Nagy Attila: Mit látsz?

Köszöntelek benneteket! Miskolcról jöttünk, a Miskolci Szabadkeresztény Gyülekezetnek vagyunk a vezetői. Sokan Ámen Gyülekezetként ismertek minket, és a Szabadkeresztény felekezeti családhoz tartozunk. A ’90-es évek elejétől szolgálunk ott Miskolcon. Körülbelül abban az időben is házasodtunk meg, az a generáció vagyunk. Négy gyermekünk van, ők már idősebbek. Három fiú az elején, ők 22, 23 és 27 évesek, és van egy lányunk, aki most 19 éves lesz. Most olyan időszakokban vagyunk, hogy házasságkötés, lakásfelújítás, Budapestre költözés, doktori pálya, ez évben két diplomaosztónk volt, jövőre érettségi… Na, ilyen időszakokban élünk, dicsőség Istennek, mert ezek nagyon örömteli dolgok. 

Miskolcon élünk, de sokfelé járunk az országban, vagy inkább így mondom, hogy sok barátságunk, baráti kapcsolatunk van. Ti is látjátok, most itt van az Alabástrom Projekt, a különböző pásztori találkozók, és ez korábban is így volt, most is így van. Miskolcon is nagyon aktív pásztorkör működik, aminek nagyon örülünk. Szeretjük a kapcsolatokat építeni, tisztelni egymást, egymást értékelni. Éppen másfél hét múlva lesz egy pásztorköri találkozónk, ahová körülbelül 30 emberre számítunk feleségekkel együtt. Ez egy óriási dolog. Most volt egy olyan rendezvényünk a városban, ahol körülbelül 600 ember úrvacsorázott együtt. Egy szabadtéri összejövetelt szerveztünk, aminek előzményeképpen egy interaktív sátor-beszélgetés volt. Több gyülekezet vezetőit lehetett kérdezni, én is ott ültem, és a legmeredekebb kérdéseket tették fel az emberek. Zsidó, messiáshívő dicsőítő este volt most pénteken, sóletfőzéssel, … ilyen érdekes dolgok is történnek Miskolcon, és ez jó. És most a Bibliával szeretném folytatni… 

A témánk: „Mit látsz?”

Erről szeretnék ma beszélni. Ez a kérdés, hogy „Mit látsz?”, így szó szerint többször is elhangzik a Bibliában, úgyhogy ez egy bibliai kérdés. És nem is csak egyszer hangzik el ez a Bibliában. Egyébként pedig elég személyes módon hangzik el ez a kérdés általában. És az jó, ha ez a kérdés számomra is személyes kérdéssé tud válni ma. Egy személyes módon feltett bibliai kérdés, amit konkrétan három prófétánál olvashatunk összesen hétszer. A három próféta pedig – akiket majd együtt megnézünk a Szentírásból olvasva – és ez a hétszer feltett kérdés, olyan próféták és olyan időszakokban hangzottak el, amelyek az Isten népének az életében a legkritikusabb, legsúlyosabb, legnehezebb, vagy akár a legtöbb örömmel járó és mégis rengeteg kihívással járó időszakok voltak. És ezekben az időszakokban három próféta felé Isten több időpontban és több ilyen kritikus és rendkívüli helyzetben hétszer is felteszi ezt a kérdést, egészen személyes módon. És nekem ez tetszik, hogy Isten ilyen különleges, kritikus, nehéz időkben ilyen személyes módon kérdezi meg az Ő embereit.  

Isten ilyen nehéz időszakban megkérdezi Jeremiást, Ámóst és Zakariást. És egészen személyes módon teszi ezt, egy apai, baráti módon. Azt kérdezi Zakariástól vagy Jeremiástól is: Mit látsz te? Vajon, ha kritikus időkben élünk, tényleg Isten kérdezi meg a prófétáktól, hogy mit kell tudni ezekből az időszakokból, mit látnak? Hát ez nem egy provokatív dolog Isten részéről? Hát igen, mintha egy kicsit provokatív lenne a kérdés, hiszen itt van egy nehéz időszak, és valójában mi vagyunk kíváncsiak, hogy Isten mit mond, és ebben a helyzetben pont ellenkezőleg, Ő kérdezi meg tőlünk: Mit látsz te? 

De Isten nem provokatív, Ő nem provokál minket, Ő szeret minket, és ránk bíz dolgokat. Ámen? Viszont megszólít, és egészen személyes módon szólít meg. „Mit látsz te?” – ezt kérdezi meg Zakariástól, Jeremiástól és Ámóstól is, és volt, hogy ezeket a prófétákat a nevükön szólította Isten a kérdésében: „Mit látsz te Jeremiás?” 

Amikor erről beszéltem a gyülekezetben otthon Miskolcon, feltettem én is a gyerekeimnek címezve ezt a kérdést: „Mit látsz te Illés?” De csak azért, mert szeretem őket, és nem provokálni akartam őket. Megkérdeztem a másik gyermekemet is. Izgalmas egy ilyen kérdés, főleg, amikor Isten kérdezi meg ilyen személyes módon. „Mit látsz te Zakariás?”; „Mit látsz te Jeremiás?”; „Mit látsz Ámós?” Ezek a kérdések Isten népe életében rendkívüli, mondhatjuk, hogy a legsúlyosabb időszakokban hangoztak el. Mondhatnánk, hogy a teljes válság időszakában – mind szellemi, erkölcsi és gazdasági értelemben is, sőt még politikai értelemben is, mert Isten népének akkor voltak olyan politikai szövetségei különböző népekkel, amik nem voltak Istentől való szövetségek. Ilyen erkölcsi és szellemi állapotok voltak, Isten népe között is átfogó válság volt, és Isten valóságos megoldást akart, megoldásra volt szükség. 

Például Jeremiás abban az időben szolgált, amikor a déli országrész olyan súlyos állapotba került, hogy Isten pusztulást és fogságot prófétált nekik. S egy ilyen időszakban, vajon mi lehet Isten népe számára a legsúlyosabb, ha nem az, hogy arról a földről, amit Isten megígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, ahová a hosszú 40 évnyi vándorlás után bementek; ahol megnyílt a folyó, leomlott a kőfal, ami tejjel és mézzel folyó föld volt, és megkapták azt, amit Isten megígért több száz évvel korábban; ahol felépült egy ország, felépült a Templom, ahol ott volt Dávid király, vagy Salamon; ahol kiépült Isten Királysága, rendje; és az ő szívük állapota miatt egy Istentől elhatározott ítélet által mindez le lesz rombolva, őket pedig fogságba hurcolják messze földre; és nem marad az ő országukból, abból a csodából semmi – csak puszta? 

Vajon mi a legsúlyosabb csapás egy nép életében, ha nem ez? És Isten ekkor hívta el Jeremiást prófétai szolgálatra. Jeremiás fiatal korától kezdve 50 éven keresztül volt az Úrnak szolgája ebben az időszakban. Hét király uralkodása alatt szolgálta Istent. Hét kormányváltás, hét rend, hét értékrend; hétszer változás… ilyen időszakban szolgált. Sőt Jeremiás egy olyan próféta volt, aki a próféciáira, Istentől kapott üzeneteire talán egyszer sem kapott pozitív választ, vagy pozitív reakciót az emberektől. Ebben a helyzetben kérdezi Isten őt, hogy „Mit látsz?” 

Azt gondolom, ez a kérdés ma ugyanolyan aktuális a mi számunkra. Most talán a legnehezebb évek várhatóak akár a gyülekezeteink, akár a családjaink számára. És ezt nem negatív módon mondom, hanem sajnos azt látjuk – mind természetes, mind szellemi területen is –, hogy ezek az előttünk álló időszakok, nem lesznek könnyű időszakok. Mi a ’90-es években tértünk meg, 30 éve szolgálunk, de a megtérésünk óta nem voltak olyan nehéz idők, időszakok, mint amilyenek most várhatóak, lesznek. De ezzel együtt is azt hiszem, hogy olyan időszakok lesznek, amik dicsőséges időszakok lesznek. A kihívások miatt lesz arra szükség, hogy Isten adjon nekünk vezetést és megoldást. Ezért aktuális ez a kérdés nemcsak Jeremiás számára, aki egy nagyon nehéz, válságos időszakban, a fogságbavitel előtt, 50 éven keresztül, hét király uralma alatt, ugyanazzal a hűséggel hirdette Isten Beszédét, és bár nem sok pozitív visszajelzést kapott, Isten mégis akarta őt bátorítani. Ez a kérdés tehát nem provokatív kérdés volt, hanem egy olyan kérdés, amellyel Isten Jeremiásnak a szolgálatát építette. 

Ugyanezt láthatjuk Ámósnál is. Ámós az északi országrészben, az északi törzsek fogságra vitele előtt tette ugyanazt, mint Jeremiás. Volt, amikor azt mondták neki, hogy ’te északi próféta vagy, és te már annyit prófétáltál nekünk, hogy most megkérünk, hogy menj le délre, és prófétálj inkább ott’. Hát, nem sok pozitív reakciót kapott Ámós sem.

Zakariás viszont már egy olyan időszakban prófétált, amikor Izrael fiai végre visszajöttek a fogságból és épült a templom, viszont akadályokba ütköztek és megáll tíz, tizenöt, tizenhat, tizenhét évre, és egy ilyen kritikus időben kellett odaállnia Zorobábel és Jósua mellé, hogy ne féljenek, mert Isten terve és akarata szerint a templomnak fel kell épülnie. 

Ezek az időszakok rendkívüli időszakok voltak. És amik előttünk állnak időszakok, nem csak súlyosak, hanem rendkívüli időszakok lesznek számunkra, mindazzal a teherrel együtt, amit látunk, hallunk majd. Tehát súlyos és rendkívüli időszakok várnak ránk. Hiszem, hogy ebben az időszakban ez a ’Mit látsz?’ kérdés legalább annyira aktuális számunkra, mint volt Jeremiás, Ámós vagy Zakariás életében. Ez egy meghatározó kérdés. Isten ezt maga kérdezte meg ettől a három prófétájától. Volt, amikor személyesen, és volt, amikor angyal által. 

Vajon miért kérdezte meg Isten a prófétákat? Vajon Isten kérdezné meg a prófétájától, amit látni vagy tudni kell ezekben az időszakokban? Ezekben a rendkívüli vagy súlyos időszakokban, nem inkább nekünk kellene megkérdeznünk Istent, hogy Ő mit lát? Ráadásul Ámós nem is volt amúgy ’tanult’ próféta. Tehát itt nem képzett teológusokról van szó, nem tanult gyülekezeti vezetőkről, hanem az ő elhívásáról van szó. Ámós nem volt tanult próféta, sőt Júdából költözött északra. Fügetermesztő ember volt, egy egyszerű farmer volt. Gazdaember volt. De Isten adott neki kijelentést. És úgy hiszem, itt most valakinek azt kell mondanom, hogy nem feltétlen a tanult próféták az Isten emberei, hanem azok, akik elhívást kapnak Istentől. És neked, valakinek ezt ma itt meg kell ragadnod, és lehet, hogy csupán ’fügetermesztő farmernek’ gondoltad magad vagy egyszerű gazdának a Velencei-tó környékén, de Isten elhívást adott neked. 

Tehát, miért kérdezte meg Isten a prótáit? Isten kérdezné meg a prófétákat? Nem nekünk kellene megkérdeznünk Istent? De nem erről van szó. Isten azért kérdezte meg a prófétáit, mert ezeknek az embereknek előtte már – nem tudjuk hány nappal, hány órával, vagy éppen hány perccel – erre a helyzetre, az Ő munkájára, az Ő népére vonatkozóan már mutatott valamit. Tehát Isten nem a jövőt kérdezi tőlünk, az furcsa is lenne, hanem Ő mutat valamit, és a kérdése valójában az, hogy „Mit látsz?” A kérdés az, hogy tudod-e, hogy mit mutattam neked? Ez az igazi kérdés. 

Jer.1,11-12 „Azt kérdezte az Úr: Mit látsz, Jeremiás? Azt feleltem: Mandulavesszőt látok. (12) Erre azt mondta nekem az Úr: Jól láttad, mert gondom van a Beszédemre, hogy beteljesítsem azt.”

Amikor megkérdezi Isten Jeremiástól, hogy „Mit látsz?”, Jeremiás egyből rávágja, hogy „mandulavesszőt”. És ebben van a megoldás. Abban, amit Isten neki mutatott, ő pedig látta. Teljesen egyértelmű volt a kép, de azt neki fel kellett ismernie, a látást be kellett fogadnia, meg kellett tudnia fogalmazni, de azt, hogy pontosan mit is jelent az a mandulavessző, azt Isten mondta meg, arra Isten adta meg a választ. „Igen – mondta neki Isten, hogy igen –, jól láttad, valóban mandulavesszőt mutattam neked. Gondom van az Én Beszédemre, hogy beteljesítsem azt.”

Jeremiásnak 50 éven keresztül, 7 rendszerváltáson át, 7 király hűséges szolgálata során mindig ugyanazt mondta Isten. Úgy gondolom, hogy ez a mandulavessző-látás a fiatalságának az idején az első látás lehetett, az első kép, ami belé vésődött, és ami az egész életét meghatározta. De neki ez a mandulavessző nem azt jelentette, hogy ’itt a tavasz’, hanem ezt Istentől kapott látással látta. Nem azt jelentette, hogy ’finom a mandula’, nem azt jelentette, hogy ’ültessen mandulát’, ez csak egy mandulavessző volt, viszont itt Isten megadta a magyarázatot, megadta a választ: „Nekem gondom van az Én Beszédemre, hogy beteljesítsem azt. És ami csak történik ebben a világban, mint a tavasszal első virágzó növény, a mandula, mindenek előtt, minden emberi tervet megelőzve, minden új időszakot megelőzve az Én Beszédem szerint történik minden ma is.”

És lehet, hogy Jeremiás megszárított és feltett a falára egy mandulavesszőt és amikor felnézett, akkor mindig tudta – 50 éven át – Isten ígéretét, amikor csak nehézségben volt. Mit tudott? ’Mandulavessző? Az azt jelenti, hogy Isten azt mondja nekem’: „Gondom van az Én Beszédemre”. És ez által, ilyen módon adott Isten neki stabilitást és erőt mindazokhoz, amire szüksége volt. 

Azt gondolom, hogy ez így kell legyen, vagy ilyen módon történik is nagyon sokszor a mi életünkben is. Az igazi kérdés tehát az, hogy „tudod-e, mit mutattam neked?” És az Isten, ha most megkérdezi tőled: „Tudod-e, mit mutattam neked? Tudod mit jelentettem ki?” Akkor én ma tudok-e mondani egy képet, egy bibliaverset, egy gondolatot, amit az Úr adott a szívembe? Mert ha van egy ilyen, azt ki is tudom mondani, és akkor megnyugszik a lelkem és a szellemem, és tudom, hogy a helyemen vagyok, mert Isten mindig meg is magyarázza, hogy az mit is jelent. És lehet, hogy az, mint Jeremiásnak a mandulavessző, egy életre szóló kijelentés lesz számodra is. 

Az igazi kérdés tehát, hogy tudod-e Isten mit mutatott neked? És Isten azt meg is erősítette, mert azt mondta Jeremiásnak, hogy „igen, jól láttad”, vagy csak elkezdte Isten mondani a jó válaszra azt a magyarázatot, azt a kijelentést, tanácsot, azt az isteni akaratot, amit azon keresztül ki akart jelenteni. Hiszem, hogy ma ennek így kell működnie, és jó, ha működik az életünkben. Az az igazság, hogy ebben az időszakban is így lesz jó válasz és így lesz jó megoldás Istentől az életünkben. Isten nem hagy ki téged sem ebből a kérdésfeltevéből. Nem hagy ki minket. Mert amikor megvannak a látások az életünkben, és Ő megadja hozzájuk a magyarázatot, hozzáfűzi az Ő válaszát, akkor különféle élethelyzetünkre megoldás születik az életünkben Istentől. Én szeretnék ilyen ’mandulavesszőket’ látni. Egy egész életre szólót. Amikor nehézség jön, csak rágondolok, felemlítem, csak elkezdek imádkozni, és akkor a szellemem, nem csak megnyugszik, hanem újra és újra megnyugszik. 

Amikor például Isten kérdésére azt mondta Zakariás, hogy repülő könyvet lát. Micsoda? Mi az a repülő könyv? Abban van az Isten akarata, az Ő válasza elrejtve, amit mutat, amit elénk tár, amit észlelünk, amit Istennek a Vele való beszélgetésben mondunk, hogy „igen, mandulavesszőt látok; igen, repülő könyvet látok”. Isten pedig hozzáteszi az Ő válaszát, magyarázatát – és abban lesz benne az Ő terve és akarata. Tehát Isten nem azért kérdezi meg, mert nekünk kellene tudnunk a jövőt, a holnapot, hanem Ő akarja megmutatni számunkra a jövőt, de ebben a kijelentés-folyamatban egy együttmunkálkodási közösséget gyakorol velünk. Azt gondolom, ez egy nagyon kedves dolog Istentől. Ez egy nagyon kedves dolog, hiszen Ő ezáltal is közösséget gyakorol velünk. 

„Mit látsz?” – ez a kérdés azt jelenti, hogy „tudod mit mutatok neked?” vagy „tudod mit mutattam neked?”; „Tudod mi az, amit eléd szeretnék tárni? Látod, amit eléd tártam?” Mondhatnám ezt úgy is, hogy „képben vagy?” És erre válaszoltak a megkérdezett próféták, olyan időszakokban, amikor a legrendkívülibb, legsúlyosabb, legkritikusabb, legkomolyabb időszakok voltak Isten népe életében. És azt gondolom, hogy Isten ma ilyen módon is akar adni nekünk a Vele való közösségen keresztül az élethelyzeteinkre, szolgálatunkra is megoldást, megerősítést. Ezért kérdezi meg tőlünk is azt, hogy „Mit látsz?” Másképpen: „Látod, amit mutatok neked?” És erre kell, hogy jöjjön a szívünkből a válasz. Ezek az évek rendkívüli évek a gyülekezetek életében. Nemcsak abban hiszek, hogy nyomorúságos és válságos évek ezek, hanem abban is, hogy újjáépítések lesznek. Újjáépítések is lesznek.

Érdekes, hogy a hétszer feltett kérdés esetén a három prófétánál mind a hét válasz jó volt. Viszont szeretném elmondani neked, hogy Istennél lehet még hibázni is. Ki lehet javítani. Bár itt mind a hétszer jó volt a választ adtak a próféták. 

Ha tőlem kérdezné meg Isten, hogy „látod, amit mutatok, amit kijelentettem? Amely szót szóltam hozzád? Amire felhívtam a figyelmedet?” És ilyen esetekben, ha el tudjuk mondani, amit Isten már megmutatott, s a szívünkből meg tudjuk ezeket vallani, ki tudjuk jelenteni, akkor Isten megadja hozzá a megfelelő magyarázatot. És számomra ez nem provokáció, hanem egy kedvesség, mert ez által Isten minket is bevon az Ő terveibe, az Ő akaratának megvalósításába. 

Most nézzük meg, hogy ezekben az időszakokban, e három prófétánál, ebben a hét esetben miket mondtak a próféták, és mit adott Isten magyarázatul. Azt gondolom, hogy mind a hét kép és annak Istentől kapott magyarázata ma is aktuális üzenet.

(1) Az elsőt már említettem, amikor megkérdezte Isten a fiatal Jeremiástól, hogy mit lát. Mit mondott erre Jeremiás? Az egy életre szóló kijelentés volt, azt mondta, hogy „mandulavesszőt látok”. Nagyon egyszerű dolog, de elég volt Jeremiásnak egy életre. Erre mondta neki Isten – nagyon egyszerű válasz –, hogy „gondom van az Én Beszédemre, hogy beteljesítsem azt”. És Jeremiásnak ez egy egész életen át szóló üzenet volt, mert tudta, hogy amit Isten mondott, az meglesz, az Isten Beszéde az olyan, mint a mandulafa virága, ami minden emberi tervet és minden emberi elgondolást megelőzve elsőként fogja befolyásolni az idők rendjét. 

Hiszem, hogy ma is ki kell jelentenünk, hogy Isten Beszéde alapján minden emberi elgondolást, minden emberi okoskodást megelőzően Isten időzítése szerint új idők jönnek létre, és rajta kívül semmi sem lesz, akkor is, ha ez gyakran nehéz időszakot fog jelenteni számunkra. De amikor mi az Ő népe látjuk ezt a mandulafát, akkor tudjuk, hogy Isten akarata szerint történnek a dolgok, és látjuk, hogy Isten akarata szerint történnek a dolgok; Isten tudta nélkül nem történnek ilyenek a történelemben, Isten akarata, Isten Beszéde szerint minden más emberi tervet megelőzve történnek a mai események. Isten Beszédét nem lehet mellőzni, és ha jönnek új, vagy nehezebb időszakok, jó látni, hogy Istennek gondja van azokra a próféciákra, azokra a beszédekre, amiket Ő mondott, és amit látunk a Bibliában, hogy Ő azokat beteljesítse. Ha ezt látjuk, nem fogjuk azt mondani, hogy „Isten miért engedi meg azt, vagy amazt?” Ha ezt látjuk, nem fogunk elkeseredni, nem fogunk elcsüggedni nehéz időszakokban. Mert tudjuk, hogy még az is meg van írva, amit Jézus Krisztus tanított, hogy „hallanotok kell”, vagyis vannak dolgok, amelyeknek még meg kell lenniük. S Isten Beszéde megelőzi az emberi háborúkat, az emberi elképzeléseket, az emberi manipulációkat is. És ha ezek meg is történnek, és a Szentírásban meg is van írva, akkor biztosra veheted, hogy Istennek gondja van rád, gondja van ránk, amikor jönnek új időszakok, akkor Isten már előre tudja ezeket az új időszakokat, és az Ő kimondott beszéde alapján fognak a nehéz évek is jönni. És ha mindezt tudjuk, akkor nem kell félnünk a nehéz időszakokban. Nem! Szeretném kijelenteni, hogy amely események ma történnek, Isten mindezt már régóta tudja és kézben tartja. Az más dolog, hogy mennyi emberi gonoszság lehet helyzetek mögött, vagy mennyi emberi hiányosság vagy bölcstelenség. De hiszek abban, hogy Isten azt mondja nekünk is ma, hogy Neki gondja van az Ő Beszédére, hogy beteljesítse azt. És mindezt jó látni. 

Nagyon érdekes, hogy Isten nemcsak egy-egy területet mutat meg nekünk, hanem több dolgot is meg tud mutatni. Eltelik egy kis idő, és ismét megkérdezi Isten Jeremiástól: „Mit látsz?”. Hát ez már elég provokatívnak tűnik, hogy kapok egy jó kijelentést, és akkor Isten még akar nekem dolgokat mutatni? Vagy miért kérdezi meg még egyszer? Nagyon hálás vagyok, hogy Jeremiás nem zavarodott össze. Megint tudott egy helyes, jó választ adni. Nem tudom, emlékeztek-e mi volt Jeremiás válasza az első részben, amikor talán egy vers telt csak el. Nem mondta Jeremiás, hogy „Uram, hát most mondtam egy jó választ.” Mert Isten akar adni több olyan kijelentést is, amikből összeáll az a kép, amire szükségünk van ahhoz, hogy helyes döntéseket tudjunk hozni nehéz időszakokban. 

(2) Isten újra megkérdezi: „Mit látsz?” Nem tudom, emlékeztek-e mi volt Jeremiás következő válasza? Egy fazék volt, egy forró fazék. És még az sem volt mindegy, merre állt a szája, mert észak felé dőlt a fazék. És Isten mondta neki, hogy „észak felől fogom küldeni rátok a veszedelmet”, és persze adott hozzá kegyelmet is. Milyen hatalmas dolog, hogy adott Isten annak a népnek Jeremiáson keresztül még 40 évig kegyelmet, hogy elfogadják, amit ő mond, hogy az a forró fazék ne boruljon rájuk. 

Ha igaz a mandulavessző üzenete mára, és igaz az, hogy Isten minden emberi és történelmi, és emberek által kigondolt időszakot megelőzve, az Ő Beszéde által fogja engedni csak alakulni az eseményeket, és ez nekünk nagyon fontos, hogy ezt lássuk, mert így legalább meglátjuk azt is, hogy vannak ilyen forró fazekak. A hívők, a személyes dolgaink, az Egyház, vagy a nemzeteket is mondhatnánk. Látnunk kell, melyik az az irány, ahonnan azok ’meg tudnak borulni’, és merre van a ’szája’. Itt egyértelműen mondta Isten, hogy „észak felől fognak jönni azok, akik fogságra fognak vinni”. 

Ha van az életemben, az életünkben forró helyzet, akkor a forró helyzeteket látva, ne várjuk meg, amíg kiborul a forró fazék. Ezt látom a saját környezetemben is, hogy nagyon sok ember életében már nagyon felforrósodott az a fazék, és eléggé úgy áll a szája, és ha ilyen forró helyzetek vannak, ezt is kell látnunk. A forró helyzetekben Isten ad kegyelmet. Látod, utána még 40 éven át nem jött el az az időpont. S ha van valami ’forró’ az életedben, ott van a forró fazék, és ott van annak szája, és már valamerre éppen dőlne, akkor tartsd meg, és ne engedd, hogy rád boruljon. Ha van egy forró helyzet valamelyikünk életében, akkor lássuk, hogy Istennek van kegyelme, hogy abban a helyzetben megóvjon minket a leforrázástól. Istennek nagyon-nagyon sok kegyelme van, és elküld embereket is. Jeremiás úgy odaszánta 20 éves korától az életét arra, hogy másoknak segítsen – a testvéreinek, a népének –, hogy meg sem házasodott, és 50 éven keresztül képes volt mindent eltűrni csak azért, hogy hűségesen, minden pozitív reakció nélkül, ő azt képviselje, mindenféle kormányváltás, rendszeren keresztülmenve, amit Isten mond. S Isten ilyen embereket tesz melléd, és mellém a forró helyzeteink miatt. Mert Ő kegyelmet akar adni, és néha ez a kegyelem évtizedeken át is tart. De mi ne várjuk meg, amikor már végképp megborul vagy bedől egy helyzet az életünkben. Azt látom, hogy ma, amennyire aktuális üzenet a mandulavessző képe és az arról szóló látás, legalább annyira fontos a forró fazékról adott látás. Vigyázz! Ha borulna fazék, azonnal tudjuk megtartani. Egyébként ott a forró fazék a fogságra vitelt jelentette, és tudjuk, hogy sajnos nem élt a nép azzal a kegyelemmel. Ezért jött el a forró fazék ideje.

(3) Ez a másik látás, amit látott Jeremiás, a mandulavessző után, a forró fazekat. És valóban, még van egy olyan, amikor szintén Isten megkérdezi Jeremiástól, hogy mit lát, ez 24 résszel később. És most jönnek a fügék. Ez is egy fontos kép. Amikor Isten megkérdezi, hogy mit lát, mit mond Jeremiás? A mandulavessző után egy forró fazekat látott. Milyen érdekes. Istennek milyen gazdag kijelentései vannak. Mennyire egyértelmű, Jeremiást a mandulavessző nem csapta be, és nem mondott utána azzal kapcsolatos érzelmi dolgokat, hogy jaj, már látok hozzá egy kertet is... Ahhoz, hogy egy mandulavessző után valaki egy forró fazekat lásson, ehhez valóban kijelentés kell. Még a fazék száját is látta. Ez nem volt természetes, ez nem emberi volt. Amit Isten mutatott neki, amit Jeremiás látott, érzékelt, azt mondta el. Isten pedig erre adta meg a választ, és ebben volt a megoldás az adott körülményekre. Ez nem csak kedves dolog Istentől, hanem ez felelősséget is jelent mindannyiunk számára. S így tesz oda minket egymás mellé. Így tesz oda minket egy nép mellé. Így tesz oda minket egy gyülekezet mellé. Így tesz oda minket a nemzetünk mellé. S így tesz oda minket személyesen egymás mellé.

Mi a következő látás? Igen, volt a mandulavessző, a forró fazék, most pedig jön a füge. Ahogyan a mandulavessző vagy a forró fazék ma is aktuális, azt gondolom. A fügék is nagyon-nagyon aktuálisak. Jeremiás azt látta, hogy a templom ajtajánál le van téve két kosár füge. Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, a másikban pedig nagyon rossz fügék voltak, ehetetlenek. És Isten azt mondja ezen a képen keresztül, hogy Ő különbséget tesz. Ez nagyon komoly dolog, mert igenis vannak dolgok, amelyekben különbséget kell tennünk. De hol van a különbség, és mi a különbség? 

Azt mondja Isten a jó fügékről, hogy „azok a jó fügék, akik engednek az Én szavamra, elmennek arra a helyre, ahol még ha nehéz időszakokon át is, de megtisztítom őket, mivel engednek nekem, és Én fogom őket megtisztítani. Hazajönnek majd, és teljes szívükből megtérnek hozzám, Én pedig jó akarattal leszek hozzájuk, nem szaggatom ki őket örökre, hanem visszaplántálom, megtisztítom, elplántálom őket, és teljes szívükből megtérnek és az enyéim lesznek. Ezek a jó fügék, a teljesen jó fügék. A rosszakról pedig azt mondja, hogy „ők nem engednek az Én Szavamnak, nem akarnak odamenni, nem akarnak megváltozni, ők itt akarnak maradni, meg Egyiptomba akarnak menni, de ők el fognak veszni”.

Mitől volt a jó füge jó füge? Mire volt szükségük? Hogy elvigye őket, hogy próbába vigye őket, hogy megtisztítsa őket, hogy teljes szívükből megtérjenek, hogy meglássák, hogy mindig jobb az Úr házában lakni, mint bárhol máshol, még az Úr házának küszöbén is jobb egy nap, mint máshol kényelemben. Nem kellett volna ennek így lennie, de most elmennek, és majd visszajönnek, Én megtisztítom őket, ők pedig teljes szívből megtérnek hozzám. 

Ezek a jó fügék vajon hibátlanok voltak? Nem. Ezek is hibásak voltak. Mondhatnánk úgyis, hogy a jó fügék is rossz fügék voltak, de volt egy dolog, hogy engedtek az Isten szavának, és elmentek. Tudták, hogy amin át kell menniük, ha az most nehézség is, végig kell csinálniuk, de abból végül jó lesz, és vissza fognak jönni, meg fognak tisztulni, s újra be lesznek plántálva oda, ahova Isten kigondolta őket. Ezek a jó fügék. 

A rossz fügék pedig azok, akik ezt nem vállalták, hanem ellenkeztek. Ma ez a különbségtétel egyre hangsúlyosabbá lesz, mert Isten sok személyt változáson szeretne átvinni az Egyházban, a gyülekezetekben, amikor bár mondhatjuk néhány vezetőre azt, hogy ilyen hibájuk, olyan hibájuk van, de tudnunk kell, hogy Isten mégis miért látja őket jónak. Isten azért látja jónak őket, mert ha elfogadjuk, amit Isten akar nekünk adni, és ezen a megtérés-változáson átmegyünk, akkor jó fügék vagyunk.

A különbség tehát abban van, hogy elfogadom-e Isten akaratát, aláteszem-e az életemet az Ő vezetésének, megváltoztató munkájának, mert akkor jó füge vagyok. 

Mitől rossz a rossz füge? Hiszen ugyanúgy hibás füge mindkettő. Azért rossz a rossz füge, mert nem akarja elfogadni Isten változtató, alakító munkáját – és arra is rossz-fügét kiált, aki viszont ezt elfogadja. Isten ma sok problémából, helyzetből, kilátástalanságból, szolgálati és egyéb problémákból kiemel és változást hoz. Amikor azt mondanánk, hogy „ennek vége”, „ez rossz”, Isten belenyúl. A különbség abban áll, hogy akarom-e Isten akaratát, akarom-e Isten akarata szerint az életem megváltozását, hogy újra ott legyek megtisztítva a helyemen, ahova Isten rendelt. Ha ezt akarja valaki, az jó füge. 

Ilyenkor – mivel Isten is ezt akarja – kell a kegyelemmel és irgalommal teli szív, az odafordulás, hogy a hibák miatt ne elítélve legyen a másik. Viszont látnunk kell, hogy ezeken át kell mennünk, s ha rólam van szó, az különbség ebben van, hogy elfogadom-e Isten tervét, akaratát. És ha különbséget szeretnénk tenni a jó fügék és a rossz fügék között, akkor tudjuk, hogy a jó fügék akarják az Isten rendjét az életükben. Mi pedig legyünk kegyelmesek ehhez. Isten azt mondja, hogy Ő jó szándékkal van. ’Ezekhez’ jó szándékkal van? „Igen” – mondja az Úr. „Félreviszem, megtisztítom, és visszahozom.” 

Nagyon szeretném látni, ahogy sok ember megtisztul, helyükre kerül, a helyükön megállnak, és bár lehet, hogy voltak hibáik, de Isten nem veti a szemükre, hanem azt mondja, hogy helyreállítja őket. Ha ilyen szívvel vagyunk, és Istennek ezt a tervét el tudjuk fogadni, akkor mi jó fügék vagyunk. És ez nagyon jó – mondja Isten. 

Hogyan viszonyulunk magunkhoz vagy másokhoz? Ami fontos, hogy ne legyünk olyanok, mint a rossz fügék, akik azt mondják, hogy „nekünk jó így, ahogy vagyunk”. Vagy még rosszabb, amikor Egyiptomot választják. Isten megígérte, hogy Ő véghez viszi az Ő akaratát, és jó szándékkal lesz azokhoz, akik elfogadják az Ő tervét. És ez az a különbség, amiről azt mondta Isten, hogy „különbséget teszek”. 

Ez ma egy aktuális üzenet, hogy az Egyházban a legfőbb különbségtétel a nagyon jó és a nagyon rossz fügék között – ebben a döntésünkben van. Nem a hibáinkban van, vagy nem az elhajlásainkban van, hanem ebben a szív szerinti válaszunkban van, hogy elfogadjuk-e Istennek ezt az esetleg nehéz programját, hogy minket helyre akar állítani és visszahozni, vagy inkább azt mondjuk Neki, hogy ’jó így, ahogy van’. A különbségtétel ebben van. Mert Isten kegyelmes, irgalmas és Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minket minden hamisságtól. 

Ezt látta Jeremiás. Látott mandulavesszőt – a mandulavessző mit is jelent tehát? És ma is igaz ez, hogy minden emberi tervet, elgondolást, időszakot, korszakot, nehézséget megelőzően Isten terve szerint fognak a dolgok megtörténni és semmi nem tudja megelőzni Isten tervét. És ha valami új időszak jön, még ha rossz is, az sem lehetséges Istenen kívül, Istentől függetlenül történjen, mert Neki gondja van az Ő Beszédére, és mindennek meg kell lennie, ami meg van írva. Abból semmi nem veszhet el, és mi biztonságban lehetünk minden körülmáények között is. Mi volt erre a kép, amit Jeremiás látott? (1) A mandulavessző. 

Forró helyzeteink bizony vannak ezekben a napokban. És látnunk kell, merről merre dől (2) a fazék szája. A következő pedig (3) a fügék, vagyis a kérdés, hogy miben áll a különbségtevés, hogyan kell nekünk is különbséget tennünk. Isten hogyan akar ma kritikus helyzeteket meggyógyítani és helyreállítani, és Ő hogyan lát embereket, milyen szándékkal van az Ővéi felé. Ez egy nagy szívet igényel részünkről. Mindhárom kép és prófétai üzenet ma is, ebben az időszakban is igaz és aktuális. 

A következő próféta Ámós. Amikor Isten megkérdezte tőle, hogy mit lát, Ámós azt mondta, hogy (4) mérőzsinórt. Tudjátok mi a mérőzsinór. Régen az építőiparban használták. Olyan zsinór, melynek a végén van egy ón, és aki áll a kőfalon vagy az állványon, az lelógatja, és meg tudja nézni, hogy amit építettek, az függőleges vagy nem. Mehet-e tovább az építés, vagy nem mehet tovább a fal építése. Ráadásul Ámós azt mondta, hogy az Úr állt a kőfalon, és az Ő kezében volt a mérőzsinór (Ámós 7,7).

Ha jelez a mérőzsinór, akkor korrigálni kell az építést – sőt, lehet, hogy vissza kell bontani. Nekünk volt, hogy építtettünk egy házat – pontosabban a házban a tetőteret, mivel nőttek a gyerekek, és szerettünk volna külön szobákat nekik. Akkor történt, hogy a kőművesünk építette a lépcsőt a tetőtérbe. Amikor hazaértem a munkából, ránéztem, és akkor láttam, hogy nem függőleges, ferdén állt. A kőműves már fent volt, s mivel függőónt nem használt, ő nem vette észre, hogy ferde az egész. Ez csupán egy lépcső volt, és ha úgy hagyjuk a lépcsőt, akkor úgy kellett volna féloldalasan használnunk. Megmutattam Józsi bácsinak, lejött, és mindent visszabontottunk.

Mi van, ha jelez a mérőzsinór? Ha valami nem a terv szerint van? Mert Isten akkor azt mondja, hogy véget vet dolgoknak, de ha mi látunk dolgokat, akkor nekünk kell azt visszabontani. És ez jó. És Isten mivel méri az életünket? Mérőzsinórral. Milyennek kell lennie annak az épületnek? Olyannak, ami megáll, ami nem dől el, ami függőlegesben van. S a mérőzsinór azt jelenti, hogy ha jelez, akkor lépnünk kell. Ha valami nincs a helyén, ha nem függőleges, akkor lépjünk. 

Utána látott Ámós (5) egy kosár érett gyümölcsöt, s itt az érett gyümölcs a helyzet érettségét jelentette, ami sajnos most negatív dolgot jelentett. Az északi törzsek fogságra viteléről szólt. Jeremiásnál a déli királyságról szólt az üzenet, mert megérett a helyzet. A mi életünkben is lehetnek olyan helyzetek, amik éretté váltak a döntésre. S ha az életedben sokáig csak vártál, vártál, fontos meglátnod annak az idejét, amikor éretté válik a helyzet. 

Lehet, éretté vált valakinek, hogy megkérje a leendő menyasszonya kezét. Éretté vált a helyzet, hogy új helyre költözzön, hogy építkezzen, hogy szolgálatba álljon, hogy a házastársaddal elkezdjetek egy új imaidőszakot, vagy másképp imádkozzatok, vagy másképp olvasd a Bibliát. Adjon Isten kegyelmet, hogy meglássuk, hogy mi az, amiben éretté vált a helyzet. És az éretté, érettségre jutott helyzeteket ki kell használnunk. Mert ha nem használom ki a megérett helyzeteket, és nem eszem meg az érett gyümölcsöt, akkor mi lesz az érett gyümölccsel? Nagyon hamar megrohad. Tehát ideje van mindennek. Ha van olyan dolog az életedben, ami ’érett helyzet’, akkor azt meg kell lépned. Lehet, hogy hit által kell meglépned, mert benne van a hit faktor is, de meg kell lépned. Ez volt Ámósnál (4) a mérőzsinór és (5) az érett gyümölcsök. 

Ezután jön Zakariás. Ekkor már nem a fogságra vitel előtt vagyunk, hanem a babiloni fogságból való hazajövetel után. Egy angyal által úgy rázta meg Isten Zakariást, mint akit álmából keltenek fel. Például autóban vezetsz, és odaszólnak neked: „Vigyázz, autó!”; vagy „Vigyázz! … és már jön a padka; vagy satufék és padka, leállás. Vannak olyan helyzetek, amikor mintha álmodból keltenének fel, amikor nagyon-nagyon ideje van valaminek. 

Amikor megrázta az angyal Zakariást, és megkérdezte Isten tőle, hogy „mit látsz?”, akkor azt mondta, hogy (6) „látok egy színtiszta arany gyertyatartót”. Utána ezzel a kijelentéssel, hogy lát egy színtiszta arany gyertyatartót, Isten elküldte Zakariás prófétát Zorobábelhez, hogy mondja meg neki, hogy ez azt jelenti, hogy „nem erővel, nem hatalommal, hanem az Én Szellemem által, azt mondja a Seregek Ura”.

Már több mint tíz éve megállt az építkezés, és most egy kihívás előtt vannak, és minden erejükkel azon vannak, hogy azt folytassák. Újabb engedélyt kértek a perzsa fejedelemtől, újra azt látják, hogy az ellenség próbálja őket ismét befolyásolni. Ha újjáépítés folyik éppen, és a gyülekezetünket szeretnénk újjáépíteni, újból egy dicsőséges időszakba bevezetni, akkor erre mi a válasz: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az Én Szellemem által”. 

Ne legyen az életünkön ebben az időszakban semmilyen teljesítménykényszer, mert azt mondja a Biblia, hogy van, akinek az egyhez csak egyet kell gyűjtenie. Erőlködhetek, hogy én is ötöt akarok gyűjteni, mint a másik. De azt olvassuk, hogy Isten mindenkinek az erejéhez képest adta a talentumokat. A száz bárányból mennyi után kellett utánamenni? Egynek. És lehet, hogy számodra vagy számomra az újjáépítés időszakában az ’egy’ az pont elég. Sőt, lehet, hogy annyi az Isten akarata. Szeretnénk nagy dolgokat, jó dolgokat, de nem attól érett vagy nem attól jó egy közösség, hogy milyen teljesítményt, eredményeket látunk. 

Azt mondja a Biblia, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és legyen az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített”. A ’tökéletes’ szó azt jelenti, hogy éppen abban az időben, pont akkor, abban az állapotában, éppen akkor az Egyházba beilleszthető, az Eklézsiának abban az adott állapotában a maga részét megélő tagja. Tehát az a ’tökéletes’, az nem hibátlan, mint a fügék. Hanem éppen abban időben, a megfelelő állapotban levő. 

Amikor újjáépítésről beszélünk, nem akkor kell jól éreznünk magunkat, és nem akkor kell azt gondolnunk, hogy a helyünkön vagyunk, ha a létszám megugrik. Hanem tudom-e vállalni a testvéremet akkor is, amikor nehéz állapotban van? S akkor is úgy állok-e hozzá, hogy nem szégyellem – ahogyan Krisztus evangéliumát sem. Ez az érettség jele. Mert lehet olyan helyzet, hogy egy testvér vagy egy gyülekezet fogságban vagy nehézségben van. És ha szeretnénk építeni, akkor is szeretem és építem a közösséget, akkor is büszke vagyok rá, amikor nem „kitűnő a bizonyítványa”. Amikor újjáépítés van, kiemelten fontos a „nem erővel, nem hatalommal, hanem az Én Szellemem által”. 

A próféta által látott képben látjuk, hogy a színtiszta arany gyertyatartón van hét mécses, ott vannak az olajtartó tálból induló csövek, amelyek elviszik az olajat a mécsesekhez; és az olajfa két oldalán ott van a két olajfa. S azt mondja, hogy ez a két olajfa Zorobábel és Jósua, akik a Föld Ura mellett állnak és ontják magukból azt az aranyló olajat.

Ebben az időszakban, ott kell állnunk nekünk szolgálóknak, vezetőknek a Föld Ura, Jézus Krisztus mellett. S amikor ott vagyunk az Ő jobbján, akkor tud belőlünk áramolni az az olaj, ami képes utána az egész gyülekezetet, az egész gyertyatartót világosságba borítani. Ebben az időszakban Isten erejére, kenetére, olajára, hatalmára és kijelentésére van szükség. Ebben az újjáépítési időszakban, gyülekezetépítési időszakban nem erővel, nem hatalommal, hanem a Szent Szellem erejével, olajával tud világosság lenni Isten népe között. És ahogy akkor Zorobábelnél ez fontos volt, ez ma is ugyanolyan fontos.

Zakariás azután látott még (7) egy repülő könyvet. Ez a repülő könyv, egy könyvtekercs volt, egy kb. 5x10 méteres tekercs. Ez a repülő könyvtekercs bement a házak ablakain, bement az otthonokba, és megvizsgálta az emberek cselekedeteit. Ez ma is ugyanolyan fontos. Van az Isten Beszéde és van az én cselekedetem. Mikor van rendben a hitem? Akkor, ha bemegy a repülő könyv, az Isten Beszéde, és egyezik a cselekedetem azzal a kijelentett Isteni Beszéddel. Akkor van rendben a hitem. 

Ne zárjuk be az ablakot, amikor jön a ’repülő könyv’. Mert Isten akarata, hogy meglássuk, hogy a hitünk egészséges-e. Mikor egészséges a hitünk? Ha az Isten Beszéde, a ’repülő könyv’ alapján a cselekedetem helyénvaló és rendjén való. 

Összefoglalva: (1) Az első, amit látott Jeremiás, a mandulavessző volt, ami azt jelenti, hogy Isten Beszédét semmi nem fogja meghiúsítani, mert Istennek gondja van az Ő Beszédére, hogy az mind megtörténjen, amit Ő kimondott. S ha nehéz napok is jönnek, az új időszakokat, az új korszakokat Isten Beszéde alapján kell lássuk, értékeljük és értelmezzük. És akkor nem fogunk kétségbeesni sosem. 

(2) A következő egy forró fazék volt. Ha akad nehéz helyzet az életünkben, akkor ne várjuk meg, míg kidől, hanem ha látjuk, hogy dől, akkor lépjünk. 

(3) A harmadik, amit látott Jeremiás, a fügék voltak. S amiről beszéltünk, hogy hol van és miben áll a különbségtétel. Hogy kell egymást látnunk. Mi a legfőbb különbség. Isten szándékáról beszéltünk. 

(4) A következő látás a mérőzsinór és (5) az érett gyümölcsök látása volt Ámósnál. S ha valamire érett a helyzet az életünkben, a családban, a szolgálatban, akkor lépnünk kell. Mert az érett gyümölcsnek van egy tulajdonsága, hogy nagyon hamar megromlik.

(6) És amikor újjáépítés van, és gyülekezeteink építkezésére, építésére gondolunk, akkor fontos tudnunk, hogy van Jézus Krisztusunk, aki a Felkent, akiből tudunk olajat, kenetet meríteni. Aki mellé odaállunk, körülvesszük, s mi az Ő szolgái vagyunk, és Őmellette állva tudni olyan ragyogó olajat adni, ami kifolyik a gyülekezetbe, a mécstartóba, a gyertyatartóba, és világítani fog. Isten Háza így tud megtelni világossággal. Isten Királysága amikor épül, az nagyon dicsőséges. 

(7) A repülő könyv jelzi, hogy a cselekedeteim összhangban vannak-e Isten Beszédével, hogy a hitem ép és egészséges legyen. Ha mindezeket a helyzeteket végiggondolom, akkor meg tudom állapítani, milyen az én hitem.

A látás tehát, amit erre az időszakra elvettünk, hogy az Isten Beszéde igaz. Semmi se előzze meg Isten akaratát az életünkben. 

Lehetnek forró helyzetek, vagy amikor jön a mérőzsinór, és jelez, akkor figyeljünk oda. Hogy lássuk, hogy nála van megtisztítás, megtartás. 

Isten különbséget tesz a fügék között. Ha érett helyzet van, akkor keressük meg, hogy minek jött el az ideje, és lépjük meg. 

Ha építkezünk, olajra, kenetre, a Szent Szellem jelenlétére folyamatosan szükségünk van, mert színarany gyertyatartó melletti olajfák folyamatosan ontották az olajat a mécstartóba.

A repülő könyvtekercsről pedig tudnunk kell, Isten odafigyel, hogy cselekedeteinket megvizsgálja, és a hitünk miatt szóljon hozzánk. Hol van Isten Beszédének helye az életemben? Merem-e rábízni az életemet ebben az időszakban is, mint egy mandulavesszőre. Mi az, amit esetleg le kell zárni? Hogyan kell különbséget tennem helyzet és helyzet között, testvér és testvér között? Az életemben hol kell meghúznom határvonalakat? Miben, mitől akar Isten megtisztítani, hogy visszahelyezzen az elhívásba. Mire érett meg számodra a helyzet? Hogyan töltekezzem be Szent Szellemmel? A cselekedeteimet Isten kijelentései határozzák meg? Ezek fontos kérdések. Meg kell, hogy határozzák a látásunkat. 

S szeretnék most három dolgot mondani. Amit ebben az időszakban látok. Ha Isten tőlem kérdezné: „Mit látsz?” Három dolgot: 

1.) Az egyik, hogy ebben az időszakban nagyon fontos az isteni rend. Azt mondja a Biblia, hogy mindennek rendelt ideje van. S én hiszek abban, hogy mindennek rendelt helye is van. Két dologra gondolok, a családra és az elhívásra. A család és az elhívás kapcsolatára. Most voltunk egy roma gyülekezetben, ahol felkentünk egy pásztort szolgálatra. Egyszerű környezet, nagyon egyszerű emberek, s aki szolgált, azzal kezdte, hogy felolvasta az 1.Timóteus 3-ból a presbiterre, a pásztorra, a püspökre vonatkozó dolgokat. Ledöbbentem, mert bármilyen környezetben, bármilyen nehézségekben is tud működni az isteni rend. Működik. Jó volt hallani és látni is, hogy milyen legyen a családjában, a gyereknevelésben, hogyan tartsa el a családját, milyen legyen a személyiségében, hogyan szolgáljon. S ezeken gondolkodtam, hogy ebben az isteni rendben hol is van a helye a családnak, az elhívásnak. 

Magam is vállalkozó vagyok, sok dologban a bevételeink a vállalkozástól függnek – emberi oldalról nézve. Lehet, hogy többet kell dolgoznom, ahogy most megnövekszik a rezsiköltségem, az adóköltségem. Sok minden megváltozhat, vagy változás alatt van, és ha többet is kell dolgoznom, s ha ez a több munka a családom miatt Isten akaratában van, és Isten ebben támogat, akkor meg kell nyugodnom, hogy ez nem fogja hátráltatni a szolgálatomat. Két dolog miatt. Az egyik az, hogy a szolgálati helyem ott van, ahol élek és dolgozom, azok felé az emberek felé. A másik, ha van egy látásom arról, amit mond a Biblia, hogy ha világosságban járunk, közösségünk van egymással, akkor nem fogom elfelejteni az elhívásomat sem. Mert ha világosságban járok, akkor mit mond a Biblia? Közösségünk van egymással. 

És ha esetleg most több olyan dolog van, ami miatt lehet, hogy többet kell dolgoznod, szeretnélek megnyugtatni, hogy nem fogja hátráltatni a szolgálatodat –, ha látod, hogy a szolgálati helyed először is az a család, barátok, munkatársak, ahol élsz és dolgozol. És ha nem felejted el azt, amit a János-levél mond: a közösség. Ha mindkettőt a helyén látod, akkor nem lesz gond a családoddal, nem lesz gond a munkáddal, Isten meg fog benne támogatni, s nem lesz gond az elhívásoddal, s nem fog a kettő összeakadni az életedben. Lehet, hogy egy csoda kell majd ehhez, meg isteni többlet, de nem fog összeakadni. Istennél ez nincs egymással ellentétben. 

Tehát ez az egyik, ha többet is kell dolgoznod, a szolgálati helyed ott van, ahol élsz és dolgozol, viszont mindezekben a kulcsszó a közösség, amit ha nem felejtesz, akkor helyén lesz az elhívásod, a családod és a megélhetésed is. Ahhoz, hogy Isten mindezt össze tudja szerkeszteni, és működjön az életedben, mi a fontos? Az isteni rend. Természetesen, nekem is fontos a családom, a bevételeink. Most két gyerekünk költözött Budapestre, kettő kollégiumban lakik, egyik egy doktori képzést kezdett el. Az első fiunk most házasodik, újítjuk fel a lakását, nekem a vállalkozásomra az adóterheim nőttek, mint mindenki másnak, szeretnék én is normálisan élni, szeretném kifizetni a gyerekeimnek a menyegzői vacsorát; merthogy a menyegzői vacsorát ki rendezi? Az apa, a király rendezi a fiának. Szeretnék mindenre odafigyelni, szeretném, hogy meglegyen nekik az, amit Isten akar. Ehhez lehet, hogy többet kell dolgozni, de van egy elhívásom is, s ha a két dolog a helyén van, ezzel nem lesz gond. Mi az a két dolog? Az első, hogy a szolgálati helyem hol van? Hol van, ahova Isten elhívást adott nekem? Ott, ahol élek, azok az emberek. És van a kulcsszó, amit nem szabad elfelejtenünk, az pedig a közösség. Mindkettőnek a helyén lenni. 

Megdöbbentem, mert abban a roma gyülekezetben az 1.Timóteus 3. része szerint nagyon helyén vannak a családi dolgok annak a pásztornak és a vezetőknek az életében. Az elhívásom nem lehet teljes, ha a családommal való kapcsolatom, szeretetem, törődésem nincs a helyén. Ha a családom a helyén van, akkor van esélye az elhívásomnak. Fordítva is igaz. Ha az elhívásom nincs a helyén, a családomat nem tudom bevezetni az Isten népébe, és a családom sem lesz a helyén. És ebben akar Isten adni egy isteni rendet. És látom, hogy ma ez fontos. 

Látom, hogy nagyon veszélyes az a mai individualista gondolkodás, amikor valaki azt mondja, hogy ’nincs időm a gyülekezetre, nincs időm a közösségre, magam is meg tudom oldani; az Úr velem van, Isten gyermeke vagyok’. És megpróbálja közösség nélkül betölteni az elhívását. De ez nem működik. 

Az is nagyon veszélyes, ha valaki a munkára hivatkozik. Ha valaki mindig a családra hivatkozik az elhívása kapcsán, akkor bajban van, mert elfelejtett egy isteni rendet. Itt nincsenek merev szabályok, viszont ezekben Isten szeretne nekünk bátorítást, egy jó szívet adni, szeretne ebben minket támogatni. 

Például tegnap történt éppen, hogy az adó meg az egyéb terhek miatt, egy régi munkámat szerettem volna feleleveníteni. Ami egy olyan bevételt hozott volna, ami ezen a nehéz időszakon jól átsegített volna. Én is, a helyi vezető is, mindenki azon volt, hogy ez összejöjjön, az ajánlatom jó volt, s egy felsőbb utasítás miatt, érthetetlen módon mégsem kaptam meg azt a jó munkalehetőséget. Kiestem egy igen nagy volumenű projektből, de erre azt tudom mondani, hogy ezek szerint sokat fogok dolgozni. Megragadok minden lehetőséget, amit meg tudok, de csak annyit fogok, amire Isten lehetőséget fog adni. S bár így történt, hogy nem kaptam meg ezt a jó munkalehetőséget, mégis örülök neki, és Istenre bíztam ezt az egész helyzet.

A gyülekezet kapcsán pedig fontos, hogy amit mondtunk, hogy meglássuk, bár sok mindent megtehetünk, de mégsem azé, aki fut, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. És ebben kell egy tudatosság, kell egy Istenre ráhagyatkozás. 

Amikor Pál beszélt Timóteushoz, azt mondta neki: „Erősödj meg fiam, a kegyelemben”. S arról beszélt neki, hogy Isten mindig hű marad. S ebben az isteni rendben látjátok, hol is van a szolgálati helyem, mert ebben az Isteni rendben van egy kulcsszó, a közösség. Igen, minden lehetőséget meg akarok majd ragadni, de csak azt fogom elvállalni, és csak azt akarom cselekedni, amire Isten maga lehetőséget ad nekem, és ha Ő nem ad lehetőséget, akkor el tudom engedni. És így azt gondolom, hogy így a nehéz és kihívásokkal teli időszakokban, amik előttünk állnak, is helyünkön tudunk lenni, és én is a helyemen lehetek, és az isteni rend az életemben fog tudni működni. 

2.) A másik, amit szintén fontosnak látok, a szelídség és az alázat. Jézus azt mondta a Lukács 17-ben, hogy lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek. A legnagyobb kihívás az életünkben az emberi kapcsolatok. Ez a ’lehetetlen’ szó az Újszövetségben csak ott fordul elő, egyszer, és azt jelenti, hogy ’elkerülhetetlen’, ’képtelenség, hogy ne legyen’. 

Tehát a legnagyobb kihívás mindannyiunknak a kapcsolatok. Van ott két felkiáltójel. Egyiket Jézus mondja a tanítványoknak, a másikat a tanítványok mondják Jézusnak. Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy „vigyázzatok magatokra”! Mit mondanak a tanítványok Jézusnak: Hogy „növeld a mi hitünket”! S ez így egészséges. Az Úr figyelmeztet, óv minket ezekben a kapcsolatokban. Mi pedig azt mondjuk, hogy „Uram, amikor már nem tudjuk, nem értjük; növeld a mi hitünket”! Mert például van szó a megbocsátásról. Ezekben a napokban ez az egyik legnagyobb kihívás. Lehetetlen, hogy ne kerüljünk ezekben a napokban ilyen kihívásokba, nehézségekbe, és nem mindegy, hogy milyen hatással vagyunk egymásra, hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket. 

És hadd mondjak erre egy példát Mózesről. Mózesnek meghalt a nővére, Mirjam. Éppen a pusztai vándorlás vége felé tartanak, sok kihíváson átmentek, s akkor megint jött az a kérdés a néptől, hogy „miért nincs víz”, meg „hol vannak a fügék”, meg stb. Erre Mózes, mint ahogy szokta, az Úrnak a sátorához ment, leborult, s elkezdett imádkozni. De valami maradt a lelkében. Mert amikor kijön, akkor megszólítja a népet, hogy „ti lázadók, fakasszunk nektek vizet?”. Isten azt mondta neki, hogy „szólj a sziklának”, ezzel szemben Mózes mit csinált? Nem szólt a sziklának, hanem kétszer rácsapott. Most nem olvasom fel a Bibliából, de ezt a helyzetet úgy értékeli a Zsoltárok könyve, hogy „baja támadt Mózesnek, mert megharagították a szívét, és megkeserítették”. 

Mózes imádkozott, de valami mégis maradt ott a lelkében. S a végén ezt a helyzetet Isten kitől kérte számon? A néptől vagy Mózestől? Mózestől. Azt mondta neki meg Áronnak, miután Mózes ráütött a sziklára, hogy „nem hittetek Nekem”. Nagyon fontos, hogy a nagy nehézségek után is mi marad a lelkemben. Mózes szelíd ember volt? Azt mondja a Szentírás, hogy a világ legszelídebb embere volt Mózes, de valami mégis ottmaradt a lelkében. 

Ne engedjük meg, vigyázzunk nagyon, hogy ne maradjon keserűség, csalódás, fájdalom a lelkünkben; pedig Mózes leborult, odament az Úrhoz. De mégis valami ott maradt, egy olyan keserűség, amiről a Zsoltárok könyve azt írja, hogy Isten azt mondta ezek után Mózesnek, hogy „nem hittetek Nekem”. Micsoda tragédia, hogy Mózes abban a helyzetben, amikor be kellett volna mennie az Ígéret földjére, mégsem nem ment be. 

Én magamról tudom, hogy ezekben a napokban nagyon sok feszültség, nagyon sok konfliktus van, emiatt nagyon kell vigyáznunk a szívünkre, és nagyon kell vigyáznunk a lelkünkre. És persze nagyon kell vigyázni, hogy megmaradjunk szelídségben, alázatban. Nem mindegy, hogyan szólunk. Nem mindegy, milyen hatással vagyunk egymásra. Nem mindegy, mit okozunk a másikban. És persze nem mindegy az sem, mit hordozok magamban abból, amit esetleg felém okoztak. Viszont azt kell mondjam, hogy mindez normális, hogy ilyen dolgok érnek minket. Mit mondott Jézus? Lesznek vagy nem lesznek ilyenek? „Lehetetlen, hogy ilyenek ne történjenek meg veletek!” – ezt mondta Jézus. Igen, lehetetlen. De mit mondott erre Jézus? „Őrizzétek meg magatokat! Vigyázzatok!” És mit mondtak a tanítványok? „Hát, Uram, növeld a mi hitünket!” 

Mózesnél pedig azt látom, hogy nagyon fontos a szelídség. Mózes, aki bár szelíd ember volt – hiszen többször ő mentette meg a népet attól, hogy Isten elpusztítsa őket –, de ebben a helyzetben, ott maradt valami mégis a lelkében. 

Fontos, hogy meg tudjuk őrizni a szívünket, a lelkünket. Szelídség és alázat legyen a beszédünkben, kapcsolatainkban, mert sokszor ettől függ, mit okozunk a másiknak, mi marad bennünk, vagy megengedjük-e Istennek, hogy rendezze a dolgokat bennünk. S a Kőszikla pedig jól tudjuk, hogy maga a Krisztus. Amikor konfliktusok vannak az életemben, az csak nem rólam szól. Amikor kihívásokba, nehézségekbe kerülünk, ez Krisztusról szól. 

3.) A harmadik pedig az éretté válás. Hogy Isten Beszédében megalapozva, következetesen haladok-e egy éretté válás felé. Ismerek olyan keresztényt, aki egyszer az Úrba szerelmes, egyszer meg valaki vagy valami másba szerelmes. Erre azt mondta a fiam, hogy ő egyszerre szerelmes az Úrba és egyszerre másba is szerelmes – most fog megházasodni. Én harminc éve azt tudom mondani, hogy egyszerre vagyok az Úrba és a feleségembe szerelmes. Viszont sajnos előfordul, hogy valaki egyszer az Úrba, egyszer pedig másba szerelmes, és emiatt képes buta, éretlen, rossz döntéseket hozni, és a kapcsolataiban képes éretlenül viselkedni.

Tudod van, aki mindig csak a saját igazát fújja. Most beszéltem egy testvérrel, most éppen nem jár gyülekezetbe. Sikerült kibillenteni a régi lemezének lejátszásából, de alig telt el 5 perc, megint elkezdte a saját igazát hajtogatni. Viszont aki mindig csak a saját igazát fújja, és ezzel a kapcsolatokban megütközést hoz, ő még az éretté válásban a vitatkozások, botránkozás-keltések csecsemőkorában van, amire Pál felhívta Timóteus figyelmét, hogy lehet, hogy nem fogunk mindenben ugyanúgy látni, de törekedjünk a békességre és a szeretetre. Nem kell belemenni dolgokba. Ha elmegyünk egy temetésre, akkor nem az a lényeg, hogy te azt úgy láttad, én meg így. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell konfrontálni bizonyos igazságbeli dolgokban. De hol van az érettség akkor, amikor egy ember felé való szerelem berobban valaki életébe és közben az Urat pedig elfelejti? Hogyan lehet így felelősséget vállalni? Sajnos van, aki az alapozásban el sem indult, emiatt nem is tud éretté válni. Az érettségben, az éretté válásban fontos növekedünk, haladunk, hogy felelősséget tudjunk vállalni önmagunkért, másokért, családjainkért. Nem csapongunk, nem össze-vissza vannak a dolgok az életünkben, hanem van egy érettség, felelősségvállalási készség önmagunkért és másokért. Isten akarata, hogy ne bolond szüzek legyünk, hanem okos szüzekként éljünk.

Tehát, ismétlésként, ezt a három dolgot látom fontosnak, és ezekről beszéltem mostanában otthon is:

1.) Az isteni rend. Nekem nagyon fontos a családom, nekem nagyon fontos a bevételeink, nekem nagyon fontos a munkám. Nagyon fontos, hogy ott, ahol élek, ahol dolgozom, hogyan szolgálok. Ha többet kell dolgozni, többet kell menni, akkor tudom, hogy ez nem fog hátráltatni, meg nem felejtem el azt, hogy van egy elhívásom és van egy kulcsszó az életemben, a közösség. És Isten pedig fog adni kegyelmet. És azt is elmondom az Úrnak, hogy… s minden lehetőséget megragadok, de csak azt fogom, azt szeretném, amiben te is támogatsz. És volt amikor most nyáron a feleségem állított meg egy munkában. Mert hogy annyira kell a bevétel, éppen elindultam volna, s Miskolcról három hónapon át minden munkám mellett még járni kellett volna Nógrádba, Salgótarján mellé. És elvállaltam volna. Minden lehetőséget megragadok, de csak azt szeretném csinálni, amire Isten lehetőséget ad. Ámen? És támogat. És a feleségem megállított. Dicsőség Istennek! Most nem kaptam meg egy jó ajánlatot. És látom, hogy ezt nem az emberi butaság miatt, amit emberi oldalon látható, hogy mért nem adták meg, hanem az Isten bölcsessége miatt nem kaptam meg. Én minden lehetőséget megragadok, de csak azzal szeretnék élni, amire az Isten lehetőséget ad. És így az elhívásom, az isteni rend, a családom, minden szépen a helyén lehet. És megnyugszom, hogy semmi nem fog ártani a szolgálatomnak, mert Isten mindent tud.

A másik pedig a szelídség, alázat. Legjobb erre Mózesnek a példája, hogy hogy lehet összeakadni testvéri szálaknak, problémáknak, hogy lehet hordozni magunkban. Ne hordozzunk ilyen dolgokat, mert nem jó. Rossz lehet a vége. A harmadik pedig tényleg a szelídség és alázat, mert az a fajta érettség, hogy ne bolond szüzek legyünk, hanem okos szüzek. Tehát a kérdés ma is mifelénk, és akkor nem probléma, hogy kihívással teli időket élünk, és én ebben szeretnék bízni, és így szeretnék tovább menni, most az ősztől is. A fontos az, hogy a helyemen legyek.

Mi a kérdés, amit Isten abszolút nem provokatív módon, hanem fiai vagy lányai iránt kérdez meg tőled és tőlem, mi ez a kérdés? – „mit látsz?”. Ez egy csodálatos pillanat arra, hogy bekapcsolódjunk az Isten akaratába. És igazából itt fog működni az életünkben Istennek az akarata. Ezt látták a próféták és szerintem minden prófétai látás igaz mára, a fügéktől elkezdve, az érett fügékig. A különbségtétel a fügék közt, egészen a repülő könyvig. Ez mind igaz, azt gondolom, mindegyiket lehet mai időszakokra igaz, és én még személyesen ezt a három dolgot látom, amiről beszéltem nektek. S kívánom, hogy Isten, ha tőletek megkérdezi, akkor tudjatok olyan választ mondani, hogy repülő könyvet. Lehet, hogy életedben nem látsz, vagy azt az igét, vagy azt a szót, hogy szeressem az én atyámfiát. Vagy azt a verset az Igéből, vagy azt a képet, hogy kosár érett gyümölcs. Hogy érett az életemben egy csomó dolog, lépjek. Vagy bármilyen. S legyünk olyanok, akik ott állunk a Seregek Ura, a Föld Ura mellett – melyik oldalról kell Jézus Krisztus mellett állni? Jobbról is, meg balról is, s amikor mellette állunk, ha csak a ruháját megérintették, meggyógyultak emberek, de ha mellette állunk, akkor akik mellette állnak, azok alkalmasak lesznek olyan olajfáknak, akikből utánpótlás lesz az Egyház számára, hogy dicsőségben tudjon szolgálni.

És most kérlek, hogy álljatok fel, és imádkozzunk, és hétszer hét mécsest kérjünk. Bocsánat, hétszer hét kanócon égő mécsest kérjünk. Hogy olyan legyen a fény, mint amilyen még nem volt, s amikor jönnek a helyzetek, a szituációk, a nehézségek, és egy olyan átfogó probléma van, mint ami volt, akkor azt tudjuk mondani, Uram, csak a te Igéd szerint lesz meg minden, s adj nekünk erre kijelentést.

DSGY, 2022. szeptember 04. vasárnap