II. rész – Összefoglalás
A kereszt ’második’ műve az, hogy egyszer s mindenkorra meghaltam Krisztussal együtt. A kereszt ereje halálra adta az óembert. Ez befejezett tény. Az óember egyszer s mindenkorra megfeszíttetett, így soha többet nem zavarhat. A kereszt ereje felszabadít minket arra, hogy most már új teremtések legyünk Krisztusban. Nem vagyunk többé örökölt múltunknak, szülői múltunknak, hátterünknek, vagy éppen azoknak az ostoba dolgoknak a foglyai, amiket mi magunk követtünk el.
Bibliai részek: Zsoltár 51,5; Lukács 11,9-10; Róma.6,1-6; Róma.9-11; 1.Kor.2,2; 2.Kor.5,17; 2.Kor.5,21; Kol.2,15; Zsid.5,7
’A Kereszt ereje’ sorozat alap-bibliaverse:
1.Kor.2,2 „Mert én eltökéltem, hogy semmi másról nem akarok tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről.”
E sorozat második része arról szól, hogy a kereszt ereje elbánt az óemberrel. Lapozzatok velem a Róma.6,1-6. versekhez! Pál levelet írt a római keresztényeknek és felteszi nekik a kérdést:
Róma.6,1 „Mit mondjunk tehát? Továbbra is vétkezzünk, hogy bővölködjön a kegyelem?”
Vajon a Krisztus evangéliuma a bűnbocsánat olcsó útja? Tehát mindig jöhetünk Jézushoz a bukás ismétlődő hetei után ezzel a szöveggel: „Uram, bocsásd meg, hogy rákiabáltam a gyerekekre, tisztátalanok voltak a gondolataim, és becstelen voltam az üzletemben! Hála Neked Istenem a vérért, amely lemossa a bűnös elmúlt hetemet, és új lehetőséget ad arra, hogy leéljem a bűn következő hetét!”?
Vajon ezt végezte el Jézus Krisztus evangéliuma? A Biblia így válaszol erre:
„Távol legyen! Távol legyen még csak az is, hogy így gondolkozzunk! Hogyan? Talán tovább vétkezzünk, hogy a kegyelem nagyobb legyen?”
A válasz szó szerint, a 2. versben, görögül így szól: „Vesszen az ilyen gondolat!” Távol legyen, el ezzel a gondolattal, el ezzel az ötlettel! Görögül is ilyen erős ez a kifejezés.
Róma.6,2-3 „Bizonyára nem! Hogyan élhetnénk továbbra is bűnben, ha meghaltunk neki? Avagy nem tudjátok, hogy akik közülünk bemerítkeztünk Jézus Krisztusba, az Ő halálába merítkeztünk bele?”
Három dolgot kell tudnunk. Az első a 3. versben található: Róma.6,3 „Avagy nem tudjátok, hogy akik közülünk bemerítkeztünk Jézus Krisztusba, az Ő halálába merítkeztünk bele?”, a második a 6. versben található: Róma.6,6 „Tudjuk azt, hogy a mi ó emberünk Ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek”, a harmadik a 9. versben található: Róma.6,9 „Tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik”; s ennek alapján számolhatunk bizonyos dolgokkal a 11. versben: Róma.6,11 „Ezek miatt gondoljátok meg ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
Ha volt már dolgod a könyvelőkkel, akkor tudod, hogy ők nem olyan „tegyünk úgy, mintha” emberek. Egyetértesz velem? Ha jön a NAV és megvizsgálja az üzletedet, a tényekkel foglalkozik, nem a feltevésekkel. A 11. versben használt „gondoljátok” szó egy könyvelési szakkifejezés. Szó szerint azt jelenti, kiszámolni valamit, számítani valamire. Ha azt mondod egy könyvelőnek: „az elmúlt évben volt tízezer dollár hasznunk”, ő azt mondja majd: „nos, lássuk a számlákat”. Nemcsak feltételezésekben él. A könyvelő azt fogja mondani: „Hát lássuk a puszta tényeket! Amikor látom a tényeket, akkor számíthatok is a tényekre.”
Pontosan ezt jelenti ez a szó a 11. versben. Ha megismertél bizonyos tényeket, akkor rá is állhatsz ezekre a tényekre. Számolhatsz ezekkel a tényekkel, ahogyan egy könyvelő is a számlákkal.
A könyvelő meg van győződve arról, hogy azok abszolút valósak és igazak. Levonhat belőlük bizonyos pénzügyi következtetéseket a vállalkozásra vonatkozóan. Ha az üzleted veszteséges, egy könyvelő soha nem fogja azt mondani: „Az üzlet tulajdonképpen veszteséges, és te nagy bajban vagy, de csak dicsérjük mindnyájan Istent, hiszen pénzügyi sikerben élünk.”
Egy könyvelő számára az ilyen beszéd valótlanság és bolondság lenne. Azt fogja mondani: „Nem, a tények, nem erről beszélnek. A tények azt mondják, hogy te pénzügyi csődben vagy.”
Hamis az a hit, amely azt mondja „tegyünk úgy, mintha” – ez egyáltalán nem hit. A hit szilárd tényekre támaszkodik, amelyeket megtalálunk Isten Beszédében. Ezek a tények ugyan ellent mondanak az emberi logikának, de ami Istent illeti, ezek abszolút alapvető tények.
Egyetértesz velem abban, hogy ha Isten valamit mond, azt úgy is gondolja? Így van ez? A legtöbb keresztény nem hiszi el ezt igazán. Egyetértesz velem abban is, hogy ha Isten valamit egy bizonyos módon mond el, azt azon a módon is gondolja? Ha múlt időt használ, akkor mire gondol? Múlt időre. Ha pedig jövő időt használ, akkor a jövőre gondol. Ez ennyire egyszerű. Még sok keresztény fennakad azon, amit Isten mond, és ahogyan mondja. Azt látjuk, hogyan minősítik Isten Szavait. Például a 2. Korinthus 5-ben azt mondja:
2.Kor.5,17 „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, már újjá lett minden.”
Az új megérkezett és mindez Istentől van. Ezek mind befejezett tények, ami az igeidőket illeti. Mégis hallok embereket így imádkozni: „Hálát adok neked Uram, hogy ha valaki Krisztusban van, az új teremtés lesz”. A Biblia egyáltalán nem azt mondja, hogy „lesz”, hanem azt, hogy ez már elvégzett, befejezett tény. Már minden elmúlt, ez már befejezett tény. Az új már eljött, ez is elvégzett tény. Mindez Istentől van. Persze mondhatod: „Hát én ezt nem értem”. Én nem azt kértem, hogy értsd, hanem, hogy higgyed!
Látod, a gondolkodás legjobb módja az, ha úgy gondolkozol, mint Isten; akár érted azt, akár nem. Ragadd meg a szellemedben! Amikor pedig kezded megtapasztalni az igazságát hit által, akkor majd elmagyarázhatod az értelmednek. Felfogtad? Ha addig vársz, amíg mindazt megérted, amit Isten tartogat a számodra, legalább a 95%-át elmulasztod annak, amit Isten adni akar neked.
Beülhetsz egy autóba és vezethetsz anélkül, hogy értenéd az elektromos gyújtás működését. Így van? Nem mondod azt: „Addig nem vezetem ezt az autót, ameddig meg nem értem az elektromos gyújtás működését”. Akkor a legtöbbünknek mindenhova gyalog kellene eljutnunk.
Miért ne cselekedhetnénk szellemben? Miért ne cselekedhetnénk ugyanígy szellemben? Miért ne bíznánk a tökéletes ’gyártóban’, az Úr Istenben, aki tudja, hogyan alkotott minket, hiszen végtére is csodálatosnak teremtett meg bennünket (Zsolt.139,14). Én elhiszem, amit mond. Ha ad nekem egy Bibliát és azt mondja: „Ez és ez az igazság”, akkor én azt mondom: „Uram, ez az igazság”. Pont. Persze ellene vetheted: „Ez ellentmond az értelmemnek”. Nem, nem mond ellent az értelmemnek, csak kiviszi az értelmemet a világ gondolkodásából, és beviszi Isten gondolkodásmódjába. Ez az értelem megújítása, amiről már beszéltünk az első részben.
Mondok majd olyan megállapításokat, amelyek kétségtelenül bibliaiak, bár nem tűnnek értelmesnek neked, azaz a természetes értelmednek: emiatt azonban ne aggódj, csak hidd el. Én így nyertem üdvösséget, valószínűleg te is. Mielőtt belemegyünk ebbe a bibliai szakaszba, csak szeretnék egy dologról beszélni, ami nagyon fontos ahhoz, hogy megragadjuk e szakasz igazságát.
Ezt az öröklés törvényének hívom ezt, ami a Szentírásban található. Ismételten előfordul a Bibliában: jó példát találunk rá a Zsidókhoz írt levél 7. részében. Nem lapozok oda, mert biztos vagyok abban, hogy mindnyájan ismerjük a Zsidókhoz írt levél 7. részének történetét, ahol Ábrahám találkozott Melkisédekkel. Egy napon ez valóban megtörtént az 1.Mózes 14. része szerint, a Zsidókhoz írt levél írója viszont veszi ezt a történetet, és bemutat vele egy bibliai igazságot, amit én az öröklés törvényének mondok.
Ez a következő módon történik: a Zsidókhoz írt levél 7. része elmondja, hogy amikor Melkisédek találkozott Ábrahámmal, bizonyos dolgok történtek közöttük. Amire a szerző ki akar lyukadni, az, hogy Melkisédek nagyobb Ábrahámnál. Ezután azt akarja bebizonyítani a szerző, hogy Melkisédek Ábrahám fölött áll. Ezt úgy igyekszik elérni, hogy elmondja, amikor találkoztak, Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek, Melkisédek pedig megáldotta Ábrahámot.
Az író megkérdezi: „Melyik a nagyobb? Az, aki áld, vagy az, aki kapja az áldást? Nyilvánvalóan az, aki áld. Ezért Melkisédek a nagyobb. Ki a nagyobb? Aki adja a tizedet, vagy aki kapja? Nyilvánvalóan az, aki kapja. Tehát Melkisédek a nagyobb”. Két bizonyíték igazolta, hogy Melkisédek nagyobb Ábrahámnál. Eddig tudtok követni? Ez tehát egyikünknek sem jelent problémát.
Itt van Ábrahám, aki nyilvánvalóan kisebb Melkisédeknél. A következő lépés az író szerint ez: „Amikor Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek, még Ábrahám ágyékában volt a Lévinek nevezett ükunoka. Izsák még nem született meg, Jákob sem született meg, nem is beszélve Léviről, tehát itt három vagy négy nemzedékről beszélhetünk. Tehát azt mondja a szerző, hogy a még meg nem született, még nem létező Lévi már ott volt Ábrahámban és vele együtt cselekedett. Amikor tehát Ábrahám tizedet adott, Lévi is tizedet adott. Amikor Ábrahám áldást kapott, Lévi is áldott lett, mert az öröklési vonal révén Ábrahámban áldást kapott, és alárendelte magát Melkisédek tekintélyének.
Ez egy bibliai alapelv, amit az öröklés törvényének mondok. Ezért nyilvánvalóan logikus Isten előtt – érvel a Zsidókhoz írt levél szerzője –, hogy Lévi kisebb Melkisédeknél, Melkisédek pedig nagyobb Lévinél. Ez követhető?
A Római levél 5. része mond bizonyos dolgokat Ádámról. A Biblia azt mondja, hogy mindnyájan Ádámban voltunk hasonlóan ahhoz, ahogyan Lévi Ábrahámban volt. Az egész emberi nemzetség ott volt Ádámban. Amikor tehát Ádám úgy döntött, hogy engedetlen lesz Istennel szemben, mi még ott voltunk Ádám ágyékában, és részt vettünk vele az engedetlenségében. Jóllehet még nem léteztünk, és még talán úgy húsz, harminc vagy ötven, akár ezer nemzedék múlva születtünk meg, akkor is érvényesülhet az öröklés törvénye. Te is ott voltál, én is ott voltam, amikor Ádám úgy döntött, hogy engedetlenkedik. Ádámmal együtt ott voltunk az engedetlenségében az öröklés révén, s az engedetlenség következményei elérték Ádámot, de minket is. Képben vagy? Ez az öröklés törvénye. Ez egy legyőzhetetlen törvény, amely ellenünkre hat Ádámban.
A Római levél 6. részében viszont, valójában már az 5. fejezet végén hirtelen egy új igazságot olvasunk arról, hogy van egy új örökségünk. Isten a kereszten levágta rólunk az Ádámban kapott öröklési vonalat, és életünket beoltotta egy új öröklési vonalba Krisztusban. Amikor tehát Jézus ott volt a kereszten én is ott voltam Krisztusban, és vele együtt részt vettem az Isten haragját kielégítő műben. Isten ezért bocsáthatja meg igazságosan a bűnömet. Ez túl nagy ugrás volt, vagy értitek, hogy merre haladok?
Amikor Jézust eltemették, én Jézusban voltam. Még nem léteztem, de ott voltam Krisztus ágyékában, ahogy ott voltam Ádám ágyékában is. Tehát az öröklés törvénye ellenemre hatott Ádámban, viszont dicsőségesen működik értem Krisztusban. Hallelujah!
Amikor megszülettem, bűnösként születtem meg Ádám természete szerint. Nemcsak teológiai helyzetem volt ez, hanem nagyon is valóságos volt. Nem csupán teológiai értelemben volt gonosz a természetem, hanem valóságosan. Ez rád is érvényes. Nem csupán teológiai értelemben voltam lobbanékony, hanem valóságosan. Nem csupán teológiai értelemben volt tisztátalan a gondolkozásom, hanem nagyon valóságosan. Nem csupán teológiai jellegű volt a haragom, hanem kézzelfogható volt bennem a harag. S mivel valóságos volt, az örökség is valóságos volt. Értitek, hogyan hat ez ellenünk Ádám vonalán, és a javunkra hogyan hat Krisztus vonalán? Ha ezt képes vagy megragadni, akkor valami robbanni fog a szellemedben.
Amikor Isten azt mondja, hogy te meg én együtt voltunk Krisztussal az Ő halálában, akkor pontosan ezt érti alatta. Amikor azt mondja, hogy te és én eltemettettünk Krisztussal, pontosan erre is gondol. Amikor pedig azt mondja, hogy te meg én feltámadtunk Krisztussal, akkor ez pontosan ezt jelenti. Én Krisztus ágyékában voltam, amikor ezek a dolgok megtörténtek Vele. Azután Jézus felment az Atyához és trónra ült az Isten jobbján. Én Krisztus ágyékában voltam, amikor megkapta engedelmessége minden jutalmát. Hallelujah!
Tudom, hogy eltart egy darabig, mire ezt magunkba szívjuk, de hadd ragadja meg ez a szellemedet! Akkor rögtön megérted, hogy Isten nem játszik, „tegyünk úgy, mintha” játékokat. Nem néz rád rózsaszín szemüveggel, és nem mondja azt: „Hát igen, valójában mocskos bűnös vagy, de tegyünk úgy, mintha igaz volnál.”
Ő valóban igazságos. Amennyire valóban bűnös voltál Ádámban, olyan igaz vagy Krisztusban. Mindezt hit által vehetjük birtokba. Ez az öröklés törvénye. Isten levágott engem az egyik nemzetségi vonalról, és beoltott egy új nemzetségi vonalba. Ezt tette a kereszt.
Most szeretném egy kicsit részletezni. Gyertek velem a Római levél 6. fejezethez! Rá fogtok jönni, hogy ennek megértéséhez fel kell ismernünk bizonyos dolgokat:
1) az öröklés törvényét, amit éppen most magyaráztam el.
2) meg kell értenünk Jézus halálának a természetét. Addig nem tapasztalhatod meg igazán a feltámadás erejét, amíg meg nem érted Jézus halálának a természetét. Azután már készek vagyunk a feltámadás erejének megtapasztalására.
3) Beszélni fogok az újjászületés igazi természetéről.
Nézzük meg Jézus halálának a természetét! Amíg ezt meg nem ragadjuk, addig nem tudjuk igazán értékelni a történteket. Ezt mondja el a Római levél 6. fejezete:
Róma.6,3 „Avagy nem tudjátok, hogy akik belemerítkeztünk Jézus Krisztusba, az Ő halálába merültünk bele?”
Isten a bemerítkezés cselekedetét választotta ki. Ez az engedelmesség fizikai cselekedete, de van benne egy nagyon mély szellemi titok is. Ha hittel merítkezel be, akkor annak ereje hatni kezd az életedben. A Biblia a bemerítkezést a halál és a feltámadás ábrázolására használta. Eltemetkezel a vízben, és ezért nyilvánvalóan az elmerülés a bemerítkezés egyetlen kielégítő módja. Hívőként alá kell merülnöd a bemerítés vizébe ahhoz, hogy belépj Jézus Krisztus halálába. De nem vagyunk örökre a víz alatt. Fel is támadsz. Ez jelképezi azt, hogy egyesültél Krisztussal.
Miért merítkezett be Jézus? Neki nem volt semmilyen lemosandó bűne, még csak eltemetni való óembere sem. Ez számára a behelyettesítés, az azonosulás bemerítkezése volt. Bement a vízbe, ahol Ádám faja bűneire kereste a megoldást. Bemerítő János a megtérésre merítette be az embereket, de ebben a bemerülésben nem volt erő addig, amíg a kereszt el nem végezte a maga munkáját. Ott volt a vágy, de nem volt erő a megtérésre addig, amíg a kereszt el nem végezte a maga munkáját az életünkben. Őszintén keresték az emberek a megoldást a bűneikre, és Jézus bement ugyanabba a vízbe, hogy megoldás legyen. Jézus a bemerítkezés által belemerült Ádám fajába. Noha Mária szülte meg, teljesen és szellemileg maradéktalanul Jézus a Jordán vizében azonosult Ádám fajával, ahol bemerítkezett. Szó szerint a mi ’fajtánkká’, sőt részünkké vált, jóllehet neki nem volt örökölt, bűnös természete. Az emberi természete azonos volt a mienkkel, eltekintve Ádám természetének romlottságától. Jézus belemerítkezett az emberi természetbe. Ez egy menyegzői szertartáshoz volt hasonló – ha egyáltalán használható ez a kifejezés. Mintha az Atya azt mondta volna a Fiúnak:
„Fiam, összeházasodsz ezzel a bukott, bűnnel terhelt és gonosz ádámi fajjal? El akarod venni ezt az eltorzult emberi fajt? Megfizeted minden adósságát? Dicsőségesen megtisztítod, és bűntelenül elém állítod?”
„Igen, Atyám!”
Jézus bemerítkezése nyilvános bizonyság volt az Ádám fajával történő házasságáról. Amikor pedig mi bemerítkezünk, akkor betöltjük a házassági szertartás ránk eső részét. Isten azt kérdezi a Vőlegénytől:
„Elfogadod ezt a Nőt a te hites Feleségednek? Szeretni, becézni fogod őt, táplálod, megtisztítod és megszenteled? Dicsőségessé teszed?” – „Igen, Atyám!” – felelte Jézus.
Aztán amikor mi jövünk egyénenként, azt kérdezi tőlünk:
„Elfogadod ezt a Férfit hites Férjednek, tisztelni fogod Őt, engedelmeskedsz Neki és szolgálod?”
A bemerítkezésben tulajdonképpen ’beleházasodtunk’ a Krisztusba. Hallelujah!
Minden gazdagsága, vagyona, személyes ereje és dicsősége a mienk lesz, amikor belemerülünk. Tehát bárki, aki nem akar bemerítkezni – bolond. Én számtalanszor megtenném, de ez egyszer és mindenkorra szól. Hát nem csodálatos? Tehát amikor belemerülünk Krisztusba, az Ő halálába merülünk bele. Nézzük meg!
Amikor Jézus számára eljött az a pillanat, hogy valóságosan a világ Megváltója legyen, akkor az Atyának fognia kellett Ádám fajának minden bűnét a történelem kezdetétől a végéig, és mindezt rá kellett helyeznie Jézusra. Minden bűnt, amit férfi és nő valaha elkövetett, összegyűjtött Isten, és rápakolta Krisztusra. Mindent. Csak gondold el! Arra bátorítalak, hogy mondjad: „Uram, ezt valahogyan meg akarom érinteni.”
Ennek teljes terhét te nem tudod elhordozni, mert megölne. Szükséges azonban, hogy elmélkedj ezeken a dolgokon. Csak egy pillanatra gondold el a leggonoszabb dolgokat; Gondolj a náci rezsimre. Gondolj a legelvetemültebb szexuális bűnökre korunk városaiban! Gondold át, hogy mi történik azokban a kis, sötét szobákban. Majd gondolj csak arra a tiszta és szent Valakire, aki soha, soha nem érintette a bűnt; Milyen lehetett számára az, amikor mindezt a szennyet ráhelyezték. Fel tudod fogni?
Egy alkalommal szolgáltam egy démonoktól erősen megszállt férfi felé. Belement minden lehetséges szexuális perverzitásba nőkkel, kipróbálta a homoszexualitást, és gonoszul visszaélt az állatokkal is. Az emberiség eltorzult darabja volt. Nagyon megszállott volt. Amikor kiűztük ezeket a démonokat, végül odajött a férfi Krisztushoz. A démonok nem hagyták el könnyen a biztos erősségüket. Amint szolgáltunk ennek az embernek, átéreztem ezeknek a démonoknak az elvetemültségét. Nem tudom biztosan, hogy ezt képes leszek elmagyarázni, de néhány pillanatra, talán egy vagy két órára átjárt annak a tudata, hogy milyen is az, amikor valaki homoszexuális, mit jelent szexuálisan perverznek lenni. Ezek a démonok olyanok voltak, mintha rám öntötték volna azt a sok mocskot.
Amikor pedig végre láttam ezt az embert megszabadulni, csak mosakodni, mosakodni akartam. Ebben az egy emberben lévő néhány démon szennye elég volt arra, hogy elborzadjak. Gondolj csak bele, milyen lehetett Jézusnak! Az egész világ bűne, Ádám fajának minden egyes tette rajta volt.
Az 1.Kor.15,45-47 az utolsó Ádámként írja le Jézust. Jézus volt a ’szemetes kuka’ – ha egyáltalán használhatom ezt a kifejezést, amelybe Isten belehányta Ádám fajának minden szemetét. Mindent belegyömöszölt; Ádám fajának minden mocskát, romlottságát, ocsmányságát rátette Krisztusra. Ez volt a Gecsemánébeli vajúdás tárgya, amikor Jézus azt mondta: „Atyám, ha lehetséges, távozzon el tőlem ez a pohár.”
Nem a fizikai fájdalomtól borzadt el Jézus, hanem attól, hogy minden bűnt magára vegyen. Mégis azt mondta: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg.”
Én úgy látom ezt a poharat, amit Jézus kiivott, mintha Isten vette volna Ádám fajának minden bűnét, szennyét és romlottságát, sűrítménnyé párolta, és azt mondta volna:
„Itt van, Fiam. Ez Ádám fajának teljes romlottsága. Itt van minden egyes bűn és gonoszság, amit Ádám és leszármazottjai valaha megtettek. Nesze, idd ki!”
Ekkor kiáltotta azt: „Ha lehetséges, távozzon el tőlem ez a pohár. Mindazáltal megteszem, amit akarsz.” Ráadásul még azt mondja nekünk a 2. Korinthus 5:
2.Kor.5,21 „Mert aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.”
Ez még nagyobb titok: nemcsak a bűnös tettek kerültek Jézusra, hanem valahogyan a bűn természete is, ezért Ő valóban romlottá vált Ádám minden romlottságával, ami valahogy bement a lényébe. Ezt nem próbálom megmagyarázni teológiai szempontból, mert nem vagyok biztos abban, hogy bárki meg tudná magyarázni. Ez túl mély és titokzatos dolog, de ezt mondja a Biblia.
Amikor a tanítványok kirobbantak a felházból a Szellem erejében, a Biblia szerint mindenhová elmentek, és hirdették Jézus Krisztus feltámadását. Szeretném megmutatni nektek, hogy miért. Nemcsak húsvét vasárnap prédikáltak a feltámadásról, hanem ez lett életük szenvedélye. Soha, sehova nem mentek azért, hogy Lázár halottak közül való feltámadását prédikálják. Jóllehet fizikai értelemben nagyobb csoda volt Lázár feltámasztása. Miért? Hány napja volt már halott Lázár? Négy napja! Hány napig volt halott Jézus? Három napig! Mi történt Lázár testével? Rothadást szenvedett. Mi történt Jézus testével? Isten nem engedte meg, hogy rothadást lásson.
A kereszt ereje nem Jézus testi halálában rejlik, hanem abban, ami benne volt a halálában. Soha senki nem halt meg úgy, mint Jézus, és nem is fog. A Zsid.2,9 azt mondja, hogy Jézus minden emberért megízlelte a halált. Az 1.Kor.15-ben pedig újra mondja a Biblia, hogy a halál fullánkja a bűn. Minél jobban megszúrt téged a bűn, annál nagyobb vajúdás a halál, annál ’alaposabban’ halsz meg.
Ahogy Jézus meghalt a kereszten, a testében hordozta Ádám teljes fajának bűneit. Valahol a természetében hordozta Ádám bűnének a természetét. Milliószorosan Ő volt a világ legmocskosabb, legjobban bűnnel terhelt embere, akit valaha látott a világ. Csakhogy nem a saját bűnei miatt volt ilyen, hanem mindenki másé miatt. Látod már, milyen jogosan igényelte Őt a halál? Hiszen a halál fullánkja a bűn. Amikor a halál megnyitotta száját, hogy elnyelje Jézust, és levonszolja a legmélyebb pokolba, milliószor több joga volt rá, mint bármely más egyedi emberi lényre. Viszont Jézus a harcos hite segítségével elnyerte a feltámadást, mielőtt meghalt volna.
Lapozzunk csak egy pillanatra a Zsidó levél 5-höz! Azt hiszem, elég egy verset kiragadni, és megmutatni általa ezt az igazságot. A Zsidó 5 Melkisédekről beszél:
Zsid.5,7 „Aki az Ő testének napjaiban imádságokat, könyörgéseket, erős kiáltásokat és könnyeket ajánlott fel Annak, aki képes Őt kiszabadítani a halálból, és meghallgatást nyert istenfélelméért.”
Ezt a verset évekig nem értettem, amíg gondosabban meg nem néztem a görög szöveget, mert ott van egy kicsi elöljárószó. Csak két betűből áll: ’e’ és ’k’. Ez az ’ek’ elöljáró mozgást jelent. Szó szerint azt jelenti, „kijönni valaminek a belsejéből”. Ebben mozgás van. Nem tudom, hogy miért nem így fordítják a fordítók, mert ez az ige nem a ’haláltól’ való megszabadulást jelenti, hanem a ’halál belsejéből való kijövetelt’ jelenti, Jézus nem azt imádkozta: „Atyám, nem akarok meghalni.” Nem, Ő azt mondta:
„Atyám, amikor meghalok, a halálnak nagy joga lesz hozzám; a pokolnak nagy joga lesz hozzám. Nagyobb joguk lesz ahhoz, hogy engem lerángassanak a pokol fenekére, mint hogy bármely más emberrel ezt tegyék, de én azt igénylem, Atyám, hogy a Te dicsőséged, a Te erőd emeljen ki engem a halál belsejéből.”
Az Atya meghallgatta. Ahogy már korábban említettem, Jézus a hit imájával már a halála előtt megkapta a feltámadása tulajdoni lapját. A feltámadás már ott volt a ’zsebében’. A Gecsemáné kertben, a hit tusájában megkapta az okiratot a feltámadásról. Hallelujah! Nem kellett halottnak maradnia, pedig mélyebbre ment le a halálba, mint bárki más emberfia. Több milliószor mélyebbre. Amikor pedig elkezdjük megérteni annak a halálnak a természetet, amivel Ő meghalt, akkor kezd derengeni bennünk az, hogy mi is történt valójában a kereszten.
Jézus magára vette Istennek az egész emberi nemzetség bűne elleni haragját, és ezért mondja Őt az 1.Kor.15,45 az „utolsó Ádámnak”. Ő került Isten haragjának végső fókuszába; Ő lett a végső ’szemeteskuka’, az ádámi faj minden bűnének begyűjtője. Gyűjtőhelyévé lett mindannak az ellenérzésnek, amivel Isten Ádám faja ellen fordult. Érted ezt? Minden Jézusra irányult. A bűn az első Ádámtól terjedt szét, és az utolsó Ádámban összpontosult. Mind rákerült, semmi sem maradt ki. Minden bűn bekerült Jézusba, és akkor Isten a Fiát odatette a keresztre utolsó Ádámként, és megbüntette Őt Ádám fajának minden bűnéért.
Isten Ádám minden bűne elleni haragját elviselte Jézus, beleértve a te bűnödet és az enyémet is. Te meg én ott voltunk Krisztusban, pedig még nem születtünk meg, fizikailag nem léteztünk. Mégis benne voltunk Krisztusban, az Ő része voltunk, amikor mindez megtörtént Vele. Ezért bánt el jogosan és igazságosan Isten minden bűnöddel és bűnömmel. Hallelujah!
Azután Jézus süllyedni kezdett lefelé, lefelé, lefelé a halálba. A kereszten így kiáltott fel:
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Ennek az volt az oka, hogy Ő milliószorta mocskosabb és bűnnel terheltebb volt abban a pillanatban, mint bárki más, akit a föld valaha hordott a hátán, és az Atya nem vállalhatott vele közösséget abban az állapotban. Így olyan széles szakadék keletkezett az Atya és a Fiú között, mint a pokol, mert Jézus most az Ádám fajának minden bűnét hordozta. És abszolút egyedül volt. El tudod ezt képzelni? Amikor a legnagyobb szüksége volt Atyjára, el volt vágva tőle. Csupán az ünneplő démonok és gúnyolódó emberek voltak a társasága; a pokol sötétsége, valamint a Golgota minden kínja és vajúdása.
Még a kereszten is a hit szép harcát vívta Jézus, hogy elnyerje a feltámadását, megszerezze nekünk az üdvösséget, hogy aztán behozza az Egyházat és megmentse a népeket. Hallelujah! Micsoda Megváltó! Nem sajnálta magát. Dicsőséges csatát vívott meg a kereszten.
Azután mélyebbre ment le a halálba, mint bárki más. A halálában összegyűlt benne Ádám fajának minden gonoszsága. Ezek után pedig működésbe lépett imáinak és hitének ereje. A harmadik napon a pokol remegni kezdett. Csak elképzelhetem, ahogy a szolgálatban levő démonok megkérdezték: „Hé, mi folyik itt? Minden remeg!”
Aztán hirtelen megszólalt a riasztó. „Az egyik fogoly kitört! Ki az? Az Emberfia! Ő? Nem, az lehetetlen, hogy feltámadjon. Mégis?! Olyan erő működik itt, aminek nem tudok ellenállni!”
A parancs minden démonhoz eljutott: „Gyertek ide, az Emberfia feltámadni látszik. Ha ő feltámad, akkor vége a birodalmunknak, vége az erőnknek!”
Hallelujah! Ezt mondja Kolossé 2:
Kol.2,15 „Lefegyverezte a fejedelemségeket és erőket, nyilvános szemlére állította őket, és diadalt ült rajtuk abban (a kereszten).”
Szó szerint „lerázta” magáról a fejedelemségeket és erőket. Ragadtak rá, mint a piócák. Látom Jézust, ahogy fenségesen feltámad a halálból, és ezek az erők pedig mintegy belekapaszkodnak, és azt mondják: „Ne engedjétek feltámadni! Állítsátok meg!”
Megpróbálják visszatartani őt, de Jézus azt mondja: „Menjetek le rólam, szennyes lények. El veletek!” Lerázza őket és felmegy a dicsőséges Mennybe az Atya jobbjára. Ragadt-e hozzá bármi bűn a feltámadásában? Ő meghalt a rajta levő rossz jellemek, tisztátalan gondolatok, mindenféle szenny és ocsmányság millióival, de a feltámadásában ezek mind eltűntek!
Térjünk vissza Lázárhoz! Amikor meghalt átlagos mennyiségű emberi bűnnel halt meg. Nem tudom, milyen ember volt. Talán egy kicsit heves természetű. Nem tudom. Talán bagózott. Nem tudom. Amikor a Mennybe megyünk, megkérdezhetjük tőle. Azt azonban tudom, hogy amikor Lázár meghalt voltak emberi bűnei, amelyek éppúgy a személyisége részei voltak, mint neked és nekem. És amikor feltámadt a halálból ugyanaz a Lázár volt, mint aki volt a halála előtt. Ha hirtelen természetű volt, az megmaradt ezután is. Ha előtte bagózott, azt tette azután is. Semmi nem változott. Ezért nem kötjük ehhez az Atya dicsőségét. Lázár feltámadása csoda, de nem az Atya dicsősége.
Jézus feltámadása viszont az Atya dicsősége, mert bár a halálában ott volt Rajta összesűrítve Ádám fajának minden szennye, mocska és romlottsága, ezekből azonban már semmi nem volt rajta, amikor feltámadt. Hallelujah! Egyetlen heves természet, egyetlen tisztátalan gondolat sem maradt rajta. Semmi, csak örök életének tisztasága. Hallelujah!
Térjünk vissza a Róma 6-hoz. Most már látjuk, hogy mit mond nekünk itt Pál:
Róma.6,4 „Ezért eltemettettünk vele a bemerítkezés által a halálba, (Miért? Hogy ott maradjunk? Semmiképpen nem!), hogy amiképpen Krisztust feltámasztotta a halálból az Atya dicsősége, azonképpen mi is járjunk az élet újságában.”
Tehát ha látsz valami tisztátalan gondolatot, vagy szennyet a feltámadt Jézusban, akkor mentegetheted magad. Különben te sem tűrheted magadban ezeket a jelenségeket. Hit által ragadhatjuk meg a kereszt erejét.
Menjünk a következő vershez:
Róma.6,5 „Mert ha egyesültünk vele halála (hasonlóságá)ban, bizonyára osztozunk feltámadásának (hasonlóságá)ban is.”
Ezt szeretném újra fogalmazni. Ha a Bibliádban vannak dőlt betűs szavak (mondjuk a „hasonlóságában” szó), akkor tudod, hogy a dőlt betűs szavak nem szerepelnek az eredeti görög kéziratban. A fordítók tették bele, mert szerintük így jobban érthető a szöveg. De sajnos ez általában nem így van. Ez a kifejezés nagyon erős az eredeti görögben. Olyan jellegű, mint a rikkancs fiú esetében. Régebben, a rikkancsok kikiabálták az újságok főcímeit. Ott álltak az utcán, és kiabálták a friss híreket: „Bárki Krisztusban? Új teremtés!”
A 2.Kor.5,17 és a Róma.6,5 is ezt mondja szó szerint:
„Ha egyesültünk vele a halála (hasonlóságá)ban, bizonyára mi leszünk az Ő feltámadása.”
Nem a feltámadás hasonlóságában, hanem mi leszünk az Ő feltámadása!
Bombay városában, ahol évekig éltem, ha bement az ember egy üzletbe, vásárolhatott mindenféle árukat, például nagyon jó kinézésű Schaeffer tollakat. Ezeket az USA-ban készítik. Nagyon szép tollak. Ha felkapsz egy ilyen tollat, csodálkozhatsz, hogy csak 3 dollár körüli az ára. Az oldalán ott a pecsét: „Made in USA”. Azt viszont már nem árulják el a vevőnek, hogy az „Usa” címke azt jelenti: „Ulas nagar-Sindhi-Association”. A Bombay városán kívüli kis falvakban, kis kunyhóikban azzal foglalkoznak az emberek, hogy elkészítsék a valódi dolgok utánzatát. Ezek a termékek nem olyan minőségűek és nem is olyan tartósak, mint az eredeti dolgok. Veszel egy ilyen tollat, és kiderül, hogy nem működik. Minden jónak néz ki, csak nem működik. Sok embernek ez a hozzáállása Jézus Krisztus feltámadásához. Nem várják el azt, hogy működjön nekik. Nyilvánvalóan a fordítók sem, mert felvizezik az Írásokat. Túl erősnek tűnik azt mondani, hogy valójában te leszel az Ő feltámadása. Pedig pontosan ezt mondja a kézirat. Erre gondol Isten is, amikor leíratja Pállal ezeket a szavakat:
„Valóban ti lesztek az Ő feltámadása, ha egyesültetek vele halálában.” Isten ugyanolyan gyökeresen elbánt a bűnnel az életedben, ahogyan kezelte azt a bűnt, ami Jézusra tétetett az Ő halálában. Hit kérdése, hogy realizáld gazdagságodat Krisztusban.
Menjünk a 6. vershez, mert azt mondtam, hogy hinnünk kell azt, amit Isten mond, anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni. Mintha azt mondanánk:
„Istenem, te tudod, hogyan érted ezt, még ha én nem is tudom, még ha nem is tűnik működőképesnek.”
Még ha értelmem ezt mondja is:
„De hát ez nem történik így. Nekem még mindig megvannak a problémáim. Én még mindig küzdök a dohányzással, a túlsúllyal, rákiabálok a gyerekekre, idegesíthető vagyok, még mindig összeakaszkodok valakivel, ilyen vagyok.”
Nos, kérdezd meg:
„Hogyan lehet feltámadott életem?” Úgy, hogy Isten mondja, hogy van. Akkor kezd valósággá válni az életedben ez a feltámadott élet, amikor hittel megragadod. A kereszt ereje el tudja végezni a maga munkáját. Pál azt mondja:
Róma.6,6 „Tudjuk azt (ez a második dolog, amit tudnod kell. Tehát tudnod kell, hogy mi történt akkor, amikor Jézus meghalt, és mi történt veled, mikor Jézus meghalt és feltámadott. A következő dolog pedig), hogy az óemberünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a mi bűnös testünk félrekerüljön az útból és elpusztuljon, és ne legyünk többé a bűn rabszolgái.”
Nagyon erős kifejezés az, hogy „félrekerüljön az útból”. A különböző bibliamagyarázók vitatkoznak arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a görög kifejezés, hiszen hogyan mondhatod azt, hogy az óember elpusztult, amikor nagyon is élőnek és aktívnak tűnik? Ez a szó azonban nagyon erős, és pontosan azt jelenti, hogy „erőtlenné tenni, elpusztítani, mintha már eltűnt volna”. Ez a szó fordítása.
A szöveg azt mondja, hogy a kereszt ereje képes keresztre feszíteni az óembert (a régi emberi természetet) egyszer s mindenkorra, úgy, hogy soha többé ne zavarjon minket. A kereszt első műve, azaz hogy Jézus meghalt értem, egyszer s mindenkorra elvégezte ezt. Ezt nem igazán hangsúlyoztam, de úgy gondolom, hogy ezt mindnyájan értjük, hogy Jézusnak nem kell további áldozatokat bemutatni a bűnért. Egyetlen kereszthalál elég volt minden bűnre minden időben, mert mi mindnyájan Benne voltunk, és minden bűn Rajta volt, amikor ezt megtette. Nincsen többé szükség arra, hogy újra megtegye.
Dobd el a vallásos képzetet: „Igen, Jézus meghalt a múltbeli bűneidért, de számonkérhető vagy a jövőd bűneiért.” Ostobaság! Jézus minden bűnt magára vett. A kereszt nem időhöz kötött esemény, hanem örökkévaló. Az idő adott pontján történt, de örökkévaló a hatása. Ábrahám előrenézett 2000 évet, megkapta a kereszt erejét és élt.
Most pedig beszéljünk az újjászületés igazi természetéről. Dávid mondja a Zsolt.51-ben:
Zsolt.51,5 „Íme, én vétekben születtem, és bűnben fogant az anyám.”
Ezzel nem gyalázta világra jövetelének módját, csupán elismerte, hogy az asszonytól születés által megkapta Ádám bűnös természetét. A másik dolog az volt, hogy „vétekben formálódott” amiatt, ahogyan a szülei bántak vele, vagy ami az iskolában történt. Talán szörnyű félelmekkel küzdesz, mert szüleid azt mondták: „Ne tedd ezt!”, „Nem vagy elég jó!”, „Nem akartalak!”. Ez nyílként fúródott a lelkünkbe, és megsebesített minket az ilyen megjegyzésekből fakadó elutasítás.
Formáltak minket a vétkek. Iskolába jársz, és a gyerekek gúnyt űznek belőled, mert szemüveget hordasz, vagy fogszabályozásra jársz, és azt mondják: „Bee, csufi!”. Akárhogyan is csúfolnak, megszokod, hogy ne menj közéjük játszani. Az iskolában maradsz, elbújsz egy sarokban, mert nem akarod, hogy kigúnyoljanak. Talán volt egy rossz tanárod, aki azt mondta, hogy neked semmi nem fog sikerülni, s ezért már hét éves korod előtt kudarcot vallott ember voltál. Különböző mértékben sokan megtapasztaltuk ezeket a dolgokat. Talán szexuálisan bántalmaztak azok az emberek, akiknek szeretniük, babusgatniuk kellett volna téged, és ez olyan sokkoló, lealacsonyító, amit alig lehet megérteni. Sokunknál más távlatai vannak az óembernek, amit a vétkek formáltak.
A harmadik elem az, amit mi tettünk. Nem hibáztathatjuk mindenért az ördögöt vagy a szüleinket. Hiszen végül is te meg én hoztunk olyan döntéseket, amelyek a megrögzött bűn szokását vagy szokásait hozták be az életünkbe.
Tehát ezzel a ’három szintű’ óemberrel tértünk meg:
- ádámi örökséget kaptunk,
- gyerekkorunk is formált minket, és
- mi magunk is döntöttünk dolgokról.
Ez az óember. Itt azt olvassuk, hogy mivel Isten nem tudott mit kezdeni ezzel az óemberrel, nem lehetett megfoltozni, megjavítani, fejleszteni, az egyedüli lehetősége az volt Istennek, hogy megölje egyszer s mindenkorra. Ezt meg is tette a Golgotán. Fogta a régi természetünket, a régi örökségünket, a régi életmódunkat, és keresztre feszítette ezeket a Krisztussal együtt.
Láthatod, hogy a kereszt első munkája az, hogy Krisztus meghalt érted.
A kereszt második műve az, hogy te meghaltál Krisztussal. Én is meghaltam vele. Valóságosan megtapasztalom a régi természet keresztre feszítését, ahogy Krisztusban vagyok. Vele együtt megfeszíttettem, aminek az eredménye az óember pusztulása. Ha egyszer a kereszt ereje belép az életembe, van ereje ahhoz, hogy elpusztítsa ezt a régi természetet.
Erről a feleségem tudna beszélni, ha itt lenne. Már elmondta nyilvánosan is. A háború alatt nőtt fel. Apja elment a háborúba, Indiában volt évekig a légierőnél. A feleségem az anyja mellett nőtt fel, aki gyűlölte őt. Azt mondta neki: „Én soha nem akartalak téged!”. Az asszonynak még egy szájat kellett betömnie háború idején, és ez többletteher volt. Azt mondta a feleségem: „Gyűlöltem az anyámat, és az anyám is gyűlölt engem.”. 17 éves korában elszökött hazulról. Ez a feleségem háttere, és nézzétek meg, hogy milyen csodálatos személyiség lett belőle mára!
Annyira bizonytalan volt, és annyira birtokolni akart, hogy amikor először találkoztam vele, azt sem engedte volna meg, hogy egy másik férfira rámosolyogjak, hát még egy másik nőre. Ez igaz. Nem lehettek barátaim. Szerettem őt, mégis ott volt benne ez a szörnyű bizonytalanság és birtoklási vágy, amely majdnem elpusztította a házasságunkat.
Ezek a súlyos szükségek mind ott voltak az életében, azután eljött a nap, amikor megtértünk. Évekkel ez után egy indiai konferencián voltunk, ahol Isten egy csodálatos embere beszélt a kereszt erejéről, amely megöli az óembert. A feleségem évekig küszködött azzal, hogy igyekezett kedves lenni. Ránézett ezekre a csodálatos keresztényekre, és ezt gondolta: „Én is ilyen akarok lenni, mint ezek”. A bensejében azonban önzés volt, birtoklási vágy, harag, neheztelés és gyűlölet az anyja iránt. Mivel az apja is elhagyta, nagy zűrzavar volt ebben a kislányban. Neheztelt rám is, mert képtelen voltam betölteni a szükségeit. Én nem voltam Isten, csak ember, és nem tudtam rajta segíteni, mert neheztelt rám, de mégis szerettem őt. Nagyon viharos időt éltünk át a házasságunk első 5-7 évében. Nem is tudom, hogyan maradtunk együtt. Biztosan Isten segített.
Azután egyszer csak a kereszt elvégezte a maga munkáját. Egy bizonyos napon, egy adott pillanatban, amikor nem volt autóm, csak motorkerékpárom, a feleségemet fölültettem a hátsó ülésre. Erről a konferenciáról hazafelé menet Eileen fogta ezt a nyomorult óembert, aki megfeszíttetett Krisztussal, a háta mögé vetette, és azt mondta: „El veled, te halott, gusztustalan fickó! Többé nincs hatalmad fölöttem!” Ezután jött egy hitbeli válsága, mialatt Eileen kitört az örökségéből. Nem lelkigondozták órákon át, nem ment pszichiáterhez. Csak engedte, hogy a kereszt elvégezze a maga munkáját.
Tele lett szeretettel anyja és apja iránt. Meg tudott bocsátani nekik. Tudta szolgálni őket. Gondozta az apját, mielőtt meghalt. Most is gondoskodik az anyjáról! Teljesen átalakult, megújult ember lett. 38 éve vagyunk házasok, és az idő múlásával egyre jobb lesz a kapcsolatunk. Nem azért, mert ’bombajó’ házastársak vagyunk, hanem azért, mert engedjük, hogy a kereszt elvégezze bennünk a maga munkáját.
Magamról is beszélhetnék, de úgy éreztem, hogy inkább Eileenről beszélek, mert őt tárgyilagosabban látom. Istennek el kellett végeznie a munkáját mindkettőnkben, mielőtt harmonikusan tudtunk együtt élni, és betölthettük azt a szolgálatot, amelyet most is végzünk.
Mondom nektek, hogy van erő a keresztben az óember elpusztítására! Mindegyikőtök átélheti ezt, ha elkéritek Istentől. Érdemes Istent nyaggatni ezért. Az evangélium azt mondja, ha kérsz, akkor mi történik?
Luk.11,9-10 „Mondom nektek; kérjetek, és kaptok! Keressetek, és találtok! Kopogtassatok, és az ajtó kinyílik nektek! Mert mindenki, aki kér, kap. Mindenki, aki keres, talál, és aki kopog, annak megnyílik az ajtó.”
Hatszoros biztosíték arra, hogy ha törekszel ez után, megkapod. Isten nem azért mondja ezeket a dolgokat a Beszédében, hogy gyötörjön minket, hanem azért, mert igazak. Van erő a keresztben, hogy megölje az óembert.
Tehát többé nem vagy rabja az örökölt múltadnak, neveltetésednek, a hátterednek, vagy mindannak az ostoba és haszontalan dolognak, amit magad követtél el.
Tizenéves és huszonéves koromban elutasítottam a kereszténységet, kimentem a világba más fiúkkal. Olyan könyveket olvastam, és olyan filmeket néztem, amelyek teljesen befertőzték az értelmemet. Szexuálisan bepiszkolódtam, jóllehet szexuális cselekedeteket nem követtem el, de az elmémben több százszor is megtettem. Még az újjászületésem után is küszködtem ezekkel a kéjvágyó gondolatokkal. Azt gondoltam, ezen segít majd a házasság, de nem segített. Voltak rossz szokásaim, amelyekről beszélni is szégyellek. Azt azonban tudom, hogy amikor a kereszt elvégezte bennem a munkáját, egyszer s mindenkorra megtört ezeknek a zsarnoksága. Isten új, tiszta értelmet adott. Most már nagyon óvatos vagyok, és vigyázok erre a csodálatos, új értelemre, ami adatott nekem Krisztus Jézusban. Hatalmas erő van a keresztben, hogy elpusztítsa az óembert. Hallelujah!
Összefoglalom
Tudnunk kell, hogy belemerítkeztünk Krisztus halálába. Tudnunk kell azt, hogy az óember meghalt. Nézd csak meg, mit mond a Római levél 6. fejezete:
Róma.6,9-10 „Tudva, hogy Krisztus többé meg nem hal, miután feltámadt a halálból. A halál többé nem uralkodik rajta. Mert ahogyan meghalt, a bűnnek halt meg egyszer és mindenkorra, azt az életet pedig, amit most él, az Istennek éli.”
Ahogyan Ő Istennek él, úgy élünk mi is Istennek, miután a kereszt elvégezte a munkáját. Ragadd meg ezt te is velem együtt! Hogyan kaptál üdvösséget? Hit által. Hogyan kapod meg a kereszt minden munkáját? Hit által. Hittel ragadjuk meg. A rendelkezésünkre áll, meg van írva, tehát megragadható minden hívő számára.
A kereszt második műve az, hogy mivel meghaltam Krisztussal együtt, az óember egyszer és mindenkorra halálra adatott, ami befejezett tény, és többé nincs hatalma fölöttem. Nem kell tovább vétkeznem. Szabad lehetek a bűn erejétől.
Meg kell értenünk a test szerepét ahhoz, hogy ezt jobban értékeljük. Itt zavarodnak össze az emberek. E sorozat harmadik része tárgyalja a kereszt erejét a testtel kapcsolatban.
Dicsérjük hát Istent! Nem csodálatos ez? Micsoda Megváltónk van! Dicsérjük Őt! Micsoda Üdvözítő! Ilyen főpap illik hozzánk. Minden szükségünkről gondoskodott.
„Hálát adunk Neked, Úr Jézus, azért a módért, ahogyan elbántál az óemberrel. Hálát adunk Neked, és dicsérünk Téged ezért. Dicsérünk, és hálát adunk Neked!
Azért imádkozom, hogy az az igazság, amit meghirdetünk a kereszt üzenetében, elvégezze hatalmas munkáját mindazok életében, akik most olvassák. Ha még nem tértek meg, azért imádkozom, hogy üdvösséget kapjanak Jézus Krisztus keresztje által. Ha pedig a szörnyű múlttal küszködnek, hálát adok Neked, Atyám, hogy a kereszt, a kereszt ereje le tudja törni róluk ezt a zsarnokságot az Úr Jézus nevében.
Szabadítsd fel őket, hogy Új Teremtés legyenek, ahogyan mi is vagyunk a Krisztusban! Ahogy imádkozom, szabadítsd fel a hit szellemét köztünk, hogy ne csak halljuk Isten Szavát, hanem higgyük is.
Mert szájjal teszünk megvallást az üdvösségre, és szívvel hisz az ember, ami által megigazul és megmenekül. Istenem, helyezd a hitet a szívünkbe e szavak igazságáról. Mert ez nem délibáb és nem mítosz, hanem Isten sziklaszilárd igazsága. Add meg a kegyelmet, Urunk, hogy megragadjuk ezt az igazságot, és ne tűrjük tovább a folyamatos vétkezés kereszténységhez méltatlan tapasztalatát. El az ilyen gondolattal! Távol legyen tőlünk! Az Úr Jézus nevében! Ámen!”
Hívlak téged, hogy ha hitben megállva akarsz visszanézni a múltra, és ha Isten szólt hozzád, mondd utánam ezt az imát:
„Mennyei Atyánk, hinni fogom a Te Beszédedet, és nem fogok okoskodni. Hittel megragadom ezeket a szavakat, hittel megragadom, hogy igaz, amit mondasz, tehát a régi természetem megfeszíttetett Krisztussal. Így a bűn teste elpusztulhat.
Most hitben teszek egy lépést. Ugyanúgy megragadom ezt az igazságot, ahogy megragadtam Jézust az üdvösségemért. Megragadom ezt az igazságot, hogy megszabaduljak a múltam erejétől. Hátam mögött hagyom azt a szörnyű tapasztalatot, hogy bántalmaztak és értéktelennek éreztem magam. Magam mögött hagyom az engem megragadó bűnös szokásokat. Most jövök a keresztedhez, hogy a kereszt ereje elvégezze a maga munkáját bennem; letörje rólam az óembert, és felszabadítson azzá az Új Teremtéssé, aki már vagyok a Krisztus Jézusban.”
Ha megteszed a hitbeli lépést, mondd ezt:
„Előrelépek, és nem fogadom el soha többé ezeknek a régi dolgoknak a zsarnokságát.”
Tedd meg MOST velem együtt! Jézus Krisztusnak teszed és Istennek, a Mennyei Atyának; hozd meg MOST ezt a hitbeli döntést!
„Nem kell többé megengednem, hogy a bűn uralkodjon rajtam. Uram, a kereszted ereje végezze el a maga munkáját! Ámen!”
Emeld fel a tekinteted a feltámadott Úr Jézus Krisztusra! Megvan? Min nyugszik a hited? Isten Beszédén. Egyetértesz velem? Akkor mondd velem együtt: Ámen!
Mondd még ezt az imát is velem együtt:
„Uram, nem egy prédikátorhoz megyek, hanem a Te Beszédedhez. Hallottam a Szavadat, és Szent Szellemed szólt a szívemhez. Istenem, Te nem vagy hazug. A Te Szavad Igazság. Odajövök Beszéded igazságához, és hittel megragadom. A bűnnek többé nincs uralma fölöttem. Elfogadom azt az igazságot, hogy az óemberemnek, a bűnös múltamnak, az örökölt természetemnek, a nekem okozott sérüléseknek, az általam elkövetett ostoba, bűnös dolgoknak az ereje megtört a kereszten. Megtört a kereszten! Új örökségem van! Krisztus Jézusban vagyok! Nem vagyok Ádámban! A kereszt levágott engem az ádámi természetről, és élővé tett a Krisztusban! Hallelujah! Elfogadom ezt, Uram! Végezze el bennem a kereszt ezt a hatalmas munkáját.
Mennyei Atyám, hiszem, hogy ezt az igazságot működteted bennem, és így növekszem erőben, ahogy növekszem a hitben. Ez az igazság úrrá lesz felettem, ahogyan megragadom a Beszédedet, és bennem marad az Igazságod. Uram, e naptól fogva elkezdek kérni, keresni és találni. Elkezdtem zörgetni, és meg fogom látni ennek a gyümölcsét az életemben a Jézus Krisztus dicsőségére. Többé nem fogadom el a múltam zsarnokságát. Régi természetem zsarnoksága ellentétes Isten Szavával, Szellemével, és tagadja, amit Jézus Krisztus tett a Golgotán. Hálát adok Neked, csodálatos Jézus Krisztus, hogy elvetted az óemberemet, és eltemetted magaddal. Otthagytad a sírban, hogy többé ne zavarjon engem a feltámadott életben.
Hallelujah! Dicsőség Istennek!” Az Úr Jézus Krisztus nevében! Ámen!
A folytatáshoz kattints a linkre: https://radiosansz.hu/a-kereszt-ereje-3/.
Hozzászólás írása