Credo 4. – Hiszek Jézus Krisztusban

Credo 4. – Hiszek Jézus Krisztusban

Credo 4. – Hiszek Jézus Krisztusban 1024 783 Rádió Sansz

Ma negyedik hete, hogy elkezdtünk egy sorozatot az Apostoli Hitvallással kapcsolatban. Átvesszük az Apostoli Hitvallás sorai szerint, hogy miben is hiszünk; mi is a keresztény hit; mitől vagyok keresztény; mit jelent az, hogy Jézus tanítványa vagyok? Ezeket azért fontos tudnunk, mivel sokféle kurzus, sokféle társadalmi és politikai vonulat, hullám, hangsúly – és persze ellenhangsúly is van –, és mindezek között fontos eligazodnunk. Mitől vagyok egyáltalán keresztény? Attól vagyok-e keresztény, hogy egy 2000/1000/500 éves keresztény kultúrájú országban élek, vagy bizonyos keresztény szokásokat, ünnepeket, tradíciókat megtartok – vagy mitől?

Most valljuk meg együtt az Apostoli Hitvallást: „Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, Mennynek és Földnek Teremtőjében, és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent Szellemtől, született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt, és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a Mennybe, és ott ül a mindenható Atyaisten jobbján. Onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szent Szellemben. Hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, és az örök életet. Ámen.”

A mai szakaszunk kicsit hosszú, de múlt héten részben már volt szó róla. „Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szent Szellemtől, született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt, és eltemették.”

A múlt alkalommal átnéztük, hogy miért is van egyáltalán szükségünk hitvallásra. A Zsidókhoz írt levél beszél arról, hogy amikor különböző viharok vannak, fontos, hogy figyeljünk a már hallottakra, és a szívünkbe befogadott evangéliumra, és ragaszkodjunk ahhoz, nehogy elsodródjunk:

Zsid.2,1 „Azért tehát még jobban kell a hallottakra figyelnünk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.”

Nagyon sokféle szél, tanítás, áramlat, kultúra, divat, trend próbál elfordítani, és valamihez oda kell kötnöd, ki kell, hogy horgonyozd az életedet, hogy az stabil legyen. Azért, hogy amikor jön a hó, az eső, a szél, a vihar, akkor is biztosan megálljon az életed. 

Tudnom kell, hogy kinek hiszek, mit hiszek és kiben hiszek. Önmagam számára a hitvallás egy megvallás-sor, egy összegzés, ami nem más, mint ’homologeo’, vagyis ugyanazt mondom ki és vallom meg, amit Isten egyszer már kimondott. Ez a szó azt is jelenti, hogy egyetértek azzal, amit Isten mondott, és én magam is kimondom. 

A hitvallás által bekapcsolódok valamibe, amit már sokkal a születésem előtt Isten elkezdett kijelenteni, ezt nem én találtam ki. A nemzetemtől, kultúrámtól függetlenül jóval korábban kijelentette ezeket Isten. Ehhez alázat kell, hiszen alávetem magam valami tőlem függetlenül régóta létező valóságnak, és őrzöm az apáim, atyáim hitét, az apostolok és próféták hitét – azt, amit rám bíztak. 

A hitvallás segít, hogy összeszedett, bátor, világos bizonyságtevő legyek, mert így nem a levegőbe vagdosok, nem kapkodok, hogy miről beszéljek, amikor beszélgetek valakivel Jézus Krisztusról. Mert tudom, kiben hiszek. Tudom az egyetemes keresztény hitvallást, így azokról az igazságokról beszélek, mert tudom, hogy ezek fontosak. Így ha szeretném, hogy akivel beszélgetek, az ő életébe egy stabilitás és kiszámíthatóság jöjjön, akkor az alapokról, és a keresztény hitem sarokpontjairól kell, hogy beszéljek.

A hitem megvallása azért is fontos, mert engem is megerősít. Azt mondja Pál apostol is, hogy Istennek az ereje ez az üdvösségére, amikor Krisztus evangéliumáról beszélek (1.Kor.1,18 „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje.”). Amikor nem szégyelled, hanem megvallod, akkor a hitből kimondott szó saját magadban is hit-erőt, szellemi erőt, lelki- és pszichikai erőt is, de még fizikai erőt is felfakaszt a számodra (Róma.1,16 „Mert nem szégyellem Krisztus evangéliumát; mert Istennek ereje és hatalma az minden hívőnek üdvösségére...”). 

A hitvallás azért is fontos, mert amikor kimondod ezeket az igazságokat, akkor Istennek a dicsőségére mondod ki, Isten dicsőségét emeled; mert abban az atmoszférában, abban a befolyási közegben, ahol élsz, ezáltal Istennek adsz tisztességet, dicsőséget és helyet. 

A hitvallás azért is fontos, mert megvéd a tévelygésektől. Az Apostoli Hitvallás megvallásakor újrakalibrálom a bensőmet, újrafókuszálom a szívemet; a hitemet újra pontosítom, amik esetleg hétköznap elhomályosodtak, perifériára kerültek, azok újra középpontba kerülnek.

Jézus Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. 

Ez a két természet a Názáreti Jézus Krisztusban összeelegyítetlenül és elválaszthatatlanul, osztatlanul és elkülöníthetetlenül benne van: az isteni és az emberi is. János apostol a keresztény hit egyik alapigazságává teszi ezt, hogy „Jézus a Krisztus”, és ennek tagadását nem csupán a hitetlenség, hanem az antikrisztus jelének is mondja. 

1.János 2,22-23 „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.”

Ugyanezt mondja János a negyedik fejezetben is:

1.János 4,2-3 „Arról ismerjük meg Isten Szellemét, hogy amely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; amely szellem pedig nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, az nincsen Istentől; hanem az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön, és most e világban van már.”

Mit jelent számodra az, hogy „hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában”? 

Jézus abszolút istenségére vonatkozik. Azt jelenti, hogy Isten egyszülött Fiában hiszek. Azt mondja a Biblia Jézusról, hogy Őbenne maga Isten áll eléd. Azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztusban ott van előtted. Mindkettő igaz. Ez nem játék a szavakkal, hanem az üdvösségednek az alapja. 

Péternél láttuk, ahogy a hit felismerte ezt, és felismerte a Názáreti Jézusban magát Istent, mert nemcsak azt mondta, hogy „te vagy a Krisztus”, hanem azt is, hogy „az élő Istennek a Fia”. Vagy amikor Tamásból is előtört a felismerés, hogy „én Uram, és én Istenem!” Tehát Tamás is Istenként ismerte fel a názáreti Jézust. Amikor pedig ott volt (Jézus) a kihallgatás során, és vádként szegezték neki, hogy azt mondta magáról, hogy „Isten Fia vagy, azaz magadat tetted egyenlővé Istennel” – akkor mit válaszolt? 

Lukács 22,70 „Megkérdezték: „Tehát te vagy az Isten Fia? Ő így felelt: Igazatok van, amikor azt mondjátok, hogy én vagyok.” 

Figyeljük meg, hogy Jézus Istent következetesen Atyának, az Ő Atyjának szólította, és Isten maga is bizonyságot tett a Názáreti Jézusról. Máté evangéliumában több helyen is:

Máté 3,17 „És egy égi hang ezt mondta: Ez az Én szeretett Fiam, akiben Én gyönyörködöm.” Tehát Isten, az Atya is bizonyságot tett a Názáreti Jézusról. Itt nemcsak arról van szó, hogy „Őt szeretem, Ő egy különleges ember”, hanem „Ő az Én Fiam, Én szültem, Őt hallgassátok”. Jézus pedig úgy beszélt Istenről, hogy „Ő az Én Atyám”. Természet szintjén egyedül Krisztus az Istennek örökkévaló Fia, akit Ő szült. Minket kegyelemből fogadott az Ő gyermekeivé az újjászületés által.

Efez.1,5Isten eleve elhatározta, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által.” Mindezt az idő előtt, vagyis az időnek nem egy bizonyos pontján, hanem mielőtt lett volna idő, az Atya-Isten az örökkévalóságban szülte a Fiút, minden kezdetnek elején. 

És amit az istentisztelet elején felolvastunk a Kolossé levélből, abból olvasunk most néhány verset: 

Kolossé 1,15-19 Ő képmása a láthatatlan Istennek. Minden teremtmény előtt született. (16) Mert Őbenne teremtetett minden a Mennyen és a Földön; a láthatók és a láthatatlanok; akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden Általa és Őreá nézve teremtetett. (18) Ő a feje a Testnek, az Egyháznak… (19) Tetszett az Atyának, hogy Őbenne (Krisztusban) lakozzon az egész teljesség.” 

Ő maga, Krisztus is részt vett a teremtésben: János 1,1-3 „Ő, a testté lett Szó (’Logosz’) kezdetben volt; ez Istennél volt, és Isten volt a Logosz-Szó (több fordítás szerint az ’Ige’), ez kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” 

Salamon a Példabeszédek könyvében arról beszél, hogy Péld.8,22-23 „Az Úr az Ő útjának kezdetén szerzett engem (itt a Krisztus beszél az Atyáról). (23) Örök időktől fogva fel lettem kenve, még mikor semmi nem volt, akkor születtem. (27) Mikor teremtette az eget, Én ott voltam (30) Mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap.”

Ezt persze az emberi értelmünkkel nehéz elképzelni, de Ő a Krisztus, aki mindenekelőtt született. Ő nem úgy született, mint mi, nem úgy, ahogyan a mi újjászületésünk volt. Mondott is Jézus egy botrányos mondatot a János evangéliuma 8. fejezetében: „Mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok.” (58. vers) Akkor is meg akarták ezért kövezni. Nem azt mondta Jézus, hogy „mielőtt Ábrahám lett, én voltam”, hanem „mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok”. Ő pedig most is ugyanaz, mint ezer éve, ötezer éve, vagy az idők előtt. Mert „Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz.” Ő örökkévaló Isten.

A keresztény felekezetben karácsonykor Jézus Krisztus születéséről emlékeznek meg. Azután a liturgikus évben ott vannak Jézus földi életének különböző szakaszai, állomáspontjai, de Jézus Krisztus élete nem karácsonytól a mennybemeneteléig tart, hanem Ő öröktől fogva való Isten, örökkévaló Isten. És fontos tudnunk, hogy amikor hiszel Jézus Krisztusban, az Isten Fiában hiszel, aki egyenlő az Atyával, mégis emberré lett. 

Miért olyan fontos ez? Azért, mert Jézus maga mondta: „én és az Atya egy vagyunk” (Ján.10). És Ő – bár az Istennel egyenlő volt – kiüresítette magát, emberré lett, lejött ide a Földre. Egy emberi edénybe tuszkolta bele magát Isten Fia, akire nézve, aki által és akiért lett minden. Akinek Szavára áll fenn most is az egész világmindenség, az egész Univerzum – és egy törékeny emberi testbe belepréselte magát. 

De ennek is oka volt, mert az Atya így tette hozzáférhetővé magát az ember számára: hogy egy emberen keresztül – aki az Ő Fia – eljuthasson mindenki Őhozzá; mert Jézus Krisztus által csinált egy utat, megnyitott egy ajtót a Mennybe. Mert Jézus Krisztus az út, és Ő az ajtó az Atyához. És „nem tudja senki sem megismerni az Atyát, csak a Fiún keresztül” (Mát.11,27). Amikor Péter és János prédikált és meggyógyult egy sánta, utána bizonyságot tettek: Apostolok Cselekedetei 4,12 „Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, aki által kellene lenünk megtartatnunk/ üdvözülnünk.”

Jézus Krisztus nélkül sokan tudnak hinni Istenben, és sokan elhiszik, hogy van Isten, de megismerni Istent, mint Atyát, csak a Názáreti Jézus Krisztus keresztáldozatán keresztül, csak a Názáreti Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit által lehet.

A szív szerinti megtérés után a sokak számára távoli Isten közeli, atyai kapcsolatba lépett velünk – személyes istenélményeken, szívbeli kijelentéseken, imameghallgatásokon keresztül. Ha pedig utána a Fiúval nem volt meg a megfelelő kapcsolat, vagy ha bejött bármilyen bűn vagy vétek –, ha a keresztáldozatba vetett hit, Jézus Krisztus vérébe vetett hit már nem tudta félretolni a bűnt vagy vétket az Isten és ember közti kapcsolatból, akkor sajnos újból távolság jött Isten és ember közé. De Isten azt mondja, hogy ezt a távolságot nagyon egyszerűen meg lehet szüntetni, ki lehet iktatni. Mert Isten elküldte az Ő Fiát, Názáreti Jézus Krisztust emberi testben, és ha hiszed, hogy Ő az élő Isten Fia, aki érted lett emberré, érted halt meg, akkor azt jelenti, hogy be tudsz lépni egy olyan ajtón Isten jelenlétébe, be tudsz menni egy bensőséges kapcsolatba Istennel, ami megnyitja számodra az Istennel, mint a Mennyei Atyáddal való kapcsolatot. 

Melyikőtöknek van gyereke, melyikőtök gyermek, és van apja vagy anyja? Ti is tudjátok, hogy a szülő-gyerek kapcsolat az első időben ’automatikusan’, magától értetődően alakul. Mert a gyermeked rád van szorulva, te szereted őt, mert a csontodból való csont, húsodból való hús, és táplálod, óvod, véded, ellátod. De ahogy telnek az évek, erőfeszítést kell tenned, és idővel másképp kell erőfeszítést tenned – akár mint apa vagy anya a gyermekeddel; akár mint gyermek, hogy a szüleiddel való kapcsolat megmaradjon. Természetesen más életközeg, más pálya, más elhívások, de ahhoz, hogy a kapcsolat megmaradjon, hogy ne legyen elidegenedés, ahhoz újból és újból erőfeszítéseket kell tennünk

Az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében (36-37. versek), amikor Fülöpöt, az evangélistát elragadja a Szent Szellem a pusztába, és az etióp pénzügyminiszterrel találkozik, bizonyságot tesz neki Ézsaiás próféta sorain keresztül, és megkérdezi az az férfi Fülöpöt, hogy: „Mi gátol abban, hogy most bemerítkezzek?” És azt mondja neki Fülöp: „Ha teljes szívvel hiszed, akkor megteheted.” Az pedig azt felelte: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” Ő elhitte, hogy Jézus a Krisztus; elhitte, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

„Hiszek Jézus Krisztusban, a mi Urunkban...” A ’mi Urunk’: egy méltóságjelző. 

A Filippi 2-ben (11. vers) azt mondja, hogy azért, mert Jézus Krisztusban, emberben megalázta magát Istennek a Fia, és végig élt egy tiszta, engedelmes, alávetett életet (szenvedett, meghalt a kereszten...), utána az Atya felmagasztalta. És azt olvassuk, hogy ezért az Atya egy olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név felett van, és most már minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Tehát Jézus Krisztus Úr. A Biblia Úrnak nevezi Jézust, mert ezzel az Ő Istenségét állítja. (Fil.2,11 „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”)

Elhiszem-e, hogy Jézus Krisztus Úr az életemben; vagyis Isten-e az életemben a Názáreti Jézus? Énekeljük, hogy „barátom lett az Úr, barátom lett az Úr…” Ez jó, és igaz. De vajon Istenem is lett Jézus Krisztus? Istenem is a hétköznapokban? Az „Isten” az azt jelenti, hogy Ő mondja meg, mit tegyek és mit ne tegyek. Azt jelenti, hogy Ő diktál. 

A másik: „a mi Urunk”. Ha valaki Jézust vallja Úrnak, akkor engedelmeskednie is kell Neki. Akkor Ő az Úr, és Neki kell engedelmeskedni. Ez különböző politikai, kulturális közegben, vagy más-más társadalmi helyzetben más tartalommal bírhat (itt most nem a keresztényüldözési korokra gondolok). Napjainkban is Kelet-Európában, Nyugat-Európában, az Európai Unióban is sok féle nemzet van. Akár keletebbre, akár nyugatabbra nézünk: a hit megvallásának sok nemzetben ma is következményei vannak a társadalomban. 

Mit jelent Jézus Krisztusnak engedelmeskedni? Ő azt mondja, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből! És szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Luk.10,27)

Bejöhet bármilyen törvény – akár mint a császárkultusz, hogy istenként kellett imádni az uralkodót, akár bármilyen más kultusz, mint pl. ha a ’szivárványszínű’ dolgokat kell elfogadnod és tisztelned, akkor ott egy döntés előtt állsz. Mert ha valaki Jézus Krisztust Urának vallja, annak van következménye. És itt eljutunk a harmadik területre: hogy mit jelent, az, hogy a „mi Urunk”?

Tehát (1) Úrnak nevezi a Biblia Jézust, mert Isten. Van a társadalomban is és van a személyes életemben is annak következménye, ha megvallom, hogy Jézus Isten. A személyes életemben mit jelent? Azt jelenti, hogy engedelmeskednem kell Neki. Ha Úrnak vallom Jézust, akkor tisztában vagyok azzal, hogy Ő megvásárolt – igen magas árat fizetett ki értem, amit én nem tudtam volna kifizetni –, ez azt jelenti, hogy most már Ő az én Uram, nem vagyok a magam ura. Van Uram, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Ez azt is jelenti, hogy Ő rendelkezik velem. Úgyis fogalmazhatnék, hogy Ő mondja meg, hogy hány órakor kelj fel reggel. Úrként, Istenként megmondhatja, hogy mit nézz a tévében, vagy mit ne. Hol dolgozz? Milyen pályára menj? Kivel barátkozz? Hol a helyed? Ki legyen a házastársad, a párod? Mit csinálj, hogyan oszd be az idődet? Mit csinálj a testeddel? Hogyan étkezz, hogyan neveld a gyerekeidet? Hogyan viszonyulj a jóakarókhoz vagy a feléd rosszakarókhoz (az ellenségeidhez)? Ebbe Ő mindbe beleszól, mint Úr és Isten.

„Mi köze hozzá?” – kérdezheted. Hát, azért van köze hozzá, mert megvett, megvásárolt. És ha elhiszem, és megvallom, hogy „hiszem, Uram Jézus, hogy Te vagy a Krisztus, Te vagy az élő Isten Fia, és Te vagy az én Uram” – akkor ez nem egy keserű parancs-uralom, hanem bensőséges, baráti, szeretetteljes kapcsolatból fakadó engedelmesség és engedelmes élet. 

De ez az engedelmes élet az oka a félelem nélküli életnek. Ez a gyökere annak, hogy tudsz félelem nélkül élni, mert van egy Istened, van Urad. Van egy Isten mindenható Názáreti Jézus Krisztus az életed felett, aki gondot visel életed minden területéről. És így nem kell eseményektől, körülményektől, emberektől, gazdasági környezettől, politikai dolgoktól, sorsalakító körülményektől félni; Nem vagy kiszolgáltatva a bűnnek, démonoknak, vagy öröklött, genetikai vagy pszichikai betegségeknek; nem az határoz meg, hanem a te saját, szabad akarati döntésed. És ezért nem kell, hogy függj a babonaságtól, nem kell, hogy lekopogj dolgokat, mert nem ezen múlik! Nem kell jóshoz elmenned, vagy bioritmust, horoszkópot készíttetned, mert van egy Urad, egy Istened, aki mindezekből megvásárolt! És Ő azt mondja, hogy van jó, és van rossz. Nem kell félned a péntek13-tól, meg a ’fekete-macska-átmegy-előtted’-től, mert minden a te Urad, a Názáreti Jézus Krisztus kezében van.

Ebből a hitvallásból egyenesen következik az, hogy „Uram, én engedelmeskedni akarok Neked! Segíts meg ebben!”

Tudod, amikor Pál apostol még Saulként ment Damaszkuszba, hogy elfogja Jézus tanítványait, és megjelent neki az Úr útközben, földre esett, és az Úr szólt hozzá. Pál megkérdezte akkor az Urat: Ap.Csel.9,6 „Remegve és ámulva megkérdezte: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”

Ez mit jelent? Pál apostol abban a pillanatban megértette: „ha a Názáreti Jézus az én Uram, annak logikus következménye, hogy nekem engedelmeskednem kell neki.” Egyből megkérdezte: „Uram! Mit tegyek?” – mert tudta, hogy meg fogja mondani neki, hogy mit csináljon. 

Ha Jézus a te Urad, akkor Ő meg fogja mondani, hogy mit csinálj. Ha megvallod Uradnak Jézus Krisztust, az azt jelenti, hogy átadod az akaratodat Neki. Sokan hisznek Jézusban. Elhiszik, hogy Ő jó ember, Isten Fia, megváltó, stb. Sőt sokan keresztények szeretnék tisztelni Jézust úgy Úrként, és szeretnék Uruknak megvallani – és persze ezt meg is teszik – anélkül, hogy valóban engedelmeskednének, vagy egyáltalán elhatároznák magukat arra, hogy engedelmeskedni fognak Neki. Jézus azt mondta a Hegyi Beszédben (Máté 7), hogy „Nem mindenki, aki azt mondja, hogy ’Uram, Uram’ megy be az Isten Királyságába, hanem csak az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát.” 

Jézusnak engedelmeskedni annyit jelent, hogy munkatársává fogad, saját magam fölé emel, saját magam képességei fölé emel. Beavat az Ő örök terveibe, bizalmába avat. Megoszt olyan dolgokat veled, amit egyébként nem. De ennek az ára legtöbbször az engedelmesség.

„Fogantatott Szent Szellemtől…

Máté evangéliuma első részében leírja, hogy József és Mária jegyesek voltak. Amikor kitudódott József számára, hogy Mária állapotos, először kiakadt, nem fért a fejébe. Persze Mária elmondta, hogy „a Szent Szellem árnyékozott be”, de ez nem oszlatta el József kesze-kusza gondolatait. De az volt József szívében, hogy akkor váljanak el szép csendben – mert valóban szerette Máriát, és nem akart neki rosszat. Hiszen tudjuk, hogy a törvény szerint Máriát ez esetben meg kellett volna köveztetnie nyilvánosság előtt. De mielőtt el tudta volna bocsátani, álomban szólt hozzá Isten. Megjelent neki Gábriel, Isten angyala, és elmondta Józsefnek, hogy mi a helyzet, hogy mi is történt. Így József nevelőapa, tekintély-apa lett Jézus számára, nem biológiai apa, hanem nevelőapa, aki jog szerint felelősséget vállalt a fia, Jézus felnevelésében. De hogyan is történt a fogantatás? 

Lukács 1,28-38 „És bement az angyal őhozzá, mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között…” (Tehát Gábriel asszonynak szólította; pedig a mi tudomásunk szerint Mária egy fiatal szűz lány volt) 30. verstől: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél, (31) fogansz a méhedben, fiút szülsz, és nevezed az Ő nevét Jézusnak. (32) És Ő nagy lesz, a Magasságos Fiának hívják, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét. (33) És uralkodik Jákób házán mindörökké; és az Ő Királyságának nem lesz vége. (34) Mondta pedig Mária az angyalnak: Hogyan lesz ez, hiszen én férfit nem ismerek? (35) Felelte neki az angyal: A Szent Szellem száll terád, és a Magasságos ereje beárnyékoz téged; azért aki születik is, szent lesz, Isten Fiának hívják…(38) Mondta neki Mária: Itt vagyok, az Úrnak szolgálója, legyen nekem a Te Beszéded szerint.

Figyeljük meg, hogy a Szent Szellem itt, mint Teremtő Isten cselekszik. Itt nem, mint férfi cselekszik a Szent Szellem, hanem mint Teremtő Isten. Mint a teremtésnél: az Atya szólt; és az Atya, a Fiú és a Szent Szellem együtt, hárman hozták létre az egész világmindenséget. És itt nem egy szexuális cselekmény, hanem Isteni teremtés történt: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem együtt. És hogyan ment be Máriába? Mária fülén és szívén keresztül. Ahogy hallotta, megnyitotta a szívét, és bement. Így fogant meg. Ahogy meghallotta, és ahogy reagált Isten Szavára (38. vers: „Itt vagyok, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a Te Beszéded szerint”).

Szükségünk van arra, hogy tanuljunk Mária hozzáállásából! Ez a fiatal tinédzser lány értette szerinted a dolgokat? Én nem gondolnám! Nem gondolom, hogy jobban érthette, mint mi, pedig mi már foglalkoztunk ezzel a bibliaverssel jó sokszor! Én most se értem, de elhiszem, hogy ez így volt. Hogyan csinálta ezt a Szent Szellem, hogyan történt ez az egész? Nem tudom. Mária szerintem annyira sem értette, de mégis azt mondja, hogy „legyen nekem a Te Beszéded szerint”. „Nem értem, de hiszem!” „Megnyitottam a szívem, én a te szolgád vagyok, Te vagy az én Uram, én engedelmeskedek, és azt jelenti a Neked való engedelmességem, Istenem, hogy legyen minden úgy, ahogy Te mondod. Én megcsinálok mindent.” 

A Biblia úgy mutatja be Máriát, mint Jézus anyját, mint az Úr szolgálólányát. Nem mint „az Ég Királynőjét” mutatja be, hanem mint az Úr szolgálólányát. Isten Máriát elhívta egy különleges feladatra, és ahhoz egy külön kegyelmet is adott (azzal kezdte az angyal a köszöntést). Neked is akármilyen elhívásod van, Isten megadja ahhoz a kegyelmet is. Mária egy olyan elhívást kapott Istentől, ami rendkívül rendhagyó, rendkívül szokatlan, és az egész emberi történelem során egyedi és megismételhetetlen. Nem volt mintája, hogy hogyan reagáljon, mit mondjon, mit csináljon. Képzeld el, milyen kérdések kavaroghattak Mária elméjében: ’Hova menjek?’ ’Elrejtőzzek, vagy bizonyságot tegyek?’ Végül ezek után elment a nagynénjéhez, Erzsébethez, és három elbújt az emberek szeme elől. Nem volt mintája, hogy hogyan csinálja. 

Ha például te egyedülálló vagy, szeretnél megházasodni, és úgy érzed, hogy nem tudsz teljes életet élni egyedül: Isten pontosan tudja, hogy az egyedülállóságodhoz mire van szükséged, hogy az Isten dicsőségére legyen. És az ehhez szükséges kegyelmet már elkészítette, és azt a kegyelmet hozzáférhetővé is tette Jézus Krisztusban számodra. 

Ha házas vagy, és azt mondod, hogy ezt már nem bírod, és ez már maga a pokol, akkor szeretném elmondani, hogy Isten ahhoz is adott kegyelmet. És az a kegyelem ugyanúgy elérhető a számodra a Názáreti Jézus Krisztusban, hogy az a házasság-helyzet ne egy ’pokol legyen’, hanem számodra az Isten akarata, és nemcsak Isten akaratának elfogadása, hanem hálával és örömmel Isten akaratában való járás legyen. Ehhez kell a kegyelem. És ez elérhető? Igen, hozzáférhető. Amire elhívást adott neked Isten, ahhoz minden kegyelem hozzá is férhető számodra.

Mária hozzáállása egy olyan örök példa mindegyikőnk számára, amit nem lehet kikerülni, hiszen nekünk is állandóan vannak ígéreteink. Vannak ígéretek, amelyek beteljesedtek, vannak ígéretek, amelyek a beteljesedés folyamatában vannak, és vannak olyan ígéreteink, amelyek még nem teljesedtek be. 

„Legyen nekem, Uram, a Te Beszéded szerint.” Ehhez kell egy olyan alázatos, egy alávetett, egy gyermeki, szolgálói szív, mint Máriának volt. Volt, hogy Mária sem értette Jézus dolgait, hiszen az evangéliumokból olvassuk, hogy nem mindig volt ő tisztában ezzel. A Márk 3,21-ben azt olvassuk, hogy volt úgy, hogy Mária a többi gyerekkel megkereste Jézust, miközben szolgált. Mert amikor meghallották, mit csinál, eljöttek, hogy megfogják és hazavigyék a bátyjukat, mert úgy gondolták, hogy ’magán kívül van’, nem tudja mit csinál, és hogy ne hozzon már szégyent a családra. És úgy gondolták, hogy hazaviszik. 

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy Mária ott volt a keresztnél, amikor megfeszítették Jézust, és ott volt Mária Pünkösdkor is a felházban, amikor várták a Szent Szellem eljövetelét. És Mária az elsők között töltekezett be ő is Szent Szellemmel. Viszont azt se felejtsük el, hogy Mária közbenjáróságáról azt mondja a Biblia a Timóteushoz írt levélben:

1.Tim 2,5 „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.” Tehát tiszteljük Máriát, mint Jézus anyját, de nem vesszük őt körül egy vallásos tisztelettel, hódolattal, mivel az a második parancsolat ellen lenne. Ugyanakkor nekünk is ugyanúgy muszáj meghajolnunk Isten akarata előtt egy alázattal. És muszáj nekünk is elfogadnunk hittel Isten Szavait, és kimondanunk, ahogyan Mária: „Uram, legyen meg minden a Te Beszéded szerint az életemben”. 

Ahogy ma befogadjuk, vagy ma bárki befogadja alázattal, hittel Isten Beszédét, az az isteni Szó, az magát Istent – az istenit, a Krisztust – a krisztusit kezdi el kimunkálni Máriához hasonlóan. 

Isten Szava Máriába is egy romolhatatlan magként ment be. Amikor megnyitod a szíved, megnyitod a belsőd, Isten Szava romolhatatlan magként bejön. Bármilyen ígérete legyen is az, az Ő Szava elkezd egy újat, egy új életet kidolgozni, kimunkálni, és azt veszed észre, hogy először ez csak szavak, először hangok, mondatok, de utána – ahogy bizalommal megnyitod a szíved –, egy hit, egy bizonyosság fakad fel benned, és utána pedig már elkezded érteni, elkezded látni, elkezded érezni, és bejön a fizikai testedbe is. Így történnek a gyógyulások, így jönnek létre a jelek és a csodák is az ember életében.

A Szent Szellem általi foganással volt Istennek másik célja is. Az emberré lett Isten Fia így lett részese a mi testi természetünknek – nyilván kivéve a bűnös természetet. Názáreti Jézus így tehát nem örökölte az eredendő bűnt, mert nem férfi nemzette, nem egy szexuális aktusnak lett a gyümölcse a Názáreti Jézus, hanem egy isteni teremtési folyamatnak, csodának. Ebből fakadóan a két természet, az isteni és az emberi természet a Názáreti Jézusban egy személyben benne van. Ezért tudja Isten a Krisztus Jézusban egybeszerkeszteni a Mennyet és a Földet, a láthatót és a láthatatlant. Az emberit, az istenit és az angyalit. Isten mindent képes egybeszerkeszteni a Krisztusban.

„Szenvedett Poncius Pilátus alatt, meghalt és eltemették

Miért került bele még Poncius Pilátus is a ’Credóba’? Az Apostoli Hitvallás így szól, hogy „hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki fogantatott Szent Szellemtől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt, eltemették”. Ez a hitvallás nem sokat foglalkozik Jézus földi életével. Megvolt a foganás, a születés, és utána pedig már egyből a szenvedés. A földi életéről nincs egy sor sem. Ugyanakkor figyeljük meg, hogy a születése után egyből a szenvedésről valljuk meg a hitünket, mert Jézus Krisztusnak az egész földi életpályája szenvedés volt. Ha megpróbálunk belegondolni Isten Fia szemszögéből, Jézus Krisztus szemszögéből végiggondolni ezt az egész helyzetet, akkor az egész földi pályáját egy szóval lehet talán legtalálóbban leírni: a szenvedéssel. Jézus sokat szenvedett. 

Azt tudjuk, hogy „önmagát megüresítette – a Filippi-levélben olvassuk –, és szolgai formát vett föl, emberekhez lett hasonló.” Megalázták…, mennyi értetlenséggel, közönnyel, rosszindulattal találkozott az élete során! A Máté 17,17-ben egy rövid mondatot elcsíphetünk az emberek között való élete szenvedéseiből: „ó hitetlen és elfajult nemzetség, meddig kell még elszenvednem titeket!”. Sok dolog neki szenvedés volt, hogy hogyan lehet az embereken ekkora homály. Nyilván Jézus maga értette ezt, de ez neki mégis szenvedés volt, ahogy nap mint nap átélte: „hát nem értik?!” És amikor egy-másfél év után ott északon járva végre egy ember, Simon Péter megértette, hogy ő az Isten Fia, az egy óriási öröm volt Jézus számára. 

Már milyen sok jelet és csodát tett, már mi mindent cselekedett, s végre egyetlen egy ember, akivel éjjel-nappal együtt volt – a Mennyei Atya kijelentéséből felismerte a Názáreti Jézusban, hogy Ő az Isten Fia. Ez fantasztikus volt Jézus számára is! Hiszen ezrek találkoztak már vele, és hallották őt, de az a szellemi kijelentés most történt először! 

Képzeljük el, hogy Jézusnak milyen természetes szintű reménysége lehetett az emberi megoldás és a megváltás felől! Amikor Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, ott is sírva fakadt, és az nem csupán egy elérzékenyülés volt, hanem Jézus látta az emberi nyomorúságot, azt a homályt és sötétséget és a hitetlenségnek az Istentől való elidegenítő erejét. Jézus látta mindazt, ami elválasztotta az embereket Istentől. És ahogy Jézus, mint Isten Báránya eljött, elvette a világnak minden bűnét. 

Ézsaiás 53,4-5 „Betegségeinket Ő viselte, fájdalmainkat hordozta. Mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik, kínoztatik az Istentől. (5) Ő pedig a bűneinkért lett megsebesítve, a vétkeinkért rontatott meg, s a békességünk büntetése Őrajta van, az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”

Ebben a helyzetben mit tehet Isten, mit tehetett Isten, aki igaz, igazságos, bűngyűlölő, de szeret? Mit tehetett Isten, hogy a bűnt megbüntesse, de a bűnösnek irgalmat adjon, menekülést adjon, megmentse? Csak úgy lehetett, hogy végrehajtsa a jogos ítéletet valaki máson – nem rajtam, nem rajtad, hanem valaki máson –, aki ezt túléli. Ezért kellett Istennek emberré lenni. Erre vállalkozott önként Isten Fia, hogy emberré lesz. A kereszten végeztetett el az ítélet is, és el lett végezve a bűn alól való felmentésünk is, mert meghalt a mi bűneinkért. Jézus születésével és emberré lételével még ez nem történt meg; a halálával történt meg. Ezért nem maradhat ki a Bibliából a kereszt véres története. Ne féltsétek a gyerekeiteket a kereszt véres történeteitől! Ne szégyelljétek, ne dugdossátok! Ne gondold, hogy ez akkora tragédia a számára. Isten pontosan tudja, hogy mit csinált. Nem mondta, hogy csak 12/14/18 év fölöttieknek hirdessük Krisztus keresztjének evangéliumát! 

Amikor az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján az első páska volt, Isten megparancsolta ott minden zsidó családnak, hogy ezután minden évben üljék meg és mondják el a történetét. És mit kellett elmondaniuk? A tíz csapást, az egyiptomiak összes elsőszülöttjének halálát, a pusztító angyal megjelenését. A nagyapának el kellett mondania utána minden évben, és ezt teszik mind a mai napig. Több, mint 3000 év eltelt, de azóta évezredeken át minden évben minden zsidó családban megkérdezi a legifjabb gyerek és a család legidősebbje pedig elmondja. Nem félnek, hogy a gyerek szívinfarktust kap vagy pszichésen összeomlik, amikor meghallja ezeket az ítéleteket. Ne féltsük a kereszt véres történetétől a gyerekeinket. Pont a kereszt véres története hoz nekik megoldást, megváltást. Ezért mondja Pál apostol a korinthusiaknak, amikor Athénból elment, hogy „nem akarok köztetek másról tudni”, nem akarok szép költőkről, szép metaforákról és más dolgokról beszélni, hanem „csak a Názáreti Jézus Krisztusról, mint a megfeszítettről” (1.Kor.2,2) A keresztről akarok beszélni. Mert a keresztről való beszéd az Isten ereje (1.Kor.1,18). 

Ha azt akarjuk, hogy Isten természetfeletti ereje felszabaduljon egy ember életében, hogy a megtérése ne csupán egy győzködés, ne egy unszolás eredménye, ne egy barát vagy ismerős vágyának való engedés legyen, hanem Isten természetfeletti ereje indítsa és vezesse megtérésre: muszáj beszélni a keresztről; a kereszt véres oldaláról! Ne féltsük ettől az embereket. Ez fogja megmenteni és ez fogja üdvösségre juttatni őket. Ez az evangélium szíve, ez az igazi örömhír lényege, magja, hogy Jézus Krisztus szenvedte el az én büntetésemet, és a nekem felállított kereszten Ő halt meg helyettem, és így szerzett békességet Isten és köztem. Jézus Krisztus keresztáldozatába vetett hiteden keresztül jön be a szívbe bűnbocsánat és a megigazulás. 

És hogyan került be Pilátus a Credo-ba? Igen, a történelmi hűség miatt, hogy Jézus Krisztus váltságművének a történetisége dokumentálva legyen. Ahogy telnek az évszázadok, az Apostoli Hitvallásban újból és újból ezeket valljuk meg. Igen, vissza lehet keresni. Ez nem valamikor a homályos múltban, hanem ekkor és ekkor, pontosan akkor, amikor Poncius Pilátus uralkodott. Ez egy történelmi esemény volt, és ennek a szellemi jelentőségét csak a hit tudja felismerni. A kételkedés el akar bizonytalanítani, és ezért kellenek, hogy meglegyenek a történelmi események is.

„Meghalt és eltemették…

A hitvallásnak ez is fontos része. Nem tudom semmi mással pótolni, mert Jézus Krisztus helyettesítő keresztáldozatát a tényleges halála teszi teljessé. Ez nem egy tetszhalál, nem egy ájulás volt, amiből három nap múlva feléledt; mert a feltámadás is csak akkor valóságos tény, ha valóságos volt a halál. Abban az időben a rómaiak a kereszthalál büntetését gyakorta használták, és megvolt ennek a jogi és az egyéb gyakorlati procedúrája, folyamata. Ők nem bíztak semmit a véletlenre: amikor már látták, hogy az elítélt meghalt, akkor egy katona még ellenőrzésképpen az oldalába, a szívébe beledöfte a lándzsáját. Ők biztosra mentek. Jézus Krisztus valóban meghalt.

Fontos tudnunk, hogy Jézus Krisztus halála nyitott számunkra utat az életre. És az Ő keresztáldozata az egyetlen út, amin vissza tudunk találni Istenhez. Ő az Ajtó, ami a 2000 évvel ezelőtti nagypéntek óta nyitva áll a Mennyben. És Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy belépni ezen az ajtón. Ezért kérem, most mondjuk el újra az apostoli hitvallást együtt, az elejétől a végéig teljes szívvel-hittel. Az elhangzottakat próbáld megragadni, beépíteni. És ha az elhangzottakból csak egy-két mondat meg tudsz ragadni, ami meg tudja erősíteni a hitedet, és az a mostani kihívások, viharok között stabilitást ad – akkor már érdemes volt.

IMA: 

„Mennyei Atyám! Szívvel hiszek az igazságban, és számmal most megvallom: 

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek Jézus Krisztusban, Ő egyszülött Fiában, mi Urunkban, ki fogantatott Szent Szellemtől, született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, de harmadnap feltámadt a halottak közül, felment a Mennybe, és ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szent Szellemben. Hiszem az egyetemes szent egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, és az örök életet. Ámen!

Hiszek Benned, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy Te vagy az én Uram és én Istenem! Belépek ezen az ajtón, és legyen meg az életemben minden a Te Beszéded szerint! Ámen!”

DSGY istentisztelet, 2022. 07. 03.

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.