A Kereszt ereje – 3.

III. rész - Összefoglalás:

Ebben az üzenetben Alan Vincent arra buzdít, hogy éljünk a Szellemben, hogy Szellemben is járhassunk! Elmagyarázza, hogyan bánik el a Kereszt ereje a testtel. Isten gyűlöli a testi természetet és annak minden önerős igyekezetét, meg azt, hogy mindig önmagának akar kedvezni. Isten szemében a test csak arra jó, hogy kivégezzék a kereszten. Hit által úgy kell döntenünk, hogy egyetértünk Istennel: a testet meg kell öldökölni. Életmódunkká választhatjuk, hogy folyamatosan, naponta, percről-percre megfeszítjük a testünket a kereszt erejének a segítségével. Isten olyan életet kínál nekünk, amelyben győztesek lehetünk a bűn fölött Isten Szelleme által.

Előforduló bibliaversek:

Zsolt.51,5; Ézsa.53; Luk.9,23; Luk.14,27; Róma.6,1-15; Róma.7,15-24; Róma.8,1-4, és 13-14; 1.Kor.2,2; Gal.5,16-17; Gal.5,19-21; Gal.5,1; Gal.5,13; Gal.5,16; Gal.5,25; Efez.2,1-3;

Emlékezzünk: a kereszt erejéről szóló sorozat alap-bibliaverse az 1.Kor.2,2 „Mert nem végeztem, hogy más egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint a megfeszítettről.” („Elhatároztam, hogy csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is csak úgy, mint a kereszten megfeszítettről.” – EGYSZ)

Mindennek az a tény a középpontja, hogy Jézus felment a keresztre. A kereszt erejének harmadik dimenziójaként a testről akarok beszélni és arról, hogy a keresztnek van ereje elbánni a testtel. Előre akarom bocsátani, hogy az óember nem azonos a testtel. Különböző bibliafordításokban megtalálható az a hiba, hogy a görög „szarx” szót, ami a „test”-et jelenti, „bűnös természet”-nek fordítják. Szerintem ez baj. Ebben inkább a fordító hitelvei fejeződnek ki, mintsem a kézirat pontos tartalma. A későbbiekben majd meglátjátok, miért mondom ezt. Ha nem különböztetjük meg egymástól az óembert és a testet, elszalaszthatjuk azt a győzelmet az életünkben, amit Isten nekünk szán. A Biblia különböző fegyvereket, eszközöket ír elő a különböző ellenségekkel való leszámoláshoz. Mindannyian tudjuk, hogy ha egy betegségre nem a megfelelő gyógymódot alkalmazzuk, nem gyógyulunk meg. A Római levél 6. fejezetének elején az emberről kapunk tanítást.

Dióhéjban: az óember (1) az, amit örököltünk ősapánktól, Ádámtól, mivel Ádám fajához tartozunk, (2) plusz a gyermekkorunkban minket formáló hatások, és (3) az életünk elején minket körülvevő körülmények hatásai. Bármi, ami történt velünk, pl. gyermekkorunkban szörnyen bántalmazhattak minket, lehettek rossz szüleink, akik nem akartak minket, születésünk napjától azt mondogathatták nekünk, hogy semmire sem vagyunk jók; átélhettünk mindenféle bűnök miatt átkozott helyzeteket, amelyek eltorzították és károsították a személyiségünket. Sokan – valójában mindnyájan – szenvedünk bizonyos fokig attól, hogy a Biblia fogalmazása szerint, formált minket a bűn.

Dávid azt írta 51. Zsoltár 7. versében: „Íme én vétekben fogantattam…”

Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy bűnben születtem, mint minden más ember. Ezzel Dávid nem az anyját sértegeti, hanem elismeri, hogy az életének az ádámi faj a forrása, és ezért születésétől fogva hordozza a bűnös természetet.

Dávid azt mondja: „… bűnben melengetett engem az anyám.” Ezzel pedig azt ismeri el, hogy neveltetésének körülményei különböző és többféle mértékben eltorzították, megrontották a személyiségét.

Ez a harmadik tényező az, amit mi magunk műveltünk az életünkkel a megtérésünk előtt.

Én tisztátalan irodalommal és tisztátalan filmekkel tömtem tele magam, tehát szennyezett, piszkos volt az elmém. Nem Ádám hibája volt, hanem az enyém, hogy úgy döntöttem: megnézem azokat a dolgokat. Nem kenhetünk mindent Ádámra és az ördögre sem. Nem hibáztathatjuk mindenért a szüleinket. Sok mindent mi magunk tettünk. Amíg az óember él, addig teljes uralmat gyakorol fölöttünk, mint egy kalóz. Próbálkozhatunk, küszködhetünk, de nem tudunk kitörni a bűn ördögi szorításából, amivel megragadta az életünket. A bűn foglyai vagyunk, amíg az óember, a régi természet irányít minket kíméletlenül.

A Róma.6,6 viszont azt mondja, hogy „az óember Krisztussal együtt megfeszíttetett” a múlt egy pillanatában. Ennek eredményeként már nem vagyok az óember foglya. Nem kell a hátterem kényszerítő erejének megfelelően viselkednem. Nem kell az életem hátralévő részét gyenge én-képpel töltenem amiatt, amit a szüleim mondtak nekem. A kereszt megtörte mindezeknek a dolgoknak az erejét.

Az óember nem léphet be automatikusan a bűn fölött győztes életbe. Az óember pusztulása szabadít fel minket az alól a kényszer alól, hogy tovább vétkezzünk. Az óember halála előtt az óember és a bűn foglyai voltunk, mert az óemberen keresztül maradéktalanul uralkodott fölöttünk a bűn. A bűn tehetetlen foglyai voltunk. Semmit nem tehettünk ellene.

A kereszt megöli, megfeszíti az óembert, és felszabadít minket annak zsarnoksága alól, automatikusan azonban nem visz be minket a győztes keresztény életébe. De felszabadít arra, hogy mi választhassuk meg az urunkat.

Isten minden embert úgy alkotott meg, hogy szükségünk van egy tekintélyre, akinek alávetjük magunkat. Arra teremtett minket az Úr, hogy Isten uralma alatt éljünk, és ha ezt tesszük, akkor Isten élete átárad rajtunk. Ádám is így kezdte az életét a bűnbeesése előtt. Nem azért élt tökéletesen bűn nélkül, mert benne rejlett az erő ahhoz, hogy így éljen, hanem mert Istenben van ehhez az erő. Amíg Istennek engedelmesen és Neki alávetettségben élt, addig Isten életének az ereje áradt belé, és képessé tette őt arra, hogy bűnmentes győzelemben éljen.

Isten úgy teremtette meg az embert, hogy függjön valakitől. Az embernek szüksége van arra, hogy valaki kormányozza. Önállóan nem tud élni; ezt csak a sátán hazudja neki, mert amikor rá tud venni valakit, hogy lépjen ki Isten uralma alól, az illető azonnal a sátán uralmának áldozatává válik. Egy ember sem képes önállóan élni.

Efez.2,1-3 „Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedve a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint mások is.”

Ha nem élünk Isten uralma alatt, a világ a saját öntőformájába présel minket. Nem akadályozhatjuk meg, hogy a világ a maga kedve szerint formáljon minket. Ha nem éltek Isten uralma alatt, a kortársaitok nyomása arra az útra fog kényszeríteni titeket, amin szerintük járnotok kell. Az Efézusi levél szerint az ördög irányítja mindezeket a befolyásokat: a világ, a társaink és – természetesen – a saját testünk hatásait. Ezért végül sokan már a sátán akaratát teszik, általában anélkül, hogy egyáltalán rádöbbennének.

Életem első harminc évében senkiért nem tettem semmit. Azt gondoltam, hogy szabad és független vagyok, a magam életét élem. Valójában ez hazugság volt, mert egész idő alatt a sátán mozgatott, mint egy bábot. A világ fejedelmének kezében voltam, de ezt észre sem vettem. Ez mindenkinél így van. A kereszt azt éri el az óember megölésével, hogy megtöri az óember zsarnokságát és megadja nekünk a választás lehetőségét.

Róma.6,15 „Mit is tegyünk tehát? Vétkezzünk-e mivel nem vagyunk törvény alatt, hanem a kegyelem alatt? Távol legyen!”

Az első 14 vers arról tanít, hogy a keresztben van erő az óember zsarnokságának megtörésére.

Róma.6,1 „Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben (vétkezzünk tovább folyamatosan), hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?”

Vajon olyan életről szól a keresztény evangélium, amelyben folyton vétkezünk, aztán vasárnap elmegyünk a gyülekezetbe, bocsánatot kapunk, és érezzük, hogy Krisztus vére megteszi a dolgát, és vesszük az úrvacsorát? Ez csupán tipikus keresztény vallásosság, és természetesen, tipikus judaizmus. Egy hétig kudarcban élünk, vasárnap elmegyünk a gyülekezetbe, megvalljuk a bűneinket, úrvacsorát veszünk, és érezzük, hogy az elmúlt hét bűnei eltöröltettek? Aztán leélünk egy újabb hetet vesztesen, hogy azután újra elmenjünk vasárnap megtisztulni, és belekezdhessünk egy újabb kudarcos hétbe? Nem tudom, ismeritek-e a brit anglikán egyház-felekezet liturgiáját, de az ezt a hozzáállást tanítja. A katolikus egyház tanítása is nagyon hasonlít ehhez. Azt mondja: számítsunk rá, hogy vétkezni fogunk, azután adjunk hálát Istennek a vérért, amely megtisztít minket a bűnöktől – de csak az eddigiektől, a múlthetiektől –, majd az elkövetkező héten újra készüljünk fel, hogy vétkezni fogunk, de a vér újra meg fog tisztítani minket. Az evangélium azonban nem ez! Sőt, Isten Beszéde inkább ezt mondja:

Róma.6,1-2 „Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, milyen módon élnénk még abban?”

Ez azt jelenti: Nem tudjátok, hogy az óember keresztre feszíttetett? Halleluja! Azután eljutunk a 15. vershez, ahol egy újabb kérdéssel találkozunk: „Mit is tegyünk tehát? Vétkezzünk-e mivel nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen!”

Ez azt jelenti: Esetenként vétkezünk, mert kegyelem alatt vagyunk, nem a törvény alatt. Más szavakkal: Jézus Krisztus evangéliumának csak arra szorítkozik az ereje, hogy csökkentse a bűn mennyiségét, de teljesen nem tudja azt eltávolítani? Ez a kérdés. Pál erre újra azt feleli: „Isten ments! Egyáltalán nem!”

„A megtérésem előtt naponta húszszor káromkodtam, azóta csak naponta egyszer? A megtérésem előtt naponta megvertem a feleségemet, most már csak hetente egyszer?” Nem! Micsoda ’javulás!’? Hát, ez nem az Isten Királyságának evangéliuma!

De sokan sajnos valójában így éltünk. Számítottunk rá, hogy az evangélium csökkenti a bűnt, de szinte eretnekségnek hangzott, ha azt mondtuk, hogy ’újjászülettem, tehát bűn nélkül élhetek’. Nem azt sugallom ezzel, hogy Isten tesz valamit, ami megszabadít minket a bűntől. Azt mondom: A kereszt ereje lehetővé teszi számunkra, hogy ne vétkezzünk! Megszünteti az óember zsarnokságát, és lehetővé teszi, hogy döntsünk néhány dologban. Életetekben először valóban szabadokká váltok. Eldönthetitek, hogy ragaszkodtok Isten szabályaihoz, vagy alávetitek magatokat a bűn szabályainak. Engedhetitek, hogy az igazságosság uralkodjon rajtatok, vagy a bűn. Most azonban lehetőségetek van eldönteni, kinek szánjátok oda a tagjaitokat az engedelmességre. Más szóval, ez az üzenet: válaszd meg a gazdádat! Független nem lehetsz, csak azt választhatod meg, hogy ki uralkodjon rajtad. Ha Isten uralmát választod, lehetőséged nyílik nem vétkezni. Ha a bűn uralmát választod, akkor tovább fogsz vétkezni.

Biztos vagyok benne, hogy mire eljutunk a Róma. 7. fejezetig, mindenki, akinek van egy kis józan esze, azt mondja: „Nem akarok tovább vétkezni. A bűntől szabadon akarok élni, és mától kezdve mindent megteszek ennek érdekében, ami rajtam áll.”

Miután ezt kimondtad, bajban vagy. Olyan, mintha a saját hajadnál fogva akarnád kiemelni magad a mocsárból. Bajban vagy, amikor elkezdesz igyekezni, hogy jó keresztény legyél. Ez a különbség az óember és a test között.

Megmondom nektek, mi a test. Az anyagi test és a lélek egysége, amely Istentől függetlenül cselekszik.

Az óember lázad Isten ellen. Gyűlöli Istent és az Ő igazságosságát.

A test egyszerűen gyenge és önálló. Nem akar vétkezni, valójában próbál nem vétkezni. De ebben a saját erejére támaszkodik. Ez a különbség a test és az óember között.

Az óember azt mondja: „Nem engedelmeskedem! Gyűlölöm Istent és a módszereit. Gyűlölöm a törvényeivel és az igazságával együtt! Lázadok mindezek ellen.”

A test azt mondja: „Megpróbálok jó lenni. Komolyan küzdök azért, hogy jól teljesítsek. Tényleg jobban akarok élni. Minden erőmet megfeszítem azért, hogy megváltozzam!” De ez is kudarcot vall. Nem a lázadás, hanem a gyengeség miatt. Látjátok a különbséget? Értelmetlen magunktól megpróbálnunk győztes keresztény életet élni azáltal, hogy megfegyelmezzük a lelkünket és a testünket. A test gyengesége a saját erőlködése. A testtel kapcsolatban minden az énhez kötődik: az ÉN erőlködik és az ÉN próbál a saját javára élni. A testtel az a baj, hogy az egész egy nagy „ÉN”. „Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy szolgáljam Istent.”

Amikor misszionáriusként Indiába mentem, testben mentem oda, pedig Isten küldött. Odamentem, hogy ÉN megmentsem Indiát! Ez nem bűnös törekvés, mégis rossz, mert a saját tevékenységemmel, erőfeszítésemmel akartam elérni a célt. Keresztényként gyakran előfordul, könnyen odaszánjuk magunkat, hogy a testi természetünkkel, az ÉN-nel szolgáljunk Istennek, de Ő nem akarja ezt a testi természetet az Ő szolgálatában látni. Mert erre a megfeszítés a megoldás.

A Bibliában sok helyen csodálatos jelképeit, példázatait találhatjuk meg a testnek. Az egyik Amálek törzse. Az ősapjuk Ézsau volt. Gondoljatok vissza arra, amikor Ézsau és Jákob birkóztak Rebeka méhében! Ézsau vörösen és szőrösen jött ki méhéből. A nevében megtalálható egy ősi, héber szótő, az „aszah”, ami azt jelenti: „teszem”. Ha Ézsaura nézünk, egy mindenre alkalmas embert látunk. Rendes fiú volt. Jó szomszéd az ilyen: kölcsönkéri a fűnyírót, segít és a háza mindig rendezett. Annyira elégséges önmagának, hogy nincs is szüksége Istenre. Ézsau vadászattal megszerezte a saját vacsoráját, ellátta magát, nem volt vallásos. Jákob viszont egy gyenge ’féreg’ volt, és tudta, hogy szüksége van Istenre. Jákob kereste Istent kicsavarodott természete ellenére. Ézsau egyszerűen nem törődött Istennel. A Biblia profánnak, szentségtelennek nevezi. A ’profán’ szó szerint azt jelenti: ’Istentől, Isten természetétől és életétől független’. Mondhatnánk, egyszerűen ’világi’. Az ’istentelen’ jó meghatározás. Ő egy istentelen ember. Ézsau jól elvan a bőrében. Gömbölyű az élete. Azt mondja magáról, hogy ő tudja igazgatni az életét saját maga. Nincsenek szükségei és boldogul egyedül. Nincs szüksége Istenre, de másra sem. Ha segít másnak, azt a saját képességei alapján teszi. Nem fordul máshoz a szükségeivel. Csak azért foglalkozik másokkal, hogy kedvesen segítsen. Isten azonban azt mondja: „Ézsaut gyűlöltem, de Jákobot szerettem, mert ő semmire nem képes nélkülem.”

Ézsau életet ad Amálek törzsének, és Amálek harcol Isten népe ellen. Az ószövetségben folyamatosan dúlt ez a viszály. Amálek a test csatájának a jelképe. Sámuel azt az üzenetet vitte Saul királynak Istentől, hogy teljesen el kell pusztítania Amáleket, mert az Úr a nemzedékek végéig háborúzik Amálek ellen. Saul elment és elég sok amálekitát megölt, de megkímélte Agágot, a királyt és a juhok, barmok javát. Miért? Hogy feláldozza őket Istenek.

Ez titeket és engem ábrázol, amikor azt mondjuk: „Rendben, meg akarok szabadulni a heveskedéstől. Abba akarom hagyni a dohányzást, és nem akarok többé káromkodni, de nagyon jó zenész vagyok. Megtartom a zenei képességeimet Isten szolgálatára.” Tehát természetes szinten zenélsz. Lehetsz zenész természet szerint, aki testben próbálja meg szolgálni Istent. Vagy lehetsz nagyon jó szervező, és azt mondod: „Rendben, meg fogok szabadulni minden gonosz dologtól a lényemben, de megtartom az ügyintézési ajándékomat.” Van az életedben egy Agág király, akinek szerinted nem kell meghalnia. Pedig meg kell halnia. Ez a test, a testi természet lényege.

Ezek a dolgok, amelyeknek szép, vallásos a külsejük, jól néznek ki, amelyekről azt gondoljuk, hogy a legjobb elemei az életünknek, ezért felajánljuk őket Istennek áldozatként. Isten azonban azt mondja: „Nekem nem kell a testi életed. Egyetlen adottságodhoz és képességedhez sem érek hozzá, amíg meg nem halt a kereszten, és újra fel nem támadt.”

Saul nem engedelmeskedett maradéktalanul Istennek. Megszabadult az amálekiták 95-97 százalékától, de néhányukat életben hagyta. Később azt látjuk, hogy Sault majdnem megölik a filiszteusok, akik a sátánnak és démoni erőinek jelképei. Saul folyton harcban állt a sátánnal. Istennek nagyon bátor és hatalmas embere volt, aki mindig küzdött Isten ellenségeivel, de sosem bánt el igazán a testtel, a testi természetével. A csatákban súlyos sérüléseket szenvedett. és tudjátok, végülis ki végzett Saullal? Egy amálekita. Ha Saul mindnyájukkal végzett volna, nem maradt volna senki, aki megölhette volna. Szeretném, ha megértenétek, hogy a testtel vívott háború szó szerint arról szól: meg kell ölnötök a testet, mielőtt a test öl meg titeket. Ezt komolyan kell vennetek. A kereszt három módon működik:

1. Jézus kereszthalála kifizette a bűneinkért a büntetést. Jézus egyszer s mindenkorra meghalt értem. Semmi szerepem nincs ebben, csak elfogadom az áldását annak, hogy Jézus meghalt értem a kereszten.
2. A kereszt második hatása az, hogy meghalok Krisztussal együtt, amikor az óembert megöldöklöm. Ez is egyszer történik és az eredmény végleges. A Biblia világosan kimondja, hogy ez múlt időben van, már megtörtént. Az óemberem megfeszíttetett a Krisztussal együtt.
3. A kereszt egy harmadik dolgot is elvégez. Ezért is oda kell menünk a kereszthez. Ez nem egyszeri esemény, hanem folyamat, valamint nem Krisztus keresztjét érinti, hanem a miénket.

Luk.9,2 „Mondta pedig mindeneknek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és úgy kövessen engem.”

Hányan? Mindenki! Kinek a keresztjét? A sajátját. Azt a keresztet, amit nektek és nekem kell felvennünk. Nem Jézus keresztjét kell felvennünk, amin Ő elbánt a bűneinkkel, és ahol az óember megfeszíttetett. A saját keresztünket kell felvennünk naponta, folyamatosan. Jézus azt mondta, hogy nem követhetjük, nem lehetünk tanítványai, ha nem vesszük fel ezt a keresztet. Ennek a keresztnek az a lényege, hogy megtagadjuk önmagunkat.

Nem az óemberrel küzdünk, hanem önmagunkkal, a saját életünkkel, a test életével, a testi természetünkkel. A testünk és a lelkünk egyszerűen Istentől független életet akar élni. Még misszionáriusnak is elmehetsz így. Ha Istentől függetlenül megyünk el misszionáriusnak, akkor testben cselekszünk. Elmehetünk evangelizálni, énekelhetünk a dicsőítő csoportban, vagy játszhatunk is egy hangszeren testben. Még adakozhatunk is testben, ha a saját ÉN-ünk, egónk szerint tesszük, Istentől függetlenül. Ekkor nem Isten cselekszik, az eredmény pedig nem élet, hanem halál. Mindnyájunknak őrizkednünk kell a test cselekedeteitől, és rá kell döbbennünk, hogy ha valaha is szabadok akarunk lenni a bűn hatalmától, szabaddá kell válnunk a test tevékenységétől. Nagyon gyakran a test nem tűnik bűnösnek, sőt valójában kétségbeesetten próbálja Isten akaratát tenni és az Ő munkáját végezni. Ettől alattomos ez a dolog.

Luk.14,27 „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és énutánam jön, nem lehet az én tanítványom.”

Azt a keresztet kell felvennünk naponta, ami a test életének megöldöklését jelenti annak érdekében, hogy a bűn többé ne uralkodhasson rajtunk. Valójában ezt a küzdelmet írja le a Róma 7:

Róma.7,15-24 „Nem teszem a jót, amit akarok. Azt látom, hogy a rosszat cselekszem, amit nem akarok. Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?”

Amikor a fent említett verseket olvassuk, azt látjuk, hogy Pál hatvanszor használja az „én” névmást. Ezt hívom „én-problémának”. Sokan szenvedünk ebben: kétségbeesetten próbáljuk megtenni saját erőfeszítéseinkkel azt, amit csak Isten Szelleme tud sikeresen elvégezni. Ugyanúgy kell gyűlölnünk a testet, ahogyan Isten gyűlöli, mert a test Isten céljának az útjában áll, hiszen talpalatnyi helyet ad a bűnnek az életünkben.

Lépjünk tovább.

Galata.5,16-17 „Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”

Ez elkerülhetetlen. A Rómaiakhoz írt levél 6. és 7. része elmondja, hogy a bűn a testben találja meg a saját esélyét, így a test segítségével tesz engem a rabszolgájává. Szeretném, ha látnátok ezt a képet: itt a gyenge test, ami Isten akaratát akarja tenni. Nem gonosz, nem lázadó, mint az óember, csak gyenge, de azt mondja: „Megpróbálom megtenni Isten akaratát!”

A test a bűn lehetősége. A Róma 6-ban azt olvassuk, hogy a bűn a testben talált alkalmat magának. Látnunk kell, hogy a Biblia ábrázolása szerint a bűn olyan, mint egy személy. Nincs éles vonal a démoni személyek és a bűn között: a kettő átfedi egymást. Minden démon egy bizonyos fajta bűn szolgája, és annak a bűnnek a nevét viseli, ami a szakterülete. Van például tisztátalan szellem, vagy a kéjvágy szelleme. Vannak olyan démoni személyek, akik egy adott bűnös tevékenységre specializálódtak. Megtalálták az emberekben a lehetőséget arra, hogy a szívük sóvárgásának megfelelően befolyásolják őket az adott bűn elkövetésére. Az 1. Mózes 4-ben olvassuk Isten Káinnak szóló figyelmeztetését: „Káin, a bűn az ajtónál ólálkodik, és rád van vágyódása.”

Ez a mondat nem egy élettelen dologról szól, hanem egy személyes lényről, aki irányítani szeretné Káint. Káin már majdnem megbotránkozik azon, ahogyan Isten bánik vele, már majdnem haragszik és dühöng. Ha eljut eddig a magatartásig, megragadja, és végül megszállja őt az elutasítás bűne. Nem lehet határvonalat húzni a bűn és a bűnt elkövető démoni személy között. Nincs határvonal. Ha játszadoztok egy bűnnel, nyilvánvalóan egy démonnal is játszadoztok. Ha megmaradtok a bűnben, végül az adott démon irányítása alá kerültök, akár újjászülettetek már, akár nem. Az alapelv ugyanaz. Ha a test szerint éltek, a bűn boldogan vadászik az életetekben.

A testi ember képtelen ellenállni a bűnnek. A testnek nincs ereje ellenállni a sátánnak, illetve a bűnnek. Ennek semmi köze az óemberhez. A probléma oka nem az, hogy az óember uralkodik rajtunk, hiszen az óembertől már megszabadultunk. Ha Jézus játszadozott volna a testtel, sebezhető lett volna a bűn számára. A bukás előtt Ádámnak csak ki kellett lépnie az önállóságba, ez volt az első lépése a bűn felé. A második lépés már egyenesen a bűnbe vitte. Értitek? Ezért olyan veszélyes a test. Isten megszabadít titeket a zsarnoki óembertől, de azt a döntési lehetőséget nem veheti el tőletek, hogy testben akartok-e élni vagy Szellemben. Ezt kell eldöntenetek minden nap.

„Istenem, látom, hogy testi életem a legrosszabb ellenségem, mert ha testben kezdek mozogni, akkor sebezhető vagyok a bűn számára. Akkor jöhet a bűn, és megragadhat engem, nem azért, mert az óemberem él, hanem mert testben vagyok. A test nem tud ellenállni a bűnnek. Erre nincs ereje. A bűn pedig alkalmat talál a testben, és rabszolgájává teszi.”

Ezt írja a Római levél. Ez történik azzal a kereszténnyel, aki valóban újjászületett, aki az újjászületésben valóban megtapasztalta a kereszt erejét, de nem ébred rá, mekkora veszélyt jelent az a luxus, hogy a saját énje életét éli. El kell jutnotok odáig, hogy ugyanúgy gyűlöljétek a testet, ahogyan Isten gyűlöli. Ha testben éltek, a sátán meg fogja találni a test nyújtotta lehetőséget, és akkor ugyanannyira nem tudjátok majd Isten akaratát cselekedni, mint egy újjá nem született ember.

Kívülről ugyanaz az eredmény, de a mozgatórúgók teljesen mások. Ekkor nem hibáztathatjuk az óembert. A baj oka az a tény, hogy nem vagyunk hajlandók annyira komolyan venni a testet, amennyire Isten komolyan veszi. Ha testben éltek, semmi esélyetek nincs a győzelmes életre, noha a rendelkezésetekre áll az ehhez szükséges erő, de az nem bennetek rejlik, hanem Isten Szellemében. Isten nem tesz semmi többet azért, hogy a bűn fölött győztessé tegyen titeket. Az óember elpusztításával Isten olyan állapotba hozott bennetek, hogy képesek vagytok szellemben, a Szellem által élni. A testet nektek kell meggyűlölnötök.

Luther Márton mondta: „Önmagamtól jobban félek, mint egy tucat pápától!” Értitek, mire gondolt? A pápa akkoriban életére tört, minden városban vadászott rá. Luther Róma dühe elől menekült. Ezzel a mondatával arra gondolt, hogy önmagától jobban fél, mint annak az erőnek a sokszorosától, amely megpróbálta megölni, mert önmagában sokkal halálosabb ellenségre talált.

El kell jutnunk odáig, hogy felismerjük a test hallatlanul veszélyes voltát, azt a maradéktalan zsarnokságot és gonoszságot, amit magunkra szabadítunk, ha megengednénk a testnek, hogy uralkodjon bennünk. Folytassuk a Galata 5. fejezetének következő verseivel, amelyek felsorolják a test cselekedeteit:

Gal.5,19-21 „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, féltékenység, gyűlölködések, harag, veszekedések, önző törekvések, eretnekségek, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dőzsölések és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, azok nem lesznek Isten Királyságának örökösei.”

Micsoda szörnyű lista! Nem engedhetjük meg, hogy a test bármelyik cselekedete is megnyilvánuljon az életünkben. Nem mondhatjuk azt: „Hát, egy kis lobbanékonyság jöhet.”

Ha egyszer teret adnánk a testnek az életünkben, helye lenne a démoni beavatkozásoknak, és azt nem szabhatnánk meg, mi landoljon a kifutópályán. Ezek a test cselekedetei. Ha bármilyen szempontból is teret engedünk a testnek, egy csomó dolog rázúdul az életünkre. Azért történhet meg, hogy Isten emberei, akik talán egy kicsit megengedték maguknak a pénzkezelésben a hűtlenséget, vagy esetleg néhány tisztátalan gondolatot, végül hirtelen szörnyű dolgokat követnek el, mert nem vették komolyan Isten figyelmeztetését. A következő versekben, azzal folytatja Pál:

Gal.5,22-24 „De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.”

Ez egy hitbeli döntés. Válsághelyzet, amikor egy napon eldöntitek: „Már látom, milyen maradéktalanul gonosz a test. Többé nem adok neki helyet az életemben.”

Gondoljunk vissza: Jézusnak a legelvetemültebb bűnözőkhöz hasonlóan kellett meghalnia, hogy megmutassa a bűn gonosz természetét, ami megbotránkoztatta Istent. Jézusnak nem volt elég ágyban meghalni. Megalázva, a kereszten kellett meghalnia mindenki szeme láttára. Az Ézsaiás 53. része azt mondja, hogy Istennek tetszett ezt így csinálni, mert ezzel kellett megmutatnia, milyen tökéletesen haragszik a bűnre, és mennyire bűnözői szinten gonosz dolog a bűn. Maga a kereszt az átok helye.

A leggonoszabb bűnözők a kereszten találkoztak a cselekedeteik jogos következményeivel. Amikor a Biblia a test megfeszítéséről beszél, meg kell látnunk, hogyan ítél Isten a test fölött, és egyet kell értenünk az ítéletével. Isten szerint a test olyan bűnöző, olyan gonosz és annyira akadályozza az Ő céljait, hogy azt mondja: „A testnek csak egy hely jár: a kereszt.”

Amikor Saul király azt mondta: „Hagyjuk életben Agág királyt és a juhok és barmok javát!” Isten erre azt felelte: „Azt mondtam, hogy öljétek meg mindet!”

Mondhatjuk erre persze azt: „Ó, ne, Uram! Ez azért egy kicsit túlzás. Végülis egy kis elhajlás, egy kis engedékenység még nem olyan borzasztó.” De én azt mondom nektek: Isten szemében borzasztó! „De, hát, az nem túl rossz dolog, ha egy kicsit irányítom, manipulálom az embereket a szükségeimnek megfelelően.” – gondolja valaki. De Isten szemében elég gonosz dolog ez ahhoz, hogy a keresztre küldje.

Amikor ezt elkezdjük megérteni, rájövünk, hogy a tűzzel játszottunk. Könnyedén álltunk hozzá olyan dolgokhoz, amelyek Isten számára teljesen elviselhetetlenek. Gondoljátok csak el, mi történik a test miatt! Nem a világban, hanem Jézus Krisztus Egyházában: pozícióhajhászás, egymásnak adott címek és pozíciók – szűk körben egymásnak adott hatalom és befolyás és hasonlók. Sajnos láthatjuk az Egyházban megtörténni mindazt, amiről a Gal.5,19-23-ban olvasunk. Bizony, újjászületett keresztények azért követik el mindezeket, mert nem vették komolyan Isten figyelmeztetését.

Most szeretnék áttekinteni néhány lépést, amelyek segítségével elbánhatunk a testtel és egyetérthetünk Istennel, mondván: „Istenem, most már látom, és egyetértek Veled abban, hogy a test förtelmes a szemedben és ezért a kereszt az egyetlen méltó hely a számára.” Ekkor odaálltok Isten oldalára, és ahelyett, hogy Saul királyhoz hasonlóan megpróbálnátok megvédeni a testet, hogy ne kelljen halálra adni, olyanok lesztek, mint Sámuel, aki kivonta a kardját és így szólt: „Most rögtön megölöm Agágot, mert látom, milyen gonosz dolog lenne életben hagyni.”

Mi bánunk el a testi természetünkkel. Isten oldalára állunk önmagunk ellenében. Amikor Isten leleplez bennünk valami testit, mi egyből Istennel együtt boldogan a test azon részének ’hóhéraivá’ válunk még akkor is, ha fáj. Ez lehet például a gőg, a büszkeség területe is. Isten leleplezheti a gőgöt, vagy az énünk más területét. Megalázó lehet ezzel elbánni, mégis van mód arra, hogy Istennel együttműködve, örvendező szívvel tegyük ezt. Mutassa meg nekünk Isten a test minden oldalát!

Rettenetesen fájt, amikor Isten elkezdett leszámolni a testtel az életemben, de eldönthetjük, hogy a test halálra adásakor együtt ujjongunk Istennel, vagy megmentjük a testet és életben tartjuk, mert nem akarunk zavarba jönni, megaláztatást átélni, letörni.

Amikor megsértődünk, ez 97%-ban azért történik, mert valaki hozzáért a testi természetünkhöz. Általában akkor is ez történik, amikor dühbe jövünk. Hittel eldönthetjük, hogy egyetértünk Istennel: a testet meg kell öldökölnünk. Ez a hitbeli döntés lehetővé teszi, hogy Isten kegyelme felszabadítsa Isten erejét a test megölésére az életünkben. Lapozzunk a Róma 8-hoz:

Róma.8,13 „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok (ez biztos), de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldöklitek, éltek. Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.”

Isten átvezet minket egy sor átélésen, hogy lelepleződjön a test, amivel ezután már el lehet bánni. Ez a keresztény érlelődés leggyorsabb módja. Miért háborodtok fel, amikor nem hívnak meg titeket a vezetőségbe, pedig szerintetek ideje lenne? Csak a testi természetetek lehet az oka. Ha megsértik a büszkeségünket, hát … a gőg kizárólag a test cselekedete. Ilyenkor mogorvává válhatunk, vagy pedig megengedhetjük a Szent Szellemnek, hogy elvégezze a munkáját, azaz eljuttasson minket a győzelemig ebben a megalázó, lesújtó helyzetben is.

Bármilyen szinten történik ez meg az életünkben, ha hiszünk Isten Beszédében, mondjuk azt:

„Istenem, Mennyei Atyám! A legfőbb törekvésem, hogy a segítségeddel elbánjak az életemben a test minden megnyilvánulásával. Folyamatosan, naponta meg akarom feszíteni a testet. Segíts meg engem ebben!”

Ha ezt megtesszük, élni fogunk. Ha nem tesszük meg, meghalunk. Ezt mondja a Biblia. A ’test cselekedeteinek’ az ellenpárja a’ szellemben járás’. Menjünk vissza a Galata 5-höz:

Gal.5,1 „Azért a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.”

Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Menjünk a 13. vershez:

Gal.5,13 „Mert ti szabadságra lettetek elhívva testvéreim, csakhogy a szabadság ne legyen ürügy a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

Nézzük meg most a 25. verset:

Gal.5,25 „Ha a Szellemben élünk, Szellemben is járjunk.”

Egyértelmű, hogy a testben járást úgy kerülhetjük el, ha Szellemben járunk. Nézzük meg a 16. verset:

Gal.5,16 „Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és akkor nem fogjátok véghezvinni a testnek kívánságát.”

Menjünk újra a Róma 8-hoz:

Róma.8,1 „Nincsen azért most már semmilyen kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem a Szellem szerint.”

Figyeljük meg a sorrendet a 4. versben:

Róma.8,4 „Hogy a törvénynek igazságos követelménye beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint.”

Most a 2. verset nézzük meg:

Róma.8,2 „Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.”

Mielőtt a Szellemben járhatnánk, meg kell tanulnunk, hogy ne járjunk testben. Olyan sok éven át tanultunk testben járni, hogy már ösztönösen ezt csinálnánk. Ha váratlanul történik valami, testből reagálunk, mielőtt rájönnénk, mi is történik. Istennek, miközben semlegesíti a probléma forrását, meg kell őriznie a testrészeinket, hogy majd reagálni tudjunk a Szellemre.

Amikor az ember felfedezte az aerodinamika törvényét, megtanulta kiaknázni a szelet. Úgy érezte, megtanulta a szellemet használni a saját ereje helyett, azután elkezdett repülni. Biztos vagyok benne, hogy már veletek is előfordult, hogy beszálltatok egy repülőbe, leültetek és engedtétek, hogy az aerodinamika törvénye felemeljen titeket, legyőzve a gravitáció törvényét.

Amíg a repülőn vagyunk, úgy tűnik, hogy a gravitáció törvénye nem működik. Ott repülünk 9.000 méter magasan, és teljes nyugalommal sétálgatunk a repülőben. Ha azonban kinyitjuk az ajtót, rögtön rájövünk, hogy ez a törvény nagyon is hat. Benne kell maradnunk a gépben ahhoz, hogy annak a másik törvénynek a hatókörében, hatása alatt legyünk, és ott élhessünk.

Az élet szellemének a törvénye Krisztus Jézusban működik, és csakis Benne! Ha kiszállunk Krisztusból, kikerülünk ennek a törvénynek a hatóköre alól. A Krisztus Jézusban lévő Szellem erejének köszönhetően élhetünk a bűn és a halál törvénye fölött. Amíg Szellemben élünk Krisztusban, úgy tűnik, hogy a bűn és a halál törvénye nem működik, pedig ott van. Ha ki merünk lépni Krisztusból, hogy belépjünk önmagunkba, az élet Szellemének törvénye azonnal hatályon kívül kerül, hiszen a Krisztus Jézusban lévő élet Szellemének törvénye ez, és csak Krisztus Jézusban működik.

Más szóval, meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk Szellemben, Krisztusban, és sosem szabad kilépnünk Krisztusból és belépnünk önmagunkba. Ha Krisztusban vagyunk, nem lehetünk önmagunkban, az egónkban. Ha önmagunkban vagyunk, nem lehetünk Krisztus Jézusban.

Ez nem automatikus, hanem naponta, percenként kell eldöntenünk, hogyan akarunk élni. Ez nem dől el egyszer s mindenkorra, hanem folyamatos, naponkénti ügyről van szó. Nincs olyan válsághelyzet, vagy kézrátételes szolgálat, nem vásárolhatunk olyan kazettát vagy könyvet, aminek a segítségével egyszer s mindenkorra elérhetjük a győzelmet. Percről-percre kell a Krisztus Jézusban lévő Szellem törvénye szerint élnünk. Ha így éltek, megtapasztaljátok, hogy megtört az életetekben a bűn ereje. Halleluja! Szabadok vagytok a bűn és a halál törvényétől, mert a bűn törvénye csak a testben működik, Krisztusban nem. Az élet Szellemének törvénye Krisztusban működik, a bűn és halál törvénye pedig a testben.

Ha Krisztusból átmegyünk a testbe, átlépünk az egyik törvény hatálya alól a másik alá. Mindkét törvény egyformán következetes és erőteljes, és egy pillanat alatt átfordulhat a győzelmünk kudarcba, ha nem Krisztusban élünk tovább. Ha naponta, percről-percre az Úr Jézus Krisztustól függve élünk, semmi nem mozdíthat ki minket a biztonságunkból.

Itt azt olvassuk, ha Szellemben akarunk járni, Szellemben is kell élnünk. Azaz, ha nem élünk szellemben, nem is járhatunk szellemben, tehát éljünk a Szellemben, akkor majd járhatunk is Benne.

Hadd mondjak egy példát erre: pár nappal ezelőtt Indiában voltam, Hyderabadban. Szeretem azt a megyét. Évekig éltem Indiában és nagyon fontosak számomra az ott élők. Most nem Indiában élek, hanem Amerikában. Az elmémben élénken el tudom képzelni Hyderabad, vagy Bombay utcáit. Gondolatban be tudok menni egy boltba és vásárolhatok, annyira jól ismerem ezeket a városokat. Ez azonban csak az elmémben játszódik le, a valóságban ebből semmit nem tudok megtenni, mert nem ott lakom.

A gondolataitokban akarhattok szellemiek lenni és szellemi döntéseket hozni, akarhattok szellemben élni, szellemben járni és legyőzni a testet, de mindez nem történik meg, ameddig valóban nem éltek szellemben. Csak ott járhattok, ahol éltek! Ha szellemben éltek, járhattok is a szellemben és végezhetitek a Szellem cselekedeteit. Ekkor a test erejét veszti. Ha csak egy kis részt adtok át a Szellemnek, de valójában test szerint éltek, akkor semmiképp nem jártok és nem is járhattok Szellemben. Meg kell hoznotok bizonyos döntéseket azzal kapcsolatban, hogyan akartok élni. El kell döntenetek, hogy megengeditek Isten Szellemének, hogy bevigyen titeket a Szellem életébe, azután pedig ennek értelmében kell eljárnotok.

Isten Szelleme nem szeret megnézni bizonyos tévéműsorokat, egyszerűen nem hajlandó. Isten Szelleme nem fog kiabálni a feleségeddel. Egyszerűen nem tesz ilyet. Isten Szelleme nem foglalkozik akár a legkevésbé is megkérdőjelezhető pénzügyi dolgokkal, eggyel sem. Ezekben a dolgokban nem vállal veletek közösséget. Ha nem élünk Isten akarata szerint, Ő biztos, hogy nem követi a mi életmódunkat. Ha a Szellemben akarunk élni, a Szellem akarata szerint is kell élnünk. Ő magához vonz minket, és megtanítja nekünk az Ő saját életmódját, hogy valóban Szellemben élhessünk. Ha Szellemben élünk, járhatunk is Szellemben, és amikor Szellemben járunk, nem fogjuk a test kívánságait teljesíteni. Tehát nincs olyan gyógymód, nincs olyan palackozott kenet-olaj, vagy olyan tanítás, ami egyszerre megoldaná ezt az egész problémát. Olyan életet kínálok nektek, ami a test folyamatos megfeszítéséről szól. Olyan életet, amelyben Istennel egyetértetek, és meggyűlölitek a testi természetet úgy, ahogyan Isten gyűlöli, és azonosultok Isten döntésével, mely szerint a test számára csak egyetlen megfelelő hely létezik: a kereszt.

Gal.5,24 „Akik Krisztuséi, megfeszítették a testet a kívánságaival együtt”, mert az annyira gonosz bűnöző, hogy nem hagyhatják életben! Ekkor bekerülnek Krisztus Jézusba, és megtanulnak Szellemben élni. Ezt naponta, percenként kell tanulnunk.

Először nehéznek találhatjuk majd: rövid ideig Szellemben járunk, azután visszacsúszunk megint a test útjaira. Ha ez megtörténik, tartsunk bűnbánatot, és lépjünk vissza Krisztus Jézusba. Megtapasztaljuk majd, hogy Isten átképzi automatikus reakcióinkat és a szokásainkat is, mi pedig egyre nagyobb mértékben megtanuljuk, hogyan maradhatunk folyamatosan Szellemben. Eközben átéljük, hogy a test egyre veszít erejéből, és az életünk kicsúszik a bűn szorításából.

Arra is rá fogunk jönni, hogy a Biblia minden szava igaz, és élhetünk anélkül, hogy bármi, bármilyen módon is megkötözzön minket. Eszembe nem jutna dicsekedni, de bizonyságot teszek Isten erejéről az életemben. Én megtaláltam ezt az Istentől származó kijelentést, és azért tanítom nektek, mert igaznak bizonyult számomra is. Ha nem lenne igaz, nem tanítanám nektek, de nekem is működik.

Láttam, ahogy a gyönyörű feleségemet is teljesen átalakította ez az Igazság. A gyermekeim nem kaptak automatikusan győztes keresztény természetet. Ők ugyanúgy tanulták meg, ahogyan én: egyetértettek Istennel a testi természet vonatkozásában, és eldöntötték, hogy a testet meg kell feszíteniük. Látom, amint a gyermekeim dicsőségesen átváltoznak megszentelt szentekké, akik már győztesen élnek Krisztus Jézusban. Igazat mondok nektek.

Ezek gyakorlati dolgok, de meg kell hoznotok néhány döntést ahhoz, hogy mindezek működjenek. El kell döntenetek, hogy ugyanolyan komolyan veszitek a testet, mint Isten, és egyetértetek Istennel abban, hogy a test csak arra jó, hogy kivégezzék a kereszten. Egyet kell értenetek Istennel abban, hogy a ’legnagyszerűbb’ amálekiták sem maradhatnak életben: meg kell halniuk. Abban is egyet kell értenetek Istennel, hogy a Szent Szellem a szellem kardjával ki tudja végezni a test minden megnyilvánulását az életetekben. Kivégzés közben nem panaszkodni és nem sopánkodni fogtok, hanem együtt ujjongtok Istennel. Engeditek, hogy Isten Szelleme kiképezzen titeket a szellemben való életre: arra, hogyan működtethetitek a Krisztus Jézusban való élet Szellemének a törvényét az életetekben, és hogyan győzhetitek le folyamatosan a bűn és a halál törvényét.

Ne fogadjátok el az élet semmilyen alacsonyabb szintjét, amíg mindez a gyakorlatban meg nem valósul az életetekben. Amikor a test lelepleződik, ugyanolyan kérlelhetetlenül elbántok vele, mint Isten, és ugyanannyira gyűlölitek a testet, mint Isten. Ha hajlandók vagytok erre, akkor beléphettek az erővel és győzelemmel teli életbe, amelyben Isten Szelleme akadálytalanul árad át rajtatok és áldást hoz. Nemcsak ti lesztek áldottak, hanem sokan mások is. Természetesen minden áldást hozó dolgot Isten Szelleme cselekedett eddig az életemben. Ha bármi is történt az életemben, az annak köszönhető, hogy Isten Szelleme szabadon cselekedhetett rajtam keresztül. Ámen? Rátok ez ugyanúgy érvényes lehet, mint rám.

A folytatáshoz kattints a linkre: https://radiosansz.hu/a-kereszt-ereje-4/.