Mélyszántás

Isten áldjon benneteket! Mindig aktuális Isten Beszéde, és mindig nagy változásokat, ébredést várunk és fontos történések vannak, de úgy hiszem, olyan időket élünk, hogy politikailag, gazdaságilag, kulturálisan itt most olyan változások vannak, annyira képlékeny most minden, hogy ma lefekszel, és nem tudod, reggel mire ébredsz. Ezer évvel ezelőtt ilyen gyors és nagy változások nem voltak, hogy mire reggel felkelsz, tele van a Facebookod, a Messengered, és jönnek az üzenetek, e-mailek, nem győzöd olvasni, és nem tudod kiválogatni, hogy melyik igaz, melyik nem. Hogy miben bízz, hogyan higgy vagy mit és hogyan cselekedj, … így az ember eljut oda, hogy maradok Istennél, az Ő Beszédeinél, mert Ő soha nem változik, már évezredek óta ugyanaz az Isten. Isten Beszéde biztos pont, jó kapaszkodó. 

Amikor annak idején matekból tanítottuk a szorzótáblát, akkor sulykolásos módszerrel tanítottuk, ’egyszer egy az egy; kétszer kettő négy’… és így mondtuk egyfolytában. Akkor ezt megtanultuk, megtanítottuk, mert ehhez nem logika kell, hanem ezt tudni kell. Vannak olyan dolgok, amikor tudnunk, ismernünk kell dolgokat; Isten Beszédében viszont bízni kell. 

A mélyszántásról szeretnék én is beszélni. Végigmegyünk e témán mezőgazdasági szempontból. Annak idején, amikor tanítottam, én elkezdtem tanítani már 18 évesen. Nem tudtak hova tenni 18 évesen, hiszen érettségim volt csak, képesítés nélkül, technikát tanítottam. Abban az időben – akinek van már néhány ősz hajszála, az tudja, hogy akkor – ez gyakorlati foglalkozás volt. A lányokkal szoknyákat meg kötényeket szabtunk, a fiúkkal mentünk ki a kertbe, és zöldtrágyát készítettünk, faragtunk meg fúrtunk, és élveztük. Akkor még volt műhelygyakorlat, ma már ilyen nincs. Így, abból az időből valamilyen módon van közöm a mélyszántáshoz, a mezőgazdasághoz. Ráadásul vidéken nőttem fel, és én erről szeretnék beszélni. 

Jézus sok mezőgazdasági példát mondott, mint a magvető példázata, vagy amikor az aratásról beszélt, hogy a kalászok már érettek, vagy például ott van a szőlő, a szőlősgazda példázata. Amikor kérdezték tőle, hogy milyen az Isten Királysága, azt mondta, olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs. Sok olyan természetbeli példát hozott, ami nekünk embereknek könnyen felfogható, például a bárányok, a juhok, a pásztor; főleg abban a korban és kultúrában, amikor az emberek nagy része ezzel foglalkozott. Először nem láthatatlan, szellemi mennyei dolgokkal jött, mert akkor nem értettük, nem értették volna, hanem olyan képekkel beszélt, amit mi megértünk. 

Amikor a mélyszántásról beszélünk, akkor az is ilyen. Azon gondolkodtam, mi is az a mélyszántás a mi életünkben, vajon mi lehet ez a mélyszántás? És arra jutottam, hogy amikor a Biblia azt mondja: „ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1.Kor.13,2). Tehát bármit csinálhatunk, prófétálhatunk, csodákat tehetünk, lehetek a legjobb pásztor, a legjobb előadó, a legjobb vállalkozó, lehetek mindenben a legjobb, de ha szeretet nincs bennem, akkor azt mondja a Biblia, hogy semmi vagyok. Tehát Pál mondja magáról, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. Tehát magáról, magunkról, nekünk szól. Tehát nem is arra kell törekednünk, hogy valami cselekvésében nagyon jók legyünk, valamit nagyon jól meg tudjunk csinálni a szolgálatban, hanem ami az első kell legyen számunkra, hogy a szeretetben tudjunk növekedni. Ha az megy, akkor könnyen megy a többi. Sajnos sok olyan gyülekezet van, ahol ez az ’agapé’ szeretet nem kap elég teret, viszont arra azt mondja a Biblia, hogy olyanok leszünk, mint a zengő érc. Amikor ütik az ércet, az sérti a fület. Ez az, amikor Isten Beszédét törvényként használjuk, de szeretet nincs bennem; akkor lesz – én úgy hívom őket, hogy – sok ’droid’. Olyan katonák lesznek, akik tudják, mit kell csinálni, mindent tudnak, de amikor oda kell menni, hogy szeressünk valakit, akkor megáll a tudomány. Viszont szeretet nélkül nem működik a kereszténység. Mert egy idő után nem arra van szükségünk, hogy megmondják, hogy mit csináltunk rosszul, és hogyan kellett volna, hanem szükséges, hogy valaki értsen meg, valaki szeressen. 

Nagyon fontos a szeretet, mert azt mondja a Biblia, hogy az utolsó időkben pont a szeretet fog eltűnni. Tehát a sátán befolyásának, a törvénytelenség előretörésével a szeretet meghidegül, és ez jel lesz, ez fontos probléma lesz, mert sokakban, akikben meghidegül a szeretet, azok könnyen megcsalhatókká, becsaphatókká válnak. Ha nincsen szeretet, akkor lesz önigazság, bántások, sértődések és ilyen szubjektív érzelmi dolgok mentén az ördög könnyen meg tud csalni. 

Emiatt gondolom azt, hogy maga a szeretet az, ami a mélyszántás. Nem tudom, fogtatok-e már mélyszántáshoz ekét. Mert az az eke brutál nagy: hetven, nyolcvan, kilencven centit is kifordít. Nagyon éles, nagyon erős, nagyon kemény, mert a talajban sok minden az útjába kerül, és mire mindezt kifordítja, nagyon edzett és kemény anyagból kell lennie. És mivel Pál apostol a Korinthusi levélben azt mondja, hogy nekünk a szeretetben kell megedződnünk, így számunkra a szeretet az, ami a mélyszántást végzi. 

Összekötve a prófétálással, nagyon fontos, hogy amikor prófétai szolgálatban – de bármilyen más szolgálatban is, mint a dicsőítésben, pásztorlásban, tanácsolásban – szolgálunk, akkor fontos, hogy mindez szeretetből legyen. Az ismeret simán átmegy a kimondott szavakkal. De a szeretet az szellem, a szívből jön, azt meg lehet tapasztalni. Azt lehet tudni, érezni, ahogy valaki szeretetből szolgál, vagy fejből. Lehet érezni, ha valaki korrigál, és szeretetből korrigál, és azt el is tudom fogadni könnyen. De már sokkal nehezebb, ha valaki csupán ismeretből, vagy csak erőből korrigál. Ha a szeretet nincsen ott, akkor nem a Mennyei Atya akarata szerint fog prófétálni, mert Isten szereti az Ő népét, szereti az Ő gyermekeit, és Ő azt is szereti, akit te esetleg utálsz, vagy éppen nagyon szeretnél mellőzni. Isten minden embert szeret, azt is, akit üldöznek, de azt is, aki üldöz. Szereti őket. Ezt nekünk embereknek nehéz befogadni a fejbe, meg a szívünkbe is. Viszont pontosan ezért kell növekednünk szeretetben, hogy el tudjunk jutni, ahova az irgalmas szamaritánus eljutott, hogy bár a zsidókat nem megvetették, utálták, nem szerették, de amikor látta a bajba esett zsidó férfit, mégis lehajolt és segített neki. Vagyis a szeretet győzött minden emberi sértődés, kultúra és igazságérzeti különbség fölött. 

Amikor szeretjük az embereket, akkor az az ő életükben olyan, mint egy mélyszántás. Nagyon sokszor és sokat beszélgetek emberekkel, mert szeretni akarom őket – csak úgy. Van, amikor csak megölelem őket, mert arra van szükségük. Isten arra tanított, hogy van, amikor csak azt mondja, hogy „öleld meg”. És akkor az a személy érzi, átéli, hogy szeretve van, és végre nem kell neki teljesítenie, nem kell neki megfelelnie, nem kell elvárásokat teljesítenie, és gyakran ennek következtében ezután elkezdenek feloldódni, kiengedni: ’Végre lehetek önmagam.’ 

A szeretet az a közeg, az az állapot, amiben Isten tud munkálkodni. Miért? Mert Ő maga a Szeretet. Tehát minden, ami nem szeretetben van, az nem Tőle van. Ezért nekünk a szeretet egy olyan ’eszköz’, olyan ’közeg’, mint a mélyszántás. Mikor erről a mélyszántásról beszélünk, nem arról van szó, hogy karácsonykor meg húsvétkor, meg születésnapján, meghúzod a fülét, vagy valami ilyesmi. Vagy ha valamit kapsz, nagyon kedvesen rámosolyogsz, és visszaadod. Hanem arról a szeretetről van szó, amikor önmagadat is felülmúlod, és kiesel a saját szádon keresztül a csodálkozástól, hogy hogyan is vagy képes így önzetlenül szeretni. Erről a szeretetről beszélek. Aminek nincs feltétele, amihez nem kell teljesítenie a másiknak, hogy add, hanem csak úgy jön belőled, a szívedből mindenki felé. 

Ez az ’agapé’ szeretet egyrészt (1) működik a másik ember életében, viszont ugyanez a szeretet (2) működik az én életemben is. „Hit, remény, szeretet: ez a három, ami megmarad” (1.Kor.13,13). Tehát, minden elmúlik, csak a hit, a remény és a szeretet marad meg. „E három közül pedig legnagyobb a szeretet” (1.Kor.13,13). 

Ezt én úgy képzeltem el magamnak, hogy a remény mindig ad hajtóerőt, hogy ne adjuk fel. A hit, visz el bennünket egészen a Mennyig. És amikor a Menny kapuját meglátod, akkor már nem is kell hinned, mert már látod. És mi az, ami bevisz téged? Mi az, ami megnyitja az ajtót? Az a hitből fakadó ’agapé’ szeretet, ami itt a Földön az életeddel összegyűlt benned. A feltétel nélküli, érdektelen szeretet. Ezért, amikor imádkozunk, és mondjuk a ’Mi Atyánk’-ot, és azt imádkozzuk, hogy „bocsásd meg a mi bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mát.6,12). Ez azt jelenti, ha mi nem tudunk megbocsátani másoknak; vagyis, ha mi nem bocsátottunk meg, azért nem tudtunk megbocsátani, mert az igazságérzetünk, a harag, a gyűlöletünk, a megbántottságunk erősebb, mint az Isten ’agapé’ szeretete. Ezért mondom, hogy az a nagy, brutális acélkemény eke és az a hatalmas lóerős traktor, ami húzza, ez a mélyszántás nem más, mint az Isten ’agapé’ szeretete. 

János 15,13 „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki az életét adja az ő barátaiért.” 

Milyen jó, hogy nekünk nem kell meghalnunk. De azért néha belehalunk az emberi kapcsolatokba, az emberi barátságokba. Szoktam mondani, hogy a gyülekezet olyan, hogy oda azért megyünk, mert ’ott mindenki jó, mindenki szereti egymást’. Ezután viszont szoktam mondani azt is, majd elmúlik, mert azért a gyülekezet nem teljesen ilyen. És nagy bajban lennénk, ha ilyen lenne a gyülekezet. Mert a baráti társaságunkba kiválogatjuk, kivel tudunk jóban lenni, és ha valaki nem ’illik’ ebbe a képbe, akkor azt kipöcköljük, és eggyel kevesebben maradunk. A baráti társaságok olyanok, hogy nagyjából mindenki mindenkivel jóban van, és egyetért, persze azért ott se mindenki, mindenkivel. 

A gyülekezetet Isten olyanra tervezte, hogy az a felkészítés helye legyen. Itt, ha sokat együtt vagyunk, felszínre jöhetnek az emberi gyengeségek, hiányosságok. És itt az Eklézsiában kell megtanulnunk, Isten szent jelenlétében, hogy annak ellenére szeretem a testvéremet, hogy talán egyáltalán nem értek vele sok mindenben egyet. Ennek ellenére szeretem őt, és mégis együtt tudjuk dicsérni az Istent. Mert nehéz úgy dicsérni az Urat, felemelni a kezeinket és jó szívvel énekelni, amikor például a feleségemet gyűlölöm, a férjemet utálom, vagy megvetem és lenézem a másikat. Ilyen állapotban, ha idejövök a gyülekezetbe, és felemelem a kezeimet, ez így nagyon nehéz és szellemileg fars, megterhelő. Nem tudsz így felszabadulni, görcsös leszel és ez fájdalmas dolog. Nem tudod Istent így szeretni. Viszont azt mondja az Isten, hogy nem az a megoldás, hogy menj el, keress egy másik gyülekezetet, hanem magadban ’pumpáld föl’ a szeretetet annyira, hogy szeresd a testvéredet annak ellenére, hogy már jobban megismerted. A gyülekezet egy ilyen kiképző hely. Olyan, mint a bokszolóknak az edzőterem. A bokszoló, ha az edzőteremben állandóan csak azt a zsákot püföli, és soha az életben nem állna ringbe, akkor nagyon fog csodálkozna az első versenyen, hogy a ringben visszaütnek. Pedig az edzéseken senki sem ütött vissza. Az utca is ilyen; a világ, ahova küldettünk, amiben élünk, az is ilyen, mint a ring. Farkasok közé lettünk kiküldve. Ehhez pedig fel kell készíteni bennünket. Kell, hogy legyen mélyszántás az életünkben. Tehát amikor a mélyszántásról, Isten ’agapé’ szeretetéről beszélek, akkor egyrészt rólam van szó, másrészt, hogy az általam megélt ’agapé’ szeretet mit végez el a másikban. Így hallgassátok.

Beszélünk sokat a felkészülésről. Nagyon fontos felkészülni az utolsó idők történéseire, felkészülni Jézus Krisztus visszajövetelére. Már gyerekkorban felkészítjük a gyerekeket a felnőtté válásra. A felnőtté válásban felkészítjük arra, hogy felelősséget vállaljanak, családot alapítsanak, gyerekeket neveljenek, stb. Egész életünk a felkészülésről szól. Sokszor belehaltunk már a nehézségeinkbe, a feladatainkba, a szerelmi bánatunkba, a témazáró dolgozatba, az államvizsgába, már egy csomó ’halálunk’ volt, de még mindig élünk, hála a jó Istennek, ami Mennyei Atyánknak! De mindez a felkészülést végzi bennünk. 

Miért olyan fontos a felkészülés? Ne kerüljétek ki, ne kerüljük el a felkészülés fájdalmait. Amikor konfliktus van két ember között, általában szeretik elkerülni. Mert nem szeret senki konfliktusba kerülni, vitatkozni, megint elmondani és hallani, hogy hányszor rontottam el, huszonhatodszor is elmondja a feleségem, hogy milyen vagyok, te pedig huszonhetedszer is rákontrázol, hogy ő meg olyan és olyan. Persze az emberek ezt nem szeretik, mégsem szabad elkerülnünk a felkészülést.

A lányunk, Polli, most szeptember 20-án, áfa-fizetés napján szült, és egy csodálatos unokának adott életet. Mironnak hívják, teljesen átlagos paraméterekkel. Bár nagyon féltünk, mert az édesapa egy száziksz-kilós, meg nagyon magas, magasabb, mint én. Hát, szegény lányom, mondtam, ha a baba is ilyen nagyméretű lesz, akkor… Én már sírtam előre. Aztán rájöttem, hogy a sírással nem megyek semmire, ezért inkább imádkoztam, hogy valami csoda legyen. Így végül egy teljesen átlagos 3,58 kilogrammal született Miron, és nagyon aranyos; és 58 centiméter. Érdekes volt a szülése. 20-án reggel bement vizsgálatra, a doki azt mondta neki: „na, Polli, hazamenni, ruha, összepakolni, cucc, aztán jönni vissza. Kettőkor befekvés, mert bármi lehet.” És Polli lányom hazament, összepakolta a cuccát, két órakor bement a kórházba, és még nem volt semmi fájdalom. Picit érezte, hogy itt kemény, ott feszül, de nem volt különösebb dolog. Három órakor mondták, hogy feküdjön le, és akkor el is indult a vajúdási szakasz, de nem voltak előfájások, nem volt növekvő fájás, nagyon-nagyon minimális. Mosolyogva viselte ezt az állapotot, ezt az időt. Polli lányomnál elmaradtak a fölkészülési fájások. A fölkészülési fájások nem jók és hosszú idő, de Pollira úgy tört rá a szülés, olyan hirtelen mérhetetlen fájdalom érte, hogy eszméletvesztésig szinte halálhörgés meg üvöltés volt. Mindenki rosszul volt ott. Én nem voltam ott, hála Istennek, nekem nagyon rossz volt, még hallani is. Nem volt felkészülve a hirtelen rátört fájdalomra sem pszichésen, sem a testében, sem szellemében. Eszméletvesztésig tört rá hirtelen a fájdalom, és csak üvölteni tudott, nem hallotta a környezetét sem. Nem tudtak vele beszélni, nem tudtak hozzá szólni. Kikapcsolt az agya teljesen, és hiába kiabáltak vele, nem értette, nem tudtak vele kommunikálni. És ez kb. egy percig tartott. Mire fölfogta, hogy kiabál hozzá a szülésznő, hogy térjen vissza, majd az orvos is bement, és együtt segítették a szülést, hogy kijöjjön a baba. 

Persze azután – ahogy a Biblia írja –, a nagy öröm miatt minden fájdalom feledésbe merült, de az alatt az egy perc alatt bele is halhatott volna, mert nem volt felkészülve sem a teste, sem a pszichéje. Azok a hosszú előfájások, amik elnyújtják, hosszúvá teszik a szülést, azok nagyon nehezen elviselhetőek a szülő nőnek, de mégis segítenek, hogy az egész teste és pszichéje felkészüljön a szülés sokkal nagyobb és intenzívebb fájdalmára. 

Amikor a mi gyerekeink születtek, nekem a legnehezebb az volt, hogy nem tudtam segíteni a feleségemnek. Láttam, hogy fáj és fáj, egyre nehezebb neki. Elképesztő, ahogy a nő szervezete és a lelke Isten által össze van rakva, hogy fel tudjanak készülni, és képesek legyenek megszülni egy gyereket. Ez is egy csoda. De amikor elmaradnak ezek a felkészítő fájások, akkor az könnyen halálhoz vezethet. Mert a szülés fájdalmát természetes ésszel nem vagy képes elviselni. Erre fel kell készülni, és ha nem teljes a felkészülés, akkor könnyen az ember életébe kerülhet. 

Ekkor értettem meg, mennyire szükséges, hogy az ember életében legyenek szeretet-helyzetek, amikor megbocsátok, nekem is megbocsátanak, mert ezek lehetőségek nekünk. Amikor megbocsáthatok, az nekem lehetőség. Amikor egy konfliktust kezelhetek, és odamehetek bocsánatot kérni, vagy megbocsátani, nekem mindez lehetőség, mert ez által megerősödöm a Krisztusi jellemben. Ez által Isten felkészít engem, hogy tudjak szolgálni mások felé.

Vagy ha rosszat mondanak rólam, akkor én nem fogok a kardomba dőlni, mert fel vagyok készítve szeretetben. És biztos, hogy nekem is még most is folyamatosan készülnöm kell, de én tudatosan odaszánom magamat erre, hogy a nehéz helyzetekben konfrontálódjak, lerendezzek dolgokat, szemébe nézzek a másiknak, megbocsássak, vagy bocsánatot kérjek, mert ezek által valamilyen módon felkészít mindegyikőnket Isten. Ezek nagyon fontosak, mert ha ezek elmaradnak, és mégis ilyen szituációkba belekerülsz, mert előbb vagy utóbb bele fogsz kerülni, krisztusi módon tudj ki is jönni ezekből. 

Azért van sok depressziós, meg keresztbe tört életút, mivel nem gyakorolták eddig a megbocsátást és a feltétel nélküli szeretetet, nem tudnak mit kezdeni a kihívásokkal, a megbotránkoztató, az őket megbántó helyzetekkel. Nem tud mit kezdeni vele, ezért keresztbe törik az élete. És hogy most a mélyszántásról beszélek, arról beszélek, mennyire fontos a szeretet. Mennyire fontos, hogy te szeress így másokat. Neked nem az a fontos, hogy téged így szeressenek. Ezt szeretném nagyon aláhúzni. Mert általában mi ezt várjuk. Mert ha én szeretek, egyáltalán nem biztos, hogy azt itt visszakapom. Ez is benne a Bibliában, hogy te ezt visszakapod itt a Földön. Az van a Bibliában, hogy te szeress másokat, feltétel nélkül. Persze, ha mindenki jól csinálná, akkor összeérne a kör. Na de pontosan azért kell gyakorolni, mert nem csinálja mindenki jól. Isten ezt nagyon jól tudja. Az van a Szentírásban megírva, hogy mi ismerjük fel ennek a fontosságát, és mi kezdjünk el feltétel nélkül szeretni a gyülekezetben, a családban. És nem könnyű feltétel nélkül szeretni. De nagyon jó. 

Őszi mélyszántás. Mit is jelent ez a talajnak? Az első, hogy a talajnak ugyanúgy szüksége van levegőre, a vízháztartás egyensúlyára, mert kell az oxigén és kell a nedvesség. Jézus a földbe vetett magról beszélt. Bármilyen magot a földbe vetünk, annak szüksége van nedvességre a talajban, és a hőre, mert abban tud fejlődni. 

Amikor házassági alkalmakat tartok, ott szoktam használni példaként, hogy minden magban benne van, például a kukoricamagban is benne van egy egész szár, annak a gyökérzete, a csutka, és rajta a több száz mag. És ez minden magban benne van. És amikor ezt a magot bedobod a jó földbe, és kap levegőt, folyadékot, meg fényt, meg tudja-e csinálni a mag, hogy nem nő ki? Nem, mert mindez benne van már a magban, és nem rajtunk múlik. Amikor már kibújt, akkor persze majd megpróbál jönni a kártevő. Azután már lehet, hogy lerágják a leveleit, vagy valami hasonló. De a magban benne van az élet. Ha a megfelelő feltételek megvannak: a föld, a nedvesség, a fény, a hő, akkor az a mag nőni fog, az szét fogja feszíteni a körülötte, fölötte levő földet. Akkor azon nem kell aggódni, hogy nem fog kikelni. Tehát a talaj vízgazdálkodásának javítására, az oxigénellátás és a folyadék ellátásának javítására kell a mélyszántás. 

A mélyszántás kb. hatvan-kilencven centiméter mélységű föld megforgatásával történik. 

Róma.5,5 „…az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nekünk.” – és ez ad reménységet nekünk. Tehát a Szent Szellem, aki az Atya szeretetét belénk tölti, és ettől élő a reménységünk. Ha viszont nincs az ember életében jelen a Szent Szellem, akkor mindez nem működik, és szeretetlenségben mozgunk. A Biblia egyértelműen mondja, hogy a Szent Szellem az, aki belénk tölti a szeretetet. Ha nincs ott a Szent Szellem, nincs, aki belénk töltse. Akkor marad az emberi szeretet, emberi erővel. 

A Szent Szellem az, aki megnedvesíti a szívünk földjét, aki tele tölti a Mennyei Atya szeretetével, hogy ott szívben jó dolgok történjenek. Amikor például az Alabástrom Esten egy prófétai szó elhangzik, lehet látni az embereken, hogy a szorultságukból fellélegeznek, és elkezdik újra érezni, hogy szeretve vannak. Amikor a prófétai szó betalál a szívébe, a nélkülözés, szárazság, a sivatagi szeretetlenség érzések között is elkezdi átélni, megélni az Isten általi szeretetet, szeretettséget. Ahogy meghallja a prófétai szót, és ahogy megérzi, hogy szeretve mondod neki, az számára egy levegőhöz jutás. „Jaj, de jó, ez most nagyon jól esett a lelkemnek, a szívemnek.” Szokták is mondani a Zoom-előszobában. 

Mint amikor a friss eső megnedvesíti a megcserepesedett, száraz talajt, felfakad belőle: „van újra remény!” Ezért fontos, hogy amikor beszélünk, szolgálunk, legyen bennünk szeretet – a tekintetünkben, a szavainkban. Bármilyen szellemi ajándékkal is szolgálunk Isten megmentő szeretetével, empátiával mondjuk. Mert online, egy Zoom-szobán keresztül is lehet érezni, meg lehet tapasztalni, hogy szívből szívbe, szeretetből szeretetbe megy át az üzenet. 

Amikor te szeretsz egy embert, az az ő életében olyan, mint egy mélyszántás. Levegőhöz juttatod, megnedvesíted az egyébként száraz napjait. Ezért (is) fontos szeretnünk. Amikor prédikálunk, tanítunk, lelkigondozunk, prófétálunk, dicsőítjük az Urat, vagy bármi mást csinálunk is, a szeretet legyen az első. Az legyen a mozgatórugója, hogy szeretetkapcsolat, szeretetközösség épüljön ki, mert az készíti elő a talajt, a szívet. 

Amikor nálam a cégben megbeszélés van, és felhívom az embereket, néha olyan ideges vagyok, hogy majd szét tudnék durranni, mert annyira feszít egy-egy probléma. Mégis azt kérdezem először tőlük: „Hogy vagy?”. Időnként nagyon nehéz, mert legszívesebben szívlapáttal tudnám kikergetni mindet. Csak tudom, hogy az nem krisztusi. És ha nem krisztusi, akkor annak nem is lesz jó eredménye. Jó eredmény akkor lesz, ha megkérdezem tőlük, hogy „hogy vagytok?”, „gyerekek rendben vannak?”. Ilyenkor magamat regulázom. Könnyű kiállni tanítani másokat, és én vajon csinálom? A munkahely nekem egy gyakorlóhely, hogy a fizetett ’ellenségeimet’ próbáljam szeretni. Mert gyakran a legtöbb alkalmazott ilyen.

Talaj, levegő, víz… Amikor tehát szeretsz egy embert, az az ő életében egy mélyszántás, neked pedig edzés. Amikor te szeretsz mást, az mit jelent az ő életében, és mit jelent a tiédben? A másik életében olyan lesz, mint a mélyszántás, a te életedben pedig olyan, mint amikor a vajúdó asszony közeledik és felkészül a szüléshez. No, akkor elkezdtük a vajúdást, próbáljuk szeretni a másikat, vagyis oxigénhez, nedvességhez, Isten kenetéhez, Isten szeretetének megnyilvánulásához juttatjuk. 

Aztán itt van még a hő- és tápanyaggazdálkodás. Ha lehűl a talaj, az kihatással van a mag terméshozamára.

Kol.2,2 „…hogy szívük felbátorodjon, összeforrva szeretetben…” – Amikor együtt vagyunk, a szívünk felbátorodik és felhevül. Azt látom, amikor valaki tud természetfeletti agapéval szeretni, a körül szeretnek lenni mások is. Aki nem szeret, hanem mogorva, csak fapofával ül, és a legjobb dolgot is tök érzéketlenül mondja el, azok körül az emberek nem szeretnek lenni. Szeretnek az emberek vidám emberek körül lenni, akik úgy gondolkoznak, hogy minden lehetséges Istennel együtt, akik hisznek Isten csodatévő erejében, akik elhisz8ik és ki is mondják a nehéz krízishelyzetekben is, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik; ráadásul nemcsak mondják, hanem az a vonzó, amikor látod is az életükön, hogy valóban működik. 

Én nem vagyok problémamentes. Ha hiszitek, ha nem, rengeteg feladat és rengeteg probléma van körülöttem, az útaimon. De nem a problémákra akarok és próbálok nézni, hanem Isten ígéreteire. Próbálom kiválogatni, és szoktam mindig megnézni, rangsorolni a problémákat. Megnézem, és van, aminek adok prioritást nem csak a pénzbeosztásnál, hanem a problémáknál is. Az a valódi probléma, ami veszélyezteti a te üdvösségedet vagy az enyémet. Ez áll az első helyen. Azt a legfontosabb megoldani.

Ha a problémám nem befolyásolja az üdvösségemet, nem befolyásolja a szeretetemet, amit mások iránt gyakorlok, akkor azzal nem foglalkozok, akkor azt a problémát hagyom. Azt majd – ahogy mondani szokták –, majd az idő megoldja. Általában ott hibázunk, hogy a pici dolgokat felnagyítjuk, a nagy dolgokat meg próbáljuk úgy csinálni, mintha nem léteznének, a szőnyeg alá akarjuk söpörni, eldugni a szemünk elől. És ez nem jó. Mindent a maga súlyával kell kezelnünk Isten Beszédének fényében.

Amikor tehát ezeket tudod jól kezelni, a problémáidat és a szeretet munkáját is megfelelően rangsorolod, akkor szeretnek az emberek körülötted lenni. Miért? Mert akkor te egy problémamegoldó vagy, és a problémamegoldás nehéz az embereknek. Vagy ha konfliktuskezelő vagy, az emberek életében a konfliktuskezelés is nehéz dolog. Ezért, ha te olyan személy vagy, aki az adott helyzetbe belenézel, és a vajúdás előfázisaiban is részt veszel, akkor azt veszed észre, hogy szeretnek az emberek veled lenni, szeretnek veled beszélgetni, szeretnek megkérdezni téged, mert az nekik jó. Pláne, ha szeretettel tudod mindezeket csinálni és nem nagyképűen, nem öntelten; és nem válogatsz, hogy „ez nekem túl kicsi”, vagy „ez nekem túl nagy”, vagy „ahhoz elmegyek és segítek, de amannak nem segítek”. A szeretet nem személyválogató. Ha így élsz, akkor az emberek megérzik, hogy ez valami olyan, ami Istentől való dolog. És ilyenkor van az, hogy együtt vagyunk és felhevül a szívünk, tudunk együtt gondolkodni, tudunk együtt imádkozni. 

Például a prófétai mozgalomban egyik fontos dolog, hogy amikor együtt vagyunk, felhevül a szívünk, pedig mindenkinek a problémája ugyanaz maradt. Nem változott. Nem? A prófétai zoom-szobákban nem oldódnak meg a prófétai szolgáló emberek problémái, de félretesszük azokat, és úgy szolgálunk, hogy mások épüljenek, vigasztalódjanak, meggyógyuljanak. És miközben együtt szolgálunk, felhevül a szívünk, és rájövünk, hogy Isten milyen csodálatos, mennyire hatalmas. És ha bölcsek vagyunk, akkor az életünk többi részében is így gondolkozunk: Isten sokkal nagyobb és hatalmasabb, mint az én összes problémám. Soha ne felejtsd el, mindig jegyezd meg, hogy Isten mindig nagyobb és hatalmasabb, mint a te összes problémád. Nincs olyan probléma a Földön, aminél Isten ne lenne hatalmasabb. 

Ezért mondja Pál apostol is, hogy „egymás hite által felbuzdulunk, felerősödik a szívünk”. És ez olyan, mint amikor a mélyszántás által a talajban a hő- és tápanyaggazdálkodás helyreáll. Hiszen egy laza talajban, egy magasabb hőmérsékleten, nedvesebb közegben a magok és beszűrődő tápanyagok is jobban oldódnak fel, jobban szívódnak fel. És ez kell. 

Beszéltél már olyan emberrel, aki nagyon zárt, nagyon lezár? Akármilyen oldalról próbálkozol, nem tudsz hozzá utat találni. Annyi csalódása volt már a szeretet terén és annyi bizalomvesztése volt, hogy természetes erőfeszítésekkel nem tudsz hozzá közel kerülni. És ezt semmi más nem viszi át, csak Isten természetfölötti agapé szeretete. Ez az egyetlen egy erő, ami áttöri a falat. Egy bizalomvesztett embernél, bántott, bántalmazott embernél nincs más lehetőség. Persze, akit nem bántalmaztak, annál is Isten agapé szeretete működik, csak ugye ott még lehet ésszel is taktikázni – legalábbis mi úgy gondoljuk. 

Például amikor a gyülekezetben elkezdtem szolgálni, akkor volt egy asszony, aki bejött depresszióval, mindenféle gonddal. Nagyon hányatott volt a házasságuk. Mondtam neki, kellene beszélni a férjével, hogy térjen meg, és minden a helyére kerül. De a férj nem akart sehogyan sem. Tehát lezárt. Gondolkodtam, próbálkoztam, mit is lehetne csinálni. Volt, hogy kocsival odaálltam az ő autója mögé, hogy ne tudjon elmenni, ne tudjon kiállni, hanem megvárjon. Tudod mit csinált? Elhajtott a virágoskerten keresztül. Versenyeztünk. 

Aztán rájöttem, hogy itt ésszel meg erővel nem megy. Megkérdeztem, mi a kedvenc hobbija. Azt mondta, hogy szeret horgászni. Az az egy dolog, amit szokott csinálni. Hú, mondom, hát téged az Isten küldött. Azt mondja, miért? Hát pont most akarok megtanulni horgászni, vettem is már felszerelést, meg minden, nagyon kéne már horgásznom. Na, erre vevő volt. Megtért, ma már gyülekezetet pásztorol. Meg kell értenünk, Isten agapé szeretetében mindenki meglágyul. Maximum még nem szerettük eléggé, nem volt még elég időnk szeretni, nem tudtuk azon a szeretetnyelven szeretni, ahogyan ő beszél a saját szeretetnyelvén. De Isten agapé szeretete mindig megtermi azt a közeget, azt a talajt, ami kell.

A mélyszántás által előkészítjük, hogy a gyökerek könnyebben és mélyebbre hassanak. Ha nagyobb a gyökér, akkor mélyebbre tud hatolni, és a gyökér nagyságával arányos, hogy milyen a szár, a törzs, és milyen a lombkorona. A lombkorona mindig megmutatja, milyen a növény gyökérzete. Egy nagyon gyenge, felszínes gyökér nem tud nagy fát növeszteni. Nagy fához mély gyökérzet is kell. Előbb a gyökér, utána a felépítmény. Amikor mélyszántás van, akkor előkészítjük, megengedjük, hogy a gyökerek mélyre hatoljanak. 

Miért kell mélyre hatoljon a gyökér? Mert a nagy viharokban csak a mélyen lévő gyökerek tudják megtartani a fát, a növényt. És minél mélyebben van a gyökér, annál inkább időtálló a fa, mert ha szárazság van is, a mélyről akkor is tud nedvességet fölszívni. Amikor szeretjük az embereket Isten agapé szeretetével, akkor azt jelenti, hogy a szíve egyre mélyebben nyílik meg arra, hogy Isten Beszéde gyökeret verjen és mélyre hatoljon a szívében. Az tartja meg, amikor Isten Beszéde a szívében mélyen van; vagyis amikor kitartóan tudsz szeretni.

Volt egy férfi, akit 18-szor hagyott el a felesége úgy, hogy végül vissza se jött. De már a tizediknél olyan volt, hogy gyomorgörcse volt már attól is, ha otthon volt. Már nem tudta megmondani, mi a jobb, hogy otthon van, vagy ha nincs otthon. Mert amikor hazaért a férj, az első dolga az volt, hogy felnézett a fogasra, hogy a felesége lakáskulcsa ott van-e, mert abból tudta, hogy az asszony otthon van-e vagy nincs otthon. Mert a felesége nem dolgozott sehol. És ha nem volt ott a kulcs, már gyomoridege volt, mert általában kirakta a buszbérletét az asztalra, azzal jelezte, hogy elköltözött. De nem vitte el a cuccait, hanem mindig csak egy-két dolgot. Elment egy fickóhoz, és ott volt egy-két-három hétig, aztán visszakérte magát. Hát, a tizedik ilyen eset után ez teljesen tönkretette azt a férfit. A tizennyolcadik után már többé nem is jött vissza.

Ez volt hét éve. Én próbáltam mellé állni, próbáltam ezt az embert szeretni, szinte éjjel-nappal vele voltam, nehogy öngyilkos legyen. Otthagyta a felesége, két lányt nevelt. Egy idő után viszont már mondtam neki, mivel nem akart növekedni hitben, a Krisztusban, hanem csak túl akarta élni a dolgokat. Nem akarta, hogy az Isten Beszéde a szíve mélyére hatoljon, hanem csak, hogy felszínesen hasson. Akkor megmondtam neki, hogy én ezt nem tudom csinálni, mert ez már csupán ’energialeszívás’ az ő részéről. Mondtam neki, hogy az Isten Beszédében kell növekednie. Megsértődött. A legnagyobb barátság ellenére megszakadt a kapcsolatunk. Kb. három hónapja Isten felhozta a szívemben, és megkerestem. És képzeljétek, hogy akkor régen minden nap vele voltam, minden nap felhívtam, reggel, délben mentem hozzá, ő meg jött velem, mint a testvérek. Most viszont beszélni se akart velem. Nem tudott a szemembe nézni, bármit kérdeztem, „nem, nincs, nem akarom” volt a válasz. Beszélgettünk két órát. Nem volt mély. Beszélgettünk, pontosabban csak én mondtam-mondtam, ő meg csak egy-egy szót. 

Mivel nem volt mélyszántás az ő életében soha, nem volt felkészülve a csalódásokra. Ezért nem is tudta, nem tudott mit kezdeni azzal. Teljesen tönkrement, egy depressziós, élő halott lett, mint aki kómában van, olyan lett ez a férfi. Ezért fontos, hogy meg kell engednünk, hogy ezek a vajúdások bennünket felkészítsenek bennünket. 

Amikor te szeretsz másokat, akkor az jó neked is, meg jó a másiknak is. Nem elég felszínesen szeretnünk, hogy odaköszönünk: „Heló, szia, hogy vagy?”, de már megyünk is tovább. A válasz már nem is fontos. Nincs idő. 

De mit is mond a Biblia az időről? Hogy Jézus visszajövetele előtt milyenek lesznek az idők? Gonoszak lesznek. Mitől gonosz az idő? Mitől nem gonosz az idő, mitől szent az idő? Ha Istennek adom. Mindaz az idő, amit Istennek adok, az szent idő, mindaz az idő, amit pedig nem Isten szerint élek, az mind gonosz idő. És Jézus azt mondja, hogy az Ő visszajövetele előtt az lesz a jellemző, adnak, vesznek, tesznek-vesznek, hogy az idők gonoszak lesznek. Ez pedig azt jelenti, hogy az időnk jelentős részét, nagyon nagy részét nem Istennel töltjük, nem Isten szerint töltjük, sőt azt a kicsi maradék-időt, amikor összejövünk a gyülekezetben, akkor sem az Úrral foglalkozunk. Zajlik az igehirdetés, tanítás, dicsőítés, imák – és közben mi magunkkal vagyunk elfoglalva, magunknak akarjuk az áldást. Hogy én erősödjek, én töltődjek, én érezzem jól magam. A pásztornak meg az a dolga, hogy valami újat mondjon, új módon valami nagyszerűt, ami engem megvigasztal, amitől jól érzem magam, ami felvidít, ami nekem jó. A dicsőítők úgy készüljenek fel, hogy minden flottul menjen nagyon klassz dalokkal, amin aztán tudok sírni, bele tudok borzongani, és „akkor jó volt a szolgálat”. Vagyis ráakasztjuk a saját felelősségünket a pásztorra, szolgálókra. 

Pedig a gyülekezetbe azért megyek, hogy én adjak valamit, hogy a Mennyei Atya a Szent Szellem által belém helyezett agapé szeretetével önzetlenül és feltétel nélkül szeressek. Vessük le a ’koldulós szegénységmentalitást’, hogy mindig csak nekem kell, hogy adjanak mások, engemet kell, hogy kiszolgáljanak, megelégítsenek. Ez nagyon is óemberi, a testi természet jellemzője, ezt fel kell cserélnünk arra, hogy én mit adhatok a testvéremnek, mivel és hogyan tudom kifejezni a Mennyei Atyától a szívembe töltött agapé szeretetet a pásztorom felé már végre. Pláne, ha már két vagy három éve a gyülekezetben vagyok. Persze tudom, hogy gyakran még tíz-húsz évnyi kereszténység után is azt várják az emberek, hogy szeressék őket. 

De fel kell készülnünk, mert olyan idők jönnek, amikor nem fogják megkérdezni, hogy mi a te nyomorúságod, hanem azt, hogy te mit tudtál tenni a másikért. És a napok azért gonoszak, mert még a gyülekezeten belül is önzőek vagyunk, gyakran még ott sem Isten van a középpontban a szívekben. 

Jézus Krisztus kereszthalála, a megváltás teljes. Engednünk, hagynunk és akarnunk kell, hogy a szívünkben is Róla szóljon minden és ne magunkról. Mit adott Ő nekünk, ami által mi meg tudunk változni. Nem a mi életünk a fontos, hanem Jézus Krisztus élete a fontos, Jézus Krisztus személye a fontos. Az, hogy Jézus mit végzett el a kereszten, ez a fontos. Erről szóljon az istentiszteletünk. Amikor bejövünk, dicsőítünk, nem azért dicsőítünk, mert az jó vagy nem jó érzés, hanem mert Krisztus személye megérdemli. Ő méltó a dicséretre. Jézus Krisztus egyedül méltó. Tehát attól szent az idő, hogy Jézus Krisztusról szól, Neki van szentelve az az idő. 

Aztán jönnek a hétköznapok. Elmegyek dolgozni, ott vajon hogyan viselkedek a főnökömmel, a beosztottammal, a kollégákkal, a vendégekkel, bárkivel. Amikor Istenről szól, abban Isten megdicsőül. Ha a magunk igazát keressük, akkor az nem Róla szól, az nem tudja Őt megdicsőíteni. Láthatjuk, hogy nagyon könnyű megszentelni az időt, ugyanakkor nagyon könnyű nem megszenteltté is tenni az időt. A hétköznapjainkban szinte minden élethelyzetben, körülményben, annyira be vagyunk pörögve, annyira fel van spannolva az egész rendszer, hogy szinte nincs is időnk odafigyelni arra, hogy ez most Istenről szól, vagy nem. De tudatosítsuk és szenteljük meg az időnket – válasszuk el a szívünkben Isten számára, adjuk át magunkat Isten agapé szeretete számára és szeressünk önzetlenül. 

Nincs időnk annyit imádkozni, amennyit szeretnénk, mert biztos vagyok benne, hogy mindannyiótok szeretne többet imádkozni, meg a Bibliát is többet olvasni. És valahogy még sincs elég idő rá, valahogy még sincs energia rá, mert valami mindig fontosabb. Na, ezért nem lesz szent az idő, mert az ördög pontosan tudja, hogy kinek milyen elfoglaltságot kell odatenni, milyen ’mézes madzagot’. Nekem például azért nehéz ez, mert nagyon intenzív és gyakorlatias ember vagyok. Ha elkezdek valamiért imádkozni, azt veszem észre, ahogy Isten adott egy gondolatot, meg se vártam, hogy befejezze a mondanivalóját, de én már mentem is, hogy megcsináljam. És időnként annyira pörgök, annyira megyek, hogy már veszekszek magammal, hogy ’Hámori, te hülye vagy, nem igaz, hogy nem tudsz még tíz percet ott ülni’. És nem tudtam. 

Az, hogy hogy annyira csinálom és csinálni akarom a dolgokat, az ugyanúgy gond, mint aki semmit nem csinál. Mert Istennek nem arra van szüksége, hogy én vagy valaki más nagyon pörögjünk, menjünk, hanem Istennek az a vágya és akarata, hogy Vele időt töltsünk. A fiamnak is arra van szüksége. Azt mondja: ’Apa, csak legyünk együtt. Nem kell nagy dolgot csinálni, csak legyünk együtt, töltsünk időt együtt.’ És tudod, ebben a közös időtöltésben, ha nem is csinálunk semmit, én is, meg a fiam is formálódik akkor is. 

Mélyszántás, vajúdás és időtöltés. Ennyire idő-nélküli, idő-hiányos világ talán még nem is volt, mint ami most van. Minden eszközünk, az okostelefon, a gyors autók, a repülőgépes utazások mind azt segítenék, azt szolgálnák, hogy ezektől elvileg egy csomó időnknek kellene, hogy maradjon. Nem? Legalább úgy, mint a halszaporításnál, hogy ötezer férfi jóllakott, és még maradt 12 kosárnyi. De bár már annyi eszközünk van, hogy az időt megspóroljuk, mégis az van, hogy mindezek elveszik az időnket, mert még többet és többet akarunk belegyömöszölni a 24 órába, akár 30-at is. Ilyen időket élünk. És ebben az időben kell megállnunk a mélyszántásra, hogy szeressük a másikat Isten agapé szeretetével. Mert szeretni nem tudunk rohanó életet élve, rohanva, mert abban nem lesz időnk az agapé forrására, a Mennyei Atyánkra. Az agapé szeretethez le kell lassulnunk, időt kell töltenünk a forrásával, a Mennyei Atyával, és a Szent Szellemmel, aki a szíveinkbe tölti be a mindennapjainkban.

Az, hogy a gyökerek mélyre hatoljanak, az nem könnyű, az nehezen megy. Ugye, nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja a felebarátjáért. Ha te adsz időt magadból, adsz annyi időt, hogy a másiknak a gyökerei mélyre hatoljanak, és átélje, érezze, hogy törődsz vele, az mélyszántás. 

Róma.8,38-39 „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, (39) Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szeretetétől, ami a mi Urunk Jézus Krisztusban van.”

Tehát ha mélyre hatol a gyökér, nincs semmi, ami elszakíthatna Isten szeretetétől. De ehhez az kell, hogy mélyre hatoljon az a gyökér. Isten szeretete, a te gondviselésed, a te törődésed, a te szereteted, legyen kitartó, és akkor mélyre tud hatolni a gyökér. 

Eféz.3,17 „Lakozzon a Krisztus a hit által a ti szívetekben – a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.” 

Tehát a szeretetben tudunk meggyökerezni, a szeretetben tudnak a gyökerek mélyre hatolni. Bármit csinálunk akár a munkahelyen, a gyülekezetben, akár a sportban, szeretetben kell tennünk. Mert ha a szeretetben vagyunk meggyökerezve, akkor számíthatunk rá, hogy Isten ott van velünk, mert Ő maga a Szeretet. Bármi mást csinálunk, akármilyen eredményeink is lehetnek, ha az nem szeretetben van, semmit nem ér. Ezért kell beleadnod a szeretetedet a másik életébe a mélyszántásra, mert mindeközben te magad felkészülsz. 

A mélyszántáskor a ’leromlott’, kiszikkadt elöregedett felső részt leforgatják alulra. Az alul, a mélyben levő megpihent föld pedig feljön felszínre. A mélyben megpihent föld, ami feljön a felszínre, tele van tápértékkel, porhanyós a teteje, könnyű megmunkálni, könnyű bele vetni, ültetni, és jó szerkezetű talajjá válik. 

Eféz.4,2 „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben/ viseljétek el egymást szeretettel.”

„Viseljétek el egymást szeretetben.” – Mi történik, amikor a felső talajt, a gazzal együtt beszántjuk alulra, és ami alul volt, az pedig feljön a felszínre? Amikor beszántjuk alulra, egy idő után elfogy a levegő. Ha elfogy a levegő, mit csinál az, ami ott van? Elkezd rohadni. A Biblia beszél erről. 

Most összegzem, mi is történik a mélyszántáskor. Ami a felszínen van, például a gyomnövény, meg mindenféle szemét, azt beforgatják alulra. Ott lent pedig levegő és fény nélkül elkezd rohadni. Amit akarunk, hogy elmúljon, azt mindig betesszük, és beszántjuk alulra. 

Viszont a földben meg van egy csomó kártevő, mint a lótetű, meg más bogarak, lárvák. Azzal mi történik? Azt pedig a mélyszántással fölhozzuk a felszínre. És mi történik mindezzel a felszínen? Az állatok, a madarak meg más rágcsálók összeszedik azokat, mert az nekik táplálék, illetve mi is össze tudjuk szedni. Tehát mindaz, ami majd később megrágná a gyökeret, azt most felszínre hoztuk a mélyszántással, és így azt el tudja takarítani a természet. Az a föld pedig, ami fölül volt, és ami növény fölül volt, azzal mi lesz – a gazból meg ezekből? Az pedig tápanyag lesz, mert elrohad. 

Tehát a mélyszántásnál az, ami most itt a szemeink előtt használhatatlan, az majd lent a mélyben a jövő növényének tápanyaga lesz. Ami pedig tönkretenné a növényt, és a gyökerét szétrágná és elpusztítaná, az mind feljön a felszínre, és ezzel le tudjuk takarítani. 

Tehát mit is jelent ez most nekünk? Az emberi szívekben van sok dolog, ami mérgezi a dolgokat. Amikor szeretsz, ’lemész mélyszántásba’, a szíved mélyéről beszélsz, és ilyenkor olyan dolgokat mondasz el, amit csak nagyon ritkán, és csak keveseknek. És csak azoknak mondod el, akikben bízol. Nagyon sokszor olyan sérelmek jöhetnek fel a múltból, a megbántottságból, amiről nem is gondoltad volna, hogy az még ott volt bent. Lehet, hogy te se tudod, akinek ott van a szívében. Amikor viszont átéled, érzed, hogy szeretve vagy, akkor el mered mondani. 

Az egyik kulcs, amikor így hárman együtt vagyunk: Zsozsó, Attila, meg én, hogy jó barátok vagyunk, és éppen ezért tudunk őszintén beszélgetni egymással, mert azt is tudjuk és érezzük, hogy szeretve vagyunk a másik által. Ez már nem csupán azt jelenti, hogy bírjuk egymást, ez több. Mert tudjuk, hogy szeretve vagyunk, és áldozatokat vagyunk képesek hozni egymásért. Az az áldozat nem olyan nagy, hogy belehaljunk, de amire a másiknak szüksége van, azt mindegyikünk meghozza. Ez nekünk nem gond. Ez több, mint jó fejség, vagy haverság. Ez már barátság, ez szeretet, és ez teherhordó, teherbíró. 

Amikor ez nincs meg, akkor nem beszélünk őszintén egymással. Minél kevesebb a szeretet, annál felszínesebb a beszélgetés. És a felszínes beszélgetés nem hoz felszínre mély dolgokat. Ha nem jönnek föl a mély dolgok, akkor az, ami bennmaradt a mélyben, az a következő vetésed gyökereit el fogja rágni és megemészti. 

Amikor valami nem tisztult meg, akkor az gennyes lesz. Pedig lehet, hogy a seb már kívül hegesedne. Ezért van az, hogy amikor valakit hasba szúrnak egy késsel, akkor beviszik a kórházba, és a sürgősségi osztályon vágnak még vagy háromszor akkora lyukat rajta. Megnézik, hogy van-e valamilyen károsodás ott belül. Ha a sebet csupán simán összevarrnák, lehet, hogy két óra múlva meghalna. Tehát nagyon fontos, hogy amikor szeretsz, szeress őszintén. 

Miért nem tudnak gyakran a mai szülők a gyerekeikkel őszintén beszélni? Mért nem tudnak megnyílni a gyerekek a szüleik felé sokszor? Én most magamról is beszélek, mert nekik velem nagyon nehéz volt beszélgetni. Miért? Az első, mert nem töltöttünk elég időt velük, mert minden fontosabb volt, a munka, a pénz megteremtése, stb. 

A másik, hogy nem érezték, hogy szeretve vannak mindennél és mindenkinél jobban. Azt érezték, hogy fontosabb a gyülekezet, fontosabb a vállalkozás, fontosabbak a haverok és csak utána jönnek a gyerekek. Nem hatolt a szeretet le a mélyre, nem ismertük a gyerekeinket. A saját gyerekeinket csak felszínesen ismertük? Mindez az egész társadalomra igaz. És ami bent van probléma a gyerek szívében, azt csak a te szereteted által fog a felszínre kerülni. Ha nem, akkor mindaz, amit mi felépítményként rá akarunk építeni, mindaz el fogja rágni a gyökereket, és tönkre fogja tenni. Gennyes lesz. Viszont, ha tudjuk feltétel nélkül szeretni, időben, erőben, mindenhogyan, akkor kibeszélik a gyerekek magukból. S nem az interneten keresi a megoldást és nem olyan társaságokban, ahol rossz irányba viszik őket – és csak utólag nézed, hova is került az a gyerek, és hova jutott. 

Ez a mi elhívásunk, hogy szeressük a gyerekeinket feltétel nélkül. Ennek pedig az egyik kulcsa az, hogy időt töltünk velük. Amikor szeretsz, föl kell készülnöd, hogy sok ’lótetű’ jön a felszínre – vagyis sok olyan szennyes, bűzös, hihetetlen dolgok, amikre talán nem is gondoltál, a másik viszont meg is könnyebbül.

Tudod milyen, amikor például húzzák a fogad és menet közben beletörik a gyökér? Ráadásul, ha nem veszik észre, csak azt érzed, hogy egyre csak fáj, dagad és gennyesedik. Ilyenkor odamennek szikével és felnyitják – ez egyáltalán nem egy kellemes, viszont az igen, amikor megszabadulsz tőle, és már nem feszíti az egész állkapcsodat, fejedet! Amikor te feltétel nélkül szeretsz, akkor az a másik életében mélyszántás. Ilyenkor fel tud jönni sok olyan dolog, ami őt feszíti.

Ha az emberek szívét ki tudnánk rakni ide az asztalra, elcsodálkoznánk, hogy mi minden van ott. Még a sajátunkban is. És ami a mélyen maradt, azt semmi más, csak Isten ’agapé’ szeretete képes felhozni. És közben mindaz, amiről még most úgy érzed, hogy gaz, gyom és ilyenek, azokról pedig kiderül, hogy nagyon jó táptalaj. 

Mit jelent ez? Annyi mindenen, nehézségen mentünk keresztül? Gondolkodtál már azon, hogy az életed legjobb bizonyságtevése mindig abból táplálkozott, amin téged már az Úr átvitt? Az összes többiről csak mesélni tudsz. De, amit te személyesen átéltél, az a szemeden, a szavaidon, a habitusodon keresztül érezhető, hogy te nem valamit olvastál, hanem rajtad átment, mint az úthenger, de túlélted. 

Ez az, amit most kárnak és szemétnek ítélsz, mert mindazt beleszántjuk az agapé szeretetbe, és az pedig táplálni fog más életeket és változásokat. Ezektől nem szabad félni. 

Tehát az agapé szeretet, amit megélsz, az a másik ember életében egy mélyszántást fog jelenteni. Sok dologban megoldódnak problémák, egy csomó dologban felszabadulnak, és ami a legfontosabb, hogy megismerik az Isten szeretetét rajtad keresztül. És ez az elhívásunk. 

Zongorázhatsz, Bibliát olvashatsz, lehetsz a legjobb technikus, vagy portás, prédikáló vagy takarító, lehetsz a munkádban vagy a szolgálatodban a legjobb, de ha szeretet nincs benned, semmi vagy – az Isten Királyságának növekedése szempontjából. 

Mert Isten legfőbb dolga és parancsa számunkra, hogy szeressük Őt, szeressük az embereket és egymást. És mindeközben ez nekünk felkészítés a vajúdási időszakra, hogy bármilyen nehéz helyzet is jöjjön, ki tudjunk tartani Isten mellett. Ámen!

Próféta-Suli, Eger, 2021. október 09.