A kereszt ereje – 1. rész

A kereszt ereje – 1. rész

A kereszt ereje – 1. rész 1024 683 Rádió Sansz

Összefoglalás:

Ez az üzenet egy több részes sorozat első darabja a kereszt erejéről. Ebben olvashatjuk, hogy Jézus értünk szenvedett halála jelenti a kereszt erejét a bűn megbocsátására és eltörlésére (ez a kereszt első műve). Jézus meghalt értünk, hogy kifizesse a bűn jogos büntetését, így teljesen kielégítse Isten haragját, és elvegye a Sátán életünkre vonatkozó minden jogos igényét.

Bibliai részek: Ésa.53,4-7. és 10; Ésa.64,8; Róma.1,16; 1.Kor.1,17-20; 1.Kor.2,1-2; Kol.2,13-15; 1.Ján.2,2

Szeretnék továbbadni egy olyan üzenetet, amelyről úgy hiszem, hogy Isten égette bele a szívembe, hogy ne tévesszük szem elől az alapot, amelyre minden ráépül. Lapozzuk fel:

1.Kor 2,1-2 „És én, testvéreim, amikor megérkeztem hozzátok, nem ékesszólással, vagy kiemelkedő bölcsességgel jöttem meghirdetni az Isten bizonyságtételét. Mert eltökéltem, hogy nem tudok másról köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”

Éppen csak vázolom nektek a hátteret. Ha visszalapozunk az Apostolok Cselekedetei könyvéhez, és elolvassuk a 17. és 18. fejezeteket, azt találjuk, hogy Pál megérkezett Európába. Addig arra volt látása, hogy Ázsiába menjen. Kapott azonban egy látomást egy Macedón férfiről. Szent Szellem nem engedte meg neki, hogy továbbmenjen Ázsiába, hanem Európába küldte, és Pál Macedónia kapuján lépett be oda. Elment Filippibe, Tesszalonikába, és megérkezett a nagy fővárosba, Athénbe. Athén akkor már jó ideje a kultúra központja volt. Amikor Pál megérkezett, úgy találta, hogy a hely tele van értelmiségiekkel; ők kidolgoztak egy olyan filozófiát, amely még ma is a humanizmus alapja. A görög filozófia a humanizmus alapja, mert ők istenítették az embert; meg voltak győződve arról, hogy a tökéletes ember létrehozza a tökéletes világot.

Pál megérkezett Athénbe, és ott találta ezeket a képzett, okos embereket. Templomok sokaságát látta mindenféle és fajta isten számára, akinek az imádata csak elképzelhető, és szabadon imádhattad bármelyiket ama meggyőződés szerint, hogy „mi mégiscsak jól képzettek vagyunk, és nem akarunk beszűkültnek tűnni”. Még az „ismeretlen isten” számára is volt egy templomuk arra az esetre, hogy ha kifelejtettek valakit. Pálnak persze jól vágott az esze, hihetetlenül értelmes volt, és azt gondolom, hogy bekapcsolta az értelmiségi sebességfokozatot, amikor megérkezett Athénbe, ahol mégis elbátortalanította az értelmiségi légkör. Ha elolvassuk az Areioszpagoszon, a háború görög istene, Arész dombján elmondott beszédét, azt találjuk, hogy utal a görögök prófétáira, költőire, és nagyon engedékeny mindazzal szemben, amit az ottaniak csináltak. Ügyesen megragadta azt a tényt, hogy volt egy templomuk az ismeretlen istennek. Egyszerűen fantasztikus a briliáns érvelésnek ez a szelete. A tény viszont az, hogy ott nem jött létre jelentős gyülekezet. Néhányan megtértek, de nem volt óriási siker, és nem volt ébredés. Ez történelmi tény. Pál elhagyta Athént, és úton volt Korintusba, (ez a város Macedónia egész területének gazdasági központja volt, míg Athén az értelmiségi központ szerepét játszotta). A korintusi kereskedelem átszőtte az egész Földközi-tengert, belevonva a távoli Indiát és egész Európát, a messzi Franciaországgal és a brit szigetekkel együtt. Hajók jöttek és mentek, ez egy nagyon gazdag és nagyon erkölcstelen város volt. Tehát nekem az az érzésem, hogy amikor Pál oda közeledett, megkérdezte az Urat:

„Istenem, hol romlott el a dolog Athénben? Miért nem láttam ott azt az erőt, amit általában látni szoktam, és miért nem volt legalább némi siker, ha nem is ébredés? Mert bizony nem történt. Néhány ember megtért, otthagytunk egy icipici gyülekezetet, és Athén változatlan maradt.”

Azt hiszem, Isten elkezdte kiigazítani szolgáját, s mire megérkezett Korintusba, Pál elhatározta magában, hogy soha többé nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát. Amikor megérkezett Korintusba, ezt mondta:

1.Kor 2,2 „Eltökéltem, hogy nem tudok másról szólni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről”.

Néhányan ismeritek a hátteremet. Ateista voltam, kutató tudós, évekkel ezelőtt a Kodaknak dolgoztam, és a nagy jövővel kecsegtető, éppen felfutó, éles elméjű tudósaik egyike voltam. Véletlenül lettem keresztény két mormon misszionárius révén. A következőképpen tértem meg: az ok az volt, hogy szerettem az értelmi vitákat. Egészen más okból jöttem az USA-ba. Ez úgy 1956-ban vagy 57-ben lehetett. Amerikába akartam menni, ahol elismerték a rámenős alakokat, s úgy gondoltam, hogy sokkal többet kereshetek, s nagyobb karriert csinálhatok magamnak az Egyesült Államokban. Tehát teljesen más okból akartam kivándorolni. Amikor ez a két fiatal amerikai becsöngetett hozzám, szívesen beszélgettem velük Amerikáról, a vallásuk viszont nem érdekelt. Ők azonban szívósak voltak, és azt mondták, csak akkor beszélnek nekem Amerikáról, ha utána beszélhetnek fél órát a vallásukról is. Megegyeztünk: ők beszélnek nekem a mormonizmusról, azután pedig beszélgetünk Amerikáról. Ezután minden hétfő este meglátogattak, és beszéltek nekem a mormonizmus alapelveiről. Keresztény hátterem volt, sőt, volt egy imádkozó nagymamám. Hallelujah! Akkor ő már az Úrnál volt, de úgy hiszem, hogy előre megszerezte a megtérésem ’tulajdoni lapját’. Amikor ezek a mormonok elkezdtek beszélgetni velem, régi, halvány gondolatok kezdtek bennem felderengeni arról, amit valamikor még a vasárnapi iskolában tanultam. Azt mondtam a feleségemnek:

„Nem hiszem, hogy ezek az emberek pontosan tanítják a kereszténységet. Nem akarok ugyan belekeveredni, de a pontosság kedvéért utánanézek…, hol is van a Bibliád, drágám?”

Feleségem, Eileen, tipikus névleges keresztény metodista volt. Hitte a helyes dolgokat, de amikor találkozott velem a kórházi bálon, abbahagyta a templomba járást. Nem volt megtérve, csak vallásos volt. Szerette Jézust, csak soha nem találkozott vele. Hitte, hogy Ő a világ Megváltója, csak soha nem tapasztalta meg ezt a megváltást. Vasárnaponként háromszor ment a gyülekezetbe, mert szerette a légkört és az odajáró embereket. Amikor viszont találkozott velem, ezzel az Istent tagadó ateistával, választania kellett köztem és az Istene között, s ő meghozta ezt az elképesztő döntést, de hát nem ismerte Istent. Feleségül jött hozzám, és öt évig éltünk tökéletesen nem-keresztény és nem-vallásos életet. Most pedig ezek a mormonok bekopogtattak hozzánk. Fogtam a feleségem Bibliáját, amit ő érzelmi okokból tartott magánál, de nem olvasta. Azt mondtam, be fogom bizonyítani, hogy ezek a mormonok nem tanítják helyesen a kereszténységet. Elkezdtem olvasni pusztán ’értelmi gyakorlatként’. Nem akartam belekeveredni az ügybe, de azt mondtam:

„Legalább legyünk bizonyosak a kereszténység felől. Ez még senkinek soha nem ártott. A hit jó az olyan öreg hölgyeknek, akiknek szükségük van valami támaszra. Nekünk azonban, értelmes embereknek nincs szükségünk ilyen támaszra.”

Isten azonban elkapott! Ha még soha nem volt élő találkozásod az Úr Jézus Krisztussal, akkor szükséged van egy ilyen találkozásra! Egyszerűen, muszáj. Három hónapon át olvastam a Bibliát. Először azért, hogy megmutassam a pontatlanságokat a mormon tanításban, puszta értelmi gyakorlatként. Viszont, ahogy olvastam a Bibliát, megragadott Jézus Krisztus személye. Döntést kellett hoznom Jézus Krisztussal kapcsolatban. Azt hiszem, ekkor találkoztam az én első hívőmmel. Ő volt az első, aki valódi hatást gyakorolt rám. Közel állt az értelmi szintemhez, nagyon művelt ember volt, és magas rangja volt a társadalomban. Isten olyan emberhez vitt, akire az arroganciám ellenére is kész voltam odafigyelni. Ahogy ott ültünk a szobájában, nem jött elő semmiféle értelmi érveléssel, hanem egészen egyszerű fogalmakban beszélt Jézusról, a megfeszítettről. Azt mondta:

„Alan, Isten az életedben levő bűn miatt nem valóság a számodra. Egyedül úgy ismerheted meg Istent, ha megengeded, hogy elbánjon a bűneiddel; s bűneid kezelésének az egyetlen módja az, ha hiszed, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneidért a kereszten.”

Az ismerősöm az egyszerű ABC-vel jött elő, és nem is tudom elmondani, hogy mit tett ez a szívemben. Nem az értelmemet érintette meg. Tele voltam egy sor filozófiai kérdéssel, amelyek zömét ez az ember nagy ívben kikerülte, és egyenesen a szívemnek szegezte az Isten Beszédének kardját. Nem értettem akkor a keresztet, s a több mint harminc év alatt, amióta keresztény vagyok, szinte szó szerint felemésztett ez a téma.

Pál elment Korintusba, ottmaradt két évig, és azt mondta:

„Nem akartam másról szólni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.” Az a kérésem hozzátok, hogy tegyétek vissza a keresztet a középpontba minden dolgotokban: az Istenre, az ördögre és az életre vonatkozó dolgaitokban is. Ez amolyan harsonaszó, hogy minden dolgainkban, a Királyságról szóló minden tanításunkban és minden másban tartsuk szem előtt Jézus Krisztus keresztjének alapvető és központi szerepét. Olykor megdöbbenek, hogy a karizmatikusok mennyire élményközpontúak: nincs szilárd teológiájuk. Arra viszont szükség van, hogy megálljunk az ördöggel szemben a nyomorúságos időkben.

Lapozzatok velem az első Korinthusi levél első fejezetéhez! Pál apostol Korinthusiakhoz írt levelének első három fejezete valóban azzal foglalkozik, hogy visszavigyen bennünket Jézus Krisztus keresztjének mélyreható egyszerűségéhez. Ezt olvassuk:

1.Kor.1,17Mert Krisztus nem azért küldött engem, hogy bemerítsek, hanem hogy hirdessem az evangéliumot, de ne emberi bölcs szavakkal, nehogy hatástalan legyen Krisztus keresztje.”

Vegyük észre, hogy az ékesszólás megakadályozza a kereszt hatékonyságát. Alkalmazd ezt a magad életére! A kereszt nem olyasmi, amit magunk mögött hagyunk a megtérésünk után. A kereszt olyan örökké, folyamatosan ható, hatalmas erő, amelynek folytatnia kell munkáját az életünkben. Nagyon könnyű elveszíteni a keresztet az ékesszólásban. Pál nagyon alaposan megtanulta ezt a leckét Athénben.

„Ezt soha nem ismételem meg. Soha többé nem fogom semlegesíteni a keresztet a szavak, a jó módszer vagy a technika bölcsessége miatt.” – mondta ezek után Pál.

Például menjünk vissza az emberek hátteréhez és múltjához. Olyan okosak vagyunk már a módszerünkben, de elveszítettük-e a keresztet, miközben kialakítottuk a módszerünket? Azt gondolom, hogy igen. Nézzük meg a következő verset:

1.Kor.1,18Mert a kereszt üzenete bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik elnyerjük (jelen idő) az üdvösséget, Isten ereje.”

Figyeld meg a jelen időt; ez azt jelenti, hogy üdvösségünk van: a megváltás egyre teljesebbé válik az életünkben, de a teljességre még várnunk kell. A kereszt még mindig Isten ereje közülünk azoknak, akik folyamatosan részesülünk a megváltásban. Azt gondolom, hogy az életünkben, és a gyülekezetünkbe járó emberek lelkigondozásakor előforduló akut problémák némelyike az Úr Jézus Krisztus keresztjének erejével kapcsolatos. Ezt én nem csak Húsvét vasárnap prédikálom teljes szívemből. A kereszt erejének folyamatosan kell hatnia az életünkben.

Pál alapvetően két részre osztja fel a világ lakosságát: azokra, akiknek a kereszt üzenete bolondság, és azokra, akiknek a kereszt ereje Isten ereje az üdvösségre.

Te melyikhez tartozol? Mit tesz benned a kereszt ma? Hogyan működik a kereszt ereje benned és rajtad keresztül a mai napon? Rátok hagyom ezt a kérdést, és még azt sem kérem, hogy most válaszoljátok meg. Isten Szelleme odavisz bennünket a kereszthez, és tovább tanít majd bennünket ezekről a dolgokról. Nézzük meg a 19. verset:

1.Kor.1,19Mert meg van írva: lerontom a bölcsek bölcsességét, és semmivé teszem az értelmesek tanácsát. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Vajon nem tette az Isten bolondsággá e világ bölcsességét?

Egyetértesz ezzel? Nagyon fontos, hogy egyet értsél.

1.Kor.1,21-22Mert Isten bölcsességéből a világ a bölcsesség által nem ismerte az Istent, tetszett az Istennek, hogy az Ő Szava prédikálásának bolondsága által mentse meg azokat, akik hisznek. Mert a zsidók jelt kérnek.”

Hadd mondjam el: természetesen szükségünk van a jelekre és a csodákra az evangélium erejének megalapozásához. A jelek és a csodák viszont nem változtatják meg az emberek életét, bár megérintik fizikai testüket. A kereszt az, ami átformál minket. Kérlek, írjátok be ezt a szellemetek mélyére. A jelek és a csodák azért kellenek, hogy megnyissák az embereket az evangélium meghallására. Valójában a kereszt üzenete formálja át az embereket, nem a csodák. Lehetnek olyan embereid, akik hihetetlen nagy csodákat láttak, és meg vannak győződve Isten erejéről, mégis az életük még mindig egy nagy kuszaság, mert soha nem engedték meg, hogy a kereszt elvégezze a munkát az életükben. A kereszt az Isten ereje az üdvösségre. A csodák az evangélium igazságát kísérő jelek, de nem ezek az evangélium ereje. A kereszt az evangélium ereje. A zsidók jeleket és csodákat akarnak látni, a görögök pedig bölcsességet keresnek. A görögökkel az a baj, hogy nem a megfelelő fajta bölcsességet keresik, hanem a világ bölcsességét.

Otthagytam a Kodakot, a kutatólaboratóriumot, és belevetettem magamat a tudományos életbe. Két évig tartottam előadásokat az egyik angliai egyetemen, és ez volt az a hely, ahol megtértem. Ebben az időben visszatértem a Kodakhoz, hogy átvegyek egy vezető beosztást, s én lettem a kutatócsoport vezetője. Na, most már fontos emberré váltam a laboratóriumban. Azt gondoltam: „Hát jó, valahogy csak megnyerem a munkatársaimat Krisztusnak.” Megpróbáltam értelmiségi lenni Pálhoz hasonlóan, de nem működött a dolog. Élénken emlékszem arra a napra, amikor ott volt „Dr. S.” úr, aki világtekintély volt azon a területen, hogy mi történik akkor, amikor a fehér fénysugár elér egy ezüst fénykristályt. Milyen apróság ahhoz, hogy valaki erről legyen híres! Tudod, hogy ki a szaktekintély? A szaktekintély az a valaki, aki egyre többet tud egyre kisebb dolgokról, s végül mindent tud a semmiről. Ő tehát világi tekintély volt, és ez is egy olyan dolog, amit a kutatásban fedeztem fel: tulajdonképpen még mindig nem tudjuk, hogy mi történik. Isten olyan bölcs és csodálatra méltó. Ez az ember a fényképezéselmélet területén dolgozott évtizedek óta, s elismert tekintély volt. Egy nap felhívott:

„Alan, gyere gyorsan át a laboratóriumba, mutatok neked valamit. Kifejlesztettem egy új, hihetetlen finom szemcséjű emulziót. Szeretném megmutatni neked.” Berohantam a laboratóriumba, ő pedig berakta ezt a lemezt a mikroszkóp alá, és ezt mondta:

„Nézz bele, és látni fogod, hogy milyen csodálatosan finom ez a szemcse.” Ahogy lehajoltam a mikroszkóphoz, belenéztem, és ráélesítettem a lencsét, tudjátok, hogy mit láttam? Egy szemérmetlen, meztelen nő mikroszkopikus képét. A professzor azt gondolta, ez remek vicc. Odafordultam ehhez az emberhez, és azt mondtam neki:

„Te kívülről világhírű tudós vagy, de belülről csak egy mocskos öregember. Megváltóra van szükséged.” Aztán 15 percben elmondtam ennek az embernek az evangélium egyszerű igazságát. Ennek az embernek földbe gyökerezett a lába, tátva maradt a szája. Egyszerűen érezhettem a kereszt lüktető erejét, ahogy beszéltem neki róla. Azt gondoltam magamban: felejts el minden intellektualizmust, és csak hirdesd a kereszt bolondságát!

Ha végigmész ezen a bibliaszakaszon, ismételten belebotlasz abba, hogy a kereszt üzenetét kell érthetően elmondanunk. Prédikálni kell róla. Szeretnélek arra bátorítani, hogy bárhová is mész a munkanapjaidon, határozd el, hogy nem fogsz másról beszélni a munkatársaid között, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről – és az Isten ereje veled lesz!

Azon a napon eldöntöttem, hogy többé nem szégyellem a kereszt bolondságát. Létrehoztam egy szervezetet a Kodak üzemében, amelynek mintegy tízezer dolgozója volt, azzal a céllal, hogy evangélizáljuk az üzemet. Általában ebédidőben felálltam az étkezde egyik asztalára, és hirdettem az Úr Jézust a munkásoknak. Azt gondoltam, hogy ha már keresztény vagyok, akkor legyek valóban az. Az átalakulás hihetetlen csodáit láttam megtörténni a Jézus Krisztus keresztjéről szóló bolondság egyszerű meghirdetése által. A kereszt üzenetében rejlik az erő, akár egy hinduval beszélek, akár egy mohamedánnal, akár egy arrogáns nyugati értelmiségivel. Arra bátorítalak, hogy ne legyetek szégyellősek. Emlékezzetek arra, mit mond Pál a Róma.1,18-ban:

Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Isten üdvösségre vivő ereje ez mindazoknak, akik hisznek, zsidóknak először, azután pedig görögöknek.”

Olyan a gondolkodásmódunk az amerikai és európai, nyugati társadalmakban, amely ma jellemző világunknak erre a részére. Ennek nem vagyunk igazán a tudatában, de ha egy pogány társadalomban él az ember – ahogy én is éltem 13 évig Bombayben, Indiában –, akkor megérti, hogy itt egészen más az igazság, a jó és a rossz értelmezése, mint bárhol máshol. Ez a mi keresztény örökségünk része. Ez azokra és csakis azokra az országokra jellemző, amelyek megtapasztalták a kereszt erejét. Nem sorolom ide azokat az európai országokat sem, amelyekben nem volt reformáció. Ha elmentek Spanyolországba, Olaszországba, sőt még Franciaország nagy területeire is, jelentős különbséget fedezhettek fel. Ha pedig elmentek az olyan európai országokba, amelyekre hatással volt a reformáció (Amerika alapjait is a reformáció igazságaira építették), akkor beleütköztök egy másfajta gondolkodásmódba. Ez az a mód, ahogy Isten gondolkodik. Van egy filozófiai neve is: tézis és antitézis, más szavakkal, van jó és van rossz. Ha ez igaz, akkor az nem lehet igaz. Teljesen a poszt-keresztény, nyugati filozófia gondolkodásmódja az, hogy lehet valami jó is vagy rossz is. A világ legnagyobb része erről mit sem tud, és nem is hisz benne. Amikor Pilátus megkérdezte, hogy mi az igazság, nem volt cinikus. A kultúrája szerint beszélt. Az ő kultúrája nem ismert semmiféle igazságot, mert minden relatív volt.

Ami a századforduló körül oktatási intézményeinkben történt, az annak a folyamatos kísérletnek a megnyilvánulása volt, ami vissza akarja hozni tudatunkba azt a gondolkodásmódot, amit szintetikus gondolkozásnak hívunk. Ez a gondolkozásmód egyszerűen azt mondja, hogy mindenhonnan csipegethetünk, hiszen mindenben van valami igazság: „nem utasíthatunk el semmit rosszként, mert az nem lenne intellektuális, ’nyitott’ hozzáállás; van valami igazság a hinduizmusban, az iszlámban és a kereszténységben is. Gyúrjuk össze a különböző vélemények igazságelemeit, mert a valódi igazság ebben a keverékben található.” Ez azonban téveszme, ami a görög filozófiából szivárog vissza. Két teljes évezredet töltöttünk el ezzel, amiből aztán kialakult az úgynevezett „ész kora”, amiért Huxley és más német gondolkodók a felelősök. Azért jöhetett létre a nácizmus, mert ezek a német gondolkodók megengedték, hogy a nemzet elszakadjon a gyökereitől. Ha egyszer elveszítetted a helyesről és a rosszról, az igazról és a hamisról alkotott fogalmaidat, akkor elsüllyedsz a „semmiről nem tudunk semmit” tengerébe. Mindnyájan alá voltunk vetve az ilyenfajta gondolkodásnak a neveltetésünkben. Minden oktatási intézmény szándékosan rá akar venni minket, hogy szélesebb körben gondolkodjunk, és törjünk ki a szűk látókörből. Minden egyetem szándékosan azt sugallja, hogy nem szabad megingathatatlan nézeteket vallanunk, mert akkor behatárolt gondolkodásúnak tekintik az embert. Ezt a hozzáállást meg kell törni, hogy más lehetőségekben is tudjál gondolkodni. Ez a szintetikus gondolkodás. Veszed az információk lehető legszélesebb skáláját, s eljutsz egy következtetésre, amely nem tagad semmit, s magába ölel mindent azzal az eredménnyel, hogy nem lesz semmiről sem véleményed. A vége pedig az, hogy nem lépnek elő valódi vezetők, mert senki nem tud olyasmit felkínálni, amiben igazán hisz. Elveszíted a vezetői képességedet és az igazság iránti szenvedélyedet, ami hajlandóvá tesz arra, hogy élj vagy meghalj azért az igazságért. Látod ezt a társadalmunkat emésztő betegséget? Mindez a gondolkozásmódunkra vezethető vissza.

A korinthusi levél első néhány fejezetében Pál síkraszáll azért, hogy lerontsa a bölcsek bölcsességét. Mert annak semmi értéke nincs az igazságot kereső utunkon, és annak megtalálásában, mert ’Isten a fekete és fehér Istene, Ő a tézis és antitézis Istene. Ha ez igaz, akkor az nem lehet igaz. Ha Jézus a Megváltó, akkor nincsen más út az üdvösséghez.’ Ez ennyire egyszerű. A hinduizmusban és az iszlámban nincsen semmi értékes. Ezek a vallások csak elsodorhatnak az igazságtól, nem vezethetnek el oda.

Jézus azt mondta: Ján.14,6Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak általam.

A Biblia azt mondja, hogy Ap.csel.4,12az ég alatt, az emberek között nem adatott más név, amely által üdvözülhetnénk”.

Ha végiglapozzuk a Szentírást, tele van ilyen fekete-fehér gondolatokkal. A kereszt nagyon fekete-fehér esemény. Gyökeresen, tartósan és véglegesen elbánik mindenféle dologgal, és örök életet, tartósságot, örökkévalóságot ad más dolgoknak. Ha nem gondolkodsz egyenesen, akkor nem tapasztalhatod meg a kereszt erejét. Meg kell engedned, hogy Isten elvigyen arra a pontra, ahol úgy gondolkodsz, mint Isten. (Én átmentem ilyen teljes átalakuláson. Nem hagytam abba a gondolkodást, csak ma már egészen másként gondolkodom.) Isten abszolút volta az a kritérium, amellyel minden más megmérhető. Teljes szívemmel hiszem Isten írott Beszédének abszolút tévedhetetlenségét, jóllehet volt idő az életemben, amikor a nagymamámtól kezembe nyomott Újszövetségeket mindig elhajítottam. Ha valami meg van írva a Bibliában, az nekem éppen elég.

Sőt, ha Isten valamit mond, azt úgy is gondolja. Isten mondja, és ez eldönti a vitát. Szeretném, hogy kiálts Istenhez az értelmed megújításáért, ha még nem történt meg veled. Ismételten kapunk buzdítást arra, hogy újítsuk meg az értelmünket. „Ne igazodj ehhez a világhoz, hanem formálódj át értelmed megújulása által, hogy megvizsgálhasd, hogy mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.” (Róm.12,2) Különösen is szeretném megkérdezni azokat, akik felsőfokú oktatásban részesültetek, hogy megújítottátok-e már az értelmeteket? Úgy gondolkodtok, mint Isten? Isten azt mondja: „Az Én gondolataim magasabbak a ti gondolataitoknál, és az Én útjaim magasabbak útjaitoknál. Amilyen magasan van az ég a földtől, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál.” (Ésa.55,8-9)

Addig nem végezheti el igazán a kereszt benned a munkáját, amíg nem vagy hajlandó Istenhez hasonlóan gondolkodni. Az Írások fekete-fehér állításait feketén-fehéren kell venned, mint amelyek mögött ott áll az örök Isten tekintélye. Ez nagyon fontos. E világ bölcsessége nem visz el, és nem is vihet el arra a pontra, ahol a kereszt erőteljesen elvégezhetné a munkáját az életedben. Ehhez másként kell gondolkodni. Meg kell kapnod azt a bölcsességet, ami felülről jön. Ezt csak bevezetésként mondtam el. Remélem, hogy átérzed ennek az értelmét. A megfeszített Krisztus botránykő a zsidóknak, mert arra következtethetnek belőle, hogy minden vallásos tevékenységük teljesen értéktelen.

„Azt akarod mondani, hogy a négy évtizedes hűséges buzgóságom a vallásos tevékenységeimben, értéktelen?” – Pontosan ez az, amire gondolok. Ha hindu, vagy mohamedán vagy, ez éppúgy igaz. Ha pedig olyan lelkes keresztény vagy, aki bizalmát nem a keresztbe veti, akkor ez rád is igaz. Az Ésaiás 64,5 szerint minden igazságunk, azaz mindaz a jó cselekedet, amivel érdemeket akarunk szerezni Istennél, a koszos rongyhoz hasonlít Isten előtt a rossz motívumok miatt: „Ezeket azért teszem, hogy érdemeket szerezzek, és elnyerjem Isten jóindulatát. Látod, milyen derék fickó vagyok? Most adtam tízezer dollárt a gyülekezetnek.”

Ha így állsz hozzá, minden igazságos tetted szennyes ronggyá válik Isten szemében, mert megfertőzi a hivalkodás és az érdemek keresése Isten előtt. Ez az igazság. Amíg nem kezdünk el helyesen gondolkodni, nem kaphatjuk meg a kereszt erejét.

Most pedig leírok néhány dolgot a kereszt erejével kapcsolatban.

Az első dolog, amit szeretnék elmondani a keresztről, az, hogy Jézusnak szükséges volt kereszten meghalnia. Az nem lett volna elég, hogy csak úgy egyszerűen meghal. Nem pusztán Krisztus halála, hanem Krisztus kereszthalála az, amiben erő van. Fel kell fognunk azt, hogy az az Isten, akivel dolgunk van, a harag Istene is. Nézzük meg egy kicsit közelebbről Isten haragját!

Isten haragja világos bibliai tanítás. Ez nem egyszerű düh, hanem megbántott igazságosság. Meg kell ragadnunk azt a tényt Istenről, hogy minden megtörténő bűn kivált egy választ Istenből, amely a megbántott, feldúlt igazságosság reakciója amiatt, hogy mertünk vétkezni akarata és törvényei ellen. Erről sok tanítás, sok prédikáció hangzik el. Isten nagyon irgalmas Isten. Valóban az. Ő a szeretet Istene, és azért van itt, hogy jöjjön, és meggyógyítsa sebeinket. Elfelejtjük azonban Istenünk haragvó oldalát. Hozok erre egy példát. Tegyük fel, hogy van egy kisfiad, akinek azt mondod: „Fiam, egy vagy két óra múlva elmegyünk az istentiszteletre, te szépen fel vagy öltözve, tiszta ruhákba, tehát maradj a házban! Nem szeretném, hogy bárhová elmenj, amíg el nem indulunk a gyülekezetbe.”

A kisgyerek viszont kiszalad a házból, találkozik néhány barátjával, akikkel elmegy a szomszéd fészerbe játszani, s közben jó néhányszor elesik. Megüti magát, és ruhája is beszennyeződik. Aztán a barátok hazahozzák ezt a szánalmas, kicsi teremtést, s előtted ott probléma:

  1. A gyerek koszos.
  2. Sebeket kapott.
  3. Pimaszul engedetlen volt az apjával szemben.

Nem elég kimosni a ruháját, amit néhány ember evangéliumként hirdet: „Jézus meg akar tisztítani téged.” Adhatsz rá tiszta ruhát, de akkor még nem foglalkoztál a lázadásával, amely ilyen szemérmetlenül engedetlenné tette irántad. A gyermekben tovább fejlődhet ez a lázadás. Természetesen, amikor az apa felkapja a kis lurkót, irgalom és szeretet van a szívében, de azért el kell intéznie az engedetlenség ügyét is. Nem elég tiszta ruhát adni rá, és megmosni a sebeit, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Kezelnünk kell a lázadást is. Nem olyan evangéliumot hirdetünk, amely csak egyszerűen azt mondja: „Ó, bajba jutottál. Csak gyere Jézushoz, és Ő megtisztít téged.” Ez nem az evangélium, és nem a kereszt üzenete. Becsületesen szembe kell néznünk a harag tényével. Tudatosan használom ezt a szót, mert ez a Biblia szóhasználata. Isten teljesen feldúlt, dühös és haragos a bűnnel szemben. Mindnyájunknak el kell jutnunk odáig, ahol megvalljuk Istennek, hogy gonoszul fellázadtunk ellene.

Talán azért jössz Istenhez, mert bajban vagy. Első találkozásod Istennel lehet az Ő megtisztító és gyógyító keze, de szembe kell nézned Isten haragjával is. Ezzel foglalkoznod kell, különben soha nem fogod megismerni a kereszt erejét. Felismerted már azt a tényt, hogy lázadó, gonosz bűnös voltál Istennel szemben? A kereszten szemlélhetjük Isten bűn elleni haragját.

Jézus nem halhatott meg ágyban, nem is taszíthatták le egy szikláról a Názáreti gyűlölői, nem halhatott meg másként, csak a kereszten, mert Istennek ki kellett öntenie haragját a Fiára. Nem volt egyszerűbb út. Kérjed Istent, hogy mutassa meg neked bűnnel szembeni haragját! Ha megragadjuk ezt a tényt, nagyot fogunk változni abból a szempontból, hogy nem fogunk többé olyan könnyedén vétkezni. Megdöbbent az, hogy milyen könnyedén buknak el az emberek erkölcstelenségben, azzal a szöveggel: „Ó, az Úr megbocsát nekem.”

„Hát nem érted, hogy mit tettél? Természetesen az Úr meg fogja bocsátani ezt a bűnt. De hát nem szörnyed el a szíved amiatt, hogy ez a bűn mit jelent, és mennyire sérti Istent? A haragját azért kellett kiöntenie Jézusra, hogy ingyen megbocsáthasson neked!” Nézzük meg:

Ésa.53,4-7 „Bizonyára Ő hordozta a mi betegségeinket és kínjainkat, s mi úgy ítéltük, hogy Isten sújtja, bünteti és kínozza.”

Ki büntette Őt? Isten!

„Pedig sebeket kapott lázadásunkért, összezúzták örökölt bűneinkért, békességünknek büntetése rajta volt, és az Ő sebei által meggyógyultunk. Juhok módjára elkóboroltunk, mindegyikünk a maga útját járta, és az Úr mindnyájunk vétkét Őrá terhelte. Kínozták és elnyomták, de mégsem nyitotta meg száját, bárányként vitték a levágásra, és ahogy a juh a nyírója előtt, úgy nem nyitotta meg Ő sem a száját ……(10) Mégis tetszett az Úrnak, hogy megrontsa Őt, az Úr hozott rá betegséget. Ha lelkét áldozatul adja a bűnért, látni fogja a magvát, meg fogja nyújtani napjait, és az Úr kedves akarata bőségesen megvalósul keze által.”

Kellett lennie egy helynek, ahol Isten kionthatta bűn elleni haragját az Úr Jézus Krisztusra, mint emberre, aki feláldozta magát. A kereszten a legaljasabb bűnözőket végezték ki. Jézusnak a legaljasabb bűnöző halálával kellett meghalnia, mert ezek vagyunk: te meg én. Nem volt kiút. A legközönségesebb, a legkegyetlenebb, a leghátrányosabb és a legrosszabb fajta kivégzésnek kellett megtörténnie, amit a legrosszabb bűnözőknek tartottak fenn. Ezt gondolja Isten a bűnről, és ennyire bántja őt a bűn. A bűn a haragnak nevezett választ váltja ki Istenből. Ez egy folyamatos, felháborodott megbotránkozás. Nem puszta düh, méreg, hanem örök hozzáállás. Ha vétkeztél, és eltelik kettő vagy tízezer év az idő országútján, Istent még akkor is úgy bántja majd a bűnöd, mint ma. Próbáld meg felfogni ezeket a dolgokat! Bármikor vétkezünk, Istenben örökkévaló megbántottság jön létre. Ebben az ügyben Istennek nincs választási lehetősége, mert ilyen a természete.

Térjünk vissza a tökéletlen példánkhoz, amikor az apa felkapja megsebzett és koszos fiát, de azt mondja neki: „Pimaszul engedetlen voltál, és foglalkoznom kell ezzel az üggyel.”

Ugyan van benne irgalom és szeretet, apaként mégsem hagyhatja szó nélkül a pimasz engedetlenséget és lázadást. Ha egyszer ezt megértettük, ez komoly hatással lesz ránk; úgy fogjuk gyűlölni a bűnt, mint Isten. És új módon fogjuk imádni és csodálni Jézust azért, amit megtett értem és érted; hogy Ő került Isten bűn elleni haragjának tüzes fókuszába.

Ezekről a dolgokról ma keveset beszélnek. Amíg ezeket meg nem ragadjuk, nem igazán értjük meg a kereszt erejét. Engem lenyűgöz az, hogy Isten kiönti rám a szeretetét. Már az is elég lenne nekem, hogy a Menny legtávolabbi sarkában a padlót súrolhassam. Isten semmivel nem tartozik neked és nekem. Ha megáld téged, az kegyelem, kegyelem, kegyelem! Nem dolgoztunk meg semmiért, nem szolgáltunk rá semmire. Isten hihetetlenül kegyelmes és bőkezű. Olykor csak könnyek között leülök a dolgozószobámban, és azt mondom: „Nem értem, hogy miért vagy olyan jó hozzám. Ez nem igazságos, sőt teljesen hibás hozzáállás, és én mégis annyira szeretem.”

A Szentírás ismételten bátorít bennünket a hálaadásra mindenért, és ha ránézel a keresztre, megtalálod a hálaadás forrását. Én ezt valóban így hiszem. Valóban hálás vagy a keresztért? Felderengett már valaha benned az, hogy mi kellett ahhoz, hogy Isten bűnnel szemben felgyülemlett dühe és haragja teljes kielégítést kapjon? Van egy régimódi angol szó, amely hiányzik néhány modernkori fordításból. Ez a szó a „propitiation”, kiengesztelés, megbékítés. A jó öreg King James fordításban és Károliban is benne van, például az 1.Ján.2,2-ben:

„És Ő a kiengesztelés a mi bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világért is.

A „kiengesztelés” szót egyáltalán nem szeretik a mai, liberális bibliafordítók, mert azt jelenti, hogy ki kell engesztelni egy felháborodott Isten haragját. Inkább az „expiate”, meglakol szót használják, ami csak olyasmit jelent, hogy letörölni az iskolai táblát, mintegy azt mondva:

„Ó, ne aggódj, hát vétkeztél. Töröljük le a táblát, és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna.”

Ez nem elég jó Istennek, mert Ő azt mondja:

„Nem tudom csak úgy elfelejteni, mert a természetem nem tud felejteni. Meg kell fizetni érte, az igazságosságnak eleget kell tennünk.

Tehát Jézus felment a keresztre, és ez benne volt Isten akaratában. Nem a körülmények áldozata volt, hanem Isten terve szerint bántak vele, alázták meg, vetkőztették mezítelenre, szegezték oda a keresztre, ostorozták meg római módon és torzították el az arcát. Lerángatták a kegyetlen pokol legmélyére három napra, hogy Isten bűn elleni haragja kielégítést nyerjen. Ez volt Isten szükségszerű, megfontolt terve.

Ésa.53,10 „Tetszett az Úrnak, hogy megrontsa Őt.”

Csak képzeld el, ahogy a római katona beleüt Jézus arcába! Ez szükségszerű volt, hogy kifejeződjék Isten haragja e testies római katona tevékenységében. Meg tudod érteni ezt a nagy titkot? Járja ez át a szellemedet! Ahogy ezt elkezded megérteni, nem csak hálás leszel, hanem ámulatba esel emiatt az egész csoda miatt. Amikor ezt kezdtem megérteni, könnyek szöktek a szemembe. Szeretem a Megváltómat. Mindent megteszek érte. Semmi nem mérhető ahhoz, amit Ő tett értem. Van hát bennem szeretet, hódolat, hála, köszönet, de van itt egy másik távlat is: ezzel a tettével Isten olyan tökéletesen kielégítette az igazságot és igazságosságot, hogy örökre lakatot tett az ördög szájára. Most már meg sem mukkanhat. Jézus tette miatt nem lehet semmi igénye rád vagy rám.

Kolossé 2,13 „Holtak voltatok bűneitek és testetek körülmetéletlensége miatt.”

Ez volt a helyzetünk. Végünk volt. Csupán az egyre rosszabbá váló pokol várt ránk. Földi életünk után az örökkévalóságot maradéktalanul a pokolban töltöttük volna. Nem volt kiút, nem volt menekvés. Ha kezded megérteni, hogy mit tett Isten Jézus Krisztusban a kereszten, akkor felfogod végre, hogy nincs más üzenet, nincsen más megoldás, és ha az emberek nem ragadják meg a keresztet, elveszettek. Ez táplálja bennem a szenvedélyt az evangelizálásra, akár tisztességes, akár tisztességtelen emberek felé, hiszen mindnyájuknak végük. Vagy magadra veszed az adósságodat, vagy elfogadod, hogy Jézus kifizette. Az adóslistát a világ semmiféle tevékenysége nem képes megváltoztatni. Még ha tökéletesen bűntelenül élnél is életed hátralevő részében, az csak arra lenne jó, hogy ne növeld az adósságod. Nem törölné el a már meglevő adósságodat. De ily tökéletesen nem élhet senki, így csak minden nap növeled az adósságodat, amíg nem engeded, hogy Jézus átvegye. Miután átvette az adóslevelet:

Kol.2,14 „S az ellenünk szóló kézírást eltörölte, félretette az útból, odaszegezte a keresztfára.

Jézus felkiáltott a kereszten: „Elvégeztetett!” (’tetelesztai’ a görög ’teleo’ ige befejezett múlt idejű alakja). Ez a csodálatos görög szó azt jelenti, hogy vége, beteljesedett. Ez a teljesség, a befejezettség szava. A könyvelésben alkalmazták. Például akkor, ha adósa voltál valakinek. Ha mindent kifizettél, akkor úgy érvénytelenítették az ellened szóló számlát, hogy ugyanezt a „teleo” szót írták rá, ami azt jelentette; nincsen többé semmi fizetnivalód. Hallelujah! A görög szó arról beszél nekünk, hogy amikor Jézus felkiáltott a kereszten, az nem a kín kiáltása volt, hanem a gladiátor kiáltása, amikor megadja ellenségének a halálos döfést a csatában, amikor övé a győzelem. Ilyen volt a kereszten elhangzott kiáltás. Nincs több fizetnivaló! Elvette az ellenünk szóló kézírást, és odaszegezte a keresztre. Vérével és az összes szükséges szenvedésével, a római katonák minden ütésével és ostorcsapásával, minden porcikájának agóniájával tökéletesen kielégítette Isten haragját. Isten ránézhetett a Golgotára, és azt mondhatta:

„Teljesen meg vagyok elégedve, minden felháborodott igazságosságom ki van elégítve, teljesen ki van engesztelve. Most már szabadon megbocsáthatok. Nincsen semmi fizetnivaló.”

Nem csak Isten követelése lett teljesen kielégítve, de eltűnt mindenféle vádalap is az adóssal szemben.

Amikor ellenem jön az ördög, nem fogadhatom el hazugságait, amelyek olyan nevetségesek. Érted azt, amit beszélek? Nem vádolhat engem, hanem azt mondom neki:

„Tudsz a keresztről? Mire ez a sok ostobaság?”

Sok keresztényt látok kárhoztatás alatt élni, mert e kereszt ereje nem végezte el bennük a maga munkáját. Nézzük csak meg:

Kolossé 2,15 „Lefegyverezte a fejedelemségeket és erőket. Nevetség tárgyává tette őket, diadalt vett rajtuk azon (a kereszten).”

Jézus tökéletesen győzött felettük. Többé nincsen erejük rajtam, sem jogos igényük irántam. Az ördögnek éppúgy nincsen hatalma fölöttem, ahogyan nincs Jézus fölött sem. Hiszed ezt? Kárhoztatásban éltem én is 25 évig. S amikor végre elkezdtem megérteni ezeket a dolgokat, majd kibújtam a bőrömből! Ha nem érted meg a keresztben Isten haragjának szempontját, nem értheted a szabadítást sem, hogy milyen teljesen és tökéletesen megfizetett a kereszt eseménye mindenért, és milyen tökéletesen szabad vagyok most az ördög életemre vonatkozó minden vádjától és igényétől. Teljesen szabad vagyok. Dicsőség az Úrnak!

Szeretném összefoglalni az eddigieket:

Jézus meghalt értem (ez a kereszt első műve), így a kereszt ereje révén bocsánatot nyertem, és elvétetett a bűn az útból. Jézus meghalt értem, hogy kifizesse a bűn jogos büntetését, és elvegye a sátán minden jogos igényét az életemre vonatkozóan.

Van azonban a keresztnek további öt vonatkozása is, amit szeretnék majd tárgyalni, mégpedig:

A következő:     a kereszt ereje elbánt az óemberrel.

Harmadszor:     a kereszt ereje elbánt a testtel.

Negyedszer:      a kereszt ereje elbánt a világgal.

Ötödször:          a kereszt ereje hitelesítette a szövetséget.

Hatodszor:        a kereszt ereje elbánt minden betegséggel.

Micsoda kereszt! Micsoda Megváltó! Micsoda erő!

Imádkozzunk, kérjük Istent, hogy csöpögtesse ezeket az igazságokat a szívünkbe. Nyissuk meg a szellemünket Isten előtt:

Istenem, tudom, hogy a kereszt nagyon fontos. Soha nem tudjuk tökéletesen megérteni ezt a nagy titkot. Szeretném, hogy a kereszt ereje működjön az életemben. Uram, szeretnék feketén-fehéren gondolkodni, Istenhez hasonló módon. Szabadítsd meg, Uram, a gondolkodásomat az oktatásban kapott minden károsodástól. Vigyél vissza engem Isten gondolkodásának egyszerűségéhez és mélységéhez.

Uram, hiszem, hogy vannak abszolút igaz és helyes dolgok, amelyeken kívül minden egyéb rossz. Igazságod közepe pedig éppen Jézus Krisztus keresztje. Nyisd meg erre a szememet! A kereszt ereje lüktessen új módon az életemben!

Köszönöm Jézust, hogy Ő Isten haragjának tárgya lett a kereszten. Ez istenfélelemmel tölt meg. Még a gondolatba is beleborzongok. Köszönöm, Uram! Tökéletesen kielégítetted Isten haragját a kereszten.

Uram, gyűlölöm a lázadásomat és bűneimet. Örülök, hogy ezek a hátam mögött vannak, hogy Te elbántál velük. Nem akarom, hogy újra közöm legyen hozzájuk. Nem akarom, hogy közöm legyen a lázadáshoz, a bűnhöz, és az általa okozott minden kárhoz. Istenem, működjön bennem ma a kereszt ereje, ami elvág engem az ördög erejétől! Neki nincs többé jogos igénye rám. Az ördög és angyalai tehetetlenek a kereszt előtt. Hallelujah!

Uram, kisgyermekként fogadom el a kereszted erejét. Jézus meghalt értem, elvette lázadásomat, gonoszságomat, bűnömet és mindezt halálra adta a kereszten, kitette Isten haragjának, hogy teljesen kielégítse Istent, s így elfogadhasson engem irgalommal, megbocsátással és szeretettel. Új életet, új természetet és új szívet adott, hogy örömmel szolgáljalak Téged! Köszönöm, Uram.

Áldalak Téged, Jézus! Uram, tégy engem a kereszt erőteljes hirdetőjévé, bárhová is megyek. Kenj fel engem, hogy hirdessem ezt az üzenetet, a kereszt üzenetét, és kend fel az üzenetet is Szellemed erejével, szabadítsd meg az embereket az ördög karmai közül, és vidd őket üdvösségre, Jézus nevében!

Ámen.

Hozzászólás írása

Privacy Preferences

When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
Click to enable/disable Google Fonts.
Click to enable/disable Google Maps.
Click to enable/disable video embeds.
Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.