Jézus utolsó napjai

Jézus utolsó napjai

Jézus utolsó napjai 1024 683 Rádió Sansz

Múlt héten egy témát kaptam, nem egy komplett tanítást. Az volt a szívemben, hogy mi olyan gyülekezet vagyunk, akiket Jézus kiküldött – mint a 72 tanítványát –, amikor azt mondta: „Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” (Luk.10,3). Úgy hiszem, a mindenkori Egyháznak, a gyülekezeteknek ez a küldetés érvényes ma is. És valójában minden istentisztelet, minden tanítás és prédikáció arra való, hogy felkészüljünk arra a küldetésre, amire Jézus kiküldött bennünket. Tehát nem azt szeretnénk most sem, hogy egy fantasztikus jó prédikációt halljunk, hanem ami felkészít a küldetésünkre, ami ’belehúz’ a küldetésünkbe, ami úgy hat ránk, hogy mi is hatással legyünk a társadalom különböző részeire. Van, aki az üzleti életre lesz hatással; van, aki az otthoni környezetére; van, aki az iskolában vagy az óvodában, de hiszem, hogy Jézus Krisztus ma azt akarja, hogy legyél az Ő küldöttje. Ő nem egy könnyű küldetést ígért, mert azt mondta: „ti vagytok a bárányok, de farkasok közé fogtok menni”. 

Itt mindannyian bárányok vagyunk, bár tudjuk, hogy az utolsó időkben farkasok is beférkőznek a gyülekezetekbe. Mert a hamis próféták, a hamis tanítók farkasokként fognak megjelenni, de mi most bárányként egy védett közegben vagyunk, és amikor eljövünk a közösségbe, ez egy védett közeg. Szeretjük egymást, jó kapcsolatban vagyunk többen is egymással, de ez az üzenet most arról szól, hogy Jézus most el akar téged küldeni, mint bárányokat a farkasok közé. És ez nem kis dolog.

Hátul piros pulóverben testvérem, téged Isten az üzleti életbe küld el, hogy az üzleti életben legyél fény és világosság, legyél hatással emberekre, és egy másfajta gazdasági szemléletet mutass be az embereknek, ami nem a pénzről szól, hanem Isten Királyságának Krisztusi elveiről szól, az adásról. Az üzleti életben nemcsak az a fontos, hogy nekünk jusson, hanem hogy mi tudjunk ellátni másokat. Isten ránk bíz embereket, ahogy rád is bíz embereket, hogy gondoskodj róluk, gondoskodj az anyagi lehetőségekről, az anyagi helyzetükről. Ez egy küldetés most a te számodra.

Veletek kettőtökkel kapcsolatban pedig itt elöl, az volt a szívemben, hogy ti most egy feltöltési időszakban vagytok. Annak az ideje van számotokra, hogy feltöltődjetek, mint egy üzemanyag-tároló tartály, ami azt a célt szolgálja, hogy fel legyen töltve, és a kellő időben, amikor hiány és szükség van, akkor abból a tartályból pótolják az üzemanyagot. Isten felkészít titeket, hogy töltődjetek föl Isten Szelleme által, tanítások által, kapcsolatok által. Eljön az ideje, amikor nemcsak feltöltés lesz, hanem Isten használni akar ebben a feltöltésben titeket mások felé. Ezért nem fogtok elkényelmesedni, mert Isten használni fog titeket mások felé. Ahonnan jöttetek, ott lesz még dolgotok. Isten visszaküld majd oda – bár nem úgy, ahogyan ti most gondoljátok –, de használni fog azok felé, ahonnan jöttetek. Persze maradhattok itt, nem küldünk el titeket. Tehát ez nagyon fontos időszak a számotokra. Azért van, hogy töltődjetek fel. Ne csak tudással, hanem Isten Szent Szellemével. Most azon van a hangsúly az életetekben, hogy Isten Szellemével töltődjetek fel.

A mai üzenetem címe: Jézus utolsó napjai

Általában, ha az ember tudja, hogy mennyi ideje van hátra, akkor csak a nagyon fontos dolgokat csinálja az utolsó napjaiban. És úgy hiszem, hogy Jézus az utolsó napjaiban, óráiban nagyon fontos dolgokat közölt, a tanítványokkal, a világgal, az egész emberiség számára, mert tudta, hogy nem sok ideje van már itt a Földön. Tudta, hogy meg kell halnia, ezért az utolsó napokban megosztotta a szívét, az életét, a benne megfogalmazódott nagyon fontos kijelentéseket. 

Nagy kiváltság, hogy ma Magyarországon az evangéliumot szabadon hirdethetjük. Ez nem magától értetődő, hogy az evangéliumot szabadon tudjuk hirdetni a nemzetünkben. Ezért legyünk hálásak, és ezért imádkozzunk továbbra is. Mert ahogy olvassuk a Szentírást, és látjuk a mindennapi eseményeket szerte a világban, az üldöztetés már elkezdődött a világban.

Az első, ami a Lukács 21-ben van megírva. Jézus az utolsó időkről prófétál:

Lukács 21,7-13 „Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik? Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen titeket, mert sokan jönnek majd az Én nevemben, és azt mondják, Én vagyok, meg azt: az idő eljött. De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját, lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön el mindjárt a vég. Azután így folytatta: nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen, de még mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek majd titeket. Átadnak benneteket vallásos vezetőknek, börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az Én nevemért. De mindez újabb lehetőség, újabb alkalom lesz számotokra a tanúságtételre.”

Jézus az utolsó földi napjaiban, a halála előtt is mondott próféciát. Jézus Krisztus a próféták prófétája. Jézus nem úgy prófétált, ahogyan a Korinthusi levélben van írva, hogy „a mi prófétálásunk rész szerint való”. Jézus próféciája százszázalékos. Mi itt a Földön prófétálunk, prófétálásunk rész szerint való. Jézus 100 százalékosan prófétált, 100 százalékos volt az üzenete. Jézus Krisztus direkt kapta a Mennyből az Atyától az üzeneteket. S amikor Ő prófétál, akkor azt komolyan kell venni, hogy mik fognak bekövetkezni, mert annak nagy része már meg is történt.

A legfontosabb, hogy ennek a korszaknak a végét nem elsősorban a természeti jelek, a földrengések, háborúk fogják jellemezni. Ezek mind jelek, ezek mind arra mutatnak, hogy valami felé haladunk. A Covid is egy jel, az utolsó időknek egyik része. 

(1) Viszont az Úr Jézus visszajövetelének a legnagyobb jele az, hogy a világ minden részén hirdettetik az Isten Királyságának evangéliuma. Azt mondja Jézus, hogy lesznek jelek, de lesz egy jel, ami biztosan ezt mutatja, hogy mindenhol hirdetik az evangéliumot. Sokan mondják, milyen jó lenne, ha visszajönne az Úr Jézus. Viszont, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét felgyorsítsuk, nagyon egyszerű dolgot kell tenned: hirdesd az evangéliumot. Ezzel tudjuk ’gyorsítani’, hogy az Úr visszajöjjön, hiszen ezzel tudjuk ’gyorsítani’, hogy az emberek megtérjenek, üdvösségre jussanak, helyreálljanak. Ez ma a mi felelősségünk. Ez nemcsak az evangélisták felelőssége, hanem minden keresztény emberé. Ezért van ma is ez a felkészítés, ahogy halljátok ezt az üzenetet, ebből vegyetek erőt és legyetek tanúk, ahogyan Jézus mondta. 

Tehát ma, amikor hallod ezt a prédikációt, akkor Isten Szelleme érintsen meg; és legyél bátor, és szóld Isten Királyságának üzenetét, mert a világ sóvárogva várja Isten fiainak eljövetelét. Téged is sóvárogva várnak emberek, ahová küld az Úr. 

A héten voltunk egy politikusnál. Az Úr ajtót nyitott számunkra, és ő az otthonában fogadott. Nem is értjük, hiszen ilyen nincs a protokollban, ez valamilyen csoda volt. És ahogy mentünk az otthonába, beszélgettünk a kocsijában, először a focival kezdtünk, de valahogy odafutott ki a beszélgetésünk, hogy imádkoztunk érte és prófétáltunk neki. Amikor imádkozol és prófétálsz akármilyen embernek, aki a szívében éhes Istenre, utána nem kell már magyarázkodnod. Semmit. Nem kell bizonygatnod, hogy kicsoda Jézus, mert Isten megnyitja a szellemét, és amikor szólod Isten üzenetét, akkor az ember már kész arra, hogy belül befogadja és változás induljon el benne. Erre mondja a Biblia, hogy a világ, az emberek, ahogyan ő is, sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését (Róma.8,19). Nem azért fogadott az otthonában, mert valami érdeke fűződött volna hozzá, egyáltalán nem. Hanem azért, mert volt a szívében egy vágy, egy sóvárgás, hogy az Isten embereit befogadja. Hiszem, hogy Isten ezekben az időkben elkészít minket arra, hogy sóként jelenjünk meg az emberek között.

Amikor beszélünk, tanítunk a prófétálásról, az csupán a kezdet, hogy egymáson gyakorlunk. Amikor egymáson gyakoroljuk az ajándékok működését, az egy biztonságos dolog. Igaz, néha mellé megy, megsértjük egymást; igen, van ilyen, de aztán továbbmegyünk. De lássuk meg, hogy Isten azért akar felkészíteni a prófétálásra, hogy amikor a te környezetedben mozogsz, akkor Isten Szavát szóld prófétai módon, és meglátod, hogy az utat nyit, megnyitja a szíveket. Megnyitja a szíveket és lelkeket, és nem kell órákig evangelizálnod, hanem Isten utat készít a prófétai szavak által. 

Tehát amikor Jézus prófétált az utolsó időkről, az bátorítás számunkra, hogy nekünk is megadatott ez az ajándék, és ne aggódjunk azon, hogy nem vagyunk 100 százalékosak, hiszen majd Isten a Mennyben készít el minket 100 százalékosra. De ha még csak ’40-60 százalékos’ vagy az ajándék használatában, Isten azt is meg tudja és meg is akarja áldani a prófétai szavaid által.

(2) Második nagyon fontos dolog az utolsó napokkal kapcsolatban az utolsó napokra, amit minden héten gyakorlunk is, az úrvacsora. 

Lukács 22,15-16 „És azt mondta nekik, vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom néktek, többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg be nem teljesedik ez az Isten Királyságában.”

Ez a kifejezés Jézus szívét mutatja. Azt mondja: „vágyva vágytam”. Tudja, hogy már csak egy-két napja van hátra a földi életéből, mégis egy hatalmas vágy volt a szívében, hogy egy utolsó vacsorát eltöltsön az Ő tanítványaival, mert Jézus a kapcsolatok Istene. Ez nagyon fontos, hogy Jézus ma is a kapcsolatok Istene, ma is kapcsolódni akar veled és velem. Nemcsak az úrvacsorában, hanem az imádságban, a közösségben. Jézus Krisztus sokkal jobban vágyik a kapcsolatra, mint gyakran mi. Néha nekünk nincs kedvünk, nincs hangulatunk, de Jézus mindig készen áll arra, hogy kapcsolatba lépjen velünk. 

Vágyunk-e arra, hogy együtt úrvacsorázzunk – az Úrral és egymással? Amikor vasárnaponként úrvacsorázunk, akkor Isten föl akarja gerjeszteni a szívünket, hogy az ne csak egy falat kenyér és egy korty bor legyen, hanem éljük át ennek a teljes szellemi valóságát, erejét és jelentőségét. Az úrvacsora erőteljes szellemi közösség, amit Jézus kifejezetten kért tőlünk, hogy megcselekedjük. Nem sok ’liturgikus’ kérése volt Jézusnak, viszont az úrvacsoráról azt mondta, hogy mindaddig együk és igyuk, amíg aztán egyszer Ővele együtt nem esszük és isszuk.

Az úrvacsora nagyon fontos szellemi közösség. Nem hiszem, hogy azért mondta ezt nekünk Jézus, hogy kipróbáljuk a jobbnál jobb borokat, vagy a különböző készítésű pászkák ízeit, hanem azért, hogy megéljük és gyakoroljuk az Úrral és egymással a közösséget, tudjunk egymásnak megbocsátani, tudjunk egymásnak elengedni. Mert az úrvacsorában benne van a kiengesztelődés, az egymás felé való elengedés is. Képzeljétek el, amikor úrvacsorakor jön két haragos, akik nem rendezték egymással a dolgaikat. Egyszerre érnek az úrvacsorához, egymásra néznek, úrvacsoráznak és tovább mennek. Ez életszerűtlen. Isten azt akarja, hogy amikor az Úr asztalához jövünk és meglátom a másikat, akinek panasza van ellenem, vagy nekem őfelé, akkor menjek oda, és legalább csak annyit mondjak: ’Figyelj, bocs! Rosszul csináltam’ vagy ’Ne haragudj!’ Isten a szívünket akarja késszé tenni, hogy készek legyünk rendezni a kapcsolatainkat és megbocsátani a családban, a gyülekezetben, munkahelyen vagy máshol. Különben az úrvacsora csupán formális dolog, liturgia, üres vallási cselekedet. Isten az úrvacsorát nem egy formális vallásos cselekedetként adta, hanem a szövetség élő, valóságos, bensőséges közösségének megélésére és gyakorlására. Jézus Krisztus vére által van megbocsátás, van gyógyulás és van helyreállás. Az úrvacsorának ez a lényege. 

Az utolsó vacsora eseményéhez tartozik Júdás és Péter apostol esete is, amit bevallom, még mindig nem értek. Annyit gondolkodtam, hogy a világ megváltója, az Urak Ura, Jézus mellett ott van Júdás. Évekig vele együtt szolgált, együtt jártak éjjel-nappal. Együtt mentek mindenhova, együtt szolgáltak, együtt élték át Isten csodáit, és volt egy pont, amikor Júdás egy olyan dolgot tesz, amit lehet, hogy néhányan átéltetek már, amikor a legjobb barátotok elárul, vagy cserbenhagy. Persze, megértem, hogy valakinek el kellett árulni Jézust, mert voltak erre próféciák, be kellett következnie, de amikor Jézus azt mondta, hogy „velem együtt mártasz a tálba, Júdás…”; én azt gondolom, hogy Jézus még az utolsó pillanatban is esélyt adott Júdás megtérésére. Lehet, hogy a teológusok nem így gondolják, de én ebben azt látom, hogy Jézus egészen az utolsó pillanatig esélyt adott még Júdásnak is a megtérésre. Még együtt nyúltak a tálba, és még adott esélyt, hátha meggondolja, hátha valami történik. És ez sok mindenre tanít engem.

Akármilyen közel is vagyunk Jézushoz, egyáltalán ne bízzuk el magunkat, és ne legyünk elbizakodottak, mert Júdás a példája, hogy hiába volt az Úr Jézus mellett éveken át, eljött az idő, amikor elárulta, amikor halálra adta. Ezért fontos, ahogy éled a keresztény életed, a hitedet, hogy legyél éber. Ne bízzuk el magunkat! Ne mondjuk soha azt, hogy ’én már annyira közel vagyok az Úrhoz, hogy semmi nem csaphat be engem’. Ez egy belső, szívbeli hozzáállás, legyen mindig kész a szívem megtérésre, a Krisztus előtt való meghajlásra, a Neki való engedelmességre. Mindig legyen kész a szívem megalázkodásra, mert még Jézus mellett Júdás is árulóvá tudott válni, és végül felakasztotta magát. Tragédia lett a vége. Még maga Júdás sem tudta feldolgozni az árulását, így saját maga vetett véget életének. 

A másik Péter esete. Jézusnak volt három közelálló tanítványa, legközelebbi barátja: Péter, Jakab és János. Péter volt tizenkét tanítványán belül is az egyik legközelebbi, akivel szoros baráti kapcsolatban dolgozott együtt. És ismerjük a történetet. Ugye, fogadkozott: ’Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is.’ Micsoda szavak. Micsoda ígéretek, amiket Péter így hirtelen kimondott: ’Kész vagyok meghalni érted. Kész vagyok a halálra is.’ Viszont amikor eljött az a pont, amikor meg kellett volna vallania Jézust, megtagadta. Félelmében elfordult Jézustól. És ez egy emberi dolog. 

Neked vannak-e olyan ígéreteid, amiket ígértél másoknak? Mondok néhányat. Nagyon egyszerű dolgok ezek: ’Majd visszahívlak.’ Ismerős? ’Visszahívlak.’ – ez bizony ígéret. ’Megadom a pénzt.’ – Kölcsön kérsz, megígéred, hogy megadod. ’Megadom a pénzt.’ – ez bizony ígéret. Ígéret az is, mikor meghívnak valahova, és azt mondod: ’Ott leszek’. Ígéret, amikor megígérem: ’Többé nem teszek ilyet’. Vannak olyan ígéreteink a hétköznapjainkban, ami lehet, hogy nem ilyen árulásszintű, mint amit Péter tett. Pétert elítéljük azért, mert elárulta Jézust… és valahol érthető is. De a mi embereknek tett ígéreteinkkel mennyire vagyunk példamutatók, amikor megígértünk dolgokat, de nem tettük meg. Amikor embereknek ígéretet tettem egyszerű dolgokra, feladatokra, hogy megteszem. 

Kicsit csendesedjünk el ott belül, és kérdezzük meg magunktól: Föl kell-e hívnom valakit? Meg kell-e adnom egy tartozást? Egy ígéretet, amit régóta ígértem, be kell-e pótolnom? Hiszem, az Úr most felhoz, eszünkbe juttat dolgokat, amiket meg kell tennünk. És ezeket nem vádlásból mondom, hanem ez a kereszténységünknek, a Jézus-tanítványi életünknek az alapja, hogy az ígéreteinket tartsuk meg, hogy legyünk hitelesek a világ és az emberek számára. 

Mind a mellett, hogy Júdás és Péter, a kettő a tizenkettőből elárulta Jézust, Jézus fantasztikus nagy türelemmel fordult feléjük, és adott nekik esélyt. Tudjuk, hogy Jézus a feltámadása után Péterrel rendezte ezt a dolgot. Megbocsátott Péternek; sőt, nem csupán megbocsát neki, hanem új pályára állítja Pétert: őrá bízza az Egyházat. Isten az esélyadás Istene. Ha úgy érzed, hogy valamit nagyon elszúrtál az életedben, ha úgy érzed, hogy rád már az Úr sem számít, akkor itt van Péter példája: Lásd meg, Jézus bármikor kész veled újat kezdeni. Jézus kész új esélyt és új lehetőséget adni neked bármikor. Ahogy odajössz hozzá, és azt mondod neki: ’Uram, bocsáss meg, állíts pályára!’ – Ő kész megtenni. És nem csak kis dolgokat, nagy dolgokat is képes rád bízni. Mert Isten, Jézus Krisztusban az esélyadás Istene ma is.

(3) Harmadik dolog: ’Ki a legnagyobb?’ Alighogy vége volt a pászkavacsorának, a szeretetközösségnek, meg zsoltárokat énekeltek, meg nem tudom, mit csináltak még; máris elkezdődött a versengés a tanítványok között, hogy ki a nagyobb. Azt mondja Jézus: „Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” 

Néhány éve, amikor Amerikában jártunk egy prófétai konferencián, akkor felhívtak a színpadra egy alacsony kínai nőt. Ott voltunk több ezren. Ahogy elkezdett imádkozni, ’leszakadt a plafon’. Sokat nem értettem abból, amit imádkozott, de annak szellemi ereje és hatalma megérintett mindenkit. Aztán hallottuk, hogy ez az alacsony kínai asszony apostol, földalatti imamozgalmat vezet, és kétmillió ember tartozik hozzá. Föl se fogtuk a számot, hiszen Magyarországon, ha a lábujjamat is beleszámolom, akkor is kb. 3-400.000 újjászületett keresztény lehet. És nem is a kétmillió tanúságtevő hívő a lényeg, hanem az a szolgáló és alázatos szív, ahogyan ez az asszony megjelent, ahogy imádkozott, és Isten jelenléte ahogyan ott volt. Egy kicsit elszégyelltem magam, hiszen mi ehhez képest a ’homokozóban’ játszunk, és azt fitogtatjuk, hogy ki a nagyobb közöttünk.

Jézus tanítványai is beleestek ebbe a hibába. Ez azt mutatja, hogy ők is emberek voltak, ők is küzdöttek ilyen dolgokkal. Ez engem mindig arra figyelmeztet, ha én vezető vagyok, akkor a legfontosabb, hogy egy szolgáló vezető legyek, aki kész megalázkodni, aki kész másokat szolgálni, és mindig tudni, hogy minden, amim csak van, azt Istentől kaptam. És ezt mondom cégvezetőként is. És Isten mutatott egy dolgot… 

Többen vagytok itt esetleg olyanok, akik cégvezetők vagytok. Meg van írva, hogy „minden hatalom Istentől van”. Ha cégvezető vagy, Isten nem azért adta, hogy cégvezető legyél, hogy te uralkodj a beosztottakon. Nem azért van, hogy erőt fitogtass, hanem azért vagy cégvezető, mert Isten rád bízott embereket. És nem feltétlen szellemileg, hanem Isten rajtad keresztül akar gondoskodni mások, családok anyagi helyzetéről. Valószínűleg olyan cégvezetők vagyunk, akik örülünk a sikernek. A cégben mindig úgy gondolkodom, hogy a siker, a cég sikere nem az én sikerem, hanem a csapat sikere, mert minden egyes kolléga hozzátesz ahhoz az értékhez. Fontos, hogy becsüljük meg mindegyiküket. Mert az, hogy gyülekezetvezetőként megbecsüljük a testvéreket, hát ez legalább valamennyire természetes – persze van, ahol ez sem természetes –, de legalábbis többeknek érthető és elfogadottabb. De ugyanez igaz arra is, ha te egy céget vagy közösséget vezetsz, a családodról nem is beszélve. Cégvezetőként, még ha nem-hívőkkel dolgozol is, Isten azt akarja, hogy becsüld meg őket. Tartsd őket tiszteletben. Ne csupán olyan emberként kezeld őket, hogy ’ők nekem dolgoznak’. Nem, mi együtt dolgozunk! Nincs olyan, hogy nekem dolgozik valaki. Nagyon önző dolog, amikor egy cégvezető azt mondja, hogy ’ők nekem dolgoznak’. Mert ez nem így van. Mi együtt dolgozunk, egy célért. Azért a célért, hogy Isten meg tudjon áldani – természeten ne legyünk képmutatók, hiszen jó, ha megáld minket az Úr a munkánk során –, de Isten azért áld meg, hogy mi is meg tudjunk áldani másokat is ezáltal. 

Tehát, ki a legnagyobb? Azt mondja Jézus, az a legnagyobb, aki mindenkinek a szolgája. Jézus minden pillanatában szolgált mások felé. Gyógyított, szabadított, építette a Királyságot, valóban Isten Királyságát. Nem a saját királyságát, befolyási körét építette. Azt gondolták a tanítványai, a szélesebb tanítványi köre is, hogy Jézus most fog megalapítani egy földi királyságot a Római Birodalommal szemben. Emberi módon gondolkodtak. Azt kérdezték, hogy nem most alapítod meg a Királyságot? Nem értették. Jézus viszont nem egy földi királyságot épített, hanem Jézus egy örökkévaló Királyságot, a Menny Királyságát építette és alapozta meg. 

Te milyen királyságot építesz? Ezt kérdezem a vezetőktől akár itt vagy személyesen, akár online vagy, te milyen királyságot építesz? Van, aki a saját királyságát építi, minisztrijét, saját szolgálatát építi. Hiszem, Isten ma szól hozzánk, hogy mi egyetlen Királyságot építsünk, az Övét, a Menny Királyságát. Ezt a Királyságot építsük, mert ez az, ami örökkévaló. Ez az, ami soha nem múlik el, és ha ezt tesszük itt a Földön, akkor örökkévaló értékek maradnak. Hiszen minden földi királyságnak vége lesz, minden gazdagságnak és pompának vége lesz ezen a Földön. Ezért Isten azt mondja, hogy építsük együtt az Ő Királyságát.

(4) Negyedik dolog. A Gecsemáné kertben történt, amikor Jézus visszavonult a tanítványaitól, és szembenézett a legnagyobb küldetésével:

János 17,22-23 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, és Te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy Te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” 

Jézus homlokán vércseppek jelentek meg. Ez nem csupán szimbolikus vércsepp, hanem ez mutatja a tétet. Jézus utolsó imája Gecsemáné kertben nem egy „bocsánat, én Istenem, jó Istenem” ima volt. Jézus ezen imája főpapi imádság volt, ez az ima a legnagyobb tét volt. Vajúdás volt Ég és Föld között. Jézus azt mondta ott, hogy az Ő dicsőségét neked és nekem adta. Ő itt hagyta az Ő dicsőségét nekünk. És mi az Ő dicsősége? Ebben benne van az Ő kenete, az Ő ereje és hatalma. Az Ő dicsőségében benne van mindaz, amit Jézus szolgált. Benne van mindaz a hatalom és minden szolgálat. Ezt hagyta ránk Jézus. Ezt hagyta rád és rám Jézus. Ez erő és hatalom, hogy éljünk vele. Azt a kenetet hagyta rád, hogy amikor imádkozol egy emberért, az meggyógyuljon. Nemcsak a vezetőkre, hanem mindenkire hagyta ezt az erőt és kenetet.

Másrészt pedig azt mondja Jézus, hogy mindezt azért adta, hogy egységben legyünk. Én ’egységmániás’ ember vagyok. Amióta csak szolgálok, mindenfelé és mindenhol ezt hirdetem, hogy munkálkodnunk kell az egységen. Az egység nem egy kellemes, langyos teadélután. Nem olyan, hogy majd elteázgatunk és közben majdcsak kialakul az egység. Az egység egy olyan dolog, amibe Jézus belehalt, amiért vért verejtékezve imádkozott. Ez az egyetlen esélyünk, hogy a világ hiteles közösségként nézzen ránk. Amikor Jézus azt mondja, hogy „arról ismer meg titeket a világ” – hogy is folytatja? Hogy jó autókkal jöttök a parkolóba? Nem! Pedig én szeretem a jó autókat, ez is egy jó dolog. Vagy talán azt mondta Jézus, hogy „arról ismer meg titeket a világ, hogy fantasztikus épületeitek vannak”? – nem ezt mondja, hanem azt mondja Jézus: „Arról ismer meg titeket a világ, hogy szeretitek egymást”. Ez a legnagyobb jel, hogy szeretjük egymást.

Ha a Facebook alapján kellene a keresztényeket megismernem, én elmenekülnék a kereszténységtől. Ez talán valakinek most szól. Tehát egy óriási esélyt adott nekünk Isten, Jézus Krisztusban, hogy egyek legyünk. Mert Ő ezért halt meg. Egyáltalán nem kényelmes az egységépítés, és az egység nem rólam és nem is rólad szól. Bárhol, ahol mozgalmat, szolgálatot vezetsz, vagy családot, netán gyülekezetet vezetsz, akkor tudod jól, hogy az egységet munkálni az munka. Sőt időnként nagyon is fárasztó, kényelmetlen és sokaknak kellemetlen feladat. Az egységépítés nem rólad és nem a te kényelmedről szól. Ez nem a te jólétedről szól, hanem az egységépítés arról szól, hogy te milyen értéket tudsz az egységbe beadni. 

Hogyan tudsz beleadni valamit a közösbe? Azt add bele az egységépítésbe, amit te tudsz beleadni, ami a te ajándékod, ami a te elhívásod. Isten pontosan azért helyezett oda, ahol vagy, mert Rád és a Benned levő ajándékokra van ott szükség – tehát add bele magadat, add bele az ajándékaidat, a talentumaidat. Az egység nem arról szól, hogy másoktól várom el a dolgokat, csinálják meg ők. Az egységépítés arról szól, hogy én építem, és magamat és az ajándékaimat adom bele a közösségbe. 

Nem könnyű az egységet építeni. Ez nem arról szól, hogy az én kényelmemet és az én ízlésemet kiszolgálja. És a gyülekezetet ugyanígy mondhatom. A gyülekezet nem az elvárásaim beteljesedésének a helye, hogy „nekem ez kellene, meg az kellene”, „ez tetszik, vagy az tetszik”. A gyülekezet nem arról szól, hogy neked mi tetszik, és nem is arról, hogyan szolgálják ki a kényelmedet, az ízlésed szerint. Nem! A gyülekezet nem erről szól. A gyülekezet az a hely, ahol a legjobb képességem szerint, teljes szorgalommal, minden ajándékommal és tehetségemmel, áldozatvállalásommal építem a Krisztus Testének egységét. Ez a gyülekezet. Erről szól a gyülekezeti élet. 

Szóval, az egység munkálása, kemény és fáradságos munka. Jézus nagyon magasra tette az egység mércéjét. Az egység mércéje Jézus Krisztus és a Mennyei Atya kapcsolata. Azt mondja Jézus: „ahogy Én egy vagyok az Atyával, úgy legyetek ti is egyek”. Jézus Krisztus és a Mennyei Atya kapcsolata a világtörténelem legmagasabb szintű egysége. Az egész univerzumban nincs nagyobb egység, mint az Atya-Fiú-Szent Szellem egysége. Nincs nagyobb, nem adatott. Ez az egység mindenek fölött való. És Jézus Krisztus és a Mennyei Atya közötti egység mércéje érvényes ránk is, vagyis Jézus azt mondta, hogy így legyünk közösségben egymással. Óriási, magas szintű egységet kér tőlünk az Úr, ami munkával, lemondással és odaszánással jár, és sok-sok türelemmel. Azt mondja a Biblia, hogy „türelemmel viseljétek el egymást”. Sokszor kell türelemmel elviselnünk egymást, mint ahogy családon belül is. Ne mondd nekem, hogy a kamasz gyerekeddel sosem voltál türelmetlen. Ahogy a családban is türelemmel építjük a közösséget, sok türelem és szeretet szükséges hozzá. Ez kell a gyülekezetben is. Amikor egységet építünk, erre van szükség: türelemmel és szeretettel építeni.

(5) Ötös pont. Jézus elfogatása és vallatása. Jézus, mikor már elfogták, és Pilátus elé került, ott egy nagyon fontos dolgot mondott: 

János 19,10-11 „Pilátus akkor így szólt hozzá: nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek? Jézus így válaszolt: semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.” 

Olvassunk el ezzel együtt a Római levélből is egy részt:

Róma.13,1 „Minden lélek engedelmeskedjen a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett.” – Ez egy kemény kijelentés, mert ez azt jelenti, hogy minden uralkodó, minden államfő, minden vezető és minden pásztor –, azaz minden hatalom Istentől van. Isten emel fel és nevez ki hatalmakat, uralkodókat. Ezt nagyon fontos megértenünk. Akkor persze könnyű (legalábbis könnyebb) ezt elfogadnunk, ha egy jó vezető van, egy jó uralkodó, egy jó király, egy jó államfő van éppen. Ilyenkor könnyű elfogadnunk, de mi van akkor, ha éppen egy rossz vezető uralkodik? Mi van a Sztálinokkal, mi van a Hitlerekkel? Ők vajon Isten tudta nélkül kerültek hatalomra? A Biblia nem ezt írja. Oka van annak is, amikor Isten ilyen uralkodókat emel fel, és ad nekik hatalmat.

A Királyok könyve tele van olyan esetekkel, amelyekből mindezeket megérthetjük. A Királyok könyvében, amikor sorolja a királyokat és tetteiket, Isten leírattatta számunkra, hogy ez és ez volt a király, és azt tette, amit az Úr jónak lát. Azután jött egy másik király, és azt tette, amit rossznak lát az Úr. Így váltogatták egymást a jó és rossz királyok, de amikor azt írja a Biblia, hogy azt tette, amit rossznak lát az Úr, az is Isten akaratából volt. Azért engedte meg Isten, hogy valamit megtanítson az Ő népének, hogy valamin átmenjen Izrael népe – ha kellett, akkor bűnbánatot tartsanak, megalázkodjanak, ha kellett, hogy összejöjjenek és imádkozzanak. Minden hatalom Istentől van. Tudom, ez nagy kérdés, de igaz axióma. 

Jézus, még ha be is szólt Pilátusnak vagy Heródesnek, valamilyen szinten tisztelte őket. Jézus sosem lázított a rendszer ellen. Jézus sosem beszélt a tanítványaival úgy, hogy fellázadjanak a római uralkodó-elnyomó rendszer ellen. Jézus tisztelte a hatalmat, a tekintélyt. És azt gondolom, hogy ez egy kulcs. Egy dolog tisztelni a hatalmat, és más dolog tisztelni a személyt. A kettő között különbség van. Nekünk hívő embereknek tisztelnünk kell az Isten által rendelt hatalmat – akkor is, ha nem tetszik. És neked tisztelned kell a gyülekezeted vezetőit, pásztorát. Mert Istentől rendeltettek. Akkor is így van ez, ha nem mindig értesz vele egyet. Még akkor is így van ez, ha esetleg beszól neked; még akkor is így van ez, ha nem tetszik neked; de a tisztelet Isten parancsa szerint minden hatalomban levő személynek jár. 

Nézzük csak a Tízparancsolatban a szülői tiszteletet: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél itt a földön.” (2.Mózes 20,12) A szülők felé való tisztelet tehát nem csak akkor kötelez, ha jók voltak a szüleid, kedvesek voltak és úgy neveltek fel. Isten törvénye szerint a szülők felé való tisztelet akkor is jár, ha rosszul neveltek, félreneveltek, ha gonoszok voltak veled. Tudom, nagyon nehéz olyan szülőt tisztelni, aki gonosz volt veled, de Isten törvénye szerint a szülők felé való tisztelet nagyon fontos – szó szerint életedbe vágóan fontos. Ha bármilyen oknál fogva nem tiszteled a szüleidet, akkor menj az Úrhoz, és kérj bocsánatot Tőle, te pedig bocsáss meg nekik, és kérj tiszteletet feléjük a szívedben, hogy meg tudjon az Úr áldani téged. 

Szeretnék most imádkozni veled. Kérlek, csukd most be a szemed. Az volt a szívemben, ha tudnád, hogy csak egyetlen napod van hátra ebben a földi életben, vagyis előre tudnád, hogy holnap az Úr elvisz a Mennybe, akkor mi az a három dolog, amit addig megtennél. Ha kell, írd föl a telefonodba vagy a jegyzetfüzetedbe. Ha tudnád, holnap menned kell az Úrhoz, mi az a három dolog, amit addig megtennél. Lehet, hogy felhívnál valakit; lehet, hogy sok embert felhívnál, hogy mindenkivel rendezd a kapcsolatodat, vagy csak elmondd neki, hogy szereted őt. Mi az a három dolog, amit megtennél, ha már csak egy napod lenne itt? Kik azok az emberek, akikkel feltétlenül beszélnél az utolsó napodon? Ez költői kérdés, de ha van rá válaszod, kérlek, írd föl.

„Mennyei Atyánk, hálát adok, hogy a Te Fiad valóságosan belehalt abba, hogy mi éljünk, hogy életünk legyen. Köszönjük az egész életünket, köszönjük az utolsó napokról mondott fontos dolgokat, amik megváltoztatják a mi szívünket is. Uram, tudjuk, sok mindenben kell változnunk. És imádkozom, hogy Istenem, a Te néped ebben a gyülekezetben is – de mindenhol máshol is, ahol prédikálják a Te Beszédedet –, legyünk készen, mint bárányok a farkasok közé menni. Kérlek, Uram, hogy bátran hirdessük a megváltás üzenetét, hiszen megígérted, hogy Te adsz kenetet, erőt és szeretetet ehhez. Add Urunk, hogy életet szóljunk, prófétáljunk az embereknek, hogy reménységet szóljunk az emberek számára. 

Imádkozom, hogy itt ma minden egyes ember, aki ide eljött vagy online vesz részt, hogy vegyük, Uram, a Te bátorításodat, vegyük ezt az üzenetet, hogy legyünk bátrak hirdetni mindenkinek, hogy itt az idő, hogy megtérjenek az emberek. Itt az idő, hogy prófétáljunk a száraz csontoknak. Itt az idő, hogy embereknek szóljunk bátorítást, mert sóvárogva várja a világ a mi megjelenésünket. Adj Urunk bátorságot! Adj bátorságot, hogy kilépjünk! Kilépjünk a kényelmi helyzeteinkből, kilépjünk a megszokott vallásosságunkból, kilépjünk a félelmeinkből. Adj Urunk erőt és bátorságot, hogy kilépjünk a kisebbrendűségeinkből, a megszokásainkból, az Úr Jézus nevében. Ámen!”

Ha van benned három dolog, amit ma felírtál, hogy mit tennél, ha már csak egy napod lenne itt e Földön, akkor tedd meg!

2022. február 20. vasárnap

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.