Megtiszteltetés, hogy itt tudok lenni. Köszönöm a meghívást Pali és Kati!
Szeretnék megosztani veletek, amit az elmúlt években a szívemben van, amit az Úr szól hozzám. Egyre jobban érzem az elmúlt években, mennyire fontos nekünk hívőknek megértenünk, hogy kik vagyunk, hogy mire vagyunk elhívva. Miért vagyok? Nem tudom, föltetted-e már ezt a kérdést, hogy „Uram, miért helyeztél engem ide a Földre? Mi az én feladatom? Uram, miért vagyok itt?”
Graham Cook azt mondta, nagyon fontos föltenni azt a kérdést, hogy a Menny hogyan lát engem? Vagyis, hogy Isten hogyan lát. Ez a legfontosabb, hogy Isten hogyan lát minket.
Istennek van terve a világ számára, és Istennek van terve velünk ebben a világban. Isten nemcsak változást szeretne hozni a világban, hanem bennünket használ ebben. Minden hívőnek van szerepe, van egy fontos része abban, hogy ez a világ megváltozzon.
De az igazság az, hogy még az Egyházban is nagyon sok hívőnek fogalma sincs arról, hogy miért van itt ezen a Földön, miért van itt ebben a világban. Ha most azt mondanám, hogy üljünk le kis csoportokban, és mondd el a melletted levőknek, hogy miért is vagy itt, sokan talán nem tudnának mit mondani. Mivel nem fogom most ezt kérni, mindenki mondhatja: „persze, én tudom, hogy miért vagyok itt”. Fontos gondolkodnunk ezen a kérdésen.
Miért teszed a dolgaidat minden nap? Akár a munkahelyeden, akár az iskolában, vagy ebben a gyülekezetben vagy, tudod, hogy Isten miért helyezett ebbe az élethelyzetbe? Tudod, hogy mi a te dolgod abban a közösségben? Mi az, amit te képviselsz az életeddel? Igen, vannak béketeremtők, vannak bölcsesség ajándékával megáldottak, vannak gyámolítók, vannak különböző ajándékú személyek. Miért van az, hogy te észreveszel olyat, amit más nem vesz észre? Azért, mert Isten valamilyen konkrét, speciális módon akar használni téged, és Ő úgy tervezett, úgy formált téged, hogy te el tudd végezni a neked dedikált dolgokat. Krisztus Egyházában, Gyülekezetében nagyon sok munkánk van, nagyon sok munka van még előttünk, hogy felfedezzük ezeket az ajándékokat, identitásokat, elhívásokat, és segítsünk, hogy megértsék a hívők. Az Egyház egyik legfontosabb feladata, hogy mi segítsünk az embereknek rájönniük, hogy miért is vannak itt a Földön.
Amikor én felnőttem az Egyházban, pedig hívő szüleim és nagyszüleim voltak, több generációra visszamenve mindenki hívő volt, mégsem kaptam abban segítséget, hogy „Paul, te egy ilyen és ilyen ajándék vagy”. Senki nem mondta ezt nekem. Rájöttem, hogy az egyik dolog, ami nekem is és a gyülekezetnek is fontos, hogy felfedezzük magunkban és a másikban is az ajándékokat, és bátorítsuk, buzdítsuk az embereket, hogy lépjenek bele és éljenek is azokkal.
Ma nem biztos, hogy úgy fogsz elmenni innen, hogy „ó most már tudom, mi az én feladatom”. Nem erről szól a tanítás. Ez majd Palinak lesz a dolga. Függetlenül attól, hogy mire vagy elhívva, függetlenül attól, hogy valóban tudod, mi az identitásod, van valami, amit megtehetsz, ami megváltoztathatja a világot körülötted. Ez a dolog nagyon egyszerű, mégis erőteljes, amikor megtesszük az Úrral. Mi az a dolog? Az, amikor jót cselekszünk, amikor jó dolgokat teszünk a világban, valami történik körülöttünk.
Látni fogjuk ma a bibliarészekből, hogy amikor jót cselekszünk, akkor változást hozhatunk a környezetünk, a világ számára. A körülötted levő világ változik. Amikor mi jót cselekszünk a világban, Istennek az örökkévalósága belép abba a helyzetbe. És ha van valami, ami kell a világnak, az a változás. Nagyon kell, ráfér a világra a változás. És nem kell nagyon szellemi embernek lenni, nem kell, hogy nagyon szellemi legyél ahhoz, hogy meglásd, hogy az a világi rendszer, amiben élünk, nagyon keményen dolgozik, sok-sok média csatornával, hogy elvonja a figyelmet. Csak leülsz a nappaliban, és már rögtön van sok lehetőség valahova máshova menni. Néha még van a kép a képben is, vagyis akár ’két másik világban is lehetsz’ egyszerre. Illetve három, mert ahol ülsz, az a te világod, és másik kettő a képernyőn. Aztán a gyerekek átszaladnak az orrod előtt, és az már a negyedik. Szóval, körülvesz sok minden, ami elterelheti a figyelmünket. Néha bemegyek a fiam szobájába, megy a YouTube, hallgat valamit, közben PSP-zik vagy játszik az X-Boxon, és kérdezem tőle, hogy ’mit csinálsz’. Azt mondja, ’tanulok’. Szóval, akkor az már ’négy világ’. A világ koncentráltan próbálja elvonni a figyelmünket, hogy ne tudjunk figyelni a fontos dolgokra. Ez a világ dekoncentrálttá akar tenni bennünket, és azt akarja, hogy lefárasszon minket. Az emberek mindennap, még azok is, akik követik az Úr Jézust, egyre jobban küzdenek azzal, hogy Istenre fókuszáljanak.
„Minek kell nekem az Isten, aki önfeláldozásról és lemondásról beszél, amikor bármit megkaphatok bármikor. Bármit kaphatok bármikor, ha elég pénzem van, ha elég ügyes vagyok. Akkor szerzem meg magamnak, amire szükségem van, amikor akarom.” – ezekkel a gondolatokkal tömi az elménket ez a világ. A mi lelkünk ellensége szeretné elvonni a figyelmünket arról, ami igazán fontos, és zaklat bennünket azért, hogy ne tudjunk Istenre fókuszálni. Azt vettem észre, hogy az ellenség erőteljesen és koncentráltan dolgozik azon, hogy mi arra figyeljünk, amire mi nem vagyunk képesek, amire nem vagyunk jók, és amit nem tudunk megtenni. És állandóan ezt erősíti felénk: „Áh, te nem vagy annyira jó ebben, nem vagy jó abban. És amikor arra fókuszálunk, amiben nem vagyunk jók, képzeljétek el, sokkal kevesebb lesz az életünkből, mint amit Isten szeretne nekünk adni, és általunk másoknak. Ha csak arra figyelünk, hogy „én nem vagyok jó ebben, nem vagyok jó abban”, akkor a hibás fókuszunk egy szegénységmentalitást hoz létre bennünk.
Ezért ma egy egyszerű üzenetem van minden ember számára, aki küzd ezzel. És ez a következő: A jó cselekvését ne hagyd abba, a jó cselekvésében ne fáradj el, és csináld tovább azt a jót, amit tudod, hogy tenned kell. Ha nagyon rövid szeretnék lenni, akkor most le is ülhetnék. De menjünk tovább.
Jót cselekedni Isten számára, Isten javára egy nagyon egyszerű, de erőteljes módja annak, amit az Isten nekünk adott, hogy befolyásolni tudjuk a körülöttünk levő világot. Azért lettünk ide helyezve, hogy Isten számára mi legyünk azok, akik befolyásoljuk a világot körülöttünk. Amikor jót teszünk, akkor visszahelyezzük a fókuszt Istenre, és ez nemcsak a mi életünket befolyásolja, hanem azoknak az életét is, akik körülöttünk vannak. Ha jót teszünk, van egy áldás, ami felszabadul, majd látni fogjuk ezt a Biblia szavaiból. Egy önzetlenség, ami kiárad ezáltal. Biztosan volt már, amikor valami jót tettél másnak, és azt mondta, „még senki soha nem tett nekem ilyet.” És benned ilyenkor mi van? Hú, egy jó érzés. Olyat tettem, ami nemcsak neki jó, hanem neked is jó – visszafelé is hat rád. És ha neked is jó és neki is jó, akkor képzeljétek el, hogy Istennek milyen érzés? Hú, de jó! „Aj de jó! Az Én lányom, az Én fiam élvezte azt, hogy csak egy egyszerű dolgot tett, és megváltoztatta vele valaki másnak az életét.” Amikor megtesszük azt a jót, amit tudjuk, hogy meg kéne tennünk – nem azért, mert kapunk valamit belőle, hanem egyszerűen azért, mert ez jó – lehet, hogy ez valamibe kerül nekünk, hogy jót teszünk, de amikor így lépünk, azt tesszük, ami jó lesz a másiknak, akkor ez helyes dolog Istennél.
Szerintetek Jézusnak nagy kedve volt a Földre emberként lejönni és meghalni érted? Persze attól függ, milyen szemüveget veszel föl, nem? „Óh, persze, hát élvezte végig! Hát ki nem szeretne meghalni énértem?” – gondolhatom.
Nagyon sok helyen azt olvassuk a Bibliában, hogy a Szentírás hívja Isten népét, hogy cselekedjenek jót. Most 12-t fogunk nézni, de igyekszem gyorsan átmenni.
Zsoltár 37,3 „Bízzál az Úrban, és cselekedj jót, e földön lakjál, és élj hűségesen!” – Egy része annak, hogy mi itt élünk ebben a világban hűségesen, az a mi jó cselekedeteinkben látható meg. Persze ismerem és tudom, hogy ez sokaknál tabu, hogy a hívőknek, akik kegyelem alatt élnek, nem szabad a jócselekedetekről beszélni. De hiszem, hogy nem szedhetjük szét ezeket. Aki Isten kegyelmével él, vágyik arra, hogy ha ekkora kegyelmet kaptam, szeretnék jót tenni másokkal. Szeretnék másoknak adni. És képzeljétek el, olyanok lehetünk, amikor… na most lehet, hogy én egy kicsit elárulom magamat.
Amikor kicsi voltam, volt az a PEZ kis cukorka, és volt annak az a kis műanyag ’fejes’ tartója. Gyűjtöttük azokat a kis fejeket, és amikor bele kellett rakni a kis cukorkát, és a barátaid látták, azt kérdezgették: „Hú PEZ van nálad?” Amikor egy ilyen cukorka-áldásadagolóval járkálsz, mindenki azt mondja, hogy „pfú én is elfogadnék egy ilyet”. És akkor vigyáznod kell, nehogy az önzés töltsön be, mert elkezded számolni, hogy „kb. tíz van egy csomagban, már nyolc barátom kért belőle, akkor vigyáznom kell, mert nekem nem fog maradni”, és elrakod.
Most viszont a kegyelemről van szó, és ha az látható az életedben, azt is meg kell osztanod másokkal. Azt mondja a zsoltáros: „Bízzál az Úrban, és cselekedj jót! E földön lakjál és élj hűségesen!” (Zsoltár 37,3) A jó cselekedeteinken keresztül sokszor meglátszik az Isten jósága az életünkben, de az is, hogy Isten hűséges, amikor mi jót cselekszünk.
Zsoltár 37,27 „Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz.”
Ez egy izgalmas gondolat, nem? Ki az, aki szeretne hosszan élni? Ebben a zsoltárban Dávid egy kontrasztot állít a gonoszak és az igazak között. És azt mondja, hogy az igaz, aki jót tesz, az örökké megmarad. Amikor eljön majd az a nap, amikor meghalok, remélem, hogy utánam valami élni fog itt. Valami megmarad a gyerekeimben – Isten adja, hogy legyenek unokáink nagyon hamar, az Úr Jézus nevében, de nem csak rajtam múlik –, valami marad utánam. Ez a vágyunk. Ki az, aki szeretne úgy meghalni, hogy elmegy, és senki nem emlékszik rá. Ha szeretnéd, hogy valami jó megmaradjon utánad, próbálj meg olyan emberként élni, aki jót tesz. Keresd, hogy hol tudsz jót tenni, hogyan tudod emelni azt a helyzetet körülötted, hogyan tudsz Isten számára valami olyasmit tenni, ami önzetlen és jó Istennek és jó a másiknak. Egyszerűen Istenre nézve cselekedjük a jót. Amikor jót cselekszünk itt a Földön, annak örökkévaló hatása van. És nemcsak örökkévaló a hatása, hanem a mi életünket is befolyásolja itt a Földön.
Példabeszédek 3,27 „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd. Ne késs jót tenni.” – „Ahol szükség van” – mondja a Salamon, azért ne tartsd vissza, ha valamit tudsz tenni, akkor tedd meg. Ne késs jót tenni. Tudtátok, hogy a jó tevésének van egy szavatossága? Nem én találtam ki. Ezt Salamon mondja, hogy a jótevésnek van egy időzítése.
Jártál már úgy, hogy láttad, hogy valakinek kellett volna segítened, láttad, hogy szüksége volt segítségre, de hazamentél, és nem segítettél. És mi van akkor, ha a következő héten meggondolod magad, és odamész, megkérdezed: „Segíthetek neked?” Lehet, hogy azt fogja mondani: „Hát kösz, de már megoldottam.” Van időzítése a jótevésnek.
Miért van az, hogy pont te látod meg, hogy szükségben van valaki? Miért van, hogy te mindig meglátsz egy bizonyos fajta szükségben levő embert? Azért, mert valószínűleg te vagy a megoldása annak a dolognak! Lehet, hogy Isten csak neked szól, hogy figyelj, ez most nem esett jól neki. Menj oda, és mondd meg neki, hogy nem így gondolta az a harmadik személy. Mondd meg neki, hogy az Úr szereti őt, és biztosan nem így gondolta az a másik. Mondd meg neki, te látod őt, és értékeled az ő szívét.
Mi van, ha senki soha nem megy oda hozzá? Akkor lehet, hogy az a testvér, az az ember folyamatosan csalódik majd, és előbb vagy utóbb keserűség nő fel benne. És lehet, hogy Isten pont neked mutatja meg, és a helyett, hogy azt mondanánk, hogy „hú, ez egy nagyon nehéz eset”, valakinek oda kellene menni segíteni neki, jót tenni. Lehet, hogy pont azért veszed te észre, mert te vagy az a jót cselekvő személy. Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd. Ne késs megtenni.
Máté 5,16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy…” Hogy ragyogjon, hogy meglátszon. Mi kell ahhoz, hogy meglássák? Gondolkodtál már azon, mi kell, hogy látszon? Az Úr Jézus az Ő dicsőségében? Hát, nem, hanem ezt írja, vagyis: Hogy lássák a jó cselekedeteiteket, és ezáltal dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.
Tehát amikor jót cselekszünk – ahogy tudjuk engedni, hogy az Isten dicsősége ránk ragyogjon, rajtunk keresztül legalább részben kiáradjon –, ez hoz dicsőséget Istennek, amikor jót cselekszünk.
Lukács 6,27-28 „Nektek pedig, akik hallgattok engem, azt mondom, szeressétek ellenségeiteket – és nem az jön ezután, hogy bocsáss meg nekik, hanem – tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek, és áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” – „Au! ez nem annyira tetszik nekem”, mondhatod.
Lukács 6,33 „és ha csak azokkal tesztek jót akik veletek is jót tesznek” – Mi a jutalmatok? Ez nem annyira jó – hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. Lukács 6,35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert Ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt” – mert Isten jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt is. Amikor jót tesztel az ellenségeddel, több változást tudsz elérni, mint amikor csak a hívő barátaid felé teszel jót!
Akár tetszik, akár nem, Jézus összeköti azt, ha mi jót teszünk az ellenségeinkkel, van egy nagy jutalom, ami jár ehhez. Másként kérdezem: ki szeretne nagy jutalmat? Ki a legnagyobb ellenséged? Kivel vagy most ellenséges, melyik keresztény vezetővel? Csoportvezetővel? Férjjel, feleséggel? Kivel? Tehát Isten azt mondja, hogy a mi mai tetteinknek örökkévaló következményei vannak. Amit cselekszünk, annak örökkévaló hatása van az életünkre, és a mennyei megjutalmazásunkra is.
Galata 6,10 „Ezért tehát, amíg időnk van – ajaj, időről van szó megint – amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”
Na végre, egy olyan ismerős terület, hogy nemcsak az ellenségekkel, hanem a testvérekkel; de azt is mondja: „Ezért tehát, amíg időnk van” – van egy megfelelő idő, egy jó idő arra, hogy jót tegyünk. Mikor van az az idő? Amíg van időnk. Hány ember fog életben lenni 10 év múlva? Ez jó kérdés, hiszen ti sem tudjátok és én sem. Lehet, hogy ma vége van ennek. Mikor van tehát az az idő, amíg lehet? Igen MOST van az az idő. Ez azt jelenti, hogy ne azt tervezzük, hogy majd 10 év múlva valami jót teszek XY-al, mert nem tudod, hogy jut-e neked még 10 év, vagy neki. Tegyük addig a jót, amíg időnk van, amíg lehetőség van rá. Nem tudod, hogy mikor, de a ma, a most az biztos, hogy még adva van.
Az „amíg van időd” kifejezésben amit a görög használ, a „kairosz”. Tehát, „amíg kairosz van”. Amíg a kegyelem ideje van. Amikor idő van jót tenni, akkor kell jót tenni. Azért teszed, mert jó. Nem azért, mert kényelmes. Még csak azt se kérdezi az Isten, hogy „van-e kedved?”. Csak azt kéri, hogy tedd meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ez nem rólunk szól, hanem Őróla szól, „amíg időnk van”, amíg a kegyelem ’kairosz’-ideje tart.
Efezus 2,10 „Az Ő alkotásai vagyunk, akiket Krisztus Jézus jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Mire teremtett bennünket Isten? Hogy tegyünk jót. Tudtátok, hogy van egy forgatókönyv az életedre nézve? Isten írta, és miből áll ez a forgatókönyv? Azok a dolgok vannak beleírva, amiket te fogsz majd jókat cselekedni. Más nem tudja azokat megtenni. Neked kell azokat a jó dolgokat megtenned. Azt mondja: „Az Ő alkotása vagyunk” – nemcsak mi vagyunk előre eltervezve készítve, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetett, hanem a jócselekedetek is, amelyeket Isten már előre elkészített, hogy mi azok szerint éljünk.
Az életünknek van egy iránya. Isten végiggondolta: „Figyelj, Imi, neked olyan jó életet terveztem, és sok jó dolgot találtam ki neked, hogy megtedd.” Erre Iminek kell azt mondania, hogy „igen, Uram, örömmel megteszem”. És ahogy Imi lép ezekben a dolgokban és megcselekszi ezeket, egyre jobb lesz az ő élete, egyre boldogabb és egyre kiteljesedettebb lesz. És nemcsak az ő élete lesz jobb, hanem a jócselekedeteinek a hatása is, mert jobbá lesz az a környezet, a föld, ahol él. Olyan lesz, hogy mindenki azt fogja mondani majd: „Hú, jön az Imi, biztos nagyon jó lesz, mert amikor az Imi itt van, akkor tök jó dolgok történnek”.
Szeretném, ha odafordulnánk egymáshoz, nézz rá és mondd a szomszédodnak: „Én jó cselekedetekre lettem teremtve”. Ámen! És most mondd neki azt is: „Te jó cselekedetekre lettél teremtve”. Ne felejtsd tehát el, hogy mi is teremtve lettünk, és jó cselekedetekre lettünk teremtve, és nem az általam, vagy általad kigondolt jócselekedetekre, hanem amit Isten készített el számunkra és Ő meg is mutatja, meg is mondja nekünk. Fontos megkérdezni magunktól: „Uram, ezt megtegyem?” Tényleg megteszem azokat a jó dolgokat, amiket Te elkészítettél számomra, amire elkészítettél engem? Amik ott vannak és várnak.
Van egy ismerős pár, ismerjük őket, a Boyd házaspár, Randy és Kelly. Többször voltak itt nálatok is. Randy és Kelly között van egy izgalmas, egészséges verseny. Már többször beszéltek erről. Ők úgy képzelik el vizuálisan, hogy amikor a Mennybe jutnak, akkor majd látni fogják azokat a könyveket, amik tele vannak írva, hogy mi minden készült a számukra. Úgy beszélnek róla, hogy olyan dobozok vannak sorban, amiket ki kell bontani, és azok a jó dolgok vannak bennük, amiket az Isten tervezett számunkra. És Kelly azt mondta, hogy „Randy, ha a Mennybe érünk, nekem kevesebb kibontatlan dobozom lesz, mint neked. És én szeretnék minden jó dologba belemászni itt a földi életemben.”
És aki ismeri Kellyt, ő valóban nagyon merész és bátor szellemben, és amikor ő talál egy neki szóló bibliaverset, ő megpróbál arra ráállni, vagyis aszerint élni. És ő valóban próbál a jó dolgokban elöl járni, és minél előbb kinyitni, kibontani a számára Isten által előre elkészített jócselekedet-dobozait. Nem is azért, mert ’versenyezne’ másokkal, hanem mert nem szeretne arra jutni, ahogy mondta: „Nem szeretnék odajutni úgy a Mennybe, hogy ott kelljen rájönnöm, hogy annyi minden várt még itt rám a Földön, és én egyikben sem jártam. Mert az már mit segítene nekem a Mennyben? Itt kell kibontanom, és én azt gondolom, fontos kérdeznünk az Urat: „Uram, van-e valami, amiben Te szeretnél használni? Mik azok a dolgok, amiket Te szeretnéd, hogy megtegyem?”
Gondoljuk át, mi az, amit csinálunk, és miért csináljuk? És kiért csináljuk, amit csinálunk? És ha ebben azt fedezzük fel, hogy nem használom az ajándékom, nem lépek ki, nem teszem a jót, nem keresem a jót, amit tehetnék másokkal, mert csak magamra gondolok, vagy csak a családomra, akkor gondolkodjunk azon, hogyan tudunk változtatni ezen. Mert megváltozik a világ körülöttünk, amikor jót cselekszünk aszerint, amit az Isten mutat nekünk.
1.Thesszalonika 5,15 „Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek egymás iránt, és mindenki iránt.” – Na, végre egy bibliavers, amikor mindkettő benne van: „Egymás iránt” és „mindenki iránt.” Törekedjetek erre.
2.Thesszalonika 3,16 „Ti pedig testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.”
„Ne fáradjatok bele” – mit értünk meg ebből? Azt, hogy valószínűleg fárasztó a jót tenni. Van ember, aki itt házas? Vagy online? Figyeljetek, amikor nincs jó passzban a férjed vagy a feleséged, és csak hallod, ahogy mondja, mondja, mondja. Könnyű ilyenkor jóval válaszolni? Lehet, hogy talán itt könnyebben megy Fehérváron, mint Budapesten, de Budapesten, a Berend utcában nem megy könnyen. Néha nem könnyű jóval válaszolni. És amikor valaki nem volt kedves veled, és az Úr azt mondja, hogy „áldd meg őt!” „Hú, Uram! Hát nem is értek egyet vele.” És el tudom képzelni, ahogy az Úr azt kérdezi: „És az hol van írva, hogy egyet kell értened? Én nem írtam és nem is írattam ilyet. Egyszerűen azért tedd meg, mert Én kérem.” A „jó cselekvésébe”, amibe ne fáradjunk bele: mindaz, ami nemes és ami helyes. A jó cselekvésébe, ami nemes és helyes.
Titusz 3,1 „Emlékeztesd őket arra – ezt Pál mondja a fiatal szolgálónak, Titusznak, hogy mire figyeljen. És azt mondja, hogy „emlékeztesd őket” – azokat, akiknek prédikál –, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak, a hatalomban levőknek, a felsőbbségeknek, engedelmeskedjenek és legyenek készek minden jó cselekedetre.”
Sok évtizede szolgálok az Egyházban, és sajnos nem emlékszem egy prédikációra sem, amiben bátorítva lettem volna arra, hogy törekedjek a jócselekedetekre. Menjek, és vegyem komolyan azt, hogy cselekedjek jót másokkal. Persze tudom, hogy benne volt a csomagban, de konkrétan nem hallottam ezt. Hallottam azt, hogy „rendeljék alá magukat a hatóságoknak, a felsőbbségeknek kell engedelmeskedni”, de azt, hogy legyenek készek minden jó cselekedetre, legyetek készen, és keressétek a lehetőséget, hogy jót cselekedjetek. Szerintem ez az, amit minden hívő meg tud csinálni attól függetlenül, hogy tudja, mi az ő elhívása, mert ez az egyik része az elhívásunknak, és ez egyik része az örökségünknek.
Titusz 3,8 „Igaz ez a beszéd, és szeretném, hogy tanúskodj ezek mellett, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöl járni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Mert ezek jók és hasznosak az embereknek.” – „Jók és hasznosak a jócselekedetek” – ezt írja Pál.
Egy hívőnek arra kell koncentrálnia, ami jó, ami hasznos, és priorizálnia kell az életét, mivel tudja, ha jót cselekszik, akkor az pozitív hatással lesz a körülötte levő világra. Tudnánk most több bibliarészt is felolvasni e témával kapcsolatban, mert sok van, de két dolgot szeretnék kiemelni ezekből a részekből.
Az első az, hogy (1) mit jelent jót tenni? Már érintettük ezt. Konkrétan honnan tudom, hogy jót teszek? Mit jelent ez a kérdés. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a helyes, azaz Isten szíve szerinti dolgot csinálni a helyes, Krisztusi szívvel. A helyes dolgot csinálni a helyes szívvel. Van kedved? – az nem érdekes, és ez nem szempont. Ha valami helyes lenne, azt tedd meg jó szívvel. A helyes dolog az, amit Isten mond. Valami, ami az Ő akarata szerint való.
A (2) helyes szív pedig az a szív, ami egyszerűen azért teszi meg, mert Isten kéri. Azért, mert Istennek jó; azért, mert ez egy nemes dolog, azért, mert ez egy jó dolog. Nem a saját dicsőségemért csinálom, hanem azért, mert tudom, hogy ez segítené Isten ügyét valakinek az életében. Például látom, ha valaki kedves lenne hozzá, és tudom, hogy ez meglágyítaná annak a valakinek szívét, és segítene neki, hogy megláthassa, hogy legalább van valaki, aki szereti őt – akkor megteszem. Hadd lássa – bár lehet, hogy nem lesz tökéletes a minta számára, de lehet, hogy emiatt elhiszi –, hogy van egy Isten, aki szereti őt, és személyesen gondja van rá.
Példabeszédek 11,25 „A mással jót tevő ember bővölködik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” – A jótevésről van szó. Amikor valami jót teszünk mással, például amikor mi bátorítunk valakit, akkor szellemi dolog történik. A szellemi erő bejön a mi életünkbe is. Ha erőtlennek érzed magad, javasolhatok valamit? Lehet, hogy neked kell keresned valaki mást, akit bátoríthatsz. „De Uram, én azt szeretném, ha én olyan rossz állapotban vagyok, akkor Te küldj hozzám legalább 26 embert, akik elmondják nekem, hogy jó úton vagyok. Egy hónapig elmegyek minden nap az Alabástromba, és ha mindenki azt mondja, akkor…” Nem! Mi lenne, ha te keresnél valakit, és te mennél oda hozzá, hogy jót tegyél vele, jót mondjál neki, hogy jót cselekedjél. Ez az, ami megváltoztatja a világot körülöttünk.
Egy történettel fejezem be, ami a jót tevésnek az erejéről beszél. Amikor fiatal voltam, ahova a szüleimmel jártunk gyülekezetbe, volt egy prédikátor, Budynal hívták. Én egy kis gyülekezetben nőttem fel. Ott nem tudták fizetni a pásztort, valamennyit adtak ugyan neki, de általában volt valamilyen munkája, hogy meg tudjon élni. Budy egy autókereskedőnél dolgozott, hogy eladja az autókat. Nagyon kedves ember volt, emiatt nagyon nehéz volt neki abban a szakmában dolgozni, mert annyira kedves volt, hogy ha valaki azt mondta, hogy nekik nincs pénzük, akkor egyből elkezdett imádkozni értük. Így viszont több időt töltött ott azzal, hogy ő ott pásztorként szolgált emberek felé, mint az autók eladásával. Így ezt mondták neki, hogy több autót kell eladnia. Volt ott egy Jim nevű ember is. Jim Chicagóból jött, menekülnie kellett Chicagóból abba a 9000 fős kisvárosba, ahol mi éltünk. Chicagóban a szervezett bűnözésben, a maffiában volt benne, így egy olyan helyre kellett menekülnie, ahol senki nem ismerte őt, és esélye se legyen, hogy felismerjék. És Budy, amikor találkozott Jimmel, nagyon kedves volt vele is, és beszélgetett vele. Ez viszont rendkívüli módon idegesítette Jimet. „Mi ez, hogy ez a vidéki senki állandóan beszél hozzám. Nem tudja, hogy én a nagyvárosból jöttem?” Nagyon-nagyon idegesítette. Így amikor a Budy jött, akkor direkt olyan beszédeket szólt, amivel megpróbálta Budyt idegesíteni, kiborítani.
Amikor ez nem működött, elkezdett olyan tisztátalan, pornográf vicceket mesélni, amin egy prédikátornak el kellett volna pirulnia, és elmenni. De Budy ezután is folyamatosan kedves volt vele. Egyre jobban idegesítette Jimet, és egy nap elszakadt nála a cérna, és annyira mérges lett, hogy azt mondta, „szét fogom rúgni a fenekét”. Belökte Budyt egy kis helyiségbe ott a kereskedésben, bezárta az ajtót, hogy most nagyon meg fogja őt verni. És ahogy bezárta az ajtót, vörös volt a méregtől, és rámutatott ujjával és azt mondja: „Te, te nem vagy normális! Majd most megtanítalak!” De Budy most is csak állt, és mosolygott. És akkor csak azt kérdezte: „Te miért nem támadsz vissza, miért nem harcolsz magadért?” És ahogy Budy nézett rá szeretettel, azt mondja Jim – merthogy ezt ő mesélte el nekem –, hogy ott belül valami megszakadt nála, és csak elkezdett sírni ez a kemény maffiózó. Valami megtört ennek a kemény embernek a szívében, és elkezdett sírni. A sírásból zokogás lett, és egyszerűen a térdeire esett. És aztán azt mondta, hogy „csak azt vettem észre, hogy hatalmas kezek öleltek körül. És az a vidéki ’bunkó’ ember, ő is a térdén volt, és átölelt engem. És én abban a pillanatban éreztem és tudtam, hogy hazaérkeztem.” Pár perccel később Budy egy hosszú imában Krisztushoz vezette őt. Megtért ott abban a szobában. Néhány héttel később abban a kis vidéki gyülekezetben, ahol senki nem ismerte őt, bemerítkezett és Krisztus Testének részévé vált.
Miért történt ez? Mi volt az a hatalmas dolog? Mi volt az a szellemi harc, ami folyt azért, hogy Jim megtérjen? Azért, mert egy egyszerű, de hittel teli ember úgy döntött, hogy ő jóval fog válaszolni a gonoszra, ő jót fog tenni minden helyzetben, és ő segíteni fog amennyire csak tud. És akárhogyan is reagált a Jim, akárhogyan is viselkedett, Budy mindig a jót csinálta, a jót tette azért, mert egyszerűen tudta, hogy az a helyes dolog. És ma már mindketten a Mennyben vannak. Mindketten hazaköltöztek már, ott vannak a Bárány körül a Mennyei Atyával, Aki küldte a Fiát, hogy jót tegyen bűnösökkel; azért, hogy mi is Isten fiai lehessünk.
Mi a hatása a jónak? Isten lesz ez által fölemelve, és megváltoznak emberi életek itt a földön. A mi világunkban ez a jótevésnek a hatása. Tehát még egyszer ezt három dolgot szeretném nektek mondani:
(1) A jó cselekvését ne hagyjuk abba. (2) A jó cselekvésében ne fáradjunk el, és csináljuk tovább azt a jót, amit tudjuk, hogy tennünk kell. (3) Tegyük ezt meg Istenért; egyszerűen azért, mert ez a helyes. Tudd meg te is, hogy ez az Isten akarata. Ez tetszik Istennek.
Mi történik, ha kitartok ebben, még ha bele is fáradtam? Van értelme?
Galata 6,9 „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.” – Van egy olyan jutalom, ami azoknak jár, akik nem adják fel. Akik megteszik, „a maga idejében aratni fognak majd.”
Imádkozzunk most két dologért. Az első ima a te imád:
„Uram, van-e valami, amit Te szeretnéd, hogy megtegyem – valami jó, akár még ma?”
Adjunk most egy kis időt, lehetőséget, hogy tudjon szólni Isten hozzánk. Lehet, hogy az Úr mondja, hogy hívd fel azt az embert; vagy beszélj meg egy időpontot ezzel az emberrel, vagy menj el valakihez. Nem tudom, mit fog mondani az Úr neked, de fontos, hogy adjunk lehetőséget Istennek, hogy szóljon a szívünkhöz: van-e valami jó, amit meg kell tennünk akár ma, akár most? Imádkozzunk, mindenki, csendesen. Nem fogok beleszólni ebbe…
„Mennyei Atyánk, most imádkozunk, és csak azt kérjük, hogy a szívünkre helyezd azt, amit Te szeretnéd, hogy megtegyünk, akár még ma. Kérlek Uram, mutasd ezt meg! És adj hozzá erőt is, hogy megtegyük azt a dolgot a Te örökkévaló dicsőségedre!”
És most szeretnék imádkozni azokért, akik itt vagytok vagy online, és elfáradtál a jótevésben. Volt, amikor annyira lelkes voltál, szívesen, bárkinek bármit megtettél, akár kérték, akár nem. De azóta valahogyan kicsit keményebb lett a szíved, és talán azt mondod: ’Tudod mit? Én nem leszek az, akit mindig baleknak néznek, hogy mindig rám, egyszerűen tőlem várják el.” Egyszerűen lehet, hogy arra van szükséged, hogy az Úr jöjjön, és erőt adjon neked. És szeretnék azokért is imádkozni, akiknek szükségük van, hogy az Úr segítsen felismerni azokat a megfelelő dolgokat, a ’kairosz’ időt. Azok a ’kairosz’ idők, amikor itt van az idő, amikorra Isten elkészítette a szíveket és a terepet is a jótevéshez. Ha te vagy ez a személy, most nem kérem, hogy állj föl, vagy ülj le, de Istennek valahogy jelezd, hogy „Uram, rólam van szó”, és imádkozok most érted:
„Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a jótevésben van egy hatalom, ami felszabadul, amikor megtesszük. Ez a hatalom nem tőlünk jön, ez a hatalom nem ránk mutat, hanem ez Rólad szól, és Rád mutat. Uram, kérlek, bocsáss meg, hogy amikor az én hozzáállásom állt az útjába pont annak, amit Te szerettél volna elérni az emberek életében. Uram, azt kérem, hogy a legegyszerűbb jócselekedet által is Te nyilvánulj meg, és ne én.
Mennyei Atyám, imádkozom azokért, akik megfáradtak, akik belefáradtak a jótevésbe; kérlek, erősíts meg őket! Ez egyszerű dolog, de néha ezek az egyszerű dolgok a legerőteljesebbek, mert Te lépsz bele a folyamatba. A jócselekedet ad egy csatornát Neked, hogy ott Te tudj belépni. Így kérlek, Uram, hogy akik belefáradtak a jó cselekvésébe, adj nekik erőt, hogy tegyék meg azt a jót, amit tudják, hogy meg kell tenniük, ami a Te akaratod.
Mennyei Atyám, segíts nekünk felismerni a ’kairosz’ időket, a megfelelő pillanatot, amikor ’most van az az idő’, hogy jót tegyek. Akár ellenséggel, akár testvérekkel vagy baráttal. Urunk, segíts nekünk meghalni önmagunknak, és teljes szívvel részt venni a Te tervedben. És segíts nekünk megtenni azokat a jócselekedeteket, amikre Te teremtettél bennünket.
Köszönöm, Uram, hogy Te segítesz a Te Szellemed által, hogy ez a tanítás, ez a pár bibliarész, ezek a gondolatok ne csupán elmélet maradjon az életünkben, hanem gyakorlattá váljon. Köszönjük, Uram, hogy ezekből a cselekedetekből származó minden eredményt, minden gyümölcsöt rád bízhatunk, mert ez a Te dicsőségedre van és lesz, és nem a miénkre.
Kérlek, Uram, érints meg bennünket, és add, hogy tudjunk a jócselekedetek által megérinteni embereket, ahogyan évekkel ezelőtt Budy, az az alázatos ember megérintette azt a kemény maffiózós embert, és Te dicsőséget szereztél magadnak azáltal is itt a Földön.
Köszönöm, Uram, hogy Te jót tettél velünk, és mi is jót tehetünk másokkal. A Jézus nevében, Ámen.”
Hozzászólás írása