Egészséges család Isten Királyságában

Álmom volt, hogy egy olyan (szellemi) családom legyen, ahol a tisztelet kultúrája ott van a hétköznapokban, ahol az ötrétű szolgálatok megbecsülik egymást. Amikor először felfedeztük magunkban, hogy némelyikünk apostol és próféta, először mindegyikőnk mentünk a magunk útjára. De meg kell tanulnunk egymást megbecsülni – akár apostolok, próféták, pásztoroknak, vagy tanítók, evangélisták vagyunk, tisztelnünk kell a másik ajándékot, azt, ahogy végzik a saját dolgukat, betöltik elhívásukat és szolgálatukat.

Tavaly a HNI Európai Találkozón az árvaság szelleméről volt szó. Vezetőként ez egy nagyon nagy téma. Pásztorként ezt csupán ’egy a sok közül’ témaként kezeltem, mint bárki más. Viszont megértettem, hogy egy dolog, ha a fejünkben megvan az istenfiúságról az ismeret, de elengedhetetlen a normális keresztény élethez, hogy a szívben is benne legyen.

A család apákkal és anyákkal kezdődik. Az ötrétű szolgálatú szellemi család az apák és anyák családja. Mi vezetők gyakran olyan elővigyázatosak vagyunk, hogy csak a tanítás keretein belül tartjuk a dolgokat. Amikor a pásztorlást, és azzal együtt a tanítást abbahagytam a gyülekezetünkben, rájöttem, hogy több olyan dologról tanítottam, amit nem éltem meg.

A Mennyei Atyánkkal való kapcsolatot leginkább a földi apánkról kapott képünkkel és mintánkkal éljük meg. Amíg nem kapunk Istentől a Szent Szellem által természetfölötti módon erről kijelentést, addig ez így működik.

A hatalomról alkotott képünk hogyan alakul ki? Gyakran a világi, politikai kormányok hatalommal való visszaélésén keresztül látjuk az Isten hatalmáról alkotott képünket és látásunkat is. Még a gyülekezetről való látásunk is lehet, hogy pusztán olyan, mint egy nagy árvaház. Egyik pásztor mondta nekem, hogy azt látja, hogy sokszor egy-egy gyülekezet olyan, mint egy nagy árvaház. Az emberiség elárvult. Szívem vágya, hogy a gyülekezetek ne árvaházakká váljanak – nem kritikusan mondom ezt, hanem ezt inkább egy látásként szeretném megosztani, ami nem csupán egy tanítási téma, hanem gyülekezeteinknek egy rendkívül fontos területe.

Sokan nem érzik, hogy valahova tartoznának, nincs otthonuk. Minden embernek haza kell térnie az Atyához. Ott van számunkra az otthon, ahol a Mennyei Atya jelenléte van.

Öröm teljessége, bővölködés van az Atya házában – mondta Dávid is a zsoltáraiban (lásd: 24, 84, 122).

Itt az idő, hogy a fiak és lányok felemelkedjenek. Isten dicsősége ránk ragyog. A mi feladatunk, hogy elvigyük a többi emberhez ezt a világosságot. Ahogy megtaláljuk a hazafelé vezető utat, a többi árvának is el tudjuk mondani, hogyan térhet haza.

Régen a Bibliára úgy tekintettünk, ha megtartunk dolgokat, akkor jó keresztények vagyunk. Az Atya azt szeretné, hogy az Ő szeretete, az Ő jelenléte motiváljon bennünket a mindennapjainkban, teendőinkben.

Vasárnap a dicsőítés alatt volt egy látásom – először arra gondoltam, hogy a magyar történelemhez kapcsolódik. Egy trónfosztott királyt láttam, akit trónjáról elűztek, de készül visszatérni a trónra.

Utána a 24. zsoltár jött elém – „Kapuk, emelkedjetek fel!” Az Öregkorú, a Király jön vissza! Vágyjuk, akarjuk, hogy visszajöjjön a Király, és elfoglalja az Őt illető trónszéket a Dicsőség Királya, a Seregek Ura!

Róma.8,14-21 „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (15) Mert nem kaptatok szolgaság szellemét a félelemre, hanem a fiúságnak szellemét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atyám! (16) Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. (17) Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy Vele együtt is dicsőülünk meg. (18) Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nekünk megjelentetik. (19) Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (20) Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. (21) Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.”

Az Isten dicsőségét kiragyogó ’világító dicsőség’ tesz minket világító keresztényekké. Jézus az igazi kép az Atyáról. Mindannyiunk szeretetre lettünk teremtve.

Az Egyház alapvetően család.

Efez.2,19 „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és Istennek a családja.”

Új értékeink, új jellemvonásaink vannak – apostolok és próféták alapkövére épülünk. Az ötrétű szolgálatok az apaságban és anyaságban kell, hogy gyökerezzenek. Az otthoni családunk kis változata a gyülekezetünknek. Ábrahámot is elhívta az Úr egy természetes családból, hogy egy Nagy szellemi Családdá lehessen.

Gyülekezeti szervezetekben éljük a tanítványi életet, és végezzük a munkánkat, a szolgálatunkat. Jézusnak is volt természetes családja. Mát.12-ben jöttek az anyja és a testvérei, hogy hazavigyék – ő pedig megmutatta nekik az embereket, akik őt hallgatták, hogy ők az Úr Jézus igazi anyja és igazi testvérei:

Mát.12,46-50 „… (48) Jézus pedig felelvén, mondta a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? (49) És kinyújtotta kezét az ő tanítványaira, és azt mondta: Íme az én anyám és az én testvéreim! (50) Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám!”

Jézus a hozzá tartozókra, mint családjára tekintett, így is beszélt róluk. Mi azt szeretnénk, azon munkálkodunk, hogy a gyülekezetünk egy szellemi családként éljen, működjön. Nekünk is szükségünk van családra. A pásztorok szeretnék, hogy az emberek elköteleződnének a gyülekezeteikben, mint egy családban. Engem is anno egy gyülekezetből, egy szellemi családból küldtek ki szolgálatra. Az első kijelentésem az volt, hogy szükségem van egy családra.

Miért olyan nehéz, hogy beismerjük, hogy szükségünk van családra?

Sok felekezet is családként indult el, de szervezetiségbe, bürokráciába torkollott. A növekedés folyamatában is az egyik fontos szempont számunkra, hogy megmaradjunk család.

Nézzük Pál apostol leveleit Timóteushoz. Az első levélben elmondja, hogy a gyülekezeteket családként kell, kezeljük. Láttuk az ószövetségben is, hogy Gyülekezet Isten házanépe. A háznép: apa, anya, gyerekek, de ennél még szélesebb. Timóteus fiatal pásztor volt.

1.Timóteus 5. fejezet: az idősebbekhez és a fiatalabbakhoz való helyes hozzáállásról, a nőkhöz való viszonyulásról olvashatunk, hogy mint testvérekhez, úgy viszonyuljunk az apákhoz és anyákhoz. Családként, családtagokként.

A modern nyugati gondolkodástól idegen a DNS-en keresztüli öröklődés. Ha árvaházat vezetsz, akkor különbözően kezeled a szükségeket, mert egy árvaházban állandóan a szükségek betöltésén fáradozol, azon munkálkodsz. Egy családban nem csak ez van – ennél sokkal több.

Amikor elkezdtem a gyülekezetet, senkit nem találtam, aki mentorálni tudott volna. Szektának tituláltak, nem akartam a gyülekezetek együttműködni velünk. Eltökéltem a szívemben, hogy olyan gyülekezetté szeretnénk válni, hogy a fiataljainknak ne kelljen elhagynia a gyülekezetet, hogy megtalálják a szolgálatukat. A gyülekezet ugyanúgy a fiataloké is. Egyébként jelenleg a gyülekezetünk átlagéletkora 27 év.

Ma, amikor beülök egy alkalomra, és hallgatom, ahogy Kevin tanít – a kedvenc részem, amikor látom a fiatalokat, ahogy ott vannak, részt vesznek. Ez reményt ad a holnapra, merthogy tudunk a jövőre vetni, új gyülekezeteket indítani. Kb. 4 évvel a gyülekezet-indítás után találtam valakit, aki segítsen nekem. Amikor Isten Királyságáról, gyülekezet-plántálásról tanítok, neki köszönhetem, mert tőle hallottam. Hetente egyszer vagy kétszer elutaztam hozzá, hogy időt tölthessek vele. Később megismertem Alan Vincentet. Alan még inkább egy atyává vált számomra.

Egyikőjük sem volt tökéletes, de el kellett fogadnom az edény tökéletlenségét, hogy megkapjam az edényben levő kincset. Alan egy nagyszerű tanító volt, sokat jegyzeteltem, amikor tanított, de a legjobb számomra mégis az összejövetelek utáni időszakok voltak. Sokáig fennmaradtunk, és csak beszélgettünk. Többet tudott átadni a vele való együttléttel, mint a tanításaival.

Szégyenlős ember voltam. Még mindig küzdök ezzel, de amikor Alannel voltam, akkor bátorságot, magabiztosságot éreztem és éltem át. Ez az egyik legtöbb, amit egy apa megtehet a fiáért, hogy bátorságot önt bele. Alan mindig kora reggel 4-5 óra körül kelt. Amikor hajnalban felkelt, mindig mozgatta a bútorokat. Olyankor én is felkeltem, csak azért, hogy vele lehessek.

Jézus azért hívta el a tizenkettőt, hogy vele legyenek, és csak azután küldte ki őket gyógyítani és szabadítani az embereket. A Timóteushoz írt levelekben három szakaszt látok:

1. Szülőség – Timóteus az ő valódi szellemi fia. Timóteus egy valódi fiú volt.
2. Pál egy minta volt Timóteus számára – nem pusztán irányított, hanem mintaként formált. Pál egy krisztusi példa volt a körülötte levők számára.
3. Partnerekké, szolgatársakká is váltak egy idő után.

Az atyáknak a felnövekedett fiakra mint társakra, mint szolgatársakra, egyenlőkként kell tekinteniük. A felnövekedett Timóteus az én munkatársam. Egy olyan utódot nevelsz fel, aki meg tudja tenni azt, amit te, és mindenki más is egyenlőkként tekint rájuk, és partnerekként tudnak együttmunkálkodni.

Ha 50 fölött vagytok, találjátok meg a szellemi fiaitokat és szellemi lányaitokat. Ha új gyülekezeteket szeretnénk, akkor pásztorokra van szükségünk. Jelenleg is van négy olyan gyülekezetünk, akik kérték, hogy segítsünk pásztorokat találni nekik. Ez nem egyszerű. Különösen nehéz, amikor egy kész gyülekezet kér ilyet.

A felvilágosodás koráig a tanítványképzés, a mentorálás minta alapján történt a gyülekezetekben. A felvilágosodás idejében az akadémiák, egyetemek mintájára az Egyház is elment egy akadémiai tanítási minta után.

Találnotok kell fiatal fiakat és lányokat, akikben megvannak az ötrétű ajándékok valamelyike, és fejlesszétek őket. Ez része a családnak. Ha a vezető árva marad, akkor továbbra is árvákat képzünk.

Ha árvák vagyunk, akkor magunkról szól a szolgálat, a megjelenésünk, rólunk szól, hogy a megbecsülés helyét keressük, hogy az elfogadást keressük. Apám nagylelkű ember volt, de a Mennyei Atyám sokkal inkább, Ő elképesztően nagylelkű – tihozzátok is.