Isten Királysága a maga teljes dicsőségében – 7.

Eddig megvizsgáltuk a Királyság első két szakaszát. Az első szakasz a Bemerítő János szakasz volt, amikor hirdetik a Királyságot, de nincs meg annak a megnyilvánulása. A második szakasz, amikor a Királyságnak hatalma van a Földön, de a levegőégben még nincs. Jézus emberként jött a Földre, és mint ’utolsó Ádám’ visszaszerezte azt, amit az első Ádám elvesztett. Mivel Ő volt az első engedelmes ember, ezért Általa kezdett helyreállni a Királyság. Végre volt Istennek egy embere a Földön, aki megtesz mindent, amit Isten akar.

Ez Isten Királysága: amikor Isten akarata úgy megvan a Földön, ahogyan a Mennyben is megvan. Tehát Jézus lett a Királyság. Az egész szolgálatában nagyon odafigyelt arra, hogy hangsúlyozza, hogy azért jött, hogy valamit létrehozzon, és megszilárdítson: ez pedig Isten Királysága. Azért jött, hogy beindítson valamit, ami növekedni fog, és Jézus Földről való távozása után sokkal nagyobbá válik majd, mint a földi szolgálata alatt volt.

Jézus megpróbálta az embereknek megmutatni, hogy a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való erő tulajdonképpen a Királyság következménye. Ha olvassátok az evangéliumot, akkor azt láthatjátok, hogy Jézus ismételten próbálta az emberek figyelmét elirányítani magáról, és ráirányítani magára a Királyságra. Hadd mondjak erre egy példát.

Lapozzunk a Máté evangéliumához. Ahogyan már láttuk, a Máté 11-ben kezdett el beszélni Jézus a Királyságról, és kijelentette, hogy aki a legkisebb a Királyságban, az nagyobb Bemerítő Jánosnál. Utána elmondja, ha bárki bármilyen módon beszél a Királyságról, vagy azt kimutatja, akkor ez erőszakot fog kiváltani a másik oldalból. Mert a Királyság megszilárdítása valódi békességet hoz el, de ahhoz, hogy a békesség megvalósuljon, először háborúba kell menni. Ha békességet akarunk, akkor először harcosokká kell lennünk. Ez ellentmondásnak tűnik, de mégis háborúba kell mennünk, hogy megnyerjük a békét, mielőtt béke lehetne. Menjünk a Máté 12-höz! Itt Jézus három kijelentést tesz, amit szeretném, ha megnéznénk.

Mát.12,5 „Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?”

Abban a pillanatban, amikor Jézus elkezdte a Királyságot hirdetni, rögtön elkezdte lerombolni azokat a zsidó hagyományokat, amik nem voltak biblikusak.

Kb. 15-20 évvel ezelőtt mondta nekem Nagy-Britanniában az ottani Isten Gyülekezetének a brit vezetője: „Nektek könnyű, csak a Bibliának kell engedelmeskednetek, de nekünk itt vannak a hagyományaink, amelyekre oda kell figyelnünk, és meg kell tartanunk őket.” Jézus folyamatosan azt mondta a zsidóknak: „Ti félretettétek Isten parancsolatait a hagyományaitok kedvéért”.

Jézus a názáreti zsinagógában nőtt fel, a Bibliából tudjuk, hogy hűségesen járt az összejövetelekre. Az volt a zsinagógai élet alapja, hogy az emberek összejöttek, dicséreteket énekeltek, és olvasták a Tórát. Előre meg volt szabva, hogy az év melyik napján a Tóra melyik részét kell felolvasni, és ez a mai napig így működik. Megdöbbentő, de így van, hogy azok a versek, amiket most felolvasnak a zsinagógákban szombatról szombatra, ugyanazok, mint amiket Jézus korában olvastak fel ugyanazokon a napokon.

12 éves korában Jézusnak meglett a ’Bár micvája’, tehát Ő lett a ’Bár micvá’, ami azt jelenti, hogy a törvénnyel mintegy ’összeházasodott’, amikor felvitték Jeruzsálembe 12 évesen. Miután megvolt az életében ez a szertartás, utána a zsinagóga életében ugyanolyan mértékben részt vehetett, mint bármely más férfi. Ha valaki úgy érezte, hogy Isten arra vezeti, hogy azon a napon ő olvassa fel valamelyik verset, akkor felállt, és megvárta, amíg a zsinagóga vezetője megadja az engedélyt arra, hogy olvashasson.

El tudom képzelni, ahogy Jézus felállt, és felolvasta Isten Szavait. Biztosan élmény volt azt hallgatni, ahogy Ő felállt, és olvasta a Bibliát. Nagyon szerették Őt a saját otthoni zsinagógájában, és nagyon szerették az emberek, amikor Ő olvasott fel.

A következő részint az én elképzelésem, de azért bibliai alapja van: Jézus semmit nem tett a hagyományok felszámolása vagy felborítása érdekében addig a napig, amíg fel nem kente a Szent Szellem. A Királyság eljövetele előtt semmi értelme nem lett volna a hagyományok hajóját megingatni. Amíg nem jött el a Királyság, addig nem volt semmi, ami a hagyományok helyébe léphetett volna, ezért nem volt semmi értelme szétszedni a hagyományok rendszerét. De amikor eljön a Királyság ez háborút jelent. A háború egyik része az, hogy elbánjunk azokkal a hagyományokkal, amelyek Isten Beszédének és Királyságának az útjában állnak.

Tehát Jézus 18 éven keresztül hűségesen járt a zsinagógába, és egy nagyon jó viselkedésű, mindenki által szeretett zsidó fiatalember volt. 30 évig tökéletes engedelmességben kellett élnie ahhoz, hogy megszerezze a jogot ahhoz, hogy az első olyan ember legyen, aki teljes joggal Isten Fia. Tehát Jézus a 30. születésnapján lépett be az Atyai örökségébe. Mi hit által jutunk el a fiúságra, Ő az emberi fiúságát a törvény iránti engedelmességgel szerezte meg. Ő törvény által való engedelmességgel ezt megszerezte, hogy utána nekünk ajándékként adhassa tovább, amit mi hit által kaphatunk meg.

Tehát élete első harminc évében Jézus nem tett mást, mint hogy engedelmeskedett az Atyának, mert az volt az elsődleges célja, hogy az Atyának tökéletes Fia legyen, hogy az Atya utána teljes örömmel átadhassa neki a teljes, dicsőséges örökséget. A 30. születésnapján Jézus teljesen eleget tett ezeknek a követelményeknek, hogy Istennek az első olyan Fia legyen, aki ember. Ez azt jelentette, hogy most már törvény szerint megkaphatta az örökségét. Olyan emberré lett, akinek megvolt a joga arra, hogy a Mennyei Atya minden kincsét örökölje. Most már minden az Övé volt, ami az Atyáé. Isten minden ereje, és a Menny minden erőforrása a törvény szerint a rendelkezésére állt ennek a földi embernek, aki Jézus volt.

Ez volt Istennek a csodálatos terve arra, hogy elpusztítsa az ördög lehetőségeit, ugyanakkor az üdvösség ajtaját nyitva tartsa az ember számára, tönkretéve az ellenséget is vele. Istennek könnyű lett volna ítéletet hirdetnie és cselekednie az ördög felett is és az ember felett is, és elpusztítani, újraformálni az egész világot, de így az ember nem lett volna megmenthető. Annak érdekében, hogy az ember számára az üdvösség ajtaja nyitva legyen, egy embernek, egy földi embernek kellett lenni annak, aki a sátán hatalmát a Földön tönkreteszi és megsemmisíti.

Isten mindenható. De vannak dolgok, amiket Isten nem tehet meg azért, mert Ő Isten. Isten például nem hazudhat, vagy például lehetetlen, hogy Isten igazságtalanul cselekedjen. Isten nem politikus, hanem Isten. Isten mindent tökéletes igazságossággal kell, hogy cselekedjen, és úgy is cselekszik. Tehát Jézus lett az az ember, Aki meg tudta menteni az embert a bűneiből, ugyanakkor a bűnnek a hatalmából is, tehát szabaddá tudta tenni az embert az örökségre. Isten ezt úgy érte el, hogy Egy emberen keresztül állítja helyre Isten Királyságát a Földön.

Jézus 30 évig várt az előírt napra, ami a 30. születésnapja volt, mert a törvény minden igazságos követelésének eleget kellett tennie. Azután a 30. születésnapján lement a Jordánhoz, hogy bemerítkezzen. Jézus nem azért merítkezett be, hogy lemosattassanak a bűnei, hiszen nem voltak bűnei. Nem is azért merítkezett be, hogy megfeszíttessen az óembere, mert nem volt óembere. Ő azért merítkezett be, hogy azonosuljon a többi emberrel. Ez a bemerítkezésének egy nagyon fontos szempontja, amit meg kell értenünk. A bemerítkezése által Jézus olyan volt, mint a vőlegény az esküvőjén, aki elfogadja a menyasszonyát Istentől, akit Isten ad neki.

Akkoriban Bemerítő János a Jordánba merítette be azokat az embereket, akik meg akartak tisztulni a bűneiktől. Úgy is mondhatnánk, hogy a Jordán vize ’szennyes lett’ azoknak az embereknek a bűneitől, akik ott bemerítkeztek János által. Jézus ugyanebbe a vízbe ment bele, és a bemerítkezése által ’Önmagára vette ezeket a bűnöket’. A bemerítkezése által ’kötött tulajdonképpen házasságot’ az ádámi fajjal, mert az ádámi faj minden bűne és természete Őrá adatott – mint egy ruha –, ráragadtak ezek a dolgok.

A görög nyelvben van egy fantasztikus szó, az ’enduo’. Az angol bibliafordítások általában ’felöltözést’, ’ruha felvételt’ alkalmaznak rá. Az ’enduo’ szónak az a jelentése, hogy valamibe teljesen belemerülni, olyan módon, hogy az a valami teljesen átcsap a fejünk fölött, tehát maradéktalanul körülvesz minket, át is itat minket, és mi szervesen összekapcsolódunk azzal, amibe bemerültünk.

Ha veszünk egy köteg gyapjút, vagy gyapotot, és ruhafestékbe mártjuk bele, akkor 'enduozzuk' ezzel. Amikor belemártunk a ruhafestékbe például egy gyapjúköteget, akkor a gyapjúköteg minden szálába és minden részecskéjébe beleivódik az a festék, és annak a festéknek a színét veszi fel a gyapjúkötegnek minden egyes darabkája, és többé nem lehet elválasztani a festéket a gyapjútól.

A Galata 3,27 mondja azt: „Valahányan, akik bemerítkeztünk Krisztusba, Krisztust öltöztük föl”, tehát Krisztust ’enduóztuk’. Ez azt jelenti, hogy felöltözzük Krisztust, Ő átitatja lényünknek minden részecskéjét, és ilyen módon elválaszthatatlanul eggyé válunk vele.

Ilyen módon Jézus a Jordánban felöltözte magára Ádámot. A Jordán vizében felöltözte, ’enduózta’ Ádám bűnét. A bemerítkezés révén vált Ádám fajának a részévé, tagjává. És amikor mi bemerítkezünk Krisztusba, akkor megtesszük a ’házasságkötési szertartás’ ránk eső részét.

Ez olyan volt, mintha Jézus ott állt volna a Jordán vizében, és az Atya megkérdezte volna ekkor Jézustól: ’Jézus, elfogadod-e a bűnös, bukott Ádámot a Te törvényes feleségedül? Felvállalod-e magadévá az ő teljes bűnös örökségét, és megmented-e, megváltod-e őt ettől?’ Erre Jézus azt felelte: ’Ó, igen, Atyám, akarom őt!’

Amikor mi állunk benne a bemerítkezés vizében, akkor befejezzük a házasságkötés ránk eső részét. Azt kérdezi az Atya: ’Elfogadod-e Jézust törvényes férjedül? Elfogadod-e az Ő természetét, az Ő dicsőségét, az Ő vagyonát, kincseit, az Ő csodálatos természetét?’ – és erre azt mondjuk: ’Ó, igen!’ Tehát bemerítkezés által házasodunk össze Krisztussal, és ilyen módon kerülünk be Isten családjába. Elhagyjuk régi atyánkat, Ádámot, és már nem tartozunk az ő családjához! Halleluja!

Nagyon érdekes volt látni… Pl. amikor Indiában éltem, olyankor, amikor hinduk, vagy mozlimok megtértek Jézushoz, senki nem vette azt komolyan egészen addig, amíg be nem merítkezett az illető. Mindig vissza lehetett húzni őket a régi életükbe egészen addig, amíg be nem merítkeztek. De amikor bemerítkeztek ezek az emberek, a többiek már tudták, hogy visszavonhatatlanul elveszítették azokat, akik bemerítkeztek Jézusba. És ekkor szabadult fel ellenük a harag, a többiek haragja.

Egy Guntur nevű városban, Andhra Pradesh-ben, Indiában volt egy történetünk. Sok hindu megtért ott, de a családjuk ellenállása miatt tétováztak abban a témában, hogy bemerítkezzenek. Az egyik ilyen asszony meghalt, és nagy küszködés volt a keresztények és az illető családja között, hogy eltemessék, mint keresztényt, vagy elégessék, elhamvasszák, mint hindut. Az asszony egyértelműen megmondta, hogy keresztényként szeretné, ha eltemetnék, de a családja azt mondta: ’Nem, ő még nem egészen keresztény, mert nem merítkezett be.’ Teljesen igaz a történet.

Ott feküdt az illető holtteste, miközben vitatkoztak fölötte, hogy ki temesse el. Már 2 napja volt halott. Akkor hirtelen feltámadt, fölült – ez az egyik Guntur beli gyülekezetünkben történt – amint felállt, mindenki felordított… És az első szavai ezek voltak: ’Be kell merítkeznem’.

Utána elmesélte, mi történt. Amikor meghalt, Jézus jelenlétébe ment, és Jézus elég szomorúan, ugyanakkor szigorúan nézett rá, és megkérdezte: ’Miért nem merítkeztél be?’ Az asszony látta a Menny minden dicsőségét és csodálatosságát, és megkérdezte Jézust: ’Most nem fogsz beengedni?’ Azt mondta Jézus: ’De igen, beengedlek. Előbb azonban visszaküldelek, hogy merítkezz be. Merítkezz be, és utána visszajöhetsz, és beléphetsz a Menny dicsőségébe.’

Úgyhogy visszaküldte Jézus az asszonyt, ő feltámadt, és azt mondta: ’Be kell merítkeznem.’ Mondtuk, hogy jó, megszervezzük, és majd a következő ilyen alkalmon, mire ő azt mondta: ’Nem, én MOST akarok bemerítkezni!’ Teljesen odavolt. Úgyhogy találtak neki valami vizet, ő pedig örömmel bemerítkezett.

Az a hindu család nagyon dühös volt, ugyanakkor nagyon el voltak ámulva. Fogalmuk sem volt, mit kezdjenek ezzel a jelenséggel. Azután volt egy ünnepi vacsora, és a család elkezdte felismerni Krisztus valóságát ezen a tapasztalaton keresztül, és sokan megtértek Krisztushoz. Amikor pedig az ünneplésnek vége lett, ez az asszony visszament a szobájába, fölvette a temetkezési ruháját, nagy örömmel lefeküdt az ágyára, és újra meghalt.

Ez egy teljesen igaz történet. Minden esetben, amikor azt tapasztaltam, hogy emberek feltámadtak a halálból, mindig nagyon csalódottak voltak azért, hogy vissza kellett jönniük. Ez az asszony is alig tudta kivárni, hogy visszajuthasson a Mennybe.

Tehát Jézus azért merítkezett be, hogy összeházasodhasson Ádám fajával, és az egész fajt megmentse a bűntől. Mi azért merítkezünk be, hogy Jézus családjának a tagjai lehessünk, és részesülhessünk minden gazdagságban és dicsőségben, ami az Ő öröksége.

Amikor Jézus bemerítkezett, felkente Őt a Szent Szellem, elment a pusztába, megvívta, és megnyerte a csatát a sátánnal szemben azzal kapcsolatban, hogy Ő kicsoda.

Egy másik dolog, amit meg kell értenünk, hogy Jézus a földi életének minden percét hit által élte. Ugyanolyan ember volt Jézus ekkor, mint Ádám a bűnbeesése előtt. Ugyanolyan ember volt, mint te és én vagyunk az üdvösség elnyerése után. Jézus csak az emberi szellemén keresztül tudott kommunikálni az Atyával. A Szent Szellem ugyanúgy szólhatott az Ő emberi szelleméhez, mint ahogyan hozzád és hozzám.

Jézusnak ugyanúgy kellett tanulmányoznia a Szentírást, mint neked és nekem, hogy a Szentírás belehatoljon a lényébe, és ilyen módon a Szellem és a Szó együtt tegyen benne bizonyságot az igazságról. Jézus a földi életének minden percét abban a hitben élte, hogy hitt abban, amit a Szent Szellem mondott, és amit az Írás mondott.

Eltöprengek, Jézus vajon hány éves korában jött rá, hogy Ő kicsoda, ahogy tanulmányozta az Írásokat, és ahogy hallotta az anyjától, hogy milyen körülmények között született meg. És amikor Szent Szellem is bizonyságot tett a szellemében, eljött a nap, amikor rájött, hogy Ő kicsoda.

Tehát az életében minden esemény hit által történt meg. Nem volt különleges ’forró drót’ Őközötte és Isten között, amivel mi nem rendelkezünk. Minden cselekedetét hit által tette meg egész életében.

Azon a napon, amikor az Atya kijelentette neki, hogy Ő az Atya szeretett örököskorú Fia, Akiben gyönyörködik. Tehát amikor az Atya kijelentette neki, hogy Ő kicsoda valójában, az ördög azonnal jött, és elkezdte megpróbálni belecsempészni a kételyt Jézusba azzal kapcsolatban, hogy Ő kicsoda, hogy az identitásában kételkedjen.

Ha Jézus kételkedett volna a fiúságában, soha nem hozhatta volna létre a Királyságot. Számára elengedhetetlenül szükséges volt, hogy teljes bizonyossággal tudja, hogy Ő kicsoda, mint Isten Fia, mielőtt még a Királyság felállítását elkezdhette volna. Tehát ez a hit kérdése volt számára is. És nyilvánvalóan, amit most Jézusról mondok, az mindenkire vonatkozik, aki ebben a teremben ül ma. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, akkor a Királyságot sem tudjuk létrehozni vagy valahova bevinni.

Tehát a sátán rögtön megtámadta Őt, és azt mondta: „Ha Isten Fia vagy, akkor mi a helyzet ezzel? Mi a helyzet azzal? Úgy tűnik, a körülményeid nem bizonyítják azt, amit magadról állítasz, hogy Te Isten Fia vagy.” Ez volt a kísértések alapja. Jézus erre nem úgy reagált, hogy a körülményeire nézett volna, egyszerűen azzal válaszolt a sátánnak, hogy elmondta, mit mond az Írás. A kétség minden támadására azt mondta: „Meg van írva…” Még amikor az ördög megpróbálta félreértelmezni az Írást, akkor is azt válaszolta: „Igen, de az is meg van írva, hogy…” A sátán nem rabolhat meg senkit, aki tudja, hogy mi van megírva; miért és hogyan van megírva; és az mit is jelent.

Jézus nem tett csodákat, és a Királyság nem érkezett el Rajta keresztül egészen addig, míg Jézus meg nem vívta és meg nem nyerte a csatát a pusztában. Országainkba sem fog elérkezni Isten Királysága mindaddig, amíg nincsenek ott Istennek olyan fiai, akik megvívták s megnyerték a csatát a pusztában. Akik tudják, hogy ők kicsodák, azért, mert tudják, mi van megírva.

Ha a sátán volt annyira arcátlan és bátor, hogy megtámadta Jézust, akkor bizonnyal meg fog támadni titeket is. Jézus megvívta és megnyerte a pusztában a csatát, amiről a Lukács 4,1-13-ban olvasunk. A 14. vers azt mondja, hogy Jézus visszatért a pusztából a Szent Szellem erejében, és akkor kezdődtek a csodák. Azután Jézus elkezdett Kapernaum körül, a Galilea tenger környékén csodákat tenni.

Na, ez az érdekes dolog. Azután Jézus visszament Názáretbe, a saját városába. A megfelelő napra van időzítve ez az egész esemény. A mi Istenünk nagyon pontos. Jézus szombatnapon, a saját városában besétál a zsinagógába. Pontosan a kürtölés ünnepe volt, amikor azon a bizonyos szombaton bement a zsinagógába. Azon a napon az Ézsaiás 61-ből kell olvasni az Írást a hagyományok terve szerint.

A zsidóknál az volt a hagyomány, hogy az első kilenc verset nem olvasták fel ebből a részből, mert úgy látták, hogy amikor a Messiás eljön, majd azon a napon csak neki lesz joga arra, hogy majd felolvassa azokat a verseket. Tehát az volt a hagyomány, hogy a 10. verstől kezdték olvasni ezt a részt.

Jézus besétál a zsinagógába, és feláll olvasni. „Ó, Jézus visszajött! Néhány hétig hiányzott, jó újra látni Őt. Nagyon szeretem, amikor Ő olvassa a Bibliát. Annyira jól olvassa!” A zsinagógafő átadja neki Ézsaiás könyvének tekercsét. A tekercs már a megfelelő helyen van nyitva, az Ézsaiás 61-nél, és várják, hogy felolvassa Jézus ezeket a csodálatos verseket a 10. verstől. Jézus átveszi a tekercset, és elkezdi olvasni az első verstől.

Luk.4,18 „Az Úrnak Szelleme van Én rajtam, mivelhogy felkent Engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”

Képzeljétek el, hogy megdöbbent mindenki a zsinagógában: „Hallottátok?” Azután Jézus becsukta a könyvet, mert nem csak azt tudta, hol kell elkezdeni, hanem azt is, hogy hol kell abbahagyni. Néhány prófétának ezt meg kell tanulnia. Megtanulni, mikor kell elkezdeni beszélni, és mikor kell abbahagyni, amikor már Isten nem ad többet, amikor vége van az üzenetnek.

Tehát Jézus megállt a mondat közepén, és becsukta a könyvet. Mindenki teljesen meg volt döbbenve. Azután azt mondta Jézus: ’Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra!’ Tehát azt kiáltja ezzel nekik: „Én vagyok a Messiás! Én vagyok a Messiás! Én vagyok a Messiás!”

Itt két dolog közül az egyiket reagálhatták erre: vagy mindannyian leborulnak, és imádják Őt, mint dicsőséges Messiásukat, vagy meg kell ölniük, mint istenkáromlót. Hát ők a másodikat választották.

Abban a pillanatban, amikor Jézus meghirdette a Királyságot, kitört a háború, az erőszak a saját otthoni zsinagógájában is. Jézus hűséges tagja volt ennek a közösségnek 18 éven keresztül, mégis abban a pillanatban, ahogy a Királyság erejével lépett fel, rögtön kitört a háború.

Nem egyoldalú háború volt ez. A démoni szellemek meg akarták ölni Jézust, de Jézus is harcba indult mindazoknak a vallásos hagyományoknak a lerombolása érdekében, amelyek útjában álltak Isten Királyságának. Addig a pillanatig semmit nem tehetett a hagyományok felborogatásáért, de most eljött a Királyság, és mindent erőszakosan el kellett távolítani az útból, ami a Királyság útjában állt, még akkor is, ha ez a valami a zsidók hagyományai volt.

Jézus soha nem szegte meg az Írásokat, soha sem szegült szembe a Tórának egyetlen szavával sem, viszont a Talmudot darabokra szedte. A Talmud azoknak a hagyományoknak az összessége, amelyeket hosszú évek során gyűjtöttek össze az írástudók és a farizeusok. Olyan szabályok és előírások, amelyeket ők következtettek ki a Bibliából.

Jézus idejében a legtöbb zsidó nem tudott héberül, csak görögül. A héber Írást olvasni sem tudták, ezért nem sokkal Jézus előtt írtak egy változatot görögül az ószövetségből, s ezt Septuaginta-nak nevezték. A zsidókat több nemzedéken keresztül arra tanították, hogy ők maguk ne olvassák az Írásokat, hanem bízzanak abban a magyarázatban, amit az írástudók és a farizeusok összegyűjtöttek és tanítottak arról, hogy mit mond az Írás.

A római katolikus felekezet és számos más, ortodox keresztény felekezet ugyanezt tette. Valójában Európában évszázadokon keresztül senki sem olvashatta a Bibliát. Nem is engedték meg, és nem is tudták, mert latinul volt írva, ami egy holt nyelv volt. Az embereknek abban kellett bízniuk, ahogyan a papok magyarázták, hogy mit mond és mit tanít a Biblia.

Ezért szereztem egy példányt magamnak a Talmudból, elolvastam, és összehasonlítottam a Tórával. Megdöbbentem, hogy mennyire eltért a Tórától a Talmud. Van a Talmudban egy állítás: „Ahol az írástudók és a farizeusok összegyűjtött bölcsessége látszólag ellentmond az Írásoknak – tehát ahol látszólagos ellentmondás van a Talmud és a Tóra üzenete között –, az írástudók és farizeusok bölcsességének joga van arra, hogy felülbírálja azt, amit az Írás mond.” Ez van a Talmudban írva.

A római katolikus felekezet majdnem szó szerint ugyanezt a megállapítást teszi. A keleti ortodox felekezet is ezt teszi. Nem hivatalosan a pünkösdi felekezet is ezt teszi: „Testvér, neked jó, nálatok minden rendben van. Te megteheted, hogy csak a Bibliának engedelmeskedj, de nekünk itt vannak a hagyományaink, amiket meg kell őriznünk.” Ez nem ugyanaz?

Tehát Jézus harcba indult, hogy leleplezze és eltörölje mindazokat a nem bibliai hagyományokat, amelyek végülis a zsidók életét irányították. Jézus ezt teljes haraggal tette, teljesen bevadult tőle, és direkt csinált mindenféle olyan dolgot, amivel fejre állította ezeket a hagyományokat.

Egy darabig eltart, míg ezt elmondom, de nagyon fontos, hogy ezt világosan megértsétek, mert a Királyság háborút jelent. Nem csak a sátán és a sötétség erői ellen harcolunk, hanem a bibliaellenes ún. ’keresztény’ hagyományok ellen is harcolunk, amelyek a Királyság útjában vannak. Miután eljött a Királyság, Jézus mindkét értelemben erőszakos volt. Erőszakos volt a sátánnal szemben, és erőszakos volt a vallásos hagyományokkal szemben is.

Most lapozzunk a Máté 12-höz. Itt azért haragudtak meg a farizeusok, mert Jézus és a tanítványai gabonát ettek, gabonaszemeket gyűjtöttek szombatnapon. Utána beszél Jézus arról, hogy a papok a templomban megtörhetik a szombatot. Menjünk a 6. vershez.

Mát.12,6 „Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb – és ezen a helyen a görögben egy semlegesnemű névmás van – van itt.” Itt valami nagyobb van, mint a templom, a templomnál valami nagyobb dolog van itt. Az angol Bibliában az van, hogy ’valaki’ nagyobb van itt, de ez helytelen fordítás. Jézus itt nem önmagáról beszél, mint nagyobbról, hanem Jézus itt a Királyságról beszél, aminek a bemutatása érdekében Ő eljött.

A görög nyelvben is három nem van: hímnem, nőnem és semlegesnem. Ez számos európai nyelvben így van. Semmit nem tudok a ti nyelvetekről, de németben, noha ott is három nem van, egészen logikátlanul használják. Pl. az ajtó: ’die Tür’ – nőnemű, egy gyönyörű leányzó: ’das Mädchen’ – semlegesnemű. Amikor az ember németül tanul, az valami őrület ... Az asztal hímnemű, és így folytathatnám a sort. Szerintem a szép nők egyáltalán nem semlegesneműek – nem tudom, ti mit gondoltok erről – csodálatosan nőiesek, nem? Na, mindegy. Görögül viszont elég pontos, következetes. Amennyire én tudom, nincsenek kivételek. Ami semlegesnemű, az semlegesnemű, tehát ha a görög azt mondja: ’valami’, akkor az valamit jelent, és nem valakit.

Tehát Jézus itt azt mondja: „Nézzétek, a Királyság sokkal-sokkal nagyobb a templomnál.” Ha megengedték volna, hogy a Királyság bevonuljon abba az épületbe, akkor az az épület jó lett volna valamire, de az épület Isten Királysága nélkül haszontalan. Egy üres, vallásos tárgy. Tehát az épületek akkor hasznosak, ha a Királyság benne van. Ha a Királyság nincs ott, akkor csak haszontalan, vallásos tárgyak az épületek. Éppen így azt gondolom, hogy Európának minden csodálatos katedrálisa ugyanilyen haszontalan, ha a Királyság nincsen bennük.

Egy napra Jézus bevitte a Királyságot a templomba, de az ottani emberek, a vezetők ezt teljesen visszautasították. Jézus azt mondta: „valami nagyobb van itt a templomnál”. Tehát ha a vallásos intézményeinkbe újra be tudnánk vinni a Királyságot, és az lángra gyúlna a Királyságtól, akkor az egy dicsőséges élet lenne. Én nem vagyok ellenére a vallásos intézményeknek, feltéve, hogy ha a Királyság működik bennük.

Mát.12,40 „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a Föld gyomrában.”

Megjegyzés: Egyébként ez pl. lehetetlenné teszi azt, hogy Jézust pénteken feszítették volna keresztre, de most nem akarok ebbe belemenni, majd utólag kérdezzétek meg tőlem.

Mát.12,41 „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és most nagyobb (valami) van itt Jónásnál.”

Figyeljétek, hogy mit mond itt a Biblia! Amikor Jónás elment Ninivébe, a királytól kezdve lefele mindenki, aki élt, mély megtérést és bűnbánatot tanúsított, és Isten ítélete, amivel megfenyegette Ninivét, elfordult a várostól. Ilyen erőteljesen prédikált Jónás. A királytól kezdve mindenki mélyen megtért, az Úrhoz fordult, és a következő 150 évben mindenki Izrael Istene iránti tiszteletben élt. Ilyen ereje volt Jónás prédikálásának.

De figyeljétek, hogy mit olvasunk itt: ha eljön a Királyság, akkor annak sokkal nagyobb ereje van Jónás prédikálásánál arra, hogy átalakítson teljesen egy várost; arra, hogy Istenhez fordítson egy várost. Figyeljetek, mit mond Jézus: „Ha engeditek, hogy a Királyság eljöjjön a városotokba, akkor Isten Királysága az egész várost Istenhez fogja fordítani, a polgármestertől lefelé mindenki meg fog térni, Istenhez fog fordulni, és teljesen át fog változni. Ennyivel erőteljesebb a Királyság Jónás prédikációjánál.”

Hagyjuk abba a kicsinyes gyülekezeti játékainkat! Hagyjuk abba az evangelizációs próbálkozásainkat, hadd jöjjön a Királyság! A Királyságnak ereje van arra, hogy megváltoztassa a városainkat. Isten Királyságának nagyobb az evangelizációs ereje, mint Jónás prédikációjáé volt. Milyen jó evangelizációs módszer ez: „Jöjjön el a Te Királyságod!”

Jézus nagy evangélista volt, és azt mondta: „Ez azért van, mert Én a Királyságot hirdetem. Itt leszek 3,5 évig, de azért jöttem, hogy beindítsak valamit, ami a Királyság. Ez nem fog leállni akkor, amikor visszamegyek az Atyámhoz. Igazából még a felét sem láttátok. Eddig még a Királyságnak csak egy korlátozott megnyilvánulását láttátok. Várjatok, amíg a Mennybe jutok! Várjátok meg, amíg feltámadok, és akkor igazából látni fogjátok a Királyságot! Látni fogjátok, hogy milyen evangelizációs ereje van a Királyságnak.”

Mát.12,42 „Dél királyné asszonya (Séba királynője) felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb (valami) van itt Salamonnál.”

Salamon korában Izrael királysága annyira pompás és nagyszerű volt, hogy a világ minden részéről eljöttek az emberek, hogy megnézzék, mitől ilyen fantasztikusan pompás és nagyszerű ez a királyság. Ma azt mondanánk, hogy Etiópia királynője elment, és ő is megnézte, hogy mi ez az egész Izrael-hájp-dolog. Amikor meglátta a valóságot, akkor azt mondta: „Nekem a felét sem mondták el annak, ami van”.

Amikor igazából eljön a Királyság, akkor a társadalmunk minden részére hatni fog. Meg fog oldani minden politikai problémát, minden társadalmi problémát, minden gazdasági problémát, és annyira óriási lesz a dicsősége ennek, hogy az emberek az egész világon oda fognak összecsődülni, megnézni majd, és azt fogják kérdezni: „Mit csináltok ti itt? Hallani fogjuk, hogy ebben az országban nincs semmilyen kábítószer-probléma, hallani fogjuk, ahogy bezártátok az összes börtönt, mert nincs bűnözés. Az elmúlt 10 évben hogyan tudtátok évi 12%-kal növelni a nemzeti összjövedelmet? Mit csináltok ti itt?’

Séba királynője így járt. Annyira megdöbbentő volt az, amit a királyság gyakorlati, világi megnyilvánulásában látott Izraelben, hogy teljesen kifogyott a levegőből, elakadt a lélegzete. Jézus azt mondja, hogy a Királyság sokkal nagyobb, mint Salamon bölcsessége.

A világ minden részén a politikai vezetők olyan nehézségekkel néznek szembe, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy megoldást találjanak rájuk. Említhetném itt bármilyen politikai vezetőnek a nevét. A saját országukban is és nemzetközi kapcsolataikban is olyan problémákkal néznek szembe, amelyeknek nem tudják a megoldását. Minden országnak vannak olyan társadalmi problémái, amiket nem tud megoldani. Minden nemzetben vannak olyan gazdasági problémák, amikre nem tudják a választ. Sem Netanjahu elnök, vagy Trump elnök – ők sem tudják a válaszokat. Nincs megoldás emberi erővel.

Sem az amerikai, sem semmilyen más országból származó diplomáciai erőfeszítés nem tudja megoldani a Közel-Kelet problémáját. Afrikában is vannak olyan megoldandó problémák, amikre nem tudjuk a választ. A politikai, a gazdasági és a szociális ügyekben a bölcsesség nem elég arra, hogy megoldjuk ezeket a problémákat. Az egyetlen válasz a Királyság. Isten Királysága. Annak van ereje arra, hogy minden politikai problémát megoldjon, minden társadalmi problémát és minden gazdasági problémát megoldjon, ha engedjük, hogy eljöjjön a Királyság.

Jézus azt mondta: „Én elkezdek most valamit, de fiúk, nektek kell folytatnotok”. Tehát amit Jézus csinált a Földön, az a Királyság második szakasza volt. De ahogy már láttuk, Jézust ez is frusztrálta. El tudott bánni a démoni erőkkel, a betegségekkel, de akkoriban a hatalma csak a Földre terjedt ki. Ha a démonok behatoltak a Földre, azokkal el tudott bánni, de az volt a baj, hogy ezeknek a démoni erőknek az erődítményei nem a Földön voltak, hanem a mennyei helyeken.

Úgy elég nehéz háborúzni, ha az ember területére interkontinentális rakéták csapódnak be, amelyeket egy olyan távoli helyről lőnek ki, ahova nincsen hatalmunk behatolni, és a kilövőhelyeket megsemmisíteni.

Képzeljétek el, hogy két hadsereg harcol egymással. Az egyik hadsereg nem hisz a légi csatában, és nincsenek repülői. A másik oldalnak viszont stratégiailag nagyon megtervezett légicsatái vannak, amelyekkel csapást tudnak mérni az ellenségre. Milyen esélye van annak a hadseregnek, ami nem hisz a légierőben, arra, hogy megnyerje a háborút?

Sok keresztény ugyanígy viselkedik. Mindenféle könyvek is vannak – néhány sajnos le van már fordítva több nyelvre is – amelyek azt mondják, hogy törvénytelen számunkra, és helytelen arra gondolni, hogy a levegőégben háborúzhatunk, mert erre a területre nem terjed ki a hatalmunk. Arra a bibliai háttérre hivatkoznak, hogy Jézus hogyan cselekedett, amíg a Földön volt.

De az az időszak Jézusnak csak egy ideiglenes, egy korlátozott állapota volt, és ez az állapota nem tartott sokáig. 3 és fél évig volt Jézusnak ez a helyzete. Ebben az időszakban minden démoni erővel le tudott számolni, ami behatolt a Föld területére, mert a Földön volt hatalma, de a levegőégre nem tudott hatni, mert a hatalomnak ezt a szintjét akkor még nem kapta meg. De ennek az ideje is eljött, és kétségtelenül ez nem majd a Jézus második visszajövetelekor fog megvalósulni. A Királyságnak ez a dimenziója azonnal megjelent és megnyilvánult, amikor Jézus meghalt és feltámadt.

Ha megpróbálunk a sátáni erők ellen gyalogságként harcolni, és nem vesszük igénybe a légierőt, akkor teljesen biztos, hogy nem fogjuk megnyerni a háborút. Az Egyház sok területen itt esik megtévesztésbe. Megpróbálják gyógyítani a betegeket, és kiűzni a démonokat, de nem látnak túl sok sikert, mert a levegőégbeli területeken nem hatolnak be az erődítményekbe. Szellemi szempontból sajnos sok áldozat is esik ebben a háborúban, mert nem tudja az Egyház megakadályozni, hogy a levegőégből támadjanak rájuk az ellenséges erők.

Most ezt itt abbahagyom, és a következő tanítási szakaszban a Királyság levegőégbeli dimenziójáról fogunk majd beszélni: ’A Királyság Jézus feltámadásának erejében’.

Álljunk fel, és imádkozzunk.

„Mennyei Atyánk, új módon akarunk Hozzád kiáltani. Jöjjön el a Te Királyságod! Jöjjön el a Te Királyságod! Urunk, jöjjön el a Te Királyságod, és tanítsd meg nekünk, hogyan legyünk ez a Királyság. Hogyan folytassuk azt, amit Jézus Krisztus elkezdett, de ne csak földi szinten – noha ez is nagyon csodálatos volt már ahhoz képest, ami a korábbi helyzet volt –, de Urunk taníts minket, hogyan lehetünk harcosok a feltámadott Krisztus erejében. Jézus hatalmas nevében. Ámen!”