Erős ez a délután. Annyira jó, hogy Isten Szellem, hogy Ő időtlen, Ő örökkévaló. Tök jó, hogy Isten úgy teremtett bennünket, hogy Önmagából, és adott lelket is, érzelmeket meg testet is nekünk, de kommunikálni Vele mégis csak szellemben, szellem által tudunk. Mindezt úgy, hogy közben abszolút megérti az érzelmeinket is, hiszen emberré lett, és támogat bennünket. Nagyon erőteljesek voltak, és én is köszönöm az eddigi bizonyságokat, a szíveteket, amit megosztottatok, mert egyik sem egy hétköznapi üzenet volt. Személyesen nekem is szóltak.
Ahogy imádkoztam, kerestem az Urat, bennem egy nagyon ismerős történet jött fel, a 2.Móz.13,17-ből. Ez az egyiptomi kivonulás ideje, amikor Izrael népe kivonult Egyiptomból és a Vörös-tengeres történet. Nem az a rész, amikor kettéválik a tenger, hanem az előzményei, a csapások utáni, és a tenger kettéválása előtti rész. Ebből kaptam egy bátorító üzenetet, amit szeretnék nektek most elmondani. Három pont lesz, amit kaptam. Az egyik a 2.Móz 13,17.
1.) Nem mindig a legrövidebb út a legkönnyebb út.
2.Móz.13,17 „Miután a fáraó elengedte Izrael népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek, de nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok földje felé vezetett, bár az lett volna a legrövidebb, hanem kerülőúton vezette az Ő népét. Azért tette ezt, mert ezt gondolta: ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.”
Isten egy hosszabb utat tervezett Izrael népének. Nem a 40-éves bolyongást – amit azért kapott Izrael népe, mert engedetlen volt, és mivel nem ment be először az Ígéret Földjére –, hanem Isten annyira jó fej, hogy Isten látta előre az Ő népét. Vagyis Isten látja az Ő népének és személy szerint látja mindenkinek a saját hitének az állapotát, látja a saját hitének szintjét, és nem vet meg. Tehát nem mondja: „miért hozzam ki a népemet, hiszen nincs is rá hite, hogy a legrövidebb úton végigcsináljuk ezt az egészet. Fölösleges kihoznom”. Nem! Ő direkt tervezett egy olyan utat, ami lehet, hogy hosszabb, de Ő (és ezt még az engedetlenségük előtt tette), Isten ezt már előre így tervezte el. Úgy tervezte meg az útjukat, hogy figyelembe vette Izrael népének a hitét. Ez nekem egy nagy bizonyság volt, és ez is megerősített abban, amit majd elmondok.
A következő, amit szeretnék nektek felolvasni. Ez a másik út miről is szól?
2.Móz.14,1-2 „Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: parancsold meg a népnek, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Háhírót előtt, Migdól és a tenger között, Baál-Cáfón közelében. A fáraó azt fogja gondolni, hogy Izrael népe eltévedt a sivatagban, és csapdába kerültek. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözésükre induljon. Így fogom megmutatni dicsőségemet a fáraó és serege által, hogy az egyiptomiak megtudják, hogy Én vagyok az Örökkévaló! Izrael népe így is tett.”
Tehát, Ő annyira jó, hogy figyelembe veszi a mi hitünket, a nép hitét, a gyülekezet hitét, és ezzel Ő számol. Számol mindennel, és Ő mindent előre kijelent. Ez a három hely, amit meghatározott, ezek olyan örömteli helységek, például a Pí-Háhírót azt jelenti: „az üregek szája”. A Migdól, az „torony”, és Baál-Cáfón, pedig az „észak ura”. Tehát Isten tudatosan, úgy, hogy figyelembe vette az Ő népének a hitszintjét, előre elmondta Mózesnek és az Ő népének, hogy „figyeljetek, ti most mentek ki Egyiptomból, egyenesen menjetek bele „az üregek szájába”, egyenesen menjetek, és táborozzatok le a „torony” mellett. Menjetek és verjetek tábort az „észak ura” előtt, a tenger mellett. Ködösítés nélkül, nyilvánvalóan egy sakk-matt helyzetbe küldte Izrael népét Isten. És ezt meg is mondta, hogy „gyerekek, most olyat lépjetek, ahonnan nem tudtok sehova se menni. Ezt csináljátok, jó? Tehát csináljatok hülyeséget, jó? Légyszi! Olyat csináljatok, amit természetes módon nem csinálna senki.”
Isten ezt kérte, és azt olvassuk, hogy Mózes és Izrael népe ekként cselekedett, ezt tette. Letáboroztak a „toronynál”, letáboroztak az „üregek szájánál”, letáboroztak az „észak uránál” és a tengernél. És ekkor mi jött?
Ezzel kapcsolatban olvasom a következő részt. Tudom, hogy többesszám második személyben íródott, de most megvallanám úgy, hogy többesszám első személyben mondom.
1.Kor.10,13 „Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyünk kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős-közepén vagyunk, utat nyit nekünk, hogy kiszabaduljunk belőle, így ki fogjuk bírni a megpróbáltatást.”
Ezt miért olvastam fel? Mert ez a kettő összefügg. És ez most sokunknak a mostani állapotát az ő szívének, az ő hitének az állapotát, a mi állapotunkat is jelentheti. Úgy gondolom, hogy most pontosan azon a helyen állunk, ahova Ő mondta, és annyira furcsa, hogy Ő a legrosszabb helyre állít bennünket. De Ő azért állít bennünket a ’legrosszabb’ helyre, hogy a mi gyengeségeink, a mi hibáink, a mi hiányosságaink nyilvánvalók legyenek, és az egyetlen megoldás, az Isten természetfölöttije kell, hogy legyen. Nem az én erőm, nem a te erőd, nem a mi erőnk, hanem csak az Úr természetfölötti útnyitása ott, ahol nem is gondoljuk. Vagy a „tornyot” dönti össze, vagy az „észak urát” veri le, vagy az „üregek száját” zárja be, vagy egy tengert nyitja ketté.
Énekeltük azt a dalt: „Ha a hegy nem omlik le, ha a víz nem válik ketté” stb. Sok mindent választhatott volna Isten, de Ő azt választotta, hogy ebben a kilátástalan helyzetben a tengert fogja kettéválasztani. És Ő ezt megmondta az 1.Korintus 10-13-ban. Számomra ez nagyon erőteljes rész. Szóval, legyetek bátrak, mert nem mindig a legrövidebb út a legkönnyebb út, de Isten előre eltervezte az utat, és előre eltervezte a kimenekedést is belőle mindenki számára, az Ő egész népe számára.
2.) Az Ő ígérete, az generációkon túli.
Ez a kivonulás ideje, tehát most picit időben visszaugrunk. Éppen Egyiptomból vonul ki a nép és Mózes, azt mondja:
2.Móz.13,19 „Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még a halála előtt megeskette az izraelieket: Isten bizonyosan meg fog látogatni titeket, s felvisz erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak, és Jákóbnak. Amikor az megtörténik, ekkor vigyetek fel engem és csontjaimat is magatokkal.”
Itt van egy lábjegyzeti hivatkozás, az pedig az 1.Móz.50,24-25. Itt olvassuk, amikor József elköszön a testvéreitől, családjától, és készül arra, hogy elmenjen Ábrahám kebelébe; szóval, amit itt élt a földön, annak vége volt. Annyira szeretem, hogy ezek az emberek, nem féltek a haláltól, hanem számoltak vele, tehát tudták azt, hogy érezték a szívükben, hogy nekik mikor járt le az idejük itt a földön. Mekkora hite volt Józsefnek, pedig ő nem volt Ábrahám, nem volt Izsák, nem is volt Jákób, de József is megragadta azt, hogy „titeket erről a helyről majd később, Isten meg fog szabadítani, egészen biztosak lehettek benne, mert minden bizonnyal meg fog látogatni benneteket Isten. Tudni fogjátok, amikor eljön a pillanat majd, nem most, de eljön a pillanat, és akkor, amikor tudjátok, hogy ez a pillanat eljött, akkor vigyetek fel engem magatokkal, mert én veletek szeretnék lenni. Hogy az én testem, a csontjaim majd ott legyen veletek az Ígéret Földjén.
Felolvasom azt a mondatot, amit leírtam: „Ha lenne olyan ígéretem, amit a saját szemeimmel esetleg nem is látnék meg itt a Földön, az még nem jelenti azt, hogy az ígéret nem volt igaz. Ha Ő ígérte, megígérte, akkor Ő meg is fogja tenni.” És ezt miért mondom?
4.Móz.23,19 „Mert meg van írva, hogy nem ember az Isten, hogy hazudjon, nem halandó teremtmény, hogy meggondolja magát. Amit mond, azt meg is fogja tenni, amit Ő ígér, azt Ő be is fogja teljesíteni.”
Szóval ez nekem nagy bizonyság volt, és legyen nektek is ez bizonyság, hogy Isten itt egy olyan prófétai szót teljesített be Mózesen keresztül, amit nemcsak egy generáció, hanem jóval több generáció nem látott meg, de az a prófétai szó, igaz volt. Amit Isten mondott Ábrahámnak, amit mondott Izsáknak, Jákóbnak, azt József is megragadta, és Isten nem felejtette el, hanem Mózesen keresztül beteljesítette. És szerintem Isten erre nagyon oda is figyelt, és ezt ráhelyezte Mózes szívére, hogy tegye meg.
3.) Isten jobban tudja, hogy mikor van szükséged elöl vezetésre, vagy hátul támogatásra.
2.Móz.14,19-20 „Ezután Isten angyala – aki eddig Izrael serege előtt járt – odaállt Izrael tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt. Ekkor elválasztotta egymástól az egyiptomiak és izraeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az Izraelieknek.”
Annyira jó, ahogy olvassuk, hogy mikor volt felhőoszlop és mikor volt tűzoszlop. A kivonulás pillanatától a kezdődően Isten vezette az Ő népét. A Vörös-tengernél, pont ebben a sakk-matt helyzetben azt olvassuk, hogy elmozdult az angyal, Isten angyala, aki Izrael serege, Izrael népe előtt járt, és utána elmozdult a felhő is. Az Úr angyala itt is, és ha megnézzük a lábjegyzetet, egy hivatkozást találunk a Józsué 5,14-re. Ott van az, hogy még mielőtt Józsué Izrael népével elfoglalnák Jerikót, a Seregek Ura odaállt kivont karddal Józsué elé. És kérdezi Józsué, hogy „velünk vagy, vagy ellenünk?” És azt mondta, hogy „Én egyik sem, Én a Mennyei Királyság Fejedelme vagyok”, és nekem az a kijelentésem, hogy ez maga Jézus Krisztus volt.
Itt olvassuk tehát, hogy ez az angyal Izrael népe elől elmozdult, a tengertől hátra ment, Izrael háta mögé, és az ellenség és az Ő népe közé állt. És amikor ez az angyal, ez a Fejedelem megtette ezt, utána valami történt: mert a felhő követte a Fejedelmet. A tűzoszlop nem maradt ott a tengernél, nem távolról nézte ’Mordor sötét tüzét’, hanem az a felhő, az a tűzoszlop tovább ment. Az a felhő, az a tűzoszlop odaállt a Fejedelem mellé, és együtt állt a felhő és együtt állt a Fejedelem. A népet védeni, a nép hátát, a gyerekeket, a szülőket, családosokat, az egyedülállókat, az időseket, fiatalokat. Szemben álltak az ellenséggel. Ők védték a tábort a sakk-matt helyzetben.
Isten pontosan tudja, hogy neked mikor van szükséged elöl, a te életedben vezetésre. Amikor van hited, de talán céltalan vagy, vagy nem tudod, hogy most hova fut ki a dolog. És Isten pontosan tudja, hogy mikor van szükséged arra, hogy megvédjen, mert az ellenség hátba támadna vagy megmarna, de akkor Ő odaáll. A Fejedelem odaáll, és nem fogja tétlenül nézni, hanem a Fejedelem és a felhő is odaáll közéd és az ellenséged közé.
Egy bibliaverssel zárnék.
2.Móz.14,14 „Az Úr hadakozik értetek, harcol értetek, ti pedig veszteg legyetek!”
Ez ismét ugyanaz a helyzet. Összefoglalva:
1.) Isten tervezett nekünk egy utat, figyelembe véve a hitszintünket, ami lehet, hogy nem a legrövidebb út, lehet, hogy egy hosszabb út, de azért csinálja ezt, hogy végig tudjuk csinálni.
2.) Az Ő ígéretei generációkon túliak, ha én nem is látom meg, az nem jelenti azt, hogy nem igaz. Ő meg fogja cselekedni
3.) Ha azt csinálod, amit Ő előre megmondott, és lehet, hogy az a legrosszabb döntésednek tűnik az életedben, és egy sakk-matt helyzetbe kerülsz az által, Isten pontosan tudja, hogy Ő hol nyisson neked ajtót és utat. Előtted, oldalt, mögötted, és Ő Fejedelemként és felhőként ott fog állni előtted, közötted, az ellenséged és te közötted, és nem fogja engedni, hogy megtámadjon, hanem utat fog neked nyitni. Ámen!
DSGY, 2023. január 08. vasárnap
Hozzászólás írása