Éleszd fel az ébredés tüzét

Nyári Dicsőítő és Próféta Iskola, Nyitó összejövetel, 2018. július 22. vasárnap este

Nagy öröm és kiváltság, hogy Nancy a feleségem, a legjobb barátom, és ’szellemi anyám’, aki az Úrhoz vezetett engem, ő is itt lehet most velem.

Sokan készültek ezekre a napokra előkészítették a ’szentélyt’ a dicsőítéshez az előző napokban. A mai este a végső felkészülés a jövő heti Nyári Dicsőítő és Próféta Iskolához. Ma mindent odahelyezünk az Úr elé.

’Készíts Urunk minket, hogy szellemben és igazságban imádjunk majd Téged ezekben a napokban!’

3.Móz.6,8-13 „Szólt ismét az Úr Mózesnek, mondván: (9) Parancsolj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Ez az egészen égőáldozat törvénye: Legyen az egészen égőáldozat az oltáron levő tüzelőhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon. (10) A pap öltse fel az ő gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is öltse fel az ő testére, és szedje el a hamut, amivé égette a tűz az égőáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé. (11) Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kívül, tiszta helyre. (12) Az oltáron lévő tűz pedig égve maradjon azon, el ne aludjon, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen égőáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is]. (13) A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjon.”

2.Tim.1,6-7 „Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. (7) Mert nem félelemnek szellemét adta nekünk az Isten; hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét.”

Éleszd fel, gerjeszd fel az ébredés tüzét, az imádás tüzét.

Minden féle imádatnak három féle összetevője van: oltár, áldozat és a tűz. Mindhárom egyformán fontos. Ha bármelyik is hiányzik, akkor az imádat nem szabadul fel. Lehet sok mindent csinálni, lehet, hogy vallásos kötelezettségeidnek eleget teszel, jószándékkal jössz, de ahhoz, hogy az imádat felszabaduljon, mindig áldozatra volt és van ma is szükség.

Az egyik legnagyobb istenimádó mondta, hogy ’nem fogok olyan áldozatot vinni Istennek, ami nem kerül semmibe’ (Dávid király). Amikor meghoztad az áldozatot és eljöttél a Dicsőítő és Próféta Iskolába – ez jó alap, de ez még nem az imádás. Mert ott van még az oltár is.

A Bibliában gyakran, amikor elkezdték Istent imádni, Isten tűzzel felelt a Mennyből. Például Illés, mielőtt odahelyezte az áldozatot az oltárra, és kérte Isten tüzét, fogott 12 követ, vagyis ezzel bemutatta, ahogy Isten oltárát újjáépítette. Tehát, kell legyen oltár, kell legyen áldozat. De mennyire kell Isten tüze is. Amikor Isten utasításokat adott, hogyan imádja az Ő népe Őt, szimbolikus kódon mutatott meg nekik dolgokat, hogy mi is az igazi imádás.

Az égő áldozat bemutat valamit nekünk az igaz imádatról. Az első, amit látnunk kell, hogy ez önkéntes. Nem lehet kierőszakolni. A második, ha úgy döntesz, hogy Istent fogod tisztelni, akkor áldozatot, felajánlást kell hoznod. Senki nem tisztelhette, imádhatta Istent üres kézzel. Az áldozat pedig arányos volt a képességhez, a lehetőségekhez. A gazdag bikát hozott, a legszegényebb pedig egy pár gerlicét. A valódi Isten-imádat, mindig is kerülni fog neked valamibe.

A harmadik, hogy a legjavát kell hoznod. Nem hozhatsz bénát vagy sántát. Amikor eldöntjük, hogy Istent dicsőítjük, mindig a legjobbat kell hoznunk. Ez az, ami felszabadítja az imádatot.

Az oltár az a hely, amihez azért megyünk, hogy Istennel találkozzunk. Az oltár egy emelvény, ahová az áldozatot visszük.

Ez egy egyetemi kampusz. Itt sok minden szokott zajlani, de ezen a héten egy Istennek állított oltár. Olyan hellyé válik, ahová mint oltárra, elhozhatjuk az ajándékunkat.

Tudjuk, hogy az oltárok nemzeteket is szimbolizálnak. Amikor Illés kövekből állította fel az oltárt Istennek, akkor törzseket, Izrael egész nemzetségét, népeket, nemzeteket is szimbolizáltak. Illés 12 követ vett oltárul. Ha azt akarjuk, hogy átalakuljanak a dolgok ott, ahol élünk, akkor újjá kell építenünk az Isten oltárát a nemzetünkben. Az oltár valamilyen módon a nemzetünket is jelenti.

Az oltár nem csak a gyülekezet falain belül épül, hanem bárhol építhetünk oltárt a nemzetünkben. Isten nagy emberei mindig is nagy oltárépítők voltak.

Róma.12,1 „Kérlek azért titeket testvéreim az Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.”

Pál apostoltól is kapunk útmutatást az oltár és áldozat témában: mi magunk vagyunk az áldozatok. Sőt, mi magunk szánjuk oda magunkat élő áldozatként Istennek.

Mi az oltár? A levélben később olvasunk a kegyelmi ajándékokról; arról, hogy hogyan éljünk a társadalomban. Majd így zárja ezt a szakaszt:

Róma.12,19-21 „Magatokért bosszút ne álljatok szeretteim, hanem adjatok helyet annak a haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, Én megfizetek, ezt mondja az Úr. (20) Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. (21) Ne győzzön le a gonosz, hanem a gonoszt te győzd le jóval.”

Vagyis, minden dolog, amit a társadalomban teszünk, amikor pl. elmész a munkahelyedre, és úgy kezeled az embereket, mint Jézus, ahogyan ezt teszed, imádó-oltárt építesz az Úrnak. És te magad vagy az áldozat rajta. Ahogyan az életedet Krisztusi módon éled napról napra, oltárokat építesz. Isten erre azt mondja: ’Én letekintek a Mennyből, és kiöntöm rád a Mennyből a tüzet.’

Tehát, ne felejtsük el e három elmaradhatatlan tényezőt: oltár, áldozat és tűz.

A tűz. Sem az oltár, sem az áldozat nem ér semmit az Úr tüze nélkül. A profi felkészültség, Isten Beszédének ismerete, adakozás – mindez Isten tüze nélkül nem ér semmit.

Az idén volt három kiállításom, legutóbb Párizsban. A következőt tanította meg velem Isten: nem a művész-pályámat építgetem, hanem oltárt építek. Nem magamnak akarok nevet szerezni, hanem az Ő nevét akarom felemelni. Persze, szeretném eladni is a képeimet, de nem az a fő motivációm, hanem az, hogy szabaduljon fel az istenimádat az által, hogy megfelelő oltárt állítok a képeim által is. Apukám több mint 40 évig dzsessz-zenészként játszott profi zenészként. Áldozat volt részéről: a családját, az egészségét, öt feleségét, a gyerekeit mind feláldozta, de mindez nem ér semmit. Vallásosság Isten tüze nélkül nem ér semmit – csupán halott dolog. De amikor leszáll Isten tüze az áldozatra, ott élet, izgalom, ott ’jelenlét’ van. A Biblia sokat beszél a tűzről, így csak néhány dolgot nézzünk át.

A tűz mindig Isten jelenlétét szimbolizálja: Mózes a csipkebokornál; Ézsaiás 6-ban a próféta tüzet látott, amivel az angyal megtisztította őt is. Tüzes kemencében a három ifjú, ahol megjelent az Úr mellettük; Jézusról mondta János, hogy ’aki utánam jön, tűzbe és Szellembe merít majd’.

Zsid.12,29 „Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”

Mi az a tűz, ami megemészti az áldozatot? Isten jelenléte az oltárnál. Természetfölötti és megmagyarázhatatlan módon, meghaladva mindazt, amit kérhetnénk vagy elgondolhatnánk – ez a tűz azután kiárad, és továbbterjed Isten jelenlétéből.

3.Móz.9,24 „Tűz jött ugyanis ki az Úr elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. És látta ezt az egész nép, és ujjongtak és arcra estek.”

Isten jelenlétéből tűz csapott ki, és megemésztette mindazt, amit az oltárra helyeztek. A tűz Isten jelenléte. Isten jelenlétéből tűz árad – Illés a Kármel hegyen.

Ap.csel.2,3 „És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindegyikre azok közül.” – Pünkösdkor tüzes lángnyelvek jelentek meg, amelyek megnyugodtak a tanítványokon.

Abszolút szükségünk van a tűzre, hogy Istent az Ő szíve szerint imádjuk.

Az elején olvastuk a 3.Mózes 6. részéből, hogy az Úr azt az utasítást adta, hogy a tűz SOHA ne aludjon ki az oltáron. Soha.

’Ne engedd kialudni a tüzet!’ Mit jelent ez? Azt, hogy a tűz kialudhat. Ha nem tudna kialudni, akkor nem adott volna Isten olyan parancsot, hogy ne engedjük kialudni. Isten küldi a tüzet, felhasználja a tüzet, de nekünk kell őrködni a tűz felett. Hitem szerint Isten ma pont ezt akarja tenni a felkészülés utolsó lépéseként.

Hiszem, hogy a Szent Szellem szeretne ráfújni arra a tűzre, ami az életedben van, hogy feléledjen, fellángoljon. Lehet, hogy esetleg nem is érzed ezt a tüzet már régóta az életedben, de imádkozunk, és a Szent Szellem rá fog fújni erre a tűzre, és ismét lángra fog kapni. Így amikor hazamész, az életedben Isten dicsőítésének tüze erőteljesen ott lesz mások szeme láttára – mert észre fogják venni rajtad. Annyire erős lesz ez a tűz benned, hogy hazaérve veszélyes leszel, gyúlékony leszel, akár ’robbanékony’ is leszel. Ki kell plakátolnod magad körül, hogy ’gyúlékony anyag’ vagy. Isten kegyelme által hiszek abban, hogy másokat is lángra fogsz tudni lobbantani, és azért fogják majd mások is Istent dicsőíteni, mert látják rajtad a Szent Szellemnek a tüzét.

A hamut rendszeresen ki kell venni, el kell takarítani újra és újra. Friss anyaggal kell táplálni a tüzet, őrködnöd és vigyáznod kell a tűz fölött, hogy ne aludjon ki. Tehát ki kell venni a hamut. Ha hagyod, hogy egyre csak felgyülemljen a hamu, akkor előbb vagy utóbb eloltja a tüzet.

Mi a hamu? A kiégés, ami már kiégett. Akkor gyűlt össze a hamu, ha már egy ideje hűségesen, folyamatosan szolgáltad az Urat, mindig szorgalmasan gyűjtötted a fát, mindig odaszántad magadat áldozatként. De törődnöd kell magaddal, hogy ne égj ki. A Szent Szellem frissességére van szükséged ma is, az előttünk álló hét minden napján is. A tegnap átéléseinek maradékai leterhelhetik és elfojthatják a tüzet. A hamu olyan, mint a por. Jöhet a hamu az elutasításból, önsajnálatból, keserűségekből is.

Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Menjetek a házakba, egyétek azt, amit elétek tesznek, gyógyítsátok a betegeket, hirdessétek Isten Királyságának eljövetelét”. Vagyis Isten Királyságát vigyétek el az emberek életébe, töltsetek időt az emberekkel, és amikor mindezt megtettétek, akkor azoknak az embereknek kell dönteniük, vagy elfogadják Jézust, a Királyt, vagy elutasítják Őt. Te akkor már megtetted, ami rád tartozott, nincs már olyan fád, amit elégethetnél. Most már annak a személynek kell döntenie.

Amikor erre a pontra eljutsz, akkor félre kell lépned, most már Isten és őközte dől el a dolog. Ha elutasítanak, akkor ne vegyétek magatokra, mert valójában Jézust utasítják el, illetve azt utasítják el, aki Jézust küldte, a Mennyei Atyát. Lehet, hogy az életedet is odaszántad erre a szolgálatra, de visszautasítottak. Az Úr azt mondja most neked, hogy már nincs mit elégetned, most már menj ki a házból, és rázd le a port is a lábadról, Mert Isten tüze még mindig ég a szívedben, Isten még mindig a trónon ül, és rajtad van a Szent Szellem kenete, hogy az Ő szolgája legyél. De ne menj úgy a következő házba, hogy a sikertelenség, az elutasítás pora még rajta van az életeden.

1.Ján.2,19 „Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de ők elmentek, hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.”

Ahhoz, hogy Isten tüze tudjon lángolni, a tűznek hamumentesnek kell lennie. Hamumentes közegre van szükségünk. Vagyis rázd le magadról a kiábrándultságot, az aggódást, az unalmat, az otthon rád váró problémákat, azoknak a hatását, akik elhagyták a szolgálatodat, a keserűséget és kudarcélményt; rázd le magadról mindezt a port és hamut. Hagyd, vágyd, akard, hogy ezen a héten a Szent Szellem szele keresztülfújjon az életeden, és kifújjon minden hamut. Emlékezz vissza Isten első szeretetére, a Szent Szellem friss kenetére. Rázz le magadról minden hamut és minden port.

Ha csak kicsi parázs maradt csupán, Isten azt is lángra tudja lobbantani. Pál apostol azt írta a börtönből Timóteusnak: „gerjeszd fel, ébreszd fel a benned levő Szent Szellem kenetét” (2.Tim.1,6).

Ne aggódj, ha elbátortalanodtál – bárki képes elbátortalanodni. De akkor ezután valami éghetőt kell a tűzre tenned: fát, olajat, stb. …

Miért mondta Isten a népnek, hogy tegyenek fát a tűre? Mert a fa ég, másrészt mert az volt kéznél. Fájuk volt, és az éghető. Lehet, hogy ma gézt vagy benzint használnának. Amikor Isten most keresztülfúj az életeden, te meg erre azt mondod, hogy ’száraz vagyok, üres vagyok’ – ezzel csak azt mondanád, hogy semmit sem tudsz odaadni, ki vagy merülve, nincs semmid –, akkor add azt, amid van, az elég(séges), mert a tűzben elég.

Volt egy özvegyasszony, akinek csak egy kis olaja és egy kicsi lisztje volt csak. Illés azt mondta, hogy azt adja oda neki:

1.Kir.17,12-13 „Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi kenyerem, csak egy maroknyi lisztecském a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és a fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk… nekem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss…”

Add oda Istennek azt, amid van. Add magadat oda az oltárra égő áldozatul Istennek. Gerjeszd fel, éleszd fel az ajándékokat, amelyek benned vannak; utána pedig őrizd a tüzet. Nem szabad hagynod, hogy kialudjon.

A tíz szűz története – volt mindegyiknek lámpása, mindegyiknek volt olaja, mindegyik várt Istenre, Isten megjelenésére. Nem tudták, mikor fog megjelenni – olyan sokáig vártak, hogy belefáradtak, és elaludtak. Kialudt a tűz a lámpásaikban. De amikor jött az Úr, felriadtak. Soha nem tudhatod, hogy mikor jön el az Úrtól elkészített pillanat, lehetőség; hogy mikor készít el valamit Isten, amikor a következő lépésben hatalmas tűz árad ki belőled. De ehhez őrizned kell a tüzet, ehhez vigyázónak kell lenned.

Ne engedd, hogy Isten tüze kialudjon Magyarország felett. Nem csak azért vagyunk, hogy élvezzük a dicsőítést, ahogy Istent imádjuk. Mindnyájunknak van prófétai feladata? Igen. Ha nem őrködünk, nem vigyázunk, Isten tüze kialudhat.

Tegnapelőtt a Hősök terén voltunk, néztem az ott levő ’hippiket’ – hosszú haj, szarvas-sisakkal, stb. 896-ban hét törzs összejött ebben a térségben, és meglapították ezt az országot. Vajon mi lett volna, hogy ha a kereszténység nem vert volna gyökeret Magyarországon? Hogyan nézne ki ez az ország? Valószínűleg gyötrelem lenne.

Kb. 1000-ben az 1. király, István elfogadta a kereszténységet – elindult egy átalakulás, egy átformálódás az egész országban. A bejövetel után kb. 104 évvel a vad pogány magyarokból keresztények lettek. Kb. 3 nemzedék.

Ne engedd kihunyni a tüzet.

1918 – véget ér az 1. Világháború, Magyarországot megbüntetik, leszaggatták róla a területeket büntetésként. Az elmúlt 100 év alatt a sátán megpróbálta szétszaggatni ezt a civilizációt, megpróbálta elfújni Isten tüzét ezen a földön. Hiszem, ahogy halad előre ez a Dicsőítő és Próféta Iskola, a misszionáriusok olyan nemzedéke jön, akik helyreállítják Isten tüzét az országban. Hadd jöjjön és hadd áradjon ez a tűz. Éleszd fel, gerjeszd fel ezt a tüzet, az elkeseredést, a kiégést, a hazugságokat, az idegen tüzeket pedig rázd le magadról. Isten itt van jelen ma közöttünk.

Isten most valamit cselekszik – olyat, amit csak Ő tud megtenni. Csodálatos dolgok fognak történni ezen a héten. Isten megnyilvánulásait fogod meglátni – amelyeket eddig még nem. Isten trónjától prófétai üzenetek erednek. Életed következő szakaszában vissza fogsz emlékezni erre a hétre, amikor Isten tüze forrón és tüzesen kezdett égni. Nem csak te, hanem a családod, a gyülekezeted, a városod, a nemzeted is lángra gyúlt, mert elkezdték az emberek újra felépíteni az oltárt, és odaszánni magukat áldozatként. Elképesztő istendicsőítés származik ebből.

Akkor most pedig távolítsuk el a hamut…

Aki kiégést érez magában, vagy aki elutasítást érez magában, aki elkedvetlenedett, aki már régóta nem érezte magában ezt a tüzet – ugyan nem vétkeztél, csak fáradt és kimerült vagy –, mert bár újra és újra több és több fát hoztál a tűzre. De mégsem bántál el az elutasítással, a csüggedéssel, a keserűséggel, nem számoltál le ezekkel a problémákkal. Ha ma este így vagy itt, emeld fel a kezedet. Mindnyájan voltunk ilyen helyzetben.

Most kezdj el szólni a hamukhoz. Mondd magadnak:

’Mennyei Atyám, látod, nem tehetek semmit, nem adhatok semmit, de engedelmes voltam Neked, áldozatot vállaltam, teljesítettem a kötelezettségemet, ezért Uram, odavetek mindent Rád! Uram, Te szabadíts fel az elkeseredettségből, a kudarcokból, a csüggedések és a gyötrelmek alól! Uram, szabadítsd fel a lelkemet mindezek alól, ez alól a hamu alól! Úr Jézus Krisztus, most lerázom magamról mindezt a port, és kilépek hittel a Szent Szellem erejébe.’

Engedd, hogy a Szent Szellem kifújja belőled mindezt.

Most nézz rám, emeld fel mindezeket együttesen, és add át Istennek. Az érzelmeidet nem a múltad vezérli – szeretném, ha az utolsó fiola olajodat, és azt a kicsi lisztecskédet, amid van, add oda, és tedd ezt a kijelentést:

’Úr Jézus, ezen a héten mindenemet odaadom Neked – családomat, jövőmet, álmaimat –, nem tartok vissza semmit Tőled. Helyezz rá az oltárra. Te pedig Uram, küldd a tüzedet, égesd el mindazt, ami szemét.’

’Uram, imádkozom mindenkiért ebben a teremben, hogy Illés Istene, a Pünkösd Istene, az Égő Csipkebokor Istene, a Menny és Föld Istene, aki Megemésztő Tűz, hogy töltsön be a Szent Szellemmel ebben a teremben, lángnyelvekkel, természetfölötti bátorsággal, emberfeletti erővel.

Küldd a Te tüzedet, hadd áradjon közöttünk, hogy amikor holnap jönnek az emberek, mindenki, aki idejön, hadd lássa, hogy az egész nép lángol, és az imádás felszabadul, és hogy égő áldozat van az oltárodon!’

Magyarország pedig feléled! Magyarország megtér, és valódi keresztény nép lesz, amelyben Isten tüze lobog az élő Isten Szelleme által.