Megszentelődés (1)

Először elmondom nektek, hogy mi történt velem tegnap reggel. Imádkoztam, és készültem ezekre a nagyon fontos napokra, és azt mondta nekem az Úr, hogy kérdezzek néhány olyan szóról, amiről akarok majd tanítani, hogy a magyar Bibliában ezek hogyan is vannak fordítva. Így a reggeli után belefogtunk ebbe, és elmondom nektek őszintén, minél mélyebben belementünk a témába, annál inkább láttam, hogy több kulcsfontosságú szó használata esetében nálatok a bibliafordítások többsége nem hű az eredeti szöveghez.

Több probléma is lehet. Az egyik, hogy van néhány olyan szó, ami magyarul egyszerűen nem létezik. A másik probléma pedig az, hogy akik lefordították a Bibliát, azok közül lehet, hogy többen nem ismerték jól azt az Istent, akinek a Szavait megpróbálták magyarul értelmezni.

A harmadik ok, amire hamar rájöttem, az pedig az, hogy a magyarországi eklézsiában a teológiák gondolkodásmenete inkább ’görögös’, mint bibliai. Például, ha megnézzük a bibliafordításokat, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a legtöbb bibliafordítás fordítói nem hittek abban, hogy az ember három részből álló lény, ami a szellem, lélek és test. Mint ahogyan sok liberális keresztényt, ezeket az embereket is jobban befolyásolta a görög gondolkodásmód szelleme, mint Isten Szelleme.

Isten ismerete nélkül próbálták az epikureusok az embert elemezni, tehát nem hittek a szellemben, hanem csak arra gondoltak, hogy az ember 2 részből áll, lélekből és testből. Tehát kell egy kis időt arra szánnunk, hogy felkészítsük magunkat arra, hogy Isten Szavát be tudjuk fogadni. Mi most nem a magyar bibliafordításokat kritizáljuk, hanem próbáljunk visszatérni ahhoz, amit a Biblia eredetileg tanít.

Meg kell értenünk, hogy Istennek ’kommunikációs nehézségei’ vannak. Ami Istenben van, az olyan csodálatos és annyira megdöbbentő, hogy az embernek eszébe sem jut, nem is tudja kifejezni. Szeretném, ha a Korinthusiakhoz írt levélhez lapoznánk.

Pálnak volt egy óriási problémája a Korinthusi Gyülekezettel. Korinthus a Görög Birodalomban a kereskedelemnek és az értelmiségi képzésnek volt a központja. Olyan volt ezeknek az embereknek a gondolkodása, amitől Pálnak nagyon nehéz volt az evangéliumot közölni velük. 

Miközben megpróbálja Pál a korinthusiaknak elmagyarázni az evangéliumot, találkozik egy problémával, amit többször meg is említ. Azt mondja, ’nem a megfelelő bölcsességgel próbáljátok megérteni Istent, vagyis nem a Szent Szellem bölcsességével, hanem az emberi értelem bölcsességével’. Az első három részben többször megdorgálja őket az elmebeli gőgjük miatt, s a 2. részben azt mondja:

1.Kor.2,1-4 „Amikor hozzátok mentem – Korinthusba –, eltökéltem, hogy másról nem fogok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg köztetek. Az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állt, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában.”

Amikor Pál elkezdte Európába behozni az evangéliumot, Isten öt európai országon vitte őt át, és öt városon. Először Filippibe, azután Thesszalonikába, majd Béreába, utána pedig Athénbe utazott. Az Apostolok Cselekedetei 16. résztől a 18. rész végéig olvashattok erről.

Pál nem európai volt, hanem zsidó, és ennek az örökségnek minden gazdagsága a birtokában volt, és ez segített neki megérteni Istent.

A zsidók már többezer éve kölcsönös kapcsolatban voltak az egyetlen igaz Istennel. A sok évszázad alatt Isten nagyon sokszor meglátogatta őket. Megrémísztette, megrettentette őket, istenfélelemmel töltötte be őket, mindenféle átéléseik voltak Istennel. Már Mózes napjaitól kezdve kezdték kapni a gazdag kijelentéseket Istenről, így a zsidók elkezdtek új szavakat alkotni, amelyekkel kifejezték, hogy mi mindent éltek át Istennel. Ennek eredményeképpen a héber nyelv nagyon gazdag az Istennel való kapcsolatot, sőt Istent magát leíró szavakban.

Gyorsan – mielőtt idejöttem ma reggel – megszámoltam a szavakat: a héber nyelvben 20 olyan szó van, amelyik leírja az embert, az ember felépítését, az ember bűnös állapotát, amelyik megpróbálja ennek az egész titoknak a leírását. Kikerestem a szentség és szent szavakat. Héberül több mint 20 kifejezés van ennek kifejezésére. Elsősorban azt a szentséget írják ezek le, amelyek Istentől áradtak a nép felé, és megrémisztették a népet.

Szeretném, ha látnátok, hogy a héber nyelvnek és a zsidó népnek milyen gazdag kijelentéseket adott Isten erről a témáról, és ezeket az egyre mélyebb gondolatokat a kereszténységnek is át kell vennie. A görög nyelvben csupán egy kifejezés van a szentségre, és rájöttem, hogy magyarul is csak egy van.

Amikor Pál Athénba ment, látta ezt a központot, ahol az emberek tulajdonképpen bármilyen módon kereshették Istent, ahogyan kedvük tartotta. Olyan ökumenizmus volt Athénben, hogy az már őrület. Mindennek volt temploma. Mindenki számára jutott egy isten, és mindenki kiválaszthatta azt, amelyik neki éppen tetszett, amilyen istent éppen akart, olyant választhatott magának. Még az ’ismeretlen isten’ számára is volt egy templom, ha esetleg kihagytak volna valakit. 

Pál egy nagyon magasan képzett ember volt, olvasta a görög költőket, tanult a görög filozófiáról, de alapvetően a zsidó tradíciókban és az Istenről való zsidó felfogásban gyökerezett az élete.

Amikor Athénbe érkezett, úgy érezte, ott nem prédikálhatja nekik egyszerűen a keresztet, mert ezek olyan magasan képzett emberek, hogy bolondságnak tartanák ezt az üzenetet. Így Pál felállt a Mars hegyre, és elmondta azt a mesterien megfogalmazott prédikációt, amit az Ap.Csel. 17-ben olvashatunk. Idézte a költőiket, a kultúrájuknak az elemeit, a filozófusaikat, és azt mondta nekik, hogy „Akit ti olyan módon tiszteltek, hogy nem is ismeritek Őt, Annak akarlak most bemutatni titeket”. Ezek után kezdte nekik prédikálni Jézust és a feltámadást.

Amikor a feltámadást említette, akkor a görögök kinevették őt, és undorodva elhagyták a helyszínt, mert értelmileg annyira nem volt kielégítő számukra a feltámadás gondolata. Szinte senki nem jutott hitre. Pálnak az Athéni látogatása egy kudarc volt.

Minden más helyen, ahova ment, hirdette Jézust, és Istennek az ereje kirobbant a helyszínen, utána jött egy démoni ellentámadás, zavargások támadtak és minden esetben kiűzték őt a városból. Bárhol, ahova ment Pál, volt gyorsan egy ébredés, amit gyorsan egy zavargás követett, de amikor Athénbe ment, ott nem történt semmi: nem volt sem ébredés, és nem voltak zavargások sem.

Azután Pál gyalog távozott Athénból, és azt a kb. 100 km-t, ami Athén és Korinthus között van, gyalog tette meg. Elgondolkodott: ’Uram, mi romlott itt el?’ Az Úr azt mondta neki – persze tudom, hogy ez nincs a Bibliában, de szerintem azt mondta: ’Te megpróbáltál túl okos lenni! Egy dolgot sosem említettél az athéniaknak, az pedig Jézus keresztje, mert azt gondoltad, túl nagy bolondság. Nem prédikáltad a kereszt bolondságát, és nem hagytad Rám, hogy majd Én, az Én erőmmel megerősítsem az üzenetedet.’

Úgyhogy Pál megtért ebből a hibából, és mire Korinthusba jutott, ami értelmi és intellektuális szempontból még szörnyűbb állapotban volt, mint Athén – egyetemeik, könyvtáraik voltak, mindenféle bölcsességük volt –, Pál azt mondta magában: ’Te jó ég, itt miről beszéljek?’ Úgyhogy azt mondta nekik: ’Korinthusiak, én hozzátok félelemmel jöttem, nagy rettegéssel, és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességben állt, hanem Szent Szellemnek és erőnek a megmutatásába. Mert eltökéltem, hogy köztetek nem fogok tudni semmi egyébről csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint a megfeszítettről’ (1.Kor.2,1-4). És Istennek erőteljes mozdulása tört ki Korinthusban.

Az ősegyház feljegyzéseiből tudjuk, hogy az a gyülekezet nagyon gyorsan húszezer fősre nőtt. Ez megdöbbentő és csodálatos is. Csak az volt a baj, hogy Pál sosem tudta elérni, hogy a korinthusi gyülekezetből az az erőmű legyen, amivé a thesszalonikai gyülekezet lett. Korinthusban majdnem 3 évet töltött. Thesszalonikában csak 3 hetet töltött – mert utána egy zavargás kíséretében elűzték onnan – de a thesszalonikaiak befogadták az Isten Szavát gyermeki egyszerűséggel.

Szerintem volt egy másik oka is ennek, amit el fogok mondani. Lehet, hogy azt fogjátok mondani, hogy ez eretnekség, de szerintem ez az igazság. Mielőtt Jézus eljött, a thesszalonikaiak bálványokat imádtak. Minden bálványimádó közösség lát erőteljes szellemi megnyilvánulásokat, csak ezek nem Isten Szellemétől vannak, hanem démonoktól. De legalább – igaz, hogy rossz módon – megismerték, hogy van egy fantasztikus természetfeletti világ. Számukra valóság volt a szellemi világ, mert rossz módon már belemásztak.

Isten nem azt akarja, hogy mi eltávolodjunk a szellemi világtól, hiszen Ő maga is szellem. Szent Szellem által hatalmas erőt szabadít fel, ami ezerszer nagyobb erő, mint amit a sátáni erők bármikor el tudnának érni.

Mit gondoltok, miért történik Afrikában olyan sok csodálatos dolog? Mert az afrikaiak már évszázadok óta nagyon is ismerik a szellemi világot, azok miatt a gonosz szellemi lények miatt, akiket imádtak. Tehát amikor megtérnek és újjászületnek, akkor már a szellemük sok mindent megtapasztalt, ki van fejlődve, csak ’bedugják a szellemi csatlakozóikat Isten igaz szellemi világának csatlakozójába’, és a csodák és jelek történnek, mert ezek az emberek a kereszténységet nem is tudják másképpen elképzelni. 

Ugyanez igaz Indiában is. Barry most jött vissza Indiából. Mindenütt ott van Isten ereje, mindenhol működik. Én nagyon sok évet töltöttem Indiában, 14 évig ott is laktam, de most már több mint 40 éve évente többször ellátogatok oda. Láttam több százezer hindunak az erőteljes megtérését, mindenféle szennyes démonok ki lettek űzve ezekből az emberekből. De mivel szellemileg olyan nyitottak voltak, ezért Isten Szelleme előtt is annyira nyitottak szellemileg, hogy a legtöbb európainál nem tudom elérni, hogy olyan nyitottak legyenek. 

Akkor kérdezhetitek, hogy Európában sokan miért nem látják azokat a csodákat, amelyek a világ más részein vannak? Azért, mert a szellemünket még nem edzettük meg, megfelelő módon. Már mondtam nektek őszintén, hogy amikor tegnap reggel végignéztük a magyar Bibliát, elcsodálkoztam. Mert ott, ahol a görög szövegben az van, hogy ’szellem’, a magyar Biblia azt mondja, hogy ’lélek’, mert ezek a fordítók nem hittek a szellemben, ami az emberi lény egyik része. Tehát szeretném, ha az elkövetkező néhány napban Isten teljesen át tudná alakítani a gondolkodásunkat a szellemmel és a lélekkel kapcsolatban.

Szeretném röviden elmondani a saját bizonyságtételemet. Angliában nőttem fel, egy halott, régi baptista gyülekezetben. Gyerekkoromban arra kényszerítettek, hogy vasárnaponként háromszor elmenjek a gyülekezetbe. Minden percét utáltam. Mire 14 éves lettem, már annyi gondot okoztam az anyukámnak, hogy már nem kényszerítettek arra, hogy elmenjek velük a gyülekezetbe, így boldogan feladtam a gyülekezeti életet, és a barátaimmal jártam önfeledten kempingezni, hegyet mászni, később motorozni – ezt nagyon szerettem. 

Fizikai kémiát tanultam, és végül a Kodak filmgyárnál dolgoztam, mint kutató tudós. Nagyon jó tanuló voltam, nagyon jól képzett lettem, és nagyon jól működött az agyam, az értelmem. Mint sok más kollégám is ebben a tudományos kutató központban, én is ateista lettem. Nem azért, mert meggyőződtem annak igazságáról, hanem mert ez volt a kényelmes. Azt gondoltam, ha nincsen Isten, akkor nem kell foglalkoznom vele, tehát inkább magammal foglalkozom, és élvezem az életet. Amit a kereszténységben láttam, az egyáltalán nem hatott rám.

Emberi fogalmak szerint, a társadalmi normák szerint nem lett belőlem szörnyű nagy bűnös, igazából büszke voltam, hogy milyen igaz és jó módon élek Isten nélkül. Még ateistaként is – őszintén – mindig kifizettem az adót. Utáltam a hazugságot, és sose hazudtam. Már a megtérésem előtt is mindig betartottam a sebességkorlátozást. Nem minden pásztor mondhatja ezt el magáról. Meg voltam győződve arról, hogy a törvényt be kell tartani. Arra gondoltam, hogy én Isten nélkül jobb minőségű életet élek, mint a legtöbb keresztény, akit látok magam körül. Ez egy bűzös gőg volt, de akkor erre nem jöttem még rá. Végül találkoztam Istennel.

Akkoriban Angliában a nottinghami egyetemen voltam óraadó, és arra gondoltam, hogy Amerikába fogok költözni, mert ott még nagyobb karriert futhatok be. Tehát mindenkinél érdeklődtem Amerikáról. Amikor két fiatal amerikai bekopogott az ajtómon – éppen akkor fejezték be a főiskolát – akkor én akartam velük beszélgetni, merthogy Amerikába készültem. A rochesteri Kodak vállalat nagyon akart engem alkalmazni, mint munkatársát, és az amerikai gyárukban akartak foglalkoztatni. Az egyik amerikai fiatalember pedig ráadásul – akivel találkoztam –, New York államból, Rochesterből jött, ahol ez a bizonyos Kodak gyár volt.

’Jó – mondtam – gyertek csak be, szeretnék veletek Amerikáról beszélgetni!’ Azután közölték: ’Mi mormon misszionáriusok vagyunk’. Azt mondtam nekik: ’Engem nem érdekel a vallás, gyertek be és beszélgessünk Amerikáról’. Erre azt mondták ezek a fiatalemberek: ’Nekünk kötelességünk, hogy 30 percig beszéljünk neked a mi dolgunkról, és utána boldogan beszélünk neked bármiről, amiről akarsz’. Így tehát üzletet kötöttünk úgy, hogy ki fogom bírni, amíg ők 30 percet beszélnek a mormonizmusról, és utána bármiről beszélgethetünk, amiről én akarok.

Ők a névleges keresztényeket próbálták meg evangelizálni, ezért a Bibliából indultak ki. Elővették a Bibliát, és annak alapján kezdték a mormonizmust tanítani nekem. Az az érdekes, hogy ekkor már kb. 15 éve nem jártam vasárnapi iskolába, de valahol a lényem mélyén ott voltak azok az igazságok, amiket a vasárnapi iskolai tanítótól hallottam.

Amikor ezek a fiatalemberek elmondták a szövegüket, azt mondtam a feleségemnek, hogy a Biblia valójában nem is azt tanítja, amit ők. A tudományos pontosságom arra kényszerített, hogy azt gondoljam, ha valaki eljön a házamba, legalább pontosan tanítson a Bibliáról.

A feleségem hűséges gyülekezetbe járó volt, így elvitt engem is. Ugyan sose találkozott Jézussal, de hűségesen járt egy metodista gyülekezetbe. Amikor összeházasodtunk, én elvontam őt a gyülekezettől, és a házasságunk első 7 évében nem is mentünk egyszer sem. De érzelmi okok miatt a feleségem megtartotta a Bibliáját. Egy polcon volt sok kémiai könyvvel együtt, amiket szintén sose olvastam. De jók voltak ezek a könyvek, kár lett volna kidobni, így otthagytuk őket a könyvespolcon.

Tehát azt mondtam a feleségemnek: ’Neked ugye van valahol egy Bibliád?’ ’Igen – mondta – ott van a könyvszekrényen.’ Úgyhogy azt mondtam: ’Jó akkor szedd elő, mert olvasni akarom, és amikor legközelebb jönnek a mormonok, akkor meg akarom nekik mutatni, hogy rosszul tanítják a Bibliát’. Ez teljesen igaz történet.

Elkezdtem a Bibliát olvasni, és meggyőződtem annak az erejéről, amit olvastam – annak ellenére, hogy nem hittem benne. János evangéliumánál kezdtem, Jézusról olvastam. Ahogy elkezdtem róla olvasni, meggyőzött az, hogy milyen erőteljes személyiség volt Ő. 11 hónap alatt teljesen meggyőződtem arról, amit olvastam.

A feleségemmel elkezdtünk keresztény dolgokról beszélgetni, és ő azt mondta nekem, hogy ő hisz mindebben. Megkérdeztem tőle: ’Ha te hiszel mindebben, akkor miért élsz ugyanúgy, mint ahogyan én?’ Azt mondtam: ’Te nem különbözöl tőlem. Ha ez az üzenet igaz, akkor ez vagy a legfontosabb hír, amit a világ valaha hallhatott, vagy pedig nem éri meg a papír árát se, amire kinyomtatták. A kettő közül valamelyik biztos. Ha keresztény lennék – ami nem leszek, ugye (mondtam akkor) –, akkor én igazi leszek, akkor ezt fogom megélni, és ezt az üzenetet fogom mindenhol hirdetni, és erről fogok beszélni, mert akkor ez érdemes arra, hogy ezért éljen az ember’.

Ettől a feleségem megrémült. Az első igazi összezördülésünk a vallás miatt volt a házasságunk alatt. A feleségem úgy döntött, hogy jobban szeretne egy békés ateistát férjnek, mint egy fanatikus keresztényt, ezért megtett mindent – ami rajta múlt – azért, hogy elbátortalanítson ebben. De ettől csak még konokabb lettem. 

Végül találkoztam valakivel, aki – úgy gondoltam – értelmileg egy szinten volt velem. Én nagyon gőgös értelmiségi voltam, és nem voltam hajlandó igazán partnernek tekinteni olyanokat, akik alacsonyabb képzésben részesültek értelmi szinten, mint én. Beszéltem ilyen emberekkel, de nem voltam hajlandó partnernek tekinteni őket. Azután hirtelen találkoztam ezzel az emberrel. Azt mondtam neki: ’Na, gyere, és bizonyítsd be nekem, hogy van Isten.’

Az elképzelhető legegyszerűbb és leggyermekibb prédikációt mondta el nekem a keresztről, de nagyon erőteljesen hatott rám. Amikor befejezte, letérdeltem és átadtam az életemet Jézus Krisztusnak. A feleségem 20 perc múlva követett, és mind a ketten dicsőségesen megtértünk. Ez nem egy nagy összejövetelen volt, hanem valakinek a lakásán.

Azután autóval mentünk haza, és egy hihetetlen, mélységes békét éreztem magamban. Amikor hazaértünk, elővettem a cigarettáimat, egyet adtam Eileennak, egyet a saját számba is tettem. Amikor készültem arra, hogy az első ’keresztény cigarettámra’ rágyújtok – 2 órával a megtérésem után –, életemben először teljesen világosan hallottam Isten hangját a szívemben, és tudtam, hogy Ő az. A most már megelevenedett szellememmel hallottam ezt a bizonyos új hangot, mert már éltem szellemileg. A szellemem már élt, és nyitott volt a szellemi világ felé, hallottam a szellemi világban elhangzó dolgokat, tehát Isten hangját is hallottam.

Két órával a megtérésem után hallottam Isten hangját, és tudtam, hogy Isten szól hozzám. Ezt mondta: ’Ezekre a cigikre már nincs szükséged, dobd el őket!’ Azt mondtam: ’Hú, ez Isten volt, jobb, ha engedelmeskedek!’ Fogtam a cigarettákat – Eileentól is elvettem, anélkül, hogy megkérdeztem volna, mit szól hozzá – és azt mondtam: ’Isten most szólt hozzám. Már nem szabad dohányoznunk!’ Bedobtam a kukába a cigiket, és azóta sem gyújtottam rá egyszer sem.

Ez 1958-ban volt, majdnem pontosan 50 évvel ezelőtt. Azóta nem volt soha gondom azzal, hogy meghalljam Istent. Olyan világosan – sőt világosabban – hallom Őt, mint sok embert.

Három hónappal később, kb. ekkor volt a nyár eleje – az évnek kb. az a szakasza volt, mint most –, az egyetemen éppen akkor fejezték be a tanévet, és a következő négy hónapon keresztül októberig nem kellett újra órákat adnom, tehát kb. négy hónapnyi szünetem volt. Eileen elment dolgozni, én pedig fogtam a Bibliáját – mert nekem még nem volt –, hirtelen óriási éhség volt bennem a Biblia olvasása iránt, így egész nap olvastam a Bibliát. Minden fejezetről gondosan jegyzeteltem. 

De az esetek többségében gondot jelentett az, hogy elfogadjam azt, amit olvasok. Voltak dolgok, amiket egyenesen elutasítottam, merthogy úgyis csak mitológia az egész. Még mindig meggyőződött evolucionista voltam.

Amikor arról olvastam, hogy Józsué idejében hogyan állt meg a Nap, akkor teljesen elvetettem azt a történetet, mert értelmesen átgondoltam, hogy tudományos alapokon ez teljesen abszurd, mivel olyan káoszt okozott volna a világmindenségben ez az egész dolog, hogy az lehetetlen. Az persze lehet, hogy nem a Nap állt meg, hanem a Föld. ’A Föld csak úgy megállt’ – ez számomra olyan nevetséges volt, hogy nem tudtam elfogadni.

Azután Mózes III. könyvéhez jutottam, ahol a sok vérről, meg áldozatról van szó. Teljesen iszonyodtam ezektől a dolgoktól, olyan volt, mintha egy vágóhídon mentem volna végig. Azután mikor Ézsaiás könyvéhez jutottam, egy szavát sem értettem. Végigolvastam az egész könyvét, és azt kérdeztem: ’Miről beszél ez az ember?’ De azért tovább olvastam kitartóan a Bibliát, mert voltak azért ’elég jó’ részek. Voltak dolgok, amiket nagyon élveztem, mert érthetőek voltak akkor is már számomra. Végül a Zsidókhoz írt levélhez jutottam, ahol ez van megírva:

Zsid.11,3 „Hit által értjük meg, hogy a világok (a korszakok) … a láthatatlanból álltak elő.”

Ahogy ezen gondolkodtam, teljesen leálltam szinte az előrehaladásban, és Isten szólt hozzám.

Ez kb. 3 hónappal később volt. Azt mondta: ’Alan, addig sehova nem fogsz jutni, ameddig meg nem változtatod a hozzáállásodat ahhoz, ahogyan olvasod az Én Szavaimat.’ Megkérdeztem: ’Uram, hogy érted ezt?’ Azt mondta: ’Az értelmeddel próbálod olvasni, és jó agyad van, de az Én értelmemhez képest semmiség a te értelmed, képtelen vagy felfogni, hogy milyen felséges, hatalmas Isten az, Akivel kapcsolatban vagy’.

Megkérdeztem: ’Uram, akkor mit csináljak?’ Azt mondta: ’Hagyd abba az eszed használatát, és kezdd a szellemedet használni. Az Én Szellemem közvetlenül tud szólni a te szellemedhez, és ehhez még szavakra sincs szükségem. Ha megtanulod a szellemedet használni – és nem az értelmedet –, akkor tanítok neked olyan dolgokat, amelyektől a szellemedben örömödben ugrálni fogsz, de lehet, hogy nem fogsz majd szavakat találni arra, hogy elmondd azokat a dolgokat, mert nincsenek rájuk szavak, kifejezések’. 

Három alapelvet mondott nekem Isten: 

1.) Először is ’változtasd meg a hozzáállásodat, és dobj ki minden kételkedést, ami van benned az Én Szavaimban levő bármilyen dologgal kapcsolatban’.

Azt mondta: ’Képzeld el, hogy apa vagy, és van egy. kb. 3-4 éves kicsi gyereked. Felolvasol neki valamit, ő meghallgat, bízik benned, és minden szavadat elhiszi, ahol nem érti, hogy miről olvasol. Így kell neked is Hozzám állnod. Ahogy olvasod a Bibliát, azt akarom, hogy higgy el minden Szót úgy, mint ami szó szerint igaz. Mint egy kisgyermek, döntsd el, hogy elhiszed, mert a te Papád mondja neked’. Ámen? Tudjátok, miről beszélek ugye? ’Tehát azt akarom, hogy higgy el minden szót, mint egy kisgyerek, nem kell, hogy értsd, csak hidd el, és kezdj el aszerint cselekedni’.

2.) ’Rá fogsz jönni, hogy a Biblia tele van ígéretekkel.’ Azóta rájöttem, hogy a Bibliában több mint harmincezer ígéret van. Azt mondta: ’Azt akarom, hogy minden ígéretet most rögtön, vagyis egyből igényeld a magad számára, amikor olvasod.’ 

3.) És azt mondta: ’Azt látod majd, hogy a Biblia tele van parancsokkal. Ezek nem javaslatok, nem tanácsok, ezek olyanok, mint katonai parancsok. Csak egy lehetőséged van: vagy engedelmeskedsz, vagy nem. Azt akarom, hogy minden parancsnak engedelmeskedj, az első alkalommal, amikor olvasod’. Rájöttem, hogy kb. húszezer parancs van a Bibliában.

Azon a délelőttön szövetséget kötöttem Istennel, hogy tágra kinyitom a szellememet, hogy szabadon kapjak meg az Ő Szellemétől bármit, és a szellememmel fogok figyelni Rá ahelyett, hogy az értelmemmel próbálnám felfogni. Mindent el fogok hinni, amit mond, mint egy kisgyerek, vagyis úgy fogok venni minden szót, mint ami szó szerint igaz, minden ígéretet igényelni fogok a magam számára, és minden parancsnak engedelmeskedni fogok.

Akkoriban butaságokat is mondtam még. Úgyhogy azt mondtam: ’Uram, azt fogom csinálni, hogy szó szerint rá fogok állni arra, hogy a Biblia szó szerint teljesen megbízható, mindent elhiszek belőle, mindent igénylek a magam számára belőle, és minden parancsolatnak engedelmeskedni fogok, amit mondasz nekem, hogy tegyem meg.’ Azután azt mondtam: ’Uram, ha bármikor cserbenhagy ez a könyv, akkor eltépem a Bibliámat és buddhista leszek.’

Ez 50 évvel ezelőtt volt. Higgyétek el, soha nem téptem el egyetlen Bibliát sem, és kétségtelenül nem lettem buddhista sem. 50 évnyi tudományos tapasztalat van a hátam mögött tapasztalati úton arról, hogy Isten milyen csodálatos, és az Ő Szava milyen fantasztikus. Gyakorlatilag átéltem szinte mindent, amiről olvasni lehet a Bibliában. Ez nem azt jelenti, hogy én valamilyen fantasztikus vagyok, hanem azt, hogy Isten fantasztikus. Mindenféle megdöbbentő csodákat láttam. Láttam embereket feltámadni. Mindenről, amiről Pál apostol ír, azt mondhatom, hogy tudom, miről beszél, mert átéltem ugyanazt. Most szenvedélyesebben égek Istenért, mint a kezdeti napokban, és a kijelentés csak úgy árad belém, mert ilyen volt a hozzáállásom Istenhez.

A Biblia valóban Isten írott Szava, és a leggazdagabb nyelvet választotta ahhoz, hogy azon írják le az Ő Szavait. Héber nyelven írták az Ószövetséget, és görögül az Újszövetséget. Ezek gazdag nyelvek, de még mindig nem elégségesek.

Még mindig az 1. Korinthus 2-höz térjünk vissza. Szeretném, ha látnátok, hogyan foglalkozik Pál apostol egy olyan várossal, amelyik tudja ugyan használni az elméjét, de a szellemét nem. Azt mondja a 4. versben:

1.Kor.1,4-9: „Szellemnek és erőnek megmutatásában jöttünk hozzátok, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjon. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.”

Tudjátok, amíg emberileg nem éltek át valamit, addig nincsen arra szavatok. Ez a problémánk. Istennek mindenféle fantasztikus dolga van, amelyekről azt akarja, hogy ismerjük meg azokat, de a kultúránk még nem tapasztalta meg ezeket a dolgokat, ezért nincsenek szavaink azoknak kifejezésére. A zsidóknak a nyelve azért volt olyan gazdag ezekre a dolgokra, mert ezeket átélték Istennel. Amikor megpróbálták elmondani ezeket az átéléseiket, akkor szavakat alkottak ezeknek a kifejezésére, de ilyen szavaink nekünk nincsenek, mert mi nem éltük át. Az összes európai nyelvet a görög kultúra befolyásolta és nem a héber kultúra. Tehát Isten dolgaira nincsenek olyan szavaink, amelyeket ők viszont átéltek. 

Akkor nézzük meg a Róma levél 3. részét. A Rómaiakhoz írt levél első két részében Pál apostol azt mondja, hogy a zsidóknak elég ismeretük volt Istenről ahhoz, hogy megtérjenek hozzá: ’az által a törvény által, amit adtam nekik – ezt mondta Isten –, és az átéléseik miatt, amit az ő atyáik átéltek Velem, és amelyeknek a kifejezésére szavakat találtak ki’.

Akkor mi a helyzet a pogányokkal? Az a válasz, hogy ott van az egész teremtett világ a számunkra, az egész természet, ami kiáltja hozzánk Isten üzenetét. Ez elég ahhoz, hogy meggyőzzön minket. Ha őszinte vagyok, az első dolog, ami elkezdte megrázni az ateizmusomat – mielőtt a Bibliát ismertem volna –, az az volt, hogy lett egy kertünk. Elkezdtünk mindenféle bokrokat, rózsákat, meg növényeket ültetni. Jött a tavasz: minden elkezdett bimbózni, meg virágozni és elámultam mindennek a szépségén.

Olyan hihetetlenül szép volt az egész! Teljesen elámultam attól, ami a kertünkben nőtt, annak a szépségétől. Őszintén szólva, az evolúcióelmélettel, meg a véletlen mutációkkal nehezen tudtam volna megmagyarázni, hogy mindez hogyan jött létre.

Azt mondja Pál, a pogányoknak talán nincs meg a zsidóknak adatott törvény, de ott van a teremtett világ az orruk előtt, és az olyan meggyőzően beszél nekik Istenről, hogy a lelkiismeretükben már ott van a meggyőzés ahhoz, hogy higgyenek Istenben és megtérjenek Hozzá.

Néhány évvel ezelőtt New Yorkban nagyon kemény területen dolgoztam együtt néhány gyülekezettel. Ez a hölgy, akiről beszélek, egy teljesen erkölcstelen bandában született. Valójában soha nem voltak szülei, csupán a banda erkölcstelenségének volt a terméke. Annak a bandának a kultúrájában nőtt fel, ahol teljesen normális és természetes volt, hogy a gyerekeket szexuálisan bántalmazták a felnőttek. Végül kábítószeres lett, de nagyon szép nő lett belőle, úgyhogy elkezdte a testét prostituáltként árusítani, hogy pénze legyen a kábítószerre. Több százszor került mindenféle szörnyű helyzetekbe. Egy dicsőséges napon megtért, és erőteljesen megváltozott. Azt mondta nekem: „Mindig tudtam, hogy rossz az, ahogyan élek. A mi kultúránk azt mondta, hogy ez rendben van, hiszen mindannyian így éltünk, de itt bent a lelkiismeretem azt mondta, hogy ez rossz, mert ’ezzel te egy Szent Istent bántasz’.”

Azután Pál apostol eljut a 3. részig és azt mondja, hogy a zsidókat kárhoztatja az ő törvény iránti engedetlenségük, a pogányokat meg a lelkiismeretük iránti engedetlenségük kárhoztatja, és Isten ilyen módon mindenkit egyformán bűnösnek nyilvánít. Majd felteszi ezt a kérdést: 

Róma.3,1 „Mi tekintetben különb hát a zsidó?” Milyen előnye van a zsidónak? „Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?” – Milyen előnye van, ha valaki körülmetélt? Azután válaszol erre: „Minden tekintetben sok.” – Na, ezt figyeljétek: „Mindenek előtt, hogy az Isten rájuk bízta az Ő Beszédeit.”

Akkor menjünk vissza az Ap.Csel.7-hez. Itt Mózest idézi.

Ap.Csel.7,37 „Ez az a Mózes, aki az Izráel fiainak ezt mondta: ’Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: őt hallgassátok’. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben – ez az ’ekkleszia’ görög szó, tehát tulajdonképpen a zsidók törzseit ’ekkleszianak’, azaz pusztabeli gyülekezetnek nevezi a Biblia –, a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő üzenetet vett, hogy nekünk adja; akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszították maguktól, és szívükben Egyiptom felé fordultak.”

Szeretném, ha ezt megértenétek: amiről a Biblia azt mondja, hogy ’az a Szó’, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy Isten az Ő isteni lényéből, az Ő isteni természetéből nyilatkoztat ki nekünk dolgokat. Nagyon nehezen találok szavakat annak elmondására, amit el akarok mondani. A Biblia nem papírra nyomtatott szavak összessége, hanem a Biblia az, amit Isten önmagából kiöntött, és beleszólta az Ő Szelleméből valakinek a szellemébe.

Egy ilyen ember lehetett Mózes is. Mózes megtette a tőle telhető legjobbat azért, hogy héber nyelven – ami neki adva volt – a megfelelő szavakkal leírja azt, amit kapott, de amit Mózes kapott a szellemébe, azt a maga teljességében semmilyen emberi nyelven nem lehet kifejezni. A szellemébe kapott olyan dolgokat, amelyeket még önmagának sem tudott emberi szavakkal meghatározni, hogy mi az, amit kapott. A próféták is azt mondják nagyon sokszor: ’Valamit láttam, ami hasonló ahhoz…, vagy olyan volt, mint …, nem pontosan az, de az emberi szavaimmal nem tudom jobban kifejezni. Igazából sokkal dicsőségesebb és sokkal hatalmasabb az, amit láttam, mint amit el tudok mondani’.

A zsidó nép azt a küldetést, feladatot kapta, hogy a rendelkezésükre álló legjobb szavakkal leírják ezeket az üzeneteket, és Isten megőrizte ezt az üzenetet az évszázadok alatt, hogy ne romoljon meg. Tehát amikor eljött a megfelelő nap, hogy az emberek, akik már nem az értelmükkel, hanem a szellemükkel fogják olvasni ugyanezeket a szavakat egy másik időpontban, ők is megkaphassák a teljes igazságot, a teljes kijelentést erről az egészről.

Pál apostol is ugyanezt csinálta, ahogyan minden más újszövetségi író is. Ők még korlátozottabb lehetőségek között tették ezt, mert a görög nyelv korlátain belül kellett leírniuk.

Ti nagyon szerencsések vagytok, hogy Magyarországon születtetek, és magyar az anyanyelvetek. Ugyanakkor rá fogtok jönni, hogy a magyar nyelv még korlátozottabb, mint a görög nyelv, tehát kell, hogy Isten az Ő Szelleméből a ti szellemetekbe közvetlenül jelentse ki az igazságokat, hogy megértsétek. Pál ezt magyarázza el a korinthusi gyülekezetnek:

1.Kor.2,9 „Szem nem látta, fül nem hallotta és embernek szívébe be se hatolt az, amit Isten készített az Őt szerető embereknek.”

Ha ez igaz – és igaz – akkor a nyelvekben nincsen szó annak leírására, amit nem ismer az ember.

Emlékszem, évekkel ezelőtt a 70-es években Nepálba mentem – a Nepáli királyság északi részére. Ezt az országot a hinduizmus egyeduralma kötözi meg –, és nekünk gyakorlatilag át kellett törnünk azt a falat, ami az egész nemzeten lévő vakság miatt volt. Prédikáltam, és megpróbáltam példákat mondani arra, amiről tanítok. Úgy döntöttem, hogy a példám egy liftről fog szólni. Teljesen döbbenten néztek rám az emberek, és megkérdezték tőlem, hogy mi az a lift, mert a nepáli nyelvben nem volt erre szó. Életükben nem láttak még liftet, Nepálban nem volt olyan épület, ahol lift lett volna, soha senki nem utazott még liften Nepálban – merthogy ezek falusi nepáliak voltak. Így nem tudtam elmondani azt, amit akartam, mert nem volt rá szavam. Több száz ilyen példát mondhatnék.

Afrikában ez elmúlt néhány évtized alatt lefordították a Bibliát a különböző törzsi nyelvekre, és egyidejűleg az egyik terület nyelvére is, ami a szuahéli. Kb. 15 évvel ezelőtt a kikuju nép számára a kikuju nyelvre fordították a Bibliát, hogy az ő nyelvükön is meglegyen. Azután rájöttek, hogy van egy probléma. A kikuju kultúrában és nyelvben nem volt szó a megbocsátásra, de négy különböző szavuk is volt a bosszúra. A megbocsátásra nem volt szó, mert soha nem élték még át, nem láttak olyan embert, aki megbocsátott volna valakinek. Soha senkinek a szívébe nem lépett az a gondolat, hogy megbocsásson valakinek egy bűnt, amit elkövetett. Tehát a megbocsátás teljesen idegen volt az ő kultúrájuktól. Amikor az ember odament és a bűnbocsánatról prédikált, fogalmuk nem volt róla, hogy miről beszélek. De Isten a Szelleme által tudott szólni az ő szellemükhöz, és tudta közölni velük azt az igazságot, hogy megszabaduljanak a saját kultúrájuk kötelékéből.

Tehát mit tett Isten? Amikor elkezdte a Bibliát, vagyis az örömhírt különböző nyelveken elvinni – és ebbe benne volt a héber is, és a görög is –, akkor Isten a következőt tette. Figyeljetek, a 9. versben van a probléma, és a 10. vers elmondja, hogy Isten hogyan oldotta ezt meg:

1.Kor.2,10-11 „Nekünk azonban Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (11) Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait? Csak az embernek szelleme, aki őbenne van. Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Istennek Szelleme.”

A magyar bibliafordítások ezekben a versekben lélekről beszélnek, és ez teljesen rossz, hiszen a lelkünk a lényünknek teljesen másik része. Szellemi igazságot nem tudunk a lelkünkkel, a pszichénkkel befogadni, csak a szellemünkkel.

1.Kor.2,12 „Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet…”

Az egyik fő oka, hogy Isten nekünk adta az Ő Szellemét, hogy megfelelő módon tudjunk Vele kommunikálni. Amikor Ő nekünk adja a Szellemét és megeleveníti a mi szellemünket, akkor megoldottuk a kommunikációs problémát. Lehet, hogy nem találunk szavakat egy dologra, mert nincsenek rá szavak, de a szellemünkben tudhatunk olyan dolgokat, amelyekre nincsenek szavak, és nem tudjuk azt szavakkal kifejezni.

1.Kor.2,12-13 „Mi nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük azokat, amiket az Isten ajándékozott nekünk. Ezeket prédikáljuk, és nem olyan beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít, – a jó fordítás innentől kb. úgy hangzana – szellemi dolgokat szellemi szavakkal fejezve ki.”

Tehát Isten azt csinálta, hogy az adott nyelvben megtalálható legmegfelelőbb szavakat használta, de még ezek a szavak sem fejezték ki megfelelő módon azt, amit Ő el akart mondani. Az írott Bibliát Isten sugallta? Teljességgel. Minden szót úgy írtak le az Istennek választott emberei, ahogyan a Szent Szellem mondta nekik. És vajon, pontosan ugyanazt mondja el az írott Biblia, amit Isten el akart mondani? Nem teljesen. Mert az igazság teljességét csak szellemtől szellembe lehet kommunikálni. De az Isten által választott szavak, olyan szavak voltak, amelyek mégis a legközelebb álltak ahhoz az igazsághoz, amit Isten ki akart valójában fejezni.

Gyorsan elmondok még egy példát. Amikor Indiában éltünk, a feleségem mindig száriban járt, és nagyon jól nézett ki benne. A szári tulajdonképpen egy kb. 9 méter hosszú kelme, amit mindenféle módokon magukra tekernek a nők, és nagyon jól néznek ki benne. Egy blúzt is kell alatta viselni, amit cholinak hívnak, mert különben – ha ez a blúz nem lenne a szári alatt – a felsőtestük ruhátlan lenne.

Tehát Indiában, Bombayben is voltak olyan boltok, ahol mindenféle olyan anyagokat árultak, amikből ezeket a blúzokat, a cholikat meg lehetett csinálni. Valahányszor egy új szárit vett Eileen, mindig az első dolgunk az volt, hogy elmentünk egy ilyen choli-boltba, ahol kiválasztottuk azt az anyagot, amiből elkészíttethette ezt a blúzt. Több tucatszor kellett ezt végigcsinálnom vele.

Elmentünk a choli-boltba, és akkor mondta Eileen: ’Ehhez az új szárihoz szerintem …, valami olyasmit zöldet szeretnék …’ és persze volt ott körülbelül százféle árnyalatú zöld anyag, amiből lehetett választani. Volt piros, meg narancs, meg fekete, meg bíbor, meg minden féle színű. ’Akkor hadd nézzek meg néhányat, hogy összepasszolnak-e a szárimmal!’ Az eladó levette a polcról. ’Ez nem jó’. ’Nem, a másik sem’. ’Akkor próbáljuk meg azt’. ’Nem, talán azt’. ’Nem, ez sem az igazi.’

S már 50 ilyen kelmetekercs feküdt ott mindenfelé. Ezek az eladók borzasztó türelmesek voltak, soha nem bosszankodtak fel ezeken a dolgokon. Végül Eileen azt mondta: ’Igazán ez még mindig nem passzol. Nagyon köszönöm a türelmüket!’ Menjünk a másik boltba.

Így azután mentünk a következőbe, és ugyanezt végigcsináltuk. ’Ez még mindig nem az igazi, menjünk a következő boltba.’ – ahol megint újra végigcsináltuk ugyanezt, míg azt nem mondta Eileen: ’Tudod, az első boltban a harmadik tekercs, amit megnéztem, valószínű, az volt a legjobb, ezért menjünk oda vissza, és abból vegyünk’. Én nagyon zavarban voltam ettől, hogy vele mentem ezeken a bevásárló-utakon, de ő újra elment oda. Az eladó pedig boldogan elővette a tekercset, és akkor Eileen megvett abból a színből egy adagot, meg még 2-3 féle szóba jöhető színből. Az sem volt tökéletes, de mégis az volt a legközelebbi ahhoz, amit ő igazán találni akart.

A görög nyelvben is pontosan erről van szó. Isten fogta a legmegfelelőbb szavakat, amiket talált – amik nem tökéletesen illenek ugyan a gondolatához –, és ezeket használja annak az igazságnak az elmondására, amiről azt akarja, hogy megértsük. Tehát szellemi gondolatokat összepasszít a lehető legmegfelelőbb szellemi szavakkal. Bár nem tökéletesen illik a kettő egymáshoz, de mégis az a lehető legjobb megközelítés, amit azon a nyelven el lehet érni. Azután Isten inspirált embereket, hogy ezeket írják le. Amikor Te és én olvassuk, akkor a Szent Szellem azt mondja: ’Hát Én pontosan nem ezt akartam mondani, de ezt így tudtam a legjobban kifejezni. Ha kinyitod a szellemedet – a te szellemed Isten Szelleme előtt –, akkor tökéletesen meg tudom mutatni neked.’ Azután megkapjuk a kijelentést arról, amit a Szent Szellem mondani akar – amiről azt akarja, hogy tudjuk –, tökéletesen megkapjuk, és ez messze meghalad mindent, amit szavakkal ki lehet fejezni. Halleluja!

Tehát meg kell tanulnunk fejleszteni a szellemünket, hogy a szellemünk maradéktalanul tudjon kommunikálni Istennel. Istennek ezek az üzenetei Élő Szavak, amelyeket Szellemtől szellembe jobban lehet közölni, mint papírra írt szavakkal.

A Zsidókhoz írt levél írója a Melkisédeki papságról beszél, és azt mondja:

Zsid.5,11-12 „Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten Beszédeinek – üzeneteinek, kijelentéseinek – kezdő elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.”

Itt ugyanaz a szó szerepel. Itt az ’Isten Beszédére’ az eredeti szót leginkább úgy lehet meghatározni, hogy Istennek az élő szavai, az élő beszéde, tehát Isten élő beszélése. ’Már meg kellett volna tanulnotok azt, hogy Isten élő kijelentéseinek, beszédeinek az alapelemeit, alapelveit értsétek, mert csak utána tudjátok megérteni, hogy a Melkisédeki papság miről szól. De az értelmetek állandóan ott van a szellemi megértés útjában, úgyhogy nem tudom kijelenteni nektek ezeket a dolgokat. Vissza kell, hogy vigyelek titeket a tejhez, mert még nem tudjátok azokat az érett igazságokat megérteni, amelyeket szeretném, hogy értsétek’.

Lapozzunk Péter apostol 1. leveléhez, a 4. részhez!

Péternek valószínűleg könnyebb dolga volt, mint Pálnak, mert ugyanaz a fajta értelem nem volt az útjában. Ő halász ember volt, nem volt olyan magasan képzett, tehát a szelleme sokkal könnyebben tudott Isten Szellemével beszélni.

Másrészt viszont Pál apostol megdöbbentően szellemi ember volt, fantasztikusan működött a szelleme. Olyan jól működött a szelleme, hogy az értelme nem került az útba. Valószínűleg ő volt a Biblia legnagyszerűbb írója, akinek a szellemével Isten közvetlenül tudta közölni az evangélium mély igazságait, és utána Pál ezeket a lehető legjobb szavakkal tudta kifejezni. Tudta, hogy alapvetően szükség van a szellemi kijelentésre, de megtalálta a lehető legjobb szavakat ezeknek a kifejezésére. Pál apostol írásaiban Isten Királyságának a titkai rendkívüli módon, világosan kifejeződnek. Péter apostol azt mondja a 11. versben:

1.Pét.4,11 „Ha valaki szól, mint Isten szavait/kijelentéseit szólja.”

Tehát Isten élő beszédét szólja. Pál meg tudta ezt tenni. Olyan szinten, hogy Péter azt mondta róla: ’Ennek a Pálnak az írásai néha nehezen érthetőek – legalábbis sokak számára – mert messze sokak előtt van a kifejezések mélységében/-vel’.

Ha jó a hozzáállásunk, akkor az értelem előny. Rossz hozzáállással az értelem a szellem útjába képes állni. Tehát ha jó a hozzáállásunk, akkor Isten meg tud tanítani nekünk olyan dolgokat, amelyeket senki más nem tud.

Tehát – ahogy korábban említettem – mindazokban az években azért kiáltottam Istenhez, hogy adja meg nekem, hogy amikor szólom az Ő dolgait, akkor azok valóban Isten élő beszédei legyenek.

Ha együtt végiggondoljuk mindezeket, szeretném, ha nyitva tartanátok a szellemeteket, és azt mondanátok velem együtt:

’Uram, menj el az elmém mellett valahogy, és az én szellememet nyisd meg, hogy azzal értsem meg azt, amit mondasz! Jelentsd ki nekünk a Te Igazságaidat, és Uram, ezáltal az Igazság által változtasd meg a magyarországi egyházat! Tedd azt erőteljes, hatalmas hadsereggé, amely be tudja a Te Királyságodat hozni ide! Változtasd meg Magyarország arculatát, változtasd meg egész Európa arculatát, Jézus hatalmas nevében! Ámen.’

Most már szeretnék valóban az üzenetre térni, a szentségre való elhívásra.

Ez nem egy javaslat, hanem egy parancs. Több mint ezerszer van szó róla a Bibliában, tehát ez nem egy kis téma, hanem egy nagy és fontos téma. Egyedül az Újszövetségben több mint ötszázszor van szó róla. Hat különböző görög kifejezést használ erre az Újszövetség, de a gyökere mindnek ugyanaz. Ez pedig a ’hagios’ görög szó. Van egy másik szó is, amely a megszentelést jelenti, az a latin nyelvből származik a ’sanctus-facio’-ból, ami azt jelenti, hogy ’szentté tenni’. Az angol szent, a ’holy’ az angolszász ’halig’ szóból származik, ami hasonlít a német ’heilig’-hez.

Szeretnék egy alapvető meghatározást elmondani, és utána ezt majd tovább magyarázzuk.

A szentségnek, avagy megszentelődésnek két dimenziója van. Benne van a tisztaságnak az értelmezése, ami a minden szennyeződés vagy folt nélküli tisztaság. Pl. a tiszta réznek minimum 99,97%-ban rézből kell lennie. Ha ez pl. már egy ilyen réz, akkor az egy ’szent’ réz – mert nincs benne semmilyen szennyezőanyag, nincs felhígítva semmivel.

A kifejezésben a másik gondolat, tartalom a szentség cselekedete. Ez azt jelenti, hogy valami el van különítve egy adott használatra.

Isten azt mondja nekünk: „Legyetek szentek, mert Én szent vagyok” (1.Pét.1,16). Isten a szó mindkét értelmezése szerint szent. Azt olvassuk Istenről, hogy Ő világosság, és nincsen benne semmi sötét egyáltalán. Isten 100%-osan tiszta, semmiféle szennyezés, semmi torzulás nincs benne. Azt mondja Isten: ’Én ilyen vagyok. Nem tudom, és nem is akarom megváltoztatni magamat’.

Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt hallottam Bob Mumford egy kazettáját. Egyszer nagyon sokáig böjtölt és kereste Isten arcát. Egy nap Isten nagyon világosan szólt hozzá, s azt mondta: 'Nézd Bob, nem passzolunk egymáshoz, nem vagyunk ugyanazon a hullámhosszon, és nem Én fogok változni.'

Tehát nekünk kell minden változást megtennünk, ami szükséges. Isten már 100%-ig tiszta, és Ő nem tud közösségben lenni a sötétséggel, tehát nekünk kell világossággá válnunk ahhoz, hogy közösségben lehessünk Vele.

Lapozzunk az 1. János 1. részhez. János éppen elkezdte írni az első nagyszerű levelét. Ennek a levélnek egyetlen dicsőséges célja van, ez pedig az, hogy az örök életnek a teljességét megkapjuk már itt a Földön, ne pedig majd csak a Mennyben. A Biblia tanítása szerint ez egy egyértelmű bibliai lehetőség.

János halász volt. Tudjuk, hogy kicsit lobbanékony volt, mert számtalan esetben elvesztette a türelmét. Jézus úgy is nevezte őt meg a testvérét, hogy a ’Mennydörgés fiai’ – tehát elég rövid volt nála a cérna: ha nem jól közelítették meg, akkor robbant. Ő, és a testvére, Jakab, meg az anyukájuk nagyon törekedtek arra, hogy ők legyenek az ’Egyházban’ a legfontosabbak. Mindenféle manipulációs módszert felhasználtak azért, hogy ők kerüljenek a csúcsra. De volt a csapatban egy másik család is, a Bar Jónáék – Péter meg András –, akik ugyanezt a célt tűzték ki. Sőt mind a tizenkét tanítvány erre törekedett. Olvasunk arról, hogy azon vitatkoztak, azt fejtegették egymás közt, hogy melyikük a legnagyobb. Ilyenek voltak egészen addig, amíg a felházba nem kerültek. Akkor Isten komolyan foglalkozott velük, és egészen más emberként jöttek onnan ki.

János ekkor már öreg ember, és hatvanévnyi Istennel járásra tekinthet vissza. Nézzük, hogy mit írt. Azt mondta, hogy amikor Jézus eljött, Őbenne láttuk Isten örök életének a teljességét. A Biblia többször mondja ezt: „Őbenne lakozott az Istenség teljessége testileg” (Kol.2,9).

János azt mondja: mi megérintettük, hallottuk, láttuk, néztük és szemléltük azt az örök életet, ami eredetileg az Atyánál volt, és most megnyilvánult Jézusban, az emberben. Azt mondja János, hogy ennek az életnek az ereje vonzotta őt Jézushoz úgy, mint egy mágnes: nem tudott ellenállni ennek a vonzóerőnek: ’Minél közelebb kerültem hozzá, annál jobb lett. De utána ez az élet, ez a világosság kezdett egy negatív módon is hatni rám. Ennek a dicsőséges életnek a fényében elkezdtem látni a saját életem rothadtságát, és meggyőzött a bűneimről. Utána Jézus arról kezdett minket tanítani, hogy bennünk is lehet ugyanez az élet, hogy Ő majd meghal, és az ő halálával halálba küldi azt a régi természetet, amelyik szeretett vétkezni, és ezek után az az örök élet, ami Jézusban volt, most már továbbadható sok más embernek’.

Akkor lapozzunk a János 12-höz egy kicsit. Menjünk végig, kövessük végig ezt a témát. Értsük meg, hogy miről beszélünk, amikor a szentségről beszélünk. A János 12,20-ban, jöttek a görögök, akik szerették volna látni Jézust. Odamentek az egyik tanítványhoz, Fülöphöz, és azt mondták: 'Uram, szeretnénk látni Jézust'. Fülöp ment és szólt Andrásnak, azután András és Fülöp szólt Jézusnak. És Jézus a következőt válaszolta erre: 

Ján.12,24 „Bizony, bizony mondom nektek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal sok gyümölcsöt terem."

Ha vesztek egy búzamagot, vagy egy kukoricaszemet, és behelyezitek megfelelő talajfeltételek közé, akkor először úgy kezd el növekedni, hogy elhal. A mag elhal, és a benne lévő tápanyagok azt idézik elő, hogy elkezd gyökeret hajtani alulról, és utána kihajtani felülről. Amikor ennek a folyamatnak vége, és eljön az aratás ideje, akkor ott lesz a búzakalász, amiben nagyon sok ugyanolyan mag van, ami azonos az elhalt előző maggal, mert ugyanaz a DNS-ük van. Tehát a kalászban pontosan ugyanolyan magok lesznek, mint amilyen az elhalt mag volt eredetileg, ugyanaz a DNS van bennük, több százszorosa lesz.

Texasban nagyon sok kukorica terem, és mivel Texasról van szó, nagyon nagyok a kukoricacsövek. Tehát fogtam egy kukoricacsövet, amit a feleségem épp akkor vett a zöldségesnél, és megszámoltam hány kukoricaszem van rajta. 1360 kukoricaszem volt azon a csövön, ami egy magból nőtt ki.

Ha ezeket a magokat újra betennénk a földbe, mi történne? Mindegyik elhalna, és a halál folyamatában az élet újságára nőne ki, és aratás idejére egy újabb aratnivaló nőne belőle. Ennek a második termésnek is ugyanaz lenne a DNS-e, mint az első magé volt, amelyik elhalt. De mostanra már kb. kétmillió mag lenne belőle.

Tehát halljátok, mit mondott ezzel Jézus? Azt mondta: ’Látjátok, ezek az emberek itt elkezdenek keresni engem, de nem mehetek el mindenkihez egyenként.’ Azt olvassuk, hogy mindez négy nappal Jézus halála előtt történt. De azt mondta Jézus: ’Az én halálom nem a vége valaminek, hanem a kezdete valami fantasztikus dolognak. Mert azáltal, hogy meghalok, több milliószor megsokszorozom magamat.’

Tehát nem akarok tiszteletlen lenni, de olyan ez, mint egy óriási spermabank, és Jézus DNS-e ott van minden spermában. Mindegyikünkben – akár férfiak vagyunk, akár nők –, szellemi értelemben van méhünk. Nem fizikailag, hanem szellemileg. És ha bizonyos lépéseket hajlandóak vagyunk megtenni, akkor Isten újratermeli, újra létrehozza bennünk a Fiát.

Nézzük a következő verset. Most az eredeti görög szó szerinti fordítását mondom el. Görögül 3 kifejezés van az élet megnevezésére. Van a ’bios’, ami a fizikai élet, van a ’psyche’, ami a lelki élet, és van a ’dzoé’, ami a szellemi élet, a szellemnek az élete. Jézus itt a következőt mondja:

Ján.12,25 „Aki szereti a saját lelki életét/a lelke életét, el fogja veszíteni azt, de aki a saját lelki életét gyűlöli e világon, lecseréli azt, Isten örök életére.”

Tudjátok, nektek kell döntenetek. Isten nem jön oda, hogy megöljön titeket, nektek kell döntenetek, hogy meghaltok a saját lelki életeteknek, a saját életetek számára. Ti döntötök: ’Többé nem önmagamnak fogok élni a saját testemben, hanem meghalok, ami a lelki életemet illeti, és utána Isten foghatja az Ő feltámadt Fiának szellemét, és elhelyezheti annak spermáját az én használható, megüresedett emberi természetembe. Valójában ez az újjászületés. Ez egy új élet, ami bennem kezd sarjadni. Isten az Ő Szellemével teszi azt belém, és ez az új élet rendelkezik a feltámadott Jézus Krisztus DNS-ével. Halleluja! De a te egyetlen testedben nem élhet mind a kettő: vagy az egyik él benned, vagy a másik.

Egyszerre két ember nem vezetheti ugyanazt az autót, mert az elég katasztrofális lenne. Képzeljétek el, hogy valaki ad nektek egy szép ajándékot… Ezt most Gerlindének prófétálom: látok egy gyönyörű, kék BMW-t a számodra (majd meghallgattatjuk ezt Franz-al) – egy gyönyörű tízhengeres –, látom, hogy jön hozzád ez az autó.

Képzeljétek el, hogy Gerlinde megkapja az új sportkocsiját. Ő nagyon jó sofőr egyébként, de most csak egy percre tételezzük fel, hogy rossz sofőr. Beül a sportautójába, és durr! Az a baj, hogy akárhova megy ezzel az autóval, mindig nekimegy valaminek. Azt mondja: ’Már tele van karcolásokkal, sérülésekkel a gyönyörű sportautóm’. Emiatt megkér egy profi sofőrt, hogy jöjjön és mutassa meg neki, hogy mit csinál rosszul. Még mindig Gerlinde vezeti az autót, és az anyósülésen ül a profi sofőr, akit Gerlinde megkért, hogy mondja meg, mit csinál rosszul. Megkéri: ’Taníts engem, hogy jobb sofőr legyek!’

Sok keresztény is ezt csinálja Jézussal. Továbbra is ők irányítják a saját életüket, de megkérik Jézust, hogy segítsen nekik jobb emberré válni: ’Uram, kérlek, segíts, hogy szeretetteljesebb legyek!’, ’Segíts, hogy türelmesebb legyek a gyerekeimmel, és segíts megváltozni, mert meg akarok változni’ – de még mindig ÉN irányítom az autót.

Jézus nem ezt kínálja itt fel, hanem azt mondja: ’Én meghalok azért, hogy az örök életem spermáját elérhetővé tegyem számotokra, de ahhoz, hogy ezt megkaphassátok, teljesen meg kell halnotok a saját lelki életetek számára, amit előzőleg éltetek’.

Tehát – hogy visszamenjünk a példánkhoz –, Gerlinde a maga próbavezetését megejti a gyönyörű, kék BMW-jével. Az utazás végére a profi sofőr már izzad, és azt mondja: ’Őszintének kell lennem hozzád Gerlinde. Semmi módon nem tudok belőled jó sofőrt faragni. Ezt a problémát egy módon lehet csak megoldani: szállj ki a volán mögül, ülj ide az anyósülésre, és engedd, hogy én vezessek! Mostantól fogva semmilyen irányító eszközhöz nem nyúlsz az autóban, és noha tied az autó, én fogom teljesen irányítani. Add ide a kulcsokat, ülj az anyósülésre, és soha többet ne próbálj meg vezetni. Ha ezt megteszed, két dolgot szavatolok: Egyrészt nagyon izgalmas utunk lesz, a másik, hogy biztonságosan eljuttatlak a végcélhoz. Ha vissza akarsz ülni a volán mögé, én nem fogok vitatkozni, nem fogom megtagadni tőled a saját tulajdonodat, de azt garantálom neked, hogy ha ezt megteszed, visszatérsz a régi szokásokhoz, a régi cselekedetekhez, és lehet, hogy még rosszabbul fogsz vezetni, mint korábban.’

Tehát Jézus ezt mondja, mielőtt a keresztre ment volna: ’A görögök így fognak velem találkozni: meghalok, feltámadok, ti meghaltok magatoknak, és én megtöltöm a ti emberi lényeteket az Én feltámadott életemmel, és azután a ti testetekben elmegyek sok ezer göröghöz, akik meg fogják látni Jézust, és milliók fognak megtérni. Ilyen módon több milliószor – sőt többször – meg tudok sokszorozódni olyan emberek életében, akik hajlandók meghalni önmaguknak’.

János a halász volt az egyik, aki ezt megtette, és utána visszatekint a saját életére. Menjünk vissza János első leveléhez. Most ugye a címzettekhez írja ezt a levelet. Azt mondja nekik a 2. versben: „ez az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, érintettük, szemléltük”.

1.Ján.1,3 „Amit hallottunk és láttunk, azt hirdetjük most nektek – de jobb az a fordítás, hogy ’megmutatjuk most nektek, megnyilvánítjuk előttetek’ –, hogy nektek is közösségetek legyen velünk. A mi közösségünk pedig az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal van.”

Tehát János azt mondja a címzettjeinek: ’János, az a lobbanékony halász, akinek mindenféle bűnös élete volt, 60 évvel ezelőtt meghalt, és a feltámadt Jézus Krisztus átvette az ő emberi lényének irányítását olyan teljes mértékben, mint ahogy a saját életét irányította, amikor a földön járt. Ennek eredményeképp az elmúlt 55, vagy akárhány év alatt képes voltam az embereknek megmutatni Jézust, mert Ő bennem él. Attól a naptól kezdve tökéletes közösségbe kerültem az Atyával. Pontosan úgy ismerem az Atyát, ahogyan Jézus ismerte Őt a Földön töltött 33 éve alatt. Az Atya az Apukám lett, és én a fia lettem, és azóta bensőséges kapcsolatban élünk, pontosan úgy, ahogy Jézus élt vele. Nekem közösségem van az Atyával, és a Fiával, Jézus Krisztussal.’

A görög ’koinónia’ szónak 2 fő jelentése van. Az egyik az, hogy összekapcsolódni egy közös életben, és azt is jelenti, hogy egymáshoz kapcsolódni egy közös célért. Ez a szentség két oldala: Isten életének a tisztasága, de Isten céljának az ereje is benne van.

Tudjátok nemcsak az a dolgunk, hogy élvezzük Istennel a közösséget, és éljünk ennek a kapcsolatnak a csodájában és örömében, hanem a testünk teljesen Isten rendelkezésére álljon, hogy rajtunk keresztül megtehessen dolgokat. A szentségnek van a kapcsolati része, de van a gyakorlati, működési oldala is.

Mi Isten célja? Az, hogy az Ő Királysága az egész Földre eljöjjön, és az egész emberiséget megmentse, ha ők hajlandók válaszolni neki. Isten szíve azért dobog, hogy megmentse az embereket, és hogy az Ő Királyságát elhozza a világra, amíg minden térd meg nem hajlik, és meg nem vallja, hogy Jézus Krisztus Úr. Azt akarja, hogy az Ő akarata úgy megvalósuljon a Földön, ahogyan megvalósul a Mennyben, azaz tökéletesen.

Most az mondja János: ’Én csatlakoztam Istenhez, közös életünk van. Ha tudni akarjátok, hogy milyen Jézus, gyertek el, töltsetek el velem egy hétvégét, és megmutatom nektek, mert bennem ugyanazt az életet éli, mint amit a saját emberi lényében élt. Évtizedekkel ezelőtt meghalt a lobbanékony halász, és most már túlcsordul belőlem az a csodálatos élet és szeretet, amit Isten az Ő Szelleme által belém öntött.’

János erről volt híres, minden gyülekezetben, ahova ment, azt beszélték róla, hogy egyszerűen csak ráöntötte az emberekre a szeretetet. Megszentelődött. Szent lett. Dicsőséges tulajdonságai lettek. Isten életének a tisztasága, és Isten céljának az ereje együttműködtek benne, és így hozták létre az átalakulást.

Azután azt mondja: ’Azért írjuk ezeket nektek, hogy nektek is közösséget lehessen velünk.’ Ki ez a ’mi’, akivel közösségben lehetünk? Az Atya, a Fiú és János, és mindenki más, aki ugyanígy él. Azt mondja: ’Nagyon sok itt a hely, még a spermabank tele van. Isten ezt akarja nektek adni. Nektek csak annyi a dolgotok, hogy jöjjetek, akarjátok és kérjétek, és meglesz nektek. 

Azért írom nektek ezeket a dolgokat, hogy eljöjjetek, és közösségetek legyen velünk. Én nem mehetek ’le’ oda, ahol ti vagytok, nektek kell ide ’feljönnötök’, ahol mi vagyunk, hogy közösségetek legyen velünk.’ Utána e csodálatos levélben elkezdi kifejteni ennek a folyamatát.

A következő dolog, amit leír: „azért írjuk nektek ezeket, hogy a ti örömötök teljes legyen”. Az igazi szentségnek semmi köze a vallásos szentséghez, vallásos áhítat-hangulathoz. Tudjátok: szabályok és előírások, mindaz a lista, hogy mit nem tehetek meg, és mindenki mást megítélek, aki mégis csinálja, és akkor én Isten szent embere vagyok. Pfúj! 

Az igazi szentség a következő: az élet tisztasága, ugyanakkor óriási erejű cél van az életemben, és ez az egész tele van túláradó örömmel. Isten szeretete kiárad a szívembe, és utána kiárad belőlem, hogy megáldjak mindenkit, aki a közelembe kerül.

1.Ján.1,5-6 „Ez az az üzenet, amit tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk és nem az Igazságot cselekedjük.”

Ha te azt mondod: ’Én egy nagyon megszentelt szent vagyok’, akkor sajnálom, de azt kell mondanom, hogy hazudsz, ha azt mondod, bűntelen vagy. Istennek nincs közössége sötétséggel.

1.Ján.1,7 „Ha világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől.”

Ha a világosság témáját végig kellene követnünk az Újszövetségben – ami egy nagyon lebilincselő tanulmány –, azt találhatjuk, hogy a világosságnak 3 feladata van:

Az első, hogy leleplezzen. A világosság könyörtelenül leleplez mindent, ami sötét, démoni, bűnös vagy romlott, és utána meg is dorgálja azt. Ez egy másik szó, amit használnak erre. A harmadik kifejezés pedig az, hogy elpusztítja ezeket a dolgokat.

Napjainkban fedeztük fel, hogy a lézersugár egy nagyon erőteljes dolog – pusztításra is alkalmas, ki lehet vele irtani dolgokat. Mindenféle technológiák használják jó és rossz dolgokra. Például rákos sejteket is elpusztítanak vele, nagyon pontosan lehet irányítani: Tsssssz …, és minden, ami romlott és gonosz, az elpusztul körülötte, de a jót nem érinti, nem károsítja.

A világosságnak van ilyen ereje a gonosz, a sötét pusztítására, és mutathatnék bibliai verseket ennek a bizonyítására.

A fény, a világosság következő munkája az, hogy teremt. Isten egész teremtett világának a működéséhez egy alapvető szükségszerűség, hogy jöjjön a fény, a világosság. Isten először azt mondta: ’Legyen világosság!’ Ezután kezdett teremteni. A világosságnak alapvető szerepe van a teremtés minden fokozatában, és az élet fenntartásában. 

Tehát amikor van egy bűnös terület az életedben, akkor Isten az Ő Szellemének a világosságát arra használja, hogy először leleplezi azt a dolgot, azután megdorgálja – azért hogy meg akarj szabadulni tőle –, azután elpusztítja, hogy többet ne legyen benned az a dolog, majd annak a helyébe, amit elpusztított, utána valami csodálatos újat teremt, ugyanennek a világosságnak a teremtő erejével.

Ennek bizonyítására néhány bibliai részt mutatok… Inkább nem fogok bele, de higgyétek el, hogy igazat mondok. Ez Isten csodálatos teremtettségének az ereje.

 

Most menjünk Péterhez. Ő is egy halász, aki hallotta Jézus szájából ezeket a dolgokat. Tudjuk a Bibliából, hogy Péter sem azonnal szentelődött meg. Mialatt Jézussal járt, mindig voltak rossz pillanatai. Ugye, volt, hogy átkozódott, meg esküdözött; meg voltak, akik látták, hogy bagót rágott, és utána messzebbre tudott köpni, mint bárki. Ez ugyan nincs benne a Bibliában, de valószínű, hogy így volt. Na most, ez a Péter a következőt mondja:

1.Pét.1,13 „Azért, felövezve elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik”.

Akkoriban a férfiak abban a kultúrában hosszú köntösökben, ruhákban jártak. Indiában most is ilyen hosszú ruhákat hordanak a férfiak. Ez egy olyan textil darab, amit az ember körülteker a derekán, majd betűri a derekánál, és leér egészen a földig. Nagyon hasznos, mert a szúnyogokat távol tartja. Ha pedig csinálni akarsz valamit, az első dolgod az, hogy felemeled a ruhád szélét, és a sarkát betűröd az övedhez –, mert ahhoz, hogy csinálhass valamit, ahhoz mozognod kell tudnod –, és így akkor csak térdig ér. Ha pl. futni akarsz, akkor is fel kell tűrnöd a sarkát, mert különben nem tudsz mozogni benne.

Tehát Péter erről beszél. Vegyétek ezt komolyan. A komolyság vagy józanság nem azt jelenti, hogy valakinek ’lóg az orra’. Tele lehetsz örömmel, és mégis tele lehetsz közben komoly szándékkal. Meg kell ragadnunk az ígéreteket, el kell tökélnünk, hogy olyanok leszünk, mint Isten, és hogy meg fogjuk futni az előttünk lévő küzdőteret.

A következő dolog. 1.Pét.1,13 „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, amikor megjelenik.” Amikor már eltökélted magadban, hogy erre akarsz menni, ezt akarod megvalósítani az életedben, akkor Isten minden erőt a rendelkezésedre bocsát, hogy meg is tudd tenni.

A kegyelem egy fantasztikus szó a Bibliában. Ha össze kellene foglalnom, hogy mit is jelent, akkor azt mondanám: mindaz, ami Isten, ami az Ő lénye és az Ő természete, és mindaz, ami Istennek van az Ő óriási tárházában, mindez a rendelkezésünkre áll ingyenes ajándékként azáltal, amit a Biblia kegyelemnek nevez. Ez nem csak a bűneim bocsánatát jelenti. A bűnbocsánat csak egy apró töredéke annak a hatalmas dolognak, ami mindenfélét Isten az Ő kegyelme által oda akar nekünk adni. Azt mondja Isten, ’ha valóban meg akarsz változni, akkor Én megadom az erőt hozzá’. Ez a kegyelem.

A kegyelem olyan, mint egy kincstár, ahol ott van mindaz, ami Isten lényét jelenti, és ami Istennek van. Isten ad neked egy kulcsot, és azt mondja: ’Nyisd ki az ajtót, és szolgáld ki magad!’ A kulcs viszont, a hit kulcsa. Hit nélkül nem férhettek hozzá a kegyelemhez. Tehát meg kell tanulnotok, hogy hit által hogyan közelítsük meg a kegyelmet, hogyan férjünk hozzá, és akkor kegyelem által Isten minden ereje, minden ajándéka a miénk lehet.

Péter megtanulta ezt. Ő tökéletesen reménykedett abban a kegyelemben, amit a Krisztus megjelenése hoz neki. Ha saját erőfeszítésetekből próbáljátok megtenni, az lehetetlen. Ez olyan, mintha a saját cipőfűzőtöknél fogva próbálnátok felemelni magatokat – nem megy. A saját önerőnkkel nem tudunk megváltozni. Csak Isten örök életének ereje tud minket megváltoztatni, amit ingyenes ajándékként kaphatunk meg. Amikor ezt megtanuljuk, akkor ennek a kegyelemnek az ereje megváltoztat minket. Mint engedelmes gyermekek, akkor már nem szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Egyszerűen azok a dolgok elmúltak. Péter és János első kézből szerzett saját tapasztalataik alapján beszélnek erről. Nem elméletekről beszélnek, hanem azt mondják: ’ez megtörtént velem, megtörténhet veled is’.

Tehát a kegyelem és a hit ereje által megtanulhatjuk, hogy ne legyünk többé rabjai a régi módszereinknek, szokásainknak, bűneinknek, hanem kijöhetünk ezekből, mert ezeket mind elpusztítja a kegyelem ereje. A feltámadt Krisztusnak az ereje mentes mindezektől, és ezt az erőt kapjuk meg, ha hit által kegyelemből elfogadjuk.

Tehát megszabadultatok korábbi életetek minden rossz szokásától. Következő két bibliavers:

1.Pét.1,15-16 „… amiként szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert Én szent vagyok.”

Péter itt Mózest idézi, mert Mózes 3. könyvében ez többször is előfordul. Azt mondja az Úr: ’Nézzétek, szentnek kell lennetek, mert Én szent vagyok. Ha közösségben kell lennünk, együtt kell lennünk, és együtt kell tennünk dolgokat, akkor olyannak kell lennetek, mint amilyen Én vagyok, és Én nem fogok olyanná válni, amilyenek ti vagytok’. Így tehát lehettek szentek. Lehettek szentek, mert Isten nem parancsol meg nekünk olyat, amihez nem adja meg az erőt. Tehát ez a hit kérdésévé válik: ha hiszel Istennek, akkor látni fogod, hogy mindez meg is történik.

Most menjünk Péter apostol 2. leveléhez. Péter itt már az élete végéhez közeledik, már a siralomházban van, várja a kivégzését, egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy meg kell halnia, már alig várja, hogy újra Jézussal legyen. Ezt a második levelet egy ilyen pásztori búcsúlevélnek írja azok számára, akiket itt fog hagyni.

Péter valószínűleg több ezerszer visszagondolt egy eseményre, ami akkor történt, amikor még Jézussal volt. A Márk 11,22-ben olvasunk erről. Több evangéliumban is szerepel, de valószínűleg ez a legrövidebb hely, ahol erről szó van.

Jézus földi életének utolsó napjaiban épp előtte átkozta meg a fügefát, és Péter megdöbbenésére a fügefa egyszerűen elszáradt. Ez egy nagyon erőteljes jelképes jel volt, amibe most nincs időm, hogy részletesen belemenjünk, most csak koncentráljunk a csodára. Péter megdöbbenésére Jézus szólt a fügefához, az pedig elszáradt, kihalt. A 21. vers ezt mondja:

Mk.11,21-22 „És Péter visszaemlékezve mondta neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. És Jézus felelve mondta nekik: Legyen bennetek Isten hite!”

Noha Péter mondta ezt a mondatot, Jézus a válaszát mindenkinek mondta, aki velük volt. Már ellenőriztem, az angol Bibliában is rosszul van ez fordítva, és a magyarban is. Két dolog van itt: Mindenekelőtt, a ’hit’ szó ebben a bibliaversben Isten hitét jelenti, Isten hitéről van szó. Jézus tehát nem azt mondta Péternek: ’Nézd, Péter, kell, hogy hited legyen, valahogy izzadd ki magadból, dolgozd ki magadból a hitet!’ – mert tudta Jézus, hogy ez lehetetlen.

A második dolog, amit meg kell tudnunk, hogy ebben a bibliaversben az ige szenvedő szerkezetben van. „Legyen birtokodban ez a hit!” Ez nem felszólítás, hogy legyen neked hited, hanem, hogy birtokold a hitet! Tehát itt is tenni kell valamit az illetőnek, de ez a cselekvés az, hogy elfogad valamit, ami egy külső forrásból érkezik felé. Ez a szenvedő szerkezet lényege.

Itt van Csilla, és én azt érzékelem, hogy neki pénzügyi csodára van szüksége. Ez most csak egy cselekedet, eljátsszuk, hogy kinyitom a pénztárcámat, előveszem azt a 3000 dollárt, ami mindig nálam van ☺, és azt mondom: ’Itt van, Csilla, legyen neked az Alan pénze. Birtokold Alan pénzét.’ Tehát ez nem azért az övé, mert tesz valamit érte, nem azt mondom, hogy ’mert méltó vagy rá’, vagy akármi, hanem ez így őt szenvedő szerkezetbe teszi, hogy Alan pénze legyen neked. Mit kell ahhoz tennie, hogy ennek a kedvezményezettje legyen? Ki kell nyújtania a kezét, és el kell vennie. Igen, így most már az az övé.

Köszönöm, gyorsan vissza is veszem inkább. ☺

Persze Jézus nem veszi így vissza a dolgokat, hanem azt mondja: ’Most már a tied!’, de neked kell elvenned. Jobban teszitek, ha elveszitek. Azt mondja Jézus: ’Nem neked kell kiizzadnod a hitet, Én neked adom a hivésre való képességemet. Itt van. Fogd meg!’ Neked csak be kell fogadnod. Ha megtanulod elfogadni azt, amit Isten ingyenes ajándékként neked akar adni, akkor az nagyon erőteljes dolog lesz az életedben.

Péter nyilvánvalóan megtanulta a leckét. Ha az Apostolok Cselekedetei első fejezeteit elolvassuk, látjuk, hogy Péter óriási hittel működött. Így van? Ott volt a béna az Ékes kapunál, és arra várt, hogy egy kis pénzt kapjon. Péter azt mondta neki: ’Aranyom és ezüstöm nincs, de amim van, azt odaadom neked.’ Aztán megragadta kezénél fogva az illetőt, fölrázta az ágyáról, és az pedig elkezdett ugrálni és dicsérni Istent. Ez a hit cselekedete: ’Neked adom, amim van’. ’Mid van?’ ’Ó, hát a Mindenható Isten él bennem, úgyhogy minden, ami Istennek van, az nekem is van.’

Tehát látjuk, hogy Péter sok hit-cselekedetet hajtott végre, mert megtanulta a leckét. És most éppen arra készül, hogy befejezze a szolgálatát, elhagyja ezt a földi világot, és ezt a levelét egy bizonyos csoportnak írja. Amikor olvassuk a Bibliát, mindig figyeljük meg, hogy kinek írnak, kinek mondanak, vagy kivel tesznek valamit. Lehet, hogy nem mindenkire vonatkozik; lehet, hogy bizonyos feltételeket be kell ahhoz tölteni, hogy érvényes legyen ránk. Az első vers elmondja, hogy ki is kapja ezt a levelet:

2.Pét.1,1 „Azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában.”

Azt mondja: ’Amikor Jézus ezt nekem mondta, akkor én megragadtam az Ő hitét, nálam van az Ő hite. Mindaz, amit ti láttok, hogy teszek, csak azért lehetséges – az által a hit által, ami Jézusnak a hite, amit belém adott, amikor az Ő életével belém költözött. Isten nélkül nem menne ez a dolog. Most tehát azoknak írom ezt a levelet, akik a velünk egyenlő drága hitet nyerték’.

Ha nincs benned ez a hit, akkor semmit sem tudsz tenni. Akkor egy megfázást sem tudsz meggyógyítani. Semmit természetfölöttit nem tudsz csinálni. De ha a hit benned van, akkor elkezdhetitek alkalmazni. És ezekre az emberekre vonatkozik a következő néhány vers:

2.Pét.1,2 „Kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.”

Meg kell értenünk, hogy mindaz, amit mondunk a szentségről, abból fakad, hogy bensőséges kapcsolatban élünk Istennel. Nincs szentség bensőséges kapcsolat nélkül, ezt akár ’aranymondásként’ is használhatod. Olyan mértékben lehetünk szentek, amilyen mértékű bensőséges kapcsolatban élünk Istennel, mert a Vele való kapcsolatból fakad minden – a szentség is. 

Tehát azt mondja Péter ezeknek az embereknek: „Kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen a mi Urunk Jézus Krisztus teljes megismerésében.” 

Itt az ’epignószisz’ görög szó szerepel a megismerésre. Ennek a szónak a gyökere az, ami a görög nyelvben a férfi és nő közötti házasságon belül való egyesülési kapcsolat mélységét, bensőségességét jelenti, annak egy erősített változata. Péter ugyanazt a szót használja, de egy még erősebb formában. Tehát azt mondja igazából: ’Férfiak, ha szentek akartok lenni, akkor jobban teszitek, ha bensőségesebb kapcsolatba kerültök Istennel, és jobban megismeritek Őt, mint a feleségeteket’. És persze fordítva is működik ez: ’Ha ti, feleségek, szentek akartok lenni, akkor jobban teszitek, ha eljuttok odáig, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolatotok mélyebb legyen, mint a drága férjetekkel való bensőséges kapcsolatotok’. Mert minden a bensőséges kapcsolatnak az eredménye.

Nézzük a 3. verset. Itt az van az eredeti görög fordítás szerint, hogy „az Ő isteni ereje már mindennel megajándékozott minket”. Ez egy befejezett múlt idő. Péter írja ezt, ő átélte már ezt. „Már mindent megadott nekünk a múltban, ami az életre és az Isten szerinti élethez való.

Péter mondja ezt. Azt mondja: ’Én olyan erőt találtam ebben a bensőséges kapcsolatban, hogy ebből mindent megkapok, ami az élethez és az istenfélelemhez kell. Mindent, ami szükséges az élethez és az istenfélelemhez’ – itt újra az a görög szó van, szó szerinti fordításban – ’Annak a mély és tökéletes megismerése által, Aki a saját dicsőségére és hatalmára elhívott’. 

Tehát Ő már mindent nekünk adott, ami szükséges az élethez és az Isten-szerintiséghez, Annak teljes megismerésében, Aki az Ő saját dicsőségére és kiválóságára elhívott minket. És Péter mondja ezt! Tapasztalatból mondja! Péter tapasztalatból mondja mindezt. Halleluja! Kinek? – ha ez még nem lenne elég: 

2.Pét.1,4 „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.”

Ez már tényleg valami, nem? És Péter mondja mindezt. Azt mondja: ’Emberek, én egy járkáló csoda vagyok! Én most arra készülök, hogy az Atyámhoz menjek, de át akarom nektek adni mindazt, amit az életemben átéltem, mindazon évek alatt, amióta Jézus az Ő jelenlétével bejött a lényembe.’

Az Ő saját dicsőségére és kiválóságára hívott el minket, és rendkívül nagy és drága ígéreteket adott nekünk, hogy azok által Isten természetének részeseivé legyünk, miután kikerültük a romlottságot, ami a kívánság miatt van a világon. Tehát ez egy egyenlet. Nem majd, ha a Mennybe jutunk, hanem még itt a földi életünk alatt. A Földön van erőnk ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogyan Isten, mert Isten beköltözött az életünkbe, és akkor Ő tud rajtunk keresztül élni. Most nézzük az 5. verset.

2.Pét.1,5-6 „Mindezek miatt az okok miatt szorgalmasan igyekezzetek a hitetek mellé jó cselekedeteket ragasztani, a jó cselekedetek mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet.”

Látjátok mennyire gyakorlatias ez az egész?

2.Pét.1,8-10 „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké, a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfeledkezve a régi bűneiből való megtisztulásáról. Azért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd nektek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök Királyságába való bemenetel.”

A következő tanításban majd jobban belemegyünk ebbe, de most alá akarom húzni:

Tudjátok, már ebben az életben megkapjuk a jutalmát annak, ha megszentelődünk. Már ebben az életben kapunk egy örökséget amiatt, ha azokat a dolgokat cselekedjük vagy gyakoroljuk, amelyekről most beszéltünk.

Nagyon sok bibliai szakasz van, amely azt tanítja, hogy az örökkévalóságban is negatív és pozitív értelemben is sokat nyerhetünk és veszíthetünk attól függően, hogy hogyan reagálunk ezekre az igazságokra. Ezek az Istennek drága emberei akkora nyomást helyeznek ránk, amikor azt mondják: ’Menjetek bele ezekbe a dolgokba! Éljetek így, mert akkor már itt a Földön boldogok lesztek, és amikor a mennyei dicsőségbe juttok, akkor teljesen el fogtok képedni azon, hogy mi mindent kaptok. Ha mégsem teszitek ezt, akkor örökkévaló veszteség lesz a részetek’.

Nem tudom pontosan, hogy ezek a dolgok hogyan néznek ki – tehát hogy mit veszítünk vagy mit nyerünk –, de a Bibliában egyértelmű igazságként vannak tanítva ezek. Jézus sokszor figyelmeztet minket, Péter, és Pál, és mindenki figyelmeztet minket ezekre.

Ez lesz az egyik hajtóerő az életünkben: vagy veszítünk, vagy nyerünk annak tükrében, hogy az ebben az életben rendelkezésre álló időt és erőforrásokat hogyan használjuk. Akik belépnek ebbe, azok dicsőséges fogadtatásban részesülnek.

Szeretném, ha most az Ap.Csel. 26. részéhez lapoznátok. Az Ap.Csel. 26-ban Pál Agrippa király előtt tesz bizonyságot arról, hogy mi történt vele, amikor megtért. A Biblia feljegyzése három olyan esetről szól, amikor a feltámadt Jézus megjelent Pál apostolnak. Az első eset az volt, amikor Pál megtért, és akkor Jézus utasításokat adott Pálnak arról, hogyan prédikálja az evangéliumot. Lapozzunk az Ap.Csel. 26-hoz, amely szerint Jézus megjelenik Pálnak. Pál itt elmondja Agrippa királynak, hogy mi történt akkor. Jézus ezt mondta közvetlenül Pálnak:

Ap.Csel.26,16 „De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá/tanúvá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni. Meg foglak szabadítani a zsidóktól és a pogányoktól is, akik közé most küldelek.”

Azután a 18. versben elmondja azokat a dolgokat, amikből állnia kell annak az evangéliumnak, amit Pál hirdet. Jól tesszük, ha erre az öt dologra odafigyelünk. Jézus mondta Pálnak, hogy eszerint hirdesse az evangéliumot, mert nekünk is eszerint kell hirdetnünk.

Észrevehetitek, hogy nem a bűnbocsánattal kezdődik a történet, hiszen a bűn egy sokkal mélyebb problémának a gyümölcse. Sokszor nem hirdetjük megfelelően az evangéliumot ehhez képest. Nem tudunk keresztény érettségre juttatni embereket, ha nem ezt tesszük, ami itt le van írva, hiszen a bűn mélyén rejlő mélyebb probléma az önállóság, a függetlenség. Az, amikor a saját életünket éljük.

2008.