Összefoglalás: Ebben a tanításban Alan Vincent a vetés és aratás, valamint a vetés és evés törvényszerűségéről beszél. Arra buzdít minket, hogy bibliai módon, sáfárként álljunk hozzá a ránk bízott javakhoz. A bibliai adakozásban Isten törvényei működnek és Isten bölcsessége. Isten nagyszerű adakozó, és ugyanilyen szívet ajándékoz az Ő követőinek is.
Bibliaversek: Mal.3,10; Luk.16,10-13; Apcsel.20,35; 1.Kor.9,9-11; 1.Kor.16,1-2; 2.Kor.8,1-4; 2.Kor.8,8-15; 2.Kor.9,10-11; Fil.4,10; Fil.4,15-17; 1.Tim.5,17-18; 1.Tim.6,8-10
Szeretnék néhány alapelvet megtanítani nektek.
1.Timóteus 8-10 „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal.”
Tehát a két lehetőség: nagyon pusztító dolog önző módon sóvárogni a gazdagság után, de áldás az, ha azért szeretnénk bővölködni, hogy mindenféle jócselekedetet tudjunk végrehajtani. Mindkét változatban eshetünk hibába.
Némelyek azt gondolják, hogy a szegénység áldás, pedig ez nem igaz, és egyetlen bibliavers sem támasztja alá ezt a nézetet. A szegénységről mindig azt mondja a Biblia, hogy átok és az ördögtől származik. Isten nem helyez ránk átkot, de ha nem teszünk eleget a törvényeinek, nem tud megvédeni minket a gonosz átkától. Isten nem dobálózik átkokkal, de igazságos módon nem tud minket megvédeni a sátán átkától, ha nem járunk Isten törvényei szerint.
Nem tudom, magyarul ez hogyan hangzik, de angolul ez az egyik leggyakrabban rosszul idézett bibliavers. Még népszerű énekeink is vannak arról a témáról, hogy a pénz a gyökere minden rossznak. A Biblia egyáltalán nem ezt mondja! Nem a pénz minden rossznak a gyökere, hanem a pénz szerelme. Más szóval, nem a bővölködés a rossz, hanem a kapzsiság.
Ha nagy és adakozó a szíved, a bővölködés óriási áldás lehet a kezedben. Ha azonban harácsoló szíved van, elpusztíthat a bővölködés. Sok bibliavers tanítja, hogy jól kell sáfárkodnunk a pénzzel. Nem csak az fontos, hogy mennyit adsz, hanem azzal is jól kell sáfárkodnod, amit nem adsz oda, mert Isten előtt felelős vagy minden pénzedért. Némelyek azért nem tudnak adakozni, mert rosszul sáfárkodnak a pénzügyi forrásaikkal. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy jól bánjanak a pénzzel. Nem csak azt kell jól kezelniük; amit odaadnak, hanem azt is, amiből élni akarnak. Sok bibliavers tanítja a megfelelő sáfárságot és azt, hogy egy napon mindennel el kell számolnunk Isten előtt. Ne gondoljuk, hogy szellemi hozzáállás nem törődni a pénzzel. Ez egyáltalán nem szellemi, hanem bolondság, amit Isten elítél. Meg kell ezt értenünk.
Luk.16,10 „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”
A 11. versből egészen világosan kiderül, hogy itt a pénzről van szó. Ezt a saját káromon tanultam meg, és már több évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy soha, senkinek nem fogok vezetői szerepet adni, aki nem felelősségteljesen kezeli a pénzt. Nem csak azt, amit odaad, hanem azt is, amiből él. Nézzük meg a következő verseket:
Luk.16,11-13 „Ha a hamis mammonon hűek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? És ha a másén hűek nem voltatok, ki adja oda nektek, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”
A pénz sosem lehet az istenetek, de nagyon hasznos szolga lehet belőle. Ha jól álltok hozzá a pénzhez, nagy áldássá válhattok Isten Királyságában, de soha, soha ne engedjétek, hogy a pénz az istenetek legyen! Szolgaként működik a legjobban, de úrnak nagyon gonosz és pocsék. Ha jól viszonyultok a pénzhez, Isten nagyon sok kegyelmét beleáraszthatja az életetekbe, amit aztán felszabadíthattok Isten céljaira. Most rátérek egy másik alapelvre, a vetés és evés elvére.
2.Kor.9,10-11 „Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül ad, és megsokasítja a ti vetéseteket, és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét...”
Szeretném, ha megragadnátok ezt az elvet! Emlékezzetek vissza, hogy a Bibliát olyan kultúrában írták és tanították, amelynek a gazdasága a mezőgazdaságra támaszkodott, ezért néha könnyebb mezőgazdasági gondolkodással megérteni azt, amiről Jézus és Pál apostol beszél.
Ismerem India mezőgazdaságát, és azzal fogom illusztrálni a mondandómat. Az indiaiak 80%-a még ma is a földből él. Ott a vidéki emberek általában annyit igényelnek az élettől, hogy legyen elég rizsük, amivel megtömhetik a hasukat. Csak erre törekszenek. Elképesztő mennyiségű rizst képesek elfogyasztani. Egy ember naponta átlagosan 80 dkg rizst pusztít el. Naponta háromszor esznek rizst, esetleg valamilyen zöldséggel, vagy lencselevessel. Képzeljünk el egy tipikus kisgazdát, aki aratja a földjét. Gyorsan kiszámíthatjuk, hogy egy öt fős családnak majdnem másfél tonna rizsre van szüksége egy évben. Ekkor két dolog között kell a földművesnek választania: élhet a fennmaradás szintjén, vagy a bővölködés szintjén. Tegyük fel, hogy a barátunk 1.500 kg rizst takarít be. El kell döntenie, hogy mennyit ehet meg a család, és mennyit tart meg vetőmagnak. India nagy területein napjainkban is szó szerint így zajlik az élet. A Biblia megszületésekor is így éltek az emberek. Valamennyi magot meg kell tartani a jövő évi aratás érdekében. Ha mindent megesznek, nem lesz mit vetni. Minél többet tartanak vissza, annál többet vethetnek jövőre. Képzeljük el, hogy emberünk másfél zsák magot tart vissza, és a családnak meg kell elégednie a többivel. Ha a learatott mag 10%-át veti el, ez épp’ hogy elég a földjére. Most a természetes adottságok szerint számolunk, nem beszélünk extra műtrágyákról és egyéb adalékokról, de arról sem, hogy mennyit esznek meg a madarak és a pockok. Ha a mag 10%-át veti el, abból éppen annyi rizs fog teremni, hogy még jövőre is lesz annyi vetőmagja, amiből 15 zsáknyi hozam lesz. Tehát az emberünk visszatart másfél zsáknyit és a családnak be kell érnie 13,5 zsáknyival. Ezzel éppen csak megtölthetik a hasukat egy éven át. Jövőre elvetik a másfél zsáknyi magot, amiből megint terem 15 zsák rizs. Megint megesznek 13,5 zsáknyit és a következő évben megint másfél zsáknyit vetnek el. Így épphogy megtartják az életszínvonalukat, de nem haladnak sehova. Tegyük fel, hogy az egyik évben a farmerünk azt mondja a családjának:
"Már évek óta ugyanazon a szinten élünk. Ki akarok törni a szegénységnek ebből a körforgásából. A következőt kérem tőletek: ebben az évben három zsáknyi magot ne együnk meg. Mindannyian együnk kevesebbet! Éhezni nem fogunk, de nehéz lesz."
Tehát összehúzzák a derékszíjat, és mindnyájan kevesebbet esznek. Az év végére három zsáknyi vetőmagjuk marad. Ezt elvetve a farmer 30 zsáknyi rizst takaríthat be, tehát elkezdhetnek bővölködni azon az áron, hogy egy évig szűkölködtek és szenvedtek. Miután ezt megtette, a farmer jövőre már 15 zsáknyi rizst vethet el, és a családnak is bőven jut ennivaló. A tizenöt zsáknyi elvetett magból 150 zsák terem. Emberünk pedig úton van a meggazdagodás felé. Amikor megette a 9 tizedet és egy tizedet vetett el, megmaradtak egy adott szinten. Az egyik évben hoztak egy döntést. Áldozatba kerül, meg kell fizetni az árát, de megtörik a szegénység körforgását és átmennek a bővölködésbe. A bővölködés úgy jött be az életükbe, hogy kevesebbet ettek, és több vetőmagot tartottak vissza.
Értitek az alapelvet? Pál erről tanít itt. Két módon kezelhetitek azt, amit Istentől kaptok: (1) leadhatjátok a tizedet, és megtarthatjátok a jelenlegi életszínvonalatokat, de így nem haladtok előre. Távol tartjátok magatoktól a szegénységet, de nem léptek be a bővölködésbe.
Itt kapnak szerepet az önkéntes adományok. Ezekkel léptek rá igazán a hit útjára. Ha megmaradtok a betű szerinti tizednél, megtartjátok a jelenlegi szinteteket, és Isten hű lesz az ígéretéhez. Átlagos jövedelmetek lesz, hűségesen megfizetitek a tizedet, és távol tartjátok magatoktól a szegénység átkát. Húsz év után még mindig átlagos lesz a fizetésetek, továbbra is hűségesen fizetitek a tizedet, de nem jutottatok el a bővölködéshez.
(2) Ha viszont eldöntitek, hogy túlléptek törvény határán, és önfeledt adakozók lesztek, gyakran azt élitek át ennek a lépésnek az első határaként, hogy veszteség ér titeket. Miért engedi meg Isten? Mert a hitet meg kell próbálnia. A Biblia több helyen mondja, hogy a hitet mindig hosszú távú ’vállalkozásként’ kell kezelni. Rövid távon lehet, veszteség ér, de hosszú távon meg fogom tapasztalni Isten bővölködését. Tehát mindnyájunknak el kell döntenünk: egyszerűen arra törekszünk, hogy Isten gondoskodjon a kenyérről, amit megeszünk, de nem látjuk, hogy beléphetnénk a ’vető’ életmódba is. Amikor belépünk a vető életmódba, nem kezdünk el azonnal bővölködni, mert Isten megengedi, hogy a hitünk meg legyen próbálva. Egy egész évig kell hit által élnünk, ha meg akarjuk érni a nagy aratást. Itt van a földművesünk, aki eltette a három zsáknyi magot, és azt mondta:
"Gyerekek, az étrendünkből hiányozni fog az a három zsák."
A gyerekek felkiáltanak: "Ó, papa! Nagyon éhes vagyok!"
A hitük megpróbáltatik. Az apjuk így szól:
"Tartsátok meg a hiteteket, mert hosszú távon több lesz az ennivaló."
A gyerekei így felelnek: "Apa, Anya, csak annyit tudok, hogy most éhes vagyok."
"Tartsatok ki! Hosszú távon bővölködni fogunk."
A gyerekek nem látnak egy-két évre előre, csak a mában élnek. A szellemileg gyermekek ugyanilyenek. A szellemileg még gyerekek azt mondják: "én MOST szenvedek!"
Aztán elköltik a pénzüket. Természetesen, joguk van ehhez, de így megeszik a vetőmagot. Ha megtartjátok a hiteteket, hosszú távon meglátjátok a bőséget. Egy nehéz év után újra vetnek, ekkor még szintén nem lesznek gazdagabbak, még éheznek, de aztán jön az aratás ideje.
15 zsák helyett 30 zsák! Ezzel átlépték a bővölködés határát, és mostantól fogva semmi nem gátolhatja meg őket abban, hogy egyre növeljék a forrásaikat.
2.Kor.9,11 „Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek.”
Ha vetőmagnak is visszatartasz, nem csak kenyeret eszel, a Biblia szerint megsokszorozod a vetőmagot, és szaporodni fognak az igaz állapotod gyümölcsei is. Mindenben meggazdagodsz teljes jószívűségre. Nos, tegyük fel, hogy ennek a gyülekezetnek szüksége van egy új épületre. Elmehettek és megvehetitek. Öt évnyi bővölködés után meglehet a pénzetek az épület megvásárlására. A tized fizetése távol tartja a szegénységet, de az önfeledt adakozás bevisz titeket a bővölködésbe, hogy minden jó cselekedetre bőven jusson. Nem a saját kapzsiságotok érdekében gazdagodtok meg, hanem azért gazdagodtok meg, hogy teljesen bőkezűek tudjatok lenni, és ezért felszálljon a hálaadás Istenhez. Így elkezdhettek pénzt küldeni a világ minden tájára. Az indiaiak azt fogják mondani:
"Hála legyen Istennek ezért a gyülekezetért! Nézzétek, mit tettek értünk!"
Elkezdenek majd imádkozni azért, hogy Isten áldjon meg titeket. Aztán felkelnek az afrikai nemzetek is, és áldanak titeket. Világszerte Isten áldását fogjátok felgerjeszteni, mert készek voltatok összehúzni a nadrágszíjat és megtanulni, hogyan léphettek át a bővölködésbe. Ámen? Értitek? Ha viszont úgy döntötök, hogy megmaradtok alacsonyabb szinten:
"Én csak a tizedet fizetem, és várom, hogy Isten betöltse a szükségeimet."
Ez nem bűn, élhettek így, de akkor egy adott szinten élitek le az életeteket és úgy is haltok meg. Sose lesztek gazdagok, de szegények se. Vagy pedig dönthettek úgy, hogy a magasabb szinten fogtok működni: rövid ideig áldozatot hoztok a hosszú távú bővölködés érdekében. Ez bőkezű adakozóvá tesz titeket, ami túláradó hálaadást fog eredményezni. Izgalmas dolog a világ minden részén beleszólni különböző helyzetekbe, és ez Istent dicsőíti a ti engedelmességetek megnyilvánulása által.
Történelmi tény, hogy a korinthusi gyülekezet sosem tanult meg így adakozni, a macedóniai gyülekezet viszont igen. Az apostoli levelek születése idején Macedónia szegény terület volt, a lakosság nem volt gazdag. Nagyon szegények voltak, mint most Dél-Olaszország. Korinthus azonban az egész térség gazdasági központja volt, nagyon jómódú város. Korinthusban sokkal több volt a gazdag ember, mint Macedóniában, de a macedónok áldást jelentettek másoknak, míg a korinthusiak sosem váltak bőkezű adakozókká.
A macedóniai gyülekezetek hozzáállása a következő volt:
2.Kor.8,1-4 „Tudtotokra adjuk pedig atyámfiai Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. Mert bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak, sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat KEGYELMÉBE (jótéteményébe) és közösségébe fogadjuk be őket.”
Értitek? Mélységes szegénységükből eljutottak a bőséges gazdagságig és bőkezűségig. Rövid távon a szükségükből adakoztak, de hosszú távon már Isten áldásából. Azt látjuk, hogy a filippibeli gyülekezet is hasonló volt.
Fil.4,10 „Nagyon örültem az Úrban, hogy már valahára megújultatok az énfelőlem való gondviselésetekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.”
„Igencsak ujjongok az Úrban, hogy végre megújultatok a velem való törődésben. Igazából eddig is törődtetek velem, de nem volt alkalmatok ezt kifejezni” – mondja Pál. A filippibeliek valamikor támogatták Pált, de aztán abbahagyták. Most megújult bennük a törődés. A 15. versben azt olvassuk, hogy a filippibeliek és a macedónok is törődtek Pállal (Fil.4,15 „Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen gyülekezet sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti…”)
Fil.4,17 „Nem mintha az ajándékot kívánnám; hanem azt a gyümölcsöt kívánom, mely sokasodik a ti hasznotokra.”
Más szavakkal, Pál itt azt mondja: „Kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. Arra nézek, amit Isten tenni fog értetek azért, mert jó adakozók lettetek. (Ez igazi atyai gondolkodás.) Azért akarom, hogy jó adakozó váljon belőletek, mert ez nektek lesz a hasznotokra. Nem a pénzeteket akarom, de meg kell tanulnotok adakozni.”
Mivel betöltötték ezeket a feltételeket, olyan helyzetbe hozták magukat, hogy megkaphatták Isten bőségét. Mivel megújultak a Pál iránti nagylelkűségben, Pál biztos lehetett abban, hogy Isten is nagylelkű lesz irántuk. Ebben az összefüggésben hangzik el a 19. vers, amit sokan ismerünk. A Pál iránti új, bőkezű hozzáállásuk miatt lehetséges ez az ígéret. Sok keresztény kiteszi ezt a bibliaverset a falra:
Fil.4,19 „Az én Istenem pedig betölti minden szükségemet az Ő dicsőséges gazdagsága szerint Krisztus Jézusban!” – Hallelujah! Én is hiszem ezt.
Ha azonban nem teszel eleget a feltételeknek, ez nem fog működni neked. Ha nem vagy nagylelkű adakozó, nem kapsz bőséges áldást. Itt egy szellemi törvény működik. Ámen? A macedón és a filippibeli gyülekezet tudta, hogyan tehet eleget az alapelveknek, de a korinthusiaknak sosem tetszett ez a lecke. Hallották a tanítást, de sosem engedelmeskedtek. Ebben az a furcsa, hogy több forrásuk volt, amiből adhattak volna, de a szívük túl kapzsi volt ehhez.
Hogyan adakozzunk
Van ennek néhány alapelve, amelyek mind megtalálhatók a Bibliában. 1.Kor.16,1-2 „Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, amiképpen Galácia gyülekezeteinek rendeltem, ti is úgy cselekedjetek. A hétnek első napján mindegyiktek tegye félre magánál, amit sikerült összegyűjtenie, hogy ne akkor történjen a gyűjtés, amikor odamegyek.”
1.) Adakozz rendszeresen, ne úgy, "ahogy majd az Úr vezet"! Az a bibliai, ha rendszeresen és tervezetten adakoztok. Ahogyan az Úr adja a javakat, adjatok!
2.) Adjatok a hét első napján, azaz vasárnap. Rendszeresen adjatok vasárnap. Akkor is küldjétek el az adományotokat, ha elmentek nyaralni, vagy küldjétek el előre! Feltétlenül adakozzatok rendszeresen! Mielőtt bármi mást tennétek, adjatok! Ne várjátok meg, amíg kiderül, hogy futja-e, marad-e rá, mert ez nem hit!
Emlékszem, egyszer Bombayben odajött hozzám egy fiatalember a gyülekezetben. Havi 150 rúpiából élt, és Isten azt mondta neki, hogy adakozzon. A fiú egy gyárban dolgozott. Már eddig is úgy élt, hogy három napban csak egyszer lakhatott jól. Ennyi ennivalója volt. Megkérdezte az Úrtól, hogyan adakozzon. Isten azt mondta neki: "Próbálj ki engem!"
"Uram, mennyit adjak?"
"Adj nekem 25 rúpiát!" Ez több volt, mint a tized. A fiatalember azt mondta nekem:
"Eljöttem vasárnap a gyülekezetbe, odaadtam a 25 rúpiát és behunytam a szemem." A hónap elején adta oda ezt az összeget. Hétfőn behívták a főnöke irodájába, és közölték vele, hogy ezentúl egy új gépen kell dolgoznia, a fizetése pedig havi 250 rúpiára növekedik. A következő vasárnapon táncolt a gyülekezetben. Ha átgondoljátok: a 25 a 250 10%-a. Értitek? A barátunk először vetett, aztán aratott. Ebben az esetben Isten gyorsan válaszolt, mielőtt a testvér éhen halt volna. Több száz ilyen történetet mondhatnék el. Valóban olyan dolgokról tanítok, amiket tudok, amik megtörténtek.
3.) Adakozás célja, hogy tápláljuk azokat, akik rendszeresen táplálnak minket szellemileg. Ne a „Nagy Csodaszolgálat Testvér”-nek, vagy a „Nemzetközi Csodaszolgálat”-nak adakozzatok. Figyeljetek! Elsősorban a hűséges pásztorotokért vagytok felelősek, aki hétről hétre táplál titeket – akár személyesen, akár online.
1.Kor.9,9-10-11 „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökör száját. Avagy az ökrökre van-e az Istennek gondja? Avagy nem értünk mondja-e általában? Mert miértünk lett megírva, hogy aki szánt, reménységben kell szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek kell lennie reménység alatt. Ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?”
Tehát ez az elsőrendű kötelességünk. Hozzuk be az adományt a helyi raktárba, ami a helyi gyülekezet a Mal.3,10 szerint.
Természetesen, azoknak kell a legöregebb, legrozsdásabb autót vezetniük, a legrosszabb ruhákban járniuk és szőnyeg nélküli lakásban lakniuk, akik a Bibliának megfelelően szolgálják az evangéliumot. ’Uram, Te tartsd őt alázatban, mi meg majd szegénységben tartjuk!’ – mondják. Sajnos úgy tűnik, sok gyülekezetnek ilyen a hozzáállása.
1.Tim.5,17-18 „A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.”
A gyülekezet ügyeit jól intéző presbiterek kétszeres tiszteletre méltók, különösen azok, akik a prédikálásban és a tanításban munkálkodnak, mert azt mondja az Írás:
„A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját" és: „Méltó a munkás a maga bérére”.
Nyilvánvaló, hogy itt a pénzről van szó. Az eredeti görög egyértelműen pénzre utal, a latin változatban pedig a "honorárium" szó szerepel, ami tiszteletből fakadó pénzjutalmat jelent. Nem tisztelhetsz valakit igazán pénzügyi következmények nélkül.
"Mi tényleg tisztelünk téged, mint Isten hatalmas szolgáját!" – mondja sok keresztény.
Jó lenne, ha ezt a megfelelő honoráriummal is alátámasztanád, hiszen Isten nagyon gyakorlatias. Azt mondja, hogy ne kössük be a gabonát kitaposó ökör száját, a munkás pedig méltó arra, hogy arasson. Isten valódi szolgái egyáltalán nem a pénzért teszik a dolgukat. Megtennék ingyen is, de akkor jó a gyülekezet hozzáállása, ha gondoskodni akar arról, hogy a közöttük szolgáló kétszeres áldást kapjon. Istennek kedves az a gyülekezet, amelyik így viselkedik, és arra rá is árasztja áldásokkal teli kegyelmét. Ha a gyülekezet nem becsüli meg Isten szolgáit, a szegénység átkát vonja az egész közösségre. Az ellenkezője is igaz: ha megbecsüljük Isten embereit, az egész gyülekezetre áldás száll.
4.) A gyülekezetnek legalább olyan mértékben kell tizedet fizetnie, mint az egyéneknek. Egy nagylelkű gyülekezet bőkezű tagokat nevel ki. Tehát a gyülekezet teljes bevételének legalább 10%-át oda kell adnotok Isten más munkáinak a támogatására. Ezzel áldást zúdítotok az egész gyülekezetetekre. Azok az alapelvek, amelyek az egyének életében működnek, működnek Krisztus Testében is.
Tehát rendszeresen törődnötök kell a szükségben lévőkkel.
Következik, a 2.Kor.8,8-15, de mielőtt elolvassuk, figyeljük meg a 9. verset! Nagyon jól ismert vers, de fontos, hogy értsük, mindez pénzügyi szövegkörnyezetben hangzik el. Mindenekelőtt csak a kilencedik verset olvassuk el:
2.Kor.8,9 „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag volt, mégis szegénnyé lett értetek...” – hogy életetek hátralevő részében küszködjetek anyagilag? Ezt olvassuk itt? Nem! Ő szegénnyé lett, hogy – „…ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok”.
Ne legyetek annyira szellemiek, hogy el se higgyétek a Biblia konkrét üzenetét! Ez a vers pénzügyi környezetben található, és azt jelenti, amit mond. Isten azt akarja, hogy bővölködjetek, és így nagylelkű adakozókká váljatok. Hányan hiszitek ezt? Értetek lett szegénnyé Jézus? A tőle, kapott áldáshoz az is hozzátartozik, hogy bővölködjetek, egyrészt Isten céljai érdekében, másrészt azért, hogy nektek is elégségetek legyen. Most olvassuk végig:
2.Kor.8,8-15 „Nem parancsképpen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag volt, mégis szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok, e dologban; mert hasznos az nektek, ha nemcsak azt cselekszitek, amit elkezdtetek és kívántatok is tenni tavaly, hanem most fejezzétek is be a cselekvést; hogy amiképpen az akarás készsége, úgy a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert ne úgy legyen, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint. E mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen. Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”
Ugye értelmes utasítás? Mit kellene még mondanom? Pál, azért írta ezt, mert abban az időben a zsidó keresztények nagyon szegények voltak. Az apostol azt akarta, hogy a Földközi-tenger körüli gyülekezetek bőkezű ajándékot küldjenek, a zsidóknak. Tudjuk, hogy erre a macedón gyülekezetek így kiáltottak: "Ó, hallelujah! Adjunk még többet!" Annyira nagylelkűek voltak, hogy Pál már kezdett megijedni: „Várjatok egy kicsit! Ez már elég. Magatoknak is tartsatok meg valamit, amiből megélhettek!”
A korintusiak azonban mind a Mercédeszeikkel jártak a gyülekezetbe, viszont csak 10 Eurot adtak be gyűjtéskor. Pál nem a saját érdekében próbálta elkérni a pénzüket, hanem a saját maguk, a korintusiak érdekében. Meg akarta őket szabadítani a szegénységtől, hogy áldást jelenthessenek ezeknek a zsidó keresztényeknek, hiszen eljöhet az idő, amikor a visszájára fordul a helyzet.
„Szeretném, hogy ők is megáldhassanak majd titeket, amikor eljön a nap, ha ti lesztek szegények és ők gazdagok." Egyértelmű példája ez annak, amikor Isten családja nemzetközi szinten együtt mozdul.”
1988-ban az amerikai egyház 3,5 milliárd dollárt adakozott missziós célra. Sok a baj az amerikai egyházzal és az egész nemzettel, ezért megkérdezik az emberek:
"Hogyan szeretheti Isten még mindig Amerikát, hiszen annyi ott a bűn?"
Igen, sok a bűn, de van egy hűséges, bőkezű kisebbség, akik miatt Isten megengedi, hogy az egész nemzetre áldás szálljon. Értitek? Mi azt szeretnénk, hogy Isten ne csak a keresztényeket áldja meg, hanem az egész nemzetet. Ha Isten meg akarja áldani a népét egy nemzetben, akkor az egész nemzetet meg kell áldania, így az egész nemzetetek megmentői lehettek. Értitek? Egy hűséges kisebbség távoltarthatja Isten ítéletét. Ha talált volna tíz igaz embert, Isten nem ítélte volna el Szodomát és Gomorát sem. Kezditek már érteni, milyen csodálatos dolog ez?
Ap.csel.20,35 „Mindenestől megmutattam nektek így munkálkodva, hogy az erőtlenekről gondot kell viselni, megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert Ő mondta: Jobb adni, mint venni.”
Áldottabb dolog adni, mint kapni. Ezután azt olvassuk, hogy Pál letérdelt és mindnyájukért imádkozott. Ezek Pál utolsó szavai az Efezusi Gyülekezethez. Gondoljátok ezt végig. Pál megdöbbentő teológiát és apostoli kinyilatkoztatásokat tanított az efézusiaknak, aztán azt mondta:
"Ez az utolsó dolog, amit szeretnék a tudatotok központjába beleírni: az Úr Jézus azt mondta:
„Jobb adni, mint venni.”
Amikor a szívetek, a lényetek legmélye valóban bőkezű, akkor olyan a szívetek, mint Istené. Tehát Isten nem akarja, hogy a törvény miatt, vagy félelemből adakozzunk. Azt akarja, hogy olyan legyen a szívünk, mint az Övé, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, tehát annyira szeressetek adni, mint maga Isten. Amikor ilyen a szívünk, Isten ránk árasztja kegyelmét, azaz azokat a forrásokat, amelyekből adhatunk. Ezután Pál letérdelt és imádkozott az efézusi gyülekezetért. Most mi is ezt fogjuk tenni. Imádkozzunk a magyar, az osztrák, a többi környező nemzetek egyházáért és azokért a helyi gyülekezetekért, amelyeket itt most képviselünk, de kezdjük a saját szívünkkel:
„Urunk, Mennyei Atyánk, megnyitottad előttünk a Te Beszédedet, megmutattad nekünk a szívedet és tanítottál az alapelveidre. Mennyei Atyánk, csata dúl bennünk, mert a szívünk nincs mindig összhangban a Te Beszédeddel. Istenem, hozzád kiáltok: Adj nekem új szívet! Vedd el a kőszívemet és adj nekem hússzívet! Vedd el az önző kapzsiságomat! Vedd el tőlem a mindennél erősebb önfenntartási ösztönömet és a félelmet, ami korábban a markaiban tartott! Adj nekem hittel teli szívet, amely örömmel a karodba veti magát, Istenem, hogy ugyanolyan jókedvű adakozó legyek, mint Te!”
Kiáltsatok Istenhez önmagatokért, aztán a gyülekezetetekért, hogy hatalmasan felszabaduljon a jókedvű adakozás, hogy ez a hatalmas kegyelem működni kezdjen a gyülekezeteitekben, és a nemzeteitekben:
"Mennyei Atyánk, add ezt a Te kegyelmedet nekünk, hogy bőségünk legyen minden jócselekedetre, áldásul lehessünk a szolgáidnak, felépíthessük a Királyságodat, bővölködést és áldást zúdíthassunk az egész nemzetre, az Úr Jézus nevében. Hogy jót tehessünk a hit háznépével világszerte. Ó, Istenünk, változtasd meg a szívünket! Jézus nevében, szabadíts fel minket a Te nagylelkűségedre, amíg szét nem vet minket az öröm, hogy adakozhatunk! Urunk, áldottabb dolog adni, mint kapni! Mennyei Atyánk, el tudjuk képzelni, hogyan reagálnánk, ha valaki a kezünkbe nyomna egy 1 millió Euros csekket. Ugrálnánk és kiabálnánk örömünkben. Uram, szeretnénk, hogy változtasd meg a szívünket, mert akkor még lelkesebbek leszünk, ha mi adhatunk majd oda valakinek egy ilyen csekket! Ó, hallelujah! Jézus Krisztus nevében, hozd el ezeket a napokat az életünkben! Hallelujah! Ámen!"
Hozzászólás írása