Máté evangéliuma 8. rész

Ahogy láttátok, ma a Máté evangéliuma 8. részéről lesz szó. Több történet is van ebben a fejezetben, melyeket átnézünk szakaszonként, és ha megengeditek, közben fogunk imádkozni közösen is egy-egy szakasznál. 

Máté 8,1-4 „Amikor Jézus lejött a hegyről, nagy sokaság követte, és hozzá jött egy leprás, leborult előtte, és mondta, hogy ’Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem’. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette: Akarom, hogy tisztulj meg! És Jézus azt mondta neki: Ne szólj senkinek, hogy eltűnt a leprád, menj, mutasd meg magad a papnak, vidd fel az ajándékodat, amit Mózes rendelt bizonyságul az embereknek.” 

Csak néhány gondolat. Ha olvasod a Bibliát, vágysz arra, hogy szóljon hozzád rajta keresztül az Úr. Én is olvastam ezt a fejezetet már többször, és kértem az Urat, hogy szóljon. Rögtön az első versben már ez a mondat szólt: hogy „amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte Őt”.

Ha szeretnéd – akár házicsoport vezetőként, akár bármilyen vezetőként –, hogy kövessenek, akkor előbb fel kell menni a hegyre. Ilyen egyszerű. Fel kell menni a hegyre, oda, ahol az Úrnak a jelenléte van. Be kell mennünk az Úr jelenlétébe, és amikor lejössz a hegyről, akkor fognak követni. Ez volt bennem. Mit jelent, hogy ’bemenni az Úr jelenlétébe’? Amikor nem engeded, hogy bármilyen gondolat, körülmény, érzés elfordítsa a szívedet vagy a gondolataidat az Úr személyéről, a mennyei trónszékről, a Vele való kommunikációs csatornáról – az Ő visszajelzéseinek figyeléséről, fogadásáról.

Ott volt a leprás, aki óriási szükségben volt, mégis ott volt benne egy bizonytalanság: „Uram, ha akarod, akkor megtisztíthatsz”. Nem volt benne biztos, hogy Jézus meg akarja-e gyógyítani. De erre a bizonytalan mondatára Jézus egyértelműen azt mondta egyből, hogy „igen, én akarom, hogy megtisztulj!” És ha vannak benned kételyek, hogy most Isten akar-e ebből a betegségből meggyógyítani, vagy akarja-e ezt a fájdalmat elvenni, akarja-e ezt a problémádat megoldani, akkor legyen benned az a biztos tudás és bizonyosság, hogy Jézus teljes bizonyossággal, minden bizonnyal ezt mondja: „Igen, akarom! Akarom, hogy meggyógyulj, akarom, hogy megszabadulj, akarom, hogy békességre juss!” 

És amikor megtörtént a gyógyulás, eltűnt a lepra, azt mondta neki Jézus: „Senkinek ne szólj semmit, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, vidd fel az ajándékodat, a hálaáldozatot, amit Mózes rendelt, bizonyságul az embereknek.” (Máté 8,4)

Ezt az embert a betegség, a lepra kirekesztette a közösségből. Olyan két év van mögöttünk, amelyben a betegség izolálta és elválasztotta az embereket egymástól. Jézus most is jelen van, és mindenfajta – akár fizikai, lelki vagy pszichikai – sérülésekből, fájdalmakból, betegségekből ki akar menteni Isten. Ő meg akar gyógyítani teljesen. Miért? Mert bármilyen területen, bármilyen szinten van is a támadás ellened, valamilyen módon a közösségtől rekeszt el. Minden fajta betegség, sérelem, fájdalom az a másikkal való közösségtől választ el. 

És Jézus a leprás gyógyulása után azonnal azt mondta neki: „Ne beszélj most semmit, menj el, és mutasd meg magad a papnak!” El kellett mennie a zsinagógába. El kellett mennie a testvéri közösségbe, és ott a papnak, a közösség vezetőjének be kellett mutatnia, hogy tényleg meggyógyult, utána pedig a Mózes szerinti hálaáldozatokat be kellett mutatnia, és a következő zarándok-útra el kellett mennie Jeruzsálembe is.

Ez azt is jelenti, hogy bármilyen szintű betegség is van, az ördögnek az is a célja vele, hogy elszigeteljen, izoláljon, elzárjon; a közösségtől elválasszon. Jézus pedig meggyógyít. És Jézus nemcsak azért gyógyít meg, hogy egészséges legyek, vagy ne fájjon, és ép legyen a testem, a lelkem, hanem Isten azért is gyógyít meg, hogy visszaintegráljon, újra belekössön a szeretet-kapcso(lat)kkal a közösségbe.

A következő szakasz Máté 8,4-13-ig, a kapernaumi százados története. A századosnak volt egy szolgája, és ez a százados nagy valószínűséggel szerette és tisztelte ezt a szolgáját. Az Izraelt leigázó és elnyomó kegyetlen római hadseregnek a századosa volt, és a rómaiak által lenézett, megvetett zsidó elnyomott népnek egy vándorprófétájához ment megalázkodva kérni, hogy „Uram, a szolgám otthon lebénulva fekszik, és nagy kínokat szenved.” 

Ahogy többször elolvastam ezt a mondatot, végiggondoltam, tulajdonképpen szó szerint nem is kért semmit Jézustól. Máté mégis úgy írja, hogy „a százados hozzámenve, kérte őt”, pedig csak ezt a rövid mondatot írja le. Pusztán a szavakban nincs benne a kérés. Például, ha telefonon beszélsz valakivel, akkor is sok mindent kihallasz a hanglejtésből, hiszen benne vannak az érzések, abban is van metakommunikáció. Amikor látod és személyesen jelen vagy és találkozol valakivel, az a kommunikáció még többet tartalmaz. Ha csak a szavakat olvasom, ebben a mondatban, hogy „Uram, a szolgám otthon lebénulva fekszik, és nagy kínokat szenved” – ebben nincsen benne, hogy a százados kért volna valamit. De számomra ez azt jelenti, hogy mindezt úgy mondta, a személyes találkozás révén egyértelmű volt – például vagy meghajolt előtte, vagy más módon tisztességet tett neki –, hiszen mindenképpen „Uram”-nak szólította az elnyomott zsidó, ha úgy tetszik a rómaiakhoz képest csupán sokadrangú vándorprófétát – tehát irgalmasságot, könyörületességet kérve ment Jézushoz. Ez volt a cselekedetében.

Gyakran, ha csak a szavakba kapaszkodunk bele, akkor formailag olyan sok mindenben félreértést találhatunk. De itt egyértelmű volt az emberek számára, hogy ez a százados gyógyulást akar, pedig szó szerint ezt nem mondta. Jézus egyből válaszolt: „Elmegyek, és meggyógyítom őt.” És a százados azt felelte: Azt mondja: „egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám… Azért, mert én is hatalom alá vetett ember vagyok”. Jézus nagyon elcsodálkozott, hogy ennek a pogány embernek milyen nagy hite van, hiszen ilyet még Izraelben sem talált, így azt mondta a századosnak: „Menj el, és legyen neked a te hited szerint.”„Uram, nem vagyok méltó arra, hogy bejöjj az otthonomba, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok…”

Mi már ismerjük jól a történetet, hogy a százados hittel Jézus szavaira ráhagyatkozva hazament, és a szolgáját gyógyultan találta. Amikor megtudakolta az otthoniaktól, mikor gyógyult meg a szolgája, ő nagyon jól tudta, hogy az az óra volt, amikor Jézus kimondta ezeket a szavakat, mert abban az órában gyógyult meg a szolgája. 

Tudjátok, miért tudott ez így működni: „Menj el, és legyen neked a te hited szerint”? Jézus olyan sok embert meggyógyított! Jézus ma is gyógyít, és általad és rajtad keresztül is szólni akarja ezeket a gyógyulást hozó hittel teli szavakat. Sokszor kimondjuk mi is hittel: „Gyógyulj meg, a Názáreti Jézus nevében rád teszem a kezemet, hogy elmenjen az a fájdalom – a fogfájás, derékfájás, ilyen vagy olyan betegség”, de a szónak van lelki gyógyító ereje is! A szavainkkal tudunk pszichikailag is gyógyítani. A szavainkkal tudunk vigasztalást nyújtani. A szavainkkal tudunk építeni – természetesen fizikailag is. Viszont van egy feltétele: azt olvassuk: „MERT…” 

Miért? „Szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám” – azért lesz ez így, „MERT én is hatalom alá vetett ember vagyok; mert te is hatalom alá vetett ember vagy. És azért lesz, hogy a te szavadra meggyógyul a szolgám, mert te is hatalom alá vetett ember vagy.” 

Ha szeretnéd, hogy a szavaid gyógyítsanak, ha azt akarjuk, hogy a szavaink a fájdalmakat, betegségeket fizikailag is meggyógyítsanak és épséget, egészséget hozzanak, vagy akár pszichikailag/ lelkileg is gyógyítsanak, vigasztaljanak, akkor szükséges, hogy hatalom alá vetett életet éljünk. És ahogy hatalom alá vetett életet élsz, azt veszed észre, hogy az a szó, ami kijön a szádból, az működik, annak ereje van: „Menj el, legyen neked a te hited szerint.”

Az első kérésem most, hogy gondold végig, és csak magadban, a gondolataidban, a szívedben keress egy embert, akiről tudod, hogy gyógyulásra van szüksége. Legyen meg az az ember, akiről tudod, hogy most őfelé fogod a hit-szavát szólni: a gyógyulásnak szavát, a szabadulásnak, helyreállásnak, a vigasztalásnak szavát fogjuk szólni. Ha megvan az a személy – persze kettő is lehet –, akkor jelezd, és imádkozunk:

„Mennyei Atyám! Köszönöm a Te szeretetedet! Köszönöm ezt a századosról szóló történetet, hogy megírattad Mátéval a tanulságunkra. Uram, most megnyitom a szívem, és tanulni akarok, és tanulok ebből. Odaszánom a szívemet, odaszánom az életemet Neked, a Te Beszédednek, a Te tekintélyednek, Szavaid tekintélyének. Odaszánom magam a Te néped közé való elkötelezettségre; hatalom, tekintély alá szánom magam. És ismered azt a személyt, aki most itt van a szívemben. És most kimondom az ő életére, kimondom az ő fizikai testére, kimondom az ő lelkére, pszichéjére a gyógyulásnak szavát.”

(Mondd ki a nevét is! És ha ez megvan, most legyen neked a te hited szerint. És ha majd vége lesz az istentiszteletnek, menj haza, és lásd meg a szemeiddel is, hogy meglett a te hited szerint. Most hidd el, hogy Isten ezt a gyógyító erővel teli szót kiküldte.)

„Uram, én hiszem, hogy ez a gyógyító szó most kiment, ahogyan a 107. Zsoltár 20. verse mondja: „Kiküldted a Te Szavadat, és meggyógyítottad őket. Kiküldted a Te Szavadat, és kiszabadítottad őket az ő vermeikből.” 

És ez az, ahogyan Isten kiküldi az Ő gyógyító, helyreállító, vigasztaló szavát rajtad keresztül, és meggyógyítja azt az embert – és majd emlékeztesd arra, hogy 17 óra 11 perckor küldted ki a gyógyító szót az életére. És amikor beszélsz vele, elmondja a bizonyságát, akkor megerősítés lesz a szívedben, hogy Isten használt téged. Isten akar még mások, többek felé is használni.

A következő szakasz: Máté 8,14-17 „Bement Jézus Péter házába, és látta, hogy annak az anyósa lázasan fekszik. (15) Megérintette a kezét, azt pedig elhagyta a láz, felkelt, és szolgált nekik. (16) Az est beálltával pedig sok démonizáltat vittek hozzá, és Jézus pedig egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyógyított minden beteget, (17) hogy beteljesedjen, amit Ézsaiás próféta mondott: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta el a mi betegségeinket.”

Mi az, ami nektek itt egyből feltűnik? Nekem a 14. vers. Amikor „bement Jézus Péter házába…” Ez a vendégszeretetről szól. Ha vendégszerető vagy, akkor fogsz hívni, fogsz fogadni embereket az otthonodban újból és újból. Akire nem is számítottál, lehet, hogy nem tervezted be két héttel ezelőtt, mert lehet, hogy csak délelőtt telefonáltak oda és kérdezték meg. És te nyitott vagy-e rá? Péter nyitott volt, meghívta Jézust, és amikor Jézus bement, egyből látta az anyóson, hogy beteg. Odament, imádkozott érte, és az meg is gyógyult. De ahogy Péter anyósa meggyógyult, figyeld meg: felkelt, és egyből szolgált nekik! A gyógyulás, Isten érintése, Isten természetfeletti beavatkozása aktív szolgálatra indította az anyóst. 

Olvassuk, hogy Jézus „egész este tisztátalan szellemeket űzött ki emberekből és meggyógyított minden beteget”, és a 17-es vers elmondja, hogy „azért tette mindezt, hogy beteljesedjen, amit Ézsaiás próféta mondott”. Emlékeztek, amikor Jézus a kereszten függött, még akkor is azt olvassuk, azt mondta: „Szomjazom”, és ecetet adtak neki. De mindez meg volt írva, és mindezt azért mondta, hogy beteljesedjen a prófécia. Elosztották a ruháit, a köntösét nem akarták darabokra tépni, hanem sorsot vetettek rá, de ez is mind meg volt írva előre. Meg volt írva az előre a próféták által, hogy átszegezik; meg volt írva, hogy megostorozzák; meg volt írva minden, minden!

És ahogy Jézus betöltötte a rá kimondott és róla szóló próféciákat, én vajon vágyok-e betölteni minden nekem szóló isteni ígéretet és próféciát? Adjon Isten erre vágyat, döntést, hogy „Uram, én akarok minden nekem szóló isteni ígéretet betölteni. Akarok minden nekem szóló isteni próféciát megragadni, hogy az beteljesedjen az életemben. Olyan életet akarok élni, Uram, hogy a próféciák, az ígéretek beteljesedjenek. Mindazt, amit Te kimondtál rám; a jelenemre, a jövőmre: az mind megvalósuljon.” 

És ez lesz a második közös ima-megvallás részünk. Ha ez a vágy, ez a döntés, ez az akarás benned is ott van, akkor kérlek, mondjuk el közösen a következő imát:

„Mennyei Atyánk! Köszönöm Neked mindazokat az ígéreteket, köszönöm azokat a prófétai kijelentéseket, amiket akár leírattattál és a Bibliában vannak rám nézve, a jövőmre nézve, vagy akár embereken keresztül szóltál. Segítségül hívom most a Te nevedet, Úr Jézus Krisztus! Légy segítségül! Uram, én olyan életet akarok élni, úgy akarok cselekedni, gondolkodni, beszélni, kapcsolódni; az időmet, energiámat úgy akarom beosztani, a fontossági sorrendjeimet úgy akarom összeállítani, hogy betöltsem beteljesítsem a Te ígéreteidet, beteljesedjenek a Te ígéreteid az életemben. Azt akarom tenni, amire elhívtál. Azt akarom élni, amire kigondoltál. Azt akarom csinálni, Uram, amire elterveztél! Segíts meg ebben, hogy beteljesedjen minden prófétai szó az életemben! Az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen!” 

Amikor erre odaszánod a szíved, akkor Istentől kapsz felhatalmazást, szellemben egy legitimitást arra, hogy ki tudsz mondani másokra olyan prófétai szót, ami a mások életében is meg tud valósulni, és az közelebb viszi őt Isten akarata beteljesítéséhez, közelebb viszi az Istennel való közösséghez, közelebb viszi az elhívásának megéléséhez.

A következő rész: Máté evangéliuma 8. rész, 18-22-ig „Látva pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolta, hogy menjenek a túlsó partra. (19) És hozzámenve egy írástudó, mondta neki: Mester, követlek téged, akárhova mész. (20) És mondta neki Jézus: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük; de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. (Nem mondta neki, hogy „nem”, nem mondta neki azt sem, hogy „igen”. Ez volt a válasz.) (21) Egy másik pedig az ő tanítványai közül mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (22) Jézus pedig mondta neki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”

Nem akarok semmit sarkítani; számomra ez Jézus Krisztus követéséről szól. Sok mindent lehet erről tanítani, prófétálni vagy prédikálni, például az emberi kapcsolatokról, családi elkötelezettségről, tanítványi életről, temetés, stb. Bennem egyszerűen csak az volt, hogy Jézus szólt: „Kövess engem!” Jézus szól most neked is: „Kövess engem!” Most mondd ki hangosan, a te saját neveddel: „Józsi, azt mondja neked az Úr, hogy kövesd az Urat! Kövesd Őt!” „Józsi, kövess engem!” – mondd ki a te saját keresztneveddel!

A követőinek nem adott előre itinert, se heti vagy havi vagy éves programtervet. Nem adott útvonaltervet, hogy most erre megyünk, arra megyünk, majd akkor két hónap múlva érkezünk vissza, mert most délre megyünk, azután pedig erre, vagy amarra. Ha követed Jézust, abban természetes szinten van egyfajta bizonytalanság; természetes szinten benne van egyfajta kiszámíthatatlanság. Ugyanakkor Jézus követésében van egy nagyfokú biztonságérzet is, mert tudom, hogy kinek hiszek; tudom, hogy kit követek; tudom, hogy ki az én Mesterem, tudom, hogy ki az én Uram. 

És tudom, hogy ki Ő, és számíthatok Őrá minden helyzetben. Ő nem csőbe húz, nem csapdába csal, hanem Ő úttörő, és előttem megy, megnyitja az életre, a gyógyulásra, megnyitotta a Mennybe vezető utat, ajtókat, és ezért követem Őt – bármilyen helyzetben is, de megyek utána, az Ő nyomdokaiba lépek, és nem maradok le, nem hagyom, hogy szem elől tévesszem. Nehéz úgy követni valakit, ha nem tudod, merre ment. Úgy lehet követni valakit, hogy látod. Ha most jobbra fordult, akkor én is jobbra megyek. Ha látom, hogy balra fordult, én is balra megyek. Látom, hogy elkezdett sietni? Én is sietek. Látom, hogy megállt, akkor én is megállok. 

Követni Őt. Kövesd a Mestert!

És ez a harmadik imakérés-témám, amit szeretném, hogy erre a követésre-hívásra legyen mindegyikőnknek egy engedelmes „igen, Uram, követlek!” válaszunk. Ha erre van benned egy szabadakarati döntés, hogy „igen, Uram, én akarlak követni”, akkor mondd el velem ezt az imát!  

„Mennyei Atyánk! Igen, én akarlak követni. Te hívsz arra, hogy kövesselek. Nem tudom pontosan, merre. Nem tudom az útját, a módját; azt tudom, hogy szorosan a közeledben akarok lenni. Látni akarlak Téged: mit csinálsz, merre mész, merre haladsz? Uram, én is úgy akarok élni, mint Te. Amikor Te megállsz és könyörülsz, az irgalmasságod cselekvésre indít, akkor én is ezt akarom tenni. Amikor Te tovább haladsz és továbbmész, én is azt akarom tenni. Amikor leállsz emberekkel beszélgetni, én is azt akarom tenni. 

Ahogyan Te mondtad: ’csak azt teszem és úgy, amit az Atyától látom’. Uram, én látni akarlak Téged! És nyisd meg az én szemeimet szellemben, ott belül, hogy lássalak! Mert azt akarom csinálni, amit Te. Arra akarok menni minden helyzetben, amerre Te mész. Segíts meg ebben! Az Úr Jézus nevében.” Ámen!

Te is tudod, hogy ezt így imádkozni, imában elmondani könnyebb, mint néha megcsinálni, amikor nem tudod, hogy mi is vár rád. Néha egy-egy kérésre kapásból rámondjuk az igent vagy a nemet, mert úgy pszichéből, IQ-ból, intellektusból tudni véljük a választ. De akard és hagyd, hogy kövesd Őt, és a szívedben hallgass Isten vezetésére, a Szent Szellem vezetésére. Mert lehet, hogy megszokásból vagy logika szerint igent mondanál egy adott a helyzetben, de lehet, hogy Isten meg ott pont nemet akar mondatni általad. Természetesen az is lehet, hogy éppen fordítva. 

A következő szakasz: „akkor elindultak és hajóra szálltak…”

Máté 8,23-27 „Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. (24) És nagy vihar támadt a tengeren úgyannyira, hogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. (25) Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (26) De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kishitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. (27) Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Jézus lecsendesítette a háborgó tengert a tanítványok körül. Csapdostak már a hullámok a hajóba. Nem volt könnyű a helyzet, Jézus pedig aludt. Ezért a tanítványok felkeltették, Ő pedig egyből ezt mondta: „Ti kishitűek!” Sokszor a mi életünkben is a mi csónakunkba is becsapnak a hullámok, mert nagy viharokon keresztül halad az életünk. A tanítványok csónakja körül hatalmas vihar volt.

Ha követed Jézust, az azt nem garantálja, hogy nem kerülsz viharba. Ha követed Jézust, az nem garantálja, hogy szélcsend lesz. Ha követed Jézust, az nem garantálja, hogy minden ’happy’ lesz, vagy mindenki egyet ért majd veled. Ha követed Jézust, lesznek viharok. Ha követed Jézust, lesz háborgás körülötted. De van egy ígérete: ha hozzá fordulsz, lecsendesíti a vihart. Ugyanúgy, ahogy akkor Jézus megdorgálta a szelet, és nagy csendesség lett, úgy most is csendességet és nyugalmat képes hozni az életedbe.

Hiszek abban, hogy nemcsak a gyerektáborban élhetjük át azt, amit Köveskálon átéltünk – hogy kettévált a hatalmas viharfelhő, és kikerülte a táborunkat, és mindezt lehetett látni, végig lehetett követni az időkép weboldalán is –, hanem az egész életvitelünkben mind fizikailag, mind lelkileg és szellemileg is. 

Isten, amikor látja, hogy háborúság van, amikor vihar van, és hány ide-oda… 

Tudod, miért csinálja ezt az ördög? Nemcsak azért, hogy viharba kerülj, hogy hányingered legyen. Nemcsak azért, hogy vizes legyél, hanem azért, mert ő el akar pusztítani. Ő ördög. Ő sátán. Embergyilkos kezdettől fogva. De Jézus meg azért jött, hogy az ördögnek minden munkáját lerontsa. És nemcsak erőt ad neked, hogy a viharban megmaradj, hogy kibírd a (szellemi) tengeri ’betegségeket’, hogy a rosszulléteken erőt tudj venni… Nem, Ő nem csak ezért ad erőt, hanem azért is, mert Ő a körülményeken is erőt tud és akar neked adni.

Végre átkerültek a túlsó partra… 

Máté 8,28-34 „Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton. (29) És egyszerre felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” (30) Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, (31) azért ezt kérték tőle a gonosz szellemek: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.” (32) Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjetek!” Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. Akkor a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. (33) A pásztorok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. (34) Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzon el a határukból.”

Ha tehát követed Jézust, az nem garancia arra, hogy nem lesznek viharok. Ha követed Jézust, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki el fog fogadni. Jézust követték a tanítványok. Mi lett a következménye? Jézust is – tanítványostól, mindenestől – megkérték: „ide ne tedd be többé a lábadat!” Pedig még nem prédikált nekik semmit! Semmit nem csinált, csak két embert megszabadított, akiket pontosan ezek a városi emberek űztek ki maguk közül, hogy ne közöttük éljenek, mert a démonok megszállták azokat. De most, ahogy a gonosz szellemek belementek a disznókba, a disznók mind elpusztultak. És emiatt a nagy anyagi kár miatt – bár látták, hogy természetfeletti erő van Jézussal, de ebből a természetfeletti erőből ők úgy gondolták, hogy nekik nem származott semmi hasznuk, sőt. Ezért megkérték Jézust, hogy ne menjen be a városukba, sőt az egész környéküket is hagyja el! Ez durva. Jézus betartotta ezt? Ekkor igen. 

Viszont később látjuk, hogy a következő évben mégiscsak arra ment! És mi történt a következő évben? Akkor már örömmel fogadták. Miért? Mert azok az emberek, akik megszabadultak, Jézusról beszéltek az egész városnak. És hónapokon keresztül bizonyságot tettek az ottani embereknek. Ők pedig látták, hogy azok az emberek nem estek vissza. Látták, hogy azoknak az embereknek az életében Isten szabadítása megmaradt. Szabadok. Ezért, amikor egy év múlva megint arra ment Jézus, akkor már nem küldték el. 

Sokszor van, hogy bár követed Jézust, mégis emberek elutasításával találkozol majd. Nem biztos, hogy az emberek mindig nagy örömmel fogadnak, ha követed Jézust. De ha követed Jézust, akkor te magad is betegeket fogsz gyógyítani, és démonokat fogsz kiűzni, és Isten rajtad keresztül emberek életét fogja helyreállítani.

Persze, mondhatod, hogy most nem látsz olyan démonizált embert a társadalmunkban, hogy a temetőkben, a barlangokban leláncolva dühöngjenek. Lehet, hogy fizikailag nem, de ha a Márk evangéliumát olvassuk, akkor bizony ott már rögtön az első fejezetben egy jó vallásos, zsinagógába járó emberről olvassuk, hogy őbenne is volt gonosz szellem, aki fel is kiáltott, mikor Jézust hallotta. 

Sokszor találkozol olyan emberrel, hogy bár fizikai szemmel nem látod, hogy ő démonizált lenne, gonosz szellem rabságában lenne. De sajnos lehet az sokféle félelemtől kezdve bármi, amivel el akarja venni az ördög a te békességedet. El akar űzni a közösségből, hogy fuss el. Menekülésvágy tör rád. Az ördög a betegséggel is – akár fizikai, akár lelki is az – a közösségtől, akar elszakítani, Krisztus Testéből akar kiszakítani.

Isten az Ő Fia által elhívott arra, hogy betöltse az Ő ígéreteit az életedben és megvalósítsa azokat. Elhívott arra, hogy kövesd Őt, elhívott arra, hogy te magad is legyél a gyógyításnak és a szabadításnak az eszköze és forrása mások számára. Az Úr elhívott arra, hogy ha át is élsz háborúságokat, viszályokat az életedben, mégis békesség legyen benned – és körülötted. Lehet, hogy egyből nem azt éled át, lehet, hogy egyből nem azt tapasztalod, de mégis előbb-utóbb eljön, mint ahogyan eljött az ideje annak is, hogy ott Gadarában befogadták Jézust, és nagyon sokan üdvösségre jutottak. De ennek ez volt az előzménye. 

Ha akkor feladták volna a tanítványok, vagy Jézus feladta volna, és azt mondta volna: „Na, ide többet be nem teszem a lábamat”, akkor azoknak az embereknek nem lett volna reményük. Ha elutasításban van részed X-től, Y-tól, akkor se add fel! Az első próbálkozás lehet, hogy nem ment, lehet, hogy elutasítottak. 

De utána ne próbáld egyből, hanem várd ki Isten időzítését! És amikor eljön Isten időzítése – mint ahogy eljött Jézus életében is, hogy amikor visszament Gadarába –, akkor már befogadták Őt, akkor már üdvösségre jutottak nagyon sokan.

A gyógyulásnak szava legyen a mi szánkban, és kövessük Őt, teljesítsük be az elhívásunkat. Ámen!

DSGY, 2022. május 22. vasárnap