatjuk ezt. Két fa is volt elültetve az Éden kertjében. Ez a két fa prófétikusan kifejezte azt a két dolgot, amiből Ádám és Éva választhatott, azt jelképezte. Isten azt mondta nekik:

1.Móz.2,16-17 „És parancsolt az Úr Isten az embernek, mondva: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”

Az első az élet fája volt. Figyeljétek meg, hogy az embernek nem volt tiltva, hogy az élet fájáról egyen. Szabadon ehettek, amennyit akartak. Az élet fája Isten örök élete volt, de csak a tökéletes engedelmesség által áradhatott bele az emberbe. Engedelmesség nélkül nem lehetett az életet megkapni.

Jézus tökéletesen bemutatta ezt. Jézus emberi lénye teljesen tele volt Isten örök életével. Azt is elmondhatjuk, hogy miért. Azt mondta Jézus: „Én az Atyát eszem, az Atyát iszom. Maradéktalanul az Atya által élek. Mivel a napom minden percében az Atyából táplálkozom, Ő válik az életemmé.”

Ez igaz természetes szinten is. Ha most megeszel egy jó, szaftos marhaszeletet, akkor három nap múlva mi lesz belőle? Az életeddé válik, nem? Az által élünk, amit eszünk, és valójában azzá válunk, amit eszünk. Természetes szinten is nem így van ez? Szellemi szinten pedig teljesen így van. Amit eszel, az a te lényeddé válik, ’te’ leszel belőle.

Jézus mindig csak az Atyát ette és itta, semmi mást. Szellemileg nem volt semmi más forrása. Tele volt Isten szellemi életével, mert mindig csak ezt itta vagy ette, tehát minden korlátozás nélkül ez áradt az emberi lényéből.

Ádám is így kezdte, de amikor függetlenségbe lépett ki, több szörnyű dolog történt vele.

A másik a jó és gonosz tudásának a fája. Isten figyelmeztette az embert, ha esznek a jó és gonosz tudásának fájáról, akkor meg fognak halni. Ha ezt a tudást választották, ezzel a halált választották. Ha az élet fáját választották volna, akkor az életet választották volna.

Az a fa nem úgy nézett ki, mint a halál. Egy nagyon egészséges, kívánatos fának tűnt – ez volt a kísértés lényege. Az ember úgy döntött – Isten figyelmeztetésével ellentétben –, hogy eszik a jó és gonosz tudásának a fájáról. Most már megkapták a képességet arra, hogy erkölcsileg tudják, hogy mi a jó és a rossz között a különbség, de nem volt erejük ahhoz, hogy a jót válasszák. Csak a saját erejük állt a rendelkezésükre ehhez.

Éva, majd Ádám is bedőlt ennek a kísértésnek, ezzel kiléptek Isten Királyságából. Beléptek az önrendelkezés életformájába, amiről azt gondolták, hogy ugyanolyan bölcs, erőteljes és bűntelen életmód, mint az előző. Kevéssé sejtették mi vár rájuk, minden utódjukra, és az egész teremtett világra.

Itt egy másik fontos alapelv: amikor az ember kormányoz és hatalma van, akkor a döntései mindenkire hatnak, aki fölött hatalma, befolyása van. Nem csak rád hat a döntéseid következménye, hanem mindenkire, aki fölött hatalmad, tekintélyed és befolyásod van. Tehát egy apa döntései az egész családjára hatnak. Egy vezető döntései az egész gyülekezetre hatnak.

Péter nagyszerű vezető volt, és amikor nem megfelelő módon élt, amikor hibába esett, akkor mindenkit magával sodort. Ez Isten Beszédében egy hatalmas alapelv. Nem csak a magunk számára vannak következményei a döntéseinknek, hanem a gyerekeink és az utódaink számára is. Amit teszünk, az meghatározza, hogy velük mi lehet, és mit tehetnek majd meg.

Tehát az ember bedőlt a kísértésnek. A sátánnak csak ennyi kellett. Addig nem érinthette az embereket, amíg a Királyságban voltak, azaz közvetlenül Isten kormányzása alatt. Isten teremtésének egyetlen részéhez sem érhetett hozzá addig, ameddig az örök élet és a Királyság erejével az ember uralkodott azon. Mielőtt az emberpár átlépett a függetlenségbe, a sátán nem érhetett hozzájuk sem, és semmi máshoz sem, ami a Királyságban volt. Minden biztonságban volt, ami fölött uralkodtak, amiatt a hatalom miatt, ami alá voltak vetve.

Amikor belépünk és benne élünk Isten Királyságában – ahogy majd meglátjuk –, ez nem csak ránk hat, hanem mindazokra is, akik fölött nekünk hatalmunk van, mert a Királyság még mindig áthatolhatatlan, sebezhetetlen. A sátán soha nem tudott behatolni oda, és soha nem is lesz képes rá. Ha te is a Királyságban vagy, akkor hozzád sem érhet. És ha elhozod a Királyságot a családodba, akkor a családodat sem érintheti. Ha a Királyságot elhozod a gyülekezetedbe, akkor védett a gyülekezeted. Ha a Királyságot elhozod a városodba, akkor védett a város. Ha a Királyságot elhozod a nemzetedbe, akkor az egész nemzet sebezhetetlen lesz a sátán részéről.

De az emberek átléptek a függetlenségbe, és a sátánnak csak ennyi kellett. Most már a sátán hozzányúlhatott a teremtett világ minden olyan részéhez, ami fölött az embernek uralma volt, és lerombolhatta azt. A következő négy dolog történt emiatt:

1.) Abban a pillanatban, amikor Ádám és Éva belekezdett a függetlenségbe, és már nem voltak a Királyságban, először is kiléptek Isten tökéletes védelme alól. A sátán most már megtámadhatta őket, és azt tehetett, amit akart. Ez egyáltalán nem volt függetlenség. A függetlenség csak egy mítosz volt, egy legenda. Isten uralma a sátán uralmára váltott át.

Lehetetlen bármely emberi lénynek, hogy tökéletesen hatalma legyen és uralkodjon önmaga fölött. Ha az ember nem él Isten uralma alatt, akkor automatikusan a sátán veszi át ezt az uralmat, és ő uralkodik az emberen. A sátán azt a látszatot fogja kelteni, hogy ez a függetlenség, de ez csak hazugság. Az emberek a levegőbeli hatalmasság fejedelmének a foglyai lesznek. A világ nyomása befolyásolja, hogy mit teszünk, és egyáltalán nem leszünk szabadok. Ez a szabadság csupán egy hazugság. Most már valaki gonosz uralkodik rajtunk, ahelyett, hogy valaki jó uralkodna rajtunk. Ez a csere szörnyű. Ez történt Ádámmal és az egész teremtett világgal. A Királyság evangéliumának az a célja, hogy mindezt visszanyerjük.

Tehát négy fő dolog veszett el. Először is Ádám és Éva kikerült Isten tökéletes uralma alól.

2.) Másodszor, elvesztették azt a tekintélyüket, amivel uralkodhattak önmagukon, és Isten teremtett világán. Megismétlem. Először is elvesztették a védett állapotukat, másodszor elvesztették a tekintélyüket.

3.) Harmadszor, eltávolodtak Isten jelenlétéből és a vele való közösségből. Elvesztették a kapcsolatot. Isten idegenné vált a számukra, már nem ismerték Őt. Milyen tragikus!

4.) Elveszítették Isten örök életét. Az Efezus 4,18 mondja azt, hogy „elidegenedtek, elválasztódtak Isten örök életétől”. Elveszítették Isten örök életét, el lettek választva Tőle, a szellemük meghalt, és fizikai testükben is elkezdtek meghalni.

Nézzük újra végig ezt a négy dolgot: Elveszítették a védettségüket (1) – így most már a sátán elpusztíthatta őket. Elveszítették a tekintélyüket (2), elveszítették az Istennel való kapcsolatukat (3), és elveszítették Isten örök életét (4). Milyen rettenetesen tragikus ez!

Isten Királyságának az a célja, hogy mindezt a négy dolgot helyreállítsa, és visszahozza az embereket arra az állapotra, amiben voltak, hogy mindent visszanyerjen, de most már mindez sokkal erősebb legyen.

Már nem lehet Istenhez ártatlanul viszonyulni. Ennek az állapotnak vége. De a kereszt által visszatérhetünk abba a kapcsolatba Istennel, amiben Jézus élt Vele. És ez egy sokkal erősebb kapcsolat. Ez az a kapcsolat, amelyben mi kitartóan eltökéljük, hogy Isten akaratát fogjuk cselekedni. Akkor is, ha szenvedéssel jár, akkor is megtesszük az akaratát. Ez sokkal erőteljesebb dolog, mint az ártatlanság korszaka.

Tehát látjuk, hogy Jézus által a Királyság sokkal nagyobb erővel jön el, mint kezdetben. És az utolsó dicsőség sokkal nagyobb lesz, mint a korábbi.

Isten nem lepődött meg, amikor Ádám bűnbe esett. Valójában Isten már előre eltervezte, hogy az embert egy folyamat által sokkal dicsőségesebb állapotra fogja eljuttatni, mint amiben Ádámnak valaha része lehetett. A helyreállított Királyság sokkal, ezerszer dicsőségesebb, mint az ártatlanságon alapuló Királyság. A sátán tulajdonképpen akarata ellenére Isten céljait szolgálja abban, hogy ez az új Királyság létrejöhessen.

A sátán soha nem győztes, mindig vesztes. Isten soha nem vesztes, mindig győztes. Amit nyert az ember bukásán keresztül, az sokkal több volt, mint amit elveszített általa. Tehát még a bukás sem volt ilyen módon tragédia, noha annak tűnt. A kereszt sem tragédia volt, noha annak tűnt, hanem Isten abszolút hatalma.

Ezen a két eseményen keresztül Isten sokkal erőteljesebben állította föl a Királyságát, mint ami lehetséges lett volna az ártatlanságon alapuló kapcsolatban. És Isten meghívott minket, hogy ennek a Királyságnak legyünk a tagjai; hogy osztozzunk a szenvedésben, hogy osztozhassunk a dicsőségben is. Értitek? Akkor imádkozzunk:

’Mennyei Atyám, megköszönjük Neked ezt a dicsőséges Királyságot. Fantasztikus dolog ebben a Királyságban élni, és nagyon megéri még szenvedni is ezért a Királyságért. Az is nagy kiváltság, ha meghalhatunk ezért a Királyságért. Köszönjük, hogy a sátán soha nem nyert semmit, mindig kizárólag a Te céljaidat szolgálta. Uram, Téged soha nem játszott át, nem csapott be, mindig csak a Te céljaidat szolgálta. Most már visszajöttünk a Királyságba. Nem azért, hogy úgy éljünk, mint Ádám – ártatlanságban –, hanem sokkal erősebben jöttünk vissza. Úgy jöttünk vissza, hogy az eltökélt engedelmességnek ugyanazt az életét éljük, mint Te, hogy a Te Királyságod teljes ereje meglátszódjon a Földön, hogy dicsőítse a Nevedet, és óriási aratás legyen az eredmény, hogy minden térd meghajoljon, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr, Isten hatalmas nevének dicsőségére! Ámen!’

Most meghatározzuk, mit is jelent a függetlenség, mert amit mi ’függetlenségnek’ nevezünk, azt valójában az újszövetség ’testben való életnek’ nevezi. Ugyanaz a fogalom a kettő. Pál apostol nagyon sokszor utal a testre, beszél annak a gyümölcséről, és alapvetően azt mondja, hogy senkinek nem lehet része Isten Királyságában, aki a test gyümölcseit termi.

A test teológiai definíciója, klasszikus meghatározása: a test és a lélek olyan egysége, amely Istentől függetlenül cselekszik. Tehát amikor az ember teste és lelke azt mondja: „Nincs szükségem Istenre, majd én magam hozom meg a döntéseimet.” Nem szándékosan gonosz, hanem gyenge, erőtelen.

Nem szabad a testet összekevernünk azzal, amit a Biblia óembernek nevez. A kettő között nagyon sok a zűrzavar, és teljesen világosan kell látnunk, hogy ez hogyan is van, mert az óember gonosz. Az óember három részből áll.

Az egyik tényező az, amit Ádámtól örököltünk (1), hiszen egy bűnös és bukott faj utódai vagyunk. Néhány dolgot rákenhetünk erre a szerencsétlen örökségre, de mindent nem kenhetünk rá.

Az óember következő összetevője az a bűnös örökség, amit az előttünk levő generációból örököltünk a családban (2). Isten meglátogatja az atyák bűneit a fiakban, és a fiak fiain a harmadik vagy negyedik nemzedékig. Mindezek az átkok eltávolodnak rólunk Krisztusban, de Krisztus nélkül automatikusan működnek. Tehát néhány dologért hibáztathatjuk az ördögöt, néhány dologért pedig a természetes örökségünket.

Ez az, amit a Biblia a bűn általi formáltatásnak nevez. Például Dávid beszél erről az 51. zsoltárban. Azt mondja: „vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám”. Ez a ’vétek’, ez a bűnös állapotot kifejező szó. Dávid ezzel nem bűnnel vádolja az anyját, csak azt mondja, hogy a bűnös örökség az anyján keresztül érkezett el hozzá.

A ’bűnben-vétekben formáltatás’ tulajdonképpen az emberi környezet a hatásai az életünkön, a körülöttünk levő világ bűnös hatásai. Gyerekként tökéletlen szülők neveltek fel minket, és a szülők tökéletlenségei torzítottak és változtattak rajtunk. Amit a tanáraink mondanak nekünk és tesznek velünk, az nagyon hat a formáltatásunkra, különösen az életünk elején. Vagy pl. a bűnös dolgok, amiket a barátaink vagy társaink tesznek az életünkben, azok is formálnak minket. Tehát mindannyiunkat eltorzított a normális helyzethez képest az a bűnös környezet, amiben felnőttünk.

A harmadik tényező pedig az, amit mi magunk cselekedtünk a megtérésünk előtt (3). Mindezek a tényezők hozzák össze azt a gonosz bűnös lényt, aki az óember.

Kétségtelen, hogy Jézusnak nem volt óembere. Ez az egyik oka annak, hogy szűztől kellett születnie, hogy ezeknek a tényezőknek egyike se legyen ott az életében. Nem természetes magból fogantatott, hanem közvetlenül a Szent Szellemtől, és ez elvágta az elődeitől való öröklési vonalát. Ugyanaz az ártatlan emberi lénye volt, mint Ádámnak. Ugyanolyan módon képes lett volna vétkezni, de mivel így állította be az ő akaratát, így döntött, ezért soha nem vétkezett.

Az Ádám és Jézus élete közötti különbség az engedelmesség és az engedetlenség közötti különbség volt. A földi Jézus életében nem az isteni élet erejét láthatjuk működni, hanem az engedelmes ember erejét. Ez egy titok, elég nehéz megérteni, mivel azt is olvassuk Jézusról, hogy „Őbenne lakozott az Istenség teljessége testileg”. Tehát Isten benne lakozott, maradéktalanul Isten volt. De ahhoz, hogy megválthasson minket, Jézusnak is – minden más emberi lényhez hasonlóan – az emberi lény korlátai között kellett élnie. Ha nem lett volna kísérthető, akkor az engedelmességének nem lett volna értéke.

Jézusról azt olvassuk a Zsidókhoz írt levél 12. részében, hogy ’küszködött a kísértés ellen vérig’. Tehát Jézus földi életének 33,5 éve alatt mindvégig a testi természete elleni harcban élt, de nem az óember elleni harcban. Meg kell értenünk a különbséget. Napról napra folyamatosan harcolt a test ellen, és soha egyetlen egyszer sem adta meg magát annak a kísértésnek, hogy a saját akarata szerint cselekedjen. Az újszövetség világosan beszél három féle keresztről, és meg kell értenünk, hogy mi az a három féle kereszt.

Az első kereszt (I.) volt az, amin Jézus Isten Báránya volt, és kifizette az egész emberiség minden bűnéért a büntetést. Ő, Aki nem ismert bűnt, bűnné lett. Isten Ádám emberi fajának minden bűnét Jézus testére helyezte a kereszten. Jézus a kereszten nagyon szennyes volt a bűnök miatt, de ennek egyike sem a saját bűne volt. Nagyon sokmilliószor jobban terhelték Őt a bűnök, mint bármelyik emberi lényt valaha, de ezek egyike sem az Ő bűne volt. Ezek az ádámi faj minden egyes tagjának – az ádámi faj kezdetétől a végéig – az összegyűjtött bűnei voltak. Fogalmunk nem lehet arról, és nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen érzés lehetett ez Jézusnak, hogy mindez rajta volt.

Jézus magára vette mindezeket a bűnöket, és egyszer meghalt a bűnnek. És mivel az idők kezdetétől a végéig minden egyes ember bűne rajta volt Jézuson, ezért nem volt szükség arra, hogy megismételjék ezt az áldozatot. Mert noha a kereszt a történelemben egyszer történt meg, mégis az ereje az egész örökkévalóságra kiterjed. Tehát Jézus áldozata ott van folyamatosan az örökkévalóságban, és mindig fizet minden egyes bűnért, ami a történelemben megtörténik. Meg kell értenünk, hogy a keresztnek a jelenben van ereje. Mivel betölti az örökkévalóságot, ezért egy folyamatosan jelenlevő MOST. Mivel az örökkévalóságban van, ezért az idők kezdetétől az idők végéig mindent lefed, az idő egész hosszát lefedi, ami a történelem.

Ezért lehetett az, hogy Ábrahám beleléphetett az örökkévalóságba, és megragadhatta ennek a keresztnek az erejét, és ilyen módon igazzá válhatott 2000 évvel azelőtt, hogy ez a keresztáldozat megtörtént volna a történelemben.

Tudjátok Jézus azt mondta: „Ábrahám örült, hogy látja az én napomat!” Azt mondták erre: „Hogyhogy látta Ábrahám a Te napodat, hiszen 50 éves sem vagy még! Hogyan láthatta Ábrahám a napodat?” Jézus úgy felelt erre: „Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok!”

Ugyanígy, 2000 évvel az után, hogy megtörtént a keresztáldozat, mi is beléphetünk az örökkévalóságba, és megragadhatjuk a kereszt örökkévaló erejét, mert ez egy örökkévaló jelenben van.

A római felekezetben az áldozáskor levő tanítás az átlényegülésről azért van, mert nem értik ezt az egészet. Ez minden időre egy egyszer és mindenkorra érvényes esemény. Ezt az áldozatot soha nem kell megismételni. Soha nem pusztán egy történelmi esemény ez, hanem egy örökkévalóan jelenvaló esemény. 2000 évvel a megtörténte előtt éppen annyira érvényes, mint 2000 évvel a megtörténte után, és a történelemben bárhol.

A (II.) kereszt második munkája az, hogy az óemberem megfeszítetett Jézussal együtt a kereszten. Ezt a Római levél 6. részében olvassuk:

Róma.6,6-7 „Tudva azt, hogy a mi óemberünk Ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Ez is egy „egyszer és mindenkori” esemény, soha nem kell megismételni. Ennek eredményeképpen az óemberem teljesen erőtlenné vált. Amikor a kereszt megtette a maga munkáját, az óember mindazon dimenziója – amit korábban mondtam – elpusztult, megszűnt. Amit Ádámtól örököltem (1), az a formáltatás, amit a szüleimtől örököltem (2), a bűnös körülményeim általi formáltatás (3), és azok a bolond dolgok, amiket én magam tettem a megtérésem előtt (4). Mindezeket Jézus felvitte a keresztre.

Nem volt semmilyen mód arra, hogy megreformálás által jó legyek, mert az óemberem szervesen és alapvetően gonosz, és egyetlen egy dolog tehető vele, hogy megöljük. Ezért tehát a kereszt teljesen megölt engem ilyen módon. Ez a kereszt második munkája. Egy olyan esemény a múltban, ami egyszer és mindenkorra érvényes, soha nem kell újra megismételni. A mennyei bankszámlámon ott van mindaz a letét, mindazon óriási kincs, amit ez nekem szerzett. Ha nem tudjuk, hogyan kell ezt a mennyei bankszámlát ’megcsapolni’, akkor nem tudunk élni ezekkel a hatalmas forrásokkal.

Tegyük fel, hogy 750M USD-t elhelyezett egy bankszámlára Bogdan testvérnek egy rokona valamikor – lehet, hogy ez prófétikus, amit mondok –, és kap egy levelet a svájci banktól, ami azt mondja: „Ez az illető, önnek a rokona erre a svájci bankszámlára elhelyezte ezt az óriási összeget, most várjuk az utasításait, hogy mi történjen vele.” De képzeljük el, hogy Bogdánnak fogalma sincs arról, hogyan kell egy svájci bankszámlához hozzáférni. Ott van a pénze, de ő nem fér hozzá, mert nem tudja, mit kell vele tenni.

A legtöbb keresztény így él. A legtöbb kereszténnyel is az a helyzet, hogy nem tudják, hogyan kell hozzáférni ahhoz az óriási kincshez, amely letétbe van helyezve, ezért úgy élnek a Földön, mint a koldusok, ahelyett, hogy úgy élnének, mint milliomosok. Az egyetlen mód arra, hogy hozzáférjünk ezekhez a forrásokhoz Isten parancsa szerint, csak úgy lehetséges, ha a szellemi ember a hitet használja.

Ha tudjuk, hogyan kell ezt a két forrást használni, akkor hozzáférhetünk a mennyei ’bankszámlához’, és levehetünk róla dolgokat. Az Efezus 1 azt mondja – és itt ez befejezett múlt időben van:

Efez.1,3 „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, Aki – MÁR – megáldott minket minden szellemi áldással a Mennyekben, a Krisztusban!”

Ezt vagy elhisszük, vagy nem. Péter apostol a 2. levelében azt mondja… Itt Péter tapasztalatból beszél, mint egy olyan ember, aki megtanulta, hogyan kell multimilliomosnak lenni szellemben:

2.Pét.1,3 „Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való, – Ez már befejezett múlt idő. Már megkaptuk. Az Ő isteni ereje már elvégezte ezt. Már mindent megkaptunk, ami szükséges az életre, és a kegyességre. Azután jön egy kis kifejezés, ami mélyen bensőséges kapcsolatról beszél – Annak – mély, bensőséges – megismerése által – tehát ha nincs mély kapcsolatunk, akkor nem férünk hozzá ezekhez a forrásokhoz. Utána egy megdöbbentő állítás következik – Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.”

Nem fantasztikus? Gondoskodott mindenről, és azt mondja: ’ha most megragadjátok a forrásokat, akkor egészen más módon kezdhettek el élni, Istenhez hasonló módon. Nem függetlenségben, hanem Istentől való teljes függésben élhettek.’ Ez az a gyökér, ami Jézus emberi lényében is benne volt. Mint engedelmes ember, Isten minden ereje, és Isten minden erőforrása átáradhatott az emberi lényén a világ megváltása érdekében.

A független élet nagyon sokba kerül. Úgy hangzik, mintha szabadság lenne, de nem az. Valójában a független élet megfoszt attól, hogy Jézus Krisztusban sokszoros milliárdosok legyünk – és ehelyett koldusok leszünk.

Akkor most jön (III.) a harmadik kereszt. Az újszövetség ezt sokszor említi. Ez egy olyan kereszt, amit Jézus is hordozott. Ez nem egy ’egyszer és mindenkorra’ megtörtént kereszt, hanem egy ’naponta működő’ kereszt. Jézus folyamatosan, a napjainak minden percében halálra adta a testet, a testi természetét. Folyamatosan megfeszítette a saját önös életét. Mindig azt mondta: ’Bármibe is kerüljön, Atyám, én nem a saját akaratomat fogom cselekedni, hanem a Tiedet.’

Voltak nagyon fájdalmas, és nagyon sokba kerülő dolgok, amiket az Atya kért tőle, és ha lehetséges lett volna, Jézus nagyon szívesen elkerülte volna ezeket. De nem volt lehetséges. Ezért azt mondta: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.”

Mi az, ami Jézust ennyire visszataszította, amitől ennyire megrettent? Nem a halállal együtt járó fájdalom volt a lényeg. Amit Jézus alig tudott elviselni, valószínűleg az a gondolat volt, hogy Ő ezekkel a bűnökkel teljesen beszennyeződjön. Ettől teljesen megrettent. Ez a tiszta, szent lény, aki Jézus volt, alig tudta elviselni a gondolatot, hogy Ádám faja minden bűnének összes szennye, piszka, bűze őrá tapadjon. Ettől teljesen visszariadt. „Ha lehetséges, múljon el tőlem ez a pohár, de ha nem lehetséges, akkor megteszem.’ És mivel ez szükséges volt, ezért Jézus mégis vállalta.

Jézus azt mondta: ’Ha követni akartok engem, és ott akartok lenni, ahol Én vagyok, akkor ugyanezt az árat meg kell fizetnetek, és ugyanezt az utat be kell járnotok. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen Engem.”

És ennek minden nap így kell lennie.” – ezt mondta Jézus.

Szellemben csak úgy élhetünk, ha folyamatosan halálra adjuk a testet, a testi természetet. Csak úgy maradhatunk meg a Királyságban, ha folyamatosan halálra adjuk a független, önös életünket. Ez nem úgy történik, hogy ’egyszer’ és mindenkorra’, és vége van. Lehet, hogy van egy válságpillanat, egy döntő pillanat, amikor úgy döntünk, hogy így fogunk élni, de kell lennie egy folyamatnak, amelyben mindig tartjuk magunkat ahhoz az elkötelezettséghez, elkötelezett döntéshez, amit egyszer meghoztunk.

Most már 51 évvel ezelőtt volt az, hogy a feleségemmel összeházasodtunk. Én igent mondtam neki, ő igent mondott nekem, és összeházasodtunk. Azzal, hogy igent mondtam a feleségemnek, nemet mondtam minden más nőnek. 51 éve mindketten ennek a döntésnek az eredményében élünk, de minden nap minden percében újra el kell döntenünk azt, hogy hűségesek maradunk egymáshoz. Ezt a szövetséget újra és újra folyamatosan meg kell újítanunk.

Tehát ez a kulcs a Királysághoz. Ha látjátok, és ezt aktiváljátok, akkor abban az állapotban fogtok élni, amit ennek a döntésnek az eredménye hoz létre, és folyamatosan Isten Királyságában fogtok élni.

Az ’ön’-kormányzás, vagyis a saját akaratban való élés egy újabb kifejezés arra, amit a Biblia testnek nevez. Ádám és Éva volt az első emberpár, aki felfedezte, hogy teljesen haszontalan dolog megpróbálni ellenállni a sátán hatalmának és a bűn hatalmának. Mivelhogy testben éltek, ez nem működött.

A test nem olyan, mint az óember. Az óember visszavonhatatlanul gonosz, nem lehet megjavítani, nem lehet helyrehozni. A test viszont csak gyenge. Gyakran a megfelelő dolgot szeretné tenni, de nincs hozzá ereje. Ez a testi természetnek a legalattomosabb megnyilvánulási formája, ami csak létezik.

Ha a saját erőfeszítéseinkkel próbáljuk a megfelelő dolgot tenni, ez is a test működése, és mivel ez is a test, az ördög és a bűn mindig jöhet, és átveheti az uralmat. Sok keresztény találja magát ebben a küzdelemben. Pál a Római levél verseiben nagyon gondosan írja ezt le. Ezt mondja:

Róma.7,15 „Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt teszem, amit akarok, hanem – azt tapasztalom, hogy azt a gonoszságot – amit gyűlölök, azt cselekszem” – amit nem akarok.”

Róma.7,24 „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”

Tudjátok, Pál rájött, hogy a törvény neki nem áldás, hanem átokká vált. A zsidó fiúktól 12 éves korukig nem követelték meg, hogy betartsák a törvényt. Ha megszegte a törvényt, akkor az nem volt bűn. De ha 12 éves lett a fiú, akkor ’Bar Mitzvah’-vá vált, tehát a törvény fiává vált, mintegy összeházasodott a törvénnyel. Miután ez a szertartás megtörtént az életében, megkövetelték tőle, hogy tartsa be a törvényt.

Azt mondja Pál, hogy amíg szabad volt a törvénytől, addig élt, de azután jött a törvény, és az „megölt engem” – mondja. Mert a törvény azt mondta: ’Ne tedd ezt!’, ’Ne tedd azt!’, ’Ne tedd emezt!’. Pál nagyon próbált tiszta zsidó lenni, de rájött, hogy ez nem megy neki. Betelt bűntudattal és kárhoztatással, mert megszegte a törvényt, és ezt nem is tudta megakadályozni a saját életében. Úgy látta, hogy nem tud közeledni Istenhez, elvesztett minden Istennel való közösséget. Azt kérdezte: „Ki fog engem megszabadítani?”

Egy-két évvel ezelőtt találkoztam egy csodálatos zsidó rabbival, aki New York város egyik nagy zsinagógájában volt az egyik főállású munkatárs. Volt egy bizonyos feladata: az volt a feladata, hogy bejárja a várost, és megkeresse azokat az üzleteket, ahol a zsidók kóser élelmiszereket vásárolhattak – tehát olyanokat, amelyek fogyasztásával nem szegik meg a törvényt. Neki kellett annak a szakértőnek lennie, aki tanácsolhatja az embereket, hogyan tudnak úgy étkezni, hogy amit megesznek, azzal ne szegjék meg a mózesi törvényt.

Az egész életét rászánta arra, hogy ebben szakértővé váljon, és ilyen módon ő se vétkezzen ebben az életben, és azok az emberek, akikért felelős, azok se vétkezzenek ezen a területen. Nagy szenvedéllyel szánta rá magát erre a célra. Azután arra a szörnyű következtetésre jutott, amire Pál is, vagyis, hogy még ő maga sem tudta megállni vétkezés nélkül. Mindig elesett valamiben. A körülötte levő embereknél sem tudta megakadályozni, hogy bűnbe essenek. Tanácsokat adott nekik, és közben ő maga is engedetlen volt.

Egy teljesen frusztrált állapotban egyszer megragadott egy Újszövetséget, és elolvasta a Római levél 7. fejezetét. Azt mondta: ’Ez rólam szól! Pontosan ebben az állapotban vagyok én is!’ Azután Pál megadja a választ: ’Van kiút.’

A szellemi világban vannak magasabb rendű törvények, amelyek az anyagi világ alacsonyabb rendű törvényeit felülírhatják. A Római levél 7. részének végén Pál a ’törvény’ szót tudományos értelemben használja. Vannak a szellemi világban is törvények, amelyek ugyanúgy működnek, mint a természetes világban a törvények. Ezek olyan törvények, törvényszerűségek, amelyek mindig működnek. Mindenhol, mindenki számára, mindig.

Például a fizikai világban ismerjük a tömegvonzás törvényét. Tudom a brit fogalmak szerint ennek az egységeit. Ha a világ bármely pontján egy épületről leugrik egy ember, akkor az illető egy teljesen előre tudható sebességgel fog gyorsulni a föld felé zuhanás közben. Ha a légellenállást leszámítjuk, akkor az illető 9,81 m/s² sebességgel fog gyorsulni a föld felé. Mivel van légellenállás, van szél, ez befolyásolja a dolgot, úgyhogy végül is körülbelül 230 km/órás sebességgel ér földet az ember egy épület tetejéről, ami kb. 100 méter magas. Ez egy egészen nagy sebesség. A légellenállás és a gravitáció nagyjából kiegyenlíti egymást, tehát végül is megközelítőleg egy állandó sebességgel esik le. Vagyis az ember kb. 230 km/h-val csapódik a földbe, ami egy elég fájdalmas élmény.

A világon bárhol ugrik le egy ember egy épületről, ez ugyanúgy működik mindenhol. Mindegy, hogy az ember lengyel, vagy kínai, férfi vagy nő, magas vagy alacsony, ostoba, vagy jól képzett – teljesen mindegy. Ez a törvény kíméletlenül működik. Még azt is kiabálhatjuk miközben leugrunk az épület tetejéről: „Nem hiszek a gravitációban!”, „Nem hiszek a gravitációban!” Teljesen mindegy, ez a törvény akkor is működik.

A szellemi világban is vannak olyan törvények, amelyek ugyanilyen kíméletlenül működnek. Például a Lukács 6-ban számos ilyenről olvashatunk. Pl. ha nem bocsátunk meg másoknak, Isten sem bocsát meg nekünk. Vagy, ha nagylelkűek vagyunk másokhoz, akkor Isten is nagylelkű lesz hozzánk. Ezek a szellemi világ törvényei.

A Római levél 7. fejezetében is egy ilyen szellemi törvényt találunk: ha a saját erőmmel próbálok Istennek megfelelni, akkor a bűn és halál törvénye mindig lefelé fog engem húzni, mindig vétekbe fog vinni és ezt nem akadályozhatom meg.

Ezért olvassuk azt, hogy nem szabad test szerint küzdeni. Vannak keresztények, akik elmennek szellemi harcot vívni, harcos imákat mondanak el, de nem szellemben, hanem test szerint. Ha ezt megteszitek, akkor jön az ördög, és élve felfal titeket.

A bűn és a halál törvénye mindig felülbírálja a testben való életet. Ez egy szellemi törvény. Ha a saját erőddel próbálsz bármit is elérni Isten Királyságában, akkor halált és bűnt fogsz megtapasztalni, és nem életet és erőt.

Az emberiség hosszú éveken keresztül figyelte a madarakat, és nagyon szeretett volna repülni. Különböző repülő eszközöket próbált föltalálni. Ezeknek az embereknek a zöme francia volt. Nem tudom, mi van a franciákkal, de ők mindenképp le akarták győzni a tömegvonzást. Mindenféle repülő eszközöket találtak fel egymás után, csak az volt a baj, hogy mindegyik a saját erőfeszítéseikre támaszkodott, mint erőforrásra, és a saját erejükkel akarták a tömegvonzást legyőzni, tehát egyikük sem volt ebben sikeres.

Több olyan ember volt, aki leugrott az Eiffel torony tetejéről a saját kis repülőszerkezetével a karján, vadul csapkodott a karjaival, és meg volt róla győződve, hogy repülni fog. Mondogatta, hogy ’repülni fogok’, ’repülni fogok’, ’repülni fogok’ – aztán tyhűűűűűű-bumm!!!!, leesett, és meghalt szegény.

Azután az ember felfedezte az aerodinamika I. törvényét. Ha egy ívelt felület fölött fújunk levegőt, akkor a hosszabb felület alatti széláramlás egy felhajtóerőt hoz létre, és fölemelkedik az a tárgy. Tehát, amikor én pl. e papírlap teteje fölött elfújok, csodálatos módon a papír felemelkedik a gravitáció ellenére. Fantasztikus. Az ember felfedezte a szél erejét, és megtanult a szél erejével repülni. Hamarosan az ember elkezdett repülőgépeket építeni. Ezek az aerodinamika elve alapján működnek, a szél ereje által, amely legyőzheti a tömegvonzás erejét.

Manapság csak felszállunk egy repülőre, leülünk, a szél ereje felemeli a földről, és több száz km/h-s sebességgel repülünk. Kinézünk az ablakon, nézelődhetünk, hogy milyen érdekes dolgokat látunk magunk alatt. Olyan, mintha a tömegvonzás nem is létezne, mert a tömegvonzás törvényét legyőzi egy annak fölötte álló törvény. Ha viszont kilépsz a repülőből, akkor hamarosan rá fogsz jönni, hogy a tömegvonzás továbbra is létezik, és ott van, vagyis belül kell lenni a repülőn ahhoz, hogy átélhessük működés közben az aerodinamika törvényét.

Ezt mondja Pál is a Római levél 8. fejezetének az elején. Bemutat nekünk egy másik törvényt, egy magasabb rendű szellemi törvényt:

Róma.8,2 „Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.”

Ha én tehát a Krisztus Jézusba kerülök bele/ merülök bele, akkor a Szellem ereje által Benne ’repülhetek’, és a bűn és a halál törvényének nincs többé hatalma fölöttem. Halleluja! De ehhez Krisztus Jézusban kell lennem. Ő tökéletes engedelmességben élt az Atya iránt. Minden nap minden percében a Szent Szellem ereje által élte ezt az életet, az Atya iránti engedelmességben. Miközben így élt, az ördög és a bűn nem érinthette Őt. Nem is érintették őt. Olyan volt, mintha ez a törvény nem is lenne.

Ha Jézus valaha belépett volna testbe, a testi természet szerinti életbe – de tudjuk, hogy ezt soha nem tette meg, bár megtehette volna, de ő úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg soha –, ha Jézus akár egy percre is belépett volna a test szerinti életbe, akkor a bűn és halál törvénye megragadta volna, és lehúzta volna Őt, ugyanúgy, ahogy Ádámot.

Beletelik egy időbe, mire megtanulunk így élni, és érdekes, ahogy Pál kifejezi ezt a Római levél 8. fejezetében. Két dolgot kell megtanulnunk: (1) az első az, hogyan kell NEM testben járni. Annyira megszoktuk azt, hogy a saját akaratunk szerint éljük az életünket, hogy ösztönösen a saját módunk szerint, a saját erőfeszítéseink segítségével tesszük a dolgainkat. De Pál felfedezte a következőt:

Róma.8,1-2 „Nincsen azért most már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak – tehát Krisztus Jézusban kell lennünk –, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.”

Róma.8,4-6 „Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a testnek gondolata – tehát testi beállítottság szerint élni – halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség.”

Ez a Királyság. Jézus így élt a Királyságban, és most arra hív minket, hogy mi is éljünk úgy, ahogyan Ő élt.

Most lépjünk tovább a következő dologra. Isten hogyan reagált az ember bukására? Isten nem lepődött meg a bukáson. Ahogy már láttuk, a bukás az Ő dicsőséges tervének része volt. Ő az ember és Isten között egy olyan kapcsolatot akart létrehozni, amely sokkal erősebb, mint az ártatlanságon alapuló kapcsolat. Olyan kapcsolatot akart létrehozni Isten és ember között, amelynek az alapja az eltökélt engedelmesség.

Ez a kapcsolat részben katonai jellegű. Ha már volt valaki a hadseregben, érti ezt az alapelvet. Volt egy római százados, aki – amiatt, ahogyan az életét leélte – megértette, hogy Jézus hogyan éli az életét. A százados azt mondta a Lukács 7-ben:

Luk.7,7-8 „Nem kell, hogy a házamba gyere, csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok – mint Te.”

Évekkel azelőtt ez a százados csatlakozott a császár seregéhez, átesett az alapkiképzésen – ahogyan én is, és sokan mások is kaptunk katonai kiképzést. Én a 2. világháború végén a Brit Királyi Hadsereg légierejében töltöttem a kötelező katonai szolgálatomat. Akkoriban VI. György király uralkodott Angliában.

A 18. születésnapom után kaptam egy levelet a királytól, amely azt parancsolta nekem, hogy egy bizonyos napon jelenjek meg egy bizonyos sorozóirodában alapkiképzésre, és börtönbüntetéssel sújtanak, ha ezt nem teszem meg. Ez nem kérés volt, hanem parancs.

1949. február 15-e volt, amikor sok más fiatalemberrel együtt megjelentem ezen a légibázison. Akkor éltem át először, hogy mire is képes egy kiképzőtiszt. Egy teljesen zűrös csapat voltunk. Lázadó, fegyelmezetlen tinédzserek voltunk mind, akik ott megjelentünk. Az őrmester besétált, és a következőt mondta – beleégett az emlékezetembe az a néhány első szó: „Figyeljetek, ti banda! Ti Őfelsége légierejében vagytok. Ha alhattok, az kiváltság. Ha zsoldot kaptok, az kiváltság. Ha enni kaptok, az kiváltság. A nap 24 órájában Őfelsége tulajdonát képezitek. Bármit megtehet veletek, amit akar. Értitek, fiaim?”

Ott remegtem, mert kiválasztott engem – azon a napon én voltam a legmagasabb a szemlén. „Érted, fiam?” – mondta nekem. „I-i-i-igen, Őrmester!” Azután megkérdezte: „Fiam! Borotválkoztál ma reggel?” Azt válaszoltam: „Nem, Őrmester, mert még csak pelyheim vannak, még csak 18 éves vagyok. Körülbelül 3-4 naponta szoktam borotválkozni.” Azt mondta: „Figyelj, fiam! Őfelsége azt követeli, hogy borotválkozz minden reggel, akár szükséged van rá, akár nem. Menj és borotválkozz meg! Azután vágasd le a hajadat, mert Őfelségének nem tetszik ez a frizura.” Azt mondtam: „Igen, Őrmester!”

Azután mindegyikünk kapott egy könyvet – nagyobb volt, mint a Bibliám. Az volt a címe: „A Király Szabályzata”. Több ezer dolog volt benne olvasható, amit nekem is meg kellett tennem, mert a király ezt követelte. Benne volt a könyvben minden, amit a király szeretett, és minden olyasmi is, amit nem szeretett. Ez a ’király szava’ volt. Most, mivel Őfelsége haderejében voltam, nekem is engedelmeskednem kellett a könyv minden szavának. Most már azt is a király döntötte el, hogy milyen alsónadrágot hordjak. Minden bele volt írva.

8 hét alatt független, lázadó fiatalok csapatából egy legyőzhetetlen, harcos sereggé váltunk. A második hónap végére már nem volt szükségem a könyvre, mert az egész ott volt a szívemben. A könyv szerint éltünk. Szó szerint a király testté lett szava voltunk. „Ezt nem lehet megtenni, mert nincs benne a király szabályzatában.” „Ezt meg kell tenni, mert benne van a király szabályzatában.” A nyolcadik hét végére mi voltunk a király megtestesült szava.

Ha az ember nagyon engedelmes volt, akkor előléphetett a tisztképzőbe. A tisztképző nem könnyebb volt, mint az addigiak, hanem nehezebb. Mindenféle gyakorlatokat kellett elvégezni. Általában 6-8 ilyen kiképzés alatt álló embernek volt egy parancsnoka.

Volt egyszer egy olyan feladat, hogy egy mocsaras, saras hegyszakaszon át kellett kelnünk, és csak nagyjából volt megadva a táborhely, ahova el kellett érnünk, 120 km-re volt kb. a kiindulási ponttól. Három nap alatt kellett leküzdenünk a 120 km-t, mindenféle terepen keresztül. Bizonyos táborhelyre meg kellett érkeznünk, ami a térképen rajta volt, és ha nem értünk oda, bajba kerültünk.

Wales-ben van ez a hely, és ott mindig esik az eső. Rettenetes volt, állandóan ott csúszkáltunk a sárban. Olyan sátrakat adtak nekünk – szándékosan –, amelyek beeresztették a vizet. Természetesen előre nem mondták meg. Romlott ennivalót adtak, csak azért, hogy meglássák, hogyan viselkedünk, ha romlott ennivalót kapunk. Minden körülmények között engedelmeskednünk kellett a parancsnokunknak. Sok ember összeroppant ez alatt a nyomás alatt. Fellázadtak a helyzet ellen és a vezető ellen, és akkor kiestek a tanfolyamról. Elbuktak a próbán. Nem voltak megfelelők tisztnek.

Ez a százados a Bibliában hasonló folyamaton esett át. Júdeában volt – nem azért, mert neki tetszett ez az ország, hanem azért, mert a császár odaküldte. Hatalom alá vetett ember volt. Engedelmeskednie kellett minden parancsnak, amit azok az emberek adtak neki, akikre a császár ruházott hatalmat.

Én 2 évig voltam a légierőnél, és a király egyszer sem látogatott meg. Egyszer sem láttam őt. Soha nem jött oda, hogy azt mondja: „Alan, köszönöm, hogy itt vagy a légierőmben. Nagyon értékellek.” Nem, ilyen nem történt soha. De tett embereket fölém. Voltak nagyon kedvesek közöttük, voltak szörnyűek is, de mindegyiküknek engedelmeskednem kellett, mert a király szava volt a szájukban. Mire befejeztük a kiképzést, az engedelmességünk miatt a szó nagyon erőteljes és valóságos dolog volt a számunkra. Engedelmesség által tanultam meg a szó erejét. Most már tele voltam azzal a szóval, és teljesen elképzelhetetlen volt már számomra, hogy egyszer ne engedelmeskedjek neki.

Ugyanígy gondolkodott ez a százados is a Bibliában. Jézusban is ugyanezt a hozzáállást látta.

Egyszer megszámoltam, hogy az újszövetségben hányszor adott parancsot Jézus a tanítványainak. Mindahányszor a Biblia erről ír, az a katonaságban a parancsolásra használt kifejezés. 357 ilyen esetet számoltam meg. A legtöbb parancsot az apostolai kapták. Valószínűleg ezért lettek apostolok. Azért kaptak hatalmat, mert tudták, hogyan kell a hatalomnak engedelmeskedni.

Másra is rájöttem. Több mint százszor szerepel a parancsolás az Atya és Jézus közötti kapcsolatban. Jézus szerette az Atyát, de katonai módon engedelmeskedett a parancsainak.

Azt mondta a százados Jézusnak: „A fölöttem levő hatalom a császár. Ha a szolgáimnak és a katonáknak parancsokat adok, akkor ők engedelmeskednek. De Te is ilyen viszonyban élsz a Te Atyáddal, a Mindenható Istennel, mivel úgy engedelmeskedsz Neki, ahogy én engedelmeskedem a császárnak, és ezért van akkora hatalmad. A Te engedelmességed hozta létre ezt a hatalmat. Amikor Te parancsot adsz, akkor Isten minden hatalma, ereje mögötted van. Én is adhatok parancsot a katonáknak, de Te démonoknak, betegségeknek, sőt a tengernek és a szélnek is parancsolhatsz. Ezek mind engedelmeskednek Neked. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.”

Azt olvassuk, hogy Jézus elcsodálkozott ezen az emberen. Ő volt az egyetlen ember, aki Jézust csodálkozásra késztette. Ti is akartok ilyenek lenni? Tanuljatok meg engedelmeskedni, és akkor el fogjátok ezt érni. Azután Jézus a következőt mondta: „Nem találtam ekkora hitet egész Izraelben.”

Megdöbbentő dolog, de mégis úgy van, hogy a vallásos emberek sokszor azt gondolják, hogy nem kell engedelmeskedniük Istennek. Nem volt egy zsidó sem, aki úgy viselkedett volna, mint ez a százados. Csak ez a százados értette azokat az alapelveket, amelyek szerint Jézus élt. Tudjátok, amikor annyira félitek a Szót, Isten Beszédét, hogy nem mertek nem engedelmeskedni, akkor hatalmas ereje lesz annak, amikor ti mondjátok ki azt a Szót, és akkor minden engedelmeskedni fog.

Plusz 12 hét kiképzés kellett ahhoz, hogy valakiből tiszt lehessen. Ez 20 hét, amikor az ember csak azt mondta: ’Igen, Uram!’, ’Igen, Uram!’, ’Igen, Uram!’ – akármi is volt a parancs. 20 hét, és ilyenkor még az ember egy parancsot sem adott ki, csak megtanult engedelmeskedni. De ekkorra már olyan mélyen belénk ivódott ez a szó, hogy nem tudtuk elképzelni, hogy valaki annyira bolond legyen, hogy merjen nem engedelmeskedni egy ilyen szónak. Mivel maradéktalanul engedelmeskedtünk a szónak, ezért ennek a szónak nagy ereje volt bennünk.

Amikor megtanultuk, ezt az alapelvet, akkor jött a következő állomás. Most már mi is adhattunk parancsot valakinek úgy, hogy el sem tudtuk képzelni, hogy annyira bolond legyen valaki, hogy merészeljen nem engedelmeskedni ennek a szónak. Az után, hogy az ember húsz hétig mást sem csinált, csak engedelmeskedett a szónak, tisztként léphetett elő Őfelsége légierejében.

Akkor az első dolog az volt, hogy kapott az ember egy csomó újoncot. A nehéz munka zömét az őrmesterek végezték, de az új tisztek is ott voltak, és úgy csináltak, mintha katonák lennének. Ott az a csomó újonc… „Balra át! In-dulj! Egy-két, egy-két. Állj!” – és mindenki megállt. Akkor elmentél egy teára, hogy kiderüljön, mit fognak csinálni, amikor elmentél. Visszajöttél 30 perc múlva, és ők még mindig ott álltak. Miért? Mert nem mertek nem engedelmeskedni a szónak – és ez a te szádból kijövő szó volt. Nem te voltál ettől óriási, hanem a mögötted levő tekintélytől és hatalomtól féltek.

Tehát ha megtanultok így élni, akkor amikor arra kerül a sor, hogy ti adjátok ki a parancsot, akkor annak hatalma lesz. Nem az a lényeg, milyen hangosan kiabáltok, vagy milyen gyakran mondjátok el a parancsot, hanem az a hatalom az számít, amivel kimondjátok. Ha hatalom alá vetett ember vagy, mint a százados – vagy még inkább, mint Jézus –, akkor minden szavad engedelmességet fog követelni, mert Isten hatalma van a szavaid mögött.

A seregben a félelem által tanultunk meg engedelmeskedni. A Királyságban a szeretet által. Jézus nem azért engedelmeskedett az Atyának, mert félt Tőle – noha félte Őt abban az értelemben, hogy tisztelte Őt és felnézett Rá. Úgy engedelmeskedett Jézus az Atyának, ahogy a hadseregben kell, de mégis a szeretet volt az, ami ebben Őt mozgatta és nem a félelem.

Én szeretem Istent, az én Atyámat. Mély, bensőséges kapcsolatban vagyok Vele. Ahogy Jézus is, Hozzá hasonlóan, mély tisztelettel félem Őt, és katonai módon engedelmeskedem Neki azért, mert nagyon szeretem.

Jézus sokszor elmondta ezt: „ha szerettek engem, meg fogjátok tartani a parancsaimat.” (János 14,21; János 15,10) Akkor tényleg a Királyságban vagyunk, és elhozhatjuk a Királyság erejét, és minden kimondott szavunk mögött Isten teljes hatalma lesz. A démonok ismerni fogják ezt a hatalmat, és engedelmeskedniük kell. A betegségeknek menekülniük kell amiatt a hatalom miatt, amivel szólunk. Ez a Királyság ereje.

„Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.” De nem jutunk el idáig, ha nem tanuljuk meg, hogy mi maradéktalanul, tökéletesen engedelmesek legyünk.

Imádkozzunk azért, hogy jöjjön el a Királyság ereje.

„Uram, tanítsd meg nekünk ezt a titkot, hogy szeressünk Téged úgy, mint fiak, hogy megismerjük, milyen óriási a Te atyai szereteted, és mégis ugyanakkor úgy engedelmeskedjünk Neked, mint a katonaságban. Uram, úgy szeretnénk élni, ahogyan Jézus élt, hatalom alá vetett emberként. Mélyen, bensőségesen szeretünk Téged, mégis katonai pontossággal engedelmeskedünk, hogy a Te Szavad a mi szánkban Isten minden erejével rendelkezzen, az legyen mögötte, hogy amikor szóljuk a Te Szavadat, a Te parancsaid iránti engedelmességben, Isten minden ereje mögötte legyen annak, amit kimondunk. Uram, hozz elő egy engedelmes népet, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!”