A Kereszt ereje – 5.

Ez már az ötödik része ennek a prédikációsorozatnak. Az 1.Kor.2,2 az a bibliavers, ami megragadott, mint a sorozat vezérmondata. Itt azt mondja Pál a korinthusiaknak:

1.Kor.2,2 „Mert nem akarom, hogy másról tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.”

Eddig arról beszéltem, hogy (1) a keresztnek ereje van eltörölni a bűnt és lerontani a sátán minden erejét.

Azután foglalkoztunk azzal, hogy (2) a keresztben erő van az óember megfeszítésére, tehát bármi is volt az életetek hátterében, a kereszt már elbánt vele. Ámen?

Azután azt tárgyaltuk, hogy (3) a keresztben van erő a test megöldökléséhez. Különbséget tettünk az óember között, aki Krisztussal együtt megfeszíttetett, és a testi természet között, amit folyamatosan meg kell feszítenünk.

Azután megbeszéltük, hogy (4) a keresztben a világ legyőzéséhez is van erő. Nem szükségszerű, hogy a világ a maga öntőformájába préseljen minket. Ha hiszünk, és megértjük, hogy a keresztnek van ereje megfeszíteni a világot nekünk és minket a világnak, akkor élhetünk a világ és a világ fejedelme fölötti győzelemben. Halleluja!

Most rá akarok térni a sorozat ötödik területére, ami az, hogy (5) a keresztnek ereje van érvényesíteni, azaz hatékonnyá tenni a szövetséget.

Mindenekelőtt a „szövetség” szóról akarok beszélni. Héberül a „berit” szóval jelölik a szövetséget, ami azt jelenti: „vágni, levágni”. Ebből megérthetjük, mi a szövetség. A szövetségben mindig szerepel a vér, a vérontás.

A második szó a görög „diathéké”, ami szó szerint azt jeleni: „szövetség nem egyenlő felek között”. Az újszövetség kivétel nélkül mindig ezzel a szóval utal a szövetségre. Kétféle szövetséget lehet kötni. Az egyik (A) két egyenlő fél között jön létre. Ilyenkor két ember közösen megállapodott az egyezség feltételeiről és tartalmáról. Ezután együtt végigjárták a szövetség útját. A szövetség megkötésekor néhány állatot megöltek és kettévágtak. Az állatok két felének szétválasztásakor az állatok vére a földre folyt. Általában több levágott állat kettéválasztásával kijelöltek egy vérfoltos ösvényt, amelynek két oldalára elhelyezték az állatok tetemeit. Miután megállapodtak a szövetség tartalmában és feltételeiben, az érintettek karonfogva végigsétáltak a vérfoltos szövetségi ösvényen. A vér iktatta törvénybe a szövetséget.

Közben a szerződő felek valami ilyesmit mondtak: ’Cselekedjen velünk Isten így, vagy még keményebben, ha bármelyikünk megszegi e szövetség feltételeit.’ A szövetség tehát nagyon ünnepélyes dolog volt. Mindig szerepelt benne vér. A felek elismerték, hogy aki megszegi a szövetséget, méltó a halálra, és a szövetséget vérrel kellett megpecsételni ahhoz, hogy érvényes legyen.

Egy második módja is volt a szövetségkötésnek különleges szövetségek esetében (B), amikor bizonyos emberek, talán a családjukkal együtt, szövetséget kötöttek egymással. Ilyenkor a felek megvágták a csuklóikat és összeérintették a megsebzett pontokat, hogy a vérük összekeveredjen. Ez az eljárás odáig fejlődött, hogy a két összetett csuklóból belecsöpögtettek néhány csepp vért egy kupa borba. Ezt összekeverték, majd együtt ittak a szövetség poharából. Most megérthetitek, honnan származik ezen eljárások némelyike. Így pecsételték meg a szövetséget. Ezután mindegyikük egy sebhelyet viselt a csuklóján, ami emlékeztette őket az egymásnak tett szövetségi esküjükre.

Nem tudom bebizonyítani, de valahogy úgy képzelem, hogy egy napon Dávid leült, és amint a kezével evett, valószínűleg meglátta a forradást a saját kezén, amiről eszébe jutott, hogy ki kell kutatnia, maradt-e valaki Jonatán családjából, akivel jót tehetne a Jonatánnal kötött szövetsége miatt. Sok időt eltölthetnénk információk fejtegetésével. Én csak néhány dolgot szeretnék gyorsan elmondani, hogy ráérezzetek a szövetség lényegére.

Mindebből megtanulhatjuk a szövetség pecsét jellegét. Mi, a nyugati társadalmakban már egyáltalán nem értjük, és sajnos nem is tiszteljük a szövetséget. Bizonyos ’primitív’ törzsek Afrikában és a világ más részein sokkal jobban értik a szövetség lényegét, mint mi. Miután egy szövetség létrejött, csak úgy tudják megőrizni az önértékelésüket, ha azt az életük végéig tiszteletben tartják. Szeretném, ha megnéznénk, hogyan bontja ki Isten a szövetség témáját az Ő Beszédében.

Lapozzunk az 1. Mózes 15-höz, ahol azt láthatjuk, hogy Isten szövetséget köt Ábrahámmal. Istennek Ábrahámmal kötött szövetsége természetesen, a mi Urunk Jézus Krisztusban fejlődött ki, teljesedett ki és emelkedett teljesen jogerőre. Ugyanarról a szövetségről van szó, de Jézusban teljesedett ki. Vizsgáljuk meg, hogyan kezdődött az egész! Valószínűleg észre fogjátok venni, ahogy visszamegyünk az 1. Mózes 14-ig, hogy Ábrahám elment harcolni egy vele szövetségben álló csapattal együtt.

1.Móz.14,14 „Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő testvére fogságba esett, felfegyverezte házában nevelkedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét és üldözve nyomult Dánig.”

Itt annak az alapelvét látjuk, hogy Isten hogyan akarja legyőzni a királyokat. Ez hasonlat, jelkép. Rá fogtok jönni, hogy a Bibliában ez a négy gonosz király újra és újra olyan démoni fejedelemségeket és erőket ábrázol, amelyek uralkodnak a Földön. Jóel könyvében azt találjuk, hogy négyféle sáska emészti az országot. Zakariás könyvében azt láthatjuk, hogy négy erős szarv megy ki elpusztítani és szétszórni Isten népét, hogy ez a nép többé a fejét se tudja fölemelni. A szarvak mindent lerombolnak és elpusztítanak. Mindez a démoni tevékenység erejét ábrázolja. Mindig négyről olvasunk. Ha például most arra gondolunk, mi volt az alapító atyák szándéka, amikor létrehozták az Egyesült Államokat, szerintem egyetértetek velem abban, hogy különösen az utóbbi évtizedben sok szellemi gazdagságot elvettek az Egyesült Államoktól. A nemzet kifosztása is négy területen zajlik.

(1) Az első az elme és gondolkodás területe. Az ország majdnem minden intézményét az értelmiségi humanizmus irányítja. Vegyük az igazságszolgáltatást, az oktatást, vagy az egészségügyet: a mi Istenünk jó öreg, ’fekete-fehér’ erkölcsiségét már régen lesöpörték a palettáról. Az észszerűség került a helyére. Tönkretették az emberekben a képességet arra, hogy erkölcsi, szociális, politikai és gazdasági kérdésekről Isten szerint gondolkodjanak.

(2) A második erősség, a második fajta ’pusztító sáska’, a négy király közül – ha úgy tetszik fejedelemség –, amely behozta ebbe az országba a vallás mindenféle eltorzult formáját, a varázslást és a New Age-et. Minden hamis kultusz ebbe tartozik bele és minden olyan vallási- vagy hitrendszer, amelyben az élő Istenen kívül bármit imádnak, bármely helytelen (azaz NEM bibliai) módon. Például az Egyesült Államokat beszennyező, piszkos, undorító zűrzavaros dolgoknak az összes területe.

(3) A harmadik terület a szexuális hűséghez, a házasság szentségéhez és egyáltalán a családi kapcsolatokhoz való helyes hozzáállás, az a tisztaság, amit Isten a házasságnak szánt – mindezek megrontása, és sárba tiprása. Ez az egész terület borzasztóan tönkrement és eltorzult, különösen az utóbbi évtizedben.

(4) A negyedik terület a pénzhez, az anyagi dolgokhoz és a tulajdonhoz való hozzáállás. Ez odáig fajult, hogy a pénzt, a dollárt már sokkal jobban imádják, mint Istent. Ezt én, mint kívülálló, aki nemrég érkeztem az országba, világosabban látom, mint a régóta itt élők. Soha nem hallottam, hogy az emberek ennyit beszéltek volna a pénzről az éttermekben, a repülőgépeken, mindenhol. Az egész életet pénzügyi szempontból vizsgálják az emberek. Óriási a kapzsiság abban a materializmusban, amely kitépi ennek a nemzetnek a szívét.

Ezek a ’hatalmas rémisztő királyok’ jönnek, hogy uralkodjanak a Földön. Az 1. Mózes 14-ben öt másik király természetesen megpróbálja visszaverni ezt a négyet.

Azt gondolom, hogy az Egyház csak ücsörögve nézte ezt a folyamatot. Amerikában már egy állami iskolában sem szabad említeni Jézus nevét. Ezzel szemben Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban és több helyen tárt ajtókkal várnak minket, hogy hirdessük Jézus Krisztust az egyetemeken és az iskolákban (Megjegyzés: már több éve íródott ez a tanítás). Néhány országban törvényt hoztak arról, hogy Jézus Krisztus evangéliumát kötelező hirdetni minden állami iskolában; törvény írja elő, hogy az emberek halljanak Jézusról, Amerikában pedig eljutottunk oda, hogy tilos hallaniuk róla. Ettől dühbe kellene jönnünk!

Mi viszont csak ücsörögtünk és hagytuk, hogy mindez megtörténjen. Az Egyház sztár-evangélistákat, sztár-prédikátorokat és sztár-tanítókat keresett. A saját királyait akarta megtalálni. Valójában a világhoz hasonlóan kezdett gondolkodni: „Adj nekünk királyokat, akik megvívják a csatáinkat! Mi majd fizetünk nekik. Menjenek és végezzék el a feladatot!” Olyan ’király-szolgálatokat’ kerestünk, amelyek majd mennek és megnyerik nekünk az országot, míg mi egy kicsit ’gyülekezetesdit’ játszunk minden igazi, szívbeli elkötelezettség és erőfeszítés nélkül.

Az „öt király kivonult a négy ellen, de a négy legyőzte őket” (1.Mózes 14. rész). Az elmúlt tíz évben láttunk ’király-szolgálatokat’ összeomlani ebben az országban is. Ez természetesen a sátán műve, de hiszem, hogy Isten is fenyít és tanít minket ezzel, mert az Egyház ezekre a szolgálatokra hagyta a munkát, pedig az egész Egyháznak kellene dolgoznia.

Amikor az öt királynak nem sikerült elpusztítani a másik négyet, sőt azok legyőzték az ötöt, az öt király a saját vermébe esett. Ekkor hívta elő Isten Ábrahámot, mint a szövetség emberét, mint szolgáló atyát, aki egy szövetségen alapuló közösségnek, Isten családjának a feje. Ez a szövetség Ábrahám atyai, kormányzói vezetésével ment harcba ugyanezen négy király ellen, és teljes győzelmet aratott fölöttük. Tehát ezeknek a nagy, uralkodó fejedelemségeknek az Isten válasza az, hogy elkötelezett szövetségen alapuló közösségeket támaszt, akik tudják, hogyan rendeződjenek össze a megfelelő, szolgálóan atyai vezető alatt. Elkötelezett közösségként vonulnak harcba és ledöntik a négy királyt a trónjáról, amit az öt király nem tudott megtenni.

Amikor Ábrahám megölte a négy királyt, Melkisédek már nem tudott ott maradni a Mennyben, hanem azt mondta: „Meg kell jelennem ennek az embernek, hogy bátorítsam őt, mert szívem szerint való férfiú.” Melkisédek megjelenik és megáldja Ábrahámot, aki tizedet kínál fel neki. Erre Melkisédek kenyeret és bort ad Ábrahámnak, az új szövetség jegyeit. Ezt nevezzük „teofániának”, ami Isten Fiának a Názáreti Jézusban való megtestesülése előtti megjelenése. Ha a melkisédeki papságról olvastok, például a 110. Zsoltárban, a Biblia a melkisédeki papságot mindig harcos papságként említi, amelynek az a célja, hogy lerontsa, lerombolja a démoni sötétséget.

1.Móz.15,1 „E dolgok után lett az Úr Beszéde Ábrámhoz látomásban, mondva: Ne félj Ábrám: Én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad igen bőséges.”

Azaz: „Amit most tettél, az az Én stratégiám arra, hogyan vegyem vissza a világot a sátántól és töltsem be Isten dicsőségével.” Ezek a szövetségi közösségek fogják elvégezni ezt a feladatot. Nem az olyan királyok, akik helyettünk vonulnak harcba. Fel kívánunk állítani több szövetségi közösséget, mert ők fognak elűzni minden démont, gonosz szellemet. Nem arra fogunk várni, hogy eljöjjön egy ’nagy’ evangélista, hanem az Istentől rendelt módon végezzük el a feladatot. Azt akarjuk látni, hogy az ilyen szövetségi közösségek eleget tesznek az Istennel való szövetségnek az Ő irányelvei szerint. Isten elkötelezte magát arra, hogy lesöpri a sátánt a Földről, és lerontja annak minden munkáját.

Tehát Isten odamegy hozzátok ugyanúgy, ahogy Ábrahámhoz odament, és azt mondja:

1.Móz.15,1-6 „E dolgok után lett az Úr Beszéde Ábrámhoz látomásban, mondva: ’Ne félj Ábrám: Én pajzsod vagyok teneked, a te jutalmad felette igen bőséges.’ És mondta Ábrám: ’Uram Isten, mit adnál énnekem, holott én magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a Damaszkuszbeli Eliézer?’ És mondta Ábrám: ’Íme énnekem nem adtál magot, és az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.’ És íme szólt az Úr ő hozzá, mondva: ’Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.’ És kivitte őt, és mondta: ’Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha egyáltalán megszámlálhatod; és mondta neki: Így lesz a te magod!’ S hitt az Úrnak és tulajdoníttatott az őneki igazságul.”

Miért hozott Isten titeket ide, ahol most vagytok? Azért, hogy az Ő nevében birtokba vegyétek ezt a területet. Elhiszitek ezt? Ábrahám utódai vagyunk, ugye? Az ő hitéből, magvából, szelleméből és az ő látásából valók vagyunk.

1.Móz.15,7 „És mondta neki az Úr: ’Én vagyok az Úr, Aki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam ezt a földet, örökségedül.’ És mondta Ábrám: ’Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?’ És felelte neki: ’Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambfiókát. Elhozta azért mindezeket, és kétfelé hasította azokat, és mindegyiknek fele részét a másik felével szembe helyezte a földre: de a madarakat nem hasította kétfelé.”

Értitek, hogyan kötünk szövetséget Istennel? Isten egy szövetség megkötésére készül, amely nem egyenlő felek között jön létre. A nem egyenlő felek közötti szövetség esetében nem vitatják meg a feltételeket: a tekintélyes fél határozza meg azokat.

A nem egyenlő felek közötti szövetség esetében nem vitatják meg a feltételeket: a tekintélyes fél határozza meg azokat. A másik fél csak elfogadhatja, vagy elutasíthatja a szövetséget kezdeményező partner feltételeit. Nem változtathat azokon, csak elfogadhatja azokat.

Isten csak nem egyenlő felek közötti szövetséget köt. Ő így dönt: ’Ez az Én szövetségem! Beléphettek, de az Én feltételeim szerint, és az a nagyszerű, hogy ezt a szövetséget az Én erőm, az Én dicsőségem és az Én hatalmam működteti. Nektek csak el kell fogadnotok. A többi az Én dolgom.’

Tehát Ábrahám engedelmeskedik Istennek, leöli az állatokat és félbevágja őket.

1.Móz.15,11-13 „És ragadozó madarak szálltak e húsdarabokra, de Ábrám elűzte azokat. És történt naplementekor, hogy mély álom lepte meg Ábrámot, és rémülés és nagy sötétség szállt ő reá. És mondta az Úr Ábrámnak: ’Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz azon a földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig’.”

Nézzük tovább:

1.Móz.17-18 „És mikor a nap lement és sötétség lett, egy füstölgő kemence és tüzes fáklya, átvonult a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal…”

Isten elmondta a szövetség tartalmát, ami magába foglalt egy földrészt, amit Ábrahám magva örökölni fog. Ez az földrész, ez az ország sokkal nagyobb dolgoknak az első zsengéje, amelyeket Isten adni akart Ábrahámnak. Nézzük meg ezt a szövetséget és azt, mi is történt valójában.

Először is, Ábrahám félbevágta ezeket az állatokat, kiontotta azok vérét, és az a cselekedet természetesen azt jelképezte, ahogyan Isten majd szövetséget köt velünk annak a Báránynak a révén, akit a Golgotán fognak megölni. Az Ábrahámmal kötött szövetség csak árnyéka volt ennek a véglegesnek.

Amikor Ábrahám levágta az állatokat és kifolyatta a vérüket, jöttek a keselyűk és megpróbáltak darabokat kicsípni a húsból. Ábrahám ekkor rémülten felkiáltott, mert félt, hogy a szövetség talán kútba eshet. Ekkor Isten mély álmot bocsátott Ábrahámra.

Ebből a következőt tanulhatjuk meg: A sátán nem avatkozhat bele az Isten által kötött szövetségbe, és nem ronthatja el azt semmilyen módon. Lármázhat és zajonghat, mint egy csapat keselyű, de nem árthat ennek a szövetségnek. Még csak meg sem kell próbálnunk lelőni őket. Mondhatjátok azt: ’Honnan tudhatom, hogy örökölni fogom az ígéreteket?’ Onnan, hogy Isten megígérte! Még ha a pokol összes gonosz szelleme, démona is ott nyüzsög Isten szövetségi ígéretei körül, akkor sem tudják azokat elragadni tőletek. Nekünk nem kell zajt csapnunk, nem kell megpróbálni működtetni a szövetséget, csak hinnünk kell, hogy Istenünknek van ereje megtenni azt, amit Ő ígért. Amikor Isten először mondta el, hogy mit fog tenni, Ábrahám nevetett, de Isten nem hagyta el emiatt Ábrahámot, hanem eljuttatta őt odáig, amit a Róma 4. része így ír le:

Róma.4,21 „És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, azt meg is cselekedheti.”

Isten mély álmot bocsátott Ábrahámra, hogy ne ő próbálja működtetni a szövetséget, hanem nyugodjon Istenének maradéktalan hűségében. Ne aggódjon a keselyűk miatt, mert Isten majd vigyáz a szövetségre és annak működésére.

Meg kell pihennünk Istenünk tökéletes hűségében. Isten mélyen elaltatta Ábrahámot: ’Ne aggódj…, Én figyelek erre a szövetségre, … csak lazíts!’ Ebben a szövetségben távolról sem egyenlők a felek: Isten kezdeményezi a szövetség megkötését, az Ő ereje tartja meg a szövetséget, és az Ő tekintélye védi meg, hogy egyetlen ’keselyű-démon’ se foszthasson meg minket semmitől, amit Isten megígért. A keresztnek ebben a cselekedetben ábrázolt ereje érvényesíti a szövetséget és teszi lehetetlenné, hogy bármely gonosz szellem is megakadályozza Isten ígéretének a megvalósulását az életünkben, az egész Földön és a társadalmunkban. Halleluja!

 

Lapozzatok velem az 1.Móz.17-hez! A 15. részben Isten elmondta, hogyan fog működni a szövetség, itt pedig megkéri Ábrahámot, hogy válaszoljon a szövetségi ajánlatra. Ez a szövetség teljes mértékben Isten erején múlik. Ő cselekszi az egészet, az Ő műve, mert Ő tervezte el. Démonok, gonosz szellemek semmit nem tehetnek ellene. Ábrahám egyszerűen elalhatott és nyugodhatott ebben a bizonyosságban. Amíg Ábrahám alszik, Isten egyedül végigmegy a szövetség ösvényén, hogy megpecsételje a szövetséget. Erre is megfelelően kell reagálni az emberi partnernek. Az 1.Mózes 17 verseiben olvashatjuk, hogy Isten köti meg a szövetséget.

1.Móz.17,1-7 „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak, és mondta neki: Én, a Mindenható Isten vagyok, járj Én előttem, és légy feddhetetlen! Megkötöm az Én szövetségemet Én közöttem és teközötted: és nagyon-nagyon megsokasítalak téged. És arcára borult Ábrám, az Isten pedig szólt neki mondva: Ami Engem illet, itt van az Én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává teszlek téged. És ne legyen ezután a te neved Ábrám, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És nagyon-nagyon megsokasítalak téged, és népekké teszlek, és királyok származnak tőled. És megalapítom az Én szövetségemet Én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között, annak a nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek teneked Istened, és a te magodnak te utánad.”

Kik Ábrahám utódai? Úgy válhatunk Ábrahám utódaivá, ha a magunkévá tesszük a hitét. Ha tovább olvassuk, eljutunk a 21. vershez:

1.Móz.17,21 „Az Én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit neked szül Sára ebben az idős korában a következő esztendőben.”

Isten időzíteni is tud, miután létrehozta a szövetséget, mint alapot. Figyeljük meg a körülmetélés jelét, amiről a 10-20. versekben olvashatunk! Isten azt mondta Ábrahámnak: „Azt akarom, hogy a körülmetélés látható megcselekvésével válaszolj a szövetségemre.”

Azt olvassuk, hogy ez jelkép volt a fizikai testen, ahogyan Ábrahám a nemzet látható jelképe volt. Ugyanakkor látnunk kell, hogy (szellem szerint) Ábrahám gyermekei nem azok, akik a testükben körülmetélkedtek, hanem azok, akik Szellemtől születettek. Lapozzatok velem az 5.Mózes 30-hoz. Megmutatom nektek, hogy mi volt mindig Isten szívében:

5.Móz.30,5-6 „És elhozott téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt, és jót tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.”

Nézzük meg a 19-20. verseket is:

5.Móz.30,19-20 „Bizonyságul hívom ellenetek ma a Mennyet és a Földet, hogy az életet és a halált adtam elétek, az áldást és az átkot. Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy engedelmeskedj az Ő Szavának, és ragaszkodj hozzá, mert Ő a te életed és a te életednek hosszúsága …”

Isten olyan embereket akart, akikkel együtt élhet szeretetben. Ilyeneket keres. Amikor Isten megteremtette a világot, ezek az alapelvek és igazságok forogtak a fejében. Nagyon sok dolgot azért teremtett meg, hogy szellemi valóságok és igazságok anyagi példái legyenek. Amikor megteremtette a férfit és a nőt, természetesen a férfi és a nő lényének minden vonása kifejez valamit abból, ami Isten szívében van. Nyilvánvaló, hogy a nőiesség és a férfiasság egyetlen forrása is Isten. Mindez Tőle származik. Isten döntött úgy, hogy megteremti a férfit és a nőt, akik összejönnek szeretetben a házasságban, és kifejezik, mi rejlik Isten szívében. Isten alakította ki a testünket olyannak, amilyen. Ő adta nekünk a testi egyesülést, ami megvalósítja a házasságot, és ami a férfi és nő közötti szövetség cselekedete. Mindez csak az árnyéka annak a valóságnak, amelyről Isten szíve beszél, nekünk pedig meg kell látnunk, mi van Isten szívében a szövetséggel kapcsolatban.

Isten azt mondta Ábrahámnak a szövetségről: „A férfinak ez a testrésze a férfi és nő közötti szerelem és szövetség kifejezésének az eszköze, ezért körül kell metélni.”

A Kolossé 2 azt mondja, hogy ezzel a cselekedettel a testet, azaz a testi természetet vágjuk le magunkról. A Biblia világosan beszél erről a jelképről.

Olvassuk most a 10. verstől:

Kol.2,10-11 „És ti Ő benne vagytok beteljesedve, Aki Feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, (ez által) levetkőzve az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében: Eltemettetve Ővele együtt a bemerítkezésben, Akiben együtt fel is lettetek támasztva az Isten erejébe vetett hit által, az Által, Aki feltámasztotta Őt a halálból.”

Ez hit kérdése. Miért választotta Isten a szövetség kiábrázolásához a férfi nemző szervének körülmetélését, ezt az igen furcsa és szokatlan eljárást? Emlékezzünk vissza, hogy ezt mondta Ábrahámnak: „Ábrahám, választ várok tőled. Nem valami hatalmas tettet kérek tőled. Nem azt kérem, hogy próbáld meg működtetni a szövetséget. Csupán azt kérem, hogy add nekem a te szívedet hűséges szeretettel, mert hűséges szerelmesek után vágyom, ilyeneket keresek. Az Én népemet ez jellemzi. A körülmetélés pecsétje nem annyira a férfi adott testrészén van, sokkal inkább a szíven. Azt akarom, hogy szeress engem és ragaszkodj hozzám. Azt akarom, hogy ne legyen rajtam kívül se más szerelmed, se más Istened.”

Itt azt a képet festette le Isten, hogy a férfi egy körülmetélt nemzőszervvel hatoljon be a nőbe (vagyis a ’testi természet’ eltávolítása után), ami a tiszta, szent és ’filia’ (= ’barátság, ragaszkodás, vonzalom’) szívet jelképezi. Amikor ez a nemzőszerv behatol a nőbe, ez olyan, mint amikor belépünk a Szentek Szentjébe, ahol Isten tartózkodik. Olyan ez, mintha egy percre belépnénk magának Istennek a mélységeibe. A férfi és nő közötti testi kapcsolat ezen cselekedetében Isten a saját szívét fedi fel előttünk.

Amikor a férfi behatol a nőbe, a nő szűzhártyája átszakad, ami vérzést eredményez. Ez is tökéletesen ábrázolja azt, hogyan kell belépnünk a Szentek Szentjébe, és azt is, hogy Isten hogyan fogja feltárni előttünk a lénye legmélyebb titkait. Azok előtt nem tárulkozik ki, akik csak futólag találkoznak Vele. Amikor Isten megtette ezt a lépést, azt mondta: „Ez van a szívem legbensejében. Felfedtem magamat. Megmutattam neked, mire törekszem. Olyan férfiakat és nőket keresek, akik körülmetélt szívvel jönnek Hozzám. Amikor így jönnek, Jézus testének kárpitján keresztül megnyitom előttük a szívem legszentebb mélységeit és bevonzom őket Önmagamba. Akadálytalanul bensőséges kapcsolatban leszünk egymással. Erre törekszem. Én minden erőt megadok nektek ehhez, de nem akarom, hogy felületesen közeledjetek. Ha nem veszitek ezt komolyan, akkor egyáltalán ne gyertek! Ez egy életre szóló szövetség!”

Amikor ezt elkezdjük megérteni, meglátjuk, mennyire szent ennek a testi vonatkozása és képe, és miről is beszél, miről is szól a testünknek ezen cselekedete. Ekkor megértjük, miért is igyekszik a sátán szinte mindennél inkább ezt támadni.

Fiatalokat is szoktam tanítani erről. Szeretnék beléjük plántálni egy tiszteletteljes félelmet, mielőtt elveszítik a szüzességüket, hogy soha, soha ne vétkezzenek ez ellen a szent dolog ellen. Tudom, hogy Isten figyelemreméltó mértékben helyre tudja állítani az életünket a kereszt segítségével, és nem akarok senkit kárhoztatni. Azt szeretném, hogy valahogyan szentül tiszteljük ezt a témát, mivel megértettük és megéreztük, mit is fedett fel Isten előttünk, mi is a szövetség lényege, és milyen a szíve, a vágya, a jelleme annak az Istennek, akit szolgálunk.

Isten olyanokat keres, akik tisztán, ’fileo’ módon szeretnek, akiknek nincsenek más isteneik és szeretőik, akik azt mondják: „Istenem, Te gondoskodtál egy áldozat megöléséről. A kereszt egy vérpecsétes szövetségi ösvény, amin egyenesen bejuthatok a Szentek Szentjébe, a Te lényed mélységeibe, a Veled való közösségbe.” Erre az Úr így felel: „Kérlek, ne vedd ezt könnyedén! Ha el akarod fogadni a szövetségemet, akkor tartsd a szívedet körülmetélt, hűséges állapotban, és lakozzon benne ’fileo’! Soha ne fordulj el Tőlem, soha ne gyere Hozzám csak úgy mellékesen, hogy azután elmenj más szeretőkhöz!”

Izrael népe miatt ezért tört össze Isten szíve. Ők ugyanis szájukkal megvallották: „Te vagy a mi Istenünk!” Azután pedig elfutottak más szeretőkhöz. Ennek a népnek a hűtlensége gerjesztette a legtöbb fájdalmat, megbotránkozást és haragot Isten szívében.

Lapozzatok a Zsid.10-hez, de előbb nézzük meg a Róma.2-t. Ez a bibliavers is azt igazolja, amit az előbb mondtam:

Róma.2,28-29 „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, és nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”

Isten mindig ezt keresi. Azt mondja: „Én gondoskodtam a vérpecsétes ösvényről, nem csupán egy bika vérével, hanem az egyszülött, szeretett Fiam vérével hintettem meg az ösvényt. Tőletek csak azt kértem, hogy fogadjátok ezt el. Azt azonban kérem, hogy ha egyszer végigmentetek ezen a vérrel hintett ösvényen, járjatok Velem körülmetélt szívvel!”

A bemerítkezés olyan, mint a körülmetélkedés: ezzel is levágjuk magunkról a testi természetet (óembert), és azt mondjuk: ’Istenem, a tiszta, ’fileo’-szeretetben akarok élni, teljes odaszántsággal. A világ elveszítette a vonzerejét a számomra, többé nem adok teret a testnek, és a Te kereszted ereje segítségével az élő Isten hűséges szerelmese leszek.’

Erre Isten megnyitja lénye legszentebb rejtekeit, és azt mondja: ’Gyere, hatolj belém! Ha körülmetélt szívvel jössz hozzám, nem lesz bennem olyan titkos rész, amit ne ismernél, de ne játszadozz Velem! Ne gyere felszínesen, mert Én szövetségi Isten vagyok! Mindent kockára tettem ezért a kapcsolatért, nem rejtegettem semmit. A lehető legnagyobb árat fizettem azért, hogy utat készítsek neked, amin bejöhetsz a Szentek Szentjébe, lényem legbelső részeibe. Mindent kifizettem. Elvárom tehát tőled, hogy te is betartsd a szövetséget.’

Lapozzunk a Zsidók 10-hez:

Zsid.10,19-20 „Mivel azért testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk új és élő út (a görög itt szó szerint azt jelenti: „most megölt út”) gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által.”

Tudjátok, amikor Jézus így kiáltott a kereszten: ’Elvégeztetett!’, ez azt jelentette, hogy az ár kifizettetett, a Bárány feláldozása teljes. Ekkor Jézus lehajtotta fejét és kilehelte a szellemét. Tudjátok, mi történt abban a pillanatban? A templomban a kárpit fölülről lefelé kettéhasadt. Mit jelképez a kárpit? Jézus testét. Isten ’szűzhártyája’ szakadt át, hogy behatoljunk, bemehessünk a Szentek Szentjébe.

’Gyertek be egészen, de ne merjetek körülmetéletlen szívvel közeledni! Ne merjetek játszadozni Velem! Ha megnyílok előttetek, ne gondoljátok, hogy könnyedén jöhettek-mehettek! Én egyetlen egy emberrel sem leszek olyan kapcsolatban, mint egy prostituált. Már önmagában az a tény, hogy az örök szövetség vére által nyitom meg magam előttetek, arra késztessen benneteket, hogy szent tisztelettel léptek be Hozzám. Ha így jöttök, megígérem, hogy semmit nem tartok vissza tőletek. Mindenemet odaadom nektek!’

Micsoda megdöbbentő, elképesztő Istenünk van! Nem lenyűgöző ez az egész? De figyeljétek meg a ráadást is! Talán azt gondoljátok: ’Hogyan válhat ez lehetségessé a számomra?!’ A kereszt által! A vér által! Végigsétálunk a vérpecsétes úton, aztán következik a kárpit áttörése, ami Jézus testének a kárpitját jelképezi. Így nyílt meg a Szentek Szentjébe vezető út. A vér megtisztít minket és alkalmassá, képessé tesz a belépésre. Nézzük a 20. verset:

Zsid.10,20-23 „Azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által, és nagy Főpapunk van az Isten Háza felett: Járuljunk tehát Hozzá igaz szívvel, hitnek teljes bizonyosságával, mint akiknek szívük (meghintéssel) megtisztult a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel: tartsuk meg a reménységnek megvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, Aki ígéretet tett.”

Amikor elkezdjük megérteni ezeket a dolgokat, rádöbbenünk, hogy a szexuális bűn minden más bűntől különbözik. Tanítanunk kell ezeket a dolgokat, és az embereknek pedig fel kell fogniuk mindezt.

Gyertek velem az 1. Korinthus 6-hoz:

1.Kor.6,15-16 „Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva tehát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.”

Isten szempontjából a testi egyesülés kapcsolja össze a férfit a nővel. Lehet, hogy nem ez a felek szándéka, de ettől nem változik meg az isteni alapelv. Ami Istent illeti, egy férfi és egy nő akkor is egy testté lesz, amikor futó kapcsolatban szexuálisan egyesül. Ha ezután útjaik elválnak, és nem élnek tovább szövetségben, mindkét fél a másikban hagyja lényének egy részét, ezért nem teljes személyiségként él tovább. Csak Isten Szellemének mélyen, gyökeresen ható munkája hozhatja helyre ezt a károsodást.

Ha ezt a szakaszt tovább olvassuk, meglátjuk, hogy a 17. versben Pál apostol von egy párhuzamot. Az előbb azt olvastuk, hogy aki egy prostituálttal egyesül, egy test lesz vele. Itt pedig azt látjuk, hogy:

1.Kor.6,17 „Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ő vele.”

Tehát, amikor körülmetélt szívvel jövünk Istenhez, szellemben Istennel ugyanúgy összekapcsolódunk, mint ahogyan a testi cselekedet fizikailag egyesít egy nőt és egy férfit. A két dolog megmagyarázza egymást. A szellemi az igazi valóság, a fizikai pedig annak az árnyéka. Isten azt mondja, hogy ez a bűn teljesen különbözik minden más bűntől.

Gyertek a 18. vershez:

1.Kor.6,18 „Meneküljetek a szexuális erkölcstelenségtől!”

A „meneküljetek” szó nagyon erőteljes a görögben. Mintha azt mondanám: ’Itt egy bomba, ami három másodperc múlva felrobban!’ Mit tennétek akkor? Vajon azt mondanátok: ’Nem is tudom…, mit gondolok erről teológiailag?’ Nem! Kirohannátok azon az ajtón, és rájönnétek, hogy remekül tudtok futni, annyira megrémültetek ettől a lehetőségtől.

A szívünkben rettegnünk kell a szexuális hűtlenségtől, mert az a legártalmasabb és legpusztítóbb dolog. Rettegni fogunk, ha rájövünk, hogy ez szövetségi cselekedet, és ezért a következmények elpusztítanak minket. Ezért megtartjuk magunkat szentül és tisztán, egész életünkben ragaszkodunk az egyetlen társunkkal való egységünkhöz. Vele testi szinten megélhetjük a Krisztus és az Ő Egyháza közötti kapcsolat valóságának az árnyékát. Micsoda áldás és dicsőséges dolog ez!

1.Kor.6,18-20 „Meneküljetek a szexuális erkölcstelenségtől! Minden bűn, amelyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, akit Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron lettetek megvásárolva, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és szellemetekben, amelyek az Istenéi.”

Isten azt mondja: „Azt akarom, hogy hűségesek legyetek testben és szellemben egyaránt.”

Az a valóság, amit Ábrahám látott, csak egy árnyék volt, de a szövetség ugyanaz. Isten megad minden jogi hatalmat és minden működő kegyelmet ahhoz, hogy a szövetség működjön a keresztben. Ez egy új szövetség Jézus vére által.

Ezt a szövetséget Jézus vére és a Szent Szellem ereje érvényesíti. 1.Ján.5,6 mondja, hogy „hárman tesznek bizonyságot: a Szellem, a víz és a vér”. Ha hittel merítkezünk be, ahogy épp’ most olvastuk az 1.Kor.2,11-ben, a bemerítkezésünk lehet olyan, mint egy valódi körülmetélkedés, ahol levágatik rólunk a test. Azt mondhatjuk: ’Bízom és hiszek abban, hogy amikor bemerítkezem, ez a cselekedet hit által levágja rólam mindazokat a borzasztó, testies módszereket, amelyek szerint egykor éltem… mintha Isten fogna egy kést, és levágná rólam azt az egész, szörnyű, utálatos életmódot!’

Ha hitben eljutunk idáig, a bemerítkezés ereje letörheti mindezeknek a dolgoknak az erődítményét az életünkben. Ha hittel el tudjuk venni, akkor a bemerítkezéstől nemcsak nedvesek leszünk, ez nemcsak a bensőnkben megváltozott szívet kifejező külső cselekedet lesz, hanem Isten természetfölötti ereje lesz a bemerítezésünkben.

Adva van hát a víz, ami a test levágása rólunk, ott a vér, amely meghinti az utat, és amint belépünk Jézus Krisztus Testébe, a Szentek Szentjébe, meghintődünk a vérrel, ami megszentel minket, hogy bátran beléphessünk. Azután ott a Szent Szellem, aki Isten törvényeit az elménkbe és a szívünkre írja, hogy a Szellem által ösztönösen tudhassuk, hogyan élhetünk szentül Krisztus Jézusban.

Halleluja! Micsoda dicsőséges üdvösség! Micsoda ereje van a mi Istenünknek!

A szövetség célja az volt, hogy Isten felhőtlen kapcsolatot tarthasson fenn az emberrel, amelyben önként és őszintén szeretjük Őt. Isten kész ránk önteni teljes szeretetét, és nekünk adni egész életét. Nekünk csak körülmetélkedéssel kell erre válaszolnunk. Mondjátok azt: „Uram, mostantól kezdve Te leszel az életem, a férjem, Te leszel az egyetlen szerelmem, Tiéd lesz az egész szívem.”

Ha így jövünk Istenhez, akkor a szövetség ereje, a vér, a víz és a Szellem ereje képessé tesz minket arra, hogy Isten szerinti módon éljünk Jézus Krisztusban. Ilyenkor nem megpróbáljuk megjobbítani magunkat, nem egy csomó szabályt és előírást követünk, hanem beleszeretünk Jézusba, elmerülünk benne, egyszerűen szeretjük Őt és Benne élünk. Rá fogunk jönni, hogy ennek a kapcsolatnak köszönhetően egy újfajta minőségű élet árad majd belőlünk.

Lapozzunk a Róma 7-hez! Lássuk meg ezt ebben a bibliaversben:

Róma.7,2-4 „Mert a férjes asszony, amíg él a férje, ahhoz van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Tehát az ő férjének életében paráznának mondják, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, így tehát nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek” – amely az első férjetek volt.

Ti megpróbáltátok megtartani a vallásotok, avagy egyéni életmódotok szabályait és előírásait. Például azt mondtátok: ’Nem fogok hazudni.’ – ezt viszont nem tudtátok betartani. ’Kedves leszek.’ – Mégsem tudtatok kedvesek lenni. ’Nem fogok a gyerekekkel kiabálni.’ – Mégis kiabáltatok. Minden szabályt megszegtek, amit megfogalmaztatok magatoknak. Soha, egyikünk sem tudott még megfelelni a saját elvárásainak. Azért, mert a törvény öl, nem hoz életet.

Eljutunk tehát addig a pillanatig, amikor meghalunk a törvénynek. Nem próbáljuk többé olyanná alakítani magunkat, amilyenek lenni szeretnénk, de nem azért válunk meg a törvénytől, hogy özvegyek legyünk. Az evangélium nem arról szól, hogy: ’Szabad vagyok a törvénytől, ezért azt teszek, ami tetszik!’ Nem! Azért vagytok szabadok a törvénytől, hogy mással házasodjatok össze!

Róma.7,4 „Azért testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus Teste által, hogy legyetek máséi, azéi, Aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Az egyesülés gyümölcse látható. Egy új minőségű élet árad belőletek, és az igazságosság gyümölcseit termitek meg anélkül, hogy igyekeznétek. Ez a gyümölcse annak, amikor egyesültök Jézussal, megismeritek Őt, szerelmesek vagytok belé, belefeledkeztek és csak csodáljátok Őt, a jelenlétében sütkéreztek, élvezitek a kapcsolatotokat, a Szentek Szentjének a dicsőségét, és egyszerűen átitatódtok az Ő lényével. Ez magának a kapcsolatnak a gyümölcse. Szeressétek az Urat teljes szívetekkel, azután tegyétek pontosan azt, amit akartok. Ekkor végül is Isten szerint fogjátok tenni a dolgokat, mert az Ő élete az Ő gyümölcsét fogja megteremni bennetek. Halleluja! Gyertek be a Szentek Szentjébe és itatódjatok át Istennel! Ó, halleluja! A keresztben pedig megvan az erő hatályba léptetni ezt a szövetséget.

Fil.3,1-3 „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni nektek én nem röstellem, tinektek pedig bátorságos. Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a körülmetélkedéstől (hűségesebb fordítás lenne azt írni: „csonkítástól”): Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik szellemben imádjuk az Istent, és a Krisztus Jézusban örvendezünk, és nem a testben bizakodunk.”

Itt először is azt mondja nekünk Pál, hogy őrizkedjünk az ebektől. A Bibliában az ebek a törvénykezőket jelképezik. A törvénykezők legjobb példái a Bibliában a farizeusok, akik készek széttépni titeket, ha eltértek az ő meggyőződésük szerinti hitelvektől. Ezt találjátok az Írásban. Az ebek a farizeusok, akik így érvelnek: ’Vigyázzatok csak! Ti nem hisztek a hirtelen elragadtatásban? Széttépünk titeket!’

Sok evangéliumi hívő kész széttépni egymást egy apró hitelvi eltérés miatt. Pál azt mondja, hogy egyáltalán nem ez a lényeg, hanem őrizkednünk kell az ebektől, és azoktól, akik megcsonkítják a nemi szerveket, hiszen ezt jelenti ez a szó valójában. Abban a korban a szexuális bűn miatt elítéltekkel szemben gyakran alkalmazták ezt a büntetést, hogy többé ne legyenek képesek nemi életet élni. A vallásosság egyik tragikus vonása az, hogy a hagyományos vallásos neveltetés miatt a vallási szabályok megfosztották az embereket attól a képességtől, hogy korlátlan szabadságban imádják az Urat, mint az élő Isten szerelmesei, akik nem szégyellik ezt a szerelmet.

Azt tanítják, hogy szennyes bűnösök vagyunk, akik nem vagyunk alkalmasak arra, hogy belépjünk Isten jelenlétébe. Nagyon sokan mondják ezt: ’A gyülekezetben nem szabad fellelkesedni! Hagyd abba a mosolygást! Ez szent hely, úgyhogy komolynak kell lenned!’ Tehát amint belépünk a gyülekezetbe, hirtelen elkezdődik a suttogás: ’Most Isten szentélyében vagyunk, és együtt megkezdjük az előadást: Bla-bla-bla-bla.’

Úgy megcsonkított minket a vallás, hogy képtelenek vagyunk magunkról elfeledkezve élvezni az élő Isten jelenlétét és szeretni Őt. Pál pedig azt mondja: ’Vigyázzatok, mert ugyanez történt a zsidókkal. Többé ők sem voltak szabadok arra, hogy túláradóan lelkesedjenek az Istenükért és feloldódjanak a Vele ápolt szerelemben. Egyszerűen képtelenek voltak erre, mert megcsonkította őket a vallás. Úgy érezték, nem méltók erre, nem gondolták, hogy Istenhez lehet így viszonyulni, nem tudták, hogy Isten valóban komolyan gondolta, amikor azt mondta:

„Gyertek, gyertek be a Szentek Szentjébe! Kerüljünk bensőséges kapcsolatba! Legyünk szerelmesek egymásba! Csak azt kérem tőletek, hogy fogadjátok el az Én szövetségemet. Csak járjatok a megöletett Bárány vérével meghintett úton: akkor bejöhettek a legszentebb helyre és szerethettek Engem, viselkedhettek természetesen. Belelkesedhettek, ugrálhattok, kiabálhattok, sírhattok, tehettek, ami tetszik, de nagyon szeretném, ha érzelmesek lennénk egymás iránt.” Ámen!

Őrizkedjetek a csonkítóktól! A megmetélőktől! Vajon a vallásos hátterünk miatt már nem tudunk féktelen szeretők lenni? Mondom nektek, hogy Istennek hetekig tartott, mire engem is ’rendbe rakott’ ezen a területen, mert hét évnyi keresztény élet után még mindig tiszteletreméltó brit, baptista és evangéliumi hívő voltam. Közben persze Istenhez kiáltottam, hogy jöjjön, látogassa meg a Bombay-i gyülekezetünket, ahol misszionáriusként dolgoztam.

Gondolhatjátok, hogy én valójában arra számítottam, hogy Isten tiszteletreméltó brit, baptista módjára fog megérkezni. Tudjátok, meg voltam győződve arról, hogy Isten brit. És amikor Isten bejött a gyülekezetünkbe, Ő nem volt hajlandó brit méltósággal viselkedni. Minden inogni kezdett. Isten nem volt hajlandó alkalmazkodni a baptista szabályokhoz és előírásokhoz sem. Az egész gyülekezet rázkódni kezdett, és tudjátok, megrémültem ettől az Istentől, akit előtte én annyira hívtam. Majdnem belehaltam az ijedtségbe, annyira ’megcsonkított’ voltam. Ugyanannyira nem tudtam szenvedélyesen szeretni Istent, mint amennyire képtelen voltam a Holdig elrepülni. Istennek gyengéden és türelmesen egymás után le kellett szakítania rólam a kötelékeket, hogy elérje például, hogy felemeljem a kezemet. Óriási vívmány volt, amikor már fel tudtam emelni a kezemet Istenhez. Hatalmas csatába került idáig eljutnom! Azután jött a tánc. Az Úr egymás után eltépte a vallásos tiszteletreméltóságom kötelékeit. Miért? Hogy az élő Isten szerelmese lehessek. Ámen! Halleluja!

Isten helyreállított a vallásos ’megcsonkításokból’, és már nevettem is, meg sírtam is. Amikor belemerültem a Szent Szellembe, részmunkaidőben egy Bombay-i főiskolán tanítottam. Ez volt az egyik ürügy-foglalkozásom az Indiában maradásra abban az időszakban, amikor a misszionáriusokat egyébként kiutasították. Tehát épp’ egy tanóra közepén írtam a táblára, amikor Isten jött és átölelt. Én elolvadtam és ezt mondtam: ’Uram, ne most! Uram, nem tudok koncentrálni! Éppen egy órám közepén vagyok!’ ’Nem érdekel. Annyira szeretlek!’

Halleluja! Arra gondoltam: ’Micsoda szerető az én Istenem!’ Addig nem is tudtam, hogy Ő ilyen. Sosem tudtam, hogy annyira szeret, hogy csak odaszalad hozzám és átölel, ahogyan én tettem a feleségemmel, amikor épp’ a főzés közepén volt. Azt mondta: ’Ó, ne! Elrontod a főzésemet!’ ’De ha szeretlek!’ – mondtam én.

Az én Istenem ugyanilyen. Ti ismeritek Őt ilyennek? Megkérnétek Isten Szellemét, hogy állítson helyre titeket a ’megcsonkítottságokból’? Lehetünk az élő Isten felszabadult szerelmesei! Élvezzük ennek a csodálatos szövetségnek minden áldását! Halleluja! Ámen! Hiszen ez áll a Filippi 3-ban. A valódi körülmetélkedés a következő:

Fil.3,3 „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik szellemben imádjuk az Istent, és a Krisztus Jézusban örvendezünk, és nem a testben bizakodunk.”

Az „imádás” szó, lényegében természetesen, szertelen szeretést jelent, tehát: „Akik Isten szertelen szerelmesei vagyunk Szellemben, akik Krisztus Jézusban ujjongunk és nem a testben bizakodunk.”

Halleluja! Isten nagyon komolyan veszi a szövetséget. Ne kössetek szövetséget, ha nem akarjátok betartani! Lapozzunk a következő versekhez:

Zsid.6,4 „Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelve a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, és megízlelték az Istennek jó Beszédét és a jövendő világnak erőit, és elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek a Fiát, és meggyalázzák Őt.”

Amikor a tömeg ott állt Pilátus előtt, a helytartó választás elé állította őket. Azt mondta: ’Elfogadhatjátok Jézust a királyotoknak, vagy keresztre feszíthetitek.’ Harmadik lehetőség nem volt. A tömeg azt felelte: ’Nem akarjuk, hogy uralkodjon fölöttünk.’ Tehát keresztre kellett feszíteniük.

Alapvetően mindannyiunk előtt ugyanezek a választási lehetőségek állnak. Mindannyian vagy Jézus Krisztus imádói és szerelmesei vagyunk, akik Úrként és Királyként tisztelik Őt, vagy a másik szélsőségbe csapunk át, és keresztre feszítjük Őt, azaz egyszerűen azt mondjuk: ’Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon fölöttünk.’

Az itt „elestek”-nek fordított görög „parapipto” szó eredetileg azt jelenti: „szerződést széttépni”. Ez a különbség lényege, amit különböző házasságok között megfigyelhetünk: mindnyájan átéltünk már feszült perceket a házasságunkban – biztosan tudjátok, mire gondolok –, de az sosem merült fel bennetek sem komolyan, hogy felbontsátok a szövetséget. Megromolhat a kapcsolatotok, ideiglenesen beborulhat az ég a közösségetek fölött, de még sosem mondtátok ki komolyan: ’Komolyan, igazán lépéseket fogok tenni azért, hogy kilépjek ebből.’ Itt tehát nem arról van szó, amikor az engedetlenségünk miatt ideiglenesen beborul az Istennel való kapcsolatunk ege, hanem itt egy olyan cselekedetről van itt szó, amelyben nyugodt elmével eldöntjük, hogy eltépjük a szerződést, széttépjük az Istennel való szövetséget. Hiszen ezt mondja itt a görög szöveg.

Ilyenkor azt mondja az az ember: ’Uram, meggondoltam magam. Nem foglak többé szeretni Téged sem és a Te Beszédedet sem. Komolyan, megfontoltan, így döntök.’

Némelyek megteszik ezt. Azon persze vitatkozhatunk, hogy ők vajon újjászülettek-e egyáltalán, vagy nem. Nekem nehezemre esne elhinni, hogy nem, mert már megízlelték Isten dolgait. Befogadták a Szent Szellemet és sok egyéb dolgot átéltek, amit nem lehet megmagyarázni hitetlenek esetében. Mégis nagyon fontos, hogy ezt az állapotot sose közelítsük meg, több száz kilométernyire se, mert azt mondja az Írás, hogy ha eltépitek a szerződést (csak Isten tudja, mikor jut el a szív idáig), már nincs mód ismét a megtérésre.

Találkoztam néhány nagyon lázadó emberrel, aki azt mondta: ’Isten cserbenhagyott. Végeztem Vele. Nekem már annyi.’ Azt mondtam nekik: ’Rendben van. Itt egy darab papír. Írd rá: ’Végeztem Istennel. Eltépem a szerződést’, aztán írd alá!’ Erre egyikük sem volt hajlandó.

Még sosem találkoztam olyan emberrel, aki valóban felmondott volna Istennek és ezt alá is írta volna, bármit is mondott az illető a pillanat hevében. Némelyek viszont tényleg megteszik. Róluk viszont azt mondja a Biblia, hogy számukra lezárult a megtérés útja, mert újra megfeszítik maguknak Isten Fiát. Mintha ott állnának abban a tömegben Poncius Pilátus előtt: megváltoztatják korábbi döntésüket, és azt kiabálják: ’Nem akarom Jézus Krisztust a királyomnak! Azzal a tömeggel akarok lenni, aki a megfeszítést követeli!’ Ha ezt valaki megteszi, nincs visszaút.

Ismét lapozzunk a Zsidó levélhez, most a 10. részhez! A korábbi versekben láttuk annak a kapcsolatnak a dicsőségét és csodáját, amit Isten felkínál nekünk, amelyben beléphetünk Isten legbelső szentélyébe Jézus testének kárpitján keresztül. Mintha Isten megnyitná a lénye legbensejét és azt mondaná:

’Gyere be! Jöjj be körülmetélt szívvel és ismerj meg engem! Lépj be lényem legbelső részeibe! Semmit nem akarok elrejteni előled.’

Kihívjuk Isten haragját magunk ellen, ha akkor gondoljuk meg magunkat, miután Isten mindezt megtette velünk.

Zsid.10,26-31 és 35-36. és 39. versek „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és az izzó felháborodás, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre máltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja (Most már éritek, mit jelent ez? A vérrel hintett ösvényt.), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, Én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az Ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni … Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet … De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy a lelkünk üdvözöljön.”

Isten komolyan veszi a szövetségét. Amikor megragadjátok ezeket az alapelveket és beviszitek azokat a házasságotokba, elkezditek megérteni, hogy a házastársatokkal szövetség köt titeket össze. Ezt tanítja a Malakiás próféta könyvének 2. része is. Ott azt olvassuk, hogy ha elhagyjuk a szövetséggel hozzánk kötött feleségünket, férjünket, Isten szerint árulást követünk el. Isten számára elképzelhetetlen, hogy kilépünk a házasságból. A házasságból kifelé nem vezet út, csak keresztül utazhatunk rajta. Az Istennel kötött szövetségi kapcsolatotokból sem vezet út kifelé, noha talán át kell élnünk néhány nehéz és megmagyarázhatatlan helyzetet. Ilyenkor azt mondjuk: ’Nos, szövetségben élek Istennel. Ebből nincs kiút, csak átmehetek rajta.’

Ugyanez vonatkozik a testvérekre is, különösen olyan férfiak csoportjára, akik vezetési céllal állnak össze. Az ő kapcsolatuk lényege a szövetség. Ha többet akarjátok tanulmányozni ezt a témát, megláthatjátok, hogyan ábrázolja Dávid és Jonatán esete az egységben együtt lakozó testvérek alapelvét.

Dávid azt mondta a 133. Zsoltárban: „Íme, mily’ jó és mily’ gyönyörűséges, amikor egységben együtt lakoznak a testvérek!”

A „jó” szó erkölcsi tartalmat hordoz. A „gyönyörűséges” az érzésekre vonatkozik.

Nem azért maradtok együtt, mert az jó érzés, hanem mert nincs más lehetőségetek. Az erkölcs megköveteli, hogy együtt maradjatok, mert az erkölcsileg jó. Gonosz dolog lenne elválnotok. Miután elkezdjük felfogni a szövetség alapelveit, elkezdjük megérteni annak a kapcsolatnak a jellegét, amibe Isten belevitt minket. Nincs a házasságon kívül olyan szövetség, amelyből ne lehetne kilépni Isten szerinti módon, tehát nem mondom, hogy mindenkivel egy életre össze vagytok kötve, de addig megmarad a szövetség, ameddig Isten céljai ezt igénylik. Ha Isten összehív embereket együttmunkálkodásra, nem válhatnak el útjaik, amíg Isten ezt nem engedélyezi.

A házasságból kilépni nem létezik engedély. A házasságon csak keresztülmenni lehet. Ha ezt szíveitekben felismeritek és elfogadjátok, megtaláljátok ezt az utat és ettől a kapcsolatotok teljesen dicsőséges lesz. Hála legyen Istennek, amikor a mi természet szerinti szerelmünk egy kicsit halványulni kezdett, a szövetség továbbra is összekötött minket és átsegített minket a viharos szakaszon, aminek a túloldalán valami sokkal dicsőségesebb valóság várt ránk.

Imádkozzunk! Tegyük ezt Isten kezébe! Csak nyissuk ki a szívünket, és mondjuk:

„Istenünk, megmutattál nekünk néhány dolgot! Megdöbbentünk és rettegés szállt ránk. Megnémultunk és elszédültünk, amikor rádöbbentünk, milyen jellegű kapcsolatban akarsz élni velünk. Eddig azt gondoltuk, hogy Jézus vére csak elmosta a bűneinket, elvette a bűnösségünket és megmenekített minket a pokoltól. Fogalmunk sem volt róla, hogy be akartál vonni minket a szívedbe, és bensőséges kapcsolatra vágysz velünk. Még nem ismertük fel, hogy a szövetségben a szerelmeseidnek kellene lennünk, és meg akarod nyitni előttünk a Szentek Szentjét. Nem tudtuk, hogy Jézus, az Ő testével eltépte a kárpitot, és elkészített nekünk egy megszentelt utat, amin beléphetünk Istenünk, a Te szívedbe, lényed közepébe.

Uram, most azért imádkozom, hogy szövetséged birtokosává válhassak. Megköszönöm Neked ezt a páratlan szövetséget! Köszönöm, hogy nekem csak az a dolgom, hogy elfogadjam. Csak annyit követelsz, hogy körülmetélt szívvel közeledjek Hozzád, és még ezt is megcselekszi nekem a bemerítkezéssel kapott kegyelem. Csak akarnom kell az élő Isten testtől mentes szerelmesévé válni. Istenem, ez van a szívemben. Te ismered a szívemet. Uram, teljesen körülmetélt szívvel jövök Hozzád, és azért kiáltok, hogy életem minden napján lehessek az én Élő Istenem hűséges szerelmese. Ez szív kérdése, és köszönöm, Uram, hogy Te a szívet nézed, nem a külsőt.

Köszönöm, Uram, hogy megszabadítasz a törvénytől és megengeded, hogy a Bárány vére és az erőteljes kereszt által beléphessek Isten szerelmi életébe! Köszönöm, Úr Jézus! Dicsérlek Téged! Tedd ezt valósággá mindegyikünk számára, Urunk!

Atyám, imádkozom mindenkiért, akit megcsonkított a vallás, és aki ezért most nem szabad arra, hogy érzelmileg oldottan szeressen Téged. Uram, jöjj és szüntesd meg a csonkítások hatásait! Szabadítsd fel az érzelmeinket és önértékelésünket! Hadd ismerjük fel, hogy a kereszted ereje teljesen tisztává tett minket, alkalmassá arra, hogy Hozzád jöjjünk!

A Bárány vére megfelelővé tett minket. Uram, köszönjük a vérrel hintett ösvényt! Nagy hálával járunk rajta, de tisztelettel és istenfélelemmel is. Istenem, ki akarjuk mondani, hogy soha nem akarjuk eltépni ezt a szerződést. Soha nem akarunk visszalépni, Urunk! A szövetségi fiaid, a szövetséges Menyasszonyod vagyunk egy életre, sőt az örökkévalóságig, és nagyon hálásak vagyunk ezért.

 

Uram - azok nevében, akik bármilyen módon szexuálisan bántalmaztak valakit –, bocsáss meg nekünk, Urunk, nem tudtuk, mit cselekszünk. Uram, most megmutattad nekünk az igazságot, és elszörnyedtünk attól, hogy milyen könnyedén el tudtuk dobni a szexualitás tisztaságát, ami olyan csodálatos ajándékod! Uram, bocsáss meg nekünk! Erőteljes véreddel mosd el bűnünk következményeit! Mély bűnbánatot tartunk, Urunk, és most megkérünk, hogy tisztíts meg minket a véreddel, hogy tiszta szüzekként jöhessünk Hozzád, és teljesen hűséges szívvel szerethessünk Téged!”

Most engedjétek, hogy Isten szolgáljon nektek ezen a területen, bármiről legyen is szó. Nem kell láthatóan, nyilvánosan reagálnotok, csak a szívetekben valljátok meg Istennek az ilyen jellegű bűneiteket. Aztán kérjétek, hogy a vér mosson el, vágjon le rólatok minden törvénytelen kapcsolatot, és válasszon el titeket minden olyan férfitól és nőtől, aki nem a szövetséges feleségetek, vagy férjetek volt, akár a házasságkötésetek előtt, akár utána volt ez a kapcsolatotok. Mondjátok:

„Ó, Istenem, látom, milyen gonosz dolog volt ez, és én megtérek most ebből. Mossa el a Te erőteljes véred ezt a bűnt és következményeit! Kérlek, véred által állíts engem magad elé, mint tiszta szüzet, aki szerelembe léphetek Veled Istenem, aztán pedig testileg is beléphetek abba a törvényes kapcsolatba, amit Te rendeltél! Add, hogy így szerethessem a férjemet, ill. a feleségemet testileg!”

Ez a testi szerelem a szellemi valóság visszhangja, árnyéka.

 

Aki még nem házas, mondhatja:

„Istenem, Mennyei Atyám! Most már látom, miért kell megőriznem a szüzességemet az egyetlen, igazi kapcsolatom számára. Jézus nevében kérlek, ne engedd, hogy a világ, a sátán, vagy saját kívánságom megfosszon ettől a nagyszerű és értékes ajándéktól! Köszönjük a szövetség csodáját, és köszönjük, hogy a kereszt ereje törvénybe iktatja ezt a szövetséget! Jézus nevében. Ámen!”

Mindezt azért mondtam el, hogy megértsétek a kereszt erejét, és ez a csodálatos szövetség működő, élő valósággá váljon az életetekben.