Egység – a termékeny nemzet

Hogyan kapcsolódik a prófétai mozgalom és a prófétai kijelentés az egységben. Erről lesz ma szó, erről bátorítalak ma titeket. Olyan napokat élünk, amelyeket korábban még nem, és akárhova megyek, az emberek azt kérdezik tőlem, hogy mi mit látunk prófétailag; és mit mond az Úr ezekre az időszakokra. 

Természetesen tudom jól, amikor ezt kérdezi valaki, akkor nagyon sokan egy dátumot várnak, hogy azt mondta az Úr, hogy x hónap 3-án véget ér a háború. Ilyen kijelentéseket várnak, amelyek nincsenek a birtokunkban. Viszont van prófétai látásunk, egy prófétai képünk azokra a dolgokra, amelyek most történnek. Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogyan is látom prófétai módon a mostani időszakot, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”. Beléptünk egy különleges évtizedbe. Nagyon vártuk a húszas éveket, erre jött a pandémia, majd a háború Európában, olyan döbbenetes dolgok történnek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, felgyorsultak az idők. 

Ráadásul egy olyan furcsa világban élünk, hogy pl. két héttel ezelőtt itt volt egy fontos történelmi pillanat, hogy 60 év után fociban végre megvertük az angolokat. (…) És mit láttunk? Itt van egy nemzetközi mérkőzés, és döbbenetes kimondani is, de ideológiai háború lett belőle. És a meccsről csak kis ideig szólt a média, viszont nagyon sokat beszélt arról, hogy kifütyülték a ’csúnya rasszista magyar gyerekek’ a lojális angolokat. Olyan világban élünk, ahol egy focimeccs is lényegében már ideológiai háború.

Amikor ezeket a dolgokat sorra vesszük – és persze még sorolhatnánk, mi minden történik még napjainkban –, akkor jogosan mondhatjuk, igen ez egy nagyon különleges időszak. Ráadásul, kb. 2030 környékén lesz valamikor Jézus Krisztus feltámadásának a 2000. évfordulója, és a világ is készül arra, hogy valami történni fog. Nem tudjuk pontosan, mi fog történni, hogy milyen időket élünk akkor majd, egy dolog viszont biztos, hogy nem ugyanaz az időszak, mint 5 évvel ezelőtt volt. És mivel az időszak más, más dolgok történnek, ezért máshogy kell reagálnunk, és teljesen máshogy kell felépítenünk a gyülekezetünket, és élni az életünket, mint korábban. Ehhez pedig csak Isten Szelleme tud vezetést és segítséget nyújtani. 

A legfontosabb kérdés, ami az én kérdésem ma, ami az 1.Krónika 12,32-ben van megírva:

1.Krón.12,32 „Izsakhár fiai közül, akik felismerték az idő alkalmas (’kairosz’) voltát, hogy tudják, mit kellene Izraelnek cselekednie, kétszáz főember és az ő rokonaik mind hallgattak a beszédükre.”

Izsakhár törzsére vonatkozik az a különleges kijelentés, hogy felismerték, mit kell Izraelnek tennie, és hogy ennek pont akkor jött el az ideje. Tehát a legnagyobb vágyunk és az Istenhez való kiáltásunk az, hogy ismerjük fel, hogy minek jött el az ideje, és mit kell nekünk tennünk ebben az időszakban, mint keresztény vezetőknek. 

Most keresztény vezetők vagyunk itt, és ezért fogunk itt nemsokára imádkozni mindannyian, mert ez a kérésünk és kiáltásunk, hogy ismerjük fel, minek jött el az ideje, és hogyan kell erre reagálnunk, mit kell tennünk. Ez az Izsakhár fiainak szellemi öröksége, amely győzelemre vezet bennünket. 

Az egységnek van egy fontos célja a nemzetünkben, ezért az üzenetnek az a címe, hogy ’A termékeny nemzet’. Ugyanis Jézus a Máté 21,43-ban mondott egy fontos igazságot a zsidóknak, amikor azt mondta, hogy mivel az a nemzet nem fogadta el a felkínált evangéliumot, ezért „elvétetik ettől a nemzettől és oly nemzetnek adatik, amely megtermi annak a gyümölcsét.” (Mát.21,43). Tehát a mi célunk, hogy Magyarország, a mi nemzetünk legyen egy olyan nemzet, amely megtermi az Isten Királyságának a gyümölcsét. Ehhez pedig szükség van arra, hogy egységben legyünk. Tehát a cél, hogy teremjük meg ezt a gyümölcsöt. 

Nem tudom, ti mire gondoltok, amikor ezt olvassátok, de én nem tudom úgy olvasni ezt a részt, hogy ne az legyen az első gondolatom, hogy „Uram, hadd legyen a mi nemzetünk az egyik. Egyik olyan nemzet, amiről itt szó van, hogy megteremjük ennek a gyümölcsét”. Június 23-án is azért jövünk össze a Puskás Arénában, hogy Isten Királyságának gyümölcsét megteremjük. Ehhez viszont nagyon fontos, hogy egységben legyünk. 

A Bírák 18-ban van egy történet, hogy milyen veszélyes az elszigeteltség, és milyen veszélyes elszigeteltségben élni, és mért fontos egységben lenni. Így hangzik ez a két bibliavers: 

Bír.18,27-28 „Azok elvitték, amit Mika csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután rátámadtak Laisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre hányták őket, a várost pedig fölégették. (28) Senki se menthette meg őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert a város Bét-Rehób völgyében feküdt…”

Egy nép, amely elszigetelten élt, és azt gondolta, hogy ők jól vannak így. Nem volt közösségben, nem volt egységben senki mással, úgy gondolta, hogy biztonságban van: ’én jól élek így, ahogy élek’. De amikor megtámadta őket az ellenség, akkor nem volt senki, aki segítsen nekik, mert nem voltak kapcsolataik. Olyan időszakban élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elszigetelten éljünk, mert mindannyian érezzük és látjuk, hogy a gonosz részéről elképesztő támadás ér bennünket. (…)

Nem az számít, milyen felekezetben, milyen közösségben vagyunk. Fel kell adnunk, hogy egymás ellen harcolgatunk, felismerve azt a gyűlöletet, azt a szellemiséget, amely jelenleg támadja Európát, és össze kell fognunk, mert az egységnek van az ideje. Már nem számít, hogy én ki vagyok, te ki vagy, mert ugyanúgy, ahogyan a Bírák 18-ban Loist megtámadták, ha ma most nem fogunk össze, akkor nem tudjuk túlélni. Tehát, ha jön ez a gyűlölet-áradat, és mi egymással vagyunk elfoglalva, akkor elveszünk. Az első nagyon fontos dolog, hogy megértsük, hogy az elszigeteltség nagyon veszélyes dolog ebben az időszakban. Ilyen szellemi konfliktusokkal teli időszakban élünk.

Van a Bibliában egy másik történet a 2.Királyok 3-ban, amit nem fogok most felolvasni, csak egyetlen bibliaverset, amely arról szól, hogy egy különleges dolog történt ott. Jórám, aki Akhábnak volt a fia, megkereste Josafátot és még az Edom királyát, és hárman egységben mentek Moáb királya ellen. Azért is olyan különleges történet ez a Bibliában, hogy az Izrael és a Júda egységben voltak. Tehát jól indult ez a történet, mert végre nem egymás ellen háborúztak, hanem össze tudtak fogni egységben, és elindultak egy közös ellenség ellen, hogy győzzenek. 

2.Kir.3,9-10 „Elment Izrael királya, Júda királya és Edom királya; és mikor már hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velük volt barmoknak. (10) Akkor mondta az Izrael királya: Jaj, jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket!” 

Ez egy olyan történet, hogy bár egységben voltak, de mivel nem volt látásuk, nem tudták, merre kell menniük, ezért hamar kifulladt az egység. Mert az egység önmagában nem vezetett sehova, csak azt mondták, hogy „azért vagyunk egységben, hogy együtt haljunk meg”. Merthogy ez volt Izrael királyának a következtetése. Ez nagyon szíven ütött engem, mert én is sok éven át hangoztattam, és törekedtem arra, hogy legyünk egységben, de ha te már voltál egységben gyülekezetekkel, pásztorkörökkel, akkor te is pontosan tudod, hogy nagyon örülsz az egységnek egy-két hónapig, de utána könnyen megunja egyik a másikat; és ha nincs látás, az egység elveszíti a ’varázsát’, elveszíti a célját, és egy idő után arra fognak gondolni néhányan: „miért menjek el, mi értelme van”. 

Mondok egy példát. Nem tudom, hogy konkrétan megtörtént-e, de akárhány helyen voltam, nagyjából hasonlókat láttam. Amikor (1) összejönnek a gyülekezetek egységben, de valójában (2) nincs látás, akkor jön valaki ugyanúgy, ahogy Izrael királya felkiáltott, hogy (3) „jajjaj, ez nem fog működni”. Aztán jön a következő pont, hogy (4) „nem fogjuk tudni megnyerni a várost, mert azért nem tudunk jól együtt mozdulni, mert nincs közöttünk kapcsolat”. Ugye, ez a mondat mennyire ismerős? Biztos, hogy valamelyik pásztor ezt fogja mondani. A következő lépés az lesz, hogy (5) „szervezzünk kapcsolatépítő találkozókat, amikor nem a munkáról lesz szó, hanem építsük a kapcsolatokat”. Erre körülbelül csak a fele fog elmenni a pásztoroknak, a következő alkalommal pedig annak a fele. 

Miért mondtam ezt el? Mert fontos az egység, de ha az egységben nincs Istentől való látás, és nincs benne Isten Szelleme, akkor önmagában ez lehet egy jó dolog, de ez nem cél. Volt, amikor én is azt gondoltam, hogy az egység a fő cél. Merthogy Jézus is az egységért imádkozott a János 17-ben. De utána rájöttem – ahogyan a Bibliában le van írva –, ha csak önmagában egyek vagyunk, akkor egy idő után úgyis kijönnek a különbözőségek, alkalmazkodni kell, sok kompromisszumot kell kötni, amely fárasztó lesz. 

Debrecenben élek, és 2002-ben átéltük a Jézus Fesztiválnál, hogy volt egy kijelentésünk arról, hogy az egység ébredést hoz. Teljesen meg voltunk győződve arról, hogy akkora egységben vagyunk, hogy egy éven belül garantáltan európai ébredés fog kitörni. De mégsem jött el. És utána rájöttem, hogy önmagában az, hogy egységben vagyunk, az fontos alap, de az még nem hozza el a nagy változást. Az fontos, hogy együtt egységben legyünk, de az még nem hoz változást. A változást az hozza el, amikor egységben vagyunk és Isten ad kijelentést arról, hogy mit kell ebben az egységben megtennünk. 

Mert itt a történetünkben is a következő az volt, hogy Júda királya megkérdezte: „nincs-e itt Istennek egy prófétája, aki adjon egy kijelentést, hogyan tudunk ebből a helyzetből együtt kimenni”. És ez lett az a sokat idézett híres kijelentés, amelyet a 15-ös verstől olvasunk: 

2.Kir.3,15-18 „Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze volt ő rajta. (16) És mondta: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; (17) Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. (18) Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem Moábot is kezetekbe adja.”

Tehát ha együtt vagyunk és egységben is vagyunk, megvan az alapja, hogy valami jót tegyünk, de ha nincs Istennek a kijelentése, hogy árkokat kell ásni, akkor nem jött volna a víz és nem tudtak volna Moáb ellen menni. Ami nagyon fontos, hogy – és itt kapcsolódik a prófétai az egységhez –, hogy az egység mindennek az alapja. Az egységben tudunk csak erősek lenni. 

Jézus Krisztus meghalt a kereszten, ez volt a cél, de az egység egy alapot képez arra, hogy jöjjön az Isten kijelentése, és azt együtt cselekedjük meg. Ha nincs mennyei kijelentés, nincs mennyei látás, akkor a nép el fog vadulni, szét fog széledni. Az egység önmagában nem tudja megtartani a népet, és nem tudjuk megteremni a Menny Királysága gyümölcsét. És itt jön be a prófétai kijelentés az isteni munkába, hogy együtt vagyunk, és az Úr ad kijelentést.

Nagyon sok helyről hallottuk már, Magyarországra vonatkozóan is van kijelentésünk, ami ebben a történetben is megtörtént, ahogy elkezdték az Urat dicsérni, a dicsőítésben megjelent Isten kijelentése, és ahogyan azt megtették, győzedelmeskedtek. A mi hitünk, hogy Magyarország egy olyan nemzet, ahol különleges módon össze tud kapcsolódni a dicsőítés az Isten kijelentésével, a prófétai ajándékkal. Számunkra ez azért volt különleges, amikor például először ezt hallottam Sharontól vagy más nemzetközi tapasztalattal rendelkező emberektől ezt a kijelentést, hogy ilyen különleges nemzet vagyunk, mert ebben a nemzetben az Úr nagyon erősen összekapcsolja a dicsőítést és a prófétait. Akkor én azt mondtam, hogy hát nem ez a természetes? Hát nem mindenhol így van? Meg egyébként a prófétálás és a dicsőítés a Bibliában nem is külön ajándék. Nem olvassuk, hogy van a dicsőítő ajándék, merthogy a dicsőítőket prófétáknak nevezték. A legnagyobb megdöbbenésemre az volt a válasz, hogy nem, nem mindenhol működik ez. Pedig én azt gondoltam, hogy biztos minden nemzet előrébb tart, mint mi. Valahol ott hátul kullogunk az Isten Királyságában, de nem. De ez egy különleges ajándék és erő, amely nekünk adatott, hogy együtt tud mozdulni az Isten dicsőítése az Isten kijelentésével, és azt úgy nevezi a Biblia, hogy Dávidnak a sátora. Dávid volt az egyetlen király, aki soha nem szenvedett háborúban vereséget. Ugyanis ő mindig bement a sátorba, elkezdte az Urat dicsőíteni, kapott kijelentést, és mindig engedelmes volt a mennyei látás iránt, és ezért mindig győzedelmeskedett. Amikor bukott, az nem a háborúban volt, az a saját maga testi gyengesége volt. Ez volt Dávid receptje, és ez a mai napig nem változott meg.

Tehát, amit tennünk kell, hogy legyünk egységben, de kell a kijelentés arra, amit például csináltunk április 2-án is, hogy menjünk, és minden megyeszékhelyen emeljük fel együtt a mi Istenünk nevét egységben, egy időben. Ez csak amiatt volt sikeres, mert volt mennyei kijelentés, és erre nézve egységben összefogtunk és megcsináltuk. Ezért jövünk össze június 23-án is a Puskás Arénában. Utána pedig lesz a Dicsőítő és Próféta Iskola is. Amit csinálunk, az pontosan arra a kijelentésre épül, és minden munkánk, amit szeretnénk felépíteni, az arról szól, hogy legyen egységben a nemzetünk, hogy együtt meghalljuk Isten kijelentését, és együtt engedelmeskedjünk annak. 

Most nem a hallgatás ideje van, most annak az ideje van, amikor keljünk fel, és szóljuk az Isten üzenetét. Annak az ideje van, hogy emeljük fel az Ő nevét a dicsőítésben, annak az ideje van, hogy harcoljunk együtt, fogjunk össze, ahogy tudunk. Annak az ideje van, hogy nyissunk. 

Akik itt voltatok egy hónappal ezelőtt, beszéltem arról, hogy a 133. Zsoltárban azt mondja a Zsoltáros, hogy amikor egységben van Isten népe, csak oda küld áldást az Úr. És a ’küld’ szót úgy lehet fordítani, hogy ’utasítást ad’, tehát ’parancsot ad’. Tehát amikor Isten népe együtt van, akkor Isten parancsol, mennyei utasítást ad az áldásra vonatkozóan. Amikor egységben vagyunk, Istennek arra egy speciális áldása van. 

Ezt mi is megtapasztaltuk. Akármennyire is jó a te felekezeted, a gyülekezeted, vannak olyan áldások, amiket nem tudsz külön-külön átélni, megtapasztalni, csak együtt. És ez nagyon jó. Ma délelőtt is ezt az egységet tapasztaltuk meg.

A sereggyűjtés ideje van. Annak az ideje van, amikor ezt a népet az Úr felemeli, hogy betöltse a küldetését. Amikor Magyarországra, a nemzetünkre gondolok, akkor Eszter könyve jut eszembe. Márdokeus azt mondta Eszternek: „ki tudja, talán a mostani időre, emiatt az időszak miatt jutottál királyságra, talán pont ezért vagy ebben a pozícióban, amit most meg kell tenned”. Erre a kijelentésre Eszter böjtöt és közös imaösszefogást hirdetett, és ez lett a Purim, amikoris megfordult Isten népének a sorsa. 

Én hiszek abban, hogy olyan időben élünk, amikor ennek a népnek a sorsa is megfordul. Hiszem azt, hogy a ’balsors elég sokáig tépett’ már minket; és a jó sors eljön, azaz Isten áldása eljön erre a nemzetre, mert egységben vagyunk, és az Ő akaratát keressük. És „ha egy nép megalázza magát, és felhagy az ő bűnös életmódjával, keresi az Ő arcát, és Isten elé megy, akkor az Úr meggyógyítja azt a földet” (2.Krón.7,14). Hiszem, hogy a gyógyulásnak van itt az ideje. Ehhez viszont kevés, hogy csupán egységben legyünk, és a prófétai mozgalom lényege az, hogy itatódjunk át az Izsakhári szellemiséggel-lelkülettel, hogy tudjuk, ismerjük fel, hogy most a mi helyünkön minek van itt az ideje, és mit kell együtt megtennünk. És mit nem kell tennünk. 

Hiszem, hogy ebből Istennek csodálatos áldásai fognak következni. Miért? Mert ez az Ő Beszéde, és Isten az Ő Szavát mindig betartja. Ezért szeretném, ha most ezért imádkoznánk, és az ima után egyből dicsőítsük az Urat. 

Ez egy különleges lehetőség. Olyan vezetőkkel imádkozhatunk együtt, akikkel nem, vagy csak ritkán szoktunk találkozni. Most keress valakit, és áldjuk meg egymást, mégpedig azzal, hogy ugyanúgy, ahogyan Izsakhár fiai felismerték az idő alkalmas (’kairosz’) voltát, ismerjük fel mi is, minek van itt az ideje, mi az Istentől jövő kijelentés – akár a gyülekezetedre, a szolgálatodra vonatkozóan, neked most mit kell tenned, minek van az ideje a gyülekezetedben, a városodban. 

Áldjuk meg egymást, hogy Isten egysége legyen ott a gyülekezetedben, legyen ott a városodban, és az egységben ismerjétek fel Isten akaratát közösen, és tudjátok az Isten akaratát megcselekedni együtt úgy, hogy jöjjön a Mennyből az eső, az áldás, hogy legyünk együtt győztesek.

„Urunk, azért imádkozunk, hogy a magyar nemzet legyen az egyik olyan nemzet, amely megtermi a Te Királyságodnak a gyümölcseit. Együtt, egy akarattal felemeljük a Te Nevedet Uram, add, hogy megteremjük ezt a gyümölcsöt. Vágyjuk, kérjük és akarjuk ezt, ezért vagyunk egységben, Uram. 

És Urunk, kérjük a kijelentést Mennyből, és kérjük, hogy az Izsakhár szelleme legyen velünk, hogy felismerjük az időket és azt, hogy mit kell tennünk. És így áldjuk meg egymást és ezt a nemzetet a Te Nevedben, Úr Jézus Krisztus. 

Magyarország, magyar nemzet legyél áldott!”

Ámen!

Budapest, 2022. 06. 11.