Ne aggódj, leomlik a fal

Ne aggódj, leomlik a fal

Ne aggódj, leomlik a fal 790 1024 Rádió Sansz

Örülök, hogy itt lehetek, örülök, hogy Ti is itt vagytok. Jó Isten jelenlétét megtapasztalni ezen a mai napon is. Jó, hogy megemlékezhetünk magáról a munkáról – hogy van munkánk, tudunk dolgozni, pénzt keresni, ezáltal gondot viselni a ránk bízottakra, és jó, hogy megemlékezhetünk az anyákról is. Isten használja az anyákat. Istennek terve van veletek. Akkor is, ha már kirepültek a gyerekek, ti akkor is anyák vagytok. Ha fizikailag nincsenek is gyermekeitek, akkor is lehettek anyák, mert Isten szellemileg rátok tudja adni az anyaság felelősségének terhét mások felé, hogy az Ő szeretetét rajtatok keresztül így is megmutassa. Nagyon hálásak vagyunk minden anyáért, nagymamáért, dédmamáért és örülünk, hogy itt vagytok velünk, itt vagytok ebben a gyülekezetben is. A mai témám: 

Ne aggódj, leomlik a fal! 

Józsué 6,6-16 „Józsué… a népnek mondta: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt… (14) A második napon is egyszer kerülték meg a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. (15) És a hetedik napon felkeltek, mihelyt a hajnal feljött, és megkerülték a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer. (16) És történt, hogy a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsué pedig mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost!” 

Ez a rövid rész jól ismert, ahogy Izráel beveszi Jerikót, ahogyan elfoglalja a várost. Először is, ami érdekes volt számomra, az nem is ez a történet, hanem ennek az előzménye, és az utána levő dolgok. Erről adott a Szent Szellem egy üzenetet kijelentésként a mai napra. 

(1) Az egyik, ami elkezdett foglalkoztatni, hogy szerintetek Izráel népének mit jelenthetett Jerikó városa. Egy…? Akadályt, igen. Egy érettségiző diáknak mit jelenthet egy érettségi? Izráel népének mit jelenthet Jerikó? Igen, kihívást, próbát. Aki ismer engem, az tudja, hogy a Bibliában különösen azokat a részeket szeretem olvasni, amik az utolsó időkről, a jövőről szólnak, rólunk szólnak, amik, bár még nem teljesedtek be, de láthatjuk a jeleit. Nagyon szeretem a Máté evangéliumából a 24. fejezetét. Nagyon szeretem Dániel könyvét, a Jelenések könyvét. 

A másik, ami ezzel szintén összefügg, ami nagyon foglalkoztat, az Isten ígéretei. Engem mindaz az ígéret, amit a családunkra kaptunk, mindaz, amit a szellemi családunkra kaptunk, mindaz, amit az eklézsiára kaptunk Istennek az ígéretei, engem mindegyik nagyon motivál és motorizál, mert a része vagyok, és nem akarok semmilyen módon kimaradni belőle. Én a része akarok lenni, át akarom élni, és minden lehetőségben keresem, hogy Isten ígéretét hogyan tudom átélni a lehető legtöbbször, a lehető legjobban, a legnagyobb mértékben. 

Nekem úgy fogalmazódott meg az, hogy mit is jelenthetett Izráelnek Jerikó: az ígéret földjének a kapuját jelenthette. Isten már régóta kijelentett nekik valamit az ősatyákon keresztül, Mózesen keresztül, de volt előttük egy akadály. Sok akadály volt előttük korábban is, voltak akadályok a pusztában, voltak akadályok Egyiptomban. Sok akadályuk volt már előtte, nem ez volt az első, de Jerikó most egy olyan akadály volt, ami mérföldkő volt, mint többeteknek most az érettségi, ami nem csak egy dolgozat, nem csak egy szintfelmérő, nem csak egy témazáró, hanem valami olyan dolog, ami meghatározza és befolyásolja a jövőtöket. Ez a mérföldkő, ez a Jerikó egy olyan kapu volt, amely meghatározta Izráel népének a következő időszakát: „Fogtok-e tudni élni azzal, fogok-e tudni élni azzal, amit Isten rám bízott?” 

Bátorító és hála Istennek azért, hogy Izráel másodszor már nem követte el azt a hibát, hogy újabb 40 évet kelljen várniuk azért, hogy ismét megpróbálják. Nagyon jó látni, hogy Isten adott nekik kegyelmet, hogy bemenjenek az ígéret földjére. 

A következő, ami engem foglalkoztatott, hogy Józsuénak mi volt a feladata. Tudjuk a Bibliából, hogy Mózesnek volt egy küldetése, feladata ás ő teljesítette is azt. Mózesnek ki kellett vezetnie Isten népét Egyiptomból. Mózesnek ez volt a feladata. Az más kérdés, hogy mehetett volna tovább is, de úgy gondolom, Mózes az elsődleges feladatát megcsinálta. A megdicsőülés hegyén Jézus felvállalta őt is, a vele való közösséget, vagyis én abszolút úgy gondolom, hogy mindennel együtt Mózes nagyon jól elvégezte a munkáját, és a végén – Isten vezetése szerint – sikeresen átadta Józsuénak a nép vezetésének szolgálatát. 

Mit is mondott Isten Józsuénak, hogy mi volt Józsué feladata? Egy fő dolog, hogy bevigye Isten népét az ígéret földjére. Olvassuk fel: 

Józsué 1,2 „Mózes az Én szolgám meghalt és most azért kelj fel és menj át a Jordánon, te és az egész nép arra a földre, amelyet Én adok neked Izráel fiainak.” 

Engem az döbbentett meg, hogy Józsuénak első sorban nem Jerikó volt a kihívás és a próba. Józsuénak a próbája és a fő akadálya már előtte megvolt. Józsuénak a nagy ’szintfelmérő-érettségi’ a Jordán volt. Érdekes, hogy az új generáció erőpróbája az Jerikó volt, de Józsué erőpróbája a Jordán volt. Miért mondom ezt?

Azt olvassuk Józsué könyvében, hogy Isten adott útmutatást, hogy a Frigyládát, Isten jelenlétének a hordozóival, a papokkal és a lévitákkal együtt vigyék be az áradás alatt levő Jordánba és az áradó, hömpölygő folyó meg fog állni, ők pedig majd száraz lábbal kelhetnek át. És ahogy ezt megtették, azt olvassuk, hogy 

Józsué 4,14 „Azon a napon felmagasztalta az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt és félték őt, ahogyan félték Mózest is életének minden napján.” 

Amikor Mózes elhunyt, és ott állt Izrael vezetőjeként Józsué, akkor azt mondták Józsuénak Izrael fiai, hogy „követünk téged, csak legyen veled az Úr, mint ahogyan Mózessel volt”. S utána itt lett meg a bizonyossága arról, hogy Isten valóban vele van. Számomra ez fontos megértés volt, mert megértettem, hogy Józsué előre megmondta, hogyan fog történni minden – Isten Beszéde szerint. Nem az történt, hogy odament és suhintott a botjával és kettévált a Jordán – mint a Vörös tengernél; hanem megmondta a lévitáknak: „Menjetek be az áradó folyóba, fogjátok a Frigyládát, álljatok meg, s amikor megálltok, a víz is meg fog állni.” Józsuénak ez egy kockázatos dolog volt. Neki ez egy hit-erőpróba volt, hiszen ha ez nem jön be, akkor sem mások, sem ő nem tud abban bizonyos lenni, hogy Isten vele van. De Isten – most is, mint mindig, minden esetben – igazolta az Ő Beszédét, Isten igazolta az Ő jelenlétét. Isten igazolta, hogy aki Őbenne bízik, az nem szégyenül meg. Ahogy megállt Isten Beszéde – Józsué szavai – szerint a Jordán vize, Józsuénak ez egy hit-visszaigazolás volt, az Úr jelenvalóságának visszaigazolása volt. 

Ez egy hatalmas bátorító bizonyosság volt Józsué számára. Emlékeztek, hogy Józsué állandóan az Úrral volt, gyakran ott volt Mózes sátorában is az Úr jelenlétében. De ez volt az első olyan dolog, amiben Józsué egyedül lépett ki, ő vállalta az egésznek a felelősségét. Isten pedig visszaigazolta Józsué hitét, visszaigazolta hit-cselekedetét, és győzelemre vezette Izráel népét. 

(1) Tehát az első pontunk az volt, hogy megfogalmaztuk, mi lehetett Jerikó vagy akár a Jordánon való átkelés Izráel és Józsué számára. Jerikó egy akadály, egy hit-erőmérő volt. De Isten azt mondta Józsuénak, hogy „ne aggódj, Én le fogom rontani a falat te előtted, és Én fogom megállítani előtted a Jordánt”. 

Ebből a történetből azt értettem meg, hogy minél közelebb vagyok Isten ígéretének a beteljesedéséhez, annál nagyobb lehet a nyomás rajtam. Érdekes, hogy fokozatosan, lépésről lépésre jött Izráel népe és Józsué számára is próba. Ott volt előttük az ígéret, az ígéret földje, de ahogy elindultak, hogy birtokba vegyék, mi is volt az a próba? Vajon az ellenség volt a próba? Az maga a Jordán volt. Amikor Józsué Izráel népével együtt haladtak az ígéret földjének birtokba vételére, az első próba egy körülmény volt. És ez volt számomra egy kijelentés, hogy amikor Istentől elveszek hittel valamit, vagy Isten ad nekem egy ígéretet valamivel kapcsolatban és én eldöntöm, hogy hittel lépek az ígéret birtokbavételéért, akkor lehet, hogy előbb a körülmények változnak, nehezülnek. És ez még nem ellenség, ez egy körülmény. Viszont amikor az ördög így bepróbálkozik, de te nem hátrálsz meg a körülményektől, akkor a körülményekkel ő már nem tud megállítani. Amikor a körülményekkel már nem tud a gonosz téged megállítani, akkor nyomja a nagyágyút, akkor megpróbál Jerikóval jönni.

Az is nagy bizonyság, ahogy az izraeliek nem is sejtették, hogy ott volt Ráháb. Előtte nem sejtették, hogy az Isten jelenlétének híre, Isten nevének ereje, Isten csodatevő erejének híre megelőzte az ő jöttüket, és ahogy ők átléptek az akadályozó körülményeken, annak a nehézségnek, az akadálynak a győzelme, amely ott volt Izráel népe előtt, annak a híre és győzelme megelőzte az ő lépteiket. Az ellenség minden erős embere – akármilyen hatalmas és magas falak vették is körül a várost, belül mégis féltek. Féltek és rettegtek, és nem is Izrael népétől féltek, hiszen azt olvastuk, hogy a Jordánon csupán közel negyvenezer ember hadra fogható férfi kelt át, tehát egy félmilliós sereg. A jerikóbelieket nem az izraeliták hadseregének létszáma, hanem Isten természetfölötti ereje, Istennek jelenlétének megnyilvánulásai, Isten csodái és jelei félemlítették meg már jó előre. De az ezzel kapcsolatos hitet ugyanúgy meg kellett ragadnia Izráel népének is, hogy meglássák az Isten ígéretét. Tehát győznünk kell először a körülményeinken és utána győznünk kell az ellenségen is. 

Fölírtam magamnak ezt a tanulságot, hogy egy kapu előtt mindig lesz egy akadály is. Az ígéret előtt mindig van egy ellenség, az ellenség előtt pedig mindig lesz egy akadályozó körülmény. Tehát az ígéretünk előtt mindig van ellenség, az ellenségünk előtt pedig mindig van egy akadályozó körülmény. És mennyire jó, hogy Isten mindezeket jól átgondolta, és milyen jó, hogy nem fordítva vannak ezek. Nem úgy volt, hogy először Jerikó, azután a Jordán. Meg is mondom, hogy miért jó. Mert a Jordánnál megtette Isten azt, amit Jerikónál Isten nem tudott volna elvégezni. Mi volt ez? Még mielőtt Jerikóval bármit is csináltak volna. Az egyik: 

Zsoltár 24,10 „Emelkedjetek fel ajtók, hadd menjen be a Dicsőség Királya! Ki ez a Dicsőség Királya? Az erős és hadakozó Úr, Ő a Dicsőség Királya!” 

A Jordánon úgy keltek át, hogy a léviták mentek elöl – nem a hadsereg, hanem a papok a Frigyládával a vállukon. Az Úrnak a jelenléte vágott át utat a Jordánon az egész nép számára. Felemelkedtek azok a szellemi ajtók, és bemehetett a Dicsőség Királya. Meg kell nyitnom magam, hogy a Dicsőség Királya, az erős és hadakozó Úr a körülményeimen áttörjön. 

Én legtöbbször csak az ellenségeimmel szembe kerülve igényelném az Urat, mert a körülményeket gyakran még megpróbálnám természetes szinten legyőzni – kenuval vagy csónakkal átvergődni. Egy Jerikót már nem tudnék természetes erővel bevenni. Isten viszont pont azt akarja itt nekünk megmutatni, hogy Ő, mint a Seregek Ura, az erős és hadakozó Úr, a Dicsőség Királya ne csak Jerikónál legyen felemelve, ne csak az ellenséggel szembe kerülve legyen felemelve, hanem már a körülményeinkben is emeljük Őt fel: Azokban a körülményeimben is emeljem fel az Urat, amelyekről úgy látom, hogy még én is el tudok bánni, amivel a saját megítélésem szerint még én magam is szembe tudok nézni.

Ott van például a matek érettségi, a magyar érettségi – és ezeket úgy látom, hogy meg tudom oldani. Hiszen nagyon sok diák meg fogja írni, nagyon sokan jól meg fogják írni. Természetes szinten számukra is megoldható ez a probléma. Ez nem a ’világ vége’, én is túl vagyok az érettségin. Lássátok magatokat, hogy győztesek lesztek. Ez számotokra nem az ellenség, hanem ez egy nehezített körülmény, de engedjétek, igényeljétek, hogy veletek menjen a Dicsőség Királya. Nem csak az érettségiről van szó, hanem fontos, hogy azokban a körülményekben is, ahol úgy érzitek, hogy meg tudjátok oldani, hogy arra van erőtök, arra van képességetek, van információtok, és van, amivel megcsináljátok, akkor is bízz Őbenne. Isten azt mondja, hogy „engedd meg, hadd menjek Én előre, mint a Dicsőség Királya. Engedj engem előre, mint Dicsőség Királyát a körülményeidbe!” És amikor már majd az ellenség jön, akkor már biztosan látjuk, ahogy a Seregek Ura cselekedett és most is cselekedni fog az életünkben.

(2) A másik dolog tehát, ami azután volt, ahogy átkeltek a Jordánon, hogy felemelkedtek az ajtók, és beengedték a Dicsőség Királyát. Mi is történt? Az ellenség területén a város előtt letáborozott Izráel. És mit kért tőlük Isten? Elképesztő. 

Józsué 5,1-5 „Történt pedig, amikor meghallották az Emoreusok összes királyai, akik a Jordánon túl laktak napnyugat felé, és a Kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laktak, hogy kiszárította, megszárasztotta az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átmentek rajta, megolvadt az ő szívük, és nem volt többé bátorság bennük Izráel fiai miatt. És mondta az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket és másodszor is metéld körül Izráel fiait. És csinált magának Józsué kőkéseket és körülmetélte Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán. Az ok pedig, amely miatt körülmetélte őket Józsué, hogy mindaz a nép, amely kijött Egyiptomból, a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Mert körül volt ugyan metélve mind az egész nép, amely kijött Egyiptomból, de azt a népet, amely a pusztában született útközben, miután kijöttek Egyiptomból, már nem metélték körül.” 

Nagyon hálás vagyok, hogy mi az újszövetségben élünk, és ezt nekünk nem kell megtennünk fizikailag. Az újszövetségben van egy jó bibliarész, amit szeretnék nektek felolvasni, ahol Pál a Rómaiakhoz írt levélben egyértelműen definiálja, hogy mit is jelent a körülmetélt állapot, hogy mi annak a lényege. 

Róma.2,28-29 Mert nem a külsőségek teszik az embert zsidóvá vagy izraelivé. Nem az az igazi körülmetélés, ami külsőleg a testen történik, vagy külsőleg látszik, hanem az az igazi zsidó vagy izraeli, akinek a szíve és lelke a Szent Szellem által körül van metélve.”

Annyira jó, hogy Isten szellemi családjába, Isten örökségébe én is beletartozhatok a Szent Szellem által, hit által, és mindezt Isten velem az ellenségeim előtt cselekszi meg. Isten oltalmat ad. Érdekes, amikor még ott voltak a Jordánon túl, ott volt egy nehéz körülmény, ami elválasztotta őket az ellenségtől, az ellenség pedig elválasztotta őket az ígérettől. Isten mégsem a Jordán előtt, nem a nehéz körülmények előtt metélte körül az Ő népét, hanem amikor úttörőként átengedték maguk előtt a nehéz körülményeken az Urat, mint Seregek Urát, mint Dicsőség Királyát, az ellenség előtt letáborozva, kiszolgáltatva Isten körülmetéltette őket. 

A körülmetélés fáj, de az újszövetségben ez a szívről és a lélekről szól. És én azt gondolom, hogy ez gyakorlatilag a megtérés és a megigazult állapot. És lehet, hogy ezt többször meg kell tennünk. És ezáltal Isten egy óriási erőt szabadított fel, az Ő oltalmát hozta az Ő népére. És ahogy Izrael fiai a szívüket, a lelküket egy újult erővel odaadták Istennek, emiatt tudott Izráel népe győzni az ő ellenségei fölött. 

Szóval, mire eljutsz Jerikó bevételéhez, előtte fontos volt, hogy már hétszer járjuk körbe, meg közben ne beszéljünk, azután meg parancsra kiáltozzunk. Isten építette fel stratégikusan ezt az egészet. Számomra óriási kijelentés volt, hogy a Dicsőség Királyát engedjük előre a körülményeinkbe, és a szívünket és lelkünket pedig adjuk át Neki teljesen, hogy át tudja teljesen formálni, meg tudjon szabadítani minden tehertől, minden nehézségtől és minden korláttól. Hogy megszabadítson az ellenségeidtől, a félelmektől, vagy bármi mástól, hogy semmi ne tudjon Isten és közéd és az ígéretek közé állni. Ámen!

Tehát, beszéltünk a Dicsőség Királyáról, a körülményekről és a szív körülmetéléséről a Szent Szellem által – és mindezt az ellenség előtt. A következő pedig:

Róma.4,11 „Ábrahám a körülmetélkedés jegyét a körülmetéletlenségében tanúsított hite miatt kapta pecsétül.” 

Ez igazolja, hogy Ábrahám úgy lett Izráel ősatyja, úgy lett a mi ősapánk, hogy ő sem volt még fizikailag körülmetélve. Hagyta, hogy az ő szívében, a lelkében valamit lemetéljen az Úr. Nem volt könnyű. Isten őt is átvitte a pusztán, de már ott megmutatta neki az Ő ígéreteit, és megmutatta, hogy milyen jövőt tervezett számára. 

Józsué 5,8-9 „Pedig miután az egész nép körülmetéltetett, vártak, amíg meggyógyultak és mondta az Úr Józsuénak. Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát ezért hívják annak a helynek a nevét Gilgálnak, ami az elfordítás, elgördítés helye mind a mai napig.” 

Belegondoltam, hogy ott volt negyven év a pusztában, amíg Isten ítélete beteljesedett azon a generáción. Nem tudott átmenni senki sem közülük az ígéret földjébe. Ott van egy teljesen új generáció az Ígéretek kapujában, és a múlt hibái, bűnei még kísértették őket. Mindazzal a teherrel, hogy senki nem tudott átjönni velük az előző generációból. De amikor Gilgálnál megtörtént a szív szerinti körülmetélés – aminek ott volt a test körülmetélésének fizikai jegye is rajtuk. Amikor mindez megtörtént, Isten azt mondta: „Jó akkor ez most tiszta lap”. 

Amikor Jézus meghalt a kereszten, a kárpit kettéhasadt – szellemben ott volt Isten hasítása, vágása. Izráel népével ott Gilgálban a körülmetéléssel Isten szellemben is vágott. Igen, ezzel sztornó lett a puszta, tiszta lapot kapott Isten népe. Isten így az Ő kegyelme által a lehető legjobb időzítéssel (ez a kegyelem ideje = a ’kairosz’ idő) a lehető legjobb állapotba helyezte Izrael népét Jerikó elé.

Tehát már megkaptuk a tiszta lapot, átmentünk a nehéz körülményeken, beengedtük a Dicsőség Királyát, már átadtuk a teljes szívünket Istennek, és hagytuk, hogy lenyessen belőle is, a lelkünkből is részeket, akkor ő mit csinál? Megjelenik személyesen, mint hadvezér. Bár nem olvassuk betű szerint, hogy az Úr Krisztus jelent meg, de a hitem és kijelentésem szerint ott maga Krisztus jelent meg. Ha volt valamilyen angyali jelenés a Bibliában, akkor ők mindig kérték az előttük leboruló emberektől, hogy álljanak fel, mert ők is Isten szolgái. Hiszem, hogy itt maga Jézus Krisztus jelent meg Józsué előtt, mint Isten seregeinek hadvezére, aki ezt mondta Józsuénak:

Józsué 5,13-15 „Amikor Józsué Jerikónál volt felemelte a szemeit, látta, hogy egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. És odament hozzá Józsué és azt mondta neki. Közülünk való vagy? Vagy pedig az ellenséghez tartozol? – ő pedig válaszolt neki: Nem, Én az Úr Seregének a Fejedelme vagyok, és éppen most jöttem. Józsué leborult arccal a földre előtte és meghajtotta magát és kérdezte tőle: Mit szól az én Uram az Ő szolgájának? És mondta az Úr Seregének a Fejedelme: Oldd le a te saruidat a te lábadról, mert szent az a hely, amelyen állsz. És úgy tett Józsué.” 

Ez az utolsó mondat már elhangzott a Bibliában, hiszen Mózesnek ugyanezt mondta az Úr az égő csipkebokornál. Isten neki is azt mondta: „Vedd le a te sarudat a lábadról, mert szent ez a föld, amelyen állsz.” Isten elvezette Józsuét is arra a pontra, amikor már a körülményeken átment, amikor a szívét már odaadta, amikor már teljesen elkészült, akkor azt mondta: „Itt van ez a hely, ezt a helyet Én megszenteltem neked és ezeknek az embereknek, ezért most vedd le a te saruidat a te lábadról. És lásd meg, hogy szent ez a hely.” És ne felejtsük, hogy akkor még az ellenség ott volt azon a területen. Akkor még nem voltak Jerikó falai lerombolva, akkor még nem lehetett azt mondani, hogy Izráelé az ígéret földje. De a Seregek Ura, az Úr Seregeinek Fejedelme azt mondta, hogy „szent ez a föld, amelyen állsz. Az ígéret földje, amit Én nektek adtam, szent.” 

Nagyon erőteljes és üzenettel teli volt számomra ez a találkozás, hogy merjük a körülményeinkben felemelni a Seregek Urát, a Dicsőség Királyát; és engedjük előre, és hagyjuk, hogy Ő vezessen és akkor biztos, hogy nagyon gyorsan sikeresen át fogunk jutni a nehezítő körülményeinken is.

Amikor ott vagyunk az ellenségeink előtt, és már túl vagyunk a szív és a lélek körülmetélésén, akkor Ő találkozni akar veled, és biztosítani akar a felől, hogy az a hely, amit Ő megígért neked, az jó, szent és dicsőséges. Ő azt már elválasztotta, előre elkülönítette számunkra. Isten nem azt mondta, hogy ’hát ja, van egy két hibája, de azért elmegy, amit készítettem nektek’. 

Ahogyan Jézus Krisztus mondta a tanítványoknak: „elmegyek és lakhelyet készítek nektek”; Isten akkor is a legjobbat készítette el az Ő népének – így a Kánaán földjét, mint az ígéret földjét itt a Földön, de ugyanúgy a mennyei hazát is. Izráelnek pont az volt a legjobb, az pontosan rá volt szabva és Isten azt meg is szentelte számukra – és az így igaz veled és velem kapcsolatban is. Isten késszé tesz téged arra, hogy ezt át tudd venni, hogy át tudjuk venni közösen is.

A következő, ami bennem volt, az a 16. és 20. versek a 6. fejezetből: 

Józsué 6,16.20És a hetedik nap, a hetedik forduláskor, amikor kürtöltek a papok kürtökkel, Józsué azt mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost! (20) Kiáltott azért a nép, és amint kürtöltek a kürtökkel a papok, az történt ugyanis, hogy amikor meghallotta a nép a kürt szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással, leszakadtak a kőfalak maguktól és felment a nép a városba – mindenki az előtte való helyen és bevették az egész várost.” 

Izrael népe minden nap, hat napon át körbejárták a várost és este visszatértek a táborba. Belegondoltatok, hogy ezek szerint egy ’város-megkerülési kör’ az majdnem egy egész napnyi időbe telt. Nem azt olvassuk, hogy délben visszamentek, hanem este mentek vissza a táborba. Az utolsó nap pedig ezt a ’város-megkerülési kört’ hétszer csinálták meg. Nem hét nap, hanem egy nap alatt. Ezt úgy tudom elképzelni, hogy nem olyan tempóval mentek, mint a másik hat nap. Csak úgy tudom elképzelni, hogy ’betempóztak’ és nagyon gyorsan kellett haladniuk. 

Bátorítalak, hogy ne csüggedj, amikor úgy gondolod, nagyon-nagyon tempósnak érzed az életedet, és úgy gondolod, hogy egyre csak sűrűsödnek a dolgok és már nem tudod, hogy mit csinálj, nem tudod hogyan priorizálj, és már kezdesz besokallni. Ha így vagy, akkor nagyon valószínű, hogy neked ez már a Jerikódnak a hetedik napi körüljárása, és ebben neked már nem csak ez az egy köröd van benne, hanem ez már a többedik köröd.

Nem tudom, hogy Isten neked hány kört fog megengedni. Én most arra bátorítalak, hogy ne add föl, és gondold végig: ha Isten adott erőt, hogy a hat napot, hat időszakot végigcsináld, és nem álltál fel, nem dobtad be a törölközőt, mert fel tudtál töltődni a Gilgál-táborban, akkor hidd el, hogy Isten meg fogja adni az erőt a hetedik napra is, a hetedik időszakra is. És nem csupán arra ad erőt az Úr, hogy még egyszer megcsináld ugyanazt a ’város-megkerülési kört’. Isten, változást fog hozni és Isten megadja az erőt neked. Az Úr azt az erőt, amit beleraktál az előbbi időszakokban, Isten megsokasítja, és mindaz a nehézség, mindaz az ellenség, ami szembejön, ami próbál megállítani, próbál megakadályozni, Isten félresöpri, hogy az előtted levő fal leomoljon. Ne aggódj, mert az le fog omlani. Ámen! 

Szóval legyetek bátrak, ne aggódjatok, hanem tartsatok ki a ’város-megkerülési köreitekben’. Tartsatok ki, mert ahogy meneteltek, Isten szólni fog hozzátok, hogy mikor és akkor kiáltsatok! 

Ha megengeditek, egy prófétai cselekedet volt bennem, de előtte még szeretném felolvasni ezt a mondatot, illetve kérdést: Kész vagy-e előre örülni és kiáltani a győzelemért akkor, amikor kell, amikor Ő mondja?

Az a ’kiáltás’ héber kifejezés, amit itt Jerikónál olvasunk – amikor hallották a kürtöket és kiáltottak –, azt is jelenti, hogy „a győzelemért kiált”, és emiatt öröm is van ebben a kiáltásban. Azért kiált, mert örül a győzelemnek. Az egész nép, azok az emberek azért kiáltottak, amit még nem láttak. Az nem sírás-jajgatás volt. Azért kiáltottak és azért örültek, amit még nem láttak és akkor kiáltottak és akkor fejezték ki az örömüket az Istenben való győzelmüket, amikor még nem láttak semmit sem leomlani. Ez engem nagyon felszabadított és annyira felbátorított, hogy amikor Isten szól, akkor bátran lépj ki, és kiálts! És Isten gyakran ezt akkor kéri, amikor még Jerikó fala ott áll előtted. És nem úgy történik, ahogy a filmekben látjuk, hogy harcolnak, harcolnak és végül beveszik a várat. 

Isten azt kéri, amikor még nagyon feszített a tempó, és már nagyon nehéz, és még semmi sem dőlt le, sőt az ellenség készenlétben áll ellened – szinte látod az arcukat, látod a szemeiket, akkor is tudd, hogy amikor Ő szól, akkor kiálts és örülj Isten által neked adott győzelemnek, mert az fogja felszabadítani, hogy azok a sziklák, azok a falak leszakadjanak. Az ellenség ne csak megrettenjen, hanem teljesen elmeneküljön, eltűnjön és elpusztuljon, hogy a tied legyen az a város; hogy tied legyen az az ígéret. Ámen! 

Tehát az a prófétai cselekedet volt bennem, ami csak egy egymondatos megvallás. Előtte felolvasom, én ezt hétszer megteszem és utána pedig kiáltunk Isten örömével, Isten győzelmének! Úgy gondolom, vannak az életünkben olyan falak, amelyeket nem látunk. Vannak olyanok, amelyeket nem érzékelünk, de hiszem, hogy Isten ezeket képes most leomlasztani. Ő képes ezeket most áttörni. Így szól a mondat: 

’Dicsőség Királya, hiszek Benned, kérlek, szentelj meg engem, hogy kész legyek, hogy bevehessem nekem adott ígéreteket!

Ha egyetértetek ezzel, akkor álljunk föl, és mondjuk el hétszer – természetesen, aki szeretné, az mondja, aki nem szeretné, az ne mondja. És utána pedig egy nagyot kiáltunk, aztán pedig dicsérjük az Urat, és hazamegyünk: 

’Dicsőség Királya, hiszek Benned, kérlek, szentelj meg engem, hogy kész legyek, hogy bevehessem nekem adott ígéreteket!

Ámen!

DSGY, 2022. május 01. vasárnap

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.