2018. október 11. (Fordította: Szobonya Attila)
Életemben és szolgálatomban évek óta kulcsszerepet játszik az ima – annak minden formájában. Szeretném látni ahogy az ördög munkája megsemmisül a lehető legkevesebb következmény mellett. Emiatt igen elmélyültem a szellemi harccal és a területi szellemekkel kapcsolatos megértésekben. A világon különböző ébredésvezetőkkel találkoztam, hogy nagyobb megértésem legyen arról, hogyan kell elbánni a hatalmasságokkal, erősségekkel és a magasságban levő gonosz szellemekkel. (Efézus 6,12)
Egy nap egy hatalmas áttörés jött, mikor a Szent Szellem éles hangja szólt hozzám, feloldva az egész dilemmát: „Megtanítalak, hogy felszabadítsd a szellemi harc leghatalmasabb fegyverét.”
Döbbenten csodálkoztam a gondolaton: „a leghatalmasabb fegyver”. Ez az egyetlen kijelentés kiakasztotta a szellemi antennáimat. A kezdeti hálámat hamarosan kíváncsiság és várakozás váltotta fel. ’Mit érthet ez alatt a Szent Szellem? Mire hivatkozik?’ Először egy meghívást kaptam az Úrtól, „Megtanítalak, hogy felszabadítsd a szellemi harc leghatalmasabb fegyverét.” Végül hozzátette: „Megtanítalak, hogy felszabadítsd az Én dicsőséges jelenlétem hatalmas ragyogását”.
Szeretnél hatékony lenni az imádkozásban és a szellemi harcban? Szeretnéd, hogy rajtad legyen Isten népének megkülönböztető jele? Akkor telj be az Ő jelenlétével, és válj az Ő hatalmas jelenlétének hordozójává.
A megkülönböztető jel
Isten népének van egy elsődleges megkülönböztető jele. Ez nem a ruha, amit viselünk, vagy a hajunk stílusa, még csak nem is a szabályok, amik szerint élünk. Van egy ’anyajegy’-szerű dolog, ami minden élőhitű közösséget elkülönít, ami az egymás iránti szeretetben nyilvánul meg. Mózes felfedi ezt az ismertető jegyet egy Istennel való beszélgetésében a 2. Mózes 33,14-16-ban:
„És mondta: Az Én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak? Mondta neki Mózes: Ha a Te orcád nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen. Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a Te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a Te néped minden néptől, amely e földnek színén van.”
Isten Királyságában a hatalmas erőnek ez a kulcsa. Isten jelenléte a megkülönböztető jel, ami bizonyítja, hogy kegyelmet találtunk Istennél. Enélkül olyanok vagyunk, mint a többi ember. Isten dicsősége az ’Isten jelenlétének megnyilvánulása’ a látható bizonyítéka annak, hogy Isten maga megjelent közöttünk, és ez a legcsodálatosabb dolog az életben. Úgy hiszem, hogy Mózes így kiáltott a Seregek Urához: ’Óh, Hatalmas, ne küldj el innen minket, hacsak Te nem mész előttünk. Helyezd ránk a Te Jelenléted ragyogását.’
Az újszövetségben azt a parancsolatot kaptuk, hogy „szüntelen imádkozzunk” (1.Thessz.5,17). Ez tökélesen összhangban van Isten Mózesnek és Áronnak adott parancsával, hogy a szüntelen füstölgő tömjén kedves illata folyamatosan ott illatozzon a Szentek Szentje előtt az illatoltáron.
Amikor először elkezdtem tanulmányozni ezeket a verseket a Mózes Második Könyvében, akkor az elmém új fokozatba kapcsolt és arra gondoltam: ’Logikus. Ha megértem, hogy ezek a hozzávalók mik is valójában, akkor megértést nyerhetek arra vonatkozólag, hogy mi is valójában az Istennek tetsző áldozat imában, ami az Ő jelenlétébe vezet.’
Mik az ima hozzávalói?
Nagyon érdekes, hogy Isten azt mondja, hogy ezt a négy összetevőt egyenlő arányban kell összekeverni. Valójában felfedeztem, hogy az ima nem egy technika. Nem is metodika. Az ima egy kölcsönös kapcsolat egyedül Istennel.
Naponta be kell mennünk az Ő jelenlétébe, hogy megújuljunk, formálódjunk, megerősödjünk és beteljünk a dicsőségével. Parancsunk van, hogy égjen az ima tüze és jó illatot gerjesszünk egyenlő mértékben:
(1) balzsam-gyantából, Isten Beszédének csepegő, buzgó túláradásából;
(2) onychából az alázat és megtörtség édes, őrölt fűszeréből;
(3) galbanum-gyantából a hajthatatlan, mindent megragadó hitből, hogy Isten jó;
(4) és a tömjén tisztaságából, ami a Krisztus igazsága, ami ott van a szívünkön fehérségben és tisztaságban az Úr előtt.
Igen, ezek a jó illatú ima bibliai hozzávalói. Fontos megemlékezni, hogy a jóillatú áldozat hozzávalóit naponta frissen kellett beszerezni és egyenlő arányban összekeverni. Nem lehet őket ’beraktározni’. Csak a friss áldozat megfelelő. Ma nem gyarapodhatunk abból a közösségből, intimitásból, amit tegnap élveztünk Istennel.
Régen a papok gondozták Isten tüzét és jóillatot és tüzet vittek a Szentek Szentjébe. A papok fehér vászonruhát viseltek felváltva csengőkkel és gránátalmákkal szegve. Ez Isten kettős áldását beszéli. Isten kilenc ajándékot adott az Egyháznak (ezt a csengők fejezik ki, amik azt jelezték, hogy a pap még él), és a Szellem kilenc gyümölcse (amit a gránátalmák szimbolizálnak). Amikor belépünk az Ő jelenlétébe, akkor a ’kettős áldásért’ megyünk, Isten személyének és erejének a teljességében.
Ez egy csodálatos képe annak, ahogy az Egyház megtelik kedves illatú imákkal, imádatokkal, dicsőítéssel és közbenjárással. Itt az Ő jelenlétében mondja, hogy „közösségem lesz veled”. Itt az Ő jelenlétében látjuk meg a szent ajándékok, gyümölcsök, a jóillat, a szentség, kegyelem, tekintély és Isten mindenható uralmának a bőségét az Ő szövetséges szeretetében. Muszáj másnak lennünk, hogy hiteles népe lehessünk Istennek.
Gyere légy velem!
Vágyok rá, hogy az Ő Jelenlétének az embere legyek. Olyan valaki, aki miután időt tölt vele, kiárasztja az Ő nagyszerű jelenlétének a ragyogását a világba. Az Úr keresi azokat, akik egyszerűen jönnek és Vele vannak. Királyok és papok olyan nemzetét szeretné, akik szorgalmasan imádkoznak és mennek be az Ő jelenlétébe és viselik az Ő népének megkülönböztető jelét: ’Isten van velünk’.
Most talán kemény, ahogy átlépünk a határon, át a fátylon az Ő jelenlétébe. Ez egy új kezdet. Ezért fújnak új szelek világszerte, az ébredés szele és a nagy ébredésre való vágy.
Mit vár tőlünk az Úr? Hív minket, hogy Vele legyünk. Ideje, hogy átlépjünk és időzzünk a jelenlétében: „Gyere, gyere, gyere!” – azt mondja az Úr. „Gyere, gyere, gyere elém. És megtanítom neked, hogyan áraszd ki az Én hatalmas Jelenlétem világosságát!”
Hozzászólás írása