Nagyon örülök, hogy itt lehetek ma veletek. Délelőtt volt istentiszteletünk, és ellentétben az itteni időjárással, ott nagyon esett az eső, és ’olyan nyomi volt’ bent a teremben. Viszont itt süt a nap! Úgyhogy időnként jó Budapesten kívül kerülni.
Palival beszélgettünk arról, hogy miről beszéljek, több olyan téma is volt az elmúlt időben nálunk, amit Isten hozott fel. Ami ebben az időszakban egy kikerülhetetlen téma – főleg, ha pásztor vagy vezető vagy – az a beszéd. Idén volt egy egész sorozatunk a beszédről az Agapé Gyülekezetben. Azért fontos ez a téma, mert mindenki kapott ígéreteket az Istentől. Ha kinyitjuk a Bibliát, akkor látjuk, hogy Isten nagyon sok mindent megígér a hívőknek, azoknak, akik bíznak Benne, és mindenki kapott általános ígéretet. Ugyanakkor nemcsak általános ígéreteket kapunk, hanem személyes ígéreteket is – akár próféciát, vagy más olyan ígéreteket, amiket Isten valakin keresztül mond. Nagyon sokszor Isten kimond felettünk dolgokat, prófétai üzeneteket, és amikor megkapjuk ezeket – amikor Isten deklarálja fölöttünk, kimondja nekünk –, Isten tulajdonképpen kijelenti az Ő oldaláról, hogy mi az, amit Ő lát. Amikor Isten mond valamit, akkor az Ő szemszögéből mondja. És amikor Isten azt mondja, hogy „ez lesz belőled, az lesz belőled”, akkor nem azt kéri, hogy a mi szemünkkel vagy a mi felfogásunkkal lássuk azt a dolgot, hogy abban most vajon hol tartunk, vagy honnan jöttünk; hanem Istennek az fontos, hogy elhiggyük, hogy Ő jó pozícióból lát, a miénknél jobb helyről lát minket. És fontos, hogy mi hogyan fogadjuk ezeket az ígéreteket; fontos, hogy milyen szívvel.
És ahogy ma látni fogjuk: életbevágóan fontos, hogy mi hogyan beszélünk Istenről, az Ő ígéreteiről, mi az, amit kimondunk, életbevágóan fontos, hogy a beszédünkkel hogyan állunk Őhozzá és az Ő ígéreteihez. Fontos, hogy a beszédünk szinkronban legyen azzal, amit a Menny mond rólunk, és hogy Isten mit mondott, mit deklarált, mit szeretne cselekedni. Amikor igazán bízunk Istenben, akkor ez látható is lesz és hallható is lesz, mert megnyilvánul a hitünk abban, ahogyan beszélünk.
Nem tudom, volt-e már ismerősöd, aki azt mondta, hogy ő hisz Istenben, de mégis ugyanúgy beszélt, mint régen, amikor nem hitt Istenben. Ezek után kicsit nehéz elhinni, hogy valóban hisz Jézus Krisztusban, mert az hallható, hogy még nem változott semmi a beszédében. Viszont amikor olyan emberekkel beszélgetünk, akik valóban találkoztak az Úr Jézus Krisztussal, és valóságos bizalom, élő hit van a szívükben, egyből érzékelhető, mert teljesen megváltozott, ahogyan beszélnek.
Van egy férfi, akinek a fia együtt járt a fiatalabb fiammal oviba. Én próbáltam néhányszor találkozni vele, de mindig a politikáról, meg erről-arról beszélt: „Jó, jó, hogy hiszed ezeket a dolgokat, de…” – és akkor sorolta, mi történt Trianonban, és én nem tudtam ezen áttörni. Egyszer kb. három vagy négy évvel ezelőtt találkoztam vele a Lidl-ben, és azt mondja: „Áldjon meg az Úr!” És mondtam neki, hogy „Igen, téged is!” Kérdezem tőle, hogy „Mi van veled?” Azt mondja: „Képzeld el, nemsokára bemerítkezek!” „Tényleg?!” Azt mondja: „Igen”. És elmondta, hogy jár egy baptista közösségbe, és csak beszélt, beszélt, hogy milyen jó az Úr, én meg csak néztem, hogy „Húú, micsoda változás!” És honnan tudtam, hogy megváltozott? Nem láttam őt évek óta. Hogyan lehet ilyenkor tudni? Ahogy beszélünk, ahogyan hozzáállunk a dolgokhoz, amit megvallunk, kimondunk – merthogy, amivel tele van a szíved, az fog kijönni. Mondhatsz bármit rövid távon, de előbb-utóbb az fog kijönni a szádon, ami tényleg benned van. És látjuk a Szentírásból, hogy a beszédünk nagyon is számít a szellemvilágban, és a természetes életünkben is. Amiket kimondunk, a szavakat, amiket használunk, és ahogyan beszélünk: az mind, mind számít. És sajnos, nagyon sok ember – beleértve a hívőket is – úgy viselkedik, úgy áll a dolgokhoz, hogy „a szavaim nem annyira számítanak, nem annyira súlyosak”. Nem gondolják azt az emberek, hogy tényleg aszerint lesz, ahogyan beszélnek – még keresztények sem sokan.
Kutatók megállapították, hogy egy ember átlag 16.000 szót mond ki naponta. Hallom, valaki már nevet, mert azt gondolja, hogy „a feleségemmel vagy a férjemmel még nem találkoztál”. Naponta 16.000 szó. Ez közel 6 millió szó egy évben (viszonyítási alapként: 1 millió szó az kb. 2.000 oldalnyi egy könyvben. Tolsztoj „Háború és békéje” is csupán 1.200 oldal). Ez azt jelenti, ha valaki megéri a 70 éves kort, az életéből kb. 13 évet beszélt. És ez még nem is veszi figyelembe az sms-eket, Messenger-, Instagramm-, e-mailek üzeneteit, vagy az egyéb szöveges üzeneteket. És ez csak a beszédünk. Nagyon sokat beszélünk, „nagyon sok szót adunk ki magunkból”, és gyakran nem szoktunk figyelmet fordítani arra, hogy ami kimegy, az milyen minőségű. Sokszor úgy viselkedünk, mintha úgy tudnánk kimondani a szavainkat, hogy annak nem lesz hatása. „Hát, a férjem meg fogja érteni! Rossz kedvű vagyok. 30 év után már nem is kell mondanom; hiszen ő megérti, hogy milyen vagyok.” Megérti? Nem biztos.
A beszédünk befolyásol mindenkit. Isten nem olyan embereket teremtett az Ő képmására, akik kimondanak dolgokat, és azoknak a szavaknak ne lenne hatása. Isten képmására lettünk teremtve. Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy „legyen világosság” – anélkül, hogy valaki odaállna a szellemi kapcsolóhoz. De egyszerűen így lettünk teremtve, hogy súlya van annak, amit mondunk. Biztosan te is találkoztál már olyan emberekkel, akik úgy beszélnek és látszik is rajtuk, hogy fogalmuk nincs, milyen hatása van szavaiknak. Sokszor szomorkodunk, amikor hallunk szülőket az Auchanban, ahogyan beszélnek a gyerekeikkel. „Hányszor mondtam már, hogy…?” És persze megy a kiabálás, stb. A mi szívünk meg fáj, mert tudjuk, hogy ennek sajnos lesz következménye előbb-utóbb annak a gyereknek az életében.
Ez a téma annyira fontos, hogy a Biblia igen gyakran beszél arról, milyen hatása van a szavainknak. A beszédünk befolyásolhatja az életünk irányát. Azt, hogy mi lesz lehetséges, és mi nem. Az egyik hely a Bibliában, ahol ez talán a legszemléletesebben van bemutatva, amikor Mózes kiküldte a 12 kémet, és közülük 10 embernek a szava egy egész nemzetre hatással lett. 4. Mózes 13-14, részekben olvastuk, ahogy Mózes kivezette a népet Egyiptomból, elértek az Ígéret Földjéhez, Kánaánhoz. Ez az a föld, amelyet Isten megígért nekik. Ott voltak a „már megvan az örökség” küszöbén, csak át kellett volna sétálni. Isten már régen megmondta, hogy ezt szeretné nekik odaadni – ez volt a rendeltetésük, az ez volt, amit Isten tervezett számunkra. Így Mózes azt mondta 12 embernek, hogy menjenek be, és kémleljék ki a terepet! Negyven napig voltak a kikémlelésben. Aztán visszajöttek, hogy beszámoljanak Mózesnek. És az volt a mondanivalójuk summája: „Minden úgy van, ahogy mondod; minden úgy van, ahogy Isten mondta. Gyönyörű ez a hely, jó hely, jó föld, gyümölcsöző… DE…” És tudjuk, hogy a tizenkettőből tízen rossz, hitetlen, szkeptikus jelentést tettek, és csupán ketten mondtak jó dolgot – mert ők hittel látták, és hittel beszéltek.
Két egyszerű igazságot szeretnék ebből a történetből kihozni, amit nagyon meg kell tanulnunk az életünkre alkalmazni. Ha meg tudjuk ragadni ezt a két dolgot, nagyon sok nehézséget el tudunk kerülni az életünkben. Isten sokkal több ígéretébe mehetünk be, és segít előrébb jutnunk azokban az ígéretekben, amiket az Isten nekünk adott.
Az első igazság:
1.) Amit mondunk, az annyira jelentős, hogy az akár ki is tud zárni minket abból az örökségből, amit Isten nekünk szeretne adni.
Amit mondunk, az fontos Istennek. Mi a beszédünkkel ne dolgozzunk Isten ellen, hanem dolgozzunk Vele együtt a szavaink által is. Ha nem figyelünk, akkor az, amit mondunk, ki tud zárni minket abból az örökségből, amit Isten eltervezett számunkra, és szándékozik odaadni nekünk.
Hallgassuk meg, mit is mondott a tíz kém Mózesnek és egész Izraelnek:
4.Móz.13,28-29 „Elmentünk arra a földre, ahova küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az; ilyen a gyümölcse (el is hozták magukkal: ekkora hatalmas szőlők voltak!), DE erős nép lakik azon a földön.”
Maguknál hordták a bizonyítékot, de azt mondták, hogy „erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott…” Bár Káleb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: „Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele!” De azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellenük menni, mert erősebbek nálunk.” És rossz hírét terjesztették Izrael fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt, láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.”
Ez rendkívül negatív hozzáállás volt. A beszédük nem volt szinkronban azzal, amit Isten mondott nekik. És az eredmény is negatív lett.
4.Mózes 14,2 „Izrael fiai mind zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!”
Tíz embernek a beszéde miatt már az egész nép meg lett fertőzve. Van hatalma annak, amit mondunk? Van! És van hatalma annak, amit akkor mondunk, amikor egyetértésben vagyunk másokkal? Igen. Hatványozódik annak a szónak az ereje.
Sajnálatos módon azt látjuk, hogy az egész nemzet egyetértett a tízzel, és zúgolódtak, sőt fellázadtak Isten ellen, és azt mondták, hogy „jobb lett volna nekünk vagy meghalni Egyiptomban, vagy meghalni a pusztában, mint bemenni arra a jó földre, ami előttünk van”. Ti értitek ezt a logikát? ’Jobb lenne meghalni itt a pusztában, mint bemenni oda, ahol hú, de jó föld van!’ Ennyire eltorzította a látásmódjukat az, ami bennük volt. Ez nagyon fura volt, de ezek voltak a szavaik. És arról beszéltek, hogy visszamennek inkább Egyiptomba, a rabszolgaságba, és azt látjuk, hogy a tíz meg is akarta ölni azokat Józsuét és Kálebet, akik viszont hitet és életet szóltak – Isten ígéreteinek beteljesedési lehetőségét szólták. Nem akarták tovább tűrni azt a hittel teli pozitív beszédet, amit Káleb és Józsué mondtak; meg akarták őket ölni.
Isten hozzáállása ebben a helyzetben mi volt? „Ó, gyermekeim! Hát, nem tudom, mit csináljak veletek!” Nem. Isten határozottan lépett fel. Nagyon megharagudott. Azt mondta: „Nem vettétek észre, hogy mit csináltam ahhoz, hogy idáig elhozzalak benneteket?! Nem bíztok Bennem?” Isten nagyon megharagudott, és azt mondta, hogy „Meddig gyaláz engem ez a nép?” (11.vers) Hogyan gyalázta a nép Istent? A keserű, hitetlen beszédükkel – egyfolytában zúgolódtak, panaszkodtak – és ez gyűlölködő indulattá lett bennük. „Meddig nem hisznek Nekem?” Mózes, Istennek az embere imádkozott értük, és Isten azt mondta neki: 4.Mózes 14,20 „Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted.”
Ugyanakkor azt mondta: 4.Móz.14,28-29 „Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban, és élek Én, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok – ebben a sivatagban fogtok mind meghalni Káleb és Józsué kivételével.” – Mit mondott itt Isten? Nem kevesebbet, mint: „Pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok.”
Gondolkozzunk csak gyorsan, hogy mit mondtunk Istennek? Ha Isten ma azt mondja, hogy „pontosan azt teszem veled (Karcsi), amit mondtál”. Mit mondtál? Gyorsan átgondolod: jó volt-e vajon, amit tegnap mondtam? Ha jó, akkor történjen meg velem. De legtöbben azt sem tudjuk, hogy mit mondtunk egy órával ezelőtt. És nem itt a gyülekezetben. Itt a gyülekezetben nagyon szépen tudunk viselkedni, szépen tudunk beszélni. De, amikor vége az istentiszteletnek, amikor csak úgy összetalálkozunk a hétköznapokon? Vagy amikor azokkal vagyunk együtt, akik hasonló cipőben járnak, mint mi és ’lehet őszintén beszélni’, na, akkor vajon mit mondunk?
„Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban, ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok: ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig.”
Gondolkodjatok el ezen a helyzeten! Volt egy gazdag örökség, volt egy dicsőséges jövő – sokkal jobb, mint ahonnan jöttek –, egy olyan jövő Izrael számára, amit elképzelni sem tudtak volna pár hónappal azelőtt. És Istennek az volt a szándéka, hogy nekik adja. Sőt, sok csodát cselekedett ahhoz, hogy idáig elhozza őket; olyan dolgokat csinált, amik azóta sem történtek a világban. Olyan csodák történtek, a tíz csapás, a tenger kettévált és száraz lábbal átsétáltak, víz fakadt a kősziklából, és csak folyt és folyt, és mindenki ivott, még a teheneknek is jutott a legjobb vízből. És Istennek az volt a szívében, hogy „oda fogom adni nektek”. Istennek volt egy terve. A terv működött, és minden úgy volt, ahogy mondta. De, amikor jött az az idő, amikor Izraelnek kellett volna bemennie arra a helyre, amit Isten nekik készített, a keserű és zúgolódó beszédükkel meghiúsították ezt a dolgot. Belőlük nem a hit beszéde jött ki, hanem hitetlen, keserű és zúgolódó szavak jöttek ki, és ez a beszéd – mondja a Biblia – kizárta őket az Ígéret Földjéről. Arról a földről, amit maga a Mindenható Isten akart nekik odaadni.
Van olyan dolog, amit Isten nem tud megcsinálni. Nem tud helyettünk akarni valamit. Ő szeretne adni, de nem tud engem belekényszeríteni jó dolgokba. Egyetértésben kell lenni Istennel. Izrael fiai a szavaikkal, a beszédükkel visszautasították azt a jót, azt a tökéletes dolgot, amit Isten akart számukra, és kihirdették, kimondta az egész nép: „jobb lenne nekünk meghalni itt, mint bemenni”. És pontosan ez történt velük. Már aznap elkezdődött az első tíz emberrel. Ki volt az első tíz? Akik elkezdték a hitetlen, lázító, keserű beszédet. De a szavaiknál nem ért véget a történet. Még azon a napon az a tíz ember, a kémek, akik ellene beszéltek Isten ígéretének, Isten elhívásának, akik nem voltak hajlandóak egyetérteni azzal, amit Isten mondott –, az a tíz ember meghalt. Isten ugyanis azt mondta: „Jó, akkor veletek kezdem”. A 28. versben azt mondja Isten, hogy „pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok”. A beszédük miatt, a beszédük szerint történt velük – meghaltak.
Mi van veled és velem? Ha Isten azt mondja, hogy „legyen a beszéded szerint”, mi lesz? Nem most kell válaszolnod erre a kérdésre, de csendesedjünk el az Úr előtt, és gondoljuk végig. A beszéded egy nap elő lesz véve. Minden szóért felelni fogunk. Ez félelmetes. Legkevésbé sem vágyom itt állni és prédikálni, amikor ilyen bibliaversekről kell beszélnem, mert ez rám is ugyanúgy hat. És én most többet beszélek, mint ti.
Tehát látjuk, hogy Izrael beszéde annyira erőteljes volt, hogy ez megakadályozta őket abban, hogy bemenjenek abba a legjobba, amit Isten készített számukra. És sajnos mivel az egész nép egyetértett a tíz kém hitetlen, lázító, uszító beszédével, ezért egy egész generáció nem tudott bemenni az ígéret földjére.
Isten képes megígérni nekünk hatalmas és csodálatos dolgokat. A Bibliából megragadhatsz ilyeneket. Ez az öröksége mindazoknak, akik hisznek Őbenne. „Aki hisz Őbenne, annak az ereje megújul, mint a sasé.” – Hogyan? „Hiszen olyan rosszul érzem magam. Ez fáj, az fáj…” – és folyamatosan mondjuk, amit látunk, hallunk vagy érzünk. „Hú, merre megy ez az ország?!”
Próbáljuk más szemszögből nézni a dolgokat: „Uram, adj nekem valamit, amivel egyet tudok érteni! Valami pozitívat, valami jót. Mondasz valamit erre a népre? Mondasz valamit a családomra? Mondasz valamit magamra nézve?” Otthon van egy füzetem – és itt az iPad-emben is van egy mappám –, amiben ígéretek vannak felírva; olyan dolgok, amiket Isten mondott nekem. Gyakran előveszem. Nem azért, mert szeretnék dicsekedni azzal, amit kaptam – hiszen általában ezt nem olvasom fel másnak –, hanem azért írom fel, hogyha elcsüggedek, van mit néznem, hogy lássam magam Isten szemszögéből. Ha pedig jól mennek a dolgok – hátha Isten mond valamit, ami még kimaradt, amivel egyet tudok érteni, ami még jobban az Ő irányába tol engem, hogy tudjak lépni még közelebb Hozzá.
Amit Isten mond, azt nem csak úgy mondja. Isten sosem beszél fölöslegesen, hanem amit Ő mond, Ő azért mondja, hogy tudjunk mihez igazodni, hogy legyen valami, amivel tudunk egyetérteni Vele. Ezért fontos, hogy a beszédünk tudjon Istennel együtt dolgozni, és vigyáznunk kell azzal, amit kimondunk, ahogy beszélünk. És talán ugyanennyire fontos az is, hogy vigyázzunk, hogy milyen beszédekkel értünk egyet, mihez adjuk magunkat, amikor hallunk beszédeket. Mert a népből legtöbben maguktól nem mondtak volna olyan dolgokat, de egyetértettek a tízzel. „Hát, igen… Igen, talán jobb lett volna meghalnunk Egyiptomban. Nem tudom, de akkor ezt fogom mondani, merthogy mindenki más is ezt mondja.” Egy egész nemzedék ki lett zárva az örökségből. Látjuk tehát, hogy a beszédünk ki tud zárni minket az örökségből, amit Isten adott. Viszont:
2.) Amit mondunk, amit megvallunk, az be is tud vinni minket az örökségünkbe
Beszédünk negatív oldala az, hogy az kizárhat bennünket, a pozitív oldala viszont az, hogy be is vihet bennünket az örökségünkbe. Tízen beszéltek Isten terve ellen, és arra használták a beszédüket, hogy elbátortalanítsák a többieket. De nemcsak ez a tíz beszélt. Volt másik két ember, aki beszélt, és azt látjuk (13-14. fejezet), hogy Józsué és Káleb is a beszédük miatt nyertek áldást Istentől, és ők be is mentek az örökségükbe.
4.Mózes 13,30 (Káleb mondja) „Ne féljetek, bemehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet. Biztosan sikerülni fog.”
Ennél világosabb nem lehet. Azt mondja, hogy „mi is láttuk az óriásokat, de Isten már mondta, hogy nekünk adja… Mit számít az, hogy óriások vannak? Bármi lehet ott – Isten már megmondta, hogy az a miénk! Menjünk be, foglaljuk el!” Káleb itt azt mondja: ne hülyéskedjetek, ezt meg tudjuk csinálni! Gyerekek, hát ne szórakozzunk! Hát Isten megígérte ezt! Ne hallgassatok ezekre a hitetlen emberekre!”
4.Mózes 14,7-9 „A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!”
Ez az a beszéd, amivel ők nézték ezt a helyzetet. Ezt mondja Isten róluk:
4.Mózes 14,24 és 30 „De szolgámat, Kálebet, mivel más szellem volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.” (30) „Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káleb, Jefunné fia és Józsué, Nún fia.”
Ezt mondta az Úr: mivel „más szellem volt benne, és tökéletesen követett engem”. Mit csinált addig Káleb? Semmit. Csak beszélt. Eddig csak a beszéde volt, de az Úr azt mondja, hogy „más szellem volt benne, és tökéletesen követett engem”.
Láthatjuk tehát, hogy képesek vagyunk követni az Urat a beszédünkkel is. Ez nemcsak az, hogy mit cselekszünk egy adott helyzetben. Ez egy nyugati gondolkodásmód, amikor szétválasztjuk, amit mondunk, és azt, amit cselekszünk. A Biblia keleti gondolkodásmódban lett írva, amikor a beszéded és a cselekedeteid nem szétválaszthatók, ugyanazt jelentik. Ha mondasz valamit, az olyan, mintha megtetted volna. Jézus azt mondja, hogy „amit gondolsz, az is ugyanolyan, mintha megtennéd”. Nekünk fontos, hogy felfogjuk azt, hogy ez az isteni gondolkodásmód. Ez az, amit az Isten mond.
Figyelj, nagyon fontos, hogy a száddal, a beszéddel is állj mellém! Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan kell bibliaverseket mondani. Mennyire fura lenne, nem? Ez azt jelenti, hogy amit mondunk, legyen kötve valamihez, ami egyetért az isteni gondolkodásmóddal. Mert ez az, ami tetszik Neki, és ez az, ami segít nekünk előrébb jutni Istennek a dolgaiban. Káleb és Józsué bement az Ígéret Földjébe és birtokba vette Isten örökségét, mert az ő beszédük bevitte őket abba az elhívásba, abba az örökségbe, amit Isten megígért az egész Izraelnek. Bárki bemehetett volna Izrael fiai közül, de csak ők ketten mentek be. Több mint egymillióan voltak, és ennyi emberből csupán kettő ment be az ígéretekbe. Isten megígérte mindenkinek, de sajnos nem mindenki beszélt úgy, mint Káleb és Józsué.
Ez az, amit ma meg kell értenünk, hogy mind a tizenkét ember megkapta a beszéde szerinti ’jutalmat’. Te is és én is a mi beszédünk szerint fogunk ’jutalmat’ kapni, learatjuk a beszédeink gyümölcsét. De nem mindegy, hogy milyen az a gyümölcs. A gyümölcs, a jutalom attól függ, hogy mi hogyan beszélünk. Tíz ember csüggesztő, hitetlenkedő, zúgolódó, lázító beszédet szólt a szívéből, mert arra fókuszáltak, ami bennük volt (félelem, aggodalmaskodás, hitetlenség, kételkedés, önsajnálat és keserűség), nem arra, hogy mi van Istenben. Ők azt mondták: „nem tudjuk elfoglalni ezt a földet, mert mi kicsik vagyunk az ő szemeikben”, és ugyanígy kezdtek el magukra is nézni, és a saját szemeikben is ilyenek lettek. De Káleb azt mondta: „Kit érdekel, hogyan néznek ránk?! Megesszük őket! Az Úr velünk van, nem velük! Mi nem lennénk itt, ha az Úr nem hozott volna bennünket ide. Az ő védelmük eltávozott, elfutnak a mi Istenünk elől. Mi viszont itt vagyunk, és be fogunk menni, ők fognak futni előlünk, nem mi.”
Kinek volt igaza? Igen, Kálebnek és Józsuénak. A tíz kém negatív beszéde viszont elcsüggesztett és fellázított egy egész nemzetet, nemcsak a tíz embert.
5.Mózes1,34-35 „Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat (Károliban: beszédetek szavát) felháborodott és ilyen esküt tett: senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom.”
Isten azt mondta nekik, hogy „legyen a ti beszédetek szerint”, és ott haltak meg a pusztában pontosan úgy, ahogyan beszéltek. Józsué és Káleb viszont egyetértettek Istennel, és Őrá néztek. Azt mondták: „Urunk, Istenünk, nem tudjuk hogyan fogod csinálni ezt, de jó ’buli’ lesz, nagyon izgalmas lesz. Fogalmunk sincs… 80 évesek vagyunk, de mi örömmel bemegyünk elsőként.” És ott voltak, várták az ígéret beteljesedését, a jutalmat „Igen, tudjuk, a többiek meghaltak, de mi be fogunk menni az Ígéret Földjére.” Vártak.
Kicsit olyan volt ez, mint amikor a Zsidókhoz írt levél a 11. fejezet azt mondja Sáráról, hogy „Hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid.11,11) Istenre néztek, Őbenne bíztak, ezért ezt mondták: „ha Isten azt mondta, hogy így lesz, akkor biztosan így is lesz”. Honnan tudjuk, hogy ők hűnek tartották Istent? Az ő beszédükben, megvallásaikban mutatkozott meg, ami demonstrálta hitüket, mert az ő megvallásuk az egészen más volt, mint a körülöttük levőké. A szívükben egyetértettek Istennel, ezt mondták ki, és emiatt jó örökséget kaptak… azt az örökséget, amit Isten szívesen odaadott volna mindenkinek, de nem mindenki értett Vele egyet ezekben a dolgokban. Csak Káleb és Józsué beszélt úgy Istenről, ahogyan helyes volt. Ebben látjuk azt az igazságot, amit a Példabeszédekben olvasunk:
Példabeszédek 18,20-21 „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jól lakni, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Az Egyszerű fordítás azt mondja: „A beszéded gyümölcsével kell jóllaknod, és amit mondasz, annak következményét eszed, akár jó, akár rossz az”. Élet és halál a nyelv hatalmától függ, és ahogyan bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.”
Józsué és Káleb egészen más gyümölcsöt evett, mint azok, akik elpusztultak a pusztában, és így ők ketten egy teljesen más elhívásba tudtak belelépni, mint a kortársaik.
Jézus azt tanította, hogy a beszédünk kihat az elhívásunkra, rendeltetésünkre. A farizeusokkal beszélt, amikor a következőt mondta (Máté 12,34-37) „Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. Mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.” – A szavaid alapján.
Én egész életemben jártam gyülekezetbe, kicsi korom óta a szüleim vittek, és mindig azt hallottam, hogy a cselekedeteid alapján lesz ítélet. Emlékszem, hogy sokszor volt valaki, aki nagyon goromba volt. Amikor beszélt, sosem tudtam, hogy mit mondott, csak „vao-vao-vao…” -így beszélt. Akkor nekem azt mondták, hogy „Ne aggódj, ne figyelj arra, amit mond; arany szíve van!” Ti nem hallottatok még hasonlót? „Egy kicsit goromba a bácsi vagy a néni beszéde, de nem kell figyelni arra, hogy mit mond, mert jó szíve van!” Én nem ezt látom a Bibliában, hogy neki jó dolga lesz! Lehet, hogy az elég volt vidéken, ahol én nőttem fel, de a Mennybe bejutni édeskevés lesz! Azt írja itt, hogy „minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján”. Ez ugyanaz a Jézus, aki hirdette a kegyelmet. És mégis azt mondja: „Figyeljetek! Én nem tudok segíteni ebben! Figyeljetek arra, amit mondotok! Figyeljetek a beszédetekre, mert a beszéded döntő lesz! Mert szavaid alapján (nem a szavaid és cselekedeteid alapján, nem a szavaid és a szívednek az állapota, hanem a szavaid alapján) mentenek fel, és a szavaid alapján marasztalnak el téged.”
Tisztában vagyok azzal, hogy mindannyian mondunk olyan dolgokat, amiket ahogy kijön a szánkon, azt mondjuk: „Ó! Ezt kár, hogy mondtam!” Általában ez pl. késő este történik a férj és feleség között. Férjek, tudjátok, hogy milyen az, amikor a feleség mond valamit, és te válaszolsz, és rögtön imádkozol: „Kérlek, Uram, add, hogy ne hallja meg! Kérlek, hogy ez ne jusson el a másik szobáig, mert ha ezt meghallotta, akkor robbanás lesz.” Szóval, mi, akik már többet éltünk, tudjuk, hogy ez mit jelent, amikor kimondasz olyat, hogy „ó, bárcsak ne mondtam volna!” És lehet, hogy olyan dolgokat mondunk, ami pillanatnyilag lehet, hogy jó érzés, de amiről tudjuk, hogy ez nem lesz építő annak, aki hallja. Egyszerűen tudjuk a különbséget a kettő között, mert lehet érezni a hangodban (büszke vagyok arra, hogy ezt mondtam, vagy nem vagyok annyira büszke arra, hogy ezt mondtam), érezhetjük a szellemünkben. Miért? Mert Isten így teremtett bennünket. Van valami benned is és bennem is, ami érzi és jelzi azt, ha túlmentem a határon.
Amit mondunk, és ahogyan mondjuk, nagy hatással van az életünkre, és nemcsak az én életemre, hanem mások életére is. Amikor helyes dolgot mondok a megfelelő időben, akkor ez az, ami különbséget jelenthet a kudarc és a siker között. Az, amit mondasz, egy arany alma ezüst tálcán, megfelelő időben. Néha az emberek felbátorodnak ezen, és mennek tovább, pedig különben feladták volna. Ennyire hatásos tud lenni az, amit mondunk, és ezért nagyon fontos, hogy gondolkodjunk, mielőtt beszélünk.
Hogyan tudjuk elkerülni a haszontalan szavakat, amikről Jézus beszélt? Nem annyira nehéz, mint amennyire gondolnánk. Nincs egy ilyen „egy-kettő-három” (lista); csak egy van. Hogyan lehet elkerülni a haszontalan szavakat? El kell kötelezni magamat arra, hogy mindig építeni akarok a beszédemmel – ez az egy szabály van. Az a szándékom, hogy ami kijön a számból, az építő legyen azoknak, akik hallják, és számomra is.
Szeretnék egy szóképet festeni. Az Újszövetségben van egy görög szó, ami több, mit 1.300-szor előfordul. És amikor azt olvassuk, hogy „Jézus mondta”, ez a görög szó van ott. Ezt úgy lehet fordítani, hogy „szólni, mondani”. Egy olyan gondolat van a szó mögött, hogy „rendezni, rendbe tenni”. Szóval, amikor Jézus szólt, mondott valamit, akkor „rendbe tette”. A görög szó a „lego”, és minden, amit Jézus mondott (vagy ’legózott’), az életet hozott, rendet hozott a körülötte lévőkben.
Amikor azt olvassuk, hogy „Jézus mondta/szólt”, utána mindig tudod, hogy az építő lesz, tudod, hogy azt valamilyen konkrét célból mondta.
Gyakran, amikor olvassuk a Bibliát, akkor azt kérdezzük magunkban, hogy „miért mondta ezt Jézus?” Tudom, hogy nem azért, mert haragudott, hanem valamilyen konkrét célja volt ezzel. „Mit akart ezzel üzenni?” Ez a kifejezés kb. 1.300-szor szerepel az újszövetségben folyamatosan. Ez jó példa számunkra is, mi lenne, ha minden, amit kimondunk, átgondoljuk, mielőtt kimondjuk, hogy az valakire kell, hogy hasson – sőt, valakire hatni fog. Akkor is, ha nincs ott a kocsiban veled, amikor eléd vág. Szoktatok beszélni azokhoz az emberekhez, akik az előttetek lévő kocsiban vezetnek? Vagy csak mifelénk van ilyen? Mert akkor ezt a részt csak magamnak prédikálom.
Minden, amit Jézus mondott, céllal mondta, méghozzá azzal a céllal, hogy rendbe tegyen dolgokat. És mondta az egyik üzenetet a másik után. Amikor összerakod ezeket, akkor teljesség van benne, egy életadó, felemelő isteni élet van a szavaiban.
Amit Jézus épített az Ő beszédével, az tudatos volt. Minden szó, minden mondat, minden példázat céllal lett kimondva, és fontos volt. Ezek ma is segítenek nekünk Istenben hinni, jobban bízni Őbenne. Nagyon sok hasonlóság van a ’legók’, mint gyerekjáték és a ’lego’, a beszéd között. Mindegyiknek van értéke. Van itt olyan, aki régen szeretett legóval játszani? Minden lego hasznos. Láttad, milyen formák vannak? Minden egyes lego-darabka, amit valaha is gyártottak, összekapcsolható valamelyik másikkal. Minden legonak van helye, mindegyik hasznos, mind össze tud kapcsolódni egy másik lego-darabkával, még akkor is, ha csak egy kis pötty. Össze lehet rakni őket egymásba, és valami értékeset, valami felismerhető dolgot lehet építeni belőlük.
Nem gyártottak egyetlen lego-darabot sem úgy, hogy annak ne lett volna konkrét célja. Minden lego-darabnak van célja, mindegyik hasznos. Ugyanúgy van minden szó, amit kimondasz. Isten sosem tervezte, sosem gondolta, hogy te olyan szavakat fogsz mondani, aminek nincs értelme. Sosem olvassuk az Írásban, hogy Jézus azt mondta volna: „Bocs, fiúk, elég rossz passzban voltam tegnap este, és ezt vagy azt nem kellett volna mondanom. Péter, kérlek, bocsáss meg! János, amit mondtam rólad – nem is voltál itt –, kérlek, engedjétek el nekem!” Nem olvasunk ilyeneket! Mindennek volt értelme, célja és építő helye, amit Jézus mondott! Mindennek volt célja, és hasznos volt azok számára, akik hallgatták.
És lehet, hogy azt gondolod a beszédedről, hogy „úgysem figyel rám senki!”; de ez nem igaz! Van valaki, aki ezeket mind feljegyzi a Mennyben. Nem tudom, hogyan jegyzik meg, de figyelnünk kell ezekre. Mindezt nem azért mondom, hogy félj; és lehet, hogy egy-egy helyzetben nem tudjuk, pontosan hogyan kell szólnunk, de tudnunk kell, hogy sokkal hatása van a beszédünknek, mint amit mi el tudunk képzelni. Minden egyes szónak van hatása.
Kb. egy hónappal ezelőtt egy alkalmon odamentem az egyik lányhoz – szoktam én is menet közben figyelni az Úrra, mint ahogy Pali is itt az előbb: „figyelj, te kaptál valamit az Úrtól?”. Térdelt az első sorban, és megkérdeztem tőle: „Figyelj, te kaptál valamit?” Azt mondta: „Hát, csak egy rövid mondatot.” Mondtam neki, ha egy szót kapott, akkor mondja el azt. Odalépett a mikrofonhoz, és tudjátok, mit mondott? „Jézus szeret téged!” És elmondta vagy ötször, hatszor, hétszer ugyanezt. Az emberek elkezdtek sírni. Folytatta… nyolcszor, kilencszer, tízszer… A végén már kb. 15 ember volt arccal a földre borulva. Sírtak. Az egyszerű szavain keresztül átjött: „Jézus szeret engem”. Néha csak egy szó, egy egyszerű dolog, amit rád bíz az Úr – hatása van az emberekre. Mivel a beszédünk értékes, vigyázzunk, hogyan használjuk a beszédünket. Minden egyes szónak értéke van.
Második hasonlóság a ’legók’ és a szavaink között, hogy építésre adattak. A ’legókkal’ nem lehet főzni. A ’legókkal’ nem lehet vezetni. Sok mindent nem lehet csinálni a ’legókkal’. A ’legók’ egy célra vannak, hogy elkezdd összerakni őket. Mi is össze lettünk rakva, például a szavainkkal. És a szavak egy nagyon fontos része annak, ahogy mi felépülünk.
Valaki egyszer azt írta, hogy „A legnagyobb erő, ami az emberiség rendelkezésére áll, az a kimondott szó. Használjátok tehát bölcsen, vessétek a bátorítás magjait!”
Minden egyes embernek, aki valaha élt, szüksége volt bátorító szavakra. Még Jézus maga is felbátorodott szavak által. Emlékeztek arra, hogy mit mondott a Mennyei Atya Jézus bemerítkezésekor? Jézus vajon nem tudta, hogy Mennyei Atya szereti Őt? Hányan vagyunk itt, akik hallottuk a szüleinktől, hogy ’szeretlek’? Tudtuk ezt? Igen, persze, hogy tudtuk! Jól esett újra hallani? Igen, nagyon jól. Anyukám mindig azt mondta (már 30, 40 éves voltam), hogy ’te mindig az én kisfiam maradsz’. Felállt, próbálta megpuszilni a fejemet, és azt mondta: ’Te mindig az én kisfiam leszel!’ Éreztem, hogy valahova tartozom. Fontos vagyok. Szeretve vagyok.
Jézus maga is felbátorodott azokon a szavakon: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben Én gyönyörködöm.” Ha Jézusnak szüksége volt erre, akkor neked is, nekem is szükségünk van erre. Mindenki tud legalább egy alkalomra emlékezni, amikor valaki azt mondta rólad, ’kis legóról’: „büszke vagyok rád!” Vagy: „szép munka!” Vagy: „nagyon hálás vagyok érted!” Vagy: „Én annyira örülök, hogy te vagy a barátom!”; „Te annyira jó vagy abban, hogy…”; „Fontos vagy.” „Neked egy elképesztő képességed van arra, hogy…” Ezek a szavak felépítik az embereket. És amikor kimondjuk őket, akkor megváltoztatunk életeket, sorsokat, elhívásokat.
Harmadik hasonlóság a ’legók’ és a szavaink között, hogy csodálatos dolgokat lehet felépíteni velük. Talán láttatok már Lego-kiállítást. Én egyszer láttam Han Solo hajóját. Láthattunk még például repülőgépeket, hajókat, autókat, várakat, kis embereket; fantasztikus dolgokat. Hol a határ? Nagyjából a kreativitás határa a határ. Sok szó van… Csodálatos dolgokat lehet építeni, és csodálatos dolgokat lehet csinálni. És mind ezekből a kicsi ’legókból’ fakad.
Ezért hordom magammal ezt a kis ’legó-kulcstartót’, hogy emlékezzek mindig arra, hogy „Igen, fontos minden egyes szavam. Fontos, hogy szavaimmal építsek és építsek!”
Amikor a szavaidból összerakod a mondataidat, tudsz építeni velük. A végeredmény elképesztő tud lenni, de ehhez kell egy tudatos elhatározás, hogy építsek, hogy jó dolgokat építsek. Lesz olyan ember, akinek ez nagyon könnyű, mert jó példákat láttál és hallottál. Viszont sok embernek nehezebb lesz, mert nem (mindig) láttuk, vagy nem (mindig) hallottuk a jó mintákat, hogyan lehet jól használni a szavainkat. Az igazság az, hogy mindegyikőnk, aki itt van – akár jól csináljuk, akár nem –, lehet növekednünk ebben. És ez az, amit az Isten kér tőlünk, hogy használjuk a beszédünket arra, hogy építsünk. Pál apostol mondja:
Eféz.4,29 „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon…(ez nem csak káromkodásról), hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”
Csak akkor szóljatok. Anyukám mindig úgy mondta: „Paul, ha nem tudsz valami jót mondani, inkább fogd be!” Ez nem hangzik olyan szelleminek, mint Pál apostolé, de a lényeg ugyanaz. Gondolkodtál már azon, mi történne azokkal, akik körülötted vannak, ha kezdenél úgy beszélni, és csak akkor beszélni, ha az építő? És csak azt adnád ki magadból, ami építő. „Csak az, ami jó, ami szükséges az építésre, ami áldást hoz.” Mi történne azoknak az életében, akik körülötted vannak? Nem tudom pontosan, de abban biztos vagyok, hogy pozitív változás lenne. Miért? Mert jó, mert az építő beszéd felszabadítja Isten kegyelmét.
Ezért szeretem a prófétai üzeneteket, mert akkor Isten beszél – és az épít. Emlékszem olyan alkalmakra, amikor ott belül küzdöttem valamivel, nem akartam menni prófétai alkalomra, mert pásztor vagyok, és tudom, hogy oda leszek ültetve az első vagy második sorba, és nagy valószínűséggel ott mindenki előtt odajut majd hozzám egy prófétai üzenet. És akkor úgy éreztem, hogy én nem vagyok méltó erre – legalábbis ezt mondtam magamban. Nem vagyok méltó rá. Persze megyek, mert nem lehet nem menni egy ilyen alkalomra, és ahogy ott ülsz, és valaki elkezd prófétálni, és már egy másik szemmel kezded látni magadat! Akartam felérni a rólam kimondott beszédhez. A jó beszéd, az építő beszéd felszabadítja a kegyelmet a hallgató életében, de a beszélő életében is. Inspirál bennünket arra, hogy többé váljunk.
Úgyhogy két dolog van, amire emlékeznünk kell:
1.) Ne felejtsd, a te beszéded befolyásolja, hogy belépsz az elhívásodba, rendeltetésedbe, vagy sem. A te beszéded befolyásolja azt is, hogy mások is be tudjanak lépni a rendeltetésükbe, elhívásukba vagy sem. Úgyhogy légy bölcs, és érts egyet Istennel a beszédedben!
2.) Használd a szavaidat ’legókként’! Tudatosan használd arra, hogy felépíts embereket!
Sok évvel ezelőtt egy férfi mesélte nekem, hogy megtért, és már be is merítkezett (új hívő volt). Az egyik reggel, ahogy feküdt az ágyban, félig volt ébren, és ahogy feküdt, azt hallotta, hogy az Úr mondja neki, hogy „Fiam vagy”. Vágyta hallani Istennek a hangját. Sosem hallotta még, és most azt hallotta, hogy „fiam vagy”. És elkezdett sírni. Rossz kapcsolata volt az édesapjával, alig ismerte őt, és azt mondta, hogy abban a pillanatban az, hogy Isten, az Univerzum Teremtője és Uralkodója törődik velem, és azt mondja nekem: „Fiam vagy!”
Ez csupán két szó, nem olyan nagy dolog szavakban – de üzenetében óriási! –, de amit ez üzent neki, az megváltoztatta az életét. Utána nem vallásos dolgokat csinált, hanem abból a szeretett kapcsolatból cselekedett. Ez a történet fontos volt nekem is, mert az az ember az apósom, és már 50 fölött volt, amikor először hallotta, hogy valaki büszkén azt mondta neki: „Te a fiam vagy!” Ettől valami megváltozott őbenne. Meg akarta lépni azt a szintet, hogy már nem csupán engedelmes keresztényként, hanem fiúként szeretne élni.
Amikor Isten beszél, üzenetet ad; olyan üzenetet, olyan jövőképet fest, amit sokszor mi nem is látunk. De fontos, hogy a beszédünkkel egyetértésben legyünk azzal, amit Isten mond. Ezért használd a szavaidat arra, hogy építs! Értsünk egyet abban, hogy fontos, hogyan használom a szavaimat. Értsünk egyet azzal, amit Isten deklarál. Használd Isten szavait, hogy építs másokat, és ennek nagy hatása lesz. Lehet, sosem fogod megtudni, pontosan milyen hatással voltak a szavaid másokra. Néha emberek jönnek, és ezt fogják mondani: „Amikor te ezt mondtad, az annyira segített nekem, hogy…” – és ez jó érzés. De lehet, hogy a legtöbb beszédünkről – arról a 16 ezer szóról, amit egy nap kimondunk – nem is kapunk visszajelzést. Lehet, nem fogod tudni pontosan, milyen hatással vannak a szavaid, de ha Józsué és Káleb itt lennének velünk, azt mondanák nektek: „Ne féljetek! Bemehetünk, és elfoglalhatjuk a földet, biztosan sikerülni fog!”
Szeretnék most imádkozni a beszédünkért. És ha szeretnéd, hogy abból a naponta kimondott 16 ezer szóból semmi ne essen a földre; és semmiért ne kelljen azt mondanod: „jaj, bocsánat, ezt nem kellett volna mondanom!”; viszont szeretnéd sokkal tudatosabban arra használni a beszédedet, hogy te is bemenj arra a földre, hanem te tudj segíteni másoknak is bejutni az ő rendeltetésükbe, akkor imádkozd velem:
„Mennyei Atyám, köszönöm, hogy ha valaki ért a szavakhoz, az Te vagy. ’Logoszként’ küldted el Jézust. Jézus, Te vállaltad, hogy nemcsak elhozod az Atya üzenetét, hanem Te magad leszel az üzenet. Sőt, nemcsak Te leszel üzenet, hanem átadod az üzenetet; sőt nemcsak átadod az üzenetet, hanem megtanítasz minket is arra, hogyan lehet az üzenettel, az üzenetben élni, és átadni ugyanazt az üzenetet.
Urunk, Te egy beszélő Isten vagy; sokkal többet beszélsz naponta 16 ezer szónál. Folyamatosan szól az egész Univerzum a Te nagyságodról. A teremtett világ folyamatosan beszél arról, hogy Te milyen nagy vagy, és folyamatosan szólsz nekünk, és felépítesz bennünket.
Nemcsak Jézusnak mondod azt, hogy „szeretett fiam”, hanem 50 éves volt pogány embereknek is, akik egész életükben ellened cselekedtek, csak nem tudták, hogy ellened. Urunk, Te kegyelmes Isten vagy. És én most imádkozom értünk Mennyei Atyám, azokért, akik itt vannak, azokért, akik online nézik az istentiszteletet: hogy odaadjuk Neked, Uram a szívünket, és tölts be magaddal, hogy Veled megtelve tudjunk olyan beszédet kimondani, ami építő mások számára.
Köszönjük, Urunk, hogy mint Józsué és Káleb, mi is bemehetünk és be fogunk menni az Ígéret földjébe, mert Te segítesz nekünk abban, hogy a beszédünk szinkronba kerüljön azzal, aki vagy, és amit mondtál, hogy mit akarsz cselekedni velünk. Kérünk Mennyei Atyánk, hogy kezdődjön el ez a változás most a szívünkben, hogy másképp gondolkodjunk a beszédünkről, hogy ne legyen fölösleges a beszédünk, legyen pozitív; hanem legyen építő, legyen ’legó’-módon tudatos, építő, és vigyen embereket közelebb ahhoz a képhez, ami Benned van rólunk és másokról!
Köszönjük, Uram, hogy Te szólsz hozzánk, és minden Szavad igen és ámen!”
Dávid Sátora Gyülekezet; 2022. április 24.
Hozzászólás írása