A mindent felülmúló szeretet

A mindent felülmúló szeretet

A mindent felülmúló szeretet 1024 521 Rádió Sansz

Örülök, hogy itt állhatok előttetek, megtiszteltetés Isten Házában lenni, és megtiszteltetés Isten Családjának részese lenni; jó előttetek állni. Ahogy imádkoztam a mai nappal kapcsolatban, úgy a ’feltétel nélküli szeretet’ jött fel bennem, hogy erről beszéljek ma. Tudom, most a hírekben, a médiában nem éppen a békesség és a nyugalom hangjai szólnak. Nyilván cél, hogy ezt elérjék, de most háborúkról, krízishelyzetekről hallunk. Isten viszont ebben a helyzetben is az Ő szeretetét szeretné szólni. Erre az időszakra nekünk is – akik itt vagytok, mint szellemi család, és akik online bekapcsolódtok – szól Isten Beszéde, hogy „minél inkább növekszik a sötétség, Isten kegyelme annál nagyobb mértékben kiárad”. 

Úgy hiszem, hogy ez az időszak egy rostálási, egy megpróbálási időszak. Az ilyen nehezebb időszakokban, amikor támad a félelem, a kétség, amikor támad az aggodalom – és jó ha tudjuk, hogy ez önmagában nem baj, ha van ilyen időszak –, Isten megpróbálja a szíveinket, megpróbálja a szeretetünket, hogy az milyen. Ezzel kapcsolatban szeretnélek bátorítani benneteket.

A mindent felülmúló szeretet

Nem kell megjegyeznetek majd az egészet, nekem már az siker, ha egy élő mondat a Szent Szellem betalál neked, mert az azt jelenti, hogy volt egy olyan dolog, ami megérintett, és a szívedbe jutott. Az ötezer ember megvendégelésénél is minden embernél az az egy neki jutott kenyér és az az egy neki jutott hal számított és nem a többi másik ezernyi kenyér, vagy a többi hal, hanem az az egy, ami neki jutott. Legyen nektek is most meg az az egy személyre szóló kenyér és az az egy személyre szóló hal!

Az utolsó idők…

Tudom, az utóbbi időszakban vannak olyan bibliaversek, amelyeket többször is előveszünk, és emlékeztetjük egymást azokra. Igen, úgy gondolom, mindennek megvan az aktualitása. Nem véletlen, hogy Jézus születésével kapcsolatos bibliarészeket karácsonykor vesszük elő. Amikor viszont olyan híreket hallunk, amik nem a békességet növelik, akkor úgy hiszem, Istennek arra is van megoldása, arra is van Istennek üzenete és jelzése, hogy mire kell tennünk a hangsúlyt a háborúkról szóló hírek közepette, mi a helyzet, hogy megerősödjünk és Krisztusban békességben és szeretetben maradjunk.

Máté 24,12-13 „Mivel a gonoszság, a törvénytelenség megnövekszik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.”

Három területet szeretnék átnézni veletek:

  • ’Elő-ítélet’ és ítélet
  • A mindent felülmúló szeretet
  • A megbocsátás ajándéka

Talán kissé szerteágazónak tűnik, és felmerülhet benned a kérdés, hogyan foghatja össze ’a mindent felülmúló szeretet’ az ítéletet is – hiszen a gondolatainkban a szeretettel a hit és a remény kapcsolódik egybe inkább, ami örökre megmarad, és nem annyira az ítélet és a megbocsátás –, de mégis úgy hiszem, hogy ezeket szeretné ma hangsúlyozni számunkra az Úr a szíveinkben, és remélem, hogy ez meg is erősít minket.

1.) ’Elő-ítélet’ és ítélet

Egy bibliarészt olvasunk most fel. Az istentisztelet elején az irgalmas szamaritánus történetét olvastuk, amire majd menet közben szeretném kihegyezni az üzenetet. Ugyanakkor van három téma, amivel kapcsolatban szeretnék bátorítást adni.

1.Mózes 39,16-21 (József börtönbe kerüléséről) Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg a férje haza nem jött. Akkor így mondta el neki a dolgokat: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. Amikor a férje meghallotta feleségének szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! –, akkor haragra gerjedt. Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá. Kiterjesztette rá az Ő kegyelmét, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt.”

Ez a rész az előítéletről és az ítéletről szól. Látjátok a történetet: Józsefet eladták a testvérei, Egyiptomba került, és Potifár megvásárolta őt szolgaként. Biztos vagyok benne, hogy Potifár felmérte a szolgáját Józsefet, hogy „ez az ember alkalmas lesz az én otthonomban? Érdemes nekem őt bevennem a saját házamba?” Potifár végiggondolta, és esélyt adott Józsefnek. 

Látjuk, hogy József élt is ezzel a lehetőséggel, élt ezzel az eséllyel, és az ő munkája és tettei bizonyságot is tett arról, hogy igen, neki ott a helye, és ő nem érdekből, hanem feltétel nélkül, szeretetből szolgálja az urát. József nem tudta azt előre, ha ő jól fog szolgálni, akkor őt ki fogja emelni az ura. Vajon biztosak vagyunk abban, hogy voltak más olyan szolgák is, akik jól végezték a munkájukat és Potifár (vagy Isten) kiemelte őket? Nem vagyok benne biztos. Azt tudjuk, hogy Józsefet felemelte, mert Isten rámutatott, és Isten megérintette Potifárt. 

Miért pont azt az egy embert emeli ki Potifár, miért pont őt emeli fel Isten? Tudom, hogy az az ember jól dolgozik. Viszont én is jól dolgozom. Én is építem a házat. De őt emelte ki. Ez egy isteni bizonyság. És amikor már Potifár bízott Józsefben, amikor már minden a szolgákkal szembeni előítélete leomlott, és teljességgel megbízott benne: egész háznépének, háztartásának ő volt a felvigyázója teljesen. Akkor történt, hogy Potifár felesége szemet vetett Józsefre, és félre akart lépni vele. De József tiszta szívű maradt, szívében megállt az Úr előtt, és elfutott attól a kísértés-helyzettől. 

Nyilván feltehetjük a kérdést, és természetesen érthető, hogy Potifár előbb hitt a feleségének, mint a szolgájának, de mégis József itta meg a levét. Ami viszont ezzel kapcsolatban nekem kijelentés volt: 

Péld.21,2 „Az embernek minden útja igaz a maga szeme előtt, de a szívek vizsgálója az Úr.” 

Potifár az ő szíve szerint tökéletesen járt el. Teljesen meg volt győződve arról, hogy amit tesz, az jó. Ennek megvan a rendje, módja, ez a törvényes: ha a szolga így cselekedett, akkor neki így kell tennie. Viszont sajnos Potifárnak nem volt meg a megfelelő információja, nem is tudta, hogy valójában mi történt, hiszen csak a felesége hazug és manipuláló beszámolóját hallotta és nem kérdezte meg József, az ő véleményére nem volt kíváncsi, hanem döntött. És vajon e végzetesnek tűnő eseménnyel vége lett József pályafutásának, életének? Vajon ettől vége lett József számára az Isten tervének azért, mert mindez így történt? Nem! Sőt, Isten felhasználta még ezt is. Sőt, megkockáztatom, hogy Isten tervében ez benne volt, hogy neki oda a tömlöcbe kellett kerülnie.

És megkockáztatom azt is, ahogy itt egy háznépnek volt a felvigyázója, utána viszont Egyiptom második embere lett a fáraó után, egész Egyiptom fölött uralkodott. Ha nem kerül József börtönbe, hanem – tegyük fel –, továbbra is jól szolgál, megbecsüli az ő ura, és jön ez az álomlátós sztori, József elmondja az álmot és megoldja. Mi jöhetett volna be akkor? Lehet, hogy akkor bejöhetett volna a büszkeség, bejöhetett volna a felfuvalkodás, hogy „ez az én ajándékom”, talán bejöhetett volna az, hogy „ez az én képességem”, és lehet, hogy lekerül József fókusza Isten szeretetéről.

Amikor József börtönbe került – annak ellenére, hogy ő mindent igazán és jól csinált –, akkor újra Isten feltétel nélküli szeretetére volt szüksége, mert tudta, hogy előtte sem ő emelte ki magát, hanem Isten. Viszont tudta, ha Isten már egyszer kiemelte, akkor az ő Mindenható és Ígéretmegtartó Istene meg tudja csinálni újból. A börtönben annak ellenére, hogy álommagyarázás által prófétált a főpohárnoknak és a fősütőmesternek, és megkérte őket, hogy szóljanak az érdekében, és amikor beteljesedtek mindazok a próféciák, amiket József mondott, azt olvassuk, hogy mindezek ellenére a főpohárnok elfelejtette Józsefet. Nem azt olvassuk, hogy ’nem akart szólni’, hogy ’direkt nem szólt a fáraónak’, hanem elfelejtette. Annyira benne volt a főpohárnoki tennivalóiban, annyira benne volt az élet hétköznapi dolgaiban, hogy Isten természetfeletti dolgait elfelejtette, és nem szólt József érdekében a fáraónak. De Isten mégis kihozta Józsefet a börtönből, Isten talált megoldást József életére – arra, hogy az Ő ígéreteit beteljesítse József életében minden akadályozó körülmény ellenére is. Mert 

Zsoltárok 19,10 „Az Úrnak ítéletei változhatatlanok és teljesen igazságosak.” 

Ami számomra kijelentés volt, hogy Isten mindig igaz, Ő nem hibázik, Ő tökéletesen dönt mindig. Isten döntései, az Ő ítéletei világosak, egyértelműek és nem lehet belekötni azokba. Százszázalékosan jók, még akkor is, ha nem értjük. Hogyan lehetséges, hogy ez Istennél így működik?

Azt értettem meg, hogy Istennek nincs előítélete. Azt olvassuk, hogy „Ő a szívek vizsgálója” (Péld.17,3). Isten mindig megadja az esélyt nekünk. Ő mit csinál? Megpróbálja a szívet. Mi, emberek, sokszor a tényeket nézzük, hogyan van ez, vagy az, de nem látok mögé, és nem látom az információkat – sokszor nem is kell tudnom, vagy nincs is jogom megtudni az információkat, mert nem az enyémek –, de Isten a szíveket vizsgálja, és az Ő ítélete, az Ő döntése az tökéletes. 

Bennem egyik oldalról ez volt a bizonyság, hogy nem kell kételkedned Isten ítéletében, Isten döntéshozatalában, mert Ő nem tényeket néz, Ő nem csupán a tetteket nézi, hanem Ő a szívedet nézi. És Isten tökéletesen átlátta ezt a helyzetet is. Potifár egy igaz ember volt – a maga módján? Igen. Lehet, hogy nem hitt Istenben, de jól igazgatta a családját, jó előmenetele volt, kiállt a felesége mellett; jó vezető volt, és ő a lelkiismerete alapján jól cselekedett. Mégis hibázott. De Isten nem hibázik. Mert az Isten ítélete az igazságos, az Ő döntése az igazságos, és amit más nem lát, azt – nyugodj meg – Ő látja azt is. Lehet, hogy nem tudod vagy nem mered elmondani, de Isten látja a te szívedet, és pontosan tudja, hogy abban a helyzetben mi a legjobb döntés, és Ő segít neked, segít nekem. 

2.) A mindent felülmúló szeretet

Lukács 10,25-37 „Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját öszvérére, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz ezen felül, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj.”

Látjuk, halljuk, hogy ezekben az időkben „nemzetek zajongnak, országok mozognak”, és ami ebben a szakaszban engem megérintett, hogy vannak kulturális, társadalmi vagy nemzeti különbségek. Abban az időben a szamáriaiak egy zsidó ember számára, a társadalomban egy megvetett csoport volt. Meggyőződésem, hogy Jézus nem véletlenül egy szamáriai embert mondott a történetben, aki megsajnálta azt az félholtra vert embert. Nem, Ő egy szamáriai emberre mondta, akit az akkori zsidó emberek rossz szemmel, azaz előítélettel néztek. „Egy szamáriai? Egyáltalán tud ő valami jót tenni? Származhat-e belőle valami jó?” Ráadásul nem is egy szamáriainak, hanem egy izráelinek, egy igazi zsidó embernek segít! Hát, ez nagyon furcsa. A saját nemzetéhez tartozó embertársai nem segítettek rajta, de egy szamáriai segített! 

Amit ebből megértettem, hogy Isten szeretete ilyen. Jézus sokszor beszél példázatokban, hogy „legyen a ti szeretetetek és a ti kapcsolatotok olyan, mint amilyen nekem van az Atyával. És hogy én ezt hogyan csinálom? Tartsátok meg az Én parancsaimat, és mindazokat, amiket az Atyától kaptam.” 

Néha persze ez egy kicsit megfoghatatlan, hogy „jó, hát Jézus betöltötte a törvényt, de itt van a hétköznapi gyakorlat, én ezt most hogyan tegyem?” Ezzel a példázattal Jézus egyértelműen válaszolt erre a kérdésünkre: Amire lehetőségünk van, mindent tegyünk meg azért, hogy felemeljük az elesetteket – függetlenül attól, hogy kicsoda, milyen származású, milyen társadalmi rétegbe tartozik –, és ha ezt megtesszük, akkor az örökkévaló kincs. 

Nem gondolnám, hogy ez a szamáriai ember azt a két aranyat, amit odaadott a fogadósnak, plusz amit még később ráköltött a gazdánál, azt azért tette volna, mert remélte volna, hogy utána a többszörösét fogja majd visszakapni attól az embertől. Nem. Ebben is a Mennyei Atya feltétel nélküli szeretetét látom. Ahogy Jézus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem Én választottalak titeket.” (János 15,16) Ezért kiváltság, amikor döntést hozunk Jézus Krisztus mellett, mert Isten az Ő szeretetét megelőlegezte számunkra

Ez a szamáriai annak a félholt zsidó embernek az életét megmentette, és megelőlegzett neki valamit ez által: egy új életet. Az a két arany, amivel a fogadós befogadta a kirabolt és félig agyonvert embert, az annak az embernek nem két arany volt, hanem az egész élete és a jövője volt. A szamáriainak két aranyat jelentett, de annak a kirabolt, félholt embernek az életét jelentette. 

Jézus Krisztus áldozatával tökéletessé tett minket, és Ő megelőlegezte nekünk ezt a bizalmat, megelőlegezte nekünk ezt a szeretetet. És amikor döntést hozunk afelől, hogy az Ő tanítványaiként élünk, az kiváltság, mert Ő már előre kiválasztott minket. Amikor mi döntést hoztunk, Ő már előre tudta azt a pillanatot, látta, hogy „jaj, de jó, Gábor igent fog Nekem mondani!” „Igen, Attila igent fog Nekem mondani! Zsuzsi igent fog Nekem mondani! Mások is igent fognak Nekem mondani! És Én ezt megelőlegezem, azért, mert ő igent fog nekem mondani.”

Isten választása, Isten döntése, értékítélete pedig tökéletes, hibátlan és változtathatatlan. Ez a szamáriai ember sem változtatta meg a döntését. Nem úgy volt, hogy kimosta a sebeit, megitatta, és akkor most már nem az út közepén feküdt, hanem az út szélén felültette, és hagyott neki egy kis kenyeret, aztán úgy volt vele, hogy „hát, majd jönnek a többiek, és majd lesz valami…” Nem az volt, hogy bevitte a fogadóba, és ráhagyta a fogadósra, hanem előre gondolkodott, és már a felépülésére is gondolt! Ez azt is mutatja nekünk – és én nagyon szeretem ezt a kijelentést –, hogy Isten, amely munkát elkezdett bennünk, azt be is fogja fejezni (Fil.1,6). Isten soha nem végez fél munkát. Soha nem csinálja azt, hogy kijelenti ’egy kicsit’ az Ő szeretetét, és akkor ’ennyi volt, elfogyott’, ennyit kell megragadni. Nem! Nem! 

Ha te már megtapasztaltál valamennyit Isten szeretetéből, és még éhezel rá, és akarod ezt a feltétel nélküli, ezt a mindent felülmúló szeretetét, akkor ezt meg tudod ragadni, és tudod igényelni – sőt, még gyorsabban meg fog találni az Ő szeretete, ha te is lépsz Őfelé a lehetőségeid szerint. Ennek a szamáriai férfinak ez két pénzébe került. Lehet, hogy ma most ez 5.000 Ft-ot jelent, lehet, hogy sokkal többet, nem tudom, de azt tudom, hogy ő ezzel egy életet mentett meg. Megjegyzem, egyáltalán nem biztos, hogy nekünk a szeretet-megnyilvánulásunk az feltétlenül pénzbeli támogatást jelent. Lehet persze pénzbeli támogatás is, de lehet, hogy egy minőségi idő-este; lehet, hogy egy őszinte, mély baráti beszélgetés; lehet, hogy egy ölelés. Isten nagyon jó és okszínű! Olyan sokan vagyunk Őbenne, és az Ő szeretete nagyon sokféleképpen meg tud nyilvánulni általunk és köztünk. 

A mi szeretetnyelvünk abban is más és más, ahogy átéljük mi is Isten szeretetét. Valakinek az ajándék, valakinek az érintés, valakinek a szóbeli bátorítás… De ez a jó! Mert ezekkel tudunk segíteni és tudunk bátorítani másokat. És Isten használ bennünket, hogy az Ő szeretetét egymás által átéljük. Szükségünk van rá, és ebben az időszakban még inkább szükségünk van erre. És ahogy haladunk az idők vége felé – amíg itt élünk, és Jézus nem jön még értünk vissza –, ahogy egyre jobban megnyilvánulnak ezek a szélsőségesen nehéz és gyakran kilátástalan helyzetek, Isten természetfeletti, de mégis hétköznapi szeretetére még inkább szükségünk van, és még inkább szüksége van ennek a világnak is. Az utolsó időkben egyre kevésbé hétköznapi lesz az, hogy megállnak majd segíteni egy ember mellett. Egyre kevésbé lesz hétköznapi, hogy megölelnek egy embert. Egyre kevésbé lesz hétköznapi, hogy anyagilag támogatnak egy ismeretlen embert. Egyre kevésbé lesz hétköznapi az, hogy te nem csak online, hanem személyesen is szeretnél valakivel találkozni és beszélgetni. Ez már most is egyre kevésbé hétköznapi. De Isten mindezekben értéket talál, Isten ezeket felhasználja, és megmutatja az Ő szeretetét ezek által. 

Főbb pontok a szeretettel kapcsolatban

1.János 4,7 „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.”

Ez a rész egyértelműen kimondja, hogy a szeretet Istentől van. Ez az Ő személyében benne van, ez az ajándék Tőle származik, ez az Ő természete. Hova tölti Isten az Ő szeretetét?

Róma.5,5 Az Istennek szeretete betöltötte a szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka számunkra.”

Isten a Szent Szellem által töltötte bele az Ő szeretetét a szívünkbe. És itt jön elő ismét, hogy Ő miért ítél tökéletesen? Mert mit vizsgál? A szíveket vizsgálja, ahova az Ő szeretetét tölti be. Nem mást vizsgál. Isten nem az agyamat vizsgálja, hanem a szívemet vizsgálja. Azért, mert ha én megismerem Őt, és döntöttem mellette, akkor Isten az Ő szeretetét nem a fejembe/elmémbe fogja beletölteni, hanem a szívembe tölti bele. És ha a szívemből, a szívem szerint döntök, akkor jól döntök, mert akkor az Ő szeretetéből, az Ő szeretete által döntök, és akkor az Ő ítélete szerint az jó lesz, és megáll. Minden, ami benne van az Ő szeretetében, az jó. Ha viszont nincs a szívemben Isten szeretete, és nem a szívemből döntök, nem az Ő akarata szerint, akkor az nem áll meg az örökkévalóság tükrében. Ezért mit kell megőriznünk a legjobban? 

Példabeszédek 4,23 „Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet, mert abból indul ki minden élet.” – Isten nagyon kreatív. A természetes életünket (ezt a testet is, amiben vagyunk) egy ’periodikus pumpa” élteti, így működik. De szellemben is hasonló, mert az Isten szeretete itt van bent, és a szívünkből árad ki. Ha ez üres, ha nincs ’pumpa’ benne, ha Isten szeretete nincs ide beletöltve, akkor mi jön ki belőlem? Üresség vagy ’nem szeretet’ vagy nem az isteni szeretetet. Ha nem Isteni szeretetet pumpál innen belülről, akkor az gáz – azért, mert azt olvassuk, hogy „a szív teljességéből szól a száj”

Ha a szívünk belül üres, ha itt belül hiányzik a szeretet, az veszélyes. És előfordulhat, hiányozhat egy elkötelezett, újjászületett keresztényből is?! Igen, szerintem hiányozhat. Ez erős! Képzeljétek el, még belőlem is hiányozhat! Sőt, több területen is. A feleségemet kérdezzétek meg, ő majd igazol. Sok területen még fejlődnöm kell, de az a lényeg, hogy ezt ismerjük fel. Ez önmagában nem szégyen. Tudjátok, képmutatás lenne azt mondanom, hogy „én mindig tele vagyok Isten szeretetével”. Vajon minden helyzetben tökéletesen tudok reagálni? Minden helyzetben az Ő értékítélete alapján, az Ő szeretete teljességével reagálom le a dolgokat? A munkámban, a családomban, a gyülekezetben? Igen? … Nem? Hát, sajnos nem mindig. Természetesen törekszem rá, és Isten kegyelme és a Szent Szellem által egyre jobban megy, de még nem értem el a ’tökéletességet’. Valamikor sajnos az a rész jön ki belőlem, ami nem Isten szeretete. Viszont szükségem van rá, és folyamatosan igényelnem kell az Ő szeretetét. És annál többet fogok kapni Istentől, minél többet fogok adni másoknak – mert az Atya mindig a szívembe tölti az Ő szeretetét. Minél jobban erőfeszítést teszek azért, hogy Isten bennem levő része, az Ő szeretete ki tudjon jönni mások számára feltétel nélkül – nem érdekből és nem számításból; nem azért, hogy azt a két pénzt visszakapjam majd; nem azért, hogy utána befektessen, hanem azért –, mert feltétel nélkül szeretem, mert ő az én családtagom, mert ő a szellemi családom része, ő a bátyám, a nővérem, ő a húgom, az öcsém. Én felnézek rá, feltétel nélkül szeretem. Mondjuk úgy, hogy ’a vér kötelez’. Igen, a vér kötelez. Jézus vére kötelez, összeköt. A szellemi család az befedez. Hogyan legyek a szellemi család része, ha az a szeretet-pumpa nincs meg belül? Szükséges, hogy meglegyen bennem. És Isten képes újra és újra teletölteni, csak fel kell ismernem, hogy szükségem van rá. Ha viszont felismerem és kérem, akkor Ő bele fogja tölteni az Ő agapé-szeretetét, ami sosem múlik el, és ez fog majd kijönni belőlem.

Ha ezt már tudjuk, akkor még nagyobb a nyomás: Hogyan ismerjen fel a világ?

János 13,34-35Új parancsolatot adok nektek: hogy egymást szeressétek, ahogy Én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az Én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek, szeretni fogjátok.” 

Ez erős vizsga, nem? Szerintem igen. Nem tudom, ti hogyan kezelitek a stresszt és a nyomásokat, én még dolgozom rajta. Főleg, amikor a munkában elég sok dolog összejön, akkor figyelnem kell, hogy tudjak békességben maradni. Azt látom, hogy a főnökeim, a kollégáim, akik már idősebbek nálam, ezt már tök’ jól csinálják: nem lesznek idegesek, békésen elintézik a dolgokat. Nekem meg ez még nehezen megy. Amikor hallok valami nem jót vagy igaztalan dolgot, akkor így „bummm”, robbannék – és volt, amikor sajnos robbantam is. És utána eszembe jutott ez a bibliavers, hogy „hahó, hogyan és miről is ismer meg a világ?” 

Ez is egy szolgálat, és ez is egy bizonyságtétel, ez is hozzátartozik a tanúságtevő tanítványi élethez. Lehet, hogy kevés lehetőségünk van arra, hogy a munkahelyen direkt odamenjünk az emberekhez, és elmondjuk nekik az evangéliumot, de attól, mert én nem beszélek X-nek vagy Y-nak Jézusról, attól ő még lát engem és néz engem, és attól ő még pontosan látja, hogy én az egyes kritikus helyzeteket hogyan reagálom le. És ha én úgy reagálok ezekben a helyzetekben, mint egy Krisztus nélküli ember, akkor én mivel vagyok több? Szükségem van feltölteni újra és újra azt a belső agapé-szeretet-pumpát, azt a szeretet-tankot, mert ha nincs itt belül, vagy hiányos, akkor az az üresség fog kijönni belőlem. Ha viszont már nem is üres, hanem más van az agapé-szeretet helyén, akkor az a ’más’ fog kijönni. Isten szeretetével kell feltöltenem a szeretet-tankomat, hogy ez meg tudjon érinteni másokat, és akkor oda fognak jönni hozzám. Amikor látják, hogy nem is szólok másnak, nem is gondolok rá, hogy valamelyik ember nézi, amit csinálok, nézi, ahogy beszélek, nézi azt, ahogy gondolkodok. De amikor hallom a visszajelzéseket, hogy „én figyeltelek ám, azt annyira nem csináltad jól!”, vagy „figyeltelek, és azt annyira jól reagáltad le”… Az emberek figyelnek. De Isten is figyel. Ő a szívek vizsgálója. Ő a legjobb Ítélő, Ő változhatatlan, és Ő tökéletes.

3.) A megbocsátás ajándéka

Lukács 7,36-50 „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyen nála. Ő bement a farizeus házába, és az asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd! Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Érzitek ebben ’a powert’? Ez most úgy rám terhelődött. Isten Beszédében erő van. Ismételjük át: előítélet – ítélet – a mindent felülmúló szeretet – megbocsátás ajándéka. Meggyőződésem, hogy a megbocsátás is ajándék. Ez nem jön magától. Nem egy természetes emberi dolog; ez Isten kegyelmi ajándéka, ez egy természetfeletti csoda.

Képzeljétek el, hogy megérinti Jézust egy prosti. Nem csak megsimogatja, hanem csókolgatja egy prostituált Jézus lábait! Gondoljatok bele! Érzitek a kontrasztot? Ott van Mária, amikor már Jézus feltámadt, kijön a sírból, felfogja félóra beszélgetés után, hogy „ja, a kertész a Jézus”, és meg akarja érinteni – nem csókolni, hanem örömében, hogy „Óh, Uram, Királyom, hát Te vagy, a Királyok Királya? Hadd öleljelek meg!” – örvendezik Mária. „Ne tedd, még nem mentem fel az Én Atyámhoz.” – válaszolja a feltámadt Jézus. Érzitek a kontrasztot? Egy szent embernek, Isten elhívott választottjának Jézus azt mondja: „Ne érints meg, még nem mentem fel az Atyámhoz”; egy prostituáltnak meg hagyja, hogy csókolgassa a lábait. És az Írás azt mondja, hogy amióta csak ott voltak a farizeusnál, ezt csinálta az a nő. Amikor beszélgettek, akkor is csókolgatta az asszony. El tudjátok ezt képzelni? Ez durva, nem? De ezt írja a Biblia. És ez egy jó rész! Ez segít ledobni a vallásos lepleket. 

Jézus mindezt hagyta. Miért? Engem nagyon szíven ütött, hogy ez is összekapcsolódik a ’Mi Atyánk’-kal, ahogy imádkozzuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”

Ott van a két eladósodott emberről szóló példázat: annyira jó, hogy Jézus nemcsak rébuszokban tudott beszélni, hanem ilyen gyakorlati módon. Mindkettőnek elengedte a teljes tartozását: elengedte az ötven milliót is, és elengedte az ötvenezer forintot is. És mit kérdezett Jézus a vendéglátójától? Vajon melyik szerette jobban azt, aki elengedte neki az adósságát? „Az, akinek ötven milliót engedett el.” – felelte a házigazda. És Jézus azt mondta neki: „Igen, helyesen/igazán ítéltél. Az szeret jobban, akinek többet engedtek el.” 

Engem ez nagyon szíven talált. Fel is írtam egy mondatot: A szeretet-mértékemet meghatározza a felém való megbocsátás mértéke. Még egyszer elmondom: az én szeretet-mértékemet (az, hogy itt belül mekkora a szeretetem mások felé – üres, félig tele, vagy Isten szeretetével van-e egyáltalán tele, netalán keserűséggel vagy haraggal van tele?) meghatározza a mások felém való megbocsátásának és elfogadásának mértéke. 

Ha a szeretet meghidegül, amikor a szeretet-tankom szintje lejjebb megy – amikor hallunk a félelemmel teli háborús hírekről, járványokról, gazdasági válságról, egzisztenciális bizonytalanságról, és tudjuk, hogy a félelem és az aggódás, a Covid-hírek nem a krisztusi szeretetet pumpálja belénk, nem a szeretetet erősíti bennünk –, akkor tudatosan figyelnem kell erre, és gondoskodnom kell arról, hogy újra fel legyen töltve a bensőm Isten agapé-szeretetével. 

Amikor Jézus Krisztus azt mondja, hogy „legyen bennetek az én hitem, Isten hite”; és azt, hogy „az a szeretet-kapcsolat legyen köztetek, ami köztem és az Atya között van”. Ennek a köteléknek, és annak a szeretet-szintnek kell bennem lennie. Tehát a szeretet-mértékem megmutatja a felém való megbocsátás mértékét. 

Tökéletes itt bárki? Én nem. Az azt jelenti, hogy hibázok. Vannak jobb esetek, amikor nem emberek felé hibázom, hanem például véletlenül feldöntöm a gitárállványt, és eltörik. Ilyenkor lehet, hogy megbántom azt, aki szívügyének tartja ezt az állványt, de elsősorban az állvánnyal kapcsolatban hibáztam, és ezt jóvá lehet tenni, lehet venni egy újat. Ez a kisebbik hiba. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor emberek fele hibáztam, vétkeztem. Ezeket valamikor tudom, viszont valamikor nem. Ilyenkor, ha szeretnék megbocsátást nyerni azoktól az emberektől…, amit én nem tudok kierőszakolni, mert ez Isten természetfeletti kegyelme, ez természetfeletti, ez ajándék. Az nem egy hétköznapi dolog, ha valaki elenged nekem ötven milliót. Az nem egy hétköznapi dolog, ha valaki elengedi a jogos – vagy jogtalan – sérelmeit velem kapcsolatban. Ez egy természetfeletti, Istentől való ajándék annak is, aki megteszi, és nekem is. Aki meg tudja ezt valóban tenni, és nem emlegeti fel többé a múltat, a hibákat, az valóban egy Istentő való természetfeletti ajándék.

Például ott volt Izrael népe a pusztában. Hányszor volt úgy, hogy – nem Mózes, hanem – Isten azt mondta Mózesnek, hogy a zúgolódásaik, az engedetlenségeik, hitetlenségük, a makacs és keménynyakúságuk miatt eltörli az egész Izraelt ott a pusztában, és csak Mózest hagyja életben? De utána olvassuk, hogy Mózes odaállt Isten elé, közbenjárt a népért, és Isten hallgatott Mózes közbenjárására, és megkönyörült az egész népen. És Isten azt mondja magáról, hogy „Én többé nem emlékezem meg azokról a bűnökről; amilyen távol van a napkelet napnyugattól, olyan távol veti el tőlünk a mi bűneinket” (Zsoltár 103,12). 

Isten, aki örökkévaló, aki tökéletesen ítél, aki mindent tud, mint ismer, Neki nincs információ-hiánya, viszont Ő nem csak a tényeket látja. Vagyis, ha nem vizsgálná a szíveket, akkor is tud minden információt, így tökéletesen tud minden helyzetben dönteni. De Ő nem csak a tényeket nézi, nem csaupán a cselekedetet nézi; hanem Ő a szíveket nézi. Isten a szívek vizsgálója. És Ő azt mondja, hogy „álnokságukról nem emlékezem meg”. Ez a megbocsátás ajándéka. Nekem erre szükségem van. Ha szeretnék megbocsátani vagy megbocsátást nyerni, tudnom kell, hogy szükségem van erre az ajándékra, szükségem van erre a természetfeletti erőre. Ahhoz, hogy meg tudjak teljes szívvel bocsátani, van úgy, hogy a magam erejéből nem megy. Mert ez a kegyelmi ajándék – a megbocsátás ajándéka – valójában az agapé-szeretet kezdete. Miért?

1.Korinthus 13,1-13 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, viszont szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem múlik el. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk is. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

A megbocsátás ajándéka az agapé-szeretetnek a beugrója, a belépője. ’Feltétel nélkül’, vagyis bármi jön, bármi ér, bármit tapasztalok, én eldöntöttem, hogy szeretni foglak téged. Lehet, hogy néha fáj, lehet, hogy nehéz, de én akkor is szeretni foglak. Döntöttem – és ez az agapé-szeretet soha nem múlik el. 

Nem örülök a hamisságnak, nem örülök akkor, amikor nem jó dolgokat látok. De, amikor jó, tiszta, becsületes, hittel és reménnyel teli, engedelmességgel teli dolgokat látok, akkor együtt örülök vele. A rosszat már nem rovom fel, nem írom a számládra, nem írom az ötvenmillióhoz, nem vezetek bűnlajstromot; elengedem. De mindazt a jó dolgot, áldást, amit tőled kaptam, azt megjegyzem, felírom a szívembe – és hálát adok mindazért.; mert ez az a pumpa, ez az a generátor bennem, ami képes tovább, és tovább feltétel nélkül szeretni és örömöt adni.

Örülök a sikereknek, örülök a győzelmeknek, örülök az őszinteségednek és együtt küzdök veled a nehézségekben is – számíthatsz rám.

1.Péter 4,8 Az a legfontosabb, hogy ápoljuk és őrizzük meg az egymás iránti szeretetet, mert a szeretet sok vétket elfedez, vagyis ez tesz készségessé, képessé minket arra, hogy megbocsássunk egymásnak.” (Egyszerű Fordítás) 

Az isteni szeretet, a feltétel nélküli szeretet tesz minket képessé arra, hogy Isten szellemi családjában folyamatosan, akadásmentesen, Isten dicsőségére menjenek a dolgok. Ő képes megoldani a helyzeteket, Ő képes betölteni a szükségeket. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, lehet, hogy ti már ezt gyakoroltátok. Tudjuk, hogy „nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi erőkkel, szellemi fejedelemségekkel”. Tehát, ha konfliktusom van a munkahelyen világi kollégákkal, vagy a suliban az osztálytársakkal, de akár a gyülekezetben, a szellemi családunkban, valójában akkor sem a személyekkel van a konfliktusom, hanem természetfeletti erők mozgatják ezeket a dolgokat, viszont Isten szeretete mindezek fölött áll. Ezek miatt persze fel szoktuk venni a szellemi fegyvereket. Ez egy nagyon jó kijelentés. Az üdvösség, reménység sisakja, a megigazulás mellvasa, az igazlelkűség öve, a békesség sarujának készsége, a hit pajzsa, a Szent Szellem kardja, a dicsőítés palástja. Ezek mind jók, hasznosak és szükségesek. Ami engem viszont most megérintett:

Kolossé 3,12-14 Öltözzetek föl azért, mint az Isten választottjai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, kedvességet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; elszenvedve egymást és megbocsátva kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is; mindezeknek fölé pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint ami a tökéletességnek kötele.

Érzitek Isten erejét ebben? Én nagyon. Ezek Isten szeretetének tulajdonságai. És beszéltük, hogy szükségünk van arra, hogy ’az a pumpa’ benned legyen. Amikor felismerem, hogy vannak olyan területek az életemben, amelyek sajnos nem Isten szeretetével vannak feltöltve, vagy éppen üresek, akkor itt a megoldás. „Rendben, hallottam, hogy szeretetet kell adnom másoknak. De nekem már annyira nincsen, hogy én már nem is tudok adni!” Akkor hogyan tegyem? Hogyan adjak úgy szeretetet, ha úgy érzem, hogy nekem nincs? Nem is csak nulla-szinten vagyok, hanem mínusz 200-nál érzem magam. Nekem kell, hogy adjatok szeretetet! Hát…, itt a megoldás: 

Kolossé 3,12 „…Öltözzétek fel!” 🡪 nagyon egyszerű az üzenet: Fel kell öltöznöm! Nekem ez egy nagy kijelentés volt. Ez azt jelenti, ha problémám van az elmémben, a gondolataimmal, ha szellemi harcok dúlnak bennem, vagy a megigazultságommal vannak nehézségeim, ha az Isten-dicsőítésemben érzek zavart; ha küzdök a békétlenséggel, ha hamissággal karöltve akarok járni; ha szeretethiányom van, és nem tudok már másnak adni, akkor mit kell csinálnom? Fel kell vennem, fel kell öltöznöm a szeretet! Fel kell vennem a szeretet! Nekem ez kijelentés volt. 

És ilyenkor tegyük meg: 

„Mennyei Atyánk, ahogy Te adtál nekem hitet arra, hogy felvegyem a reménységnek sisakját, és foglyul ejtsek minden gondolatot… Atyám, nem tudom pontosan, hogy ezt hogyan kell, de mivel Te ezt mondtad, én elhiszem, és szükségem van rá! Uram, hiányt szenvedek a szeretetben; és szeretnék másoknak adni, de már nem érzem, kevés van, nem tudom úgy kimutatni. Olyan sok sérelmet átéltem –, szükségem van a Te szeretetedre! Mennyei Atyám, Te azt mondtad, hogy öltözzem fel a Te szeretetedet. Nem tudom, hogyan kell, de kinyújtom a hitemet, és készen állok arra, hogy a Te szeretetedet rám add, mint ruhát. Add rám, Atyám, a Te szeretetedet, mint ruhát! 

Mennyei Atyám, én most felöltözöm a könyörületes szívet is. Atyám, add rám ezt a ruhát! A kedvességet, az alázatosságot, szelídséget és a hosszútűrést is! – „És megbocsátva kölcsönösen egymásnak; ha valakinek valaki ellen panasza volna, ahogyan Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is…” – És mindezek fölé, Mennyei Atyám, különösen kérem a Te szeretetedet, amely a tökéletességnek kötele. Köszönöm Atyánk, hogy Te forrasztod egybe a szíveinket, Te forrasztod egybe az egész Testet, Te forrasztod egybe az ajándékokat ezekkel a kötelekkel. Atyánk, Te azt mondtad, ha nincs szeretet, nincs kötél, ami összekössön. Uram, nekem kell ez a kötél, ami egybeköt a testvéremmel. Én meg akarom fogni a kart, és ha én láb vagy térd vagyok, meg akarom érinteni a könyököt; nekem kell a Te szereteted, nekem kell ez a kötél!”

Van egy jó szolgálótestvér ismerősöm, aki azt mondta erre az időszakra – és ez nagyon szíven talált –, hogy Isten ebben az időszakban ki fogja kényszeríteni, hogy megszüljük a szeretet-kapcsolatokat –, és Ő segíteni is fog ebben nekünk. Isten ezekben az utolsó idők napjaiban ki fogja kényszeríteni az Ő népéből az agapé-szeretet. Isten ki fogja kényszeríteni az Ő népéből a feltétel nélküli szeretetet. Isten ki fogja kényszeríteni az Ő népéből a megbocsátás ajándékát. 

A sötétszürke fekete lesz, a világosabb pedig fehér lesz. Isten az Ő agapé-szeretetével utat vág, és lehetőségünk van ebbe a szeretetbe becsatlakozni, lehetőségünk van ebben a szeretetben úgy haladni előre, hogy újra és újra igénylem az Ő agapé-szeretetét, fölveszem és felöltözöm az Ő agapé-szeretetét. Így pedig már képes vagyok, tudok adni szeretetet másnak, és képes vagyok elengedni azt, ami fáj – akkor is, ha valós, akkor is, ha vélt a sérelem. És még egy dolog: 

Itt az idő feltétel nélkül szeretni

Ha feltétel nélkül akarok szeretni, akkor ehhez szükségem van a megbocsátás ajándékára. Ha ehhez nekem is meg kell bocsátanom, akkor megbocsátok. Ha ehhez bocsánatot kell kérnem – online vagy offline –, akkor én bocsánatot kérek. Ehhez meg kell alázkodnom, megalázom magam:

„Drága Mennyei Atyám! Hálás vagyok a Te szeretetedért! Köszönöm, Atyám, hogy a Te szereteted mindent felülmúl, soha nem fogy el. Köszönöm, Atyám, hogy ezt Te azért adtad nekünk, hogy a kapcsolatok között tökéletes kötelék legyen. Köszönöm Atyám ezt a szellemi családot, a Te népedet, akik itt vagyunk. Köszönöm, hogy a világon sokan mások is vannak, akik követnek Téged, de engem ezekkel a drága áron megvásárolt emberekkel szerkesztettél egy családba. Atyám, köszönöm, hogy voltál annyira kreatív, hogy olyan emberekkel raktál egybe, akikkel együtt tudok dolgozni – ha időnként döcögős is, vagy minden simán és zökkenőmentesen megy, de ők vannak mellettem. És nem csak miattuk, hanem azért is, hogy tudjak én is olyanná válni, amilyenné Te szeretnéd. És köszönöm Atyám, hogy azért adtad az én testvéreimet, mert ők pont azokban a dolgokban erősek, amelyekben én gyenge vagyok

Mennyei Atyám, a mások felé való megbocsátásom mértéke befolyásolja és meghatározza az ő szeretet-mértéküket. Atyám, nem vagyok tökéletes, de igyekszem, törekszem, és ahogy tudok, mindent megteszek. Ezért Atyám, igénylem a megbocsátás ajándékát. Urunk, Te azt mondtad, hogy ami a hátam mögött van, azt elfelejtem, és ami előttem van, annak célegyenest nekidőlök, bármi is vár rám. Köszönöm, hogy ezzel a csapattal, ezzel a nyájjal, ezzel a szellemi házzal lehetek együtt, és együtt haladhatunk Tefeléd a Te tökéletes terved szerint. 

Atyám, kérlek, hogy bocsáss meg nekem mindazokban a dolgokban, amikor nemcsak megbántottam valakit – lehet, hogy nem is tudtam róla, vagy lehet, hogy tudtam, de nem léptem semmit sem –, Atyám, kérlek bocsásd meg mindezeket! És én is megbocsátok mindent, mindegyik testvéremnek – mert lehet, hogy én is kaptam, amit nem kellett volna; vagy lehet, hogy kaptam, és jogos is volt, csak nem az lett volna a módja; vagy lehet, hogy az volt a módja, csak én nem tudtam még eddig megbocsátani –, Mennyei Atyám, elengedek mindent! Segíts meg ebben, szükségem van a Te kegyelmedre!

Atyám, köszönöm, hogy a Te Fiadon, Jézus Krisztuson keresztül megmutattad, hogy akinek elengedtél 50 milliót, az jobban szeretett, mint az, akinek ’csak’ 50 ezret. Uram, nem tudom a tartozásomat, nem is tudom megszámolni, de Te pontosan tudod. Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztus már kifizette a teljes árat. És ez fantasztikus! 

De tudom azt is, hogy nekem is változnom kell. Segíts meg ebben! Együtt akarok haladni Veled a Te tervedben! És nemcsak egyedül Veled karöltve, hanem együtt akarok haladni a Test többi részével is, a vádlival, a kezekkel! Atyám, szeretem a Te népedet, szeretem a Te családodat. Uram, add a Te mindent felülmúló agapé-szeretetedet belém, ami nem kérkedik, nem rója fel a gonoszt; nem örül, ha hamisságot lát, de együtt örül az igazsággal! Mennyei Atyám, megbocsátok minden sérelmet, és kérlek add, hogy képes legyek el is felejteni mindazt, ami sérelmet átéltem! És kérlek arra, hogy emlékezzek mindazokra a dolgokra, amik jók, amik Tőled vannak, amik ajándékok, amik tiszták, amik hittel teljesek. 

Mennyei Atyám, köszönöm ezt a gyülekezetet! Köszönöm a győzelmeket, a bizonyságokat, köszönöm a megtéréseket, gyógyulásokat, köszönöm a jegyességeket, házasságokat, a gyermekszületéseket, köszönöm az áttöréseket! Atyám, mindezekről hálával és köszönettel megemlékezem. Megemlékezem az Úr Jézus Krisztus nevében. Segíts, hogy még jobban tudjak szeretni, még jobban tudjak megbocsátani, és még jobban meg tudjak alázkodni, mert Te akkor fel is emelsz – az Úr Jézus nevében. Ámen!”

 

DSGY, 2022. március 06. vasárnap

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.