Belegondoltam, hogy egy-egy időszakasz nem úgy záródik le, hogy szilveszterkor kilőjük a rakétákat, aztán utána pedig minden máshogyan lesz. Azért szeretnék most a 2023-as évvel kapcsolatban szólni néhány gondolatot, mert most egy új korszakba belekerültünk. Sokszor, amikor olvastuk a Bibliában, hogy mi lesz az utolsó időkben, akkor gondolkoztunk, hogyan is lesz, mint is lesz, de amikor belekerülünk azokba, amik le vannak írva, akkor csak kapkodjuk a fejünket, hogy hol is vagyunk.
Sok helyen, sok gyülekezetben jártam a rokonságom révén is, és mindenütt azt tapasztalom, hogy fel van bolydulva az egész ország, és a testvérek is sok féle nehézségekbe kerültek. Ezzel kapcsolatban olvasok fel egy bibliarészt, meg Rick Joyner egyik könyvéből egy részt. Hogyan látom ezt az időszakot, mi a feladatunk ezekben a helyzetekben. A bibliarész:
4.Mózes 21,1-8 „Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük. (2) Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait. (3) Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának. (4) Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben, (5) és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk. (6) Ezért az Úr mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből. (7) Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért. (8) Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Készíts egy érckígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valakit megmar egy kígyó, de föltekint arra, életben marad.”
Miről szól ez a történet? Izrael népe elfáradt, megkeseredett, és ennek következménye az lett, hogy a keserűség miatt a nép elkezdett olyan dolgokat mondani, ami Istennek nem volt tetsző. A kígyók pedig nem válogattak, hogy az most Mózes, vagy Józsué, vagy ’jófej ember’, vagy hívő, vagy nem hívő; hanem válogatás nélkül megmardosták a népet.
Mit jelent ez? Hogy nagyon sokakon, vagy talán mindenkin halálos sebeket okoztak. Különböző kígyófajták voltak, és mindenkit megmartak. Én nem olvastam, hogy Mózest vagy más jóembert, ’fajin gyereket’ nem martak volna meg. A kígyók válogatás nélkül mindenkit megmartak. De mi volt a különbség azok között, akik életben maradtak, és azok között, akik nem maradtak életben? Az, hogy a kígyó által megmart személy rá tudott-e tekinteni a rézkígyóra, ami a magas póznán – a kereszten volt?
A kígyómarásokban az volt a nehéz – hiszen, ha belegondoltok, nem volt az nagy szám, hogy ’csak felnézek és meggyógyulok’), és azért voltak, akik nem élték túl, mert amikor megmarta őket egy kígyó, akkor az piszkosul fájt nekik. És hiába jött oda a testvér, hogy „megvallom Jézus nevében, hogy nem is mart meg a kígyó”, mikor mutatta, hogy „engem tényleg megmart a kígyó!”
Az egyik nehézség tehát az volt, hogy nem tudta a fájdalomról és a fájásról levenni a szemét. Annyira lekötötte, annyira nézte, hogy a szemét nem tudta levenni a sebről, hogy feltekintsen a keresztre. Ez volt az egyik nehézsége.
A másik nehézség az volt, hogy aki odament hozzá, hogy segítsen neki, annak a testvér nem csak azt mondta, hogy „nézd már, tényleg megmart a kígyó”, hanem megmutatta a másiknak is, hogy „de hát, terajtad is van kígyó”. Mert nem volt olyan Izraelben, akit ne mart volna meg kígyó.
A kígyók pedig nem a testvérem, nem a gyülekezet vezetője, nem a feleségem, nem is a férjem, nem az apám, nem az anyám és nem az anyósom, hiszen azt olvassuk a Bibliában, hogy „nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi erők, fejedelemségek ellen” – még akkor is, ha ez történetesen XY testvértől, vagy a családtagomtól, vagy apámtól, vagy a feleségemtől vagy férjemtől jött ki.
Mi a megoldás, ha ilyen dolog történik, és piszokul fáj? Mert hiába mondom azt, hogy nem történt kígyómarás, mikor megtörtént. Hogyan tudom felemelni a látásomat arról a valóságos marásról, ami ténylegesen ott van? Mi a megoldás arra, hogy életben maradjak? És mi lehet a megoldás, ha odamegyek a testvéremhez, akkor ne azt mutassam meg neki, hogy tényleg kígyó van rajta, hanem meg tudjam menteni őt is, meg a saját életemet is? Mert hiába mutogatom neki, hogy „rajtad van, rajtam nincs”.
Rick Joyner írása…
Ez egy több, mint 30 évvel ezelőtt íródott prófétai írás, ami nagyon jól bemutatja azt a helyzetet, ami most – 30 évvel később – történik. A fejezet címe: „Használd fel a próbatétel kínálta lehetőségeket”. Rick Joyner: Háború és dicsőség, és látomás az aratásról c. írásából.
„A közösség gyakorlása mindig gyümölcsöző. Még ha nehézségekkel küszködünk is, az is a javunkra szolgálhat, ha világosságra hozza a szívünk sötétségét, és lehetővé teszi, hogy a kegyelem munkálkodjon bennünk. Ilyenkor, ha ellenállunk a keserűség és a hitetlenség kísértésének, a próbatétel mindig megnöveli és megsokszorozza a szellem gyümölcseit az életünkben. Az Eklézsia az Úr temploma, az Ő lakóhelye, és nagyon sok élő kőből épül fel. Minél tökéletesebben összeilleszkedünk és összeépülünk, hogy együttesen az Ő élő templomát alkossuk, annál többet tapasztalhatunk meg az Úr jelenlétéből. Ez sokakat vissza fog vonzani majd a közösségbe, akik negatív tapasztalataik vagy sebeik miatt elsodródtak.
A korszak végét az fogja jellemezni, hogy egyes országok kormányzati rendszerei a totális diktatúra és a törvénytelen anarchia két szélsőségébe között fognak hánykolódni. A felekezetek, a helyi gyülekezetek vezetésében ugyanezeket a szélsőségeket tapasztalhatjuk. A keresztények sok problémáját és sérülését az ilyen szélsőségbe hajló vezetési irányzatok okozzák. Az Úr ezeket arra fogja használni, hogy felkészítsen bennünket arra az időre, amikor a világi kormányok széthullanak, ami az utolsó idők egyik jellemző vonása lesz. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy ma a megváltás Isten legfőbb célja a Földön. Ha a világ legszörnyűbb tragédiáinak következményeit is helyre tudja hozni, akkor még inkább ki tudja javítani a felekezetek, gyülekezetek vezetőinek jószándékkal, de tévedésből elkövetett hibáit. Előfordul, hogy akik a legnagyobb hibákat követték el, azokból válnak a legbölcsebb és legmegbízhatóbb vezetők a világon egyre növekvő káosz közepette. Simon Péter az egyik legkitűnőbb példa erre a Bibliában.
Minden, amin életünkben keresztülmegyünk, arra való, hogy tökéletesebbé csiszoljon bennünket, mégis sokszor megengedjük, hogy nehézségeket, keserűségeket okozzanak. Meg kell tanulnunk felülemelkedni a sérüléseinken és a sebeinken, és a próbákban szerzett bölcsességünket használva kezdjünk el másokat kihúzni a nyomorúságból! „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma.8,28)
Az Ószövetség ideje alatt csak az lehetett pap, akinek a testén nem volt kelés, vagy elhanyagolt, elfertőződött seb. (3.Mózes 21,20) A kelések a kicsi begyógyulatlan sebek, amelyek elfertőződtek. Akinek a testén kelés van, annyira érzékennyé válik, hogy a legkisebb érintés is fájdalmat okoz számára. Ez a bibliai példa azt mutatja, hogy mi is alkalmatlanná válhatunk az eredményes szolgálatra, ha megengedjük, hogy a kis sebeink elfertőződjenek. Ilyenkor már senki sem jöhet hozzánk közel. Csak akkor szolgálhatunk eredményesen, ha az embereket olyan közel engedjük magunkhoz, hogy megérinthessenek bennünket. Az árulás, a félreértés okozta sebek ezen a bukott világon hozzátartoznak az élethez. Mindannyian átélünk ilyen dolgokat. Az egyik legfőbb különbség azok között, akik továbblépnek és szellemi gyümölcsöt teremnek, és azok között, akik nem, hogy hogyan kezelik a sebeiket. Az egyik legnagyobb dolog, amit elérhetünk, hogy megtanuljuk begyógyítani a sebeinket. Ez egyszerű, de sokszor nem könnyű. Az ilyen sebek begyógyulásának egyetlen feltétele a legalapvetőbb, de legerőteljesebb keresztény erény gyakorlása: a megbocsátás. Ha ezt nem tanuljuk meg, mi fogunk a legtöbbet szenvedni.
Az Úr sebei által gyógyultunk meg. Ez nemcsak azt jelenti, hogy fizikailag elszenvedte az ütéseket helyettünk és értünk, hanem azt is, hogy Jézus nem akart visszaütni, bosszút állni; egyszerűen csak elfogadta a csapásokat. Éppen ezzel győzte le az igazságtalanul kapott sebek gonosz hatalmát, hogy visszaütés vagy keserűség nélkül fogadta az ütéseket, és így válaszolt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” (Lukács 32,34)
Hasonlóképpen mi is megtörjük a gonosz hatalmát itt a Földön, amikor a bennünket ért igazságtalanságokat bosszúállás és keserűség nélkül szenvedjük el. Ezért mondja Pál apostol, hogy „most örülök tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátra van az Ő Testéért, amely az Egyház.” (Kolossé 1,24) Ez a bibliavers nem azt jelenti, hogy Jézus nem szerezte volna meg a teljes üdvösséget számunkra, hanem azt, hogy az Eklézsia szenvedésének célja van, amíg a Földön vagyunk. Ahogy az Ő sebeinek a hatalma által meggyógyultunk, mi is felhatalmazást nyerünk a gyógyításra a kapott sebeink által.
Ezek az igazságtalanul kapott sebek még begyógyulásuk után is érzékenyek maradnak. Az ilyen érzékeny sebekkel vagy visszahúzódunk és megszakítjuk kapcsolatainkat, s ezzel elveszítjük további szolgálatunk lehetőségét, vagy pedig szánalomra indulunk mások szenvedései iránt, és gyógyulást hozunk számukra.
Amikor úgy fogadjuk a csapásokat és a szenvedést, hogy közben Jézusban elrejtve maradunk, akkor erőt és felhatalmazást kapunk, hogy az Ő sebei által mi is gyógyítsunk, hiszen hozzá hasonlóan szenvedtünk.”
Nem is akarok ehhez hozzátenni semmit. A lényeg tehát, ha megmart a kígyó, és elbújok, attól nem gyógyul meg a sebem. Sőt, ha odébb állok, akkor sem gyógyul meg. Egyetlen egy módja van, hogy életben maradjunk – és ez élet-halál kérdése –, ha a szemeinket le tudjuk venni arról, ami velünk történt.
Tudok-e úgy megbocsátani, tudok-e úgy túllépni azon a seben, ami engem ért, hogy gyógyulássá tudjon válni, és ezáltal másokon tudjak segíteni, vagy csak a sebeim fájdalmát tudom szajkózni – ami persze valóságos.
Az Úr minden sebre, fájdalomra megoldást szerzett a kereszten – éljünk vele, éljünk a másik felé való megbocsátással! Ezzel áldom meg a közösséget. Ámen.
DSGY, 2023.január 08.
Hozzászólás írása