Máté 7,24-27 „Ha valaki hallja Én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja Én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a homokra építette a házát: És amikor ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott és nagy lett annak a romlása.”
Kősziklára építkezve
Az Úrral való személyes kapcsolatunkat biztos fundamentumra kell építenünk, szilárd alapokon kell kialakítanunk és fenntartanunk, összhangban kell lennünk Isten írott Szavával. Az Úr a vele való kapcsolat egy magasabb szintjén válaszol mindazoknak, akik a teljes megváltás alapkövén állnak – amelyet Ő értük tett –, akik egyedül az Ő hűségében bíznak.
Ez megköveteli tőlünk, hogy törjünk ki a múlt bizonytalanságaiból (ez a homokra épült házunk), és lépjünk be annak biztonságába, hogy Jézussal együtt üljünk a mennyei trónján, a minden erő és hatalom jobbján (ez a kősziklára épült házunk).
Itt – az Ő jelenlétében, a Kősziklán –, amikor megpihenünk abban a győzelemben, amelyet Jézus Krisztus szerzett számunkra a kereszten, Mennyei Atyánk, aki feltámasztotta Jézust egy teljes vereségnek tűnő sírból, minket is felemel a csüggedés és a bizonytalanságok helyéről az Ő jelenlétében már meglevő mindenre kiterjedő győzelembe.
Mindannyian vágyunk arra, hogy kívánják a társaságunkat, megbecsüljenek és értsenek meg bennünket, mivel ez a vágy ott van bennünk legbelül. Isten hasonlóságára lettünk megteremtve; ezért ez a vágy a mi Teremtőnkben is benne van, aki alkotott minket. Isten is arra vágyik, hogy bizalommal forduljunk hozzá, és becsüljük meg az Ő megváltását, ami a mi érdekünkben történt.
Mindenkinek, engem kivéve?
Ha észrevetted, hogy másokat az Úr valamilyen különleges módon használ, érezted-e valaha azt, hogy ez mindenki mással megtörténhet, csak veled nem? Ha egyszerű, gyermeki bizalommal megragadjuk az Úr jelenlétében a bennünk rejlő lehetőségeket, és jó reménységgel tekintünk mindarra, akkor megszabadulunk a magunkra felvett korlátainktól, és mi is beléphetünk mindabba, amit az Úr már a rendelkezésünkre bocsátott. Most már teljes bizalommal járhatunk Vele.
Efez.1,18-19 „Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, (19) És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint…”
Vannak idők, amikor az Úr az Ő jelenlétébe emel bennünket, és megvilágosodik értelmünk szeme. Ezekben az időkben, bármennyire is rövidek, ráébredünk, hogy sokkal nagyobb potenciál rejlik bennünk, mint gondoltuk. Az Úr nagyon szeretné kinyitni ezt az elásott kincsestárat, és megtölteni önmagával.
Hajlandóság arra, hogy megelégedjünk kevesebbel
A „mélység mélységet hív elő”, „örvény örvényt hív elő” – létezik az Urunkkal való közösség mélyebb dimenziója is, amelybe igyekszik be is vinni minket.
Zsoltárok 42,8 „Örvény örvényt hív elő, mélység mélységet hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!”
Az Úr nemcsak a bűnös természetünkkel foglalkozik, hanem azzal is, hogy bizony hajlandóak vagyunk megelégedni kevesebbel is – a látszólag „jó dolgokkal” –, amelyek viszont megfoszthatnak bennünket a legjobbtól, amelyre Ő hív.
Három fő területen kell elmozdulnunk a szellemi stabilitás felé:
Filippi 3,8-10 „Sőt ezért most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, (9) És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: (10) Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ő halálához.”
1.) Hogy megismerjem Őt
Először is: „Hogy megismerjem Őt”. Ez az Úrral kapcsolatos ismeretekről és információkról is szól, de ezen túlmenően az Úr, mint személy bensőséges „megismeréséről” is szó van. Túl kell lépnünk azon, hogy megelégedjünk az Úrról szóló információkkal és egy aktív, személyes kapcsolatba kell lépnünk Vele. Tapasztalati szinten meg kell ismernünk nemcsak jelenlétét és erejét, hanem személyét és érzéseit is, és ennek megfelelően kell válaszolnunk neki. Az újjászületés révén Krisztus Testének részévé, tagjaivá válunk, és kapcsolatba tudunk lépni mindazzal, ami a Fejben (a mi Urunk Jézus Krisztusban) van, és így tudunk válaszolni is rá.
2.) Feltámadásának ereje
Másodszor, hogy megtapasztalhassuk „az Ő feltámadásának erejét”. Nem tapasztalhatjuk meg a feltámadást, csak ha előbb meghaltunk a saját magunkért való élésnek. Ez egy tesztelési próba-folyamatot jelent. Akik kipróbált bizonyossággal rendelkeznek, azoknak mély és személyes megtapasztalásuk volt az Úrral, és ők az Úr jelenvaló életét és hatalmát képesek bemutatni. Ők valószínűleg súlyos próbatételeken mentek keresztül, és személyesen megtapasztalták az Isten ereje általi szabadulást. Ezek az emberek megfizették az árát annak, amijük van.
Isten nem az egyének igényei szerint osztja ki a tisztségeket. Ha korlátok nélkül osztaná a hatalmi szolgálatokat, akkor kényszerűségből mindenkinek oda kellene adnia azt, amit valaki elé járulva kér Tőle. Ezek a szolgálatok azok számára vannak fenntartva, akik nagy árat fizettek a Vele való azonosulásért.
3.) Szenvedéseiben való közösségvállalás
Harmadszor, itt vannak azok, akik belépnek az „Ő szenvedéseinek közösségébe”. Ez nem a mi szenvedéseinknek a közössége, hanem a Jézussal való közösségünk az Ő szenvedéseiben. Az Úr szenved a mi szellemi tompaságunk és a szellemi vágyaink hiánya miatt. Annyi mindent adna, viszont nagyon kevesen vannak azok, akik hajlandóak is rá és elég érzékenyek is ezek fogadására.
Az Úr szívből vágyakozik azok után, akik e területeken kapcsolódnak hozzá. Az Úrban van egy „mélység és örvény”, amely a bennünk lévő „mélység és örvény” után kiált, hogy e kettő kiegészítse egymást, amellyel Isten számolt is akkor, amikor megteremtett minket.
Miközben megpihenünk az Úr jelenlétében, és engedjük, hogy ebbe a Vele való mélyebb azonosulásba belevigyen bennünket, olyan élményeken vezet keresztül, amelyek korábban félelembe és zűrzavarba taszítottak volna bennünket.
Amikor egyedül Jézust látjuk, és belépünk a Vele való egyesülés közösségének élményébe, az Ő teljes megváltásának alapkövére támaszkodunk, bizalommal mehetünk át Vele minden nehézségen, amivel az életben szembesülünk. És bizalommal mondja nekünk, tudva, hogy válaszolunk:
Énekek Én.7,11-12 „No, Én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát kinn a tanyákon. (12) Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, hogy kihajtott-e a szőlő, hogy kinyílt-e a virágja, hogy virágzanak-e a gránátalmafák: Ott ajándékozlak meg az Én szerelmemmel.”
Illés lista 2022. június 26
Hozzászólás írása