Amikor Isten jelenlétében állhatunk egy pár pillanatig, az fantasztikus. Mert az ilyen pillanatokat nem lehet megvásárolni, hanem keresni lehet őket. Úgy hiszem, a Szent Szellem jól megáztatott minket most. Ő itt van közöttünk.
Egy megbízásom van Szent Szellemtől, hogy átadjak egy üzenetet nektek, ami kihívást jelent majd nektek, hogy ezáltal egy kicsit felpiszkáljalak, hogy futhassatok. Szeretném, ha megköszönnénk a dicsőítő csapatnak, fantasztikus volt. Két és fél évembe került visszatérni Magyarországra, mert a Coviddal küzdöttem. Most a feleségem, Lora is elkísért. Ő az én jobbik felem. Ő az, aki a csodákat és a jeleket teszi, én pedig prédikálok és prófétálok, de konkrét megbízatással vagyunk most itt. Ő most imádkozik.
„Szent Szellem Isten, tudjuk, hogy korlátlan hozzáférésünk van Isten trónterméhez. Bármikor jöhetünk Hozzád, és Te kitárt karokkal fogadsz minket. De van, amikor arra van szükség, hogy mi hozzunk Téged ide az összejöveteli helyünkre, ezért meghívunk most Téged ebbe az épületbe. Kérlek, mondj nekünk olyan dolgokat, amiket nagyon régóta nem hallottunk. És tegyél olyan dolgokat, amilyeneket még soha nem tettél. Ne hagyj minket magunkra. Jöjj Szent Szellem, az Úr Jézus nevében, Ámen!”
Valamikor a jövőben a tudósok majd elkezdik analizálni azokat az embereket is, akik a mostani generációban éltek. Kiterítenek majd fotókat, az újságokat vagy beírják a dolgokat a Google-be, de megnézik majd ezeket az időket, amikben mi éltünk. És fogják kutatni ezt az időszakot, ezt a pillanatot, amely a történelemben a mostani pillanat. Megnézik majd azokat a különleges kihívásokat, amikkel szembe kellett néznünk. És meg akarják majd érteni, hogy mit is tettünk mi ebben az időben, amikor mi itt éltünk. És vagy lélegzet-visszafojtva mondják majd, hogy „Wow! De jó lett volna abban az időben élni!” Mert tegyük fel, hogy felnőttünk a kihívásokhoz, és ténylegesen hagytunk egy krisztusi lenyomatot a társadalmunkban. Vagy esetleg majd csak lapozgatnak, s azt mondják, hogy „hát, nincs itt semmi érdekes”. Mert valahogy megragadtunk, és valahogy elszalasztottuk a mi (kegyelmi) pillanatunkat. Én félek attól, nehogy elszalasszuk a mi pillanatunkat.
Nehéz időkben élünk. És nem véletlenül van az, hogy te most élsz. Pontosan erre az időszakra születtél. A történelemnek ezen a pontján születtél meg. Mert azt mondja az Efézus 2:10, hogy te az Isten keze munkája vagy. Az Ő alkotása az Ő mestertervében. Ő csiszolgatott, formálgatott és így igazgatott téged az Ő céljaira. Tehát nem véletlenül vagy életben. És az sem véletlen, hogy most itt vagy ebben az épületben.
Nemrég egy temetésen voltam. Az egyik gyülekezeti tagunk barátja volt, így Lora és én is elmentünk a temetésre. Nagy gyülekezeti alkalom volt egy nagy templomban. Egy kicsit elkéstünk a feleségemmel, ezért a hátsó ajtón besurrantunk, és hátul foglaltunk helyet. Mindenki előrefelé nézett, és énekelt. És akkor volt egy látomásom. Minden megváltozott egy pillanat alatt:
Előttem volt egy férfi és az ő fejének a hátsó felét láttam csak. Ebben a látomásban felismertem az ő fejének a hátulját. ’De hát ez az apám feje!’ De az én édesapám hat éve már meghalt. És aztán ebben a látomásban megnéztem a mellette ülő hölgyet, és ezt a hölgyet is felismertem, és arra gondoltam: ’de hát ez az anyukám!’ De az én anyukám is a Mennybe ment már három éve. Aztán túlnéztem rajtuk, és olyan embereket láttam, akikkel együtt jártam a hitem útját, vagy együtt szolgáltam, vagy együtt prédikáltam velük. Mindannyian együtt álltak, és akkor mindannyian hátranéztek és rám néztek, és mindannyian kinyújtották felém az ujjukat. És azt mondták, hogy nekünk már letelt az időnk, a mi időnk már letelt. Aztán azt mondták: ’De ez a te időd! Ez a te időd! Most mi rád számítunk, mert ez a te időd!’
És így volt vége a látomásnak. Teljesen beleégett a szívembe. Kérlek, mutass valakire, és mondd azt neki, hogy ’ez a te időd’.
Isten olyan nőket és férfiakat keres, akiket Ő helyezett el itt a Földön. Isten olyanokat keres, akik teljesen átadták magukat Neki. Akik megragadják ezt a pillanatot, és így fantasztikus dolgok történnek: például besétál egy olyan épületbe, mint ez a mostani, végigsétál itt a folyosón, és leül melléd a székre. És Ő kér valamit. Azt mondja: ’van egy problémám, hogy az aratni való, megérett, de nagyon kevés a munkás’. Isten kicsit közelebb csúszik hozzád, és azt mondja: „Ez a te időd! Ez a te időd az aratásra. Most van a te időd!”
A Jelenések könyvében Jézus szólt hét gyülekezethez. Amikor arra gondolsz, hogy hét gyülekezethez szólnál, akkor mi lehet, hogy azt gondolnánk, hogy nagyjából ugyanazt az üzenetet fogjuk mindegyiknek átadni. De nem így volt Jézus. Mindegyik gyülekezet számára külön üzenete volt. És amit nekünk, az Ír Eklézsiának mond most, az nem illik tirátok. Nektek Ő valami mást mond itt Magyarországon. És ez most Magyarországnak az ideje! Ez a ti időtök! Ne keressetek, ne várjatok más nemzetektől segítséget, melletted ül a segítség. Isten jön, hogy felébresszen, hogy beszéljen veled. A hét gyülekezetnek különböző dolgokat mondott. De volt egy közös dolog. Azt mondja, hogy „eléd helyeztem egy nyitott ajtót”. Nézz rá valakire, és kérdezd meg, hogy érted ezt? Mondd, hogy van egy nyitott ajtó, nem egy olyan, ami még ezután fog kinyílni, hanem ami már most nyitva van. Ami nyitva van. És át kell mennünk rajta.
Isten cselekszik most valamit, kihívást intéz felénk. Mit teszel egy nyitott ajtóval? Hogy mit teszel a nyitott ajtóval, az attól a felkészültségtől fog függeni, amit a szívedben elvégzel. A szívedben levő hajlandóságodtól fog függeni, hogy hajlandó vagy-e menni. És az időzítésen is sok minden múlik majd. De ez most a ti időzítésetek!
2008-ban az Isten Szelleme meglátogatott, ami örökre megváltoztatta az életemet. Külföldön voltam valahol, éppen befejeztem egy konferencián a prédikációt, és egy pásztor odajött hozzám. Megkérdezte, hogy „szolgálnál a gyülekezetemben mielőtt hazamész?” Mondtam, hogy rendben, megteszem. Úgyhogy vasárnap reggel elmentem a gyülekezetébe, s miközben ott ültem elöl, és készültem az üzenetemmel, az Úr Szelleme rám áradt. Teljesen körbe vett. Teljesen lenyűgözött. Még csak nem is gondolkoztam Őrajta. Egyszerűen elárasztott, s elkezdtem sírni. És nem tudtam befejezni a sírást. Nem tudtam, miért sírok. De annyira sírtam, hogy rázkódott a vállam. Annyira sírtam, hogy meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek előre. És aztán befejeződött ez az egész. Odafordultam a feleségemhez, s azt mondtam, „Lora, a Szent Szellem most árasztott el teljesen” – és ahogy ezt kimondtam, újra megtörtént. Még erősebben, mint korábban. Nem tudtam megmozdulni, ez teljesen megtört, és sírtam. Nem tudom másképpen leírni, az Isten szeretete kezdett el felemészteni. Pánikoltam. Mert elöl a pásztor barátom már készen volt, hogy felhívjon prédikálni. Én meg ott ültem, sírtam, tele volt könnyel az arcom, nem tudtam volna beszélni. Teljesen oda voltam. Csak annyit tudtam mondani: „Istenem, segíts!” És abban a pillanatban amikor az a pásztor kimondta, hogy „és itt van Joe Corry”, a Szent Szellem felemelkedett. Előre mentem prédikálni. Őszintén szólva, már nem is akartam prédikálni, inkább el akartam futni. Vissza akartam futni a hotelszobámba, és az arcomon akartam Isten előtt lenni. És azt akartam mondani Istennek, hogy nem tudom, mi volt az, de megtennéd újra? És újra és újra? És rájöttem, hogy Isten jelenlétében álltam és ültem.
És ahogy hazamentünk, vasárnap felálltam, hogy prédikáljak a gyülekezetemben, kinyitottam a Bibliát, és a Szent Szellem azt mondta, hogy mondd el nekik, hogy mi történt veled pénteken. És ahogy elkezdtem elmondani, a Szent Szellem teljesen kiáradt a gyülekezetemben, ugyanaz a jelenlét rám áradt, és most még erősebben, mint eddig, de most nem állt meg nálam, hanem az egész gyülekezeten átvonult, végigment. Az emberek elkezdtek sírni, elkezdtek zokogni. Ahogy lenéztem, az egyik helyettes pásztorom a térdein volt és felemelt kezekkel éppen bűnbánatot tartott Isten előtt. Teljesen kiáradt a Szent Szellem a gyülekezetben, aztán hazamentünk, és utána sok-sok órát a szobában töltöttem az Isten Szellemével, és amikor bementem a belső szobámba, szólt hozzám, és én is beszéltem hozzá, és egy héten keresztül foglalkozott velem. Én azt gondoltam, hogy mi jól vagyunk. Volt egy-két ’kis bűnöcske, de hát ez nem olyan nagy dolog’.
A Szent Szellem jelenlétében viszont ez az egész máshogy nézett ki. Minden rossz dolog, amit valaha Lorának mondtam, vagy a gyerekeimnek, minden rossz dolog, amit a gyülekezetemben kimondtam, egyik után a másikra mutatott rá. „Ezzel mi a helyzet, Joe?” És csak sírtam és sírtam, hogy „bocsáss meg, Uram, nagyon sajnálom!”
Egy héten keresztül foglalkozott így velem Isten. Amíg már nem volt bennem több dolog. Isten nem tud téged betölteni, mielőtt teljesen ki ne üresítene téged. És amikor elkezdett engem betölteni, akkor ezen a világon semmi nem volt fontos többé. Kivéve az, hogy az Isten jelenlétében álljak. A szolgálat már nem volt fontos. Az autó, amit vezettem, nem volt fontos. Csak egy dolog számított, hogy oda menjek, ahol az Isten jelenléte van. Ha Ő nem volt ott valahol, én se akartam oda menni. S azt mondtam, „Uram, segíts! Segíts! Segíts, hogy közel maradhassak hozzád!”
Így aztán elkezdett megtelni a gyülekezetünk. Pedig nem beszéltünk arról, hogy mi történik. Sose reklámoztuk magunkat. De az emberek meghallották, és elkezdtek jönni. Aztán buszokkal kezdtek jönni. Voltak, akik Írország pereméről kora reggel óta hat órát buszoztak azért, hogy ott legyenek a gyülekezetben. És tele volt a gyülekezet. Pedig mi mindent ugyanúgy csináltunk, mint máskor – normálisan. De az alkalmak alatt a Szent Szellem valamikor mindig megjelent. És az Isten Szelleme teljesen elárasztott minket. Fantasztikus volt. És azt gondoltam, hogy amikor ott van Isten Szelleme, akkor ott jelek és csodák lesznek. Így az egyik reggel az Isten jelenlétében, azt mondtam az Úrnak, hogy „Istenem, mi a helyzet a jelekkel és csodákkal?” És nagyon gyorsan válaszolt. Azt kérdezte, hogy „ezt akarod?” Tudtam, hogy ez egy ’beugratós’ kérdés. Azt kérdezte, hogy „ezt akarod? jeleket és csodákat akarsz?” Nem tudtam biztosan, hogyan válaszoljak. Azt kértem, hogy „segíts, Uram!”. Azt mondta, „ha Én most megjelenek jelekkel és csodákkal, akkor az emberek a szórakoztatás, a ’műsor’ miatt jönnek majd. És otthagyják majd Jézust, a Fiamat ott állni a sarokban.” És akkor én azt mondtam: „én ezt nem akarom Uram, én Téged akarlak”. Azt mondta akkor nekem az Úr: „akkor ne kérj jeleket és csodákat, hanem tanítsd meg őket, hogy Engem keressenek. Tanítsd meg őket, hogy hogyan tegyenek Engem az első helyre az életükben. Hogy hogyan adjanak át mindent Nekem. És akkor jönni fogok.”
Sok héten keresztül vártuk a Szent Szellem mozdulását. A gyülekezet a Mindenható Isten jelenlétében élt. És aztán az egyik nap, ahogy elmentünk gyülekezetbe, azt mondta a Szent Szellem, hogy „most van itt az idő: elkezdődnek a csodák”.
A következőre jöttem rá: az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell majd tenned azért, hogy Isten jelenlétét fogadhasd, az az önátadás. A teljes átadás. Ha nem adod át magadat, akkor nem fogod megkapni azt, amit Ő ad neked.
És van egy másik dolog, amit úgy hívnak, hogy odaszánás. El kell jutnod arra a helyre, amikor semmi más nem fontos, mint Isten. Ő el akar jönni Magyarországra. Isten keres valakit, akit meglátogathat. Ezért azokat keresi, hogy kik átadták magukat Neki, azokat, akik odaszánják magukat.
Hogy oda fogjátok-e szánni magatokat? Hogy átadjátok-e magatokat? Ha megteszitek, akkor Isten mindent felforgat. Meglátogatja a vállalkozásotokat, a családotokat, a gyülekezeteteket; az egész világod megváltozik! Látni fogtok csodákat. Őt sokkal jobban érdekli a szíved. És ha Neki adod a szívedet… Az emberek azt kérdezik, hogy „ezt hogyan kell csinálni?” A Szent Szellem a te tanítód. És legyél Vele őszinte: „Szent Szellem, nem tudom, ezt hogyan kell csinálnom.” És a Szent Szellem jönni fog, és megtanít. És rá fog mutatni különböző dolgokra az életedben. És aztán azt mondja: „Gyere csak, gyere velem! Van itt még egy kis elvégezni valónk.”
Ti erre az időre születtetek, hogy menjetek, tegyetek és vegyetek; hogy egész falvakat megváltoztassatok; hogy embereknek és családoknak az életébe tüzet hozzatok a Szent Szellem által.
Ő most keres valamit: az önátadást és az odaszánást. Tudom, hogy ez őrültségnek hangzik, de ha Ő most szólt hozzád, és ha te erre azt mondod: „Igen, ez én vagyok. És át akarok mindent adni Neked Uram, és kész vagyok arra, hogy mindent odaszánjak” –, akkor kérlek, gyere előre! Hagyd ott a helyedet, és gyere előre!
Nem is értitek, hogy milyen nagy örömöt okoztok Isten szívének most! Mert ismeri a szíveteket. És Ő nem azt akarja, hogy azt mondd: „Hát, kipróbállak egy hétre…” Hanem ha azt mondod: „Uram, én átadok mindent”, Ő bízni fog benned. Azt mondod, hogy „igen”, és Ő is igent mond, és azt mondja, hogy „Én veled leszek”.
Imádkozni fogunk, és Isten Szelleme jönni fog, és Ő fogja elpecsételni ezt a dolgot. Készen vagytok?
„Élő Isten Szelleme! Senki nincs olyan, mint Te! Senki nincs Veled egyenlő! Az egész Földön és az egész Mennyben senki sincs olyan, mint Te vagy! Te vagy mindenek felett. És meghajtjuk magunkat Te előtted most. Az életünk semmit nem jelent számunkra. Nem érdekel a gazdagság, nem érdekel a politika!
Csak Te érdekelsz minket! Téged teszünk a leges-legelső helyre, Úr Jézus! És kérlek, hogy foglald el azt a helyet, azt a trónt az életünkben!
Jöjj, Szent Szellem! Jöjj most, Szent Szellem, élő Isten Szelleme! az Úr Jézus nevében! Ámen”
Országos Prófétai Találkozó IV. Budapest, Lurdy Ház, 2022. 11. 25.
Hozzászólás írása