Szokásaink

Tegnapelőtt (szilveszterkor, az év végi hálaadó összejövetelünkön) írtunk össze lépéseket, hogy mi mindent szeretnél az elkövetkező évben. Egy tízes listát írtunk össze, fordítottunk erre időt. Biztos emlékeztek, hogy ahhoz a tízes listához volt egy olyan elhatározás is, hogy nemcsak leírom és elmentem a notebookba, hanem azért valamit kell is tennem a beteljesedése érdekében – például imádkozni, kérni is kell. És nemcsak azt, hogy újév napján, vagy időnként, amikor eszembe jut, vagy az óév-búcsúztató estén előveszem a listát, hanem újból és újból az Úr elé viszem, vagyis forgatom a szívemben, a lelkemben, ahogyan Mária forgatta Gábrielnek a szavait a bensejében, és gondolkozott rajta.

Hogyan tudod megvalósítani az újévi célkitűzéseidet, hogyan tudnak azok a pontok megvalósulni az életedben. Leírtad, mi mindent szeretnél, mire vágysz erre az évre nézve. Minden évben emberek milliói tesznek újévi fogadalmakat, ígéreteket, célkitűzéseket írnak le és mondanak ki. Viszont ha megnézzük a statisztikát, akkor februárra általában 80%-uk már abbahagyta a fogadalmai beteljesítését. Megfogadta, hogy „kocogni fogok majd az új évben rendszeresen”, de általában februárra a 80% már abbahagyta, vagy ha nem is hagyta abba, elkezdett lankadni a lelkesedés, az odaszánás, és a rendszeresség elkezdett ritkulni. 

Az új dolgok megcselekvése külön erőfeszítést igényel. Új szokások rendszeressé tétele, és az életünk szerves részévé tétele az erőfeszítést igényel, ez nem működik magától. Van, aki egy darabig csinálta, aztán újra fejest ugrott a régi szokásaiba és pillanatok alatt felhagyott azzal, amit megígért. Lehet ez akár az étkezés, vagy mozgás terén, de lehet az szellemi területű fogadalom, ígéret is, például bibliaolvasás, imádkozás, imaösszejövetelekre való eljárás, istentiszteleteken való részvétel, adakozás, terén. 

Amik az optimizmus, a lelkesedés pillanatában megfogant pontok, könnyen előfordul, hogy azok szép csendesen a lelkiismeret szégyenforrásává válnak. Mert érzed, hogy kellene csinálni, eszedbe is jut néhány naponta, hogy megint elmaradt, de jó lett volna csinálni, aztán viszont jön a vádlás és kárhoztatás. A statisztikák szerint 12 hónappal az elhatározások, a fogadalmak, célkitűzések meghozatala után már csak 8 % ragaszkodott ahhoz. A kérdés: Miért? Hogyan tudjuk azokat a célkitűzéseket, amiket leírtunk, hogyan tudjuk azokat az imacélokat és életcélokat akár természetes területeken, mint az egészség, a kapcsolatok, az anyagiak területén elérni, akár a szellemiek területén, mint például az Úrral való kapcsolat, imádkozás, bibliaolvasás, stb. területeken megvalósítani, elérni, hogy az ne bűntudat-forrás legyen fél- vagy egy év múlva, hanem sikertörténet legyen; örömöd legyen, hálaadás, és Isten dicsőítésének forrása legyen?

Az első probléma, hogy hajlamosak vagyunk nagy ígéreteket tenni, és nagy dolgokat várunk, vágyunk – ez persze önmagában nem baj, de a mondat van tovább is – anélkül, hogy saját részünkről erőfeszítést, energiát tennénk bele annak a megvalósulására. Isten irgalmas és kegyelmes, és nagyon sokszor ad olyan dolgokat is, amire nem számítottunk, vagy amiért nem tettünk az égvilágon semmit. Mert így is átéltünk nagyon sokszor áldásokat. Viszont sok célkitűzésnek és elhatározásnak nem sok esélye van, nem tesszük oda az akaratunkat, hogy elkötelezzük magunkat arra, hogy nap mint nap, azon a területen, ahol változást várunk, ahol célkitűzésem van, ott (ÚJ) szokásokat vezessek be az életembe.

Ha egy szokás kialakul, akkor már nagyon kevés erőfeszítés szükséges annak a betartásához. De az új szokás kialakításához több erőfeszítés kell. Gondolj arra, hogy a gyerekedet az elején mindig, minden nap emlékeztetni kell a fogmosásra. De ahogy eltelnek évek, akkor már nem kell minden nap emlékeztetni, mert berögzült, csinálja, már megy ’magától’. Hasonlóképpen minden területen ki tudunk alakítani szokásokat. Az új szokások kialakítása az nem úgy működik, hogy elkezdek valamit, megcsinálom háromszor, és utána már csak várom, hogy menjen minden automatikusan. Ezt ti is nagyon jól tudjátok. Ha így lenne, akkor nagyon fantasztikus krisztusi módon élnénk; fitten, frissen, egészséggel, az üdvösség teljeségével.

Ha egy új jó szokást szeretnénk kialakítani olyan területen, ahol egy rossz szokás van, akkor mit tegyek? Sokszor láttam testvéreket például gondolatok, kísértések, érzések elleni küzdelemben, amikor azt mondják: „megtagadom, ellene állok, megkötözöm, lerombolom, kiűzöm”, stb. Ez jó, és dicséretes, de nem valószínű, hogy győzelemre visz. Akkor tudod azt a területet győzelemre vinni, ha kicseréled a rossz gondolatot egy jó gondolatra, egy rossz szokást egy jó szokásra. Ha az a szokásom, hogy a munkába menet előtt tíz perccel kelek fel, és szeretnék még a munkába menet előtt imádkozni, szeretnék egy kicsit elcsendesedni az Úrral, akkor valószínű, hogy ez nem fog menni, ha nem teszem szokásommá azt, hogy korábban keljek fel a munkába menetel előtt, hogy legyen még időm ne csak a fogmosásra, mosakodásra, felöltözésre, hanem legyen időm a bibliaolvasásra, Istennel való közösségre is.

Az erőfeszítést egyikünk sem tudja kikerülni, és nem tudjuk megspórolni. Ahhoz, hogy az imacéljaid megvalósuljanak, az életcéljaid beteljesedjenek, szükséges, hogy legyen a te részedről is, az én részemről is erőfeszítés. Írd össze az új szokások kialakításhoz szükséges „erőfeszítés-csomagot” is.

Gondolj bele, egy új szokás kialakítása rendszeres erőfeszítést igényel részemről. Ha most összeírsz 5 vagy 10 dolgot, akkor szorozd meg azt az erőfeszítés-csomagot öttel vagy tízzel! Tehát úgy írjuk össze a kitűzött célokat, ha természetes szinten van tennivalód azzal kapcsolatban, akkor bele kell kalkulálnod, hogy a mindennapi – ezekért a célkitűzésekért folyó – imán kívül mást is kell tenned: újból és újból meg kell ahhoz tennem, hogy szokásommá váljon a célok eléréséhez. Ha azok ’csupán imakérések’, akkor legyünk következetesek abban, hogy vegyük elő mindennap a listát, amit istenfélelemmel összeírtunk az Úr előtt elcsendesedve (kéréseket, vágyakat, célkitűzéseket), és azt újból és újból vigyük hálaadással az Úr elé, és kérjük Tőle!

Új dolgok berögzítése mentálisan is erőfeszítést igényel, a gondolkozásmódunkat és az érzéseinket is önfegyelemmel rá kell, hogy szorítsuk. Ez az önfegyelmezés. Ez azt is jelenti, hogy nem engedem, hogy a figyelmemet, fókuszomat elvigye más, mert rászántam magam. Tehát, ha elköteleztem magam, hogy hetente legalább egy imaösszejövetelen részt veszek, akkor beütemezem, hogy melyik legyen az. Nem csak rábízom a véletlenre, hogy ’majd valamikor’. Konkrétan írd be a naptáradba, hogy „a hétfő esti/ kedd reggeli/ kedd esti/ péntek vagy vasárnap reggeli imán részt fogok venni”. Írd be magadnak minden hétre.

Amikor elkezdtük a gyülekezetet, akkor a kedd és a péntek reggeli imán volt úgy, hogy csak ketten vagy hárman voltunk, hetekig. Most időnként kicsit hasonlóan van, de bízom abban, hogy ebben lesz egy megerősödés és megújulás, mert ez szükséges ahhoz, hogy azokat az imacélokat, amiket kitűztél, életcélokat, amiket összeírtál 2022-re, megvalósuljanak. Egyrészt egyénileg is az Úr elé viszem, de Isten nagyon sokszor úgy tölti be a személyes szükségeidet, hogy odaszánod magad más emberekért közbenjárni, vagy más emberek életében pozitív dolgokat cselekedni, hogy áldásul legyél mások számára. És miközben másokért könyörögsz, Isten megemlékezik a te kéréseidről, és betölti azokat.

Ha új szokásokat szeretnénk bevezetni, akkor lépésről lépésre haladjunk. Először egyet. Legyen az első szokás, amit bevezetsz, hogy naponta imádkozol azért az imalistádért, amit összeírtál 2022-re. Mindegy, hogy mikor, de legyen egy olyan napszak, legyen egy olyan elkülönített idő, amit megtartasz – ha esik, ha fúj; van kedved vagy nincs; vendég van, vagy földrengés, vagy nyaralsz és szabadságon vagy. Az Igazságtól akkor is függsz, ha elmész a munkahelyedről szabadságra. Isten Beszédétől akkor is függök, ha elmegyek nyaralni. 

Ne akarjunk egyszerre mindent megoldani. Ne akarj egyszerre diétázni, mindennap fitnesz edzésre járni, bizonyságot tenni mindenkinek, aki csak az utadba esik; hanem szép sorban, lépésről lépésre. Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni, mert lehet, hogy nagy lelkesedéssel nekikezdesz, pl. egyéves bibliaolvasó programot kezdek el, hogy három és fél fejezetet olvassak el minden nap – de vajon meddig fogod bírni? Én inkább azt mondom, hogy kezdd apró lépésekkel! Először döntsd el, hogy minden nap az Úr elé viszed azt az imalistát, amit összeírtál erre az évre. Minden nap. Ez lehet, hogy csak öt perc. De legyél következetes abban az öt percben.

Vannak meghatározó pillanatok az ember életében, amikor mindent szeretnénk megváltoztatni, mindent szeretnénk megújítani, mert úgy belelkesedünk Isten jelenlétében, és Isten szeretete, jósága úgy megérint, és az újrakezdés iránti lelkesedésünkben minden területen változást akarunk. De az a helyzet, hogy pusztán a lelkesedés nem garantálja a sikert. Ami neked a sikert és a győzelmet ezen a területen is megadja, az az, hogy szokásokat vezetsz be az életedbe. 

Joyce Meyernek van egy magyarul is megjelent könyve: „Jó szokások kialakítása, rossz szokások kitakarítása”; a Mai Igének is volt egy kiadványa erről, ami a Hírlevélben is megjelent. Nem véletlenül van ezekről szó. Megnéztem, vajon a Bibliában hogyan vannak a szokások területei. A Bibliában sok helyen olvassuk, hogy gyakran a szokásokat Isten maga alakíttatta ki. Olyan törvényeket hozott létre, hogy muszáj volt, kötelező volt – újra és újra. 

Mielőtt lett volna a mózesi törvény, Isten már szokásokat alakíttatott ki a népével úgy, hogy a fizikai szükségeiket használta arra, hogy mindennap megcsinálják. Gondoljatok a mannaszedésre. Nem volt még mózesi törvény, de már akkor megmondta Isten, hogy menjenek ki minden nap, szedjék össze minden nap a mannát. Erre mit használt? A fizikai éhségüket. Ha nem szedtek, akkor nem volt mit enniük. De Isten ezt is felhasználta, hogy egy új szokás alakuljon ki az életükben.

Egyszerre egy dolog kialakítására összpontosítsunk, hogy az valóban beivódjon és beüljön! Nem tudom, te hogyan szoktad kezdeni a napodat. Én általában reggel zuhanyozom, és nálam kialakult az, hogy reggel – akkor is, ha tudatosan nem jut eszembe az Úrral való közösség – a hálaadás kijön belőlem zuhanyozás közben, mert előtte, évtizedekkel ezelőtt minden nap rákényszerítettem magam. Ahogy elkezdtem a zuhanyzást, elkezdtem az Úrral való közösséget, hogy ne később legyen, hanem már ott elkezdjem. És ez mára automatizmussá vált: amint elkezdek zuhanyozni, jönnek belőlem az Úrral való gondolatok, és a hálaadás. Ahogy kinyitom a vízcsapot, úgy jön ez is ki belőlem. 

Ismeritek a „szeget szeggel” mondást. Vannak a fej nélküli bognárszegek. Hogy tudsz kihúzni egy bognárszeget, ami már be van verve? Úgy, hogy egy másikkal kiütöd. Ugyanígy a szokást is szokás győzi le. Ha van egy rossz szokásom, ami beivódott, bevésődött, a legjobb az, hogy elkezdek egy új szokást kialakítani. Ha az a szokásom, hogy nem olvasok Bibliát, csak istentiszteleten, amikor közösen felolvasunk egy részt, akkor érdemes ezt a szokást valamilyen módon megváltoztatni. De ehhez egy új szokást kell bevezetni: azt, hogy elkezdek rendszeresen Bibliát olvasni. És nem kell napi négy fejezettel kezdened; kezdd el napi egy bibliaverssel. Ez nagy dolog? Mennyi idő alatt tudod elolvasni azt az egy bibliaverset? Nem kell hozzá fél perc sem. De ha rászánod magad, hogy minden nap legalább egy bibliaverset elolvasol; rászánod magad, hogy minden nap előveszed azt a tíz pontos imakérésedet, célkitűzésedet, és hálával az Úr elé viszed – ez nem vesz el a napodból csak max. tíz percet. De ha ezt minden nap megteszed, az olyan szokásoddá beivódik, hogy már azt veszed észre, hogy már nem kell erőfeszítést tenned annak érdekében, hogy azt csináld, mert már automatikusan jön magadból.

Tegyük fel, elhatározod, hogy minden reggel futni fogsz. Mit csinálsz ennek érdekében? A legjobb, ha kialakítasz egy rutin dolgot: például már előző este kikészíted a futócipődet, hogy reggel, amikor felkelsz, ránézel, és mi jut eszedbe róla? „Ma megint futni fogok.” Vagy lehet, hogy kikészítesz magadnak egy pohár shake-t, és előtte megiszod. A lényeg az, hogy csinálj valami olyan szokást, amit ha meglátsz, ránézel, eszedbe fog jutni, hogy mit kell csinálnod. Ami nem igényel nagy erőfeszítést, abszolút kicsi dolog. 

És legyen így a szellemi dolgokban is. Az imádkozáshoz, a bibliaolvasáshoz is alakíts ki rutinfeladatokat! Istentiszteletre való eljáráshoz is alakíts ki rutinfeladatokat. Vannak olyan emberek, akik úgy járnak összejövetelekre, istentiszteletekre, hogy van bennük vágy. Azért jönnek el, mert hiányzik. Azért jönnek el istentiszteletre, mert ott akarnak lenni. Nemcsak azért, hogy mit mondanak mások, hanem szokássá tették már az életükben, és nem tradícióból, hanem belső vágyuk, belső igényük van arra, hogy ott legyenek. 

Emlékszem én is, hogy az elején erőfeszítést kellett annak érdekében tennem, hogy minden alkalmon ott legyek. Volt úgy, ha nem voltam ott időben, előtte rám telefonált XY testvérem, hogy megyek-e, jöjjön-e értem. Nem emlékszem már, mikor indult az be nálam, de egy idő után beindult, hogy már nem kellett rám telefonálnia, nem kellett értem jönnie senkinek sem. Akkor már én hívtam fel, én mentem utána az újaknak, a fiatalabb hívőknek, és noszogattam szeretettel őket: „Gyere! Elmenjek érted? Menjünk együtt a villamossal, busszal!” Akkor nem volt még autóm, de ahogy nekem, úgy másoknak is segített, hogy valaki rám telefonált, rám szólt, hogy akkor csináljuk együtt, mert úgy könnyebb. 

A böjtöléssel is így van. Könnyebb úgy böjtölni, hogy számíthatok rád, mert te is csinálod, te is böjtölsz. És ugyanúgy neked is könnyebb úgy böjtölni konkrét dolgokért, célokért (pl. a 21 Napos Böjt- és Imaösszefogás Magyarországért, a magyar nemzetért), ha tudod, hogy rajtad kívül még ezrek böjtölnek ugyanazért a dologért. És amikor jön a kísértés, hogy megegyem („nem olyan nagy dolog… Úgyis korog a gyomrom, meg az ciki itt a munkatársak előtt, …”), meg tudod állni. Miért? Mert megemlékezel arról, hogy az országban ezrek és ezrek böjtölnek éppen most veled együtt! „Hát akkor hogyne tudnám megcsinálni én is! Számíthattok rám!”

Amikor új szokásokat szeretnél meghonosítani a mindennapjaidban, az is segít, ha valami kis ’jutalmat’ kitűzöl magadnak az új szokás-gyakorlat elvégzése után. Például megiszol egy kávét, mobilozhatsz egy fél órát, leülsz egy kicsit olvasni. Nekem is vannak ilyen apró ’megjutalmazások’: amikor tornázom, vagy elmegyek úszni – meghatároztam magamnak, hogy mennyit kell úsznom, mennyit kell tornáznom. Legtöbb esetben a testemre hallgatva már a felénél abbahagynám, de mivel már hosszú évek óta csinálom, ott van előttem egyrészt az, hogy „ha eddig meg tudtam csinálni, most is meg tudom csinálni”; másrészt, ha vége van, akkor leülök vagy lefekszem és olvasok, vagy ’megetetem a halaimat’ a mobilomon. Amikor úszom egymás után a hosszokat, akkor mindig név szerint szoktam imádkozni emberekért – minden gyülekezeti tagért, vezetőkért, országos, nemzetközi szolgálókért, akik csak eszembe jutnak. És azt vettem észre, hogy mindig eszembe juttatja az Úr. Nem esnek ki a nevek. Több száz név, bennem vannak és forognak. És hidd el, Isten szokásoddá tud tenni olyan dolgokat, amit el sem tudsz képzelni, és egy pozitív automatizmussá válik, és jó érzésed, sőt örömöd támad olyan dolgokban, amikre nem is gondoltál előtte. 

Ézsaiás próféta azt mondja, hogy „megvidámítom őket az Én imádságom házában” (Ézsa.56,7). Hogyan lehetséges, hogy elmegyek egy imaösszejövetelre, imádkozok, és ettől örömem lesz? Igen. Igen! És nem azért, mert ott viccet meséltek, hanem azért, mert Isten Beszéde beteljesedik! És amikor ez szokásoddá válik, már belülről fakadó vágyad van arra, hogy ott legyél. Nemcsak külön-külön imádkozunk, hanem elmegyek a testvéremmel, és közösen is imádkozunk. És amikor ezt megteszed újra és újra, azt veszed észre, hogy egy olyan öröm tölt be, amelynek nincs logikai magyarázata; nem tudsz természetes okát találni. De Isten megígérte: „Én megvidámítalak téged az Én imádságom házában”.

Szokás-formálás következetesség nélkül nem működik. A következetességről pedig ismét az ’önfegyelem’ szó jut az eszembe – fegyelmezettség. A magyarban ez nem annyira jön ki; a tanítvány és a fegyelmezés nem ugyanaz a szó. Az angolban ez a két szó gyökerében is azonos. 

Válassz magadnak időpontot vagy napszakot, válassz helyet is, ha a bibliaolvasásban akarsz előbbre lépni! Döntsd el, hogy reggeli előtt, vagy reggeli után, ebéd előtt, ebéd után, vagy egyből felkelés után, de legyen egy konkrét megszokott idő, amit arra szánsz! Nem kell, hogy egyből félórát olvasd a Bibliát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem olvashatsz minden nap félórán át vagy hosszabb időn át Bibliát, hiszen természetesen az áldás. De ha nincsen erre még gyakorlatod és nincs még erre önfegyelem benned, akkor inkább kezdd rövidebb időhosszal. Kezdheted akár napi egy bibliaverssel is. De kezdd el.

Amikor katona voltam Debrecenben, rendszerint elkobozták tőlem a Bibliát. A református lelkészképzőből mindig hozták, rendszeresen becsempészték nekem a Bibliákat; így mindig volt nálam Biblia! Minden héten koboztak el tőlem, minden héten fenyítettek, de mindig volt nálam akkor is. Hol a matracból szedték ki, hol a párnámból, hol a farzsebemből, mindenhonnan előszedték a Bibliát, de másnaptól már ismét volt nálam. Kis cetlikre írtam mindig egy-egy bibliaverset, minden nap egy bibliaverset. Egyik oldalon volt a bibliahely, másikon pedig a szöveg. Azt mindig elővettem, és megtanultam sok bibliaverset. Néztem egyik oldalán a helyet, és mondtam a verset. Vagy néztem a verset, és mondtam a helyet. De minden nap csak egyet. És ahogy ezt megszoktam, szokásommá tettem. Amikor leszereltem, azt vettem észre, hogy hiányzott, hogy megtanuljak bibliaverset, hogy olvassam a Bibliát, és hogy memorizáljak bibliaverseket.

Szükséges, hogy szokássá tegyél dolgokat Isten Beszédével, az Istennel való kapcsolatoddal, a testvéri közösséggel, a testvérekkel való kapcsolataiddal kapcsolatban. Ilyen a mannaszedés, a bibliaolvasás. 

2.Mózes 16,4 „És mondta az Úr Mózesnek: Íme Én esőképen bocsátok nektek kenyeret az égből. Menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-e az Én törvényem szerint járni, vagy nem?” 

Figyeljük meg: Isten a testi, fizikai szükségüket használta fel, hogy egy új szokást alakítson ki bennük. Lehetne azt mondani, hogy „bolond az az ember, aki még enni sem akar, hogy elmenjen és mannát szedjen!” Viszont azt mondta Isten, hogy még ez is kísértés. Sokszor úgy van, hogy a természetes dolgokat, amelyek annyira magától értetődnek, és Isten azt akarja, hogy legyen az rendszeres az életünkben; egy hittel kell megtennünk. Ha kell, akkor tedd meg engedelmességből! Ha van kedved, tedd meg! Ha nincs kedved, akkor is tedd meg! Ha esik, tedd meg! Ha fúj, tedd meg! Ha vannak melletted emberek, tedd meg! Ha egyedül vagy, akkor is tedd meg! Ha örömöd van, tedd meg; ha bánatod van, tedd meg! Akkor is tedd meg, ha depressziós vagy, és akkor is tedd meg, ha tele vagy reménységgel! Betegség gyötör? Akkor is tedd meg! Egészséges vagy? Tedd meg! Bőségben vagy szükségben vagy? Tedd meg! És ahogy ez szokásoddá válik: már senki nem tud kimozdítani Isten ígéretének a beteljesedéséből! Minden ígérete beteljesedik. 

Amit összeírtál 10 pontot az év első napjaiban, mind beteljesedik. Nem kell megvárnod 2022. december 31-ét, már hamarabb be fog teljesedni! Csak tedd szokásoddá, hogy minden nap vidd az Úr elé hálaadással, kéréssel, zörgetéssel –, hogy kutassuk, keressük azok megoldását!

Ézsaiás 50,4-5 „Az Úristen bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel. Fölserkenti minden reggel, fölserkenti a fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok. Az Úr Isten felnyitotta fülemet, én pedig nem voltam engedetlen, és hátra nem fordultam.” 

„Minden reggel felserkenti a fülemet” – ehhez viszont szükséges, hogy odaszánjam magamat a hallgatásra. „Psszt!” Ilyenkor mit csinálok? Fokozottam hallgatok, odafigyelek. „Psszt!” Szoktad mondani a gyereknek, ha hallgatni akarsz valamit a rádióban/tévében, egy beszélgetésben. Azt jelenti, hogy sok más dologtól el kell vonnod a tekintetedet, figyelmedet. Ki kell iktatnod, ki kell kapcsolnod, hogy meghalld az Úrnak a hangját. Ilyen egyszerű. Semmi bonyolult nincs benne. 

Viszont Isten azt mondja, hogy „minden reggel”. Minden reggel! Szerintem óriási kísértés mindannyiunknak a hírek, az információ-dömping, a Facebook, az Insta, a TikTok stb. Ahhoz, hogy meghalljuk az Úr hangját, meg kell először azt hallanunk, hogy „psszt”; vagyis kapcsold ki ezt, kapcsold ki azt, hogy meghallhasd, amit az Úr mond. Amikor pedig megvan a vágy benned, hogy hallj Istentől, azt mondja a próféta: „hogy tudjam erősíteni a megfáradtat”. Még csak nem is azért szól hozzád az Úr, hogy téged megerősítsen (legalábbis itt nem ezt mondja), hanem hogy te tudj másvalakit megerősíteni. Így kezdődik a tanítványság. És amikor odaszánom erre magam, azt veszem észre, hogy közben Isten kimunkál bennem egy engedelmességet. Mert ez következetességet és fegyelmezettséget igényel. És mi lesz ennek az eredménye? Még inkább engedelmes leszek az Úr felé.

Ap.csel.17,11 „Ezek (a béreabeliek) pedig nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, akik bevették az Isten Beszédét teljes készséggel, és naponként tudakozták az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek.” 

Figyeljük meg, a béreabeliek mit csináltak! Leültek, és nap mint nap elővették az Írásokat. És akkor még nem úgy volt, hogy a testvér elővette a farzsebéből a mobilt, hanem a nagy tekercseket ki kellett tekergetni, és keresték, hogy itt ez van; „Ja, nem ez a tekercs, hanem a másik, a harmadik…” Rendszeresen kutatták a tekercsekben írtakat, és ezt minden nap csinálták. Keresték, tudakozták az Írásokban azt, ami elhangzott. Ezt napi szokásukká tették. És Lukács azt írja erről, hogy „nemesebb lelkűek voltak”. Ha ’nemeslelkű’ szeretnél lenni, akkor keresd az Írásokat minden nap!

Mennyi időbe telik egy ilyen szokásnak a kialakítása? Mert ez a naponkénti mannaszedésről szól. Mennyi ideig kell ezt csinálnom, hogy szokásommá váljon? Van, aki azt mondja, hogy 21 nap. Van, aki azt mondja, hogy 60 nap, stb. Az a helyzet, hogy a 21 napos irányelv szerintem csak nagyon egyszerű dolgoknál működhet. Nálam a 21 nap nem nagyon működött a szellemi dolgok területén, mert a 21 nap után még könnyen abba lehet hagyni. Például a böjtölés. 

Hogyan fogod a böjtöt csinálni? Az elején döntsd el, hogyan fogsz böjtölni! Ha nem döntöd el az elején, akkor a tested már a második, harmadik napon diktálni akar, át akarja venni a vezetést a lelked, a szíved fölött. Döntsd el az elején, hogy folyadék vagy víz vagy zöldség, vagy hogyan. Figyelj az Úr vezetésére, a lelkiismeretedre, vagy akár hitben érettebb és tapasztaltabb testvérek tanácsaira, és döntsd el, és ahhoz kérd Istennek a segítségét! Ha nem eszel, nem iszol, akkor is kibírod néhány napig – nem halsz bele. De azért vizet igyál. Nem kell persze leturmixolnod a pacalt vagy a rántott csirkét (mert ugye ismerünk történeteket), de legyen mindebben józanság és következetesség. Istent nem tudjuk becsapni. Embereket tudunk manipulálni, hogy „hát én így meg úgy böjtölök”, csak azt veszik észre, hogy megint híztam két kilót. „Hogy csinálod ezt?!” Na, jó – a lényeg, hogy az elején döntsd el, és ahhoz kérd Isten segítségét. Vagy ha nem egyedül élsz, akkor aki veled lakik (pl. házastársad), ha egyedülálló vagy, akkor a barátodat, testvéredet, ismerősödet kérd meg, hogy segítsen, támogasson az elhatározásod következetes véghezvitelében.

Egy másik hely a Bibliában, ahol egy minden napos szokás előfordul, Mózes második könyvében az áldozatoknál a mindennapi illatáldozat: 

2.Mózes 30,7 „Áron pedig füstölögtessen az oltáron minden reggel jó illatú füstölőszert, mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse el azt.” 

Ez miről szól? A minden reggeli hálaadásról, a minden reggeli Isten dicsőítéséről, Isten imádásáról szól ez. A pap ezzel kezdte a napot. Ez törvény volt. Vajon Istennek szüksége volt arra, hogy a tömjénfüst szálljon fel? Istennek szüksége volt arra, hogy beleszagoljon abba a tömjénfüstbe? Nem. Nekünk van erre szükségünk, hogy a minden reggeli hálaadást, az Isten dicsőítését, Isten imádását rendszeressé tegyük az életünkben.

Három zsoltár-verset nézünk meg veletek ezzel kapcsolatban:

Zsoltárok 71,8 „Megtelik a szám dicséreteddel, és minden napon a Te dicsőségeddel”

Isten dicsősége hogyan jön be az életedbe? Úgy, hogy elkezded dicsérni. „Isten dicsőségével megtelik az egész Föld” – mondja a próféta. Hogyan telik meg az egész Föld Isten dicsőségével? Úgy, hogy az emberek dicsőítik Őt. Hogy telik meg az otthonunk Isten dicsőségével? Úgy, hogy dicsőítjük Istent. Hogyan telik meg az országunk Isten dicsőségével? Úgy, hogy egyre többen adnak Istennek dicsőséget ebben az országban. Ez így működik.

Zsoltárok 119,164 „Naponként hétszer dicsérlek Téged, a Te igazságodnak ítéleteiért.”

Nézzük csak, mikor kelsz, mikor fekszel, és oszd el hat felé! Megvan a kezdés, a befejezés, és közte még ötöt helyezz el, akkor te is betöltöd ezt. Ez a zsoltáros ilyen ember volt, naponta hétszer dicsérte az Urat.

Zsoltárok 145,2 „Minden nap áldalak Téged, és dicsérem neved örökkön örökké.” 

Dávidnak szokásává ivódott, beleégett az egész lényébe Istennek dicsérete.

Dániel könyvében olvassuk (6. rész), hogy a társai irigykedtek, fúrták jobbról-balról Dánielt, de nem tudták kikezdeni. Ne felejtsük el, Dániel négy uralkodó mellett volt főtanácsos. Ez azt jelenti, nagyon sokan irígykedtek rá, keresték a vesztét, de nem tudták, hogyan kössenek bele. Rájöttek, csak az Istennel való kapcsolatába tudnak belekötni, ezért hozattak a királlyal egy olyan törvényt, hogy a királyon kívül ne lehessen senki máshoz fordulni kéréssel, imával és dicsérettel, mert nagyon jól tudták, hogy Dániel ezt minden nap csinálja. A király naivan meghozta és ki is hirdették a törvényt. Mi történt? 

Dániel 6,10 „Dániel, amikor megtudta, hogy megíratott a törvény, bement az ő házába, és az ő felső termének ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé. Háromszor napjában térdre esett, könyörgött, és dicséretet mondott az ő Istene előtt, ahogyan azelőtt is cselekedett.” 

Tehát előtte is, utána is ugyanúgy könyörgött Istenhez, és dicsőítette az Urat. Meghozták a törvényt. Vajon a törvény zavartatta őt az Istennel kapcsolatos szokása megtartásában, az Isten dicséretében, az Isten felé való könyörgésének megtartásában? Nem! Azt olvassuk, hogy „felment, kinyitotta az ablakokat Jeruzsálem felé”. Ez azt jelenti, hogy bárki hallhatta, aki odament és hallgatózott Dániel nyitott emeleti ablakai alá. „És napjában háromszor térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett az ő Istene előtt, ahogyan azelőtt is cselekedett.” 

Kezdd el Istent dicsérni rendszeresen! Kezdj el Istennek hálát adni rendszeresen! Ha ezt csinálod – nemcsak egyszer, nemcsak 21 napon át – két, három, négy hónapig, akkor az beivódik az egész lényedbe. A statisztikák szerint, ha legalább két-három hónapon át csinálsz valamit minden nap, az beivódik, automatizmussá válik. Azt jelenti, hogy már nem kell külön arra koncentrálnod az elmédben, hogy ezt megcsináld, hanem eszedbe jut, vágysz rá, és belülről egy késztetés fakad, hogy megcsináld. És elkezded már gyakran úgy, hogy tudatosan már nem is gondolsz rá.

3.Mózes 6,12 „Az oltáron levő tűz pedig égve maradjon azon, el ne aludjon, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel.”

Az oltár alatt ott volt a tűz, és Isten megparancsolta, hogy a tűz soha ne aludjon ki. Olyan szokást alakíttatott ki a papokkal és a levitákkal, amit be kellett tartaniuk, hogy a tűz mindig égjen az oltáron. Tehát reggel, amikor felkelt a pap, többek között mi dolga volt? Az egyik dolga az volt, hogy fát kellett tennie a tűzre. A Példabeszédek könyvéből, Jakab leveléből jól tudjuk, hogy ez a fa a szavaink, a beszédünk, a mondataink. Ki kell, hogy jöjjön a számból az Isten dicsérete, ahogyan Dánielből kijött – még a király parancsa ellenére is! Ki kell, hogy jöjjön a számból minden nap a lelkesedésem, buzgóságom, az Isten felé és a testvérek felé való odaszánásom. 

Ha látom, érzem, tapasztalom, hogy ellankadtam, megfáradtam, mit tegyek? Változtassam meg a szokásaimat! Kezdjek el olyan szokásokat beépíteni az életembe, hogy (1) minden nap szedem a mannát; (2) minden nap jóillatot áldozok az oltáron; (3) minden nap teszek a tűzre fát. Amikor ezeket rendszeresen cselekszed hitből és engedelmességből, azt veszed észre, hogy visszajön a szenvedély; az elkötelezettség, a buzgóság, a lelkesedés, a másik felé való odaszánás visszajön és megerősödik az életedben.

Zsid.3,13 „Bátorítsátok, buzdítsátok, lelkesítsétek, intsétek egymást minden nap, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűn csalárdsága által.”

Ahhoz, hogy ne idegenedjek el se Istentől, hogy ne idegenedjek el az összejövetelektől, hogy ne idegenedjek el a testvéri kapcsolatoktól, szükséges, hogy odaszánjuk magunkat! És ne vedd bántásnak, ha valaki megkér, megkérdez: „Elmenjek érted? Felvegyelek? Menjünk együtt?” Vagy pedig: „Hogy vagy? Nem láttalak.” Nem számonkérés ez, hanem felelősségvállalás egymásért. Felelősek vagyunk egymásért. Isten népe, Isten családja vagyunk. 

Azt látjuk a Krónikák könyvében is, hogy voltak Isten törvényében olyan szokások, amiket Isten megkért, hogy minden nap, minden héten, minden hónapban, vagy minden évben megcsinálja az Ő népe. 

2.Krón.8,13 „Naponként áldoztak azon (az oltáron), Mózes parancsa szerint, szombatnapokon, a hónapok első napjain, és évente a főünnepeken háromszor…” 

Figyeljük meg, voltak naponkénti áldozatok, voltak a heti szombatnapi áldozatok, voltak az újholdi áldozatok havonta, és voltak az évenkénti áldozatok a főünnepeken. Nem érdekes, hogy a természetes életünkben megtartjuk a különböző évfordulókat: születésnapot, házassági évfordulót, stb. Erre szánunk időt, de vajon szánunk-e arra időt, hogy szokássá tegyük, hogy az Istennel való kapcsolatunkat és az Isten népével való kapcsolatunkat is szokássá erősítsük, és úgy bevésődtessük a lelkünkbe, a prioritásainkba? Mert a lelkünknek kell ebben változnia és mindezt befogadnia. 

1.Sámuel 18,10 „Másnap pedig megszállta Sault egy gonosz szellem, Dávid pedig hárfázott a kezével minden nap, ahogy szokott.” 

Gondolkoztam Dávid hárfázásán. Nagyon érdekes. Dávid hárfázott minden nap, ahogy szokott. Szerintetek mikor kezdte el ezt a szokását? Bizony, nem a Saul házában kezdte el, hanem a juhoknál, a mezőn. Saul házában túl sok önfeledt pillanata nem volt, mert ott mindig résen kellett lenni, mert többször előfordult, hogy Saul fogta a dárdáját, és a falhoz akarta szegezni, szóval folyton figyelnie kellett. De mikor volt arra lehetősége, hogy önfeledten elengedje magát, hogy csak Istennek lantozzon? Körbement, megnézte, nincs a környéken medve vagy oroszlán, utána ledőlt egy fa alá, elővette a hárfát, a lantot, és elkezdte dicsérni Istent. És ez szokásává lett. Nemcsak istentiszteleteken – szombatonként vagy vasárnaponként – vette elő a lantot, a gitárt, hanem Dávidnak ez szokásává vált. Amikor Saul mellé berendelte Abner, mert gyötörte a királyt a gonosz szellem, akkor Dávidnak ez már ment, mert szokása volt. És a szokását úgy tudta gyakorolni, hogy közben tudott az életére vigyázni, hiszen muszáj volt.

Ha megnézzük Dávid hőseit, megdöbbentett az 1.Krónika 12,22-ben az, hogy „minden nap mentek Dávidhoz, hogy segítségére legyenek neki.” A 21. vers pedig így szól: „És ezek Dávidnak segítségül voltak az ellenség seregei ellen, mert fejenként mind erős vitézek voltak, és vezérek a seregben.” Dávid hősei tudjátok, mit csináltak? Minden nap odamentek Dávidhoz, és kérték, megnézték, miben tudnak segíteni neki. Ettől lettek ők vezérek, ettől lettek ők hősök. „Ezek mind Dávid segítségei voltak az ellenség seregei ellen, fejenként mind erős vitézek voltak, és vezérek a seregben. Ők pedig minden nap mentek Dávidhoz, hogy segítségére legyenek neki, amíg serege naggyá lett, mint Isten tábora. Így lett naggyá Dávid serege.” Először csupán ők voltak a sereg, de utána mindegyikük vezérré lett, azért, mert ezt csinálták minden nap. Egyszerű, mégis erőteljes szellemi törvényszerűség és igazság van e sorokban.

Befejezésül három bibliaverset olvasok fel:

Lukács 9,23 „Mondta pedig Jézus mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.”

Jézust nem tudod követni régi szokásokkal. Lehetetlen. Jézus követésekor új szokásokat kell bevezessek az életembe. Jézus követéséhez szükséges, hogy megváltoztassak régi gondolkozásmeneteket, régi szokásokat. Ez pedig lehetetlen úgy, ha újakat nem rakok a helyükre. Jézus tanítványaként élni úgy tudok minden nap, hogy új szokásokat vezetek be az életembe. Vagyis „minden nap felveszem az Ő keresztjét”. Minden nap. „Aki meg akarja tartani az ő életét…” Végiggondolom minden nap, hogy ma a saját életemet futom, tervezem, élem, vagy pedig Krisztusért és az evangéliumért élek? Az életem kiteljesedéséért futom a napomat, vagy Krisztus és az evangélium kiteljesedéséért? Vajon pusztán a boldogulásomért írtam össze a 10 kérés-pontot az év elején, vagy Krisztus és az evangélium kiteljesedéséért? 

Ap.csel.2,46-47 „És minden nap egyakarattal kitartottak a templomban, és megtörték házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérték az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig minden nap szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” 

Minden nap kitartottak a templomban, minden nap összejöttek. Minden nap. Minden nap dicsérték az Urat. Minden nap imádták Őt. Minden nap megtörték a kenyeret. És ennek volt egy olyan gyümölcse is, hogy minden nap lettek megtérések. Nem azt mondom, hogy mától kezdve minden nap istentisztelet lesz, de számíts arra, ha imádkozunk emberekért, hogy megtérjenek, ahogy áttörések lesznek a megtérésekben (számban is), az azt is jelenti, hogy muszáj lesz. Nem tudjuk a heti egyszeri istentisztelettel megélni a keresztény életünket, mert vagy mások vagy mi lemorzsolódunk, vagy pedig beleállunk a szántásba, és szolgáljuk az Urat. És akkor azt fogja Isten kérni, hogy „most csináld te”. És lehet, hogy az csütörtök este lesz. Lehet, hogy kedd este lesz, mert lesznek olyanok, akik csak akkor érnek rá, és akkor is lesznek ötszázan, akik eljönnek.

Ap.csel.6,1 „Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok szaporodtak, a görög zsidók között panaszkodás támadt a zsidók ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban.” 

Tudod, miért lett diakónus-választás? Mert annyira szerettek volna szolgálni az asszonyok, hogy már azon vesztek össze, hogy ’még most sem kerültem sorra’. Minden nap akartak szolgálni. Jelentkeztek a pásztornál, jelentkeztek a vezetőknél, hogy miben szolgálhatnak. „Én ebben akarok szolgálni”. De már ebben vannak… „Akkor abban szeretnék!” De már ott is volt ember… stb. És akkor megsértődtek, hogy nincsen hely a szolgálatra. 

Szeretném nektek elmondani, hogy nálunk nincsen ilyen helyzet a gyülekezetünkben, úgyhogy tudd meg, hogy nálunk VAN szolgálati lehetőség. Így, ha szeretnél bármelyik nap szolgálni, akkor csak keress meg, vagy keresd meg a házicsoport-vezetődet, és ő elmondja, hogy kihez menj, kiért imádkozz, kit keress fel, kinek segíts, kit támogass, kit hívj fel. És hidd el, amikor erre odaszánod az életedet, és nem magad életének kiteljesedését keresed, mégis azt találod meg! Nem magadért csinálod, mégis téged fog felépíteni az Úr!

Ez az én kérésem most hozzátok. Ahhoz, hogy megvalósuljanak mindazok a pontok, amiket összeírtál az év elején, alakíts ki új (újszövetségi és bibliai) szokásokat! És meglátod, ahogy beivódnak, automatizmussá válnak az életedben: meg fognak teljesedni mindazok a pontok, amiket felírtál. 

Az Úr áldjon benneteket!

DSGY, 2022. január 02.