Megszentelődés

Megszentelődés

Megszentelődés 850 566 Rádió Sansz

Először elmondom nektek, hogy mi történt velem tegnap reggel. Imádkoztam, és készültem ezekre a nagyon fontos napokra, és azt mondta nekem az Úr, hogy kérdezzek néhány olyan szóról, amiről akarok majd tanítani, hogy a magyar Bibliában ezek hogyan is vannak fordítva. Így a reggeli után belefogtunk ebbe, és elmondom nektek őszintén, minél mélyebben belementünk a témába, annál inkább láttam, hogy több kulcsfontosságú szó használata esetében nálatok a bibliafordítások többsége nem hű az eredeti szöveghez.

Több probléma is lehet. Az egyik, hogy van néhány olyan szó, ami magyarul egyszerűen nem létezik. A másik probléma pedig az, hogy akik lefordították a Bibliát, azok közül lehet, hogy többen nem ismerték jól azt az Istent, akinek a Szavait megpróbálták magyarul értelmezni.

A harmadik ok, amire hamar rájöttem, az pedig az, hogy a magyarországi eklézsiában a teológiák gondolkodásmenete inkább ’görögös’, mint bibliai. Például, ha megnézzük a bibliafordításokat, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a legtöbb bibliafordítás fordítói nem hittek abban, hogy az ember három részből álló lény, ami a szellem, lélek és test. Mint ahogyan sok liberális keresztényt, ezeket az embereket is jobban befolyásolta a görög gondolkodásmód szelleme, mint Isten Szelleme.

Isten ismerete nélkül próbálták az epikureusok az embert elemezni, tehát nem hittek a szellemben, hanem csak arra gondoltak, hogy az ember 2 részből áll, lélekből és testből. Tehát kell egy kis időt arra szánnunk, hogy felkészítsük magunkat arra, hogy Isten Szavát be tudjuk fogadni. Mi most nem a magyar bibliafordításokat kritizáljuk, hanem próbáljunk visszatérni ahhoz, amit a Biblia eredetileg tanít.

Meg kell értenünk, hogy Istennek ’kommunikációs nehézségei’ vannak. Ami Istenben van, az olyan csodálatos és annyira megdöbbentő, hogy az embernek eszébe sem jut, nem is tudja kifejezni. Szeretném, ha a Korinthusiakhoz írt levélhez lapoznánk.

Pálnak volt egy óriási problémája a Korinthusi Gyülekezettel. Korinthus a Görög Birodalomban a kereskedelemnek és az értelmiségi képzésnek volt a központja. Olyan volt ezeknek az embereknek a gondolkodása, amitől Pálnak nagyon nehéz volt az evangéliumot közölni velük. 

Miközben megpróbálja Pál a korinthusiaknak elmagyarázni az evangéliumot, találkozik egy problémával, amit többször meg is említ. Azt mondja, ’nem a megfelelő bölcsességgel próbáljátok megérteni Istent, vagyis nem a Szent Szellem bölcsességével, hanem az emberi értelem bölcsességével’. Az első három részben többször megdorgálja őket az elmebeli gőgjük miatt, s a 2. részben azt mondja:

1.Kor.2,1-4 „Amikor hozzátok mentem – Korinthusba –, eltökéltem, hogy másról nem fogok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg köztetek. Az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állt, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában.”

Amikor Pál elkezdte Európába behozni az evangéliumot, Isten öt európai országon vitte őt át, és öt városon. Először Filippibe, azután Thesszalonikába, majd Béreába, utána pedig Athénbe utazott. Az Apostolok Cselekedetei 16. résztől a 18. rész végéig olvashattok erről.

Pál nem európai volt, hanem zsidó, és ennek az örökségnek minden gazdagsága a birtokában volt, és ez segített neki megérteni Istent.

A zsidók már többezer éve kölcsönös kapcsolatban voltak az egyetlen igaz Istennel. A sok évszázad alatt Isten nagyon sokszor meglátogatta őket. Megrémísztette, megrettentette őket, istenfélelemmel töltötte be őket, mindenféle átéléseik voltak Istennel. Már Mózes napjaitól kezdve kezdték kapni a gazdag kijelentéseket Istenről, így a zsidók elkezdtek új szavakat alkotni, amelyekkel kifejezték, hogy mi mindent éltek át Istennel. Ennek eredményeképpen a héber nyelv nagyon gazdag az Istennel való kapcsolatot, sőt Istent magát leíró szavakban.

Gyorsan – mielőtt idejöttem ma reggel – megszámoltam a szavakat: a héber nyelvben 20 olyan szó van, amelyik leírja az embert, az ember felépítését, az ember bűnös állapotát, amelyik megpróbálja ennek az egész titoknak a leírását. Kikerestem a szentség és szent szavakat. Héberül több mint 20 kifejezés van ennek kifejezésére. Elsősorban azt a szentséget írják ezek le, amelyek Istentől áradtak a nép felé, és megrémisztették a népet.

Szeretném, ha látnátok, hogy a héber nyelvnek és a zsidó népnek milyen gazdag kijelentéseket adott Isten erről a témáról, és ezeket az egyre mélyebb gondolatokat a kereszténységnek is át kell vennie. A görög nyelvben csupán egy kifejezés van a szentségre, és rájöttem, hogy magyarul is csak egy van.

Amikor Pál Athénba ment, látta ezt a központot, ahol az emberek tulajdonképpen bármilyen módon kereshették Istent, ahogyan kedvük tartotta. Olyan ökumenizmus volt Athénben, hogy az már őrület. Mindennek volt temploma. Mindenki számára jutott egy isten, és mindenki kiválaszthatta azt, amelyik neki éppen tetszett, amilyen istent éppen akart, olyant választhatott magának. Még az ’ismeretlen isten’ számára is volt egy templom, ha esetleg kihagytak volna valakit. 

Pál egy nagyon magasan képzett ember volt, olvasta a görög költőket, tanult a görög filozófiáról, de alapvetően a zsidó tradíciókban és az Istenről való zsidó felfogásban gyökerezett az élete.

Amikor Athénbe érkezett, úgy érezte, ott nem prédikálhatja nekik egyszerűen a keresztet, mert ezek olyan magasan képzett emberek, hogy bolondságnak tartanák ezt az üzenetet. Így Pál felállt a Mars hegyre, és elmondta azt a mesterien megfogalmazott prédikációt, amit az Ap.Csel. 17-ben olvashatunk. Idézte a költőiket, a kultúrájuknak az elemeit, a filozófusaikat, és azt mondta nekik, hogy „Akit ti olyan módon tiszteltek, hogy nem is ismeritek Őt, Annak akarlak most bemutatni titeket”. Ezek után kezdte nekik prédikálni Jézust és a feltámadást.

Amikor a feltámadást említette, akkor a görögök kinevették őt, és undorodva elhagyták a helyszínt, mert értelmileg annyira nem volt kielégítő számukra a feltámadás gondolata. Szinte senki nem jutott hitre. Pálnak az Athéni látogatása egy kudarc volt.

Minden más helyen, ahova ment, hirdette Jézust, és Istennek az ereje kirobbant a helyszínen, utána jött egy démoni ellentámadás, zavargások támadtak és minden esetben kiűzték őt a városból. Bárhol, ahova ment Pál, volt gyorsan egy ébredés, amit gyorsan egy zavargás követett, de amikor Athénbe ment, ott nem történt semmi: nem volt sem ébredés, és nem voltak zavargások sem.

Azután Pál gyalog távozott Athénból, és azt a kb. 100 km-t, ami Athén és Korinthus között van, gyalog tette meg. Elgondolkodott: ’Uram, mi romlott itt el?’ Az Úr azt mondta neki – persze tudom, hogy ez nincs a Bibliában, de szerintem azt mondta: ’Te megpróbáltál túl okos lenni! Egy dolgot sosem említettél az athéniaknak, az pedig Jézus keresztje, mert azt gondoltad, túl nagy bolondság. Nem prédikáltad a kereszt bolondságát, és nem hagytad Rám, hogy majd Én, az Én erőmmel megerősítsem az üzenetedet.’

Úgyhogy Pál megtért ebből a hibából, és mire Korinthusba jutott, ami értelmi és intellektuális szempontból még szörnyűbb állapotban volt, mint Athén – egyetemeik, könyvtáraik voltak, mindenféle bölcsességük volt –, Pál azt mondta magában: ’Te jó ég, itt miről beszéljek?’ Úgyhogy azt mondta nekik: ’Korinthusiak, én hozzátok félelemmel jöttem, nagy rettegéssel, és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességben állt, hanem Szent Szellemnek és erőnek a megmutatásába. Mert eltökéltem, hogy köztetek nem fogok tudni semmi egyébről csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint a megfeszítettről (1.Kor.2,1-4). És Istennek erőteljes mozdulása tört ki Korinthusban.

Az ősegyház feljegyzéseiből tudjuk, hogy az a gyülekezet nagyon gyorsan húszezer fősre nőtt. Ez megdöbbentő és csodálatos is. Csak az volt a baj, hogy Pál sosem tudta elérni, hogy a korinthusi gyülekezetből az az erőmű legyen, amivé a thesszalonikai gyülekezet lett. Korinthusban majdnem 3 évet töltött. Thesszalonikában csak 3 hetet töltött – mert utána egy zavargás kíséretében elűzték onnan – de a thesszalonikaiak befogadták az Isten Szavát gyermeki egyszerűséggel.

Szerintem volt egy másik oka is ennek, amit el fogok mondani. Lehet, hogy azt fogjátok mondani, hogy ez eretnekség, de szerintem ez az igazság. Mielőtt Jézus eljött, a thesszalonikaiak bálványokat imádtak. Minden bálványimádó közösség lát erőteljes szellemi megnyilvánulásokat, csak ezek nem Isten Szellemétől vannak, hanem démonoktól. De legalább – igaz, hogy rossz módon – megismerték, hogy van egy fantasztikus természetfeletti világ. Számukra valóság volt a szellemi világ, mert rossz módon már belemásztak.

Isten nem azt akarja, hogy mi eltávolodjunk a szellemi világtól, hiszen Ő maga is szellem. Szent Szellem által hatalmas erőt szabadít fel, ami ezerszer nagyobb erő, mint amit a sátáni erők bármikor el tudnának érni.

Mit gondoltok, miért történik Afrikában olyan sok csodálatos dolog? Mert az afrikaiak már évszázadok óta nagyon is ismerik a szellemi világot, azok miatt a gonosz szellemi lények miatt, akiket imádtak. Tehát amikor megtérnek és újjászületnek, akkor már a szellemük sok mindent megtapasztalt, ki van fejlődve, csak ’bedugják a szellemi csatlakozóikat Isten igaz szellemi világának csatlakozójába’, és a csodák és jelek történnek, mert ezek az emberek a kereszténységet nem is tudják másképpen elképzelni. 

Ugyanez igaz Indiában is. Barry most jött vissza Indiából. Mindenütt ott van Isten ereje, mindenhol működik. Én nagyon sok évet töltöttem Indiában, 14 évig ott is laktam, de most már több mint 40 éve évente többször ellátogatok oda. Láttam több százezer hindunak az erőteljes megtérését, mindenféle szennyes démonok ki lettek űzve ezekből az emberekből. De mivel szellemileg olyan nyitottak voltak, ezért Isten Szelleme előtt is annyira nyitottak szellemileg, hogy a legtöbb európainál nem tudom elérni, hogy olyan nyitottak legyenek. 

Akkor kérdezhetitek, hogy Európában sokan miért nem látják azokat a csodákat, amelyek a világ más részein vannak? Azért, mert a szellemünket még nem edzettük meg, megfelelő módon. Már mondtam nektek őszintén, hogy amikor tegnap reggel végignéztük a magyar Bibliát, elcsodálkoztam. Mert ott, ahol a görög szövegben az van, hogy ’szellem’, a magyar Biblia azt mondja, hogy ’lélek’, mert ezek a fordítók nem hittek a szellemben, ami az emberi lény egyik része. Tehát szeretném, ha az elkövetkező néhány napban Isten teljesen át tudná alakítani a gondolkodásunkat a szellemmel és a lélekkel kapcsolatban.

Szeretném röviden elmondani a saját bizonyságtételemet. Angliában nőttem fel, egy halott, régi baptista gyülekezetben. Gyerekkoromban arra kényszerítettek, hogy vasárnaponként háromszor elmenjek a gyülekezetbe. Minden percét utáltam. Mire 14 éves lettem, már annyi gondot okoztam az anyukámnak, hogy már nem kényszerítettek arra, hogy elmenjek velük a gyülekezetbe, így boldogan feladtam a gyülekezeti életet, és a barátaimmal jártam önfeledten kempingezni, hegyet mászni, később motorozni – ezt nagyon szerettem. 

Fizikai kémiát tanultam, és végül a Kodak filmgyárnál dolgoztam, mint kutató tudós. Nagyon jó tanuló voltam, nagyon jól képzett lettem, és nagyon jól működött az agyam, az értelmem. Mint sok más kollégám is ebben a tudományos kutató központban, én is ateista lettem. Nem azért, mert meggyőződtem annak igazságáról, hanem mert ez volt a kényelmes. Azt gondoltam, ha nincsen Isten, akkor nem kell foglalkoznom vele, tehát inkább magammal foglalkozom, és élvezem az életet. Amit a kereszténységben láttam, az egyáltalán nem hatott rám.

Emberi fogalmak szerint, a társadalmi normák szerint nem lett belőlem szörnyű nagy bűnös, igazából büszke voltam, hogy milyen igaz és jó módon élek Isten nélkül. Még ateistaként is – őszintén – mindig kifizettem az adót. Utáltam a hazugságot, és sose hazudtam. Már a megtérésem előtt is mindig betartottam a sebességkorlátozást. Nem minden pásztor mondhatja ezt el magáról. Meg voltam győződve arról, hogy a törvényt be kell tartani. Arra gondoltam, hogy én Isten nélkül jobb minőségű életet élek, mint a legtöbb keresztény, akit látok magam körül. Ez egy bűzös gőg volt, de akkor erre nem jöttem még rá. Végül találkoztam Istennel.

Akkoriban Angliában a nottinghami egyetemen voltam óraadó, és arra gondoltam, hogy Amerikába fogok költözni, mert ott még nagyobb karriert futhatok be. Tehát mindenkinél érdeklődtem Amerikáról. Amikor két fiatal amerikai bekopogott az ajtómon – éppen akkor fejezték be a főiskolát – akkor én akartam velük beszélgetni, merthogy Amerikába készültem. A rochesteri Kodak vállalat nagyon akart engem alkalmazni, mint munkatársát, és az amerikai gyárukban akartak foglalkoztatni. Az egyik amerikai fiatalember pedig ráadásul – akivel találkoztam –, New York államból, Rochesterből jött, ahol ez a bizonyos Kodak gyár volt.

’Jó – mondtam – gyertek csak be, szeretnék veletek Amerikáról beszélgetni!’ Azután közölték: ’Mi mormon misszionáriusok vagyunk’. Azt mondtam nekik: ’Engem nem érdekel a vallás, gyertek be és beszélgessünk Amerikáról’. Erre azt mondták ezek a fiatalemberek: ’Nekünk kötelességünk, hogy 30 percig beszéljünk neked a mi dolgunkról, és utána boldogan beszélünk neked bármiről, amiről akarsz’. Így tehát üzletet kötöttünk úgy, hogy ki fogom bírni, amíg ők 30 percet beszélnek a mormonizmusról, és utána bármiről beszélgethetünk, amiről én akarok.

Ők a névleges keresztényeket próbálták meg evangelizálni, ezért a Bibliából indultak ki. Elővették a Bibliát, és annak alapján kezdték a mormonizmust tanítani nekem. Az az érdekes, hogy ekkor már kb. 15 éve nem jártam vasárnapi iskolába, de valahol a lényem mélyén ott voltak azok az igazságok, amiket a vasárnapi iskolai tanítótól hallottam.

Amikor ezek a fiatalemberek elmondták a szövegüket, azt mondtam a feleségemnek, hogy a Biblia valójában nem is azt tanítja, amit ők. A tudományos pontosságom arra kényszerített, hogy azt gondoljam, ha valaki eljön a házamba, legalább pontosan tanítson a Bibliáról.

A feleségem hűséges gyülekezetbe járó volt, így elvitt engem is. Ugyan sose találkozott Jézussal, de hűségesen járt egy metodista gyülekezetbe. Amikor összeházasodtunk, én elvontam őt a gyülekezettől, és a házasságunk első 7 évében nem is mentünk egyszer sem. De érzelmi okok miatt a feleségem megtartotta a Bibliáját. Egy polcon volt sok kémiai könyvvel együtt, amiket szintén sose olvastam. De jók voltak ezek a könyvek, kár lett volna kidobni, így otthagytuk őket a könyvespolcon.

Tehát azt mondtam a feleségemnek: ’Neked ugye van valahol egy Bibliád?’ ’Igen – mondta – ott van a könyvszekrényen.’ Úgyhogy azt mondtam: ’Jó akkor szedd elő, mert olvasni akarom, és amikor legközelebb jönnek a mormonok, akkor meg akarom nekik mutatni, hogy rosszul tanítják a Bibliát’. Ez teljesen igaz történet.

Elkezdtem a Bibliát olvasni, és meggyőződtem annak az erejéről, amit olvastam – annak ellenére, hogy nem hittem benne. János evangéliumánál kezdtem, Jézusról olvastam. Ahogy elkezdtem róla olvasni, meggyőzött az, hogy milyen erőteljes személyiség volt Ő. 11 hónap alatt teljesen meggyőződtem arról, amit olvastam.

A feleségemmel elkezdtünk keresztény dolgokról beszélgetni, és ő azt mondta nekem, hogy ő hisz mindebben. Megkérdeztem tőle: ’Ha te hiszel mindebben, akkor miért élsz ugyanúgy, mint ahogyan én?’ Azt mondtam: ’Te nem különbözöl tőlem. Ha ez az üzenet igaz, akkor ez vagy a legfontosabb hír, amit a világ valaha hallhatott, vagy pedig nem éri meg a papír árát se, amire kinyomtatták. A kettő közül valamelyik biztos. Ha keresztény lennék – ami nem leszek, ugye (mondtam akkor) –, akkor én igazi leszek, akkor ezt fogom megélni, és ezt az üzenetet fogom mindenhol hirdetni, és erről fogok beszélni, mert akkor ez érdemes arra, hogy ezért éljen az ember’.

Ettől a feleségem megrémült. Az első igazi összezördülésünk a vallás miatt volt a házasságunk alatt. A feleségem úgy döntött, hogy jobban szeretne egy békés ateistát férjnek, mint egy fanatikus keresztényt, ezért megtett mindent – ami rajta múlt – azért, hogy elbátortalanítson ebben. De ettől csak még konokabb lettem. 

Végül találkoztam valakivel, aki – úgy gondoltam – értelmileg egy szinten volt velem. Én nagyon gőgös értelmiségi voltam, és nem voltam hajlandó igazán partnernek tekinteni olyanokat, akik alacsonyabb képzésben részesültek értelmi szinten, mint én. Beszéltem ilyen emberekkel, de nem voltam hajlandó partnernek tekinteni őket. Azután hirtelen találkoztam ezzel az emberrel. Azt mondtam neki: ’Na, gyere, és bizonyítsd be nekem, hogy van Isten.’

Az elképzelhető legegyszerűbb és leggyermekibb prédikációt mondta el nekem a keresztről, de nagyon erőteljesen hatott rám. Amikor befejezte, letérdeltem és átadtam az életemet Jézus Krisztusnak. A feleségem 20 perc múlva követett, és mind a ketten dicsőségesen megtértünk. Ez nem egy nagy összejövetelen volt, hanem valakinek a lakásán.

Azután autóval mentünk haza, és egy hihetetlen, mélységes békét éreztem magamban. Amikor hazaértünk, elővettem a cigarettáimat, egyet adtam Eileennak, egyet a saját számba is tettem. Amikor készültem arra, hogy az első ’keresztény cigarettámra’ rágyújtok – 2 órával a megtérésem után –, életemben először teljesen világosan hallottam Isten hangját a szívemben, és tudtam, hogy Ő az. A most már megelevenedett szellememmel hallottam ezt a bizonyos új hangot, mert már éltem szellemileg. A szellemem már élt, és nyitott volt a szellemi világ felé, hallottam a szellemi világban elhangzó dolgokat, tehát Isten hangját is hallottam.

Két órával a megtérésem után hallottam Isten hangját, és tudtam, hogy Isten szól hozzám. Ezt mondta: ’Ezekre a cigikre már nincs szükséged, dobd el őket!’ Azt mondtam: ’Hú, ez Isten volt, jobb, ha engedelmeskedek!’ Fogtam a cigarettákat – Eileentól is elvettem, anélkül, hogy megkérdeztem volna, mit szól hozzá – és azt mondtam: ’Isten most szólt hozzám. Már nem szabad dohányoznunk!’ Bedobtam a kukába a cigiket, és azóta sem gyújtottam rá egyszer sem.

Ez 1958-ban volt, majdnem pontosan 50 évvel ezelőtt. Azóta nem volt soha gondom azzal, hogy meghalljam Istent. Olyan világosan – sőt világosabban – hallom Őt, mint sok embert.

Három hónappal később, kb. ekkor volt a nyár eleje – az évnek kb. az a szakasza volt, mint most –, az egyetemen éppen akkor fejezték be a tanévet, és a következő négy hónapon keresztül októberig nem kellett újra órákat adnom, tehát kb. négy hónapnyi szünetem volt. Eileen elment dolgozni, én pedig fogtam a Bibliáját – mert nekem még nem volt –, hirtelen óriási éhség volt bennem a Biblia olvasása iránt, így egész nap olvastam a Bibliát. Minden fejezetről gondosan jegyzeteltem. 

De az esetek többségében gondot jelentett az, hogy elfogadjam azt, amit olvasok. Voltak dolgok, amiket egyenesen elutasítottam, merthogy úgyis csak mitológia az egész. Még mindig meggyőződött evolucionista voltam.

Amikor arról olvastam, hogy Józsué idejében hogyan állt meg a Nap, akkor teljesen elvetettem azt a történetet, mert értelmesen átgondoltam, hogy tudományos alapokon ez teljesen abszurd, mivel olyan káoszt okozott volna a világmindenségben ez az egész dolog, hogy az lehetetlen. Az persze lehet, hogy nem a Nap állt meg, hanem a Föld. ’A Föld csak úgy megállt’ – ez számomra olyan nevetséges volt, hogy nem tudtam elfogadni.

Azután Mózes III. könyvéhez jutottam, ahol a sok vérről, meg áldozatról van szó. Teljesen iszonyodtam ezektől a dolgoktól, olyan volt, mintha egy vágóhídon mentem volna végig. Azután mikor Ézsaiás könyvéhez jutottam, egy szavát sem értettem. Végigolvastam az egész könyvét, és azt kérdeztem: ’Miről beszél ez az ember?’ De azért tovább olvastam kitartóan a Bibliát, mert voltak azért ’elég jó’ részek. Voltak dolgok, amiket nagyon élveztem, mert érthetőek voltak akkor is már számomra. Végül a Zsidókhoz írt levélhez jutottam, ahol ez van megírva:

Zsid.11,3 „Hit által értjük meg, hogy a világok (a korszakok) … a láthatatlanból álltak elő.

Ahogy ezen gondolkodtam, teljesen leálltam szinte az előrehaladásban, és Isten szólt hozzám.

2008.06.22_1 

Hozzászólás írása

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

      Privacy Preferences

      When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

      Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
      Click to enable/disable Google Fonts.
      Click to enable/disable Google Maps.
      Click to enable/disable video embeds.
      Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.