A Kereszt ereje – 4.

IV. rész - Összefoglalás:

A keresztben van erő ahhoz, hogy megfeszítse nekünk a világot, minket pedig a világnak. A kereszt ereje megszabadíthat minket a világ erejétől úgy, hogy ne fogadjuk el a világ szabványait, amelyek szeretnének a saját öntőformájukba préselni minket, és szemben állnak Isten Királyságával. Ha megújul az elménk, felfedezhetjük azokat az örök célokat, amelyekre Isten teremtett minket, és ha azokat megvalósítjuk, sikeressé válunk Isten szemében!

Bibliaversek:

Zsolt.40,6-8; Zsolt.139,14; Mát.6,23, Mát.6,33; Mát.19,23-24; Róma.12,1-2; Ján.12,27-28, 30-33; Ján.16,7-11; Gal.6,14; Ef.2,10; 1.Ján.2,15; 5,5-6; Zsid.10,5-7; Zsid.11,24-26

 

Arról akarok beszélni, hogy a keresztben van erő a világ legyőzéséhez.

Gal.6,14 „Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

Veletek előfordul ez? Dicsekedtek valaha a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével? Van valami okotok a hálaadásara? Tudjátok azt mondani, amikor megvizsgáljátok az életeteket: „Istenem, rendkívül hálás vagyok neked, amikor arra gondolok, mit tett a kereszted értem, hogy hol voltam és hol vagyok most!”? Pál azt mondja: „Isten mentsen, hogy dicsekedjek bármi másban, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében!”

Azután, talán gondoljatok azokra a dolgokra, amelyeket a kereszt rajtatok keresztül tett! Én visszatekinthetek 28 évnyi indiai szolgálatra, nem mintha most kérkedni akarnék, hiszen Pál sem kérkedett, hanem azzal dicsekedett, amit Isten dicsősége tett rajta – mint méltatlan edényen – keresztül. Mindez nem Pál nagyszerű képességeinek volt köszönhető, hanem mindez Isten dicsőségét hirdette.

Amikor 1962-ben elmentem Indiába, Bombaybe, az egész – akkoriban – ötmilliós városban nem volt egyetlen gyülekezet sem, amely az evangéliumot hirdette volna. Képzeljétek el, ma már 12 millióan élnek ott. A feleségem nemrég részt vett valakinek a menyegzőjén, akit mi vezettünk Krisztushoz. Kb. százezer katolikust láttunk megtérni, betöltekezni Szent Szellemmel és erős gyülekezetekbe beépülni Bombay körzetében. Amit Isten ott megtett, arra bárhol képes. Ámen? Isten egyszerűen kinyitotta a várost, megrázta a környéket és kiárasztotta a dicsőségét. Mindezt Jézus Krisztus keresztjének az ereje végezte el.

Isten ugyanezt cselekszi Andhra Pradeshben, Közép-Indiában. Ott láttuk Isten erejét betörni kis falvakba, amelyekben kb. tízezer hindut már évszázadok – ha nem évezredek – óta teljesen megkötözve tartottak erős démoni hatalmasságok. Láttuk, ahogy tízezer ilyen faluban élő hindu, aki megtért, betöltekezett Szent Szellemmel és Isten erejében mozgott, létrehozott 70 gyülekezetet. Hetente kb. száz ember csatlakozott ezekhez a közösségekhez. Mindenféle csodát láttunk. Négyen támadtak fel a halálból úgy, hogy ezt bizonyítékok támasztják alá. Tanúi voltunk a csodák minden fajtájának.

Egy esetre élénken emlékszem: kézrátétellel szolgáltam valakinek, akinek üres volt az egyik szemürege, amikor odajött hozzám, arra gondoltam: „Drága Istenem, ezzel mit kezdjek?” Rátettem a kezemet, és életem legnagyobb sokkja volt, hogy amikor elvettem a kezemet, egy tökéletes szem nézett rám. Egyszerűen megremegtem, és magamban halleluját zengtem Istennek!

Nem a hitnek ez a nagy embere tette ezt, hanem Isten! Az Ő kegyelme és a keresztjének ereje! Jézus Krisztus keresztje erős! Akarunk és kell is dicsekedni vele.

Jézus Krisztus keresztje erős. Akarunk és kell is dicsekedni vele. Semmi másra nincs szükségünk: sem a kifinomult nyugati kultúrára, sem a megkeményedett hinduizmusra, sem a harcos iszlámra. „Jézus Krisztus keresztje Isten ereje mindazok üdvösségére, akik hisznek.” Szeretném, ha megfigyelnétek itt ezt a kifejezést, mert most ezt fogjuk megvizsgálni. Pál azt mondja:

Gal.6,14 „Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

Tehát kettős keresztre feszítésről van itt szó. A keresztben van erő ahhoz, hogy megfeszítse a világot nekünk, és arra, hogy megfeszítsen minket a világnak. Erről akarok beszélni. Annak ellenére, amit a Biblia világosan elmond a világról és arról, hogyan kell viszonyulnunk a világhoz, az a tény, hogy a keresztények többsége a világ kötelékeinek a rabja. Vagy szeretik a világot és vágynak utána, vagy a legtöbb esetben addig préseli őket a világ nyomása, hogy végül már úgy érzik: „Nem tudok ellenállni ennek a nyomásnak!”

Azt tapasztalják, hogy addig préseli, lökdösi őket a világi rendszer körülöttük lévő ereje, hogy végül elsodródnak. Elmennek a gyárba, és noha kizárólag Krisztus hatalmas tanúi akarnak lenni, mégis alkalmazkodnak a környezethez, és arra eszmélnek, hogy olyanok, mint mindenki más. Nagyon sok keresztény tapasztalja ezt.

Azt szeretném eljuttatni a tudatotokban, hogy ebben az erőteljes keresztben, amely meg is tud menteni és szabadítani, és amely rengeteg csodálatos dolgot tud tenni, hatalmas erő rejlik e szerint a bibliavers szerint arra, hogy megtörje a világ erejét.

A kereszt ereje annyira megszabadíthat minket a világtól, hogy nem fogunk úgy gondolkodni, ahogy a világ, és nem fogadjuk el a világ irányelveit. Nincs szükségünk a világ kínálta kényelemre és biztonságra, és egyáltalán nem követjük annak kívánságait. Továbbá nem kötöznek meg minket a félelmei és a szorongásai. Nem érdekel, mi történik a világi gazdasági életben, Isten népének gazdasági élete Istentől függ.

Hiszitek ezt? Komolyan hiszitek? Teljes a békességetek, amikor minden ingadozik körülöttetek? Mert most egy olyan évtizedet kezdtünk el, amelyben egyre inkább remeg majd minden. Abban a kiváltságban van részem, hogy a világ számos országába utazhatok. Jelenleg egy olyan ország sem jut eszembe a látogatásaim célpontjai közül, ahol jelenleg ne rázkódna az egész gazdasági élet. Ahol nincsenek jelentős etnikai problémák, ott törzsek viszálykodnak. Mindenütt dúl valamilyen felkelés, háború vagy afféle.

Most jöttem vissza Indiából, ahol mindenféle zavargás, törvénytelenség és polgárháborús veszély van. A tétlen hindu lakosság hirtelen harciassá és erőszakossá vált. Ez új szellemi hatás. Egy kicsit korábban jártam Dél-Afrikában, ahol szintén óriási problémák vannak. Nincs olyan nemzet a világon, ahol ne lenne felfordulás. Ez hozzátartozik Isten ígéretéhez, amelyben azt mondta: „Még egyszer megrázok minden nemzetet.”

Ez megijeszti azokat, akik nem ismerik Krisztust. Akik ismerik Őt, azokat nem kellene megrázniuk ezeknek az eseményeknek. Ezek a dolgok valójában Isten válaszát hozzák el, amelynek keretében Ő kiárasztja dicsőségét az egész Földre, hiszen meg kell szabadítania minket a bálványainktól. Legalábbis a világ bálványairól beszélek, amelyeknek el kell tűnniük, mielőtt az emberek szíve valójában kinyílik az Úr Jézus Krisztus befogadására.

Még Szaud-Arábiában is, amit természetesen szintén megráztak a közelmúlt történései, több ezer arab fogadta el Jézus Krisztust az ott lévő amerikai, brit és más katonák bizonyságtétele nyomán. A történelemben először jutottak be oda misszionáriusok a hadsereg kötelékében. Több ezer megtérésről tudok. Titokban merítkeztek be ezek a hívők: ástak egy lyukat a homokban, beletettek egy kádat és abban bemerítkeztek azok a szaúdiak, akik hinni akartak Jézusban. Hallelujah! A világ minden megrázkódásában rejlik isteni cél. Nem szabad a szívünknek szorongania.

Róma.12,1 „Kérlek azért titeket testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti ésszerű tiszteleteteket.”

Ez a Római levél hatalmas teológiai fejtegetése után következik. Végül, miután már az összes hittétel a helyére került bennetek, az a fontos, hogy megéljétek, amit tudtok. A legtöbbünknek már nem kell többet tudnunk, csak meg kell élnünk, amit tudunk. Valaki egyszer azt mondta: „Tudjátok, engem zavar, amikor a Bibliát olvasom. Komolyan aggaszt, amikor olyasmit olvasok, amit nem értek.” Erre egy másik azt felelte: „Amikor én olvasom a Bibliát, értem az olvasottakat. Engem a megértett dolgok zavarnak.”

A Bibliában rengeteg dolgot könnyű megérteni. Egyetértetek? Miután mindazokat megcselekedtük, akkor mondhatjuk Istennek: „Uram, most foglalkozzunk azokkal az apróságokkal, amelyeket nem értek!”

A Róma.12,1-ben nagyon világos útmutatást találunk a magatartásunk egyik szempontjára vonatkozóan. „Kérlek azért titeket testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti ésszerű tiszteleteteket.”

Feltehetek egy kérdést? Ezt megtettétek már? El tudjátok mondani: „Uram, a testem ugyanúgy a rendelkezésedre áll, a Te akaratod és a céljaid rendelkezésére áll, ahogyan Jézus Krisztus teste a rendelkezésedre állt Jézus 33 és fél éves földi tartózkodása alatt.”?

A 40. zsoltárban (lásd még Zsid.10,5-7) Krisztus Szelleme már számított arra a napra, amikor majd testet kap, ezért így kiáltott: „…de testet alkottál nekem…” Aztán azt mondja: „Íme itt vagyok, …hogy cselekedjem óh Isten, a Te akaratodat.” A testnek csak egy értelme van: az, hogy cselekedje Isten akaratát.

Amikor 33 évvel ezelőtt keresztény lettem, ez világos volt a számomra már a megtérésem előtt. Ha létezik egy szerető Isten, akkor Teremtőként jogában áll uralni az életemet, és azt tenni velem, amit Ő akar. Ez már megtérésem előtt nyilvánvaló volt a számomra. Isten kegyelme által azóta is igyekszem átvinni ezt a gyakorlatba. Veletek mi a helyzet? El tudjátok mondani: „Uram tudod, hogy a legjobb tudásom szerint átadtam neked a testemet. Élő áldozatként elmegyek, odaköltözök bárhová és megteszek bármit az akaratod szerint.” Ez egyszerű, de nyilvánvalóan igen mély elkötelezettség Jézus Krisztus mellett. Ez a kijelentés ezt kéri tőlünk. Ti megtettétek már?

Róma.12,2 „És ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Az odaszánást a gondolkodás megújulásának kell követnie. Ha egyáltalán el akarunk jutni idáig, szeretném idézni nektek a Philips-féle fordítást, amely kicsit átfogalmazza ezt a verset:

Róma.12,2 „Ne engedjétek, hogy a világ bepréseljen titeket a maga öntőformájába, hanem alakuljatok át az elmétek megújulása által!”

A világ elképesztő képességgel rendelkezik arra, hogy az emberekre rákényszerítse a maga akaratát. Nem akarunk engedni, de átéljük ezt a kényszerítést. Az elménk megújításával kezdhetünk ettől megszabadulni. Ilyenkor egyszerűen már nem gondolkodunk világi módon. Most nem a nyilvánvaló bűnökről beszélek, mint az erkölcstelenség, a kéjvágy meg a többi ilyesmi. A világ sok ennél alattomosabb módon próbálja elérni, hogy az ő szabályai szerint gondolkodjunk.

Például: „A biztonságot különböző dolgoktól várhatjuk.” – mondja a világ. De ez nem így van. Egyszerűen nem igaz. „Ahhoz, hogy sikeres legyél, meg kell másznod a ’szamárlétrát’, és fontossá kell válnod. Minél több a beosztottad, minél több embernek parancsolhatsz, annál nagyobb vagy te magad” – mondják. Ezek szerint az jelenti neked a biztonságot, ha fel tudsz jutni egy magas beosztásba.

Ha szakképzett vagy, addig kell másznod a ranglétrán, amíg olyan szintre nem jutsz, ahol már nem tudsz megfelelni. Ezt bizonyos tanulmányok – meglehetősen cinikusan – „Péter alapelvnek” hívják. Szerintük mindenki eljut egy olyan helyre, ahol már nem tudja ellátni a feladatát, mert az túl nagy neki. Ezután az ember az élete hátralévő részét azzal tölti, hogy kapaszkodik egy számára túl nagy pozícióhoz és letapos mindenkit, aki azt megpróbálja elvenni tőle. Ez akár sikerül, akár nem, az ember egy versengő bizonytalanságban él, ami éjszakánként emészti.

A világban elképzelhetetlen, hogy valaki odamegy a főnökéhez és azt mondja: „Főnök, ez a feladat túl sok nekem. Szeretnék néhány szinttel visszalépni, egy olyan pozícióba, amit szorongás nélkül be tudok tölteni.” Aki ezt megteszi, azt valószínűleg elbocsátják. Azt mondaná a főnök: „Nem akarok a cégnél olyan embert látni, aki így gondolkodik. Mindenkinek a csúcs felé kell törekednie.”

Ez egy fajta világi gondolkodás. Ne engedjétek, hogy a világ a saját öntőformájába préseljen titeket! Újuljatok meg az elmétek szellemében! Tudjátok, mi a siker Isten szemében? Ha azt csináljátok, amire Isten teremtett benneteket.

A 139. zsoltár szerint mindegyikünk Isten egyedi műve. A zsoltáros, szó szerint, azt mondja: „Te formáltál és szőttél engem. Te alkottál az én anyám méhében.” Soha nem született még olyan ember, mint te, és soha többé nem lesz még egy ugyanolyan. Nem vagy véletlen. Akár beterveztek a szüleid, akár nem, Isten terveiben szerepeltél. Ez a zsoltár azt tanítja, hogy Isten előre megírta a jövődet. Megírta minden napodat, már mielőtt az első eltelt volna.

Isten eltervezett téged: összeállította a személyiségedet bizonyos jellemvonások összességével, megalkotta egyedülálló lényedet és nagyon elégedett volt a művével. Nem hibázott. Tökéletes munkát végzett. Csak az a baj veled, hogy Isten tökéletes művét megrongálta a bűn. Ha megszabadulsz a bűntől, csak tiszta arany marad. Mindegyiktek Isten mérhetetlenül értékes teremtő műve. Gyönyörűek, tökéletesek és épp’ megfelelőek vagytok arra a feladatra, amit Isten szánt nektek ebben az életben, valamint arra, akik az örökkévalóságban lennetek kell. Hiszitek ezt? Hiszen a zsoltáros így kiált: „Dicsérlek, mert csodálatosan és gondosan alkottál engem. Csodálatosak a Te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem.”(Zsolt.139,14)

Eljutottatok már odáig, hogy valóban kedvelitek magatokat? Mondjátok ezt: „Uram, nagyszerűen, jól dolgoztál, amikor engem teremtettél.” Eljutottatok már idáig?

Én tudom, hogy mikor jutottam el oda, hogy kedvelem magamat. A bűn miatti torzulásoktól eltekintve, amelyekkel Isten dicsőségesen leszámolt a kereszten, Isten teremtése valóban csodálatos és gondos mű. Annyira örülök, hogy én vagyok én! Ez a dolog egyik része.

A másik része az, hogy Isten vágott egy barázdát az Ő örökkévaló céljába, amiről olvashatunk a 139. zsoltárban és az Efez.2,10-ben is („Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”). Ez a vers arról szól, hogy Isten elkészített jó cselekedeteket, amelyekben járnunk kell. Mielőtt megteremtette a világot, Isten eltervezte az életeteket. Kitalált nektek feladatokat. Nem izgalmas?

Ahhoz, hogy sikeresek legyetek, csak az szükséges, hogy az egyedülálló személyiségetekkel és jellemvonásaitokkal belehelyezkedjetek abba a ’lenyomatba’, öntőformába, amit Isten a számotokra vágott ki a világra vonatkozó örökkévaló céljaiban. Amikor belehelyezkedtek ebbe a résbe, és elkezdtek Isten céljaiban járni, akkor sikeresek vagytok. Ennél sikeresebbek nem lehettek.

Ha eltévesztitek Isten akaratát, akkor kudarcot vallotok. Akármilyen híresek lesztek, akármennyit kerestek, bármennyi tudást gyűjtötök össze a világon, annak semmi értéke nincs Isten szemében. Ha azonban betöltitek Isten célját az életetekkel, akkor lesztek beteljesedettek és sikeresek, és természetesen ebben az esetben kapjátok a legnagyobb örök jutalmat is. Isten nem a kiemelkedő képességeitekért, hanem a hűségetekért jutalmaz meg titeket már ebben az életben.

Ez a gondolkodásmód homlokegyenest eltér a világétól, hiszen ez az Isten Királyságának a rendje: „Aki a legnagyobb akar lenni, legyen mindenkinek a szolgálja.” „Aki hatalmat akar, az legyen szelíd és alázatos.” Ha az egész világot meg akarjátok hódítani, legyetek alázatosak! Ez őrültségnek hangzik, de Jézus ezt mondta. Nem a Bibliát idézem? Értitek, hogy egészen másként kell elkezdenünk gondolkodni?

Beszélünk ezekről a dolgokról, de valójában sokan még mindig világi módon gondolkodunk. Továbbra is törekszünk az előléptetésre a szakmánkban, valakik akarunk lenni a világ mértéke szerint és még a gyülekezetben is világiasan gondolkodunk, amikor az mondjuk: „A gyülekezetben fontosnak kell lennem ahhoz, hogy értékes legyek.”

Pedig ’csak’ Isten akaratában kell lennetek, ha értékesek akartok lenni. Isten Királyságában mindenki egyformán értékes, csak más a feladata. Az a diakónus, aki gondosan elhelyezi és letörli a székeket, miközben azt mondja: „Isten áldja meg azt, aki ideül!” Ha ebben hűséges valaki, és Isten erre hívta el, az örökkévalóságban ugyanolyan jutalmat fog kapni, mint egy világhírű apostol, mert az apostolnak hűségesnek kell lennie az apostolságában, a diakónusnak pedig a diakónusságában. Ha mindketten hűségesek, ugyanazt a jutalmat kapják. Elhiszitek?

Akkor már jobb dolga van egy diakónusnak. Egyetértetek? Hiszen a Biblia szerint a tanítókat szigorúbban ítéli meg Isten. Mindenki, akire Isten felelősséget ruház, és akinek ehhez megadja a szükséges ajándékokat is, ennek megfelelő jutalomra számíthat. Ti is így gondolkodtok már? Hiszen, végül is, ez az élet 70-80 év, vagy akármennyi is lehet maximum, mégis csak egy szempillantás az örökkévalósághoz képest. Ki akarna befektetni valamit egy szempillantásba, ha ezzel elszalasztja azt, hogy a megfelelő helyen a megfelelő dolgot tegye az örökkévalóságban? Bolond, aki így gondolkodik. A világ zöme mégis így gondolkodik. Nem az örökkévalóság fényében látja a dolgokat.

Először is, meg kell újulnia az elménknek, el kell hagynunk a világ szabványait, jutalmait és gondolkodásmódját. A kereszt erejéről szóló sorozat első részében említettem ezt. El kell jutnunk a tézis-antitézis alapú gondolkodáshoz, ahogyan a filozófusok nevezik. Úgy kell gondolkodnunk, hogy ha az egyik dolog igaz, akkor a másik hamis. Más szóval, mi egy ’fekete-fehér’ Istent szolgálunk. Egyes dolgok helyesek, de ami nem esik ebbe a kategóriába, az helytelen. Ámen? Ez nyilvánvaló.

Ha Isten azt mondja: „Az egész életedet éld le egyetlen nővel, szent házasságban, és ne legyen kapcsolatod más nőkkel!” Ha ez helyes, akkor minden egyéb rossz. Előttem ez világos. Egyszerű és nyilvánvaló. Valamiért az emberek mégis azt gondolják, hogy játszadozhatnak Istennel, pedig Ő nem változik. Óriási szükségünk van arra, hogy megtanuljunk egyszerűen, feketén-fehéren gondolkodni.

Néhányan tudjátok, hogy én tudományos háttérből jöttem. Kutató tudós voltam a Kodaknál. Ateistaként azt gondoltam, hogy a keresztények ostobák. A hívő nagymamám imádkozott értem. Megszerezte az üdvösségem tulajdoni lapját, meghalt, Isten előtt felmutatta ezt a dokumentumot, és azt mondta: „Uram, azt ígérted, hogy ez az én csökönyös unokám üdvözülni fog.” Beváltotta a csekkjét a Mennyben, amikor azt mondta: „Nem elégszem meg az egyszerű üdvösségével. Azt akarom, hogy komoly fejfájást okozzon az ördögnek.”

Isten véletlenül néhány mormon misszionáriust használt fel a megtérésem érdekében. A mormonok dühösek voltak. Mi hatalmas Istent szolgálunk. Úgy tértem meg, hogy mormon misszionáriusok segédletével olvastam a Bibliát. A Szent Szellem Isten elvezetett az igazságra, és dicsőségesen megmentett.

Ezért tudok két dolgot. Először is: bárki üdvösséget nyerhet. Valóban bárki. Ha láttatok volna 27-28 éves koromban, amikor gőgös és flegma voltam, sose gondoltátok volna, hogy ez az ember valaha Jézus Krisztushoz térhet. Aztán Isten csettintett, és megtértem. Hallelujah!

Másodszor: ismerem Isten Beszédének az erejét. A fennhéjázó intellektualizmusból jöttem ki. Isten kegyelméből ma már teljesen gyermeki módon tudok bízni az élő Istenben. Hiszem, hogy a Bibliának minden szava tévedéstől mentes. Nem egy adott fordításra gondolok, hanem arra, ahogyan azt eredetileg ihlette az élő Isten. Erre építem az életemet. Harminc éve élek így. Mindenféle rémisztő helyzetekbe kerültem, amelyekben végem lehetett volna, ha Isten Beszéde nem lenne igaz. Ismételten igazolom Istent, de mielőtt egyszer is bebizonyítottam volna a valóságát, Isten Beszédébe vetett bizalommal kellett lépnem. Teljes meggyőződéssel beszélek, és hálás vagyok Istennek, amiért megváltoztatta az egész gondolkodásomat.

Könyörtelenül törekedtem arra, hogy a szakmámban elérjek a csúcsra. Ennek a világméretű cégnek az igazgatója akartam lenni. Az lett volna a jövőm, hogy elhízok, szivarozok, és ki tudja, hány autót vezetek. A házasságom becsődölt volna. Hatalmas sikert értem volna el, de a valóságban minden szempontból kudarcot vallottam volna.

Hogy honnan tudom ezt? Van egy bátyám, aki 14 hónappal idősebb nálam, gazdag, sikeres, nagy a hatalma, sok a pénze és nem is tudja, mit tegyen a megtakarított pénzével. Versengtünk egymással, időnként valamelyikünk orrhosszal vezetett. Nagyon hasonlítottunk egymásra, tehát látom benne, hova jutottam volna Isten kegyelme nélkül. Most fog nyugdíjba vonulni, de olyan, mint egy üres kagylóhéj. A házassága már évekkel ezelőtt tönkrement. A gyerekei tudni sem akarnak róla. Most ott ül az óceánjáró jachtján, de senki nem akar vele utazgatni. Én meg azt gondolom: „Drága Istenem, én is így élnék a Te kegyelmed nélkül.” Most a 63. évét tapossa a bátyám. Végre mostanában kezdek eljutni a tudatához. Azt mondtam neki: „Gordon, elpazaroltad az életedet és te vagy a legnagyobb bolond, akit valaha ismertem, mert egyszerűen csak gazdag vagy. Ennyi az egész. Nincs semmid.” Ő azt felelte: „Tudod, kezdem azt gondolni, hogy igazad van.” Még nem tért meg, de meg fog térni. Az utolsó pillanatban át fog csúszni a sorompó alatt.

Ti szabadok vagytok ettől a gondolkodásmódtól? Megújultatok már az elmétek szellemében? Isten szerint gondolkodtok? Ugyanilyen, feketén-fehéren, egyszerűen közelítitek meg a dolgokat? Mert Isten azt mondta:

Ézs.55,8 „Az Én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az Én útjaim nem a ti útjaitok.”

Tudjátok, Isten Szelleme kész minket megtanítani arra, hogyan gondolkodik Ő, mint Isten. Nem óriási kiváltság ez nekünk? Egyre inkább megtanulhatunk Isten módján gondolkodni, és isteni távlatból megítélni a dolgokat. Milyen kegyelmes Istent szolgálunk!

Szeretném, ha most végignéznénk három lépést, amelyek megtételével megszabadulhatunk a világ erejétől és kényszerítő hatásától. Lapozzunk János apostol első levelének második fejezetéhez. Íme, a három lépés:

 

1. Hagyjuk el e világ szeretetét!

Ezt el kell döntenünk.

1.Ján.2,15-17 „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”

Jakab azt mondja, hogy aki szereti a világot, az Isten ellensége. Nem szerethetitek Istent és a világot egyszerre. Aki az egyiket szereti, gyűlöli a másikat. Értsük meg Jézus szavait! Lapozzunk a Máté 6,24-hez! Tudjuk már ezeket a dolgokat, de kimondtuk már valóban, hogy hisszük, hogy ez az igazság?

Mát.6,24 „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Nem szolgálhatjuk Istent és a Mammont egyszerre. Nem szolgálhatjátok Istent is és a gazdagságot is. Választanotok kell. A világ dolgait akarjátok hajszolni, vagy Isten dolgait. Lehetetlen egyszerre mind a kettőt szolgálni. Hiszitek ezt?

Mát.19,23-24 „Jézus pedig mondta az ő tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a Mennyek Királyságába. Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten Királyságába bejutni.”

Más szóval, ha meggazdagodsz, majdnem biztos, hogy kimaradsz Isten Királyságából. Ezt mondja Jézus. Lehet, hogy becsusszansz, de akkor azon kevesek közé fogsz tartozni, akiknek sikerül. A legtöbb gazdagnak nem sikerül. Te melyiket szeretnéd inkább: a gazdagságot, vagy belépni Isten Királyságába?

Tegyük fel, hogy valaki azt mondja, hogy adni fog neked húszmillió dollárt. Azt felelnéd erre: „Ó, ez fantasztikus!” Vagy azt: „Hát, tudod, ettől halálra rémülök. Nagyon mérges lennék, ha kimaradnék Isten Királyságából egyszerűen azért, ha lekötne a húszmillió dollár.”

Komolyan gondolom. Szeretnék őszinte lenni Istenhez és önmagamhoz. Mit tennék valójában? Ha egy húszmillió dolláros csekk landolna az íróasztalomon, vagy kapnék szerencsejáték szelvényt, amely azt mondja: „Ha ezt kitölti, részt vesz azon a szűk körű sorsoláson, amelynek a nyertese 37 millió dollárt kap. Szeretnénk tanácsokat adni Önnek, mit kezdjen ezzel a vagyonnal.” Arra gondoltam: „Drága Istenem, nagyon nem akarom elszalasztani a Te Királyságodat.

Jézus azért mondta, hogy majdnem minden gazdag ember ki fog maradni Isten Királyságából, mert ezeket az embereket foglyul ejti a gazdagságuk. Másrészt, a Biblia mindnyájunknak megígéri, hogy elégségünk lesz és bővölködni fogunk. A Biblia nem szán szegénységet a hívőknek, de ez a fajta, túláradó gazdagság nagyon-nagyon veszélyes terület. Az pedig roppant veszélyes, ha valaki erre is törekszik.

Indiában sok olyan emberrel találkoztam, aki kb. évi száz dollárból él. Ki nem szeretne közülük tízmillió dollárt kapni? Az egész életükben a különböző dolgok utáni sóvárgás emészti őket, noha nincs semmijük. Nem kell viszont nincstelennek lenni ahhoz, hogy kívánjunk dolgokat. Halljátok? A szív hozzáállása a lényeg. Ti szabadok vagytok ettől?

Mit tennétek, ha hirtelen alkalmatok nyílna a meggazdagodásra? Azt mondanátok: „Hű ez óriási!”? Vagy azt: „Ez a legijesztőbb dolog, ami valaha történt velem, mert ha nem kezelem a gazdagságot a megfelelő módon – még akkor is, ha törvényesen jutnék ehhez a pénzhez –, elszalasztanám Isten Királyságát, pedig nekem mindennél többet ér a Királyság.”? Mi a valódi hozzáállásunk?

Valóban meg kell szabadulnunk a világ szeretetétől. Semmit nem jelent, ha nem dőzsölünk. Az számít, hogy mit tennénk, ha lenne rávalónk? Ez a lényeg. Újra meg kell vizsgálnunk a szívünket. Másrészt, a Biblia megígérte, hogy akik engedelmeskednek Isten alapelveinek, azok nem fognak szűkölködni. Miért? Azért, hogy rendelkezzenek mindennel, ami az életszükségleteikhez szükséges, és ezen felül pedig minden jó cselekedetre használják a bőségüket. Más szóval, sok mindenre tudunk majd adakozni.

Isten Királyságában csak akkor van értelme annak, hogy milliomos vagy, ha jövedelmed 95%-át tovább tudod adakozni. Ha milliomos vagy, könnyen megélsz az 5%-ból, és eladakozhatsz 95%-ot. Isten csak ilyen milliomosokat tud használni az Ő Királyságában. Az ilyen embert nem teszi tönkre a gazdagság.

 

Lapozzunk a Zsid. 11-hez és olvassuk. Itt egy olyan emberről olvashatunk, aki döntött:

Zsid.11,24 „Hit által tiltakozott Mózes, mikor felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják…”

Hogyan tette ezt Mózes? Hit által. Ha a fáraó lányának fiaként élt volna, az magas jövedelmet biztosított volna neki, és kora világában állandóan erős befolyással bírt volna. Ő viszont nem engedte, hogy a fáraó unokájának tartsák.

Zsid.11,25-26 „Inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Más szóval, Mózes nem volt ostoba, hanem valójában az örökkévaló dolgokra szegezte a tekintetét, és ezért a megfelelő távlatból látott mindent. „Ha meggazdagszom ebben a világban, a fáraó lánya fiának neveznek, és magas világi rangom lesz is 40-50 évig, mi ez Krisztus örökkévaló kincséhez képest?” – mondta. Mózes jól döntött üzleti szempontból (is): „Inkább az örökkévalóságban leszek gazdag és a Földön szegény, mert az örökkévalóság sokkal hosszabb. Az a kincs el sem romolhat, és a moly sem pusztíthatja el.”

Ha valóban látjátok az örök dolgokat és azok valóságosak a számotokra a Királysággal együtt, akkor ez értelmes döntés. Nem? Azért sulykolom ezt annyira belétek, mert tudjátok, komolyan meg kell vizsgálnunk a szívünket.

1962-ben hoztam egy döntést. Akkor kicsit több mint három éve voltam hívő a Szent Szellem segítségével, és a legjobb állásomban dolgoztam. Én voltam a fő feltalálója egy új terméknek, amit a Kodak majdnem 25 évig forgalmazott, és jóval húszmillió dollár fölött kerestek csak ezen a terméken. Amikor feltaláltam ezt a dolgot, a piacra dobták, egyre sikeresebb lett, és én lettem az első számú favorit. Azon a ponton Isten elhívott. Azt mondta: „Most hagyj itt mindent és menj el Indiába misszionáriusnak!”

Ez pont így történt. A Kodak igazgatótanácsának az elnöke és a jogi tanácsadó Londonba hívatott. Elvittek ebédelni és egész délután igyekeztek meggyőzni, hogy maradjak. Azt mondtam nekik: „Nézzétek, most találkoztam az élő Istennel.” Mindent elmondtam nekik Jézusról. Délután fél négyig voltunk együtt. Ezeket a vezetőket teljesen elbűvölte ez a vallásos őrült, aki értelmes dolgokat mond nekik. Ez volt a probléma. Azt felelték: „Tudja, őszintén megvallva egy tucatnyi ember vár a helyünkre. Az életünk a lehető legüresebb, de nem merünk ezen elgondolkodni.” Ezt mondták nekem.

Hallottatok már a Wratten Filtersről? Ez egy olyan vállalat, amit megvett a Kodak. Egy Wratten nevű ember volt az egyik nagy befektető ebben az ügyben. Amikor megtudta, hogy mi történt, kapcsolatba lépett az indiai Kodak gyár igazgatójával. Akkoriban a Kodak sok gyárat üzemeletetett Indiában. Azt mondták ennek az igazgatónak: „Hívja meg Alan Vincentet ebédre!” Ez az ember szintén Bombayben élt. „Hívja meg ebédre, vagy vacsorára! Tudja meg, mi folyik itt!”

Minden pénzügyi háttér nélkül mentem ki Indiába. Csak az élő Istenben bízva vágtam neki, csak Tőle vártam támogatást. Mindezt elmondtam ennek az igazgatónak, aki a Kodaktól azt az utasítást kapta, hogy ha éhesnek vagy nélkülözőnek látszom, ill. úgy tűnik, vissza akarok térni a céghez, vegyen nekem és az egész családomnak repülőjegyet, hogy visszamehessünk Angliába. Készek voltak visszahelyezni a kutatólaborba azzal a szöveggel: „Jó, megtetted a kis vargabetűdet, most pedig térj vissza a hivatalos, jó munkádhoz.” Erre több hét múlva jöttem rá. Döntenem kellett.

Amikor négy év elteltével először hazamentem szabadságra, ugyanez a Wratten megragadott, én pedig elkövettem egy hibát. Wratten meghívott. Elmentem. Azt közölte: „Tudja, csodálatos új lehetőséget tudunk felkínálni Önnek.” Körbevezetett az új laborban és bejelentette: „Ön lehet a főnöke mindennek.” Ízlelgettem egy kicsit a gondolatot. Néhány volt beosztottam elvitt ebédelni a csodálatos, új autójával. Megmutatták az új házukat is. A sátán azt mondta: „Te bolond, mindezt feladtad!” Csak rövid ideig küzdöttem a gondolattal. Meginogtam. Be kell vallanom, azt gondoltam, hogy szabad vagyok, de amikor elkezdtem mérlegelni az ajánlatot, majdnem visszaestem a világ csapdájába.

Elmentem egy keresztény összejövetelre. Rettenetes volt: a lehető leghalottabb összejövetel volt, Isten mégis elkapott valahogy azon az alkalmon, és én azt mondtam: „Uram, majdnem elvesztettem az örök jutalmamat. Majdnem elkövettem az életem legnagyobb hibáját.”

Megírtam Wratten úrnak, hogy sajnálom, de nem fogadhatom el az ajánlatát. Visszamegyek Indiába misszionáriusnak. Ezzel eldőlt a dolog. Komolyan mondom, nagyon közel voltam a szakadék széléhez. Tudom, mennyire tud vonzani a világ.

Nem azért mérlegeltem ezeket az ajánlatokat, mert a világban semmi nem jött össze, hanem azért, mert sikeres voltam. Ti meghoztátok már a bölcs döntéseteket? Én 30 évnyi szolgálatra tekintek vissza. Erősen közeledek ahhoz a naphoz, amikor meg kell állnom az Úr előtt. Sok barátom már belépett a dicsőségbe: olyan férfiak, akiket ismertem, szerettem és szolgáltam. Egyre inkább vágyódom az Úrhoz költözni. A legtöbb ismerősöm már a túloldalon van. Egyre többen költöznek el. Nem tudom, mennyi időm van hátra: tíz, húsz, harminc év? Valószínűleg kevesebb. Arra gondolok: „Hálát adok Istennek, amiért jó döntéseket hoztam fiatalon, 25-29 évesen, majd a harmincas éveim elején, amikor tele voltam becsvággyal.”

Ilyenkor hatalmas hajtóerő működik az emberben. Lenni akar valaki. Vinni akarja valamire. Használjátok fel ezt az energiát Isten és az Ő Királysága érdekében! Legyetek sikeresek az Ő Királyságában! Ne legyetek hidegvérűek, hanem égjetek! Minden képességeteket gyümölcsöztessétek Jézusért! Juttassátok Istent a dobogóra! Ámen? Ne engedjétek, hogy a világ a maga öntőformájába préseljen titeket! Döntenetek kell! Hallelujah! Mózes döntött – jól döntött. A Mát.6-ban Jézus azt mondta:

Mát.6,33 „Keressétek először Isten Királyságát és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek.”

Mindannyian kívülről tudjátok ezt a verset: „Keressétek először Isten Királyságát”!

A görög „zeteo” szó nagyon erős kifejezés. Épp’ ezt a verset megelőzően Jézus élelmet kereső, éhes emberekről beszél. Voltatok már igazán éhesek? Valószínűleg nem. Voltatok már valaha igazán szomjasak?

Emlékszem egyszer, amikor keresztülautóztam Indián, egész nap a sivatagban utaztam. Nagy hibát követtünk el azzal, hogy nem vittünk elég vizet. Forró nap volt. Több száz mérföldet kellett megtennünk aznap. Légkondicionálás nem volt az autóban. Letekert ablakokkal mentünk, hogy egy kicsit szellőzzön a kocsi. Ittuk a vizünket. 420 mérföldet kellett megtenni a sivatagi utakon az éjszakai szállásunkig. Nem állhattunk le. Úgy emlékszem, reggel fél ötkor indultunk és kb. este 9-re érkeztünk meg. Kb. du. 3-ra elfogyott a vizünk. Este 9-ig kellett vezetnem. Nem tudom elmondani nektek, milyen szomjas voltam, mire megérkeztünk. A házigazda elénk jött, hogy üdvözöljön, de én csak azt mondtam: „Hol a víz? Innom kell!”

Nem azt mondtam: „Olyan jó látni téged! Milyen szép a házad!” Vizet akartam. Házigazdánk azt felelte: „Máris hozom!” Azután csak ittam. Biztosan több mint két liter ment le a torkomon. Azután közöltem: „Most már jobban vagyok. Elnézést, de nagyon szomjas voltam. Semmi másra nem tudtam gondolni.” Az udvariasságom elszállt a kéményen át a szomjúság miatt.

Azért mondtam ezt el, mert ennyire erős kifejezés ez a görög szó, ami azt jelenti: „keressétek először Isten Királyságát”. Ahogyan egy éhes ember kétségbeesetten ételt keres. Ahogyan egy szomjas ember sóvárogva vizet kutat. Feltétlenül Isten Királysága legyen az első az életünkben! Keressük először Isten Királyságát és az Ő igazságosságát, és akkor az összes többi dolog is a miénk lesz.

Ezzel a hozzáállással remekül élhettek a világban, de a világ nem tudja belétek mélyeszteni a karmait, nem tud megragadni titeket, mert szabadok vagytok. Nem kényszeríthet titeket semmire, nem küldhet sehova, nem tud megvásárolni, megvesztegetni, nem tud korrupttá tenni titeket. Szabadok lesztek a világtól, mert meghoztatok bizonyos döntéseket, amelyek szabaddá tettek titeket. Az az érdekes, hogy amikor ilyen szabadok lesztek, azt hiszem, Isten megengedi, hogy rátok szálljon egy új kenet, egy új tekintély, mert úgy tűnik, ez a szabadság sikeresebbé tesz titeket másoknál. Valójában mindent megkaptok, amire szükségetek van, pedig nem is törekedtek utána.

Az első pont: elhagyni a világ szeretetét. A világ itt a világ rendszerét jelenti, amely úgy működik, hogy megveti Istent és az Ő szerepét, személyét. Amikor Isten megparancsolja, hogy ne szeressük a világot, felmerülhet a kérdés, hogyan mondhatja ezt is és azt is, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta”. A válasz: Isten megváltó módon szereti a világot, de nem vonzódik a világ módszereihez és irányelveihez.

Nekünk is ebben a világban kell élnünk, és olyan értelemben, ahogyan Isten szereti, nekünk is szeretnünk kell a világot. Én szeretem a világot, de gyűlölöm a módszereit. Gyűlölöm a rendszerét, és minél többet megtudok róla, annál inkább látom, mennyire romlott és üres. Mennyire visszataszító az egész! Egyetértetek velem? Mégis szeretem a világot. Járok Indiába, és hajlandó lennék szó szerint az életem hátralévő részét ott leélni, ha Isten ezt kérné tőlem. Letenném az életemet. Sokat odaszántam már az életemből csak azért, hogy lássam Isten Királyságának az eljövetelét. A korrupció, a sötétség, a gonoszság és a megtévesztés szempontjából visszataszító ország India. Ott minden szennyes és gonosz. Visszaemlékszem arra, amit egy nagy dicsőítő énekeket szerző író mondott Indiáról: „Ahol minden gyönyörködteti a szemet, csak az ember hitvány.”

Nagyon gyarló az a társadalom, amit még sosem érintett meg Krisztus evangéliuma. Nem nagy élvezet ott élni, csak akkor tűrhető, ha átutazóban vagyunk. Egy olyan nemzet, amely még sosem ismerte meg az evangéliumot, egy olyan társadalom, amit még nem érintett meg Krisztus erkölcsisége, nagyon hitvány és romlott.

Ha ott állsz a buszmegállóban Bombayben, és van ott egy rokkant is, azt félrelökik a többiek, odébb rúgják az útból, mert a gyengesége miatt hátrányban van a többiekkel szemben. „Takarodj, te szemét!” – mondják neki. Rettenetes emberek.

Igazából nem lennének ilyenek, csak még sosem hallottak Krisztusról. Mi ugyanolyan szörnyűek lennénk, ha nem hatott volna az életünkre valamennyire a kereszténység. A világ szörnyű és gonosz. Erőszakos és romlott, Isten pedig meg akarja mutatni, milyen is valójában, hogy az emberek tömegesen akarjanak kijönni a világból és belépni Isten Királyságába.

 

2. El kell hagynunk e világnak a szeretetét, és magunkhoz kell ölelnünk azt az ékszert, amelynek neve: „önmagunk és a világ megfeszítése”. Egy percre menjünk vissza a Galata 6-hoz, ahonnan elindultunk, és olvassuk el újra ezt a mondatot:

Gal.6,14 „Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

Itt két megfeszítésről van szó. A világ megfeszíttetett nekem, én pedig megfeszíttettem a világnak. Nézzük ezt meg gyorsan!

Mi átláttunk a világ szitáján, és minden megtévesztő vonzásán. Most már semmit sem akarunk ebből. Csak azért maradunk a világban, hogy Isten Királysága eljöhessen rajtunk keresztül. Akkor majd a pornó-királyok, a drogmágnások, az egészségügy pénzcsináló gazemberei és a többi hasonló azt mondják: „Megszabadulunk valahogy ezektől a fickóktól, mert tönkreteszik az üzletünket.”

Amikor a Királyság összecsap ezzel a világgal, némelyek leteszik majd az életüket az evangéliumért. Itt az Egyesült Államokban, itt Nagy-Britanniában és Nyugat-Európában is. Ez már a világ minden részén történik.

Néhány héttel ezelőtt öltek meg hindu katonák 26-27 keresztényt Andhra Pradeshben, ahol dolgozunk, és ahol Isten erőteljes mozdulása betört a vallási életbe. Ebből nem lett szalagcím. Hindu fanatikusok legyilkolták egy kis hívő csoport összes tagját, amikor azok épp’ összejövetelt tartottak, mert ezek a keresztények rombolták a sötétség királyságát, ami körülveszi őket. Ettől függetlenül megyünk tovább, az ördög pedig súlyosan megfizet majd ezért. Mondom nektek, megfizet. Mindig fizetnie kell a vétkeiért.

Én elfogadom ezt a kettős keresztre feszítést. Hát ti? A világ megfeszíttetett nekem, és én számítok rá, hogy a világ gyűlölni fog és legalábbis szeretne megfeszíteni engem úgy, ahogy Jézust megfeszítette. Erre számítok. Felkészültem rá, hogy ezt az árat ki kell fizetnem, mert akarom a Királyság eljövetelét. A Királyság és a világ egymás ellenségei. Igaz?

Kettős keresztre feszítésnek kell tehát történnie, és olyan hitre van szükségünk, amely le tudja győzni a világot. Igazából nem a világi rendszer kezében van a kormánykerék, csak úgy tűnik. Egyetértetek? Ez a világ akkora nyomást gyakorol ránk, hogy néha szinte összezúz, különösen, amikor megtámadjuk, és be akarjuk vezetni a Királyságot. Lehetetlennek tűnik megváltoztatni a világ rendszerét, vagy megtörni azt, ill. lerombolni erődítményeit az emberek elméjében és szívében. Gondoljatok csak az abortusz miatti csatározásokra, amelyek jelenleg folynak szerte a világban! Megtörhető valaha ez a törekvés? Annyira erősnek tűnik!

A kereszt ereje valójában már megtörte a sátán erejét, és sokkal erősebb, mint a világ összes ereje vagy fejedelme együttvéve. A kereszt valójában már megítélte és levetette mindegyiket. Lapozzatok a János evangéliumának 12. fejezetéhez! Végső soron a hit a lényeg. Itt Jézus már a keresztre készül. Azt mondja:

Ján.12,27-28 „Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? ’Atyám, ments meg engem ettől az órától?’ De hiszen ezért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet! Szózat jött azért az égből: ’Meg is dicsőítettem és újra megdicsőítem’.”

Ján.12,30-33 „Felelt Jézus és mondta: ’Nem énértem lett e szó, hanem tiértetek. Most van ennek a világnak a kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme: És Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.’ Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.”

A keresztnél e világ fejedelme megítéltetett!

Lapozzatok a János 16-hoz! Itt azt próbálja Jézus elmagyarázni a tanítványainak, hogy hamarosan elhagyja őket. Ez a meggyőzés jó dolog. Nézzétek meg a 7. verset:

Ján.16,7 „De Én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy Én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló (Szent Szellem): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.”

Hiszitek, hogy jobb, ha a Szent Szellem bennetek él, Jézus pedig nincs testben itt? Mit választanátok inkább: azt, hogy Szent Szellem bennetek legyen, vagy azt, hogy Jézus testben itt járkáljon a városotok utcáin? Jézus azt mondta, hogy jobb, ha a Szent Szellem eljön. Jézus testben csak annyit tud tenni, mint egyetlen ember. Mintha én cselekednék egymagam. Jézus tudta, ha a Szent Szellem eljön, sokkal nagyobb erejű cselekedetek történhetnek meg.

Nézzétek meg a 8. verset: „És Ő, amikor eljön…” Hova jön el? Hova jön Szent Szellem? Hozzátok. Nem lebeg a légkörben, mint a dicsőség felhője az országotok fölött. Emberekhez kell megérkeznie. Szent Szellemnek meg kell érkeznie valakihez ahhoz, hogy munkálkodhasson. Ő embereken keresztül mozdul.

Ján.16,8 „…megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek Én bennem; Igazság tekintetében, hogy Én az Én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”

Hiszitek ezt? Szent Szellemnek el kell jönnie hozzátok ahhoz, hogy a világot meg lehessen feddenie. Milyen ítélettel kapcsolatban győz meg Szent Szellem? Más szóval, mi történik, amikor Szent Szellem eljön hozzánk? Szent Szellem nagy harcos. Vigasztaló, de harcos is. Értitek ezt? Hogyan űzött ki Jézus démonokat? Isten Szelleme által. Miután Szent Szellem felkente Jézust, Ő mindenható, engesztelhetetlen támadást mért a sötétség királyságára. Az ember Jézusba ’bezárt’ Szent Szellem indította meg ezt a támadást. Ő az Erős, Aki meg tudja nyitni a börtönajtókat, hogy kiengedje a foglyokat.

Amikor eljön hozzátok, rajtatok keresztül ugyanannyi mindent meg tud tenni, mint Jézuson keresztül, ha ugyanannyira átadjátok magatokat Neki. Hiszitek ezt?

Hiszem, hogy India egyes részein azért látunk napjainkban hatalmas áttöréseket, mert az emberek elhiszik, hogy a bennük lévő Szent Szellem bármit meg tud tenni, amit Jézuson keresztül megtett. Azután, amikor azok az erős démonok, gonosz szellemek dühödten a hívőkre támadnak, az emberek tudják, hogy nagyobb az, Aki bennük van, mint a démonok, gonosz szellemek. Tudják, hogy minden démonnak, gonosz szellemnek térdet kell hajtania Jézus előtt, mert Ő győzött a Golgotán. Ott ítéltetett meg a világ fejedelme, mert a Golgotán eldőlt a jogi csata.

A bíróság úgy döntött, hogy most ennek az embernek, az Úr Jézus Krisztusnak adatott minden erő és tekintély a Földön és a Mennyben is. Törvénytelennek nyilvánították a sátán minden olyan követelését, amely a világ fölötti bármilyen uralomra vonatkozik. Jézus megbízást és jogot kapott arra, hogy kitoloncolja az ördögöt bárhonnan, ahol az még megpróbál ragaszkodni törvénytelenül bitorolt javaihoz. A jogi vita eldőlt a Golgotán. Viszont embereknek kell végrehajtaniuk a jogi határozatot, azaz gondoskodniuk arról, hogy a Földön érvényesüljön a Golgotán meghozott ítélet. Ezek az emberek a Szent Szellem teljes erejével cselekszenek. Szent Szellem bennem és benned ugyanolyan erőteljes, mint Jézusban volt.

Ez igaz. Én hiszem. Amikor bementem India démonoktól nyüzsgő, sötét, ördögi erődítményeibe, láttam Isten erejét, és komolyan mondom, Ő bármit és bárkit fel tud használni. Csak egy kis emberre van szüksége ehhez. Ennyi az egész. Bármilyen emberi lény megfelel, mert a Szent Szellem Isten végzi el a dolgokat.

Amikor eljutunk erre a hitre, akkor Ő elkezdi Jézus cselekedeteit tenni rajtunk keresztül, és meggyőzi a világot arról, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Ezt be is bizonyítja azzal, hogy megmutatja, mennyire képtelenek ezek a démonok megtartani törvénytelenül birtokolt javaikat. A világ látni fogja ezeket a dolgokat és megérti az üzenetet.

Jártunk Indiában olyan falvakban, ahol ilyenek történtek. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor néhányan közületek is bemutatják majd ennek a valóságát, amikor a démonok láthatóan vereséget szenvednek. Ne rémüljetek meg, csak tudjátok, hogy Szent Szellem sokszor harcolt már a világ legnagyobb démonai, gonosz szellemei ellen, és mindig legyőzte őket. Lehetetlen, hogy Isten Szelleme valaha is vereséget szenvedjen. Ne ti harcoljatok a gonosz szellemek ellen, hanem Ő. Csak szüksége van az emberi lényetekre, hogy jogosan ténykedhessen itt a Földön. Csak ennyire van szüksége. Amikor ezt belátjuk, láthatóan eltűnik minden szolgálatunkból az izzadság.

Egyszer elmentünk egy faluba, ahol erős volt a bálványimádás, mert az egész helyet megszállták a gonosz szellemek. Az emberek azt mondták: „Hát, ha a ti Jézusotok olyan erős, lássuk, mire képes! Tegyen néhány csodát, ha már azt mondjátok, hogy képes erre.”

Összeszedték a falu összes betegét. Egy dühöngő, megszállott lányt odahoztak annak a szobának az ajtajához, ahol John Babuval elszállásoltak minket. Amikor belépett az ajtón, a lány felordított, leesett a földre és minden démon kijött belőle, mert a Szent Szellem Isten haragudott rájuk. Ezek a démonok gyalázták Jézus nevét. Ezután mindaz a kb. száz beteg, aki bejött az ajtón, teljesen meggyógyult. A falubeliek azt mondták: „Ó, ez a Jézus nevű Isten valóban hatalmas!” A meggyőzés sikerült: tudták az igazságot.

1.Ján.5,4 „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot…”

Nem azt mondja, hogy „aki”, hanem azt: „ami”. Még akkor is, ha nem érzitek embernek magatokat, vagy ha azt mondhatjátok: „Féreg vagyok és nem ember. Annyira sem érzem magam nagynak, vagy épnek, hogy embernek nevezzem magam.” Nem azt olvassuk, hogy „aki”, hanem azt: „ami”. A kérdés, hogy Istentől születtünk-e. Mondjuk ki együtt hangosan: „Istentől születtem!”

Ha ez még nem történt meg veled, keress valakit, aki tudja, hogyan kell Istentől születni.

„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot…” Hallelujah! „…és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

Szeretteim, hinnünk kell, hogy kik vagyunk. Hinnünk kell, hogy amikor meghívtuk a Szent Szellemet az életünkbe, mit tett Ő erre? Eljött hozzánk. Miért jött? Csak azért, hogy egy kicsit megkönnyebbüljünk a dicsőítésben, az imádásban és a nyelvekenszólásban? Dicsőség Istennek mindezekért a dolgokért, de a Szent Szellem azért jött, hogy Ő szenvedélyes harcos legyen bennünk és rajtunk keresztül. Ezért jött, hiszen a Szent Szellem küldetése az, hogy harcoljon! Számos bibliai hellyel bizonyíthatnám ezt nektek.

Szent Szellem kérlelhetetlenül ellene áll e világ fejedelmének, aki a Golgotán meghozott határozat ellenére még mindig ragaszkodni próbál omladozó királyságához. Ennek a helynek a démonjai már várták, hogy néhány keresztény majd feláll és hisz a Krisztusban nyert identitásában. A démonok tudták, hogy ez lesz az uralmuk vége.

Úgy voltak, mint Jerikó lakói, amikor bezárták a város kapuit. Ráháb azt mondta a kémeknek: „Hát, nem tudom, miért tartott 40 évig, hogy ideérjetek. Tudtuk, hogy amikor Isten gyermekei átkelnek a Vörös-tengeren, az a vereségünk napja. Csak vártuk, hogy ideérjetek.” Ennek ellenére nagy csata volt, de a jerikóiak már a szívükben legyőzötten harcoltak.

1.Ján.5,4-6 „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?! Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.”

Végülis a hit a döntő.

Egyszer alapítottunk egy gyülekezetet Bombay egyik, katolikus negyedében. Ez volt a legsötétebb és legvisszataszítóbb környék, ahol valaha jártam: varázslás mindenfelé, minden hátsó udvarban illegális szeszkimérés működött, főzték is az italokat, és majdnem mindenki folyton részeg volt. Régi akkumulátorokkal gyorsították az erjedést, ezért ólom is volt ezekben az italokban, tehát ezek a fickók nem csak azért haltak meg, mert hülyére itták magukat, hanem az ólommérgezés miatt is. Minden éjjel azt hallgattuk, hogy ezek a férfiak verték az asszonyokat. Ez volt a pokolhoz legközelebb álló hely, ahol valaha laktam. A legsötétebb, fekete pokolhoz hasonlított. Három évig laktunk ott, hogy gyülekezetet alapítsunk.

Amikor már negyvenen megtértek, a sátán hatalmas ellentámadásba lendült. A katolikus hatóságok bandákat béreltek fel arra, hogy megfenyegessék és elverjék az embereket. Ezek a bandák behatoltak az összejövetelekre. Nagyon eldurvult a helyzet. Emellett démonok, gonosz szellemek fizikailag is megtámadtak minket. Jöttek, megragadtak és megpróbálták elvenni az életemet. Éjjel arra ébredtem, hogy egy démonnal birkózom az ágyban. Kemény volt. Ahogy magamhoz tértem, rájöttem, hogy nem egy tolvaj támadt rám, sőt nem is ember. Valami a szellememben, csak feltételezhetem, hogy Isten Szelleme, azt mondta: „Hogy merészeled?!” Erre a démon összezsugorodott, elgyengült és mindent megtett, hogy eltűnjön a közelemből. Azt mondtam neki: „Nem engedlek el!” De kicsúszott a szorításomból és átvonult a szobán.

Ezekben az indiai házakban nincsenek ajtók a helyiségek között, csak függönyök. Ahogy ez a démon átment a függönyökön (irgalmatlan rögbi játékos voltam, ez volt a hobbim), elrugaszkodtam az ágyból, mint egy rakéta és behúztam annak a dolognak egy bal horgot, amint ment át a függönyökön. Azokban a napokban erőm teljében voltam. Behúztam ennek a démonnak. Ki akartam nyírni. Nem is féltem, csak haragudtam rá. Végül az összes függöny rám zuhant. Mire kikeveredtem belőlük, a démon eltűnt. A feleségemet, Eileent külön támadta meg, és halálra rémített egy másik embert, aki velünk volt. Isten azonban megacélozott minket, eszünkben sem volt elmenekülni, látni akartuk Isten győzelmét.

Röviddel ezután következett az áttörés. Harcba lendültünk a levegőégben. Éreztem. Ezután megláttuk a nagy aratást, amivel kapcsolatban egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy négy év alatt százezer ember biztosan megtért, és átéltünk mindenféle csodákat. Az volt az egyetlen problémánk, hogy időt találjunk az evésre és alvásra, miközben egész családokat vezettünk Krisztushoz. Az emberek sorra bekopogtak az ajtónkon.

Eileen még vásárolni sem mehetett el anélkül, hogy az emberek ilyen mondatokkal ne zaklatták volna: „Légy szíves, gyere el és imádkozz ezért a betegért!” Vagy mások: „Most rögtön üdvösséget kell nyernem!”

Eileen elment és öt óra múlva ezzel jött haza: „Nem tudtam elszabadulni. Ennyi és ennyi démont kiűztem, ennyi embert üdvösségre vezettem, és ennyi beteg meggyógyult. Egyébként be is vásároltam.” Azt feleltem: „Ha ez így megy tovább, belehalunk. De micsoda gyönyörű módja ez a meghalásnak!”

Ez a ti országotokban is meg fog történni, ha hisztek. Győzni fogtok!

1.Ján.5,4 „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

Ha valóban hisztek.

Ámen!

A folytatáshoz kattints a linkre: https://radiosansz.hu/a-kereszt-ereje-5/.