Megszentelődés (2)

Lapozzunk az Ap.Csel. 26-hoz, amely szerint Jézus megjelenik Pálnak. Pál itt elmondja Agrippa királynak, hogy mi történt akkor. Jézus ezt mondta közvetlenül Pálnak:

Ap.Csel.26,16-17 „De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá/tanúvá rendeljelek mindazokban, amiket láttál, és azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni. (17) Meg foglak szabadítani a zsidóktól és a pogányoktól is, akik közé most küldelek.”

Azután a 18. versben elmondja azokat a dolgokat, amikből állnia kell annak az evangéliumnak, amit Pálnak hirdetnie kell. Jól tesszük, ha erre az öt dologra odafigyelünk. Jézus mondta Pálnak, hogy eszerint hirdesse az evangéliumot, mert nekünk is eszerint kell hirdetnünk:

Ap.csel.26,18 „Hogy megnyisd a szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.”

Észrevehetitek, hogy nem a bűnbocsánattal kezdődik a történet, hiszen a bűn egy sokkal mélyebb problémának a gyümölcse. Sokszor nem hirdetjük megfelelően az evangéliumot ehhez képest. Nem tudunk keresztény érettségre juttatni embereket, ha nem ezt tesszük, ami itt le van írva, hiszen a bűn mélyén rejlő mélyebb probléma az önállóság, a függetlenség. Az, amikor a saját életünket éljük.

Azt mondja: ’Azt akarom, hogy menj el a pogányokhoz, és először is nyisd meg a szemeiket.’

Ez egy természetfölötti dolog. Ha elmentek egy bármilyen lakóközösségbe, amely tele van általános világi dolgokkal és bűnökkel, ezek az emberek nem látnak, tehát nem tudják befogadni az evangéliumot, mert nem értik. Tehát imádkozni kell ezért.

Ha van egy ’imaközpontunk’, akkor ott imádkoznunk kell, hogy akik a környéken élnek, azoknak megnyíljon a szemük. Mert azt olvassuk, hogy Dávid Sátora felállításának az a célja, hogy az emberek többi része megkeresse az Urat, és az Ő nevét segítségül hívják.

Az ’imaközpontoknak’ nem az az elsődleges célja, hogy mi jól érezzük magunkat Isten jelenlétében és áldottak legyünk, hanem hogy a körülöttünk lévő világ a mi imáink által megváltozzon, hogy megnyíljon az emberek szeme.

Ezt a szolgálatomban többször is végignézhettem, különösen, amikor Indiába, Bombaybe mentem. Miután több évig voltunk egy baptista gyülekezetben, átéltük, ahogy Isten eljött a gyülekezetbe, és egy csodálatos eleven hellyé tette azt. Utána azt mondta Isten a feleségemnek és nekem, hogy hagyjuk ezt a gyülekezetet valaki más gondjaira, és menjünk el a város legrosszabb, leghírhedtebb részébe, amely tulajdonképpen a katolikus lakónegyed volt.

Akkoriban Bombayben 5 millióan laktak – ma már több mint 17 millióan –, és ebből 1 millióan egy nagyon zárt közösségben éltek, ez volt az ottani katolikus közösség. Volt egy moszlim része is a városnak, meg egy hindu része is, de a legrosszabb a katolikus negyed volt. Minden bűntény és minden gonoszság a katolikusok között történt. Nem volt kábítószerük, de alkoholjuk volt, sokat is árusítottak belőle, és gyakorlatilag mindenki részegeskedett.

Szinte minden bűncselekmény a katolikusok között történt. Ha Bombayben a rendőrség valakit le akart tartóztatni, akkor a katolikus negyedbe mentek, hogy elkapják az illetőt. Bombayben rettenetes híre volt a kereszténységnek. Olyan bandák garázdálkodtak a városban, amilyenek most a nyugat nagyvárosaiban, és Amerika nagyvárosaiban működnek. Nem volt elég lőfegyverük, de késeik voltak. Gátlástalanul gyilkoltak, és mindenféle védelmi pénzeket szedtek be a bolttulajdonosoktól, terrorizálták a bolttulajdonosokat. Amerikáról lehet most ilyeneket hallani.

Isten minket ennek az egész lakónegyednek a legrosszabb, leghírhedtebb részére költöztetett – nem is tudom szavakkal leírni nektek. A gyerekeink bentlakásos iskolába jártak – tőlünk távol –, hiszen lehetetlen lett volna nekik ilyen környezetben lakni. 

Feleségemmel – Isten parancsára – egy kétfős háborúba kezdtünk. Mi ketten voltunk az egyik oldalon a sötétség szörnyű erői ellen. A legborzasztóbb, legelszörnyesztőbb hátterekből 40 ember tért meg. Ez kb. három-négyévnyi kemény munkánkba került, és utána jött a sátán ellentámadása.

A katolikus egyház megbélyegzett minket, mint veszélyes szektát, és nem engedte senki, hogy az ő ingatlanját használjuk keresztény célokra. Ezek az egyházi vezetők még a kormányhoz is elmentek, és megpróbálták rávenni a hatóságokat, hogy utasítsanak ki minket az országból.

Az volt a legbizarrabb az egészben, amikor démonok támadtak meg engem ebben a tejesen elképesztő légkörben – konkrétan többször is megtámadtak gonosz szellemek. A negyvenfős gyülekezetünkből annyian kiestek, és áldozataivá váltak ennek a háborúnak, hogy csak nyolcan maradtunk. A körülményeinkben minden azt mondta, hogy veszítettünk, hogy a sátáné ez a terület, és az ő ereje nem fog itt megtörni. De Isten adott nekünk egy olyan konokságot, hogy mégis kitartottunk azon a helyen, és folyamatosan megvallottuk Isten győzelmét, amit az Ő Beszédében megígért, mindezen körülmények ellenére.

A gyülekezeti ima-összejöveteleinken előbb utóbb csak ketten voltunk: a feleségem és én. Nagyon nyomottak és depressziósak voltunk, de rákényszerítettük magunkat, hogy az Urat dicsérjük, táncoljunk előtte, és megvalljuk az Ő ígéreteit – annak ellenére, hogy körülöttünk minden az ellenkezőjét mondta.

Egy este hirtelen konkrétan éreztem, hogy Istentől megjött az áttörés. Ez április 19-e volt, szerda, 1972-ben. Hirtelen leestem a földre. Egyszerűen éreztem, hogy a Mennyben áttörés történt. Leestem a földre, és elkezdtem nevetni az Úr előtt – mielőtt még az ’öröm-kenetről’ bárki bármit hallott volna. Azon nevettem ellenállhatatlanul, hogy mennyire erőtlen és hiábavaló az ördög próbálkozása arra, hogy ellenálljon a mi Urunk Jézus Krisztusnak.

Egy héten belül minden megváltozott. Ez egy egymilliós lakónegyed volt, és mindenfelé elkezdtek megnyílni az emberek szemei. Elkezdték hatalmas erővel keresni az üdvösséget. Nem kellett, hogy mi menjünk hozzájuk, mert ők jöttek hozzánk. 

Ha a feleségem elment vásárolni, akkor több órára eltűnt. Amikor megjött, akkor megkérdeztem: ’Mi a csudát csináltál eddig?’ És elmondta: ’Hát az egyik család behúzott a házába, volt ott egy beteg, imádkoztam érte, az meggyógyult, és az egész család megtért. Azután valaki más behúzott a házába, ott néhány démont ki kellett űzni, és ott is mindenki megtért. Egyszerűen nem tudtam korábban hazaérni.’

Hirtelen mindenféle emberek kezdtek bekopogni az ajtónkon. Volt egy ember, akit Fernandeznek hívtak. A szerencsejátékban teljesen mélyen volt. Nyolc gyereke volt. Eljött hozzánk a feleségével, és a nyolc gyerekével együtt bekopogtak, és megkérdezték, hogy mit tegyenek azért, hogy üdvözüljenek – ott az ajtóban kérdezték meg.

Azután elkezdtünk mindenféle összejöveteleket tartani, kezdtük vezetni, és megtanítani embereket arra, hogyan kell ilyen összejöveteleket vezetni.

Hirtelen az egész térség életre kelt, megnyílt az emberek szeme. Isten szó szerint a sötétségtől a világossághoz fordította őket. A sátán hatalma alól kijöttek, és teljesen bementek Isten uralma alá, és az életük teljesen megváltozott.

Egy katolikus iskolában csütörtökönként elkezdtem összejöveteleket tartani, és több ezer ember özönlött ezekre az összejövetelekre. Utána ezek az emberek fogták az én tanításaimat, elmentek, és Bombay hatvan különböző pontján tovább-tanították másoknak.

Négy éven belül – egyáltalán nem túlzok, ezek visszafogott számok – több mint százezer ember megtérését láttuk. Több mint 240 gyülekezetet hoztunk létre, és csak növekedett tovább az egész. Azután kezdtek nagy számban jönni a hinduk is. Most már több mint harminc éve tart ez a folyamat. Ebből a kezdetből mára már négy és ötezer között van azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyek létrejöttek, és működnek.

Mikor nemrégiben ima-összejövetelre hívtak minket az indiai politikai helyzet miatt, több mint kétszázezren jöttek el – csak az imatalálkozóra. S egyszer ez úgy kezdődött, hogy csak Eileen volt meg én, s most pedig már több mint kétszázezren jöttek. Én láttam ezt ott, de láttam ezt más helyeken is megtörténni. Nem mondhatok el minden történetet, mert túl hosszú lenne. 

Jézus ezt mondta Pálnak: ’Pál, meg kell nyitnod a szemeiket!’ Ez egy olyan fajta ima, amelynek köszönhetően elmúlik a sötétség, és az emberek képesek lesznek látni. Amikor látnak, már akarnak Jézushoz jönni. Utána pedig már könnyű aratni.

Világossá kell tenned az emberek előtt, hogy kijönnek az egyik királyságból – ami a sötétség királysága, ahol az ördög uralkodott fölöttük –, és bejönnek egy másik Király uralma és tekintélye alá, egy másik Királyságba, és most már valaki másnak kell uralkodnia rajtuk – ez a valaki más pedig az Úr Jézus Krisztus. Be kell jönniük Isten Királyságának hatalma alá, ebbe a Királyságba.

Nagyon erőteljesen tanítottunk erről. A megtérésük utáni első év azzal telt, hogy nagyon intenzív képzésen estek át ezek az emberek, hogy érett, megszentelt, Szent Szellemmel teljes emberek legyenek – azután, miután az emberek döntöttek, hogy abbahagyják a független életüket …

Ha bárki úgy dönt, hogy függetlenül fog élni, azonnal átveszi fölötte az ördög az uralmat, tehát tulajdonképpen egyetlen ember sem tud függetlenül élni. Be kell jönniük Isten uralma alá, és engedniük kell, hogy Ő vegyen uralmat az életük fölött. Csak ekkor tud Isten belőlük új embert csinálni.

Tehát nem azt prédikáljuk az embereknek, ’ha akartok, akkor gyertek Jézushoz, és akkor megbocsátja a bűneiteket’, hanem azt: ’Ha gondoljátok, akkor jöjjetek be Isten királyi uralma alá, és akkor Ő fogja irányítani az életeteket, és ha kéritek, Ő megbocsátja a bűneiteket is.’

Amikor helyesen prédikáljuk az evangéliumot, akkor a megfelelő reagálást kapjuk az emberektől. Ha az emberek eldöntötték, ki lesz az uruk, akkor Isten már megbocsáthatja a bűneiket. De figyeljétek meg Isten Szavát, ezt a négy dolgot mondta:

1. Nyisd meg a szemüket,
2. fordítsd őket a sötétségtől a világossághoz,
3. a sátán hatalma és tekintélye alól Istenhez,
4. hogy megtalálhassák a bűnbocsánatot,
5. hogy örökségük legyen azok között, akik megszentelődnek a Jézusba vetett hit által.

Isten nem volt elégedett, és Krisztus sem volt addig elégedett, amíg az emberek meg nem szentelődtek a Jézus Krisztusba vetett hit által. Ekkor, ezek után tudta Isten átadni nekik az örökségüket. Mert ebben az életben mindenkire vár egy örökség, aki megszentelődik.

Menjünk az Ap.Csel. 20-hoz! Pál három évet töltött az Efézusi gyülekezetben. Itt már elment tőlük, Jeruzsálembe tart, és közben megáll egy kicsit Milétosz szigetén. Milétosz közel volt Efézushoz, ezért magához hívatta az Efézusi gyülekezet véneit. Odamentek hozzá, és Pál emlékeztette őket arra, hogyan töltött velük három évet. Azt mondja a 27. versben:

Ap.Csel.20,27 „Nem vonogattam magam, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát, tanácsvégzését.”

Mindent elmondtam nektek, amit tudnotok kell. Most nézzük a 28. verset:

Ap.Csel.20,28 „Ezért viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett. Az Isten Egyházának legeltetésére, pásztorlására, melyet saját vérével szerzett.”

Azután figyelmezteti őket a majd kívülről érkező támadásokra: mindenféle eretnekségek fogják megtámadni a gyülekezetet. Aztán lesznek belül is emberek, akik lázadó módon felkelnek, önmagukhoz vonják az embereket, és gyülekezeti szakadásokat idéznek elő. Utána egy kötelességet, felelősséget bíz ezekre a vénekre:

Ap.Csel.20,31 „Azért figyeljetek, megemlékezve arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. És most, testvéreim, ajánlak titeket az Istennek, és az Ő kegyelme Szavának, amely felépíthet, és adhat nektek örökséget minden megszenteltek között.”

Figyeljetek, viseljetek gondot magatokra – de ha vén vagy elöljáró vagy, akkor egy másik kötelességed is van, meg kell nézned a nyájat is. Nem lehetsz nyugodt addig, míg a nyáj minden egyes tagját be nem vezetted az örökségébe, amit azok kapnak, akik megszentelődnek. 

Menjünk a Rómaiakhoz írt levél 15-höz:

Róma.15,15-16 „… emlékeztetve titeket az Istentől nekem adott kegyelem által, hogy legyetek Jézus Krisztus szolgái a pogányok között, munkálkodva az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányok áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.”

Figyeljétek meg, újra és újra előkerül ez a téma. Ez a kegyelem munkája, de a pogányok megszentelése az eredmény.

Róma.15,17-18 „Van azért mivel dicsekedjem a Krisztus Jézusban az Istenre tartozó dolgokban. Mert nem merek szólni semmiről, amit nem a Krisztus cselekedett általam a pogányok engedelmességére szóval és tettel.”

Tudjátok, a megszentelődés lényege és veleje, hogy úgy éltek, ahogyan Jézus. Teljes alávetettségben az Atyának, és engedelmeskedtek minden parancsának. Ez a megszentelődés lényege: Teljesen Isten rendelkezésére álltok, foglyul ejt titeket az Ő szeretete, és ezt engedelmes élettel bizonyítjátok. Jézus az ő földi harminchárom éve alatt, soha nem tette a saját akaratát, mindig az Atya akaratát tette. 

Róma.15,18 „Nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett általam, a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.”

Ennek az engedelmességnek az eredménye az, hogy hatalmas jelek és csodák áradtak ki belőlük a Szent Szellem ereje által. Úgyhogy Jeruzsálemtől és környékétől, Illíriáig Pál maradéktalanul prédikálta Krisztus evangéliumát.

Sorolhatnám a verseket egymás után. De azt gondolom, mielőtt ma befejezzük, szeretnék az egész dolog lényegére térni.

Tudjátok, meg kell értenünk, hogy mi az igazi probléma. Ehhez vissza kell térnünk valóban Ádámhoz és Évához. Amikor Isten megteremtette őket, arra teremtette őket, hogy teljes Tőle való függésben éljenek. Ebben a kezdeti állapotukban, Ádám és Éva megszenteltek voltak, és szent, megszentelt életet éltek. Isten egyeduralkodó volt, és ők boldogan engedelmeskedtek Isten minden utasításának. Soha nem döntöttek önállóan semmiről. Istent szerették teljes lényükkel, maradéktalanul Tőle függtek, és Isten minden utasításának engedtek. Ennek eredményeképpen kizárólag Isten használatára voltak elkülönítve.

Ragadjuk meg a megszentelődés lényegét a gyakorlati életünktől megközelítve a dolgot.

A megszentelődés azt jelenti, hogy valami el van különítve egy konkrét használtra. Nem egy szent arckifejezésről van szó és nem szabályok rendszeréről, amit az ember megpróbál betartani, vagy tilalmakról, amiket kerül, hanem alapvetően a szív hozzáállásáról van szó: amikor azt mondja az ember, hogy ’Uram teljes szívemmel szeretlek, és koncentrálok minden szavadra, bármit mondasz nekem, én azt tökéletesen úgy hajtom végre, ahogy Te mondod.’

Jézus így élt. Ádám és Éva is így élt, mielőtt az ördög nem jött megkísérteni őket. Miközben ebben a kapcsolatban éltek Istennel, leírtam öt dolgot, ami jellemezte Ádámot és Évát ebben az időszakban:

1. Istennel tökéletes közösségben éltek, tökéletes bensőséges kapcsolatban. Ez abszolút örömteli élet volt. Szerették Isten jelenlétét, és a szellemük által bensőségesen ismerték Őt.

Tudjátok, más módon nem lehet Istent ismerni. Amíg a szellemünk meg nem elevenedik, nem tudunk Istennel kommunikálni, mert Isten szellem. Ő behatolhat ebbe a tér- és idő világba, el tudja érni, hogy megtörténjenek dolgok, akár még azt is eléri, hogy hallható hangot halljunk, de a kapcsolatunk lényege szellemtől szellemig megy.

Jézus azt mondta a János evangéliuma 4. részében az asszonynak, aki Jézuson keresztül az üdvösséggel egy hatalmas találkozást élt át – azt kérdezte ez az asszony, ’hogyan kell Istent imádni, zsidó módon, vagy szamaritánus módon’?

Vajon úgy csináljam, ahogyan a pünkösdiek? Úgy, ahogy a baptisták, vagy ahogy a metodisták? Melyik a megfelelő módszer? Menjünk ki a szabad természetbe, vagy menjünk be egy épületbe, menjünk fel egy hegyre, vagy rejtőzzünk el egy barlangban?

Jézus azt mondta erre, hogy ’nem a jó kiindulási pontot választottad’, mert Isten olyanokat keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt. Keresi azokat az embereket, akikkel az Ő Szelleme által kapcsolatba tud kerülni az emberek szellemén keresztül.

Azután azt mondta: „Isten Szellem, és akik imádják Őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” (Ján.4,24)

Amit Isten ki nem állhat, az a vallásos képmutatás. Gyűlöli. Egyszer azt mondta a zsidóknak: ’A szátokkal tiszteltek engem, de a szívetek távol van tőlem. Azt akarom, hogy ismerjetek; azt akarom, hogy szellemtől szellemig ismerjelek titeket’.

Ha Szellemben van a dolog, akkor muszáj, hogy igazságban legyen. Nem játszhatom meg magam, nem csinálhatok úgy, mintha. Teljesen őszintén, és becsületesen kell Istennel beszélnem, és akkor Ő is ugyanígy fog hozzám viszonyulni. 

Amíg Ádámék ilyen kapcsolatban voltak Istennel, ismerték és szerették Isten jelenlétét, ismerték Őt bensőséges módon. Ez a veleje a dolognak, itt kezdődik az egész. 

2. A kapcsolatuk miatt Isten örök élete minden korlátozás nélkül beleáradt az emberi lényükbe. Ugyanúgy tele voltak Isten örök életével, ahogyan Jézus is. Ebben az örök életben van uralkodási erő. Isten örök életének erejével Ádámék maradéktalanul uralni tudták önmagukat, kormányozni tudtak, és teljesen rendben tartottak mindent, amit Isten teremtett. Ez a képesség Istenből áradt beléjük, és Isten elképesztő képességeivel – ami ezzel együtt jár –, ezzel együtt áradt át az ő emberi lényükön. 
3. Korlátlanul hozzáférhettek Isten kegyelmének teljességéhez és minden erőforrásához. 
4. A sátán nem tudott hozzájuk férni semmilyen módon, nem tudta megérinteni őket.

Nem tudom bebizonyítani, de azért kijelentek itt most valamit: a sátán soha nem tudott behatolni Isten Királyságába, és soha nem is lesz képes rá. A Királyságon belül teljesen biztonságban vagyunk a gonosztól és nem tud hozzánk érni. Ádámot és Évát sem tudta érinteni, amíg ki nem léptek a Királyságból. Csak akkor tudta őket elkapni. A Királyságon belül támadhatatlanok voltak az ördög részéről, nem tudott hozzájuk nyúlni. 

5. Amíg ez a helyzet fennállt, semmi bűn, semmi betegség, semmi halál, semmi bánat, semmi fájdalom, semmi gyűlölet nem volt található sehol Isten teremtett világában. Egyszerűen ezek a dolgok nem voltak. 

Utána jött a tragikus bukás. Az ördög kísértése nem bűnre csábította őket, hanem először is Isten jellemét homályosította be. Azt mondta nekik, hogy ’amíg Isten uralma alatt éltek, addig egyáltalán nem tudjátok felemelni magatokat egy egyenjogúsított szintre. Isten szándékosan a saját hatalma alatt tart titeket, mert nem akarja, hogy olyanok legyetek, mint Ő. De ha kiléptek Isten zsarnoksága alól, és önállóak lesztek, akkor kifejleszthetitek a bennetek rejlő forrásokat. Saját erőtökkel és saját életetekkel kifejleszthetitek magatokat annyira, hogy olyanok lesztek, mint Isten’.

A legtöbb világi filozófia és ideológia ezen alapszik: ’fejlesszük magunkat, legyünk felemelkedettek, és akkor tökéletes lesz a világ’. Tehát a sátán nem bűnre csábította Ádámékat, mert az túl nyilvánvaló lett volna, hanem azt mondta, hogy ’miért vagytok Isten hatalma alatt, ha bármit mond, bármit parancsol nektek, azt mondjátok: ’Igen, Uram!’ ’Igen, Uram’. Miért nem léptek ki és kezdtek önálló döntéseket hozni? A saját életetekben óriási lehetőségek rejlenek, úgyhogy éljétek a saját életeteket, lépjetek ki Isten hatalma alól, és olyanok lesztek, mint Ő’. 

Ádámék egyáltalán nem akartak bűnösök lenni. Igazából arra számítottak, hogy olyan szintig tudják majd magukat javítani, és fejleszteni, amíg minden, ami Istené, az övék is lesz. Beléptek abba a csapdába, hogy függetlenek legyenek. Egyáltalán nem szándékoztak bűnössé válni, de abban a pillanatban, amikor a függetlenségbe léptek, mindent elveszítettek. Elbuktak, a sátán és a bűn foglyai lettek, ahelyett, hogy szabadok lettek volna és tökéletesek. 

Négy dolgot veszítettek el azonnal. Isten azt mondta nekik, hogy ’abban a pillanatban, ahogy esztek a jó és a gonosz tudásának fájáról, meghaltok’. A sátán pedig azt mondta, hogy ’tudni fogjátok, hogy mi a jó és mi a rossz, és erőtök lesz azt tenni, amit akartok, ami helyes’. Ez egy szörnyű hazugság volt. Mert amikor az ördög rád száll, akkor nem tudod azt tenni, amit akarsz, és nem tudsz az lenni, ami akarsz. 

Tehát négy dolog történt akkor Ádámmal és Évával:

1.) Azonnal meghaltak szellemileg. Nem a lelkük halt meg, hanem a szellemük – tehát elvesztették minden képességüket arra, hogy a szellemükkel Istennel kapcsolatban legyenek. (Efez.2,1 „… halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.” Vagy az Efez.2,5 „… meg voltunk halva a vétkek miatt …”; és az Efez.4,18 „Akik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” – azonnal el lettek vágva, vagyis elidegenedtek Isten életétől.

Ezután már csak a saját lelki (pszichikai) életük volt az erőforrásuk. Még nagyon sok ideig éltek fizikailag, de csak a lelki (pszichikai), a saját életük ereje által.

Ez egy érdekes dolog, mert Ádám 930 évig élt itt a Földön testben, mielőtt meghalt. Nem azonnal halt meg Ádám fiatal korában, hanem utána minden nemzedék, minden generáció egyre rövidebb ideig élt, mert a sátán végezte a maga pusztító munkáját, és még az ő saját lelki (pszichikai) életüket is megrövidítette. A bűn által mindenféle szörnyű dolog bejött a teremtett világba: a betegség, a halál, a bánat, a fájdalom, a nyomorúság, s így az emberek egyre rövidebb ideig éltek.

(folytatása következik)