Reménység és hit

Nem látlak Benneteket, mert elektronikusan vagyunk online, de Szellem által össze vagyunk kapcsolva, mint Krisztus földi Teste. Az USA-ban ezekben a napokban mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint ti, karanténban, bezárva az otthonainkba. 

Van ennek előnyös oldala is, amit én magam is örömmel fogadok: konkrétan az, hogy a feleségemmel sokkal több időt tudok tölteni most, mint az elmúlt időszakban (talán mint az elmúlt évtizedben összesen). Természetesen vannak olyan részei, aminek nem örülök. De tudjátok, a Biblia azt mondja, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra van”, és hiszem, hogy ezt megtapasztaljuk, mert éppen ez történik nap mint nap. Egy nap majd visszatekintünk a mostani időszakra, és úgy gondolom, hogy egy kicsit nevetni fogunk ezen, de most egy feszültebb és szorongatottabb helyzetben vagyunk, és az ellenség azt várja, hogy elveszítsük a hitünket és a reménységünket.

Mielőtt ez a vírusjárvány kitört volna, arról beszéltem több helyen, hogy Isten egy olyan aratásba visz be bennünket, amelyben egymilliárd embert fog learatni Isten Királysága számára. Még mindig hiszem ezt. Hallom Joel prófétától, hogy „Sokaságok/tömegek, tömegek a döntés völgyében” (Joel 3,14). Hiszem, hogy pontosan ez az a helyzet, amiben most a világ van. 

Hallok olyan helyekről, ahol az emberek ezekben a napokban-hetekben tömegével Krisztushoz fordulnak. Azt most még nem tudom mondani, hogy Amerikában ebből sokat lehetne látni, de a világ sok részén több ember kapcsolódik be online módon istentiszteletekbe, mint amennyien korábban a gyülekezetekbe jártak. Biztos vagyok abban, hogy Isten használni fogja ezt a mostani időszakot az emberek megtéréséhez.

Ma a reményről és a hitről beszélek nektek. Tudom, hogy a gyülekezetetek nagyon nagy hangsúlyt helyez a hitre, és ezt nagyon értékelem. Vannak közösségek, akik azt mondják, hogy a remény nem annyira fontos, hanem csak a hit az, ami fontos. Szeretnék ennek e kettő kapcsolatáról beszélni most nektek.

Először a Zsidókhoz írt levélből fogok felolvasni két bibliaverset:

Zsid.10,35-36 „Ne dobjátok hát el bizalmatokat, melynek nagy jutalma van, mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.” 

Úgy hiszem, kitartásra van szükségünk ahhoz, hogy átjussunk ezen az időszakon. Szükségünk van arra, hogy hitünket ép állapotban megtartsuk. Sokunknak vannak olyan ígéreteink, reményeink, amelyeket Istentől kaptunk, amelyekben bízunk, hogy meg fognak valósulni. 

Ez a világjárvány egy olyan dolog, amire nem számítottunk. Úgy tűnik, mintha az egész világ egy dermedt állapotban állna, és várná, hogy túl legyünk ezen az egészen, hogy vége legyen. De szeretném, ha tudnátok, hogy a COVID-19-es járvány nem tette semmissé Istennek az ígéreteit, és Istennek a céljai nem álltak le. 

Tudom, hogy az ellenség ezt az egész helyzetet tudja használni arra, hogy a keresztények visszahúzódjanak és félretegyék a másokhoz küldöttségüket, a küldetési felelősségüket. 

Szeretném felolvasni a következő két bibliaverset is a Zsidó 10-ből. Azt mondja Isten: 

Zsid.10,38-39 „Az igaz, a megigazult ember hitből él, és aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi vagyunk, hogy életet nyerjünk.” 

Ez olyan időszak, amikor növelni kell a hitünket, és nem szabad engednünk, hogy a hitünk csökkenjen, lenullázódjon. Azt mondja a Biblia, hogy „a hitünk az a győzelem, ami által legyőzzük a világot” (1.János 5,4). És ha a mi hitünk az evilág fölötti győzelmünk, akkor ez valóban nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy az ördög nagyon fél az emberi hittől. Lehetünk jó emberek, eljárhatunk gyülekezetbe, tehetünk sok jó dolgot – amit meg is kell tennünk –, de amikor hit által megragadjuk Isten ígéreteit, akkor az egy olyan dolog, ami miatt az ellenség aggodalmaskodik és valóban fél ettől.

Zsidó 11,1 „A hit a reménylett dolgoknak valósága (esszenciája, lényegi része), és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten Beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állt elő.”

Ez a rész a hitről és a reményről is beszél. Azt mondja, hogy a hitnek van anyaga. Itt beszél a teremtett dolgokról, a teremtésről. Hiszem, hogy Isten hite és Isten Beszéde az, ami által ez az egész világ létrejött. A hitnek tehát anyaga, lényegi része van – de mi is ez az anyag? Azoknak a dolgoknak az anyaga, amiket remélünk. Hadd olvassam el még a 6. verset is: 

Zsidó 11,6 „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.”

A vallásosság nem tanít arról, hogy Isten keresi a hitet. A vallás inkább szabályokról, rendeletekről szól, de itt azt mondja az Írás, hogy Isten gyönyörködik a hitben, és Isten keresi a hitet. És ha a hit a reménylett dolgok valósága, akkor a reménylett dolgainkról kell, higgyünk. Ezért is fontos az, hogy egy nagyon pozitív, reményteli módon tekintsünk a jövőre!

Róma.4,18-21 „(Ábrahám), aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, aszerint, amint megmondta neki Isten: ’Így lesz a te magod’. És hitében erős volt, nem gondolt az ő már elhalt testére, pedig már mintegy százesztendős volt már, sem Sárának elhalt méhére; az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitében, dicsőséget adva az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti.”

Ábrahámnak volt egy ígérete, és hitt ebben a reménylett ígéretben, hogy Isten tud adni neki egy fiút. Amikor a fizikai állapotára nézett, akkor nem nagyon látott olyan dolgot, ami megerősítette volna ezt a reménységet, hogy egyáltalán valaha is lesz fia. Ő maga százéves volt, és feleségének a méhe is már el volt halva. A körülményeiben tehát nem volt reménységre okot adó dolog semmi, de azt mondja itt, hogy „a reménység hiányának ellenére is hitt”. És azt olvassuk, hogy megerősítette a hitét Isten ígéretében. 

Az egyik dolog, amiről ezekben a napokban a gyülekezetünkben tanítunk az, hogy az emberek tartsák meg a hitüket. Ezt csináljuk most is. Mert úgy hiszem, ebben az időszakban ez különösen fontos. 

Ahhoz, hogy olyan hitünk legyen, mint amilyen Ábrahámnak volt, ahhoz először reménykednünk kell. Mert a remény volt az, ami miatt Ábrahám hitt. Ábrahám tehát nem engedte, hogy a környezetében lévő körülmények elvegyék a reménységét, hanem ezek ellenére hitt.

Nem azt mondom, hogy a remény önmagában elég. Vannak, akik azt mondják, hogy ’tartsd meg a reményedet, hogy túlélj!’ Ez bizonyos fokig igaz, de nekünk mégis tovább kell lépnünk, a reménységből a hitbe! Ha csak reménységünk lenne, akkor az olyan lenne, mint egy kívánság, vagy vágy. 

A remény definíciója: ’olyan dolog, amire vágyunk, és reméljük, hogy majd valamikor elérjük’. Az igaz, hogy nem tudunk megkapni semmit csupán azáltal, hogy reméljük, mert a reményben nincs benne az adott reménylett dolgok anyaga. Mert a hit a reménylett dolgoknak az anyaga.

Azt szoktam mondani, hogy a remény az a hit célzókészüléke. Ha elveszítenénk a reményünket, akkor mindig tudunk újra reményt találni Istenben, az Ő Beszédében, az Ő ígéreteiben. A Biblia azt mondja, hogy Isten a „minden reménységnek az Istene” (Róma.15,13). 

Amikor érzem, hogy kezdeném elveszíteni a reménységemet, akkor Isten Beszédéhez fordulok, és abban mindig olyan dolgokat találok, amelyek megerősítik a reménységemet. Az Isten ígéreteiben levő reményem pedig megmutatja a hitemnek, hogy milyen irányba fordítsam a reménységemet. 

Amikor Isten Ábrahámnak adta az ígéretet, hogy fia lesz, akkor azt parancsolta neki, hogy menjen ki éjszaka, és nézzen fel az égre, és kezdje el megszámolni a csillagokat. Nem tudom, hogy ti valaha megpróbáltátok-e már ezt? Én megpróbáltam, és bevallom, hogy nagyon frusztráló kísérlet volt ezt megtenni. Elkezdtem megszámolni a csillagokat, és rövid idő után azt vettem észre, hogy már nem tudtam, hogy melyiket számoltam meg korábban. Aztán kezdtem elölről. Minél tovább néztem az eget, annál több csillagot láttam. És ha meg egy teleszkópot használtam volna, akkor meg még többet láttam volna.

Miután Ábrahám ezt megtette, akkor mondta neki Isten azt, hogy „így lesz a te magod”. Úgy hiszem, hogy ez emelte Ábrahámnak a reménységét, és végeredményben hitet eredményezett benne, hogy Isten fog neki fiat adni.

Nem lehetett neki egyszerű. Ki kellett mennie a szabad ég alá és a csillagokat kellett számolnia. Annyira idős volt, hogy az egy fiút sem volt könnyű a reménye tárgyává tenni, nem hogy annyit, amennyi csillagot látott az égen. Valaki azt mondja, ha ezt tesszük – mármint, hogy a csillagokat számoljuk –, akkor az irreális várakozást és elvárást hozhat létre bennünk. 

Például az egymilliárd ember learatásáról szóló látás, remény bizony irreálisnak tűnhet – pláne olyankor, amikor annak is örülünk, ha egy embert látunk Krisztushoz megtérni. Ugyanakkor hiszem, hogy az ilyenfajta hit-engedelmesség-cselekedetek növelik a reményünket, és így segítenek bennünket abban, hogy be tudjunk lépni abba, hogy megragadjuk ezeket a dolgokat. Hiszem, hogy Isten ez által is Ábrahám hitének adott célt, vagyis amikor ránézett az égboltra, emlékezett az ígéretre, és ez pedig felgyújtotta a hitet benne.

Éveken keresztül hallottam, hogy a remény olyan, mint a hit termosztátja. Ma reggel Pennsylvaniában fagyok voltak, így nagyon örülök, hogy van fűtés az otthonunkban. Amikor kint fagypont alatti hőmérséklet van, és én fűteni szeretnék, akkor a termosztátot magasabb hőmérsékletre kell csavarnom, ami a kazánnak megmondja, hogy jobban fűtsön. Tehát a kazán az készen áll arra, hogy fűtsön, de ha a termosztáttal nem mondom meg neki a célt – vagyis, hogy magasabb hőmérsékletet akarok elérni az otthonunkban –, akkor a kazán nem fog fűteni.

És ha beállítom mondjuk 20 Celsius fokra, akkor a kazánnak egész éjjel dolgoznia kell, hogy elérje azt a hőmérsékletet. Kérdezheti valaki, hogy „miért állítod 20 C fokra a termosztátot, ha tudod, hogy kint fagy?” Mondhatja valaki azt, hogy ennek semmi köze nincs a valósághoz, ne csinálj ilyet. Én pedig hiszem, ha a termosztátot egy magasabb értékre állítom, akkor annak az lesz az eredménye, hogy melegebb lesz az otthonunkban. 

Ha nem állítom be a reménységem termosztátját arra a szintre, amit szeretnék a hitemmel elérni, akkor minden ugyanúgy marad, mint korábban. Így láthatjuk a kapcsolatot a remény és a hit között. Csak a termosztátnak – vagyis a reménynek – önmagában nincsen (meleg-)anyaga, mert a hitnek van (meleg-)anyaga. 

Ha valaki látja az én termosztátomat, és azt mondja, hogy ő is szeretne egy ilyet, merthogy neki is nagyon kellene az otthonában a meleg, de ha csak úgy oda teszi a termosztátot a falra, az nem fog semmit változtatni az otthona hőmérsékletén. Miért? Mert a termosztát mellé kell egy kazán is, és a termosztát össze kell, hogy legyen kapcsolva a hit kazánjával. Máskülönben csak vágyaink és kívánságaink lesznek. Önmagában a remény nem tud csinálni semmit, de mégis fontos. 

Ha nehéz helyzetekben vagyunk, és elbátortalanodunk, akkor könnyen el tudjuk veszíteni a reménységünket, és ez természetesen hatással van a hitünkre is. Ezért arra bátorítalak titeket, hogy vizsgáljátok meg a reménységetek szintjét az életetekben. És ebben a nehéz helyzetben, amiben most vagyunk, ugyanúgy, mint Jób, aki igen nehéz helyzetbe került, mondjuk mi is, mint ahogyan Jób is mondta, hogy „a reménységemet Istenbe vetem”. Lehet, hogy az életedben vannak aggodalomra okot adó dolgok – talán elveszítetted a munkádat, a munkahelyedet. Tudom, hogy a gyülekezetetekben is néhányan elkapták a fertőzést is (hasonlóan a mi gyülekezetünkben is), és valóban van ennek egy valóságos veszélye, és emiatt egy félelem is vesz körül bennünket folyamatosan. Ezért nagyon is érthető, ha elbátortalanodunk, vagy stresszelünk emiatt. Nem gondolom, hogy bárki vádolna vagy megszégyenítene minket amiatt, ha időnként ilyen gondolataink vannak. De amikor ezt észrevesszük, és tudatosodik bennünk, hogy a reménységünk szintje csökken, akkor a termosztátunkat egyből följebb kell csavarni arra az értékre, ahol annak lennie kell. 

Nézzünk meg egy történetet a Bibliából. Keressük ki Péternek a vízen járós történetét. Amikor Péter szólt Jézusnak: „ha valóban te vagy az, akkor mondd, hogy én is hozzád mehessek a vízen!” Erre Jézus azt mondta, hogy „Rendben. Gyere!” Péter ily módon egy elképesztő csoda főszereplője lett. 

Kérdezhetjük, hogy mi is volt a célja ennek a történetnek? Ez azt mutatja nekünk, hogy Isten félre tudja tenni a természet törvényeit is, hogy bemutassa magát – az Ő hatalmát, dicsőségét, természetfölötti mivoltát – nekünk. Ugyanakkor ez a történet azt is megmutatja, hogy a félelem és a hitetlenség az le tud rövidíteni egy csodát. Úgy hiszem, amikor a Galileai tengeren megtörtént ez az esemény, az ellenség nagyon megrémült.

Néhány évvel ezelőtt voltam a Galileai tengernél – Izraelben ez az egyik kedvenc helyem –, és akkor is ez jutott eszembe, hogy „ez az a hely, ahol Péter a vízen járt”. Ez az esemény az emberi hit együttműködése volt Isten természetfölötti erejével – ez által tudta megtenni Péter. Amikor az ördög ezt látta, akkor megértette, mennyire fontos az emberi hit, és megrémült ettől. 

Mi a testünkben élt életünkkel a természet törvényei között élünk. A víz egy bizonyos hőmérsékleten felforr, a gravitáció miatt felemelt dolgok leesnek. Nagyon sok olyan természeti törvény van, amit Isten beépített a teremtett világba, az Univerzumba. 

De a csodák átírják a szintén Isten által alkotott természet törvényeit is. Volt egy kísérlet a 19. században, ami megrázta a tudomány világát. A tudósok az atomi részecskéket tanulmányozták (szeretem a fizikát, de nem tudom teljes részleteiben elmagyarázni nektek ennek a kísérletnek a részleteit; a természettudománynak ezen részét ma kvantumfizikának hívjuk). A fény természetének a tanulmányozásával kezdődött.

A vizsgálat először azt mutatta, hogy a fény egy elektromágneses hullám. Később a vizsgálatok során úgy találták, hogy a fény anyagi részecskeként viselkedik. Bebizonyították azt is, hogy a fény elektromágneses hullám, és azt is, hogy anyagi részecske. És mindez attól függött, hogy milyen módon végezték el az adott kísérleteket. A vizsgálat azt mutatta, hogy egy adott koncepció két különböző módon is meg tud nyilvánulni. Fogtak egy fényrészecskét, és egy fényérzékelő lemezre engedték. Egyik alkalommal úgy viselkedett, mint hullám, máskor pedig anyagi részecskeként. Ha valaki a kísérlet közben figyelte meg a folyamatot, akkor a hullám egyszer csak összeesett. A vizsgálatot végző tudós jelenléte megváltoztatta a vizsgálat kimenetelét. A vizsgálatot végző személy jelenléte nélkül a fény hol elektromágneses hullámként, hol pedig anyagi részecskeként viselkedett, de ha valaki konkrétan megfigyelte a folyamatot, akkor mindig ’csak’ elektromágneses hullámként viselkedett. Eléggé érdekes lehetett ebbe belegondolni, hogy mi lehetett ennek az oka. A vizsgálat során tehát azt figyelték meg, hogy a fény természetes reakciója az ember jelenlététől függően meg tud változni, különbözőféleképpen működik. 

Hiszem, hogy a hit is úgy működik, hogy hit által megváltoztathatjuk természeti törvények működését, hatását. Hiszem, hogy a körülményeinket hit által hatékonyan tudjuk befolyásolni, mégis gyakran úgy érezzük, hogy csupán elszenvedői vagyunk egy adott helyzetnek. Lehet, hogy reménytelennek vagy erőtlennek érezzük magunkat időnként, de valójában elképesztő lehetőségünk és hatalmunk van arra, hogy megváltoztassuk a körülményeinket. Sokkal több lehetőségünk van változásokat hozni helyzeteinkbe, mint amit mi gondolunk. Ez azt jelenti, hogy hit által képes vagy változtatni a körülményeiden, hit által képes vagy változást okozni. A puszta jelenléted is változást okozhat. Amit mondasz, megváltoztathat dolgokat. Amit remélsz, elvársz, vagy amiben hiszel, az is változásokat hozhat. 

Különböző ’megrázásos’ időszakokon, nehéz helyzeteken mehetünk keresztül, de nem vagyunk reménytelen áldozatok. Hitünk által lehetőségünk van, hogy Isten csodákat cselekedjen itt a Földön. 

Márk 6. fejezetében, amikor Jézus abba a városba ment, ahol felnőtt, és azt tapasztalta, hogy csupán néhány beteget gyógyított meg kézrátétel által. Csodálkozott, mennyire híján vannak a hitnek abban a városban az emberek. Azt mondja a Biblia, hogy „nem tudott ott csodákat tenni”. Nem azt mondja, hogy nem akart, vagy szándékosan nem tett ott csodákat. Nem utasította el, nem vetette meg őket. Ők nem egy reménytelen régióban éltek, hanem a hitetlenségük miatt nem tudott Jézus csodákat tenni. Jézus bárhol képes volt csodákat tenni, de azon a helyen mégsem. Jézus megdöbbent a hitetlenségükön.

Visszatérve Péter vízen járása történetéhez, azzal kapcsolatban néhány dolgot nézzünk meg. Amikor olvastam a történetet, észrevettem, hogy Péter volt az, aki ezt a csodát kezdeményezte. Péter kérte Jézust, hogy „hívj engem, és akkor képes leszek a vízen odamenni hozzád”. Péter nyilvánvalóan remélte, hogy ez lehetséges. Jézus hívta Pétert, ő pedig kilépett a vízre, a továbbiakat ismerjük, amiből fontos tanulnunk.

A félelem a hitnek az ellentéte. Amikor a félelem eléri az elmét, a szívet, akkor a hit elmegy, elerőtlenedik. A félelem és a hit egymás ellen dolgozik, egymás ellentéte. A mostani krízishelyzetben is fontos, hogy megálljunk és kitartsunk a hitünkben, hogy ne tudjon a félelem bejönni, vagy ha ott van, akkor elhagyjon bennünket a félelem. 

Amikor Péter megijedt és elkezdett merülni. Jó látnunk, hogy Péter, a nagy apostol, ő is megijedt ebben a helyzetben. Viszont látjuk, hogy az ő félelemmel teli reakciója rövidítette le a csodát. Nagyon jó látni e történeten keresztül is, hogy Jézus megért minket, kinyúl értünk, és megment minket, még akkor is, amikor már elkezdtünk merülni. 

Bár Péter a kezdeményezése által hozta elő ezt a döbbenetes csodát, Jézus mégis megdorgálta utána, és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Úgy gondolom, hogy Jézus szerette volna, ha Péter tovább is járt volna a vízen. Tehát ’megtapsolhatjuk’ Pétert azért, hogy volt rá hite, hogy járjon a vízen, de ez csak addig tartott, amíg meg nem ijedt.

Ez egy erős kihívás a fatalizmussal szemben. A fatalizmus ugyanis azt mondja, hogy mi tehetetlen áldozatokként vagyunk a körülményeink között. És bár Isten ereje volt az, ami képessé tette Pétert, hogy vízen járjon, Péter elméje és Péter szelleme volt az, ami azt eredményezte, hogy belépett ebbe a csodába, és a hite határozta meg e dolognak a kimenetelét. A hit jelenléte eredményezte, hogy képes volt a vízen járni, és amikor a hite csökkent, akkor pedig elkezdett süllyedni.

Nem tudom, milyen más helyzetek vannak és lehetnek, amelyek képesek annyira előhozni a félelmet, az aggodalmaskodást a világban, mint a mostani COVID-19-es globális vírushelyzet. Itt Amerikában arra bátorítom a hívőket, hogy vegyék komolyan a vírust, viszont azt is tanácsolom nekik, hogy ne féljenek. 

Ebben a csodában, ami Péterrel történt, az egyetlen igazán fontos tényező az ő hite. Ha ’csupán’ ez az egész Isten erején és képességén múlott volna, akkor Péter viselkedése, félelme nem befolyásolta volna a dolog kimenetelét, és akkor Jézus utána következő dorgálása sem lenne értelmezhető – vagyis, ha mindez csak Péteren kívülálló dolgok miatt történt volna így. 

Péter akkor egy természetfeletti hitben lépett. A Biblia beszél a hit ajándékáról, mint szellemi ajándékról. Ugyanakkor mindannyiunknak szükségünk van, hogy építsük a hitünket, ahogyan például a fizikai aktivitás a testünk izomzatát építi. Az, hogy egy ilyen természetfeletti csodába beleálljunk, az a hitünk egy természetfeletti felgerjedését igényli abban az adott helyzetben. Emlékeztek Márk evangéliuma 11-re a fügefa történetére, ahol Jézus azt mondta Péternek: „Legyen benned Isten hite!” (Biztos vagyok abban, hogy Alan egyik alkalommal tanított titeket erről, amikor itt volt Székesfehérváron.) Vannak bibliafordítók, akik ezt úgy fordítják, hogy „legyen hitetek Istenben”. Úgy gondolom, hogy így is fordítható, de ebben a konkrét esetben, mivel az ’Isten’ szó genitivus alakban van (birtokos eset), az szó szerint azt jelenti, hogy ez a hit Istenhez tartozik, ez a hit az Istené. Tehát Jézus szó szerint azt mondja itt Péternek: „Legyen benned Isten hite”! 

Emlékszem, Alan arról is tanított köztetek, hogyan legyünk jó hit-befogadók. Az amerikai fociban az egyik játékos előre dobja a labdát, a másik játékosnak pedig el kell azt kapnia. Jó fogadóknak kell lenniük ezeknek az ’elkapó’ játékosoknak, ügyeseknek kell lenniük abban, hogy jól helyezkedjenek, és el tudják kapni a labdát. 

Tehát Isten nekünk akarja adni az Ő hitét, így nekünk is meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk azt elvenni és megragadni. Hogyan tudjuk magunkat szabaddá tenni, és hogyan tudjuk azt elkapni, megragadni Isten hitét. Képzeljétek el, hogy mennyire más lehetne az életünk, ha minden helyzetben Isten hitével mozognánk.

A Márk 11-ben Jézus tehát azt mondja Péternek, hogy „nem magadnak kell kiizzadnod és kipréselned magadból ezt a hitet, hanem egyszerűen kérd, és fogadd el Istentől!” Nem akarom azt mondani, hogy nem kell próbálnunk hinni, nem kell a hitünket gyakorolni bizonyos helyzetekben (lásd Péter vízen járása), de időnként talán túlságosan erősen próbálkozunk.

Évekkel ezelőtt tanultam meg, ha egy démont űzök ki valakiből, akkor nem feltétlenül szükséges felemelni a hangomat. Amikor fiatal keresztény voltam, akkor azt gondoltam, hogy ezt hangosan, emelt hangerővel kell csinálni, és nekem kell erőfeszítést tennem, hogy ez megvalósuljon. És ha például ’fénysebességgel tudnék nyelveken szólni’, akkor valószínűleg történne valami csoda. Ne értsétek félre, nagyon szeretem a nyelvek ajándékát, szeretem az erőteljes dicsőítést is. Semmi problémám nincs azzal, hogy amikor az emberek izgatottá válnak, akkor felemelik a hangjukat. De legyünk őszinték. Vannak dolgok, amiket nem tudunk mi generálni a saját erőnkből, és szükségünk van arra, hogy elfogadjuk, megragadjuk Istennek a hitét. 

Mielőtt befejezem, imádkozni szeretnék értetek. Tudom, tisztában vagytok azzal, hogy Alan Vincent néhány héttel ezelőtt hazament az Úrhoz. Hiszem azt, hogy mindabból, amit Alan itthagyott a Földön, talán az az üzenet a legerőteljesebb, hogy „a hitnek a jó harcát harcoljuk meg”. Most tehát Istentől azt fogjuk kérni, hogy adja nekünk az Ő hitét. Általában szoktam mondani két történetet ezzel kapcsolatban. Megmondom a két történet bibliai helyét, és majd elolvashatjátok.

2.Királyok 4,8-37-ig. Ez a sunemita asszony története, akinek a fiát Illés feltámasztotta a halálból. Amikor elolvassátok, majd figyeljetek oda arra, hogyan beszél az asszony a férjének a fiáról. És akkor meglátjátok, hogy az asszony elvárása, és az ő gondolkodása, és hitének megnyilvánulása milyen befolyással van a történet kimenetelére.

A másik példa a Lukács 8-ban van, a 40-56-ig: Jairus lánya meggyógyulásának története. Valójában ő is a halálból támadt fel. Jézus alapvetően azt mondja: „Ne félj, csak higgy”! És a lány feltámad, meggyógyul. Ezek mind annak az illusztrációi, amiről ma beszéltem nektek.

Biztos vagyok abban, hogy ismerős számotokra Smith Wigglesvorth neve, aki a hit nagy embere volt. Azt mondta: „Nem aszerint járok és mozgok, amit látok vagy hallok, hanem aszerint járok és mozgok, amiben hiszek”. 

Nagyon sok lehetőségünk van, hogy eldöntsük, miben hiszünk. Még arra is lehetőségünk van, hogy eldöntsük, hiszünk-e Istenben. Az üzenetem lényege, hogy bátorítsalak benneteket: ’Ebben a földi életben nem vagytok erőtlen áldozatok!’ Eldönthetitek, miben hisztek, azt is eldönthetitek, hogy mit mondjatok, és azt is eldönthetitek, hogy kezdeményezzetek. 

Hiszem, hogy bár minden csoda Istentől van, ezek nem ’esnek le’ csak úgy az égből automatikusan. Hiszem, hogy Isten a hitünkre reagál. Tudom, hogy vannak olyan szituációk az életünkben, amikor szeretnénk, ha Isten csodát tenne. Az Atya szeret minket, és hiszem, hogy örömmel meg is teszi ezt az Ő gyermekeiért, mégis úgy hiszem, hogy az emberek milliárdjaival kapcsolatban, akik még nem ismerik Jézust, velük kapcsolatban kell, hogy gyakoroljuk a reménységünket és a hitünket, és ez által Isten erőteljesen meg tudja és meg fogja érinteni őket. És Ábrahámhoz hasonlóan, most egy olyan időszakban, amikor körülöttünk nem sok reménység van, most is választhatjuk, hogy reménykedünk, és gyakoroljuk a hitünket.

Most imádkozni szeretnék. Először az életetek azon területeiért imádkozunk, ahol esetleg elveszítetted a reményt. Fontos, nehogy kárhoztatva érezd emiatt magad. Csak azt szeretném elérni ma, hogy bízzatok teljesen Istenben, és állítsátok vissza a termosztátot arra az értékre, ahol annak lennie kell. Azért is szeretnék majd imádkozni, hogy Isten gerjessze fel a hitet bennetek arra, hogy Ő nektek tudja adni az Ő hitét. És az a kérésem Istentől, hogy ne csak a saját szükségeitek betöltésével kapcsolatban legyen hit bennetek, hanem a lelkek nagy aratásával kapcsolatban is. Tudom, hogy a körülmények miatt időnként nehéz lehet ebben hinni, de hiszem, hogy Isten elképesztő mozdulását fogjuk meglátni. 

Tegyétek most magatokat ’elfogadó, átvevő pozícióba’, ahogy Alan tanított erről, és szeretném most azt a hatalmat és azt a hitet használni, amit Isten nekem adott arra, hogy most ezt átadjam nektek. Imádkozzunk:

„Atyám, hálát adok Neked azért, hogy Te vagy a minden reménységnek az Istene, mi pedig a remény emberei vagyunk. Időnként vannak harcaink azzal, hogy életben tartsuk a reménységünket. Imádkozunk azért Tehozzád, hogy légy segítségül a hitetlenségünkön! Különösen most, amikor olyan körülmények vannak, hogy ha csak természetes szinten nézünk körül, az elveszi a reményünket. Mennyei Atyánk, imádkozom azért, hogy Te erősítsd meg a hitét minden embernek, aki most hallgat minket, és kérem, hogy növekedjen a remény, és a hit lángra gyúljon! Atyánk, vigyél át minket a reménységből a hitbe! Kérlek Téged, Mennyei Atyám természetfeletti hitért. Ahogy Péter, kérünk Téged, hogy add nekünk is a Te hitedet! Imádkozom most mindenkiért, aki most ezt hallgatja, hogy az ő lényükben szabaduljon fel a Te hited! Természetfeletti hitet kérek, és kérlek, hogy oszd ezt meg mindannyiunkkal, mert elkötelezzük magunkat, hogy nem mi magunk akarjuk kiizzadni, kipréselni a hitet magunkból, amire most nagy szükségünk van ezekben a napokban. 

Mennyei Atyánk, kérlek, szabadítsd fel a gyógyításra való hitet! Vannak, akik most hallgatják ezt, és szükségük van a testükben gyógyulásra. Atyánk, szabadítsd fel a Te természetfeletti hitedet! Némelyeknek munkahelyre van szükségük. És mindazokért az emberekért is imádkozunk, akik haldokolnak Nélküled, Uram: add nekünk a Te hitedet, hogy kinyúljunk értük, hogy ne vesszenek el! 

Mennyei Atyánk, imádkozom azért is Hozzád, hogy bátran kezdeményezzük a csodákat minden olyan helyzetben, ahol Te ezeket véghez akarod vinni! Kérjük, elvesszük és elfogadjuk a hitet Tőled, Atyánk most. 

Mennyei Atyánk, kérünk, hogy az előttünk álló időszakban, amikor érezzük a hit felgerjedését magunkban, akkor látni is akarjuk azokat a csodákat megtörténni, amelyeket az Apostolok Cselekedetében is olvasunk. Imádkozom ezért a gyülekezetért, és az egész magyar nemzetért. Mennyei Atyánk, kérlek Téged erőteljes bátorításért, reménységért és hitért, az Úr Jézus Krisztus hatalmas nevében!

Mennyei Atyánk, ahogy most megemlékeztünk Alan Vincentről, a mi szellemi atyánkról, kérlek Téged, hogy oszd meg velünk azt a hitet, amiben ő járt! Hálát adunk Neked mindazért, amit rajta keresztül tanítottál nekünk. Tiszteljük őt, és kérünk téged, hogy add nekünk azt a hitet, amit ő is hordozott: a Te hitedet! Kívánjuk, akarjuk, kérjük és megragadjuk a Te hitedet! Az Úr Jézus Krisztus szent nevében. Ámen!” 

Forrás: DSGY-Zoom