Megszentelődés (3)

Az első ember, amikor kilépett az Istentől való függésből az önállóságba, még sokáig élt fizikailag, mert a saját lelki élete hosszú ideig életben tartotta. Minden betegségnek és a halálnak a gyökere a bűnben van, és minél inkább megragadja a bűn az emberek életét, annál rövidebb lesz a saját lelki alapon élt életük.

2.) Elveszítették Isten örök életét. Ennek eredményeképpen már nem volt erejük önmaguk fölött és Isten teremtett világa fölött sem uralkodni. Tehát az egész teremtett világ fejreállt, kaotikus lett, és most már a betegség és a halál befolyása ott van az egész teremtett világban.

3.) Teljesen elveszítették a közösséget Istennel. Amikor Isten bejött a kertbe és őket kereste, azt gondolom, Isten szívében sokkal nagyobb volt a fájdalom az elválasztottság miatt, mint Ádám és Éva szívében. Így kiáltott: ’Ádám, hol vagy?’ És ahelyett, hogy Ádám és Éva örömmel Isten jelenlétébe futottak volna – mint korábban –, ijedten elrejtőztek. Valahogy tudták, hogy már nem szentek, már nem közeledhetnek a szent Istenhez, mert a bűn egy választófalat épített közéjük. 

4.) Már nem volt védelmük az ördög ellen, aki megtámadhatta az életüket, és azt tehetett velük, amit akart. Szinte felmérhetetlen annak tragédiája és annak kára, amit az okozott, hogy a bűn behatolt az ember életébe. 

Ezután küldte el Isten Jézust a világba. Szeretném, ha látnátok, hogy Jézus pontosan olyan emberként jött el a világba, amilyen emberi élete volt Ádámnak és Évának a bűnbeesés előtt. Kettejük élete között a különbséget csak az a döntés jelentette, amit meghoztak a kísértővel szemben.

Ádám és Éva úgy döntött, hogy engedetlenek lesznek Istennel szemben, és függetlenek lesznek. Bűnük az önállóságuk, a függetlenségük gyümölcse volt. De a gyökér a függetlenség volt. Ezért van az, ha valakit Isten meg akar váltani, akkor először az illető függetlenségével kell elbánnia, és nem a bűneivel, mert a bűnei az alapproblémának, a függetlenségnek a gyümölcsei. 

Tehát Jézus ugyanolyan emberként jött el, amilyen Ádám és Éva volt. Ugyanolyan módokon megkísértetett, mint Ádám – ezt a Bibliában olvashatjuk –, de hozott egy döntést: ’Megteszem az Atyám akaratát, bármit is mond, és bármibe is kerül. Egyetlen nap egyetlen percéig sem fogom a saját, független életemet élni’. Megtehette volna, képes volt rá, de úgy döntött, hogy soha nem fogja megtenni. Úgy döntött, hogy úgy él, ahogyan Ádámnak kellett volna. Bemutatta, ha az emberi lény teljesen engedelmes, akkor az hihetetlenül és csodálatosan szép, erőteljes, bűntelen, és az ördög nem férhet hozzá. Isten örök élete így áldásként és életként beleáradhat ennek az embernek az életébe, ami másokra üdvösségként, gyógyulásként, szabadulásként árad tovább.

A megszentelődésünk nagyon befolyásolja a személyes életünket, de azt az egész világot is érinti, amelyben élünk. Ha valóban megszentelődünk, akkor ugyanúgy fogunk élni, ahogyan Jézus élt, és ugyanaz a fajta élet fog kiáradni belőlünk is mások felé. Ezt mondta Pál is, amikor elérte a pogányoknál, hogy megszentelődjenek, akkor a csodáknak hatalmas áradata indult el.

Ezért van az, hogy nem szabad elvonulnunk egy barlangba, hogy ott magunkban legyünk szentek, hanem egy ellenséges világban kell megszentelteknek lennünk azért, hogy meg tudjuk változtatni a világot. Ezért fáradok bele időnként azokba az imamozgalmakba, amelyek csak arról szólnak, hogy az emberek elvonulnak, ’csak Jézust’ szeretik, és ’csak Vele’ vannak kapcsolatban. Ezt élvezik, de sohasem mennek ki a beteg világba, hogy azt megérintsék, és azt megváltoztassák.

Jézus nagyon világossá tette: nemcsak szentségre hívta tanítványait, hanem arra, hogy a világban legyenek szentek, hogy a világ rajtuk keresztül hihessen és megváltozhasson. Ő tökéletesen szent volt, ennek eredményeképpen állandóan hatalmas csodák és Istent dicsőítő dolgok történtek Jézus megszentelt életén keresztül. 

Ha valaki teljesen megszentelt, automatikusan Jézus életének csodái kezdenek áradni az ilyen emberből. Nagyon sok időt tölthetnénk ezzel a témával. Jézus nagyon világossá tette ezt. Ez annyira fontos, hogy valószínűleg a még hátralévő időmet is ezzel fogom tölteni.

A János 14-hez lapozzatok. Jézus leírja azt az életet, amit az Atyával él. Azt mondja: ’Én az Atya által élek. Engedelmeskedek neki. Az engedelmességem a bizonyíték, hogy szeretem Őt; és a feltámadásom után, el akarlak titeket juttatni arra az állapotra, amiben Én vagyok.’

Ján.14,11 „Higgyetek nekem, hogy Én az Atyában vagyok, és az Atya Én bennem van. Ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.” 

’Ezt három és fél éve szemlélhetitek már. Látjátok a közösséget az Atya és köztem, a Fiú között. Látjátok, hogy milyen bensőséges kapcsolatban vagyunk egymással. Azért ég a szívem, hogy az Atyával legyek, hogy szeressem Őt, hogy Ő teljesen hozzáférhessen az emberi lényemhez, és rajtam keresztül kimondhassa az Ő hatalmának szavait és megtehesse az Ő hatalmas cselekedeteit. 

Gyerekek, én titeket is ugyanerre a kapcsolatra hívlak. Higgyetek nekem!’

Ján.14,12-15 „Bizony mondom nektek, aki hisz Én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket Én. És nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert Én az Én Atyámhoz megyek. Akármit kértek majd az Én nevemben megcselekszem azt, hogy dicsőíttessen az Atya a Fiúban. Ha bármit kértek az Én nevemben, megcselekszem azt. Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani a parancsaimat.”

„Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani a parancsaimat.” – ez a megfelelő fordítás. ’Nem szerethettek engem, ha nem engedelmeskedtek nekem. Én sem szerethetném az Atyámat anélkül, hogy engedelmeskednék Neki. Ez a megszentelődés lényege, hogy Én kizárólag az Ő használatára vagyok. Soha nem a saját céljaimat szolgáltam. Soha semmi és senki nem tudott rávenni arra, hogy akár egyetlen másodpercig is olyat tegyek, ami az Atyának nem kedves. És ti figyeltétek, hogy mindezekben az években mi áradt ki belőlem: ez pedig az Atyával való kapcsolatom gyümölcse. Most titeket is ugyanerre a kapcsolatra hívlak.’

’Rajtatok keresztül ez még erőteljesebb lesz, mert miközben Én a Földön voltam, nekem korlátozott volt a hatalmam. Csak azt tudtam visszaszerezni, amit Ádám elveszített. Ádámnak nem volt hatalma a levegőégben, csak a Földön. Amíg engedelmeskedett nekem, addig uralkodhatott a Földön. Soha nem adtam neki a levegőégben hatalmat, mert ki akartam próbálni, hogy engedelmes-e. És amikor engedetlen volt, elveszítette a hatalmát a Földön, de a levegőégben soha nem is kapta meg.’

De Istennek most van egy másik embere. Az ember Krisztus Jézus, aki tökéletesen engedelmeskedett neki harminchárom és fél évig. Egészen a kereszthalálig azt mondta: ’Igen Atyám! Igen Atyám! Meg fogok halni a kereszten’. Ez Istennek lehetőséget adott arra, hogy jogszerűen hatalmat adjon Jézusnak – ennek az ÚJ embernek – a levegőégben, a Földön és a föld alatt is. Ezt a Filippi levélben olvashatjuk. Mert a kereszthalálig engedelmes volt. Az Atya felmagasztalta Őt magasra, és egy minden név felett való nevet adott Neki, hogy Jézus Krisztus nevére minden térd meghajoljon, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Ámen! 

Látni fogjátok, hogy a feltámadott Krisztus ezerszer erőteljesebb, mint a földi Krisztus.

Meg kell ezt értenetek. Amit Jézus a Földön tett, az elképesztő volt, mégis úgy érezte, hogy korlátok közé volt szorítva, és frusztrált volt emiatt. Miért? Mert még nem számolhatott le azokkal a démoni fejedelemségekkel, amelyeknek az uralmi trónszéke a levegőégben volt. Miközben visszaszerezte azt, amit Ádám elvesztett, a Földön volt hatalma, de azon túl nem. Többször elmondta: ’Van hatalmam a Földön démonokat űzni, van hatalmam a Földön betegeket gyógyítani, van hatalmam a Földön a bűnt megbocsátani.’

De miután feltámadt a halálból, az Atya jogszerűen, és boldogan azt mondhatta: ’Ez az ember engedelmeskedett Nekem egészen a kereszthalálig, ezért mindent Neki adok. Most már van egy emberünk! Egy ember, Akié minden erő és minden hatalom a Mennyben, a Földön, és a föld alatt’.

Tehát amikor a feltámadása után megjelent a tanítványainak, azt mondta: ’MINDEN erő nekem adatott a Mennyben, a Földön és a föld alatt. Most menjetek ti, és minden nemzetben képezzetek tanítványokat, és Én veletek vagyok e korszak végéig’.

Ennek Jeruzsálem városa volt az első kedvezményezettje. Amíg Jézus Jeruzsálemben járt – harminchárom és fél évig –, harcolt azok ellen a vallásos démoni erők ellen, amelyek ott uralkodtak. Megdöbbentő csodákat tett. Jeruzsálemben kihozott egy rothadó hullát a sírból – ez Lázár volt. Bemutatta Isten örök életének a teljességét, hogy az látható, hallható, és tapintható volt. Nagy hatalommal tanított. Azt mondták az emberek, hogy soha nem tanított még senki így, senkinek nem volt ilyen hatalma eddig. Több ezren jöttek el a gyógyító alkalmakra, de nem fizették meg az árát annak, hogy tanítványokká legyenek. Mert a nyomukban voltak a vallásos tekintélyek, és a vallásos démonok üldözték őket. 

Tehát három és fél éves megdöbbentő szolgálat végén Jézus gyülekezetében százhúsz elkötelezett tag volt. Nagyon sok ember követte őt az utakon, de nem jöttek sokan be, hogy a tanítványai legyenek – a félelem miatt, a démoni szellemek miatt, és amiatt, mert túl magas volt számukra a tanítványság ára.

Az egyik dolog, amit Jézus tanított a felházban a százhúsznak az, hogyan kell a levegőében lerontani a trónjaikról azokat a démoni fejedelmeket, akik ott uralkodtak.

Az első hely, ahol ezt átélték, Jeruzsálem volt. Pünkösd napján lerontották ezeket a démoni erőket, és amikor Péter kilépett ugyanebbe a városba, ő ugyanannak a tömegnek prédikált, amely felelős volt Jézus keresztre feszítéséért; háromezren tértek meg ott a helyszínen. Bemerítkeztek, és csatlakoztak a gyülekezethez. Ez 3000 %-os siker és növekedés egyetlen prédikáció után. 

Néhány héttel később Péter meggyógyított egy bénát, felemelte kezénél fogva, és meggyógyult az illető. A város teljesen bezsongott ettől.

Amikor Lázár feltámadt a halálból, nem reagáltak erre az emberek. Az egyetlen reagálás a farizeusok és írástudók terve volt, hogy Jézust megölik.

Most pedig meggyógyult ez a béna – ez csodálatos csoda volt, de nem összehasonlítható Lázár feltámasztásával –, és amikor ez az ember ott ugrált és táncolva dicsérte Istent, Péter még egyszer prédikált, és egyből ötezren fordulnak az Úrhoz. Tehát most már nyolcezer fős a gyülekezet. Ez kevesebb, mint fél év alatt történt. Kb. két éven belül több mint húszezer fős lett a gyülekezet Jeruzsálemben.

Jézus azért mondta a tanítványainak, hogy nagyobb dolgokat fognak cselekedni, mint Ő, mert akkor már a tanítványokon, sőt a Jeruzsálemben élő embereken sem volt már az a démoni elnyomás, ami még Rajta ott volt, és korlátozta Őt.

A Gyülekezet erőteljesen nyomult előre. Lapozzunk a János 17-hez. Itt Jézus mondja el a híres ’főpapi’ imáját, mielőtt keresztre feszítik. 

Ján.17,12-15 „Mikor, velük voltam a világban, Én megtartottam őket a Te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesüljön. Most hozzád megyek. És ezeket beszélem a világban, hogy ők az Én örömömet teljesen bírják magukban. A Te Szavadat nekik adtam, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, minthogy Én sem e világból való vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

’Nem akarom, hogy elmenjenek egy barlangba, és egy szerzetesrendet alapítsanak. Ez az utolsó, amit szeretnék! Azt szeretném, hogy ott legyenek, ahol történnek a dolgok! Azt akarom, hogy harcos imádók legyenek!’ 

Ján.17,16-20 „Nem e világból valók, mint ahogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a Te igazságoddal: A Te Szavad igazság. Amiképpen Te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én az ő érdekükben megszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem”

Jézus szeme előtt már az aratás lebeg. Tehát a megszentelődés nem arra vezet, hogy visszavonuljunk a világból, hanem arra, hogy erőteljes tanúk legyünk a világban! Ennek eredményeként sokan fognak hinni a beszédünknek.

Ján.17,21-23 „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint Te Én bennem, Atyám, és Én Te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és Te Én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”

Foglaljuk össze. Jézus tehát azért imádkozott, hogy Isten őrizze meg őket a világtól, de ott kellett maradniuk a világban. Különösen azért imádkozott, hogy az Atya őrizze meg őket az igazságban, és védje meg őket minden hazugságtól. Az a beszéd, tanítás, amit Jézus már adott a tanítványoknak, az egyetlen igazság. Az ördög hazug volt kezdettől fogva, ő a hazugságok atyja. Jézus a tanítványok érdekében (is) megszentelte magát, hogy az igazság őket is megszentelje. 

Korábban azt mondta nekik:

Ján.14,6 „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

’Én vagyok az egyetlen út az Atyához. Nincs más élet, nincs más igazság és nincs más út. Ez az egyetlen’. Teljes elmétekkel, lelketekkel ragadjátok ezt meg.

Azokért a sokakért is imádkozott, akik majd hisznek Jézusban a tanítványok életén és üzenetén keresztül. 

Azt mondta Pál a Róma 15-ben: ’Isten engedelmessé tette a pogányokat szóban és cselekedetben’. Nem csak a szavaik voltak engedelmesek, hanem az életük üzenete is, tehát az életük és a szavaik összhangban voltak egymással. 

Jézus azt mondta a vádlóinak: ’ha nem hisztek nekem a szavaimért, akkor higgyetek a cselekedetekért, hiszen azok ugyanazt mondják, mint a szavaim’. Tehát ez az az élet. Ez a megszentelt élet: a szó és a cselekedet együtt; szó & cselekedet. Ez a kettő elválaszthatatlanul össze van kötve egymással. Tehát imádkozott azokért a sokakért, akik a tanítványok élete és szavai miatt fognak hinni Ő benne.

Jézus azért imádkozott, hogy a tanítványainak tökéletesen bensőséges kapcsolata, közössége és egysége legyen az Isten három személyével, és ennek eredményeként ők is ezt a szeretetet és egységet élhessék át egymás között. Mindez akkor tudott megtörténni, amikor a Szent Szellem közéjük jött és betöltötte őket. 

Csak ismételjük meg, amit a Róma.15,16-ból mondtam az előbb. Pár szó az egész: A tanítványokat a Szent Szellem szentelte meg. Isten hatalmas dolgokat tett szóval és tettel. Először pl. Pál életében, és utána már a pogányok is engedelmesek lettek szavaikkal és tetteikkel is – újra ezt olvassuk: „Akiken keresztül hatalmas jelek és csodák történtek a Szent Szellem ereje által”.

A megszentelődés az egy krízis. Olyan, mint a házasságkötés, van egy pillanat, amikor azt mondod: ’Akarom’. Az ünnepélyes fogadalmat elmondod, és onnantól kezdve EGY vagy a feleségeddel, ő EGY veled, és az életed hátralevő részére ez van. Ez egy döntési pillanat, de szeretteim, utána évtizedekig tart ennek megvalósítása. Ez egy folyamat, de eszetekbe sem jut a válás. Ha egy akadályt, egy buckát találtok, akkor nem azt keresitek, hogyan menjetek ki abból a kapcsolatból, hanem hogyan menjetek azon át. 

Holnap e két dologra fogunk koncentrálni: (1) hogyan formáljuk cselekedetekké döntésünk pillanatát, és utána pedig (2) hogyan maradjunk benne a folyamatban, míg teljesen meg nem nyilvánul az eredménye az életünkben. 

Minket Isten maradéktalan megszentelődésre hívott el, de a Biblia nem tanítja, hogy azonnal lesz a teljes megszentelődésünk, hanem folyamatos, előrehaladó megszentelődésről beszél, ami a döntésünk pillanatával kezdődik el. De nem kezdhetitek el a folyamatot, amíg egy döntés pillanatában úgy nem döntöttetek, hogy ezt akarjátok tenni. Tehát mindkettő szükséges. 

Holnap beszélek tehát arról, hogy (1) mi a döntés pillanata, és (2) mi ez a folyamat, és hogyan jutunk a jelenlegi állapotunktól oda, amivé Isten változtatni akar minket. 

A Filippi levélből származó bátorítással fejezem be, ez egy ígéret az első részből.

Fil.1,6 „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, be fogja fejezni Jézus Krisztus napjáig.”

Isten ígérete szerint a végeredmény tehát teljesen garantálva van, attól függetlenül, hogy hol tartunk az út elkezdése után.

Szeretném, ha látnátok, hogy milyen ereje van annak, amit el tud végezni egy megszentelt élet. Jézus ennek a legszélsőségesebb példája. Mivel Ő megszentelte magát, ezért tömegek kaptak dicsőséges üdvösséget. Csak Jézus fizette ki a bűn miatti adósságunkat, de sokan megfizették az árát annak, hogy lehetővé váljon, hogy ez a Krisztusi élet rajtuk átáradva sokakhoz másokhoz, több ezer emberhez elvigye az üdvösséget. 

Az igazán megszentelt élet gyümölcsöző élet is. Sokan jutnak üdvösségre ennek a megszentelt életnek a gyümölcseképpen. Ezért nem vonulhattok ki a világból, hanem a világban kell ezt a megszentelt életet élnetek, hogy megvalósuljon Isten akarta, különben azonnal meghalhatnátok és mehetnétek a Mennybe. De minél megszenteltebbek lesztek, annál nagyobb gyümölcsözés, termékenység árad ki belőletek, hogy nagyon sok ember életét megérintse, és azt mindig a jelek és csodák áradata kíséri. 

Tehát értsünk egyet ebben ma eset. Nem hívlak titeket döntésre, adok nektek néhány órát, hogy gondolkodjatok rajta.

Álljunk fel! Mindenek előtt köszönjük meg az Atyának a mi Urunkat, Jézus Krisztust, Aki a ’Tökéletesen Megszentelt’.

Köszönjük, Uram, az Úr Jézust Krisztust. Ő megszentelte önmagát, hogy mindenekelőtt megszentelhesse a tanítványait, hogy utána majd ők is megszenteltek legyenek a maguk idejében, hogy rajtuk keresztül az elveszett bűnösök tömege juthasson üdvösségre, megszentelődésre, és ők maguk is az élet folyójává váljanak. Uram, kérünk Téged, hogy töltsd be Magyarországot ilyen emberekkel, minden itt képviseltetett gyülekezet váljon a megszentelődés erőművévé, hogy a megszentelt emberek megérinthessenek más meg nem szentelteket, és elfordítsák őket a sötétségből a világosságra, a sátán erejétől Istenhez, hogy megkaphassák bűneik bocsánatát, és egy dicsőséges örökséget minden megszenteltek között. Uram, ezeken az összejöveteleken vesd el egy hatalmás aratás magjait, ezért imádkozunk. Jézus hatalmas nevében, Ámen.

Most szeretnélek bevinni titeket a megszentelődés gyakorlati részeibe.

Van egy döntési pillanat, döntő pillanat, amikor elfogadjátok ezt az alapelvet – ez lehet egy drámai átélés, ami egy drámai változáshoz vezet –, de utána van egy folyamat, ami által beteljesedik ez mindegyikünkben.

Mindig Jézus Krisztus önkéntes rabszolgáivá kell válnunk. Bármikor, amikor csak akarunk, kiléphetünk ebből az állapotból. Egy bizonyos értelemben rabok vagyunk – ugyanakkor ez a legerőteljesebb szabadság, amit átélhetünk – de állandóan ezt kell választanunk. 

Most azt szeretném nektek megmutatni, hogy gyakorlatilag, hogyan megyünk ebbe bele.

A megszentelődéshez kell az, hogy gyakorlati módon megtisztítsuk az egész életünket, hogy valóban megtisztuljunk minden testies viselkedéstől. Ez a szellemünkkel kezdődik, de hat a lelkünkre, és a testünkre is. Jézus a megszentelt élet tökéletes mintája, Ő a tökéletes példa.

(folytatás következik)