Itt az idő: Márta és Mária összetartására van szükség

Fordította: Patkó Richárd

Harcoltál már azzal a dilemmával, hogy imádkozni, vagy cselekedni kell-e? Ebben az időben MINDKETTŐRE szükség van Krisztus Testében. Arra van szükség, hogy Mária és Márta összejöjjön, erőteljesen összetartson – ma mindkettőjükre szükség van.

A tiszta szívből jövő szeretet motivál? „Égő ember” vagy, vagy „kiégett ember”? Az irgalmasság- vagy könyörületesség szolgálata, vagy akárhogyan is nevezzük, nagyon leszívó és kifárasztó tud lenni. De nem kell annak lennie. A motiváción és a megközelítésen múlik. Nem ez kell, hogy ösztönözzön, hanem Isten szíve kell, hogy vezessen. Látod a különbséget? Éled a különbséget?

Zakariás 7,9-10 „Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon ki-ki az ő felebarátjával! Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.”

Szükség van Mária és Márta összetartására

Emlékeztek Mária és Márta történetére? A múltban azt hallottam, hogy mivel „Mária a jobb részt választotta”, és hogy ezért „Mártát megdorgálták”. Gyakran tanítottam „Jézus három barátjáról”, hogy mennyire különböznek. Nincs két barát az életedben, akik hasonlóak, és Jézus életében sem voltak azok.

Egy kicsit közelebbről kell ránéznünk ezekre a Mária és Márta életéről szóló bibliai tanításokra. A történet egy része a János 11-ben van leírva, és Lázár körül forog, aki Mária és Márta testvére volt. Mária volt az, aki megkente Jézus lábait illatszerrel, és a hajával törölte meg azt. Ő volt az is, aki csak ott akart ülni a lábainál, és hallgatni, ahogy Jézus beszél, amíg Márta a konyhában volt és ételt készített elő (Lukács 10,38-40 „Ahogy Jézus a tanítványaival továbbutazott, eljutott egy faluba. Egy Márta nevű nő vendégül látta őt a házában. (39) Volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült az Úr lábaihoz, és hallgatta, amit Jézus mondott. (40) Mártát eközben a sok készülődés teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és így szólt: ’Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem teljesen magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen’!”). Az utóbbi években nagyon nagy hangsúlyt fektettünk Máriára, és arra, amit jelképez Istenben. Szükségünk van Mária szívére bennünk – hogy szeressünk Jézus lábainál ülni.

Márta, drága Márta! Ő volt az, aki elfogadta Jézust és befogadta őt a házába. Valóban elvette a figyelmét a sok szolgálat, és ez volt az a pont, amikor Jézus szelíden szólt hozzá, és visszafordította a szívét a jobb rész felé, hogy Őt dicsőítse (Lukács 10,41-42 „Jézus így felelt neki: ’Márta, Márta! Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz. (42) Pedig csak egy valami fontos. Mária a jó részt választotta, amit soha nem vesznek el tőle’.”). Úgy hiszem, hogy itt Jézus megnyerni igyekezett, magához közel vonni akarta Mártát, nem kijavította vagy megrótta. Márta eltévesztette a dolgok sorrendjét, probléma volt a hozzáállásával, és magát, az ő szolgálatát és főzését elkezdte összehasonlítani azzal, hogy Mária mit csinált, vagy éppen az ő szempontjából mit nem csinált, hogy csak ott ült Jézus lábainál. Milyen gyakori hiba ez a másokkal való összehasonlítgatás mindannyiunknál – ez egy lecke, amit sokunk még mindig próbál megtanulni.

Amikor Lázár beteg volt, akkor a nőtestvérek üzentek Jézusnak (János 11. rész). Bár Jézus szerette Lázárt, nem ment azonnal, hanem megvárta, amíg Lázár meghalt. Amikor odaért, Lázár már négy napja a sírban feküdt. János így írja ezt le:

János 11,20-22 „Márta azért, amint hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon ült. Mondta azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”

Látjátok a mintát? Nem csak, hogy Márta volt az, aki üdvözölte, és befogadta Jézust a házába, és ezzel a városába is, hanem, amikor a testvére meghalt, ő volt az, aki találkozott vele, és kérte, hogy a testvére kapja vissza az életét – Jézus közreműködésével. Szükségünk van Mártára!

Nem helyes azt kérdeznünk, hogy „te Mária vagy Márta vagy?”. Mi a lényeg? Isten ma azt akarja, hogy mindkettő legyünk.

Nincs helye az összehasonlítgatásoknak Isten Királyságában, és nem kell aközött választanunk, hogy az ima és az odaszánás életét éljük, vagy a szolgálatét. Mindkettőt választanunk kell! Ha a múltban úgy gondoltál magadra, mint egy Mária vagy Márta, és ez az elhatározás ellehetetlenített attól, hogy a másik táborba tartozz, akkor ez a fal most ledőlt és a tábor megnagyobbodott. Itt az idő, hogy Mária és Márta együtt legyen. Végülis, testvérek voltak, és ugyanabban a házban éltek. Nekünk is így kell!

Hiányzó testrészek

Egy gondolat jött mindezzel kapcsolatban. Egyszer, amikor egy mély helyzetben voltam imában az Illés Fogadó motel kemény kőpadlóján Pemba városában, Mozambikban, úgy hiszem, az Úr mutatott valamit. Ahogy ott feküdtem, mély vajúdás helyén, erőteljes melegben, ahogy a teljes csapatunk nyögött és vajúdott azért, hogy Isten igazsága megalapozódjon a Földön, láttam Krisztus Testét. Láttam az Úr felhívását arra, hogy irgalommal legyünk és cselekejünk. De akkor láttam valami mást. A Test úgy gondolta, hogy jól működik, és Isten akaratát cselekszi, de igazából nem voltak belei! Nem is vette észre, hogy egy fontos testrésze hiányzik – mégpedig az egyik legfontosabb szerve hiányzott, ahonnan a legtöbb táplálék jön, és ami eteti és táplálja az összes többi testrészt.

Természetesen imádkoznunk kell – tényleg imádkoznunk, hogy valóban megértsük ezt egyénileg is és testületileg is. Imádkoznunk kell a csodák felszabadulásáért! Az Úr már különböző embereknek is megmutatta, hogy vannak szobák a Mennyben, amelyek tele vannak ép és egészséges testrészekkel, amelyek arra várnak, hogy a gyógyítási kenet egy eddig még meg nem tapasztalt hullámai felszabaduljanak. Imádkozzunk egy természetfölötti felszabadítást az egész Test számára; imádkozzunk a könyörület egy eddig meg nem tapasztalt hullámáért az egész Földön, minden embercsoportban, törzsben, nyelven, nemzetben?

A világ szó szerint kiált és sikolt felénk, kétségbeesetten segítséget kér. Közelmúltbeli tanulmányok szerint a világ 75%-a szegénységben él. A legtöbb ember közülük harmadik világbeli, vagy fejlődő országokban lakik. Az átlagos bruttó éves jövedelem egy dolgozóra a nyugati országokban cca. 27.000 USD. Hasonlítsuk össze ezt a világ több részével, ahol az éves bruttó jövedelem 450 és 2.500 USD között van egy főre. Micsoda különbség.

A tanulmányok úgy becsülik, hogy a világ népességének 40%-a gyerekekből áll. Ők azok, akik jobban szenvednek, mint bárki más. Valójában több mint egy milliárd gyerek veszélyben van, és sokan a mélyszegénység, hajléktalanság, a szüleik elvesztése, a gyerekmunka, rossz bánásmód, rabszolgaság, szexuális kihasználás, az AIDS és további betegségek, a háborúk és vallásos üldözés hatásainak valódi áldozatává váltak.

A világ bizonyos részein az árva gyerekeket besorozzák hadseregekbe, és szexuális, mentális és fizikai bántalmazásokat szenvednek. Rákényszerítik, hogy fegyvert hordjanak, és gyilkolásra képezik ki őket. Időnként a kormányok hajlandóak „eladni” néhány ilyen gyereket, hogy könnyítsenek az anyagi helyzetükön. Az anyagi források ezért is szükségesek ma. Ismerek értékes, elkötelezett szenteket, akik a háttérben dolgoznak, hogy megmentsenek minél több ilyen gyereket, és reményéget adjanak nekik az elhívásuk felől, és helyreállítsák az életüket, az önbizalmukat.

Ha ezek a gyerekek a mi gyerekeink lennének, vagy azok az emberek a mi családunk, akkor nem gondoljátok, hogy más lenne a hozzáállásunk? Azt tudom, hogy az enyém igen. És azt akarja az Úr, hogy cselekedjünk – növeljük meg a szívünket akkora mértékben, hogy ’ők’ a ’mi családunk’ legyenek. Azok a gyerekek is az Ő gyerekei, szívének szerettei, és nem úgy tűnik, hogy ezt felfogtuk volna, sőt inkább úgy, mintha időnként nem is érdekelne bennünket. Mikor fogjuk megérteni? Mikor fogunk cselekedni, és tenni valamit e szükségek miatt? Mikor emeljük fel imában a mezőket, és imádkozunk az Aratás Urához úgy, hogy azután körbenézünk, és mi magunk válunk a saját imáink válaszává először?

Szükségünk van egymásra!

• Ha hiányzik belőlünk a könyörület, akkor hívjuk elő!
• Ha hiányzik belőlünk az evangelizáció, akkor hívjuk elő!
• Ha hiányzik belőlünk az ellátásra való hit, akkor hívjuk elő.
• Ha több Mártára van szükség, hívjük őket elő!
• Ha több Máriára van szükség, hívjuk őket elő!
• Ha több Lázárra van szükség, hívjuk őket elő!
• Ha hiányoznak egy régióban Krisztus Testének fontos részei, akkor imádkozzunk Istenhez, és aztán tegyünk ezért valamit.

Együtt jobban vagyunk! A szenvedélynek könyörületre van szüksége, és a könyörület cselekvéshez vezet. Szóval mi legyen? Hit vagy cselekedetek? Mária és Márta ellentétéről van szó, vagy arról, hogy Mária és Márta harmóniában él együtt ugyanabban a házban? Egy sürgős kéréssel szólítalak meg titeket:

„Itt az ideje, hogy Krisztus Testében Mária és Márta kibéküljön és együttműködjön!” Együtt jobbak vagyunk!

Imádkozzunk:

’Mindeknek Atyja, köszönöm Neked a szeretetet és könyörületet, amit Te mutatsz nekem minden egyes nap. Köszönöm a Te hitedet és irgalmadat, kegyelemedet és erődet, és a Fiadat, Jézus Krisztust, Akiben bízok és Akiben hiszek teljes szívemből. Hadd vonzzák egymást az ellentétek! Legyen valódi összetatás a Máriák és Márták között, aminek az eredménye, hogy előjön a holtak feltámadásáról való bizonyság! A bensőséges ima, és a kegyelem által hajtott cselekedetek találják meg egymást. Ámen és Ámen!’