Közel 20 évig minden levelemet és emailemet azzal a kifejezéssel írtam alá, hogy „Szolgálatra készen”. Ez akkor kezdődött, amikor egy több mint 70 tagot számláló Kiwanis Klub elnöki posztjának várományosa voltam: szerettem volna tagjaink felé kommunikálni, hogy ez egy szolgáló szervezet.
Úgy éreztem, a „Szolgálatra készen” mottó jól kifejezte azt, miért is találkoztunk mi, közösségi munkások testületeként, közösségünk fiataljainak jóllétén munkálkodva. Úgy gondoltam, ez a szlogen üzleti elképzelésemhez is jól illeszkedik, melyet inkább a szolgálatra, mint a profitra alapoztam. Egy eladást követően egy hosszú távú elköteleződés kell, hogy létrejöjjön, melynek célja a kliens szükségleteinek kiszolgálása. A vállalkozásom weboldalán is ez a mottó olvasható: „Szolgálatra készen”.
Aztán egyszer csak rájöttem, hogy az emailezéseim jelentős részének nem sok köze volt a vállalkozásomhoz vagy a Kiwanis Klubhoz, ennek ellenére a magánlevelezéseimet is ezzel a szlogennel írtam alá. Ez elgondolkodtatott azon, vajon mit is akartam közvetíteni azzal, hogy ezen az egyedi módon fejeztem be a leveleimet.
Rájöttem, hogy azt a vágyamat fejezem ki, hogy az üzleti és magánéleti ügyeimmel egyaránt Istent szolgáljam. Ez a kifejezés folyamatosan arra emlékeztetett, hogy mi az, ami valóban fontos abban, amit csinálok, és aki vagyok. A „szolgáló vezetés” elképzelés 1977 óta ismert az üzleti világban, mióta Robert K. Greenleef, az AT&T nyugalmazott ügyvezetője ismertette azt Szolgáló vezető c. könyvében.
A vezetőként való szolgálat gyökerei azonban ennél sokkal régebbre nyúlnak vissza. A bibliai feljegyzések megmutatják, Jézus csodálatos példát mutatott tanítványainak, és mindnyájunknak, akik követjük Őt.
A János evangéliuma 13. fejezetében olvassuk, hogy Jézus a húsvéti vacsora közben levette a felsőruháját, és egy kendőt kötött magára. Megmosta a tanítványok lábát, ezt mondva nekik: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13,15-16)
Egy másik alkalommal Jézus így tanította a követőit: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10,45). Isten, aki Jézusban emberi testté lett, és emberként végig szolgálta életét, készen állt alázattal szolgálni másokat.
Az elmúlt két évtized folyamán Isten és mások szolgálata közben egy fontos igazságot értettem meg. Az Úrnak tetszik, ha szolgálói a lelkületünk, és olyan áldásban részesít bennünket, amit el sem tudunk képzelni. Áldása bőségesebb annál, mint amit megérdemlünk. Ám óva intenék mindenkit attól, hogy ezt egy sikeres üzleti stratégiának tekintse, vagy arra használja fel, hogy eredményeit elismerjék. Gyakran előfordul, hogy senki nem veszi észre, amit másokért teszünk. Ami számít, az az abba vetett bizalom, hogy a szükségben lévők megfelelő időben történő segítése kedves Isten előtt.
Az üzleti életben gyakran a képességeinkre fókuszálunk, de amint elköteleződünk mások szolgálata iránt, Isten a rendelkezésre állásunkra helyezi a fókuszt. Készen állsz-e arra, hogy Isten rendelkezésére állj, bárkit is hozzon eléd utad során?
Légy felkészült. Néhány körülmény, mellyel szembe kell nézned, talán nem olyan, mint amit elképzeltél. Ébernek kell lennünk, hogy minden lehetőséget észrevegyünk a szolgálatra, tudva azt, hogy ellenkező esetben csodálatos áldásról maradunk le. Mások szolgálata által az Urat is szolgáljuk. Tartsuk becsben a lehetőséget, hogy készen állhatunk a szolgálatra!
Hozzászólás írása