Tegyük fel, hogy hajlandó vagy az evangéliumot hirdetni, és egyetértesz Pál apostollal, amikor ezt írta:
2.Korintus 5,11 „Ismerve az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyíltan állunk, Isten jól ismer bennünket; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk, és felismeritek, hogy kik vagyunk!”
2.Korintus 5,18-20 „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát; Mivel Isten volt az, aki a Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonította nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek beszédét. Krisztusért járunk tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.”
Hogyan válaszolsz akkor erre a kérdésre, amelyet Pál is feltett?
Róma.10,14 „Milyen módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Milyen módon hisznek abban, aki felől nem hallottak? És hogyan hallanának prédikáló nélkül?”
Nyilvánvaló, hogy a Biblia retorikailag mintegy költői kérdésként teszi fel ezeket a kérdéseket. Senki életére nem lesz hatással Krisztus, hacsak valaki nem beszél neki Krisztusról, vagyis ha nem éri el nála, hogy Krisztus hatása alá kerüljön.
Szóval hogyan (is) csinál(o)d ezt? Hogyan hat valaki – aki Krisztus-követő – pozitívan valakire szellemileg, aki nem Krisztus-követő?
Meg tudom mondani, mi nem jut el azokhoz, akik távol vannak Istentől. Nagy valószínűséggel nem fognak elolvasni egy olyan traktátust, amit a fürdőszobában hagysz. Nem hallgatnak keresztény rádiót vagy keresztény podcastokat sem, és nem néznek keresztény televíziót vagy filmeket sem. Nem fognak elolvasni egy lökhárító matricát csak azért, mert azon ez áll: "Jézus szeret téged", és nem fogják ettől úgy érezni magukat, hogy legszívesebben lehúzódnának az autójukkal az út szélére, és átirányítanák életük teljes pályáját.
Tehát, hogyan győzöl meg valakit arról, hogy átadja Krisztusnak az életét? A válasz az, hogy te magad evangélistává válsz. Tudom, erről az a kép élhet benned, hogy az evangélista az, aki rámenős, kellemetlen, hangos, mindenről megvan a véleménye és persze idegesítő – szóval minden, amit utálsz. Valószínűleg nem is tetszik maga az ’evangelizáció’ szó. Valószínűleg az első dolog, ami az eszedbe jut, az, hogy kimész és kopogtatsz az emberek ajtaján, vagy egy utcasarkon állsz egy bika szarvából készült kürttel (’sófárral’).
Hidd el, megértem. De az evangelizáció nem erről szól. Az evangelizáció alapvető dinamikája befektető és hívogató.
Kezdjük a (2) befektetési résszel. Befektetni valakibe egyszerűen annyit jelent, hogy kapcsolatba kerülünk vele, kiépítünk vele egy kapcsolatot. Megismerjük őt, időt töltünk vele, közösségbe kerülünk vele.
Csak egy kapcsolat keretein belül lesz bizalom arra, hogy hitelesek legyünk, és beszélgetéseket folytassunk arról, hogy mi számít leginkább az életben. Ezek a kapcsolatok már beépültek az életedbe. Vannak barátaid, családtagjaid, szomszédaid, munkatársaid. Vannak olyan emberek, akikkel a gyerekeiden keresztül lépsz kapcsolatba az iskolában vagy a sporttal, az edzéseken.
De ha Krisztus ügye érdekében hatást akarsz gyakorolni rájuk, akkor tudatosan kell kezelned ezeket a kapcsolatokat. Szolgálnod kell ezeket a kapcsolatokat. Befektetésként kell tekintened rájuk, mint aki küldetést teljesít értük és az életükért. Úgy fogsz imádkozni értük, mint az őrült.
Imádkozni fogsz a velük töltött idődért. Imádkozni fogsz a szellemi dolgokról való beszélgetésekhez szükséges ajtók megnyílásáért, azért, hogy álljanak elő lehetőségek arra, hogy megismerjenek téged, és hogy Krisztus hogyan avatkozott be életed legmélyebb szükségeinek idején.
És az ajtók meg fognak nyílni. És remélhetőleg ki fog derülni rólad az a tény, hogy Krisztus-követő vagy. Lehetőséged lesz arra, hogy lefejtsd magadról a rétegeket, és elmeséld a történetedet – milyen voltál Krisztus előtt, és hogyan változtatta meg az életedet.
Hozhatsz példákat arról, amikor például elmenekültél Isten elől, és hajszoltál mindent és mindenki mást, azután pedig arról, milyen volt, amikor végre hazatértél.
Elmondhatod, hogy a Krisztussal való kapcsolatod milyen változást hozott a házasságotokban. Vagy például, hogyan tapasztaltad meg a különbséget a gyermekeid életében, vagy a gyermeknevelésedben.
Aztán jön (2) a meghívó rész. Az embereknek menet közben jó, tisztességes, őszinte és ésszerű kérdéseik lesznek. Lehet, hogy kíváncsiak lesznek, és felkelti az érdeklődésüket az életed. Lehet, hogy látnak valamit az életedben (és reméljük, tényleg látnak), amivel ők nem rendelkeznek.
Itt jön a képbe a meghívó rész. Kérd, hívd meg őket, hogy jöjjenek és lássák, jöjjenek és hallják meg, jöjjenek és fedezzék fel. Semmi erőltetett, semmi nagy dolog, csak egy meghívás.
A befektetésnek és a meghívásnak ez az egyensúlya áll a Nagy Küldetés középpontjában. Mindig is az állt. Úgy értem, csak kérdezd meg magadtól: Azért jöttél Krisztushoz, mert a tévében vagy egy újságban láttál egy hirdetést? Talán azért jöttél Krisztushoz, mert valaki, akit nem ismertél, átnyújtott neked egy traktátust, vagy kopogtatott az ajtódon?
Vagy pedig azért jöttél a Krisztushoz, mert valaki, akit ismertél – akár barátod, akár rokonod, akár valaki, akivel együtt dolgoztál – meghívott téged egy istentiszteletre vagy eseményre?
Azt hiszem, tudom a válaszodat. Ne hagyd, hogy az evangelizáció megijesszen vagy elriasszon. Ez az egyik legfontosabb és legkifizetődőbb befektetés, amit valaha is megtehetsz
– nem csak a saját szellemi növekedésed miatt,
– hanem mások szellemi életének kiteljesedéséért, szellemi növekedéséért a világunkban.
2022.07.12.
Hozzászólás írása