Isten által kivagytok választva

Istennek terve van az életeddel. Isten gondolataiban mindenkivel kapcsolatban van egy terv, amikor megteremtett minket. Nem vagyunk mindig megelégedve a képességeinkkel, nem mindig érezzük magunkat jól a bőrünkben, de hiszem, hogy mindegyikőnket konkrét céllal teremtett. Az a célunk, elhívásunk, hogy megértsük, mi is ez a terve velünk kapcsolatban. 

Isten nagy szabadságot ad nekünk sok területen – bármilyen fogkrémet használhatok, hogyan osszam be az időmet. Tudom, hogy beszélnek Isten tökéletes és megengedő akaratáról. Hiszem, hogy keresnünk kell Istent az Ő akaratának megismeréséért, mert meg kell értenünk, hogy van terve, mi a terve és mi a célja ránk vonatkozóan.

Volt egy jó egy évvel fiatalabb öcsém, aki majdnem ugyanúgy nézett ki, mint én. Ugyanúgy öltöztették, mint engem. 13 éves koromban ő meghalt. Akkor feljött bennem a kérdés, vajon én miért maradtam életben? Miért ő halt meg, miért én maradtam életben itt a földön? Sokat gondolkodtam ezen, sokat kerestem ennek az okát. Ez vezetett el arra a belső meggyőződésemre, hogy oka van annak, hogy én itt vagyok a földön.

Nem régen olvastam Churchill életrajzát – amikor 16-17 éves volt, egy összejövetelen vett részt. Ott elmondta az unokatestvérének, hogy lesz idő, hogy a városuk (London) súlyos fenyegetésnek lesz kitéve, és ő lesz az, akit Isten fog arra használni, hogy megmentse a várost. Nem érdekes, hogy Churchill ilyen küldetéstudattal élt? Vajon mennyire volt tisztában ezzel? A választások során sokszor vereséget szenvedett, alkoholista volt, nem volt közkedvelt személy. Amikor viszont Anglia nehéz helyzetbe került, olyan pozícióba került, hogy Isten általa meg tudta védeni Londont. Isten képes belénk helyezni a sorsunkat, a küldetésünket, az elhívásunkat, az erről való képet. 

Nekem soha nem volt olyan tiszta elhívásom, tiszta képem arról, hogy pásztor legyek – ezzel együtt 37 éven át voltam pásztor. Nem emlékszem, hogy valamikor mondta volna Isten nekem, hogy legyek pásztor. Gondolkodtam állatorvosi, jogi pályán, de egy fiataloknak tartott bibliaiskolán megkértek tanítani, és végül ezen a pályán maradtam. 

Emlékszem, 17 éves voltam, amikor igent mondtam Istennek a pásztori munkára. Tudtam, hogy Isten megragadta a szívemet, és azt is, hogy Istennek van egy konkrét terve számomra. Ennyi volt. Ez elég volt, és igent mondtam Neki.

Ha Isten nagy hívására igent mondunk, akkor Ő a kisebb részleteket már elrendezi. Életem során soha nem egyezkedtem Istennel, hanem igent mondtam, és adtam magamat az Ő céljaira. Ez elvégzett dolog. Van egy könyvem: ’Mit csinálsz?’ címmel. Miért vagyunk itt? Miért szívod a levegőt? Mit csinálsz? Ez fontos kérdés.

Van annak jelentősége annak, hogy itt vagyok? Vagy csupán véletlenek játéka? Ha régóta mozogsz gyülekezeti körökben, észrevetted az összefüggést és időnként a látszólagos ellentmondást is Isten szuverenitása és az emberi szabad akarat között. Hiszek mindkettőben. 

Isten akarata nem mindig teljesedik be – Ő választási lehetőséget ad nekünk. Ha nem is veszem észre időnként, Ő mégis úgy tudja összehozni a dolgokat, hogy vezet engem. Most akkor hogyan is van? 

Mindkettő igaz – a kálvinisták Isten szuverenitására fókuszálnak. Két kálvinista teológiai szemináriumot végeztem el. Segítettek nekem, hogy megértsem Isten szuverenitását – ez által levettek rólam egy fajta nyomást, mert amikor olyan közegben nősz fel, hogy még többet kell dolgoznod, tenned Istenért, az nagy nyomást helyez rád. Szükségem volt arra, hogy megtegyem, hogy lazítsak, mert rájöttem, Isten nélkülem is el tudja végezni az Ő szolgát. Ez viszont akkor arra vezethet, hogy Isten eleve némelyeket üdvösségre, némelyeket kárhozatra rendelt, teremtett?

Hogyan és miért választ ki embereket Isten?

1.Móz.12,1-4 „És mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet Én mutatok neked. (2) És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. (3) És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. …”

Isten itt mondja meg Ábrahámnak, hogy kiválasztotta őt. Miért választotta ki Isten pont Ábrahámot? Vajon bölcsebb volt, nagyszerűbb családja volt, jó vezető volt, jó szónok? Amikor azon gondolkodtam, hogy én miért vagyok kiválasztva, mert tudtam, kell ennek, hogy legyen oka. 

Amikor fiatalok összeálltunk focizni, akkor a csapatkapitányok egyesével választották ki a játékosokat. Én farmerként erős voltam, fel tudtam kapni egy zsákot, és bárhova el tudtam vinni, de a focihoz nem sok érzékem volt. Általában engem választottak utoljára. Amikor ezek a csapatkapitányok választottak, mindig volt oka a választásuknak, és az ok az adott személyről szólt. De amikor Isten Ábrahámot választotta, az ok nem Ábrahámban volt – bárkit is választhatott volna. Isten választása kezdettől fogva sokakra eshetett volna. Ábrahám egy kezdőpont volt Isten számára. Egyet választott ki, hogy azzal kezdődően megáldja a többi embert, a többi családot, a többi nemzetet is a Földön – mindenkit. 

USA-ban, amikor az elhívásra gondolunk, mindig valami feladatra gondolunk: gyerekszolgálat, dicsőítés, vagy valami más hasonló cselekvéssel járó feladat. De Ábrahám elhívása valahonnan szólt: „Hagyd el a családodat, hagyd el a komfortos életedet, amit eddig éltél, és kövess engem – és Én elviszlek arra a helyre, amit majd mutatok neked.” 

Ha én elhívnálak téged, hogy gyere velem, valószínűleg szeretnéd tudni, hogy hova és mire. Isten arra kérte Ábrahámot, hogy hagyja ott az egész családját, hagyja ott szülőföldjét – anélkül, hogy tudná hova is hívja őt Isten. Vagyis Isten arra hívta Ábrahámot, hogy bízzon Őbenne.

Elhívásunk mélysége attól függ, hogy Isten elhívására milyen mélységű/nagy igent mondunk. Isten elhívása végül Jézuson keresztül teljesedett be. Isten célja Ábrahám elhívásával nem csak Ábrahám számára szólt, hanem mindegyikőnk számára. 

Zsid.11,8-9 „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívta őt Isten, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő volt, és kiment, nem tudván, hová megy. (9) Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sátorokban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örökös társaival.”

Ábrahám engedelmeskedett Isten hívásának és kiment Úr városából. Az ő Istenbe vetett bizalmából fakadó engedelmessége volt az, ami igazságul tulajdoníttatott számára. Ábrahám számára talán az jelentette a legnagyobb kihívást, amikor Isten kérte, hogy áldozza fel Izsákot. Hitt Istennek, és ekkor is bízott Őbenne. Megemlékezett arról, hogy Isten kérte, hogy számolgassa a csillagokat, meg adott neki egy fiút, ezek után pedig áldozatul kérte el az Úr Ábrahámtól. Elképesztő, hogy Ábrahám ebben a helyzetben is engedelmeskedett egyszerű, gyermeki tiszta szívvel.

1.Móz.22,16-18 „Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivel ezt a dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: (17) Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a homokot, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. (18) És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az Én beszédemnek.”

A ’mag’ egyes számban van – és az újszövetség mondja el nekünk, hogy Jézusról van szó. Később pedig többes számban van (18. vers), vagyis itt Jézus tanítványairól van szó, a nemzetekről. Isten első szövetségi barátja Ábrahám volt. Amikor engedelmeskedett Izsák feláldozásában, akkor Isten ezt az elhívását megerősítette.

Hiszem, hogy Isten mindannyiótokat kiválasztott, de meg kell értenetek, hogy miért. Vajon csak azért, hogy több ember legyen a Mennyben, nincsenek ott elegen, és szeretné Isten, hogy még többen legyenek? Lehet, hogy ezért is, de azért is, mert amikor titeket elhívott, akkor sokakra másokra is gondolt. 

Isten Királysága olyan, mint az élesztő, mint kovász a tésztában – a sok tésztában bár kevés, de szétterjed. Ha a kereszténység terjedéséről szóló videót láthatnánk 2050-ig, valószínűleg elképednénk. És mindez egy emberrel, az ember Jézus Krisztussal kezdődött. Ábrahám volt az első szövetségi embere, majd utána jött a többi: Izsák, Jákób, Dávid, stb. Ők is, mint a próféták mind Jézusról, a Messiásról szóltak – aki teljesen ember volt. Jézus az első Isten Családjában, és Őrajta keresztül jött az kiválasztottak sokasága. Azért vagyunk, mert kiválasztottak vagyunk. Nem azért, mert különlegesek lettünk volna, hanem ettől lettünk különlegesekké. 

1.Thessz.1,4-8 „Tudjátok, Istentől szeretett testvéreim, hogy ti ki vagytok választva; (5) Hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti értetek. (6) És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadtátok a Szót sokféle szorongattatás között a Szent Szellem örömével; (7) Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívőre nézve. (8) Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr Beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek...”

Hiszem, hogy a ti elhívásotok, hogy thesszalonikai gyülekezet legyetek. Ti thesszalonikai gyülekezet vagytok. Vajon csak azért lennétek gyülekezet, hogy valahova eljöhessenek az emberek vasárnap, ahová tizedet lehessen fizetni? Isten konkrét céllal választotta ki ezt a gyülekezetet, mint ahogyan titeket is személy szerint. Ti egy hatást gyakorló gyülekezet vagytok, mint a Thesszalonikai gyülekezet is az volt.

Ma reggel a dicsőítés alatt egy látást kaptam. Egy kép villant elém: egy faág levágott része volt. Láttam a levágás részét, és láttam másik ágakat, amelyek kinőttek belőle. Össze-vissza nőttek ki. Viszont egyetlen ágat láttam, amelyik átnyúlt a folyón túlra.

Isten azt mondja, hogy Ő megmetsz minket, hogy több gyümölcsöt teremjünk. Amikor a mezőgazdaságot tanultam, tanultam a metszésekről. A fákat meg kell időnként metszeni, hogy több gyümölcsöt hozzanak. Otthon megkértem két embert, hogy metssze meg a fáinkat. Mire hazaértünk elképedtem, hogy mennyire megkopasztották a fáinkat. De eljött a tavasz, és újra kihajtottak, sőt nagyon megnőttek az új ágak. 

Azon kívül, hogy hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek hasonló az elhívása, a thesszalonikai gyülekezethez, mert hatást gyakoroltok és még inkább hatást kell gyakorolnotok a térségetekre, sokakra. Nem céltalanul vagytok itt, nem csak azért, hogy várjátok, hogy Jézus majd eljön értetek és elvisz innen. Minden gyülekezetnek kell legyen elhívástudata. A tiétek ez. Ti thesszalonikai gyülekezet vagytok. Van célotok, ami túlmutat rajtatok.

Pásztorként sok olyan időszakra emlékszem, hogy elbátortalanodtam és azon gondolkodtam, hogy feladom a szolgálatomat. Istentől többször megkérdeztem, hogy miért is csinálom. Minden alkalommal egyre szélesebb és tágabb módon értettem meg az Ő velem kapcsolatos tervét.

A pásztorok egyik közismert mondása: ’Minden hétfő reggel abba akarom hagyni a szolgálatomat’. Igen, szükségünk van Istentől újbóli megerősítésre, hogy Ő hívott el, Ő választott ki, Ő rendelt minket.

Tudniuk kellett a thesszalonikaiaknak, hogy Isten hívta el és választotta ki őket. Jézus azt mondta, hogy nem mi, hanem Ő választott ki minket. Amikor elmondjuk az evangéliumot valakinek, akkor az a személy úgy érzi, hogy neki kell választani. De az az igazság, hogy Isten választott ki minket. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, ahogy amikor választunk, ez által beszűkülünk, és úgy jutunk el ahhoz az egy személyhez. De Isten választása azért van, hogy utána kiszélesedjen és kiteljesedjen általunk.

5.Móz.7,6-8 „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe legyél neki, minden nép közül e Föld színén. (7) Nem azért szeretett titeket az Úr, és nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; (8) Hanem azért választott titeket, mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak. Azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaság házából, az egyiptombeli fáraó királynak kezéből.”

Isten tervének része volt Izrael elhívása, kihívása Egyiptomból.

1.Péter 2,9 „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Kiválasztott emberek vagyunk, hogy kinyilvánítsuk Isten hatalmát, nagyszerűségét. Miért választotta ki Jézus a tizenkettőt? Ezrek jöttek el összejöveteleire, mégis csak tizenkettőt választott ki. Azért, hogy ők legyenek az első püspökök, apostolok? Nem. Jézus azért választotta ki a tizenkettőt, hogy vele legyenek. Tanítványokként választotta ki őket, hogy tanuljanak, hogy vele legyenek, hogy kiküldje őket, hogy ők legyenek a kezdőpontok, az ’Új Jeruzsálem’ új kezdőpontjai, alapkövei. Apostolnak hívta el a tizenkettőt nem címzetes püspöknek. A mai felekezetekben azt látjuk, hogy olyan valaki a püspök, aki uralkodik. De az apostol olyan valaki, akit kiküldtek. Először tanítványok vagyunk, utána kiküldöttek. Jézus tanította őket, utána viszont kiküldte a tanítványokat, hogy ők is tanítsanak másokat. Az emberek egy olyan töretlen láncsorozatát akarta létrehozni, hogy újra és újra embereket tanítsunk, tegyük őket tanítványokká és küldjük ki őket. 

Néha azért kicsinyeljük le az elhívásunkat, mert értékteleneknek érezzük magunkat, úgy érezzük, hogy Isten nem tud használni minket. Becsüljétek meg és ragadjátok meg elhívásotokat. Isten nem a társadalom krémjét, nem a legképzettebbeket, vagy a leggazdagabbakat, a legbölcsebbeket választotta ki, hanem a világ bolondjait.

Nem az okosságunk vagy nagyszerűségünk miatt választott ki minket Isten, hanem azért, hogy rajtunk keresztül másokat is elérjen. Nem magunkról szól csupán az elhívásunk. Persze arról sem szabad aggódnunk, hogy értéktelenek lennénk.

Hiszem, hogy ez a gyülekezet olyan, mint a thesszalonikai és az antiókhiai gyülekezet. Olyanoknak kell lennetek, mint a tanítványok, mint az apostolok.

1.Kor.6,19-20 „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és szellemetekben, amelyek az Istenéi.” 

Nem vagyunk a magunkéi, nem vagyunk a ’magunk urai’. Ő megengedi, hogy jól érezzük magunkat, de Isten kiválasztott, elhívott, hogy rajtunk keresztül munkálkodjon. Mindegyikőnk templomok vagyunk, és Isten be akar tölteni, az Ő templomait Szent Szellemmel, az Ő dicsőségével. Belénk akarja helyezni az Ő Szent Szellemét, Szellemének erejét, hogy Őróla Isten erejével és Isten hatalmával, természetfölötti módon tegyünk tanúságot.

A probléma az, hogy olyanok vagyunk, mint a lyukas autógumi: eresztünk. Ő betölt minket, de folyamatosan leeresztünk, kifolyik belőlünk. 

Efez.5,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amiben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel!” 

Igyál még többet a Szent Szellemből. El kell fogadjuk Őt, innunk kell belőle. Jézus rálehelt a tanítványokra, és parancsolta nekik, hogy vegyenek Szent Szellemet. Nem passzívan várjuk, hogy majd Ő betölt, ha akar, hanem aktívan lépnünk kell, vennünk kell, innunk kell. Akik isznak belőle, azoknak a bensejéből élő vizek folyamai fognak ömleni (Ján.7,37-38). 

Ahhoz viszont, hogy akarjunk inni, szomjasaknak kell lennünk. Készeknek kell lennünk, hogy Jézushoz jöjjünk, és igyunk.

Most imádkozunk a Szent Szellemmel való betöltekezésért.

Tegyétek magatokévá azt az igazságot, hogy ki vagytok választva, Isten pedig be akarja tölteni az Ő templomát. Farmon nőttem fel, és tanítottuk a kiscicákat, hogyan igyanak. Belenyomtuk a szájukat a tálka tejbe. Megnyalták a szájukat, és rájöttek, hogy ez jó. Így tanulták meg, hogyan igyanak tálból. 

A Szent Szellem vétele ugyanaz, mint italt inni. Meg kell tanulnunk, és utána újból menni fog. Megtanultam, hogy Isten újból és újból be akar tölteni minket. Ha azt gondoljuk, hogy ez csak rólunk szól, akkor lehet, úgy fogunk gondolkodni: ’lehet, hogy engem nem’, mert esetleg valami bűnt követtünk el a múlt héten. Tudnod kell, hogy nem azért vesszük a Szent Szellemet, mert méltók vagyunk rá, hanem azért, hogy alkalmasakká legyünk a Szent Szellem által Isten Királysága örömhírének erővel és hatalommal való hirdetésére.

Isten használja a jeleket és csodákat, hogy embereket elérjen – erről beszéltem tegnap. Amikor megtanuljuk, hogyan vegyük a Szent Szellemet, akkor rendszeresen fogjuk ezt csinálni, és a Szent Szellem erejében fogunk járni minden nap.