Dávid sátora

Dávid sátora

Dávid sátora 1024 576 Rádió Sansz

Isten Beszédéből szeretnék megosztani néhány keresetlen és keresett gondolatot. Szeretném megkérdezni, van-e közöttünk olyan, aki tavaly velünk volt a Dics-Suliban, és itt volt a délelőtti tanításokon. Szuper. A többieknek, akik esetleg nem voltatok, ajánlom sok szeretettel, hogy fönt van a Youtube-on, ha még nem láttátok a délelőtti tanításokat. ’Dávid sátoráról’ próbáltam megosztani néhány fontos dolgot, ami az időnkbe belefért. Nagyon-nagyon sok minden van erről a témáról. 

Ma is Dávidról és a dicsőítők feladatáról fogok szólni, és egy kicsit a ’Dávid sátorához’ fogunk kapcsolódni. Most itt, a tábornak ebben a részében dicsőítők vagyunk, akik azért jöttünk, hogy ebben tanuljunk, ebben képezzük magunkat, és próbáljuk megérteni egyre jobban, hogy mi a mi feladatunk, mint dicsőítőknek. Amit Dávidtól szeretnénk ma tanulni, vagy megerősíteni azt, amit eddig tanultunk tőle, hogy a mi feladatunk, hogy elhozzuk Isten jelenlétét a közösségeinkbe. Persze az Úr jelenléte, Isten ott van mindenütt. Azt mondta Pál egyszer Athénban, hogy „benne élünk, mozgunk, az Övéi vagyunk”, és ezt még a görög költők mondtál, nem is Pál.

Tehát Isten jelen van mindenütt, mégis úgy gondolom, hogy van különbség abban, hogy Isten mindenütt jelen van, vagy pedig, hogy te biztos vagy benne, tudod és érzed, hogy itt Isten jelen van. Ami nekünk, dicsőítőknek feladatunk, amit Dávidtól tanulunk, hogy fölismerte, hogy a dicsőítés egy olyan eszköz a kezünkben Istentől, ami lehetőséget ad arra, hogy az abszolút, amúgy is létező isteni jelenlétet kézzelfoghatóvá és megtapasztalhatóvá tegyük az istentiszteleteinken, a gyülekezetünkben. Ez nem egy kicsi feladat és nem egyszerű dolog, de ez az, amit meg kell tanulnunk, és meg kell ismernünk. 

Tegnap este az volt az indító kijelentésünk az egész táborra nézve, hogy „keressétek az Urat, amíg megtalálható”. Dávid ezt értette meg nagyon jól, hogy keresni kell az Urat, keresni kell az Ő jelenlétét. Ha a dicsőítésben szolgáltok és zsoltárokat olvastok, ajánlom, hogy kezdjétek el olyan szemmel olvasni a zsoltárokat, mint dicsőítők. Ne csak úgy, mint egy hívő, aki olvassa az Isten Beszédét, és abból majd nyer egy rémát, hanem nézzétek meg, hogy mikor írta, milyen élethelyzetben. Kincseket és titkokat lehet megtapasztalni az Isten Beszédében.

Egyszer egy Dics-Suliban végigprédikáltam a Hallél zsoltárokat, és tudjátok, 14 ilyen zsoltár van (120-133. zsoltárok, plusz a 113-118. zsoltárok). Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus egyszer, amikor este együtt volt a tanítványokkal, ezeket a zsoltárokat énekelték. Kivonultak és imádkoztak, és ezeket a zsoltárokat énekelték. Ha egyszer úgy olvasod ezeket a zsoltárokat, hogy végiggondolod a Messiás szemszögéből, hogy most jön keresztre feszítés, és nézed, hogy milyen szövegei vannak a zsoltároknak, libabőrös leszel, és az jut eszedbe, hogy Péter és János vajon rájött arra, hogy mi van ezekben a zsoltárokban? Vagy ők csak mentek és énekelték, Jézus pedig megvallotta mindazt az igazságot, amit Isten elkészített a számára. 

Szóval óriási kincsek vannak a zsoltárokban, és Dávid életéből lehet látni, bármi történt azzal a fiúval, jó vagy rossz, leült, elővette a gitárját és énekelt egy dalt. Így élte az egész életét, hogy zsoltárokban énekelte el, mi történik vele, mi van vele. Ebben van egy fontos dolog, amit a zene és a dicséret ki tud fejezni, azt semmi más nem tudja annyira erősen kifejezni: az érzelmeink. A tradicionális közösségekben a teológiában és az egyházzenében is elveszítették az érzelmeket. Elveszítették az érzelmek kifejezését. A legmagasabb szintű tradicionális egyházzene, például a XII. századi gregorián. Egyrészt nem is értjük, fogalmunk sincs róla, értelmileg sem tudjuk már ezt úgy befogadni, nem értjük azokat a kifejezéseket. Egyébként csodálatos, fantasztikus, az egyházzenének és az istenkeresésnek valami olyan csúcsa, amit talán nem is tudunk fölfogni – hihetetlen összefüggésekkel, ugyanakkor nincs benne az érzelmi mélység és magasság. Nincs benne az „öntsd ki a szíved az Úr előtt”. Nincs benne a „kiakadtam Jézus, elegem van ebből az egészből”; „mindenütt üldöznek, mindenki ellenem van”; „a jóbarátom, akivel együtt jártunk a gyülekezetbe, az is hátba szúrt”. 

Olvassátok csak bátran, Dávid mi mindent írt, ő kiöntötte az érzelmeit az Úr előtt. És én arról beszélek, hogy Isten abszolút, mindenütt jelen való és az Ő jelenlétét nekünk is meg kell tapasztalnunk és a gyülekezetben át kellene élnünk. A dicséret, az érzelmeink Isten előtt való megvallása, kiöntése pedig nem működik faarccal, egyhelyben állva. 

Amikor elkezdtem a szolgálatot a gyülekezetünkben, több évtizeddel ezelőtt, akkor a kedves testvérek enyhén szomorkás arccal, egyhelyben állva, így énekelték „mily jó az Úr”. Rájuk néztem, és azt mondtam: „gyerekek, ez tök gáz”. Oké, megértem, hogy tradicionális gyülekezet volt, megértem, hogy ebben nőttek föl, és mindenki azt gondolta: „Hát egy istentiszteleten viselkedni kell. Normálisan föl kell öltözni, nem jöhetünk oda akárhogy, és nem lehet szélsőséges dolgokat csinálni, mint itt a „Hadd szóljon” c. dal alatt csináltak a kedves testvérek, hát ez egyszerűen borzasztó volt. Kikelve magukból, felfosztódva táncoltak.” És az összes Mikál-lelkületű meg is utálta őket. 

De Dávid rájött arra, hogy amikor kiengedi az érzelmeit a dicsőítésekben – Isten felszabadítja. Ha a zsoltárokat nézzük – mindegy milyen irányba nézed az érzelmeket –, a legnagyobb öröm, a legnagyobb kétségbeesés, a depressziós érzések, a „most már meg se szólalok”, és a legnagyobb békesség, „mint elválasztott gyermek az anyjánál” – ez mind-mind ott van a zsoltárokban. Láttatok már megszoptatott csecsemőt, ahogy éppen elválasztják? Ilyen a békesség. Akarod látni, milyen a békesség? Ez a békesség. Tele a pocakja, éppen most semmi baja nincs, ez a békesség. Dávidnak volt elég sok gyereke, sokszor látott ilyet, és azt mondja: „ilyen vagyok én is az Isten jelenlétében, mint az éppen elválasztott gyermek az ő anyjánál”

Micsoda érzelmek vannak Dávid énekeiben! És nekünk, amikor dicsérjük az Urat, ezeket az érzelmeket kell átélnünk, bemutatnunk még sokkal inkább, mint a testvéreinknek, akik éppen beestek a gyülekezetbe egy fárasztó hét után. Nekünk át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk, és meg is kell mutatnunk, hogy őket is magával ragadja és felszabadítsa arra, hogy ők is kiengedjék a saját érzelmeiket. És az Úr előtt fölszabadulva megtapasztalják az Örökkévaló Isten jelenlétét. 

Ez a kifejezés, hogy „Dávid sátora”, a Bibliában egy konkrét helyet (is) jelentett, de aztán látjuk, hogy a Biblia már nem egy konkrét, fizikai helyet vagy korszakot jelöl a Dávid sátorával, hanem az Istent önfeledten és felszabadultan imádó népének az együttlétét, amikor együtt vagyunk, és keressük az Urat, és az Isten megjelenik megtapasztalható módon. Ez a hely, a Dávid sátora, jelen pillanatban a Zeneművészeti Kar nagyterme. Esténként a Főnix Csarnok, de a Lovardában a Próféta iskolások is dicsérik az Urat, és minden valószínűség szerint az egyetem épületében az Evangélista iskolások is dicsérik az Urat, és ott is ott van Dávid sátora. 

Dávid sátorának két fontos jellemzője van. Egyrészt emberi oldalról dicséret és imádat, Isten-keresés van. Isteni oldalról pedig, hogy az Úr ott van, vagyis Isten megjelenik. Amikor ez történik, azt úgy is hívhatod, hogy ’Dávid sátora’, az Isten megnyilvánuló jelenléte.

Ézsaiás egészen megdöbbentő, rendkívül erőteljes prófétai ajándékkal rendelkezett. Egy olyan szituációt ír le, amiben megemlíti a Dávid sátorát. Mondhatnánk persze, mi köze hozzá, hiszen fizikailag már régen nincs Dávid sátora – bár ebben a korszakban gyakran visszatérnek, Ézsaiás után is még a királyok is visszatérnek e ’témára’, és ahogy Dávid és Nátán ’Dávid sátorában’ fölépítette a dicsőítést, visszaemlékeznek arra:

Ézsaiás 16,4-5 „Majd ha véget ér az elnyomás, ha elpusztul a pusztító, ha eltűnnek, akik a népeket letapossák, akkor új királyság épül. Trónját a hűség és a szeretet teszi erőssé. Rajta ül Dávid sátorában a bíró, aki igazságban uralkodik, igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.

Ahogy beszéltünk erről, ’Dávid sátorában’ mi Isten népe keressük az Urat, dicsérjük, imádjuk Őt, kiöntjük az érzelmeinket előtte. Isten megjelenik, kiárasztja a jelenlétét, de itt még egy fontos kifejezés szerepel Istennel kapcsolatban: Bíró. Isten, mint bíró beül az ítélőszékébe. Nem lennék az ördög helyében – mert ’Dávid sátorában’ Isten beül az Ő ítélőszékébe. Ezért (is) nagyon fontos ’Dávid sátora’, és ezért nagyon fontos a ti szolgálatotok, munkátok a gyülekezetekben. Mert ha az istentiszteleten kiárad az Isten jelenléte, és a gyülekezet az érzelmeivel is megkeresi és magasztalja az Urat, akkor Isten beül, mint bíró az Ő ítélőszékébe. Az pedig azt jelenti, hogy megítéli az ördög minden munkáját. A betegségeket, pszichés zavarokat, megítéli a szegénységet, nélkülözést, megítéli a megbocsátatlanságot, az elválasztott emberi kapcsolatokat. Isten elkezdi helyreállítani az Ő Királyságát a szívünkben. 

A dicsőítés a gyülekezet legbensőbb részével, a gyülekezet szívével foglalkozik. És ha a szív egészséges, akkor egészséges lesz a test is. Ezért nagyon-nagyon fontos a ti munkátok, és ezért hív el az Isten bennünket arra, hogy keressük Őt, és olyan módon legyünk jelen, mint dicsőítők, akik ennek tudatában vagyunk. 

Ezen a héten a kurzusokon sok információt fogtok kapni, inspirációt, hogyan legyetek ügyesebbek az énekhangotokkal, hogyan tudtok jobban játszani a hangszereiteken, izgalmas kunsztokat szoktuk mondani a Dics-Suliban; és ha valaki már négy akkordot tud a hangszerén, meg fogja tanulni az ötödiket is, és jobban fogja tudni használni, és egy picit fogunk tudni előbbre lépni. És nem szabad elfelejtenünk, miközben erre törekszel, aközben a legfontosabb dolgunk az, hogy Isten jelenlétét behúzzuk a gyülekezetbe, hogy Isten jelenlétét képviseljük, és ezt minden módon meg kell tennünk. El kell ide jutnunk, mert az Isten jelenléte hozza el ’Dávid sátorában’ a bírót.

Van egy döbbenetes történet a következő szakaszban:

2.Királyok 3,9-18 „Így hát három hadsereg vonult föl együtt, három király – Izráel, Júda és Edom királya – vezetésével. Azonban kerülő úton mentek Moáb felé, és hét nap után már minden vizük elfogyott. Sem a hadseregnek, sem a velük lévő, lábon hajtott állatoknak nem volt ivóvize. Végül Izráel királya fölkiáltott: Jaj! Látom már, az Úr csak azért hívta ide ezt a három királyt, hogy kiszolgáltasson minket az ellenségeinknek, a moábiaknak! Jósafát ezt kérdezte: Nincs itt egy sem az Úr prófétái közül, hogy általa tanácsot kérhetnénk? Izráel királyának egyik szolgája válaszolt: Itt van velünk Elizeus, a Sáfát fia, aki Illés segítője volt. Bizony nála van az Úr beszéde – mondta Jósafát. Így hát a három király – Izráel királya, Jósafát és Edom királya – fölkereste Elizeust. De Elizeus így fogadta Izráel királyát: Minek jöttél ide? Semmi közöm hozzád! Menj apád és anyád prófétáihoz! Izráel királya azonban így válaszolt: Kérlek, ne utasíts el! Látod, az Úr azért hívott össze bennünket – ezt a három királyt és seregeiket –, hogy kiszolgáltasson minket a moábiaknak! Az Úrra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, ha nem lennék tekintettel Jósafátra, Júda királyára, veled szóba sem állnék, még csak rád sem néznék! De jól van, hívjatok ide egy hárfás zenészt! Amikor az pengetni kezdte hárfáját, az Úr keze megérintette Elizeust, aki prófétálni kezdett: Ezt mondja az Úr: megtelnek vízzel a gödrök ebben a kiszáradt folyómederben! Nem lesz sem szél, sem eső, mégis megtelik az egész meder vízzel. Ihattok bőven belőle ti is, meg állataitok is. De még ez is csekélység az Úr számára. Ezen fölül még a moábiakat is a kezetekbe adja.”

Csodálatos ez a történet. Úgy kezdődik, hogy az Isten embere, Jósafát király hoz egy rossz döntést. Hoztatok már életetekben rossz döntést? Volt-e olyan az életetekben, hogy része voltatok egy csapatnak, amiben a vezető nem te voltál, de a vezető rossz döntést hozott, és nemcsak ő szívott, hanem mindenki együtt vele. Történt már ilyen veled? Ez történt itt. Jósafát, Isten embere, fantasztikus király, nagyszerűen csinálja a dolgokat, de bizonyos érzelmi okokból, ’hát mégis csak ki kell békülni Júdának Izráellel meg még az Edom is valahol rokon, fogjunk már össze együtt, és akkor csináljunk valamit’. Ez egy hamis ’ökumenizmus’ volt, amit megpróbáltak megvalósítani, és elindulnak nagy lelkesen a harcba. Elindul a sereg, három király, három sereg, és együtt eltévednek. 

El tudod ezt képzelni? Elindulsz a háborúba, és eltévedtünk. Nem erre kellett volna menni. Hú, a GPS átvert bennünket! És az egy dolog, hogy eltévednek, de eljutnak egy olyan helyre, ahol teljes szárazság van, kiszáradt a folyómeder –, mint itt Magyarországon a Vekeri-tó. Sehol semmi víz, és azt se tudják, merre kell menni, hány nap van még, míg odaérnek a csatába. Ki vannak szolgáltatva, föl akarják adni, teljesen ki vannak borulva. 

Megjegyzem, hogy itt az Izráel királya, annak a bizonyos Jézabelnek a fia. Tehát itt azért van némi szellemi kavarodás. Amikor azt mondta neki Elizeus: „menj anyád prófétáihoz”, akkor az egy rendes ’anyázás’ volt. „Semmi közöm hozzád” – mondta neki Elizeus. És ebben a szituációban a királyok – még Jézabel fia is – mégis megalázkodnak és kérik, hogy Isten valahogyan segítsen már rajtuk és a népeiken. Rájöttek, hogy hülyeséget csináltak, és azt nem áldja meg az Úr. Elizeus ott van a csapatban, odahívják, és akkor közli Elizeus Izráel királyával: ’semmi közöm hozzád, kopj le, menj anyád prófétáihoz!’ Ennyi. 

De ott van Júda királya Jósafát is, Isten embere, aki igaz, hogy most éppen elrontotta a dolgokat, mégis keresi az Urat. És ebben a helyzetben mondta Elizeus tele haraggal, indulattal a fentieket. Gondoljatok bele, Illés milyen szenvedéseken ment keresztül Jézabellel kapcsolatban, s itt látjátok, hogy mindennek mi a gyümölcse Elizeusban is. ’Jó – mondja Elizeus –, oké, de csak Jósafátra tekintettel, oldjuk meg ezt a dolgot. Hívjatok ide egy zenész-énekest! (Itt vagytok zenész-énekesek?) Hívjatok ide egy zenész-énekest.’ 

A döbbenetes ebben a történetben, hogy Elizeus, az Isten embere, a legtöbb csodát tévő bibliai próféta az ószövetségben, elképesztő kenettel, óriási hatalommal bíró ember, nem képes szolgálni egy zenész-énekes nélkül. Miért? Az érzelmei miatt. Ő ki van akadva. Ki van akadva, hogy rossz döntést hoztak a feje fölött, és most ő is, meg a nép is itt van. ’Az egy dolog, hogy meghal Izráel királya, azt nem bánjuk, de én is, meg a nép is? Rossz döntést hoztak, és most mindannyian itt vagyunk ebben a szituációban.’ 

Most, amikor gondolkoztam erről a történetről, átjárt annak az igazsága – még sosem figyeltem föl erre a dologra –, ahogy Elizeus prófétál (és lehet, hogy először a prófétasulisokat kellene tanítani erre), itt most nem egy olyan próféciáról van szó, hogy tudom, mit fog csinálni az Isten, és akkor előre elmondom: ’ez és ez fog történni’. Nem. Elizeusnak itt előre ki kellett mondania, teremtő szóval meg kellett változtatnia egy konkrét szituációt. Tehát olyan próféciát kellett kimondania, ami épp akkor az Istent is behívja ebbe a szituációba, és az Isten akaratát hívja, hogy változást hozzon ebben. És mindezt bevégzett módon. Holnap ilyenkor. És ebbe a szolgálatba sehogyan sem tudott volna beállni Elizeus, ha nincs egy zenész-énekes dicsőítő, aki elkezdi énekelni: „Legyen most Tiéd minden dicsőség! Térdet hajtunk trónodnál!” És ahogy elkezdi énekelni, majd Elizeus is elkezdi énekelni, és közben helyrerakja az Úr előtt a szívét, az érzelmeit: megbocsát, elenged, és úgy imádja az Örökkévaló Istent. És ahogy ezt megteszi, hirtelen fölgerjed benne az ajándék, látja és hallja Isten akaratát: ’nem csak víz lesz, az ellenséget is le fogjátok győzni’. Fantasztikus, hogy megfordult ez az egész!

Szeretteim! A gyülekezetetekben lévő szolgálók, Elizeusok, pásztorok és próféták akkor fognak változást hozni, ha úgy dicséritek az Urat, hogy közben ők erre képesek legyenek. Ez a ti felelősségetek. Ez a ti dolgotok, ezt nektek kell megértenetek, hogy az Isten arra hívott el titeket, hogy felszabadítsátok, engedjétek szabadon a dicséret és az imádat lelkületét a gyülekezetekben. Ezért nagyon fontos, hogy milyen dicséret van a gyülekezetekben. Nem az a fontos, hogy dobbal vagy dob nélkül; nem az a fontos, hogy milyen hangszerekkel; nem az a fontos, hogy hányan, hanem az a fontos, az a lényeg, hogy ott Isten jelenléte kiáradjon. És ezt egy szál gitárral el lehet érni. 

Szokták mondani a barátaim, akik tudják, hogy egyáltalán nem tudok gitározni, mégis szoktam gitárral dicsérni az Urat. Olyan szimpatikus dolog ez nekem, hogy az ember itt áll szabadon, mégsem vagyok a 88 billentyű kötelékében, de azért gitáron képtelen vagyok normálisan játszani. Mondjuk 5-6 akkordot azért ismerek néhány hangnemben, de korrekt módon képtelen vagyok, nem is bírják az ujjaim; de mégis azt tapasztalom, akárhányszor szűk körben előveszem a gitárt, és elkezdjük dicsérni az Urat, kiárad az Isten Szelleme. Hát, hogy nem a gitártudásomra, az biztos. Hanem a szívemre, ami keresi az Urat. 

A szívre, ami keresi az Urat… És ez a szív az, ami a te hatalmadban van, hogy mit rejtesz a szívedben, és mit engedsz meg, hogy oda bekerüljön. Ez a te hatalmadban van. A gitártudásod, az működik amennyire a képességed megvan hozzá és amennyire a gyakorlásra is szántál időt. Amikor engem meg szoktak kérdezni, hogyan lehet ilyen dolgokat játszani zongorán, én nem veszem észre, amikor valami különlegeset játszom. De miért? Mert negyvenöt éve gyakorlok, gyerekek! Ennyi. Csináld utánam, gyakorolj 45 évig, és ugyanezt megcsinálod te is, gond nélkül. De ne gondold azt, hogy egy vagy két kurzus-alkalommal én ezt tovább tudom adni neked, hogy hogyan kell ezt csinálni. Azért, mert ez a mi gyakorlásunkon, odaszánásunkon, erőfeszítéseinken, munkánkon múlik, de a szívünk, a mi hatalmunkban van. És azt Isten Beszéde és a Szent Szellem tudja formálni és alakítani az Atya akarata szerint.

Ha Dávid sátoráról beszélünk, akkor emlékeztetlek benneteket az 1.Krónika 25. rész 1-8. verseire: 1.Krón.25,1-8 „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölték az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal. Azok száma, akik erre a szolgálatra rendeltettek, az ő szolgálatuk szerint: (2) Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla, az Asáf fiai Asáf mellett, aki a király utasítása szerint prófétált. (3) A Jédutun fiai közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia és Sime, hatan citerával az ő atyjuk Jédutun mellett, aki az Úr tiszteletére és dicséretére prófétált. (4) A Hémán fiai közül ... (5) Ezek mind Hémán fiai, aki a király látója volt, hogy az Isten beszédével a hatalom szarvát (a hatalom erejét, fenségét, dicsőségét) emelje. Az Isten Hémánnak tizennégy fiút és három leányt adott. (6) Ezek mindnyájan az ő atyjuk mellett voltak…” 

Nagyon sok szeretettel ajánlom ezeket a sorokat minden dicsőítőnek hetente legalább egyszer elolvasni, s egyre jobban megnyílik, mi minden van ebben a néhány mondatban. Azt olvassuk ugyanis, hogy Dávid a sereg fővezéreivel, a vezetőkkel, meghallgatást tartott. ’X-Faktor’ volt Izraelben, mert keresték a ’worship teambe’ a jelentkezőket. És Dávid ott ül a székben és valószínűleg Joáb a másikban, ott van a ’nagy gomb’, hogy rácsapjanak, hogy kik lesznek azok, akiket kiválasztanak. És egy érdekes dolog, mert kiderül, a ’zsűrinek’ mi a szempontja. Egy olyan szempontja van, ami erősen megszűri a társaságot. Ugyanis azt olvassuk az 1.Krónika 25-ben, hogy azt a dicsőítőt keresték, aki prófétai ihletettséggel tudta az Urat magasztalni. Nem a tisztán éneklőket keresték, nem a gyorsulásmentes dobosokat keresték, nem az olyan basszusgitárost keresték, aki nem felejti el a dal felépítését, nem is a vokál szólamokat is énekelni képes énekeseket keresték. Ez egy sem volt szempont Dávidéknál. Sőt az előadói képességed sem érdekelte őket. Az érdekelte őket, ha elkezdesz pengetni egy C-dúrt, leszáll-e a Szent Szellem. Mivel ők próféták voltak, ezt ők meg tudták ítélni. 

Abban a pillanatban, amikor elkezdted játszani azt a dallamot, ők látták, hogy te itt most csak zenélsz, vagy az Isten jelenléte elkezd megjelenni. A sereg fővezérei azért voltak benne a zsűriben, mert az ő életük múlott azon, hogy te prófétai módon dicséred-e az Urat, vagy sem. Minden csata előtt a parancsnokok bementek a Dávid sátorába, ahol zajlott a dicséret, és imádták az Urat, és kértek kijelentést. És az Isten azt mondta, „na most, majd ha a szederfák teteje felől dobogást hallasz, akkor menj” – micsoda prófécia! 

És ha megnézzük Dávid történetét, nem volt egyetlen elveszített háborúja sem. Egy háborút se veszítettek el, mert mindegyiket Isten vezetése szerint kezdték el, és végezték be. Isten jelenlétével és vezetésével mindig győzelmet arattak azért, mert olyan dicsőítőik voltak.

Szeretteim, a mi feladatunk elősegíteni, hogy a gyülekezeteink győztes gyülekezetek legyenek. Olyan gyülekezetek, amelyek a városainkra és a falvainkra hatással vannak. Olyan gyülekezetek legyenek, amelyek hirdetik az evangéliumot. Olyan gyülekezetek, amelyek nem a széthúzásról és a veszekedésről híresek, hanem a szeretetről, az egységről és az Isten jelenlétéről. Ilyen gyülekezetekké, közösségekké kell válnunk, és ebben nektek dicsőítőknek elengedhetetlenül fontos szerepetek van. Ez az, amire Isten kiválasztott bennünket. Ugyanis azt mondja János:

Ján.3,16 „Úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – az előtte való versekben pedig Jézus emlékezteti Nikodémust, hogy ahogy Mózes a rézkígyót fölemelte a pusztában, és az Izrael fiai közül bárki, aki föltekintett rá, az megmenekült és változás jött az életébe; ugyanúgy kell az Ember Fiának is fölemeltetnie a golgotai kereszten, hogy aki föltekint Őrá, megmeneküljön. 

Nekünk kell bemutatnunk, ismertté tennünk, hogy Jézus mit is tett a golgotai kereszten. Mi vagyunk, akik fölemeljük ezt a póznát, mi vagyunk, akik fölemeljük Jézus Krisztust, hogy a gyülekezetekben lássák. De tovább megyek, mi már nem csupán a megfeszített Názáreti Jézus Krisztust emeljük fel, hogy a bűneink bocsánatát elnyerjük, a szabadulást, a sebeiben való gyógyulást megtapasztaljuk, hanem ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben István vértanúnak megnyitotta a szemét az Úr, ő mit látott? Nem a golgotai keresztet látta, hanem a Mennyei Atya jobbján, a trónról fölállva látta a Názáreti Jézust. És így ment át a dicsőségbe. Így ment el innen István, így kövezték meg, hogy már ő látta az Urat. Ezen persze ki is akadtak a vallásos zsidó emberek. De István látta megdicsőülve az Isten Fiát, az Egyszülött Fiút. És amikor mi ezt a gyülekezetben megtesszük, és megnyitjuk a Mennyet, akkor a testvéreink meglátják Istent. Látják Jézust a Mennyei Atya jobbján. Jézus fölállt. Fölállt, mert tudta, hogy István most hazajön. Ha ezt elérjük, akkor az Igaz Bíró, aki a Dávid sátorában trónol, felszámolja a gonosznak minden munkáját az életünkben, a családjainkban, a gyülekezeteinkben, a városunkban, az országunkban (Ézsaiás 16,5 A trónszéken ül Dávid sátorában a bíró, aki igazságban uralkodik, igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.”). Ez a mi munkánk. És ez nem kevés.

Ezekkel a szavakkal szerettelek volna bátorítani benneteket ma délelőtt. Hiszem, hogy Isten nagyszerű Dicsőítő és Próféta Sulit ad nekünk az idén is. Most kicsit másképp csináljuk, mint tavaly. Tavaly egész délelőtt együtt voltunk, de talán több időt kellett volna hagyni a kurzusokra. Ezért az idén már délelőtt szeretnénk a kurzusokkal folytatni. 

Kívánok mindenkinek nagyon áldott hetet, áldott kurzusokat, nagyon jó időt.

Nyári Dicsőítő és Próféta Iskola – 2022. július 26. kedd

Ha ez a tanítás tetszett,

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.