Felvállalni a felelősséget a városainkért

'Hálát adok Neked, Mennyei Édes Atyám a mai napért! Köszönöm, hogy Te jó vagy, és örökkévaló a Te kegyelmed. Köszönöm Uram, hogy élünk, létezünk és vagyunk. Hálás vagyok azért, hogy Te vagy az, aki kigondoltál, elterveztél, kiválasztottál és elrendeltél… és ezért vagyunk itt. Külön hálás vagyok azokért az emberekért, akiken keresztül hallottuk a jó bizonyságot, és meg tudtunk térni, mert a hit hallásból jött a mi szívünkbe is. Arra kérlek, Mennyei Atyánk, hogy minden, ami ma itt elhangzik – ima, dicsőítés, beszélgetések, prédikálás, tanítás, vagy más: kérlek, hogy mindez gerjesszen hitet, és építse fel azt a hitet, ami szükséges ahhoz, hogy a Te terveidet, céljaidat, a Te akaratodat elvégezzük itt Földön. Az Úr Jézus nevében.’ Ámen! 

Felvállalni a felelősséget, és a városaink bevétele. Ez a feladatom, hogy ma erről beszéljek. Ezékiel prófétától olvasom a kiinduló bibliaversünket. Ez az egyik legismertebb alapkijelentés a prófétai őrállás, közbenjárás területén.

Ezék.22,30 „És kerestem közülük valakit, aki falat falazna és állna a törésen Én elém az országért, hogy el ne pusztítsam azt.”

Ismerős és szomorú, hogy akkor senkit sem talált az Úr. De azóta eltelt sok év, Isten Királysága megjelent Jézus Krisztus által itt a Földön, megszületett az Egyház. Hálát adok az Úrnak, hogy ma itt is sok ember van, és a különböző városainkban is szerte. Sok ember van ma Magyarországon, akiket találhat az Úr, amikor közbenjárókat keres; olyanok, akik a városokért és az országért odaálljanak Ő elé.

Ézsaiás 59,16 „Látta, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró…”

Vagyis, számomra ez azt jelenti, hogy Isten népe felelős egy-egy városnak, egy-egy népnek, egy-egy országnak a jövőjéért. És Isten olyan embereket keres, akik ennek a felelősségét felvállalják a városokban és az országban is.

Mát.18,18-20 „Amit megköttök a Földön, a Mennyben is kötve van, és amit megoldotok a Földön, az a Mennyben is oldva van. Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az Én Mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek (= együvé vezettetnek, összegyűjtetnek – a szenvedő igealak arra utal, hogy Isten gyűjti, vezeti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó) az Én nevemben, ott Vagyok közöttük.”

Amikor testületileg imádkozunk együtt, akkor történnek elhatározások és döntések. Egy prédikáció is mire sarkall mindegyikőnket? Nem csak ismereteket ad át, hanem valamire felszólít, hogy döntések szülessenek a hallgatókban. Egy-egy imaösszejövetel nem is pusztán azért van, hogy kéréseket hozzunk Isten elé, hanem, hogy testületileg legyenek bizonyos döntések, határozatok és rendelkezések, elhatározások. Ezeket a döntéseket, elhatározásokat Isten megáldja.

Eklézsiáról

Ap.csel.19,32.39.40 „Ki ezt, ki mást kiáltozott, és a népgyűlés (= ’ekklészia’) összezavarodott, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze. (39) Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panaszotok, a törvényes népgyűlésen (= ’ekklészia’) majd elintéztetik. (40) Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. a És ezeket mondván, feloszlatta a gyűlést (= ’ekklészia’).”

Az ’ekklészia’ kifejezés eredetileg egy polgári tanácsot jelent, ami meghatározta, döntéseket hozott egy városnak, egy adott területnek a hétköznapi dolgaival kapcsolatban. Károli népgyűlésnek fordítja („összejöttek, és a népgyűlés mit döntött, mit határozott”, stb.) Ez a helyi kormányzási hatalmat jelentette. Ez nem egy szakrális, vallási kifejezés volt, hanem teljesen egy világi kifejezés volt, amit az akkori hétköznapi életben a helyi városi kormányzótestületre használtak. És Jézus tudatosan pontosan ezt a kifejezést, vagyis a helyi lakóközösség kormányzási testületének a kifejezését használta, amikor az ’Egyházról’ szólt. Azt mondta ezzel, hogy Ő felépíti az Ő kormányzó testületét, az Eklézsiát, az Ő Egyházát.

Ez azt jelenti, hogy egy adott térségért akkor tudunk felelősséget felvállalni, és az Eklézsia is akkor tud azzal a hatalommal, azzal a tekintéllyel élni, amit Isten ad egy-egy térségbe (faluba, városba, vagy akár egy nemzetbe, országba), ha oda belegyökerezünk. 

Ismerjük jól, ahogy Pál apostol azt mondja az Efezusiakhoz írt levélben, hogy „szeretetben gyökerezzünk meg”. Tehát bele kell, hogy gyökerezzek, ott kell, hogy éljek. Azért mondom ezt, mert nem ugyanaz, hogy valahova elmegyek, és pénzt keresek, és valahol meg lakom, és ott akarok az Eklézsiában szellemben működni – ez csak ideiglenesen tud működni. Hosszú távon ott tudok építeni, ahol a tényleges kapcsolatrendszerem a hétköznapokban működik. Természetesen ha ez minden városban van, mert mindenütt vagy, és mindenütt élsz, és mindenütt vannak élő és normális kapcsolatok, akkor az mindenütt tud működni. De azt kell megértenünk, hogy a kapcsolatokon keresztül tudok építeni az által, hogy leteszem az életemet egy konkrét kapcsolatrendszerbe. És most ne csupán a testvéri kapcsolatrendszerre gondoljunk, hanem ha bármely területre elhívott téged az Úr (akár oktatás, akár a média területén dolgozol), azokkal a munkatársaiddal, akikkel hétköznap kapcsolódsz, azokon a kapcsolatokon keresztül nyersz legitimitást, és azon a helyen ad Isten neked kormányzási hatalmat, tekintélyt és belátást, működési erőt és képességet. 

A babiloni fogságba hurcolt zsidókkal ezt akarta megértettetni Isten. Mert ott is egy olyan hozzáállás volt a fogságba hurcoltak részéről, hogy teljesen dacosak voltak, hiszen nagyon sokan úgy éltek ott, hogy előtte a szemük láttára ölték meg az apjukat, anyjukat, a gyerekeiket. Nem nagyon volt olyan zsidó a babiloni fogságban, akinek valamilyen közeli hozzátartozóját ne koncolták volna fel. Miután elhurcolták őket, Babilonban egy ’kézifékkel’, daccal és keserűséggel éltek. De Isten szólt a prófétáin keresztül hozzájuk: „Ha ott nem dolgoztok, és nem munkálkodtok az ottani városaitok jólétén, az nektek sem lesz jó!” Vagyis ott a fogságban dolgoznotok és munkálkodnotok kell. És itt nemcsak a helyi gyülekezetért való munkálkodásról van szó, hanem a helyi, ott élő közösségért. A hívők és nem hívők közösségéért, az egész városért, a világi közösségért. A lakóközösség javáért kell munkálkodnunk ahhoz, hogy az ott levő eklézsiarészt Isten felemelje, és olyan pozícióba hozza, hogy utána szellemi kormányzási és döntési lehetőségbe kerüljön. 

Láthatjuk tehát, hogy a városaink jövője a városunkért mondott imáinktól függ. De ehhez bizonyos szellemi feltételeket be kell töltenünk, és ott helyben kell felelősséget felvállalnunk. 

Imáink során van egy kulcs-bibliavers. Ugyanis Isten megígért valamit Ábrahámnak:

1.Móz.22,17 „…utódaid birtokba fogják venni ellenségeik kapuját…” 

Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy Ábrahámnak megígérte Isten, hogy az utána jövő generációk végig hódítókká válnak. És tudjuk, hogy meg van írva (Galata 3,7), hogy „akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.” És ahogy János írja: 1.Ján.5,4 „Mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” 

Vagyis, másként fogalmazva: Isten arra hívott, hogy bírjad, hódítsd meg az ellenséged kapuját! Azért, mert ez az örökségünk. Ha Ábrahám fiaiként, a hit gyermekeiként, Isten gyermekeiként akarunk élni, ezzel kötelezettség és felelősség is jár. És az egyik felelősségünk az, hogy a kapukat célba kell vennünk, és a kapukat el kell foglalnunk – szellemben.

Egy-egy térségben, városban vannak kulcsemberek. 

Ésa.28,5-6 „Az Úr… az igazság szellemét adja azoknak, akik beülnek az ítélőszékbe, és erőforrás (hősi erő) lesz azoknak, akik megfordítják az ütközetet a kapukban.”

Amikor Jézus az Eklézsiáról beszél, ezt mondja: „… Én felépítem az Én Egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16,18). Tehát Jézus kijelentette, hogy Isten népe, az Eklézsia előtt nem tudnak megállni a pokol kapui sem, mert az Ábrahám fiai, a hitnek a gyermekei azok, akik az ellenség kapuit beveszik – ezt jelentette ki Isten. Isten az ítélet szellemét és hősi erőt ad azoknak, akik ennek a felelősségét felveszik. Lehet, hogy ezek a pokol kapui olyan sátáni erősségek egy-egy helyen, hogy talán megrendül, megfélemledik egy-egy személy (lehet, hogy még keresztény is), de Isten azt ígérte, hogy a pokol kapui sem tudnak megállni. Ha te hittel, Ábrahám fiaként felveszed ennek a felelősségét, Isten adja a megkülönböztetésnek szellemét és hősi erőt ad a győzelemhez. 

Gondoljunk csak Kálebre. Ő az egyik kedvenc karakterem: 85 évesen ment oda Józsuéhoz, és mondta neki: „Emlékezz meg, hogy mit ígért az Úr ezelőtt 40 évvel! És most kérem az örökséget.” És elkérte Hebront. Abban a városban élt a legnagyobb óriás, de Káleb elfoglalta, birtokba vette, mert tudta, hogy neki ez az öröksége. Tudta, hogy az öröksége az nem sült galambként repül a szájába, hanem harcolnia, küzdenie kell, oda kell tennie az életét, hogy az ígéretei valósággá váljanak az életében.

A kapuk mit is jelenthetnek?

Kulcsembereket, döntéshozó személyeket jelentenek, testületeket jelentenek. Lehetnek azok kereskedelmi kamarák, vagy valamilyen politikai csoportok, klubok, üzleti vállalkozások. Bármi, ami meghatározza egy-egy térségnek, egy-egy területnek az életét, az lehet egy kapu, egy kulcsdolog. És ez lehet a társadalom bármely területén. Más-más városokban más-más társadalmi hegyen erősebbek lehetnek a szellemi kormányok, a kulcsemberek, akiknek a befolyása érvényesül.

Az biztos, hogy Isten olyan személyeket keres, akik felveszik annak a felelősségét – és a gyülekezetek közötti felelősséget is –, hogy Isten népe között (még ha más felekezetbe, más gyülekezetbe jár is) megtaláljuk azokat a személyeket, akik hasonlóképpen készek összekapcsolódni a városért, azért a térségért vagy az egész országért, hogy szellemben birtokba vegyük. Ezt ne politikai, ne gazdasági vagy katonai leuralásnak, elfoglalásnak értsük. Ez szellemi befolyást jelent. Azt jelenti, hogy krisztusi értékekkel, Isten Királysága örökkévaló értékeivel befolyásoljuk, ’fertőzzük meg’ az embereket, hogy szétszórjuk a szeretetnek, a békességnek, a krisztusi jellemnek, a Szent Szellem gyümölcseinek értékeit, hogy a társadalom legkülönbözőbb területein ez legyen elfogadott, és ne más. 

Vannak országok, vannak térségek, ahol mások a normák. És lehet látni, most olyan időket élünk, hogy ami Európában ezelőtt száz évvel norma volt – keresztény értékek –, sok országban ma már nem norma. Mi azért is vagyunk ma keresztények, mi azért is vagyunk ma Jézus tanítványai, hogy ezek ne csak hogy normák legyenek, hanem bevettek és kedveltek legyenek; az emberek örömmel éljenek örökkévaló isteni értékek szerint. Hogy az igaz az igaz legyen, a rossz az rossz legyen; a válás, az abortusz, a házasságon kívüli szex az bűn legyen. Teljesen mindegy, hogy keresztény vagy nem keresztény, de legyen egy örökkévaló, Isten szerinti értékrend. Ezért is élünk, ezért is vagyunk most is itt. 

Példabeszédek 25,28 „Mint a város, aminek le vannak rombolva a falai, olyan az az ember, akinek nincs hatalma a maga szellemén.”

Ahhoz, hogy Isten az Ő tervét meg tudja valósítani bármelyikünknek az életében, összeszedettség, elkötelezettség kell, hogy az elménket, az agyunkat, a gondolkozásmódunkat kordában tartsuk. Ez igaz akkor is, amikor ketten-hárman jövünk össze, vagy összejövünk negyvenen. Ilyenkor talán még inkább kihívás, hogy a gondolkozásmódunkat egy mederbe, egy síkba tereljük. De a Máté 18-ban az isteni ígéret az egymással való harmóniára adatik, mint ahogyan a 133. Zsoltárban is. 

Amikor egy csoport, egy eklézsia-rész összejön, akkor az egy nagyobb kihívás, hogy a különböző gyülekezeteinkből, ahol élünk, ahonnan jövünk, mégis alárendeljük a gondolkozásmódunkat annak érdekében, hogy Isten valami abszolút örökkévalót, rajtunk túllevőt, magasabb értékeket, mennyeit el tudjon végezni. És ezért érdemes megtennünk. Érdemes a felekezeti, a gyülekezeti büszkeségünket, hiúságunkat, vagy talán a sértettségünket is félretenni azért, hogy Isten akarata, Isten terve megvalósulhasson, és Isten Királysága eljöjjön arra városra.

Egy város szellemi befolyásolására az első lépés a saját gondolkozásmódunk, a saját lázadó elménk Jézus Krisztus lábai alá való kényszerítése. I

Jól ismerjük a Jézus Krisztusnak szóló ígéretet: „Ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem”. De ez úgy kezdődik, hogy a saját elménket odakényszerítjük. Nem tudom, ti hogyan vagytok ezzel. Én negyvennegyedik éve, hogy megtértem, betöltekeztem Szent Szellemmel, de azt látom, hogy nekem is erőfeszítéseket kell tennem újra és újra, hogy a gondolataimat alárendeljem Jézus Krisztusnak, mert a testi természet az testi természet. A testi természet az romlott. És a természetes elme állandóan ágaskodna az isteni igazságok, mennyei örökkévaló értékek ellen. 

Tehát erőfeszítéseket kell tennem, és foglyul kell ejtenem a gondolataimat, hogy azok engedelmeskedjenek Jézus Krisztusnak. És ami most van 2020 végén – sok minden egy éve, de akár fél éve is teljesen máshogy volt –, azt egyébként is változtatnom kell a gondolkodásomban természetes szinten is, szellemben pedig még inkább.

Jel.18,2 „…minden démon lakhelyévé és minden tisztátalan szellem tömlöcévé vált (Babilon)…” 

Itt Babilonról van szó. Vannak olyan helyek fizikailag is, vannak olyan városok vagy városrészek (térségek, régiók), ahol gonosz szellemi erők koncentrálódnak. Például városokban is vannak olyan városrészek, ahova nehéz bemenni, például olyan gettórészek, ahol a közbiztonság abban a városrészben nem olyan, mint a többi területen. Szellemben hasonlóképpen láthatjuk: vannak a Földön szellemi szeméttelepek. De ellenpontok is vannak, ahol Isten jelenléte erősebb: 

Ezék.48,35 „… az lesz a város neve: Ott lakik az Úr.” 

Ez azt jelenti, hogy vannak olyan helyek, városok, ahol Isten jelenléte koncentrált módon ott van. Charles Finney nagy evangélista volt, nagy ébredés volt az ő idejében. Azt olvassuk, hogy abban az időben bárki bement a városba, bűntudatra ébredt, sírva fakadt és bűnbánatra jutott. Nem is kellett prédikálni neki, csak belépett valaki a város határán belül, és Istennek olyan jelenléte volt, hogy leborult, megtért, mert Isten úgy megérintette. 

A kérdés számunkra ma az, mit akarunk mi? Mit akar Isten népe ma? Azt, hogy szellemi szeméttelep legyen a városunk, vagy pedig egy olyan hely legyen a városunk, ahol Isten jelenléte koncentrált módon érezhetően ott van?

Az elmúlt évben Eger például turisztikailag az ország legkeresettebb városává vált. De ez amiatt is történt, mert sokat megvallottátok, kihirdettétek, hogy „Eger nem elhagyatott, hanem keresett város lesz” (Ézsaiás 62,12 „Téged pedig keresett és nem elhagyott városnak hívnak.”). Mert egyébként a főútvonalaktól teljesen félreeső, ’messze Északon’ levő, a hegyek közé keveredett Eger. De most már megvan az M25-ös bekötő autópályaszakasz is. Ez az imáknak is a következménye. Ez igaz a többi városra, a többi településre is. Az ígéreteket meg kell ragadni, és ki kell mondani, és Isten megadja az áttörést. 

Mát.3,3 „Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az Ő ösvényeit.” 

Vagyis mi Illés útkészítő munkáját végezzük. Ez az útkészítés azt jelenti, hogy emberek számára készítem az Istennel való találkozási lehetőségeket. És ez sokszor egyáltalán nem az eddig megszokott klerikális, vallásos formák útjai, módjai. Gondoljatok akár az Alabástrom Projektre: ezelőtt egy évvel ezt nehezen lehetett volna elképzelni, hogy ez így működik. De Isten új utakat készít – általunk. Ez is egy módja, hogy azok az emberek is meg tudják ragadni (és láthatjuk, hogy meg is ragadták), akik egyébként nem mennének el egy gyülekezetbe vagy egy megszokott istentiszteletre, egy felekezet összejövetelére. Készítenünk kell az új utakat az emberek számára. Ezért állandóan az elmémet is alá kell rendelnem Szent Szellemnek, hogy Isten tudjon újat mutatni, újra vezetni, új formákat, új módokat, amelyeken keresztül el tud jutni Isten kegyelme, Isten szeretete és jósága az emberekhez.

Jeremiás 11,13 „Annyi istened van, Júda, ahány városod …” 

Ez mit jelent? Ahány város, annyiféle erős ember van. Ahány város, annyiféle szellemi erősség is van.

Habakuk 2,12 „Jaj annak, aki várost épít vérontással, és várost alapít gonoszsággal!”

Meg kell nézni, hogyan alapult egy város; hogyan alapították, miért alapították?

Mi 2000-ben költöztünk Budapestről Székesfehérvárra, és imádkoztunk, gondolkoztunk, hogy merre és hogyan… Isten azért is vezetett Székesfehérvárra, mert láttuk, hogy szellemben nagyon sok minden ott gyökerezik a magyarság, a magyar nemzet számára. Sok szempontból az a szellemi befolyás, ami mind a mai napig érvényesül az ország felett, ezek közül az ott gyökerezik. A gyökerekig kell leásni, és a gyökérnél kell változásokat elérni a nemzet megváltoztatásához.

Józsué könyvének 12. fejezetében felsorolja a városokat, és minden városban felsorolja, ki volt a király. Akkor városállamok, fejedelmi városok voltak. Ha ezt végiggondoljuk, látjuk, hogy a sátánnak annyi ereje van egy városban, amennyi teret adnak ott az emberek neki. Nem tud nagyobb hatalomra szert tenni egy-egy városban, egy-egy térségben, mint amennyi teret és lehetőséget adnak neki az emberek. 

Isten Ábrahámnak adott ígéretet: 1.Móz.22,17 „bírni fogják a te utódaid az ellenségeid kapuit.” 

Meg kell látnunk azokat az ördögi kapukat, amelyeken keresztül a sátán Isten Királysága örökkévaló értékeit akarja gyengíteni, háttérbe szorítani vagy egyszerűen eltörölni. És azokat kell nekünk célba vennünk, mert azok a kapuk legtöbbször emberek, gonosz szellemek befolyása alatt lévő emberek. De nem tudnak egy városban, egy térségben a gonosz szellemek uralkodni, ha nem találnak embereket maguknak. Ezért az embereket le kell választanunk ezeknek a gonosz szellemeknek a befolyásáról, és akkor abban az adott térségben el fog erőtlenedni az ördögi befolyás, és Isten Királysága örökkévaló értékei fognak megerősödni az emberek elméjében, gondolkozásmódjában, kapcsolataiban a társadalom minden területén. 

Máté 12,29 „Hogyan mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előtte nem kötözi meg?”

Meg kell kötözni, és utána lehet kirabolni, elvenni a kincseket. És mi a kincs? A kincsek az emberek – azok az emberek, akiket befolyása alatt tart. A mi örökségünk az emberek (Zsoltárok 2,8 „Kérd tőlem és odaadom neked a népeket örökségül”). Ahhoz, hogy elérjük ezeket az embereket, az örökségünket, ahhoz az erőst, a hatalmast előbb meg kell kötöznünk. Csak így tudjuk kiszabadítani a fogságból az embereket (szellemi dolgokról beszélünk!). Amikor szellemben ezek megtörténnek – szellemi közbenjárás, imák, prófétai őrállás és kijelentések által –, akkor ez azt jelenti, ha odamész egy emberhez, aki addig egy bibliai igazságok, isteni abszolútumok ellen hadakozó személy volt (abortusz, nemek mesterséges megváltoztatása, egynemű párok házasságban való élése, stb), egyszerűen Isten szeretete és jósága érintése által megváltozik – és nem emberi győzködés által. 

A kérdés, hogy felvesszük-e annak a felelősségét, hogy az embereket befolyásoló ilyen gonosz szellemeket kiszorítsuk az országunkból is, és ne engedjük, hogy az ördög embereken keresztül célba vegyen tömegeket, hogy ilyen dolgokat elvégezhessen? Felvállaljuk-e annak felelősségét, hogy ezek a jelenleg befolyásoló kapu-személyek leváljanak az ördögi befolyásokról, és ne tudjanak másokat manipulálni. 

Ezékiel prófétánál több ilyen képet is láthatunk, ahogy Isten megmutatta a prófétának a templomot, átvitte egy falon, és ott látta, ahogy a varázslást, az okkult, spiritiszta dolgokat csinálják. Sok vezető olyan szellemi dolgokat csinál, olyan tevékenységeket végez, amely messze túlmutat az ő tevékenysége és munkája a személyes szféráján, és valóságos szellemi befolyással bír az sátáni erőkkel való együttműködése kapcsán sokak, akár milliók élete fölött. 

Ugyanakkor igaz a másik oldal is. Nem véletlenül mondja Pál apostol a Timóteushoz írt levélben, hogy az elsődleges dolog ahhoz, hogy csendes, nyugalmas és tisztességes életet tudjunk élni, a mi felelősségünk és elkötelezettségünk, hogy imádkozzunk a vezetőinkért (miniszterelnökünk, miniszterelnök-helyettesek, köztársasági elnök, miniszterek, államtitkárok, képviselők jobbról és balról is, ellenzéki vezetők, városvezetők, önkormányzati vezetők). Szükséges, hogy imádkozzunk értük. Áldanunk kell őket, hogy Isten el tudja érni az Ő szeretetével, jóságával őket. Isten angyalai tudják őket elérni, oltalmazni, védelmezni, hogy isteni befolyás tudjon az ő életükön megvalósulni, és rajtuk keresztül az egész országban.

Ézsaiás 60,1-2 „Kelj fel, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rád ragyogott. Mert bár sötétség borítja a Földet, és éjszaka a népeket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik.” 

Hiszek abban, hogy a mi feladatunk – Isten őrállóinak és közbenjáróinak a feladata –, hogy elhengerítsük ima által a sötétség-burkot egy-egy terület felől. Ha egy-egy jól célzott, szellemi erővel bíró közbenjáró csapat átszakítja ezeket a burkokat, és egyre inkább ’kilyuggatja’ egy-egy térség felett, és szabaddá válik a Menny számára az a térség. Egy molyrágta lyukas kabáttá válik a sötétségnek az a burka, amivel az ördög beborított egy-egy várost, térséget évszázadokon át.

Ézsaiás 51,6-8 „az egek eltűnnek (’szétfoszlanak, mint a füst’), a Föld megavul, mint a ruha.” 

Ez Istennek egy kérése, és nekünk pedig a felelősségünk.

Jelenések 6,14 „Az ég eltakaríttatott, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik”.

Tudom, hogy ez a prófécia másra vonatkozik, de az a kép volt bennem: Isten össze tudja így tekerni egy város, egy térség, egy nemzet felett a sötétség, a homály takaróját, ami beborította az embereket, hogy ne lássák Krisztus dicsőséges megváltásának örömhírét, hogy ne tudjon eljutni a szívükig. Mert fizikailag ugyan hallották, de mégsem jutott el a kijelentés a szívükbe.

Amikor Jákób Bételben volt, megnyílt számára a mennyei világ kapuja. Párnaként egy követ tett a feje alá, és látta Isten angyalait fel- és leszállni (1.Mózes 28). Amikor felébredt, nagy istenfélelem jött rá, és azt mondta: „Ez a Menny kapuja!”, és gyorsan el is nevezte azt a helyet, így lett Bétel. Jézus a János 1,51-ben erre utal, amikor azt mondja, hogy „meg fogjuk látni Isten angyalait fel- és leszállni az Ember Fiára”. És direkt mondja az ’Ember Fiát’, mert ez rád és rám is vonatkozik. Krisztusra vonatkozik elsősorban, de ahogy Krisztusba belemerítkeztünk, ezek az ígéretek Őbenne már ránk is vonatkoznak. És ahogy hittel megéljük az Istennel való személyes közösség valóságát és erejét, oda Isten angyalai le- és felszállnak. Kilyuggatják a sötétség takaróját, és egyre inkább meg tud nyilvánulni Isten dicsősége.

Te vajon szólhatsz egy városhoz? Igen, szólhatsz egy egész városhoz szellemben:

Mikeás 5,2 „De te, Efratának Betleheme, bár kicsi vagy Júda ezrei között, belőled származik az, aki uralkodó és fejedelem Izrael felett.” 

És ezután szól Betlehemhez. Tehát elkezd beszélni Betlehemhez. Egyik feladatunk, hogy megtaláljuk Isten tervében, akaratában, kijelentett igazságaiban levő mostanra, a Szent Szellem által a mostani kegyelem-’kairosz’ időre aktualizált üzenetet a városunk, az országunk számára. Lehet, hogy az az üzenet egy harcos üzenet, hogy a pokol kapuiban lévő erősségeket, ’erős embert’ célba vegyük, és leszakítsuk, elválasszuk az ördögi, gonosz sátáni erőktől. Lehet, hogy amikor imacélba veszünk bizonyos területen levő embereket, megerősítjük őket a pozícióikban, a jónak és igazságnak szeretetében, a gonoszságnak gyűlölésében, mert kijelentés által tudjuk, hogy Isten terve és akarata. Gondoljunk csak arra, hogy Círuszról azt mondta Isten: „az Én pásztorom”. Pedig, ha megnézzük a történelmet, Círusz egy kegyetlen, istentelen ember volt. Isten mégis így beszélt róla: „Én pásztorom”. Miért? Mert Istennek volt egy széles perspektívájú üdvterve, amelyben Círusz egy fogaskerék volt a terve szerint. Isten úgy tervezte, hogy azt Círusz fogja végrehajtani, és Ő ezért mondta: „az Én pásztorom kész is megcsinálni”. 

Ézsaiás 40,2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki: vége van a nyomorúságának, bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta…”

Nézzétek csak, mi mindent mondatott ki a prófétával, és utána pedig a próféta mondja Isten népének: „ti is mondjátok ki Jeruzsálemnek”! Vagyis feladatunk, ha itt élünk, hogy elvegyük az aktuálisan most, 2020 vége felé levő ’kairosz’-időben isteni akarat szerinti kijelentést, bátorítást (akár intést, feddést, korrekciót), vagy építést, vigasztalást e városnak, ennek az országnak! És ki is kell mondanunk. Mondanunk kell! 

Amikor felismerjük a Szent Szellem kijelentése által az isteni tervet, és azt szóljuk, akkor együttmunkálkodunk az Úrral. Jézus azt mondta: „Semmit nem mondok, csak amit az Atyámtól hallok, semmit nem cselekszem, csak amit az Atyától látok.” 

Amikor felismerjük, hogy mi Isten akarata, terve MOST, és azt hittel kihirdetjük, az azt jelenti, hogy az Úr szól, és ezért meglesz. Csak a mi szánkon keresztül, de az Úr szól. Az Úr parancsol a te szádon keresztül, és az előáll:

Zsolt.33,9 „Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállt.”

Zsid.11,9-10 Ábrahámról azt írja: „Hit által lakott az Ígéret Földjén, mint idegenben, sátorokban lakva Izsákkal, Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örököstársaival, mert várta az alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója maga Isten.” 

Ábrahám egy olyan várost látott, amiről a Galata 4-ben az van megírva, hogy „a te anyád”, az Eklézsia. Ábrahám szellemben már látta a több ezer évvel pünkösd előtt a mennyei Jeruzsálemet. Ábrahám nem a földi Jeruzsálemet nézte, ő a mennyei Jeruzsálemet látta! A mennyei Jeruzsálemet látva tudta azokat a nélkülözéseket, gyötrődéseket, kellemetlenségeket, kényelmetlenségeket, harcokat végigharcolni, megfutni, végigcsinálni.

Egy város térségének a szellemi meghódításához szükséges stratégia: Jézus Krisztus uralmát megélni, kinyilvánítani és kikiáltani. Ez a kulcs. Ezt nyilván csak akkor tudjuk megélni működőképesen, ha harmóniára jutunk Istennel és Egymással. Ez már egy nagyobb falat, de Isten elkötelezte magát amellett, hogy megcselekszi. Ezért köteleztem el én is magamat emellett.

A közös ima alapja a szív szerinti egység. Ez még egy lépés tovább. Tehát nem csak, hogy egyetértünk, hanem a szívünkben, szellemünkben olyan egységben tudunk lépni, amit például nem is egyeztettünk, nem beszéltünk meg, mégis egy szív szerint egymásra, Úrra való hagyatkozással. Ez olyan, mint a háborúban. A kisebbik bátyám kommandós volt, és kettesével küldték ki, dobták le őket. Ez azt jelentette, hogy mindenben teljesen egymástól függtek. Gondolkodás nélkül meg kellett bízniuk egymásban. Mesélt dolgokat, hogy a kiképzéseken direkt ezt a bizalmat hogyan próbálták meg, próbálták kikezdeni, de mindezt azért, hogy bevetés közben már fel se merüljön a bizalmatlanság, a gyanakvás a másik felé még gondolatban se. A cél az volt, hogy teljesen meg tudjanak bízni egymásban, mert az életük múlt ezen. 

Amikor ez a bizalom és egység már megvan, a következő lépés, hogy így egy szív szerinti egységben elkezdjük áldani a pozícióban lévő személyeket, és rájuk helyezzük Isten jelenlétét. A 4.Mózes 6,24-26, az ’Ároni áldás’ szavai számomra azért is kulcsbibliaversek, mert Isten ott azt mondta, hogy „amikor az Én népem fiai áldásért mennek hozzátok, ezekkel áldjátok meg őket, mert ezzel az Én nevemet helyezitek rájuk”. Amikor ezt hitből megteszed, ezekkel a szavakkal Isten nevét, az Ő jelenlétét helyezed arra a vezetőre, és annak nyoma, gyümölcse lesz. És ahogy ezt hittel megtesszük, akkor nyilván fel is kell készülnünk az áttörésre, annak az eredményére is.

4.Mózes 6,24-26 „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. (25) Világosítsa meg az Úr az Ő arcát te rajtad, és könyörüljön te rajtad. (26) Fordítsa az Úr az Ő arcát terád, és adjon békességet neked.”

Még egy dologról szeretnék beszélni röviden: A hegyekkel kapcsolatos ima-stratégiákról. Három területről:

1. Azok a hegyek, amelyeket el kell foglalnod

Józsué 11,21 „Elment Józsué abban az időben, kiirtotta az anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt eltörölte őket Józsué.” 

Józsué elfoglalta a hegyet. Istennek ez egy fontos terve volt. Egyébként nagyon érdekes: ahol csak óriás volt – bármelyik városban –, ott mindig háború is lett. Nem tudsz óriások mellett élni szellemi háború nélkül. Óriások mellett, akik nem Isten Királysága mellett teszik le az életüket, ott nem tudsz békességben élni.

Az első kérdésem: Melyik az a terület – abban az adott városban, ahol te vagy –, amit Isten akar, hogy felismerd, hogy azt a ’hegyet’ el kell foglalnod? Itt most nem csak a ’társadalmi hegyekre’ gondolok, de az is lehet. Lehet, hogy valamelyik hegyre van elhívásod, hogy a gyakorlatban azon a hegyen munkálkodj, de lehet, hogy ez egy szellemben kapott felelősség, mert lehet, hogy egészen más területen dolgozol, de Isten mégis rád helyezi annak terhét. És ahogy te felveszed annak a felelősségét, elkezdesz azért a területért harcolni és küzdeni.

2. Eltávolítandó hegyek

Vannak olyan hegyek, amelyeket nem elfoglalni kell, hanem egyszerűen el kell távolítani: „Ess a tengerbe!” (Márk 11,23 „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorj a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott.”) Félre kell tolni. Máshol a próféta azt mondja a hegynek: „Legyél lapossá, síksággá; lapulj össze!” Van olyan, amit meg kell taposni, le kell gyalulni. Zakariás 4,7 „Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zorobábel előtt. Ő teszi fel a zárókövet, és ezt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon rá!”

Tehát az első kérdés az volt, hogy melyik területért, hegyért fogsz szellemi felelősséget felvállalva küzdeni? Most is felteszek egy kérdést, ha felveszed a városodért, a térségedért a felelősséget:

A második kérdésem: Ismerd fel, kérdezd meg az Urat, hogy melyik az a térségedben, városodban, lakóhelyeden, vagy országodban levő hegy, amit félre kell nyomni az útból ahhoz, hogy Isten Királyságának örökkévaló értékei az egész társadalmat el tudják érni? És ebben az esetben most nem megtérésért való imádkozásról beszélünk. Most a félretolandó hegyekről van szó, amelyeket félre kell nyomni.

3. Harmadik hegy, amiről Dániel próféta beszél: Isten Királyságának hegye.

Dániel 2,34-35-ben „Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész Földet.” 

Mi már tudjuk, hogy ez a kőszikla Isten Királysága, ez maga Jézus Krisztus, és az Ő általa ide a Földre lehozott és megalapított Isten Királysága.

Így tehát a harmadik kérdésem: Mi a te feladatod Isten Királysága adott helyen (helyi városodban) történő megszilárdításáért? Mi a te feladatod, mi a te részed?

Máté 6,33 „Keressétek először Isten Királyságát és az Ő igazságát, és az összes többit megadom nektek” – ezt mondja az Úr. 

Tehát a három hegy a városodnak, az országnak a felelősség felvállalása szempontjából:

1. Melyik az a hegy, amit el kell foglalnod, ahol Isten felelősséget ad? Akár imában, akár társadalmi munkálkodás terén.
2. Mi az a hegy, amit fel kell ismerned, hogy az útból félre kell tolni, mert az egy ördögi, sátáni erősség és le kell gyalulni?
3. Mi az te feladatod, mit kell még annak érdekében tenned, hogy Isten Királysága azon az adott helyen előre tudjon jutni?

Az Úr adjon ezekre a kérdésekre az Ő Szent Szelleme által világos és egyértelmű választ, és vezessen téged, hogy az Ő természetfölötti ereje és hatalma által az Ő Királysága előbbre jusson rajtad keresztül.

Eger, Próféta Suli, 2020, szeptember 26.