Prófétai őrállás

Bevezető

Ma reggel azon gondolkodtam a prófétai őrállás kapcsán, hogy „ebben ki a minta?” Az őrállásban, a prófétai őrállásban is az Úr a minta, akinek szemei át és átjárnak mindent. Ő mindent lát és mindent tud. Tudja a jelent, és tudja a jövőt is. Egy bibliavers jutott eszembe, amit egyből ki is kerestem: 

Zak.4,10 „Ez a hét az Úrnak szemei: bejárják és áttekintik az egész Földet.” 

Ahogy az Úrral egyre közelebbi kapcsolatban vagyunk, úgy kezdünk egyre hasonlóképpen látni, érezni, gondolkodni, különbséget tenni, értékelni, az Ő szíve szerinti fontossági sorrendet felismerni, megélni. Minél közelebbi a kapcsolat, minél szorosabb a Vele való együttjárásunk, úgy ragad át mindez Őróla ránk, és így változunk. Így formál, így alakít bennünket.

Úgy hiszem, olyan időszakban élünk most Magyarországon, ahol a prófétai őrállásnak különleges szerepe van az egész társadalmunk, az egész országunk sorsát, jövőjét nézve. A szívem kérése, hogy a magyar eklézsia ébredjen fel, és viselkedjünk érett, felnőtt Krisztusi módon, és álljunk ki hitvalló, Isten örökkévaló értékei mellett tanúságtevő tanítványokként, hogy ne kelljen azt megélnünk, ami éppen most zajlik Kanadában; ahol meghozták a törvényt, ha a biológiai férfi és nő kérdésében, a transzgenderes, vagy homoszexuális dolgokban kiállsz Isten teremtettségi örökkévaló igazságai mellett és például bibliaidézeteket mondasz akár magánbeszélgetésben is, azt kisebbségellenes uszító beszédként öt évig tartó börtönbüntetéssel büntethetik. Amikor ezt a törvényt kihozták, a következő vasárnap több mint négyezer gyülekezet jött össze, és mindenki a házasságról beszélt, és arról, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette. 

Úgy hiszem, a prófétai őrállásnak az is feladata, hogy ne kelljen megvárni, hogy meghozzanak ilyen kormányzati döntéseket, törvényeket, hanem már előtte szóljunk, előtte vegyünk el stratégiákat Istentől, hogy meglássuk Isten üdvtervi céljait, amelyek nem csupán egyénekre, hanem népekre és nemzetekre vonatkoznak. És tudjunk már előtte – ha kell, több ezren is – az adott témában kiállni, hogy ne is szülessenek meg az isteni teremtettségünkből fakadó örökkévaló alapértékeket tagadó törvények. Lehet, nagy szavaknak tűnik, de az, amit Isten a próféták és a prófétai őrállók szívébe, szájába és kezébe ad, ez valóságos történelemformálás. Ez pedig csak a Vele való szoros és személyes közösség által működik. Ezért kezdtük dicsőítéssel és imádással ma is az összejövetelünket, mert jó az Urat dicsérni.

 

Prófétai őrállás

Feltettétek-e már a kérdést, hogy mi a különbség az őrállás és a prófétai őrállás között. Nem célom ezt a kérdést 100%-ban megválaszolni, de néhány szempontot ezzel kapcsolatban is szeretnék elétek tárni, illetve egy látásmedret szeretnék adni a következő bibliaversekkel: 

Zsolt.62,12 „Egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt.” 

Ez a rövid kijelentés már másfél hete bennem mocorog. Azt mondja a zsoltáros, hogy „Isten egyszer szólt, és kétszer hallottam ugyanazt”. Úgy hiszem, a prófétai őrállásnak ez is a feladata, hogy meghalljam Isten hangját. Nemcsak látok dolgokat, hanem azzal kapcsolatban meg is hallom Isten üzenetét (pl. Jelenések 4,1 „Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell lenni ezután.”), és amit hallok, utána azt kimondom hittel. Ha ezt nem egyénileg, hanem testületileg kell kimondani, akkor a megfelelő testületnek átadva, a testület mondja ki. És így teljesedik be, hogy „kétszer hallottam ugyanazt”. Mert amit Isten egyszer kimondott – lehet, hogy két és fél évezreddel ezelőtt mondta ki egy prófétáján keresztül –, de most ismét hallatszik, mert van olyan prófétai őrálló vagy őrálló csoport, aki ezt meghallja, hogy Isten most, ebben a helyzetben mit üzen, és azt hittel kimondja, kihirdeti – akár egyedül, akár testületileg.

4.Móz.23,13-15 „Mondta aztán Bálámnak (Bálák): „Kérlek jöjj velem egy másik helyre, ahonnan megláthatod Izraelt, de csak egy részét látod annak, mert őt mindenestül nem látod, és átkozd meg őt onnan nekem! És elvitte őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és Bálám épített ott hét oltárt, és áldozott egy-egy tulkot és egy-egy kost mindegyik oltáron. És azt mondta Báláknak: „Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek oda.”

„Piszga” azt jelenti, hogy ’szakadék, rés, hasadék’. Tehát amikor azt hallod, hogy „állj a résre”, amikor Isten közbenjárókat keres, és azt mondja: Ezék.22,30 „És kerestem közülük valakit, aki falat falazna, és odaállna a törésen Én elém az országért” – ugyanerről van szó. 

Egy történet jutott eszembe a Piszga hegyével kapcsolatban. Emlékeztek, amikor Peniélnél Jákób a Jabbók révénél az Úrral birkózott, és a végén Peniélnek nevezte el azt a helyet, mert azt mondta: „láttam az Urat”. Peniél az, amikor egy ’hasadékon felvillant’, és Jákob valamit látott; egy kijelentést kapott Istenről. Valamit látott, amit Isten megmutatott neki a jövőről, a holnapjáról. Előtte mi izgatta leginkább Jákóbot? Az Ézsauval való találkozás, hogy hogyan lesz ez az egész, mert természetes szinten a jövő teljesen bizonytalan volt, mivel hallotta a hírt, hogy jön a bátyja, Ézsau több száz fegyveressel, és világosan tudta, mi Ézsau célja, milyen indulat volt benne, hogyan váltak el. Hiszen megesküdött Ézsau, hogy megöli Jákóbot. És Jákób félt. 

És azt értettem meg, hogy a Piszga teteje az őrállók helye, ahol oltárt kell építeni. Az őrállók helyén pedig hatalommal lehet szólni, hatalommal lehet kihirdetni népeket és nemzeteket meghatározó dolgokat – áldást vagy átkot. Isten népének elhívása, hogy felszabadítsuk az őrállók helyén az áldást. Moáb királya nagyon szerette volna ’megátkoztatni’ Izraelt, de az őrállók helyén Bálám nem tudott kimondani átkot. Mert az őrállók helyén Isten mit mond és mit mondat ki velünk? Pedig csak gondoljunk bele, nézzük meg az előtte levő napokban micsoda lázadások, zúgolódások, keserűségek voltak Isten ellen, Mózes ellen – közvetlenül ez előtt! Mégis Isten Bálámon keresztül ilyeneket mondott: „Nem látok semmi hamisságot Izraelben!”, és sok-sok áldást mondatott ki Bálámmal Isten.

Úgy hiszem, hogy az őrállók helye a Piszga tetején van – ott, ahol hasadék van, pont ott, ahol hiány van; pont ott, ahol hibát látok; pont ott, ahol felismerem, hogy nem jól mennek a dolgok. Pontosan odaállít Isten prófétai őrállót, és áldást mondat ki, pontosan arra a helyre, pont azzal a hasadékkal, pont azzal a hiánnyal kapcsolatban. Egészen más ha felismerem a dolgokat, és elmondom, hogy „hát bizony ott egy nagy hasadék, ott az a nagy probléma, és azt meg kell oldani, be kell dugni, stb.” És egészen más a prófétai őrállás, amikor nem azt mondom, hogy mi a probléma, hanem elkezdem kimondani azt az Isteni szándékot, elkezdem áldani úgy, aminek a szemem előtt még semmi jele nincs, de pontosan azokra a rés-, hiányzó- és hibás dolgokra mondom ki az Isteni tervet. És ez lehet egyéni, családi, gyülekezeti, városi, országos vagy nemzeti szintű is. 

Ámós 5,15 „Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót! Állítsátok vissza a kapuban az igazságot! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának…” 

2.Sámuel 18,24-25 „Dávid a két kapu között ült. Az őrálló felment a kapu tetejére, a kőfalra, felemelte a szemét, és látta, hogy ott volt egy ember, aki egyedül futott. Ekkor az őrálló felkiáltott és elmondta a királynak. És mondta neki a király: Ha egyedül van, akkor hír van a szájában. És a hírnök gyorsan jött, és gyorsan közeledett.” 

Tehát az „őrálló felment a kapu tetejére, a kőfalra”. Vagyis az őrálló a kapuk fölött van. A társadalmi kapukról sok tanítás és kijelentés volt az utóbbi évtizedekben. A kapuk kulcshelyek, a kulcsemberek, társadalmi hegyek. Isten az őrállóknak ad felelősséget, kinek-kinek másként. Prófétai őrállás is sokféle lehet. Lehet, hogy valakit arra hív el az Úr, hogy prófétai őrállóként figyeljen a média területén. Vagy prófétai őrállóként az egészségügy, az oktatatás vagy a kormányzás terén figyeljen. A prófétai őrállás nem csupán az, hogy az őrálló feladataként meglátom, mi történik – szellemben és természetes szinten is –, hanem a prófétai őrállás, ha látok olyan eseményeket, trendeket, ami rés vagy törés, akkor keresem és megvárom, meghallom Istennek a jövőre vonatkozó terveit is azzal kapcsolatban, de ehhez a kapu felett kell állnom, ehhez fel kell mennem a kapu fölé.

Jelenések 4,1 „Jöjj fel ide, és megmutatom, hogy mik fognak történni (miknek kell, hogy beteljesedjenek ezután).” – Tehát fel kell mennem a kapuk fölé, az őrállók hegyére, a Piszga tetejére.

Bálám az őrállók helyén épített hét oltárt. Ebből prófétai képként azt látom, hogy ez a társadalom különböző területeit, „hegyeit” is mutatja. Tehát hogyan kapok prófétai őrállóként nemcsak a jelen események szellemi hátterébe bepillantást, hanem a holnapról, az Isten által tervezett jövőről? Úgy, ha felveszem a felelősséget a szívemben, és a hétköznapjaimban hordozom is azt a társadalom adott kapujával kapcsolatban. Nem csak akkor, amikor imádkozni akarok azzal kapcsolatban, hanem az életemet erre tettem, és felelősséget hordozok azért a területért, és azon a területen oltárt tudok állítani. Ez az oltárállításom. Azon a területen elkezdem Istent dicsérni, Istent imádni, Istent magasztalni. Vagy például elkezdek Isten nagyságáról, hatalmáról kijelenteni, prófétálni dolgokat. És miközben ezt teszem – vagyis oltárt építek, szellemi áldozatot hozok, közben Isten megadja számomra a szükséges prófétai kimondandó, kihirdetendő üzeneteket, ami a résre, a hiányra, a törésre vonatkozik, hogy azt betöltse, megépítse és a holnapot előkészítse.

Az őrálló képes meglátni az Úr által előre tervezett győzelmet:

Ézsaiás 21,6-10 „Így szólt hozzám az Úr: Menj és állíts őrszemet, és amit lát, mondja meg. Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt, majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.”

Figyeljük meg, amikor Isten kimondattatta Ézsaiással Babilon pusztulását, a természetes látható világban egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy elesett Babilon. Pontosan fordítva volt, mert Babilon volt az, aki akkor leigázta és uralta az egész térséget. De a prófétai őrálló nem azt mondta, hogy „látom a lovasokat, a seregeket, a szamaras és tevés csapatokat, és látom, hogy mindent elsöpörnek, minden rom és puszta lesz utánuk…”. Pedig a látható valóságban ezt csinálták, a fizikai szeme előtt ez volt. A próféta szellemben látott, mert szellemben már ez zajlott, ezért ő azt mondta ki. Figyeljük meg, az ilyen Istentől meglátott, megértett és hittel-meggyőződéssel kimondott szavaknak teremtő erejük van. 

Milyen hatalmas fordulat! A próféta látta a csapatokat, és elkezdte kimondani a prófétai üzenetet: „Itt állok az őrtoronyban, az őrhelyemen állok egész éjszaka. És jönnek a csapatok” –, de azt mondja, hogy „elesett Babilon”. Látja az ellenséges csapatokat, de mit mond ki? Kihirdeti azt, ami Isten szívében van. És ez az, amit nem lehet izomból, nem lehet pusztán emberi jóindulatból megtenni. Mert nem azért mondta ez a prófétai őrálló, mert ő ezt szerette volna, hanem azért, mert Isten ezt adta a szívébe. Adott az Úr egy kijelentést, egy látást a holnapról, az Ő tervéről, mégpedig azt, hogy Babilon elesett. 

Vagyis úgy gondolom, hogy a prófétai őrálláshoz elengedhetetlen a szellemek megkülönböztetése ajándéka mellett Isten szívének egy olyan módon való megértése, hogy ne csak a jelenvaló szellemi dolgokat érzékeljem, hanem arra a résre, törésre meg kell látnunk és ki kell mondanunk az isteni üdvtervet, Isten akaratát. Bár látom a hiányt, a hibát, látom a bűnt, látom azt, ami nem jól megy, de mégsem arról beszélek, hanem az Istennel való személyes közösségből, az oltár-állításom és az oltáron való szellemi áldozat-bemutatásom által Isten szívéből megértem, hogy mi Istennek az üdvtervi célja arra a törésre, arra a hiányra, és azt kezdem el mondani. 

De hát, ez hogyan lehet? – kérdezheted. Egyrészt nagyon fontos, hogy a Bibliát ’együk’, emésszük, azzal éljünk. Ti is sok embert hallottatok már prófétálni, sok prófétai ajándékú embert hallottatok beszélni, szolgálni. Megmondom őszintén, számomra a próféciák közül, amiket kaptam, a legépítőbbek, a legstabilabb fogódzó pontok olyan emberektől voltak, akik szeretik, eszik, ismerik az Isten Beszédét, és bennük él. Ez nem pusztán bibliaversek idézése, hanem lehet látni a személyiségükön, hogy szeretik és ismerik Isten Beszédét, az Ő Szavát. 

Amikor olyan helyzet fenn, hogy ott van a rés, ott a törés, a hiány, akkor nem pusztán abban a hiányban gondolkodok, hanem az én Uram, az én Istenem, a Mindenség Ura és Istene, akinek a szeme mindent lát, akinek szemei már azt is látják, hogy 50 év múlva azon a ’törés’-helyen mi lesz, mit akar Ő ott elvégezni és cselekedni. És ahogy ismerem és a szívemben őrzöm az Ő Szavát az 1. Mózes 1,1-től a Jelenések 22 végéig, úgy valamiképpen az egész lelkülete áthat, és az ördög már nem tud becsapni rész-ismeretekkel. Mert időnként a szellemek megkülönböztetésének ajándéka különleges teher lehet az ember életében. 

Ezt a személyes bizonyságomat elmondtam már nektek. Én a megtérésem után vágytam rá, és néhány évig imádkoztam az Úrhoz és kértem a szellemek megkülönböztetésének ajándékát. És ahogy elkezdtem a pásztori szolgálatot, egyre inkább erősödött is bennem ez az ajándék. Sok mindent láttam és hallottam szellemben – a múltból és az aktuális jelenből. Talán három év intenzív ajándék-működés után kértem az Urat, hogy inkább valami mást adjon, mert nagyon sok negatív dolgot láttam, és nagyon sok negatív dolgot hallottam emberek életéből. Gyakran, amikor leültem XY-nal beszélni, hallottam vagy tudtam, vagy kép által jött, hogy előző nap vagy három nappal azelőtt mit mondott, kivel beszélt, mit csinált, stb. Egy idő után ez engem nagyon zavart abban, hogy pozitívan tudjak viszonyulni afelé az ember felé. Nyilván akkor, ha lett volna mellettem olyan személy, aki tud ebben segíteni, tanácsolni, vezetni, akkor nagy valószínűséggel máshogy álltam volna én is ehhez. Viszont a tény az, hogy a szellemek megkülönböztetésével kapcsolatban akkor leginkább ilyen gondolatok és érzések voltak bennem. Akkor még nem láttam, és nem ismertem annak az ajándék másik oldalának titkát, hogy a szellemek megkülönböztetésébe az is belefér, és arra is kiélezhetem a szellememet, a szellemi éberségemet, a lelkemet, az egész lényemet, hogy Isten angyalai mit cselekszenek abban a helyzetben, vagy Isten Szelleme mit cselekszik abban a helyzetben, és mit akar Isten mondani. De most, miután már évtizedek teltek el, most már én is erre igyekszem és erre törekszem. 

Az őrállók tehát a reménytelen körülmények között is képesek kimondani Isten reményteljes tervét, akaratát, uralmát, és képesek ezt ki is hirdetni. Négy bibliaverset olvasok fel:

Ézsaiás 62,1-3 „Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatok Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog az ő igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint a fáklya nem tündököl. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes király. Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked. Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén.”

Pedig abban az időben Sion elég ramatyul állt, amikor Ézsaiás ezt prófétálta. Fizikailag, szellemileg, Isten fele való fordulás szempontjából; mindenhogy. Ugyanebben a fejezetben a 10-11-es vers (ez a gyülekezetünknek is egy alapkijelentés bibliaverse): „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek az útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé! Íme az Úr hirdette a föld határáig Mondjátok meg Sion leányának: Eljött a szabadulásod, és a jutalma vele jön.”

Olyan körülmények között, amikor a próféta azt látta, hogy jön az ellenség, és bár a látásában semmi és senki nem állt az ellenséges csapatokkal szemben, azt hirdette ki, hogy „elesett Babilon”. Amikor Sion tele volt bűnnel, tele volt ragyával, elkezdte azt kihirdetni, hogy „eljött a Szabadítód, Sion! Uralkodik a te Istened!” És ezeket is mondta: „Milyen szép vagy, milyen gyönyörű vagy; gyönyörködök benned!”

Ézsaiás 52,7-8 „Milyen szépek a hegyeken az örömmondónak a lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” – Egy olyan időszakban, olyan korban, amikor az ellenség feldúlta az országot, fogságba hurcolta vagy meggyilkolta a nép többségét a nemzet bűnei miatt, mivel elfordultak az Úrtól.

Jeremiás 29,11 „Mert Én tudom a gondolataimat, amit Én felőletek gondolok – azt mondja az Úr –, békességnek és nem háborúságnak gondolata, mert kívánatos véget, reményteljes jövőt adok nektek.” 

Tudjuk jól, ezek a prófétai szavak a babiloni fogságban hangzottak el, és azt is tudjuk, hogy ott Babilonban, a fogságban az a generáció feladta. A szívében feladta. Ők már nem számítottak arra, hogy Isten megerősíti, felbátorítja, megáldja és áldással hazaviszi őket. Kilátástalan, reménytelen és elkeseredett volt számukra az egész helyzet, és abban a helyzetben tulajdonképpen inteni lehetett volna őket, hogy ne úgy álljanak hozzá. Isten viszont Jeremiáson keresztül elkezdte mondani nekik azt, hogy „reményteljes jövőt készítek nektek”. 

Zsolt.62,12 „Egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt.” – mondja a zsoltáros. A prófétai őrálló felmegy a kapuk fölé, veszi a felelősséget. És a kapuk felé felelősséget hordozva oltárt állít Istennek, és miközben az oltáron szellemi áldozatokkal áldozik, az Úrral való közösségben elveszi, hogy arra a résre, törésre, hiányra – ha úgy tetszik, akár konkrét bűn vagy hiba területére –, hogy mi az Isten üdvterve, és azt kezdi el kimondani.

A 103. Zsoltárban van egy nagyon bátorító rész (19-21.vers): „Az Úr a Mennybe helyezte az Ő székét, uralkodása mindenre kihat…” És akkor a zsoltáros azt mondja: „Áldjátok az Urat, Ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az Ő rendeletét, és hallgatva az Ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden serege, Ő szolgái, és akaratának teljesítői!”

Sok teológiai vita folyt már azzal kapcsolatban, hogy lehet-e az angyaloknak szólni, üzenni, parancsolni. De inkább az a kérdés, hogy mit, hogyan és mikor. Úgy hiszem, a prófétai őrállók, akik meg tudják hallani megfelelő elkötelezettséggel és megfelelő helyen, megfelelő felelősséghordozással azt, hogy mit mondhatok Isten angyalainak. Akármit nem mondhatok, mivel azt mondja az Írás: „Isten angyalai, akik teljesítitek az Ő rendeletét”. Nem mondhatok olyat, ami nem Isten rendelete. Tehát nem mondhatok olyat, ami pusztán az én szívem vágya, „most ezt szeretném, azt szeretném”, stb. Az angyalok bár szolgáló szellemek, de nem az én akaratomat és parancsaimat teljesítik, hanem az van megírva: „teljesítik az Úr rendeletét, és hallgatnak Isten rendeletének szavára”. 

Úgy hiszem, a prófétai őrállóknak ez is egy feladata, hogy Isten angyalaival való testületi eklézsia-részenkénti együttműködést segítsék, hogy az apostoli és prófétai csapatok testületi együttmozdulását és az angyali seregekkel való együttműködését elősegítsék. Meghallják, hogy Istennek mi a rendelete, mi a kijelentett Szava és üzenete arra a szituációra, és akkor tudják kimondani testületileg. 

A prófétai őrállással kapcsolatban még egy kérdés volt bennem. A Bibliában általában a prófétai őrállók szerintetek a városba befelé néztek vagy kifelé figyeltek inkább? Általában kifelé. Én nem találtam példát arra, hogy befelé néztek. Az Ezékiel 3. és 33. részekben olvasottak a látásom szerint az őrállókra vonatkozik s nem annyira a prófétai őrállókra. Vagyis egyfajta kifelé tekintés, kifelé figyelés a prófétai őrállás. 

Mit jelent ez számomra? Azt, hogy nem magammal foglalkozok. Első sorban nem Krisztus Testének ragyáit, szemölcseit, bibircsókjait akarom fölfedni, hanem Isten stratégikus terveit akarom meglátni, hogy Isten Királysága hogyan tud előbbre jutni, hogyan tud terjedni, Isten Királyságának expanzív útjában milyen akadályok állnak? Mik azok, amik Isten tervei, az Ő üdvterve végbemeneteléhez szükségesek? 

Zsoltár 127,1 „…ha az Úr nem őrzi a várost, akkor hiába őriz az őriző.”

Tehát hiába őriz a prófétai őrálló, ha Isten nem ad kijelentést. Mert ez izomból nem működik, ez csak Isten Szelleme által működik, ahogyan a prófétálás is. Nem csak az szükséges, hogy szellemben felismerjem, mi történik, hanem hogy Istennek vajon mi a terve ezzel, és azt jól tudjam értelmezni. 

Tehát a prófétai őrállónak a célja egyrészt az őrzés, védelem, az előrejelzés. De van még egy: az aratás védelme. Ezzel kapcsolatban volt bennem egy bibliavers:

Máté 21,33 „Volt egy gazda, szőlőt ültetett, kerítéssel körbevette, borsajtót készített, őrtornyot épített, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe eltávozott.” 

Az őrállóknak őrtornyot építettek. Miért? Hogy az aratást (meg)őrizzék. Itt most konkrétan szőlőről van szó, és Ézsaiás könyvéből tudjuk, hogy ez Isten népét jelenti. Vagyis a rókák, a vadak és az ellenség (mint Gedeon idejében Midián általi megszállás alatt) pusztították a termést. A prófétai őrállónak az aratás védelme is feladata. Most az aratás időszaka van, amikor Isten erre akar kiélezni minket. A prófétai őrállás feladata az is az aratás idején, hogy meghallja, meglássa, vajon az ellenségnek milyen stratégikus pontjai, tervei vannak, amivel meg akarja akadályozni, meg akarja hiúsítani, vagy tönkre akarja tenni az aratást, és vajon Istennek arra mi az isteni terve és stratégiája, megoldása?

2.Királyok 9,20 „Hírül adta ezt is az őrálló, és azt mondta: Hozzájuk ment ugyan a követ, de nem jött vissza. A hajtás viszont olyan, mint Nimsi fiának, Jéhunak a hajtása; mint egy őrült, úgy hajt.” – ez intelligencia. Nem csupán látta, hogy jön egy gyorsan hajtó kocsis, meg azt, hogy kimegy a követünk, és odaáll a kocsis mellé, hanem tudta értelmezni is a látottakat: „szerintem ez Jéhu, mert úgy hajt, mint egy őrült”. Ez számomra azt jelenti, hogy a prófétai őrálló olyan ítélőképességgel bír, amely helyes magyarázattal tudja az ismeretet tovább adni. A királynak már így mondta el, és a király így tudott dönteni.

1.Krónika 26,16 „Suppimnak és Hószának jutott a nyugati kapu, a Salleket-kapuval együtt a fölfelé vezető úton, egyik őrhely a másik mellett.” – ez a rész a kapuőrök felosztásának rendjéről szól. Látták egymást, kapcsolatban voltak egymással. Nem voltak túl közel egymáshoz, hogy ne vonják el egymás figyelmét, de ha bármi történt az egyikkel, azt látta, tudta a másik. 

Az őrállók őrszemek a kapuknál, a kapuk fölött voltak, a város bejáratánál, akik fel voltak hatalmazva azzal a hatalommal, tudással, hogy kit lehet beengedni, és kit nem lehet beengedni, kit kell kint tartani. Tudták, mikor kell zárva tartani a kaput, és mikor kell leereszteni a kaput. Ez az oldás és kötés hatalmának használata. Bár ő ezt egyedül nem tudta elvégezni, de mégis a prófétai őrállóktól jött ki a megfelelő információ és instrukció, hogy a megfelelő emberek ezeket elvégezzék. 

Tehát éberséget és felfegyverzettséget igényel a prófétai őrállás. Akciófilmekben, amikor megtámadnak egy tábort, egy sereget, kiket lőnek ki először? Az őrszemeket. Ha tehát valamelyikőtök érez a prófétai őrállás szolgálatára elhívást, akkor tudd meg, az Úrnak Szavára, s az Ő oltalmára, védelmére vagyunk ráutalva. Nem a saját dolgainkat kell mondjuk. És ha az Úr munkáját végezzük, akkor az Úr oltalmat és védelmet fog adni.

A kezdő bibliaverssel fejezem be: 

Zsolt.62,12 „Egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt.” 

Adjon az Úr ebben kegyelmet, hogy meghalljuk Istentől a résekre vonatkozó üdvtervi stratégiákat és áldásmondó szavakat, és megfelelő módon elmondjuk, kimondjuk, kimondassuk azt – akár testületileg is. Ez a prófétai őrállásnak egyik fontos feladata. 

Ámen!

 

Próféta-Suli, Székesfehérvár, 2022. február 05. szombat