Zsoltárok 91,15 „Segítségül hív Engem, ezért meghallgatom őt, vele vagyok háborúságában, megmentem és megdicsőítem őt.”
Minden keresztény számára az egyik legnagyobb lehetőség, legnagyobb kiváltság, és legmagasabb rendű szolgálat az ima. Nem a prédikáció, nem a vezetés, hanem – ha a papi és a királyi elhívásunk szempontjából nézzük, akkor – a legnagyobb lehetőség, a legnagyobb kiváltság az, hogy imádkozhatok. Az imádkozás a legmagasabb rendű szolgálat. Az imádkozásban természetesen benne van a hálaadástól a dicsőítésig, az imádaton át minden. Nem olvassuk a Bibliában, hogy Jézus tanította volna a tanítványokat prédikálni, de imádkozni tanította. A tanítványok közül egyik sem végzett humán szakon egyetemet, sem retorikát, mégsem érezték annak szükségét, hogy prédikálásra tanítsa őket a Mester. Nem tanultak prédikálni, de azt viszont kérték Jézustól, hogy „Urunk, taníts bennünket imádkozni!”
Úgy hiszem, aki Jézus Krisztus tanítványa akar lenni, és el akarja foglalni a helyét Isten papjainak Királyságában, mindegyikőnknek meg kell tanulnunk, hogyan kell imádkozni, hogyan kell hatékonyan imádkozni, hogyan kell úgy imádkozni, hogy annak legyen imameghallgatása is, legyen eredménye és gyümölcse. Ne felejtsük, Isten nem pusztán örül annak, ha mi imádkozunk, hanem kifejezetten útmutatásba adta, kéri, várja is – sőt parancsba adta! –, hogy imádkozzunk. Sőt, egészen elképesztő parancs is van ezzel kapcsolatban számunkra, hogy „szüntelenül imádkozzunk”. Kérdezted már Istent, hogy ’ugyan ezt hogyan töltsem be’?
Most néhány feltételt fogunk átvenni sorozatban. Ma eggyel fogunk foglalkozni. Hogyan imádkozzunk? Tiszteletteljes alávetettséggel, máshogyan kifejezve istenfélelemmel.
Hogyan imádkozzunk, hogy Isten meghallgasson minket? Tiszteletteljes alávetettséggel, azaz istenfélelemmel.
Zsid.5,7 „Aki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani Őt a halálból, és meghallgattatott az Ő istenfélelméért.” (más fordítás: „Mivel tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett hozzá, az Atya teljesítette azt, amit Jézus kért”.)
Beszéltünk már erről a bibliaversről Jézus papi szolgálata szempontjából, hogy a földi élete során hogyan imádkozott: „imádságokkal, könyörgésekkel, esedezésekkel, kiáltásokkal járult az Atyához” – erről, de most a vers végét nézzük. A Mennyei Atya miért hallgatta meg Őt? Jézus Isten Fia volt, nem volt benne sem bűnös, romlott természet, sem bűn, de „a tiszteletteljes alávetettsége, az istenfélelme miatt hallgatta meg Őt az Atya”. Ez így van leírva, így van kijelentve. Hiszek abban, hogy az Istenhez való közeledés fontos ismérve, hogy tiszteletteljes alávetettséggel, istenfélelemmel közelítsek Hozzá.
Hogyan fejezte ezt ki Jézus? Mit jelentett az Ő életében az istenfélelem, mit jelentett az Ő életében ez a tiszteletteljes alávetettség? Ez a bibliavers (Zsid.5,7) elsősorban a gecsemánéi kertben való imájára utal elsősorban (de valószínű, hogy nem csak arra).
Máté 26,39 és 42 „Egy kissé előrébb ment, arcra borult, és könyörögve mondta: Atyám! Ha lehetséges, múljon el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te.” (42) „Ismét előrébb ment másodszor is, és könyörögve mondta: Atyám! Ha el nem múlhat tőlem ez a pohár, hogy ne igyam ki, akkor is legyen meg a Te akaratod.”
Úgy hiszem, Jézus tiszteletteljes alávetettsége, istenfélelme azt jelenti, hogy azt mondta: „Atyám ne úgy legyen, ahogy én akarom – mert bár szeretném, hogy így legyen, de ne ez legyen a fő szempont, hanem legyen meg úgy, ahogyan Te akarod: legyen meg a Te akaratod”.
Ez azt jelenti, hogy nem pusztán lemondok egy ’lesz, ami lesz’ módon a saját akaratomról, hanem közben megragadom, átölelem Isten akaratát és azt mondom: „Atyám, legyen meg a Te akaratod. Szeretlek Téged, és a szeretetemet ezzel akarom kifejezni. A Hozzád való hűségemet, a Hozzád való elkötelezettségemet, ragaszkodásomat ebben akarom kifejezni, hogy ne az én vágyam, ne az én akaratom legyen meg, hanem legyen meg ebben a helyzetben is a Te akaratod, a Te terved. A Te célod tudjon megvalósulni.’
Hiszem, hogy Jézus ezt a hozzáállását egy mintaként is adta elénk, ahogyan az ’Úr imáját’ is a Máté 6-ban. Ebben az imamintában tanította a tanítványokat és tanít bennünket is:
Máté 6,9-10 „Jöjjön el a Te Királyságod, és legyen meg a Te akaratod itt a Földön, ahogyan megvan a Mennyben is”.
Amikor Istenhez megyünk, akkor az Ő útmutatása szerint azt mondom: „Atyám, a Te akaratod legyen meg!” Ezek a szavak azt jelentik, ha az én akaratom vagy a te akaratod nincs összhangban Isten akaratával, akkor egyszerűen kimondom szabad akaratból – nem ’mártír’ lelkülettel, hanem örömmel – hogy:
’Atyám, lemondok a saját akaratom érvényesítéséről. Lemondok arról, hogy keresztülvigyem minden áron az akaratomat, vágyaimat, a céljaimat. Egyszerűen Téged ölellek át, Téged ragadlak meg, hogy a Te akaratod legyen meg! Annak érdekében kész vagyok hátat fordítani, kész vagyok megállni, kész vagyok hátam mögé vetni a saját akaratomért való érdekérvényesítést, hogy meglegyen a Te terved, meglegyen a Te szándékod, meglegyen a Te akaratod.’
Ha ütközik a két akarat – Isten akarata és az én akaratom –, akkor Isten vajon mit szeretne? Isten nem fogja kierőszakolni egyikünk életében sem, hogy az Ő akarata valósuljon meg, de Ő azt szeretné, hogy felismerjem az Ő akaratát, és szabad akaratból azt válasszam. Ő azt várja, hogy szabad akaratból igent mondjak Neki, hogy szabad utat adjunk a szívünkben Őneki.
’Mennyei Atyám, én most nem a parancsolataid miatt megyek Hozzád, nem azért megyek, mert különben Te akkor valamivel fenyegetnél engem, hanem azért megyek és nyomulok utánad, mert Te szeretsz engem, és ezt a szeretetet személyesen átéltem. A Te jóságodat megtapasztaltam, és azt akarom, hogy úgy éljek, hogy ez ott legyen az életemben minden nap, hogy a Te szereteted és jóságod indítson, vezessen, az energizáljon, az adjon motivációt arra, hogy emberek felé kilépjek, és cselekedjek dolgokat, hogy ez által is megismerhessék a Te jóságodat és szeretetedet – és ez által Tégedet.”
Sajnos a régi ótermészetünknek van egy olyan oldala, ami nem akarja Isten tervét, nem szereti Isten akaratát cselekedni.
Efez.4,22-24 „Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott. (23) Újuljatok meg a ti elmétek szelleme szerint, (24) és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”
Isten azt mondja Pál apostolon keresztül, hogy kétféle ember, kétféle emberi természet van. Van egy régi óember, egy romlott ótermészet, és van egy új, krisztusi természet. A régi énünk, a megtérésünk és újjászületésünk előtti énünk az új, a krisztusi helyett akar újból dominálni, és megpróbál diktálni. A régi ótermészetünknek is vannak vágyai, vannak kívánságai. Olyan vágyai, olyan kívánságai vannak, hogy azokban egy geller, egy romlottság van, vagyis a kívánságai „csalárdak”, gonoszak. Ha a régi természet vágyai és kívánságai motorizálnak, vezetnek és inspirálnak bennünket a kéréseinkben, imáinkban, döntéseinkben, akkor óhatatlanul csalódni fogunk, óhatatlanul zsákutcába kerül az életünk, a kapcsolataink. Az új énünk az, amit Isten számunkra kigondolt, eltervezett, és ennek az új énnek, új természetnek készített el Isten ajándékokat. Ezek az ajándékok nem biztos,, hogy passzívan készen állnak, és egyből mind ott van bennem, hanem van úgy, hogy lépnem kell, tennem kell azokért az ajándékokért. Lehet, hogy erőfeszítéseket kell tennem, fejlesztenem kell magam, ki kell lépnem hittel egy-egy területen az életemben.
Másfél hete voltunk a Rézkígyó Kávézóban. A rézkígyó történetét olvastam fel Mózes könyvéből. Vittem egy doboz csokit, és megkérdeztem, hogy „ki szeretne egy doboz csokit? – az jöjjön ide érte”. Szerintetek a teremben hányan vágyták és hányan akarták ezt a doboz csokit? Ketten emelték fel a kezüket, de csak egy jött ki – így az övé lett. Tehát van sok jó dolog, jó ajándék, amit Isten elkészített – jó cselekedetektől kezdve bizonyságokig, ima-meghallgatásokig, áldásokig, szellemi ajándékokig –, a lehetőségek ott vannak előttünk, de ezek nem jönnek be ’sült galambként’ az életünkbe. Szerintem a teremben többen szerették volna a csokit, már kevesebben akarták igazán, de tenni csak egy ember tett érte, hogy meg is szerezze. Muszáj, hogy kilépj! Muszáj, hogy tegyél hitbeli lépéseket! Muszáj, hogy tegyél hitbeli cselekedeteket!
Ahhoz, hogy az új énünk, az új természetünk ki tudja fejezni magát, és megnyilvánuljon, ahhoz el kell távolítanunk az útjából a régit. Amanda Buys beszélt arról, hogy egy kisbaba kb. 6-8 hetes korától tud tudatosan mosolyogni. Ez azt jelenti, hogy az a szellem, ami már kezdettől benne van, onnantól kezdve képes a lelke, a pszichéje által a testen keresztül is megnyilvánulni, manifesztálódni. Ehhez egy idő kell mindegyikőnk életében.
Megtértél. Befogadtad Jézus Krisztust a szívedbe. Ahogy az Úrral járunk, ez egyre több területet változtat az életünkben. Mennyire tud megnyilvánulni az új, krisztusi énünk a fizikai testünkön, és a lelkünkön keresztül? 6-8 perc/ 6-8 óra/ 6-8 hét/ 6-8 év, évtized? Túl sok idő nincsen arra, hogy várjunk. Mindannyiunknak erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnyilvánuljon az új krisztusi természet bennünk. Ehhez viszont „le kell vetkőznünk a régi élet szerint való óembert, és fel kell öltözni az új embert, ami Isten szerint lett teremtve igazságban és szentségben”. Ezt nekünk kell megcselekednünk, ezt nem Isten csinálja, nem Isten cselekszi az életünkben.
Nekem kell levetkőzni este, megmosakodni és felöltözni az éjjeli ruhánkat. Reggel fordítva, neked kell levetkőzni, megmosakodni és felöltözni a nappali ruhát. Ha nem csinálnád, hogy levetkőzöl, hanem mindig csak fölvennéd az éjjelire reggel a nappalit, akkor a következő este, ha nem veszed le a nappalit meg az éjszakait, akkor már a harmadik réteg lesz rajtad és a harmadik réteg az éjszakai pizsama. Ha nem veszed le holnapután reggel sem, akkor holnapután nappal már négy réteg lesz rajtad. Nem takarhatjuk mindig el egy újabb réteggel az előzőt. Muszáj levetkőznünk dolgokat, muszáj az ónak a szokásait, a réginek a vágyait, sóvárgásait, kívánságait fölismerni ahhoz, hogy levessem. Nem tudom levetni, ha nem ismerem föl, hogy ez régi. Attól ismerem föl, hogy nem passzol az újhoz. Ha nem krisztusi, muszáj levetni, az biztos.
Ne magyarázzam meg, mondván, hogy ’ez ilyen új stílus’, nem. Ha nem passzol a krisztusihoz, akkor az a régi, akkor le kell vetkőznünk. Amikor azt mondjuk, hogy ’ne az én akaratom legyen meg’, akkor levetem a régit. A régi levetése által tulajdonképpen azt jelentem ki, hogy nem az én akaratomat akarom mindenképpen keresztülvinni, hanem Uram, legyen meg a Tied.
A régi természetem azt jelenti, hogy a saját akaratomat akarom érvényesíteni, az új természet pedig az, hogy ’ Atyám, legyen meg a Te akaratod’. Együtt nem megy a kettő, csak akkor, ha a saját akaratom már egyezik Isten akaratával. De ehhez tudnom kell, hogy mi Isten akarata. Tulajdonképpen így változnak a vágyaink, az elképzeléseink, a hozzáállásunk, így változtatjuk meg a gondolkodásmódunkat, így változunk. Ha Isten megválaszolná minden ember régi óemberi természetének az összes vágyát, kívánságát és kérését – az borzalom lenne mindenki számára. Az egész világ káoszban állna, és a Föld, hát nem tudom, hogy létezne-e még.
Képzeld el, hogy az iskolás gyerekek, némelyek járnak gyülekezetbe, keresztények és holnapután kirándulnak egy hétig. Szerintetek miért fognak imádkozni? Essen az eső vagy ne essen az eső? Szerintem azért fognak imádkozni, hogy ’Ó, Uram, add, hogy ne essen az eső!’ Elmennek a Nyírségbe, Alföld, az Alföldön pedig már nem esett másfél hónapja eső, már kellene a vetésre, mert különben kiszárad, kiég az egész termés. Ott pedig a farmerek, szerintetek miért imádkoznak? Legyen eső, vagy ne legyen eső? Szerintem azért imádkoznak, hogy ’Uram, adj esőt!’ Gondolod, hogy Isten zavarban van ilyenkor, hogy kinek az akaratát, kinek az imáját hallgassa meg? Nem, Ő egyáltalán nincs zavarban. De hogyan tud Isten erre az imára is, meg arra az imára is válaszolni? Jegyezzük meg, hogy Isten nem fog minden imára válaszolni. Ezt hadd mondjam el még egyszer: Isten nem fog minden imára válaszolni – kivéve, ha az az ima az új, krisztusi énnek az imája. Annak az új természetnek, aki Krisztusban született: ’ne az én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg. És átölelem a Te tervedet, a Te célodat, a Te akaratodat, és most már azt vágyom. És ezért mondom, hogy ezt kérem Tőled, Uram, mert meggyőződésem, hogy ez a Te akaratod.
Mért vártam a betegekért való imádkozással? Például ott van – háború. Első világháború, második világháború. Gondoljatok bele, amikor szemben áll két nép, két nemzet a frontvonalon. Az egyik azért kiált Istenhez, hogy ’adj Uram győzelmet!’ És vajon a másik oldalon miért imádkoznak? Adj Uram vereséget? Szerintem a másik fél is azért kiált Istenhez, hogy ’adj Uram győzelmet!’
Tegnap néztünk képeket a II. Világháborúról, és láttuk, ahogy a püspökök, papok megszentelik a fegyvereket, stb. De mind a két oldalon csinálták – persze nem mindenki.
Tudjátok, amikor azt akarom, hogy az akaratom érvényesüljön, és ehhez Istent akarom fölhasználni, Isten ilyenbe soha nem megy bele. Ő nem akarja és nem engedi, hogy eszközként használjuk az akaratunk érvényesítésére. Isten viszont elkötelezte magát, hogy az új természetünknek, a krisztusi természetünk minden imáját meghallgatja és megcselekszi. Ezt néha nehéz megérteni, mert én is, amikor olvastam fiatal keresztény életem elején János evangéliumában, hogy Jézus azt mondta: „még nem kértetek semmit az én nevemben”. Én akkor arra gondoltam, hogy ’Istenem, dehogynem!’ De mit is jelent, hogy az Ő nevében kérjük? Nem azt jelenti, hogy kimondom a végén, hogy ’a Jézus nevében’, hanem azt jelenti, hogy azzal a hozzáállással, azzal az attitűddel, azzal a krisztusi természettel, hogy ne az én akaratom érvényesüljön, hanem „Atyám, legyen meg a Te terved és a Te akaratod”.
Mielőtt bármiért is imádkozunk, kezdjük azzal, hogy föl kell tennünk a kérdést: amikor egy valamiért imádkozok, akkor vajon azért imádkozok-e azért, mert én akarom azt a dolgot, vagy pedig azért imádkozok azért a dologért, mert azt Isten akarja. Ezt a kérdést kell föltennem minden egyes helyzetben. Ha te azért imádkozol, hogy XY legyen a feleséged/férjed, akkor fel kell tenned a kérdést, hogy ezt azért imádkozod, mert te szeretnéd, hogy ő a te feleséged/férjed legyen, vagy pedig azért, mert tudod, hogy ez Isten terve és akarata számotokra. Ne akard Istenbe belebeszélni, hogy ez a te akaratod. Mert ez nem megy, nem hagyja. Nagyon nagy különbség van a kettő között, bár látszólag csupán egy árnyalatnyinak tűnik. Ha azért teszem, mert én azt akarom, akkor az imámat nem lehet megválaszolni. Mert Isten nem az én akaratom érvényesítésének eszköze és csatornája. Hiszen akkor az azt jelentené, hogy ’én vagyok az isten’, Isten pedig ’valami palackból kijött dzsinn’, aki ezt teszi, meg azt teszi, amit csak akarok. De Isten nem egy dzsinn, meg nem egy ’kívánság-betöltő’, hanem Ő az Isten, Ő az Úr.
Vannak gyakori, ismert imatémák, amelyeket az emberek általában a kérésként, könyörgésként benyújtják Istenhez. Például kérjük, hogy gyógyítson meg minket a betegségekből. Kérjük, hogy gyógyítsa meg az XY ismerősünket, hozzátartozónkat a betegségéből, vagy töltse be a pénzügyi szükségeinket, lépjen be abba a szükséghelyzetbe, stb. Még ezekben a helyzetekben is fontos azt eldöntenünk, hogy most azért akarom, hogy Isten engem meggyógyítson, mert én meg akarok gyógyulni, vagy azért akarom, hogy Isten meggyógyítson, mert tudom, hogy Isten akarja, hogy meggyógyuljak!?
Árnyalatnyi a különbség, de mégis nagy. És néha az imameghallgatás a különbség. Néha az imaválasz a különbség. Tehát vajon azért imádkozom a gyógyulásomért, mert én gyógyulni akarok, vagy azért imádkozok a gyógyulásomért, mert tudom, hogy Isten azt akarja, hogy meggyógyuljak? Vagy például ott van a pénzügyi szükség. Azért kérek Istentől anyagi áldást, mert akarom, hogy Istennek áldása rajtam legyen, vagy azért imádkozom Isten anyagi áldásáért, mert tudom, hogy Isten akarata, hogy az Ő anyagi áldása ott legyen az életemen. Az Istennel való hozzáállásom, az Istenhez való kapcsolatom függ ettől a kérdéstől. E kérdéssel máshogyan gondolkodok Istenről, máshogyan állok hozzá, más a számomra Ő – valóban Isten, valóban Úr.
Amikor egy tiszteletteljes alávetettséggel, egy istenfélelemmel megyek hozzá, akkor minden egyes szükséggel, minden egyes dologgal kapcsolatban azt keresem, hogy mi az Ő akarata. És amikor fölismerem, hogy az az Isten akarata, hogy te meggyógyulj, az az Isten akarata, hogy én meggyógyuljak, akkor már nem pusztán azért kérem, hogy Isten gyógyítson meg téged, vagy gyógyítson meg engem, mert én meg akarok gyógyulni, vagy én akarom látni, hogy te meggyógyulsz, hanem meg vagyok arról győződve, hogy Isten akarata az, hogy téged meggyógyítson, Isten akarata az, hogy engem meggyógyítson. És amikor ezért járulunk Őhozzá, akkor biztos lehetsz abban, hogy Ő meghallgat. Az istenfélelmed miatt, a tiszteletteljes alávetettséged miatt, mert már nem a saját vágyadat, akaratodat akarod érvényesíteni és keresztülvinni és Isten által megcselekedtetni. Hanem azt akarod, hogy az Ő terve, az Ő akarata valósuljon meg, és ezáltal az Ő neve dicsőüljön meg.
Emlékeztek a kananita asszony eseténél mondta Jézus, és sehol máshol nem olvassuk a Bibliában, hogy „legyen neked a te akaratod szerint” (Máté 15,28). De ne felejtsük, hogy ennél az asszonynál is ott volt az istenfélelem, egy nagymértékű tiszteletteljes alávetettség. Nagy megalázkodással ment oda ez az asszony, amiből Jézus még azzal sem tudta kibillenteni, hogy először elutasította, majd kutyának nevezte a kananita származása miatt. Vagy például ott van Anna, Sámuel anyja, aki hosszú ideig meddő volt. Megfogadta az Úrnak, ha megajándékozza egy gyermekkel, akkor Neki adja, Neki ajánlja azt a gyermeket. Emlékezzünk meg, miután Anna megszülte ezt a gyermeket, nem kezdett el alkudozni Istennel: ’de hát nem úgy gondoltam azt, meg egyébként itthon is a Tiéd lehet; tudod, itt majd az oviba jár, meg én majd tanítgatom, és itt lesz majd pékmester vagy asztalos, és tulajdonképpen így is a Tiéd lehet ő, Uram’. Nem, Anna nem így tett, mert Anna is istenfélelemmel, tiszteletteljes alávetettséggel fordult Istenhez. Amikor befejezte Sámuel szoptatását, akkor elvitte Éli paphoz. És azt olvassuk, hogy évente egyszer meglátogatta és vitt neki egy ruhát. Nagyon kemény. Szeretném, hogy ez a lelkedet egy kicsit megfacsarja.
Ha én csak a saját akaratomat erőltetem és akarom keresztülvinni, akkor is lehet, hogy Isten, adott esetben egy-egy alkalommal az Ő nagy irgalmasságából és az Ő jóságából megteszi. De nem kötelezte el magát arra, hogy a te akaratodat megcselekedje. Isten arra kötelezte el magát, és bennünket is arra tanított, hogy az imáink is arra irányuljanak, hogy az Ő akarata legyen meg. Amikor a saját akaratunkat akarjuk keresztülvinni, akkor valójában nem hagyunk helyet Isten akarata, terve megvalósulásának. Amikor lemondasz a saját akaratodról, akkor átkaroljuk, átöleljük Isten tervét, Isten akaratát, és arra mondunk igent.
Három dolgot ilyenkor mindig tarts szem előtt: az egyik, (1) Isten jobban szeret téged, mint te saját magadat. Bár lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy nehéz azt fölülmúlni, de hidd el, Isten jobban szeret téged, mint te saját magadat. A másik fontos dolog, amikor ezt a döntést meghozod, hogy „Uram, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied”, akkor gondolj arra, hogy (2) Isten jobban ismer, és jobban megért téged, mint te saját magadat ismered és megérted magadat. Nem olyan egyszerű, amikor ezt a kérdést felteszed magadnak: ’Ki vagy te?’. Nem egyszerű erre választ találni. Mert nem tudsz a saját elmédből erre választ találni. Ehhez kell egy kijelentés, kell kívülről, az Alkotótól, a Teremtőtől egy kijelentés, beleszólás, egy megvilágítás, egy megvilágosodás a szívemben, hogy tudjam, hogy ki vagyok, és mért vagyok. Amikor ilyen helyzetekben Isten akaratát öleled át a magadé helyett. És mivel Ő jobban szeret és jobban ismer téged, mint te magadat, ezért a harmadik dolog, amit soha ne felejts el, hogy (3) Isten csupán a legjobbat akarja adni neked. Vagyis azzal, hogy időnként Isten nem teszi meg azt, amit te szeretnél, amit akarsz, ezzel csupán azt teszi és viszi véghez, hogy Ő a legjobbat szeretné a te életedben, hogy meglegyen.
Róma.12,2 „…Isten akarata jó, kedves és tökéletes.”
Hogy ezt felismerjük, ahhoz meg kell újulnia az elménknek, ehhez meg kell változnia a gondolkozásmódunknak. Ehhez viszont alá kell vetnem a vágyaimat, terveimet, akaratomat Isten terveinek, hogy felismerjem, hogy mi az Ő akarata. És közben felismerem, hogy Istennek az az akarata jó. Ahogy haladok előbbre, egyszerűen nemcsak azt ismerem már fel, hogy Isten akarata jó, hanem azt is felismerem, hogy már vágyok is az Ő akaratára. Miután elkezd ez a vágy felfakadni benned, hogy vágysz Isten akaratát megismerni és megcselekedni, azt veszed észre, hogy ’az Isten akarata tökéletes az életemre; és nincs ennél jobb, nincs is más alternatíva számomra’.
A tiszteletteljes alávetettség, az istenfélelem megérti, hogy az ima nem arra ösztönöz, hogy arra vegyük rá Istent, azt tegyük, amit akarunk, hanem azt jelenti, hogy az jön ki belőlem – nem nyögve és szenvedéssel, hanem örömmel –, hogy „legyen meg, Uram, a Te akaratod”, mert az jó, mert az számomra vágyott, ezt kívánom, ez az, ami kedves nekem. És a szívemben már tudom, meg vagyok arról győződve, tudom, hogy számomra ez a tökéletes megoldás. Ezáltal válunk Isten eszközévé a mindennapi életben, mert keressük, vágyjuk, akarjuk az Ő akaratát felismerni, és azt akarjuk megcselekedni, és ezért imádkozunk. Nem csupán azért imádkozunk az emberek megtéréséért, mert az olyan fantasztikus nagy élmény és öröm (ami egyébként valóban így van, mert nagy öröm), és nem csupán azért, mert olyan ’nagy a szíved, hogy szeretnéd, hogy az egész világ megtérjen’! Természetesen elhiszem, hogy nagy a szíved és nagyon önzetlen vagy, mégis az a helyzet, hogy azért ilyen a szíved, mert elkezdted felismerni, hogy az az Isten akarata, hogy ’kérjük Tőle a népeket, ezt a népet is, és Ő nekünk adja’! Vagy a másik kijelentett igazság-tény ezzel kapcsolatban: „az Isten akarata az, hogy minden ember megtérjen, az igazság ismeretére eljusson”.
Isten akarata az is, hogy meggyógyulj! Mert ezért küldte el az Ő Fiát ide a Földre, hogy az Atya akaratát beteljesítse, és a fájdalmaidat, betegségeidet magára vette, és felment a keresztre. Isten akarata, hogy az átkokból megszabadítson, mert azért ment fel Jézus átkozottként a fára, hogy megszabadítson a törvény minden átkától, és Ábrahám minden áldását örököljük! Az az Isten akarata, hogy megszabadítson az adósságaidból, a szegénységből. Nem azért, mert Ő gazdagnak akar látni, hanem azért, mert az Isten akarata az, hogy minden jó cselekedetre bőséget teremtsen.
Amikor minden egyes szükséghelyzetben így kezdjük el megközelíteni Istent: ’Uram, hadd ismerjem fel e területen is a Te akaratodat!’ És amikor az Ő akarata oldaláról ragadod meg az ígéreteket, akkor tudsz jogszerűen, legitim módon Isten elé állni, és kimondani: „Uram, legyen meg a Te akaratod, ezért gyógyítsd meg az én testvéremet!”
Ezért most, aki szeretne gyógyulni, és a meggyőződésed az, hogy ez nemcsak a te vágyad, ez nemcsak a te akaratod, hanem biztos vagy benne, hogy ez Isten akarata, hogy Ő meggyógyítson, akkor emeld fel a kezedet, és fogunk most érted imádkozni.
Efez.3,20 „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogyan kérjük vagy elgondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint…”
Tehát Isten a bennünk munkálkodó ereje által mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük vagy elgondoljuk. Isten válaszadási képessége az imáinkra messze és mérhetetlenül túlmutat mindazon, amit mi el tudunk képzelni, gondolni vagy vágyni! Ő nemcsak vírusoktól akar megszabadítani, nemcsak fájdalmaktól, hanem teljes épséget akar neked Isten, mert Ő azt akarja, hogy az Ő eredeti teremtési terve megvalósuljon a testedben is, a lelkedben is, a szellemedben is!
Akik most nem emeltük fel a kezünket, álljunk fel, és menjünk oda azokhoz az emberekhez, akik felemelték a gyógyulásukért a kezüket, azzal a meggyőződéssel, hogy Isten akarata, hogy meggyógyuljon. Isten akarata, hogy minden betegsége és fájdalma elmúljon. Isten akaratát menj oda megcselekedni! Isten akaratának megvalósítására legyél eszköz! Isten akarata megteljesítésére legyél csatorna a testvérek gyógyításában. Isten akarata megvalósulásáért imádkozzunk most. Isten terve, Isten akarata, hogy egészséges legyen: Márk 16,17-18 „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben … (18) … betegekre teszik kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Megérteni, látni, csinálni azt, amit Isten akar cselekedni, sokkal nagyobb, sokkal magasztosabb, sokkal jobb, mint bármi, amit bármelyikőnk el tud képzelni.
’Mennyei Atyánk! Eléd visszük mindezeket az embereket, és kiáltunk Tehozzád, hogy ’legyen meg a Te akaratod’! Nem azért kérjük az ő gyógyulásukat, mert mi akarjuk, nem azért kérjük a gyógyulásukat, mert ők akarják, hanem azért akarjuk, mert tudjuk, hogy ez a Te terved! Tudjuk, hogy ez a Te akaratod, hogy meggyógyuljanak. És most az Úr Jézus Krisztus nevében, legyen meg a Te akaratod az ő életükben, és ezért gyógyítsd meg őket!’
’Gyógyuljatok meg a Názáreti Jézus Krisztus nevében! Ámen!’
Mindaddig, amíg Istent arra korlátoznánk, hogy azt tegye, amit mi akarunk, nem tudnánk átélni azt, amit Ő szeretne valójában, és amit Ő akar, nem tudnánk megtapasztalni.
Ezért bármely szükség van az életedben, vedd a fáradtságot, és keresd meg Isten kijelentett Igazságából, hogy az Ő terve: hogy abból megszabadítson, abból a betegségből meggyógyítson, abból a szükségből kihozzon, és az átokból áldásba vigyen. Mert ezek igazak és szükségesek, hogy ne a mi vágyaink és kívánságaink medrében folyjanak az imáink, hanem ragadjuk meg, keressük meg Isten kijelentett igazságait: „az Én akaratom az, hogy te áldott legyél”. „Az Én akaratom az, hogy bőségben élj”. „Az én akaratom, hogy békességed legyen”, „az Én akaratom, hogy szeretett legyél”.
’Mennyei Atyánk, köszönjük a Te kegyelmedet, a Te szeretetedet! Úgy megyünk hozzád, hogy legyen meg a Te akaratod! Ne úgy legyen, ahogy én akarom, ne úgy legyen, ahogy mi akarjuk, hanem legyen úgy, ahogy Te akarod! Ismertesd meg Uram, jelentsd ki, fedd föl, világosítsd meg, add értésünkre a Te terveidet, szándékodat, akaratodat!
Imádkozunk, hogy azért jöjjenek be az áldások, a gyógyulás, a szabadulás, az anyagiak, a békesség, a szeretettség az életünkbe, mivel ez a Te akaratod! Hadd ismerjük ezeket fel, és ragadjuk meg egy tiszteletteljes alávetettséggel, istenfélelemmel. Hadd tudjunk még magasabbra jutni a Veled való közösségben, a Te megismerésedben annál, mint amit eddig elgondoltunk vagy elképzeltünk, hogy megértsük minden helyzetben, mi a Te akaratod, és megújuljunk az elménkben! Hadd tudjuk felismerni, mi a Te jó, kedves, és tökéletes akaratod –, levetkőzve a régit, és felöltözve az újat! Mindenben hálát adunk Neked Atyánk, mert ez a Te akaratod”. Az Úr Jézus nevében. Ámen!’
Hozzászólás írása