Szeretnék még néhány dolgot Dávid királyságáról elmondani. Hét dolgot tett Dávid ahhoz, hogy a királyságát megszilárdítsa. Szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy először a jebuzeusokkal számolt le, majd visszahozta a frigyládát, és utána felállította Dávid Sátorát.
Töltsünk pár percet ezzel a dávidi sátorral. Ez volt a dicsőítés központja, az a hely lett, ahol Dávid a vezetőtársaival együtt kereste Isten arcát. Szeretném azt is elmondani, hogy Dávid Sátora lett a kormányzás központja. Ha Ézsaiás 16-hoz lapoztok, nézzük meg az 5. verset:
Ézsa.16,5 „És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában a Bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.”
Tehát Dávid Sátora nem csak a dicsőítés és imádás helye – noha az is –, hanem a kormányzás és az uralkodás helye is. A Sion hegyén volt felállítva Dávid sátora. A Zsoltárokban és az ószövetségben nagyon sok utalás van arra, hogy Isten kormányzása Sionból indul ki. („A Te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondva: Uralkodjál ellenségeid között!” Zsolt.110,2)
Tehát Isten ott ült a trónján Dávid sátorában, és onnan adta a parancsait a kormányzással kapcsolatban Dávidnak és az ő hatalmas harcosainak, és ilyen módon nagy erővel tudták a királyságot megszilárdítani. Ezért beszél Isten olyan erőteljesen arról, hogy állítsuk fel Dávid sátorát, mert nem lehet a kormányzást megszilárdítani anélkül, hogy Dávid sátora legyen a kormányzás középpontja.
Amikor a felházban összegyűltek a tanítványok, az lett a Dávid sátorának az újszövetségi kezdeménye. Onnan kiindulva hamarosan létrehozták Isten kormányzását Jeruzsálem városa fölött. Összegyűltek ott az emberek Isten trónja előtt, Isten a trónjáról szólta a dolgokat, a tanítványok pedig csak megvalósították és foganatosították azt, amit Isten kormányzó jelleggel mondott.
Ez annyira jelentőségteljes igazság, hogy egy egyhetes önálló Szó Iskoláját tartottam csak Dávid sátorának a témájáról. Utána külön egy hetet tartottam csak a Melkisédeki papság témájáról, mert ez a Melkisédeki papság szolgál a sátorban, Dávid sátorában.
Tehát ez a sátor volt a kormányzás központja. Teljesen szabad volt a mózesi hagyományoktól és a törvényektől. Dávid sátorában a papság a Melkisédeki papság volt, nem a lévita papság, amely a Mózes sátorában működött.
A Melkisédeki papságban csak egyetlen testületi főpap van. Ne úgy képzeljétek el, hogy Jézus a főpap, mi pedig sok papok vagyunk, akik szaladgálnak körbe, és engedelmeskednek a főpap utasításainak. Nagyon pontosan kell ezeket a dolgokat értenünk. Nem arra van elhívásunk, hogy királyok és papok legyünk a mi Istenünknek, hanem hogy királyság és papság legyünk. Mi soha nem egyénileg vagyunk ezek, hanem testületileg.
Ezért nem csak egy szép dolog az egység, hanem egy követelmény, egy szükségszerű, nélkülözhetetlen dolog. Az egység a Királyság egyik alap követelménye. Jézus annyira azonosult velünk, hogy már nem Ő a Király egymagában, most már nem csak Ő egyedül a Pap, még csak nem is egyedül Ő a Krisztus. Értsétek ezt meg! CSAK EGY KRISZTUS van, ez pedig egy soktagú Krisztus.
Tehát Jézus azt mondja: „Én már annyira átadtam magam nektek és azonosultam veletek, hogy nem önmagamban leszek a Király, a Pap, hanem csak veletek együtt fogom ezeket a funkciókat betölteni”. Ennyire azonosult velünk Jézus. Ezért kell átadnunk magunkat neki, és egymásnak is ugyanolyan mértékben. Akkor szabadul fel az Szent Szellem ereje, Isten kormányzási hatalma.
Értitek ezeket a dolgokat? Teljesen megrázó újságokat mondok nektek? Nézzünk meg néhány bibliaverset, mert némelyetek arcán teljes megdöbbenést látok. Menjünk az első Korinthusi levélhez!
1.Kor.12,11-13 „De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja. Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy Testté merítkeztünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.”
Most már nem ’csupán’ Jézus a Krisztus, hanem Ő a ’testületi’ Krisztus Feje. Annyira beleépültünk, beleivódtunk Jézus Krisztusba, hogy már együttesen vagyunk a Krisztus. Nem felkent egyének vagyunk, hanem mindannyian egyesültünk a Felkentben.
Gyertek akkor a Galata 3-hoz. Itt az ’egy magról’ van szó, arról, hogy ’egy mag’ vagyunk.
Gal.3,16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő MAGvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. ’És a te MAGodnak’, aki a Krisztus.”
Gal.3,26-29 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba merítkeztetek bele, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám MAGVA vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
Ha a Zsidó levélhez lapozunk, az nagyon erőteljesen érvel amellett, hogy Melkisédek a Krisztus, és egyetlen, dicsőséges, soktagú Főpap van, Aki folyamatosan az Atya szent jelenlétében él, és onnan soha nem távozik el. Értitek ezt? Értenünk kell, mert ez nagyon fontos. Akkor menjünk tovább.
El fogom mondani itt, mert ez most egy jó lehetőség: Amikor az újszövetségbe jövünk, két módon látjuk Dávid sátorának a megjelenését. Amikor Jézus eljött, szó szerint azt olvassuk a János evangéliumában:
Ján.1,14 „És a Szó testté lett, és – szó szerint itt az van, hogy – ’sátorozott’ mi közöttünk.”
Meg kell ezt értenünk, mert az egész Bibliában sok olyan embert találunk, aki személyes kapcsolatot akart fenntartani Istennel, ezért felépítette a maga személyes ’imasátorát’.
Mózes ennek az egyik legjobb példája, mert ő a saját személyes imasátorát már sokkal azelőtt felállította, mint ahogy az a bizonyos szent sátor létrejött volna. Isten szemtől szembe találkozott ott Mózessel, és Mózes nem halt meg, mert egy újszövetségi jellegű kapcsolatban élt Istennel. Józsué és még néhányan mások is csatlakoztak Mózeshez. Az ő szívükben is ott égett az Isten jelenléte iránti szeretet.
Szeretném, ha meglátnátok, hogy amikor Jézus itt élt a Földön, akkor az Ő életében is ott volt a személyes közvetlen imaélet. De az újszövetségben nincs szükségünk egy olyan sátorra, amelyben találkozhatunk Istennel, hanem mi magunk válunk azzá a sátorrá, ahol Isten találkozik velünk. Szó szerint a testünk lesz Isten sátora, tehát mi válunk Isten sátorává, ahol Isten találkozik velünk és mi találkozunk Vele szellemben.
Ha átnézitek az újszövetséget, ott ezt a nyelvezetet találjátok. Tehát a testünk lesz az a sátor, benne van a Bibliában, hogy „nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Szent Szellem temploma” – avagy lakhelye.
Tehát Jézus a földi életében volt az a sátor, ahol találkozott Istennel és szemtől szemben kapcsolatban volt Vele. Tehát amikor Jézus bement a saját testével a jeruzsálemi templomba, akkor – mivel a saját szent sátorát, vagyis a testét odavitte, ezért – a templomot is egy időre Isten lakhelyévé változtatta – ha értitek ezt, remélem, értitek. Azt az üres, vallásos épületet Isten lakhelyévé tette. Most a Máté 21-ről beszélek.
Itt, a Máté 21-ben Dávid sátorának – ha így akarjuk kifejezni – három további vonását láthatjuk. Amikor az újszövetségben újra felállítják Dávid sátorát, akkor ezzel a három vonással még kiegészítődik.
Amikor Jézus belépett a templomba – élete utolsó hetében, amit a Földön töltött –, és a Heródes által épített üres templomot egy napra Dávid sátorává alakította át, akkor egy napra minden a feje tetejére állt. Túláradó dicsőítés és imádás volt, mindenki teljesen bezsongott, felszabadult dicsőítés volt.
Lapozzatok a Máté 21-hez! Ma reggel, amikor imádkoztam, azt éreztem, hogy Isten azt mondja, hogy töltenünk kell valamennyi időt ezzel a témával, és nagyon remélem, hogy ’leesnek a tantuszok’. Azt látjuk a 9. versben:
Mát.21,9 „Az előtte és utána menő sokaság pedig kiáltott: ’Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban’!”
Jézus újra kiűzte a pénzváltókat és a kereskedőket a templomból, tehát az egész dolognak a pénzügyi visszahúzó oldalától megszabadult.
Mát.21,13 „És mondta nekik: Meg van írva: ’Az Én házam imádság házának mondatik’. – szó szerint „minden nemzet számára” (Ésa.56,7) –, Ti pedig azt latroknak barlangjává – ’tolvajok barlangjává’ – tettétek.”
Mert itt az Ézsaiás 56,7-et idézi. Azután jönnek a bénák, a vakok, és meggyógyulnak általa. A 14-15. versben pedig jönnek a gyerekek is, és elkezdik Istent dicsérni és imádni. Soha azelőtt nem történt ez meg. Az írástudók és a farizeusok igazából ettől dühödtek be.
Eltűnődtem azon, vajon mitől gurultak be ennyire? Ők már 40 éve tanulmányozták az Írásokat és nem ismerték Istent. És akkor jöttek ezek a gyerekek, akik már jobban ismerték Istent, mint ők.
Istent nem lehet teológiai tanulmányok segítségével megismerni, hanem azáltal ismerhetjük meg, ha az Ő jelenlétében lakozunk. Ezek a gyerekek jobban ismerték Istent, mint az írástudók és a farizeusok, akik már évtizedek óta foglalkoztak a vallással.
Ez történik napjainkban is. Nem tudom, hogy itt mennyire, de nálunk ez történik. Fantasztikus prófétáink vannak, akik kb. 9-12 évesek. Ezek a gyerekek legjobban azzal szeretik tölteni az idejüket, hogy néhány órát eltöltenek Isten jelenlétében, ott dicsőítik és imádják Őt. Ez a kedvenc tevékenységük.
Elképesztő dolgok történnek San Antonioban a gyülekezetünkben ezen a vonalon. Kialakítottunk külön helyiségeket a gyerekeknek a gyülekezetünkben, amelyeket úgy nevezünk, hogy ’ima-terek’ (’prayground’) – a játszótér (playground) helyett. A gyerekek kidíszítik ezeket a helyiségeket a saját módjukon, és ez az a hely, ahol Istennel találkoznak, ez az ő imaterületük.
A művészi képességeiket felhasználják arra, hogy lerajzoljanak dolgokat. Nem bibliai alakokat rajzolnak, hanem prófétikus képeket rajzolnak azokról a dolgokról, amiket Isten mutat nekik. A padlón a város térképe van. A gyerekek ezen keresztül elmennek a város különböző részeire, belemártják a kezeiket olajba, és gyötrődve, sírva imádkoznak a városért.
Amikor egy gyermek kap egy ’imaterhet’ Istentől, akkor a többi gyermek is megérzi ezt, összejönnek, és együtt imádkoznak. Szó szerint egymás hegyére-hátára fekszenek, egy hatalmas kupac lesz belőlük és ott imádkoznak együtt. Nem csak szórakoznak, hanem tényleg imádkoznak.
Mondok egy példát, ami olyan 4-5 hónappal ezelőtt történt. Egy Brian nevű kisfiú – aki kb. 7 éves volt – amikor a ’művészeti’ idejét töltötte, egy férfit rajzolt le. Ennek a férfinek egy cigaretta volt a szájában, és sörösdobozt tartott a kezében. A gyerek elkezdett sírni a kép fölött. A felnőtt segítő megkérdezte: ’Miért sírsz? Miről szól ez a kép?’ Azt mondta: ’Isten az apukámról adott egy képet’.
Természetes szinten ez a gyerek soha nem találkozott az apjával, mert az apukája elhagyta az anyukáját, amikor még terhes volt vele. A férfi elment, alkoholista lett, és ez a gyerek soha nem látta az apját. Azt mondta: ’Ez az apukám, és én most imádkozni fogok érte.’ Ekkor az összes gyerek összegyűlt körülötte egy ilyen nagy imakupacban, felvették a terhet, Brian apukája megtérésének a terhét, és Istenhez kiáltottak együtt ezért a férfiért.
Ez a férfi már több mint 7 évvel korábban hagyta el a feleségét. Mindenesetre 4 nap múlva hazajött megtörve, bűnbánattal és dicsőséges módon megtért. Ezek történnek a gyerekeink ima-összejövetelein. Még sok hasonló történetet mondhatnék el.
Dávid sátorában van helye a gyerekeknek. El kell segítenünk a gyerekeket odáig, hogy Isten jelenlétébe, az Ő megismerésébe annyira belemélyedjenek, hogy a végén már ugyanúgy imádják Őt, mint mi felnőttek.
Az újszövetségben ezek a dolgok csatlakoznak a Dávid sátorának fogalmához. Itt van tehát Dávid sátorának két fontos szempontja: (1) én egyénileg válok sátorrá, azzá a hellyé, ahol Isten lakhat. Jézushoz hasonlóan találkozhatok Istennel a saját testem sátorában, nem kell ehhez elmennem sehova. A másik dimenzió pedig az újszövetségben, hogy (2) mi testületileg, együttesen elmehetünk egy helyre, ott együttesen, mint testület alkothatjuk Dávid sátorának a teljességét, a teljes erejével megnyilvánuló valóságát.
Tehát, ha én magammal viszem a testemben Dávid sátorát, akkor ennek a sátornak az ereje mindenkire kiáradhat, akivel találkozom. Mert Ámos azt mondja nekünk – ezt korábban láttuk –, hogy Dávid sátora felállításának az a célja, hogy az emberiség többi része keresse az Urat. Ez egy új dolog, amit Ámos próféta látott. Olyan dolog, amit nem tapasztaltak meg azok, akik a Dávid féle Dávid sátorában jártak. De amikor az újszövetségben újra felállt ez a sátor (a Názáreti Jézus személyében), akkor ez az erő benne rejlett.
Jézus személyesítette meg mindezt, mert Ő volt Dávid sátora annak teljes újszövetségi teljességében. Itt járkált a Földön, tehát elvitte ezt a sátort azokhoz az emberekhez, akik a maguk szükségeiben éltek a világban, és ennek a sátornak az ereje ki tudta elégíteni ezeket a szükségeket. Tehát nem szükséges, hogy az emberek jöjjenek a sátorba, hanem a sátort el lehet vinni hozzájuk. A gyógyító szolgálat áradhat Dávid sátorából és akkor az emberek Istennel valóságosan találkozhatnak fantasztikus módon.
Vegyük pl. a János 4-ben az asszonyt a kútnál. Őt soha nem lehetett volna elvonszolni egy vallásos összejövetelre. Annyira kárhoztatta őt a saját erkölcstelensége, annyira el volt süllyedve a maga elveszettségében, hogy nem is mert volna ilyen hely közelébe menni. Jézus vette a fáradtságot, hogy letérjen az ösvényről, amin járt, és elvigye a ’sátort’ ehhez az asszonyhoz. Azt mondta: „Gyere, asszony! Igyál!” És az asszony találkozott az élő, erőteljes Krisztussal, gyökeresen megváltozott az élete, és ennek eredményeként az egész város megtért.
Az asszonynak öt férje volt korábban, és az a férfi, akivel éppen akkor együtt élt, az nem a férje volt. Ez az asszony egy érzelmi roncs volt. Ha bejött volna az egyik gyülekezetünkbe, akkor azt mondtuk volna, hogy több év pszichológiai lelkigondozásra volna szüksége ahhoz, hogy az életében az összetört házasságok miatt felhalmozódott sok fájdalomtól és sebesüléstől megszabaduljon, mielőtt egyáltalán valamire használható lesz. Évekig nem engedtük volna szolgálni, mert azt mondtuk volna, hogy nem mehet ki az utcára, vagy szolgálni, mert önmaga egészében is egy nagy zűr.
Jézus odavitte az asszonyhoz Dávid sátorát, ’becsomagolta’ őt ebbe a sátorba, az asszony találkozott az élő Istennel, és teljesen megváltozott. Egyetlen pszichológiai lelkigondozáson sem vett részt egyáltalán, a Dávid sátorában eltöltött három perc alatt teljesen átalakult. Értsük ezt meg jól.
A felségem, Eileen fantasztikus imádó. Bárhova megy, ő maga egy két lábon járkáló Dávid sátora. Egyszer egy repülőtéren ült, és várta a gépet, amire fel kellett szállnia, de a gép késett, ezért ott ücsörgött a váróteremben. Azt gondolta: ’Nem morgolódom, van időm imádkozni.’ Belépett a saját kis ’imasátorába’, találkozott Istennel és imádta Őt. Ott, a repülőtéren, a kapu mellett óriási élménye volt, nagyon jó időt töltött el Istennel a saját személyes imasátorában, ami ő maga.
Akkor elment mellette egy asszony. Észrevett Eileen-on valamit, azután visszajött, újra ránézett. Elment, majd újra visszajött és azt kérdezte: „Mije van Önnek?” Eileen megkérdezte: „Mire gondol?” Azt mondta az asszony: „Az arca ragyog! Mije van Önnek?” Erre Eileen: „Óh, ez biztosan Jézus. Éppen Őt imádtam.” Öt perc múlva már ez a másik asszony is a Dávid sátorában találta magát, dicsőségesen megtért.
Tehát ne korlátozzuk ezt a jelenséget egy adott épületre. Éljünk Isten jelenlétében és utána testületileg legyünk mi Dávid sátora. De arra is emlékezzünk, hogy ez egy szállítható sátor, amit mindenhova elvihetünk. Isten azt mondta nekem ma reggel, hogy ezt a dolgot osszam meg veletek. Na, most már mehetünk tovább.
A következő pont azt mondja, hogy a városokra kell helyeznünk a hangsúlyt nem a falvakra. A következő dolog, amit Dávid tett, az volt, hogy megépítette Jeruzsálem városát, méghozzá megerősített városként. Azután elment az ellenséges városokba, a filiszteusok városaiba, az emoreusok, amoniták mindenféle ’-iták’ városaiba, oda helyőrségeket helyezett ki, és megerősítette azokat a városokat.
Szeretném, ha meglátnátok itt egy stratégiát. Ahogy láttam a karizmatikus mozgalom növekedését, azon gondolkodtam el, miért hat olyan kevésbé a társadalmunkra a karizmatikus mozgalom? Nem vagyok egy túl nagy böjtölő, általában 1-2 napos böjtjeim vannak, hosszabbak nem nagyon. Ha Isten megparancsolja, akkor persze böjtölök. Soha nem böjtöltem 40 napig, mert Isten soha nem mondta, de néhány 21 napos böjtöm volt már. Amikor ezt a kérdést feltettem Istennek, akkor azt mondta, hogy böjtöljek és el fogja nekem magyarázni, hogyan is működik ez a dolog. Úgyhogy bezárkóztam, és Isten megadta nekem a választ.
Azt mondta Isten: ’A karizmatikus mozgalom azért hat olyan kevéssé a társadalomra, mert nem a megfelelő fajta gyülekezeteket építik fel. Menj vissza Dávidhoz, és nézd meg, mit csinált Dávid! Azután nézd meg, mit csinált a korai Egyház! Ők a városokat célozták meg, és ezeket foglalták el, mert a város a kulcs egy országhoz. Ha egy király meg akar hódítani egy országot, akkor a városokat kell elfoglalnia. Ha falvakat foglaltok el, akkor vívhattok gerilla háborút, de nem kaparintjátok kezetekbe az ország szellemi kormányzását.’
Ez egy alapelv, amit meg kell értenünk: az kormányozza az országot, akinek a kezében a városok vannak. Mi olyan gyülekezeteket építettünk, amelyek olyanok, mint egy kis szellemi falu, de városi szinten nem gyakorolnak hatást szellemileg semmire.
Hála az Úrnak, hogy 1-2 helyen ez a dolog már változóban van. És most már ezeknek a gyülekezeteknek van erejük arra, hogy a városokra is hassanak. Nagyon-nagyon sok helyre elutaztam már a világon, nagyon sok várost meglátogattam. Ha odaérek egy repülőtérre, hívok egy taxit és azt mondom, vigyen el ehhez és ehhez a gyülekezethez, akkor az esetek túlnyomó részében a taxis soha nem hallott még ezekről a gyülekezetekről, azt sem tudta, hogy ilyen létezik. Ebből megtudom, hogy mekkora hatása van ennek a gyülekezetnek.
Ha elmegyek Dél-Koreába, Szöulba, a fővárosba, és azt mondom a taxisofőrnek: ’Teljes Evangéliumi Gyülekezet’, minden taxisofőr tudja, hogy az micsoda, mert ez a gyülekezet hat a városra. Nem akarok sok időt tölteni ezzel a kérdéssel, tudom, hogy más helyeken is kezd történni már ez a hatásgyakorlás. Lusakaban, Zambia fővárosában Joe Imakando gyülekezetét már mindenki kezdi ismerni. Vannak bizonyos gyülekezetek Dél-Amerika bizonyos országaiban is, amelyek kezdik megváltoztatni azt a várost, ahol működnek, és ismertté kezdenek válni.
Ha mi egy olyan helyi gyülekezetet építünk fel, ami szellemileg olyan, mint egy falu, annak nincs ereje arra, hogy az egész várost elfoglalja. Ha viszont összejönnek a helyi gyülekezetek, mintegy a város gyülekezetét alkotó egységgé, akkor ennek megvan az az előnye, hogy a város elkezdi megismerni ezt a gyülekezetet, mint a ’város gyülekezetét’, és akkor elkezdhetjük elfoglalni a várost. Halljátok, amit mondok, ugye? Ehhez persze a helyi gyülekezetek vezetőinek a szíve és szellemi szemei kell, hogy megnyíljon.
A megfelelő fajta gyülekezeteket kell létrehoznunk és felépítenünk. Most nem tudom ezt a témát tovább kifejteni, de vannak megfelelő hangfelvételek erről, talán vannak legépelt, szöveges hanganyagok is fent az interneten.
Meg kell értenünk, hogy milyen egy városi gyülekezet, mert a Királyság stratégiája a városok elfoglalása. Azután a városokból kiindulva érjük el a falvakat. Egy országot nem lehet úgy megváltoztatni, hogy kisebb lakóközösségekben, falvakban, községekben hozunk létre kis gyülekezeteket. Ahhoz, hogy egy egész országra hatni tudjunk, a sötétség erődítményeit kell ahhoz elfoglalnunk. Az ördög tudja ezt. Minden városunkat nagyon erősen a kezébe ragadta, és ezek a városok az ő erődítményeit jelentik.
Ha a megfelelő fajta gyülekezetek elkezdenek felnőni, és a városi gyülekezetnek van látása az egész városról, és tekintélye is van az egész város fölött, akkor az a gyülekezet megváltoztathatja a várost, behozhatja Isten uralma alá, Isten kormányzása alá, Isten Királyságába, és ettől meg fog változni az ország is. Ámen.
A nyomtatott jegyzetben sok és részletes dolog van erről, utólag elolvashatjátok. Most menjünk tovább:
Kormányzás a Királyságban
Ha az Ézsaiás 9-hez lapozunk, az a Királyság Földön való megvalósulásának két szakaszát írja le. Ézsaiás 8. részében leírja a sötétség elképesztő mértékét, és a próféta felkiált: „Uram, mit fogsz tenni ez ügyben?” A 18. versben Krisztus Szelleme válaszol a Mennyből a prófétának. Jézus a Mennyből kiáltva szól Ézsaiás prófétán keresztül, hogy elmondja, hogyan fog elbánni az egész Földet és az országokat beborító démoni sötétséggel. Ezt a verset a Zsidókhoz írt levél 2. része idézi, és ott kifejezetten az Úr Jézusnak tulajdonítja ezeket a szavakat.
Ézsa.8,18 „Itt vagyok Én és a fiak, akiket adott Nekem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!”
Mi a célunk? Hogy jelek és csodák legyünk! Jézus hogyan állította fel a Királyságot? Jelekkel és csodákkal. Mi hogyan bánhatunk el a varázslással és mindenféle démoni sötétséggel? Jelekkel és csodákkal, amelyek Sion hegyéről áradnak ki.
Dávid sátora az a hely, ahonnan kiáradnak a jelek és a csodák.
Jézus azt mondja: „Én vagyok az, és a fiak, akiket adott Nekem az Úr”. Ti is ezek közé a fiak közé tartoztok? Ha a fiak közé tartoztok, akkor ez a célotok! Így lehet elbánni a démoni sötétséggel. A jelek és csodák ereje felülírja, mert magasabb rendű a boszorkányok erőinél.
Menjünk a 9. részhez. Itt a próféta prófétál, hogy jön egy hatalmas aratás.
Ézsa.9,3 „Te megsokasítod ezt a népet, nagy örömöt szerzel neki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vigadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd – ezek a dicsőséges, győztes dolgok. Hogyan teszik ezt meg? –, mint a Midián napján.”
Miről van itt szó? A Gedeon féle harcról. A Bírák 6-7. részekben olvashatjuk, hogyan változtatta meg Isten az egész nemzet sorsát. Fogott egy embert, Gedeont. Gedeon körül összegyűjtött egy 300 fős sereget, akik hajlandóak voltak engedelmeskedni Istennek és Gedeonnak.
32 ezer boldog, tapsoló karizmatikussal kezdődött a sereggyűjtés. Zömük tele volt félelemmel, ezért Isten haza is küldte őket. 22 ezren hazamentek. Azután szétválogatta a maradék 10 ezret, és hazaküldte azokat, akik nem éltek szent életet. Azután 300 főre csökkent a sereg, ők viszont teljesen átadták magukat Istennek, és Gedeonnak. Isten emberei voltak, de Gedeoné is. Egy emberként mozdultak és teljesen elsöpörték az ellenállást.
Most újra visszatérünk ezzel a katonai jelleghez, amiről már beszéltem. De ha a katonai csatán már túl vagyunk, és a győzelem megvan, akkor létre kell hoznunk a kormányzást, hogy meg tudjuk tartani is azt, amit a katonai hódítással elértünk.
Ha elolvassuk a nagy ébredések történetét, ezek Isten ideiglenes, nagy erejű mozdulásai voltak, amelyek soha nem folytatódtak, és nem nőttek olyan mértékűre, hogy egy-egy egész nemzetre hatást tudjanak gyakorolni. Ennek az oka, hogy nem jött létre a megfelelő kormányzás. A Wesley féle ébredés volt az egyetlen kivétel, amelynek során létrejött a megfelelő kormányzás. Emiatt ez az ébredés több nemzetet is átalakított és átformált.
Tehát Isten azt mondja: ’Menjetek a háborúba, pusztítsátok el az ellenséget, de utána állítsátok fel a megfelelő kormányzást, különben elveszíthetitek azt, amit eddig már megnyertetek’. A megfelelő kormányzás nagyon fontos része a Királyságnak.
Ahogy folytatjuk az Ézsaiás 9-nél, láthatjuk, hogy miután megnyertük a csatát Midián ellen, elpusztítottuk az ellenséget, azután jön a 6. vers:
Ézsa.9,6-7 „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, – és mi az első dolog, amit olvasunk róla? – és az uralom az Ő vállán lesz – Az uralom, a kormányzás, a Királyság tekintélye a vállán lesz –, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és Királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A Seregek Urának buzgó szerelme viszi végbe mindezt!”
Tehát, ahogy bemutatja itt a Biblia a Királyt és a Királyságot, a kormányzás témája is rögtön bemutatásra kerül. A kormányzás az, ami elhozza a békességet, miután megnyertük a háborút. És mindezt a Seregek Urának buzgó szeretete fogja ezt elvégezni!
Ezt Ézsaiás valószínűleg 400 évvel azután írta, hogy Dávid királysága eltűnt a föld színéről. De Isten még mindig visszatekint erre, és azt mondja: ’Amit Dávid művelt, azt jól csinálta. Ez az Én Királyságomra vonatkozó minta örökkévaló szinten’.
Ahogy majd meglátjuk a következő tanításokban – ahogyan ezek az alapelvek átvivődnek az újszövetségbe –, az újszövetségben a Királyság ezek szerint az alapelvek szerint működik. Az újszövetségben sokkal jobbak, és sokkal nagyobb szabásúak lesznek ezek az alapelvek ahhoz képest, mint ami Dávid uralma alatt megvalósult. Sokkal nagyobb méretben, kitágult méretben, és kiteljesedett módon fognak ezek működni, de az alapelvek ugyanazok.
Isten nem tudja a Királyságát létrehozni, amíg az emberek nem fogadják el az Ő kormányzását. Nem csak Neki engedelmeskedünk, hanem az Általa átruházott tekintélyeknek is engedelmeskedünk. Csak nagyon vigyáznunk kell arra, hogy Dávid háza legyen ez az átruházott tekintély, ne pedig Saul háza.
Ennek a kormányzásnak szívében, szellemében, lényegében azt kell hordoznia, amit Isten Dávidon, majd később pedig Jézuson keresztül hozott létre. Úgyhogy létre kell hoznunk a kormányzásnak ezeket az alapelveit, és ezeket kell működtetnünk.
Most megtanulunk egy alapelvet, amit Dávid beépített a királyságának működésébe. Mózes apósa, Jethró vezette be ezt az alapelvet. Ez egy olyan alapelv, ami Dávid királyságában is működött. Amikor a nemzetet helyreállították Nehémiás alatt, ugyanezt a rendszert vezették be újra, és az újszövetségben is ugyanennek az alapelvnek a működését látjuk. Nézzük ezt meg!
A 2. Mózes 18-ban találjuk meg ezt az alapelvet. Mózes kb. 2 millió embernek az egyszemélyű pásztora próbál lenni. Mindenki hozzá jön a problémáival. Mózes ekkor még nem tanulta meg az átruházott tekintély működését és előnyeit. Jethró látja ezt, és azt mondja neki:
2.Móz.18,17-19 „Nem jó az, amit te cselekszel. Nagyon kifáradsz te is, és ez a nép is, amely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok neked és az Isten veled lesz. Te legyél a nép szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten elé.”
Tehát az első számú vezetőnek mi az elsődleges feladata? Az, hogy Isten előtt álljon. Ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy Isten előtt állj, akkor nem vagy jó vezető.
Az 1970-es és 80-as években elég jól megismerhettem David Jonggi Cho-t. Már akkor is több százezer fős volt a gyülekezete, és ez a helyzet mára sem változott, csak növekedett. Ez egyetlen gyülekezet. Minden reggel 7-re bemegy az irodájába, és 11-ig senkit nem hajlandó fogadni. Tehát minden napjának első 4 óráját Istennel tölti. Az irodájában a saját íróasztala mellett van egy másik. Az egy üres asztal és egy gyönyörű szék van mögötte. Ez az üres íróasztal nagyobb, mint az övé.
Egy nap azt mondta nekem Jonggi Cho: ’Ennél az íróasztalnál ül a Szent Szellem. Állandóan, látható módon is emlékeztetem magam arra, hogy ki a főnöke ennek a gyülekezetnek. Ő a legfőbb vezető, én csak második vagyok Utána. Együtt dolgozunk azért, hogy Jézus nevét megdicsőítsük. A napom első négy óráját mindig azzal töltöm, hogy a legfőbb vezető oktat engem, utasításokat ad, és csak így leszek alkalmas, hogy találkozzak a többi vezetővel, és elmondjam nekik az utasításokat.’ Ő éveken át így élt, és el tudom képzelni, hogy a mai napig is ezt teszi. Tehát első számú vezetőkként az a dolgotok, hogy Isten előtt álljatok.
2.Móz.18,20 „És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell és a tennivalót, amelyet tenniük kell.”
Tehát amit kapsz Istentől, arra tanítsd meg a népet. Két dolog tartozik ebbe bele: a ’járás’, vagyis a mindennapi élet és a munka. Lenniük kell valamilyennek, és tenniük kell valamit.
2.Móz.18,21 „És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, ...” – Ezeknek a férfiaknak különböző tulajdonságokkal kell rendelkezniük: féljék Istent, legyenek igaz emberek, az igazság emberei, és gyűlöljék a haszonlesést. Elképesztő, hogy a Bibliában milyen sokszor előkerül ez a téma, különösen a vezetőkkel kapcsolatban. A fő csapda az lehet, hogy megízleled a pénzt, és utána annak a foglya leszel. „… és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.”
Mindegyik ember, akit kiválasztasz egy vezetői pozícióra, a vezetés különböző szintjének tud megfelelni, mert a képességeik különböző szintűek. Némelyek képesek lesznek több ezer ember vezetésére, némelyek százak vezetésére, némelyek ötvenek vezetésére, némelyek pedig tízek vezetésére. Ez egy Istentől kapott képesség. Nyilvánvaló, hogy Isten sokkal több tizedest fog létrehozni, mint ezredest. Mindannyiunknak fontos tudnunk, hogy Isten milyen mértékű ajándékot adott nekünk.
A legtöbb vezetőt úgy képezi ki Isten, hogy más vezetőket szolgáljanak, vagyis, hogy ne önmagukban legyenek a legfőbb vezetők. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik felsőbb rendű a másiknál, csak azt jelenti, hogy különbözőek vagyunk.
A Királyságban a siker egyetlen mértéke, hogy mennyire vagyunk engedelmesek Istennek. Amikor majd az örökkévalóságba kerülünk, akkor teljesen mindegy lesz, hogy tizedesek voltunk, vagy századosok, az fog csak számítani, hogy mennyire voltunk hűségesek abban, amit Isten ránk bízott.
A világban a sikert aszerint mérik, hogy valaki milyen magasra jutott a szamárlétrán. De Isten Királysága nem ilyen. A Királyságban megpróbáljuk megtalálni azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk, és megpróbálunk azon a helyen hűségesnek lenni. A Mennyben egy hűséges tizedes ugyanazt a jutalmat fogja kapni, mint egy hűséges ezredes, mert mindketten egészen pontosan ugyanazt tették, amit Isten parancsolt nekik. Ennél sikeresebb nem lehet az ember.
Ha valaki akkora ajándékot kapott, hogy ezredes tudjon lenni, de túl lusta, és nem elég elkötelezett ahhoz, hogy ezt megtegye, ezért csak tizedesként működik, akkor egy hűtlen ezredes, mert csak egy tizedesi munkát végez el, és a hűtlensége miatt elveszíti a jutalmát. De ha valaki tizedesnek van elhívva, és mégis nyugtalanul azért küzd és harcol, hogy ezredesi pozícióba lehessen, ezzel viszont csak egy teljesen engedetlen és lázadó tizedes az illető.
Nagyon sok olyan vezetővel találkozom, akik azért bizonytalanok, mert olyan feladatot végeznek, amire nincsenek hitelesítve. Bizonytalanok és félnek, mert nem azt teszik, amire Isten elhívta őket. Tehát mindannyiunknak fontos, hogy megtaláljuk a helyünket. És természetesen minden ezredes mellé Isten száz tizedest is ad.
Dávid királyságában mindezek a vezetők férfiak voltak, de amikor Jézus Krisztusban eljön a Királyság, akkor férfiak és nők között megoszlanak ezek a feladatok. Mindannyiunknak tudnunk kell, milyen mértéket kaptunk. Gondosan tanítottam erről a kérdésről már többször is – nem tudom, elérhetők-e ezek a tanítások számotokra –, de nagyon fontos, mert azokban részletesen elmondtam azokat a tulajdonságokat és ismérveket, amelyek szerint megtudjuk, hogy mi kik is vagyunk és mások kik, és így ez által be tudjuk tájolni, kalibrálni másokat is és magunkat is.
Miután Dávid létrehozta a királyságát, és a kormányzásnak ezt a formáját, azután már minden más királyt aszerint mértek, hogy mennyire tette a dolgokat úgy, ahogyan Dávid. Ha a dolgokat úgy cselekedte, ahogy Dávid, akkor jó király volt, ha nem úgy cselekedte, akkor rossz király volt. Látjuk, hogy ez az egész ószövetségen végigvonul. A nehémiási helyreállás után újra megszilárdítják ezeket az alapelveket, és amikor az újszövetségbe jutunk, akkor újra azt látjuk, hogy ezek a dolgok működnek.
A kormányzás tehát nagyon fontos része a Királyságnak. A kormányzás szempontjából nem tett minket Isten egyenlővé, nem mindenkinek ugyanaz a dolga. Mindannyiunknak meg kell találnunk a helyünket.
Most álljunk fel és imádkozzunk!
„Urunk, Jézus Krisztus, szeretnénk a Királyság emberei lenni! Meg akarunk szabadulni a világban látható versengéstől! Nem akarunk olyanok lenni, mint a világ, amely nyomakodik és könyököl a fontosabb pozíciók eléréséért. Azt akarjuk, hogy a szívünk egy dologért égjen, azért, hogy Jézust királlyá tegyük, és behozzuk az Ő Királyságát, hogy megtaláljuk a helyünket. Mindannyian hadd találjuk meg a helyünket, és hadd töltsük be azt az elhívást, amit az életünkre kigondoltál és elterveztél.
Urunk, ezért most imádkozunk azokért a nemzetekért, akiket mi itt képviselünk. Uram, jöjjön el a Te Királyságod! Jöjjön el a megfelelő kormányzás, hogy amikor már megnyilvánítottuk a Királyságot, utána taníthassuk a világot, és megmutathassuk nekik, hogy milyen az igazi kormányzás. Urunk, jelenleg gyakran a nevetség tárgyai vagyunk. A világ kinevethet minket, mert nem jött még létre a megfelelő kormányzás az Eklézsiában. Ha nem tudjuk a saját házunkat a megfelelő módon igazgatni, akkor hogyan foglalhatnánk el a világot, és hogyan alakíthatnánk át a világot, hogy a Te kormányzásod létrejöjjön.
Mennyei Atyánk, adj nekünk mindezekben kinyilatkoztatást, és kérünk, adj nekünk megértést! Hogy megszabaduljunk a téves fogalmainktól, amiket tanultunk! Jöjjön el a Te Királyságod kormányzása, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!”
Hozzászólás írása