Hozzuk létre ’Gósen földjeit’!

Hozzuk létre ’Gósen földjeit’!

Hozzuk létre ’Gósen földjeit’! 1024 598 Rádió Sansz

Nem véletlenül olvastuk fel Jakab levelének a 2. részét. A 26. verset olvasta fel Csaba is, amiben van egy üzenet. Az üzenet a hit és engedelmesség. Mert ahhoz, hogy az ígéretekbe be tudjunk menni, az ígéreteket meglássuk – tehát, hogy ne legyen útban valami, ami elveszi a tekintetünket, látásunkat, hogy az ígéreteket ne lássuk, és ne tudjunk bemenni: azok hit és engedelmesség által tudnak eltűnni az utunkból. Elhangzott egy olyan mondat is, hogy „ha tudták volna Izrael fiai, hogy milyen egyszerű és milyen könnyű az Ígéret földjére vezető út, akkor nem bolyongtak volna negyven éven át a pusztában”. És valóban így van.

Sokszor van úgy, hogy jönnek emberek (megtértek, vagy legalábbis egy döntés megszületett bennük, elmondtak egy imát), és amikor beszélgetünk velük, látjuk, hogy mennyi mindennel kínlódnak. Aztán látjuk azt is, hogy van, aki már évek óta keresztény, és mégis azt látjuk, hogy mennyi mindennel kínlódik. Próbáljuk tanácsolni és segíteni, mert már mi is sok dolgon túl vagyunk. És nem azért presszionálunk embereket, meg próbálunk tanácsolni, mert ez így a frankó, és ha ezt nem csinálod meg, akkor nem vagy jó ’dávid sátorás’, és akkor nem tudsz ebbe a közösségbe tartozni. Egyszerűen tudjuk, hogy sokkal könnyebb lenne az életed, sokkal könnyebb lenne a pálya egy egyszerű dologgal; egy csomó vargabetűt meg lehetne spórolniuk az embereknek, egy csomó kínlódást el lehetne kerülni – a hit és az engedelmesség által.

Újból felolvasom a Jakab 2,14-26. verseket:

Jak.2,14-26 „Mi a haszna, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e őt a hit? (A „hit és az engedelmesség”: úgy is fogalmazhatnám, hogy „hit és a cselekedetek”.) „Ha pedig a testvérek, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi étel nélkül, És azt mondja nekik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt ő magában. De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.”

Tehát megnézed, hogy mit csinálok, és az arról beszél, arról árulkodik, hogy miben hiszek. Megnézik az emberek, hogy mit csinálsz, és mondhatsz akármit, hogy te ebben hiszel, meg abban hiszel; így szeret Isten; tiszta, szent, stb.; a cselekedeteink elmondják, hogy miben hiszünk. A cselekedetem elárul, és feltárja, hogy miben hiszek. A cselekedeteim, a beszédeim, a kapcsolattartásom arról beszél, hogy ki az én Istenem, ki az első az életemben.

„Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvitte Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;”

Máshogy hogyan lehet ezt fogalmazni? Úgy, hogy – persze tudjuk, hogy hitben lehet növekedni, a hallás által, mivel ’a hit hallásból jön’. De ülhetek akár ezer évig is, és hallgathatok egyfolytában mp3-at, meg videót, meg élő tanításokat, prédikációkat, de ha a hallottakat nem ültetem át cselekedetekbe, nem csinálom meg a hétköznapjaimban, akkor a hit elhal.

Mi lett volna, ha Izrael fiai meghallgatták volna Mózes útmutatását, amit Istentől kapott: most hat napon át fel kell kelni, és körbe kell menni a város körül teljes csendben. A hetedik nap pedig nagyon korán kell kelni, mert hétszer kell körbemenni a város körül, és akkor leomlik Jerikó. Mi lett volna, ha azt mondják Mózesnek: ’Dicsőség az Úrnak! Az Úr a mi Istenünk! Megvárjuk! A hetedik nap délután majd bekapcsolódunk az utolsó körbe, hiszen az lesz majd a dicsőséges körmenet!’ ’A sátorban majd megvárjuk! Egyébként is tűz a Nap; másik nap fúj a szél; harmadik nap esik a hó; minden nap sár van, homok van, köd van; most ordít az oroszlán kint. Tudod, nincs kedvem...’

Annyi minden kifogást találhattak volna Izrael fiai, de nem olvasok senkiről, aki kimaradt volna! Mindenki elment, felkelt és körbejárta minden nap Jerikót. Miért? Mert ott volt az életükben a „hit és engedelmesség”. És ezáltal megtörténtek a dolgok. Amikor leomlottak Jerikónak falai, ezek az emberek nem ugyanazok voltak már, mint egy héttel azelőtt. Ezek az emberek hitben erősebbek voltak. Ezeknek az embereknek az életében olyan bizonyság volt, ami előtte csak bizalom volt. Abban bíztak, hogy meglesz! ’Ugye, hogy meglesz? Igen! Akkor csináljuk!’ – ’Biztos meglesz? Meglesz, hiszen Isten mondta’ – mondták egymásnak. De amikor meglett a hetedik napon, akkor már tele voltak bátorsággal és Isten természetfölötti erejével.

Szerintetek a 7 nap alatt lehetett bennük kétely? Én szerintem lehetett. Lehetett bennük olyan gondolat, hogy ’Hát, Isten jól megviccelt bennünket! Mindenki szeme láttára itt masírozunk a tűző napon, a jerikóbeliek meg röhögnek a markukban ott fenn a falon.’ Szerintem lehettek kételkedő gondolataik. Beszélni nem véletlenül nem lehetett, Isten nem véletlenül tiltotta meg. Ha valaki megszólalt volna, azt meg kellett volna ölni, hiszen ez volt a parancs. Nem szólalt meg senki. De ez Isten kegyelmének megnyilvánulása volt.

Emlékeztek Zakariásra, Bemerítő János apjára. Egy ideig megnémult és bizony azért hosszú idő volt az a némaság. A templomban az Úr előtt a papi szolgálatát végezte, amikor megjelent neki Gábriel angyal: ’Fiad lesz, és Jánosnak nevezed’. ’És hogyan lesz ez meg?’ – kérdezte vissza Zakariás. ’Hát úgy, hogy mostantól megnémulsz, majd a szolgálatod leteltével hazamész, együtt leszel a feleségeddel, és majd meglátod.’ És valóban így is lett. Letelt papi szolgálatának az ideje, utána együtt volt a feleségével (már idős ember volt), de utána még kilenc hónapnak el kellett telnie ahhoz, hogy megszülessen János, a megígért gyermek. Csak azután nyílt meg Zakariás szája, amikor nevet kellett adni a gyereknek. Mindenki mondta, hogy ’Zakariás! Hát az apja is az!’ ’Nem, a nagyapja Józsué volt; legyen Józsué!’ ’Nem, nem! A nagyapja Noah volt; legyen Noah!’ De Zakariás rázta a fejét, hogy: ’Nem’. ’De hát miért nem jó?’ Kért egy táblát és ráírta a Gábriel arkangyal által mondott nevet: ’János legyen a neve’. És amikor ráírta, hogy ’János legyen a neve’: megnyílt a szája. Miért akkor? Mert az már az engedelmesség cselekedete volt. Előtte nem volt meg benne a hit, és azért nem tudott volna engedelmes hitbeli cselekedetet cselekedni. Ezért zárta be inkább Isten a száját.

Mindebből nagy tanulság: amikor mi növekedni akarunk Krisztusban, akkor ne mondjuk ki a kételkedéseinket. Akkor ne a cinikus, kritikus gondolatokat fogalmazzuk meg, hanem az Isten ígéreteibe vetett reménységünket és bizalmunknak adjunk hangot és azt mondjuk ki.

Tegnap nagyon elgondolkodtatott a Gósen földjének témája. Mert Gósen földje volt az, ahol Isten egy megkülönböztetett oltalmat és védelmet biztosított az Ő népe számára. Gósen földjének ma is aktuális üzenete van számunkra. Gósen földjét meg kell munkálni. Gósen földje Izrael fiai odamenetele előtt is Gósen földje volt, és előtte nem volt semmiben sem különböző, mint a többi. Gósen földje bár jó füvet termett, az a föld volt, ahol pásztorok laktak, juhászok éltek, állatokat tenyésztettek. Egyiptomban az állattenyésztés pedig megvetett, kissé alantas munka volt az emberek szemében. Kicsit ahhoz hasonlóan, mint ezelőtt száz évvel itt a vályogvetés. A vályogvetőket nem becsülték. A pásztorkodást, az állatokkal való foglalkozást az egyiptomiak lenézték. Nekik büdös, állat-szagú volt, ráncos volt, mert nem tejben-vajban fürdött, hanem a napsugarak égették, szárították.

Jak.2,22 „Ábrahámnak a cselekedeteiből lett teljessé a hite – vagyis a hite együttmunkálkodott a cselekedeteivel.”

Ha szeretnél növekedni hitben, akkor muszáj, hogy cselekedj is dolgokat. Nem azért teszed, mert muszáj, hogy megtedd, hanem azért teszed, mert szereted azt, Aki hitet adott neked. Szereted az Urat, Akiben bízol, és ez arra sarkal, hogy nem vagy tétlen. Ez arra ösztönöz, hogy csináljak olyan dolgokat, ami Neki tetszik. Szeretetből teszem, és közben látom, ahogy „ezt megcsináltam, növekedett a hitem, már bátrabb vagyok”. Emlékszel, amikor szólt a Szent Szellem, hogy tegyél bizonyságot ott a buszon annak az embernek, mert éppen ezzel és ezzel a gonddal küszködik, és most szüksége van az evangéliumra? Emlékszel rá? Amikor ezt megtetted – persze vívódtál magadban, és már majdnem elszalasztottad a lehetőséget, de aztán mégis engedelmeskedtél –, emlékszel, hogy mennyire megerősödött a bizalom a Szent Szellem vezetésében?

Néhány hónapos keresztény voltam én is, és a mostani Ferenciek terén ültem, gondolkoztam, imádkoztam, és láttam egy fiatal, kb. velem egykorú szép lányt. Az volt bennem nagyon erősen, hogy menjek oda, és beszéljek neki Isten jóságáról, és szeretetéről, a megtérésről és az életről. Persze viaskodtam magamban azon, hogy odamenjek-e, merthogy ez így ciki, de végül odamentem. Na, az a lány – mint kiderült –, akkor azért jött arra, mert az Erzsébet-hídról akart éppen leugrani. Olyan események voltak az életében, és elhatározta, hogy véget vet az életének. És akkor beszéltem neki Isten szeretetéről, Jézus Krisztus megváltásáról, megtérésről, bűnbocsánatról, örök életről. Még aznap elhívtam egy közösségbe, ott megtért, betöltekezett Szent Szellemmel. Most négy gyermekes családanya. Nagyon jó az Úr. De tudod, mi volt a következménye? Legközelebb már kevesebbet hezitáltam ott belül, kevesebbet vitatkoztam magammal, könnyebben engedelmeskedtem a Szent Szellemnek. Mert amikor engedelmeskedsz, megerősíti a hitedet; teljesebbé lesz a hited. Ezt mondja a Biblia.

Jakab 2,24Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlóképpen a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen halott a test szellem nélkül, akképpen halott a hit is cselekedetek nélkül.”

A Biblia a hitről tehát beszél úgy, hogy az lehet gyenge, lehet kevés. Itt pedig úgy beszél a hitről a Biblia, hogy az lehet halott is. Tehát a hit és a cselekedetek együtt – ez a mai üzenet.

Hit által áldozta fel Ábrahám Izsákot. Ez pedig konkrét cselekedet volt, nem pusztán egy eszmefuttatás vagy meditáció. Nem annyi volt csupán, hogy Ábrahám végiggondolta, megvallotta, és elimádkozta, hogy ’kész vagyok mindent odaadni Istenem’. ’Jó, akkor add ide a fiadat!’ Igen, erre viszont nem azt mondta az Úr, hogy ’jó, csak vicceltem’, hanem, hogy „megmutatom a hegyet, ahol ezt megcselekedd”. Ezután Ábrahám eltervezte, beírta a GPS-be és mentek. Ez az út napokig is eltartott. Napokon át volt mindez Ábrahám szívében, ő felkészült. Végiggondolta, hogy ’az az Isten kéri a fiamat, Aki ígéretet tett nem csak arra, hogy fiat ad, hanem a fiamon keresztül áldás leszek majd sok nép számára, sőt, minden nép számára. Hogyan csinálja mindezt? Nem tudom, de az én Istenem az Isten. És Ő nagy Isten!’

Ha Ábrahám akkor nem tette volna ezt meg, akkor ma nem lenne a hitnek az atyja. Azért lett a hitnek a példaképe Ábrahám számunkra, mert ott nem csak hitt, hanem a hitének kifejezéseképpen hitből cselekedett is. Kockáztatott. Fanatikusnak tartották volna, kitaszították volna, ha ott nem történik isteni csoda. Számkivetettként halt volna meg, szégyenszemre. De Ábrahám bízott Istenben. Tudta, hogy az ő Istene milyen Isten: Ő az életnek az Istene!

Vagy emlékezzünk Ráhábra. Ő is az életét kockáztatta. Tudta a város, hogy a két kém őhozzá ment be. Egyből nála keresték a katonák a kémeket. Ráháb hazudott a jerikóbeli katonáknak, hiszen azt mondta, már elmentek, pedig elbújtatta őket a tetőn. Az életével játszott. Miért? Azért, hogy megmeneküljön; hogy megmeneküljön ő is meg a családja is. Ő akkor nem tudta a történet végét, mint mi, Ráháb akkor nem ismerte a jövőt, hogy majd Isten egyik hithőse fogja elvenni feleségül.

Ő nem is álmodott erről. Nem volt ez benne a döntésében, egyszerűen abban az Istenben bízott, Akit látott, hogy milyen jeleket meg csodákat csinált már az előtte levő években és évtizedeken keresztül. És eldöntötte, hogy ő abban az Istenben fog hinni, abban az Istenben fog bízni és Neki fog engedelmeskedni.

Hogyan tudod a hitedet stabilizálni? Hogyan tudod a hitedet megszilárdítani? Hogyan tudod a hitedet növelni? A hit hit-cselekedetek nélkül nem növekszik. Egy szintig el tud jutni – de ahogy a hallás is szükséges a hit növekedéséhez, és szükségünk van, hogy egymás hite által is épüljünk, vagy például szükséges a hitünk növekedéshez a hálaadás is, a böjt is (stb.), ugyanúgy a hit-cselekedetekre is szükség van ahhoz, hogy a hitem növekedjen.

Hiszen ehetsz sok féle ételt, de ha nem iszol, előbb-utóbb elmegy az életerő, és a test meghal. Lehet hallgatni a prédikációkat (mert a hallásból jön a hit), lehet egymás hite által épülni (mert abból is jön a hit), stb. – de ha nem teszek meg bizonyos dolgokat, nincsenek hit-cselekedeteim, akkor a hit meghal. Elmúlik. Olyan, mintha elvetélne egy asszony. Az, ami megfogant benne, amit régóta várt, amit melengetett, aminek várja a megszületését, egyszercsak elmúlik.

Hit-cselekedeted például a bibliaolvasás is. Nem azért olvasod a Bibliát, mert itt erőlködök a pulpitusnál, hogy ’muszáj csinálni’, hanem azért olvasod, mert szereted az Urat. Nem X testvér indított téged megtérésre, hanem Isten szeretete és jósága. Azért vagy itt, mert Isten szeret téged. Azért vagy itt, mert az Ő jósága megragadott, és ott legbelül nem hagy békén, nem hagy nyugtot; húz-von, és egy éhség, egy szomjúság alakul ki benned az Úr iránt ott belül. De ezt Isten cselekszi. És azért kezded el olvasni a Bibliát, mert bízol Benne. És Ő egy olyan személy, aki szeret téged, aki már annyi mindent megtett érted – az életét is letette. És én akarom tudni, hogy mit mond, akarom tudni, hogy mi az útmutatása. Akarom tudni, hogy mi a véleménye. Akarom tudni, hogy mi az értékrendje. Akarom tudni, hogy hogy akar tanácsolni, ezért olvasom a Bibliát. Ez egy hit-cselekedet. Nem a törvényből, muszájból csinálom, hanem hitből, mert bízok Benne, mert szeretem Őt.

Ugyanígy hit-cselekedet hasonlóképpen az imádkozás is: akár hálaadás, akár megvallok igazságokat, akár a bűnömet vallom meg bűnbánattal, vagy közbenjárás, prófétálás, kihirdetés legyen az. Az imádkozás sokféle lehet. Nem azért teszed, mert muszáj, hanem azért, mert hitből teszed, mert tudod, hogy ebből lesz – a Hatalmas és Fenséges Istennel való kapcsolatból – előrelépés. Közelebb fogsz jutni Hozzá, és Ő közelebb fog jutni hozzád. Sőt, nem csak hozzád, hanem emberekhez fog közelebb jutni ezen keresztül, embereket fog közelebb vonni magához általad.

Hasonlóképpen hit-cselekedet a dicsőítés, hit-cselekedet az imádás is. Nem azért nyitom ki a számat, hogy a nagy hangerőhöz a nyomáskiegyenlítés meglegyen, hanem azért, mert énekelek, azért nyitom ki a számat, mert énekeket, dicséreteket mondok Istennek. Miért? Azért, mert szeretem Őt; az a vágyam, hogy fölemeljem Őt, az a vágyam, hogy fölmagasztaljam. Mert Ő megígérte, hogy amikor ezt teszem, olyankor az emberek szívét vonzza Ő magához.

Hányszor erőlködünk, kínlódunk azon, hogy emberek szívét megváltoztassuk? Akartál már valakit megváltoztatni? Dolgoztál rajta, és minél többet dolgoztál – azt vetted észre, hogy – annál inkább ’nem, nem, nem, hagyj békén; csak azért se’. De Isten el tudja végezni, el tudja érni az emberek szívét. És a másik ember szívének Isten szerint való megváltozását úgy tudod leginkább befolyásolni, hogy fölemeled az ő jelenlétében az Úr Jézus Krisztust, dicsőséget adsz Neki, elkezded Őt imádni. Amikor ezt teszed – lehet, hogy te nem is gondolsz rá; de most már gondolj rá tudatosan –, Isten magához fogja fordítani az ő szívét, és magához közelebb fogja vonni.

Ha sugárzó anyagokhoz mész közel mindenféle árnyékolás és szigetelés nélkül, a sugárzás hatással lesz rád. Tudjátok, nem lehet akárhányszor röntgen vizsgálatra sem menni. Amikor röntgeneznek, ólomköpenyt raknak ránk, hogy megvédjenek a sugárzástól. És ha túl sok sugárzást kap egy test, az emberi test nem bírja elviselni; visszafordíthatatlan változást eredményez. Ha túl közel kerülsz az Úrhoz, az Ő jelenlétéhez, az azt jelenti: az óemberi természetednek annyi! Ha túl közelről ér el Isten szeretete, túl sok isteni dicsőség-sugárzást kapsz. Ahogy közel von az Úr magához, rakhatsz oda ólmot, vagy bármit: semmi sem menti meg az óemberedet. Kinyírja! Ezért az önzetlen élethez, a megszentelődéshez a legjobb módszer, hogy közelebb kell kerülnünk Istenhez, az Ő személyes jelenlétéhez.

Ha szeretnéd, hogy változzon a férjed, változzon a feleséged, változzon a gyereked: kezdd el Istent imádni! Kezdd el Őt dicsérni! És tudod, mi történik? Elkezdi Isten az ő szívét magához vonzani. És minél inkább vonzza, vonzza, vonzza, egy idő után nem tud ellenállni: közelebb kerül. Ahogy pedig közelebb kerül, a testi természete legyengül. Elkezdenek reszketni az akaratos, dacos, makacs, csökönyös, szembeszálló, szembeszegülő, keserű, önsajnálkozó, depressziós, reménytelen, kilátástalan, csüggedő, szarkasztikus, cinikus, materialista, hitetlen, ’nem akarok hinni’ hozzáállások, és ezek elkezdenek gyengülni benne. Fantasztikus! Ne a másikat akard megváltoztatni, hanem kezdd el Istent dicsérni!

Hozzuk létre ’Gósen földjeit’!

 

Hit-cselekedetek a krisztusi szeretet-gyakorlás is a testvéreid felé, házastársad felé, gyerekek felé, nem hívők felé. Egyszerűen ettől vagy só és világosság. Gósen földjéről van szó, emlékeztek. Az 1. Mózes 47-ben azt olvassuk, amikor József a fáraó után már mint második ember uralkodott, az ő tanácsára a hét szűk esztendőben is volt gabona, volt élelem nem csak Egyiptom népe számára, hanem olyan nagy éhínség volt, hogy odamentek a környező népekből is. Az előző hét bőven termő esztendőben összegyűjtötték és elraktározták úgy a gabonát, élelmet, hogy a környező népek számára is tudtak adni ennivalót. Ekkor mentek oda Jákób fiai, József testvérei is, hogy vegyenek saját túlélésükre gabonát, aminek a vége az lett, hogy az egész család fölkerekedett és eljött Egyiptomba.

1.Móz.47,3-6 „Mondta a fáraó József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondták a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. (4) Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén. (5) És szólt a fáraó Józsefnek: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád. (6) Egyiptom földje előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakjanak a Gósen földén.”

Így kerültek Izrael fiai Gósen földjére. Gósen földje ugyanolyan föld volt, mint Egyiptomnak bármely más területe. Izrael fiai odajöttek lakni. Jól éltek. Megszaporodtak, lett kis majorság, kis ház, nagy ház, sok gyerek, nagy család, és egyre nagyobb befolyásuk lett. A Józsefet ismerő fáraó meghalt, másik fáraó uralkodott, aki azt mondta: ’Nem jó ez így’. Ismerjük a történetet: nyomorgatták őket évszázadokon át rabszolgasorban. Ők az Úrhoz kiáltottak, s az Úr küldött szabadítót. Jött Mózes, Áron, majd jöttek a csapások az egész országra:

2.Móz.8,20-23 „Az Úr pedig mondta Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a fáraó elé; ő kimegy a vizek felé, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az Én népemet, hogy szolgáljanak nekem. (21) Mert ha nem bocsátod el az Én népemet, Én bocsátok terád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak. (22) De különválasztom azon a napon Gósen földét, amelyen az Én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy Én vagyok az Úr ezen a földön. (23) És különbséget teszek az Én népem között és a te néped között.”

Gósen földje egy olyan föld lett, ahol egy darabig nagyon jól éltek Izrael fiai. Aztán jött az új fáraó, és a rabszolgákká tette Izrael fiait, és Gósen földje rabszolgák otthonává lett, évszázadokon át megvetett területté lett. Ha Egyiptomban valakinek rabszolga kellett, Gósen földje volt, ahonnan rabszolgát vittek. Rabszolgaként élt egész Izrael évszázadokon át azon a földön. Gósen földje a megvetettség földje volt, az országnak sötét megyéje. De azt mondta az Úr: „Fáraó, engedd el a népemet! Bocsásd el! Ha nem teszed, akkor jönnek a csapások. De hogy megtudd, hogy Isten vagyok: Gósen földjére nem jön egyetlen csapás sem. Te ott nyomorgattad évszázadokon át az Én népemet, de Én most megmutatom, hogy különbség van az Én népem és a te néped között.”

Gósen földje egy ilyen 'kegyelem-buborékban' élt. Aztán jött az ötödik, hatodik, hetedik csapás:

2.Móz.9,23-26 „Kinyújtotta Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támasztott és jégesőt, és tűz szállt le a földre, és jégesőt bocsátott az Úr Egyiptom földjére. (24) És lett jégeső, és a tűz egymást érte a nagyon nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptom földjén, mióta nép lakja. (25) És elverte a jégeső egész Egyiptom földjén mindazt, ami a mezőn volt, embertől a baromig; a mező minden füvét is elverte a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontotta. (26) Csak a Gósen földén nem volt jégeső, ahol Izrael fiai voltak.”

Volt már jégesőről tapasztalatod, vagy bizonyságod? Igen, nekünk is volt. Volt olyan esetünk, hogy mindent elvert a jég Fehérvár nagy részén (a szomszédainknál is), minden fáról, minden növényről, de nálunk megmaradt. A kilencvenes években, amikor még Pesten laktunk, olyan jégeső volt egyszer, hogy az autók is behorpadtak a hatalmas jégveréstől. Nekünk nem volt garázsunk, nem tudtam volna hova tenni az autónkat, csak imádkoztunk, és nem lett egyetlen horpadás sem rajta. Aztán volt a táborunk Pálkövén. Lehetett az időképen látni, ahogy arra felé halad a vihar. Amikor elérte a tábor területét, ott kettévált, kihagyta a tábort, utána pedig újból összezárult. Volt egy lyuk, amit elkerült a vihar – ott, ahol mi voltunk a gyerekekkel. Dicsőség mindezért az Úrnak, ami Istenünknek! Többször is előfordult már velünk ilyen, vannak ezzel kapcsolatos bizonyságaink.

Hogyan kapcsolódnak ide a hit-cselekedetek? Só és világosság vagyunk. Muszáj, hogy a hitünknek legyenek cselekedetei! Isten a hit-cselekedeteid által ad ízt a környezetednek. Hit-cselekedetek által ad Isten világosságot és útmutatást is a környezetünknek.

A hit-cselekedetek által – ami gyakorlatilag szolgálat, vetés, aratás; egy aktív önzetlen élet, az imák, az Isten dicsőségének, hatalmának a kihirdetése, fölemelése által –, és azokon keresztül lehet kiterjeszteni az isteni védelmet és oltalmat a környezetünkre is, ahol élünk.

Van a szívemben egy vágy, egy törekvés évek óta, hogy dolgozzunk úgy, éljünk úgy, legyünk olyan tanítványok, Istennek legyünk olyan népe és szellemi családja, hogy tudjuk áldás-befolyásolni azt a közeget, ahol élünk. Nemcsak ezt a várost, hanem ezt az országot is valamilyen módon a juhok közé tudjuk terelni majd annak idején. Ami a Máté evangéliumában le van írva, hogy ez az ország milyen is lesz majd a népek és nemzetek ítéletekor, az tudod, min múlik? Azon, hogy mi most hogyan élünk. Azon, hogy a hitünknek vannak-e cselekedetei, vagy úgy éljük meg a hitünket, hogy senki nem tud róla, és amikor kiderül, hogy keresztények vagyunk, akkor a környezetünkben mindenki csodálkozik: „Tényleg?! Ki gondolta volna!” De ha fölvállaljuk, ha bátor vagy... Legyél bátor, vállald fel, mert ez által tudsz sózni, ez által tudsz ízt adni, ez által tud Isten embereket megváltoztatni, elérni; ez által tud a környezetünk változni!

A hit-cselekedeteink által, ahogy munkálkodunk egy Gósen földjét tudunk úgy létrehozni, és amikor ítélet-események vannak/lesznek a világon (akármilyen katonai, politikai, gazdasági, szellemi, vallási elnyomás vagy megfélemlítés, presszió), akkor Isten mégis oltalmat tud adni – miattad – nem csak neked, hanem a környezetedben levőknek is. Még azoknak is, akik lehet, hogy eddig se, meg lehet, hogy ezután se fognak hinni Jézus Krisztusban. De ez most nem arról szól, hanem arról szól, hogy a Gósen-területet terjesszük ki. Éljünk úgy, hogy növeljük Isten ’kegyelem-burkát’ körülöttünk! Éljünk úgy, hogy legyenek cselekedetei a hitünknek, hogy Isten Királysága igazságai, Isten Királyságának törvényszerűségei, jogosságai megvalósuljanak körülöttünk más emberek életében. Minél több emberre hatással vagyunk, az azt jelenti, hogy a társadalomban lesz egy változás. Ha kell, akkor változzanak meg a törvények is. Mert jelen pillanatban is vannak olyan törvények, amelyek nem igazságosak, de irgalmatlanok és könyörtelenek. Azoknak meg kell változniuk.

Ábrahám felment arra a hegyre, ahova felvitte Izsákot. Mi volt az első, amit ott csinált? Oltárt épített. Ábrahám oltárt épített ahhoz, hogy feláldozza azt, ami számára természetes szinten a legdrágább és legfontosabb. Az egy hit-cselekedet volt. A hit-cselekedeteinkkel oltárt építünk. Amikor a hitnek vannak cselekedetei, azt jelenti, hogy Isten számára oltárt építesz. De attól, hogy oltárt építek, még nincs rajta áldozat. Ha kész az oltár, még rá kell tennünk azt, ami drága. Vagyis hit-cselekedetek szükségesek, hogy Gósen földje létrejöjjön, hit-cselekedetek szükségesek, hogy Isten kegyelme megnyilvánuljon, és arra az oltárra, amit a hit cselekedeteivel felépítesz, oda kell tenni egy önzetlen életet. Azt mondja az Írás:

2.Kor.5,15 „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élünk, többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt.”

Isten elkezdett bennünk egy csodálatos munkát: megvásárolt a Fia vére által, sajátjaiként kezel, de mégsem rabszolgaként, hanem gyermekeiként, fiaiként bánik velünk, és mindezt azért csinálja, hogy utána azt a hozzáállást, azt az indulatot, azt az önzetlenséget, ami Őbenne van, belénk is belénk helyezze. Ne csak élvezzük, hogy „milyen jó, mennyire szeret, meggyógyít, imameghallgató, magához ölel, megvigasztal, megáld, megoltalmaz, megbátorít, reménységet ad, helyreállít” – igen, mindez igaz. De utána rájövünk és felismerjük, hogy Isten elkezd használni bennünket oltárállításra, és rávesz az Ő szeretetével, hogy arra az oltárra odategyük saját magunkat, Istennek tetsző, élő áldozatul.

Amikor megszületik benned ez a döntés, azt jelenti, hogy akkor ’elhalt a mag’. De azt is jelenti, hogy ugyanakkor kipattant az új. Akkor elkezd növekedni a krisztusi, a föltámadás ereje. Abban a pillanatban a mag életerejét bent tartó burok felhasad, és kipattan belőle a csíra. (Ján.12,24 „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”)

Hogyan tudjuk létrehozni a ’királyságos’ (Isten Királysága szerinti) kultúrát? Mivel lehet változtatni a közeget? Mivel tudjuk ezt a Gósen földjét megvalósítani?

Már láttuk, hogy a (1) hit-cselekedeteire mindenképpen szükség van; (2) kell a szellemi oltárállítás (ebben benne van az ima, dicsőítés, böjt, adakozás, önzetlen élet, de benne vannak a konkrét szellemi célzott imák is, a közbenjárás, a szellemi harc is – egyéni és testületi szinten is benne van. Ahhoz, hogy növeljük a hatékonyságot, a testületiséget nem lehet kihagyni). (3) Aztán kell, hogy megfelelő emberek pozícióba kerüljenek, és ha pozícióba kerülnek, utána (4) az a pozíció vagy a pozíciót kontrolláló gonosz szellemek ne tudják negatív módon megváltoztatni, hanem (5) tudja Isten használni a pozícióban lévő embereket az Ő Királysága igazságainak, törvényszerűségeinek megvalósítása érdekében, akár a törvények és rendeletek megváltoztatása által. Ezek fontosak. De mindezek után az is szükséges, hogy (6) az emberekben megtörténjen a gondolkodásmód-váltás. A gondolkodásmód-paneleket ki kell, hogy cseréljük.

Kb. 3 éve néztünk filmeket „Átváltozások” címmel. Voltak és vannak városok, ahol fantasztikus változások mentek végbe Isten Beszéde, Isten természetfölötti jelenléte, a Szent Szellem érintései által. Ugyanakkor láttuk, hogy egy dolog elérni valamit és átélni, viszont egy másik dolog, és óriási kihívás mindazt meg is tartani.

Amikor megfelelő személyek bekerülnek egy-egy vezető pozícióba, akkor könnyebben létre tud jönni és meg tud honosodni egy Isten Királysága kiterjedését elősegítő atmoszféra. Viszont nekünk olyan változást és változtatást kell munkálnunk és elérnünk, hogy ha a vezető pozíciókban levő személyek ki is cserélődnek, akkor is már megváltozottak maradjanak a gondolkozás-panelek; ez által a kultúra is, a közeg, a szokásrend is megváltozzon. Vagyis ez azt is jelenti, hogy sok démonikus pogány szokás és hagyomány ne tudjon megújulni pl. a kiszebábozás, a tikverőzés, a tűzön átugrás, a Halloween, a busójárás, stb., amelyek újból gúzsba kötik az emberek elméjét, gondolkodásmódját, életét. Térségünkben sok démonikus szokás és hagyomány van, amiket előszeretettel megragadnak az iskolavezetők, tanárok, tanítók. Természetes szinten ezek ártalmatlannak látszanak, de szellemi szinten sok kárt okoznak főleg a gyerekek életében. Nekünk kell ezeket is kiszorítanunk úgy, hogy közben ne legyél „kultúra-ellenes”. Ezt csak a Szent Szellemmel szorosan együttműködve tudjuk elérni, de testből, izomból nem tudjuk megcsinálni. Nem lehet természetes szinten ’Gósen földjét építeni’, ezt csak szellemi szinten lehetséges. Szellemi oltárokat kell állítani Istennek (megfelelő áldozatokat ráhelyezve), és Ő kezdi el magához vonni a szíveket, elkezdi magára irányítani az emberi gondolatokat, és akkor elsorvadnak mindezek a pogány szokások, elsorvadnak a démoni erőket energizáló kulturális kultusz-szokások. Nekünk ez is egy célunk. Ha tehát tudunk változtatni a jelenlegi állapotokon, és létre tudunk hozni ’Gósen földjét’ a környezetünkben, akkor az azt is jelenti, hogy Fehérváron több lesz a házasodás, több lesz a gyerekszülés, több lesz a családalapítás. Jó egzisztenciát biztosító munkahelyek lesznek, jobb lesz az életszínvonal, több lesz az átlagkereset, kevesebb lesz a drogozás, s a szervezett bűnözés kiszorul. Az oktatási és továbbtanulási lehetőségek bővülnek, az egészségügyi ellátás körülményei ugrásszerűen javulnak, az elszegényedett rétegek felé egy erős szociális háló nyúlik ki. A hajléktalanok nem fagynak meg, hanem lakóhelyet találnak, a fizikai-lelki-szellemi árvák nem az utcán csapódnak ide-oda, hanem rövid idő alatt bekerülnek szerető családokba, stb… Tudom, hogy most is vannak ima-meghallgatások, ima-eredmények jelen pillanatban is. Bár vannak javuló tendenciák, ha a statisztikákat nézzük, ugyanakkor ezt nem lehet ennyiben hagynunk, hanem haladnunk kell tovább. Sok minden változtatni való van még ebben a térségben, hogy ’Gósen földje’ itt legyen.

Két példa jutott eszembe a kultúráról, az erkölcsi értékrendről:

1) Szodoma és Gomora állapota

1.Mózes 19,4-9 „Még mielőtt a vendégek nyugovóra tértek volna, Szodomából a férfiak, kicsitől nagyig mind odagyűltek Lót háza köré, és bekiabáltak: ’Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek vendégségbe? Hozd csak ki őket, hadd szórakozzunk velük!’ Lót kiment hozzájuk, bezárta maga mögött a kaput, és kérlelte őket: ’Kérlek, testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot! Inkább kihozom nektek a két leányomat, akik még szüzek, velük tehettek, amit akartok! Csak a vendégeimhez ne nyúljatok, mert ők a vendégjog oltalma alatt állnak.’ De azok rákiáltottak: ’Félre az útból! Mit képzel ez a jöttment? Majd ő szabja nekünk a törvényt! A végén te még rosszabbul jársz, mint a vendégeid!’ Majd rárohantak Lótra, és be akarták törni az ajtót.”

Emlékeztek, hogy mit lépett erre a két angyal? Mindegyiket megvakította, és az emberek nem találták az ajtót, Lótot pedig a két angyal bevitte a házba. Utána elhagyták a várost, és az az egész térség, városokkal, emberekkel együtt megsemmisült és elsüllyedt.

Szodomában ez volt az értékrend. Azt olvassuk, hogy a városból mindenki odagyűlt, apraja-nagyja, vagyis a gyerekek is. Ez volt a ’normális’ a gyerekek előtt is és az öregek előtt is. Ezért Isten elsüllyesztette az egész várost.

2) Olvasok egy másik történetet: pogány, filiszteus kultúra, Izsák és Rebeka Abimélek királyságában, Gerárban:

1.Mózes 26,6-11 „Lakott Izsák Gérárban. És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: én húgom ő. Mert félt azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy ő nagyon csinos. És történt idő múltával, hogy Abimélek a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, látta Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével. Kiáltott azért Abimélek Izsáknak: De hát, akkor bizony a feleséged ő; hogyan mondhattad hát: húgom ő!? És mondta neki Izsák: Mert azt gondoltam, netalán még meg kell halnom miatta. És mondta Abimélek: Miért tetted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közül, és bűnt hoztál volna mi reánk. Parancsolt azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: Aki ezt az embert vagy ennek feleségét illeti, bizony meg kell halnia.”

Ez nem egy zsidó ember volt, ez egy filiszteus király volt. De el tudnátok ezt képzelni ma, a 21. században? A király megtehette volna azt is, hogy azonnal lefejezteti Izsákot (pl. ’becsapott, hazudott’ – vagy akár még ilyen indoklás nélkül is). De egy istenfélelem volt abban a városban. Istenfélelem volt a filiszteus királyban is. Azt mondta: „Ha a feleséged, akkor bűnt követtünk volna el!” Ő bűnnek ítélte, ő maga kimondta ezt, és utána parancsba is adta, hogy senki sem érintheti egyikőjüket sem, sem a férjet, sem a feleséget. Aki mégis megteszi, az meghal. Ez volt az ottani gondolkozásmód. És ez egy pogány város volt, de teljesen más kultúra, mint Szodomában. Lássuk meg, mennyire nagy a különbség a kultúrák, a gondolkodásmódok, az erkölcsi értékrendek között.

Mi milyen kultúrát honosítunk magunk körül? Mi milyen gondolkozáskört, milyen értékrendet honosítunk magunk körül? A mi Gósenünk legyen Fehérvár, a mi Gósenünk legyen ez az ország! Vagyis változzanak meg a törvények, változzanak meg a vezetők, változzon a közeg, változzon a gondolkozásmód, változzon a kultúránk! Tudom, természetes szinten nincs a kezünkben olyan eszköz, amivel ezt el lehessen érni, mivel a médiacsatornák mind más kezében vannak, és azon keresztül tudod leginkább befolyásolni az embereket. De van mégis a kezünkben olyan eszköz, ami a világ kezében nincs: oltárt tudunk állítani az élő Istennek, oda tudjuk tenni önzetlen módon az életünket; tudjuk Istent dicsőíteni, imádni, fölemelni, és Ő pedig ezek által elkezdi magához vonzani a tekinteteket, a szíveket, a gondolatokat.

A törvénytelenséget, a törvényszegést, az igazságtalanságot most itt a Földön az Egyház, az Eklézsia az, ami visszatartja. Amikor jön az ár, jön a sokaság, akkor nem kell a többség véleményével együtt úsznod sem a munkahelyeden, sem az osztályodban. Ha ők azt mondják valamire, hogy az jó, de te tudod, hogy Isten azt mondja arra, hogy az bűn, akkor te kimondod bátran: „Nem! Ne csináld, ez rossz! Ettől tönkre tud menni az életed!” A romlást a só meg tudja akadályozni. A romlást a só meg tudja lassítani – és Te vagy ennek a térségnek a sója!

2.Thessz.2,7-8 „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának leheletével, és megsemmisít az Ő megjelenésének feltűnésével.”

Amíg itt van Isten népe, amíg odaáll Isten népe igazságként, igazság oszlopaként, hogy a törvénytelenség árjának nemet mondjon, addig nem tud teljességre jutni a törvénytelenség azon a helyen, és 'Gósen földje' így tud megvalósulni. Addig Isten meg fogja mutatni, hogy „különbség van aközött, aki Engem szolgál, és aközött, aki nem” (Malakiás 3,18). „Különbség van az Én népem között, és a világ népe között” (2.Mózes 8,23).

1.Tim.3,15 „De ha késnék is, tudd meg, milyen módon kell forgolódni az Isten Házában/ Családjában, mely az élő Isten Egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége.”

Isten népe az igazságnak oszlopa. Az igazság oszlopa az Egyház. Az igazság oszlopa Isten Családja. Nem tudsz egyedül megállni igazság oszlopaként, de velem együtt, velünk a testvéreiddel együtt igen – a gyülekezet szellemi családként – meg tudunk állni a törvénytelenséggel szemben, az igazságtalansággal szemben, az irgalmatlansággal szemben, és vissza tudjuk annak áradatát tartani.

Azt mondja a Zsidókhoz írt levélben Pál apostol, hogy megrázás, rázkódás jön az egész világra. Ahogy mindenkit elér a vihar – Jézus a homokra vagy sziklára épített ház példázatában. Egy gazdasági válság, egy politikai uralom mindenkire kihatással van.

Zsid.12,28 „Ezért mi, akik rendíthetetlen Királyságot nyertünk, tartsuk meg a kegyelmet és legyünk hálásak, hogy általa Istennek tetsző módon szolgáljunk, tisztelettel és félelemmel.”

Attól tudsz mozdíthatatlanná és rendíthetetlenné válni a különböző körülmények, próbák, a nehézségek nyomása közepette is, hogy tudod: a Királyság (amiben vagy, és Akiben vagy) az rendíthetetlen. Isten Királyságában vagyok. Ahogy benne vagy Isten Királyságában, hozzá kötötted a szívedet, az életedet; ahogy azt keresed először, amit Jézus mondott, az életed fontossági sorrendjében az első helyen áll, akkor mozdíthatatlan és rendíthetetlen az életed. Ezért mondja Pál apostol:

1.Kor.15,57-58 „De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szeretett testvéreim erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodjatok az Úr dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Isten Királyságáról olyan történeteket, példázatokat mondott Jézus, amely mindegyik egy aktív életet igényel. Pl. a szántóföldben elrejtett kincs. Szerinted a plázában sétáló, shoppingoló ember talál-e szántóföldben elrejtett kincset? Szerintem nagyon nehezen. Miért? Mert ehhez ki kell menni a szántóföldre. És vajon a szántóföldön sétáló ember talál-e a szántóföldben elrejtett kincset? Nem. Mert ahhoz meg ásnod és kapálnod kell, a földet kell munkálnod, és akkor találod meg a kincset, ami benne van elrejtve. Ez azt jelenti, hogy egy aktív, odaszánt élet szükséges ahhoz, hogy a Királyságot meglássa és megtalálja az ember.

Ha megnézzük, Isten is aktív. Az Ő Beszéde is munkálkodik, az Ő ereje is munkálkodik. Az ördög is munkálkodik. E világ fejedelme munkálkodik, és dolgozik az engedetlenség fiaiban. Úgy tudod kiküszöbölni, hogy az ördög ne csináljon belőled bohócot, és ne legyél marionett bábu a kezei között, hogy engedelmes életet élsz. Mert e világ fejedelme az engedetlenség fiaiban működik. De azt mondja, hogy „mi nekünk pedig munkálkodnunk kell Isten szőlőskertjében” (Mát.21,18 „… fiam, munkálkodjál az Én szőlőmben”).

1.Kor.15,57-58 „De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szeretett testvéreim erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodjatok az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Legyen a munkálkodásunk gyümölcse ’Gósen földje’ itt Székesfehérváron, Magyarországon is!

Hozzászólás írása

Privacy Preferences

When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in the form of cookies. Here you can change your Privacy preferences. It is worth noting that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we are able to offer.

Click to enable/disable Google Analytics tracking code.
Click to enable/disable Google Fonts.
Click to enable/disable Google Maps.
Click to enable/disable video embeds.
Our website uses cookies, mainly from 3rd party services. Define your Privacy Preferences and/or agree to our use of cookies.